Aktuális

Miért csalja meg tízből egy férfi a terhes feleségét?

...na jó, a statisztika szerint

A Daily Mail friss cikkében azt feszegeti, hogy miért kúr félre tízből egy pasi a terhes felesége és – később – az újszülött gyereke mellett. Merthogy állítólag ez a statisztika. Nézzük csak meg ezt egy kicsit közelebbről…

Apu csak beugrott két numera között - kép: site-fusion.co.uk

Apu csak beugrott két numera között – kép: site-fusion.co.uk

Hogy vannak férfiak – és persze nők – akik szeretnek flörtölni, hódítani és főként szexelni bárkivel és bármikor, az egy dolog. Tök fölösleges rajta moralizálni, nincs ebben semmi különleges. Legfeljebb abban, hogy a pasira ezért gyakran hősként tekintenek, a nőt pedig többnyire ribancnak tartják – ez azonban már egy másik téma.

Mindenesetre az erkölcsiség talajára lépve, ha valaki ilyesfajta karakter, azelőtt három út áll:

  • Nem köteleződik el, nem alapít családot, hogy továbbra is az ösztönei állhassanak az első helyen. Tök korrekt, humánus attitűd, kimondottan rokonszenves.
  • Nyitott kapcsolatot választ, ahol a párja maga is olyan, mint ő, de legalábbis – ilyen is van, ne lepődjünk meg – elfogadja azt, hogy a kedvese félrelép, míg ő otthon ül (tételezzük fel, hogy van 1 százalék, akit ez tényleg nem zavar, mert nem érzelmi kérdés számára vagy a szex, vagy a házasság… vagy egyik sem).
  • Megtanul uralkodni az ösztönein, merthogy az elköteleződés és a családi élet erről szól (és nem csak szexügyben, hanem akkor is, amikor mondjuk fél éven át nem alszol egyben három óránál többet), és ehhez felnőtt emberként tartja is magát.

Ami egyáltalán nem megoldás azonban: amikor a delikvens össze-vissza hazudozik és félrekúr, és ezzel nem csupán megalázza a társát, de adott esetben kellemetlen helyzetbe, sőt veszélybe is sodorja (hallottam olyan esetről a közvetlen ismerősi körömben, ahol a nő a férjétől kapott HPV-vírus miatt halt meg méhnyakrákban, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy milyen az, amikor egy érzelmileg labilis szerető kerül a családi vérkeringésbe). Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek után hiába a megbocsátás, csodálni és kívánni már soha többé nem fogsz olyan embert, aki becsapott és megalázott téged, tehát egy gyenge, önző szerencsétlenné vált a szemedben.

Különösen akkor, ha ezt a legérzékenyebb, legkülönlegesebb, legkiszolgáltatottabb helyzetedben teszi ezt. Például akkor, ha súlyos betegségből lábadozol. Vagy mondjuk terhesség idején. Párhetes, pici kisgyerek mellett. A két utóbbi esetről szól a Daily Mail cikke: az erős állítás után, miszerint tíz férfiből egy félrekefél, amíg a nője a gyermekükkel várandós (tényleg, komolyan?), nők mesélik el a saját történetüket, amelyet a férfi vallomása – egy esetben tagadása – és egy szakértő elemzése támaszt alá.

(Szívszorító, ahogy mindegyik nő átélte a teljes megaláztatást és élete legnagyobb csalódását, aztán próbált megbocsátani a családi idill érdekében. “De hiába volt jóképű, már nem vonzott, mert csak egy férget láttam, aki hónapokig hazudozott és kihasznált másokat” – mondta az egyik feleség, akinek a zura két terhesség alatt is eljátszotta ezt a bravúrt, és titokban a szeretője is szült tőle ikreket. Olyan is volt, aki szíve szerint rögtön kilépett volna a kapcsolatból, de a gyerekvállalás miatt ott állt állás és pénz nélkül, és el sem tudta képzelni, hogyan lásson el két kicsi gyereket – köztük az újszülöttet – teljesen egyedül. Belegondoltál már, hogy ezek milyen kemény élethelyzetek? Itt nincs jó megoldás, csak veszíteni lehet.)

A szakértő a cikkben összefoglalja, miért szokott félrelépni tízből egy pasi a terhes felesége, illetve a párhetes kisgyereke mellett:

  • az emberek – férfiak, nők, egyaránt – hajlamosak berezelni a felelősségvállalás egy-egy újabb lépcsőfokától, és van pasi, aki így próbálja oldani ezt a feszültséget (ja, mert beszélni róla és együtt megoldani a felmerülő problémákat nyilván necces, meg amúgy is, minek lelkizni folyton?!)
  • kevesebb figyelmet kap a feleségétől, félti a pozícióját (persze, mert a gyerekvállalással kapcsolatos feladatok zöme a nőre hárul: a megoldás tök egyszerű, közösen készülni mindenre, és együtt gondozni a gyereket – mindjárt felelősséget, és nem testvérféltékenységet fog érezni a kedves apuka)
  • van, hogy egészségügyi okokból tilos a szex a terhesség alatt, orvosi rendelvényre, máskor pedig a nő nem érzi úgy, hogy vágyna az együttlétre, aminek számos oka lehet (erről van is egy remek paródia a Díványon, épp a héten jött ki… legalábbis szerintem paródia, máskülönben miért szerepelne minden sorban a “férfiember” szó és más modoros kifejezések, és miért mutatna be egy teljesen középkori életfilozófiát, ami szerint maszturbálni gány dolog, ha az embernek nője van? az önkielégítés tök egészséges dolog, amíg nem megy a partnerkapcsolat rovására, és ha épp nincs más lehetőség, nagyon-nagyon felszabadító tud lenni*)
  • a “férfiember” (jajbazeg, átvettem én is!) nem kívánja a gömbölyded feleségét (ezt mondjuk eléggé bizarrnak találom, mert szerintem egy tök szexi dologról van szó, tehát azt hinném, hogy az ilyen férjúr inkább meleg, mint nem, de persze hallottam már olyanról is, hogy az ÚJ FRIZURA miatt nem kívánta az asszonypajtit az embör, tehát semmi sem lep meg: van egy réteg, amely egyszerűen túl éretlen és felületes** ahhoz, hogy a fejében élő képen kívül mást is értékelni tudjon, ilyenkor viszont hála a jó égnek megint csak ott van Marok Marcsa, és döbbenetes módon penetráció nélkül is milliók élnek teljes életet, még ha nem is a valóságshowkban)
  • + bonus track: mert megteheti, el van nézve neki, és ideje is van rá bőven

Ezt úgy nagyjából körbe is jártuk, azt hiszem.

Mi történik akkor, ha a férfi – Gyurcsány Ferenchez hasonlóan, hogy valami jót is mondjunk róla ezen a blogon :) – felelősséget képes vállalni, részt vesz a gyerek(várás) körüli teendőkben, gondozza is a csecsemőt, be is tartja a magától értetődő orvosi utasításokat (nyilván a hat hét gyerekágyról mindenképpen szó van), és a neje mégsem akar hónapok elteltével sem (eleget, vagy egyáltalán) szexelni vele? Akkor megint csak – ó horror, ó borzalom! – le kell ülni beszélgetni, és szükség esetén releváns szakember segítségét kell kérni (ez az esettől függően lehet pszichológus, szexológus, de akár nőgyógyász is).  Felnőtt emberek így működnek, nem pedig hazugsággal, csalással, a másik megalázásával, hogy a saját ösztöneiket kielégítsék mindenek felett, mint egy álló farkú hímgorilla a tüzelő nőstény előtt.

Aki ezek után félrekúr, annak sajnos nem feleség és gyerek kell, hanem anyuci szoknyája otthon az osztatlan figyelem miatt, egy éjjel-nappal mosó-főző-takarító rabszolga a kényelem kedvéért, és egy frankó guminő a gerjedelmek levezetéséhez. Még jó, hogy ezekből kettő az egyben szinte mindig kihozható.


*azt hittem, ilyesmit csak a BRAVO híres rovatában kell leírnom, de ezek szerint talán nem…
**külön bájos a Daily Mail cikkében az a 150 kilós zsírdisznó, aki szerint a sportos, csinos neje “elhagyta magát” terhesen… muhaha, sírok

Reklámok
Eszter névjegye (877 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

118 hozzászólás Miért csalja meg tízből egy férfi a terhes feleségét? bejegyzéshez

  1. 10-ből 1? Nekem ez túl jó aránynak tűnik. Vagy csak azért ennyi, mert 3-5 is megtenné, de még ehhez is gyáva férgek.
    A kifogás meg a nyafogás megy, a felelősségvállalás meg nem igazán. Se a belegondolás, se az átérzés, se a valódi megegyezés, kompromisszum keresése.
    Azt’ sajna ezek az ösztönlények is szükségesek a gyerekhez. Pedig mindenki jobban járna ha leadnák a szmötyit a spermabankba, meg fizetnének valami társadalmi gyermekellátási alapba. A leendő anyukák, meg megkapnák a löttyöt és rendszeres utalást az alapból. Meg megfelelő ellatórendszert hogy egyedülálló anyaként is teljes életet élhessenek. Mindenki jobban járna.

    • A 10-ből 1 szerintem sem reális, de ha jól értem, ezt a számot az anyukák adták meg a férfi vallomása alapján. A 10-ből 1-től csak én többről tudok, elég azokra a férfi ismerősökre gondolni, akik nálam vagy a barátnőimnél próbálkoztak, amikor a feleségük terhes lett. És a férfiszolidaritás nagyon erős a megcsalás-témában, hallgatnak erősen, ha ilyet látnak, hallanak, sok soha sem derül ki. Nincs rossz véleményem a férfiakról, csak a saját tapasztalataimat írom le.

    • Szerintem meg pont, hogy extrém számnak tűnik, én az én ismerősi-baráti körömben elég ritka a félrelépés. Oké, tanúja voltam már néhány elképesztő (meglepő, fura, bizarr) helyzetnek, de nem hinném, hogy ilyen nagy ez a szám. Nemtom, de olyan elszomorítóak az ilyen cikkek. :(

  2. Gyurcsány Ferencet, aki heherészve beszél a lecserélt öregecskedő feleségről, nem tenném azért ide pozitív példának. Még akkor sem, ha a neje, aki nála ezerszer eszesebb és karakánabb ember, használja is a kvalitásait arra, hogy jó színben tüntesse fel.

    • Az nincs meg, hogy az exnejével hogyan bánt, miként beszélt róla, de a mostanival vagy 20 éve együtt van, és mivel Gyurcsány ötvenegynehány éves, nem tudom elképzelni, hogy huszoniksz évvel ezelőtt öreg neje volt neki, tehát ez így homály, és most lusta vagyok guglizni.

      Én inkább azon röhögtem, hogy érthető, hogy a csóka vigyáz majd a gyerekre, mert hát a parlamentbe köztudomásúan nem jár be, országjárásokon se vesz részt, tehát ráér babázni, finoman fogalmazva, ezerszer jobban, mint az említett ezerszer eszesebb és karakánabb ember.

      Ezzel együtt nagyon tetszik, hogy a páros felvállalja a közös gyereknevelést, ez volna a normális.

        • Ja, dereng már, igen: elengedett egy faszkalap poént, amit nem kellett volna (abból a pozícióból, abban a kontextusban triplán nem) – gáz, persze, de ő szerintem amúgy ezen a téren korrekt. A kormányzása más kérdés, de én azt látom, hogy családi élet dolgában rendes a pasi. A lánya, Anna askfm-je is zseniális volt (az megvan?), lehetett látni, hogy a fater hozzáállása és a fater-mutter házassága tök rendben van.

          • Nemtom. Szerintem nem csak a kormányzása, hanem az egész ember tetőtől talpig gáz. Előbb találkoztam egy előadáson Dobrev Klárával, mint hogy egyáltalán felhasított volna hazánk egére a fickó csillaga, utólag meg, amikor megtudtam, hogy az ő neje, jó hosszan köpni-nyelni nem tudtam, hogy egy olyan kaliberű nő hogy mehetett hozzá egy ilyen gusztustalan fazonhoz.

            • Sztem a családi életük tök rendben van, ahogy látom ezek alapján, de attól még a fickóra nem bíznám a kutyámat se, ahogyan ikszet se tettem soha sehova, ahol a (pártja) neve szerepelt. Mondjuk, ilyen fura páros sok van, amikor nem érted, hogy lehet ennyire vak a szerelem. XDDDD

  3. Tóth Krisztián // január 24, 2015 - 15:15 // Válasz

    3 gyerekes apaként csatlakozom a fenti megállapításokhoz. Csakis agyatlan, érzéketlen, primitív véglények képesek ilyen gusztustalan módon átverni, megalázni a gyermekük (gyermekeik) anyját. Ilyesmire nem mentség sem a szexuális gerjedelem, sem a klasszikus pszicho-duma (“megijedtem a felelősségvállalástól…” kezdetü történet).

    • Azok nem is mentségek, csak mentegetőzések. Olyan, mint mikor a gyerek azt mondja: de a Jóskapista mondta!

    • Kaptam pár nagyon fura levelet a témában (csak most értem rá megnézni őket, hétvégén nem voltam internetközelben), úgyhogy annyira örülök neki, hogy az értő olvasóknak nem az jön le, hogy én azt feltételezném, hogy minden apa ilyen, merthogy épp ellenkezőleg: annyira távol áll a hazugság, csalás, megalázás, önuralom hiánya, kéjvágy azonnali kielégítésének kényszere az apai felelősségvállalástól, hogy ezt a kisebbséget az igazi apáknak alapvetően el kell utasítania.

  4. A megállapítások kicsit sommásak, így ezt az írást a “15% – Indulaton túl nem látó szöveg”-be sorolnám. :-)

    • Érdekes, én kétszer is figyelmesen átolvastam a cikket, de semmilyen indulatot nem fedeztem fel benne. Egy teljesen érdekes, életszerű, eleven elemzése egy jelenségnek. Most vagy az van, hogy kevés szöveget olvasol, és ezért nem tudod értelmezni az erős metaforákat, hasonlatokat, jelzős szerkezeteket, és az neked már indulatnak tűnik, ha valaki ilyeneket használ, vagy az az van, hogy valami bűntudatod van, mert csaltad már meg a feleségedet/férjedet/párodat.

      • Természetesen véleményes dolog, sajnos nekem pl. a “zsírdisznó” már nem fér bele az “erőteljes metafora” kategóriájába és szerintem az egész zsírdisznós mondat sem a higgadt tényközlés mintapéldája.
        Sommásságra pl. a “Ami egyáltalán nem megoldás azonban: amikor a delikvens össze-vissza hazudozik” kezdetű mondat tarthat számot. Ó, dehogynem megoldás, alkalmazzák is sokan. Hogy mennyire optimális megoldás, az már vitatható, és persze a megoldás megítélése attól is függ, hogy milyen helyzetet akarnak vele megoldani, visszakönyörögni magát a feleséghez, fenntartani a látszatot maguk vagy mások előtt, mittudomén.

        Igazán az “A szakértő a cikkben összefoglalja” pontokba szedett részben a zárójeles részekben kezdődnek -szerintem- az indulatok, rögtön az első: “ja, mert beszélni róla és együtt megoldani a felmerülő problémákat nyilván necces, meg amúgy is, minek lelkizni folyton?!” Szinte lehet hallani a megvető hangsúlyt, illetve érezni a (z indulatból? indulatkeltésből?) túlzón leegyszerűsítő észosztást.
        És fokozódik, ahogy haladunk tovább, a “Felnőtt emberek így működnek, nem pedig hazugsággal, csalással, a másik megalázásával”-ból is már csak a “megazisten” hiányzik. Az utolsó, “Aki ezek után félrekúr, annak sajnos nem…” kezdetű,ledorongoló erkölcsprédikáció.

        Szerintem az írás tárgyszerűen indul, de aztán kicsit sok lesz benne a szubjektív, illetve véleményes, sőt, leegyszerűsítve ítélkező elem, ezeket neveztem én összefoglalóan indulatnak és szerintem ilyenből túl sok van az írásban.

        Ezen a mondaton gondolkodtam, hogy leírjam-e, de megkockáztatom: azt is mondhatjuk, hogy pl. Bayer Zsolt sem uszít, csak erőteljes jelzőket használ a cigányokra és a zsidókra.

        A kommented végén a személyeskedés az nem esett jól.

        • Szellemi és erkölcsi szempontból állandóan két tűz között vagyok, és ez gyakran skizofrén állapot. A két tűz a következő:

          1. Ne ítélj, hogy ne ítéltess. Hiába követ el valaki hibát, sőt: adott esetben bűncselekményt, te sosem fogod ismerni a története összes mozgatórúgóját, az eset többi oldalát, de ha még ismered is – a környezetedben és a veled történő dolgok kapcsán – akkor sem feladatod ítéletet mondani senki más felett. Igazából még magunk fölött ítélkezni se bölcs dolog szellemi értelemben, hiszen a kulcs a felismerés, a tudatosság, hogy nem teszek olyat mással, amit nem szeretnének, hogy velem tegyenek – és ez kényszerrel, nyomás hatására nem elérhető állapot. (Utána meg b. sok munka, mert hiába vagyok én is tudatos erre a felismerése, természetesen én se tudok sajnos minden helyzetben így reagálni.)

          2. Ítélkezés-e megélni azt, hogy az anyagban létezik a kettősség, mint olyan, tehát a Jó és a Rossz elkülönítése állandó, fontos feladat? Nem hiszek abban a túlzó ezómaszlagban sem, hogy negatív dolgokról nem beszélhetünk, mert azzal azt éltetjük: nem, a szembenézés fontos, más kérdés, hogy a pozitív teremtéshez tudatos továbblépés, a múlt meghaladása kell. Minden másodpercben, minden lépésemmel döntést hozok, amit jónak vagy rossznak látok az erkölcsi mércém alapján, és ez nem feltétlenül ítélkezés, illetve nem annak a negatív válfaja. Hiszen annyit teszek, hogy nemet mondok a destruktív dolgokra, és ennek az eszköze minden esetben expresszív képek és érős érzelmek kíséretében történik. És itt jön az a pont, hogy ez valahol FELELŐSSÉGÜNK is, nekünk, akik igyekszünk tudatosabban élni: rámutatni arra, ami káros, a mélybe húz, kimondani azt, ami szar.

          Tehát igen, ez a kettősség mindig bennem van, amikor “ítéletet mondok” – de legalábbis különválasztom a szart a májtól – erős képek, érzelmek mellett, és közben ott van az is, hogy meg akarom érteni, fel akarom fogni egy-egy jelenség minden oldalát, szemszögét, nézőpontját, és igyekszem a jelenséget vitatni, nem az embert. Vagyis gusztustalan dolog a csalás, de az ember csak ember, aki téved… a kérdés, hogy mit kezd azzal, amit ebből tanult.

          • ps.: És még egy reakció a fenti kommenthez, ki ne maradjon, mert fontos: természetesen soha nem volt és nem lesz célom ezen a felületen a tárgyszerűség, mivel eleve véleményműfajban gondolkozom.

          • Ne gondold túl, azt írsz, amit és ahogy akarsz és persze ahogy sikerül. Nem kívánságot vagy elvárást szerettem volna megfogalmazni, hanem egyszerű véleményt, miszerint úgy látszik, írás közben elvitt a harag. Szerintem. És mivel Dreamside szerint nem, felsoroltam, hogy szerintem miért igen. És hogy ezt a művet szerintem pár évvel később a kevésbé jól sikerült írások közé fogod sorolni. Ha nem lesz igazam, nem lesz igazam. :-)

            Persze, egy dolognak sok nézőpontja, magyarázata és olvasata lehetséges, nem kötelező mindet körbejárni és nem is lehet, se idő, sem erő mindenről könyvet írni és az ember amúgy is ösztönösen válogat aszerint, ami neki épp fontos, vagy egyezik a világképével, vagy amit ért stb.
            Éppen ezért szerintem csak a magában szemlélt, végletekig leegyszerűsített és egyidejűleg leszögelt nézőpontból szemlélt eseményről lehet egyértelműen megmondani, hogy az jó vagy rossz.

        • A “zsírdisznó” teljesen indokolt kifejezés. Nézzél már rá arra a csávóra: egy modell külsejű szépség mellett izzad tripla tokával, és a nő így is szerette. Aztán a fotó szerint a felesége ha öt-tíz kilót hízott a terhessége alatt, de az meg már sok volt… azért gondolkozzunk már. A szerelem ennyire kilóktól függ??? Ráadásul a fickó lustaságból volt kövér, a terhesség alatt esetleges hízásnak meg hormonális okai is vannak.

          • Ránéztem, szerintem ha Eszter nem indulatból ír, akkor lekövérezi, vagy dagadtozza. Zsírdisznó lett, nekem ez felháborodott alázást jelent, merthogy alapvetés, hogy minden férfi disznó, és mindamellett, hogy megcsalta a feleségét, még dagadt is.
            Ezzel az egésszel nincsen baj, fel lehet háborodni nyugodtan ilyesmin, kibaszott zsírdisznózni is lehet, de ha ez nem felháborodásból történt, hanem hidegfejű hatáskeltésből, ez elismerésre méltó teljesítmény és nem hinném, hogy így történt. :-)

            Értem én a felháborodást, hogy még a puhos csávónak áll feljebb, de nem tudhatod, kibe mi van bedrótozva, mire ugrik, mitől undorodik, fél, és min tanult meg már uralkodni, már ha tudatában van egyáltalán. Megkérdezhetnénk a nőt is, ő mire gondolt, amikor hozzáment emberünkhöz.

            • “Zsírdisznó lett, nekem ez felháborodott alázást jelent, merthogy alapvetés, hogy minden férfi disznó, és mindamellett, hogy megcsalta a feleségét, még dagadt is.”
              Eszter a konkrét esetre használta ezt a kifejezést, a többit ebből már te “vezetted le”. Egy magára igénytelen fickó kettős mércét alkalmazott, nekem a zsírdisznónál sokkal cifrább dolgok is eszembe jutnak (ismétlem, a konkrét esetben).

  5. Nem tudom, nekem a Daily Mail a Kacsa Magazinnal van egy szinten, simán kitalálnak hasraütéssel sztorikat és lehozzák, úgyhogy nem szívesen látom őket forrásként. A Díványos cikket viszont nem tartom paródiának, nekem személy szerint több pasi is panaszkodott már, hogy hirigben vannak a zasszonnyal és nincs szex, hát milyen ciki dolog ez, ő nem azért nősült, hogy a zuhany alatt szappanozva rendezze le a saját igényeit, nem arra van a nő?

    • Hú, Angliában óriási kultúrája van annak, hogy Joanna Jones meg Kate Smith elmeséli személyes történetét egy lapnak, fotókkal meg minden. Emlékszem, a 90-es évek közepén, mikor iskolai kiránduláson voltunk Angliában, én le voltam döbbenve, hogy mekkora piaca van a Take A Break-kaliberű, sztorimesélős hetilapoknak, és hogy döglenek a kertvárosi háziasszonyok azért, hogy ők is bekerüljenek, és megkapják a 200 font honort a kitárulkozásárt.

      Ennek a piacnak a koppintására épült később a Csók és könny-féle magazinhalmaz, de nálunk ez sosem alakult ki: a magyar ember nem fog képpel és névvel kiállni, hogy Géza alkoholista és ver, sorry. Eleve a celebek confessional writingja se működik, nálunk nincs Liz Jones meg Penelope Trunk (https://barokeszter.hu/2012/06/14/a-bena-maszturbalastol-a-spermalopasig-sotet-titkok-nyomtatasban/), a magyar celebszerző olyasmit vall be, ami nem ciki, hanem hízelgő rá nézve (ha szar is volt, erkölcsileg győztesen került ki belőle a végén). Nagyon más kultúra, nagyon másfajta termékek tudnak erre épülni. Mi 40 évig nem beszéltünk, ők a megbeszélés kultúrája.

      A Daily Mail rendelkezésére kitűnő alapanyag áll, és nagyon értik a szakmát azok, akik náluk dolgoznak. Lehet skatulyázni a Mailt, hogy neokonzervatív, erősen jobbos bulvárlap, és igen, valóban a fúj bevándorlók-fúj white trash-celebsegg háromszög köré épül a kontentjük 90 százaléka, de mind műfajában, mint szakmai színvonalában teljesen más, mint pl. az említett Kacsa, ami, ha jól azonosítom be, a 90-es években volt egy teljesen zs-kategóriás színeszagos, ami forrás nélküli hírátvételből és szenzációhajhász kitalált sztorikból állt, illusztrációkkal konkrét portrék helyett. Kb. mindenki azért vette, mert volt benne szexapró, amiben már 1992-ben is le lehetett írni, hogy “arab diákok farkát rendszeres szopással karbantartaná kopasz 50-es úr”.

      Dívány-cikk: nemtom, azt értem, hogy LÉTEZIK egy (igen széles) réteg, aki számára a nő egy házi eszköz a kényelemhez és a gyönyörhöz, és ha már van, akkor muszáj használni, akár van kedve, akár nincs, ha van fasírt, ha nincs, mert szarjunk a lelki tényezőkre, ne dumáljunk, dugjunk. Oké, ez tök világos, de a konkrét írásban megfestett élethelyzet egy értelmiségi, érzékeny attitűdöt tár elénk (tépelődik, szabódik, aggódik a narrátor), amiben markáns kontraszt a tabu, hogy ha épp nem szexelne/szexelhet a nő, akkor gáz kiverni. Mikor volt gáz kiverni? Kiverni nem gáz, felszabadító. Emiatt a kontraszt miatt gondoltam, hogy paródiáról van szó, amit a nyelvi tálalás (modorosság stb.) is erősít, de persze heck knows, lehet, hogy van egy réteg, aki értelmi és érzelmi fejlettsége ellenére is kajakra úgy érzi, hogy a feleség jog a rendszeres dugásra, és onnantól derogál a faszverés. Ezt nem zárom ki, mindenesetre nagyon aggasztó gondolat.

      • Amikor a News of the World lehallgatási botrány kirobbant, akkor jelent meg több interjú nevüket elhallgatni kérő volt újságírókkal, akik arról meséltek, hogyan készülnek az ilyen újságok cikkei. Többek közt a Daily Mail ex-dolgozói is nyilatkoztak. Állítólag a megjelenő anyag minimum fele úgy születik, hogy valaki látta X és Y celebet egyazon klubban egyazon estén, akár több órás eltéréssel, de ennyi már elég ahhoz, hogy megjelenjen egy, a kettejük közt zajló titkos románcról szóló írás. “Bennfentesek szerint X igazán komolyan gondolja, és bár a Z bárban csak visszafogottan flörtöltek, több szemtanú szerint is izzott köztük a levegő.” És így tovább. Az alaphozzáállás az, hogy amelyik alanynak nem tetszik, az pereljen, ilyen apróságok miatt úgyse szánja rá az időt, amit az ügyvédjük ráadásul aranyárban mér. Természetesen a talán kirúgott exmunkatársak nyilatkozatait se vettem készpénznek, de mivel egybecsengett mindazzal, amit addig is sejtettem, azóta nálam még kisebb hitele van a DM-nek.

        Dívány cikkben meg neked legyen igazad, de én mostanra túl cinikus vagyok.

  6. veragelencser // január 25, 2015 - 15:33 // Válasz

    Hála az égnek úgy tűnik, az én férfiismerőseim azért jóval normálisabbak – imádják a gyerekeiket, és eszükbe sincs megcsalni életük párját, sőt! Az egyik bizalmasan bevallotta, hogy amióta meglátta a saját babájukat tartó feleségét, még szerelmesebb. ^^
    (De csak azért bizalmasan, mert még híre menne a férfitársadalomban, hogy neki amúgy vannak érzései. :D )

  7. Szeretném leszögezni – mielőtt még nekem esik mindenki -, hogy se nem védeni, se nem felmenteni nem szándékozom ezen férfiakat, csupán pszichológiai értelemben egy kicsit mélyebbre ásva megmutatni az alapvető problémát, ami kiváltja eme elítélendő magatartást.

    Tehát ahogy a cikk is írta, amikor a nő bejelenti, hogy terhes, a legtöbb férfi (tisztelet a kivételnek!!) hanyatt-homlok menekül egy másik nőhöz, hogy védelmet keressen. Vajon miért? Ha esetleg kibírják addig, hogy megszülessen a pici és akkor teszik meg, mondván a hitves csak a gyerekkel törődik, vagy elhízott, nem kívánja már a férje, stb. No de miért van ez így?
    A legutóbbi szakításom után került a kezembe Csernus doki “A férfi” c. könyve, amiben világosan és őszintén leírja a problémát.
    A felelősségvállalásról van szó. Egy felnőtt ember felelősséget vállal a tetteiért, mindennek vállalja a következményét amit valaha tett, még akkor is, ha tudja, jól nem jöhet ki belőle. Igen ám, de egy gyerektől el lehet várni mindezt? Nem. A gyerek azért gyerek, mert nem elég érett ahhoz, hogy felelősséget vállaljon magáért és a tetteiért. Hárítja őket minden olyan esetben, amikor csak teheti. Szóval ezek a férfiak valójában nem felnőttek, érzelmi szinten kb. egy 5-12 év közötti gyerek szintjén mozognak. Az a férfi, aki a gyermek gondolatára hidegrázást kap, az maga is gyerek. Hozzá van szokva, hogy a kapcsolatban a párja kinyalja a seggét, körülötte forog a világ, mert ő a nagy, erős “Férfi”. De hoppá, érkezik egy kis vetélytárs, akivel “Anya” többet törődik, mint velem. Mi lesz most? Keresünk egy új hódolót, bocsánat “pótanyát” aki csak velünk foglalkozik.
    Megeshet azonban az is, hogy az undort, amit a terhes asszony, esetleg frissen szült anya irányában érez valójában a saját anyjával való kapcsolatára vezethető vissza. Ha a kisfiú undorodik a saját anyjától, mert azt látta anya szülés után elhagyta magát, kövér, ápolatlan, nem vonzó, akkor “felnőtt korában” mindent megtesz azért, hogy elkerülje az ilyen nőket. Vagyis a barátnői mind vékony, ultra csinos, vonzó nők lesznek.

    Láthatjuk tehát, lehet szidni eme “férgeket”, de a felelősség mégis a miénk, nőké. Jelen esetben az anyáké. Nagyon kell figyelni, hogyan neveljük a gyermekeinket. Párkereső nőtársaimnak pedig üzenem: elsősorban azt kell megtudni, kik vagyunk mi valójában, és onnantól kezdve sokkal könnyebb felismerni a férfit is, aki nekünk való. Nem esünk bele abba a hibába, folyton olyan emberrel akadunk össze, aki megcsal, elhagy, átvág minket. Hiszen messziről felismerjük őket. Hallgatni kell az ösztönökre. Egy gesztus, egy mozdulat mindent elárulhat.

    • No jóóóóó, de azért egészséges esetben nem úgy történik ám ez az egész, hogy a nő galádul teherbe esik, mert ez nekije a hobbija, és aztán meg kész tények elé állítja a nagy és erős férfit, aki lélekben egy picsogó hároméves, magömléssel. Azért többnyire az van, hogy két felnőtt ember megbeszéli ezt a dolgot, és KÖZÖSEN – ismétlem, KÖZÖSEN – eldöntik, akarnak-e gyereket együtt. Nem muszáj, szerencsére, és vannak végleges megoldások is, ha valaki biztos abban, hogy neki ez para a köbön.

      Értem én, hogy vannak balesetek, és 100 százalékos védelmet csak az önmegtartóztatás és a két térd közé szorított aszpirin ad, de azért lássuk be, hogy nem kimondottan érett lelki világra vall az se, ha a nő azért esik teherbe “véletlenül”, vagyis HAZUGSÁGGAL, hogy magához kösse az úriembert (még rosszabb esetben az úriember pénzét, ahogy azt tanult kollégám a Facebookon hivatkozta), és ilyen esetben ne lepődjünk meg, ha az akció eredménye sajnos az, hogy a zúriermber lelép, de minimum félrelép, előbb vagy utóbb. Nem törvényszerű, de adja magát a helyzet.

      Szóval, ahhoz, hogy ez a történet működjön, két, ismétlem: kettő darab érett gondolkodású emberre van szükség, akik közösen hoznak egy döntést, ami az egész életükre szól. Nem az egyik hobbija, de nem is az eszköze arra, hogy a másikat magához kösse, és természetesen közös feladat az első perctől az életünk végig. Ez ilyen műfaj, nem kötelező bevállalni, bármilyen erős is a társadalmi nyomás, lehet rá nemet mondani.

      • Azt azért hozzátenném még, hogy bár mindannyian tudattalanul a szüleink mintáját másoljuk – vagy tudatosan kerüljük, de mégis másoljuk valamilyen szinten, – azért a felnőttséghez az is hozzátartozik, hogy már letette az ember az anyjával, apjával kapcsolatos frusztrációk zömét. Oké, hogy Ödipusz meg minden, de azért helló, harmincas, negyvenes palikról beszélgetünk, ha ezeken a körökön nincs túl, akkor vegyen inkább guminőt.

      • “Azért többnyire az van, hogy két felnőtt ember megbeszéli ezt a dolgot, és KÖZÖSEN – ismétlem, KÖZÖSEN – eldöntik”
        Heh :) hány éves vagy te királylány? Hogy még hiszel a mesékben?
        A francokat van így, ez a szép elmélet, a gyakorlat meg minimum az, hogy csak úgy sodródnak minden megbeszélés nélkül, a pasi azért nősül, hogy legyen kéznél punci állandóra, aztán iszonat megdöbbenéssel veszi tudomásul, hogy mivan, gyerek, most, nem valamikor a távoli, ködös jövöben? És még egy és még egy?
        Nem hiszem, hogy túl extrém környezetben mozognék, de ilyet, ahol a gyerektémát megbeszélik, mégpedig előre, tízből ha egyet láttam.

        • Igen, ezt a megbeszélésfétist én sem értem. Nem megoldás mindenre.
          És még ha gyerekvállalástmeg is beszéled, pontosan ugyannyit ér, mint mondjuk amikor érett, felnőtt fejjel megbeszéled valakivel, hogy pl. tandemugrást csináltok. Aztán amikor fenn zakatol a repülő 4 km magasan, hátadon egy vézna zsák, ami állítólag majd megvéd és ugrani kell, na az a nem vicces. Mindenki helyettesítse be a tandemugrást a saját fóbiájával.

        • Nem feltétlenül arra a fajta családtervezésre gondolok, amit Czeizel szokott leírni a könyveiben. Hogy részletes kivizsgálás mindkét fél számára, megfelelő étrend és vitaminok, precíz szex, és aztán bébi. Nyilván az ezerből egy. De azért azt ne mondjátok, hogy ha komoly kapcsolatban vagy valakivel, akkor nem beszéltek ezekről a dolgokról, és abból nem derül ki, hogy kinek mik az elképzelései.

          Én teljesen le tudok hidalni attól, amikor valaki előadja, hogy a tökre akar gyereket, de a partnere meg nem, és évekig áll emiatt a bál, aztán “győz”, amelyiknek a kezében van a fogamzásgátlás (vagy aki kilopta a kukából az óvszert, yuck). Győz, persze, relatív, mert milyen “győzelem” ez, de értitek. Én nemtom, de ezeket a dolgokat az életben nem fogom megérteni. Mi a francért vannak együtt olyan emberek, akiknek abszolút dealbreaker dolgokban (nem csak gyerekvállalás ügyében) tök más az elképzelésük, ideáljuk??????????? Mi a fészkes fenéért, most komolyan…???

          És a kulcs: miért hazudnak mást, mint amik? Nem az erkölcsi oldala miatt vagyok lehidalva (az egy dolog), hanem mert hát egyszerűen hazudni, játszani baszott sok energia és egy rakat méltatlan kompromisszum, ami kell a francnak: a kapcsolat lényege az, hogy TELJESEN önmagam lehessek és megélhessem a (társas) álmaim jó részét, és a másik is ezt élje át, nem pedig az, hogy szerepet játsszunk, ami még csak ki sem elégít senkit…

          Most komolyan, tök sokan csak azért vannak kapcsolatban, mert
          a, egyszerű, olcsó szex
          b, olcsóbb a lakbér és a rezsi, ha ketten kell fizetni
          c, elvárja a társadalom
          d, nem tudja értelmesen elfoglalni magát egyedül, ketten unatkozni jobb.
          De minőség ez? Van ennek értelme?

          Hála a jó égnek:
          a, orgazmust egyedül is el lehet érni
          b, a lakbért és a rezsit egyedül is ki lehet csengetni
          c, le kell szarni, ki mit vár el
          d, mindig van értelmes program, én miért nem unatkozom soha?
          Ezek után talán világos, hogy amikor párkapcsolatról beszélek, akkor a minőség egy alap, és ha olyan épp nincs, akkor az egyedüllét se para. Ebben a kontextusba nem fér bele a játszma meg a méltatlan kompromisszum: amit eddig megéltem, az mind mentes volt ettől. Nem volt tökéletes, hibátlan, ideális, mert nyilván soha nem lesz az, de játszma és méltatlan kompromisszum SOHA nem volt, így enélkül az alap nélkül a jövőben sem fogok építkezni.

          • Én sem arra. Hanem hogy egyáltalán beszélnek-e ilyesmiről összecuccolás/házasság előtt.
            Az én korosztályom, a mai negyvenesek körében most van a válási hullám, úh elég sokmindenkiről derül ki, hogy soha életükben nem beszéltek ilyesmiről, mert mindketten azt hitték, hogy a saját elvárásaik alapértelmezettek a másik számára is. Mert hát “az úgy normális”. És iszonyú a döbbenet, hogy a másiknak meg nem.

            Az utolsó két sorozat pontba szedett részre vonatkozóan pedig: mit gondolsz, miért van manapság egy halom intelligens, harmincas nő egyedül? Vagy akár az elvált idősebbek?

            • Tök egyszerű. Nincs anyagi kényszer, a társadalmi nyomástól ez a generáció könnyebben el tud vonatkoztatni, és ezért nincs annyi kényszerkapcsolat, kényszerházasság se. Nincs olyan dolog a polcszereléstől a kerékcseréig, amit egy átlagos nő nem tud megcsinálni, ezért nem lesz azért valakivel, hogy legyen valakivel.

              Azt nem mondom, hogy a pasikkal baj van – nem feltétlenül nagyobb, mint a nőkkel, csak máshol – csak azt, hogy történt egy markáns paradigmaváltás az előző generációkhoz képest, és ebben az új kontextusban még mindenki keresi a helyét, és vannak túlkapások (félreértések, szereptévesztések) is.

              • A kérdés koltói volt. Vagy költői :)
                Gondolok azokra, akik ezt ilyen szépen látják-tudják, mégis több posztban sóhajtoznak, hogy vajon miért nincs még családjuk, holott nehéz már a FBra nézniük úgy, hogy ne facsarodjon el a szívük a velük egyidősek újabb és újabb gyerekei láttán :)
                Hát ezért. Igénytelenebbnek kell lenni, akkor összejön. Vagy könnyebben, korábban összejön.

                • Látok nagyon sok szar kapcsolatot meg válást magam körül, de azért vannak, akik közös értékek mentén köteleződnek el, és jól érzik magukat az adott kontextusban, szóval nem törvényszerű az igénytelenség. Nagyon komoly önismeret kell hozzá meg… valahogy jobbnak, szebbnek, teljesebbnek kell lenni ehhez, asszem.

          • Kicsit bizonytalan vagyok, mert a körzővel-vonalzóval rákészülés annyira azért szerintem nem ritka (a meddőségi klinikákra gondolok), de ez mellékvágány. Matifával egyetértek, szerintem sincs ez nagyon sok párkapcsolatban végigbeszélve (már ha egyáltalán), én annyiban mentegetném a fiatalokat, hogy nem tudják, mibe vágnak bele. Persze, meg lehet kapargatni, hogy hát gyerek, meg megbeszélik, hogy mikor ki szoptatja, ilyesmi. De arra nem lehet rákészülni, hogy pl. micsoda konfliktusforrás lesz két év múlva, amikor a bejelentett legutolsó Clan of Xymox-búcsúkoncert lesz, a nagymama pont lelécelt Tárjánba és valakinek otthon kell maradni, mert a gyerek belázasodott.

            Viszont az “a kapcsolat lényege az, hogy TELJESEN önmagam lehessek” ez eléggé kompromisszumképtelenül hangzik. Ahhoz, hogy te teljesen önmagad lehess, jó eséllyel a másiknak kell valamennyire feladnia a saját elképzeléseit a tiéidért és akkor hol van az ő kiteljesülése?
            Nekem egyébként tetszik a kicsit sarkos világképed a kidekázható Jóval, Rosszal, és az azon felháborodással, hogy az egyébként értelmes, logikusan gondolkodó emberek miért nem beszélik meg egymással őszintén a dolgaikat. :-)

    • Már Csernus emlegetése is gyanús volt, a folytatás igazolta a gyanúmat. Szóval az anyák hibája, ha a pasi nem nő fel. Az apáké nem, ugye? A társadalomé, amely azt sugallja, hogy a nők dolga a gyereknevelés (ezek szerint te osztod ezt a véleményt?), a konyha, a házi tűzhely és hasonlók, ezé a társadalomé mennyire? A nők dolga nem az volna legfeljebb, hogy éretlen kamaszfiúcskákkal ne foglalkozzanak, akkor sem, ha ezek a gyerekek történetesen elmúltak 30 évesek? Aztán az a pár, amelyik nem szalad a haverjaihoz panaszkodni mondjuk a férfihangra, az talán elgondolkodik azon, hogy fel kellene nőni, mert egy nő sem akar az anyjuk lenni. És akkor ezekből apák lehetnek, akik aztán nem oktatják a fiúgyerekeiket arra, hogy milyen felnőtt férfiak legyenek (mert ezt tanítani nem nagyon lehet), hanem példát mutatnak, követhető példát. Az anyák dolga inkább az, hogy a lányaiknak mutassanak példát arra, hogy milyen normális kapcsolatban élni – vagy ha az nincs, akkor inkább egyedül, emelt fővel. Hogy a lányaik ne higgyék el, hogy mindegy, ha csak kopaszodó fiúcskák vannak, akkor menjünk bele méltatlan kapcsolatba is, csak jajj! egyedül ne maradjunk valahogy.

      • Jaaa, én tök naiv vagyok, az utolsó bekezdést úgy értelmeztem, hogy a nő hibája az, hogy tudattalanul a gyerek őt másolja, és ez necces, arra ki se tértem, hogy mekkora kárt okoz, ha egyedül az anyától várjuk a gyerek gondozását, nevelését, mert az édesapa nincs is a képben (legfeljebb távolról, nem a család intimszférájában). Pofám leszakad mindig, amikor ezt hallom.

        • Erre a “nő felelőssége a férfi (is)” dologra egy ideje ki vagyok hegyezve. Különösen, mióta a pasik prosztatáját is a nőknek kellene megmenteniük egy kampány szerint.
          És persze értem én, nyilván ha egyszer a pasi nem partner, akkor marad az anya, hogy olyan pasi legyen a fia, akivel normális kapcsolata lehet a majdani menyének, de így megfogalmazva szerintem akkor is gáz, egyoldalú, mert NEM azt mondja, hogy ha te hülyén választottál, és az apuka egy rakás szerencsétlenség, akkor legalább a fiadat ne neveld annak, hanem csak a nőkről beszél.
          Izé, bocs, petruschan, hogy E/3-ban beszéltem rólad, szóval te beszéltél csak a nőkről.

          • A Nő munkája a Férfi, megmondta a Mester, igazán tudhatnád már :)

            • Ja, pontosan. Imádom a mestert, mint tudjuk.

              • Eleve ez a szülő-duma mindig, mindenhol. Persze, tök fontos, nagyon meghatározó meg minden, de basszus, negyvenévesen lépjünk már túl ezen, legalább alapszinten. Emelkedjünk fölé, lássuk át, értsük, és éljük mán a saját életünket, vagymi.

                • Már csak azért is, mert különben aztán majd jól mutogathatnak ránk a gyerekeink tíz-húsz-harminc év múlva.

                • Bocsi, de miért lépne túl bárki is azon, ami neki kényelmes? Ha anyuka úgy nevelte, hogy ő a világ közepe, csak mert növesztett egy olyan kis virslit előre, és hogy ettől neki alanyi jogon jár az ajnározás, miért gondolná ezt másképp, csak azért, mert elmúlt 30-40 éves? Legtöbb esetben ennyi idős korára egy rakat megerősítést is kap anyuka imádata mellé.

                  • Ez teljesen így van, csak itt most nem csak az elkényeztetett mama kisfiára gondoltam, hanem arra is, amikor a szülői mintára hivatkozva házasodik korán, válik sokszor, lép félre, satöbbi. Mert az ő kedves felmenője is, és ismétli a mintát.

                    • blaci200 // január 27, 2015 - 13:31 //

                      Ebben az a szép, hogy ha egyszer védekezik ezzel, akkor tisztában van vele, hogy szemétséget csinál. Tehát magyarázza a bizonyítványt, ahelyett, hogy megkísérelne változni.

                    • Jahogyúgy :) én meg ilyet nem ismerek. Vagy csak nem nekem mondta.

  8. Eszter, egyet értek veled, hogy ennek nem így kellene lennie, hanem egyenlőségen alapuló felelősségteljes kapcsolat keretein belül családot alapítani, de ez az esetek csak nagyon kicsi százalékában valósul meg. Abban is egyet értek, hogy mindenki a szülői mintát másolja, és sajnos az emberek 3-5 százaléka képes csak arra, hogy ezeken a mintákon változtasson. Miért? Mert a legtöbben úgy élik le az életüket, hogy valójában azt se tudják, kicsodák, hiszen végig egy mintát hordoznak, követnek.
    Kedves blaci200: Sajnálom, hogy ilyen heves reakciókat váltott ki belőled Csernus. Nyilván olyan sebeket kapargattam meg vele, amit nem kellett volna. Ez úton is bocsánatot kérek. Sem én, sem Csernus nem mondta egy szóval sem, hogy a nőnek a konyhában a helye. De mindazonáltal korrigálom magam, a férfinek is felelőssége a gyerek nevelés, csak mivel az esetek jó részében az apuka szinte alig látja a gyerkőcőt mert látástól-vakulásig dolgozik, vagy épp kocsmázik (sicc!), mégiscsak az anya “neveli”. Másfelől meg nagyon fontosnak tartom, hogy a lánygyereket ne csak az anyja nevelje, hanem lásson férfi példát is, mivel a lányok az apjuk alapján választanak tudat alatt párt. Ha az én apám papamaci, akkor én is ilyen kaliberű srácokra bukom. Ha az apám elhagyott minket, akkor onnantól kezdve nem bízok egy pasiban sem, sőt, még le is nézem és ki is használom őket ahol tehetem. Ez utóbbi persze szélsőséges eset, de volt rá példa a baráti körömben. És akkor kérdem én, az ilyen nő hogy talál normális kapcsolatot/férje/társat? Mert hiába jön oda a cuki srác a szomszédból, hogy hé, itt vagyok, én szeretlek és sosem hagylak el. Ideig-óráig ok, aztán a nő úgyis ráun és ejti, vagy egy életen át az orránál fogva vezeti és csalja fűvel-fával. No de miért is? Mert kell a biztonság. Kell a kontroll. Ahol kontrollt tudunk gyakorolni, ott biztonság van. Ha egy erős nő egy tutyi-mutyi faszit fog magának, az ékes példája ennek. Nem fog megcsalni, nem fog elhagyni, tök jó szupi nekem. Vagy mégsem?
    Véleményem szerint a nőknél kb. ugyanilyen arányban fordul elő, hogy érzelmileg nem nőttek fel, mint a férfiak esetében. Csakhogy a nők egy részénél ez az anyasággal megváltozik. A pasiknál elég ritkán. Általában a 3. gyerek után. És van az a pont, amikor már nem húzhatja tovább egyik nem se a felelősségvállalást: amikor a saját szüleik meghalnak.

    • :) Csernus nekem személyesen nem téma, általában a megmondó guruktól van herótom, meg a szexizmustól, még ha pozitív(nak álcázott) szexizmus is. Csernus egyébként kevésbé irritál, mint Müller Péter. Nem, Csernus nem mondja, hogy a nőnek a konyhában a helye, a rá való hivatkozás azonban mindig gyanakvóvá tesz, túl instant nekem az a pali is. Csak attól leszek ideges, ha a nő munkája a férfi szlogen köré csoportosítható érveket és “megoldásokat” olvasok. Nem, mindenki önmaga munkája alapvetően.

    • “És van az a pont, amikor már nem húzhatja tovább egyik nem se a felelősségvállalást: amikor a saját szüleik meghalnak.”
      De, a legtöbb pasi igyekszik tovább húzni. A nők ritkábban tehetik meg, már csak azért is, mert a társadalmi elvárás szerint az idős szülők (akár anyós és após!) gondozása is az ő dolguk. Meg a gyereké is. Ez valóban felnőttet csinál a nőkből, ha már előbb nem váltak azzá. Na jó, általában. A pasi megteheti, hogy marha elfoglalt legyen, mert ő hozza a pénzt (hát az asszony mit csinál legalább 8 órában?), és otthon már kiszolgáltassa magát, a gyerekből csak a szórakoztató részt vállalja. Nem, nem nő fel, csak szülőt vált.

  9. Még egy gondolatot megosztanék itt a kedves nőtársakkal a “nő felelőssége a férfi(is)” kijelentéssel kapcsolatban. Az elmúlt egy évben végignéztem a legjobb barátnőm párkapcsolatát, és barátnőmmel arra a megállapításra jutottunk, hogy ez a kijelentés valóban igaz. Ha mi, nők szarul vagyunk, nem vagyunk elégedettek és boldogok, akkor nem csak sajátunkat, hanem a körülöttünk lévők életét is megkeserítjük vele. Hiszen egy hisztis feleséggel/anyával mit kezdjen a férj/gyerek? Tehát ha saját magunkkal rendben vagyunk, akkor tudunk működtetni egy kapcsolatot, egy családot. Mert ha nem, akkor jön előbb a hiszti, és aztán a mártírkodás. Hát így vagyunk felelősek mindenért, pedig valójában csak saját magunkért, hiszen az összes többit mi teremtjük magunk köré. :)

    • Na ezt most nem értem. Szóval: adott egy átlag magyaír család. Anya dolgozik, hazamegy, mos, takarít, főz, gyereket pesztrál, stb. Apa hazaér a munkából, kéri a vacsorát, rossz esetben meg is szólja, gyerekre rászól, hogy maradjon csöndben, mert ő fáradt, egyébként se szórja szét a játékokat, ezt már anya felé is, rosszallóan, mert hogy neveli a gyereket. Nagyon büszke magára, mert a héten már egyszer 15 perces munkával felrakott egy polcot, a koszt persze anya takarítja el utána, mert az nem férfimunka. Ma nagyon jó hangulatban van, hát még el mosogatott a vacsora után – segít (érted! SEGÍT) otthon. Gyerekkel a leckét már ő veszi át, mert az intellektuális munka, az neki való. Persze a szülőire nem megy be, nem hallgatja a sok nő csevegését, elvégre semmi fontosat nem mondanak ott. De iszonyúan el van ájulva magától, mert reggel ő viszi a gyereket (a felöltöztetett, megreggeliztetett gyereket, ezeket nem ő csinálja) az iskolába, ritka egy apa az ilyen.
      Na szóval ez megy napra nap, és anya gyakran hisztis. És nem, ezek után nem nagyon kívánja a szexet. És még ez is az ő hibája, az a szegény pasi meg a gyerek(ek) nem csoda, ha maguk is feszültek lesznek, a pasi ráadásul szexhiányban is szenved, naná, hogy félrelép. Ki tehet erről is? Nem a pasi, aki néha segít otthon, ahelyett, hogy KIVENNÉ A RÉSZÉT a közös feladatokból, hanem az a hisztis nő.
      Ezt nevezem én patriarchális, antifeminista gondolkodásnak.

      • Óóóóóó, annyira gyönyörűen megfogalmaztad, leírtad, annyira precíz!!!! Hát ez az, ez a SEGÍT. Nem segít egy normális apa, hanem kiveszi a részét a feladatokból. Merthogy akkor se “segített”, amikor a gyereket megcsinálta, hanem megvolt a maga feladata, helye ebben a dologban. Ha akkor ott tudott lenni, és tette a dolgát, akkor legyen ott később is.

      • Mester, te vagy az én emberem! Leírtad, milyen, amikor apuka SEGÍT. Hogyan néz ki a fentírt este, amikor apuka KIVESZI A RÉSZÉT? Komolyan kérdem.

        • Hát mester, az nem.
          Sokféleképp kinézhet, attól függ, mi a megegyezés szerint a feladat. Pl. hogy mindennap meleg étel, vagy hideg vacsi, max melegítős pizza. De akkor a fentiek szerint.
          Apuka hazamegy, ha anya ért előbb haza a gyerekekkel (vagy épp otthon van gyesen), akkor megkérdezi, mi a teendő. Mert ugye pl. vagy főzött anya, vagy nem. Szóval szusszan egyet, iszik egy teát, ha fázik, átmelegszik, ízlés szerint végigöleli a családot, vagy nem (a sorrend helytelen). Én pl. végig. Aztán szétnéz a konyhában, és megállapítja, hogy nincs meleg kaja, de kedve lenne rá. Vagy épp már meg is beszélték, hogy mi legyen, és apa meg is vette a hozzávalót a boltban, mert tudja, merre van a zöldséges rész, és hol találja a tésztákat a boltban. Nekiáll konyházni, a gyerekek pedig rátapadnak, anyát békén hagyják (apa is tud krumplit pucolni úgy, hogy közben gyerekekkel beszél, nem csak anya). Ha a gyerekek nagyobbak, akkor apa idejét rabolják azzal, hogy “segítenek”. Közben anya NEM rakja be a mosást, hanem leül valahol csendben olvasni. Vagy de, berakja, mert kevés az idejük, ő is dolgozik, nem jut minden napra komolyabb szabad idő. De amikor van, akkor hol apa megy el akárhova (egy sarokba vagy épp futni), hol anya. Aztán olyan is van, mikor fogják magukat, és KETTEN csinálnak programot, gyerekek nélkül, ehhez szomszéd/nagyszülő/szülőtárs a szomszéd utcában jelent segítséget.
          Na szóval az este. Rotyog a kaja, APA megnézi a ded pelenkáját belülről, mert tudja, hogy kell pelenkát cserélni. Ha ez így ment, akkor kaja után apa a gyerekekkel mosogat, de akkor anya játszik velük fürdésig, és apa szusszan. Mindenképp van kis magánidő mindkét szülőnek. Azért közben ki is tud teregetni, ha lement a mosás ;) Éppen beindítani is be tudja a gépet, elvégre a férfi a műszaki, mint tudjuk. Minden másnap övé a fürdetés. Már ha a gyerekek nem fürödnek még maguk. A fiának ő tanítja meg, hogyan kell rendesen fütyit mosni. A fürdetés után ő is altat. Tud olvasni, nem csak sportrovatot, hanem mesét is. Gyerekek ágyba rakása után még marad idő egymásra is. Mivel apa RÉSZT VETT, nem segített egy kicsit, ezért anya nem fáradtabb, nem feszültebb JELLEMZŐEN apánál, tehát van is kedve beszélgetni, sőt a szexhez is. Vagy legalábbis apának sincs sokkal több kedve hozzá ;)
          Ha a gyerek beteg, minden másnap apa kel fel hőt mérni, lázcsillapítót beadni, (hűtőfürdőt csinálni) stb. Akkor is, ha asszony GYES-en van otthon, és egész nap “semmi dolga”.
          Persze van egy csomó dolog, amit felváltva csinálnak. Vagy épp más helyen lehet, hogy apa főz mindig, de fel nemigen mos. Vagy fordítva. Esetleg a főzésben együtt is működnek. Gyerekek segítenek teregetni, vagy épp örömmel pucolják a krumplit, sárgarépát. Ráadásul TÉNYLEG több játék vagy mese van, ha segítenek (mert ők még segítenek). Ja, a játékok elpakolásával viszont NEM segítenek, az a játék része.
          Nem, a meleg kaja nem kötelező minden este. Hétvégén sem, pl. el lehet menni egész napra, kirándulni, akárhova. Ha mégis meleg, az is lehet hűtőből, előző nap megfőzött, nem csak a friss ehető (mondjuk tésztából igen, de párolt dolgok, főzelékek, levesek többsége abszolút ehető másnap is). Ellenben szendvicset is tud készíteni apa is.
          Az egész indulhat azzal, hogy apa hazaér a gyerekekkel az óvodából/iskolából. Ez esetben kényelmesebb, ha anya vásárolt, de óvodás gyerekkel már tök kényelmesen lehet vásárolni is, tapasztalat. Csak hazavinni macerásabb, mert a gyerek is kapaszkodni akar a kezedbe, de én amúgy is hátizsákos vásárló vagyok.

          • Nana! Ez a fajta bárgyú férfiatlan; mit segíthetek? hol hibáztam drágám?… töketlen hozzáállás, törvényszerű következménye a Válás. Ezt pedig egy férfi sem szeretné. (a nőnek üzlet, de még mekkora…, a FÉRFINAK viszont nem) Sosem kérdezünk balgaságokat, blődségeket, idegesítő alapvetéseket, pláne nem forszírozunk olyat amire egyértelmű válasz nincs, ellenben rengetegféleképp lehet orvosolni. Ugyanis ezeket a helyzeteket nekünk magunknak kell egyedül (FÉRFIKÉNT) megoldani. (mint mindent) Sokszor a lehető legegyszerűbben. Ha a nő szomorú, vidítsuk fel! (unalmas profem férfiak járjanak antifem oldalakra tovább képezni magukat. Ne legyünk lusták! A nő(nk) öröme ennél sokkal többet is megér) Ha nagy a kupi szalad a ház, és kedvesünk lus.. pardon fáradt, rendeljünk takarítószemélyzetet, (combfixben, miniszoknyában) amíg párunk pihen. Ha üres a hűtő főzzünk bátran! Mi még tudunk, nem úgy mint a “ma lányai”, akik egy zacskóslevestől zavarba jönnek. Tálaláskor vágjunk természetes arcot, ne hozzuk zavarba szerelmünket a gasztronómiai csodánkkal. Úriembereknek ezt sem kell magyarázni.
            Ha “egyetlenünk” intimitásra vágyik, vegyünk erőt magunkon (viagra, kamagra, félhomály stb) és udvaroljuk meg úgy ahogy azt férfiembertől elvárható. És még sorolhatnám.. de a lényeg ez.
            Hogy mindezt zokszó, kérdés nélkül tegyük. A nő nem az várja el a férfitól, hogy a gondolatait kitalálja, hanem azt hogy valamit reagáljon rá. Sokszor mindegy mit, csak reakció legyen.
            És igyekezünk kevés eszközt, lehetőséget hagyni a zasszony kezében… mert ahogy Shaw mondta 50 éve: “Mikor szomorú asszonyt látok, mindig tudom, hogy a férje rá hagyta a döntéseket” legyen ez a végszavam, egy igazán bölcs ember gondolata.

            (állítólag izraeli régészek, olimposzi tekercseket kutatva, olvasva megállapították, hogy volt még egy betű a görög ábécében. Egy rendkívül ritkán használt betű, az omega után. Oly ritka, hogy csak kevés írásban maradt fenn… súlytalan írásokban. Ezért nem is találták meg eddig.
            A kutatócsapat egyöntetűen a Blaci nevet javasolta az újonnan felfedezett betű nevének.)

            • De Tibi, itten te arról irkálsz, hogy adott egy nő, aki anyagilag kihasználja a férfit (jó biznisz neki a válás, meg a többi) és adott egy férfi, aki házicselédként kihasználja a nőt (tudja, mit kell mondania ahhoz, hogy béke és kényelem legyen, az meg neki jó biznisz). Mi ehhez képest azt próbáljuk megfejteni, hogy ez hogyan működhet másképp, és akiknél másképp működik – mert azért ismerünk ilyeneket, a kommentelők közt is vannak – ott mitől működik. És ,miért nem érzi magát kihasználva, kizsigerelve egyik fél sem.

              • Tibi elfelejtette reggel felvenni a bőrcipőjét, a szuperhiper kocsija is kivételesen szervizben van, az Omega órájára meg rálépett valami részeg állat tegnap este, ezért kissé frusztrált, ezt írta ki magából ;)

                • Jól megkacagtattál öreg barátom. Én csak remélni merem hogy F99, nem a mi irányelveink alapján igyekszik megreformálni a kapcsolatát. Mert sem a te utad, sem az, amit én ajánlottam feljebb félkomolyan, nem garantálja a sikert. Ez biztos. Valami olyasmi lenne az üzenetem, ha még olvas itt, hogy tegye bele magát az egészbe mint férfi, 100%-ig. Hozzon döntéseket, hozzon áldozatot a nőért, de legyenek elvárásai is. És ne tegye le az összes pénzt a konyhaasztalra… valami maradjon nála, amihez nyúlhat, ha bármi éri, akármi. Ugyanez minderre: valamit hagyjon magánál, ne adjon ki magából minden titkot, kételyt stb. De az, hogy mindent leveszünk a párunk válláról, mert mi még elbírjuk, még éppen kapunk levegőt, az nem jó. Nagyon nem. A nőt is le kell foglalni. Szerintem. (unatkozó háziasszonyok nekiállnak blogolni, trécselni, egymást kiokosítani… és az veszélyes. Eddie Murphy csinált ebből a veszélyből kiváló Show-t 30 éve. Talán láttad és emlékszel rá…)

                  • Tibi, te hogy definiálod a férfiség fogalmát? Mert attól, hogy eltérő ivarszervekkel rendelkeznek a házasfelek, még nem lesz kevesebb a mosatlan, nem csökken a befizetendő csekkek összege (amire meg kell keresni a pénzt, és a legtöbb családban ezt ketten teszik), és a gyerekeket ugyanúgy iskolába kell vinni.

                    • Mellettem még egy nőnek sem kellett dolgoznia, de tiltva sem volt. Előteremtem a szükségesnél többet is, de akkor az csekk legyen befizetve, magyarul: időben legyen elbaszva az a pénz, amit a konyhaasztalra leteszek. Az Ablak Zsiráfból te olvasol fel, a pelenkát te cseréled, a bébitápot stb. te intézed. Én akkortól szállok be, mikor már ténylegesen szocializálni kell; Az erkölcsöt, morált én tanítom meg neki. Ugyanis ezen értékek mindegyike (tisztelet, alázat, becsület, előzékenység, stb) 100%-ig maszkulin eredetűek.
                      A gyerektől független házimunkák egy részébe besegítek, de a többlet rád hárul (vagy kérünk segítséget).

                    • blaci200 // február 2, 2015 - 08:41 //

                      Tibi, csak azt nem értem, mit keresel itt. OK, elmondod az álmod, hogy szeretnél élni egy képzeletbeli nővel. De miért itt? Nem helyeselnek kellőképpen a fütyizörejen? Vagy így akarsz megfelelő háztartási és szex alkalmazottat találni? De itt? Esetleg a székely karatemester küldött, hogy terjeszd az igéit?

                    • Bizonyos értelemben érdekes ilyesmiről hallani, ahogy Éva mondja: alföldi gyereknek a zerge, de mittomén, nekem ez nagyon üzletiesnek tűnik: ilyenkor tulképpen az van, hogy a férfiú vett magának egy szolgáltatást a pénzéért. És ez a típus – általánosságban véve – akkor frusztrált, ha a pénze kevés ahhoz, hogy az igényeinek megfelelő topnőt vegyen, és akkor panaszkodik, hogy a csinos szőke cicababáknak a pénzes palik kellenek (80-nal csak barna molett lány, 200-zal meg festett vörös titkárnő jut). Ha történetesen neki van BMW-je, akkor persze, valamiért nem panaszkodik ugyanerre, hanem néhány évente frissít egyet a nőn, cserél egy dögösebb, ifjabb kiadásra, és sír, ha esetleg ez megint csak pénzébe került (vagyonmegosztás, gyerektartás, akármi). Ez egy totál működőképes üzleti modell, csak nem értem, miért sír az ilyeneknek a szája, hogy ennek bizony ez az ára.

                    • blaci200 // február 2, 2015 - 13:22 //

                      Igen, üzleti modell. Érzelem, emberség nem kap benne helyet. És ja, sír, hogy azt kapja, amit keres. Mert milyen már, hogy pénzért veszem, de ő ettől nem lesz hódoló szerelmes!

                    • Pont ez az, igen: veszek a béremből egy nőt, minél magasabb a bérem, annál “jobb” (=az én igényeimnek megfelelő) nőt. Ez így valahol tök oké, mert van aranyásó dögivel (más kérdés, hogy sok nőnek nincs lehetősége más életpályára, mert eleve a szocializációja és az anyagi háttere a rendszerkeretében nem engedi, hogy azt a bérhátteret elérje, ami a férfiúnak jár, de most maradjunk a golddiggereknél, ami még egy szerencsés találkozás). Ha van valaki, akit én tartok el, tőlem függ, akkor miért csodálkozom, ha ez pénzembe kerül hosszútávon? Ha lecserélem, vagy ha ő sokall be, akkor miért lep meg, hogy ami anyagilag az én felsőbbrendűségem eredménye, az ilyenkor visszaköszön, és megint perkálni kell?

                      Ez olyan, mintha vennék egy luxuslimót, és aztán háborognék, hogy a, benzin kell bele, b, ha eladom, ráfizetek nagy valószínűség szerint. És a legszebb: az háborog mindig a legjobban, akinek épp Trabantra futotta, vagy az se,, mert a limós csóka elégedett, amíg tudja finanszírozni a limót, és nem akar túladni se rajta.

                      Szóval nincs ezzel baj, de fel kell fogni, hogy ez egy üzlet, ami balul is sülhet el, mint minden üzlet, hiába álltam nyerésre az elején.

                    • blaci200 // február 2, 2015 - 13:51 //

                      Nekem ott gáz a dolog, hogy kifejtik, hogy a nőnek hol a helye, ne dolgozzon, majd a pasi. Mert tényleg, van is pénze a pasinak. De miközben kifejtik, hogy lényegében gazdasági alapon képzelik (én hozom a pénzt, te hozod a tiszta lakást, vacsorát és pinát), aközben az ilyen nők ócska érzelemmentes kurvák. Most döntsük már el, mi kell, érző lény, vagy háztartási és szexrobot? A másik, hogy egyértelműen olyan csaj kell neki, aki eltartatja magát. Mivel ilyet keres, ilyet is talál. Aztán, mivel neki pénzre bukó női voltak, vannak (miután a pénzével próbál nőt találni, milyen meglepetés!) ezért MINDEN nő pénzéhes kurva. Világos, nem?

                    • Ez a kognitív disszonancia forrása számomra is: ha bisznisz van (pasi hozza a pénzt, a státuszt, csaj szállítja a szexet és a házimunkát), akkor ennek a természetes következménye az, hogy a csaj a, a pénzért és a státuszért megy a faszihoz, b, szereti, nem szereti, de anyagilag függeni fog tőle, tehát a pacáknak (a közösen szerzett, fenntartott, megtartott vagyon felosztásán túl is) pénzébe fog kerülni a válás, bármelyikük is kezdeményezze azt. Ez tök logikus, érthető dolog, csak nem értem, hogy akkor miért megy a sírás-rívás emiatt?

                      Az a baj az emberi fajjal, hogy szinte mindenki csak előjogokat akar, amíg az számára kényelmes, de ennek az árát már nem hajlandó megfizetni. Legyen úszómedencés villám, de közben maradjon havi ötvenezer alatt a rezsi. Azt meg hogyan, öcsém?

                      Valahol ez a gondolkozás is rendszertermék, csak sokan még nem tartanak ott, hogy a felnőtt felelősségvállalás ideje eljöjjön, és feladják a kényelmet és a státuszt, hiába tény, hogy cserébe viszont fizetni se kell többé ezekért, és bukni se fognak az elvesztésén mindennek.

                      Valahol viszont ezek az emberek is tudat alatt, ösztönösen erre vágyhatnak, mert sokan közülük folyton nálam, Évánál, TollamPapíromnál lógnak, míg nekem mondjuk sose jutna eszembe azokat az oldalakat böngészni, ahol “a férfi pénzautomata-nő háztartási robotgép” jellegű bizniszkapcsolatok kerülnek dicsőítésre (majd szidásra, válás esetén, ahol a pénzes fél pénzt bukhat). Nyilván azért jönnek, mert azért ők is csak arra vágynak, hogy a személyiségükért szeressék őket, és ne a vagyonuk által mérettessenek meg. Ez egy tök természetes emberi igény, csak ehhez fel kell nőni, le kell tenni az előjogokat, és egyenrangú partnert kell választani, akivel közösen, közös célokért dolgoznak, és kölcsönösen tisztelik egymást.

                    • Az a baj ezzel az egésszel — amellett, hogy a felsoroltak _emberi_ értékek, és például én emberebbnek tartom magamat, mit sokakat, akik csak az enyémtől eltérő ivarszervet tudnak felmutatni –, szóval az a baj, hogy az egyik fél így ki van szolgáltatva anyagilag és hatalmilag. A gyarlóság is emberi tulajdonság, apucit semmi sem tarthatja így vissza egy pofontól, vagy attól, hogy az öregecskedő anyut egyszer lecserélje. Kivételes jellemnek kell ahhoz lenni, hogy ez a modell úgy működjön, hogy valóban mindkét félnek jó legyen — és nem, anyucinak nem az a jó, ami apuci szerint jó neki. Az asszimmetria rossz tanácsadó. Persze ha valaki nem érzi magát férfinak egy egyenrangú partner mellett, az tényleg nagyon fájdalmas lehet.

                    • zoldfuszal // február 2, 2015 - 14:52 //

                      Ez Tibinek ment, de közben nagyon jókat írtatok itt.

                  • kedves Tibi, köszönöm az óvást-féltést, szükségtelen. :-)

                    Az azért vicces (szomorú), hogy a gyakran ide kommentelő erők mennyire nem tudják elfogadni tibi verzióját. Értem, van egy ideális világkép, amiben mindenki egyenlő és egyenlő munkáért egyenlő bért és kefélést kap és ezt kell mindenkinek megcélozni (hm, hol hallottam már ilyenről?).
                    Szerintem meg nem. Ez nem mindenkinek jó. Azt is értem, hogy vannak vélemények, amik szerint pont ez a baj, hogy nem ez a célja mindenkinek és az elnyomó férfidominanciájú társadalom ennek az egésznek az okozója és újratermelője.
                    De nem vagyunk egyformák. Másképp vagyunk bedrótozva és ez nem csak nevelési kérdés. És hogy esetleg van olyan nő (vagy férfi, és nem csak a golddiggerek), akiknek egyenesen szükségük van az ilyen férfias férfira (nőre stb.), aki mellett nem kell gondolkodni, mert megmondja a frankót. Vagy fordítva. Ennek is vannak fokozatai, hogy ne mindenki azonnal a késsel hőbörgő férfiállatra gondoljon. Itt most pl. arra gondolok, hogy mennyire idegesítő lehet, ha pl. a férfi nem tudja eldönteni, hová is legyen a meglepetésnyaralás,szívem, én Horvátországra gondoltam, szerinted nem baj? De tényleg nem? Vagy Görögország? Vagy mégis Horvát?

                    Mert nem mindenki (legyen akár férfi, akár nő) akar öntudatos, önmegvalósító önmittudoménmi lenni, hanem lehetőség szerint kellemesen, vagy vállalhatóan élni az életét, és ha ebbe a vasalás is beletartozik, akkor beletartozik, nem lehet mindig minden tüllfátylas esti rigófütty a holdfényben. Amit ráadásul lehet, hogy van, aki egyenesen gyűlöl. Nem mindenki ugyanarra vágyik.

                    Mind minden rengetegszereplős (=több milliós) esetben, itt is a statisztika dolgozik. Vannak ideális párok, akik együtt születnek, egyszerre éveznek el és egyszerre halnak meg, de nem sokan. Vannak abszolút össze nem illő (mondjuk ki, mi szerint), mégis együtt élő párok, de nem sokan. A kettő között pedig a nem száz százalékos, de a kevéssé vállalhatótól az egészen jóig terjedő tömegek.
                    Az ilyen eloszlás azt mondja, hogy ugyanúgy minimális esélyed van ideális társad találni, mint egy vadállatot. Nagy valószínűséggel egy átlagos kapcsolatod lesz átlagos konfliktusokkal.
                    Pontosan a nagyon nagy esetszám miatt példa mindenre lesz, ezért az, hogy nekem meg az ismerősömmel az történt, hogy, az nem érv. Ha majd lesz legalább hat-nyolcezer ismerősöd, akik statisztikailag reprezentálják a magyar lakosságot, akkor igen.

                    Elnézést, tl;dr.

                    • A bedrótozás se érv, a statisztikáról szóló bekezdés sem az, legalábbis nem logikus. Hogy jön a párok harmóniájának statisztikája a munkamegosztáshoz? Minden csekket be kell fizetni, minden pelenkát ki kell cserélni, nem csak a csekkek és pelenkák 20%-át, a 60%-át csak félig, stb.

                    • A bedrótozás nem érv arra, hogy másoknak más igényei lehessenek, esetleg pl. sokan nem vágynak állandó tájékozódásra és felelősségteljes döntésre? És hogy ez statisztikával nem kimutatható? Hát nem tudom, szerintem pl. a kormánypártunk kétharmada ékes példa erre.

                      Persze, minden pelenkát (100) ki kell mosni, de hogy a havi pelenkamosás-mennyiségből ki mossa ki a 20%-ot és ki a 80-at (esetleg mind a 100-at), az már statisztikai alap.

                    • Ez inkább szocializáció lesz, nem drótozás. A drótozásos magyarázat arra jó, hogy a megévő, sokaknak szar viszonyokat konzerváljuk azzal, hogy adottnak veszünk dolgokat.

                      A kétharmadról: a magyar közélet tényleg a béka feneke alatt van, és szerintem is gyökeres társadalmi változások lennének szükségesek a megváltoztatásához. Persze egyszerűbb legyinteni, hogy ez úgyis ilyen marad, mint változni.

                    • blaci200 // február 3, 2015 - 11:07 //

                      Kétharmad? Na ez a kétharmad pont olyan mint a drótozás, nem igaz, de ha eleget mondják, el is hiszik. A szavazóképes lakosság EGYharmada szavazott a FIDESZ-re, de ha csak a leadott szavazatokat tekintjük azoknak is kevesebb mint 50 %-a. A kevesebb mint félből így lett kétharmad, és ezt még el is hiszik sokan.

                    • Ezen az “ország kétharmadán” én is mindig szoktam mosolyogni egy sort. Messze van ez attól.

                    • Szerintem, kedves F99, nem az a kérdés, hogy ki mit tud elfogadni. Inkább az a kérdés, hogy kinek milyen választási lehetősége van.

                      Én szent meggyőződéssel hiszek abban, hogy abszolút működőképes alternatíva az, hogy a férfiú kizárólag pénzt keres, a hölgyemény kizárólag a háztartáson belül dolgozik. Írtam is erről pár éve egy posztot, ami AZÓTA is gyakran idézett poszt épp a “férfihangos” olvasótábor körében: “A férfi az úr a háznál” a címe.

                      Nem muszáj elolvasni, hosszú, de röviden két lényege van:
                      1. az ilyen kapcsolatokban mindkét félnek kell, hogy legyen választási lehetősége, vagyis ne a kényszer vigye ebbe bele a nőt se (értsd: eleve szarul keres, nem kap megbecsülést a munkájáért, az ötször annyit kereső pasas meg ELVÁRJA, hogy azért a szaros is százasért ne fordítsa a figyelmét rajta kívül másra, és mellé a társadalmi nyomás is ebbe az irányba taszítja)
                      2. itt mindkét félnek kötelességei és felelőssége van, vagyis ebbe a szettingbe se fér bele az, hogy a férfi menetrendszerűen félrelép, vagy folyton a haverokkal lóg: egy konzervatív családmodell nem működik a playboyszerű, nyitott kapcsolatot preferáló kefélőgépek esetében, hiába keresnek egy vödör pénzt.

                      Szóval, persze, van alternatíva, és szó nincs arról, hogy ne lehetne mindkét fél boldog egy ilyen kontextusban. De ez akkor és csak akkor működik HOSSZÚTÁVON (a rózsaszín köd elmúlása után is), ha a két fenti feltétel teljesül.

                  • “Az erkölcsöt, morált én tanítom meg neki. Ugyanis ezen értékek mindegyike (tisztelet, alázat, becsület, előzékenység, stb) 100%-ig maszkulin eredetűek.”

                    Milyen alapon?

                    A hagyományos(!), klasszikus férfiben ÖNMAGA szerint NINCS erkölcs és tartás. Ösztönlénynek tekinti magát, akinek erkölcséért a nő felelős, mert még a sajátjára sem tud vigyázni, nemhogy a másokéra. Ebből fakad az a hozzáállás, hogy az erkölcsökre a nőknek kell vigyázniuk. Ha szerinted a férfiak a magasabb rendűek ebben, a nők számára bocsánatosabb bűn a félrelépés, a férfi viszont nem hivatkozhat arra, hogy ő csak elgyengült- a nő miatt. Nincs elgyengülés, a hűség elhatározás kérdése, az erkölcsös ember- ha akar- sziklaszilárd.

                    A hagyományos férfi oly kevés önuralommal rendelkezik- önmaga szerint- és oly labilis, hogy a nő a puszta megjelenésével képes “megerőszakolni”. A hagyományos férfi önmagát a kerítés mögé zárt(!) kutyával azonosítja, amelytől oly távol áll az erkölcs és tartás, hogy egy ösztöneire és vegetatív igényeire ható ingerrel is provokálni lehet.

                    A klasszikus férfi ezen kívül már csak azért sem alkalmas a magasabb rendű szellemi célok átadására, mert a tapasztalatok szerint ő maga sem tudja, mit akar. Aki képtelen irányítani önmagát és azt sem tudja, mit szeretne, hogyan mutathatna irányt másoknak? Először a sajátját kellene megtalálnia.
                    Az ilyen férfi amiatt is hisztizik, ha el kell tartani a nőket, de amiatt is, ha nem. Az sem tetszik neki, ha a nők a pénzéért randiznak vele, de az sem, ha fizetik a sajátjukat. Állandó nyafogás tárgya a “nőket el kell tartani” és állandó nyafogás tárgya a “nők szemét feministák, akik nem hagyják, hogy férfi (=eltartó?) legyek mellettük!”

                    Egyébként egyetlen nő sem pénzt szeretne a férfitől, csak vannak, akik nem tudnak mást nyújtani. :)

                    Ezekből a tapasztalatokból ítélve az ilyen férfi inkább hisztis kisfiúra hasonlít, aki a játékáért toporzékol. A drága játékáért, ami szép és mutatós, nem okoz túl sok gondot és lehetőleg anyuci veszi meg neki. Az erkölcs, morál komoly szavak és főképp emberik. Attól nem lesznek maszkulinok, hogy valaki ezért veri az asztalt. :) Az igazságuk és jogosultságuk önmagukban és az emberek viselkedésében rejlenek, nemfüggetlenül.

                    “Ugyanis ezen értékek mindegyike (tisztelet, alázat, becsület, előzékenység, stb) 100%-ig maszkulin eredetűek.”

                    Vagy nem valami szexuális fantáziával keverted?
                    Sok férfi azért ragaszkodik betegesen a kapcsolati kontrollhoz, mert vonzzák a férfiakon uralkodó nők. Ilyenkor egy egyensúlyi állapotot kell megtalálnia, hogy se kiszolgáltatott áldozattá (amitől tudat alatt tart), se despotává (Az ókori Görögországban a házi rabszolgák vezetője- A későbbiekben a despota szó pejoratív („zsarnok”, „elnyomó”) jelentést kapott) ne váljon.

                • Ha igazán minőségi órát vesz, annak kutya baja sem lesz holmi rálépéstől. És hát csak a minőségre buknak a Nők.

                  • Ó, basszus, hát ezért nem volt nekem barátnőm, feleségem soha, ezért nincsenek gyerekeim! Nahát, köszönöm! Futok, veszek egy Omegát, attól én leszek az ALFA!

          • Köszönöm a plasztikus magyarázatot, azt hiszem, már értem a koncepcionális különbséget.

    • tavasztunder // január 28, 2015 - 18:39 // Válasz

      Őszintén sajnállak, hogy Csernus ennyire sikeresen agymosott és ennyire internalizáltál félrevivő sztereotípiákat. Ha a nő dolga a férfi akkor a férfi dolga a nő, nem? Ja, nem, azt már nem mondják ezek a nagyszerű guruk, inkább azt, hogy a férfi dolga a világ. Jó az a Csernus könyv egyébként, begyújtani.

  10. Nagyon érdekes lenne tudni, hogy miért tér el ennyire a tapasztalat. Mármint, hogy egyes emberek azt mondják, hogy a körülötte élők mind csalfák, a másik meg azt mondja, körülötte rendre hűséges, szerető párok vannak. Az én ismerőseim között is van ilyen eltérés. Teljesen más kör, más város, más életkor, más foglalkozás, tehát tényleg nem egy társaságot látnak másképp. Érdekelne, mitől függ ez.
    VIszont két kiábrándító tapasztalatom is van ezügyben. Az egyik (és semmiképpen nem a pasasok felmentésére írom!!!), hogy a nők is megdöbbentőek tudnak lenni. Egy régi osztálytárs-barátnőm döbbentett meg azzal, hogy már menyasszonyként is, + 3 hónapos terhes korától (!!!!????!!!) folyamatosan csalta a párját. Akit ő választott, akart és akitől tudatosan esett teherbe. Jó, ez nyilván ritkaság azért (remélem), de én is azt hiszem, férfiakban, nőkben ugyanolyan arányban fordul elő a elkötelezettségre való képtelenség – amit nem ismert fel magában. Lehet, hogy ideiglenes, lehet, hogy tartós, de önismeret-hiányra vallhat. Ez nem felmentés, csak teória.
    Másrészt nem tartják sajnos a házasságot elég elkötelezettségnek sokan. Én egyszer a másfél éves kisfiammal sétálva kaptam ajánlatot egy régi ismerőstől. Úgy megdöbbentem, hogy először fel sem fogtam, aztán szóltam, hogy kedves, de én férjnél vagyok. És akkor ő döbbent meg, hogy “na és? Hát ő is házas. Ez miért akadály?”. Ritkán zavarodom meg annyira, mint akkor. Hogy másik bolygón élek? Számomra annak megemlítése, hogy férjem van, minden magyarázat nélkül hatalmas tiltó táblát jelent bárkinek, aki nem a férjem.
    A másik kiábrándító tapasztalatom, hogy nem feltétlenül KÖZÖSEN, és nem feltétlenül döntés alapján születik a gyerek. A pár szereti egymást (jobb esetben valóban), és házasság és a nő biológiai órája és döntése, ami előtt a pasi meghajlik, mert bizonytalan (jobb esetben, és akkor nem átverve van, vagy nem csak egy “baleset”). Szerintem minden normális férfi eljut addig a pontig, hogy gyereket akar, csak nem biztos, hogy akkorra, mikorra helyzet elé állítják. A szerelem sajnos nem feltétlenül hasonló érettségű párokra csap le.
    És a terhesség után hirtelen valóban minden más lesz. És akkor a férfi valóban háttérbe szorul, ahogy a nő is, ha csupán a férfi és a női szerepére koncentrál. Mert másképp pedig kibontakozhat, de ha még nem tart ott, akkor ez nem billenti helyre a mérleget. Észre sem veszi, számára ez még nem érték. Szerintem is nagyon, nagyon, nagyon, kőkeményen fontos és döntő a pár közti állandó kommunikáció, “lelkizés”, erről is, mégha fáj is néha, amit hallanunk kell. Ez még akkor is így van, ha mindketten pont ugyanott tartottak az életútjukon, mikor találkoztak, ugyanolyan érettséggel és ugyanarra vágytak.

    Mellesleg a “nem ítélkezés” dolog fura, mert egy pillanatig nem éreztem ítélkezést ebben az írásban sem, ugyanakkor a saját véleményünket kinyilaktoztatni természetesen állásfoglalást jelent valamelyik “oldalon”. Ha vannak oldalak. És természetesen szubjektív ez is. Nem lehet hiteles az, aki mindenre bólogat helyeslően, hogy “hát igen, igazad van neked is”. Kell, hogy legyen egy saját iránytűnk, ami irányít minket, mert különben csak sodródunk és sosem lehetünk biztosak abban, hogy helyesen cselekszünk. Ha nem tudjuk, hogy mi a helyes SZERINTÜNK, SZÁMUNKRA. Nincs semmi gond a kinyilatkoztatásokkal, még nem tapasztaltam, hogy Eszter valaki más kárára képviselte volna saját igazát. Mindenkinek legyen saját igaza, amíg nem bánt vele másokat, nem korlátoz vele másokat, addig az király dolog. :-) Néha belecsúszik egy kis ítélkezésszerűség, vannak olyan dolgok, témák, élethelyzetek, melyekben az, hogy: hiszen igenis állást foglaltam, hitet tettem le egy dolog mellett, azt jelentheti, hogy tehát ami ezzel ellenkezik, arról esélyes, hogy nem feltétlenül van jó véleményem, mert akkor aszerint élnék és nem eszerint. De amíg nem kényszerítjük a másikra a saját értékrendünket, addig belefér egy kis “ítélkezés”. Normális esetben úgyis kiterjesztjük ezt magunkra is.

    • “Nagyon érdekes lenne tudni, hogy miért tér el ennyire a tapasztalat. Mármint, hogy egyes emberek azt mondják, hogy a körülötte élők mind csalfák, a másik meg azt mondja, körülötte rendre hűséges, szerető párok vannak”
      Szerintem az is benne lehet, bár biztos nem csak ennyi, hogy Eszter baráti körében az a korosztály dominál, akik még a házasságkötés, családalapítás indítása fázisban vannak. Olyankor még nagyon sokminden működik, még van optimizmus, jószándék, majdmimásképpcsináljuk stb. Az én korosztályom pedig a válási fázisnál tart, és ilyenkor kiderül sokszor az is, ami nem volt kóser már akkor sem, amikor még kívülről a barátok megesküdtek volna rá, hogy na ez egy olyan pár, akik tök korrektek és szeretik egymást. Akiknél a dolog végül mégsem úgy sül el, zömmel azok sem úgy indultak neki, hogy majd jól átverik a másikat. De azt, hogy sose fogják tenni, mert most nem teszik, nem lehet megmondani a kapcsolat kezdetén vagy pár éves korában.

      A másik kedvenc blogomban volt erről egy zseniális komment, mindjárt kiderül, hogy sikerül-e idelinkelni: http://csakazolvassa.hu/2015/01/27/az-egyenloseg-nem-egyformasag/#comment-127658 remélem, így semmilyen szerzői jogot nem sértek, mert igazi gyöngyszem, érdemes elolvasni.

      • Eleve az van, hogy nekem szinte minden boldog házasságban élő ismerősöm a második házasságát tapossa. Van ez az elmélet, írtam is róla, hogy sok békát végig kell csókolni, mielőtt jön a herceg. Sztem lófaszt: ha nem herceg és hercegnő találkozik, fölösleges más szájában turkálni. XD

        • 1ébként pont ezen morfondíroztam valamikor vásárlás közben: hogy lehetünk mi olyan korrektek és tudatosak, és polírozhatjuk fantasztikusra az egyéniségünket és csinálhatunk akármit az elvárásainkkal, ha nem találkozunk azzal, akivel ez az egész pont jól kiegészül. Nincs olyan, hogy valaki csak ügyetlen, ill hogy valamiket csak szépen végig kell tanulni, csinálni, vajúdni és ott a végén a jó kapcsolat. Azért az a morzsányi szerencse az KELL.

          • Igen, nyilván kell hozzá a szerencse, az Univerzum/Jóisten/Felsőbb Én akarata, ki miben hisz/minek nevezi, mindenesetre csak szerencsével sem megy a dolog. Azt látom, hogy vannak barátaim, akik rossz időben, rossz helyen találkoztak, pedig zseniálisak lehettek volna együtt. Persze a feltételes mód, nyilván sose tudjuk meg. De tény, hogy szerintem is túl erős ez a”majd ha mindent jól csinálsz, ott a végén a jutalom MINDENKÉPPEN” szemlélet. Nyilván az a cél, hogy jó legyen így is-úgy is, és ne számítson, van-e társ, csak ezt nehéz elérni.

            • Ezt szerintem nagyjából lehetetlen elérni. Az ember társas lény. Mint a delfin, bár szerencsére nem annyira. A delfint ha egyedül tartják, elpusztul.

              • Általában nekik is van társuk, csak nem hagyományos szettingben, de társaságuk mindenképp. Teljesen egyedül rémes lehet az emberiség 99 százalékának, de el tudom képzelni, hogy a maradék 1 százalék simán élvezi.

              • Jó, de az a delfin tök egyedül van. Az egyedülállók azért interakcióba kerülnek másokkal, neadjisten szoros barátságaik vannak.

      • Igen, azt hiszem, valóban vastagon benne az igazság a válaszodban… De jesszus, amit belinkeltél, az nagyon durva. Mármint ennyire lényegretörően és világosan még nem találkoztam ennek a témakörnek az elemzésével. Nagyon tetszett… és nagyon igaznak is éreztem…

  11. Ebbe ma botlottam bele, és sírtam rajta egy picit. Szerintem kb erre vágy az ember, ha nő is:

    http://kepzeldel.tumblr.com/post/109337168728/te-meg-en

    • Beleolvastam, végig azért most nem merem, az előző komment felkavart annyira, hogy nem adott a kiegyensúlyozott lelki állapot, ríni meg nincs kedvem. XD

  12. Aki statisztikát akar a várandós vagy kisgyerekes párjuk mellett félrelépő apukákról, az regisztráljon egy szexpartnerkereső vagy társkereső(!) weboldalra, és majd megtudja…..

    • Ja, igen, tényleg. Most hogy mondod, innen a statisztikám zöme. Két éve egyszer regisztráltam egy társkeresőre, és néhány hónapig el is olvastam az üzeneteimet. Valóban rettentő sok a nős, és a maradék nagyrésze is csak nem vallja/később vallja be.

      • Egy kezemen meg tudom számolni, hány normális kapcsolat köttetett efféle oldalakon. :(

        • Én ismerek két kézre való működő kapcsolatot is, ami társkeresőn köttetett, de én nem tudok azonosulni a koncepcióval. Hol érdekel az engem, hogy Pista, 39, Budapest, vezető beosztásban dolgozik, 180 cm magas, 75 kg, szeret kirándulni? Ezt így önmagában véve leszarom, ebből nem derül ki, hogy vonzódnék-e hozzá és odalennék-e érte. Sz’al, értem én, hogy millióknak bejön, de nekem élien a köbön az alapkoncepció. Kicsit olyan, mintha keresnék valakit, aki kedves, jópofa, egy fokkal szebb az ördögnél, mert rossz egyedül. De hát nem rossz egyedül, akkor meg?

          • Az az üzleti modell egy másik válfaja :) azoknak jön be, akik tudják nézi így is. Én se tudok egy kéznél több esetet, és én se tudom így nézni.

          • Akkor talán más körökben mozgunk. :) Egyébként Igen, eleve idétlen dolog a netes társkeresés. De sokaknak annyira beszűkült mozgástere van, hogy ez az egyetlen lehetősége ismerkedni.

            • Mindig mondom, hogy ismerkedni BÁRHOL lehet elvileg, akkor a társkereső miért lenne kivétel… csak én nem tudok ezzel mit kezdeni.

  13. Tudja valaki, hogyan tudom letiltani a hozzászólásokról jövő értesítést? Eleinte nagyon érdekelt, ki mit mond, de most már inkább ideges vagyok. Éppen elég, a saját pénisze bűvkörében élő himsovén barommal találkozom napközben, nem kérek belőle az inboxomba is. Tudom, én iratkoztam fel, de most válni szeretnék a bejegyzés komment szekciójától. Az meg, hogy nem olvasom el, nem opció, ahhoz túl kényszeres vagyok.

  14. “Miért csalja meg tízből egy férfi a terhes feleségét?”

    Szerintem nem is annyira a miért a fontos. Aki a terhes feleségét megcsalja, az később se háborodjon fel azon, ha esetleg kiderül, hogy mégsem tőle van a gyerek…

  15. Szerintem azért, mert így van felépítve genetikailag. Szubjektív megítélésem alapján az emberiség negyede hűséges (köztük én is), negyede hűtlen, akárhogyan lett szocializálva, a maradék félnek van választási szabadsága.
    tnérdekes írta:”Aki a terhes feleségét megcsalja, az később se háborodjon fel azon, ha esetleg kiderül, hogy mégsem tőle van a gyerek…”
    Az ilyenek mindig hűséges feleséget választanak, pont emiatt fáj (mármint a nőnek) a megcsalás.
    Amúgy egy Czeizel-féle 80-as évek végi anonim felmérésben Mo-on minden 5-ik gyerek nem az anyakönyvezett apjától volt, tehát a nők sem ártatlan virágszálak…

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. megcsaltál ezerszer | csak az olvassa — én szóltam

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: