Aktuális

Nahát, milyen szabályos, kerek, telt mellei vannak!

Olvastam az Abcúgon ezt a cikket arról, hogy a magyar nőket már meg sem lepi a “császármetszés az anya beleegyezése nélkül, a fájdalmas nőgyógyászati vizsgálat és a szülés közbeni komplikáció, amiről mélyen hallgattak az orvosok”. Nos, szakszerűtlen, empátiát teljességgel nélkülöző kezelésben nekem is volt már részem, de egyelőre még nem állok készen arra, hogy ennek traumáját megosszam, így nézzük csak azt, amihez a magyar nők már – a cikket kísérő megosztások szerint legalábbis – hozzászoktak: a nőgyógyászra, aki “bölcs” életvezetési tanácsokkal látja el a páciensét. Természetesen kéretlenül.

Mindjárt mondom, mit is akar! - kép: explosivewoman.com

Mindjárt mondom, ki is ön, és mit is akar! – kép: explosivewoman.com

A viccet, ami annyira azért nem humoros, ismerjük: bemegy a cigányasszony a nőorvoshoz, aki megállapítja, hogy a tizenkettedik gyermekével várandós. Az asszony rögtön sopánkodni kezd:
– Jájjjjj, doktor úr, hát mostan aztán mi le legyen?! Hát má’ így is alig fírünk el a kis disznóólunkba’, alig van mit ennünk, hát sokan vagyunk a családba’!
– De asszonyom, hát miért nem védekezett? Nem szabad ilyen felelőtlenül élni bele a világba! – vonja össze a szemöldökét az orvos feddőn.
Mire a válasz:
– Há’ doktúr úr drága, vídekeztem, vídekeztem én, de hát a Gázsi letepert!

Elnézést kérek az érzékenyebb lelkű olvasóktól, akik nem viselik jól, ha családon belüli erőszakkal poénkodunk, pláne hátrányos helyzetű kisebbségek kárára, de a fenti vicc jól mutatja azt a szociokulturális és pszichés kontextust, amelyen belül a nőorvosnak egyfelől fogalma sincs a páciense élethelyzetéről, másfelől viszont feladatának érzi, hogy minősítse azt. A mai poszt témája épp ez lesz.

Én abban a kivételezett helyzetben vagyok, hogy fogorvosi és nőgyógyászati kezelésre mindig magánrendelés keretében megyek, másra meg szerencsére nincs gondom. Ezzel együtt simán előfordult már, hogy a szükség törvényt bontott, és kénytelen voltam a kórházi rendelésen részt venni, de privátban is találkoztam már olyan orvossal, aki tízezerért is rendkívül tapintatlan módon viselkedett. Ezeknek a sorában volt szerencsém egy-két igazán bunkó doktorhoz is (illetve, hát szerencséjük inkább nekik volt, így utólag, hogy nem ütöttem le egyiket sem).

Pár éve történt, még nem voltam nő-és emberjogilag edzve, amikor a rákszűrés és az emlővizsgálat után a hatvanöt év körüli pirospozsgás doktor bácsi még anyaszült meztelenségemben leteremtett:
– Nahát, milyen szabályos, kerek, telt mellei vannak, és szép, széles csípője a vékony derekához! Hogy lehet az, hogy maga még nem szült? Ez nagyon nagy pazarlás, ilyesmit nem engedhetünk meg magunknak!
Ez így hirtelenjében – pucéran az erős neonfényben – annyira meglepett, hogy alig tudtam szóhoz jutni:
– Hát… ööö… én igyekszem… de ez azért nem olyan egyszerű…
Közben az orvos a paraván mögül kilépve az asszisztensével is ismertette a helyzet állását:
– Most mondd meg, Mancikám! Folyton ez van, ma már az ötödik, és még csak tizenegy óra van! Jól egyben van, szép, egészséges nő, benne a korban, és nincs egy gyereke se! Sőt, még csak kilátása sincs rá, hogy legyen! Ezeknek már nem is nagyon lesz sajnos, legfeljebb, ha egy, minden fontosabb ezeknek annál… nekünk meg nem lesz nyugdíjunk!
Aztán hallottam, ahogyan a mogorva, magasra tupírozott hajú asszisztensnő rosszallóan cöccögött. Ezek miatt tart itt ez az ország, nahissz.
(Hogy nem viszonozta a köszönésemet távozáskor, azt nem is csodálom.)

Jó lenne most azt írni, hogy felkaptam a pólómat és a nadrágomat, kiugrottam a paraván mögül, és elküldtem mindkettejüket a jó büdös kurva anyjukba, de sajnos nem ez történt. Én sokszor a lépcsőházi nagy megmondóember vagyok: az igazán okos érvek és frappáns mondatok akkor jutnak az eszembe, amikor már nincs kinek elmondani azokat. Itt, a kórházi folyosón viszont még csak erről sem volt szó: fel sem merült, hogy ezeknek a vadidegenek nincs közük az életemhez csak azért, mert látták a nemi szervemet, hanem inkább… inkább nagyon szégyelltem magamat. A fejemben az járt, hogy én aztán tényleg igyekeztem, egész életemben jóskislány voltam, és soha nem így terveztem a dolgaimat, de tényleg nincs mentségem: én ezekben a dolgokban egyszerűen nem vagyok olyan ügyes, mint a többiek, és ezért kizárólag, csakis magamat okolhatom. Meg egyébként is: fura egy szerzet vagyok, nem az a csajos csaj, bár másmilyen volnék…! A vaskapuig se jutottam, és már potyogtak a könnyeim. Négy órán át nem tudtam abbahagyni a sírást.

Ma már azért jóval edzettebb vagyok, sokat tanultam Csakazolvassától, a Nőkértttől meg a legutóbb Gumiszobától, már nem ér ilyen készületlenül a kéretlen jótanács. Legutóbb, amikor az orvos – ezúttal egy fiatalabb, agilisebb – méltatlankodott, hogy mikor akarok már szülni, egyenesen a szemei közé néztem, és hűvösen közöltem: “Vetkőzzön, doktor úr”, amitől kissé zavarba jött, de nem sajnáltam kicsit se. Hasonló rutinra tett szert az a barátnőm is, aki viszont egyáltalán nem akar gyereket, és ha ezzel baszogatják (mert mindig előjön a téma, amikor a gyógyszert megy felíratni), kedvesen és udvariasan felajánlja, hogy megadja a számlaszámát, amennyiben a doktor úr számottevő mértékben szponzorálni képes a kis utód felnevelését. Mondjátok már meg nekem, férfiolvasók, hogy az urológusnál vagy a nemibeteg-gondozóban nektek is elemzik a farokméreteteket, a spermaszámotokat, ha pedig a megszokottnál több gyermeketek van – mert ugye, az sem való  ebben a bizonytalan gazdasági helyzetben, a túlnépesedés idején – elköttetést javasolnak? Vagy csak a hímnemű nőorvosok érzik úgy, hogy az ő vállukon nyugszik az egész emberiség jövőjének a súlya? Mert máskülönben nem tudom, mi hatalmazná fel őket arra, hogy vadidegenek legszemélyesebb magánéletébe törjenek be a legvédtelenebb, legkiszolgáltatottabb pillanataikban.

Ha egy orvost, akit köt a hippokratészi eskü és az orvosi etika, semmi sem tart vissza a kéretlen tanácsosztástól, a minősítgetéstől és az ítélkezéstől, akkor mit várnánk az összes létező nőügyi megmondóembertől, Kovács Ákostól Csernus Imrén át Müller Péterig, akik mindig jobban tudják, hogy milyenek “a nők” és mi kell nekik, mint a nők maguk?  És igen, van pár nőismerős, akik erre mindig azt mondják, hogy óóó, de hát ezek a nagyszerű emberek szeretetből határozzák meg a nő helyét, nem bántásból! Én meg üvölteni szeretnék, hogy teljesen mindegy, hogy férfiről vagy nőről, szülésről vagy autóvásárlásról van szó, de senki sem lát bele a másik ember élete mélyébe, hogy egyrészt tudja azt, hogy mire van valójában szüksége a másiknak, másrészt felfogja, hogy a tapintatlan tudatlansággal és a kéretlen észosztással micsoda fájdalmat tud okozni! Mert hogy csak a poszt témájánál maradjunk, mit tudja azt egy ilyen szociál-darwinista frankenstein, hogy a páciens akar-e gyereket, és ha nem, miért nem, ha pedig igen, akkor miért nem lett eddig??? Honnan tudná, hogy azt a nőt esetleg nem abuzálták-e gyerekként, nem veri-e a párja máig, nem volt-e öt vetélése, nem halt-e meg a csecsemője a kezei között, nem szenvedett-e évekig olyan betegségben, ami miatt kimaradt a lehetőségéből is annak, hogy szüljön? És még ezer másik lehetőség, de legalább annyi, amennyi kliens betér az orvoshoz egy nap.

Nekem azt tanították, hogy ne adjak kéretlen tanácsot senkinek, különösen ne mély, személyes és intim kérdésekben, és törekedjek arra, hogy minél kevesebbet ítélkezzek. Nem mindig sikerül tartani magam ehhez, de igyekszem. Ha a másik elmondja a problémáját, és megtisztel azzal, hogy a véleményemet kéri, rendben van. De csak úgy, azért, mert a nemi szervébe és a szemébe nézhetek? (Ákosék esetében: láttak már nemi szervet, és néztek már nő szemébe?) Hát nem, tartsák meg maguknak az ítéleteiket, és törődjenek inkább a saját életükkel… nyilván ott is van mit tisztába tenni, különben nem a pótcselekvésbe feccölnék ezt a sok energiát mindannyian!

 

Advertisements
Eszter névjegye (824 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

74 hozzászólás Nahát, milyen szabályos, kerek, telt mellei vannak! bejegyzéshez

  1. Szuflégyilkos // december 30, 2014 - 17:31 // Válasz

    Némelyik tényleg empátia nélkül jött világra… :/

    Legutóbbi tanulságom, hogy ha bevált is a nőgyógyász, nem árt néha két másikat is meglátogatni, hogy minden rendben van-e.

  2. először is… Imádom a stílusod, talán mert hasonló a kifejezésmódunk :)

    A témához: tökmindegy, hogy magánrendelés-e vagy sem. Mivel régóta egyedül élek, nem magánra járok már, hanem a XI. kerületi nemtudoméppmosthogyan hívják rendelőbe. De nem csak anyagi okokból hagytam ott a magándokit. Egyszer – iszonyatos nagy levegőt és bátorságot véve – finoman kérdéseim lettek volna az anális érintkezéssel kapcsolatban, rögtön behűvösödött az addig amúgy nyugodt, szimpatikus ember, majd kiakadt, hogy miféle ocsmány dolgokat kérdezek, ez természet ellen való. Legközelebb még mentem hozzá párszor, akkoriban lehettem 28-30 körül, és elkezdett szívózni a mikor-szül-már-benne-van-a-korban kérdéskörrel. Akkor határozottan úgy gondoltam, nem akarok gyermeket.
    Azóta ez a nézetem hiába finomodott, ha egyszer nincs partner. Most, hogy a rendelőbe járok évek óta, választhatok, hogy egy bizonyos dokihoz kérek időpontot, vagy random kiosztanak, akár recept, akár vizsgálat. Egyik sem jobb a másiknál… Egy kivétellel (aki nem hogy nem vegzál a gyerektémával, de mindig érdeklődik, voltam-e már laboron, mert az, ugye, kéne) mindegyik (!) a gyerekkel jön folyton. A legutóbb ráadásul egy indiai származású volt a doki, ő extra masszívan foglalkozott a nemszülésemmel.
    Mellékes megjegyzés: az éves szűrővizsgálat alkalmával soha, egyik sem végezte el a mellvizsgálatot. Nekem ez fura.
    Másik megjegyzés: nem értem, miért rugózik mindenki a gyerekszülés témán, amikor – ha végre TELJESÍT az ember lánya – az anyákat szarba se veszik….

    • “Egyszer – iszonyatos nagy levegőt és bátorságot véve – finoman kérdéseim lettek volna az anális érintkezéssel kapcsolatban, rögtön behűvösödött az addig amúgy nyugodt, szimpatikus ember, majd kiakadt, hogy miféle ocsmány dolgokat kérdezek, ez természet ellen való.”

      Szerencsétlen ezek szerint nem hogy legalább tanulmányai során, de még gyakorlati úton sem találkozott a prosztatamasszázs jótékony hatásával… ez szomorú, nagyon szomorú.

      A háttérben meg felsóhajt a nagybetűs Természet, hogy mennyi baromságot kennek rá távollétében.

    • Az enyemnek nincsenek ezzel gondjai, sot … Egy baratnonek, aki szinten oda jar, adott mar gyogyszert is tanacsot is eleg meredek cirkumstanciakhoz (amibe 2-nel tobben szerepeltek). Erkolcspredikacio nelkul.

    • először is… nagyon köszi. :)))

      “masszívan foglalkozott a nemszülésemmel” – ez olyan abszurdszínházba illő félmondat, de tényleg. Hogy ezzel foglalkoznak, mert van ám hozzá közük!

      Egyébként tényleg ez a legbosszantóbb: basszus, a rendszer tojik az anyákra, sárba tapossa őket, tehát nem értem, mi ez a szüjjjémán-kórus közben. Nyilván arról szól, hogy legyen nyugdíjuk, és sokáig élnek, azt hiszik.

  3. Fura, ezeket a sztorikat hallom, de nekem nem volt. Pedig mindig kerek mellet és telt csípőt viseltem. (Néha sajnos vékony derekat se hozzá :)) A miértnincsgyereke észosztás nagyjából mindig idősebb nőktől jött és sosem rendelőben. Néha fiatalabbaktól. És soha nem az aktuális pasimtól kérdezték.

    Nőgyogyónál viszont megesett, hogy harminc-sok évesen én keseregtem, hogy nézze már meg, képes lennék-e még gyerekre, mert rém aggódom, hogy még most sem olyan a helyzet, holott lehet még vagy 5 percem szülni, mire felhúzott szemöldökkel odafordult az asszisztenséhez, hogy: “- Hallotta Évike, a hölgynek még 5 perce van szülni és itt is legalább negyedórát lesz most. Mit csináljunk?”

  4. Jézusom, rém gáz mindegyik történet. Érdekes, velem soha semmi ilyen megalázót nem művelt egy orvos sem, állami rendelésben sem éreztem azt hogy bárki bármit is számon kért volna rajtam. Igaz, arról hogy emberszámba vegyenek pár másodpercre is akár már rég lemondtam, vagy hogy ne nekem kelljen harapófogóval kihúzni belőlük és emberi nyelven mondják el, mi a frász van, de hasonlót kérdezni még soha nem hallottam egy orvostól sem.

    Ez tisztára ugyanaz a döbbenet egyébként, mint amit a New York-os videónál éreztem: Úúristen, tényleg ezt csinálják velük, és ez “természetes” a nőknek?!

    Csak mert eddig nekem olyan természetesnek tűnt, hogy nem szólogatnak be… és kiderül hogy mégsem az, csak privilégium.

    • Mi a New York-os videó? Linket!

      Én egyszer voltam egy fullmenő magánrendelőben egy olyan dokinál, aki 25 évig Svédországban praktizált. Aszittem, tök européer lesz meg minden, aztán erre majd beszart a röhögéstől, mikor fogadott. Mondta, hogy ne haragudjak már, de most volt itt sürgősségin nála egy hölgy, akiből egy hajlakk kupakját kellett kiszedni. Az ugye vastag, mint állat, nem akart kijönni, úgyhogy a dokinak lyukat kellett fúrnia a kupakon, hogy madzaggal ki tudja horgászni. A végén a csaj azzal érvelt, hogy épp zuhanyzott, mikor csörgött a telefon, kilépett a fülkéből és megcsúszott, elesett, de pont olyan szerencsétlenül, hogy a hajlakk kupakja eltűnt tíz centire a hüvelyében. Szép belépő volt, hogy ezt így bizalmasan megosztotta velem ismeretségünk első öt percében!

        • Ezt nem ismertem, de a jelenség megvan, és durva. Az amcsiknál külön mozgalmak vannak a füttyögők ellen is (catcallers, így hívják őket). Nem lehet úgy felöltözni, h ne fütyülnének utánad, ne szólnának be.

      • Erről én írtam is bejegyzést, mármint a videóról.

      • Nyilván nem jó élmény, de ha nem tudtad, kiről van szó, akkor lényegében egy személytelen történet. Jó, persze, akkor is szar arra számítani, hogy ha azonosíthatatlanul is, de esetleg rólad is kidumál ezt-azt.

        • Inkább csak az, hogy viccesen sztorizik a másik nyomoráról egy vadidegennek, mikor a másik orvosként fordul hozzá – ez volt kicsit meglepő, ami semmi esetre sem ágyaz meg a bizalomnak így elsőre. Maga a sztori még humoros is volt a maga nemében, és főként elképesztő (anatómiailag se értem, hogyan…).

          • Igen, ezt megértem, pláne ilyen intim témával. Mondjuk nekem is sztoriztak orvosok (leginkább orvos ismerősök egyébként), de nem ilyen intim témával, és mondom, az eleve nem orvos-páciens, hanem baráti viszony volt.

  5. Nem kedvelem a dokikat, így abszolút elfogult vagyok velük szemben. El lehet képzelni, hogy milyen arcot vágnak, amikor ezt közlöm velük. A jó viszonyt az iskolafogászat fogorvosai alapozták meg. Aztán néhány ügyeletes orvos, meg egy ex.

    • Nekem szerencsém van, nagynéném volt a fogorvosom hat évvel ezelőttig, SOHA nem féltem a fogorvosoktól. De egy rossz iskola fogászat gyönyörűen megágyaz az életen át tartó rettegésnek.

      • Az megmaradt (rettegés), az ex viszont orvosnak nagyon jó volt.

        • Az iskolai fogászatról maradandó élményeim vannak, merthogy a fogdoki egy vadállat volt, rettegtünk tőle. A kedvenc szerszáma a fúró volt, amit soha nem mulasztott el használni. A fúró hangjától ma is hidegrázásom van.

          • Nem véletlenül csapatják horrorfilmekben is, mint kínzóeszközt. :( Uh… Én hálás vagyok, h nagynéném miatt nincs traumatikus fogászati élményem. Igazolást adott, h az iskolafogászaton se nyúlhatnak hozzám.

            • Hú, hát ezeket olvasva én meg azért vagyok hálás, hogy nem csak az én iskolafogdokim volt nagyon kedves (ettől még fájt néha persze, amit csinált, de a pocsék fogaimról nem ő tehetett, hanem a genetika), de a gyerekeimé is. Végig dumálja, magyarázza, hogy mit fog csinálni, mutatja a cuccokat a nyálelszívótól kezdve, kedves, megnyugtató.

          • Nekem az egyik helyen, szájsebészet lett belőle. A másik helyen pedig 1 hét hiányzás. Szájsebészeti beutalómra rákerül EXTRA PV!.

  6. Újdonsült anyukákat leosztó gyerekorvosok megvannak? (Karöltve néhány tudálékos védőnővel.)

  7. Nekem mondjuk egy nőgyógyászos kalandom esetem volt, az is magánban, különösebb zökkenő nélkül. Pedig felkészültem, az ismert történetek miatt. Én a város legjobbnak tartott nődokijához mentem, aki viszont a volt páromnak mindig megjegyezte, hogy milyen fiatalos hüvelye van… Szóval felkészültem, hogy engem is ki akar majd értékelni vagy esetleg a mellemben levő gyanús csomó miatt az én hüvelyemet is meg akarja majd vizsgálni, ami azért durva surprise party lett volna akkor, ha tényleg odáig fajult volna a dolog. Úgyse hagytam volna, de az megint milyen ciki már, hogy ott kell huzakodni az orvossal, hogy de neki nincs ott keresnivalója momentán. De semmi ilyen, csak a mellkasomat hőkamerázta, meg ultrahangozta. (Megint hasonló vidámság lett volna, ha egész testeset csinál.) Meg sem ő, sem az asszisztens sem tanakodott, amikor kérdeztek a ciklusomról és mondtam, hogy nincs. Nem akarták tudni az okát, nem erősködtek, semmi.
    Szóval nekem ez pozitív meglepetés volt. De azt hiszem ez elég kis hányad.
    Persze más orvosoktól az ellenkezőjét is kaptam.

    • Milyen fiatalos hüvely, muhaha, nem tudtam, hogy lehet következtetni a korra a muff alapján. Amúgy jellemző, hogy én olyan kis naiv voltam sokáig, hogy nem is tudtam mi számít paraszt dolognak, így a szemem se rebbent, mikor a nődoki mélyen bennem megállapította: “nahát, micsoda kis XS-es méret, magában sem fognak aztán harangozni!”. Én ezt ilyen tényszerű információnak tartottam (csak tudja, napi 100 muffot végignéz), de mikor elmeséltem pár barátnőnek, full kiakadtak, hogy mekkora tahó paraszt az ilyen orvos. És amúgy tényleg.

      Höhö, azért a tied is meglepődött volna, az fix. Az viszont érdekes, h nem faggattak ki a ciklus nemlétéről, de legalább tapintatosak voltak. Utálom, amikor faggatóznak, és azt is meg kell mondani, mikor ettem legutóbb. XD

      • Hát ott is sírvaröhögés volt, amikor a frissen kézhez vett szül. akvi.-m kiállítása után 1 hónappal kapok egy levelet, hogy az egészségem érdekében sürgősen húzzak méhnyakrák-szűrésre. Gondolom a rendszer automatikusan kiszúrta, hogy “itt egy 33 éves nő, aki SOHA, SEMMILYEN nőgyógyászati szűrésen nem volt”, uccu, küldték is a behívót. :)
        Max. darázsderékpókom lehetne, nem méhnyakrákom… El is képzeltem, ahogy szétteszem a virgácsaimat, hogy “Nos, tisztelt egybegyűltek, aki a méhszájamat megtalálja, megkapja az idei orvosi Nobelt.” :) (A levél kb. fél évvel a fenti nőgyógyászati vizsgálat előtt jött.)

        • Ó, ez cuki! És ilyen Welcome to the club-fílingje is van! :) Így üdvözölt csajként a rendszer!

          Mint az a 107 éves svéd nő pár éve, aki megkapta a 3. felszólítást is, hogy iratkozzon be első osztályba, és mivel ez elmaradt, a rendőr jelent meg a bejelentett lakcímen. Jelezte a rendszer, hogy itt él egy 2003-ban született gyerek, aki idén tanköteles lett, de a szülő még nem íratta be iskolába. A néni mondta, hogy drága biztos úr, tényleg háromban születtem, de nem 2003-ban, hanem 1903-ban, és az első osztályt már akkor letudtam, amikor a maga kedves nagymamája még kéjes gondolat sem volt! XD

          • Egyébként ugyanezt lejátszották velem itt, Svédországban is, mint új betelepülő nővel. Csak itt simán lemondtam neten az időpontot és kész.
            Viszont amikor elkezdtem a progresst az állami ellátórendszerben egy hónapja, hogy megkapjam a napi gyógyszeradagomat, első lépésként a területi rendelő random körorvosánál kell indulni. Amikor időpontot kértem, nem kerteltem, elmondtam, mi a szitu, ne kelljen magyarázkodnom a dokinak. Nem úsztam meg, mert olyan dokihoz osztottak, akinek a leghalványabb lövése nem volt a kérdéskörről, viszont túlzottan is érdeklődő volt. Amikor a tüdőmet vizsgálta, elidőzött a tetoválásom nézegetésével, illetve verbálisan bekúszott a bugyimba stb. Na, ő pl. kíváncsi volt, hogy van-e ciklusom… B+, orvos vagy, tudhatnád hogy nem tart ott a tudomány, hogy teljes húgyivari szervrendszert elő lehessen állítani! Még jó, hogy azt nem akarta megnézni, illetve bevizsgálni, hogy milyen…
            Viszont ennyire látványosan nőként rég kezelt bárki is. Svédországban meg senki. Kabát le/fölsegítés stb. Mondjuk ezek nélkül remekül megvagyok, ahogy az inkvizitív kérdések nélkül is. Ja, arab volt a drágám, nem svéd… (Biztos úgy volt vele a recepciós, hogy ezek a perverz, kifacsart lelkű betelepülők maradjanak egymásnak. :) )

            • Én egy egészen más problémakör kapcsán szembesültem azzal, hogy milyen durva is ez: orvos, nőgyógyász, és mégis vannak olyan gondok, amelyeket egyáltalán nem ismer. A szakterületükön kívül eső dolgok nem mindenkinek ismerősek, és ez megdöbbentő. A többségnek nem, és ez vezethet ahhoz, hogy képes megkérdezni, van-e ciklusod, holott tudnia kéne, hol tart a tudomány.

              Igen, arab dokik állatira udvariasak tudnak lenni. Errefelé is van egy pár, és az egyikük, egy idősebb úr, aki nem egyetemista korától él Magyarországon, profi szűzhártya-helyreállító műtétben. Merthogy azt náluk Egyiptomban csinálni kell, nincs mese: sok felvilágosult, modern, gazdag családban csak úgy adható megfelelő – gazdag – férjhez a lány, ha a szűzhártya stimmel. Jó, mi? Közben meg már az ember- és nőjogi szervezetek rég arról beszélnek, hogy a szüzesség értelmetlen fogalom, mert
              a, nem csak a penetratív szex a szex
              b, nem mindenkinek van szűzhártyája, és pláne nem mindig marad meg tizenéves korára és még később, hiába nem szexelt még
              c, még csak vaginával se születik mindenki.
              És akkor a 21. században szűzhártya-helyreállító műtét. Hát, van dolog a világban, az fix.

  8. Uhh, nagyon át tudtam érezni, milyen lehetett, amikor így beszéltek veled és ökölbe szorult a kezem – senkinek sincs joga így ítélkezni a másik ember felett és így belegázolni az intim szférájába.

    Jó párszor megesett velem is már ez, a legutóbb épp idén nyáron. Az orvos, aki amúgy nagyon normális és kedves volt, a vizsgálat és a recept felírása után elkezdett a gyerek után kérdezősködni, hogy van-e, és hogy mért nincs. Én régebben még próbáltam ezt elütni, hogy jajj, hát még nincs, mert ígymegúgy, de mostanában csak ránézek az orvosra és azt mondom, hogy nincs, mert nem szeretem a gyerekeket és nem akarok sajátot. Erre persze mindegyik megbotránkozik, hogy de hát ilyen nincs és “egy nő nem mondhat ilyet!” Ez a doki is elmondta, hogy hiszen micsoda nőies az alakom, nagy melleim meg a hosszú hullámos hajam van – ráadásul épp egy földig érő, lenge egészruha volt rajtam, mert így nem érzem olyan kiszolgáltatottnak magam vizsgálatkor. A doki szerint, aki így néz ki mint én, annak egész biztosan gyerek kell – én meg csak néztem és kérdeztem, hogy mi köze a csöcsméretemnek és a hajam hosszának a gyerekszeretéshez – “jajj, de ne mondja már, gyerek akkor is kell, megbánja, ha nem lesz” és azzal búcsúzott, hogy “nézzen csak magába és találja meg a nőiességét”. Nem világosítottam fel, hogy azt már igencsak régen megtaláltam, de számomra nem tartozik bele a gyerekszülhetnék és nevelhetnék.

    Ekkorra már rázott a röhögés, de ezt csak azért tehetem meg, mert már iszonyú régóta hallgatom ezt a rossz dumát és immúnis lettem rá, valamint én tényleg nem akarok gyereket, így rajtam ezzel a témával nem lehet sebet ejteni. De mi van azzal, akinek ez fájdalmat okoz? Sürgősen le kellene nevelni erről az orvosokat, ezen túl magaménak tekintem a feladatot…

    • Igen, ez így megy, külsőre. Mellméret, frizura, lábhossz, szemszín, és ő megállapítja, kell-e neki gyerek. Igény esetén akár meg is csinálja, vagy mi? Egyébként azt nem értem, hogy miért gondolják ezek a nőiség legfőbb tartozékának az anyaságot, és miből gondolják, hogy ez csak egy emberen múlik, nem pedig kétszemélyes projekt. És legfőképpen miért hiszik, hogy közük van mindehhez, ugye… :P

      Most már én is ezerszer jobban veszem az ilyen típusú ítélkezést és kioktatást, de azért elkerülném, ha lehet. A legjobban az döbbent meg, hogy 3 éve még milyen természetesnek vettem, ha így leugattak-beleugattak, ma meg már azért sokkal jobban kiállok magamért. Ha legközelebb valamelyik okos lesz, nem hagyom már annyiban a dolgot. De tök édes, hogy te is magadénak kezdted érezni a feladatot… <3

    • Miafranc van, ez valami új járvány???
      Nekem tényleg ilyet soha doki nem mondott. Se házi-, se nő- se az endokrinológusom (akihez a pajzsmirigyemmel járok 10 éve) Mindig én nyígtam, hogy jaj jaj kifutok az időből, a legdurvább reakció erre max az volt, hogy doki azt mondta, hogy hehehehe, ráér még ne parázzon feleslegesen. Mire én hogy dehogy érek rá, 40 elmúltam, mire felkapta a fejét, hogy mivan? papírjaimba belenéz, na jó, akkor legfeljebb azt tanácsolom, _évekig_ már ne várjon.

  9. Szerencsére nekem nem volt ilyen élményem nőgyógyásszal, viszont a háziorvosom szinte mindig osztja az észt. Ő egyszer megkérdezte, hogy miért nem megyek már férjhez, annyira meglepett a kérdés, hogy köpni-nyelni nem tudtam.

    • Mintha ezt csak rajtad múlna… Olyan hülyék ezek, hogy az hihetetlen.

    • Persze, ez így megy: csettint egyet az ember, és hirtelen lesz egy férje, csak úgy a semmiből. Csak mert itt az ideje. Ha akar, ha nem akar. Ha jó, ha nem jó. Hát eljött az idő, nem?

      A háziorvos engem egyszer azért szidott le, mert elmentem hozzá, h csináljunk egy általános vérképet, mert évek óta nem volt, és érdekel, minden oké. Szabályszerűn le lettem cseszve, hogy rabolom az idejüket, elveszem a laborkapacitást, majd akkor jöjjek, ha bajom is van, nem csak unatkozom.

      Közben meg mindenhol azt nyomják, h rendszeres szűrővizsgálat meg miegyéb, h időben észrevegyék, ha baj van, ne csak a temető előtt három hónappal.

  10. Szomorúan olvasom ezeket :(

    Néhány negatív tapasztalat után — például a húszas éveim elején, amikor épp nem volt párkapcsolatom (előtte se nagyon), egy bőrgyógyász meggyanúsított, hogy biztos azért nem múlik el a csúnya fertőzés, mert fűvel-fával lefekszem, ráadásul az illető orvos nő volt –; találtam egy flegmatikus, középkorú nőgyógyászt (aki szintné nő), ő egyáltalán nem szól be, normálisan viszonyul a pácienshez, megvizsgál, és kész. Amióta hozzá járok, csak az éves szűrésen veszek részt, soha semmi bajom.

  11. Mint férfi.én is hozzászólnék. Nekem van egy nagyon rossz szokásom. Párommal és korábbi kapcsolataimmal is mindig szerettem elmenni a nőgyógyászukhoz. talán a hamis illúzió miatt,hogy akkor csak nem bánnak velük bunkó módon. Sok hölgyismerősömtől hallottam már meredek és néha gyomorforgató dolgokat a nőgyógyászaikról. Hiába no! A végzettséggel nem jár együtt a jómodor és a kedvesség.De néhányan hivatalból bunkók!!
    Urológussal kapcsolatban: (Ha már a postban elhangzott a kérdés,mégha talán költői is volt)
    Igen! Az urológus szakrendelésen is nagyon bunkók tudnak lenni……
    Egy azóta már külföldre “menekült” urológus barátom véleménye a magyar urológusokról:
    “A sok bu..i szeret más se…ében turkálni prosztatavizsgálat címén,pedig egy sima vérvizsgálatból mindent meg lehet állapítani….”
    Szóval nekünk férfiaknak is vannak történeteink. Főleg a nőnemű urológusokról. (vannak bizony) Vizsgálat alatt ott van az üvegszálas pálca,hátha aktivizálódna a sok taperától az aminek ha jól működik muszáj aktivizálódnia. Na akkor egy közepesen erős ütés a végére és egy félmosollyal kisziszegett mondat,miszerint “uralkodjon már magán”. Sajnos a nőgyógyászoknál tapasztalt jelenség szinte minden egészségügyi ágban tapasztalható,csak ott sokkal megalázóbb és sokkal mélyebb sebet ejt …..
    Kívánom őszintén minden hölgynek ,hogy találjon egy olyan orvost aki nem a pácienst,nem a nőt hanem az embert látja benne,aki bizalommal fordult hozzá és tőle várja a segítséget. Aki megnyílt neki és ezért cserébe tiszteletet és tisztességet vár el. Jogosan!
    Hál’ az égnek mi a párommal találtunk egy olyan orvost.bár majd 50 km-re.De megéri utazni annyit!!!

    Tisztelettel. Beznicza István

    • Kedves István, köszönöm az értelmes hozzászólást, ezek szerint az egészségügyi dolgozók egy részére alapból jellemző a tiszteletlen hozzáállás, aminek cseppet sem örülök. :( Ez nyilván a társadalom, a közgondolkodás tükre, mivel az orvos is ember, és a szaktudás senkit sem tesz udvariasabbá, empatikusabbá.

  12. Matifa nekem is megirnad FB-n a nogyogyaszt ha budapesti? Ellie Ellie neven fent vagyok.

    mar vagy 2-3 eve nem voltam es tenyleg kellene, de nincs kitol kerdeznem.

    amugy a cikk temajaval kapcsolatban – mar megirtam mashol – engem a kisvarosom fogorvosa csesztetett 21 evesen hogy miert nincs meg gyerekem, mert az o lanya mar bezzeg.
    mondjuk en kozalkalmazotti bertablan voltam, o meg vett a lanyanak egy tehermentes pesti lakast, nem egyenlo palya.

    • Átküldtem mailben, bocs, h csak most, csak a szilveszter hazavágott. :)

      Na, de hogy már nem csak a nőgyógyász, hanem a fogorvos is beleszól…! :( Erről a régi vicc jut eszembe:
      Felhívja a nő a nőgyógyászát:
      – Doktor úr, legyen szíves már megnézni, hogy nem maradt a paraván mögött a bugyim?
      A doki megnézi, semmi:
      – Nem, asszonyom, nincs itt.
      Mire a nő:
      – BASSZUS, AKKOR A FOGORVOSNÁL MARADT!

  13. *pörget, pörget vissza* nem, nekem sem volt hasonló tapasztalatom, viszont olyan jól leírtad, hogy teljesen beleképzeltem magam a jelenetbe, és szinte éreztem a lépcsőházi megmondóemberek amúgy is túl jól ismert frusztrációját.

    Kb. 12 éves korom óta tudom, hogy nem akarok gyereket, és eddig nem is annyira a nőgyógyászok, mint inkább a család, illetve az anyósjelöltek zaklattak ezzel. Volt anyósom mondjuk odáig ment, hogy az esküvőn, közvetlenül a szertartás után adta le a rendelést a következő szavakkal: ‘Unokát. Gyorsan és sokat.’

  14. Sajnos tapintatlan, tolakodó nőgyógyászhoz nekem is volt már “szerencsém” :( Legutóbb vizsgálat után megkérdezte, kiegyensúlyozott-e a szexuális életem, van-e olyan partnerem, akivel rendszeresen tudom művelni, majd mikor fejcsóválva közöltem, hogy nincs partnerem jó ideje, mert én alkalmi kapcsolatra alkalmatlan vagyok, tartós kapcsolatom pedig nincs kialakulóban, “szép” beszédet kaptam arról, hogy ez bizony helytelen, mert a kiegyensúlyozott szexuális élet szükséges a hormonháztartás rendben lévőségéhez, és minél kevesebbet szexelek, annál nagyobb esélyem van a méhnyakrákra. Hát mit mondjak, ha addig nem éreztem volna rosszul magam a bőrömben, ettől aztán…..(

    • Ez top-bunkó, igen! :( Azért ráadásul nem is teljesen igaz, amit mond, másrészt nem csak partnerrel lehet “kiegyensúlyozott” az ember.

    • Hümm, én tisztára úgy tudtam, hogy a szex rizikófaktor lehet méhnyakrák kialakulásában.

      • + @Eszter: valami olyasmit magyarázott, hogy az orgazmus alatt felszabaduló boldogsághormon egészségvédő hatása…. Nyilván van igazsága, de attól még menjen a picsába.

        • Nagyon kis naiv doki, mert hát
          1. a partner nem garantálja az orgazmust a statisztika szerint se
          2. az embernek egyedül is lehet kiváló orgazmusa
          3. a betegségek mögötti okok ezerszer komplexebbek ennél
          4. visszatérve az előző kommenthez, bunkó dolog ilyet mondani, orvosként triplán az. :P

        • És akkor az iszonyú tapló férfiak mellett orgazmust hírből sem ismerő nők mind betegek, vagy hogy? Nem szólva az apácákról. Ez orvosilag baromság, emberileg meg minősíthetetlen.

      • zoldfuszal // január 7, 2015 - 21:23 // Válasz

        Igen, ha ledér vagy. De ha megvárod a herceget, és csak vele, lekapcsolt villanynál, misszionárius pózban, akkor nem csupán orgazmusok sorozata lesz az osztályrészed, és elkerül a HPV, de a családon belüli erőszak is meg fog szűnni!

        • Én asszem, az is probléma, ha a hercegnek hozzád viszonyítva túl nagy a …ill ha az az egy herceg HPV-t, miegymást hord rajta. Ez a lekapcsolt villany cucc még nem jutott eszembe, de ha az segít a fertőzés megakadályozásában, nem is értem, miért nem propagálják jobban :) ismeretterjesztő videók, tehetsz ellene stb.

          • zoldfuszal // január 7, 2015 - 23:19 // Válasz

            Ha kicsi, ha nagy, úgy jó az, ahogy van! És nem hord HPV-t, ha megkapja otthon is a gyengédséget, és mindig van vacsora. Sokszorosítani kell, és kitenni a nőgyógyászati rendelőkbe.

  15. Sziasztok, csak néha olvastam eddig, nem kommenteltem, de szeretnék pár anyagot a témában a figyelmetekbe ajánlani: magyarul- reproduktiv.wordpress.com (http://reproduktiv.wordpress.com/2014/09/08/70-ev-tudomanyos-irodalma-tamasztja-ala-hogy-az-egeszseges-nokon-vegzett-eves-nogyogyaszati-vizsgalat-hasztalan-es-karos/ http://reproduktiv.wordpress.com/2014/09/08/egy-orvos-ir-arrol-miert-nem-vesz-reszt-mehnyakrakszuresen/ http://reproduktiv.wordpress.com/2014/09/08/az-amerikai-szuleszek-es-nogyogyaszok-szovetsege-veny-nelkuli-forgalmazasra-javasolja-a-fogamzasgatlo-tablettat/)
    angolul- forwomenseyesonly.com
    (A foamzásgátló tablettához orvosilag csak családi kórtörténet és vérnyomásmérés indokolt. A méhnyakrákszűrés pontatlan, és nagy eséllyel vezet felesleges beavakozásokhoz, a méhnyakrák pedig mindig is ritka volt az iparosodott országokban. Az úgynevezett “nőgyógyászati vizsgálat” pedig egy felesleges, káros baromság.)

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. A 2014-es blogév – számok, titkok a legnépszerűbbtől a legkedvesebbig | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: