Aktuális

Ha csak egy rétegzenés beszámolót olvasol ma, ez legyen az

Pornography, She Past Away (TR), Roham Bár, 2014. szeptember 20.

Az elmúlt hetek legsűrűbb hétvégéje volt ez: pénteken kézműves termékek piknikjét tartottuk a barátnőmmel, azután egy komplett zenekart kellett elszállásolnom, majd reggel keresztelőre igyekeztem a Pasaréti templomba, amit hatfogásos családi ebéd kövezett a budai Bock Biszróban. Ezután Szigetszentmiklósra voltam hivatalos egy baráti grillpartyba (nem állíthatom, hogy kiéhezve érkeztem a Rácz-ponty és a nagy adag bélszín után, de azért meg(t)ettem a tőlem telhetőt), este pedig a Pornography-She Past Away koncert várt rám a Roham Bárban, majd hajnalban Gyöngyösre utaztam, hogy a szüreti mulatságokba futhassak. Most a felsorolt programok közül a koncertről írnék, pedig a másik két esemény is több mint különleges volt…

Úgy gondolják, törökül őszintébb - kép: 2014@Dave Zorg/Musikpix

Úgy gondolják, törökül őszintébb – kép: 2014@Dave Zorg/Musikpix

Ha ez egy streetfashion-blog volna, akkor most elmondanám (sőt, megmutatnám), hogy a szombatot három különböző ruhában vezényeltem le: a keresztelőn és az ebéden egy konzervatív-elegáns Orsay ruhát viseltem, a grillezésre sortban és pólóban kerítettem sort, estére pedig átvettem a játékos Hell Bunny-koktélruhát, amely régi tengerésztetkókat tömörít kissé rockabillys stílusban. A nap különlegessége, hogy – rám nem épp jellemző módon – a grillezést leszámítva végig magassarkúban voltam, az új Ecco-topán ugyanis meglepően kényelmesnek bizonyult (a terepfutócipő meg amúgy is hülyén nézett volna ki a leírt outfitekkel). De mivel ez nem divatblog, erről bővebben most nem is beszélnék, na.

Kis késéssel érkeztem a Roham Bárba Rita “Nyári Álom” fantázianevű citromos süteménye miatt (nem lehetett csak úgy otthagyni, márpedig déltől este tízig rövid megszakításokkal folyamatosan enni kemény üzem, igazi első világbeli problémák ezek), így lemaradtam a Pornography Cure Tribute zenekar bulijának nyitányáról, pedig ezúttal a nem túl vidám és optimista Pornography albumot adták elő. Örömmel nyugtáztam, hogy a hangzás kitűnő, és gyakorlatilag teltház van. Szépen, élesen jöttek át a dalok, és a közönség abszolút fogékony volt a Cure-ra. Elég szép rajongótáboruk van már, sokan pedig vidékről jöttek az oszmánok miatt, így most egy szélesebb platform látta Robert Smith magyar helytartóit.

Évi két-három koncert nekem bőven elég, akkor is jobbára a barátaim zenekarait nézem meg. Éppen ezért nem számítottam rá, hogy a She Past Away ennyire jó lesz. “Hangulatos zene, biztos kellemes lesz” – gondoltam, amikor vendéglistára kerültem, de aztán teljesen lenyűgözött a török srácok szuggesztív előadásmódja és a tökéletes, hideg, kristálytiszta hangzás, amelyre órákig el tudtam volna táncolgatni az új cipőmben (bocs, hogy ennyire verem magam rá, de tényleg nagy dolog, hogy megvan az első kényelmes, hatcentis sarkas cipőm, és nemhogy menni, táncolni is bírok benne, ráadásul hosszú órákon át). A She Past Away élőben legalább ötször olyan jó volt, mint felvételről, ami nagyon ritka jelenség, teljesen le is padlóztam.

Death in June, X-mal Deutschland, régi Clan of Xymox, Bauhaus, Sisters, Fields of the Nephilim, Siouxsie and the Banshees… ezekből a zenei hagyományokból táplálkozik a zenekar, az újabbak közül pedig az An Irony Of Fate-korszakos Love Like Blood és a The Frozen Autumn jut az eszébe az embernek: egyszóval a 80-as évek gitáros-elektronikus wave-vonala ez, igazi kékes-ezüstös goth rock, fléndzsörös gitárral, elszállós szintikkel, dobgéppel és mély hangú énekessel, ahogy azt kell. Azt hinnéd, a kórus az éneken csak angolul hangzik jól (way-way-way, éljen a visszhang!), de ezek a srácok az anyanyelvükön, törökül énekelnek, és ez még különlegesebbé teszi a produkciót.

Furcsa volt, hogy itt a közönség nem énekel a csapattal, de láthatóan a többség ismerte a dalokat. A fények és a régi fekete-fehér filmekből összevágott vizuál nagyon ütött, a zenekar pedig épp úgy festett, ahogy egy ilyen bandának ki kell néznie: tupír, fekete-fehér smink, letisztult, sötét cuccok. Semmi korszakalkotóan zseniális, mégis egyértelmű: nincs igazán jobb csapat náluk ma ebben a műfajban. Épp olyan, amilyen ’85-ben volt a Xymox, csak közben eltelt közel harminc év, és nagyságrendekkel jobb lett a sound és a technika, plusz Ronny Moorings is megtanult énekelni, hogy ne csak dörmögjön. (Amúgy az új Clan of Xymox-album se rossz, csak ez már keményebb elektró ipari sokkal, esős őszi napokra mindenesetre korrekt hallgatnivaló, ha kicsit padlón van az ember.)

A buli után söröztem pár régen látott ismerőssel (nyilván az egész ortodox darkwave-synth wave színtér képviseltette magát), aztán kb. fél négyig táncolgattunk Cuvious, Sir Weirdo, DJ Drama és Gelka zenéire. Drama, a spanyol szelektor-srác egészen meglepő poszt-punk-cold wave szetet tolt, amibe még Faith and the Muse és Sopor Aeternus hangulat-elemek is keveredtek (vagy az már az utána következő Paolo volt?). Azt bírom a gót színtérben, hogy van tíz-tizenöt különböző, mégis rokon zenei stílus, amiből minden hangulatra lehet választani valami frappánsat. A lényeg, hogy jólesett hosszú idő után ezekre a zenékre is bulizni, de a végére nagyon elfáradtam.

Király este volt ez egy remek nap megkoronázásaként. Legközelebb a The Frozen Autumn jön Olaszországból decemberben a Lilian Goth Art Prod. szervezésében.

Advertisements
Eszter névjegye (831 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

3 hozzászólás Ha csak egy rétegzenés beszámolót olvasol ma, ez legyen az bejegyzéshez

  1. Basszus Eszter, le vagyok nyűgözve!!!! Úgy váltogatod a témákat, mint más az alsógatyát, tegnap még politika, előtte párkapcsolat, mégelőtte spiri-beleérzés, most meg egy koncertélmény, de olyan, hogy az járt a fejemben végig, hogy bassza meg, hogy már megint csak utólag tudom meg az év legjobb buliját!
    …és most megyek meghallgatni a bandát, mert még sosem hallottam felőlük :-) Én kösz, ez nem bók volt.

    • Ja, én is ezt bírom itt, hogy van ezen a blogon minden: közélet, buli, elmebetegség, bulvár, zene, poén, filozófia, önismeret, spiritualitás. Nem az az egysíkú koszt, ami sok helyen van.

    • Haha, egyszer egy konferencián voltam a könnyűzene jövőjéről, ahol a Class FM vezíre aszondta az esti rockműsorra, hogy ott aztán minden lemehet az ég adta világon, és ezt a következőképp fogalmazta meg: “szar, szappan, szalámi, bármi jöhet”… Ezt úgy megjegyeztem, hogy azóta mindig eszembe jut, amikor egymás után nagyon eklektikusan követik egymást itt a témák. XD

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: