Kedves Hír TV!
Na, jóvan, gyerekek. Már szinte minden barátom megírta a viselt dolgait a Facebookon, a Twitteren, a blogján, úgyhogy most én jövök: nem élhetek tovább ezekkel a sötét titkokkal. Noha egyelőre nímandabb nímand vagyok a levegőnél, soha nem lehet tudni, mikor szervezek egy tüntetést, vagy kezdik elővenni azokat, akik jelen voltak egyen. Várady Balázs satnya füves cigije, Gulyás Balázs közlekedési balesete és Nemes Balázs kurta kancelláriai szolgálata után nézzük, én milyen rémes bűncselekményekkel szomorítottam a hazát az elmúlt bő évtizedben. (A Hír TV gyakornokát az alábbiakban főcímjavaslatokkal is ellátom, ha már. Most még nincs szükség rá, de később se kelljen kapkodni.)
4. Sokk! Közterületen hódolt káros szenvedélyének a kormányellenes hangember!
Még egyetemista voltam, amikor egyszer néhány barátommal megbontottunk egy üveg pezsgőt a gyöngyösi Orczy-kertben az éj leple alatt. Az önkormányzati választások előtt voltunk pár héttel, ilyenkor minden egyenruhás úgy csinál, mintha volna közbiztonság a városban, úgyhogy este tíz fele néhány rendőr tűnt fel a színen. Messziről láttuk, hogy jönnek, ültünk tovább halál lazán. Kérdezték, mit csinálunk, pezsgőzünk, mondtuk nyugodtan. Ez óriási hiba volt, merthogy azon a héten vezették be a szabályt, hogy közterületen tilos alkoholt fogyasztani. Brutális jegyzőkönyvet vettek fel, két héten belül megérkezett az önkormányzattól a levél, hogy ezt a bulit a jövőben nem kéne megismételni. Rettegek, hogy a Hír TV mást is kiderít az ügyről, úgyhogy elébe mennék a pletykáknak: vizelés és szex a közterületen nem volt, de nem ám!
3. Döbbenet! Kirabolt egy Tescót a ZS-kategóriás véleményvezér-wannabe!
Húszéves voltam, kellett a pénz. A Tescóban bonyolítottam épp a hétvégi nagybevásárlást, amikor örömmel fedeztem fel, hogy az ingyenes reklámképeslapok és a műsorfüzetek között parfümminták is vannak, amelyeket a gyártó promóciós céllal bocsátott az áruház rendelkezésére. Gyorsan a tárcámba tettem egyet, és mentem is a pénztárhoz fizetni nagyjából tízezer forint értékben… ahol aztán rögtön lefülelt a szemfüles biztonsági őr, a hátsó szobába vittek, ahol öten is megmotoztak. Ötletem sem volt, mi a dörgés, míg ki nem derült, hogy ezek az ingyenes parfümmintát 150 Ft-os darabáron árusítják, tehát én épp elloptam egyet. Megtették a feljelentést meg minden, de a legcikibb az volt, amikor a zsúfolt áruházon vezettek keresztül az állig felfegyverzett egyenruhások. Szerencsére van ügyvéd a családban, tájékoztatott, hogy szigorúan tilos a promóciós terméket kereskedelmi forgalomba hozni, úgyhogy a Tesco sokkal nagyobb bajban van, mint én… Végül aztán ismét csak az önkormányzattól kaptam egy levelet pár héttel később, hogy ejnyebejnye, a rendőrség nem is foglalkozott ezzel a rendkívül nagy horderejű üggyel.
2. Botrány! Rabosították is a nagypofájú senkit, aki uszító írások tucatjait publikálta!
Na, durvul a repertoár. Az eddigi csak szolid bemelegítés volt, most jön az igazán hardkór kontent. Szóval, huszonhárom évesen egy régi gyárkomplexum területén lévő szórakozóhelyen buliztam, mikor a partyfotós kihívott engem és pár barátnőt, hadd csináljon pár vicces fotót a trú indusztriál környezetben. Az épület előtt régi autóroncsok álltak, mi nekidőltünk az egyiknek, a fotók pedig már másnap a neten voltak. Pár héttel ezután megtalált a rendőrség is: mint kiderült, néhány nappal a történteket követően “milliós károkat” fedeztek fel a “különleges veterán autókon”. Hála a jó égnek kiderült, hogy amikor a káreset történt, én épp Szlovéniában voltam nyári egyetemen (a “bűntársam” pedig hazament Finnországba, ahol született), de ettől még a gyanú árnyékában végig kellett csinálni az egész frankó rabosítást, ujjlenyomattal meg ilyen WANTED-fotókkal, mint a filmekben. A festék vagy három napig le se jött az ujjamról, bűbájos történet ez. Külön szép, hogy a kereskedés tulajdonosa örült, hogy talált egy palimadarat, és megpróbálta rám fogni, hogy noha a “milliós károkat” nem is én okoztam bűntársaimmal, miattam kell újrafényezni a természetesen fényezetlen, szürke autóroncsot, merthogy a fotó szerint nekidőltem, tehát nyilván kárt tettem benne. A finn rendőrség kiröhögte az ügyet, mi pedig peren kívüli megegyezést ajánlottunk az ügyvédemmel (az esetleges horpadást, amit talán én okoztam, megfizetem), de az opportunista faszkalap milliókat akart, így öt évig tartott, amíg lezárták az ügyet. Ő járt rosszabbul: a végén a bíró is elismerte, hogy a roncsautó-kereskedő szimplán lehúzásra játszott, és – a szakértő szerint – az egész kocsironcs nem ér ötvenezer forintnál többet, úgyhogy még túl is lett volna fizetve azzal a összeggel, amit én ajánlottam peren kívül. Persze azon, hogy az arcmásom és az ujjlenyomatom az örökkévalóságé, már semmi sem változtat, ahogyan azon sem, hogy akkor még olyan kis finomlélek voltam, hogy sírtam, amiért ártatlanul meghurcoltak. Azóta azért sokat kérgesedett a szívem. De nem eleget.
1. A tisztább közéletért tenne – közokirat-hamisítással!
Mi tagadás, nincs mit szépíteni a szomorú tényen: van egy lelki társam az MSZP-ben. Annyira adott a közös hullámhossz, hogy az életrajzomban egy mondatot kontrollcézni is lehetne akár a Kunhalmi Ágiéból. Ez pedig a következőképp hangzik: “közokirat-hamisításért jogerősen pénzbüntetésre ítélték, egy diákigazolvánnyal kapcsolatos visszaélése miatt”. Ez bizony így történt, evvan. Nem tartozik azok közé a dolgok közé, amikre a legbüszkébb vagyok, de sajnos az első melóhelyemen alig kerestem valamivel többet, mint a VOLÁN-havibérlet ára. Az akkor 46 ezer forint volt. A diákkedvezmény meg 90 százalékos. Szóval, szereztem egy matricát, ami annyira nem volt igazi, és azzal ingáztam Gyöngyös és Pest között minden nap, amíg el nem törik. Én voltam a hülye, mert egyszer fáradt és ingerült voltam, és összevesztem a buszsofőrrel, aki – gyanút fogván – elvette a bérletemet. Százötvenezer forintomba került a kaland (jogerősen), plusz az ügyvéd. Azóta teljes árú jeggyel utazom. Igaz, már nem annyit keresek, mint azokban az időkben, de az esetből tanulva a magam szerény eszközeivel – a nagy pofámmal – harcolok a vidékfejlesztésért, a rugalmas foglalkoztatási formákért, a pályakezdők utazási kedvezményeiért, a gyakornoki cafeteriáért. A matrica-piac ma is virágzó iparág: a diákmunkásokat a kedvezmények miatt mindenhol szívesebben foglalkoztatják, mellé pedig képzelj el egy 30 ezres települést munkalehetőség nélkül, ahonnan busszal ötvenöt perc az út a fővárosba, vonat nem jár, és nincs 50 ezer forint a fiatalok zsebében teljes árú bérletre… Nem mentség, csak tény.
+1 bonus track: Döbbenetes, meghökkentő fotók a zsebpuzsér fiatalkorából!
A fotók szavak nélkül beszélnek, és bizony sokat mondanak. Kizárólag erős idegzetűeknek ajánlom! Katt ide a vegytiszta, hajmeresztő borzalomért!
Hát, ezek voltak az én súlyos titkaim, amelyek nem titkok már többé: ha volna hamis doktorim, netán kenyerem volna a családon belüli erőszak, esetleg korrupciós pénzek futnának át a kezeim között vagy titokzatos módon, vélhetően közpénzekből növekedne a lakásom belterülete, most azt is bevallanám, de nem. Mindenesetre most rajtatok a sor: van a köreinkben hasonló kaliberű nehézsúlyú bűnöző, vagy ti is megálltatok egy elsumákolt gyónásnál…?
Eszter's Offtopic 
Azt gondolom,hogy a rendszarváltással az összes rossz tulajdonségú ember rászabadúlt a politikusi pályára és mára a helyzet csak romlik!Ilyen kaotikus állapotokat legfeljebb a mohácsi vész után lehetett felfedezni az akkor is megosztó magyaroknál!Akkor nem politikusnak,hanem a jobbágytól feljebb lévő szarkupacok!Nem véletlen,közel háromszáz évig idegenek fosztogattak az országban szinte akadálytalanul!A rendszarváltással eljátszottuk az első nagy lehetőséget a Függetlenség kivívására!Köszönjük meg a regnáló hatalombam helyet foglaloknak,hogy sikerült újra a “középkorba” újra “álmodni” a lángoktól őlelt “kicsi” országunkat!
Imádom az iróniád!
Ugyan én nem tüntettem (gyenge mentségként csak azt a 2000km légvonalban mért távolságot tudom felhozni, ami Bp-től elválaszt. Tudom, ez nem indok, ez is csak azt bizonyítja, hogy egy sehonnai bitang ember vagyok. :) ) de lassan nekem is számot kell vetnem az életemmel, olyan hírtv- s formában. :)
Hát igen, van az úgy, hogy eljön az idő a magunkba nézésre…! El is gondolkoztam rajta, hogy a fenti lista vajon túl sok, vagy éppen túl kevés egy KDNP-s karrierhez….:)))
Ez remek volt, bearanyozta napsutes helyett a mai reggelt. Rettento jo vagy leleplezesekben, imadtam a tizeneves-kori fotos posztot is :) elgondolkodhatnal egy sajat nyomozoirodan mint Agatha Raisin :)
Sajna nem igazan tudok csatlakozni onleleplezessel, mert Zs-kategoriaban sem jegyeznek, es asszem mindossze egy rendorsegi ugyem volt, de ahhoz is kellett anno egy diktatura, hogy sikeruljon begyujteni egy tiltott-hataratlepesi-szandek-gyanut :)
Juuuuj, hát az a cikk, a tizenéveses, önmagában véve súlyosabb, mint a fenti négy együttvéve!!! Azt hiszem, be is fűzöm valahogy a cikkbe, mert a legsúlyosabb kontent, amit bárki is találhat rólam evör, kétségkívül az! Kösz, meg is feledkeztem róla. XD
Tiltott határátlépési-szándék-gyanú? Ez már így leírva is gyönyörű. És van róla határozat is meg minden? Szép.
Szerintem is vigyázz vele, mert majd még egyszer ki tudja, ezért fosztanak meg valamilyen országos díjtól :)
Asszem volt határozat, de eltűnt a szokásos bugyrokban az éra letűnésével együtt. Igaz, hírlett egy darabig, hogy az első idők friss-ropogós önbíráskodós időszakában a köznép nagyon megverte az ebben az ügyben is eljáró rendőrt.
Gyerekkoromban kivettem egy Fekete István-könyvet az iskolai könyvtárból, de nem vittem vissza időben. Amikor felfedeztem, hogy nálam maradt, már olyan sok idő eltelt, hogy nem volt arcom odaállítani a könyvtáros néni elé, ezért megtartottam. Sötét titkomat mostanáig őriztem.
Ami fura, hogy soha senki nem kereste rajtam a könyvet, pedig az iskola tanulója voltam, biztosan regisztrálták. Sokáig tényleg gyötört miatta a bűntudat, örülök, hogy a hírtv jóvoltából most letehettem a terhet.
Megértem, hogy könnyebb most, nem lehetett egyszerű ezzel a teherrel élni. Én is rejtegettem középiskolás koromban egy Szerb Antal-kötetet hasonló okokból, de érettségi előtt röviddel felszabadítottam a lelkiismeretemet.
Es most a tantoneni, vagy a konyvtaros bevallja a HirTVnek, hogy anno egyszer eltrehanykodta az iskolai konyvtari nyilvantartast :)
A nagy, súlyos önleleplezések időszaka ez!
Hú, tényleg! Most már tudom. Negyedikesek (tizenkettedikesek) voltunk, amikor az új tornatermet építették a suliban, és úszni kellett (volna) járni, de a tesitanár jó fej volt, és…
Így nem tanultam meg úszni! :D
Látod-látod, csak jól utána kell gondolni, és máris jön az…! Hiába, a Hír TV a Nagy Nemzeti Önkritika Időszakát hozta el mindannyiunk számára.
Nem semmi lista, igazi nehézfiú… izé …lány vagy :)
Én eddig csak a BKV-val akasztottam össze a nemlétező bajszomat. Először 22 évesen, mikor egy gyorsétteremben ellopták a táskámat, benne annyi minden más mellett a két napja vásárolt havibérlettel. És akkor úgy döntöttem, hogy nekem igenis van érvényes, kifizetett bérletem, csak egy aljas tolvaj használja helyettem, és – pláne egyetemistaként, fizu nélkül – nem óhajtom kifizetni még egyszer. Kábé 3-szor találkoztam abban a hónapban ellenőrrel, és csak egy HÉV-kalauz volt olyan rendes, hogy első szóra elengedett, s még sikert is kívánt az irataim visszaszerzéséhez (nem sikerült). A két másik ellenőr jó sokáig szivatott, csak aztán kénytelenek voltak elfogadni a sztorimat, mert akkor még személyit se tudtam mutatni, hiszen azt két hétig gyártották.
Aztán szinte pontosan 10 évvel később ismét elvitték a komplett táskámat a friss bérlettel (és friss személyivel, hiszen az előzőt épp 10 évre adták ki), de akkor összeszorított fogakkal másnap rögvest vettem újat, öregnek érezvén magam az ellenőrökkel való csatározáshoz, de így is két egész BKV-járatot úgy vettem igénybe, hogy nem volt nálam semmi utazásra jogosító fecni.
Ja, és: az első táskalopás után a rendőrségi bejelentéskor olyan hangnemben kérdeztek ki, mintha én loptam volna valamit, míg a másodiknál az ügyeletes tiszt még meg is dicsért, hogy jó ritkán töltenek ki ilyen szépen és értelmesen bejelentőlapot :)
Hűűűű, hát engem évek óta érdekel, miért nem igazolható valahogy, hogy én a bérletet megvettem. Számlával, nyilvántartással, mittomén. Merthogy olyan egyszerű és magától értetődő volna, és akkor a hasonló balesetek elkerülhetőek lennének. Igaz, a konteósok replikáznának, hogy iktatnak minket, le vagyunk követve, visszaélhetnek a személyiségi jogainkkal… Ezt amúgy sose értettem: vágom, hogy a vásárlói hűségkártyák pont arról szólnak, hogy tudja az üzletlánc, hol mire, mennyit költök, de nem érzem különösebben terhelőnek magamra nézve, hogy a Mester utcai DM-ben vettem egy adag vécépapírt… Igaz, nincs is sehol vásárlói hűségkártyám, de csak az egyszerű feledékenység az oka ennek: mindig elfelejtem kitölteni a papírt, hogy legyen, mert annyira nem motivál a dolog. A rendőrség viselkedése az első körben meg simán illik az előző poszthoz is. :)
Elvileg a nyugtán most már rajta van a személyid vagy a bérletigazolványod száma, tehát ha az megvan, tudod bizonyítani, hogy megvetted. Kérdés, hogy ez meghat-e bárkit.
Jaaa, én hat éve a cégen keresztül kapom, nem látom a nyugtát, de akkor ezek szerint megvan az valahol. Köszi a tippet, ne legyen rá szükség.
Hm, azt nem tudom, hogy a céges éves bérleteknél hogyan vezetik majd be ezt az azonosító-rányomtatós rendszert, de biztos megteszik. Akkor már azt sem mondhatják, hogy feltetted pókeren a bérletedet, miután Korda Gyuri bácsi már mindent elnyert tőled, mert más nem tudja használni, csak te.
Nem is baj az. Amúgy nem éves, havi, csak csoportosan rendelik nekünk, és az Erzsébet-utalványokkal kapjuk kézhez.
Mondj el öt Miatyánkot, és minden rendben lesz!
Áááá, az ultimate gyógyír mindenre!
Sose felejtem el, mikor az elsőáldozás előtti napon, közvetlenül gyónás után kicsúszott a számon a “hülye” szó, és reggelig nem aludtam a bűntudattól, hogy akkor én most el fogok égni a szentlélek jelenlétében káromkodás miatt! De szerencsére megúsztam.
Nana, honnan tudod, hogy megúsztad? Ami késik, az a vonat, még ha nem szakadnak fák a sínekre, akkor is.
Búcsúcédulákat árultam komondorban elbotlott feleségű férjeknek… no várj, nem.
:D
Kamaszkorom – semmi, egyszer lejárt bérlettel utaztam, de az ellenőr se vette észre. (Egy nap híján, október 23-án.)
Egyetemista éveim: egyszer igazoltattak, és nem volt nálam a személyim. Sokáig vártam a csekket, de nem történt semmi.
Felnőttkorom:
Egyszer elkaptak az ellenőrök, mert nem írtam a bérletbe számot. Valamint laktam egy olyan albérletben, ami után a tulaj nem tudom, hogy adózott-e.
Illetve volt egy olyan, hogy elnéztem 4 vonatmegállóval a jegyvásárlást, de túl becsületes fejem volt, hogy kételkedjen bennem a kalauz, ezért csak kifizettük a különbözetet, és nem kellett pótdíjat fizetnünk. (A kedvesem varsányi, a barátnőm haraszti, és véletlenül Harasztiig kértem jegyet, nem Varsányig. Reflexek.)
Soha nem loptam boltban semmit – még véletlenül se. Nem voltam garázda, ésatöbbi. :D
Nagyon sivár módon pitiáner múlt, de az albérlettel lehetne valamit kezdeni szükség esetén. Már szinte orgazdaság.
Jaj, az kimaradt – a családi mutyi – hogy édesanyámat akkor bírságolták meg, amikor engem vitt kórházba szalagszakadással. Szóval igazi szervezettbűnözés folyik nálunk.
De még csak mozgássérült parkolóba se állt be jogosulatlanul? Ne légy szónok, mert nehéz dolga lesz veled a Hír TV-nek.
Eszembe jutott még valami – és hihetetlen, h így kínálom habtestemet a hatóságoknak – egyszer 15 éves koromban nagybátyámék családi jeggyel vittek be a Fővárosi Állatkertbe, holott az csak 14 éves korig szabályos!
Gondolom, az ebbéli veszteség miatt pusztult éhen több állat is az állatkertben, illetve ezért engedik szabadon a kacsákat, hogy kisgyermekek zaklathassák őket.
Mea maxima culpa!
“Búcsúcédulákat árultam komondorban elbotlott feleségű férjeknek…”
Nem a jó cselekedeteket kell most sorolni!
Egyszer meg akartuk viccelni az osztálytársamat és beadtuk neki, hogy valaki meglovasította a sálját. Persze a “tolvaj” én voltam (illetve ketten voltunk). Megbeszéltem barátnőmmel, hogy aznap hazaviszem a sálat és másnap visszaszolgáltatom az osztálytársunknak, aztán meg jót röhögünk a “poénon”. De a sál soha nem került vissza, évekig ott foglalta a helyet a szekrényemben, mert mindig elfelejtettem visszavinni. Ugyanez a helyzet azzal a könyvvel, amit kölcsönkértem szintén az egyik osztálytársamtól, de soha nem adtam vissza neki.
Aztán ott volt az eset a szakadt iskolatáskával. Egyik edzésen egy barátnőmmel besurrantunk a másik öltözőbe, hogy kicsit felborogassuk a táskákat (akkor poénos és tökös dolognak tűnt), de nem vettük észre, hogy az egyik lány táskáját véletlenül elszakítottuk. Persze kiderült a dolog és a “barátnőm” az egészet rámkente. Lett is botrány, az egyik tanártól alapos fejmosást kaptam, de az osztályfőnöki intőt valahogy sikerült megúsznom.
Óóóó, és egyszer majdnem eltörtem az unokaöcsém ujját.
A lopás és a rongálás gyenge, de a végén a testi sértés már egészen használható.
(Nevertheless, az elfelejtett könyvek mindig fájnak nekem is.)
Komolyan mondom, hogy annyi az ártatlan ember itt, hogy félek, a Jockey Ewing-trükkhöz kényszerülnének veletek folyamodni az oknyomozók: fél kiló kokain a sminktáskába csempészve, vagy valami. Most szoríthatnak nálad is, hogy ne tűnj fel a közéletben, mert rengeteg meló elintézni, hogy épp egy öntudatlan kiskorút fotózhassanak az ágyadban…
Ennyi bűnt olvasva kétlem, hogy itt valaha is képes leszek újra kommentelni! És még dagonyáztok is benne… nem szennyezem be a tiszta lelkem veletek!
Véget ért a gyermekkorod, mi? :(
Sebaj, bekapcsolom a Hír Tv-t és visszajön :(
Aszondják, lejáratókampány van ellenük! Szerintem vicces. :D
És valami bennfentes informátor nem volt, aki szólt volna, hogy ezt ők indították maguk ellen?
Há’, most így hirtelenjében azt tudnám mondani, én asszem, nem is létezek. :D
Az egyetlen, ami eszembe jut, hogy ismeretlen hívószámmal nem rég felhívtam valakit, ergo zaklattam. Mentségemre legyen mondva – máig nem értem, hogy, lehet, végighívta az összes ismerősét valójában – egyből le is bukódtam. Talán engem is megfigyelnek… Viszont legalább hosszú utállak időszak után, kibékültünk az illetővel. :)
De ez nem hír így, csak eszembe jutott! Még hatásvadász címet sem tudok hozzá. És rendőrség sem volt… :(
Úristen, annyira makulátlanul tiszta a lelked, hogy még egy LMP-be is túl jó volnál!
Nem! Csak még nem vagyok annyira celeb, hogy valaki vette volna a fáradtságot, hogy felvilágosítson a bűneimről. :D
Ennyi megrendito vallomas utan nem tudnek aludni, ha meg nem szabadulnek sotet terhemtol, melyet evtizedek ota cipelek gorongyos utjaimon de im most felfenylik a szabadulas sugara.
Hat legyen – nem konnyu errol beszelni, de mar lehettem ugy 5 – igen, oh teremtom – eves es a Kozertben elkezdtem enni egy valami okbol kinyilt dobozu KASU nevu mannabol.
( Gondolom, nehanyan meg emlekeznek erre a buntetesbol a piacon levo borzalomra amit meg akkor szerettek is sokan.)
De , hogy mindez ne legyen eleg, atyam korholo szavait meg csak komolyan sem vettem ( igaz, azt sem tudtam, hogy mi a baj a dologgal en oktondi ) es elmaradt az ilyenkor termeszetes ostorozas, vezeklo tura sot meg az utlegeles is.
Hat ebben remelek most bun bocsanatot, hogy eletem maradek reszet mar lelkem nyugalomban tolthesse.
Nem lehetett könnyű évekig ezzel a tudattal élni. A KESU nevű mannát sajnos nem is ismerem. Még szomorúbb, hogy magát a “manna” szót is le kellett gugliznom, mert csak bibliai asszociációim támadtak, meg a Mannaszappan. Én eddig azt hittem, az mandarint jelent. Így kellett megtudnom. Ez önmagában felér egy vallomással.
A mandarin az a mandi, nem volt gyerekszobád, látom.
Látod, hogy ifjú bűnöző is lett belőlem, ennek eredményeként!
Jaja! Nyugodtan kend az egészet a szüleidre, meg a neveltetésedre. Nehéz gyerekkorod volt, na!
Ja, és még 167 milliós villákkal se kárpótoltak később. :(
Mondom én, hogy ők a hibásak mindenért!
Én általános elsőben AB Biztosítós kengurus matricákkal üzleteltem, és ugyanebben az évben elloptam két Melba-szeletet a lottózóból. Nem indult eljárás, mert a boltos szólt anyámnak délután, ő meg kifizette. Otthon kaptam egy nagy pofont, ennyi. Huszonöt év után tehetem le ezt a terhet, köszönöm a Hír Tv-nek.
Én sajnos semmiféle pártban nem vállalhatok pozíciót, mert bár a saját lelkiismeretem tiszta, mint a patyolat – na jó, könyvtárból én is loptam könyvet, de kifizettem, azt hazudva, hogy elvesztettem, nem lehetett volna másképp hozzájutni -, de anyám húszévesen az amerikai nagykövetségen dolgozott pár hónapig mint kisegítő titkárnő, és emiatt beszervezték ügynöknek. Mint mindenkit, a takinéniket és a kertészeket is. Hát most képzeljétek el, ezzel a múlttal együtt élni. A saját anyátok háromperhármas ügynök! Tiszta harmóniacelesztisz! (Bocs, ez nem volt annyira jó poén.)
Most miért, ez még egyes pártokban előny is lehet. Meg amúgy is, az apákésfiúkozás meg az anyákéslányokozás lassan kezd kikopni a politikai kultúrából, amit nem is bánok.
Az is eszembe jutott, hogy ilyet is ritkán hallani: nálunk mindenki ártatlan áldozat volt, és mindig másik voltak a kápók, az ausztráloknál meg pont fordítva, ugye. Egy volt fegyenctelep az egész ország, de mindenki köti az ebet a karóhoz, hogy az ő ősei börtönőrök voltak, nem rabok.
Hohó! Ez előny! Mindjárt kikérdeznek Jóbarátról, és címlapra kerülsz, mint a kormány barátja!
én. reszkető kézzel írom le, hogy én bizony hamisítottam. (a diákigazolványt is, de azzal nem buktam le). hanem anyám aláírását. elsős koromban (általános elsős, 7 évesen, igen). mert azt hittem, nem írta alá a pirospontot a magyarfüzetben. de képzeljétek, aláírta, csak én nem találtam, és annyira berezeltem, hogy ezért elveszik egy magatartáslapom, hogy aláírtam én. a hamisított névnek csak az első három betűje fért ki a gyöngybetűimmel a margóra, persze egyből lebuktam (mégis mit gondoltam??? mit???) és elvették az összes magatartáslapom. szánom-bánom, szégyellem bűnömet, egy életre tanultam belőle.
Haha, “a diákigazolványt is, de azzal nem buktam le”, ezen felnyerítettem! Amúgy az aláírás-dolog se ritka, nekem volt egyszer egy tízéves – igen, 10 éves – magántanítványom németből, aki két – kettő – ellenőrzővel operált. Az egyikbe kerültek a valós jegyek az órán, ott a szülei helyett ő írt alá, a másikat meg a szülők láthatták, ott a tanárok helyett dolgozott. KI se látszott a földből a gyerek, de profin tolta fél éven át!
nekem olyan sok a bűnöm, hogy betelne/kifagyna tőle az internet… de a legégbekiáltóbb, hogy pár éve (igen, “felnőtt” fejjel) Kázmér atyától kölcsönkértem a ferences reverendáját egy farsangi bulira… nem adta oda, nehogy illetlen képek készüljenek rólam, miközben hordom. belegondoltam. abszolút igaza volt! :D (végül Raoul Duke-nak öltöztem, eléggé el nem ítélhető módon ;) )
Azt mondjuk megértem, hogy nem adta oda! Egy papok & prostik bulin ezerszer durvább dolgok történhetnek a reverendával, mint az, hogy lefotózzák. De megértem, hogy eufemizált.
Bocs, de ezen szörnyen röhögtem :)
Azért hogy miknek vannak kitéve szegény papok, még az egyház védő karjaival maguk körül is! :):)
Eszter, el nem tudom képzelni, mi történhetett volna rosszabb :)
Szuper! Évek óta olvasom nagy lelkesedéssel ezt a blogot, és most kell megtudnom, hogy egy piti, alkoholista parfümtolvaj írja. Ne próbálj meg miniszterelnök lenni, mert ezek után nem szavazok rád! :P
Még mindig nincsenek politikai ambícióim! XD
annyira irigyellek, h par pontban ossze tudod foglalni a bunlajstromodat… nekem gepironoket kellene fogadnom es valtott muszakban diktalni nekik.
btw. indulnod kellett volna az onkormanyzati valasztasokon, sok postakoltseget sporolnal az onk.-nak, ha a leveleket bent atvenned :D
Na, végre valaki, aki megközelíti a bűnlajstromomat. :) Ez csak a best of volt.
Btw, majdnem indultam, de előtte azért bevallottam minden bűnömet. Nem magam miatt, csak egy szervezetet szépen lehet izélgetni egy ezredik embere bűneivel egy ilyen kontextusban. Nyilván ki lettem röhögve. Aztán csak nem indultam. Nem a bűneim miatt. Hanem mert nem ez az én utam.
A Tesco nekem is megvolt! :)
Én egy egész 20000 Ft értékű (ahhha…) bevásárló kocsit (harci szekér) loptam el!
(Értsd: kitoltuk a Tesco parkolóból, mert 10 m-rel arrébb parkoltunk, a zöldségesnél.)
Úgyszintén rabosítás, majd “pártfogó felügyelet” 1 éven át havi egyszer (mondjuk jó csajok voltak… ;) )
Ja és a “frankó rabosítást, ujjlenyomattal meg ilyen WANTED-fotókkal” nyert adatok 3 év múlva töröltethetők a rendszerből!
Úristen, azért még pártfogói felügyeletet is kaptál? Hát az gyönyörű! Nekem kétszer kellett menni egy évben egy évig, szóval összesen kétszer. Nem a Tesco miatt volt, hanem a diákbérletes sztoriért, az volt a leghardkórabb bűncselekményem. Jófej volt a pártfogó, mondta is, hogy múltkor szalonnát sütött, és kiderült, hogy tűzgyújtási tilalom lett arrafelé közben épp akkor, és rettegve oltotta el, nehogy az imázsa tönkremenjen a szabálysértés miatt.Szóval ők sem szentek, lenne mit meggyónniuk a Hír TV-nek (ami azóta nyilván konszolidálódott, tehát a 888-nak és az M1-nek kell már gyónni ma már). XD
Hát persze!
Ha kitolod azt kakit a Tesco területéről akkor azzal már el is loptad! (A szándék, meg az, hogy 3p-en belül visszatoltad nem számít!)
A hiperaktív, “hiperintelligens” biztonsági őr meg ilyen esetekben hipergyorsan hívja a rendőrt, aki szintén “hiperintelligens”, ahogy az szokott lenni.
Amúgy meg lehet, hogy megtetszettem a két csajnak ;) (3 évvel lehettek idősebbek nálam), de mindenképpen üdítő kivételnek számítottam a hagyományos low class “vendégközösség”hez képest.
Tűzgyújtás: tilalom van május 1. és október 31. között, ha jól tudom.
Nálunk nem nagyon divat, mert a kerti hulladékot is ledaráljuk, és megy a kazánba télen (tökéletes gyújtósnak). Egy beköltözött ukrán családot vagy 7-szer jelentett fel egy közelben lakó tűzoltó, mert mindig rajtuk volt az égethetnék (gondolom a Kárpátoknál megszokták…)
egy kertváros közepén meg délután a gumicsizmát is elégetni elég pronyó dolog. :)