Aktuális

Körkérdés: és te hogyan értelmezted az elhangzottakat?

A legtöbbször bele se gondolok, hogy bármit is írok, az az olvasóban válik azzá, ami – az én szándékomtól teljesen függetlenül. Nem csak én, nyilván.

Dafaq did I just read? - kép: moillusions.com

Dafaq did I just read? – kép: moillusions.com

Az elmúlt hetekben nagy port kavart az, ahogyan Sebestyén Balázsék a Class FM híres Morning Show-jában poénkodtak az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar gólyatáborában történt nemi erőszakon, az esetet pedig csak úgy egyszerűen “káreseménynek” nevezték. Engem ösztönösen elborzasztott az érzéketlen, könnyed stílus és a heherészés, de a legtöbb ismerősöm nem értette, “hogyan lehet ilyen súlyos szövegértelmezési gondja felnőtt embereknek”, hiszen “Balázsék nem az erőszakon nevettek, hanem a gólyatáborok léha erkölcsiségén” ahol  “ne tagadjuk, mindenki sakálrészeg, és kefél össze-vissza”. Mintha teljesen más rádiós műsort hallgattunk volna, ők meg én. (Szerencsére egyébként nem mi döntünk, hanem a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsa, akik már vizsgálják a történteket.) Hihetetlen, nem?

A másik oldalról viszont ott van a Rogán-házaspár esete, akik az elmúlt években magánéletük intim részleteivel turnézták végig a bulvármédiát (Cecília még azt sem restellte elmondani egy kertévé showjában, hogy képtelen székelni, ha a férje a közelben van), majd mikor Szily Laci egy laza lapszemlében  kiemelt ebből a bizarr vándorcirkuszból néhány momentumot, teljesen kiakadtak, hogy “egy kétgyermekes családanyát támad a kampány hevében” a “bunkó firkász”.  Többször is elolvastam az inkriminált cikket, én azonban az ég adta világon semmi sértőt nem találtam benne. Egy sima lapszemle, a főszereplőtől idézett mondatok kontextusba helyezésével, anélkül, hogy egyetlen jelző is minősítené Cecíliát. A jelenséget mondjuk, már igen, a lídben valóban szerepel a “bizarr” szó, de hát lehet-e szó másról, ha politikusok és csajaik trashbulvárral hakniznak? Mert oké, Kiszel Tünde vagy Gáspár Győzi a felkéréseket hozó megjelenésekből él, de Rogánéknak azért van egy csomó egyéb, vagyonnyilatkozatban ugyan nem (vagy csak késve) szereplő forrásuk, tehát végképp nem szorulnak rá erre. Szorulnak, haha, most már röhögök… 

Szóval, a fene se érti, mi mozgatja az emberek szövegértési képességét, de tény, hogy a szijjártós posztom kapcsán is volt, akiben felmerült, hogy én konkrétan megvédtem a pasast (holott naivan azt gondoltam, hogy az üzenet félreérthetetlenül került megfogalmazásra: jogunk van tudni, hogyan jutott a család a lekövethetetlen milliókhoz, de habzó indulatok és fojtogató irigység helyett inkább higgadtan, a jog és az erkölcs szemüvegén keresztül kell megvizsgálni az ügyet). Aztán írtam már egy tucat cikket arról, hogy miért kell a nők jogairól beszélnünk, és mindig volt olyan olvasó, aki ebből azt – és csak azt – szűrte le, hogy a férfiakat viszont meg kell fosztani a jogaiktól: olyasvalami ez, amiről egyik posztban sem esett szó, sőt. Éppen ellenkezőleg. De mondhatnám akár Izrael és Palesztina konfliktusát is: legalább annyian voltak az Izrael-barátok, akik szerint “a fanatikus, civileket fenyegető terroristákat” védtem, mint a palesztin-szimpatizánsok, akik szerint “az elnyomó, agresszor cionisták szörnyű tetteit relativizáltam”. Holott én csak arra hívtam fel a figyelmet, hogy a sztori egyáltalán nem egyszerű, az éremnek két oldala van, és a megoldás kurvára bonyolult és távoli a jelen helyzetben, ártatlan áldozatok pedig mindkét oldalon vannak bőven. Ennyi.

Bizonyos mértékig természetes, hogy az embert a saját élményei, percepció irányítják szövegértelmezéskor, így – most jön Egyértelmű Kapitány, bocs – mindent úgy látunk, ahogyan a korábbi tapasztalataink alakították a nézőpontunkat. A legtöbbször ez viszont eszembe se jut: csak úgy írok, aztán van, hogy nagyon meglepődöm, hogy mégis mi a csudát olvasott a másik. Van így értelme? Persze, mert mindig ott a lehetőség, hogy elgondolkozzon az ember. Nem biztos, hogy a vélemény változni fog – ahogyan szerintem is gáz volt Balázsék nemi erőszakot tárgyaló stílusa, viszont teljesen laza és ártalmatlan a Rogánékat lapszemléző Cink-cikk, – viszont jó esetben legalább felmerült néhány kérdés, találkozott egy-egy érdekes, új álláspont, a képbe került egy másik perspektíva. Kevésbé jó esetben pedig… még mindig ott a törlés-tiltás funkció és a lomtár, ahol bárki jókat beszélgethet magával, aki nem volt hajlandó a többieket kulturáltan meghallgatni…

 

 

Advertisements
Eszter névjegye (838 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

10 hozzászólás Körkérdés: és te hogyan értelmezted az elhangzottakat? bejegyzéshez

  1. Ez egy nagyon fontos téma, bármilyen kapcsolatról is van szó. Ugyanis az emberek mindent a saját szűrőjükön keresztül élnek meg, ami legtöbbször nem egyezik a máséval. Minden, amit a szövegből értelmezünk, egyszerűen arról szól, hogy minket melyik szó ragad meg, melyik érint olyan megélést, ami bizony mélyen belénk ivódott, és emiatt van egyfajta “görbe tükrünk” az irányába. Én pl. a Facebookot szinte csak okoskodásra tudom használni, egyszerűen elterel az az energia, ami uralja, az egós megnyilvánulás felé. Szeretettel sokkal inkább telefonban beszélek, még inkább személyesen. Az egyik barátnőmmel szinte képtelen voltam FB-n vagy emailen értekezni, annyira félrementek a szavai, nem tudtam a sorok között olvasni, és inkább fizettem magasabb telefonszámlát, minthogy írásban kommunikáljak vele. Magyarán, itt is az jelenik meg, hogy úgy értelmezzük az irományokat, hogy azzal dolgunk van – ha valaki felháborodott Balázsék megnyilvánulásán a gólyatáboros erőszak hírén, akkor lehet, hogy vagy magát az erőszakot ítéli meg keményen, és akkor az ítélkezéssel (és az erőszakkal) van nagy dolga, vagy valami egészen mást. Érdemes figyelni, az olvasottakból mire leszünk feszültek, mert azzal bizony dolgunk van.

    • Emlékszem, mikor egy ismerőssel olvastuk Jenna MIscavige híres szcientológia-könyvét, még meg is állapítottuk, hogy van pár módszer, amit simán át kéne venni a kommunikációban: pl. az, amikor külön értelmezik a szavakat és a kifejezéseket, és az általuk keltett asszociációkat, mielőtt beszélgetni kezdenek. Nem is rossz ötlet, jut eszembe sokszor. Persze, ezen a fronton is el lehet menni szélsőségekbe.

  2. Mikor az elsők között olvastam a Szijjártós cikkedet sejtettem, hogy sokan azzal fognak vádolni hogy mosdatod őt. Nekem pont azért tetszett, mert megtaláltad azt hogy a kritikák miben jogosak és miben nem, és egyedül csak ezt választottad mércének. A legjobb az volt benne, hogy nem az egyensúlyt kerested, hanem az igazságot. Nem Szijjártó Péter személye ellen vagy mellett érveltél, hanem a kritikákkal kapcsolatban fejtetted ki a véleményed, hogy mennyire állják meg a helyüket vagy nem. Így kéne írni mindenkinek mindig, kár hogy ehhez alapvető olvasási készségek szükségeltetnek a befogadó oldalról, ami sokszor nincs meg.

    Sok vita süllyed el egyébként az érzelmi szűrők, a fekete-fehéren látás (egyértelműen jó-e valaki vagy egyértelműen rossz) és ellenségkeresés, de legfőképp amiatt hogy az embereknek valami megmagyarázhatatlan oknál fogva szükségük van arra hogy mindent megszemélyesítsenek, főleg a pozitív/negatív töltetű dolgokat, és ez a politikában hatványozottan igaz.

    Lehet morbid hasonlat, de még egy tejesdobozt se lehet úgy eladni hogy ne legyen rajta egy mosolygós tehén logója vagy darált húson egy vidám csirke aki nagyon ajánlja (immár holtan) magát – hát hogy ne személyesítenénk meg minden rosszat Szijjártó Péterrel, amikor csak simán rossz, hogy ugyanúgy tollasodik mint bármilyen közpénzből élő hazai politikus.

  3. Sebestyén Balázsról meg az a véleményem, hogy ő meg csak ugyanolyan bárdolatlan véleménnyel rendelkezik, mint a hasonló gondolkodású hallgatói. Senki nem rosszindulatú egyikőjük közül sem, egyszerűen csak ilyen környezetben nevelkedtek és nincs meg bennük az igény arra hogy ki is tekintsenek amögül – egyedül ez az egyetlenegy dolog amivel jogosan vádolni lehet őket.

    Másrészt nem tudom miért, de valahogy itthon a tahóság és a humor egymással keveredő műfaj amin nem látom hogy tudna túllépni a hazai közönség.

  4. Közszereplőnek intimszférája? Muhaha…

  5. Nagyot fogsz röhögni, de emlékszem, én akkor legelőször háborodtam fel, de nagyon Balázsék műsorán, amikor valami autóbontásról volt szó, és arról beszéltek, hogy valakinek a régi kisautóját (Trabant volt vagy kis Polski, mindkettő nekünk is volt régen, és rengeteg szép gyerekkori emlékem van róluk) hogyan verték széjjel. A konditeremben ment a rádió, és annyira rosszul esett az a kegyetlenség, hogy majd rosszul lettem a futógépen, és majdnem megkértem a recepcióst – egyedül voltam épp a teremben – hogy kapcsolja ki a rádiót vagy állítson be másik csatornát. Mindenkinek a maga szűrője szerint, ugyebár…

    A gólyatáboros műsort is hallottam, az szimplán bunkóság volt, pont annyira, amennyire tőlük megszokta az ember. Főleg az zavart hogy érezni lehetett, mennyire élvezik az eset kibeszélését és hogy azon csámcsoghatnak, hogy mi megy egy gólyatáborban – egy pillanatra sem gondoltak bele komolyan, hogy mit élhetett át az a lány… Nem tudom, hogy miért, de azt vettem észre, hogy az ilyen műsorokhoz szinte szervesen hozzátartozik a fensőbbséges, lekezelően ítélkező, gúnyos, jópofáskodó stílus, amit sok, főleg online sajtótermékben is tetten lehet érni – mintha az lenne a lényeg, hogy ki tud nagyobbat mondani. Az emberek meg azt hiszik, hogy ez a humor.

    Konkrétan a témához: szerintem az általad leírt jelenség egyik kulcsa az, hogy a legtöbb ember képtelen árnyaltan gondolkodni – mert esetleg ezt látták a környezetükben és nem tanították meg nekik, hogy lehet másképp is. Idegen tőlük, hogy több nézőpontból is megnézzenek valamit, és hogy a dolgok háttere összetett és bonyolult is lehet, nem minden fekete-fehér, jó vagy rossz. Ugyanilyen érthetetlen sokak számára az objektivitásra törekvő látásmód, amikor a tényekre koncentrálunk, nem pedig érzelmek mentén ítéljük meg a történéseket.

  6. bigboned1984 // október 7, 2014 - 00:06 // Válasz

    Hát igen… Igazából pont ezért nem is szoktam itt kommentárokat hagyni. Bármit is írnék, az nem úgy jönne le a többi ember fejében ahogyan én értem. Mint két határőr Koreában, egy északi és egy déli. Ott állnak egymástól néhány méterre, ugyan azt a nyelvet beszélik, és mégis egy világ választja el őket (s persze mindketten azt hiszik hogy ők a jófiúk). Ahogyan az én életem és tapasztalataim is átlagosnak szélsőségesek, szélsőségesnek pedig átlagosak. De ki nem érzi ezt sokszor így

    Olvasom néha a parázs vitákat A és B között ahol A egyetért a bejegyzésben leírtakkal B nem, és én, mint harmadik fél, 65 százalékban egyetértek B álláspontjával, de közben fogom a fejem, hogy hogy lehet mégis ilyen gyökér. Persze a saját véleményemet inkább megtartom magamnak. Nagyrészt lustaságból, de igazából csak azért mert…áh, most nem megyek bele, már későre jár.

    Szóval bevallom sokszor nem értek egyet a szerzővel, de mondjuk tőlem aztán bárki lehet szabadon hülye. Na most aki azt olvasta ki az előző mondatból, hogy szerintem a szerző hülye, az rosszul gondolja. Csak azért, mert egyazon mondatban szerepel a “szerző” és a “hülye” szó, azt az olvasó kapcsolja össze fejben. Na jó most ebben az esetben én voltam és szándékosan :) Elnézést érte. De értitek mire gondolok!? Tudom hogy amikor olyat olvasok, ami szembemegy az én véleményemmel, az lehet hogy csak azért van, mert olyan dolgokat kapcsoltam össze, amit ő nem, és ő olyat kapcsolt össze, amit én nem látok. De ez nekem háromszori olvasás után is ugyan olyannak fog tűnni, mint elsőre.

    Amúgy én is arra buzdítanék mindenkit, hogy olykor lépjen ki a saját testéből és játssza le újra azt a veszekedést vagy akármilyen párbeszédet konfliktust, és nézze 3. személyként. Próbálja a másik helyébe képzelni magát. Sokszor segít rávilágítani a saját f@szságainkra, meg hogy az adott szituációban mi fogalmazódhatott meg a másikban.

  7. “- Ezt nevezed te szeretetnek?!
    – Ha nem szeretnélek, szerinted hol lennék már?!
    – Megint fenyegetsz?! ”

    …hát így :( “Azt látom, amit hiszek.”

  8. ..ja de hogy reagáljak “normálisan” is: a Morning Show-t visszahallgattam még anno, mikor kitört a mizéria. A témához szerintem sem nyúltak méltóan, azon pedig külön ledöbbentem, hogy úgy tűnt ki belőle: a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy gólyatábor a szexről szól, nincs ebben semmi meglepő. Próbáltak komolykodni felette, de nem volt hiteles számomra.
    Szily Lászlóval kapcsolatban vegyesek az érzéseim, néha veri nálam a biztosítékot. Ezt a cikket szinte még melegen olvastam, és egyáltalán nem találtam bántónak. Nekem nem volt meg a rogánék eddigi médiában “tündöklése”, ennek megfelelően lepődtem meg, azon már kevésbé, hogy ezzel már közröhej számba mennek. Ahhoz képest Szily még kímélte őket.
    A nő reakciója pedig a “no comment” kategória nálam, alpári.

  9. Erőszakon, más nyomorán nem poénkodunk, nem magyarázzuk hogy deéncsakígyúgygondoltam, ennyi.
    Egyébként én is voltam gólyatáborban, igaz régen, még a múlt században (84-ben), de egyáltalán nem a szexről szólt az egész, normális programok voltak.

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Egyenlő méltóság és női jogok: a párbeszédről, nem túl röviden – Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: