Aktuális

Méghogy el lehetett volna kerülni a Charlie Hebdo munkatársainak a kiirtását?!

Pofaszakasztó, de igaz: azon a napon, amikor terroristák hideg vérrel, előre eltervezett módon lemészároltak tizenkét embert a rajzaik (!) miatt Párizs szívében, a Heti Válasz újságírója azt mondja, hogy bár sajnálja “a szegről-végről kollégákat” (sic!), a tragédia elkerülhető lett volna, ha a Charlie Hebdo nem közöl “szakmányban ilyen, nemcsak emberi mivoltukból kivetkőzött vadállatok, hanem minden tisztességes polgár számára viszolyogtató karikatúrákat”. Valahonnan ismerős ez az okfejtés, nem? Igen, mintha legutóbb épp a rend őreitől hallottuk volna, hogy aki rövid szoknyát vesz fel és megiszik pár pohár italt, az ne csodálkozzon azon, ha megerőszakolják… Közben pedig mindannyian tudjuk, hogy a terroristák ártatlan csecsemőket is szemrebbenés nélkül a levegőbe repítenek, a perverz állatok pedig a csador alá rejtett nőket is gond nélkül megerőszakolják – láttunk már elég példát mindkettőre  sajnos.

Fegyverbe, bajtársak! – Francisco J. Olea, chile-i rajzoló

Fegyverbe, bajtársak! – Francisco J. Olea, chile-i kreatív

Szóval, igen, a Charlie Hebdo mindig is egy radikális lap volt a maga szatirikus valláskritikájával, ami nem kímélte az iszlám mellett a kereszténység vagy a júdaizmus fanatikus vadhajtásait sem. Fontos azonban kiemelni, hogy a nagy olvasottságú, párizsi székhelyű humorlap nem magát a vallást, hanem a bigottságot és a fundamentalizmust támadta a kezdetektől, vagyis azokat a jelenségeket, amelyek a társadalom egészére nézve veszélyt hordozhatnak magukban: azt, mikor a pápa betiltja az óvszert, nemet mond az azonos neműek házasságára, amikor a papok gyerekeket rontanak meg, amikor vallás háború miatt irtják egymást az emberek, amikor teokráciát próbálnak bevezetni a demokráciában, amikor az iszlám fundamentalisták mondvacsinált okok miatt végeznek ki ártatlan embereket… a példákat még sorolhatnánk. Sokkoló, határokat feszegető, megrázó, rizikós karikatúrák művészi köntösben: görbe tükör, amelybe a társadalom időnként belenézhet, és eldöntheti, hogy szereti-e azt látni, amit, és aminek mentén az ember újradefiniálhatja magát. Ez az újságcsinálás, a művészet és mindenekelőtt a humor egyik feladata: elgondolkodtat, felébreszt, felráz.

Nem kell egyetérteni vele, de segít gondolkozni, más szemszögből látni a dolgokat.

Ha akarjuk.

Ha nem akarjuk, nem kell olvasnunk a Charlie Hebdót. Ez is a szabadságunk része.

David Pope ausztrál művész

David Pope ausztrál karikaturista

Hogy a vallások vadhajtásait és az azokhoz kapcsolódó hatalmi rendszert kritizálni merész dolog? Igen, az. A szólás- és vallásszabadság kéz a kézben jár, az egyik nem létezhet a másik nélkül. Vagyis addig, amíg bárki szabadon gyakorolhatja a vallását, addig ezt bárki szabadon kritizálhatja is. Nem gyűlöletbeszédről, hanem hol szókimondó, vad, intenzív művészetről, hol pedig intelligens, határozott érvekről van szó, kérem szépen. Nagy különbség ez.

Ebben a kérdésben Tóta W-vel értek egyet, minden idők egyik legnagyobb hatású publicisztikájából (Tisztelt Szcientológia Egyház, 2007) idéznék, ahogy azt dél körül a Facsén is tettem (érdekes kommentek alatta egyébként):

“Mellesleg ideje volna észlelni és elfogadni, hogy Európában már jó ideje szabadon kritizálható bármely egyház vagy szekta tanítása. A bűnei meg főleg. Igen, lehet hangosan hahotázni a szent előbőrön, a hindu isteneken, a táltosegyházon, ufológusokon. Lehet belőlük gúnyt űzni vagy komolyan vitatni az igazságukat. Sőt akár a pszichiátriával is lehet vitatkozni, hiszen ti is ezt teszitek, noha jobb lenne inkább igénybe venni. Hogy ez az érintetteknek sérelmes? Nem esik jól? Van ilyen. Együtt jár azzal a szabadsággal, amelynek köszönhetően szabadlábon vagytok.”

Ilyen ez: a szabadság néha fáj, mert én hiszek valamiben, és a másik azt mondja, hogy ez szerinte kártékony hülyeség. Van, hogy az, van, hogy nem az: ennek az állandó mérlegelésével leszünk egyre erősebb, jobb emberek.  Kigúnyolhatnak, kinevethetnek, de a hitemben nem korlátozhat senki.

(De mondd meg, ahogy W is kérdezi a szcientológusok kapcsán: milyen igazság az, amit tűzzel-vassal kell védeni, és aminek az ellenvéleményét minden erővel pusztítani kell? Nem lehet erős annak az embernek a hite, aki fegyvert ragad, ha olyasmit lát a papíron, ami ellenkezik mindazzal, amiben hisz. Egyrészt nem bízik a saját tudatosságának a fényében, amely mindent helyre tesz mélyen legbelül, másrészt nem bízik az isteni gondviselésben sem, amely mindent rendbe rak kint a világban, életben és halálban. Vagy mégsem?)

Ami ma történt, azt az egész világ szólás- és vallásszabadsága ellen követték el a fanatikusok, akiknek az iszlámhoz, a hithez, netán Istenhez semmi közük nincs. De ezekhez annak se sok, aki szent meggyőződéssel leírja, hogy a terrorizmust a lapítás, a megalkuvás és a félelem gyógyítja…

Ruben L. Oppenheimer holland művész

Advertisements
Eszter névjegye (828 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

39 hozzászólás Méghogy el lehetett volna kerülni a Charlie Hebdo munkatársainak a kiirtását?! bejegyzéshez

  1. Nagyon egyetértek veled! Mint keresztény felháboríthatnának a tükröt mutató, vallást egyesek szerint kritizáló rajzok,de az az igazság, hogy azok nem magát a vállást, hanem a magukat oda tartozónak valló egyes embereket és a társadalom eltorzultságát kritizálják. És mint ahogyan az is rendkívül felháborított, amiről a cikk elején utalsz – amit a “rend őreitől hallottunk” – ugyan felháborít ez a nyilatkozat is. Szomorú, hogy egyesek mindig találnak valami bődületes igazságtalanságot kifejező kibúvót a bűnösnek, és az áldozat lelkét tovább nyomorítja. Örülök, hogy megírtad és örülök, hogy elolvastam!

    • Köszönöm a kommentet, légy üdvözölve itt!

      Én azon vagyok ledöbbenve, hogy a Facebookon nagyjából mindenki egyetért a fickó érvelésével: maradtak volna csendben, ma is élnének.

      Több muszlim ismerősömmel is beszéltem, és ők úgy vélik, hogy
      1. a Charlie Hebdo nem a muszlimokat, hanem a fundamentalistákat gúnyolta
      2. hogy a próféta ábrázolásra került, az persze az ő vallásukban önmagában sértő, kontextustól függetlenül, de ez számukra annyit jelent, hogy nem olvassák ezt a lapot.

      Sajnos Magyarországon a többség nem érti a sajtószabadság koncepcióját, és a rendőrségi kampányvideós hasonlatot pedig pártpolitikai érvelésként fogják fel. Nehéz így értelmes diskurzust folytatni.

      Remélem, a világ – keresztény, muszlim, ateista stb. – összefog, és kivet magából minden szélsőséget, akik terrorizmussal terjeszkednének.

      • Nem tudom, ugyanazt olvassuk-e, én olyanokat látok, akik szerint ezek (muszlimok) nem emberek, mocskos gyilkosok, ez vallás? ez kultúra? okádni kell a büdös fajtájuktól, bár ne kéne soha többet senkinek az olajuk stb. Ezt így általban minden muszlimra vetítve. Örül a szívem, hogy a toleráns európai fajta ilyen emelkedetten tud reagálni, de valahol örülök, hogy nálunk nem bevett szokás a fegyvertartás. Nem tudom, az ilyenek milyen vastag hajszálnyira vannak azoktól, akik tegnap használták is.

  2. Sajna nem tudok 100%-ban csatlakozni egyik véleményhez sem, mert kényelmetlen ambivalens érzéseim vannak.

    – így beolvasni mint a HV újságírója, amikor meghalt 12 ember néhány agyament, de a legkevésbé sem spontán gyilkos miatt valóban gusztustalan

    -nem rakom ki a Je suis Charlie-t, mert ugyan valóban je suis ha ilyen vérengzést szenvednek el, de azzal nem tudok azonosulni, hogy igenis ocsmány, öv alá menő, egyáltalán nem pusztán “radikális” hanem inkább mocskolódó képeket is közöltek. Bocs, de nem értem “A Korán egy szar” hősies radikalizmusát. És még egy csomó mindent. Én nem vagyok ez.

    – Worlukot valaha kedveltem, de manapság már semmiben nem hivatkoznék rá. Olyan témában, amiben a legkevésbé is szerepel bármilyen vallás, nekem többet nem hiteles egy olyan ember, aki állandóan fennsőbbségesen jófejnek érzi magát, mert “tolerálja” az kis hívő idiótákat, akik nem veszik észre hogy a szaros kis istenük egyenértékű azzal, mint ha Darth Vaderben hinnének. Ezt nem szcientológusok, hanem mezei keresztények kapcsán írta le valamikor, azóta nem fárasztom magam a cikkei végigolvasásával. Szerintem előbb-utóbb amúgy is kinyírja magát, mert nem fogja tudni még jobban és mégjobban überelni saját magát egyre durvább jelzőkkel a nagyon megemelt ingerküszöbű olvasóinak.

    – a szólásszabadságnak egy ideje nulla a súlya Nyugat-Európában. Valakinél olvastam, sajna nem tudom hol, hogy a nyugati liberalizmus olyan társadalmat termelt ki, ahol mindent meg lehet tenni, csak nem érdemes. Éltem ill élnek rokonaim, barátaim nyugat-európai országokban akik által sokmindent látok, és ez teljesen igaz. Valóban mindent ki lehet mondani, majdnem mindent meg lehet tenni, és senki le se szarja, nem számít. Főleg hogy a fogyasztói társadalom ésa pénz uralma, úgyis mindenkit bedarál, közben meg hadd beszéljen, amit akar. Tudom, hogy rohadt szemét módon hangzik, ami eszembe jutott, de gyanús hogy akkor is igaz: mostantól az újságírásnak újra lesz tétje Nyugaton, Lehet hogy ha a “radikalizmust” majd csak olyanok művelik, akik tudják, hogy vásárra viszik a bőrüket vele, akkor minőségibb mondanivalójuk lesz egy-egy megnyilvánulásukkal.

    – külön ki szeretném hangsúlyozni, hogy a fentiek nem azt jelentik, hogy egyetértek azzal, hogy rajzra lövés a válasz. NEM ezt mondtam és egyáltalán nem tartom ezt a világ összes rajzolt vagy írott publikációja miatt sem elfogadhatónak.

    • Magánemberként én se nevetnék ki semmilyen vallást, hitet, de a művészet más: az tényleg görbe tükör, ami rámutat bizonyos jelenségekre a maga perspektívájában. A “Korán szar” is abban a kontextusban jelent meg, hogy egy vérengzés közepén azzal próbál védekezni a harcos pajzsként, mégis megsérül, meghal. Szerintem ez szépen megmutatja azt, ahogy fanatizált fiatalokat harcba küldenek – most épp az ISIS, leginkább – a Korán nevében, akik aztán elhullanak egytől egyig, mert rájönnek, hogy a vakhit nem védi őket a golyótól. Ezt ábrázolni fontos, és ez egy drasztikus, erős módszer, de a valóság is az, kár volna szépíteni. Franciaországból is több fiatal szökött keletre, hogy az ISIS-t szolgálja. Ezek a tinik már nem élnek, golyófogók voltak egy harcban, ami még csak nem a valódi Koránról, hanem fanatikusok önkényes Korán-interpretációjáról szól. Igen, ilyen kegyetlen a valóság, sajnos – ezt nem lehet virágokkal ábrázolni.

      Tóta W valóban elég elfogult ateista-materialista szemszögből nézi a dolgokat, amivel nem értek persze egyet (nem az “igazságom”, hanem az alapvető logika és a humánum miatt sem), de ebben speciel teljesen tudok vele azonosulni. Nézd, bárki alapíthat vallást, bárki ráhúzhatja egy régi vallásra a saját interpretációját, és meggazdagodhat (ezek szerint gyilkolhat is) mindennek a nevében. Akkor mindezt miért nem lehetne szabadon kritizálni? Ettől még a hitnek nem szabad elmúlnia, épp, hogy meg kell erősödnie, ha alapja van. Ha meg nincs… akkor meg ennyi volt, kár vele többet foglalkozni. Én nem abban hiszek, hogy az államnak kell megmondania, melyik egyház létezhet egyházként, ki kaphat 1 százalékot stb., hanem abban, hogy MINDENKI, de a védelem a visszaélések ellen a teljes szólásszabadság. Hívőként eldönthetem, ezt beengedem-e a saját életembe, de a máséba nincs beleszólásom.

    • 100%-ban egyetértek, magam sem írhattam volna le jobban.

  3. Szomorú látni a megcsillanó rettegést a másik ember szemében, miközben azt mondja, hogy “legalább majd most végre látják az újságírók, hogy hiába, nem lehet ujjat húzni ilyen #>@#{}[ emberekkel, és visszafogják magukat”. Szomorú ez a mentalitás, ami belénk (belém is…) van kódolva, nagyon mélyen, hogy húzd meg magad, és akkor nem lesz gond. Nagyon szomorú, ami történt, Szomorú, ami van. Szomorú vagyok. :(

  4. Én viszont kezdem egyre jobban elkerülhetetlennek érezni hogy ezt a Szilárdot egyszer alaposan pofán rúgjam.

    Ha azután írna egy cikket róla a HV-ban hogy ezt az esetet kevésbé primitív mondanivalójú írásokkal elkerülhette volna, ugyan továbbra sem értenék vele egyet, de legalább hitelesnek tartanám őt a témában.

  5. Én valahogy az egész akcióra nem tudok úgy gondolni, mint kiprovokált válaszcsapás. Egyszerűen nem megy, mert ha nem lett volna Charlie Hebdo, akkor lett volna egy újabb iskola, egy szálloda, egy tömött metró vagy egy repülőtér tele ártatlanokkal stb… A Charlie Hebdo ugyanebbe a sorba tartozik, csupán egyszerűbb volt őket célponttá választani.
    Miért felejtik el ezt azok, akik most az újságírókat okolják a sorsukért? Felesleges a szólásszabadságot okolni, vallásokról vagy nyugati liberális sajtóról és hasonlókról vitázni. Értelmes civilizált emberek ezekkel a kérdésekkel együtt tudnak élni békében, legyenek bármilyen vallásúak, bármilyen nemzetiségűek.
    Aki az áldozatokat okolja, az terroristák malmára hajtja a vizet. Nincs különbség iskolai vérengzés, vasúti robbantás és a Charlie Hebdo elleni merénylet között. Itt egyszerűen elmebeteg terroristákról és áldozatokról van szó.

    • Ma én is belefutottam áldozathibáztatókba a munkahelyemen. Nyilván így védekeznek, hogyha ők észrevétlenek maradnak (nem készítenek Mohamed karikatúrákat, nem hordanak miniszoknyát, stb.), akkor őket nem érheti baj. Persze ebben tévednek, de annyira erős ez bennük, hogy nem fogják fel a “Je suis Charlie” igazi jelentését. Nem is tudtam mit kezdeni velük.

  6. Ez a francia lap gyomorforgató, gusztalan társaság. Igencsak visszataszító, hogy most a gyilkosságok kapcsán a tevékenységüket is az égbe emelik a médiák. Nem kellene. Egyszerre elítélnedő a gyilkosság és a lap tevékenysége.

    • A fundamentalista csoportok, a bigottság és a vallási köntösbe bújtatott elnyomás ellen küzdöttek. Persze, ezzel sértették bizonyos csoportok érzékenységét, ezt nem vonom kétségbe, viszont ez még nem fenyegette sem a csoportok szabadságát, sem a csoportok tagjainak életét.

      • Nézd meg más karikatúráikat is. Senki ellen nem küzdöttek ezek. Ezek aljas barmok, semmi más.

        • Elég sokat végignéztem, nem csak az iszlám fundamentalistásakat. Nekem nem kenyerem ez a fajta valláskritika, de teljesen értem a nézőpontjukat. Én nem így csinálnám valszeg, de szükség van az ilyen vad, kijózanító hangokra akkor, amikor francia tinik tucatjai menekülnek lázadásból az ISIS-hez, aztán halnak értelmetlen halált, aminek ráadásul még az iszlámhoz sincs köze. Egy ideális világban nem lenne terrorizmus, szent háborúk és vallási bigottság, és akkor nem volna Charlie Hebdo sem.

          • Rettenetesen kivancsi lennek arra, aki egy ilyen karikaturatol “jozanodik ki”. Gondolom egy komoly meggyozestechnikai eszkoz ugy kezdeni a kijozanito mondanivalot, hogy “amiben hiszel az egy szar, de …” tuti erre az a reakcio, hogy jeee de igazad van, erre nem is gondoltam.
            Erre tenyleg szukseg van. Sokat megy altala a vilag elore.

            • Matifa, tőled is kérdezem, a politikai karikatúrákról is ez a véleményed?

              • Nem foglalkozom politikaval, mert valahol mar reszleteztem, hogy miert, de csunya, vastag sugarban hanyok tole. masreszrol meg ne mossuk ossze a ket dolgot. Gondolkodtam egy darabig, hogy miert, aztan ujsagiro ismerosnel lattam nagyon szepen szetvalasztva, es azt hiszem, igy eleg tiszta: “… lapszerkesztőként úgy gondolom: politikusokat, pártokat, szervezeteket, közszereplőket nyugodtan ki lehet – esetenként kell – gúnyolni, de az emberek vallási, nemzeti vagy szexuális identitásával nem szerencsés (és nem is etikus) piszkálódni.” Igen, azt hiszem, ez lehet a kulcsa, utobbi kategoriak inkabb az identitashoz allnak kozel, elobbiek a velemenyhez.
                Amugy nem tudom, szukseges-e kitenni disclaimerkent minden hozzaszolasomhoz, hogy szerintem is megengedhetetlen az egyet nem ertes kalasnyikovval rendezese. Csak mert ugy gondolom, ez alapvetes. Csak a viccelodes szinvonalat meltatom, amit sajnos nem visz magasabbra az sem, hogy a szerzoket megoltek. Ez meg az en szabad velemenyem.

                • Miért ne mossuk össze a vallásos meggyőződést a politikaival? Számomra, ateista számára semmi különbség.

                  • Maradjunk annyiban, hogy számodra. Más számára meg nem. Teszteld ezen a toleranciádat.

                    • blaci200 // január 10, 2015 - 10:18 //

                      Nem, teszteld te. Egyébként két lehetőség van: vagy van rá ésszerű magyarázat, hogy mi a különbség, vagy nincs. Ha van, várom. Ha nincs, tessék elfogadni, hogy pl. a számomra egyforma, és egyformán is bánok vele. A számomra Krisztus vagy Mohamed semmivel sem különb mint Churchill például. Vagy épp én magam. Épp úgy humorizálok vele/róla, amíg nem mondják meg, hogy miért ne tegyem. Amíg nem magyarázod meg, hogy a vallásos érzékenység miért más, mint a nemzeti/politikai, addig az elvárásod kettős mércét tartalmaz.

                    • Kedves blaci! Nem én erőszakoskodom épp veled, hanem te velem. Én elvagyok úgy is, ha te másképp gondolod, nem csesztetlek vele, hogy magyarázd meg és változtass. Tőlem mosd össze, egy ateistának valóban mindegy, csak semmi közöm hozzájuk. Nyugodtan gondold azt is, hogy a Charlie szerkesztősége ártatlan volt és mártírhalált halt. Alapvetően bármiről gondold azt amit csak szeretnél, csak hagyj nekem békét vele, ne kelljen már én bizonygassam a saját világnézetem validitását vagy alkalmazkodnom hozzád. Nem fogok, és jogom van hozzá.

                    • A lényegi kérdésben mind egyetértünk: nem megfelelő válasz a sértettségre a kalasnyikov. Az meg egy érdekes diskurzus, hogy
                      1. kit mi sért a hitében, vallásában, meggyőződésében (mindenkit más, basszus!)
                      2. mi a megfelelő reakció egy ilyen helyzetben.

                      Én nagyjából azon a véleményen vagyok, mint Szily Laci a fentebb (lentebb) idézett posztban: ha úgy élünk, hogy nem merünk megszólalni sem, mert az sérti, sértheti mások érzékenységét (pl. a néma szerzetesekét), akkor egy idő után vége a szekuláris társadalom szabadságának. Őt az is sérti ugyanis, h fedetlen vállal, férfikísérő nélkül mész bevásárolni, és ezzel őt kísérted meg.

                      A vallási közösségek valósítsák meg a saját vallásos törvényeiket a maguk közegében, amíg az az össztársadalom törvényeit nem sérti, és hagyják békén a többieket. Nyilván sem a Koránban, sem a Bibliában nem listázzák kötelező olvasmányként a Charlie-t, tehát nem értem, miért kéne olvasniuk azoknak, akiket az ilyesfajta tartalom sért. Én se nézek tabumentes ökölszexet, mert rosszul vagyok a gondolatától, de elfogadom, h van ilyen piac, amiben felnőtt emberek önként vesznek részt.

                    • blaci200 // január 10, 2015 - 17:22 //

                      “ökölszexet, … amiben felnőtt emberek önként vesznek részt.
                      Azért ezzel legyünk óvatosak. Mit értesz önként alatt, ugye.

                    • blaci200 // január 10, 2015 - 17:36 //

                      Neked jogod van hozzá. Charlienak is joga volt hozzá. Hp-nak és társainak is joga van ahhoz, hogy antifeministák legyenek. Elvégre ő is hisz abban, amit mond. Ha ez így van, hogy nem kell megindokolni semmit, elég hinni benne, amihez jogod van, akkor persze, mondja ő is. NEki sem kell megindokolni, miért hiszi, hogy a nők alacsonyabb rendűek, ahogy annak idején Madáchnak sem kellett.

            • Ha van egy közeg, amely kineveti azt a groteszk helyzetet, amikor egy szál könyvvel küldenek harcba képzetlen/tömegképzésen részt vett 16 éveseket, az talán segít a 16 éveseknek távol maradni érzelmileg. Nyilván a szétfanatizált agyúak gondolkozásán már nem segít az ilyesmi, de senki se fundamentalistaként jön ki az anyaméhből.

              Nézzünk közelebbi példát, ami nálunk is óriási. Ott van a South Park. Nevetnek pedofílián, rasszizmuson, pornón, prostitúción, vallásokon… rengeteg dolgon, ami edgy, rizikós, vitatható, felháborító. Amikor látok egy ilyen epizódot, átsuhan az agyamon: “Basszus, ezeknek semmi se szent!”, de a végén, a feloldásnál mindig azt érzem, hogy jó, hogy terepet kapott a probléma, hogy szembenézzünk vele és átgondoljuk. Ilyenkor rájövök, hogy bakker, a dolgok a valóságban is így működnek, csak mivel nincs kikarikírozva, nem tűnik fel nagyon sokszor (pl. NAMBLA).

              Fontos: EGYIK POÉNGYÁR SE KONKRÉT, SZEMÉLYES ESETEKEN VICCELŐDIK, HANEM GÖRBETÜKRÖT AD BIZONYOS TÁRSADALMI JELENSÉGEK ELÉ, és mindennek van egy kontextusa, ami feloldással jár a végén. Ebben különbözik a szatíra a Balázs- és Maksa-féle céltalan, vulgáris poénkodástól, ami egy konkrét esetre irányult, és ezzel nem csak a konkrét áldozatot hozta méltatlan helyzetbe, de potenciálisan százezreket bizonytalaníthatott el abban, felvállalják-e, mi történt velük, vagy ők is nevetség tárgyai lesznek.

              Egyébként a KONTEXTUS a kulcs szinte mindenhez: a MASZIHISZ pl. azon a véleményen van, hogy az irodalomkönyvekben szerepelhetnek a bizonyos körök szerint antiszemitának tartott szerzők és műveik, viszont utcát nem volna szabad elnevezni róluk. Az előbbi helyzetben van kontextus, ami alapján mindenki véleményt formálhat, az utóbbinál nincs, csak az emlékeztető és az örökkévalóság.

              Tehát: hogyan döntsük el, szalonképes-e a poén?
              Összegezve:
              1. egy konkrét, tragikus eset kiparodizálása vagy társadalmi jelenség bemutatása-e?
              2. kontextusban van-e
              3. és még mindig itt egy fő faktor: az egyéni ízlés, érzékenység.

              Itt lép be az, hogy akinek az érzéseit, hitét sértheti az ilyesfajta rizikós humor – nem csak a Charlie Hebdo-ra vagy a South Parkra gondolok, bármi másra -, az még indig megteheti, hogy bírósághoz fordul, aláírást gyűjt, petíciót indít, tüntet, esetleg ellenkampányba kezd. De mióta elfogadott alternatíva a kalasnyikov?

        • Nehéz a “kritikádat” értelmezni, legalábbis nehéz másképp, mint indulatos, fröcsögő, véres szájú ember rúgását egy halottba. Ha egy kicsit részleteznéd, hogy konkrétan mi a gondod, akkor talán, de így általánosságban? Értem, sejtem, hogy úgy érzed, a te vallásodat is támadták, és váltja ki az indulatodat, mert a te vallásodat támadni szerinted aljasság, de bevallom, az indulat, a fröcsögés ijesztő, szélsőséges. Ha érted, mire gondolok. Hogy egy halottról ez jut eszedbe. Kérdezem: szerinted tulajdonképpen megérdemelték?

  7. Nos, teljesen megértem, ha a karikatúrák sértik valakinek az érzékenységét. Egy demokráciában, amilyen a Francia is, a szólásszabadság azt jelenti, hogy mindenkinek a törvény előtt kell felelnie a szavaiért. Amennyiben rágalmaz, becsületet sért, diszkriminációt erősít, esetleg gyűlöletbeszédet folytat (vagy legalábbis olyat, amivel ezekkel megvádolhatóvá válik) be lehet perelni. Gondolom ezek a tényállások mind léteznek a francia jogrendben is. Egy jogállam bírósága pedig a megfelelő mérlegelés után döntést hoz.
    Nem hiszem, hogy pl. ne lenne egyetlen franciaországi muszlim kötődésű ügyvéd, vagy jogvédő csoport, amelyik ne vállalt volna fel ilyesmit. És ha bíróság bűnösnek találja a lapot, akkor a törvényszegésével arányosan elmarasztalja.
    Ezt eddig is megtehette volna bárki, akinek csípte a szemét a lap. Akik viszont nem szokták elismerni ezeknek a plénumoknak a döntéseit, pont a militáns, offenzív, (fél)katonai, terrorista (vagy közeli) csoportosulások.

  8. Ma már a második netes cikkben olvasom, hogy valaki, vagy valami “mellet”. Kétségtelen, hogy a helyesírás ellenőrző elfogadja, mert ez is egy értelmes szó, de itt akkor is a “mellett” a helyes verzió. Igaz, hogy én a rántott csirkemellet is sült krumpli köret mellett szeretem.
    Bocsi a nyelvtani trollkodásért!

    • Ez nem trollkodás, köszi az észrevételt, valószínűleg van több elgépelés is, az online ilyen műfaj. :) Mindenesetre javítva!

  9. Nagyon sokat gondolkoztam a témáról, és egyetlen egy dolgot nem értek, azt, attól, hogy szólásszabadság van, nem kell, hogy ez azt jelentse, hogy nem gondolkodunk/gondolkodnak, kritizálni nagyon könnyű dolog (“hát ez rossz”), véleményt formálni már nehezebb, mert ott tudni kell, hogy miért. Nem biztos, hogy csak azzal lehet rávilágítani a problémára, hogy kisarkítjuk, kifordítjuk, és jól belerúgunk. Én nem vagyok muszlim, de nagyon is rácsodálkoztam, hogy ilyen karikatúrák elhagyhatták a szerkesztőséget, mert nem azzal van baj, hogy az ember nem érti a viccet, hanem inkább azzal, hogy van az a pont amikor az már egyáltalán nem vicces, még akkor sem, ha ezzel a görbe tükröt akarja az emberek elé tartani, hiszen vallásos emberek (és most mindegy milyen vallás) nem fogják olvasni az újságot, de azok akik antiszemiták, azok táborát erősítik, hiszen ők valószínűleg szívesen röhögnek egy-egy karikatúrán. De vajon, melyik táborhoz tartoznak a terroristák?

4 visszakövetés / visszajelzés

  1. Hé, az iszlám nem egyenlő a terrorizmussal, és a muszlimok nem mind arabok! | Eszter's Offtopic
  2. Csupasz seggel a Pride-on? | Eszter's Offtopic
  3. 10 gyakori tévhit a liberális “mételyről” | Eszter's Offtopic
  4. Gyertya azokért, akikről nem tudunk, nem beszélünk – Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: