Túl sok volt-e a poszt a héten?
Nyilatkozzatok, kedves feleym, sok volt-e a poszt a héten? Lehetett-e követni, vagy sem? Most mondhatnám, hogy teszt volt, de igazából nem szorult ebbe tudatosság, egyszerűen csak ennyi minden történt a héten, és ezeknek mind az adott napokon volt igazán aktualitásuk. (Valójában több is szorult amúgy, mert a bükkszentkereszti túrákról is terveztem képeket feltölteni szombatra, csak erre a tárnoki kongresszus miatt egyfelől nem maradt időm, másrészt pedig rájöttem, hogy a kirándulós bejegyzéseket a lőtéri sánta kutya nem olvassa soha, tehát fölösleges a képek kiválogatására és átméretezésére szánni egy órát, amikor minden perc drága. A kirándulás nagyon rétegműfaj, és ez nem is baj: csinálni jó, nem beszélni róla.)
Szóval, hétfőn arról írtam, hogy elvesztettem a tüntetés-szüzességemet, de nem azért, mert kolbászt akarok. Kedden arról volt szó, hogy aznap éppen mi gyógyította a rákot, és miért hiszik sokan – köztük értelmes emberek is -, hogy az arctalan hadoválás legitim információforrás. Szerdára volt meghirdetve a NAV-akciónap, úgyhogy a téma is ehhez kapcsolódott: már miért kéne az országban szerény bérért tevékenykedő NAV-dolgozókat vegzálni azért, mert a vezetőség bűnössége felmerült. Itt egyébként élénk diskurzus bontakozott ki arról, hogy az ellenzéknek ilyenkor feladata-e a nyilvánosság erejét felhasználva az ügy független kivizsgálását követelni, vagy ez csupán a politikai opportunizmus kategóriájába esik. Ezután Az éhezők viadala-premier következett, úgyhogy arról írtam: kicsit skizofrén érzés volt, hogy én, az örök kritikus maradtam egyedül a véleményemmel az egész magyar médiában, miszerint nem volt kár feldarabolni a trilógia utolsó kötetét, hiába a profitmaximalizálás lehetett csupán a cél. A hét utolsó munkanapját tíz mélyen spirituális (anti)tanáccsal zártuk, amelyből az is kiderül, hogy a lila ezüstfénnyel átfújt nemi szerv a szifilisz és az AIDS ellen nem véd. És atomtámadás ellen sem.
A statisztika különben így alakult:
Szóval tehát, a kérdések konkrétan:
És egyébként minden oké veletek? Én ezen a héten is sokat dolgoztam, de volt klassz hétvégém, és felavattam a nagyszerű új kabátomat is. Kellemes …ööööö… hétfőt mindenkinek… elvégre miért is ne lehetne egy hétfő kellemes?
Eszter's Offtopic 
Hát most rendesen megleptem magamat. A poszt címét olvasva azt gondoltam: “igen, igen, rengeteg volt ahhoz képest, hogy totál el vagyok havazva, és kevés időm jut olvasni, azt sem tudom, mi a téma azokon a blogokon, amiket követek”. Aztán ahogy olvasom tovább, látom, hogy csak az antitanácsokkal vagyok elmaradva, a többit mind olvastam. Tanulság: ide (is) jövök akkor is, ha időhiány miatt sok helyen elmarad az olvasgatás. :)
Egyébként meg éljen a feedly, így azzal áltathatom magam, hogy előbb-utóbb elolvasok mindent, ami érdekel (de gyanakszom rá, hogy a jómúltkor, mikor óvatlanul 1000 olvasatlan fölé mentem, megelégelte a hörcsögséget, és levágta a legrégebbieket a listáról.. :( )
Hú, én semmilyen readert nem használok, de lehet, hogy át kéne térnem rá, mert sokszor elveszek abban, hogy mit olvastam és mit nem máshol. De annak nagyon örülök, hogy így meglepted magadat! :)
Na hát akkor idézném a klasszikust:
“Nehogy már benned maradjon a véleményed, ember! ”
Írj minél többet! (Szerintem.) :D
:))))) *felröhögtem*
Hát, impulzusszerűen írok, amikor jön, nem viszek bele tudatosságot. Van, aki tartja a szigorú 2-3 napos szakaszokat akkor is, ha teljesen elhavazódik vagy éppen nulla ihlete van, de nekem ez nem menne. Akár az evéskontroll. Én ilyen ösztönlény vagyok, na. :)
Kár lenne azért visszafogni az írást, mert valaki esetleg soknak tartja… S kár az is, mikor valaki a vélt “még többet” elváráshoz igazodva kontrollálatlan szófosásba (bocsánat!) kezd…
Én úgy vagyok vele, ha jön az ihlet, ha megszólal belül valami, az szavakba, vagy hangjegyekbe tömörül, s így adom ki magamból… Aki olvassa és hallgatja, remélem örömét leli benne, ki pedig nem… Hát Istenem… Emiatt kár lenne a falnak rohanni… ;)
Csak így tovább, Eszter!
Köszönöm szépen, jó ezt hallani. Én is így vagyok ezzel: akkor írok, ha homlokon csókol a Múzsa, ha pedig nincs kedv – vagy idő, – akkor sincs lelkifurkám. Elvégre az embernek a blogja az egyetlen hely, ahol nincs szükség elvárásokra. Pont az a jó, hogy nincsenek. :)
Én nagyon élveztem ezt a hetet, keep up the good work! És nekem az nagyon tetszik, hogy ilyen sokféle téma van. <3
Pont egyszerre Tollampapírommal, jutott eszembe tegnap, amikor megláttam az új véleménykutatós bejegyzésedet és beleolvastam (ehhez ugye nem kell belépnem ide, mert a gmail mutatja). És már kiírtam magamból, amit gondolok. Lehet, hogy ciki, hogy nekem úgy együtt vagytok? Tök máshogy írtok, de vannak összefonódások. Egyébként egy kicsit úgy jártam, mint Adrica, azt gondoltam, hú, mi mindenről maradtam le, aztán meg nem is, ahogy a listát olvastam. :) Az éhezők viadala maradt ki, azt meg későbbre tettem, hogy majd (láttam az első-második részt régen, de még régebben meg olvastam), persze így maradnak ki sokszor a dolgok, ezzel a majdozással. Eddig úgy locsogásnak minősíthető, amit idepötyögtem :D Már leírtad úgyis, meg én is, de persze, nekem, mint olvasónak tetszik a változatosság, a bőség, bár így átsiklok itt-ott, mert mondjuk leragadtam egy témánál. Te is akkor írsz, ha ihlet van, én is akkor olvasok kreatívan, ha ihletem van. Rendszer/kényszer nélkül.
Hát nem csoda, elvégre régóta vagyunk best friendek, rengeteget gondolkozunk együtt, megosztjuk a napit, tehát adja magát! :)
Jó, hogy mondod, hogy az olvasás is ihletszerű: én is így szoktam. Ahol olvasok, ott van, hogy csak olvasok, máskor azt se, de vannak ihletett időszakok, amikor meg kommentelek ezerrel. ILyen ez. Köszi a visszajelzést! :)