Megosztottság helyett elfogadás, taxi helyett biztonság, elnyomás helyett szabadság – lapszemle

Szemle következik, az elmúlt 48 óra eseményeiből. Ami engem többé-kevésbé elkerült az első körben, mert 5-6 óra alvással napi 16 órát dolgoztam. Persze csak magamra vethetek, elmaradtam a teendőkkel múlt héten, és ennek most böjtje van. Amíg összeszedem magamat, néhány reakció….

Inspiráló sztori azokról, akik megvetik a terrort

"Nem lehet a szélsőséges idióták alapján megítélni egy közösséget!"

Az egész világot megrázta a vasárnapi ausztrál túszdráma: egy saját magát dzsihádista harcosként aposztrofáló iráni férfi ejtett túszul több tucat embert egy kávézóban Sydneyben, és arra kényszerítette őket, hogy arab feliratú zászlókat emeljenek maguk elé. A rendőrök 17 óra dráma után megrohamozták az épületet és mindenkit kiszabadítottak, hárman azonban meghaltak az akció során (köztük a túszejtő), további négy ember pedig súlyosan megsebesült.

A történteket követően az Sydney-ben élő muszlimokat rettegéssel töltötte el, hogy őket is egy kalap alá veszik majd a terroristával, és emiatt atrocitásokra kell számítaniuk – holott ők csak csendben, erőszakmentesen szeretnék gyakorolni a hitüket. Ausztráliában nem csak a bevándorlók között akadnak muzulmánok, hanem a tősgyökeres ausztrálok közül is sokan vették fel Mohamed próféta hitét.

Mindenki legnagyobb meglepetésére azonban az emberek szolidaritást vállaltak azokkal a muszlimokkal, akik elzárkóznak az erőszaktól, mégis atrocitások érik őket a vallásuk miatt. Az #IllRideWithYou kampány a Twitteren indult, egészen egyszerű módon: egy médiamunkás kollegina, Tessa Kum észrevette, hogy vannak olyan muszlim nők, akik félnek hijabot hordani a metrón, ám egy ismerőse felajánlotta: melléjük áll, hogy biztonságban érezhessék magukat.

Néhány óra alatt több mint 150 ezer #IllRideWithYou üzenet jelent meg a Twitteren, hogy senkinek se kelljen attól rettegnie, hogy néhány szélsőséges idióta miatt nem képviselheti azt, amiben hisz. Az akció közelebb hozza egymáshoz a különféle világnézetek képviselőt, és egy nagyon fontos dolgot tanít: nem baj, hogy különbözőek vagyunk, a mulandó külsőségek mögött azért mégis csak az egységben van az erő. Érdemes jegyzetelni, kedves honfitársak…

Prevenció a nemi erőszak ellen: a válaszvideó is fura

"A biztonságérzetet ne az adja már, hogy más intézkedik és/vagy fizet helyettem!"

A Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság prevenciós videói alaposan felkavarták az állóvizet: tudjátok, ők azok, akik szerint a nő tehet arról, ha megerőszakolják, mert miért nem ül otthon a fenekén, sátorlappal letakarva. Nem sokkal később létrejött a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene című Facebook-csoport, amelynek keretében válaszvideó is született a produkcióra.

“Értem én a jó szándékot, de nem igazán tudom értelmezni a videót.  Miért jó egy embernek, ha más valaki hív helyette taxit? Mondjuk én valszeg azért nem értem, mert hat éve nullaforintos percdíjjal telefonálok, tehát ez nekem nuku segítség, viszont a taxi attól még ugyanúgy ötezer forintomba kerül hazáig, amit szimplán sajnálok kicsengetni erre a célra, tehát marad a BKV. Agyalok, agyalok, agyalok, de nem értem, mivel vagyok előrébb, ha egy faszi lovagiasan hív nekem egy taxit: kevesebbe fog hirtelen kerülni? Vagy én esetleg annyira sakálrészeg vagyok, hogy nem praktikus okokból nem hívtam eddig, hanem azért, mert MAGAMTÓL NEM JUTOTT ESZEMBE? Tényleg nem értem”

– tűnődtem hangosan a Facebookon.

Néhány komment rögtön a segítségemre is sietett: hogy tudniillik azért, mert a videóban a fiatalember úgy gondolta, hogy ki is fizeti helyettem a taxit (vicces, de ez elsőre eszembe se jutott). Sőt, állítólag vannak olyan országok, ahol a sofőr előre meg tudja mondani, hogy mennyibe fog kerülni a fuvar egy adott címre: ötletem sincs, miből fakad a jóstehetsége, elvégre a forgalmi viszonyok előre felmérhetetlenek, de tételezzük fel, hogy ez egy létező koncepció. A szándék is, a lehetőség is.

Akkor is: mégis hogyan fogadnék el egy vadidegentől egy ekkora szívességet? Ha valaki engem, mint szuverén, felnőtt, egészséges embert szponzorál, akkor azért sanszos, hogy valamit kér majd cserébe, hiszen ellenkező esetben egy teljesen aszimmetrikus, visszás, alárendelt helyzetet teremt!  Ez nem az a fajta jótékonyság, amit az ember egy rászoruló felé meglép: ez egy luxusszolgáltatás, amivel egy veled elviekben egyenrangú vadidegent nem fogsz megajándékozni. Legalábbis nem ok nélkül.

De rendben van, tételezzük fel, hogy a fiatalember multimilliárdos, tele van húszezresekkel a zsebe, és ahelyett, hogy anyaotthont hozna létre bántalmazott nőknek és gyerekeknek, inkább vadidegenek furikázásait finanszírozza az éjszaka közepén. Oké, remek… de mégis miféle üzenet az, hogy a nő csak akkor van biztonságban, ha [ismeretlen jóakarók által fizetett] taxi viszi haza, mert máskülönben baja esik?

Én nem olyan országban akarok élni, ahol egy titokzatos, dúsgazdag idegen kegyétől függ, hogy megmenekülök-e Bándy Kata sorsától, hanem egy olyanban, ahol az emberek figyelnek egymásra, az erőszak minden formáját elítélik és kivetik maguk közül, a rendőrség pedig hatékonyan képes fellépni az atrocitások ellen, és megfelelő módon szankcionálja is ezeket.

Értem én, hogy ez utópia, de legalább egy ideális helyzetet felvázoló álomvideóban legyen már tiszta az üzenet.

A vasárnapi zárva tartás margójára, utoljára

Van, hogy az ember maga miatt, de másokért is kiáll

“Hiába a tiltakozások, az ellenérvek, a párton belüli rosszallás, valamint Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter ellenvetései, a KDNP Orbán Viktor közreműködésével végül csak keresztülverte a teljes kormánypárton az akaratát: vasárnaponként néhány kivételtől eltekintve nem lehet majd vásárolni a boltokban. A törvényjavaslatot ma fogadta el az Országgyűlés, az jövő márciusban lép hatályba” – írja az Index.

Szégyen, nem szégyen, én most frankón lájkoltam egy DK-s kezdeményezést, mert ez egy pártfüggetlenül fontos ügy. Ha van egy ügy, amely az egész országot tönkreteszi, nem szoronghatok amiatt, hogy pártpolitikai tőkét kovácsol a lájkomból Gyurcsány és csapata. Az ilyen helyzetekben még én is össznépi összefogásra gyúrok, pedig.

És nem csak azért, mert 1. nincs autóm, nem tudok előre bespajzolni; 2. kizárólag friss alapanyagokból dolgozom, nem fagyasztok, és ez elvi kérdés; 3. nem normál munkarendben dolgozom, tehát nincs időm péntek-szombat shoppingolni, és amúgy sem akarnék ezek után órákig sorban állni; 4. nincs kedvem lemondani a vasárnapi spontán sütisütésről azért, mert nincs itthon tojás; 5. és nem akarok nyolcszáz forintot fizetni egy liter kóláért egy étteremben/benzinkúton.

Hanem azért is, mert 1. aki 74 ezer forintért pénztáros egy hipermarketben, annak a megélhetése múlik azon a 20 ezer forinton, amit a vasárnapi bérpótlékként kap, és szolidárok azokkal, akik a munkahelyüket veszítik el emiatt az agyament fasság miatt; 2. mert tiszta szívből és elszántan támogatom a rugalmas foglalkoztatási formákat, hogy a diákok, a nyugdíjasok és a kisgyerekesek is tudjanak pénzt keresni, és nekik gyakran csak a vasárnapi részmunkaidő marad; 3. mert senki sem mérte fel a kiskereskedelem vesztességeit, amik az egész költségvetésre hatással vannak; 4. mert az új törvény diszkriminatív, hiszen a nemzeti dohányboltok továbbra is nyitva tarthatnak vasárnap – mutyimutyimutyi; 5. mert nem hiszem azt, hogy a kormány feladata meghatározni, hogy mit tegyen az állampolgár az idejével.

Legyen úgy, ahogy mindenkinek a legjobb, nem pedig bizonyos gazdasági elitcsoportoknak.