Aktuális

25 jel, hogy tinibulvárban nyomulsz

Na, szóval, Könyveslány Judit aszondta a minap a Gazda Albertnek a Facebookon, hogy én “legalja bulvárt” csinálok főállásban, ami rém egzotikusan hangzik: igazából sokkal egzotikusabban, mint amilyen egzotikus valójában. Ezért aztán gondoltam, rávilágítok egy kicsit, miley milyen is így az élet, immár öt és fél esztendeje ugyanannál a (néha kissé kupis) asztalnál. Nem tudom, miért, csak gondoltam, érdekes kirándulás lehet első kézből értesülni a legalja* tinibulvár belső mozgatórúgóiról.

Ismered őket név szerint... kép: wallpicturehd.com

Ismered őket név szerint… kép: wallpicturehd.com

Íme, néhány biztos jele annak, hogy ez már a vég:

  • unod már, hogy minden harminc fölötti megkérdezi: ÉS MÉG TÉNYLEG LÉTEZIK AZ IFJÚSÁGI MAGAZIN? Igen, öcsém, miért ne létezne – talán mert te közben felnőttél? Annyi van, hogy nem Veres Pali bácsi adja a szextanácsokat, hanem mi, de a kérdések nagyjából ugyanazok…
  • azt is unod, hogy mindig el kell magyaráznod, hogy a BRAVO-ban a Szerelem, szex, gyengédség rovat kérdései valódiak, nem te találod ki őket (nem, a kecskéset sem)
  • tudod, hogy képtelenség olyan precízen megkonstruálni a játékfelhívást a Neonon, hogy 10 kommentelőből 7 félre ne értse
  • nem érted a sznobokat az elefántcsonttornyukban, akik szerint a lájk, a szelfi és a twörkölés nem szó
  • a “milyen” szót tök sokszor úgy írod véletlenül, hogy “miley” – a szokás hatalma, ugye

Akkor most így rögtön Miley és a twörk… kép: everyjoe.com

  • néha kattintásvadász szalagcímekben beszélsz:
    – Döbbenet! Botrány! Sokk! Akár egy elefántot is megenne a sztárszerkesztő! – mondod éhesen.
    – Gyász! Zöldes penész vonta be a csirkeszárnyat a CBA-ban! – válaszol a kolléga.
  • jó dolog az önmegvalósítás és a tudományos ismeretterjesztés, de már tudod, hogy a következő típusú kontent hozza a legtöbb érdeklődőt:
    – Durva! Hónapokig volt viszonya az igazgatónőnek 13 éves kisdiákjával!
    – Sokk! Döbbenetesen meghízott/Sokkolóan lefogyott/Így néz ki valójában…
    – Brutális bibliai csapás elevenedett meg/Ez már a vég szele…
    – torzszülött minden mennyiségben
  • néha nagyon gáz dallamtapadásaid vannak, főként a hülye kollégák miatt: Szecsődi Kar(cs)i híres Hányszor mondjam című slágeréért pl. egy időben pénzbírságot is kellett fizetni, mert egy ilyen nóta “nagyon nem jól van”
  • kapsz egy csomó vicces sajtóközleményt, most pl.  Gájer Bálint zeneipari személyi trénerétől – már ez a titulus is!
  • tudod, ki az a szabyest, és előbb ismerted a Chrildren of Distance és a Punnany Massif rémes szövegeit, mint a lagymatag zenét hozzá
  • találkoztál már személyesen Disney-sztárokkal

Violetta (kép: saját)

  • hallottál már tinizenekart élőben… vagy “élőben”
  • nem precedens értékű per kapcsán, kulturális rendezvényen vagy politikai jogok gyakorlása közben, hanem a BRAVO OTTO színpada előtt sajátítottad el a lájvblogolás alapjait (a lényeg, hogy megy!)
  • eleinte örülsz, hogy ingyen mehetsz a fesztiválokra és egyes koncertekre, de egy idő után már inkább a nyugalmat és a csendet részesíted előnyben (ez a legrosszabb amúgy, a nyugger tinibulváros!)
  • premier előtti vetítésen láttad az összes kultikus tinisorozatot, az Alkonyattól Az éhezők viadaláig (az utóbbinak egyébként óriási rajongója vagyok)
  • sokkal több szaftos pletykát hallasz, mint amennyit megírhatsz
  • láttál már több tinisztárt is visítva hisztizni a színfalak mögött (de persze ezt se írhatod meg, mert what happens in Vegas, remains in Vegas)
  • óriási rutinra teszel szert, egy ujjal és csukott szemmel is percek alatt bármiről tudsz írni
  • írtál már legalább ötezer “X dolog, ami”… listát
  • azért elmosolyodsz, amikor a gyakornokjelölt azt írja a motivációs levélben, hogy szeret recenziókat írni – “hát azt itt nem fogsz, öreg”
  • (persze, 9 évesen, amikor újságíró igazolványt csináltál magadnak kartonpapírból, még te is azt hitted, hogy olyan szellemi műhelyben fogsz dolgozni, mint pl. a régi, 1910-es évekbeli Nyugat szerkesztősége…)
  • de nem bánod, hogy nem így lett, mert nagyon, nagyon sokat nevetsz egész nap, valószínűleg többet, mintha a Napi Gazdaságnál (vagy a régi, 1910-es évekbeli Nyugatnál) dolgoznál
  • néha vegyes érzéseid vannak: egyrészt tök jó, hogy nincs akkora felelősséged, mint egy szívsebésznek, másrészt viszont el-elkap a buzgalom, hogy szeretnél tenni valamit az Emberiségért… és akkor írsz még egy cikket a környezetvédelem és a fenntarthatóság fontosságáról, vagy elbeszélgetsz egy kicsit a gyerek lelkével egy 8 ezer karakteres cikkben, amit úgyse olvas végig valószínűleg.

*igazából olyasmit is csak elefántcsonttoronyból vagy burokból (a recenziós fajtából) mondhat az ember, hogy ez a legalja. A legalja ezerszer durvább, erkölcsileg és szakmailag is. Pl. közli a főszerkesztő, hogy most elmész kukkolni, és addig nem jössz vissza, amíg nincs egy fotód arról, hogy XY sorozatsztár csalja a nejét egy kolléganőjével. Vagy uborkaszezon van, és meg kell írnod, hogy az idősödő énekes teherbe ejtette a menedzserét, amihez semmi közöd nincs, és amúgy se felel meg az igazságnak. A fennmaradó időben pedig folyton arról rántod le a leplet, hogy “megerőszakolta, feldarabolta, megette édesanyját a kétfejű törpe”, és nagyon ciki konteókat veszel át forrás nélkül félnáci összeesküvés-elméletes oldalakról. Egyáltalán, rengeteg forrás nélküli szart kontrolcézel ki a kattintások érdekében, amiért filléreket kapsz csupán, de csinálod, mert valamiből élni kell.

Advertisements
Eszter névjegye (828 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

12 hozzászólás 25 jel, hogy tinibulvárban nyomulsz bejegyzéshez

  1. Amúgy szerintem minden szerkesztőségben rengeteget röhögnek, nemcsak a bulvárnál ;-) Legalábbis mi is rengeteget röhögünk.

    Az aljabulvár, amit utálok (most jön egy true story):

    Voltam egy sajtótájékoztatón, ami egy filmes projektről szólt. A projekt lényege, hogy mai sztárok játszottak 5-7 perces kisfilmekben a szlovák nemzeti felkelés hétköznapi hőseinek bőrébe bújva. Az egyik egy világbajnok hokis volt, aki nem tudott megjelenni a sajtótájékoztatón.

    Bulváros kolléga: Én csak a hokis miatt jöttem, de nincs itt. Nem baj, jól megírom, hogy milyen sokat kért a szereplésért.
    Én: De hisz azt mondták, hogy mindenki ingyen vállalta a közreműködést.
    Bulváros kolléga: Nem, azt mondták, hogy “gyakorlatilag ingyen”, vagyis megírhatom, hogy a hokisnak volt képe pénzt elkérni a szereplésért, miközben mindenki más ingyen csinálta.
    Én: (eloldalazok hányni)

    Amúgy a cikk végül nem lett annyira szörnyű, mert tartalmazta, hogy a “gyakorlatilag ingyen” annyit jelentett, hogy kaptak kaját a forgatás alatt, de azért a cím, a felvezetés eléggé undorítóan azt a látszatot keltette, hogy a hokis egy rakás pénzt felszedett ezért a melóért, és csak valahol a 3-4. bekezdés táján derült ki, h ingyen csinálta. A kolléga hozzáállása viszont elborzaszt még most is.

    • Hmm, igen plasztikus, személetes történet. Asszem, ez elsősorban emberi kérdés: bizonyos dolgokat nem vállalunk. Van mocsok a bulváron túl is. Apám pl. fotós, nem kevés pénzért kérte fel egy párt arra, hogy a régió ellentétes oldalhoz tartozó politikusairól szemét, kompromittáló képeket készítsen. Kapna egy fülest (arra is van ember), hogy épp mi van, és menni kéne. Meg luxusingatlanok közelről, satöbbi. Nyilván nem vállalta. De sokan vállalják. Szerintem ők csinálják ezt a fajta bulvárt is. Ez bőven több, mint kattintós címmel eladni a semmit, ez erkölcsileg aggasztó jelenség. Több mint az.

      Haha, igen, eddig még nem sok szomorú szerkesztőséget láttam, ez egy vidám szakma! :)

  2. Nem ismerem a One Direction sztárjait név szerint :(

  3. Nagyon érdekes cikk, jó belelátni kicsit ebbe a típusú munkába!

    (A Hunger Games-nek én is nagy rajongója vagyok – kevésbé válik becsületemre, hogy az Alkonyatnak is.)

    • Jó móka egyébként, bármennyire is lenézi Könyveslány Judit!

      (Az Alkonyat könyvben állítólag SOKKAL jobb, nemtom, nem olvastam, csak láttam a filmeket. De a Hunger Games minden formában bejött.)

  4. Kiegészíteném egy nagyon fontos résszel könyveslány kijelentésére (lenéző szavaira) reagálva.

    Az elvek szépek, viszont én hülyét kapok az olyanoktól, akik nem vállalnak el bizonyos munkákat, mert ők olyat nem csinálnak, viszont így megélni sem tudnak, és 30 évesen még lógnak a félig már rokkant, fáradt szüleiken, vagy egy gazdag pár oldalán teljes függőségben, vagy a barátokat, ismerősöket használják ki.

    Nekem volt olyan ismerősöm, aki ilyen elvi alapon nem tudott megélni, kb. kajára nem volt pénze, akkoriban állandóan járkált mindenkihez “felugrok hozzád” szövegekkel, aztán egész nap csövezett valakinél, aki közben megetette, stb. Érted, én nem sajnálok aztán senkitől semmit, de akkoriban mondtam neki, hogy beajánlom pár helyre, ha más nem is, valami céges adminisztratív melóra, átmenetileg próbálja meg, hogy legalább az alapvető dolgokat meg tudja magának venni, a válasz: na, ő nem adja el magát egy multinak. Akkor meg na zabáld fel az ismerősök hűtőjét, amibe azzal került étel, hogy ő azt csinálja, amit te lenézel. Persze, nem kell mindent elvállalni, de ha lenézek valamit elvi alapon, akkor abból semmilyen formában nem kérek osztalékot.

    Vagy másik példa, hogy van, aki azt mondja, ő nem ír blogot, az nem pálya, az semmi… közben meg mégis irigy az olyan kezdő zugblogger apró sikereire, mint amilyen én is vagyok.

    Az alázat sokakból hiányzik, és ez mindenféle szakmára igaz. Hangsúlyozom, hogy nem kell mindent elvállalni, de…

    • Nekem szerencsém van, mert én imádom azt csinálni, amit csinálok, és sosem kellett méltatlan kompromisszumot kötnöm. De tény, hogy soha nem is dobtam vissza munkát: ha megkértek, megcsináltam, nem volt olyan, hogy húznám a számat. És amikor nem volt testhezálló, csináltam mást. Ilyen egyszerű ez.

      Az elvből éhezés egy dolog, a panaszkodás emiatt egy másik. Mindkettő sajnálatos, mert lehetőségeket talál az ember, ha szorgalmasan keresgél, és hajlandó is dolgozni. Szóval, igen: durva ez.

      És az is, hogy irigyed mindig van, bárhol is állsz. Sokáig azt hittem, magasan kell hozzá lenni, de egy francokat. Bárhol, bárki lehet az irigye az embernek. A melót lenézi, de a siker, a pénz, az elismertség, a közösség stb. – mikor mi – kéne. Szép.

      • A panaszkodás is fura, de az a furcsább, amit fent is írtam, és amit te is írsz, hogy lenéz valakit, de közben valahogy mégis szeretne szakítani magának a másik sikeréből, eredményeiből, anyagi javaiból.

        • És ezzel a hozzáállással kéz a kézben jár az, amikor azt gondolja, neked csak szerencséd volt, esetleg valakinek a valakije vagy, ő viszont egy meg nem értett zseni, aki több figyelmet érdemelne…

  5. Nagyon szeretem az írásaidat! Olyan élvezetesek. Egyik cikket olvasom a másik után – nem bírom abbahagyni. XD :D

6 visszakövetés / visszajelzés

  1. A sajtószabadság bástyái: miért van szükség olyan portálokra, mint az Abcúg? | Eszter's Offtopic
  2. Kedves Hír TV! | Eszter's Offtopic
  3. A 2014-es blogév – számok, titkok a legnépszerűbbtől a legkedvesebbig | Eszter's Offtopic
  4. Simán leesel a székről, ha megkeres egy durva ajánlattal a multi – interjú a blogszületésnap kapcsán | Eszter's Offtopic
  5. 5 ok, amiért nem vagyok főszerkesztő(-helyettes) | Eszter's Offtopic
  6. Bezárul egy kapu, kinyílik sok új | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: