A női lét legnagyobb illúziója, az Én Vagyok a Kivétel-szindróma
A női lét egyik legnagyobb illúziója az Én Vagyok a Kivétel-szindróma, röviden az ÉVAK. Mind jártunk már ebben az utcában, de legalábbis láttunk ilyet (boldog az okos, aki a más kárán tanul). Persze nem akarok igazságtalan lenni, nyilván a férfiak élettörténetében is kötődhet epizód a jelenséghez, de minket nőket valahogy eleve úgy szocializáltak, hogy türelmesebbek és elfogadóbbak legyünk, ezért nálunk gyakoribb ÉVAK-szindróma. Ami, voltaképpen ÉN-VAK is lehetne, mert ilyenkor aztán se hall, se lát az ember: legfőképpen a saját énjére vak, és az észérvek sem segítenek.
De Mire is gondolok pontosan? Nos, az ÉVAK-nak három fő fázisa van:
1. Ó, majd én áttöröm a páncélját, mert ÉVAK. 2. Sebaj, majd mellettem megváltozik, mert ÉVAK. 3. Majd én idomulok hozzá, és akkor örökre együtt maradunk, mert ÉVAK.
Ezt akkor most egy kicsit bővebben is kifejteném:
1. Ó, majd én áttöröm a páncélját, mert ÉVAK.
Karcsi egy pokróc mindenkivel, az anyjával is úgy beszél, mint a kutyával, de a zord külső mögött, a szőrösnek tűnő szíve mélyén egy érzékeny, finom lélek lakozik. Én úgy látom őt, ahogy van, a csodát, nem csak a felszínt. Az eddigi női nem értették meg (mind önző ribanc volt, igen!), de nem baj: én a szeretetemmel, a türelmemmel majd megszelídítem, és engem szeretni és tisztelni fog, mert múltkor is hozott egy csokor virágot verssel, és ÉVAK.
Béla nem tud érzelmileg kötődni, minden hónapban más csaj kell neki. Mióta udvarol – mert hát kitartóan és kedvesen csapja a szelet, nem lehet neki ellenállni, – rájöttem, hogy szegény azért szexfüggő, mert az intimitást máshogy nem képes megélni. De azért persze vágyik rá, mint mindenki más. Ó, istenem, milyen szép kisbabánk lenne! Majd én megnyitom a gyönyörű lelkét, mert ÉVAK.
Pista csak dekorációként tekint a nőre, ami megy a legújabb bespoke-öltönyéhez, és akivel az üzleti tárgyalásokon meg lehet jelenni. Ó, pedig Pista egy csoda, csak eddig minden nő kihasználta őt a BMW-je miatt. Jó, nem fizet gyerektartást a volt nejének, de hát az egy aljas aranyásó, csak a pénzére pályázott mindig is! Nagyon sokat csalódott szegény, újra meg kell tanulnia, hogyan engedhet közel magához valakit, aki önmagáért szereti, mint énnnn! Igen, majd én megtanítom erre, mert ÉVAK.
2. Sebaj, majd mellettem megváltozik, mert ÉVAK.
Jóskában annyi ambíció nincs, mint egy doboz mustáros flakonban, a szülei nyakán élősködik, és alkalmi munkákból él. Mindig én hívom meg mindenre, mert most nem áll jól a családja szegénynek, ez van. De majd ha összeházasodunk és kikerül az anyjáék szoknyája alól, meglesz a motiváció, hogy végre összeszedje magát és keményebben dolgozzon, mert ÉVAK.
Ödön simán hagyja, hogy megegye a kosz és felfalják a bogarak, mert egy igénytelen állat. Legalábbis ezt hiszi mindenki, aki ismeri, de ez nem így van: ha majd együtt élünk, biztosan tekintettel lesz arra, hogy ne szórja a csikkeket a fürdőkádba miattam. És majd értékelni fogja a szép, tiszta lakást, amit teremtek neki, kis drága! ÉVAK.
Feribe azért szerettem bele, mert a társaság fénye, a legjobb dumájú, legvidámabb srác, akit ismerek. Sajnos hetente ötször bulizik és iszik, csak hajnalban jön haza, akkor is négykézláb. De tudom, hogy ha kisbabánk lesz, meg fog komolyodni: az apaszerepet majd felelősséggel veszi! Jót fog tenni egy kis felnőttség a kis bohém lelkének, de tényleg, ÉVAK.
3. Majd én idomulok hozzá, és akkor örökre együtt maradunk, mert ÉVAK.
Hát igen, Henrik egy karakter, nem könnyű vele az élet. Egész éjszaka dolgozik, fest, rajzol, gyújt, füstöl, kipufog, alig szól hozzám, a szexhez meg csak éjjeli 3-kor van kedve, amikor én már alszom. Sebaj, majd felhúzom az órát kettőre, rendbe szedem magam, és jöhet a romantika. Jó, fél hétkor én már kelhetek, ő meg délig alszik, de ha ez kell a kapcsolatunkhoz, hát mi nekem ez az áldozat? ÉVAK.
Jó, hát a Miska ilyen, szereti a nőket. Hát igen, van szeretője, meg még a kiscsajokra is rámegy mindig, nem tud ellenállni a hosszú comboknak, ez a gyengéje. De a lényeg, hogy utána mindig hozzám jön ám haza! Mert szeret, mert velem intellektuálisan is egy hullámhosszon van, és velem táncolt az esőben éjjel Párizsban is. Plusz ÉVAK, úgyhogy bölcsnek kell lennem. Azok a nők semmit sem jelentenek neki, a múltkori vetélés se a kankó miatt volt szerintem, meg is nyugtatott, hogy idegennel mindig csak gumival.
Mit csinálják? Matyi otthonülő fajta, 12 éve nem voltunk együtt sehol. Tévézni szeret, meg videójátékozni, sose volt egy társasági ember. És hát igen, nem szereti, ha térd fölött érő szoknyát veszek fel, ha elmegyek itthonról. Múltkor is mekkora patáliát csinált, mert a céges buliból csak este 10-re értem haza! Féltékeny a drága, tehát szeret, mert ÉVAK! Igen, az előző felesége mehetett, ahová akart, mert őt nem szerette ENNYIRE! Nem baj, majd összehúzom magam, és akkor egy szót se szólhat, örökre boldogok leszünk együtt!
Maradt-e konklúzió a végére? Hát, nem kéne csavarnom a szót, a helyzet nagyon egyszerű, drága barátnőm. Az van, hogy senkinek nem tudod feltörni a páncélját, aki nem hajlandó nyitni feléd. Senkit sem változtathatsz meg, legfeljebb mellé állhatsz, ha ő – saját magáért, nem miattad – változni akar, és ezért hajlandó lépéseket is tenni. Végezetül pedig: ha feladod a személyiségedet és az életedet, nem jobb lesz a párkapcsolatod, hanem tönkremész teljesen, és veled együtt az egész család is…
Eszter's Offtopic 
Erről most az jutott eszembe, hogy sok irodalmi mű, film, egyéb is ezt az (é)vakhitet erősíti a nőkben. Mert mi történik a legtöbb nőknek szánt szerelmes regényben és filmben? A főhősnő megismerkedik a mogorva/zord/kicsapongó/erőszakos/megbízhatatlan/szélhámos/antiszociális akármilyen főhőssel és némi szóváltás után egymásba szeretnek. A különleges női lény hatására az addig domesztikálatlan hím megtalálja a jobbik önmagát, feleségül veszi a nőt, felfúrja a falra a polcot a mütyüröknek és boldogan élnek, míg meg nem halnak.
A lányok nagy része ilyen sztorikon szocializálódik, és magát hiszi a mese főhősnőjének. E mellé még belénk is veri a társadalom, hogy arra rendeltettünk, hogy a férfiakat a jó útra terelgessük, mert nélkülünk csak piálnának egész nap, és disznók módjára élnének. Ha a férfi nem öltözik rendesen, elhanyagolt, nem jár orvoshoz (és meghal prosztatarákban) vagy elzüllik, azért a felesége a hibás, mert a férfi mint olyan, nem tudja rendben tartani magát, ez a nő feladata. Nem csoda, hogy ezért aztán sok lány azt hiszi, hogy neki kell megváltoztatni, megnevelni, sőt megmenteni a férfit, aki igazából sokkal jobb belül, mint amilyennek látszik. És ezek a lányok aztán sok esetben irtózatos árat fizetnek azért a tudásért, hogy mindez csak mese…
Úristen, de jó volt ez a komment, és milyen fontos! Csak ismételni tudom teljes elragadtatottságomban: “A főhősnő megismerkedik a mogorva/zord/kicsapongó/erőszakos/megbízhatatlan/szélhámos/antiszociális akármilyen főhőssel és némi szóváltás után egymásba szeretnek. A különleges női lény hatására az addig domesztikálatlan hím megtalálja a jobbik önmagát, feleségül veszi a nőt, felfúrja a falra a polcot a mütyüröknek és boldogan élnek, míg meg nem halnak.” ÁÁÁÁÁÁ, de így van, sajnos!
Azért a Jobbik önmagát neked ne nagyon találgassa meg, nem?
Hát azt inkább ne nagyon, ja.
Az egész a romantikával kezdődik. Amióta Werther meg akarta ölni magát, azóta úgy gondoljuk – és ezt kalapáőlja a fejünkbe az irodalom, a filmek, zene – hogy a szerelem mindent le kell, hogy győzzön. Nagyon elegánsan fejti ki ezt Alain de Botton, pl. itt: https://www.youtube.com/watch?v=jJ6K_f7oSdg
Jane Eyre szindróma? Nagy lélek ám az a férfiú, csak van egy őrült feleség a sufniban, akitől ilyen lett.
Tényleg! Ha ez egy magazinban volna egy cikk, lehetne beletenni egy keretest zord és/vagy vad irodalmi hősökről, akiket egy érzékeny lelkű, türelmes nő olthatatlan szerelme domesztikált!
Jaja! Egyszer írtam egy elemzést a Szürke ötven árnyalatáról, mert hiába mondják, hogy így meg úgy, igazából az is csak erről szól…
A Szürkét sajnos nem olvastam, kimaradt teljesen. Annyi volt, hogy a jobb szexjeleneteket ctrl f-fal kikeresgéltem, átnéztem, de ennyi, a rizsa nem kell hozzá. XDDD
Én azért olvastam el az első kötetet, mert Twilight fanficnek indult a dolog és érdekelt, hogy mennyire hasonlít – nagyon, csak a sztori sokkal laposabb és a szövegek fárasztóbbak. A főhős végtelenül irritáló, legszívesebben fejbe lőttem volna, ahányszor csak megszólalt. A második kötetet már nem volt lelkierőm elolvasni, annyira unalmas volt, hogy az első öt oldal után feladtam… Ha már BDSM-téma, akkor nem egy fanficírót tudok, aki sokkal jobbakat ír, és nem csak sztorit, de szexjeleneteket is.
Érdekelne a kritikád, hol találom? :)
Engem is ! :)
Egy zárt Fb csoportba írtam anno, de röviden össze tudom foglalni, itt is, ha kíváncsi vagy rá.
Ne is mondd… Mr. Rochesterbe én is szerelmes voltam…
Úgy örülök neki, hogy nem csak én! Visszatekintve tiszta ciki!
Én nem.
Én egy seggfejnek találtam és senki sem beszélt velem erről a könyvről emiatt :D
Ahogy most is, a többség elhatárolódik a feminista kirohanásaimtól..
Én sem szerettem. Sose bírtam elviselni a szándékos bizonytalanságban tartást és a gúnyt. Amúgy szerettem a Jane Eyre-t, elintéztem annyival, hogy Jane nem olyan, mint én, tehát más típus jön be neki, ez van.
Az Anne-sorozatból Mr. Harrisonra és control freak nejére emlékszik még bárki?
Nem emlékszem rá, pedig a sorozatot bírtam. Tényleg, egyszer össze kéne gyűjteni ezeket.
Ifjúkori kedvenc csíkoskönyvem volt a Kedves Ellenségem, abban is egy zord, érzéketlen, magányos skót orvost domesztikált a főhősnő kőkemény munkával és kitartással.
Hű, én emlékszem rá! Mr. Harrison volt az, aki a nagy-nagy kupiban élt a lakásában Anne-ék szomszédságában és mindenki azt hitte, hogy legényember. Aztán egyszer csak megérkezett a kardos feleség…
Nekem az a tapasztalatom, hogy fel lehet törni egy páncélt, és meg lehet nyitni a férfi lelkét – ha mi magunk tesszük ezt először. A pasi mindig tükör – ha páncélos, nekünk is jutott abból a páncélból. Ha zárkózott és nem beszél – mi ugyanezt kompenzáljuk az állandó szájjáratással. Ha mi merünk őszinték és egyenesek lenni, és IGÉNYÜNK VAN a játszmamentes szerelmi életre, akkor a pasink is tud efelé haladni, vagy nem, de akkor meg nyilván érezzük is, hogy mi simán tovább tudunk lépni, sérelem és mindenféle egyéb “negatív” érzelem nélkül. A párunk nem azért van, hogy kedvünkre alakítgassuk őt – de magunkat viszont nagyon szépen fel lehet benne fedezni, és magunkat alakítani nagyon is bölcs dolog! Persze, ahhoz előbb le kell esni a sok illúziónak is, ami már egy nehezebb feladat, az emberek kifejezetten ragaszkodnak ezekhez.
Tény, hogy minden kapcsolat tükör, nem csak a párkapcsolat, de senki sem készülhet arra, hogy majd a másikat megváltoztatja, meggyógyítja, amíg a másik nem áll készen a változásra, gyógyulásra. És pláne, amíg neki magának is van mit rendbe tennie magában. Azt nézni, akivel legutóbb dolgod volt, viszont kétségkívül remek útjelző: szépen mutatja, hol jársz te is, ezt tapasztalom.
Milyen igazad van, Cinzina…
Annyit tennék még hozzá, hogy a 3. kategória kettébontható azokra, akik valóban nem látnak át a szitán és óhatatlanul is hazudnak maguknak, meg azokra, akik kívülről ugyanígy néznek ki első látásra, de valójában boldogan élnek abban a helyzetben, kapcsolatban, egy kívülről nézve tán fura vagy egyenlőtlen kapcsolatban. Ha nem így lenne, nem lehetnének boldog kapcsolatok a párunk egyetlen ismert hibájának tudatában.
Ismerek ilyen házaspárt, kamaszkoruk óta együtt, most már nagyszülők. Férjemuram jó svádájú, társaság központja és bizony kicsapongó. Felesége áldott jó szívű és nem buta, nem vak. Nem próbálta megváltoztatni, nem hazudott magának. Bizonyos határokat keményen meghúzott. De ettől még a határon túli dolgok ott voltak. Leéltek sok évet békességben, szeretetben. Felneveltek öt gyereket. Fogják egymás kezét a vacsoraasztalnál. A férfi imádja a feleségét. És a mai napig is meglehetősen csapodár.
Nem hinném, hogy imádja a feleségét, ha közben fűvel-fával csalja.Mondani akármit lehet. Meg kifelé mutatni is. Átélted már, milyen otthon, a közös otthonban, amit te szépítesz, ahogy anyádtól láttad, mikor elhitted neki még, hogy az a boldog élet kulcsa – várni a zuradat, aki egy más nő illatával és csillogó szemekkel jön haza? Ugye, nem? Mert különben nem írnál ilyeneket.
A csapodár szó utoljára a Marica grófnőben volt vicces. A csapodár pasik, érdekes, sose vesznek el kikapós menyecskéket, csak ilyeneket, akik kijelölik a határokat. Igen, és tudják, hol a helyük… Folytassam?
A múltkor a Facebookon is volt erről egy csörténk. Hogy ugye Ákos – bonanzás Ákos – pár hete osztotta az észt, hogy nő helye a konyhában van, miközben egyszer a Mix magazinnak lenyilatkozta, hogy ő szeret vadászgatni, míg a neje otthon várja, de ez csak szex, érzelmek nélkül, dolgozik a tesztoszteron. Mi azt állítottuk páran, hogy ez egy végtelenül önző, éretlen dolog, míg az ellenvélemény az volt, hogy
1. de hát a Krisztát szereti, hozzá megy haza (ez a kedvencem, még szép, mert meleg étellel várja hajnalban is), ő a gyermekei anyja, A TENYERÉN HORDOZZA, satöbbi;
2. ő nem nőalázásból mondja ezeket, hanem mert szereti és félti a női nemet, akik elférfiasodtak és ezért elmagányosodtak, Ő CSAK JÓT AKAR (magának, ja);
3. a neje tud erről a szettingről, belement, ő választotta, tartsuk tiszteletben a döntését.
Nos, én a magam részéről az első két indokot nem tudtam elfogadni, de az utolsóban van valami: amíg erre maga az érintett nem mond határozott és egyértelmű nemet, addig mi minek ítélkezzünk? De azért magasztalni se fogom ezt a fajta kapcsolatot.
Az van, hogy mindenkinek más fér bele, és amíg nem tud mást, addig… nincs mit tenni. Ha változtatni akar, remélem lesz a környezetében, akire számíthat.
Mondjuk azért nem mond valaki nemet, mert ez az elvárás, még mindig: a nő köténye. Meg: a maga módján szeret. Csak engem szeret, a többiek (akik nem feltétlenül ezt hallják) csak “arra” kellenek. És a gyerekeknek fájna, mert jó apa.
A legrosszabb, hogy a szerelem és a gyerekek olyan kártyák, amivel MINDIG lehet a NŐKET machinálni. Ha igazán szereted, megbocsátasz. Ez (megcsalás, 1-2 pofon, ivás, durvaság, munkamánia) csak a kapcsolat próbája, ha ezt túlélitek a sírig együtt lesztek.
És még mindig cikibb és nehezebb elvált nőnek lenni, pláne 1-x gyerekkel; mint elvált pasinak. Valahogy elvált nőket kevésbé akarnak boldoggá tenni 25 éves pasik. De 25 éves lányoknak megvan az a tévképzete, hogy majd ők. Mert az előző nő “rosszul” szerette.
És ott van egy pasi (nem fiktív), akit épp a 3. felesége szeret jobban; meg 2 feleség a szertehagyott gyerekekkel – és mégis, szegény pasi, mennyi gyerektartást kell fizetnie.
Hát kíváncsi volnék azokra a k”kőkemény” határokra… Talán nem engedte, hogy a hitvesi ágyból kizavarja, amikor felviszi a nőjét?
Férjemuram nem a feleségét szereti, hanem azt a nőt, aki kimossa a gatyáját, és befogja a száját. A személy lényegtelen. A kezét meg fogja, hogy legalább az illúziója meglegyen szegény asszonynak, és ne rúgja picsán. Meg hát a külvilág felé is kell a látszat.
Én is nagyon sok ilyen kapcsolatot láttam már. Egyébként ez a “személy lényegtelen” egy külön jelenség ettől függetlenül is. Benne van a pakliban, hogy én látom rosszul a dolgokat, de én nem értem, hogyan tudnak emberek úgy együtt lenni, hogy csak úgy vannak, de Pista helyett bárki lehetne, aki nem iszik, nem verekszik és nem lép félre, Julcsa helyett meg bárki ülhetne ott, aki eltűr mindent és jól főz. Valószínűleg BÁRKIT lehet szeretni, ez tény, csak hát… én naivan azt hiszem, hogy akkor működik a dolog, ha csodálod a másikat, és gyönyörűnek látod.
Nem tudom, hogy csak az a kapcsolat a jó kapcsolat, vagy sem. Lehet, hogy érdemes úgy is együtt élni, hogy “csak” szeretjük és tiszteljük egymást. De abba ez a jajdenagykujonvagyokdeazértcsaktéedszeredtlek szerintem nem fér bele. Ráadásul akkor ez a kujon mennyire tiszteli a többi nőt – na tegyük fel, hogy a feleséget tényleg.
Az én olvasatomban ez két külön dolog.
1. Az egyik eset: Pista örök hűséget fogadott, de lefekszik fűvel-fával, ugyanakkor élvezi a szolgálatot és a presztízst, ami a nős léttel jár. Pista egyértelműen önző, és valószínűleg nem tiszteli az asszonyát (kivéve, ha nyitott kapcsolatban állapodtak meg, és mindkét fél így boldog).
2. Pista szingli, lefekszik fűvel-fával. Pista tudja, hogy ki ő, és ehhez igazítja az életstílusát is annak ellenére, hogy a társadalom feleséget meg gyereket kér rajta számon, mert “már rég ideje volna”. Hogy Pista tiszteli-e a nőket, az ebből még nem derül ki, de akár tisztelheti is, mert két felnőtt, független ember közös döntése minden egyes dugás, amire sor kerül ebben a kerettörténetben.
Lehet, én olyan Pistával találkoztam, aki azt mondta a nemfeleségnek, hogy “kurvának jó vagy, de asszonynak nem kellesz”. Mondjuk ő valóban szerette az asszonyt, és ez után a nemfeleség után már nem is kujonkodott.
A legtöbbször az van emögött, hogy ő maga alkalmatlan az elköteleződésre, és kivetíti a másikra a helyzetet: ő az, aki csak kurvának jó, társnak nem. (Egyébként milyen kurva? Pénzt kapott a szolgáltatásért, vagy egyszerűen csak jól érezték magukat az ágyban? Annyira dühít ez a fogalomzavar!)
Ennél egy fokkal szerencsésebb, amikor Pista érzi, hogy nem megy neki az elköteleződés, ezt be is ismeri, de magát közben azzal hitegeti, hogy az igazira vár, és ha az eljön, menni fog a dolog. És jaj, mi mennyiszer elhisszük, hogy van esély, hogy mi leszünk azok… :S Erről szól ezt a poszt is, többek között.
Nem tudom, jobb-e ha Pista próbálja elhitetni, hogy igazából menne neki, de … Ha elfogadná, hogy ő erre képtelen, akkor biztos találna nőket, akik maguk sem akarnak, és akkor mindenki hepi lenne. Mert nők is vannak ilyenek, csak rajtuk még erősebb a nyomás, illetve rajtuk aztán nagyon erős, mert a pasi lehet nagykujon, de amúgy szeret, a nő viszont csak kurva lehet, ha nem is akar kikötni egy pasinál.
Találnak is. csak ezeket a pistákat épp a változatosság tüzeli, ezért több száz nővel kerülnek kapcsolatba, és ennél a szórásaránynál már óhatatlanul is érintenek olyanokat, akik szeretni és ragaszkodni fognak. No, persze, azt nem mondom, hogy a nő nem tehet arról, hogy bevállalja a szitut, merthogy azért VANNAK JELEK MINDIG, tehát természetesen kettőn áll a vásár.
De én azt mondom, mikor a Pista azt állítja magáról, hogy ő szeretne elköteleződni, csak nem találja az igazit. Mikor egyértelmű, hogy félrevezet. Ha a jeleket kell keresgélni, akkor már Pista nem őszinte.
De ha egyszer tényleg keresi, csak nem találja?
Hát ja. Akkor ott vagyunk, hogy a pasi ÉVAK-ot keres. Nem?
Több dolog lehet:
1. Tényleg keresi, de nem találja. Nyilván nem ez a prioritás az életében, úgyhogy inkább csak “keresgélés” az a keresés. És közben az élet élvezete.
2. Teljesen érzelmileg elérhetetlen, ezt ő is sejti, de azt hiszi, hogy majd a Kivétellel lehull a páncél. Igazából nem fog, mert észre se veszi a kivételeket.
3. Csak duma, h keresi, igazából tök jól érzi magát 40 fölött is playboyként, noha eszébe jutnak a házasélettel, családalapítással járó előnyök, amelyek olykor vonzzák. Csak túl sok mindent kéne adni és feladni ezért, és azt már tudja, h ez rizikós, mert koppant egy párszor korábban.
Nos, mindezt kétféleképpen lehet előadni:
1. Hazugsággal, hogy célt érjen, vagyis minél több bugyi hulljon le.
2. Úgy, hogy mindeközben nem hazudik a nőknek, és mindenki eldöntheti, a fenti szettingek bármelyikét vállalja-e.
Sajnos ettől még simán lehet, hogy beleszeret az ember a Pistába. :( Jó esetben már tudod, hogy nem leszel Kivétel, de attól még… a szív és az ösztön makacs egy izé-páros, odataszít a muszáj is.
Húha, mi lett itt hirtelen, Cilikeképző? Cinzia kedves, szerintem te még a tapasztalatok előtt lehetsz bőven, Laesia a te véleményedre meg majd akkor lennék kíváncsi, ha a saját életedet élted le egy ilyen sármos csapodár mellett büszkén arra, hogy a határokat azért meghúztad. Más farkával azért túl könnyű ezt sikertörténetnek minősíteni.
CILIKEKÉPZŐ :D :D
Sikítok…
Hibátlan meglátás és igen szomorú, hogy igaz.
Hű, ez de jó téma! Mindig csodálkoztam azon, hogy mi, nők, milyen hihetetlenül naivak tudunk lenni.
Amúgy megismerkedtem egyszer egy sráccal, aki alig túl a 20-on már elvált volt. Azt mondta, azért vált el tőle a felesége, mert igyekezett őt megváltoztatni (mármint a csaj a pasit), majd mikor ez sikerült, úgy már nem kellett neki. Ha ez igaz, akkor még elgondolkoztatóbb, mert nyilván nem véletlen, hogy a nő miért pont olyan férfit választ, amilyet.
Ez a megváltoztatás-mánia totál gyakori, igen. Én is több ilyet ismerek. Persze, a 20 évesen házasodók többsége – sok kivétellel, persze – eleve illúzióban él, nem ismeri magát, és azt se tudja, ő maga mit akar. Azért idővel – a tapasztalatok hatására – jobban letisztulnak a dolgok.
Én nem tudnék így élni, de ők boldogok így. A férfinak az első a felesége, minden igényével együtt. Mondja is és ki is mutatja, mennyire szereti. Szemmel láthatóan boldogok, így aztán én biztosan nem ítélem meg őket (sem), bármennyire is mások az igényeim, szükségleteim, normáim. Egyszerűen ott bőven van pozitívum a mérleg másik serpenyőjében, ami ellensúlyozza ezt, bármennyire is furcsa kívülről. Ezzel együtt van elfogadás. És az egész családban, a gyerekek részéről is, annyira mélyen kitapintható a szeretet, mint kevés más helyen. Van ilyen is. Nem kell őket megmenteni azért, mert mi mást gondolunk magunk számára jónak. Cserébe viszont szívesen elfogadok okosságot, hogyan segítsek annak a két barátnőmnek, aki valóban kér segítséget, hogy kilépjen a bántalmazó házasságából, de (anyagi okokból, gyerekekre hivatkozva, félelemből) nem mer.
Őrajtuk nem tudsz segíteni. Felajánlhatsz pl. szállást, arra az időre, míg magára talál, ha erre módod van. Segíthetsz neki munkát keresni. Mindent megtehetsz, de tudnod kell, hogy benne van a pakliban, hogy nem használ.
Egyet ne tegyél: ne prédikálj nekik, mert pontosan tudják, milyen szarban vannak. Konkrét segítséget kell felajánlani: lakhatásra, állásra, anyagiakra, gyerekfelügyeletre vonatkozóan. És keress magad mellé partnereket, akikkel közösen karoljátok fel az érintette(ke)t, ehhez egy ember kevés. Esetleg fordulj illetékes szervezetekhez. Én ezt tenném.
Igen egyetértek Erenyával, sajnos ilyenkor pár kisebb gyakorlati dologgal lehet csak segíteni, gyerekfelügyelet, átmeneti szállás, ehhez szakértői segítség kell, otthonnal meg minden. De nagy dolog az, hogy a nő már eleve változtatni AKAR, csak még a módját nem leli. Ez az első lépés, nyilván, csak ilyen kiszolgáltatott helyzetből nem könnyű elindulni. Rendszerhiba az, ami a gyerekét nevelő nőt ennyire kiszolgáltatottá teszi. :(
Ha anyagi okok vannak, akkor csak anyagiakkal tudsz segíteni, pl. szállással.
Ha a gyerekre hivatkozik, akkor mondd el a sztorimat. Anyám annak idején azért nem dobta ki a részeges, bántalmazó apámat, mert a gyerekeknek kell az apa. Addig hitte, míg én nem álltam anyám elé, hogy ha megnövök, nem hagyom, hogy apa bántsa őt. Akkor esett le neki, hogy olyan marhára nem kell a gyereknek az apa. Egy héten belül fater repült. Ennyiben előny volt, hogy ha külön lakásban is, de nagyanyámék házában laktunk. Onnantól vannak nagy számban emlékeim a gyerekkoromból, konkrétan erre a sztorira sem emlékszem, apám kidobatása előtti korszak egyszerűen törlődött.
Ha fél, akkor megint keveset tudsz segíteni. Ha konkrétan attól fél, hogy megveri a férje, az ellen ebben az országban, a mai valóságban egy segít: ha megverik a férjét, de alaposan. Ez van, rendőrség nem védi meg. Esetleg megszökhet pl. egy anyaotthonba, a férj meg terpeszkedhet tovább a lakásban. Ha egzisztenciális a félelme, akkor persze megint az anyagi segítség marad.
“apám kidobatása előtti korszak egyszerűen törlődött” – :((((( úgy összeszorult a szívem. :(
Hát evvan
Nekem decemberben, karácsony előtt, ez a “kedvencem”: http://velvet.hu/randi/2014/12/22/7_ok_amiert_a_ferfiaknak_rosszabb_szakitaskor/
Olyan mértékben fals és hímsoviniszta, hogy még érvelni sincs miért… Merthogy szegény pasikkal nem szabad szakítani, mert ENNYIRE rossz lesz nekik, ha háztartási munkát kell csinálni (amit addig a nője önként és dalolva), elengedheti magát és széteshet, ráadásul még panaszkodni sincs kinek. Bezzeg a nő, aki rég nem a pasijával osztotta meg a gondjait (vajon miért is?), valamint x gyereket kapcsolatgyászoltában is el kell látnia és tök profi házvezetőnő, munka mellett persze; na, hát neki KÖNNYŰ… Mert ha esetleg nem lesz új kapcsi, az azért van, mert nem akarja. (A fentiek után??)
És ez simán lejött.
Ez remek :) Nekem kb az jött le belőle, hogy a nőnek azért könnyebb, mert már régesrég nem volt számára semmi pozitívum a kapcsolatban, így nem olyan drasztikus a váltás, a pasi viszont egy halom testi és lelki ajnározástól esik el, amire nem gondolt szegénykém előre, mert addig fel se tűnt, hogy van.
Egyszóval: a pasinak azért rossz a szakítás, mert fel kell nőnie. A nőnek fordítva: nem kell anyának lennie egy huszon-harmincéves mellett.
Igen, ez hatalmas kedvencem, a “férfinek fel kell nőnie” dolog. Hogy számtalan férfinek trauma az, hogy be kell rakni a koszos ruhákat egy gépbe, és ki kell venni a tiszta ruhákat egy óra múlva. Hogy a porszívót körbe kell tolni a lakáson. Hogy a fürdőszobában (ahol, ha egyedül él, akkor összesen fogkefe, fogkrém, borotvahab, borotva, tusfürdő van, esetleg lábhintőpor, de az szerintem az én privát mániám) mindent le kell locsolni hipóval, aztán le kell öblíteni vízzel. Hogy mosogatni kell, vagy venni hatvané’ egy mosogatógépet. Hogy a félkész kaja csomagolásán írtakat be kell tartani, és lesz kész kaja.
A legtöbb szakításitraumás férfitársamnak ez a fő baja. Holott egy olyan lakásba, amelyben a fentieket hetente egyszer megcsinálják, különösebb nehézség nélkül lehet nőt találni akár alkalmi szex, akár komolyabb kapcsolat céljára.
Pontosan
Így van: azért könnyebb, mert nem_kapott már eleve semmit.
Nem ez az újdonság, már rég kihozták, hogy a házas férfiak tovább élnek (nem csak többnek érzik ;), hanem tovább élnek, egészségesebben); nőknél nincs ilyen összefüggés…
A cikk újdonsága, hogy a nyilvánvaló tényeket úgy akarják tálalni, hogy ez HÁTRÁNY a pasiknak. Nincs legalább egy olvasószerkesztő a csapatban?
Én pl. most karácsonykor azt mondtam, hogy ez volt utolsó, mikor a teljes járulékos családnak én szerzem/csomagolom az ajándékokat. 1 teljes év van 2 karácsony között, nem érv, hogy nincs rá idő.
Ez nagyon nehéz lehet sokszor, határt húzni. Mert mikor szeretünk, olyan lelkesen szolgálunk… és sokszor visszaélnek ezzel a szolgálattal. Én is ismerek olyan anyákat, akik a 30-40 éves fiaikat úgy szolgálják, mintha 5 évesek volnának. És hát sajnos az ilyen pasi a párkapcsolatban is ezt az irreális szolgálatot keresi, ami miatt beteg lesz az egész kapcsolat…
Ez kimaradt: A világot bunkó hímsoviniszták irányítják, akik elnyomják, megalázzák a nőket, de majd én felvilágosítom és megváltoztatom őket, mert ÉVAK.
Ami természetesen adja magát,(helyzet,kapcsolat)az az Isten/sors ajándéka,könnyen jött,könnyen megy noha közben lángol.Örök,felemelő emlék.Minél több energiát,(önmegtagadást-alkalmazkodást) fektetünk egy kapcsolatba,annál nagyobb veszteség,tragédia a vége?
Valószínűleg így van: ha feladjuk magunkat a másikért, mindent elveszítünk, és a végén őt is. Vagy még előbb. Jó esetben.
Van egy ismerősöm, aki sikeres munkában, de nőkkel nem. Azt várja, hogy majd a jól fizető állása nyomán valaki felszedi. De nem pénzéhes nőt akar, hanem közel annyit kereső, mint ö. Van kivétel persze.
Mondja nekem a srác, ha járnék vele meg segíteném növelni az önbizalmát, beprotezsálna állásokra.
Nem vagyok Évak. Én ugyan nem fogok páncélt törni egy anyuci által kiszolgált, jól kereső fazonnak.
Te jó ég, ha járnál vele, beprotezsálna állásokra. :( Olyan szomorú, hogy rengetegen élnek ebben. És ez nekik a természetes.
Én azt sose értettem, hogy miért vannak csávók, akik státusszal pénzzel akarnak nőt szerezni, aztán csodálkoznak, hogy a nő csak a pénzükért van velük. Ilyenkor azért érdemes prioritásokat felállítani, és talán más alapján keresni…
A beprotezsálos szöveg természetesen szánalmas.
A másik részben segítek megérteni, egyszerűsítve a gondolataimat. Bontsuk két részre.
1) Eddig terjed az “intelligenciája”, esetleg ezzel kompenzálja egyéb hiányosságait.
2) Nem akart mindig így tenni, de a szép lelke, a jó modor és a remek személyisége eddig mindig vakvágányra vezették, mert nem volt értékelve, “ez nem elég jó” effektus. Így előtérbe helyezi a státuszt és a pénzt, hátha… (persze nem)
Egyik kategóriába sem tartozom, mert nagyon nem illene a személyiségemhez, de látom a “logikai” lépcsőket, amik idevezetnek. Nem tudok azonosulni a jelenséggel, de nem olyan könnyű ítélkezni. Egyébként meg ismerni kéne minden egyes esetnek a hátterét, életét, tapasztalatait. No mindegy, semmi sem fehér vagy fekete.
Álmodik az érzelmi nyomor!
Ha nekem sikerül érzelmi lényként (na jó, ha odafigyelek…) működni, egy NT-nek is sikerülhet fölnőni.
Napi fél óra sport, és ugyanennyi önvizsgálat.
Mit nem lehet ezen megtenni?
Ehhez hasonló cikk angol nyelven?
Nem tudok ilyenről, de ha valaki igen, szólhat.
Már nagyon múlt idő, de igaz történet, tényleg velem esett meg. Egy házban laktunk exanyósomékkal (én is akartam, szuper volt, rengeteget tudtunk segíteni egymásnak, azóta is kölcsönös megbecsülés és szeretet forog fenn), és exférj valami hülyeségen összeveszett vele. Erre anyós felelősségre vont a következő szavakkal: “Hát ez a gyerek olyan szemtelen velem. Miért nem neveled meg?” Szerintem életemben először válaszoltam ilyen szituációban rögtön helytállóan: “Én már készen kaptam 27 évesen, megnevelni neked kellett volna.” Exanyós becsületére váljék, hogy belátta, igazam van. De eleve sírnivaló, hogy ez felmerülhetett benne…
Asszem én már kigyógyultam ebből :) Mikorra elolvastam az Elfújta a szelet, már félreérthetetlen lenézést éreztem minden önző férfiegyed iránt :) Szegények… :D
Tényleg, ott is milyen szépen jelen van a karakter.
“minden önző férfiegyed iránt ”
No, a “kötelező” választ azért csak leírom: Nem is minden férfi(egyed) önző!
;)
Nehéz kiegyensúlyozottan gondolkozni ebben a témában, de azért igyekszem. A “nem önző” emberkéknek mindig van fenntartva hely. Naivitásom és kitartásom határtalan, de gyorsan menekülőre kell fognom, ha a “gonosz” jellemzőit észlelem. A remény hal meg utóljára ugyebár, csak hagyjon békén míg nincs rá szükség :))
Ja, nem is véletlen tettem oda a kacsintót. Tök fölösleges hozzászólás az ilyen, komolyan ne vedd.
Nem vettem, mondd nyugodtan, így jobban kiadja magát amit az ember gondol :))
:D Hát ebből azért annyira nem derült ki, hogy mit gondolok erről a “nem is minden … olyan” hozzáállásról, meg az sem, hogy pár éve még így gondolkodtam-e én is ;)