Aktuális

Ice Bucket Challenge: nem a jeges víz, de még csak nem is az adomány a legfontosabb

Igen, van, ami a pénznél is lényegesebb

Színészek, énekesek, modellek, politikusok, műsorvezetők, médiaszemélyiségek… mi a közös bennük? Az, hogy mindegyikük öntetett már magára egy vödör hideg vizet az Ice Bucket Challenge keretein belül. A jótékonysági kampány célja, hogy az ALS, más néven Lou Gehrig-betegségben szenvedő pácienseknek gyűjtsenek adományt, emellett pedig felhívják a figyelmet erre a halálos kimenetelű, bénulással járó betegségre, ami az izmokat beidegző agyi és gerincvelői mozgató idegsejteket pusztítja.

Tiesto is megfürdött... adott a látványra, az fix (kép: mirror.co.uk)

Tiesto is megfürdött… adott a látványra, az fix (kép: mirror.co.uk)

A kihívás teljesítésének módja egyszerű: a célszemély kiáll a porondra, elmondja, hogy eleget tesz a kihívásnak (önt és adakozik), majd megjelöl három további embert, akinek a projektet 24 órán belül teljesítenie kell. Ezután pedig jön maga a feketeleves, vagyis hát a jeges víz: a főszereplő borzong, visít, bazmegel, villant, vagy egyszerűen csak felszisszen, és igyekszik jó képet vágni a dologhoz. Van, akinek ezt elképesztő eleganciával sikerül teljesíteni (pl. Sir Patrick Stewart) és akad, aki korszakalkotóan, zseniálisan, megfellebbezhetetlenül szánalmasat alakít (szegény, szegény Falus Ferenc).

Az elmúlt napokban számos kritika érte az Ice Bucket Challenge-et. A legtöbben azzal érvelnek, hogy adakozni nem rivaldafényben kell, hanem szépen, csendben, szerényen. Felmerült továbbá, hogy egyes celebek és politikusok elfelejtették megnyitni a bukszát, és csupán saját reklámcéljaikra használták fel vödör vízzel járó széles publicitást (az önkormányzati választások kampányának nyitányához tökéletesen illik az ilyesfajta “jófejvagyok” hírverés, ami garantáltan hoz pár címlapot). Jogos kritikának tűnik az is, hogy a tiszta víz közkincs, és cinikus dolog pazarolni akkor, amikor egyes források szerint 2025-re az emberiség 66%-ának nem lesz elegendő jó ivóvize. Millióknak már most sincs, ugye tudjuk?

Noha a fenti érvek mindegyikével tudok azonosulni, az Ice Bucket Challenge-et mégis pozitív, értékes kezdeményezésnek tartom. Nem mehetünk el csukott szemmel a tény mellett, hogy néhány hét alatt több mint 80 millió dollár, vagyis közel 20 milliárd forint gyűlt össze az ALS-betegek javára, a betegség kutatására. Az amiotrófiás laterálszklerózis mellett a kampányban résztvevő hírességek számos egyéb jótékony célra is adakoztak, és felhívták a figyelmet arra, hogy adni egész egyszerűen jó, ráadásul őrületesen menő is. Mindezt pedig egy pozitív, inspiráló, vidám kampánnyal tették, nem pedig könnyeket és kínlódást bemutató képsorokkal, amelyek napokra lehúzzák az embert.

Van azonban valami, ami talán még ennél is fontosabb. Ezt a valamit csak az érti meg, aki szenvedett már ritka, gyakran félrediagnosztizált betegségtől, amivel a legtöbb orvos nem tud mit kezdeni. Ezt a valamit pedig úgy hívják: tudatosság. Azzal, hogy hetek óta az Ice Bucket Challenge folyik – stílszerűen fogalmazva – a csapból is, folyamatosan szó esik egy szörnyű betegségről, amelyet csak minden hatodik (!) esetben képesek diagnosztizálni a szakemberek a fejlett Egyesült Államokban, a világ egyéb szegleteiben pedig talán még rosszabb az arány. Ez azt jelenti, hogy évente több tízezer ember hal meg úgy, hogy fogalma sincs, mi volt a baja.

Fibrodiszplázia, progéria, Rett-szindróma, cisztás fibriózis, vaginizmus, neurofibromatózis, achondroplasia… – rengeteg betegség van, amelyről nem tudunk, nem beszélünk. Kevés a releváns infó, az orvosok képtelenek azonosítani a tüneteket, a betegek pedig éveken keresztül élnek úgy, hogy ufónak, másodrendű állampolgárnak érzik magukat, és olyasmi miatt szégyenkeznek, amiről természetesen nem tehetnek. Azzal, hogy ilyen széles publicitást kap a kampány, és esetleg minden tizedik ember rákeres az ALS-re, elsősorban a tudatosságért teszünk: márpedig a világon mindennel, de mindennel úgy lehet csak megküzdeni, ha tökéletesen tisztában vagyunk a természetével.

Bárcsak minden ritka, furcsa, borzalmas betegség kilépne az ismeretlenség árnyékából, és minél több érintett – és átlagember – nézhetne szembe a tényekkel és a lehetőségekkel! Az amiotrófiás laterálszklerózis az Ice Bucket Challenge-nek köszönhetően sok százezer embert késztetett adakozásra, és még többet guglizásra: a példa számomra inkább inspiráló, mint megvetendő – akkor is, ha sokan a saját önző céljaik érdekében lovagolják meg csupán a jeges hullámokat.

Reklámok
Eszter névjegye (853 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

6 hozzászólás Ice Bucket Challenge: nem a jeges víz, de még csak nem is az adomány a legfontosabb bejegyzéshez

  1. Ebben a betegségben szenvedett a saját leépülését regényben dokumentáló svéd írónő:
    http://www.europakiado.hu/konyv/193121/evezok-nelkul/

  2. Az eredeti “öntök és adakozok” dologgal nincs is baj. Sőt! Jó dolognak tartom, hogy valamire fel tudták hívni a figyelmet. Nekem csak azzal van némi problémám, amit itthon csináltak belőle. Nyakra-főre jelennek meg videók például a fészbukon, ahol jobbára tinik öntögetik magukat nyakon és hívják ki a többieket, de azt sem tudják miért. Nincs szó sem adakozásról, sem egyfajta betegség megismerésére való felhívásról, egyszerűen csak majmolják azt, amiről azt sem tudják miért csinálták mások, de ettől nagyon “raj”-nak érzik magukat. No, ez a része viszont már idegesítő….szerintem

    • Szerintem ezzel sincs gond, a gyerekek (a nagy gyerekek is) mindig utánozzák a felnőtteket, na bumm. Én azt látom, hogy a vezető pozícióban dolgozó kollégáim tízezres tételekben adakoztak, és nem csak az ALS-betegeknek, hanem más szervezeteknek is. Ez a lényeg, a többi meg móka és kacagás.

  3. Nem akartam eredetileg írni, de a Bereczkis videóra érkező kommenteket olvasva úgy érzem, ez a challange jó páraknak csak még egy okot adott, amiért egymás torkának lehet esni. Még inkább egymás pénztárcájában turkálni. Kinek, hogyan, miből telik adakozásra? Ha meg nem ad annyit, mint más, akkor egy önző szarkupac, akibe a friss levegő is kár. Ha nem önt jeges vizet, akkor is egy kis takonypóc, amiért nem vesz részt benne (???). És így tovább..
    És nem csak a neten látom az emberek butaságát, hanem a környezetemben is, sajnos. És ilyenkor csak nézek, hogy emberek, valami itt nagyon elcsúszott ezen a sok jégen!

    • Ha van rajta sapka, azért, ha nincs rajta sapka, akkor meg azért. Igen. A trollok élete ritka szánalmas lehet, ha ilyesmin pörögnek. Nem irigylem az ilyet, már én is szembesültem a fajtájával. Örömtelen élete lehet az ilyennek, ezért haragudni se lehet rá szenvedéllyel.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: