Aktuális

Örüljél, hogy nem erőszakoltak meg!

Hogy a rendőrség azt mondja, te tehetsz róla, ha megerőszakolnak, sajnos egyáltalán nem lep meg: ez az alapállás a belügyminisztérium sajátja, és a társadalom jelentős részére jellemző, én is találkoztam már vele.

Átmeneti megoldás volt éjszakára

Átmeneti megoldás volt éjszakára

Ma van épp három éve annak, hogy két kollégámmal sörözgettem a belvárosban, amikor hívást kaptam a rendőrségtől, hogy betörtek hozzám. Rögtön hazasiettünk taxival, ahol két rendőr és az ismeretlen szomszéd várt, aki a bűncselekményt felfedezte. Másfél évvel korábban már volt egy betörési kísérlet, de akkor épp otthon voltam, és mázlimra nem egyedül, így a betörőt sikerült elriasztani, csak a kilincset tudta leszerelni zárastul. Ez most leleményesebbnek bizonyult: méteres lyukat vágott az ajtóba, és azon kényelmesen besétált.  Minek bíbelődjön az öt zárral? Macerás.

A rendőrség öt perc alatt felvette a jegyzőkönyvet, be se jöttek ujjlenyomatot venni vagy ilyesmi. Igaz, ezekben az ügyekben általában nincs nyomozás: elvitték ugyan többek között 27 ezer forintnyi számozott, névre szóló, csak aláírással hitelesíthető üdülési csekkemet és a telefonomat is, de ezek sem segítettek az elkövető nyomára bukkanni. A rendőrök csak nevettek, hogy sajnos ilyen az élet, menjek be hétfőn az őrsre pontosítani a jegyzőkönyvet, ha felmértem a kárt. Aztán otthagytak este tízkor a kivágott ajtóval, hogy boldoguljak szólóban, ahogy tudok.

A szomszéd, akivel akkor találkoztam először, szerzett pár deszkát, és átmenetileg befedte a lyukat (akkor még nem sejtettem, hogy mekkora árat fizetek ezért, a szerencsétlen ugyanis nagy erőkkel nyomult rám utána hónapokig, én meg nem tudtam, hogyan építsem le kulturáltan), a két kollégám pedig volt olyan kedves, hogy nálam aludt, hogy ne kelljen egyedül éjszakáznom. Nem aludtam túl jól, mit ne mondják, és utána még évekig voltak rémálmaim. Azért mégis csak az intim teredbe tör be egy idegen, aki innentől minden adatodat tudja.

A történet szempontjából releváns rész azonban csak most jön: az őrsön a rendőrök sajnálatos mindennapos esetnek tartották a betörést, ami ellen nincs mit tenni, és sajnos a nyomozás sem szokott eredményre vezetni, nem érdemes reménykedni. Örüljek, hogy nem voltam otthon és nem erőszakoltak meg, mert hát bizony ez az ára annak, hogy egyedül élek, magam vállaltam a kockázatot. Se köpni, se nyelni nem tudtam a döbbenettől.

Mintha nagycsaládokhoz nem törnének be soha, és mintha az ember maga választaná, hogy egyedül él, csak úgy jókedvéből, kalandszeretetből, hogy különcködjön egyet. Mintha egy 120 kilós budspencernek – egy nagyobb, gazdagabb házban – lett volna esélye egy fegyverrel felszerelt, szervezett bűnözőcsoport ellen, példának okáért. És legfőképpen: mintha még nekem kéne hálásnak lennem, hogy nemi erőszak nem volt. Ugye milyen szép gondolatok ezek a rend őreitől, akik azért kapnak nem kevés adót a pénzemből, hogy legalább a rend illúzióját fenntartsák?

Később aztán hasonló reakciókkal találkoztam a Facebookon is:
1. “hát sajnos ez megesik, hozzám is törtek már be, ez van” (egy hétig hallgattam a vicces betörős történeteket, és persze én is humorforrást csináltam az enyémből, elvégre ez is egy megküzdési mechanizmus);
2. “ha hozzám bejönne, én levágnám a fejét szamurájkarddal, szólj máskor, ha segítségre van szükséged” (ja, legközelebb majd hagyok egy cetlit, hogy kedves betörő, várd már meg a hős lovagot, aki karddal érkezik a csepeli hévvel, hogy lecsaphassa a kobakodat a nyakadról);
3. “látod, ez az ára annak, hogy ilyen veszélyesen élsz” (t.i. egyedül – ezt többnyire azoktól kaptam meg, akiket valaha kikosaraztam már, és ezért azt hiszik, az egekben hordom az orromat…);
4. és a kedvencem, újra: “örüljé’ annak, hogy nem erőszakoltak meg, még egész jól megúsztad, ez semmiség” (egyébként tényleg az, össze sem hasonlítható az eset egy nemi erőszakot elszenvedő ember történetével, viszont a dolog esetlegessége és ezáltal mintegy legitimizációja morálisan elfogadhatatlan).

És itt nagyjából el is érkeztünk a probléma gyökeréhez: társadalmunkban az erőszak, különösen a nő ellen elkövetett erőszak olyasmi, ami “benne van a pakliban”, és igenis tehet róla – és a kampány szavaival élve: ellene – az áldozat. A hibát ott követi el, hogy egyrészt egyedül mászkál, él, létezik (a vakmerő!), másrészt pedig “kihívóan” öltözködik, viselkedik, és ezzel magára vonja a potenciális elkövető figyelmét. Nem jut eszükbe, hogy csadorba bújtatott nőt és magatehetetlen idős asszonyt is érint az erőszak, és feltételezik azt is, hogy ha egy miniszoknyás tini élete első két sörétől öntudatlanságig részegül, akkor gyakorlatilag maga jelentkezett az erőszaktevőnél az aktusra. Igen, a buliban megerőszakolt és lefotózott 15 éves lány esete kapcsán egy többdiplomás, intelligens, sikeres ismerős is írt hosszú blogposztot nő létére arról, hogy “aki hülye, haljon meg”: ha sakálrészegre itta magát, viselje a következményeket, ne panaszkodjon. Legközelebb majd meggondolja, mennyit iszik,  hogyan öltözik és kivel flörtölget.

Nem kéne azon csodálkozni, hogy így gondolkoznak az emberek, amikor gyakorlatilag ez a rendőrség álláspontja is. És nem csak a rendőrségé, hanem egy lépéssel fentebb is ez az ábra: a belügyminisztérium is szívesebben költ 64 milliárdot stadionokra és 5 milliárdot arra, hogy Orbánék a Várba költözhessenek, minthogy 8 milliárdot szánjon a bántalmazott nők és gyerekek védelmére. A legjobb “védelem” nyilván az, ha a nő el sem hagyja a családi otthont, elvégre a férje csak akkor veri, ha nem szül eleget, a családon belüli erőszak problémája meg van oldva azzal, ha asszonypajtás a zurát szolgálja. Amúgy is, milyen erőszak? Csak elbukott szegény a vak komondorban, erről meg is feledkeztem.

A helyzet felháborító és elkeserítő, de a jó hír az, hogy nem csak a pénzen múlik a legtöbb dolog, ami ehhez a területhez kapcsolódik: az első lépés a paradigmaváltás, miszerint a bűncselekmény nem sajnálatos hétköznapi eset, ami ellen nincs mit tenni, az erőszaknak pedig semmilyen formáját nem legitimizálja az áldozat külseje, viselkedése, életmódja, körülményei. Mindenki kezdheti a változást a saját életében, addig is itt egy kis esettanulmány arról, hogyan intézik ezeket az ügyeket nálunk boldogabb országokban….

 

Advertisements
Eszter névjegye (824 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

39 hozzászólás Örüljél, hogy nem erőszakoltak meg! bejegyzéshez

  1. Én már tegnap eljutottam addig a pontig, hogy a hírhez kommentelők véleménye jobban bosszantott, mint maga a hír. Mert újból szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy nálunk az áldozathibáztatás természetes jelenség. Az emberek többsége minden bűncselekmény mögött valami kötelező okot lát, és ha van megfelelő ok, akkor mentséget is tudnak hozzá kreálni. Az erőszakra nincsen ok, ahogy mentség sincs, szimplán csak bűncselekmény.

    • Igen, döbbenetes, hogy milyen agresszívak az emberek. Érdemes megnézni a Life.hu “Törd meg a csendet” kezdeményezését, ahol áldozatok mondják el az esetüket. Félelmetes, hogy milyen bunkón, elítélően reagálnak rájuk az emberek, a “megérdemelte, amit kapott, a kis ribanc” a minimum… Nem is tudom, miért engedik kommentelni a cikkeket.

      • Hú, engem mindig megdöbbent az agresszivitás és a korlátoltság, ami ilyenkor előbukik az emberekből. A nevezett cikket még nem láttam, este belenézek… de nem tudom, a kommenteket elolvasom-e. Nagyon aggasztó, hogy nincs közmorál, nem jó ilyen országban élni.

  2. Szörnyű ez az egész.

  3. veragelencser // november 26, 2014 - 11:32 // Válasz

    Igen, igen, sajnos teljesen egyetértek Corottal. de van még valami – az a nagy helyzet, hogy gyerekkorunk óta áldozatnak NEVELNEK minket.

  4. Szóval én veszélyesen élek, mert épp úgy dobta a gép, hogy egyedül élek, immár 4 éve?
    Nem! AZ volt veszélyes, hogy a legutóbbi élettársi kapcsolatomban bántalmaztak. A veszélyes az volt, amikor februárban kizárt a házból, én felhívtam a rendőrséget, ahol kvázi lepattintottak az amíg-vér-nem-folyik szöveggel. És épp ezen események miatt vagyok évek óta egyedül, mert nehéz és félelmetes (és veszélyes) újra rábízni valakire a szívemet, a lelkemet, a testemet. Az másik kérdés, hogy gyakorlatilag nincs normális, értelmes ÉS egyedülálló férfiember 35 fölött.

    • “Nehéz és félelmetes (és veszélyes) újra rábízni valakire a szívemet, a lelkemet, a testemet.” – pontosan. Nagyon félelmetes.

      Arra, hogy statisztikailag mire van esély, nem igazán gondolok, mert látom azt, hogy súlyos beteg, erősen mozgássérült nők is élnek normális, boldog párkapcsolatban, de hogy mi a titkuk, arra még nem jöttem rá. :P

  5. Én eddig nem foglalkoztam azzal, hogy milyen aspektusból kezeljem. (Már kirohangáltam magam TollamPapíromnál, nyugodt a beteg) 17 évesen mentem haza koleszba gyalog, december este fél hat körül, kövesút egyik felől fűlegelő másik oldalról. arra lettem figyelmes, valaki a nyomomba lép, aztán mire megfordultam volna, már kapták el a számat hátulról kedves ölelő mozdulattal (egy személy), kaptak fel két lábamnál (két személy), vittek téli fagyottfűbe be/rá, tépték a nadrágomat, cibálták lefele a derekamról, küzdöttem, mint állat és ráéreztem a hiábavalóságra, amikor a fizikai erő a nullába tapossa az összes húdeintellektuális vagyok ilyenkor tök fölösleges előnyeidet, és lihegtek taperoltak nyomtak fájt a cicim, a mellem, a mellbimbóm, bele az egész lényembe és már csupaszon volt a punám a szétfeszített lábam között, amikor mindent abbahagytak és elrohantak. (hatásszünet) Szóval ott értetlenkedtem a csupasz seggemmel a fagyos fűben, hogy hol itt a végzet, dráma, megbecstelenítés, miközben félmámorban láttam, hogy jönnek valakik az úton nagy hanggal. Ennyi. Feltápászkodtam, de azt a keresgélő idétlen mozdulatot, ahogy a nadrágot próbálom magamra visszarángatni (a járókelők miatt, mert milyen ciki má’), azt soha soha nem fogom elfelejteni. Minden más homályba foszlott, a szüzességem megmaradt, de ahogy az a nadrág nem akart visszajönni rám ott a fagyosgyepen sötétben az utcai sárgafények szórtságában, az kurvára éles. 32 évvel ezelőtt. És ma.
    Első reakció koleszban, mikor meglátták kicsit tépett ruházatomat: Jesszus, mi történt veled? Á, semmi. Fél óra múlva hámozták mi, mi történt, rendőrséget értesítették,. Másnap jöttek ki kihallgatni a konzervgyárba, ahol őszimunkán voltunk,kicipeltek a savanyúsgyártós raktárból vízhatlan fehér kötényben, három rendőr, vagy száz gimis közül, beültettek kocsiba (nem baj, ha koszos/büdös lesz), esküszöm, ez megalázóbb volt, mint az egész előtörténet. (jártatok gimibe, nem? akkor értitek) Hmm. ezt azóta sem meséltem.
    A betörésekről írtam Tollampaíromnál (meg fogok itt gárgyulni közöttetek :D hehe- vicc vót), de akkor most leszögezem, hogy itt, Nálad fogom elmesélni az egyik betörés sztoriját, amikor még én voltam a majdnem bűnöző. És ez az volt, amikor – a törött ajtódra hivatkozva -, nálam a panoráma üvegajtót törték szanaszét.
    Egyébként a Te írásod következménye volt, hogy felment bennem az igazság-pumpa, aztán elolvastam az Anglia-esetet, kész voltam. Lehet, hogy ezt a megerőszakolosdit is oda kellett volna írnom, basszus. Mindegy, most nem vagyok árnyalt .

    • Úristen, Gabiriella, ez borzalmas… :((( Olvasni is rémes volt, el se tudom képzelni, mi visz rá suhancokat arra, hogy ezt tegyék. Hogy gondolják, hogy joguk van hozzá, hogy merik, hogy van szívük, lelkük? Nincs anyjuk, nővérük, húguk, soha nem voltak szerelmesek, nincs lányuk? Persze hülyeséget beszélek, hány apa a saját lányával erőszakoskodik. Ez elképesztő.

      Egy ilyen helyzetben a rendőrség felelőssége nagyon fontos. Nem csak az, ahogyan az ügyet kezelik, de az is, ahogy az “áldozathoz” állnak. Hát, bennem is nagyon felment most a pumpa, a kurvaanyjátazösszesilyennek! És ki tudja, hány embert aláz meg, amíg elkapják… ha elkapják. :(((

      A betöréses sztorid hogy volt pontosan?

    • A kurvaéletbe! És persze, ott a nyomás, hogy az áldozat szégyellje magát. A rendőrség hozzáállása is pont ezt erősíti.
      És lám, SEMMI nem változott. Miért is változott volna?

    • Ez az elso kommentem itt, sziasztok meg minden, csak ehhez hozza kell szolnom.

      Edesistenem Gabriella… ezt elolvastam eloszor, es nem is tudtam hirtelen, hogy mit reagaljak… nagyon sajnalom ami veled tortent, es el sem tudom kepzelni,hogy ez milyen megrazkodtatas lehetett neked, es…

      … es utolagos engedelmeddel, persze nevtelenul, minden link es utalas nelkul felhasznaltam a hozzaszolasod egy reszet arra, hogy mutassak egy peldat arra, hogy nem a ruha teszi az aldozatot, hanem a vedtelenseg. Remelem nem haragszol, csak ez… ez annyire sziven vagott amikor legeloszor olvastam, hogy arra gondoltam, hogy talan masokbol is ezt valjta ki, hogyha megmutatom nekik testkozelbol, hogy milyen egy igazi aldozat es a nemieroszak korulmenyei.

      Meg mindig nem talalok szavakat egyebkent…

      • Én nem fogtam fel és nem fogom fel ilyen drámaian azért, mert nem sikerült. Vagy pedig nagyon lefojtottam magamban, ez is elképzelhető. Lehet, hogy sohasem dolgoztam fel, és ez azóta motoszkál bennem,mióta itt elmeséltem és kiderült egy érdekes dolog, azaz felmerült a lelkem bugyraiból. Jó két éve történt, hogy munkabuliban, pár feles után szépen elaludtam egy műanyag ládán üldögélve (kb, 30 órája nem aludtam előtte, iszonyatosan fáradt voltam), és munkatársaim elmesélése alapján nagyon békésen szunyókáltam ott üldögélve, engedelmesen kocsiba szálltam, amikor bulivégeztével elindultak, hazavittek, és a kapun még bementem, majd szépen leültem a fűbe és továbbszunyókáltam (augusztusi langy meleg este fél tíz csillagos ég). Na most ők mindenáron be akartak vinni a házba, és itt kezdődtek a problémák. Ideáig én nem emlékszem semmire. Szóval finoman megfogtak, és ugyanúgy. Két lábamnál meg a felsőtestemnél és ekkor kitört a világvége, hisztérikusan ordítottam, üvöltöztem és úgy rúgkapáltam, ellenkeztem, hogy szemberúgtam az egyiküket, ütöttem a másikat, téptem, ahol értem -erre már emlékszem baromi tisztán-, szóval döbbenten és sérülten kiejtettek a kezükből. Én órákon keresztül bőgtem, mint egy állat. És ez most jutott eszembe, amikor leírtam a sztorit. És összekötöttem a kettőt, szóval, felfedezés volt.

        • Istenem, sokszor nem is tudjuk, milyen traumákat dédelgetünk, mert túl fájdalmasak ahhoz, hogy szembenézzünk velük. Ez most nagyon elgondolkodtatott, úristen. :((( Igen, ezek ott vannak a lelkünk mélyén, megnevezetlenül és érthetetlenül… nekem is van ilyen, bár nem erőszakhoz kötődik. *ölelés*

  6. Röviden: ha nem mész férjhez, veszélyesen élsz, megérdemled, hogy megerőszakoljanak. Ha férjhez mész, házastársi kötelességed a szex, ha nem nyújtod a szolgáltatást, a férjed jogosan követeli – szóval mondjuk akkor erőszak nem is történik, ugye, csak behajtja, ami jár neki. Jó hír, nem?

  7. Nagyon sajnálom, hogy ez a hatóságok hozzáállása, de ebben gondolom az is benne lehet hogy annyira elharapódzott az ilyen jellegű bűnözés, hogy több száz ilyen akta hever és legalább ennyi ilyen esethez kapnak riasztást…Társadalmi probléma az is, hogy megfizetve sincsenek annyira a rend őrei, hogy nyakukat törjék minden egyes ilyen eset után…Szomorú de talán ezért kezelik sajnos cinizmussal az ilyen ügyeket mert már utolérhetetlen a lajstrom…Viszont én úgy látom hogy aki egyedül él, sztem annak sajnos a mai világban fokozott biztonsági rendszert kell kiépítenie…(erre nehogy azt higgyék a nők, hogy csak ők a veszélyeztetettek.. Egy rablóbanda egy férfit is ugyanúgy megtámadhat bárhol, csak nyilván a gyengébb nőket azért szemelik ki jobban, mert talán könnyebb prédának tűnnek….Biztosan van az áldozathibáztatás, mint jelenség, és nem helyes, de én úgy gondolom, hogy az ember viselkedése elővigyázatossága, határozatlansága és benső instabilitása igenis vonzhat magához ilyen eseményeket, embereket.. Miért van az hogy van akivel ez rendszeresen megtörténik hogy megtámadják, van akivel ritkábban vagy egyszer sem és mondjuk ugyanúgy egyedül él? Miért van az hogy van olyan nő aki bármiben végig mehet az utcán, olyan kisugárzása, meg tekintélye van, hogy hozzá sem mernek szólni?(sőt tapasztaltam olyat hogy egy hústorony egy buliban egy általam ismert nőhöz engem kért meg, hogy segítsek neki, hogy hogy merjen hozzá odamenni ismerkedni mert egyszerűen FÉLT TŐLE) :ddd….azt mondta ..ez olyan határozott nő hogy nem merek hozzá odamenni) Sajnos az esetek 90%-ában bizony valamit a támadó bagy molesztáló ösztönösen vagy anélkül is észrevesz, megérez mint gyenge pontot, és azt használja sokszor ki….Lehet ez pl.. a megfelelő határvonalak pontos meghúzásának a hiánya is… Pl egy disco-ban azért az a hölgy felelőssége is, hogy kitől fogad el italmeghívást, milyen feltételhez köti ezt, vagy mennyire tartja távol az intim zónájától az adott illetőt, esetleg ismerkedésben meddig enged, és hol húz kéziféket…Ez nem áldozathibáztatás…. ez felelőssége az adott személynek mint felnőtt embernek…Vagy azt is eldöntheti valaki, hogy jót tesz e neki ha seggaljig érő miniszoknyában slisszol éjszaka az útcán egyedül, sőt még ha elmegy egy fiútársaság előtt még kettő extrát riszál is a seggén, meg be is pucsít hadd gerjedezzenek. Vagy berúg és fizethettet fűvel fával ezt azt mert az ingyen pia az csak jó….csak épp a következmény nem…Fel kell tudni mérni, hogy milyen tényezők adhatnak nagyobb felületet az erőszakos emberek támadására és melyek nem. És itt szó sincs a támadó felmentéséről, mert aki ilyet csinál az egy féreg nem férfi, és egyetlen kívánságom ha nem én ütöm agyon akkor a börtönben reszelje a 120 kilós színizom “apuka” a papás mamásban, de én is, akitől az erőszak a legtávolabb állt és áll tapasztaltam már sok hölgynél ilyen határvonal meghúzási zavarokat problémákat nem egyszer….Na, most , ha történetesen nem is kerül ilyen szituációba az ilyen delikvens, hogy megerőszakolják, már az is épp elég kereszt neki, ha ez párkapcsolati társkeresési problémákban jön elő….és oda még támadó sem kell….Szal én férfinek nőnek azt ajánlanám , hogy a felelősséggel a kockázattal az élet minden vállalásánál nem árt tisztában lenni….a társadalom a rendőrség nem biztos hogy meg tud védeni, de a gondolkodások a női méltóságod, a habitusod tartásod ennél sokszor sokkal de sokkal nayobb fegyver és megelőző eszköz lehet, mint bármi más…Köszönöm hogy hozzászólhattam….tisztelettel….

    • Namost ha – tegyük fel, én – elfogadok egy pasastól egy italt egy rövid szoknyában, és a pia fölötti csevegés hevében hagyom viszonylag szorosan magam mellé ülni, pedig nem akarok tőle ennél többet, akkor az én felelősségem odáig terjedhet, hogy pölö megpróbál lesmárolni (lábamat fogdosni, hazakísérni, nem kívánt törlendő), én meg nem hagyom: elhúzódom, rászólok, vagy neadjisten pofonlegyintem, erre ő leáll. Ennél a helyzetnél egyetlen piaelfogadás, miniszoknya vagy riszálás sem indokol többet. Ha felelősség, ha nem. Miért én legyek az, aki előre megálmodja, vajon a jóképű fiatalember megérti-e, hogy csak jó volt vele dumálni, vagy az első “ne!”-nél elborul az agya? Miért nem ő kezelteti magát?

      Nem kérem, az én felelősségem az, ha éjjel egyedül megyek haza, hogy körülnézzek az út szélén, el ne üssön egy autó, meg ne legyek annyira részeg, hogy nem látom a villamost és alálépek. Meg hogy a túl rövid szoknyám miatt meg ne fázzak. Az erőszak minden tekintetben az erőszakoló felelőssége.

    • Sajnos nincs mindenkinek a homlokára írva, hogy elmebeteg. Ne toljuk át a felelősséget az áldozatra. Maradjunk a te példádnál Zoli… ha egy nő italt fogad el a férfitől, nyilván azért teszi, mert szimpatikus neki. Piát elfogadni nem bűncselekmény, és ahogy írtam senkinek nincs a homlokára írva, hogy… Viszont ráugrani egy nőre, megerőszakolni csak azért mert italt fogadott el igenis bűncselekmény. A piálás, a miniszoknya, a szingliség nem lehet ok az erőszakra. Ha én véletlenül nyitva hagyom a lakásajtót, mert figyelmetlen voltam, az nem invitálás arra, hogy gyere tolvaj lopjál meg! A tolvajt nem jogosítja fel lopásra az én figyelmetlenségem. Az egyik bűncselekmény, a másik “hanyagság”. Nyilván ezt a hanyagságot használja ki egy jó tolvaj, de a kettőt akkor sem lehet egy mérlegre tenni és azt mondani hogy a te hibád, hogy megloptak, mert nyitva hagytad az ajtót.

      Egyébként más blogon is felmerült ez, hogy akkor valaki mondja meg, hol van a határ!? Ki dönti el, hogy mi számít kihívónak és mi nem? Milyen hosszú legyen a szoknya, mennyire lehet mély egy dekoltázs? Hogyan illik viselkedni egy nőnek és stb.?

    • Csatlakozom az előttem szólókhoz. Igazából a következő gondok vannak, összegezve mindent:
      1. Az ember lehet figyelmetlen, meggondolatlan, de ez nem legitimizálja a bűncselekményt. És nem, nincs olyan szerződés, hogy 1 ital = 1 dugás, és nem is kell, hogy legyen. Én személy szerint nem véletlenül nem tartom szerencsésnek azt, ha egy (fél)idegen akar fizetni helyettem bármit is: egyrészt nem szorulok rá, másrészt azt hiheti, ez egy cserealap, ami feljogosítja őt bizonyos dolgokra. Nem az.
      2. Hol a határ, és ki mondja ezt meg? Hány centis lehet a szoknya és a póló, és ha bő, hosszú ruhákat hordok, az garantálja a sérthetetlenséget? Ezek a nagy kérdések, amelyekre nem lehet precíz választ adni. :(

    • tavasztunder // november 27, 2014 - 17:30 // Válasz

      VONZÁS??? VONZÁÁÁS? Ezt a szíkretes fasságot!!!! Már bocs.

      “Miért van az hogy van akivel ez rendszeresen megtörténik hogy megtámadják, van akivel ritkábban vagy egyszer sem és mondjuk ugyanúgy egyedül él?”
      Ez olyan vastagon áldozathibáztatás és arról szól, hogy keresd csak magadban az okot, a hibát, hogy a lélegzetem is eláll. Sajnos már többen kérdezték tőlem, de ilyen megátalkodott vagyok és egyszerűen az istennek sem vagyok hajlandó magamban keresni a hibát.

      Kifejezetten határozott nő vagyok, úgy is járok, mozgok, élek, fogalmazzunk úgy, hogy elég erős a jelenlétem. Eddigi lista, gyerekkorban elszenvedetteket, a megszámlálhatatlan mennyiségű catcallt, ízléstelen nyomulásokat most hagyjuk:

      1. Késsel megtámad, alig tudok elmenekülni a sugárúton Szegeden, apám fantomképet rajzol, rendőrségen feljelentjük, igen, tudnak róla, vadászik, már több lányt megerőszakolt, megvágott, majd jelentkeznek, aha, nyomozást bizonyíték hiányában lezárták, itt megfogadom, hogy a legközelebbi ilyesmivel próbálkozó pasast el fogják kapni.

      2. Nyugatinál fényes nappal vonatot igyekszem elérni, szemből a semmiből megmarkolja a melleimet, ellököm, elküldöm a francba, erre meg akar verni, az éjjelnappali bolt biztonsági őrei védenek meg, a kihívott rendőr békéltet, nem hajlandó az esettel érdemben foglalkozni, én végül leutazok a nagyapám temetésére döbbenten.

      3. Szintén Nyugati, du. 2 kettő, közeli irodába igyekszem tárgyalásra, az aluljáróból felfelé jövet beleharapnak a fenekembe, ezt konkrétan fejbe rúgom, mivel az esetet egy másik ügy kapcsán megírtam, úgy bő tíz évvel később a direkte rám vadászó idióta netszerte hirdeti, hogy íme a bizonyíték egy erőszakos feminista vagyok, illetve biztatja a székely legényeket erdélyi látogatásom alatt, hogy csak erőszakoljanak meg, mert ott még rend van és nem illik visszautasítani a közeledést (az illetőt ezért és egyéb dehonesztáló kijelentéseiért jelenleg perlem), majd kétszáz méterrel ettől az eseménytől egy srác azzal szórakozik, hogy minden arra járó lányba megpróbálja belenyomni az ujját, ezt az irattartós mappával vágom fejbe, a rendőrök a hívásra nem hajlandóak kijönni.

      4. Az exem négy évig zaklat miután szakítok vele, a magyar rendőrség nem foglalkozik azzal, hogy bejárogat a munkahelyemre és ott is engem csesztetnek emiatt, állandóan hív, smsezik, emailezik, majd amikor elrabol és megpróbál megerőszakolni az autójában és széttépett ruhában bemegyek feljelentést tenni azt kérdezi, hogy tanúk vannak-e? Hát sajnos miután hátulról kapott el este kilenckor egy békés XII. kerületi utcácskában és vágott be az autójába, így hirtelen fogalmam sincs, hogy látta-e valaki, a széttépett ruhám nem elég bizonyíték, ha nem tudom bizonyítani amit mondok, akkor esélyes a hamis vád.

      5. Szerb parlament épületétől 200 méterre megyek haza kora este, amikor is az egyik kapualjból a hátamra ugrik egy napszemüveges elmebeteg és összever, na ennek félholtan utána eredtem (nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozott) és két srác segítségével elkapták a parlamenti biztonsági őrök, az ügyből végül nem lesz vádemelés, mint kiderül impotens, ezért veri a nőket, nem én vagyok az első áldozata, de a kerületi polgármester rokona, így nem beszámíthatóság miatt mindig megússza, meg hát magyar is vagyok.

      6. Délben hazaugrom egy otthon felejtett iratért, ekkor vonszolnak be az egyik kapualjba Brüsszelben a nagyonráérő arab fiatalok egy kis tapperolásra, fülbevaló kitépésre, meg úgy többre is, szerencsére egy arra járó férfi kiszed a kezeik közül, de a tanúskodást nem hajlandó vállalni, így a belga rendőrség tanúk hiányában nem emel vádat.

      Árpád, ha valami ezeket a férfiakat vonzhatta (amit erősen kétlek, szimplán megtették, mert megtehették ezek a kretének), az pont a határozottságom, azt igyekeztek megtörni. Egyetlen esetben sem ajánlott fel senki állami segítséget ahhoz, hogy az engem ért traumákat feldolgozzam, fizethettem a szaksegítséget zsebből. Szóval én azt gondolom, hogy talán itt alapvető rendszerszerű hibák vannak, ahogy Gumiszoba találóan megfogalmazta, a nőket a prédalétre nevelik kiskoruktól fogva, az intézményeink patriarchálisak, ezért a rendőrségi hozzáállás is olyan, amilyen. Jogom van este későn és ha úgy tetszik miniszoknyában végigmenni az utcán és az államnak kutya kötelessége a biztonságomat szavatolni. A szemléletformálást igen erősen a férfiak irányában kellene elkezdeni, és sürgősen.

      • Cseszed, ez nagyon durva. Mindig volt bennem kétely, hogy valahogy kihívom a sorsot, annyira plántálták belém ezt, mert miért engem rabolnak ki autósztrádán trükkösen? hát azért, cseszed, mert olasz rendszámú autóval jársz éjszaka, ezen most mit csodálkozik, asszonyom? – Jééé, tényleg, milyen igazuk van. Miért törnek be hozzám? Hát mert tudják, hogy van nálad pénz, dúskálsz, hepiéletes vagy, elvégre vállalkozó vagy, nem? Jéé, nahát, akkor tényleg érthető. Miért a te homlokodon nyomnak el egy cigarettát, vernek össze-vissza a Moszkva téren a Keletiben? Hát mert baszod te ott dolgozol a vécében, hát persze, hogy ütnek-vernek..Satöbbi. Tehát én leszögeztem, elfogadtam magamban, hogy veszélyes, deviáns, antiszociális, kirívó, ördögidéző életet élek, mert nem irodában dolgozom, nem a falu közepén lakom szöges drótos kerítés mögött szirénás riasztóval, nem magyar rendszámú skodával járok és néha megengedem magamnak, hogy sötétedés után kimerészkedjek gyalog az utcára. Az én hibám, ne rinyáljak, Esküszöm, ez tényleg már interiorizálódott bennem. Most először gondoltam bele igazán, hogy talán izéé.. tök rossz irányból jövök. Jó, én eleve tudom magamban, hogy a világ egy szemét dög, de hát az, na most én ezzel mit tudok csinálni, a predesztináltság azért egy kicsit munkálkodik bennem, bár lázadok ellene rendesen.. hehe.. Most, hogy olvastam, amik történtek Veled, hát ezen még gondolkoznom kell.

        • tavasztunder // november 28, 2014 - 15:28 // Válasz

          Szerintem ezekre a miértekre nincs igazán válasz, és az amit próbálnak sugalmazni, hogy tehetsz róla, ha erőszak ér, meg áldozati közrehatás, ez mind humbug. Eleve ha valaki ezen átesik nagyon nem hiányzik neki, hogy az okosságokat hallgassa, mint például bevonzottad, mert áldozatszerűen viselkedtél, vagy mert ilyen az autód, olyan a ruhád, rámosolyogtál valakire, ott voltál ahol nem kellett volna legyél (utólag mindig könnyű a más kárára okoskodni). Van, akinek pont egy erős nő megtörése kihívás. Azért ne a nyúl vigye már a puskát, hogy vállalkozó = evidens, hogy betörnek hozzá, hiszen még a csap is aranyból van. Ahelyett, hogy arról szólnának a kampányok, hogy ha ezt elköveted aranyapám, akkor kurva jó a bűnüldözési rekordunk és el fogunk kapni. A pénzszállító autókra pl. ki van írva nálunk, hogy olyan rendszer van benne ami 100%-os felderítettséget garantál.
          Valóban belénk nevelik, hogy a mi hibánk, engem pl. rendszeresen hibáztattak, ha megbetegedtem, mert az csak azért lehetett, mert amikor nem voltam szülői kontroll alatt, akkor nem gomboltam be a kabátomat, vettem fel a sapkámat, és még ezernyi okot ki tudott találni.

  8. A betörés az nyilván kicsit más dolog, csak ez az áldozathibáztatás témája merül már fel többször, és erre reagáltam…betörés elkerülésére nyilván az egyedül élőnek nem kell sajnálni semmi pénzt ahhoz, hogy megfelelő biztonsági rendszerre beruházzon….Egy jól védett lakba sokkal kevesebb az esély hogy próbálkozik ls időt húz egy pitiáner tolvaj, mint olyan helyen ahol kifigyeli a “rést” amin gyorsan besurranhat…….

    • De mégis az a kérdés, hogy milyen világ az, ahol az x-edik zárat is meg kell venni drága pénzen, mert vannak betörők… Egyáltalán, mindig elgurul a gyógyszerem, amikor a normálist kell korlátozni a szabályellenes miatt, akár a nagy büdös életről, akár csak mondjuk egy online játékról van szó.

    • Azt azért tegyük hozzá, hogy sajnos nem mindenkinek van pénze erre. Egy több ponton záródó biztonsági acélajtó, amit kirobbantani se lehet, félmillió forintba kerül alaphangon. Egy kisnyugdíjas egész évben nem lát ennyi pénzt.

  9. Fejér megyében egy kicsi falu külterületén egy dombon volt az évekig építgetett vityilló nagy kerttel, szőlővel, virágokkal, hatalmas fákkal lankákkal. Csak nyáron voltak szomszédok, télen csak én meg a kutyáim meg hó meg erdő. Csodálatos volt. (sajnos a válság évében ez is másé lett). Szóval decemberben egyik este éjfél körül értünk haza a barátommal, és arra mentünk volna be a házba, hogy a faltól falig panoráma üvegajtó darabokban hever mindenfelé. Addig beóvatoskodtunk, hogy villanyt kapcsoljunk, hát a látvány valami borzasztó volt. Minden felforgatva, összevissza, törve. Azonnal hívtuk a rendőrséget, ahol közölték, 1., be ne menjünk, 2., majd jönnek, de éppen más dolguk van, egy-két óra, nyugalom. Kiültünk a kocsiba, vártunk. Reggel ötig. Akkor megjöttek. Reggel hétig helyszínelés, jegyzőkönyv, befeketeporozták az egész házat, illatmintát is vettek, dns mintát (mert az egyik betörő nem átallott otthagyni egy félig megivott sört az asztalon (bár egyből megjegyezték, hogy ők ugyan a mintát beküldik, de csak gyilkosságoknál vizsgálják meg, mert több, mint egy millióba kerül). Bólogattunk, én próbáltam felmérni, mi minden hiányzik – de még hetek múlva is fedeztem fel hiányzó tárgyakat. Akkor vitték el az évekig részletekben fizetett csodálatos amplifikált akusztikus gitáromat, a 12 húros gitáromat, ezekért zokogtam, meg persze laptop – amin minden privát meg munkaanyag, amit csak el tudtok képzelni -, horgászfelszerelések nagy része, meg mittudomén. Úgy hirtelen másfélmilliósra saccoltam a kárt (de több volt). Reggel nyolckor már hullafáradtan, megtiportan a bicskei rendőrségen voltunk, ahol ujjlenyomatot vettek fel, vallottunk, gépeltek, aláírtunk. Nagy valószínűséggel sejtették, hogy kik lehettek, de majd meglátjuk, legyünk nyugodtak, türelmesek, egyébként meg ne csodálkozzunk, mert aki ilyen helyen lakik, az maga ellen hívja az ördögöt (kurta szoknya effekt), miért nincs ez meg az, és az lenne a csoda, ha nem törnének be. (ez már a második betörés volt itt, de az első nem volt ennyire brutális, meg ott a kutyáim közbeléptek) Hazaérve azt vettük észre, hogy a szomszéd nyaralónak (picike faház) is betörték az ajtaját (nem voltak kerítések), tehát azonnal telefonáltunk a rendőrségnek, hogy más károsult is van. Majd kijönnek. Másnap jövök haza melóból dél körül, azt látom, hogy kb. hat rendőr járkál fel s alá az én telkemen komor arccal. Az egyik rámköszön, hogy ki vagyok és mit keresek ott. Mondom, én spéci hazajöttem, de ők mit keresnek ott. Hát kijöttek megnézni a tegnap bejelentett feltört faházat. Mondom, ez nem az, az a szomszédban van, ez itt magánterület. Igen, de van itt egy kis baj. A szomszéd helyszínelése közben valahogy (csak tudnám, hogy keverték össze a két épületet, ez rejtély) ők bementek az én tárolós kis épületembe (tehát benyomták a kulcsra zárt ajtót) és ott találtak egy döngölőt és azt leellenőrizték és az valószínűleg lopott, de nem biztos, mert a központi rendszer akadozik. Hogy mi? Hogy mi???? És most izibe mutassak róla számlát. Tehát összegezzük: ott állok a még deszkákkal betakargatott széttört üvegajtó előtt a frissen kirámolt és feje tetejére állított lakhelyem előtt és az illetéktelenül behatoló rendőrség valami számlát követel tőlem egy döngölőről (amit a nagybátyám hagyott ott, miután segített házat kertet csinosítani). Hát elborult az agyam. Ezt már leírtam, hogy hogyan és miket üvöltöztem és tényleg a barátom fogott, ölelt szorosan, hogy ne menjek neki tettlegesen is a rendőrnek (remek látvány volt, három kutyám üvöltözött velem kórusban, vették a lapot :D), miután közölte, amennyiben visszajeleznek a központból, hogy lopott, akkor viszik el, engem meg feljelentenek. Háromig ott ácsorogtak, de a központ nem tudta eldönteni, hogy lopott-e vagy nem, tehát elmentek azzal, hogy majd másnap visszajönnek. Mondtam, rendben van, de azt a döngölőt bizonyára el fogják lopni, és erre megesküszöm, hogy el fogják lopni tőlem, még akkor éjszaka, tehát legyenek szívesek eldönteni, hogy akkor most mi legyen? Vagy lopott, vagy nem. Próbáltam hívni a nagybátyámat, hogy mi a franc van ezzel a döngölővel, aki később elmondta, hogy fogalma sincs, kapta vagy hat évvel azelőtt valakitől, már nem emlékszem. Az értéke olyan 3-400 ezer forint körül volt, azt hiszem. Egy biztos, a nagybátyám nem egy döngölőlopós típus. Na mindegy. De ha lopott is volt -sose derült ki, a rendőrség utána kussolt – értitek ezt az egészet, ahogy és amikor ők ezzel voltak elfoglalva? Ja, egy hónap múlva jött a levél, hogy ismeretlen tettesek ellen betörés ügyében a nyomozást lezárták. Én még hónapokig plakátoltam, cigányvajdával beszéltem, hogy visszavásárolom a gitárokat meg a laptopot, de sose kerültek elő.
    Azta de hosszú lett, bocsi.

    • Ó, basszuskulcs, én is hasonlóképpen ki tudok bukni extrém stresszhelyzetben, úgyhogy valószínűleg én is ordítottam volna a rendőrökkel, hogy helló, itt vagyok a kipakolt kecómban a hárommillás kárral (ilyenkor felfelé kerekítek…), és akkor a faszkalap, impotens rendőrség még azon áriázik, hogy nyilván kipakoltam a szomszédot, amikor eleve én jelentettem a kárát! Hát, nem szép helyre küldtem volna a rend őreit, az biztos….

      Ezt akár kurtaszoknya-effektnek is lehetne hívni, de tényleg: miért laksz olyan helyen, miért állsz szóba vele, miért hordasz miniszoknyát stb. Öcsém, azért, mert nem élhetek rettegésben, hogy a rendőrség impotenciája miatt bántani fognak ezért az antiszociális elemek, akik szabadon futkosnak és felfüggesztett egy évvel ússzák meg visszaesőként is….!!!

      Hú, felhúztam magam kicsit a sztorin. Egyébként sose tudtam, mi az a döngölő, mezőgazdasági gépet képzelek el. :)

      • A döngölő az, ami ott ugrabugrál a bácsik kezében (általában) útfelújításoknál, azzal tömörítik a földet. De van egyszerű kézi változata is.

        Gabriella esetéből eszembe jut, egy ismerősöm ügye. Az autója kint állt a házuk előtt, nyár volt, nyitva volt a szobája ablaka (ami az utcára nézett) és egyik éccaka azt hallotta, hogy valaki vagy valakik matatnak a kocsija körül. Kinézett és látta, hogy épp suhancok törik fel az autóját. Kirontott az utcára és a srácok után rohant, akik persze a hangokra eliszkoltak. Az egyiküket elkapta, pofán nyomta és bizonyítékként elvette a mobilját. Másnap feljelentést tett a rendőrségen. A nyomozás során kiderült, hogy aznap éjjel három fiatalkorú több autót is feltörl és megrongált az utcában. De a poén csak ezután következett, mert a srácokat nemhogy nem bűntették meg, de a pofán csapott srác szülei feljelentést tettek a rendőrségen az ismerősöm ellen lopásért és testi sértésért. Bírósági ügy lett belőle, és az ismerősöm csak azért úszta meg a büntetést, mert kiderült, hogy az őt feljelentő anyuka a bíróságon dolgozik, amellett a bíró mellett, aki az egész ügyet vitte. Összeférhetetlenség miatt másik bíróságra került az ügy, ahol végül az ismerősömet felmentették.

        Az egészben az a röhej, hogy három fiatalkorú megúszta egy nevetséges ejnye-bejnyével a dolgot, amivel egyébként több milliós károkat okoztak, az ismerősömet pedig, aki ugye károsult volt, majdnem egy életre megpecsételték.

        Persze ennek van egy olyan tanúsága is, hogy ne önbíráskodj, de azért mégiscsak röhejes az egész.

        • Teljesen megértem az ismerőst, jogi szempontból az ügy meg valahol a jogos önvédelem (magántulajdonom védelme) és az önbíráskodás között van azért. Oké, hogy ez utcán volt, de most már úgy van amúgy, hogy akár felelősségrevonás nélkül is kinyírhatod azt, aki betör hozzád, nem?

  10. Valahogy úgy vagyok ezzel a nemi erőszak témával, hogy ezért nyilván nem árt, ha az ember lánya óvatos, nem viselkedik felelőtlenül stb. viszont, ha már megtörtént a baj és bűncselekmény áldozatává vált, akkor ne nehezítsük meg szerencsétlen helyzetét azzal, hogy lelkileg terrorizálva őt tesszük felelőssé a történtekért. Avagy ne a lekvár főzze már a nagymamát!

    • Na igen, persze, a konnektorba se nyúlkálunk, de azért a szoknyahosszal legitimizálni az erőszakot a rendőrség részéről a felelősség teljes elhárítása. Ettől függetlenül én is kivilágított, emberjárta útszakaszon megyek csak haza éjszaka, és nem számolok húszezreseket a józsefvárosi piacon. XD

  11. Amúgy ez egy dolog, hozzám szerencsére még nem törtek be, csak az emailemet törték fel egyszer és nekem az is nagyon mellbevágó élmény volt. Vannak viszont olyan élmények amiket olyan szinten elnyom az adott ember, akivel történik, hogy talán hosszú évek múltán kerül elő újra egyáltalán hogy valami történt vele. Amikor annyira bele van nevelve valakibe hogy “velem nem történhet meg ilyen” hogy ha esetleg mégis, akkor törli az élményt, eltemeti jó mélyre és akkor aztán hiába tör felszínre ki tudja milyen okból mondjuk 10-12 évvel később, addigra már tökmindegy, csak a tudat marad. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg ilyen is van, és akkor még az ő hibájuk is? Sőt, el tudom képzelni milyen fejet vágna a rendőrség, ha x év elteltével valaki beállítana hogy kéremszépen velem történt valami rossz valamikor régen…
    Én életemben egyszer telefonáltam a rendőrségre, mert mentem kocsival hazafelé és az előttem lévő kocsiban azt láttam hogy 2 nagydarab pirítottsvéd lefog valakit akinek csak a meztelen lábfeje látszik. Még le is fotóztam a kocsit, rettenetesen aggódtam, valsz emiatt kicit kevésbé is voltam összeszedett, de hallottam a hangján annak akivel beszéltem hogy röhög. Ja persze biztos szemtanúja voltam hogy valakit elraboltak… aha…. hogyne… Ja, hát bocs hogy szóltam, mosom kezeimet.

  12. Koszi :) a reptilian konteonak kozben utananeztem, es mely benyomast tett ram. :) Megjegyzem Kodolanyi Janos remekul felhasznalt belole elemeket a Vizozon-ben, ami a Gilgames feldolgozasa, imadtam olvasni, bar maga a konyv nem ezert elgondolkodtato.

    Tibit azert nem ertettem, mert nem lattam itt fennebb senkit ezzel a nickkel hozzaszolni, igy nem tudtam, mire reagaltok. Amugy meg lehet, hogy vele minden no gonosz volt, az anyja nem szoptatta, a noi kicsinyellettek a … Nem kizart hogy mosogatnia is kell. Szoval mit lehet tudni mindenkinek oly nagyon szubjektiv a sajat vilaga :)

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Megosztottság helyett elfogadás, taxi helyett biztonság, elnyomás helyett szabadság – lapszemle | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: