Aktuális

És akkor most arról a bizonyos kézcsókról

A nap vezető híre Angela Merkel német kancellár magyarországi látogatása volt, amelynek keretében Orbán Viktorral is találkozott (és közölte, hogy – a helyesírás ellenőrzőhöz hasonlóan – nem tud mit kezdeni az “illiberális” jelzővel a demokrácia előtt, az energiagazdaságnak több lábon kellene állnia, és a civil szervezetekre egy ekkora többségű kormánynak pedig muszáj partnerként tekintenie). Mire aztán a TEK óvintézkedéseinek köszönhető fóti dugóból kiszabadultam az M3-ason, már több cikk – és még több mém – is született arról, hogy miniszterelnökünk (ezúttal is) kézcsókkal köszöntötte a világ ötödik legbefolyásosabb emberét, az Unió legjelentősebb politikusát, aki ezt mosolyogva vette tudomásul. És hogy ez gáz. Vagy mégsem az?

LUV van - kép: MTI

LUV van – kép: MTI

Bár Angela Merkelt több vezető politikus is üdvözölte már az ajkak kézhez közelítésével, az ellenzéki sajtó most úgy érezte, hogy Orbán Viktornak jár ezért a legnagyobb pofon. “Angela Merkel női mivoltát hangsúlyozta Orbán Viktor azzal, hogy kézcsókkal üdvözölte Budapesten” – mondta a hvg.hu-nak Görög Ibolya protokollszakértő. “Márpedig a diplomáciában, ha egy protokollrangsort összeállítanak, sosem azt nézik, ki nő és ki férfi, hanem a pozícióját. Ha egy férfi miniszterelnök feleségét köszöntötte volna így, az más helyzet lett volna, hiszen ott nem a tisztséget kellett volna figyelembe vennie” – tette hozzá a szakember. Nyilván nem a személyes véleményét mondta, hanem a nemzetközi diplomáciában használatos protokollszabályok szerint érvelt, amelyek Chiracra és Putyinra is érvényesek, nem csak Orbánra. Még ha ők úgy is döntenek, hogy ezeknek a szabályoknak némelyikét felülírják, és ezt maga az érintett is szívesen fogadja (talán konzervatív keresztény meggyőződésének köszönhetően… és mert megteheti, hogy laza).

A német külügyminisztérium látva, hogy az európai politikusok szívesen köszöntik ilyen unortodox módon Merkelt, és ezt maga a kancellár is lelkesen üdvözli, megállapították: a köszönés formája nem a protokollhoz, hanem az etiketthez tartozik, amely jóval megengedőbb, a legtöbb gesztus így egyszerűen személyes döntés tárgya. 2005-ben a német Zeit című hetilap mindenesetre külön cikkben értekezett arról, hogy “Merkellel visszatér a kézcsók”, miután a kancellár látogatást tett a párizsi Elysée Palotában, majd később a gazdasági miniszter és több művész is kezet csókolt neki – ezt az Indexen olvastam délután. Tele van a Google fotókkal, amelyek ezeket a pillanatokat örökítik meg.

Miért ekkora téma ez a kézcsók, mit üzen, mit kommunikál ez a világ polgárai felé? Ennek megértéséhez érdemes megnézni, hogy honnan jön maga a kézcsók, mint szokás. Laikusként én azt hittem, ez ilyen monarchiás maradvány, ami csak Kelet-Közép Európában maradt meg, de nem: a spanyol királyi udvarban a barokk kor idején meghonosodott köszöntési mód Mária Terézia uralkodásának idején érkezett a bécsi Habsburg udvarba, 1764-ben pedig már a pozsonyi országgyűlés is így köszöntötte az osztrák uralkodót.

A kézcsók a történelem során két esetben járt:
1. a rang okán (a már említett közjogi méltóság mellett a katolikus hierarchiában az érseket, püspököt köszöntik kézcsókkal, a feudalizmusban az alárendelt viszony kifejezésére használták ezt a gesztust);
2. ennek mintájára a női mivolt előtt tisztelegve (és itt el is érkeztünk az egyik olyan a ponthoz, amiért a kézcsók problémás lehet: az utóbbi kontextus egy kicsit a müllerpéteri álszent piedesztálra emelésre hajaz: a nőt kíméljük a csúnya szavaktól, megvédjük a háborúban, előreengedjük mindenhol, átadjuk a helyünket, mert mi tiszteljük a nőt, aki cserébe évente szül, egész életében a férfit szolgálja és ahhoz igazodik, és csendben tűri nemes és tiszta sorsát a szent haza érdekében – akár azt is, hogy 2015-ben az ultraortodox zsidó lapok eltüntessék a képmását egy hivatalos eseményről, ahogy az többek között magával Merkellel is történt, ugye. És ez azért nem olyan jó biznisz, lássuk be).

Ha eltekintünk a két fenti kontextus pejoratív asszociációitól, akkor sem nehéz belátni, hogy a kézcsók nem két vezető politikus hivatalos viszonyába illő motívum hiszen
1. a két ország méretétől és GDP-jétől függetlenül nincs különbség rangban, két egyenrangú fél találkozik;
2. itt nem egy férfi köszönt egy nőt, hanem két szakember ül le egymással tárgyalni egy sajtónyilvános, hivatalos eseményen (ilyesformán más üzenete lett volna, ha Orbán egy kerti grillpartyn üdvözli így a baráti ország vezetőjét, ahol ez a bizalmasabb gesztus természetesebbnek tűnhet, még ha nem is vagyunk kézcsók-pártiak).

Nem is csűröm-csavarom tovább, zárásként Péter cimborám frappáns kommentjét idézném csak: “nekem a kézcsókkal pont az a bajom, hogy az a fajta hátulról csontig benyalás után lábat a levegőbe lendítős, fog alatt szűrten anyádpicsájázós, meg naccságázós vérgusztustalan olcsó dzsentrihangulata van, amitől már Mikszáth idejében is sugárban szerették a fehér kamiont”. És hát tényleg, van ebben is valami…

Advertisements
Eszter névjegye (831 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

10 hozzászólás És akkor most arról a bizonyos kézcsókról bejegyzéshez

  1. Nagy László // február 3, 2015 - 05:32 // Válasz

    A kézcsók ebben az esetben tudatosan arra épít,hogy “csak egy nő”…Prosztóság.- Kecó sajnos ebben is félművelt,vagy tudatos tahó…lehet választani.

    • Igen, ezt is olvastam több helyen, benne van a pakliban. Az a durva, hogy valószínűleg ösztönből, zsigerből nyomja így. Jó a poszt.

  2. Orbán a konzervatívságát a ’94 utáni pálfordulás óta előszeretettel nyomja, a kézcsók kifejezetten ilyen nagyonkonzervatív gesztus egy nő felé. Mondjuk tudtommal a pápának is csókolt kezet. Nem mellesleg mindketten mosolyognak, nem tudom, de lehet, hogy épp a gesztuson. Ettől még szerintem is gáz.

    • Viktorunk azt is szereti, ha neki csókolnak, és azt is, ha ő csókol.

      • Na, azért legyünk objektívek. Az első kézcsókról láttam képet, Viktor enyhén szólva zavarban volt, láthatóan kényelmetlen volt neki a helyzet. A személyi kultuszát építi, imádja, ha imádják, de a kézcsók azért nem az ő ötlete ebben az irányban.

  3. Amit gondolok Viktorról azt nem írhatom le mivel személyiségi jogot sértene

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: