Aktuális

5 frappáns tanács szenvedő nőtársaimnak

...mert nyilván nem bírtam ki, hogy ne...

Egy csomó dolog van, amiről írhatnék a botrányos tankönyvektől a megerőszakolt lány rádiós megalázásáig, de én meguntam a legalját: most feltörekszem, mint a talajvíz, és tanácsot fogok adni szenvedő nőtársaimnak. Miért? Mert nem igazságos, hogy csak a férfiak jutnak olyan minőségi spirituális kontenthez, mint David Deida csajozási tanácsai, ezért most megpróbálok összehozni én is egy bestsellert az Igazságról, ami odaát van.

David Deida erre mit mond? - kép: talktowomentips.net

David Deida erre mit mond? – kép: talktowomentips.net

1. Ha érdekled a faszit, jelentkezni fog. Ha nem, akkor eltűnik.

Igen, barátom, ezek a dzsungel törvényei, de ez van. Nincs b, verzió, ne reménykedj: nem arról van szó, hogy elveszítette a telefonját, amiben a számod volt, szétesett a Facebook és nem kaptad meg az üzenetét, elutazott a Seychelles-szigetekre, ahonnan elvitte a rézfaszú bagoly, esetleg tíz napja kómában fekszik az intenzív osztályon. Nem barátom, nem: ha érdekled, megtalálja a módját, hogy ezt jelezze, ha pedig nem, akkor nem nagyon hallasz róla többet.

2. Nem, nem azért nem keres, mert titokban szerelmes lett beléd, csak – most jön a kedvencem, de sokszor hallottam már ezt nőktől! – nem meri bevallani önmagának, mert fél a csalódástól.

Tény, hogy baromira sok érzelmileg elérhetetlen pali van, aki a korábbi traumák hatására eleve csak sekély vízben halászik, de hidd el: a helyzetén változtatni csak ő tud, ne akard megmenteni szegényt. Ha hajlandó nyitni, természetesen adj esélyt a dolognak (senki sem tökéletes, te sem), de ne reménykedj, és ne képzelj a történetbe többet, mint ami (akkor se, ha az oxitocin hatására már többször bevillant, milyenek lennének a közös gyerekeitek, ugye). Hidd el, észre fogod venni, ha nyitna feléd, de nem nagyon megy neki: az semmiképpen se úgy néz ki, hogy eltűnik hetekre, és ignorál, hiába keresed.

3. Azért nem kommunikálja mindezt világosan, mert…

a, úgy véli, a hallgatása eléggé beszédes;
b, semmi kedve nincs lelkizni, pláne olyasvalakivel, akitől nem sokat vár;
c, gondol az ínségesebb időkre, tudja, hogy még jó lehetsz valamire, kár volna minden hidat felégetni maga mögött.

4. Ne, könyörgöm, ne alázd meg magad azzal, hogy mászkálsz utána, hogy “véletlenül” összefussatok.

Évekkel ezelőtt az egyik barátnőm egy DJ-vel találkozgatott, aki a csodálatos ígéreteket követően szó nélkül eltűnt, mint Petőfi a ködben. Szegény csaj eléggé ki volt készülve, és miután húsz nemfogadott hívással és három megválaszolatlan levéllel büntette a fickót, felkereste a szerencsétlent a munkahelyén, egy éjszakai szórakozóhelyen. Könyörgött, hogy kísérjem el, de kategorikusan kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó asszisztálni az önalázás magasiskolájához. Munka közben a fickó akkor se ért volna rá “beszélni”, ha akart volna: az azonban már az előzményekből is kiderült, hogy ehhez semmi, de semmi kedve nem volt, sőt. Nyilván sírás lett az este vége, és az újabb trauma csak nehezítette a lezárást…

5. Fejezd be az agyalást azon, hogy mit csináltál rosszul. 

Igen, az a helyzet, ami. Ha te őszinte voltál, magadat adtad, akkor semmit sem “kúrtál el”. Ja, hogy volt pár félmondat, amit nem kellett volna…? Hát, amiatt se utáld magadat: pontosan tudjuk, mitől lesz egy látszólag normális csajból hülye picsa, és ezek tökéletesen érthető, átlátható okok (gyakran csak utólag, de sebaj), kérlek olvasd el (újra) a linkelt cikket. A lényeg pedig nagyon egyszerű: nem attól leszel jó nő, pláne jó ember, hogy ez a Pista akar-e téged, hanem ha elhiszed, hogy gyárilag az vagy – mert az vagy, egy szív, aki tud szeretni. (Most nyilván könnyebb volna, ha nem szeretnél, de értékeld ezt a képességet, mert nem mindenkinek adatik meg.)

És ne feledd, Isten minden imát megválaszol, méghozzá háromféleképpen: a, igen, b, még nem, c, nem, mert tudok jobbat.

Ez most valószínűleg az utóbbi volt.

Reklámok
Eszter névjegye (854 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

63 hozzászólás 5 frappáns tanács szenvedő nőtársaimnak bejegyzéshez

  1. Eszterke egyre jobb vagy :)

  2. Megjegyezném, ezekről baromira nem tudtam ennyit, amikor annyi idős voltam, mint te, sőt néha még most se. Bár most már kapiskálom, ha másoknak kell tanácsot adnom (szarnak rá, görcsösen azt akarják hinni, hogy minden arany, ami egy este fénylik. VAgy több este is, ha a pasi meleg kajára-miegyébre vágy) de még homályos a tisztánlátás, ha sajátmagamról van szó.
    Megj 2. Sajna ez nincs egy szinten David mesterünk írásával :)

  3. Jaj de jó kis írás ez is… De a kulcsmondat így hangzik, és az összes többi csak mellékzönge:
    “Igen, az a helyzet, ami. Ha te őszinte voltál, magadat adtad, akkor semmit sem “kúrtál el”

    Mint gyakorló konyhapszichológus ezzel a problémával találkozom a leggyakrabban. Festett álarcban pukkedliző, hatalmi játszmákban fényeskedő, ömnagukat fel nem vállaló csajok sírnak, hogy a kiszemelt faszi miért nem hiszi el, hogy a lány csak azt szeretné, hogy valaki végre önmagáért szeresse, úgy és olyannak, amilyen valójában (…szeretne lenni…)

    • Igen, de a baj a szocializációval is összefügg: a játszmát tanuljuk, önismeret, önelfogadásunk azonban nincs, ezért az egyszeri ember számára természetes, hogy kényszeresen jobbnak próbál látszani, mint ami. Szomorú ördögi kör, ki kéne lépni ebből.

      • két válasz, (másik a Woodinak) és mindkettőben magyarázod a bizonyítványt :-)
        Miért gondolod azt, hogy egy idealizált képbe hamarabb beleszeret egy pasi, mint a valóságba?
        Miért érzed úgy, hogy ha többnek látszol, akkor valóban több vagy?
        Miért nem hiszed el, hogy a meztelen, őszinte valód nem vonzóbb, mint a máz, ami eltakarja?

        Bocs, természetesen a kérdések nem neked szólnak személyesen, hanem pusztán a témához kapcsolódnak. Véletlenül sem akarok bántó lenni!

        • Nem magyarázom, inkább rávilágítok a probléma gyökerére mindkét válaszban. :) A kérdéseid pedig teljesen relevánsak.

          • ha releváns, akkor miért nem válaszoltad meg? :-)
            Szintén témához: A Müller-Coelok kedvenc mondása, hogy “…akivé lettem általad…” Szóval igen is fontos, a másik “rólunk alkotott képe”. Jó belenézni a tükörbe és olyan valakit látni aki vagyunk, aki szeretünk lenni. És a tükör csak egy esetben hazudik, ha az eredeti kép is hamis.

            Pont most “küzdünk” egy 30-assal, aki egy kapcsolat elején épp önmeghaladóst játszott, és őszintén megnyílt önmagának és ezt nem rejtette el (egy tantra rendezvény volt, ahol ilyen a hangulat… :-).
            A csóka ezt látta, érezte, és beleszeretett. Mit tippelsz, mi lett a vége?
            Segítek! Elmúlt a tantra-varázs, a lány visszazökkent az álarcai mögé, de a srác próbálta lefeszíteni róla, mert kereste azt a nőt akit akkor látott.
            Sajnos 3 hónap alatt beledöglöttek…

            • Mert nem érzem úgy, hogy nekem szólt volna. Én rögtön az elején megmutatom, milyen vagyok, aztán ha nem tetszik, elfogadom. Sosem tudtam, akartam játszani, nem látom értelmét, és nem értem a játékszabályokat.

              Ami az ismertetett esetet illeti… nem tudom, látatlanban nem akarok okos lenni, de tapasztalataim szerint van egy dinamikája annak, hogy ki mit hoz ki a másikból. Kettőn áll a vásár, mindig ketten felelősek a történtekért. Azt meg pláne nem tudjuk, hogy az alatt a 3 hónap alatt két tag nem tanult-e esetleg többet önmagáról, mint az előtte lévő 3 évben. Ha mást nem, hát azt, hogy mit bajszintottak el, mit csináltak jól…

      • Nagyon jó hogy említed a szocializációt, ugyanis ennek felismerése korántsem egyszerű – és pont innen válnak értelmezhetetlenné a nemi sztereotípiák.

        Annyira szociálisan belénk nevelt az egész, hogy ha 7 évvel ezelőtt olvastam volna ezt a posztodat egy megkeseredett, cinikus alaknak tartottalak volna, mint a 2. 4. és 5. pont rendszeres gyakorlója. Férfiként.

  4. A 3. pontot kötelező tananyaggá tenném az összes pontjával együtt. Ennek a (f)elismerése szokott a legnagyobb gondolt okozni a gyakorlatban.

    • Már magamba néztem, miért nehéz ezt (f)elismerni: mert a másik rólunk alkotott képével azonosítjuk magunkat, tévesen. Értsd: ha ő nem talál minket “méltónak”, akkor szarok vagyunk. Pedig nincs feltétlenül összefüggés, sőt, általában nincs: egyszerűen csak nem közös az utunk az illetővel, és inkább a másik az, aki nem játszik korrektül, nem mi.

  5. a 3/c-t különösen. Ez az amit nem hajlandó nagyjából senki elhinni magáról, akkor sem ha ordít a faszi viselkedéséből – hogy ő csak talon-csaj.

  6. Hűű, ennek minden pontjával egyetértek, nagyon tetszik!

  7. Azt hiszem nekem, és még sokaknak könnyebb túllépni a helyzeten, ha nyíltan ki van mondva: nem érdekelsz anyukám/apukám.
    Persze van aki tapad ilyenkor is, ott jöhet az ignorálás.

    Ez pedig szuper szociológia: a másik rólunk alkotott képével azonosítjuk magunkat! Mennyire igaz! Csak azt kell megválogatni, kinek a véleményére adunk, ehhez pedig kell az önismeret, hogy tudjam: ki lát ENGEM.
    Majd eljő a pillanat, mikor meglátjuk: tök egyedül vagyunk, csak a magunk véleményére adhatunk, mert teljes egészében csak én láthatom magam. A legtöbben ettől ijednek meg, mert az egyedülléttel, magánnyal azonosítják, és visszatérnek oda ahol a mások értékrendje a fontos. Vagy a nagy önbizalom taplósággá fajul, de az már más lecke, másik kategória.

    • Ismerem a dörgést, jártam már ebben az utcában: Kiss Géza, Maga a Csoda, Akit Minden Hibája Ellenére Úgy Szeretek/Tudnék Szeretni, Ahogy Van, és ezért minden kis buksimije önazonosságom alapköve. Ha meg nem érdeklem, az egyenesen az alapkő porrá rombolása, a teljes megsemmisülés. Ajaj, de nehéz ebből kilépni. Az első lépés a probléma tudatosítása: nem az vagyok, amivel ő azonosít engem. Tőle függetlenül vagyok az, aki és ami. És ha ő nem, akkor majd mást ezt értékeli. Neki meg a legjobbat kívánjuk. Kemény leckék ezek gyakorlatban, elméletben könnyebb beszélni róla. :)

  8. Nagyon tetszik, ahogy szétcinkeled ezt a fazont, ez a minimum, amit megérdemel :) Legalább rontjuk a könyve eladhatóságát :)

    • Haha, hát szerintem mindenképpen marad épp elég vásárlója és kliense, de megnézném, mi lehet a lelke mélyén, milyen tapasztalatok vitték idáig. Már ha bármi, a bullshitgenerátor beakadásán kívül.

  9. Zala András // szeptember 3, 2014 - 08:05 // Válasz

    Eszterke!Ha Ön igazán elismert újságíró szeretne lenni,a sok és sokszor tartalmas írásait nem “fűszerezné” idétlen káromkodással,teljesen felesleges idegen szavak használatával.Tudom,hogy a fiatalok körében ez a menő,de gondolhatna arra is,hogy-ezek helyett-pozitív példát is szolgálhatna.Tisztelettel:Zulu

    • Kedves Zulu,
      köszönöm a hozzászólást, üdvözlöm a blogon!

      A nyelvhasználatban megjelenő ún. “trágárságról” nálam sokkal plasztikusabban értekezik művel kollégám, nagyon kérem, olvassa el, és írja le, mit gondol az itt megfogalmazottakról:
      http://csakazolvassa.hu/2014/01/24/tragar/

      A nyelv élő, lüktető, színes entitás, a valóság tükre. Amikor írok, számomra nem az a cél, hogy “elismert újságíró” legyek (hmm, ez egyébként ebben a formában soha nem is jutott eszembe!), hanem azt, hogy megmutassam az igazat, a valódit. Az pedig épp olyan, ahogy megfogalmazódik, feltör – és ennek ábrázolásához kell a tudatos nyelvhasználat, aminek a “csúnya szó” is része.

      Másfelől nem gondolnám úgy, hogy vannak “csúnya szavak”. “Csúnya” valóság van akkor. És hát lássuk be, mit jelent az “Isten bassza meg”? Azt, hogy a Teremtő termékenyítsen meg – ez azért nem egy rossz kívánság, nem?

      No, de a link nálam sokkal beszédesebb, be is fogom a számat. :)

      Üdv;
      Eszter

      • “Azt, hogy a Teremtő termékenyítsen meg ”
        Őőő, én úgy tudtam, hogy a régebbi, megverni jelentés maradt meg ebben. Mint a pofán baszlak – az sem orális szexet jelent, nem?

        • Én folyamatosan azt hallom a nyelvész ismiktől, hogy ez az egész bosz-basz-boszkorkány etimológia hoax, és az “Isten basszon meg”, mint állandósult szókapcsolat amúgy is később honosodott meg, amikor a szó eredete – bármi is lehetett – már nem élt a köztudatban. Persze ki tudja, mi az igazság, a lényeg, hogy sztem ez egy szép, pozitív üzenet, na. :)

    • tavasztunder // szeptember 8, 2014 - 17:17 // Válasz

      Zulu, a mansplaining szó jelentését is nézd meg, rád fér.

  10. Tenyleg ezek a legnagyobb problemai felnott noknek?
    Mert akarhogy is nezem, ezek inkabb tini-szenvedeseknek tunnek… :)

  11. Azt hiszem én ilyen szempontból is elég UFO vagyok. Sose értettem a kérdést, hogy felhív e, nem hívott, felhívott. 4 éve randiztam utoljára, akkor még volt MSN és az én korosztályom azt használta inkább, nem a mobilt, néha még a harmadik randin se tudtuk egymás telefonszámát. Általában ha hazamentem a randiról beírtam MSN-be a kérdést, hogy lesz e következő, ha nem beszéltük meg a randi végén, esetleg megírtam, hogy bocs nincs elég közös témánk, ha ezt nem mertem élőben elmondani. Mai eszemmel már magamnak is, meg a fiúknak is több gondolkodási időt adnék, de akkoriban nagyon türelmetlen voltam. Egyébként a módszer teljesen jól bevált, nem kellett aggódni, szinte azonnal kiderült mi a helyzet.

    Néha arra is rákérdeztem, hogy azért akar e második randit, mert járni akar velem vagy azért, hogy párszor szexeljünk, volt aki bevallotta, hogy az utóbbi. Ezután elgondolkoztam a dolgon, hogy szeretnék e vele csak úgy lefeküdni, de úgy döntöttem, hogy nem.

    • Egyébként meg nem értem, miért a fiúnak kell felhívnia, keresnie a lányt az első randi után, miért ne tehetné meg bármelyikük. Tök mázli, hogy erről az íratlan szabályról se hallottam idejében.

      • Nem is szabály, ez is mítosz.

      • Bezony, bárki felhívhatja a másikat, csak hát egyfajta kölcsönösségre szükség van, ha azt akarjuk, hogy működjön a dolog. Márpedig ha érdekel a másik, belső szükségletem, hogy keressem, és nem azért teszem, mert illik, elvárás, satöbbi. Tehát ha nem hiányzik, nem hívom. Ha engem nem hívtak, én se hiányoztam. Ennyi.

        • De ha nincs íratlan szabály és bárki keresheti a másikat, akkor miért szokták a lányok napokig várni, hogy felhívja őket a srác? Ez alapján az lenne a logikus, hogy őket érdekli a másik ezért keresik.

          • Én alapjáraton, ösztönösen nem voltam kezdeményező típus soha, kezdődő barátságok esetében sem, nem még friss párkapcsolatnál. Ezért én kicsit más világ vagyok.

            Itt igazából nem is feltétlenül az a kulcs viszont szerintem, hogy ki keresi ELŐBB a másikat, hanem az, hogy adott-e egyfajta kölcsönösség a reakciók, reagálások szintjén.

  12. Ezek rövid, de praktikus tanácsok! Ezekkel egyetértek!

    Többen írták a hozzsázólásokban a kezdeményezőkészséget.

    Minekünk pasiknak kell kezdeményezni, bár ugye ez nem szentírás. De valahogy mégis ez az elfogadott és társadalmilag előnyös.

    Ettől független a jó nők (jelentsen ez bármit), elérik hogy ők irányítsanak legalább picit. És kezdeményeznek egy pillantással, egy mosollyal, vagy bármivel. Manapság már egy “like” is elég lehet. :)

  13. Egy ok szokott lenni: randa vagy.

  14. “nem arról van szó, hogy elveszítette a telefonját, amiben a számod volt, szétesett a Facebook és nem kaptad meg az üzenetét, elutazott a Seychelles-szigetekre, ahonnan elvitte a rézfaszú bagoly, esetleg tíz napja kómában fekszik az intenzív osztályon.”…..de jót röhögtem…elképzeltem ahogy Pistit viszi egy rézfaszú bagoly a hátán…:DDDDDDDDD

  15. Mondjuk azé lóf’asz a seggébe, amelyik nem kommunikálja normálisan. Nagyon jellemző az eltűnés, az smsben szakítás. Gyenge, felelősséget vállalni nem tudó kisgyerekek jobbára. A legcsodásabb történetem 40+os pasitól, hogy miután egy teljes remek randit végigcsináltunk sütivel, színházzal, élménydús beszélgetéssel, akkor nagyon büszkén-emelve ezzel a maga nagyszerűségét- elmesélte, hogy a két éves kapcsolatát most úgy tette ki, hogy egy hosszú hétvégére elvitte a (nála 15 évvel fiatalabb) nőt, aki rajongva imádta, hát az a kaland nagyon jól sikerült, de ő érezte, hogy már nem annyira lobog benne a tűz, ezért hazament vasárnap, hétfőn írt egy szakító VERSET (ezt volt szerencsém meghallgatni), elküldte a lánynak, majd szerdán felhívott engem. Nem értette egyszerűen, hogy a nő miért van kiborulva és keresi őt sírva, zokogva, hát hiszen világosan leírt neki mindent, ráadásul milyen költőien (mint mondtam, két éves kapcsolat). Mondjuk ő legalább megmondta, ugye.
    Nagyon intelligens, kifinomult pasi egyébként, szóval annyira jól tolja a cuccot, hogy nincs nő, aki ne dőlne be neki. Annyira jó pasi, hogy rapid szakításunk után pár hónappal tudtam meg, hogy tutira ment, szerdán nem kizárólag engem hívott fel. Az úgy teljesen belefért ennek a magas kvalitású uriembernek, hogy két nőt dug párhuzamosan.
    Szóval az itt a lényeg, hogy előbb kell őket leszarni, mint ahogy ők leszarnak téged.

    • Hát gyönyörű történet, amit elmeséltél, az is. :( Az a kemény valahol, hogy van ez az illúzió a “korrektségről”, hogy hát de hiszen ő elmondta, beavatott, nyílt kártyákkal játszott, levelet/verset is írt, a másik fél mindent tudott a szándékairól, a karakteréről, a kapcsolat dimenzióiról és potenciáljáról, volt lehetősége a másiknak változtatni, mérlegelni, dönteni satöbbi.

      A valóságban azért nem ilyen árnyalt a helyzet általában:
      – akkor van az ember “beavatva” sokszor, amikor már érzelmileg érdekelt, ezért az ítélőképesség torzul
      – eleve aszimmetrikus volt a kapcsolat a kezdetektől, mint pl. a fenti sztorinál (egy 15 évvel fiatalabb lánnyal, aki rajongva szereti a marháját)
      – a nemverbális szinten rengeteg “ígéret” van, és ahhoz képest a hideg szándéknyilatkozat a könnyed, laza kapcsolódásról könnyen feledésbe merül
      – a másodhegedűsök meg pl. sose felebaráti szeretetből vagy pláne tiszteletből vannak beavatva, hanem egyszerűen azért, mert logisztikailag úgy az egyszerűbb, kényelmesebb, átláthatóbb (két nőnek is hazudni rengeteg stressz, és túl nagy nyomás szegény embernek, ugye).

      És onnantól meg már persze a te felelősséged, hogy miért mentél bele, hát tudtad, hogy a jóember csak lazát akar, semmi komolyat, másokkal is ismerkedik/felesége is van gyerekkel/nem zárta le az előző kapcsolatát, satöbbi. Nyilván a nő
      a, hisztis ribanc, aki gyerekesen viselkedik és patáliát csinál
      b, a kapcarongy a végén, a gaz csábító, akkor is, ha nem tudta, hogy párhuzamos történet, b, opció lesz.

      De ő, az okos, szép férfiember persze korrekt volt, hát elmondta, hogy mit akar, mire vágyik, mi a baja… őszinte volt… mégis mi a probléma?

      (Jáj, fogok írni egyszer egy posztot “De hát a kezdetektől tiszta kártyákkal játszottam” címmel. :S)

      • Hm. Jelen esetben szó nem volt komoly dologról. Én nem akarok komolyat sosem. Valami olyat gondolok, h az ember éli az életét, és van egy barátja, akivel időnként kapcsolódik, beszélget, szexel, stb. A gond velem pl az, hogy én ezt kölcsönösen képzelem, vagyis, ha nekem van rá szükségem, akkor ő is úgy intézi, hogy ezt biztosítsa mondjuk 3 esetből egyszer. Továbbá az sem hátrány, ha jelzi az illető,hogy közben más nővel is van- így megvan a lehetőséged, hogy eldöntsd, az neked rendben van-e. Az ilyen információk általában kimaradnak- jó, ha utólag megtudod.
        Mindegy, a sztori nem is rólam szól, engem nem érintett meg túlságosan, elég gyorsan átláttam, kivel is állok szemben. Inkább a fő csapásvonalhoz tettem volna hozzá, hogy nagyon ügyesek ezek abban, hogy mikor i akarsz szállni, akkor hirtelen rákapcsolnak, mondják, hogy de nem úgy van ám, de ő nem úgy, ő csak jaj milyen tapló ő, hát bocsássál meg, szánom-bánom. Simán értem, hogy aki még hisz abban, hogy találhat korrekt pasit, azt orránál fogva vezetgethetik. És-mint mondtam- soha nyílt odaállás, szembemondás, felelősségvállalás.
        Ja, és a legjobb, mikor az van, hogy kiszállsz, mert leszarod ezeket. áés akkor kérdezi, hogy most akkor haragszol (hisztizel)? Nem, apukám, még annyit sem szánok rád, csupán nincs erre szükségem. Mondhatni, leszarlak. De mér, de mér? És győzköd. Nehogy már te határozd meg, hogy vége avagy nem vége. Sok nő még belemegy a játszmába, újra és újra behúzható. Sok nőben benne van, hogy ha őket hívják, nekik írnak, őket kérdezi egy ffi, akkor arra igenis válaszolni kell, magyarázatot adni, mentegetőzni, blablabla. Pedig gyakran az a legjobb, hogy törölni, tiltani mindenhonnan ezzel megállítva a játszadozást.
        Na, mindegy. Teljes igaz a posztod, ismerem ezt az oldalt is, csaxólok, hogy van emilyen is.

        • Igen, igen, értem, általánosságban mondtam csak, hogy van ez a jelenség, hogy Ő ŐSZINTE VOLT, tisztázta a helyzetet, megmondta a frankót… oké, de milyen egyenlőtlen helyzetben, te jó ég…!

          “Sok nőben benne van, hogy ha őket hívják, nekik írnak, őket kérdezi egy ffi, akkor arra igenis válaszolni kell, magyarázatot adni, mentegetőzni, blablabla.” Ja, ezzel én is így vagyok/voltam, nem csak faszikkal, lapból mindenféle helyzetben is, de már kezdek kigyógyulni: egyszerűen vannak helyzetek, amikor a kösz-szépen-nem az egyetlen helyes válasz, ha meg nem érti, akkor meg ignore üzemmód.

          • teljesen kiakadnak egyébként, ez annyira hihetetlen nekik is. miután te arra vagy idomítva, hogy köteles vagy magyarázatot adni, a telefonját nem kinyomni, elmondani, hogy… ezzel máris te magad teremted meg a talajt arra, hogy meghallgasd a hazugságokat, magyarázatokat. itt van egy alapvető jog, és ez az, hogy én a nő eldöntöttem, hogy nem beszélek veled, nem akarlak hallani, mert védeni akarom magam. az idomítás ezt elveszi, nem akarsz tahónak látszani, és mondjuk egy érzelmileg még gyenge állapotodban kiszolgáltatottá válsz csupán azért, mert azt tanultad, h teret kell adni a magyarázatnak.
            És még eszembe jutott még egy. Hogy van ez a szitu, hogy ők ugye mikor elunják a dolgot, akkor egyszerűen nem válaszol, eltűnik, csendben van. Erre a nő teperni kezd és kerül egyre szarabb helyzetbe. Azt mondod, vedd észre, h azért nem keres, mert nem kellesz. Csakhogy ha ezt így betartjuk, azzal pont tápláljuk a nekik kényelmes szitut. Hát ő így szépen elsétál, a nő meg ossza be minden csalódottságát, megalázottságát, miszerint ő egy rongy, akit így el lehet dobni. Szerintem sok nőben ilyenkor az is van, hogy basszus nehogy már! Nehogy már ilyen könnyen megúszd, te tahó! Igenis, legyél már ember, állj ide, és nézz a szemembe. Nehogy már mindig neked legyen kényelmesebb! Mer én azért ezeket nagyon szívesen hozom kényelmetlen helyzetbe.
            A nők nagyon kiszolgáltatottak. Gyakorlatilag a faszik úgy rángatják őket az érzelmi pórázon, ahogy akarják. Én már elég élesen látok, nagyon gyorsan leveszem a valós cuccot, és van bizony, aki engem is behúz, és képes (volt) a farzsebében tartani. Nagyon, nagyon ügyesen tudnak pilinckázni azokon a húrokon, amiket kiadsz magadról. Ami neked fontos, amit hallani akarsz. Nagyon sajnálom azokat a nőket, akik még hisznek, és újra és újra nekifutnak teljes szívvel. Ha talál is valaki korrekt pasit, ahhoz annyit fel kell próbálni, hogy addigra már elkopik a lélek. Mert nagyon hosszú ideig képesek rá, hogy leplezzék, kimagyarázzák, kompenzálják a valóságot. Szerintem tényleg az a jó, ha érzelmileg leválunk róluk, a magunk világát tartjuk szem előtt, és a párkapcsolatot, annak lehetőségét nem célnak, az öröm egy igaz forrásának, hanem csupán az élet egy ajándékának tekintjük. Ha van, akkor szuper, ha nincs, úgy is jó.

            • “Ha talál is valaki korrekt pasit, ahhoz annyit fel kell próbálni, hogy addigra már elkopik a lélek+
              Egy barátnőm, még egy jó évtizeddel ezelőtt, harmincasként projektszerűen ráfeküdt erre, hogy akkor most párkapcsolat, család lesz, nem igaz, hogy pont ezt ne tudná végrehajtani, amikor annyi sikeres projekt van már mögötte. Legtriviálisabb eszköz: társkereső. És keméynen nyomta, kérdezett, válaszolt, tesztelt, találkozott. A sztorikat, még csak nem is felháborodva, csak úgy sztoriként, elmesélte. Na akkor éreztem én szóról szóra ezt, meg hogy nincs az az isten, hogy én társkeresőbe keveredjek.

            • Én eléggé fatalista vagyok, mindig azt mondom, hogy ha dolgom, hogy legyen, lesz. Ha nem, nincs. De tény, hogy egy idő után már annyi a rossz élmény és trauma, hogy nehezebb nyitni. Igazából a kulcs talán az, hogy méltatlan ne legyen. Vagy méltó, vagy semmilyen. A két zárómondatod nagyon tetszik.

2 visszakövetés / visszajelzés

  1. A 2014-es blogév – számok, titkok a legnépszerűbbtől a legkedvesebbig | Eszter's Offtopic
  2. Mi a különbség a kiscsaj és a felnőtt nő, a “hölgy” között? | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: