Aktuális

Ki hozza a karácsonyi ajándékot?

A Jézuska hozza, az angyalok, esetleg a Mikulás? Netán anyu, apu? Minden évben felmerül a kérdés: faggatózik sok gyerek, törik a fejüket a felnőttek, mit is kéne mondani.

Kétféle iskola létezik.

Az egyik szerint fontos, hogy a gyerekkor a varázslatokról, a mágikus pillanatokról, a meséről szóljon. A gyerek dolga, hogy játsszon, ráadásul a mesébe vetett hit tanítja meg őt arra is, hogy higgyen mindabban, amit a szem nem lát, de attól még a valóságunknak – legalábbis egyes hitrendszerek valóságának – a része.

A másik iskola szerint nem nevelhető a csemete hazugságban, a pokolba vezető út is jóindulattal van kikövezve. Hogyan várhatnánk a gyerektől, hogy bízzon bennünk, ha éveken át tudatosan hazugságban tartottuk őt, és még akkor is hitegettük, amikor már kezdett a szeméről lehullani a rózsaszín bársonykötés?

A szakemberek – gyerekpszichológusok, pedagógusok – többsége úgy véli, hogy a gyerek addig hisz a Jézuskában, az angyalkában, a Mikulásban, a Fogtündérben, a húsvéti nyúlban és a többi mitikus lényben, amíg erre szüksége van a kis lelkének. Hiába szólja el magát a nagytesó, a szülő, a rokon, a gyerek hisz, amíg hihet, aztán pedig szembenéz a valósággal.

Ha a családi háttér kiegyensúlyozott, ez nem fog nagy törést okozni nála. Ha azonban sok képmutatást, hazugságot lát otthon, akkor fel fogja őt kavarni a tény, hogy nem mondtak neki igazat a szülei ebben a fontos, egész eddigi életét végigkísérő kérdésben sem.

Nálunk hogy történt? Gyerekkoromban az volt az ünnepi menetrend, hogy apu elvitt engem sétálni 24-én délután, miközben anyuék feldíszítették a fát, és elhelyezték alatta az ajándékokat. Megcsodáltuk és megszámoltuk az ablakokban a kivilágított karácsonyfákat, aztán hazamentünk, és vártuk a karácsonyi csengő hívó szavát.

Együtt elénekeltük a Mennyből az angyalt, aztán felbontogattam az ajándékokat. Közben megérkeztek az unokatestvéremék, nem sokkal később asztalhoz ültünk, és óriási lakoma következett. Már akkor is bagoly voltam, úgyhogy éjszakáig játszottam az új ajándékaimmal. Mindig csak egy kérdésem volt: “Jó, de hogy tud bejönni az ablakon…?”

Öt-hat évesen már egyre több jel volt, hogy nem jön be sehogy. Megláttam a csupasz karácsonyfát az erkélyen, bontatlan Barbie-autót találtam a ruhásszekrényben. Lassan kezdett összeállni a kép, és finoman kérdezősködni kezdtem. Anyuék kerülték a válaszadást, de aztán magamtól is megértettem: nem a Jézuska hozza.

Rákérdeztem egy decemberi reggelen, hogy hogy is van ez mégis pontosan, és akkor anyu elmondta: a szülők veszik meg az ajándékokat, mert ők ismerik a legjobban a gyerekeiket. A Jézuska ad viszont elég erőt, egészséget és szerencsét ahhoz, hogy mindent be tudjanak szerezni, amire szükség van.

Ez a válasz tökéletesen illeszkedett a hitvilágomba: az van, amit hittanon is tanultunk, létezik Jézuska meg angyalok, és valóban nekik köszönhetem az ajándékaimat, csak épp szülői közvetítéssel. Ez így még jobb, hiszen a Jézuskáék is szeretnek engem, és a szüleim is.

A szakemberek meglátásait bizonyítja a példám, miszerint ennek ellenére még évekig megtartottuk a karácsony köré épülő szertartást: séta délután apuval, aztán érkezés a feldíszített, mesés ajándékokkal teli lakásba. Mindig nagy öröm volt, titokzatos és mesés, nem vette el a varázsát a részlet, hogy nem repül be misztikus lény a zárt erkélyajtón keresztül.

Felnőttként már tudom, hogy közel áll a valósághoz mindaz, amit a kereszténységben szocializálódott, de jobbára agnosztikus anyám mondott. A látható világot valóban át- meg átszövi a láthatatlan, észrevétlenül irányítja. Nem csak az van, amit a szemünkkel látunk, noha a valóság árnyaltabb annál, ahogyan azt a mese – vagy akár a vallásos hit – megőrizte. De nem véletlenül őrizte meg.

Már harmadik éve részt veszek a Legyél te is Angyalka nevű kezdeményezésben. Otthonokban, menhelyeken élő gyerekek írnak levelet az angyalkának a kívánságaikkal, amelyeket aztán a jelentkezők a legjobb tudásuk szerint teljesítenek, és végül az önkéntesek egy nagyszabású ünnepség keretében osztják ki az ajándékokat karácsony hetében.

Ezeknek a gyerekeknek egy része korán kényszerült felnőni, egyikük-másikuk talán már tudja, hogy nincs szárnya azoknak, akiktől az ajándékokat kapják. Mégsem hazugság az, amikor ákombákom-betűkkel megírják az angyalkának, mire vágynak, hiszen én mindhárom évben angyali segítséget is kértem az ajándékok kiválasztásához.

Az inkorporáció régi esszénus technikáját alkalmazom a megfelelő energetikai minőség behívásával, és ilyenkor különösen erős megérzéseim vannak, hogy mit hol, hogyan és mikor kell keresni a kis listáról. És aztán látom a fotókon a gyerekek mosolyát, ami aztán a legmegátalkodottabb ateista-materialista szemszögéből nézve sem nevezhető másnak, mint angyalinak.

Nálatok ki hozta, hozza az ajándékot, ha tartotok karácsonyt? Boldog, békés, szeretetteljes ünnepeket és jó pihenést kívánok mindenkinek!

Még keresem a saját karácsonyi képemet - kép: .voiceable.org

Még keresem a saját karácsonyi képemet – kép: .voiceable.org

Reklámok
Eszter névjegye (847 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

6 hozzászólás Ki hozza a karácsonyi ajándékot? bejegyzéshez

  1. “A szülők veszik meg az ajándékokat, mert ők ismerik a legjobban a gyerekeiket. A Jézuska ad viszont elég erőt, egészséget és szerencsét ahhoz, hogy mindent be tudjanak szerezni, amire szükség van.” Ebben az esetben ez a pont jó, aranyközéputas válasz. :) Jó volt olvasni ezt a kis sztorizgatást és a hozzá kapcsolódó gondolatokat.
    Viszont kívánok békés ünnepeket és kellemes pihenést!

  2. Hát most erre tényleg csak annyit tudok mondani csepegő nyállal, hogy “aaaahhhh” :)
    Visszaidéztetted velem a régi karácsonyainkat, mikor még én is “hívő” voltam. Nagyon szerettem azt az izgatott hangulatot és az sem okozott világvégét nálam, mikor egyszer 5 évesen késő este felébredve lelepleztem a szüleimet, amint a csehszlovák műfenyőnkre aggatják 90-es évek délszláv háborús telében, a feketén az országba csempészet, magyar Szerencsi szaloncukrokat. Micsoda élmény volt! Nem bőgtem, nem duzzogtam, beálltam én is díszíteni, végül pedig édesapám a nyakába vett, hogy én tehessem fel a fára a toronydíszt. Valami oknál fogva szüleim nyújtani akarták a gyermekkorom és következő évben a helyi szövetkezetből megszerezték a vállalati télapó maskaráját, és beöltöztették apám egyik cimboráját. Aljas összeesküvés volt részükről :) A magát hat évesen nagynak képzelő, a racionalizáció útjára lépett gyerekkori énem büszkén húzta ki magát a fa alatta, lám, nem is a Jézuska hozza az ajándékokat. Erre az utcai ablak rolója alatt felzengett a csengőszó, ugatott a kutya, és betoppant a télapó, személyesen, puttonyában egy Atari videojátékkal. Kit érdekelt a játék! A tény volt őrjítő, hogy a Télapó hozzám jött és még egy kávét is megivott anyámékkal a konyhában! Évekig meséltem mindenkinek, pedig tudat alatt azért tudtam, hogy a Muki bácsi az a szomszédból, de hagytam, hagy vigyen a varázslat.
    A jótékonyságon én is sokat gondolkodom. Év közben az instant emberi megváltást választom, mikor nagybevásárlás alkalmával a Sparban a kupac tetejére dobok még egy 200 vagy 500 Ft-os kis kártyát (asszem a Máltai Szeretetszolgálaté), év végén meg a cégben mikulásdobozokat készítünk a kollégákkal, nagyüzemben. Persze érzem, hogy ez kevés, lehetne többet is, sőt kellene is, de elodázom a lépést és megfelelő jótékonysági platform kiválasztását. Idén ennyit kérek karácsonyra: megértést, alázatot, hogy jövőre, már többet is tudjak belőle adni azoknak, akik sokkal inkább rászorulnak. :)

  3. “A tény volt őrjítő, hogy a Télapó hozzám jött és még egy kávét is megivott anyámékkal a konyhában! ” a legjobb mondat így huszonharmadikán :):) jesssz! Ha ezt tudja, Tamás sem a sebekben akar vájkálni, jó lett volna neki az együtt kávézás is!

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: