Tessék már leszállni Bálint Antónia melleiről, könyörgöm!

Az Istenke szerelmére, ne tessék már bántani Bálint Antóniát! Ma délelőtt az egész Facebook-falamat elborították a helyenként cinikus humorral átitatott, néhol azonban már maró gúnyba, sőt: valóságos gyűlölettengerbe fulladó kommentek a celebnő önkormányzati képviselőjelöltségével kapcsolatban. Merthogy Toncsi a tizenharmadik kerületben, a Fidesz színeiben indul. Hiteles azonban nem lehet, mert fotózták már meztelenül, és láthattuk az összes hazai bulvármagazin címlapján. So what?

Most azt mondod, hogy Bálint Antónia nem azért nem hiteles közéleti szereplőként, mert Hajdú Petya szerint cefreszaggal ébredt éveken át (gratulálok Petyának is, hogy ezt megosztotta a világgal) és részt vett pár főzőműsorban is a kereskedelmi tévécsatornákon. Hanem azért, mert hajdani szépségkirálynőként és hivatásos celebritásként fogalma sincsen sem a tizenharmadik kerület viszonyairól, sem pedig az önkormányzati ügyek mibenlétéről.

Nos, akkor hadd nyugtassalak meg: nem is kell, hogy legyen. Híres emberként indulni a választásokon egyfajta gesztus: húzónévként veszel részt a kampányban, meglehetősen kevés esélyed van a bejutásra, s ha sikerül, akkor sem biztos, hogy belefekszel a szerepbe. A szerepbe, ami ráadásul nem főállású tevékenység. Ha mégis, akkor pedig egy szervezet helyi szócsöveként szakértő stáb segíti a munkádat, és rövid időn belül átlagos IQ és tájékozottság esetén is belerázódsz az ügymenetbe.

Bálint Antónia semmivel sem alkalmatlanabb a szerepre, mint bármelyik fogorvos, fizikatanár, bolti eladó vagy személyi edző, és akkor még az ábrándos bölcsészekről és az unatkozó nyugdíjasokról nem is beszéltünk. Egyszóval épp ugyanolyan rálátása van a dolgokra, mint bármelyik civilnek, akiben felbuzog a tettvágy, hogy szeretne tenni valamit a kerület, a város, a falu közéleti tisztaságéért. Hidd el, azok, akik egy ideje már ott ülnek, szintén elkezdték valahol, és az nem az Önkormányzati Képviselőjelöltek Szabadegyeteme volt.

Ja, hogy az a baj, hogy Antónia a különféle pikáns történetek főszereplőjeként nem kellene, hogy a konzervatív, keresztény, nemzeti oldalhoz kapcsolódjon? Ne nevettess már ki, ugyan mi ezzel a probléma? Antónia 45 éves elmúlt, kinőtte már a tuttifruttit. Emellett óriási álszentségről is tanúskodik a hozzáállásod: a Fidesz-KDNP nagy nevei között akad nőverő, nyugdíjasverő, III/II-es ügynök, trafikmutyista és offshore-lovag is… ezek vajon mennyivel nemzetibb és keresztényibb erkölcsre vallanak, mint az, hogy láttuk már Toncsi melleit a Bors címlapján?! Azt legalább nem az adófizetők finanszírozták, és senkit sem rúgtak ki a végén miatta, nemzetin és keresztényien.

“A politika nagyon távol van a hétköznapi emberektől – amilyen jómagam is vagyok –, ezért ebben nem is akarok részt venni. Viszont a helyi lakosok problémáit el kell juttatni a megfelelő helyre. Errefelé rengeteg parlagfüves üres telek van, miközben a lakótelepen sok kisgyerekes szülő él. Például itt nem működik a panelprogram, amely a kisemberek zsebét érinti. Elég sok régi szép épület is lenne, de ezekre is ráfér a felújítás. Új lendületet szeretnék adni Angyalföldnek, ahová fiatalkorom legszebb emlékei kötnek” – ezt mondta Antónia a Blikknek, és én megértem az érzéseit. Mondjad, hogy naiv vagyok, mint egy óvodás, de párthoz, egyházhoz az ember jó esetben erkölcsi alapon csatlakozik: katolikus se leszel csak azért, mert ők vannak a legtöbben, és ott osztják bőven a lóvét.

Négyévente bennem is felébred a tettvágy, erőre kap a szunnyadozó közéleti énem, és akkor írok pár bejegyzést, amelyben nem rejtem a véka alá a nézeteimet. Pártrendezvényen még soha nem jártam (még csak annyira sem, mint Vujity Tvrtko), de ha elolvasol ezt-azt nálam, azért kiderül, hogyan látom a világot. Erre építve kaptam én is felkérést, igen, straight from the very first row: én még csak celeb sem vagyok, de egy önkormányzati választáson minden pártnak az az érdeke, hogy minél több emberét – tagját és szimpatizánsát, én az utóbbi vagyok – ültethesse a helyi szervek gyűléseibe.

Most mosolyoghatsz, de meginogtam: hiába fontosabb számomra “a bent”, mint “a kint”, gyakran jut eszembe, hogy segíteni szeretnék, a magam szerény eszközeivel, a háttérből. De persze az én esetemben ez nem opció: hiába nem vagyok egy országos közéleti lap főszerkesztője, aprócska, jelentéktelen újságíróként sem engedhetem meg magamnak, hogy elveszítsem a függetlenségemet. Márpedig ha az ember egy fillért is (ezek ilyen 70-100 ezer forintos tiszteletdíjak egyébként, Toncsi ebből nem lenne milliomos) kap egy szervezettől, amelynek a színeiben fut, az már a függetlenség halálát jelenti. Ez az én esetemben olyan luxus volna, amit nem engedhetek meg magamnak. Sőt, még azt sem, hogy a nevem – ha háromszázadik jelöltként is, de – pártpolitikához kapcsolódjon.

Tehát magánemberként vállalom a preferenciát, de résztvevő nem leszek, akinek haszna származ(hat)na bármilyen döntésből is akár közvetlen, akár közvetett módon. Bálint Antónia egészen más helyzetben van: ő megteheti, hogy a húzónévként betöltött kampányszerep mellett akár aktív részese is lehessen a közéletnek önkormányzati szinten. Ha ő így döntött, és a Fidesz-KDNP is egyetért vele, akkor már csak a választókon múlik, hogy mi lesz október tizenkettedike után. Akárhogy is, könyörgöm: a melleiről tessenek már leszállni, kérem szépen!