Aktuális

Az álomotthon-téma, ától zéig kivesézve, gazdagon illusztrálva

...elég klasszikus csajblog-téma?

A kert a fontos? A hatalmas tér? A csend, a nyugalom? A nyüzsgés? A jó közlekedés? Az előkelő szomszédság? Az alacsony rezsi? A fenntarthatóság? A kicsi ökológiai lábnyom? A fekvés? Általában mindenkinek az a természetes közege a (még elérhető) vágyak szintjén is, amit megszokott (ritkábban: annak a tökéletes ellentéte). Ez velem sincs másként, ha otthonteremtésről van szó.

Miért jó a kislakás?

Óriási rajongója vagyok a jópofa kislakásoknak. Ha elkap a gépszíj, két órán át is el tudok veszni az ezeket bemutató kisfilmekben. Már nem pörgök azon, hogy 12 nm-es lakást vennék, de továbbra is meggyőződésem, hogy nem kell hatalmas hodály: a meghitt, ügyes helykihasználású, alacsony fenntartású, energiatakarékos, jó helyeken fekvő otthonok érdekelnek. Már egy ideje nézegetek lakásokat a belvárosban, de szeptemberben jár le a fundamentám, úgyhogy nem kapkodom el a dolgokat. Ha szembejön valami klassz lehetőség, belevágok, ha nem, akkor pedig várok még. Azért 35 előtt jó volna valami, az illeték-téma miatt.

A kislakások mindenesetre azért jók, mert:

  • nem adósítod el magadat 120 éves korodig
  • maradhat lóvé akár egy helyes kis hegyi/tavi nyaralóra is
  • alacsony marad a rezsi, ami baromira fontos (én borzongok a 20 fokos kertesházaktól, hiszen úgy nőttem fel a panel 7. emeletén, hogy a pulcsi kültéri viselet)
  • ökoszociális, környezetvédelmi szempontok is vannak a világon
  • egyszerűbb tisztán tartani, ha te csinálod, ha más
  • eleve nem tudsz több tonna vackot felhalmozni, minimalista életstílus rulez
  • ha belegondolsz, egy 100 nm-es lakás nagy részét úgysem használja egy átlagos 3 tagú család
  • ha mégis nem várt méretűre növekedne a família, könnyű kiadni (a belvárosban, legalábbis), és az remek passzív jövedelemforrás, amíg a kölkök egyetemre nem mennek.

Milyen az ideális, de elérhető lakás (számomra)?

Nem könnyű olyasmit találni Budapesten, ami engem érdekel, és nem is marad sok időm nézelődni (nem lehetne, hogy csak valaki szól, hogy itt egy eladó lakás, pont jó lesz neked?). Mindenesetre már letisztult a kép 2013 ősze óta, mióta először szétnéztem az ingatlanpiacon:

  • legyen 1,5-2 szobás (jó, ha külön nyílnak)
  • 40 nm tökéletesen elég, nincs nagyobb pazarlás egy 80 nm-es kétszobásnál
  • emeleti legyen, tehát szuterén, földszint kizárva (panoráma jó, ha van)
  • világos legyen, sok természetes fénnyel
  • soha nem tudnék megbarátkozni egy gangra néző kecóval, hiába létezik tejüveg…. a zajok, a bekukucskálók, brr (igen, igen, a belvárosban szinte csak gangos lakások vannak…)
  • fürdőkád alap
  • egy kis erkély, terasz kéne (hé, az megvan, hogy lehet grillezni a 2 nm-es erkélyeken is? :))

Erkély-grill

  • a közös költség maradjon a realitás talaján
  • csak belváros, de jó is volna a Páva, Bokréta, Liliom utca kaliberű helyek mentén találni valamit….!
  • a 15 M már felső plafon, 12-t volna rá jó költeni legfeljebb cakkumpakk.

Jó, de vajon miért olyan, amilyen?

Ahogy írtam, nagymértékben befolyásolja a preferenciáinkat, hogy hol, hogyan nőttünk fel. Én Gyöngyös belvárosában, panorámás, magasemeleti, napos lakásban, szép nagy erkélyekkel, 65 nm-en. Mikor 11 éves lettem, saját szobát kaptam: anyámék megvették a szomszéd kecót, ami 55 nm-es (harmadik erkély!). Az így kapott 120 nm már sok volt nekem, éreztem, hogy nincs rá szükség hármunknak: a kis, meghitt zugokat szerettem mindig. Nem is tartott sokáig ez az időszak: 13 éves koromban meghalt anyám, és akkor a második lakás nagy részét (az én szobám kivételével) leválasztottuk, és kiadtuk albérlőknek. A vékony falakon keresztül azért elég sok minden átszűrődött a szomszédból… Eleve a belváros azt jelentette, hogy egész nyáron rendezvények zajlottak az ablakom alatt. Részemmé vált a nyüzsgés.

Panorámával nőttem fel

Panorámával nőttem fel, előttem zöld parkkal

Aztán voltam kollégista is, középiskolás koromban. Egerben, a Dobó téren – it cannot get fancier than that. Tíz lány egy 18 nm-es szobában, ahol nincs más tulajdonod, csak az ágyad, és egy szekrény fele. A szobában volt még egy asztal négy székkel, tehát ülőhely nem jutott mindenkinek. De minek is? Az emeletes ágy felső szintjén a sarokban külön kis birodalmat rendeztem be magamnak, és akkor rájöttem: másra nincs is szükség. Máig nem használok íróasztalt: egy ágy a munkaterületem, és ezerszer hatékonyabban és gyorsabban tudok dolgozni felhúzott lábbakkal, kényelmesen betakarózva. Megtanultam kiszűrni a zajt is, akár fát is hasogathatnak körülöttem. Nem is szeretek széken ülni, az irodában is törökülésben meg lótuszban alkotok. Így a legkényelmesebb.

Az infrastruktúra nagyon fontos: az éjjelnappali, a hipermarket, a nonstop pékség, a zöldséges, a gyógyszertár, a posta, a jó kajáldák, a kitűnő tömegközlekedési lehetőségek, és persze az is, hogy éjjeli 2-kor se legyen gáz hazasétálni. Értem én, hogy a József Attila-lakótelep például tele van nekem való 10 micis kétszobásokkal, de nekem az már a világvége, és igazi senkiföldje is egyben. A Nagyvárad tértől kábé minden az. Egyszerűbb dolgom lenne akkor is, ha a zuglói zöldövezetre buknék, de beleborzongok a gondolatba, hogy több átszállással lehessen csak hazajutni, és kihalt, csendes lakótömbök között kelljen mozogni a sötétben, a metrótól, a villamostól akár tíz percen át is. A legnagyobb körutak mellékutcáira vagyok ráizgulva a nyolcadikban, kilencedikben (lehet, izgulnék az ötödikre is, de nem 35 millióért). Most a Mester utca elején bérlek, ez tökéletes, csak jobbért adnám fel. Ez van. Kutyából nem lesz szalonna.

A best of inspirációk, nem csak minigarzon/kisházikó-buziknak

Most, hogy ilyen frankón megágyaztam a témának, jöjjön is pár kedvenc kisfilmem a sok közül, amiket – szégyen, nem szégyen – többször is megnéztem már. Azt hiszem, nem csak azoknak nyújthatnak inspirációt, akik kislakásokban gondolkoznak:

1. Gyönyörű kis 25 nm-es, zseniális megoldásokkal

A tér megosztása és ezáltal kitárása, a multifunkciós darabok… különösen az asztalba ágyazott tágas fürdőkád… egyszerűen elképesztően ötletes, igényes megoldások. Ha egészen más lakáspreferenciái volnának a kedvesemnek, és idomulnék ehhez, talán (idővel) vennék egy 4-5 ,milliós 20 nm-est befektetési céllal, és valahogy így alakítanám ki:

 

2. Még mindig minigarzon, az ötletek részben lophatók

Ez már így nekem egyben túl sok: túl sok hajtogatni való 24 nm-en, a funkcionalitás az otthonosság rovására megy, de érdemes elgondolkozni jó pár helytakarékos megoldáson:

 

3. És hát minden kislakás lelkének atyja: 16 nm-en 8 helyiség

Igen, igen, aki 300 nm-en nőtt fel és a szobája 40 nm-es, az most elájul, hogy wattafuck, de Steve Sauert mindenki ismeri, aki a minigarzonok és a minimalizmus szerelmese. Nem tudsz mást mondani, ha megnézed, mit épített fel, egyszerűen zseniális. Nyilván azonnal beköltöznék, az én igényeimnek ez tökéletesen elegendő: most 38 nm-en élek, és ez túl sok.

 

4. Egy térben, de mégsem egy térben a 3 tagú család

Na, ez például zseniális, a tipikus hogyan élj frankón családdal is egyszobásban magasiskolája. A pár itt mondjuk nem számolt gyerekkel, különben – ugyanezt a teret – másképpen alakította volna ki, de így is elvannak, lassan költöznek csak valamivel nagyobb helyre. A fürdő őserdei megoldása is nagyon ott van a szeren. Egy kicsit off, de muszáj megjegyezni: annyira cuki  kiskölök, ahogy lelkesen szaladgál a mediterrán nyárban… lehet, hogy nem is a kecó tetszik, hanem a jópofa hároméves? Na, az mindenesetre nyilván nem eladó.

 

5. És igen, a szabadság-szerelem utazó miniházak…

Ezeket bútorként Magyarországon is pár százezerért meg lehet rendelni egyszerűbb kivitelezésben, ez azonban egy összkomfortos luxuspéldány.  Természetesen itt emeljük ki, hogy a kislakás négyzetmétere ára gyakran – de nem mindig – magasabb, mint a nagyobb lakásé, mivel mindent méretre kell elkészíteni. Ez azonban nem törvényszerű.

 

+ 1

És igen, igen, akkor itt el is érkeztünk a gyönyörű, természetközeli, energiatakarékos öko-kisházakig…

…nyilván, ilyen fétisem is van, ezeket is órákig el tudom nézegetni (tudnám – ha nem dolgoznék azon, hogy fedezet is legyen ezek kistestvéreire, na). Nem csak eyecandy, hanem jó ötletek is vannak a képeken elrejtve:

 

Na jó, akkor most összegezzünk: kinek milyen az álomotthona, és miért? Sikerült valamennyire megvalósítani?

 

 

Advertisements
Eszter névjegye (834 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

63 hozzászólás Az álomotthon-téma, ától zéig kivesézve, gazdagon illusztrálva bejegyzéshez

  1. Bennem van egy kettősség ilyen szempontból. Vidéki vagyok, egész életemben családi házban éltem, udvarral, kerttel, házi állatokkal. Szeretem, ehhez vagyok hozzászokva, ha napfényre vágyok kimegyek az udvarra, ha hógolyózni szeretnék a kutyával, akkor veszem a csizmát és “fetrengek” egyet a hóban (ha van). A szomszédok nem lihegnek a nyakamon, hangosan is hallgathatok zenét, jó a környék, csend van és nyugalom. De látom a hátulütőit is a magas rezsit, a kihasználatlanságot, hogy mindig van vele valamilyen munka és stb.
    Ha nagyvárosban élnék akkor olyasmire vágynék, mint te, kis lakásra, alacsony rezsivel, jó fekvéssel (legyen világos, nekem ez nagyon fontos), biztonságos környéken, a földszint nálam is kizáró ok. Ez lenne számomra az ideális, a kérdés csak az, hogy a gyakorlatban mennyire bírnám a “bezártságot”.

    • Orbitális mázli, hogy nekem ez eddig kimaradt, így ötletem sincs, milyen, különben lehet, vágynék rá. Van két ismerősöm amúgy, akik pont neked való – de számomra is tetszetős – megoldást valósítottak meg. Idős építészpár, felnőtt gyerekekkel, tehát mások a keretek, lehetőségek, igények, de vettek az Újpesti metrómegállótól 5 percre – tényleg 5 percre – egy 50 nm-es KERTES HÁZAT. Gyönyörű a kert, szép csendes környék, de azért csak ott a metró az utca végén! A Határ úton – és annak mentén – is vannak ilyen házikók. Ez egy szép kapcsolás: 1. kertes ház, 2. nem túl nagy, 3. ÉS központi hely mégis, jó közlekedéssel (oké, nem belváros, de aki kertes házas, vidéki háttérből jön, annak 99 százalék, hogy eleve van jogsija, autója ugye, szemben a városiakkal, pláne kisvárosiakkal, ahol minden gyaloglótávolságra van), tehát egy más szetting.

      • Igen én is mindig úgy gondoltam, hogy számomra egy nagyvárosi, aprócska családi ház lenne a legmegfelelőbb, de nem hiszem, hogy valaha lesz rá pénzem. Csak álom marad, édes álom.

  2. “alacsony marad a rezsi, ami baromira fontos (én borzongok a 20 fokos kertesházaktól, hiszen úgy nőttem fel a panel 7. emeletén, hogy a pulcsi kültéri viselet)”

    20 fokos kertesház LOL. :D 18 fok, ha szerencsénk van és nem gyengélkedik a fűtés. Egyébként belegondolva tényleg mindenki ahhoz hasonló helyen szeretne lakni, amilyenben felnőtt. Én például akkor se tartanék télen 21 foknál többet, ha lenne rá pénzem. És nagyon fontos, hogy csendes helyen legyen. Egyébként ugyanazok voltak nagyjából a preferenciáim, mint neked, mínusz a belváros, aztán megvettem egy egymásból nyíló kétszobásat, mert beleszerettem a kilátásba.
    Ma még mindennap bebuszozom a városba és ott további 1-2 átszállással jutok el az ulticélomhoz. Nem tudom, hogy fogom megszokni, hogyha elköltözök, akkor csak egy átszállással vagy átszállás nélkül eljuthatok a legtöbb helyre. :D

    • Ó, hát nálunk a hetediken mindig kellemes 28 fok volt egész télen, imádtam. Megszoktam, hogy télen-nyáron az otthoni viselet egy bugyi, egy ujjatlan top, ohne zokni. Ehhez képest már a 3,6-os belmagasságú nagypolgári pesti albérlet is horror volt, de hála az égnek egyetlen szoba van, tehát felfűtöm simán, a konyha meg a fürdőszoba meg cserébe fűtetlen, mert ha ott vagyok, akkor úgyis 1. főzök, az melegít; 2. fürdök, azt meg én KIZÁRÓLAG forró vízben szoktam. Mediterrán vérem van, na. XD Nyilván a pasik ettől ki vannak bukva, mert ugye átlagosan 5 fok a hőérzet-különbség az átlagférfi és az átlagnő között, úgyhogy az én ideális 28 fokom nekik már 33 fok, ami tényleg sok (az ő ideális 21 fokuk meg nekem 16, ami meg brutálisan kevés), tehát folyton megy az alkudozás, 24 fok körül szoktunk megállapodni, amit én titokban 25-re állítok :D. És a legszebb az egészben: ezek után az Ikea 6-os fokozatú, legmelegebb lappföldi takaróját használom, a legforróbb nyári heteket leszámítva. XDDD Istenem, amikor nyáron 35 fok felé csúszik a hőmérő, én mindig virulok, miközben a nép kókadozik körülöttem a “borzalmas hőségtől”! :D

      • Nálam pont fordítva van, mármint ami nekem jó meleg, az másnak fagyhalál. Számomra az ideális hőmérséklet 20 fok, aludni pedig 15. A leghidegebb télben is egyszál semmiben alszom (és éjszaka egyáltalán nem fűtök).

        • Lefagytam a gondolattól. XDD

        • Dettó. Télen nem is tudok aludni melegben. Nyáron viszont megfázom a légkonditól. És kifekszem a napra aludni, ha nappal pihenni támad kedvem.
          Nincs gáz a házban, csak kályhával fűtök. Utoljára szombat este gyújtottam be, és nem biztos, hogy ma be fogok. Igaz, nem kertes ház, de a szomszéd lakás pl. üres, tehát nincs fűtve.

      • Én 33 fokot is kibírok :)
        És sajna imádom a kertesházat. Most jöttem rá megint, hogy nálam miért nem fázom 20-21 fokon, és miért kocog a fogam, ha másoknál van ennyi. Nálam padlófűtés van, és iszonyú sokat számít, hogy ha a 20 fokot derékmagasságban mérjük, alatta nem a fagyhalál van a padlóig. Mindenki másnál úgy érzem magam 20 fokon, mintha folyton vízben ülnék.

        Amúgy én kertesházat szeretek, nem halok bele a nagy terekbe, még csak fel sincs nagyn darabolva szobákra az egész. És nem igaz, hogy mindenki arra vágyik, amiben felnőtt. Én is lakótelepen nőttem fel, és mióta csak a földből kilátszom, mindig kertesházra vágytam.

    • 20 fok? Télen? Minek?
      Na jó, elviselem éppen, de nálam nincs. Igazából a nyári légkonditól ráz a hideg. Szó szerint.

      • Egyetértek. Kellemes meleg legyen mindig, épp elég az, ha kint hideg van. Nyáron meg örülni kell a természetes melegnek, és nem tönkretenni a természetet klímával!

  3. Nekem 3 verzióm is van az ideális otthonra.

    Az egyik az általad is felvázolt kicsi lakás, de akkor tényleg legyen nagyon kicsi. Nekem nincs bajom az egy szobás, amerikai konyhás lehetőséggel sem. Belvárosi legyen és utcára nézzen, legyen erkély is.

    A jóval módosabb verzió egy megintcsak kicsi, de már kertvárosi (tehát legyen mellé járgányom) szupermodern ingatlan kis kerttel, napelemes megoldással. Természetesen minden legyen gépesített: automatikus fűnyíró és öntözőrendszer, és legyen okosotthon, várjon haza megfelelő hőmérsékleten és fénybeállításokkal, a munkahelyről meg még el tudjam indítani a sütőt hogy frissen várjon a vacsora. Jobb esetben bejárónő takarítja.

    A legvégsőbb és legdurvább persze egy hollywood-i, esetleg egy tengerparti fényes palota lenne, természetesen bauhaus stílusban, nem szeretem a giccset. Legyen úszómedence, több szoba és fürdőszoba a vendégek fogadására, minimalista bútorokkal, hatalmas aulával, kiszolgáló személyzettel.

    Asszem nincs több.

  4. Sziasztok!
    Családi házban nőttem fel Szabolcsban. Rengeteg kerti és szabadföldi munkában volt részem gyermekként, ezért mindig társasházba vágytam. Főiskola már Bp-en és utána kezdődő karrierrel 12 év 30 nm-es lakásban. Spórolás és aztán dönteni kellett, hitel nélkül megvehető aprócska házikó valahol valamilyen külső kerületben vagy valamilyen menő budai kerületben kicsit nagyobb lakás. Aztán gyerektervek miatt úgy döntöttem jó lenne a kert és lett egy 50 nm-es pici családi házikó P.erzsébeten, Deák tér 35 perc. Csend, 300 nm-es kertecske, fűszerekkel, virágokkal, paradicsommal és cukkinivel :) és két rendetlen macskával. Gyerek nélkül egyelőre.

  5. Kedvencem a természetes építőanyagok és az igazi ökoházak. Sajnos még nem építettem ilyet, remélem lesz módom rá.

    • karina, érdemes elmélyedni benne, azok a gömbölyített vályogos falmegoldások, meg valahol régebben voltak ilyen kis titok (? nem az volt a szó de mi is?)-ablakok, hogy beépítettek egy kis képkeretet, kocsikereket, akármit, amin át látszott egy falatnyi a szalma-falból, hát sikoltozva néztem. Ja és a csavart gerendatetőket is.

      • Építőipari végzettségem van. :)

        • Tényleg? Az tök jó! És a szakmában dolgozol? Érdekes lehet figyelni a trendeket, mire van igény, keret, satöbbi. Ezek a környezettudatos házak igényelnek némi befektetést, de állítólag idővel megtérülnek.

          • “… de állítólag idővel megtérülnek. ” ez így nem fedi a valóságot. Komplexen nézve pedig egyáltalán nem biztos, van hogy összességében drágább lesz az épület építés, karbantartás, … mint egy hagyományos rendszer. Ezt mint elkötelezett ökopárti mondom. Több mint két évtizedes tapasztalattal a hátam mögött. Már nem igazán, igyekszem kiszállni belőle.

      • Csak itthon nem igazán van hagyománya, a környezettudatos építkezéseknek. Igény sincs rá nagyon. sajnos.

        • Igény szerintem egyre inkább van, igaz hogy inkább a rezsi ébreszti fel, mint a környezettudat. Egy darabig a bejegyzéseket is olvastam, ott mintha az lett volna, hogy engedélyt nem nagyon szeretnek kiadni ilyenre, ill nincs még meg a szabályozása.

    • Hú, ez izgalmasan hangzik. Nálunk hagyománya VOLT, de lényegében felszámolódott, mint a régi állat- és növényfajták, aztán az utolsó 25 évben már a kertészkedés de főleg az otthoni haszonállattartás is. De ma kezd az utóbbi iránt is újra feltámadni az érdeklődés, ráadásul közmunka programokkal is találkoztam ilyen irányban, talán az ökologikus építkezés is feltámad.
      A rossz tapasztalat: kőműveseknek fogalmuk sincs, mit lehet kezdeni egy vályogházzal. Olyan faluban, ahol MINDEN ház vályog. :O Vakolják cementes malterral, pár hét, max egy-jét év – leesik. Erre még erősebben cementes vakolatot kap – még hamarabb leesik.
      Lakók pikk-pakk lebetonozzák a belső tereket – a talaj nedvesség, ami párolgott a padlón át, most mászik fel a falakban, derékig nedves – jé, eddig nem volt az, mi lett vele, öregszik a fal? Ja, közben a lakás levegője száraz, párásítani kell. Az építész professzort meg hülyének nézik, mert NEM betonozza le az aljzatot. Csak azt nem értik, miért marad száraz a fal.
      Állatorvos ismerős tanítja a kőműveseknek (a saját házánál), hogy ha a falnál merevebb, ridegebb a vakolat, akkor az természetes, hogy lehullik. A régi kőművesek ezt tapasztalatból tudták.

      • A vályog egyik ellensége a víz ez igaz, a vakolat rengeteg ok miatt eshet le mind a vályogról mind más anyagról. A falak “vizesedésének” szintén rengeteg oka lehet. Pl az alap és a fal között nincs vagy nem megfelelő szigetelés, ablakcsere, ….. Az általános építőipari beton pedig önmagában nem vízzáró, enged át nedvességet.

        • Azoknak az épületeknek, amikről beszélek (évszázados házak) nincs szigetelése az alap és a fal között. Nem is volt beton alap. És mégsem voltak vizesek, illetve ahol nincs lebetonozva, most sem vizesek.

  6. Nekem amúgy egy ilyenem lesz, ha még egyszer az életben házépítésbe fogok: https://www.facebook.com/Szalmabalaepiteszet?ref=ts&fref=ts

  7. Csatlakozom a vidéki különítményhez. ^.^ A kiindulási pontom a kis falu, nagy családi ház, nagy udvar, nagy kert volt. Laktam városban is, Pesten is, szerettem is, de valahogy mindig az volt az érzésem, hogy nekem az csak addig jó, amíg fiatal vagyok, és egyedül, legfeljebb ketten, átmenetileg. De ha város, akkor belváros vagy jó közlekedés, mondjuk másfél szoba, és semmi esetre sem panel.
    Tény, hogy a kertes házzal rengeteg és folyamatos a tennivaló, de nem tudom elképzelni hosszútávon máshogy, mint hogy mezítláb kiszaladok a kertbe paradicsomért az ebédhez. :) Viszont az emeletes, 4 vagy többszobás családi házaknak nem vagyok híve (ilyenben nőttem fel), pazarlásnak tartom, és nagy és hideg, és messze vannak egymástól az emberek. Legyen mindenkinek egy kis vacka, de azért halljam meg, ha köhög a gyerek éjszaka (kivéve, ha mélyen alszom). :) És nagy konyha! Legyen nagy konyha, nagy ablakkal, ami az udvarra néz, naagy rusztikus, masszív fa asztallal. ^.^
    A legnagyobb kompromisszum, amit jelenleg kötnék, az egy kertes ház lenne valamelyik régimódi kisváros szélén. :)

    • A mezítláb paradicsomért az ebédhez mindenesetre jól hangzik, de ilyesmit még nem éltem át, nehéz elképzelni hosszútávon. :)

      2 másodperccel később: nem nehéz, simán elképzeltem.

      Csak hát az infrastruktúra. Hogy nincs éjjelnappali, nonstop pizzarendelés, és napi öt busz van (én nem akarnék jogsit, autót, ilyesmit).

      • Főleg akkor jó a paradicsom, amikor egy komolyabb, júliusi egy hetes eső után tűzelhalásban elrohad az egész, gyönyörű, félpiros mindenség. Szóval nem mindig annyira romantikus azért. :) De mezítlábazni attól függetlenül lehet. ^.^

        Igen, az infrastruktúra. Mindig azt mondom, hogy kis faluban akkor jó élni, ha biztosan tudsz vezetni, van autód, van pénzed fenntartani, és van arra lehetőséged, hogy időnként, mikor beveszed magad valami nagyobb városba barátok/bulizás/egyéb happening miatt, legyen pénzed/időd/lehetőséged valahol aludni. Ideális esetben egy belvárosi minilakás, amit fenntartasz magadnak. ^.^

        Egyébként egész hasonló dologról beszélünk ám, mikor azt mondjuk, hogy
        a; belvárosi lakás + vidéki nyaraló
        b; vidéki ház + belvárosi “nyaraló”
        Legyen meg a pörgés meg a nyugi is, max az arányok tolódnak mindenkinek a gyerekkori emlékei meg a habitusa szerint az álomlakások terén. :)

        • Tudom, lényeg, de a tűzelhalás nem paradicsom betegség, hanem az almatermésűeké.

          • Hát ezért ne csodálkozzon az, aki nem ért hozzá, ha “tűzelhalásos” lesz a paradicsomja. :D Mink itten úgy híjjuk, a lényeg, hogy tönkrement az egész. :)

            • Hát annyira nem öröm az :(

              • Nyilván. Megszakad az ember szíve, mikor meglátja, meg utána is emlegeti még egy darabig, de aztán túl kell lendülni az ilyeneken, különben rövid úton depressziós leszel. Én legalábbis nem szoktam kivárni az 50 évet, hogy viccet csináljak belőle, mint a South Parkban. Bár ott is más kaliberű dolgokra használják ezt a szabályt. :)

        • Tulajdonképpen tényleg hasonló a két koncepció:

          “a; belvárosi lakás + vidéki nyaraló
          b; vidéki ház + belvárosi “nyaraló””

          Ebben a műfajban is jó több lábon állni… illetve feküdni, mert az alvás egy kulcs.

      • En sajnos azt gondolom, a nemvezetes kb olyan mint jarni, uszni es angolul nem tanulni meg. Lehet ugy is elni, csak tul fontos dolgokban bizod magad masra.

        • Nálunk a családban senkinek se volt jogsija, nem volt rá szükség. Gyöngyösön minden max. 15 perc alatt elérhető gyalog is, vidékre van egy halom busz napközben, Pestre meg 15-20 percenként. Akkor sajnáltam csak, amikor mondjuk Rauch Ice Tea-akció volt a Tescóban, és csak két kartont bírtam elhozni (3 km-re van tőlem a Tesco), kocsival azért 10-et bepakoltam volna, hiszen egy hatos pakkon 1500 Ft-ot lehet spórolni ilyenkor. De aztán manapság már az online rendelés megoldja ezt a problémát is hála az égnek. XD Igazából nem volt még olyan szituáció az életemben, amikor hiányzott volna, hogy nincs autó. Megszoktuk, hogy gyalogolunk és buszozunk, és azért praktikusabb ezerrel, hogy lehet közben olvasni, dolgozni, intézkedni, ami vezetés közben nem opció.

          • ps.: Várjál, átgondoltam. Vagy öt éve a melóhelyen leselejtezték a régi tévéket, dvd-lejátszókat, egyéb kütyüket, és fillérekért el lehetett őket hozni. A 70 centis vastagtévé… na, igen, azt nem lehetett négy átszállással, Zuglóból a Mesterre megoldani. XD De találékony voltam: felhívtam a taxisokat, h egy erős úriembert kérek, aki 2 ezer Ft fix jattért beteszi a kocsiba, kiveszi a kocsiból a 70 centis vastagtévét, és segít velem – mert ez kétszemélyes meló – felcipelni a másodikra a cuccot, közben mehet a taxióra is. Később volt olyan ismerős, aki mondta, h megszervezte volna a szökést a melóhelyéről, h segítsen nekem ebben, de ez valahogy eszembe se jutott. Egyszerűen nem lett volna pofám senkitől se ekkora szívességet kérni. Na, akkor eszembe jutott a kocsi, de egy segítőt akkor is kellett volna szereznem, mert csak két ember bírja felvinni a lépcsőn a hossza miatt, tehát önmagában véve az autóval nem lettem volna kisegítve akkor sem.

            • Ez az átgondolások napja :)
              Nekem fura, biztos nagyon más kontextusban nevelkedtünk, én eleve ennél nagyobb országban, ahol átlagos nyári tevékenység volt leugrani sátorral, kempingfőzővel, matracokkal és néhány gyereknyi ökszeszorival a tengerpartra (700 km) vagy a legközelebbi unokatesókhoz hétvégén 150-200 kilométernyire. Azóta a szóródás csak rosszabb lett, két-három kontinensen átívelő, és nem volt mindenhol tömegközlekedés sem, ahol éltem vagy él valamelyikünk, ez valami borzasztóan Európa-specifikus dolog, csak hajlamosak vagyunk természetesnek tekinteni.
              Nálunk mindenkinek volt/van jogsija a szüleim és a testvéreim, unokatestvéreim generációjában, érettségi körül-után a normál ügymenet része volt, külön átgondolás nélkül, hogy kell-e majd vastagtévéket hurcolni, ahogy mondjuk az úszásnál sem töprengett el egyetlen felmenőnk se azon, hogy valszeg nem lesz belőlünk matróz. :) És igen, kellett sokat és sokszor, és tudom hogy mea klumpa, és tudom, hogy miattam olvadnak fel a jégtáblák a sarkokon, de én most itthon, vidéken se gondolom, hogy télen szeretnék hóban, esőben, vagy csak szimplán náthásan biciklivel bevásárolni, vagy a helyi igen ótvar buszközlekedésre bízni magam, amit csak hajszál választ el a nem létezéstől.

              • Érdekes, igen. Utazni mi is utaztunk sokat, de hát busszal, vonattal. Apu mindig szeretett fél órával indulás előtt már a pályaudvaron lenni, haha. Én mindig csak öt perccel indulás előtt szoktam feltűnni. Idegen gondolat, hogy valaha vezessek, nem tudom elképzelni, meg nehéz összegyűjteni fejben annyi indokot, ami miatt megérné. De ki tudja, nem zárom ki, hogy ez még változhat, sose lehet tudni. Never say never.

                • Hát asszem, elég sokat utaztam. Jó, az igazán távoliak persze repülővel. Mi az igazán távoli? Irán: busz. Fekete-tenger (Bulgária): egyszer repülő, egyszer kocsi, a többi vonat vagy busz. Adria: vonat. Odessza és Kijev: vonat. Berlin (Kelet-), Lipcse: vonat. Törökország (Kappadókia, Födlközi-tenger): busz.

  8. Én is falun nőttem fel, nagy házban, nagy udvarral, kerttel, szántóföldekkel, szőlőheggyel, állatokkal stb. Nagyon jó volt így élni, de rengeteg munka is, amit sajnos a mostani munkahelyi körülményeim miatt nem tudnék csinálni. A leges-leges legideálisabb opció az életemben az lenne, akkor lennék a legboldogabb, ha nyernék a lottón egy óriási összeget, és nem kéne többet pénzért dolgoznom. Elvégeznék valami ökogazdálkodással kapcsolatos iskolát, aztán vennék vagy építtetnék egy passzívházat valahol, ahol van erdő meg tó, tartanék egy csomó állatot, törpedisznót, kecskét, tyúkokat, kacsát, és lenne egy hatalmas kertem. Ültetnék egy csomó virágot, zöldséget, gyümölcsfákat, szőlőt, lenne melegházam is és csinálnék egy kivilugast. A házam pedig kicsi lenne, hobbitház-szerű, barátságos, és a nappali tele lenne könyvekkel és puha takarókkal, lenne kandalló, ami előtt nagy fotelek állnának. Lenne egy tágas konyha, kemencével, és terasszal és garázs, műhely a férjemnek. Nyáron hűvös lenne, télen meleg, kellemesen világos, hogy a szobanövényeim is jól érezzék magukat és magamhoz venném végre az anyósomnál csövező kaktuszaimat. Mindig meghívnám a barátaimat és a családomat, akikkel jókat beszélgetnénk és főznénk, amúgy meg ellennék az állataimmal meg a növényeimmel. Ha lennének környékbeli gyerekek, akkor vállalnék a szabadidőmben német és történelem korrepetálást a rászorulóknak ingyen. Megtanulnék lovagolni is, remélem, több érzékem lenne hozzá, mint a vezetéshez – bár jó lenne, ha legalább kistraktort vezetni meg tudnék tanulni. Egy ilyen lakással és élettel tökéletesen elégedett lennék.

    A valóságban városban kell élnem és dolgoznom, és nemrég vettünk egy 70 nm-es tetőtéri lakást, ami szerelem volt első látásra. Az ideális egy kis ház lett volna persze, valamelyik fontos buszjárat vonala mellett, hogy könnyű legyen bejárni, de sajnos ilyenhez aránytalanul nagy hitelből juthattunk volt csak. Vicces volt az ingatlanvásárlás, szeptemberben megláttam egy lakáshirdetést FB-n egy ismerős falán, és rám jött, hogy kéne venni valamit. Elkezdtük nézegetni a hirdetéseket, megnéztünk két házat és három lakást, és az egyik lakást, amibe már képről belezúgtam, megvettük. Nagyon tetszik, kedves, jó hangulatú, tágas, alacsony a rezsije, van légkondi – én gyűlölöm a meleget, halálos ellenségem. Jó helyen van, csendes, busszal a belváros 15 perc, de gyalog is 5 perc a kórház, a boltok, a konditerem, kb tíz a Tesco, és 3 a buszmegálló. Messze van attól, amiről álmodoznék, de nem rossz, a jelenlegi életmódunknak megfelel, élhető és kényelmes. De azért lottózok szorgalmasan.

    • Igen, sokszor az is benne van a dologban, hogy a házat megvenni még csak-csak egy dolog – pláne vidéken, a zsákfalukban, mint pl. Bodony, nemrég gyönyörű, felújított, 150 nm-es, 500 nm-es kertes családi házat láttam 5,5 millióért… öt éve árulják… csak aztán még ott van az:
      – élhetőség (na, onnan bejárni bejárni bárhova mennyi pénz, energia és idő)
      – a fenntartása (a rezsi, meg a takarítás, meg a kert rendben tartása, megint idő és pénz).
      Ezért gondolom, hogy egy közművesített, téliesített kis víkendházzal boldog lennék, ami picike, de szép helyen van.

      • Igen, sajnos ha teszem azt, be kell járni, ami napi több óra, akkor úgysem ér rá az ember a kerttel, házzal foglalkozni, úgy meg aztán minek is, csak hogy elvaduljon?

        Másrészt egy lakás esetében is sok minden kiderülhet, miután az ember megvette, ilyen-olyan gondok, problémák, amire aztán költeni kell, egy ház esetében pedig fokozott ez a kockázat. Akármilyen szépen is néz ki valami, akármit állít az ingatlanos, a tulaj, nagyon észnél kell lenni.

        Mi is néztünk nagyon szépen felújított, kedves ki családi házat, amiről aztán kiderült – 2 évvel azelőtti Google Street View képek alapján – hogy igazából nyakig penészes, olyan nagy arányú beavatkozás azonban, ami egy ekkora problémát kiküszöbölt volna, nem történt a felújítás során. És egy ilyenen hatalmasat lehet bukni, mert penészes házban lakni nem lehet, a vízszigetelés azonban többmilliós költség. Volt egy másik tüneményes kis ház is, amin lett volna munka, de nem ez rettentett el minket, hanem az ivóvizet adó ásott kút mellé telepített derítő, amit a tulaj elmondása szerint elég évi egyszer kiszippantatni…

  9. Na de hogy konstruktív is legyek, mert te tényleg lakást keresel, nem csak elméleti ábrándozás az egész, én meg épp körülnéztem a nyáron szerintem kb pont ebben a kategóriában:
    – ilyen könyvespolc melletti kádas minilakás megoldásoknak ne dőlj be, szerintem parasztvakítás. Rém aranyos nézni egy ujjongásnyi ideig, szigorúan másnál, de nem szeretnék belegondolni, mi lenne a bútorokkal meg a könyvekkel egyetlen percnyi zuhanyozás után. Sőt, akár csak kicsit szélesebb mozdulatoknál a kádból való kikelésnél
    – a legtöbb rémcuki extrémmegoldás ilyen, ill néha trükkösen kihagynak dolgokat (pl a hűtőt a konyhából, az ablakot a hálóból stb, és persze úgy olyan jól kihasználhatónak tűnik :) ebben még az IKEA mintalakásai sem korrektek.
    – fény és erkély a legbelebb belvárosban nem túl esélyes. Vagy nem fér bele ebbe a költségvetésbe. Vagy jellemzően ennél jóval nagyobb lakásoknak van csak.
    – Zugló az örök szerelmem, ott ki lehet fogni dolgokat, de most erkélyügyileg az is tragikus
    – ha az erkély nagyon fontos, akkor XII ker. Ott majdnem mindennek van, még a régi házaknak is Laktam ott, majdnem az Alkotás utcai nyüzsiben, csak egy lépéssel fölötte, és ott már volt. Alig néhány utca van körfolyosós bérházakkal, ahol nincs erkély, de egész jó kis cukiságokat lehet kapni. Mondjuk ennyiért tényleg inkább 40 nm alatt, de néhol még erdő is van hozzá és ezzel együtt akár busz is két háztömbnyire
    – új felfedezésem az Örs Vezér terétől kifelé rész, Sashalom, Cinkota, Mátyásföld, Árpádföld. Komplett ősfás rendezett falvak vannak benne, néhol igazi erdő, patak, vadkacsák,, társasházak is vannak, nem csak családi házak, remek az infrastruktúrája, sok a buszjárat, még éjszakai is, és istenien biciklizhető, fás, árnyékos, aszfaltozott utcák vannak benne, a főutakon végig lekerített bicikliúttal. A közbiztonsága is olyan, hogy nem hordanak rácsot a földszinti ablakokon.
    – ha nagyon muszáj belvárosnak lennie, ott is akad egy-két gyöngyszem, pl: http://maghaz.com/ itt úgy láttam, utólag is lehet erkélyt szereltetni, ha van pénzed rá, ill van egy közös tetőterasz is. Van közös wifi, bicikliparkoló, a földszinten kávézó mint a Jóbarátokban :)
    – érdemes a belső kerületekben a régi bérházakra épült tetőtereket is megnézni. Áll-leejtős dolgok vannak, csak ritka az ilyen pici lakás közte.

  10. Nekem teljesen más az ideális otthon, ezekben a kicsi izékben én minimum megbolondulnék, úgy érezném, bezártak egy lyukba. Nekem a minta a családi ház, amiben felnőttem, ezek a jellemzői pl.:

    – van egy nagyobb közös tér, ahol össze lehet jönni
    – mindenkinek van egy külön kis szobája, ahova félre tud vonulni, és ahova a többiek nem mehetnek be
    – nagyok az ablakok
    – van egy nagy étkező, ahol lehet vendégeket fogadni (nálunk ennek nagy hagyománya volt a szüleimnél, mármint a társaságnak)
    – van egy nagyobb udvar
    – az udvaron van egy terasz, ahova ki lehet ülni reggelizni, ebédelni, stb., nyáron itt lehet pihenni, fogadni a vendégeket
    – van kert, benne saját zöldség, gyümölcs
    – az udvaron zöld minden, a teraszon leanderek vannak, az ablakokban virágok
    – nincsenek bent felesleges terek
    – nem olyan, mint egy múzeum
    – az udvaron tűzrakó hely, mert nyári hétvégéken kint főzünk
    – az otthonod a te intim, zárt részed, nem kell másokkal egyezkedni: nem kell közösen dönteni arról, hogy kifestessük a lépcsőházat, este halkabban mozogni, nem hallgatni hangosan a zenét, a vendégeket éjfélkor haza küldeni, vagy rájuk szólni, hogy az erkélyen ne hangosan beszéljenek

    Ilyet szeretnék, amire Budapesten nincs nagy esély, ez itt egy vagyon. Mivel kompenzálok? Egy olyan lakással, aminek van erkélye, és az erkélyt jól kihasználom, tudod te is. :) Az ablak, erkély egy kiserdőre néz, ez itt a zöld rész nekem. Ezért nem költöztem gangos házba.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: