Ne vegzáljátok a NAV munkatársait!

Az utóbbi időben tisztult le bennem, hogy mennyire fontos a pártfüggetlen tájékozódás, a szabad véleménynyilvánítás, a gyülekezési szabadság és a nyílt diskurzus az ország közös ügyeiről. Életemben először még tüntetni is voltam, mert fontosnak tartom, hogy minél többen megtapasztaljuk az egységben rejlő erőt, az együtt gondolkozást, és a tisztább közéletért tett erőfeszítések fontosságát, ami minden állampolgár érdeke. Hogy naiv vagyok? Igen, talán igen, de idealizmus nélkül nem sok értelme van a létezésnek.  És ha egy napon mindenki lép egyet, a maga szintjén, a maga területén, akkor a kritikus tömeg ereje győz majd a mindent átható korrupció és cinizmus felett.

Van azonban a polgári engedetlenségnek olyan formája, amellyel nem értek egyet, bármilyen magasztosnak is tűnjön a cél. Ebbe a kategóriába tartozik például az agresszió is: nem tudok azonosulni azzal, hogy pár tucat elégedetlen, dühös ember szervezetlenül és koncepció nélkül a Fidesz-székházban végez rombolást, vagy rohamrendőrökkel tülekedik a parlament lépcsője előtt. Az agresszió semmire sem megoldás, csak arra jó, hogy a királyi tévében és rádióban elhangozhasson, hogy utcai harcokba torkollott a demonstráció, hőzöngtek a szoci/szadeszos/náci/CIA-ügynökök által fizetett/Ökotárs által felbujtott prolibérencek, közben pedig a békés felvonulóknak elmenjen a kedvük a részvételtől. És ami még aggasztóbb: mindeközben ártatlan emberek is megsérülhetnek.

És itt el is érkeztünk a november kilencedikei, Vida Ildikó lemondását követelő tízezres tüntetés szervezőinek a furcsa, bizarr kampányához, ami kezdettől mélyen felháborított. A résztvevőktől azt kérik, hogy november tizenkilencedikén húzzanak sorszámot egy-egy NAV-ügyfélszolgálaton, és az ablaknál kérdezzék meg, mikor mond le a hatóság elnöke. “Aki nem tud eljönni, eresszen meg egy telefont! Égjenek a telefonvonalak az ügyfélszolgálatokon! Számtalan eszköz van még a kezünkben, hogy megmutassuk, nem tűrjük a NAV-nál a korrupciót, és nem félünk ezeket az eszközöket használni. Ha a kormány továbbra is védi a védhetetlent, magára vállalja a NAV-ban lévő korrupció felelősségét! Többen vagyunk és szabadabbak, mint ők! Előbb-utóbb mi fogunk győzni!” – írja Vágó Gábor, volt LMP-s képviselő a facebookján.

A Vágót én mindig is nagyon bírtam, a NAV-dolgozókat vegzáló kampány azonban nem más, mint kísérlet arra, hogy becsületes, ártatlan emberek véréből kovácsoljanak politikai tőkét egyes csoportok: nyomást nem alulról, fölülről kell gyakorolni. A NAV-nál országszerte több tízezer ember dolgozik: a többségük szűkösen él, és mindig is a legjobb tudása szerint, korrekt módon végezte a dolgát. És ne gyere kérlek azzal, amit tucatnyi kommentben olvastam, hogy tudniillik tisztességes ember nem dolgozik az adóhatóságnál: a közös költségeket intézményesített rendszerben kell beszedni, és a kisember feladata nem az, hogy egymaga megreformálja a rendszert, és felülírja az épp aktuális kormány intézkedéseit. Az átlagos NAV-dolgozó éppúgy nem tehet arról, ha korrupt a vezetőség, ahogyan te is tehetetlen vagy, ha elönti az otthonodat az árvíz.

Ha már itt tartunk, az is fontos, hogy pontosan fogalmazzunk: egyelőre nem bizonyított tény, hogy Vida Ildikó bűnös, az ártatlanság védelme őt is megilleti. Annyi biztos, hogy korrupciós vádakkal tiltották ki őt és társait az Egyesült Államokból, erre azonban eddig még nem láttunk valódi bizonyítékokat. Vida ott követett el óriási hibát, hogy amikor a gyanú először rá terelődött, nem állt ki a nyilvánosság elé, hogy tisztázza magát (közpénzből él, jogunk van tudni, mi a helyzet!), hanem hetekig bujkált, tagadott, mismásolt, majd ellentmondásos információkat osztott meg, így máig nem tudjuk, hogy mikor, miről értesítette a feletteseit. Ő azt állította, hogy szólt egy kormánytagnak, a kormány ezzel szemben köti az ebet a karóhoz, hogy Vida nyilvános bejelentéséig semmit sem tudtak. Kétség nem fér hozzá, hogy valaki hazudik, reggel, éjjel és este. Ebben a kaotikus helyzetben – rejtőzködés, ferdítések – a közintézmény vezetője bizonyította, hogy alkalmatlan a feladata ellátására, és világos, hogy ez demoralizáló hatással van az állampolgárokra. Vida ezzel – sajnos érthető módon – az állami korrupció szimbólumává vált, függetlenül attól, hogy mit (nem) követett el valójában.

Az ellenzék feladata egy ilyen helyzetben az, hogy minden követ megmozgasson, hogy kiderüljön az igazság. Közérdekű adatigénylés, független átvilágítás követelése, meghallgatás a nagykövetségen, Vida érveinek és indokainak feltérképezése és persze még több információ arról a kis “fecniről”, amit az amerikaiak adtak át a kormánynak a korrupciós ügyekkel kapcsolatban. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy a vezetés nagy segítség volna ebben az ügyben, aminek nyilván oka van: az igazság bizonyára őket is érinti. Ráadásul itt már nem csak egyetlen ügyről, hanem sok egyéb sötét titokról is szó van. Ott a Mellár-ügy, aki szerint pénzmosoda a Századvég, aztán ott van a Horváth András volt adóhatósági munkatárs által kirobbantott botrány után egy hétvége alatt lefolytatott NAV-vizsgálat, amelynek eredményeit most szerencsére, némi pereskedés után, nyilvánosságra kell majd hozni.

Igenis fontos, hogy ezekben az ügyekben tisztán lássunk, de ennek a módja semmi esetre sem az agresszív hangulatkeltés és az ártatlan közalkalmazottak meghurcolása, majd vegzálása. Azt gondolom, hogy a munkát az ellenzéki pártokra és a független szakemberekre kell bíznunk (akinek a jelenlegiek nem tetszenek, alapíthat újakat), mi állampolgárok pedig annyit tehetünk, hogy békés, de határozott, céltudatos eszközökkel kifejezésre juttatjuk, hogy korrekt adózási rendszert és tisztább közéletet akarunk. A NAV munkatársait pedig tessék szépen békén hagyni.