Aktuális

7 érv és ellenérv, amiért (nem) kell a nők jogairól beszélnünk

Tudod, én nem veszek részt semmiféle mozgalom vagy szervezet életében, és nem ismerem a feminizmus terminus technicusait sem. Én csak egy egyszerű ember vagyok, aki a saját tapasztalataira épít, miközben a környezete és a tágabb világ történéseit figyeli kíváncsi tekintettel, néha értetlenül, máskor dühösen, aggódva. Azt látom, hogy a nő alapvető emberi jogait sokan elnyomó erőként látják, ezért – nálam tájékozottabb gondolkodókkal, férfiakkal és nőkkel, egyedülállókkal és családosokkal – keresem a választ a kérdésre: vajon miért?

"Amikor aggódni kezdtem e beszéd miatt, és néhány pillanatra kétségbe estem, végül határozottan azt mondtam magamnak: ha nem én, akkor ki? Ha nem most, akkor mikor? Ha önöknek is  kételyeik támadnak majd hasonló, lehetőségekkel teli pillanatokban, remélem, ezek a szavak segítenek majd. " kép: jeffreydavisjr.com

“Amikor aggódni kezdtem e beszéd miatt, és néhány pillanatra kétségbe estem, végül határozottan azt mondtam magamnak: ha nem én, akkor ki? Ha nem most, akkor mikor? Ha önöknek is kételyeik támadnak majd hasonló, lehetőségekkel teli pillanatokban, remélem, ezek a szavak segítenek majd. ” kép: jeffreydavisjr.com

1. De hát én rendes férfi vagyok: soha nem bántottam a páromat, segítek kiveszem a részem a házimunkából és a gyereknevelésből, és fontos számomra, hogy szellemileg egyenrangú társam legyen.

Hála az égnek rengeteg egészséges gondolkozású, normális férfi van, aki nem háztartási robotgépként tekint a nőre, és nem pénzautomataként magára. Elfogadja a feminizmus azon radikális, sokkoló alapvetését, hogy a nő is ember, és ennek megfelelően cselekszik. Vagyis: ha szükséges, felkel éjszaka a kisbabához és örömmel vigyáz egyedül is az ötévesre, s ezért cserébe egy kiegyensúlyozottabb, tüzesebb, jókedvűbb társat kap, aki nem csak őt, de az egész családot több szeretettel tudja így körülölelni. Azért, mert nem ment el minden energiája a túlélésre, és a személyisége alapjai is megmaradtak.

Sokan azonban nem veszik észre, hogy rendszerhibáról van szó, amelynek a kiküszöböléséhez ugyan az egyén szintjén kell kezdeni az építkezést, de attól még, hogy te jófej vagy, maga a rendszer az egyik fél születési előjogaira és a másik fél háttérbe szorítására és kizsákmányolására épül, és kíván építeni a jövőben is. Egy nagyon jó barátom és blogtársam erről a jelenségről a következőképp ír:

Aztán van a belvárosi, liberális, a bálnák kiszabadításáért is küzdő, akitől megkérdezem, hogy miért lett az írásipar férfiipar, és hogy miért van jó néhány “fontos” lap impresszumában kétszer annyi férfi, mint nő, és ez a nyitott, értelmes, jó fej nem válaszolja meg a kérdést. Vonogatja a vállát, majd annyit mond, hogy ő bírja a feministákat (nem kell feministának lenni ahhoz, hogy kérdéseket tegyünk fel), és nem volt soha szemét a nőkkel, ő egyenrangúnak tekinti őket. Nem érti, hogy rendszerhiba van, ő rendben van a témával. Olyan ez, mint amikor Amerikában azt mondja a középosztálybeli fehér ember, hogy neki nincs baja a feketékkel, hiszen volt is fekete barátnője az egyetemi évek alatt, valamint meghívja a kislánya szülinapi zsúrjára annak fekete iskolatársait (is). Én rendben vagyok, azaz: nincs probléma.

A teljes bejegyzést olvasd el itt, szuper.

2. Ez az egész egy marhaság, engem soha semmilyen hátrány nem ért azért, mert nő vagyok.

Engem sem, legalábbis nem jelentős. Szerencsés vagyok, a környezetemben azonban rengeteg visszás helyzet szemtanúja voltam már, és azt is tudom, hogy hány millió nő lesz nemi erőszak, családon belüli bántalmazás, munkahelyi diszkrimináció áldozata, hányan pusztulnak bele az irreális elvárásokba, hányan égnek ki házicselédként ötvenéves korukra, és akkor a női “körülmetélésről” (a csikló kivágásáról van szó) vagy házasságtörő, sőt megerőszakolt nők halálra kövezéséről még nem is beszéltünk. És ne feledjük, a nagymamám még egyetemre se járhatott, noha kreatívabb és élesebb elméjű volt, mint a negyven fiú osztálytársa, akik mellé csak azért vették fel a gimnáziumba, hogy léhűtő öccsét tudja korrepetálni.

Balás Márk egy kitűnő, máig gyakran idézett cikkben reflektál Oravecz Éva Csilla híres antifeminista kiáltványára:

“Oravecz Éva Csilla ugyanis egy sikeres és érzéketlen nő. Univerzumának középpontjában ő áll, minden kilőtt nyílvesszője köré céltáblát rajzol. Ha ő ellen tudott állni a később szexuális erőszak miatt sokszorosan elítélt férfi csábításának, akkor mindenki ellen tudott volna. Ha Oravecz Éva Csilla nem szembesült a férfiak részéről olyan mennyiségű és/vagy minőségű erőszakban, amit ne lehetett volna humorral kezelni, akkor senkit nem fenyeget ilyen erőszak vagy ha igen, akkor született áldozat, azaz pszichiátriai eset. Ha Oravecz Éva Csilla barátja soha nem részesítette a pornót előnyben vele szemben, akkor a pornó nyilván klassz és remek dolog, a női függetlenség, önállóság és méltóság vaskos védőbástyája. Ha Oravecz Éva Csilla soha nem részesült munkahelyi diszkriminációban, akkor nyilván elmondható, hogy soha, egyetlen nőt sem hoztak női mivolta miatt hátrányos helyzetbe. Maximum arról lehet szó, hogy az illető nem fogta fel, hogy őt női agya másra predesztinálta, mint a férfiakat. Sokkal kevesebb sikerre, sokkal kisebb önállóságra, sokkal több alázatra és passzivitásra.”

A teljes cikk itt olvasható. Érdemes.

3. Miért kellene a férfiakat elnyomni? Már így is épp eléggé elnőiesedtek. Akkor most legyen nőuralom?

Isten őrizz, dehogy kell a férfiakat elnyomni, nőuralomra pedig végképp nincs szükség. Azzal, hogy annak idején a fekete amerikaiak is szavazati jogot kaptak, nem a fehérek váltak jogfosztottá. Nem az történt, hogy volt egy nagy tál leves, ami eddig a fehéreké volt, majd a feketéké lett, hanem egyszerűen az, hogy a feketék is leülhettek a fehérek mellé enni, hiszen ők is megdolgoztak az ételért. Természetesen voltak fehérek, akik mindezt alapvető jogaik elvesztéseként élték meg: hozzászoktak ugyanis ahhoz, hogy a földjeiken ingyenmunkás dolgozik napi tizenhat órában, aki nemhogy a politikába, de a saját életébe se szólhat bele.

A valóságban azonban az egyenlő emberi jogokért folytatott küzdelem nem jár azzal, hogy bárkit is megfosztunk a jogaitól, hogy másoknak adjuk azokat. Ez nem így működik, még ha a patriarchátusban nevelkedett férfi, aki kiszolgáló személyzethez szokott, veszteségként is éli meg azt, hogy a feladatokon, a kötelességeken a társával osztozik, és nem csupán jogokat élvez. Hogy jót is mondjunk: az örömökön is, mivel a gyermekükkel kiskoruktól kezdve sok időt töltő apák nagyon sok boldog pillanatról is számolnak be a szaros pelenka és fülsiketítő ordítás problematikája mellett.

Úgy gondolom, az egyenlő jogok és kötelességek igazságosabb rendszere a férfiak számára is kedvezőbb: nem csak azért, mert a negyvenes évei elejére elrongyolt frigid házisárkány helyett egy értelmes, jókedvű, szenvedélyes nőt kapnak, hanem azért is, mert így rájuk sem nehezednek borzalmas nyomások és elvárások. Senki sem várja el, hogy egész életedben tarts el erődön felül másokat, soha ne sírj, mindent mindig te fizess, érzéketlen macsó légy, aki egyre csak előre tör a hatalmi ranglétrán… s ha ez nem sikerül, már csak bétahím, esetleg csicska lehetsz.

4. Jó, de hát a kislányok babával, a kisfiúk építőkockával játszanak. Miért baj az, ha a nő babázik, amíg a férfi házat épít?

Egyáltalán nem baj, sőt. Két fontos dolog van, amit azonban meg kell érteni. Az egyik az, hogy aki ezt teszi, az a szabad választásából, és nem kényszerből kell, hogy tegye, és abszolút megbecsülést és tiszteletet érdemel a munkájáért. Nem, nem csak a szavak szintjén, és nem kizárólag anyák napján vagy nőnapon. A másik fontos dolog pedig az, hogy minden ember – a nők és a férfiak – között is akad többféle személyiségtípus, lelki alkat, és egyáltalán nem biztos, hogy mindenki ugyanarra vágyik. Akad, aki csak babázni szeretne, de robotolnia kell a megélhetésért a gyárban a szalag mellett, majd utána még további hat órában otthon is, míg más megteheti, hogy csak a családra koncentrál, de némi egyedüllétre és értelmes, felnőtt emberi interakcióra attól még neki is lesz igénye.

Aztán – ó, irgalom atyja, ne hagyj el! – vannak nők, akik nem akarnak gyereket: tiszteletben kell tartanunk ezt a végtelenül személyes, intim döntést, és nem őket kell büntetni, hanem a gyerekvállalókat támogatni extra juttatásokkal, adókedvezményekkel, rugalmas foglalkoztatási formákkal korrekt és családi napközi-rendszerrel.  Mások szeretnének utódokat, de ettől még igényük van a kreatív, alkotó, tudományos stb. munkára is, amelyre a képességeik predesztinálják. Jelenleg több nő kerül be az egyetemekre, mint férfi, a házasság és a gyerekvállalás során azonban ők szépen eltűnnek: már nincs meg a háttér, az infrastruktúra a komoly kutatómunkához, ezért a tudósok zöme férfi lesz, még mindig. Pedig belegondoltál már, hogy mennyivel előrébb járna, mondjuk, a rákkutatás, ha a két nem egyenlő arányban vehetné ki a részét a kutatásból, tehát szinte kétszer annyi elme dolgozna a megoldáson…?

Ha most azt mondod, hogy oké, de addig ki törődik a gyerekkel, emlékeztetlek: hidd el, a kölök a sosem látott, munkamániás  apa miatt is szenvedhet egy életen át, a jól beosztott családi szinergia viszont két kiegyensúlyozottabb, elégedettebb szülőt állít a csemete mellé, akik minőségi időt képesek a gyerekkel tölteni. Ezek azok az alapok – és  természetes különbözőségek -, amelyekre figyelni kell, ha az a célunk, hogy erős, egészséges, hosszútávú kapcsolatban, vidám emberek  éljenek együtt. Nyilván akkor sincs erre garancia, esély azonban legalább van, és az sem kevés.

5. Ne csodálkozzunk, hogy értékválság van, hiszen a nők csak a pénzre és a hatalomra játszanak, és szívesen eltartatnák magukat.

Természetesen vannak pénzéhes, megvásárolható nők, ahogyan akadnak érzéketlen, hazug, lyukvadász férfiak is. Mindkettő célja az, hogy a másikat kihasználja, így aztán a legjobb, ha ők szépen egymásra találnak, és egymást boldogítják… vagy éppen teszik tönkre, ha úgy tartja úri kedvük.

Azt mondani, hogy “az összes nő szemét ribanc, aki izmokra és Audi-kulcsra hajt” nagyjából azzal egyenértékű, hogy “az összes férfi csak a szilikoncsöcsöt és AZT akarja,  esetleg cselédnek elfogadna hosszabb távra is”.

Igen, van ilyen. Igen, nem kevés. De fogd fel: hála a jó égnek nem mindenki tartozik ebbe a kategóriába, és mi a normális értékrenddel bíró embereket keressük. Dolgozd fel a traumáidat, felejtsd el a plasztikcsajokat a méregdrága bárok vécéiben, és máris kitisztul az ég.

Vagy… ha erről képtelen vagy lemondani (“a jó nő jár“), akkor ne csodálkozz, ha a szénné szolizott kacsaszájnak Audi-kulcs az ára.

6. De hiszen ma már azonos jogok illetik a nőket és a férfiakat. A feminizmusnak 50 éve volt csak értelme, ma már nincs.

Igen, a nehezén valószínűleg már túl vagyunk. Magyarországon a szocializmusban a nők már egyenlő bérért végezhettek “férfimunkát” a gyárban – igen, de közben otthon is várt még rájuk egy másik nyolcórás műszak, míg a férfi a lábát lóbálta sörrel a kezében. Csoda-e, hogy a magyar ötvenes-hatvanas családanya okádik az ilyesfajta egyenjogúság puszta gondolatától is?

Persze, a kérdés ennél jóval összetettebb. Egy bátor férfi, Kustánczi Róbert fogalmazta meg tökéletesen a lényeget:

“Világszerte minden harmadik nőt megerőszakolnak vagy valahogy másként bántalmaznak élete során. Magyarországon minden negyediket.

És ez a rész csupán arról szól, hogy hány nőt bántalmaznak fizikailag, az egyéb társadalmi, gazdasági, jogi egyenjogúság nemlétét, a mindennapos hátrányos megkülönböztetést nem érinti. Azt, hogy mennyivel kevesebb pénzt kap egy nő ugyanolyan mennyiségű és minőségű munkáért, mint egy férfi. Hogy a hímsovinizmus miként hatja át a nyelvet, hogy miért társul megalázó felhang ahhoz, ha azt mondjuk „úgy ütsz, mint egy lány”. Hogy a szexizmus miként kíséri végig az életünket kisgyerekkortól akár egy természetismeret vagy egy olvasástankönyvön keresztül. Hogy miért gondolják sokan azt a nyugati társadalmakban is, hogy egy nő csupán egy főző-mosó-dugó-szülő gépezet. És hogy – lefordítva mikrokörnyezetemre – miért indul hátrányból a kislányom, csak amiatt, mert lány.

Elkeserítő, nem?

Szerintem rohadtul az.

De nyilván sok férfitársam másképp gondolja.”

A teljes írás itt olvasható, különösen férfiaknak, apáknak ajánlom.

7. Az összes feminista szőrös lábú, kövér, magányos, betegagyú nő, aki egyedül fog meghalni, és patkányok falják fel a testét. Sokkal boldogabbak lennének, ha visszatalálnának a hagyományos szerepekhez.

Nem, a feministák sokfélék: egy részük nő, másik részük férfi, de még csak nem is kell feministának lenni ahhoz, hogy az ember józanul, emberségesen gondolkozzon. Vannak egyedülállók, házasok, gyermektelenek, egy- és sokgyermekesek. A testsúlyuk változó, ahogy a szőrtelenítési szokásaik is – nem durva, hogy ma még mindig érv lehet egy intelligens vitában a másik ember külseje? Természetesen nem az, legalábbis nem komolyan vehető.

Ami pedig a “hagyományos” szerepeket illeti: nyilván a kőbalta is elég hagyományos eszköz, de a puskával azért csak hatékonyabban lehet vadászni. Szép tradíció volt a puhányabb spártai csecsemők mélybe taszítása is, ma azonban már görög területeken sem hódolnak ennek a szokásnak, és talán te sem örültél volna, ha veled – vagy a te gyerekeddel – is megtehették volna ezt.

Most pedig egy otthoni munkát végző édesanya és feleség gondolatait idézem:

“…Bárdos András nyilatkozata azért megmaradt bennem. Mindig nagyon elismerően beszél a feleségéről, kihangsúlyozva, hogy abszolút nem “hagyományos” a házasságuk, az évszázados női szerepkör, úgymint főzés, házimunka, gyerektutujgatás nem jellemző Krisztinára, mondhatni, bár ez már csak az én értelmezésem és szavaim, társként, és nem házi cselédként funkcionál. Most annyit tett hozzá mindehhez, hogy 2013- ban ( akkori volt az Elle) ő nem is tudna mit kezdeni egy olyan feleséggel, akinek kizárólag az az életcélja, hogy minden este meleg vacsorát tegyen a férje elé.

Komolyan érdekelne, hogy mennyire egyedi ez manapság, hogy a férj magát képzeli a mindenség urának, én csak családból hozott példákat tudok citálni, a férjeméknél biztosan tudom, hogy generációkra visszanyúlva mindig ez volt a helyzet, és most is ez.
Hogy a családban betöltött szerepem miért kezdett most zavarni? Arra jó okom van, rá kellett ébrednem ugyanis arra, hogy az én munkámért nemhogy hála nem jár, de köszönet sem, az természetes. És egyben baromira unalmas is. Egy háztartásbeli mindig otthon van, mindig kéznél van, kényelmes, mint egy jó meleg papucs, kicsit kopott, jó az a háznál, na de hol marad az izgalom? És itt jön be a képbe ama bizonyos harmadik, aki önálló entitás, akivel nem az a fő téma (egyelőre), hogy mi lesz az ebéd, aki mindig fitt, sosem fáradt, és mehet a lobogás. Hogy a feleségünkkel is lehetne lobogni, ha nem mi magunk csináltunk volna kutyát belőle- amilyen hülye volt hagyta-, az persze kósza gondolatként sem fut át az agyakon.”

A teljes bejegyzés itt olvasható, engem komolyan elgondolkoztatott.

Mit mondhatnék? Itt lassan körbeértünk. Vajon kinyitja-e az elméjét és a szívét az, aki a fenti, pontokban ismertetett mondatokat valaha is kiejtette a száján? Nem vagyok naiv, a többségük bizonyára képtelen lesz értelmezni a leírtakat. Mégis abban bízom, hogy lesznek olyanok, akik legalább elgondolkoznak: miért is olyan szörnyű gondolat az, ha minden ember egyenlő, és egyik sem a másik alárendeltje, pláne nem születési jogok alapján? Hiszen egy tiszta, egyenlőségre épülő rendszerrel mindenki csak nyerhet hosszútávon.

Igen, még azok is, akik most hőbörögnek, hogy elvették a levesüket, pedig csak leültek melléjük enni azok, akik az ételért szintén megdolgoztak.


Emma Watson beszéde és a He For She kampány

A színésznő alig néhány napja tartott beszédet az ENSZ jószolgálati nagyköveteként. Számos agresszív, primitív fenyegetést kapott, főként azt, hogy meztelen képeket hoznak róla nyilvánosságra – vajon milyen ember lehet az, aki így reagál egy értelmes, emberi kezdeményezésre? Nyilván végtelenül beteg, sérült.

“Emlékeztetőül, a feminizmus definíciója a következő: “A meggyőződés, hogy a férfiaknak és a nőknek egyenlő jogokkal és esélyekkel kellene bírni. Azaz a nemek politikai, gazdasági és társadalmi egyenlőségének elmélete.””

A teljes beszéd magyar nyelven itt olvasható.


Reklámok
Eszter névjegye (853 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

56 hozzászólás 7 érv és ellenérv, amiért (nem) kell a nők jogairól beszélnünk bejegyzéshez

  1. Egyetértek. Azzal egészíteném ki, hogy ismerek férfit, aki hiába kezeli egyenlő félként a társát és veszi ki az oroszlánrészt az otthoni teendőkből is magától értetődően, ennek ellenére egy elviselhetetlen frigid házisárkány a nője, aki úgy beszél vele, hogy az embertelen. A baj az, hogy az ilyenek alapján ítél sok férfi, pedig nem ez a tipikus szerintem.

    • Hát igen, garancia az élet nevű kiképzőterepen semmire sincs. Olyan ez, mint azt mondani, hogy a fiatal szülők biztosan egészségben felnevelik a gyerekeiket: persze, csak huszonöt évesen is elvihet sajnos valakit a rák, hiába élt egészségesen, és bármikor jöhet egy baleset, ami keresztülhúzza a terveket. Garancia nincs, de esély mindenképp. :)

    • Nyilván nem tipikus, de az a fura, hogy még lehet is összefüggés a férfi viselkedése és a házisárkányság között: persze nem az, hogy a pasi miatt lett ilyen a nő, hanem az, hogy egy félrenevelt, egoista nő papucs pasit talált magának, a papucsnak is valamennyire megfelel ez, mert bizonytalan, kell mellé egy domináns pár.

      • Semmiképp nem véletlen, hogy ki milyen párt választ: mindig mutatja az aktuális önismereti, önelfogadási szintjét. És itt most NEM a külsőségekre gondolok (külső megjelenés, státusz, származás, bértáblázatban elfoglalt hely stb.), hanem a belső dolgokra.

        • Pontosan. A gyenge önértékelésű emberekre mindig le tud csapni egy uralomra törő. Annak, hogy a megalázott, bántalmazott párok között több a nő, és az alázók között a férfi, annak viszont már a rendszer az oka.

  2. Nagyon jó, érett a cikked:-)
    Az hogy a következő generáció hogyan gondolkozik és viselkedik a témában nekünk nőknek nagyon nagy szerepünk és felelősségünk van. Mi vagyunk az anyák, nagymamák akik nevelünk és példát mutatunk. Nem könnyű nőnek maradva jogaink birtokába maradni.

  3. “Világszerte minden harmadik nőt megerőszakolnak vagy valahogy másként bántalmaznak élete során. Magyarországon minden negyediket.” – vagy valahogy másképp. Hmmm.
    A világban másfél milliárd nőnek, a legnagyobb problémája az, hogy honnan szerez vizet.
    Tehát a világban minden 5 nőből, 2 szomjazik. Pedig a technológia pár ezer éve adott?!
    Csak hát őket vízhez juttatni; nem gazdasági érdek. Egyébként a minden 3. bántalmazott is csak így jön ki: Globálisan. Afrikában/Kínában és Indiában már össze is szedtünk 1.5 milliárd nőt… és áll a képlet.

    Állítólag 50 évvel ezelőtt az egykeresős modellben ugyanannyi jutott a családnak, mint most a kétkeresősben. Ki járt akkor jól, ha 2 embernek kell most ugyanazt a pénzt (vagy kevesebbet) összeszedni? A gyerek biztos nem, kulccsal a nyakában. De, akkor ki? Hát az, aki a jövedelemadót beszedi. Ugyanis 2x annyian adóznak ugyanannyi után, mint amennyi után, korábban csak 1. Szerintem briliáns, ahogy a feminizmus is. És még mélyre sem ástunk, csak matekoztunk.

    Miért kell a nőket globálisan helyzetbe hozni? Szociobiológia. A nőkre abszolút nem jellemző a TEKINTÉLY ELLENI ENGEDETLENSÉG. Ezért alkalmazzák ma már inkább őket, ahol lehet.
    Ha hétfőn elvesszük a kafetériát, kedden lecsökkentjük a fizetését, szerdán megszűnik a túlórapénz… stb. nem történik semmi. Mert a nő még ezt is lehetőségként fogja fel, és meg fogja köszönni. A nő nem ügyeskedik, lop, agyal, mint egy férfi… beéri azzal amit kap.(ő másképp gondol a családeltartásra; inkább a szerényen de biztosan elvét követve) A leghálásabb rabszol.. pardon munkavállaló. A Foxconn több mint másfélmillió alkalmazottja javarészt nők. A módszereik pedig ismertek.
    És csak én nem látom ebben a nők a diadalát. Miért? Mert egy vak nőgyűlölő rohadék vagyok.
    Bizonyára azért.
    De szerencsére itt van nekünk a bugyuta varázslótanonc grupija, a fontmilliomos Watson kisasszony aki hitelesen deklarálja a 3. világbeli nők sanyarú sorsát. Azokét, akiket a civil életbe le sem köpne, hiszen az elitkörnyéken ahol lakik, egy sem fordul elő.

    Erre a cikkre még Hetti néni is összeráncolná szemöldökét, ha olvasná… nekem ez a véleményem. És, hát legyen egy másfajta vélemény is. Szerintem.

    • Hol ebben a szocioBOLÓGIA? Ez szocializáció. Nem igaz, soha, senki nem is vizsgálta, hogy ez biológiai, tehát veleszületett tulajdonság, különbség. Így nevelik a lányokat (meg úgy, hogy a lányok nem értenek a matekhoz, aztán fura módon tényleg rosszabbul teljesítenek – pont 2 %-kal), hogy tűrni kell, a fiúkat meg, hogy szerezzék meg, ami kell.

    • veragelencser // szeptember 30, 2014 - 19:26 // Válasz

      Hadd szólaljak már fel egy olyan nőként, aki világ életében egyenlőnek tekintette magát a férfitársaival is.

      Ha megpróbálná valaki elvenni a kafetériámat/szabadságomat/akármimet, úgy verném képen, ahogy 8 évesen betörtem Gyulus orrát. Igen, a munkahelyemen is mindig megpróbálták/próbálják, háborgok is rendesen mindig, ahogy mondják “lázadok”, de nem érdekel, ami jár az jár. Ha nem, keresek másik helyet. (És igen, találtam másik helyet, és ha szükséges, találok másikat.)

      Az, hogy a nő nem áll ki magáért, egy buta sztereotípia, legalább akkora, mint az, hogy a nő gyáva.

      Tudod, ehhez nem nőnek vagy férfinak kell születni, hanem bizonyos fajta személyiségnek kell születni. Hidd el, van simulékony férfi is. A szocializáció alatt ezeket a hülye sztereotípiákat mind-mind megszenvedi egyébként az ember. Pl én a bátyámmal legóztam és kisautóztam, meg babáztunk is, és társasoztunk. Lehet, hogy ezért nem jövök zavarba, ha be kell csavarnom két csavart, vagy neadjisten le kell csiszolnom valamit. Ettől még nem leszek férfi.

      Az pedig, hogy E. Watson kisasszony multimilliomosként kiáll a nőtársaiért, számomra nem degradáló, hanem épp ellenkezőleg – ez mutatja meg, hogy mekkora ember is ő. Bele is szarhatna az egészbe, élhetne Malibun koktélozgatva, de inkább segít, mert tudja – lehetősége van változtatni a dolgok folyásán, és meg is fogja tenni. Igen, nőként. Ez van, törődjön bele a sok (nő)gyűlölő szerencsétlen, ha nagyon akarják, tolják föl a meztelen fotóit a netre, nem érdekel. Ja, az enyémeket is, ha annyira szeretnék, legalább lesz egy jó napjuk.

      • “Ha megpróbálná valaki elvenni a kafetériámat/szabadságomat/akármimet, úgy verném képen, ahogy 8 évesen betörtem Gyulus orrát” – és mi volt szegény Gyulus bűne? Szerelmet vallott? Ennyit a feljebb említett egyenjogúságodról. Félek, ez volt az a motívum ami 8 upvote-t és egy dislike-ot generált. Egy százezres laptop mögül mindenki bátor, de a való élet kicsit más, ha az ember megélhetése a tét. A legtöbben csak sunnyognak, pedáloznak mikor a leépítés, fizetés csökkentés szóba kerül: a kamudiagramokra hivatkozva; miszerint csökkent a forgalom.
        “Az, hogy a nő nem áll ki magáért, egy buta sztereotípia, legalább akkora, mint az, hogy a nő gyáva.” -lehet, de minden munkavállaló erre apellál, sikerrel. Ez eredményezi többek között a sokszor hangoztatott bérkülönbségeket férfi, és nő között.
        “Pl én a bátyámmal legóztam és kisautóztam, meg babáztunk is, és társasoztunk. Lehet, hogy ezért nem jövök zavarba, ha be kell csavarnom két csavart, vagy neadjisten le kell csiszolnom valamit” – A “nagymamám”, “kiskutyám”, “bátyám” érv, mindig mindent üt. Falhoz is állítottál. Feladom. :(
        “Az pedig, hogy E. Watson kisasszony multimilliomosként kiáll a nőtársaiért, számomra nem degradáló, hanem épp ellenkezőleg” – egyelőre kitették a kirakatba, – egy 15.000. fontos kosztümben – mint egy kar nélküli próbababát, de ő még zsebbe nem nyúlt. Ezért mondtam, Ő egyen itt a legcsendesebben! Hiteltelen úrilány, akinek a rezsije, egy közép-afrikai ország GDP-jét is meghaladja. Szerinted ez OK? Tegyenek oda egy zimbabwei megerőszakolt kislányt! Az tudna miről beszélni, de ez így langyos víz. Szerintem.
        “Bele is szarhatna az egészbe, élhetne Malibun koktélozgatva, de inkább segít,” – de hiszen ezt teszi, beleszarik. Csak mindemellett szeretne a varázslótanonc barátnője skatulyából valahogy kimászni, mert nem jönnek a szerepek. Kapóra jött neki, ez az érző empatikus nő vagyok karakter. Én szurkolok neki, hátha megtalálja valami komolyabb drámaszerep.
        “lehetősége van változtatni a dolgok folyásán, és meg is fogja tenni” – ámen. Bár kétlem, hogy bármire is hatással van, de kívánom, hogy felpörögjön ettől egy kicsit a karrierje!

        • “és mi volt szegény Gyulus bűne? Szerelmet vallott? ”
          Feltételezel valamit, és a feltétezésedet mindjárt tényként próbálod tálalni. Ennyit érvelésről.

          • Csak egyszer állítanál valamit, amivel vitába lehet szállni… de ez így csak visszhang.
            Na, akkor ez egyenjogúságról:
            -Magyarországon a férfiak átlagosan 8-9 évvel korábban halnak mint a nők, és mégis évekkel később “mehetnek nyugdíjba”. Az idézőjel azért indokolt, mert 10-ből 6 meg sem éli, tehát csak befizet a rendszerbe. Nem lenne igazságosabb, ha a férfiak 8-9 évvel korábban mehetnének nyugdíjba, mint a nők, és átlagosan ugyanannyit tölthetnének levezetéssel? Itt kezdődne szerintem az egyenjogúság.
            – Globálisan, a munkahelyi balesetek és halálesetek 94%-át férfiak szenvedik el. Nem lenne igazságosabb a veszélyes munkakörökbe is kvótát bevezetni? Én pl. darun még sosem láttam nőt. Útépítésen sem. Szervizekben sem. Harctéren sem. stb. Szerintem kezdjünk hozzá, kizárólag az egyenjogúság tekintetében.
            – A kormányzati jóléti programok szintén a nőket célozzák. Én még sosem hallottam ingyenes férfi rákszűrésről. Nem a nőktől sajnálom… a miénket hiányolom. :(
            – Ha egy részeg férfi és egy részeg nő lefekszik egymással, és másnap az utóbbi úgy dönt megbánta, —> akkor az nemi erőszak. Ezek szerint egy ittas nő nem képes felelős döntést hozni, míg egy ittas férfi igen. Érdekes, nem? Kár, hogy években, évtizedekben mérik a nő felelőtlenségét… Kettős mérce. Hány millió élet siklott így ki? Kit érdekel. :(
            – A családon belüli erőszak intézménye vajon miért nem terjed ki a férfiak védelmére is? Ki védi meg az apákat, mielőtt álmukba szaladnak a konyhakésnek, 47-szer? (megtörtént)
            – Ha az üvegplafont elismerjük, és háborgunk ellene, akkor talán az üvegpadlót is illene elismerni. A férfit semmilyen szociális háló nem védi a lecsúszástól. Nem olyan kényelmes ám padon éjszakázni. Arról már szót sem ejtek, mi is indukálja elsősorban a tömeges férfihajléktalanságot. Mert erről beszélni; nőgyűlölet. :(
            – További érdekes adalék (a tengerentúlról); ha egy nő nem tesz eleget a gyermektartási kötelezettségének, nem kerül börtönbe, ellenben ha egy férfi hanyagolja ezt el, hűvösre megy.
            – A legtöbb nyugati országban ma már tilos az apasági teszt elvégzése. Pénzbírsággal, börtönnel sújtható az, aki megpróbál meggyőződni arról, tőle van-e az az évtizedes kötelezettség. Mi van az apai jogokkal? Illetve mi van a férfi önrendelkezéssel? Mert egyre sűrűbben ítélnek 11-12 éves srácokat gyermektartásra, pedig gyakorlatilag ezeket a fiúkat megrontották. Hogy is van ez a kettős mérce? Ezek szerint egy tizenéves kamaszfiú nagyobb felelősséggel tartozik a társadalomnak, mint egy érett 40-es nő. Fura ez a patriarchátus.

            De, az is lehet, hogy én tévedek, és még sosem volt ennyi boldog nő a világon, a feminizmusnak köszönhetően… és a netet telesíró magányos 30-as szinglicikkek mind aljas férfi antifeministáktól ered. Én úgy látom a társadalom felét nagyon átverték egy hamis ellenségképpel, és az osztályharcokat ügyesen nemek harcává maszatolták. Hamis problémára, nem létezik orvosság. Talán egy feminista cikk alatt elfér ez a nyers ellenérv.

            Ettől függetlenül ez a blog továbbra is top5-ben van nálam, de a feminista témákban klaviatúrát
            ragadok, és leírom amit gondolok… :)

            • Ha nem haragszol, válaszolok neked.

              “Nem lenne igazságosabb, ha a férfiak 8-9 évvel korábban mehetnének nyugdíjba”

              Szerinted NEM. Te azt szeretnéd, ha a nők nem is dolgoznának. Tehát nagyobb igazságtalanságot akarsz a férfiaknak, mint ami most van, bár én nem tudom eldönteni, mégis mivel? Azzal, hogy csak ők dolgozzanak, vagy azzal, hogy a nők is dolgozzanak többet? Többet, vagy kevesebbet dolgozzanak a nők? A nézőpontod értelmezhetetlen. Nem következetes az érvelés. Nem lehet vele vitatkozni, mert nincs érdemi alapja. Ezért nem tudnak veled vitába szállni, mert TE vitázol önmagaddal. Emiatt érzed úgy, hogy kicsúszhatsz a veled vitatkozók keze közül, de ez nem több egy illúziónál, mert magadat hazudtolod meg folyamatosan.
              Ha a nők nem dolgoznának, a férfiakra még keservesebb sors várna. És te még jobban utálnád a nőket. Ha tovább dolgoznának, még jobban elvennék a férfi munkáját, így ebben az esetben is jobban utálnád őket, mint így. :)

              “Globálisan, a munkahelyi balesetek és halálesetek 94%-át férfiak szenvedik el. Nem lenne igazságosabb a veszélyes munkakörökbe is kvótát bevezetni?”

              Ez csak a pillanatnyi balesetekre igaz. Mérgező anyagok közelében több nő dolgozik, de náluk évek alatt alakul ki egy-egy daganatos megbetegedés, ami elviszi őket. A laborokban, kórházakban, kémiai üzemekben sok nőt alkalmaznak.
              Nem akarnak a férfiak oda is kvótát, ahelyett, hogy csak a nőknek kedvező, előnyös helyzeteket irigylik? Szülésben is több nő hal meg, mint férfi. :)

              “Én pl. darun még sosem láttam nőt. Útépítésen sem. Szervizekben sem. Harctéren sem. stb. Szerintem kezdjünk hozzá, kizárólag az egyenjogúság tekintetében.”

              Én meg kevés férfit látok (átvitt értelemben) kakis pelust mosni. Annál többet válás után háborogni, miért nem kaphatták meg a gyereküket.

              “A kormányzati jóléti programok szintén a nőket célozzák. Én még sosem hallottam ingyenes férfi rákszűrésről. Nem a nőktől sajnálom… a miénket hiányolom. :(”

              Ez jogos. De kezdeni azzal kellene, hogy ne a feleségeknek kelljen elráncigálnia férjüket, aki szerint ő vasból van a nemi szervével együtt. Tudod, aki nem áll ki és nem érvényesíti a jogait, annak nem fognak ilyesmit ajándékba adni. Túl gyávák hozzá a férfiak, hogy felemeljék a szavukat a szűrővizsgálatokért? Hasznos lenne. Már így is rossz a helyzet. A nős férfiak tovább élnek és jobb egészségi állapotnak örvendenek (nőknél fordítva van), de javítsuk tovább, a férj “karbantartása” ne csak a feleség vállát nyomja, arra van az állam, az egészségügy.

              “Ezek szerint egy ittas nő nem képes felelős döntést hozni, míg egy ittas férfi igen.”
              Ha a nő nincs magánál, attól még létrejöhet a szex. Ha a férfi nincs magánál, ennek esélye kevés. A döntésnél valószínűleg ezt is figyelembe veszik.
              “Hány millió élet siklott így ki? Kit érdekel. :(”

              Kicsit kevesebb, mint a jelenlegi patriarchizmusok akármelyikében. :)

              “A családon belüli erőszak intézménye vajon miért nem terjed ki a férfiak védelmére is? Ki védi meg az apákat, mielőtt álmukba szaladnak a konyhakésnek, 47-szer?”

              A törvény. Ilyen esetben lecsukják a nőt. Egyébként nem akarják, hogy megvédjék őket, mert erősnek tartják magukat. Egyszerű lenne a megoldás, fel kellene jelenteni a férfiakat képen törlő nőket. Szaladni az orvoshoz, látlelet, amíg látszik a ujjak nyoma. Ülje le, fizessen, vagy büntessék úgy, mint hasonló esetben egy férfit. De ehhez meg kellene alkudni azzal, hogy a férfiak sincsenek vasból. Nem a nők várják tőlük, hogy ezt az ostoba játékot játsszák.

              “Ha az üvegplafont elismerjük, és háborgunk ellene, akkor talán az üvegpadlót is illene elismerni.”

              Kedvezőbb a helyzeted, ha olyan ember lehetsz (férfi), akinek a képességein múlik, hajléktalan, vagy kormányfő lesz-e belőle, nem pedig megvédik, általában kizárólag a testéért az előbbitől és tiltják az utóbbitól.

              “A férfit semmilyen szociális háló nem védi a lecsúszástól. Nem olyan kényelmes ám padon éjszakázni.”

              A férfi is dönthet úgy, hogy annyi erőt, energiát fektet a teste karbantartására, hogy felkarolja egy jómódú nő. Még ez is rajta múlik. Ha túl büszke hozzá, ha szerinte a nőknél természetes ez a fajta védelem, de ő ettől felsőbbrendű, fogadja el a helyzetet.

              “Arról már szót sem ejtek, mi is indukálja elsősorban a tömeges férfihajléktalanságot. Mert erről beszélni; nőgyűlölet. :(”

              Hogy sok férfi lenyom más férfiakat? Miért nőgyűlölet erről beszélni? Ha másra célzol, az elvált anyák is nyomorognak a gyerekekkel. Átlag havi 20 ezer gyerektartás nem a világ. Az apák néha még azt sem akarják fizetni. A közösen megkeresett javakat meg el kell osztaniuk. De térjünk csak vissza oda, hogy ha még így is rossz a helyzet, hogy tudnának elválni a nők, ha nem is dolgoznának? Ott lenne csak tönkretéve a férj. A célnak ezek szerint annak kellene lennie, hogy minél biztosabb lábakon álljon a nő, válás után ne kelljen a férj pénzét “elvennie”.

              “További érdekes adalék (a tengerentúlról); ha egy nő nem tesz eleget a gyermektartási
              kötelezettségének, nem kerül börtönbe, ellenben ha egy férfi hanyagolja ezt el, hűvösre megy.”

              Ez nem helyénvaló. Forrás?

              “A legtöbb nyugati országban ma már tilos az apasági teszt elvégzése. Pénzbírsággal, börtönnel sújtható az, aki megpróbál meggyőződni arról, tőle van-e az az évtizedes kötelezettség. Mi van az apai jogokkal?”

              Olyankor mi van az apai kötelességekkel, amikor a férfiak arra panaszkodnak, hogy nem kívánt gyereket akarnak rájuk erőltetni a nők?

              “mert egyre sűrűbben ítélnek 11-12 éves srácokat gyermektartásra”

              Forrás? Két esetről tudok a sajtóból, mindkettő 14 év körüli volt.

              “Ezek szerint egy tizenéves kamaszfiú nagyobb felelősséggel tartozik a társadalomnak, mint egy érett 40-es nő. Fura ez a patriarchátus.”

              Ennek ellenére, ha így van, egyetértek veled, de a te világodban még rosszabb lenne a helyzet, hiszen a nők egyáltalán nem dolgoznának. Miből fizetnének gyerektartást? Válásnál ennek ellenére az lenne a helyes, ha a jobb szülő kapja meg a gyereket. Ha ez a nő lenne, mert ő volt otthon vele, az államnak kötelessége lenne a gyerektartást is vonni, a gyerek biztonsága érdekében. De még az asszonytartást is. Azt felejtsük el, hogy ne lehessen válni, vagy egy akármilyen apa vihesse a gyereket, akár kisgyereket is, annak ellenére, hogy alig foglalkozott addig vele. Ez embertelen lenne, mind nőnek, mind gyereknek, de még az ilyen férfiaknak is.

              “De, az is lehet, hogy én tévedek, és még sosem volt ennyi boldog nő a világon, a feminizmusnak köszönhetően”

              Ez viszont igaz, elég összehasonlítani őket valamelyik hagyományos országban élő nőkkel.

              “és a netet telesíró magányos 30-as szinglicikkek mind aljas férfi antifeministáktól ered”

              Nem, nekik elég, amit ők produkálnak. Az állandó siránkozás a múlt után.
              Ellenségkép nem nagyon kell. Elég a “férfi”, aki újra gyámság alá akarja helyezni a nőt.
              Szerintem a nők nem tudnak vonzalmat érezni azok iránt, akiknek engedelmeskedniük kell. Ezért alacsony a szexuális elégedettségük Ázsia hagyományos részein, vagy Japánban. :) És ezért választják inkább, hogy a munkájukban, idegen férfiak vagy nők vezetése alatt dolgozzanak, azoknak engedelmeskedjenek, ha ez az “ára”, hogy a partnerüknek ne tartozzanak ezzel.

              A nő nem képes szeretni azt, aki gyámkodik fölötte. Lehet, hogy fél tőle, főnöknek, apának látja, de mint férfi, nem lesz vonzó. Erre a férfiak egy része nyilván rá se ránt, érdekli is őket, szereti-e a nő, vagy sem, csak maradjon veszteg, otthon. Míg ők sokszor olyan nőknek csapják a szelet, miközben az éretlen, fiatal feleség nemritkán már babával várja őket haza, akiktől kicsit tarthatnak, akikre kisfiús rajongással nézhetnek fel. Ez elég veszélyes játék. Nagyapám hímsovesz barátja mondogatta, hogy becsüld meg az asszonyt, mert akárhogy nyomod el: mindig több lehetősége lesz megcsalni, mint neked őt.

              Ezek a “kisfiúk”, akik a nőkön akarják behajtani azt, hogy kisfiúnak érzik magukat, talán évek alatt sem kaphatnak meg egyetlen áhított, érett, csodált, magasztalt milfet sem. A fiatal feleségnek elég úgy döntenie, hogy félrelép és annyi korabeli férfit kaphat, amennyit akar. Válogathat közülük.

              Mást is mondott nagyapám hímsovesz barátja. Ha be akarod zárni a nőket, jól vigyázz, hogy egyetlen kis lyukat se hagyj. Mert az is elég. És pont azért él majd vele, mert bezártad. Csak azon jut levegőhöz. :)

              blaci200 józanabban, reálisabban látja a dolgokat, mint te. Valószínűleg ezért nem akarnak hosszasan vitatkozni veled. Nincs mivel, önmagaddal vitázol, a koncepciód arról szól, hogy a nők mindennel elnyomják a férfiakat és mindennek az ellenkezőjével is. Ezzel azért nem érdemes foglalkozni, mert ami számodra már nem lenne férfielnyomás, az valószínűleg már olyan áldozat a nőtől, ami ha egyáltalán véghezvihető, szenvedéshez vezet. És a férfi talán még akkor sem lesz boldog. Van egy olyan érzésem, hogy csak vitatkozni akarsz.

            • A szociális háló nem a nőket, hanem a gyerekeket védi. Egyetlen törvényünk sincs, ami a szingli nőt védené. A szidott szingli nőid, akik nem szülnek, pontosan annyi többletjoggal rendelkeznek, mint egy férfi. Ha a férfiak is részt vesznek a gyereknevelésben, őket is épp úgy védi (a gyerek érdekében) a szociális háló. Miért nem akarják? A feministák évek óta ezért könyörögnek. A szintén szidott feministák, akik állítólag kisajátítják a gyereket, könyörögnek, hogy az apja is vegye ki a részét a neveléséből? Nem kisajátítás az, ami ellen a férfiak tiltakoznak, az olyan esetek többségében az apa előzőleg már önként “lemondott” a gyerek neveléséről és magára hagyta az anyát.

        • Igen, ezek feltételezések, kezdve Gyulus viselkedéstől Watson kisasszony anyagi involválódásáig (egyébként drámai színésznőként sikeresebb, mint Potter-lányként, mondom ezt úgy, hogy soha nem voltam rajongója).

        • Bocsánat, ahol mégis mindkét szülő munka nélkül él, jellemzően ott is a nő dolgozik, a férfi nem. Hiszen általában a nő neveli a gyerekeket, végzi a házimunkát, látja el a ház körüli tevékenységeket, intézi a család ügyeit. Ilyen családból van még ma sok Magyarországon. A nők ezekben a családokban is értéket teremtenek, a gyermek értéka társadalomnak. A férfi? Talán. Ha azt is értéknek tekintjük, hogy van és biológiailag kész volt megcsinálni a gyerekeit. Olyan család nem sok van, s nem is volt, ahol egyedül a férfi robotol.

        • Ha a nők nem állnak ki magukért, mire fel a sok siránkozás, hogy az európai, amerikai férfiakat, akik nem állnak ki magukért, teljesen elnyomja a feminizmus, mert a nők túlzottan kiállnak magukért? Az a legnagyobb baj az antifeminizmussal, hogy egy félmondatot sem tud ellentmondások nélkül leírni. Erre utaltam az előbb is azzal. Olvastam arról, hogy a nők engedelmesebbek, ahogyan arról is, hogy azért rossz munkaerők, mert nem tűrik a hierarchiát, mert az utcán sem térnek ki senki elől, mert beképzeltek, verik az asztalt, úgy érzik, nekik minden jár és még azt is kikövetelik maguknak, a férfiak hátrányára, ami nem jogos. Az ilyen antifeminizmus ellen harcolni se kell. :) Vagy csak az a cél, hogy valamivel piszkálni lehessen a nőket? Össze kellene ülni egyszer és pontokba szedni, hogy konkrétan mivel. És pontonként kihúzni, hogy annak az ellenkezőjével soha többet, mert így paródiává válik a dolog. :)

        • “Ez eredményezi többek között a sokszor hangoztatott bérkülönbségeket férfi, és nő között.”

          Jajmár. Látom, mások már rég feladták. Az eredményezi, hogy a férfi tud túlórázni, mert otthon kinyalják a fenekét. Pedig 50%-ban az övé az a fránya kölyök, akinek mindig az anyja törölgeti a popsiját, mindig az anyja megy a szülői értekezletére, ahová néha a nagyon elfoglalt apucit is el lehetne küldeni. A bérkülönbséget az viszi fel még, hogy a felsővezetők között több a férfi, de a középvezetők között már nem mindenütt. Azon meg vitatkozhatunk, mennyit dolgozik egy felsővezető, akinek van egy tucat női középvezetője. Vagy vegyük munkának, hogy aláír, de én ebbe nem megyek bele. A többi helyen nem keresnek sokat a férfiak. Nem a bányászok és kőművesek fizetése viszi fel a férfi átlagbért. De az ilyen szakmát végzőket soha nem fizették meg jobban, mert a fizikai munka a legkönnyebben pótolható. Ezen lehet háborogni, lehetne tenni is ellene, de nem a nők miatt van, a patriarchizmus működésére jellemző, hogy ha nincs eszed, csak erős vagy, rögtön túlkínálat van belőled, akad a helyedre másik, vagy akár egy gép és nem érdeke a munkáltatónak, hogy megbecsüljön. Ehhez a nőknek semmi köze, évezredek óta így működik, rabszolgák, jobbágyok. Nem az számít, mennyit bírsz fizikailag dolgozni, hanem az, hogy fizikai dolgozó lehet valaki 60-as intelligenciahányadossal is. Hiába ezen alapszik a társadalom, ez a termelőmunka, egyszerűen nem érték. Kérd számon a férfiközpontú berendezkedésen. :)

      • “Az pedig, hogy E. Watson kisasszony multimilliomosként kiáll a nőtársaiért, számomra nem degradáló, hanem épp ellenkezőleg – ez mutatja meg, hogy mekkora ember is ő.”

        Ha a férfiak elit rétege is így állna ki a hajléktalan férfitársak mellett, akiket többnyire ők és nem a nők tesznek tönkre, sokkal élhetőbb világot teremthetnénk. Ezek a férfiak mégis több tiszteletet kapnak azoktól, akiket tönkretettek (a többi férfi), mint egy nő kaphat valaha is. Ha van valami a férfiak idomíthatóságában, akkor az ez. A feltétlen tekintélyelvűség. Soha nem értettem.

    • “A nőkre abszolút nem jellemző a TEKINTÉLY ELLENI ENGEDETLENSÉG.”

      Nem igaz, a férfiak idomíthatóbbak. Katonaság, hadsereg, az egész patriarchátus tekintélyelvű. A férfi megvehető, erővel feltétlen engedelmességre késztethető, nem bírálja felül a feljebbvalóját. A nők nehezebben fogadják el a hierarchiát. Ezt kizárólag onnan vettem, hogy a nőket egyszer idomíthatóbbnak, máskor hierarchiát nehezen elfogadónak nevezi az antifeminizmus, mindig aszerint, ami érdekében áll. Most én is ezt teszem.

      “Állítólag 50 évvel ezelőtt az egykeresős modellben ugyanannyi jutott a családnak, mint most a kétkeresősben”

      Az egykeresős modell rövid ideig tartó gazdasági csőd volt, a nők mindig dolgoztak, jogaik nem voltak mindig. Régebben a gyerek a szegényebb családoknál vagy nőtt, mint a gomba, a gazdálkodó szülők mellett, vagy nevelte a nagyobb gyerek. A polgári családok gyakran adták a gyerekeket bentlakásos iskolába. A gazdag családok gyerekeit nevelőnő nevelte.

      “Ezért alkalmazzák ma már inkább őket, ahol lehet.”

      A munkahelyek érdeke a hatékonyság, az emberek érdeke, hogy megéljenek. Munka nélkül a családok 80%-ának nem lehet és nem is lehetett megélni. A nők soha nem engedhették meg maguknak, hogy ne dolgozzanak.

      A többi, amit írsz, teljesen lényegtelen. A férfiaknak nincs több joguk a munkavállaláshoz, mint a nőknek. Ez nem kiváltság kérdése, nem számít, hogy te fütyivel a lábad között születtél. :) Ettől nem kell veled kivételezni, többletjogot adni ahhoz, hogy egzisztenciát építhess fel magadnak. A képességek döntenek.

      “És csak én nem látom ebben a nők a diadalát. Miért?”

      A saját diadalod sem kellene abban, hogy egyedül akarsz robotolni. Valószínűleg valamiért mégis kedvező. Hatalom, félelem attól, hogy egyébként elhagyna a nő, hogy bármikor leléphetne, hogy nem adna szexet, ha nincs szüksége a pénzedre, hogy túl kiszolgáltatott lennél. Persze ez nem biztos. A 3. világbeli nők sanyarú sorsa nem függ össze az európai nők jogaival. Az európai férfi is örülhet, hogy nem olyan színvonalon kell, még hajléktalanként sem élnie, mint egy 3. világbeli férfinak? Nem is rossz itt a helyzet. A patriarchátus a férfiak nagy részének rosszabb helyzetet teremt arra. És a nők nagy részének is. Hogy is van ez akkor? Vagy te a néhány kivételezett helyzetű arab sejk közé tartoznál ott? Mert aki közéjük tartozna ott, az itt is elboldogul és nem siránkozik a nők munkavállalási jogán, vagyis fizetett munkavállalási jogán, mert dolgozni eddig is kötelességük volt. :)

      A nők diadala a szabad választásban van. Dolgozni mindig kellett, de ma már nem az alapján muszáj társat választaniuk, hogy az a gyámjuk, családfőjük tud-e lenni és képes-e névlegesen eltartani őket. Ez nagy diadal, mert lényegében semmi nem változott. A robotlás maradt, de hozzáadódott a boldogság lehetősége. :)

    • ” Ki járt akkor jól, ha 2 embernek kell most ugyanazt a pénzt (vagy kevesebbet) összeszedni? A gyerek biztos nem, kulccsal a nyakában.”
      Valóban? Leegyszerűsítesz és sarkítasz is egyben; ez korántsem csak pénzkérdés.
      Frusztrált szülő gyerekének lenni szar. A tudományos karrierről álmodozó, háztartásbeli-szerepbe kényszerült anya frusztrált, ergo: az ő gyerekének lenni szar. Kulcsos gyereknek lenni ennél kisebb ár. (És egyéb alternatívák is vannak.)

      “Miért kell a nőket globálisan helyzetbe hozni? Szociobiológia. A nőkre abszolút nem jellemző a TEKINTÉLY ELLENI ENGEDETLENSÉG. Ezért alkalmazzák ma már inkább őket, ahol lehet.”
      Mit gondolsz, miért nem jellemző? Mert kisgyerekkoruktól fogva azt hallgatják, hogy egy kislány (nő) legyen csendes, szolid, szelíd.

    • Van itt egy remek, friss cikk(sorozat) a női kvótáról, az érdekessége az, hogy maga a szerző se ért vele egyet igazából:

      http://uvegplafon.blog.hu/2015/02/09/foglaljunk_helyet_kell-e_kvota

      Viszont felteszi a kérdést, hogy akkor mi legyen?

      Mert baj, az van.

      A kvótával (nem csak női, egyéb is) kapcsolatban nekem is az volt a véleményem, hogy ne legyen, mert káros: egy szakember jó szakember legyen, és leszarom, hogy milyen színű a bőre, milyen istenhez milyen nyelven imádkozik, és van-e puncija. Az alkalmasság számít.

      Csakhogy van egy kis bibi: ugyanazzal a képességkészlettel és kompetenciával nem ugyanonnan indulunk. Nem ugyanonnan indul Szijjártó Péter és egy borsodi zsákfaluból származó, alkoholista analfabéta szülők tizenhatodik abuzált gyermekeként világrajött féllábú cigánylány. Pedig lehet, hogy ennek a cigánylánynak a képességkészlete és kompetenciája magasan felülmúlja Szijjártó Péterét, de legalábbis megüti azt a szintet (tegyük hozzá, nem nehéz :)).

      Csak éppen soha, a büdös életben nem derül ez ki, ha csak ki nem emelik a hátrányos helyzetéből, és pozitív diszkriminációban nem részesítik. Ez azonban nem csak az említett cigánylány érdeke, amit felebaráti humánumból megteszünk érte, hanem össznemzeti érdek, hiszen a több szürkeállomány a magasabb GDP kulcsa is egyben. Több kompetens tudós, politikus, író, satöbbi, nagyobb előrelépés az egész nemzetnek.

      Véleményem szerint valamilyen megoldásra emiatt szükség van a versenyhátrány enyhítésére. És persze, vannak Margaret Thatcherök meg Angela Merkelek, de a világ nagyobbik részén elképzelhetetlen hasonló női karrier, és Magyarország sem tart még itt. Hogy van egy Merkel, aki Európa hátszelét fújja, az nem a kis Angie önmegvalósítása: gyakorlatilag európai érdek, amiből profitálunk.

      Ha ezt így nézzük, a pozitív diszkrimináció azért nem ördögtől való dolog, mert valószínűleg több merkel-karakter van, csak nem tudunk róluk a világ sötétebbik tájain. Ha tudunk is, azt kiabáljuk neki, mint a honanyáknak a parlamentben: “és ki vigyáz a gyerekedre, te?!”. Megtörtént eset. Oké, Dúró Dóra nem egy Merkel, de L. Simon, Szanyi Tibor vagy Novák Előd szintjét bőven megüti, sőt. :)

      Miért nincsenek nőírók a kánonban dögivel? Mert a nő évszázadokon keresztül írni-olvasni se tanulhatott meg, és az 1907-ben született nagymamám csak a léhűtő öccse mentoraként járhatott a nagy esze ellenére is gimnáziumba, ahol a 250 fiú mellett 4 db unatkozó úrilány volt vele együtt.

      Mikor orvosi diplomát szeretett volna, kiröhögték, hogy Bözsike, és ki fog főzni a férjedre akkor… és ő két generációval élt előttem, szerinted két-három generáció alatt eltűnik a szemlélet, csak mert a törvényi módosítások megtörténtek? Ez annál sokkal hosszabb folyamat, ahogyan a felszabadított rabszolgákból sem lett két generáció alatt a fehérekkel egzisztenciálisan – és sajnos jogaiban sem – egyenlő ember. Még a feketék emancipációjával is van bőven dolog, pedig milyen régen megtörtént már a rabszolgaság eltörlése… gondolj akkor a nőkre, amikor még a polgári hátterű nagyanyám is úgy élt, ahogy!

      • “És persze, vannak Margaret Thatcherök meg Angela Merkelek, de a világ nagyobbik részén elképzelhetetlen hasonló női karrier, és Magyarország sem tart még itt”
        Talán nekem a legkevésbé tisztem, hogy kijavítsalak, de jelenleg minden jel arra utal, hogy a világot NŐK irányítják. Legalábbis a legbefolyásosabb pozíciókat mind NŐK töltik be:
        1. Az általad is említett Angela Merkel, aki jelenleg Európa (ha nem a világ legbefolyásosabb) vezetője.
        2. Az IMF (ami közel 180 országot finanszíroz) élén szintén nő áll.Christine Lagarde.
        3. A világ legnagyobb pénznyomdája élén (FED) szintén nő áll. Janet Yellen.
        4. Anglia élén évtizedek óta II. Erzsébet királynő áll. És, hát ugye illik ilyenkor kijelenteni, hogy ez egy formális uralkodás, de ez nem igaz. A miniszterelnökök váltják egymást, de a Királynő örök…
        5. Az USA székébe most ül be Hillary Rotham Clinton.. neki kell követnie a fekete elnököt. És itt egy szlogent engedjetek meg nekem: “Ha csak azért szavazol Hillaryre mert nő, az szexizmus”.

        Jelenleg regnáló miniszerelnöknők, elnöknők listája, a teljesség igénye nélkül:
        Argentina (Christina Fernandez), Ausztrália (Julia Gillard), Banglades (Sheik Hasina), Bissau-Guinea (Adiato Djaló Nandigna), Bosznia (Željka Cvijanovic), Brazilía (Dilma Roussef), Chile (Michelle Bachelet), Costa Rica (Laura Chinchilla) Dánia, (Helle Thornin-Smidt), Dél Korea (Park Geun-hye), Horvátország (Kolinda Grabar-Kitarović) előtte két és fél évig szintén nő…
        Izland (Jóhanna Sigurðardóttir) Jamaica (lassan 10éve Portia Simpson-Miller) Koszovó (Atifete Jahjaga) Közép-Afrikai Közt.(Catherine Samba-Panza), Lengyelország (Ewa Kopacz) Lettország (Laimdota Straujuma, előtte szintén nő volt) Libéria (majd 10 éve Ellen Johnson Sirleaf), Litvánia (az elmúlt 25 évben 4 nő váltotta egymást jelenleg Dalia Grybauskaitė), Norvégia (35 éve kizárólag női vezetővel, jelenleg Erna Solberg), Peru (Ana Jara), Thaiföld (egészen tavalyig, míg meg nem puccsolták Yingluck Shinawatra),Trinidad és Tobago (Kamla Persad-Bissessar) stb.,.. ha ettől nem nedves az a bugyi, akkor nem tudom mitől?!

        • Itt piszokra nem a nedves bugyiról van szó. Akiket felsoroltál, azok meg nem A NŐK (eleve csupanagybetű, pfff), hanem néhány női szakember, politikus, főnök. Senki nem azt mondja, hogy egyáltalán nincs női felsővezető a világon, hanem, hogy maga a rendszer egyenlőtlenül van összerakva. Ennek, amit te írsz, kicsit ilyen Oravesz Éva Csilla fílingje van. Jó ezeknek a felsőezető nőknek, hurrá, de maga a rendszer, családmodellestül, munkaerőpiacostul, heteronormativitásostul, benne a sokmillió hangyával (velünk), ettől még nincs annyival jobban összerakva.

          • megijedtem, hogy érvelni fogsz…

            • Na ne ijedezz, mert megárt. Te is jól odaraktad a magadét ezzel a nedves bugyival, meg a női vezetőkkel azt bizonyítandó, hogy A NŐK (neszebazdmeg, érv) irányítják a világot. Oppárdon A VILÁGOT. Hajj vazzeg, de könnyű ilyen látszólag okos visszavágásokat pötyögtetni, hogy a másiknak nincsenek érvei. Mármint olyanok, amik neked bejönnek. Meg úgy egyáltalán, minek dumál vissza.

              • Szerintem itt az volt “az érv” a Tibinél, hogy kezicsókolom, a szexért a heteró férfiak jelentős hányada bármire képes, vagyis valójában ők irányítják kÖZVETVE a világot, plusz Angela Merkel. Tudod, mint Szulejmán mellett/helyett Hürrem az Oszmán Birodalmat, aki de facto befolyásos politikus volt a szultán oldalán, kb. mint egy nagyvezír. Ezzel pofa befog, és most már a nedvesedéssel kell foglalkozni az elkövetkezendő 500 évben, ami a helyén tartja a világ döntéshozóit. Én értettem a gondolatmenetet, és most röhögök. :D

                • Ami a témát illeti, az érveim fentebb már elhangzottak, – majd egy éve írtam “nem érdekes” néven – kapott is 12 lájkot (egy feminista oldalon). Ami ezután jött, az már csak mellébeszélés.

                  • Na ez a gondolatmenet meg a másik fele. Komolyan arra számítottál, hogy bejössz, lerakod a Bölcsek Kövét (kapsz rá 12 lájkot), és onnantól senki egy krva szót ne szóljon, mert az már mind csak süketelés, ha egyszer a frankó már elhangzott?

                    • blaci200 // október 18, 2015 - 13:08 //

                      Hát na. Magyarország eléggé teljhatalmú uralkodója 1780-ig nő volt. Annyira ő volt a főnök, hogy a gyerekei is Habsburgok maradtak, szemben a kor szokásaival, ami szerint Lotharingiaiaknak kellene lenniük (illetve Habsburg-Lotharingiaiak, de akkor is a Habsburg van elöl). No, szóval akkor ugye elmondhtjuk, hogy a nők helyzete rendben volt, sőt, ők irányították az országot. Mi? Hogy hány miniszternője volt MT-nak? Szerintetek? Hogy egy bizonyos Madách bő 80 évvel MT halála után a nők másodrangúságáról, haszontalanságáról írta akadémiai székfoglalóját? Hogy a világon először nem sokkal ezután, tehát immár cca 90 évvel az említett uralkodónő halála után kaptak a nők választójogot? Hogy Magyarországon a nők csak 1918-ban kaptak választójogot? Nem baj, de ők irányítottak, mert volt egy (1) – vitathatatlanul óriási hatalommal rendelkező – nő.
                      Tibi, ne gyere azzal, hogy MT idejében amúgy sem volt választójog. Mert miniszterek voltak, egyetemek (ahova nők nem járhattak sokkal később sem) voltak.

                    • calealenta // október 20, 2015 - 00:33 //

                      Nyilván ha jobban megkaparjuk, nagyon sok női főni volt a történelem során, csak ez anno nem volt okvetlen olyan egyszerű, mint ma (még annyira se volt egyszerű, ja, még facsarosabb volt az ügymenet). Teljhatalmú vezetők is, mint az általad hozott példában, de vezetők családtagjairól, partnereiről is kiderülhet, hogy nekik is sok melójuk volt abban, ami aztán bekerült a töri(/kémia/művtöri)könyvbe. Tehát előkerülhet egy rakás királyné, költőné, feltalálóné, akinek a férjét jegyeztük meg, aztán kiderül, hogy zasszony se csak drukkolt adott esetben.

                    • blaci200 // október 20, 2015 - 13:32 //

                      Azért is beraktam még egyszer, remélem, most már jó helyre ;)
                      Vagy nem is -né, mint pl. Camille Claudel. Akinek még egy nyomorul magyar wiki oldala sincs, Rodinnak bezzeg!

                    • calealenta // október 21, 2015 - 22:19 //

                      Hubammeg tényleg:( Ők aztán egy egészen érdekesen borzasztó történet. Több szinten is. Egyfelől pont azért, mert nem -né volt, hanem ő faragott egész konkrét harminckilós kövekből ezt-azt, amit aztán Rodin orcapirulás nélkül nyúlt le tőle. Tehát nem együtt dolgoztak, nem besegített, nem társszerzett, hanem azt _ő csinálta_! Mire jött Rodin – akinek amúgy se lett volna ilyesmire szüksége, nem is értem – és módszeresen lopkodni kezdte a melóit azzal a szöveggel, hogy de hát ő a mestere, meg a pasija, meg mindjárt a jó Atyaúristen is. Szóval Rodin pl megtehette, hogy egy emeletes bántalmazó bunkóként viselkedik és agyonnyomja a másikat szakmailag, csak mert az illető a) nő b) civilben ők együtt voltak. Amúgy Rodin bőven meglett volna Claudel melói nélkül is – akkorra már volt egy tele műterem zseniális munkája neki is. Ez csak a hatalomról meg az arcfelületről szólt. Hogy itt ő a főnök, és kész. (De érdekes a további alakulás: ezek után például még a másik szakállkirály Brâncuşi se ment tanulni hozzá. Ekkor vált világossá, hogy ha Rodin ilyen látványosan lemos a színről egy női kollégát, akkor – más felütéssel és körettel ugyan, de – egy férfi kolléga munkáit is biztos begyűjtötte volna, ha azok hasonlítanak az övéihez.)
                      Ja a wikis toposzhoz: kéne neki írni egyet. Egy a baj: kb két kép lenne hozzá, az egyik Claudelről egy fotó, a másik az az egyszem munkája, amit tökvéletlenül nem tört mérgében pozdorjára, amikor rájött, hogy mekkora szarságba keveredett.

                    • blaci200
                      …szó se róla, az elmúlt száz évbe nagy utat tettek meg a nők:

                    • calealenta // október 20, 2015 - 00:27 //

                      A nők. Innentől az egész dolog tökönszúrja magát… Sok ilyen vidám dolgot lehetne “a férfiak”-ra is mondani, csak felmerül a kérdés, hogy minek.

                    • blaci200 // október 20, 2015 - 13:29 //

                      Benned felmerül ;)

                    • calealenta // október 27, 2015 - 21:27 //

                      Ja, ezt nem ilyen önnyalogatásnak szántam, hogy debezzeg bennem felmerül, awwoww.

                    • blaci200 // október 28, 2015 - 08:09 //

                      Persze hogy nem, én sem úgy értettem, bennem is felmerül. De, mint látod, nem mindenkiben :(

                    • calealenta // október 28, 2015 - 23:00 //

                      Na ja. Kétféle ember van: akik két csoportra osztják az embereket, illetve akik nem:))

                    • blaci200 // október 29, 2015 - 07:15 //

                      Így van! És mi természetesen abba a felébe tartozunk, amelyik nem. :D Ez a jobbik fele természetesen.

                    • calealenta // október 29, 2015 - 22:32 //

                      Az meg a másik fele, hogy a két képből, amit Tibi elküldött, az egyik a nők választójogáért tüntető állampolgárokat ábrázol, a másik meg a slutwalk-on résztvevőket. Utóbbi egy mászkálós, beöltözős demonstráció nagyjából abban a témakörben, hogy ne lesegessük már a nőket folyton, hogy épp mi miatt lehet őket leribancozni (és lehetőleg még a tényleges pénzkereseti szexért _se_ tegyük ezt, mert ez az a dolog, amit okoskodással nem lehet hova tenni. Fizetnek érte, magának a nőnek kevesebb a becsülete, mint annak a – z esetek többségében képmutató, a szexről, egyenlőtlenségről, informált döntésekről éééérdekes elveket valló, képmutató – pasinak, aki megveszi a szolgáltatását. Szóval hüledezéssel nem jutunk közelebb ahhoz, hogy tulajdonképp mi az a prostitúció, kell-e, és milyen világ lenne az, ahol nem kellene). Ezt már egyszer elkezdtem leírni, de szerintem nem küldtem el, mert belecsörögtek vagy valami.

                    • blaci200 // október 30, 2015 - 07:41 //

                      A prostitúcióról ugyanez a véleményem. Könnyűvérű lány? Naná, nem a pasi a könnyűvérű, aki pénzért akarja megvenni.
                      A kép-pár: tele van mostanában ilyen buta páropkkal a net. A filigrán széplány meg a testépítő (70-es vagy 80-as évek felirattal) meg Conchita és testépítő nő 2015 felirattal. Ja, mert a nyolcvanas években nem Navratilova volt a legjobb női teniszező. És nem Tony Curtis volt a nők (egyik) bálványa, aki korábban női ruhákban tűnt fel a Van aki forrón szereti-ben. És nem derült ki egy másik nők bálványáról, Richard Chamberlainről, hogy meleg. Vagy épp a szintén roppant férfiasnak tartott Freddie Mercuryról.

                    • Vagy ugye Martin L. Gore a Depeche Mode-ból, akinél nagyobb ikon nem sok volt nők körében a 80-as években. És imádott női ruhákban, sminkben futkosni. Pedig full heteró. van ilyen. Eleve a 80-as évek férfiikonjai imádtak sminkelni. :)

                    • blaci200 // október 30, 2015 - 09:38 //

                      A barokk férfiak meg magas sarkú cipőben járni (is). Egyébként a nagyon lovas, nagyon férfias perzsáktól vették át (akiknek épp a kengyel miatt volt magas sarkú csizmájuk. Ja, western csizma?) Ha nem tévedek, a 30-as években a pasik is púderezték az arcukat.

                    • Igen, meg eleve a nagy, hosszú, bongyor rizsporos parókák, a harisnyák, magas talpú cipőkkel. most mondhatjuk, hogy a mostanában sokat ostorozott femininitás sokszor, sokféleképpen volt jelen a történelem során a divatban.

                    • blaci200 // október 30, 2015 - 12:09 //

                      Nem szólva a huligánok hosszú hajáról!

                    • calealenta // október 30, 2015 - 23:36 //

                      Nagyjából És még ha csak könnyűvérű, mert az önmagában még nem árt légynek se (csak például bunkósággal, fllőtlenséggl stb gyütt). De van az egészben egy indirekt (sőt sokszor dirkt) rosszindulat is, hogy ő megteheti, hogy megveszi és onnantól nulla tisztelet, mert hát megvette (valójában “csak” a szolgáltatást, ami viszont szex, és mint ilyen, valahol azért egy nagyon közelengedős, bizalmi műfaj, nem véletlen, hogy az emberek nagy része nem nagyon osztogatja üptre. És a prüdéria meg a kontraprüdéria=pornó sem véletlen, ez meg a másik fele, kulturálice.)
                      A képpárral és társaival az van, hogy eleve a hasonlítgatás sokszor megöli a többi gondolatot – és milyen egyszerű. Nem lehet abban megnyugodni, hogy én nem hasonlítgatok (…mint az a sok buta – és tessék, már cseszhetem is:), mert általános, ott guggol mindenkiben, sok emberben meg nem is csak guggol, hanem ki is ugrik a száján/fészbukján.

                • Hááát kábé. Vagy, hogy van női középvezető is, tehát “anők” kussolhatnak is, ki vannak fizetve. Mind.Jön a sarkítás, de okkal: a vidéki, minden nap leordított, kabátgombért takarító néni, azok a nők, akiknek idegbeteg, verekedős, rosszindulatú férje van, azok, akik olyan társadalomban élnek, ahol az alap, hogy kuss a nevük, mind örüljenek a fenti neveknek, mert “a nők” már a spájzban vannak. Hát, ettől biztos megnyugodott/tunk mind:)

  4. Én a 4-es ponthoz szeretnék hozzászólni, nem feminista szemszögből,de mint gyakorló kétgyerekes szülő, annak is a munkamegosztás, nevelésmegosztás részéhez. Akinek van gyereke tudja hogy a gyereknevelés akkor is baromi leamortizáló ha a szülőpár egyenlő munkamegosztásban végzi de segítség nélkül. Van egy indián(?) mondás hogy egy gyerek felneveléséhez egy falu kell. Igen.

    • Igen, amikor sokan azzal jönnek, hogy “de 100 éve a férfi nem pelenkázott”, akkor többek között arról is megfeledkeznek, hogy többgenerációs nagycsaládok éltek együtt, a településeknek erős közösségi szelleme volt, tehát akkor sem egyetlen ember gondozta és nevelte a gyereket, sőt.

  5. Az a baj, hogy nincs viszonyítási alap, mert én, egyszemélyben, nem élhetem többféleképpen az életem. Vagyis pl nem próbálhatom ki, hogy milyen lenne az életem, ha nem szülnék, meg milyen, ha igen. Mindkettőt végig élve, eldönthetném, melyik jobb. :)
    Szóval ha van egy adott helyzet, amiben már benne vagyok, legfeljebb annyit tehetek, hogy kihozom belőle a legjobbat.
    Van egy film, nagy kedvencem, a Mr. Nobody. Abban hangzik el a főhős szájából, halálos ágyán, hogy ha előre látod minden döntésed következményeit, akkor sem könnyebb a döntés.
    Tehát a nőkre vetítve ezt az eszmefuttatást, nem az a lényeg, hogyan döntenek, hanem hogy hagyják őket dönteni, legalább a saját dolgaikról.

  6. Az a szomorú, hogy a nőknek nincsenek életcéljaik, nincs motivációjuk, nem érdekli őket semmi, egyáltalán nem kreatívak, nem vállalkozókedvűek és mindezért a feministák a férfiakat okolják.

    Valójában milyen rendszerszintű dologról beszélünk?

    A nők 90+%-a egyáltalán nem akar önálló életet élni, általában egy férfire akarnak rámenni, aki majd gondoskodik róluk, meg a gyerekeikről.
    Férfi-nő kapcsolatban szinte állandó a “férfizés”, azaz, bármi szar, vagy nehéz, vagy kellemetlen dolgot kell csinálni, akkor csináld te, mert te vagy a férfi.

    Ezzel a női önrendelkezéssel ami már kb 100 éve megvan, gyakorlatban a nők 5-10%-a ha akart élni. Nem hemzsegnek a női feltalálók, tudósok, az önálló életet élő, férfiaktól csak szexet, szeretetet elváró nők.
    A nehéz munkák, ahol ténylegesen dolgozni kell, pl víz, gáz, villanyszerelés, festés, burkolás, kőművesmelók, építkezés, útépítés, gépszerelés stb. nem áramlottak be a nők. Valójában alibi munkahelyeket csináltak képviselőnéknek a közszférában, akiket a mi adónkból tartanak el.

    A társadalom mindig is nőközpontú volt. Múlt század elején amikor a nők otthon akartak maradni, akkor az jött ki a népszavazás végeredményében elsöprő többséggel, hogy maradhassanak otthon. Amikor dolgozni akartak, akkor az jött ki elsöprő többséggel, hogy dolgozhassanak.

    Becsapós ez a férfivezette társadalom, mert a vezető férfiaknak is vannak nőismerőseik, hozzátartozóik, akik gyakorlatilag ugyanúgy irányítják őket, mint az átlag Bélát. Mindig az van, amit a nők akarnak, a férfiak akarata sosem érvényesült a történelem során. A férfiak mindig a nőknek akarnak megfelelni, a nők pedig úgy manipulálják őket, ahogy szeretnék. Persze, közben elvárják, hogy látszólag a férfi hozzon döntéseket, de az ő akaratuknak megfelelően.

    Ebből a látszatból azt kihozni, hogy rendszerszinten van valami kollektív férfiakarat a nők irányítására, hülyeség.

    Mikor hoztak olyan törvényeket, vagy kötelezettségeket, amiket a nők nem akartak, vagy nekik hátrányos volt?
    A nőket sosem vitték akaratuk ellenére a frontra, sosem végeztettek velük szar melókat, kényszerítették törvényekkel, hogy kötelességük legyen a férfiak szexuális igényeit kielégíteni ellenszolgáltatás nélkül, sosem volt olyan, hogy a nők haltak volna éhen, vagy éltek volna a híd alatt tömegesen, amíg a férfiak dőzsöltek volna.

    Ez azért erősen odab*asz a rendszerszintű nőelnyomás elméletének.

    • Sziasztok, Csurika Mária vagyok A Város Mindenkié Hajléktalan Nők Munkacsoportjából.

      Nőnek lenni a mai társadalomban nem egyenlőség, hanem elnyomás – főleg akkor, ha a nő szegény, ne adj isten cigány, fogyatékkal él, vagy sokgyermekes anya. Ma Magyarorszagon 17 százalékkal keresnek a férfiak többet ugyanazert a munkáért, mint a nők. Nekünk, nőknek kell a gyermekeinket felnevelni, de ha sokat vagyunk betegállományban, elveszítjük a munkahelyünk, ezért elvész az otthonunk is.

      Törvénytelen az a gyakorlat, hogy szegénység és lakhatási gondok miatt veszik el a gyerekeket, mégis ez történik tömegesen; ezt A Város Mindenkié csoportban szinte nap mint nap tapasztaljuk. Az állam válasza a nők lakhatási gondjaira: legjobb esetben csáo (családok átmeneti otthona) vagy anyaotthon – ahová nem lehet bejutni a tömeges várakozás miatt. Hónapokat, de van, hogy egy évet is várniuk kell a rászoruló nőknek. Ha bejutnak, akkor megalázás és embertelen körülmények közt vannak, hiszen megszabják, mikor mit tehetnek.

      Nekem is el akarta venni az állam a gyermekem, ezért bujkáltam, az utcán éltem vele. Bár nekem a bűnöm annyi volt, hogy az exférjem ránk akarta gyújtani a házat. Erőszakos, agresszív ember volt. Sok esetben a nők családon belüli erőszak áldozatai. Hiába kérünk segítséget a rendőrségtől, azt válaszolják, hogy míg vér nem folyik, nem segítenek. A családsegítő és a gyermekellató intézmény sem lép fel az anya és a gyerekek védelmében, gyakran még az anyát vonják felelősségre, hogy miért van együtt egy bántalmazóval és a gyerek kiemelésével fenyegetik, ahelyett, hogy lehetővé tennék, hogy a bántalmazótól védetten, külön lakásban legyenek, vagy a bántalmazót emelnék ki.

      Most itt állunk és láthatjuk, mennyi üres lakás van s pusztul mind hiszen az önkormányzat hagyja őket tönkremenni. Csütörtökön is kilakoltatott egy csaladot a Józsefvárosban, a 8. kerületben, ahol a kisebbik gyermek, aki 12 éves, műtét előtt áll.

      MUNKÁT, LAKÁST AKARUNK, HISZ SZEGÉNYEK VAGYUNK, NEM BÜNÖZÖK!

      (A beszéd az Üres Lakások Menetén hangzott el 2015. okt. 17-én, a Szegénységellenes Küzdelem Világnapján.)

    • http://a.te.ervelesi.hibad.hu/anekdotikus-bizonyitas

      Szar tapasztalataid vannak a nőkkel, mert gáz volt az anyád és-vagy átbaszott a csajod, ami a te életedről mond el részigazságokat a te szempontodból nézve, de nem vitaképes, logikus, értelmes érv.

  7. Vagy nem is -né, mint pl. Camille Claudel. Akinek még egy nyomorul magyar wiki oldala sincs, Rodinnak bezzeg!

2 visszakövetés / visszajelzés

  1. Körkérdés: és te hogyan értelmezted az elhangzottakat? | Eszter's Offtopic
  2. 25 tipikus reakció, ha netán feminizmusról mersz beszélni | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: