Aktuális

Pokolba az epres óvszerrel, élvezzük a tabumentes ökölszexet!

Na jó, igazából ez a bejegyzés nem a tabumentes ökölszexről fog szólni, de még csak nem is az epres óvszerről. Épp úgy, ahogyan régi kedves ismerősöm és kollégám, Tóth Noémi írása sem a feminizmusról, de még csak nem is a női szerepekről szól, hanem valami egészen másról. “Legújabb, provokatív cikkem: osszátok vagy vitázzatok!” – írta a Facebookon pár órája, úgyhogy ennek a két irányelvnek próbálok most megfelelni ezzel a legújabb, provokatív címmel én is.

Nem segít, hanem részt vesz - nagy különbség (kép: pixshark.com)

Nem segít, hanem részt vesz – nagy különbség (kép: pixshark.com)

Noémi, én szívesen osztanék meg vitáznék, de igazából nincs miről. Ha nem is közelről, de ismerjük egymást legalább tíz éve. Mit mondhatnék? Szeretek szépítkezni, öltözködni, tetszeni – no, nem botoxszal, szilikonnal és ionizált vízzel, hanem csak úgy természetesen, persze ha valaki az “extrudált bionyavalyára” esküszik, lelke rajta. Szeretek szeretni és gondoskodni is, felnézni a szerelmemre, segíteni a munkáját – de nem hinném, hogy ez kizárja azt, hogy én is önmagam legyek. Soha nem tartottak el felnőttként, nem is várnék ilyet senkitől, és erre büszke vagyok. Monogám vagyok, szerelemből szexelek, és családban képzeltem el mindig is az életet, viszont nem gondolom, hogy a társ nélküli létet tudatosan választó barátnőim – és barátaim – “önértékelési zavaros hölgyek” (vagy éppen urak, tényleg, velük mi a helyzet?) lennének. Amióta az eszemet tudom, szeretnék gyereket, de biztos vagyok benne, hogy a másképp vélekedő ismerőseim nem a “trendi gyermekellenesség” miatt nem szülnek (pláne, mivel a Népesedési Kerekasztal az, ami napjainkban inkább nyomást helyez rájuk). Felnőtt emberek, felelősséggel hozzák meg ezt a döntést is, akár a többit.

Hogy “baljóslatú sarlatánokat és topshopos sókristályokat” nem nézek, és a “pökhendi drogos celeb-nyilatkozaton vagy egybites ösztönlények töcskölésén” sem ámuldozom “főműsoridőben” (vagyon azon kívül), azt talán nem kell mondanom, de ezzel együtt sem hiszem, hogy bölcs dolog lenézni mindazt, ami a mi kivételezett helyzetünkből fakadó szellemi igényünkön kívül esik. Tudod, egyikünk sem egy borsodi zsákfaluból származik, ahol alkoholista, analfabéta munkanélküli kisebbségi szülők tizenkettedik gyermekeként láttunk napvilágot, így megtehetjük, hogy inkább Umberto Ecót és Esterházy Pétert olvasunk, miután a Hamletet László Zsolt rendezésében is megnéztük a székesfehérvári színházban. És még megtehetünk, megtehettünk sok egyebet is, amiről az emberiség túlnyomó többsége, főként ha nőnek született, soha nem is álmodhat: ivóvíz folyik a csapunkból, bármit tanulhatunk, tisztességes bért kapunk a munkánkért, és… senki sem molesztált bennünket hétéves korunkban, sőt, prostitúcióra sem kényszerültünk soha. Ezzel az előnyünkkel kérkedni azonban… hát, hogy is mondjam? Nem túl elegáns.

Rohadt nagy mázlisták vagyunk, mert nem vágták ki a csiklónkat totyogós korunkban érzéstelenítés nélkül, nehogy véletlenül élvezni találjuk a testi szerelmet, s így hűtlenek legyünk a szent házasságban, aztán pedig nem adtak minket férjhez három tevéért negyedik asszonynak egy 60 éves sejkhez a pubertás kor hajnala előtt, hogy később az első szüléstől – na, ez viszont durvább, mint az a bizonyos tabumentes – tizenegy évesen szétszakadjon mindenünk. Vezethetünk autót, sőt céget is akár, nő létünkre. Szavazhatunk, örökölhetünk, dolgozhatunk, kereshetünk pénzt, még ha átlagosan 25 százalékkal kevesebbet is, mint azonos pozícióban dolgozó férfikollégánk (itt, Európában, igen!). Kezdeményezhetünk válást is, nem vágták le az orrunkat és a fülünket tálib szellemi vezetők parancsára, mert elmenekültünk a férjünktől, aki brutális bántalmazónak bizonyult – gondolom, te is láttad a Time magazin híres címlapját, újságíró vagy. Ezekért, tudod, a feminizmusnak – az emberek nemtől független egyenjogúsági mozgalmának – mondhatunk köszönetet mindketten, közvetett vagy akár közvetlen módon. Igen, minden felsorolt pontnak, beleértve azt is, hogy újságírók lehetünk. A nagymamám például semmilyen hivatást nem választhatott, pedig kitűnő tanuló volt: kiröhögték, hogy Bözsikém, és akkor ki fogja kiszolgálna az uradat otthon, amíg te méricskélsz, tudóskodsz, felfedezel a patikában?!

Tudod, a feminizmus nem azt jelenti, hogy a nőből férfi lesz, majd rabszolgává teszi azokat, akik XY kromoszómával születtek, a többieket pedig felkoncolja. Nem is azt, amit a modoros lexikonban az ezerszer leköpött “liberális métely” szócikk alatt szokás emlegetni félnáci (vagy tán egészen az) körökben: hogy tudniillik “mindenki szexel, mindenki azt nézi és olvassa, hogyan kell, tágulnak a határok és az ánuszok”, illetve “dolgozik, fogyaszt, retteg és görcsösen szexel”. Görcsösen egyébként az szexel, akinek a vágya, a vonzalma, a testének egyedi szépsége és a méhe nem a saját tulajdona, mert megmondják neki, sőt: törvényekkel kényszerítik ki, hogy mit tegyen vele. Persze, ő még mindig hálás lehet, hogy nálunk, ebben a borzalmas fertőben legalább nem vágják ki és le semmijét, mint egy egyszerű tárgynak, ami a ház urának a függeléke csupán.

Hogy van-e még dolog most, a XXI. században, hogy nekünk mindenünk megvan, és akár miniszterelnökök és űrhajósok is lehetünk? Van bizony, mert nem csak mi ketten vagyunk, meg a többi hasonló szerencsés szociokulturális háttérből érkező nő. Van, mert jelenleg a kormánytagok és a művészek megmondják, hol a nő helye, a humoristák és a műsorvezetők nemi erőszakkal viccelődnek és megússzák, és épp csak néhány hete van annak, hogy végre elévülhetetlen bűncselekménnyé lett a szexuális abúzus. Aggasztó módon tiltólistára került a sürgősségi fogamzásgátlás (talán a pápa kérésére az epres óvszer is hasonló sorsra jut?), és még huszonnégy órája sincs, hogy az országgyűlés elutasította az isztambuli egyezmény ratifikálását, amely a családon belüli erőszak legégetőbb kérdéseire kínál megoldást, hogy minél kevesebb nő eshessen át vak komondoron. Azt tudod, hogy az asszonyát kékre-zöldre verő Balogh József egyébként újra Fülöpháza polgármestere lett, mert a helyiek szerint nincs azzal semmi gond, ha a nő kap néha egy-két pofont? A legszebb az, amikor a nők is internalizálják a nőgyűlöletet. Ennyire mély, több évszázados-évezredes “értékrendről” van szó, bizony.

Csak halkan mondom, hogy a férfiakért is küzdünk. Azért, hogy a férfi ne pénzautomata legyen, a nő meg ne háztartási robotgép (illetve lehet az is, de akkor az a saját választásából, ne alternatíva híján, kényszerből történjen), hanem együtt, egymásért élő, méltó partnerek lehessenek. Hogy a férfi bátran kimutathassa az érzéseit, sírhasson, elbizonytalanodhasson, kérhessen segítséget, ha kell, és ami a legfontosabb: a gyereke életében jelenlévő, szeretetteljes apa legyen, amennyiben gyermeket nemz. Kompetens ember, akit nem esz meg a kosz, és nem aki hal éhen, ha nem áll mellette nő. Erős, bátor férfi, aki nem a péniszmérete, a megfektetett nők száma és a kocsimárkája mentén mérettetik meg, hanem az emberi értékei alapján. Radikális, rémisztő módon azt sugalljuk, sőt, kiáltjuk: a nő és a férfi is ember, tiszteljük a nőiségét és a férfiségét, a nőiességét és a férfiasságát, de itt az ideje annak, hogy pár ezer éve patriarchális aránytalansága után újra egyensúly legyen a nemek között, s választási lehetőségek táruljanak fel mindenki számára. Nem csak a nőért: a férfiért, és mindenekelőtt a családokért is, ahol végre olyan gyerekek nőhetnek fel, akik igazán önmaguk lehetnek, korlátok, szankciók, kényszerek – egyszóval elnyomás – nélkül.

Hát, valami ilyesmi a feminizmus, amit te – anélkül, hogy igazán kibontottad volna, hogy miért, egyszerűen csak mélyen meghajolva a manapság oly népszerű álkonzervatív propaganda előtt – a pokolba küldtél. Ne haragudj, nincs miről vitatkozni: csak mélységesen szomorú vagyok, és nem értem, hogyan tehet ilyesmit egy kivételezett helyzetben élő, tehetséges, értelmes fiatal nő, aki épp ennek a mozgalomnak és a köré épülő paradigmaváltásnak köszönhetően valósíthatja meg a XXI. században önmagát.

Reklámok
Eszter névjegye (846 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

110 hozzászólás Pokolba az epres óvszerrel, élvezzük a tabumentes ökölszexet! bejegyzéshez

  1. Nagyon szép gondolatmenet, szívesen elolvastatnám némelyekkel akár az ismerősi körömből is, de attól tartok, aki ennyire ragaszkodik egy gondolathoz (mint a feminizmus rossz, azt jelenti, hogy elveszítjük a nőiességünket, nem lehetünk konzervatív értelembe vett nők stb., bárminemű további kutatás nélkül, hogy pontosan miről is van szó, milyen irányzatok léteznek, vagy valamit a történetéről, és folytathatnám…), azok mindig találnak egy “de”-t, ami után mintha nem is lett volna szó ezeknek a dolgoknak a tisztázásáról… Az utolsó bekezdés nagyon betalált.
    Egyébként olvastam a hozzászólásodat ott Fcebookon, szívesen tetszikeltem volna amit írtál (csak nem lehetett, a posztoló ismerőseinek van csak lehetősége a beállításai szerint), felbosszantott, a nap folyamán sokszor eszembe jutott.

    • Köszönöm. Ó, én annak csak örülök, ha megosztod a posztot ezekkel az emberekkel, és talán segít nekik tisztán látni. Azt úgyis ők döntik el, hogy mit gondolnak, látnak, éreznek, hogyan élnek, de a tapasztalat 40 éves kor fölött és egy-két gyerek után azért a legháziasszonyosabb asszonyságok részéről is az szokott lenni, hogy a háztartáson belül az egyenlő munkamegosztás, a pénzkeresésben pedig a költségek egyenlő megosztása a járható út csupán hosszútávon. Csak ez garantálja a kiegyensúlyozottságot, a lelki és anyagi stabilitást, nem a túlhajszoltság és a kiszolgáltatottság. Érdekes módon mindig fiatal, gyermektelen nők hiszik azt, hogy az eltartott, aranykalitkaszerep kifizetődő. Nagyon érdekes ennek a szociológiája.

  2. Tökéletes válasz!!!

  3. Megnéztem az eredeti írást, nagyon zavaros. Csak annyit értettem meg belőle, hogy fúj, feministák!, ami nem sok. De a válaszcikkért már megérte megszületnie :)

    • Pontosabban a válasz-bejegyzésért.

      • Egyébként beszéltünk róla pár szóban a szerzővel a FB-on, nincs benne rosszindulat vagy gyűlölet. Én azt látom, hogy ez most egy divatos téma újfent divatos látásmódja, és nagyon könnyű, csábító lehetőség ékes, színes szóvirágok társaságában felpattanni erre a vonatra. Ha nem lenne nyitott, kíváncsi ember Noémi, valószínűleg nem írok választ… vagy nem így írom meg, hanem aljadék módon. :)

        • Sajnos a szóvirágokat nem egy ikebana-művész precizitásával rendezte el, hogy úgy mondjam.

        • tavasztunder // március 3, 2015 - 23:41 // Válasz

          Igen, sajnos, Bihari Viktória is pont ezt tolja, fárasztóan általánosít, és azt sugallja, hogy a szingli nők, vagy a gyereket nem akaró nők mind boldogtalanok és titokban pasira és gyerekre vágynak. Annyira elegem van ebből a heteronormatív nyomasztásból, hogy el nem tudom mondani. Interszekcionalitásról meg már hiába is magyaráznál az ilyeneknek, mert miért komplikálják, ha lehet egyszerűen is…

          • De a heteronormativitásnak is ez a szűk spektruma jelenik meg ilyenkor, mintha minden heteró nő gyerekeket akarna. Igazából több ismerősöm nem akar, mint akar. Teljesen érthetetlen. Ez ilyen projekció, nem? Hogy ő – legalábbis Viku – akar, és ezért feltételez, hogy mások is.

            • Viku nem csak akarna, hanem nagyon akar, és nem jön össze neki. Hogy miért, az jó kérdés, de nem tippelnék, legyen az ő kérdése. Viszont hogy ez a feltételezése, hogy akkor mindenki akar, biztos hogy részen ennek a ki nem elégített vágynak a kompenzálása.

              • Én is ebben a cipőben járok, mégsem feltételezem, hogy mindenki azt akarja, amit én, és hogy aki esetleg nem, az vagy hazudik önmagának, vagy selejt. Ne kívánd felebarátodnak, amit magadnak kívánsz, mert lehet, hogy más az ízlése. :)

                • Szerintem azért, mert te a problémáid megoldásának egészségesebb, érettebb módját választod. Pl. a magad nevében beszélsz.

            • tavasztunder // március 4, 2015 - 18:50 // Válasz

              Nem csak feltételezi, hanem ezt tolja normának, engem ez az utóbbi zavar igazán. Meg az, hogy azt mondja, ne higgyetek azoknak a nőknek, akik nem akarnak gyereket, esetleg párkapcsolatot sem, vagy nem férfivel, mert ő tudja, hogy ezek titokban mind gyerekre és óvó férfire vágynak. Ezzel azt a mémet terjeszti, hogy nyugodtan kérdőjelezd csak meg, ha ilyet hallasz, hiszen úgysem mondanak igazat, Viku is megmondta.

  4. nagyon klassz cikk, az felütés – cikk meg nagyon gagyi. A legkomolyabb érve kb. az, hogy hogyan is lehetne férfi és nő egyenrangú, amikor “a nő az oldalborda, a férfi meg a teremtés koronája”. Ez sírnivaló. Mostanában azonban ez valahogy trendi. Ezt csinálja a saját sikerét egymaga felépítő Bihari Viktória alias Kisviku a Facebookon ( https://www.facebook.com/bihari.viktoria.3/posts/10206228917743952 ), meg Oravecz Éva Csilla mindenütt, ahol feltűnik és még bírják, és sokan mások. A hatalomnak ugyanis mindig voltak, vannak és lesznek önkéntes, meg fizetett nyaloncai is.

    • Hát ja, ez most egy nagyon divatos látásmód. Az alapja az, hogy az emberek kiábrándultak az euroatlanti, liberális, szociális, globalizáció felé mutató világból, és új, pl. ökoszociális és globalizációkritikus életszemlélet helyett inkább a RÉGI JÓ DOLGOK felé fordulnak vissza hamis nosztalgiával. Érdekes módon mindig a frusztrált férfiak, akik nem tudtak maguknak nőt venni piacon (mert a nő vagy nem megvehető, vagy nekik túl drága) és a fiatal, sikeres gyermektelen nők hiszik azt, hogy a liberális métely az oka minden gondnak, és a válasz a konzervatizmus vadhajtásaiban lesz. Egy sokgyerekes, 50 fölötti családanya már tudja, mit adott fel, miről mondott le, mennyire kiszolgáltatott, így az ő köreikben nem találod meg ezt az érvelést – pedig épp onnan lenne igazán hiteles.

    • “a nő az oldalborda, a férfi meg a teremtés koronája”
      Ráadásul azt sem tudják, hogy a hatnapos sztoriban nem így van, hanem úgy, hogy “az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket” Igaz, van egy másik sztori is, egy oldallal odébb – ennyit a Biblia szó szerinti értelmezéséről, most melyik Bibliát kell szó szerint érteni? De ez mellékszál.

  5. Azon a poszton én is felhúztam magam, hálisten csak rövid ideig, mert olyan remekül válaszolsz és mindent elmondasz, amit én mondanék. Külön köszönet és hála amiért nem nekem kell mobilon mellényomkodnom a metrón, miközben süvölt kifele a fülemen az ideg :) Rettenetesen utálom a mostanában elharapódzó, egy-két épeszű állítást sok demagóg álbölcsességgel összemosó cikkeket (a kis Viku is így), melyeknek azonnal akad jó sok helyeslőjük, akik szájzárat kapnak ráharapván arra a másfél majdnemigazságra és megpróbálják abból levezetni, hogy attól majd az egész cikk korrekt.

    • De jó, hogy a zösszes ismerősöm látta ma, hogy érveltem a témában a Facsén. :D

      Komolyan, engem a cikk tizednnyire se bosszantott fel, mint a kommentek. Tulajdonképpen nettó nőalázás, pl:

      “Király Bár szerintem túl finom fogalmaztál és finoman bántás a sok selejt picsababával Lassan teljesen eltűnnek az igazi nők… Kár hogy megszűnt a Taigetosz program…mennyivel jobb lenne a világ!”

      Ez így WTF-élményt hoz, amit nem értek, de tényleg.

      Hála a jó égnek ez a közeg az én életemben nem jelenik meg, felénk érvelni szoktak az emberek, és van bennük empátia azért.

      • Hú, ez a tajgetoszos hozzászólás kemény! Majd pont ő mondja meg 85 körüli IQ-val, hogy ki az igazi nő, mi?

      • Én is olvastam Tóth Noémi cikkét, de sokat nem értettem belőle, mert szerintem teljesen zagyva és értelmetlen volt. Viszont ezekről a kommentekről lemaradtam, de általában nálam is inkább a kommentek csapják ki a biztosítékot. A megmondó, bólogató Jancsik, akiknek a borzalmasan sötét megnyilatkozásaikról néha tényleg nem tudom eldönteni, hogy komolyan gondolják, vagy csak poénkodnak.

  6. (Meg aztán ma el is fogyasztottam a konfrontációs energiámat azzal, hogy földbe döngöltem egy kedves költő barátomat. Nem tudom, hogy mondják múlt időben a barátot. Két tével?)
    De ha kicsit vitatkozni szeretnénk, ezzel az egy mondatoddal nem értek egyet, de nekem szabad, mert sznob vagyok :)
    “ezzel együtt sem hiszem, hogy bölcs dolog lenézni mindazt, ami a mi kivételezett helyzetünkből fakadó szellemi igényünkön kívül esik.”
    Azt gondolom, hogy akik a tévéműsorokért felelősek, nem borsodi zsákfalvakból származnak, és nem mindig a legalja színvonalhoz kell igazodni. Sajna a TV bármennyire is nem tetszik, de inkább diktálja a színvonalat, mint követi, és minél lennebb engedik, annál jobban zuhanórepül az igényszint is. Azoké is, akik egyébként magasabbat is megemésztenének, csak nem tudatos fogyasztók, szóval én baromira nem vagyok ilyen elnéző ebben a témában.

    • Haha, múlt idejű barát, két tével, ez haláli, nagyon röhögök! :D

      Nos, azt semmiképp se mondom, hogy a borsodi zsákfalu az oka a valóságsók popularitásának, mivel egyetemi tanárok is nézhetnek gagyi tévéműsorokat (sőt, néznek is), viszont nem titok, hogy egy bizonyos réteg a fő célcsoport, és ők semmi esetre sem a szellemi arisztokrácia oszlopos tagjai. (Amúgy én sem vagyok az, de nagyságrendekkel jobb helyzetben vagyok, mint a célközönség átlagos tagja.) Amikor az ember tájékozott, olvasott, látta a világot, akkor másképpen DÖNT a szórakozási szokásairól, nem csak tudattalanul beszippantja a tévé, és aztán sodródik. Volt idő, hogy én is néztem valóságsókat, szerkesztés-vágás miatt: a Benkő feleséget keres pl. felhőtlen szórakozást ígért, elképesztő irónia volt a profán szexjelenetek szerkesztésében is… nem csak szakmai szemmel nézve! :D

  7. Jajj, abból én is láttam egy részt, az a szakmai szem leginkább pszichiáteré kellett volna legyen :)

  8. Húhúhú, ez a Tóth Noémi-féle cikk… hát izé. Nem is a mondanivalója a fő baj, hanem az, hogy ezer sebből vérzik:

    1. nyelvileg – ezek a modoros, idegesítő, okoskodó idiómák, amint arra veri magát, hogy hosszú mondatot ír, idegen szavakkal… mert írástudó ember…. áááá, DE SZARUL VAN MEGÍRVA!!!
    2. szerkezetileg – teljesen szétcsúszott szerkezett, össze-vissza, ahogy eszébe jut, szerintem át se olvasta…. vagy 20x átolvasta, és ezért van ilyen modorosan túlírva
    3. érvelésileg – nincsenek érvek, belekap ebbe-aba, de sehová se vezet, amit ír, tök hányadék, mint érvrendszer
    4. tartalmilag – jól értem, hogy az az üzenet – nehéz kihámozni – hogy a feminizmus szar, mert a nők emiatt botoxoltatják magukat és nem szülnek gyereket????

    Veled se mindig értek egyet, de legalább te tudsz írni.

  9. Lehet hogy részemről ebben sokkal több van, mint amit itt pár sorban leírhatok, de megpróbálom.
    A feminizmus mint századeleji mozgalom, már nem számít. Mármint abban a formában. Az akkor volt, mára mássá lett az egész, mint ahogy a világ is.
    Már nem arról szól, hogy ki tudok én egyedül is szállni az autóból, és fel tudom venni a kabátom, hanem egész másról. Inkább az a fontosabb, hogy csak azért, mert nem fityeg semmi odalent, nekem ne legyen rosszabb vagy másabb az élet külvilágban élt része. Hogy ne legyenek bárki pofájába tolva olyan magyarázatok a hűtlenség esetén, hogy: ” de hát férfi vagyok” stb.
    Ne halljam azt senki szájából, hogy: ” férfi azért más, mert a nő nem tud érzelmek nélkül szexelni”.
    De tud.
    És igen, fel tudom venni a kabátom, sőt fát is vágok és a fúrógép sem idegen. De ez nem feminizmus, abban a formában ahogy azt a szerintem mindenhonnan kívülállók magyarázzák, hanem túlélés.
    Kabát nélkül megfagynék a hidegben, és egy szögért sem kell a szomszédot áthívni, aki nem biztos hogy ráér. Nem kell a férfira várnom ha nem pattog a kályhában a tűz, és ő is kiszolgálja magát egyedül ha nem vagyok mellette.
    Ez már rég nem valami címkézendő életforma, hanem annyi, ebben már nincsenek nemek, és általánosítsunk: a mai világban, ahol sokan élnek egyedül, már megszűnt az, hogy ez női vagy az férfi munka. Mindenki mindent, képességeihez mérten, mert egyszerűen túl kell élni.

    Szerintem túlélésre képtelen az a férfi, aki inkább éhen döglik vagy hozatott kaján él, mint hogy főzzön valamit. És életképtelen az a nő, aki alapszinten nem tud segíteni magán, ha valamiért egyedül van. Legalább a bajt megállapítva szakembert hívni.

    Szerintem aki ezt a nő-férfi kérdést leviszi a kabát és munkamegosztás szintre, az valami nagyon szart látott otthon, vagy ki sem nőtt még a kamaszkorból! Könyörgöm, ne attól legyek nő, hogy rám adja valaki azt a ruhadarabot, mint ahogy attól sem leszek férfi, ha kalapáccsal dolgozom!
    Mint minden kép, ez is túl árnyalt ahhoz, hogy pár sorban le lehessen tudni, mint az alap, ihlető cikk próbálja.

    Az pedig, hogy mi a népszerűségi együtthatója a sok megmondónak (Oravecz, Viku, Müller, stb.)? Talán az, hogy a sok baromság között vannak jól megfogalmazott igazságok, amik eladják az egész nyomorult, büdösödő baromsághalmazt.

    Amint kiakadtál Eszter, az a “Sose állj sorba valakinél, miközben másnál első is lehetnél!” és társai, inkább a tizenéveseknek szólnak, persze szerintem. Annak a korosztálynak, akiknek a javarésze még erősen hullámzik érzelmileg. No és azoknak, akik tudattalanul úgy működnek, hogy amellett teszik le a voksukat, aki szebben néz rájuk, akinek láthatóan tetszenek, pont azért, mert nem mernek lyukra futva vergődni és önmagukat javítgatni.
    A “szeress olyannak amilyen vagyok”, arról szólhat, hogy “Kapd be a brét, én ilyen vagyok, nem változok, ha nem tetszik, menj anyádba!”
    t.k., de szerintem sokan ezzel adják el a tapló neveletlenségüket, a polgárpukkasztásnak szánt de már elévült hülyeségeiket, amikhez úgy ragaszkodnak, mint Stockholm-szindrómás a rabtartójához.

    Hisz két ember aki egymás mellé teszi le a voksát és párt alkot, annak csiszolódni kell. Egymáshoz is, és önmagához is, mindig. Nem csak a világ változik, hanem mi is.
    Azt gondolom, hogy az okosságokat állandóan megosztogató emberek 95%-a boldogtalan ott ahol van, ahol tart, és nagyon keres valamit.

    Így látom én ezt a 40 éves sokgyerekes létem mögül, ahol is a háztartás és home-óvónéniskedés mellett még mindig nőnek érzem magam, a melegítőnacimban és sminketlen arcommal is.

    • Ó, Heni, annyira szépen, kereken megfogalmaztad ezt az egészet, nagyon tetszik. Igen, az egy külön fejezetet megérdemel, hogy kinek mit jelent a férfi és a nő egyenjogúsága ma, 2015-ben, Magyarországon, a különféle élethelyzetekben. Talán lesz is ilyen poszt, mert nagyon érdekesek a megélések.

      Természetes, hogy más ma a feminizmus – vagy akár a feketék, melegek egyenjogúságáért folytatott küzdelem -, mint 100 éve volt: mások a feladatok, mások a célok, más az élet. Viszont az eredeti poszt megosztása alatt számomra ízetlen tréfa volt a szüfrazsettekkel poénkodni: ugyanolyan emberek voltak, mint te vagy én, de nélkülük ma nem lenne pl. szavazati joga Európa felének. A jogok asztala mellől ezen poénkodni 2015-ben… hát, méltatlan, tudatlan, balga, vérforraló dolog. Fontos a régi eredmények kreditálása, elismerése: azon ki röhög ilyen rondán, hogy Martin Luther Kingnek volt egy álma?

      Na, ez csak így eszembe jutott. Egyébként egyetértek minden szavaddal, örülök, hogy megosztottad.

      • Igen, el kell ismerni az alapmozgalom elindítóit, mert nélkülük most minden kicsit más lenne.
        Azt hiszem mikor valaki ezekkel a dolgokkal poénkodik, azt egyszerűen úgy kéne hagyni.
        Most itt kétféle elképzelhető kimenetelre gondolok:

        -Leállunk vitázni, próbáljuk meggyőzni arról, hogy rossz a látásmódja, de mondjuk ezt nem tesszük a szarevő legyekkel sem. Mert a szavainkat sem értik, nemhogy a mondandónkat.

        -Nem állunk le vitázni, hanem méltó szellemi partnert keresünk. Hadd szüfrazsettezzen, leszbizzen, melegezzen, vagy akármi, azzal a kevéssel, aki egyetért vele.

        Amikor valaki régi eszméket, találmányokat vizsgál, akkor biztos mindig fog hibát találni. Mai szemmel. Pont olyan felesleges a régi dolgokat összehasonlítani a maiakkal, mint énekesmadárnak kottát adni.
        Azt hiszem inkább az lenne a fontos, hogy ezekről a gyerekeinknek normálisan beszéljünk, elmondva azt, hogy ez azért nem volt mindig így mint ma, a nő valaha alsóbbrendű volt, de szerencsére ma már nem így van. Persze nehéz ezt hihetően mondani akkor, ha monokli mögül nézi anya a világot…
        Vagy mint a 9 éves gyerekem közelmúltbeli felvilágosítása: Az, kisfiam, hogy itt voltak gyerekkoromban az oroszok, nem azt jelenti, hogy tankok álltak a piros lámpánál, vagy ilyesmi. Nekem ebből 9 évesen annyi volt a kézzelfogható, hogy nem volt Milka csoki (azt sem tudtam mi az), és oroszul tanultunk angol helyett.
        De mint ahogy pár éve ugyanez a gyerek nem értette, hogy mi az hogy nem volt internet a gyerekkoromban, hisz ez a hálónélküliség ma már felfoghatatlan, és rákérdezett: “Azért már csinálták, ugye?”
        Nos, ez pont az, hogy ma már szinte elképzelhetetlen egy másfajta világ annak, aki csak az általa ismert kiszámítható világot tartja üdvösnek, és meg sem próbál empatikus lenni.

  10. Tegnap ráfutottam az általad említett írásra miután hozzászóltál a Facebookon és le akartam írni egy-két gondolatot, de ott nem lehetett hozzászólni. Hát itt most megteszem és leírom az üzenetemet minden nőnek.

    Szeretem a szépet és ez alól a női nem sem kivétel. Ezért természetes számomra, hogy reggelente 5 percet szépítkezéssel töltesz a fürdőszobában és néhanapján ellátogatsz a konditerembe.

    Szeretem az okos nőket, az olyanokat, akikkel bármiről lehet beszélgetni. Ezért az is természetes, hogy tanulsz, művelődsz és a tested mellett a szellemi dolgokkal is foglalkozol.

    Kimondottan szeretem a szép és okos nőket. De tudod mitől leszel számomra szép és okos? Attól, hogy természetes vagy. Mind testileg, mind szellemileg.

    Mert szép akkor vagy, amikor képes vagy a lényed határtalanságát megnyilvánítani és nem szorítod magad korlátok közé azzal, hogy csak a 120-as mellbőség fölötti tartomány az elfogadható számodra. De pontosan ekkor vagy okos is, mert nem ülsz fel minden divathullámra és nem majmolsz másokat. Ezért amikor a természetes külsőd a természetes belső, igazi éneddel összhangban van, akkor te szép és okos vagy még akkor is, ha egyetlen aktuális standardnak sem felelsz meg. Minden egyéb esetben azonban csak egy buta liba maradsz, aki a feminizmus tábláját tartva a feje fölött harcol azért, ami mindig is az övé volt, ami mindig is megillette őt.

    “A nő az oldalborda, a férfi meg a teremtés koronája” dilemmához pedig csak annyit, hogy tudd, a teremtésben a női, a feminim minőség volt az első és a férfi, a maszkulin minőség belőle jött létre. De ha most ezt felírod a feminista tábládra és végigvonulsz vele az Andrássy úton, akkor megint kiesel a szép és okos nők halmazából.

    Egyébként pedig éljenek a nők! Legyetek mindig és minden körülmények között önmagatok!

    • “Szeretem a szépet és ez alól a női nem sem kivétel. Ezért természetes számomra, hogy reggelente 5 percet szépítkezéssel töltesz a fürdőszobában és néhanapján ellátogatsz a konditerembe.

      Szeretem az okos nőket, az olyanokat, akikkel bármiről lehet beszélgetni. Ezért az is természetes, hogy tanulsz, művelődsz és a tested mellett a szellemi dolgokkal is foglalkozol.

      Kimondottan szeretem a szép és okos nőket. De tudod mitől leszel számomra szép és okos? Attól, hogy természetes vagy. Mind testileg, mind szellemileg.”

      Pont leírtad, amit én is szeretek, csak a nő helyére férfit kell beírni. Szeretem a magukra és a környezetükre igényes férfiakat. Szeretem, ha egy férfi maga választotta, szép ruhákban jár, ápolja a szakállát, csinos a frizurája. Emellett okos, lehet vele Tarantinóról és a Szépművészeti Múzeum legújabb kiállításáról is beszélgetni, és nem mindig a számítógép előtt heverés és a kocsmázás a hétvégi program. Annál is inkább, mert a sör hizlal, és én a karcsú férfiakat szeretem.

    • “A nő az oldalborda, a férfi meg a teremtés koronája” dilemmához pedig csak annyit, hogy tudd, a teremtésben a női, a feminim minőség volt az első és a férfi, a maszkulin minőség belőle jött létre. De ha most ezt felírod a feminista tábládra és végigvonulsz vele az Andrássy úton, akkor megint kiesel a szép és okos nők halmazából.”

      Azért ez eléggé az okos férfi majd megmondja, hogyan legyél igazi nő, de ha nem úgy viselkedsz, csúnya feminista maradsz és nem kapsz tőle kekszet-attitűd nagyon gáz. Mi lenne, ha a nőket békén hagynánk végre, mindenestül, nem osztanánk nekik tanácsokat, nem címkéznénk, hanem csak legyenek, és csinálják azt, amit szeretnének — amíg azzal másoknak nem ártanak, természetesen?
      Az ilyen princípiumos dolgok tőlem nagyon távol állnak. Emberek vagyunk mindannyian, oszt’ annyi. Nem tartom magam se jobbnak, de rosszabbnak, mint bármelyik férfit. A jóindulatú szexizmus szerepe sem más, mint hogy a nőket a helyükön tartsa, én nem kérek belőle, és társadalmi szinten is károsnak tartom.

      • “Mi lenne, ha a nőket békén hagynánk végre, mindenestül, nem osztanánk nekik tanácsokat, nem címkéznénk, hanem csak legyenek, és csinálják azt, amit szeretnének — amíg azzal másoknak nem ártanak, természetesen?”

        Érdekes. Valami más jött volna le abból, amit írtam?

        Még 1x: Legyetek mindig és minden körülmények között önmagatok!

        • “De ha most ezt felírod a feminista tábládra és végigvonulsz vele az Andrássy úton, akkor megint kiesel a szép és okos nők halmazából.”

    • Ja, és a feminista nem szitokszó, mindenki az, aki szerint minden ember egyenlő.

      • A feminista azért harcol, hogy a férfival egyenjogúnak fogadják el, mert alacsonyabb rendűnek érzi magát. Ennek oka, hogy a nő negatív energia vagyis hiány.

        A férfi sosem szeretne a nővel egyenjogú lenni, mert a férfi energetikailag pozitív minőség vagyis többlet.

        A hiány mindig arra vágyik, hogy a hiány által keletkezett űrt kitöltse, tehát befogadjon. A többlet viszont az energiáját le kell vezesse, tehát adni akar.

        Amíg a világ világ ez mindig így lesz. Ezért anélkül hogy megsértenélek: ha te harcolsz azért, hogy egyenrangú legyél a férfival, akkor az semmi mást nem jelent, minthogy nem kapod meg azt a pozitív energiát, amely által testileg és lelkileg egyensúlyba kerülnél. Ráadásul nem értetted meg, hogy minden a negatívból születik meg, még a teremtés koronájának tartott férfi is.

        Jöhetnek a tiltakozások és szitkozódások, de egy ideig most nem leszek elérhető. :)

        • Hűha, hogy az egyik kedves blogom szerzőjét idézzem, úgy látom, te tollaslabdázol, én meg hárfázom, nagyon más a sportág!
          A végén külön cuki a kiszólás. Szitkozódás :D

        • Persze ha ez is irónai volt, akkor gratulálok, és egyben javaslom, hogy taszítsd le a trónjáról Müllerpétert, te sokkal jobban tolod!

          • Nem, nem irónia volt, csupán felkészültem arra, hogy azok a nők, akik nem kapják meg a pozitív energiát megjegyzéseket tesznek majd. És lőn!

            Amúgy honnan tudod, hogy én jobban tolom? :) (Igen, ez irónia akar lenni.)

            • Egy szó etimológiáját magyaráztam el egy indulatmentes, kijelentő mondatban, hol itt a megjegyzés? Egyébként konstruáltnak tartom a biológiai nemek közötti “szellemi” különbségtételt, ez a gender, vagy társadalmi nem. Plusz vannak transz, genderfluid, interszexuális, stb. emberek is, rajtuk az ilyen magyarázatok nagyon nem segítenek, sőt.

        • Én tollasozom meg hárfázom is, viszont szent meggyőződésem, hogy az egyén adott élettartamra és életszakaszra szóló szakrális minőségének megéléseit nem a puszta fizikai erőfölényből táplálkozó, társadalmi szinten működő kényszerpályáknak kell meghatároznia. Sőt, kimondottan káros, ha az határozza meg: az egyén és/tehát az egység számára is az. A valóságot pedig mi teremtjük, tehát akkor miért ne teremtenénk olyan valóságot, ahol az egyenlőség nem egyformaság, viszont az embert nem a nemi szerve, hormonháztartása és kromoszómái száma teszi emberré? No, erről beszélgetünk, nem az aktuális energetikai minőség megéléséről, merthogy azt akár matriarchális, akár patriarchális társadalomban is megélheted, akkor már miért ne az egyenlő társadalom legyen a hosszútávon megvalósításra szóló cél? T.i. minden bizonnyal ott élnéd meg a legtisztábban, a legkevesebb torzulás nélkül, merthogy önmagad lehetnél külső kényszer és tudatalatti megfelelési vágy nélkül.

          [ez most főként filozófia vót, bocsánat]

          • “A valóságot pedig mi teremtjük, tehát akkor miért ne teremtenénk olyan valóságot, ahol az egyenlőség nem egyformaság, viszont az embert nem a nemi szerve, hormonháztartása és kromoszómái száma teszi emberré? No, erről beszélgetünk, nem az aktuális energetikai minőség megéléséről,”

            Valóban teremthetnénk és ez minden bizonnyal jó is lenne. Azonban ez még egyáltalán nem azt jelenti, hogy – ahogyan fogalmazol – az aktuális energetikai minőség semlegessé válna és megszűnne a nemek közötti különbség fizikailag. Ez nagyjából lehetetlen és valószínűsítem – vagy inkább remélem :) – hogy ezt nem is szeretné senki sem.

            Az egyenlő társadalom elfogadja mindkét nemet olyannak, amilyen és nem versenyezteti egymással a férfit és a nőt. Ám az egyenlő társadalom egyénekből áll, így maga a nemek közötti verseny semmi más, mint az egyének megnyilvánulása tömeges méretekben. A feminizmus nem egyetlen nő arra irányuló szükséglete, hogy elfogadják annak, aki, hanem az egy bolond százat csinál effektus alapján működő folyamat.

            A megoldás ezért nyilvánvalóan az, hogy minden nő, mint a társadalom azonos jogú tagja rendbeteszi a saját önértékelését és ez automatikusan elvezet társadalmi szinten is az egyenjogúsághoz. Legalábbis szerintem.

            • No, ez még eddig nem volt, egy ezo-patriarcha.

            • “megszűnne a nemek közötti különbség fizikailag.”
              Az egyes emberek között van különbség. A nem nem egy bináris valami, hanem skálaszerű, vannak transznemű, interszexuális emberek, sőt, olyanok is, akik magukat egyik nembe sem sorolják.

            • Goldeneye, írod, hogy egyéni szinten kell, mert fejben kezdődik. Azt hinni, hogy törvénykezés nélkül, csak az egyén szintjén változást el lehet érni, nagyon szép eszme, de jobbára utópia. Ezért van szükség – egyelőre, ezen a fejlődési szinten legalábbis – megfelelő törvénykezésre, pl. isztambuli egyezményre. Egyéni szinten csodát várni közösségi változás nélkül itt még olyan, mintha a hároméves gyerektől várnánk, hogy kimossa a ruháit, majd ebédet főzzön magának. Lehet, de nem fog meg történni: még csak nem is azért, mert hülye a gyerek, csak mert még nem érett rá. De hiszek abban, hogy hosszútávon az egyén szintjén is lehet majd idővel változást hozni.

              Emellett azt látom, hogy nagyon mélyen internalizált tévhitekre építesz, mondom is, mire:

              1-es számú tévhit: az egyenlőség egyformaságot jelent.

              Amikor a nők szavazati jogot, oktatási- és munkalehetőséget kértek, a hatalmat addig egyedül birtokló férfiak egy nagy része megijedt saját kiváltságainak elvesztésétől, és ezért azt kezdte hirdetni, hogy eltűnnek a nők: a pamfletek illusztrációi szerint szőrös, izmos, rövid hajú, felcsatolható műpénisszel szexelő, erőszakos férfi-imitátorok kerülnek elő – gasp!- nadrágban és cilinderben!

              Noémi is ezt írja: “akármekkora transzparensre írja fel az emancipáció szót, ő fog továbbra is menstruálni, teherbe esni, szülni és szoptatni”. Feltételezi, hogy a egyenlőség az eredeti minőség elvesztését, feladását, másra cserélését jelenti. Azt gondolja, az egyenlőséget hirdető nő alaphangon nem akar menstruálni, teherbe esni, szülni és szoptatni, de legalábbis a férfire traktálná mindezt, HA MEGTEHETNÉ.

              Erről természetesen szó nincs, nem véletlen, hogy főként a többgyerekes, 30+-os nők feministák, nem a gyermektelen huszonéves lányok (keress ellenpéldát, elvétve lesz!!!!). Ez a nő – nem mindenki, de a többség – ünnepli a nőiségét (a szeretőségét, az anyaságát, a társ létét), de már tudja, hogy az embersége az elsődleges, és nem akar társadalmi hátrányt abból, hogy ő nő. Vagyis nem akar férfi lenni, férfias életet élni, kivéve, ha transznemű, de az egy másik történet, amire ebben a pontban most nem térünk ki (ilyen mindig is volt és lesz, még ha sokáig tabu is volt ezt kimondani).

              2-es számú tévhit: a feminizmus célja a matriarchális társadalom, annak a célja pedig a férfiak elnyomása.

              Nyilván vannak ilyen irányzatok is (az iszlámban is van fundamentalizmus), de összességében véve az egyenlőségre épülő, ill. azt szorgalmazó, facilitáló társadalom nem ad oktalan előnyt hosszútávon senkinek, sem férfinek, sem nőnek. Bizonyos intézkedésekre – pl. a feminista körökben is sokat vitatott női kvótára http://uvegplafon.blog.hu/2015/02/09/foglaljunk_helyet_kell-e_kvota – azért van szükség (akik szerint szükség van), mert az évezredes hátrányok miatt az egyensúly újbóli megteremtéséhez egy ideig ki kell emelni a korábban elnyomott társadalmi csoportot. Tudod, mint a jógánál, amikor baloldalon nyújtottál, utána ugyanazt jobboldalon is meg kell ismételni.

              A férfiak elnyomása, hatalomfosztása nem a feminizmus célja, ahogyan az sem, hogy KIZÁRÓLAG nők legyenek vezetői szerepben. Nem a matriarchális társadalom a követendő minta, hanem az egyenlő lehetőségekre, jogokra és kötelességekre épülő társadalom.

              Arról természetesen lehet vitatkozni, hogy van-e olyan, hogy női és férfi energia mondjuk a vezetésnél (állami, szellemi stb. vezetőként), vagy a személyiség és/vagy a szellem felülírja az aktuális test elsődleges és másodlagos nemi jellegeit (a szocializációból fakadó hátrányokat ezen a ponton, az egyenlőségre épülő társadalomban, kizártam), így mellékessé válik a vezetői székben, hogy férfi vagy nő vagy-e. Arról viszont nem lehet vitát nyitni sem most, sem egy más rendszerben, hogy nőként és férfiként is alkalmas lehet az ember a vezetői szerepre bármilyen területen (amennyiben ENTJ :D), hiszen ha másképp irányít a nő és a férfi, ha nem, a vezetői szerep sikerét nem a nemi jelleg határozza meg.

              3- as számú tévhit: A test, amiben vagyok, szellemem tükre minden esetben, és csak egyféle nőiség/férfiság létezik, ami *a* nőiség, *a* férfiság.

              Ez azért egy jóval árnyaltabb kép, amire most nem akarok hosszan kitérni, de nemhogy nem minden női testben nő él, és nem minden férfi testben férfi, úgy azt is lehetetlen volna megállapítanunk, hogy mi az életfeladat ilyen helyzetben. Nem is feladatunk. Sokat írok arról, hogy az én személyes véleményem szerint az ilyen szitu gyorsított önismereti kurzus spirituális értelemben az életfeladat szempontjából, nem pedig betegség, eltévelyedés, megszállás, ahogy azt sokan hiszik, hirdetik. Jellemző módon azok, akik nem ástak mélyre ebben a témában, és önmaguk férfi és női – és azon túlmutató – részeiben sem, így a felszínt karcolgatják. Legközelebb lehet, ők is kipróbálják egy élet erejéig ezt a műfajt, mert hatalmas feladat, óriási önmegértési, elfogadási lehetőséggel. :) És mert eleget szopattak másokat emiatt, és karma is a bitch. :D

              Itt nem csak a transzneműekre gondolok, hanem minden adott, aktuális társadalmi elváráshoz kötődő nemi szerep teljesítésének felülírására, merthogy a nőiséget és a férfiságot sem csak egyetlen, aktuális társadalmi rend által preferált módon lehet megélni. A cél az, hogy legyen alternatíva úgy nőnek – vagy férfinak – lenni, ahogy akarunk, tudunk. Ha edzőcipőben és nagy izmokkal, akkor úgy, ha kisestélyiben, akkor úgy, de a komplexebb dolgokkal is így van ez a gyerekvállalástól a karrier-preferenciáig – a lényeg a választási lehetőség. És nem véletlenül beszélek a patriarchális macsó férfiszerep egyedüli üdvözítő útjának lejártáról: lehet, lehessen sokféleképpen férfinak is lenni, anélkül, hogy skatulyába tenné az embert a társadalom (“papucs, “buzi”, “kúrógép”, “metroszexuális”, miegyéb), ez a közös érdek.

              • “Azt hinni, hogy törvénykezés nélkül, csak az egyén szintjén változást el lehet érni, nagyon szép eszme, de jobbára utópia.”

                Az utópia éppen az, hogy azt hiszed társadalmi szinten lehet a változást elérni. A társadalom egy halmaz, egyének halmaza. A halmaz pedig pontosan olyan mint az azt alkotó egyének összessége.

                Az almák halmaza almákból áll, ahol nincs két egyforma alma. Ha lassan kicseréled az almákat körtékre, akkor előbb utóbb megkapod a körték halmazát, azaz megváltoztattad a társadalmat.
                De áruld el, hogyan hozod létre a körték halmazát anélkül, hogy körtékre cserélnéd az almákat?

                “Emellett azt látom, hogy nagyon mélyen internalizált tévhitekre építesz, mondom is, mire:”

                Feltetted már egyszer is a kérdést magadnak, hogy mi a tévhit avagy mi az igazság? A világ nem objektív valami, hanem gondolatok összességéből álló szubjektív valóság, ahol nincs egyetemes igazság. Te magad is azt írod, hogy a valóságot mi magunk teremtjük és ez így van. Mindent mi teremtünk meg a Föld képzetétől a legutolsó elektronig.

                A Földet sokáig laposnak tartották, mert ez volt az uralkodó tévhit. Aztán gömb alakú lett, majd geoid. És minden alkalommal, amikor valakinek a nézete nem egyezett az uralkodó eszmével, akkor azt lehülyézték, rosszabb esetben máglyára dobták.

                Én nem tévhitekre építek, mert nincsenek tévhitek. Pillanatnyi nézőpontok vannak és egy magasabb nézőpontból a Föld már nem geoid lesz, hanem ki tudja milyen, egy még magasabból pedig olyan formát ölt, amilyennek elképzeled.

                Ebből adódóan én nem tévhitekre építek, hanem éppen ellenkezőleg, begyepesedett tévhiteket rombolok le és azt mondom: a jövőbeli valóságod pontosan olyanra formálhatod, amilyenre szeretnéd. A jelenlegi valóságod pedig pontosan ugyanígy formálódott ilyenné.

                Tehát harcolhatsz a feminizmus ellen és harcolhatsz érte, mert ez a lényegen nem változtat, nevezetesen hogy mindkét esetben a saját farkát kergető kutyához vagy hasonlatos. Mindkét verzió a te egyéni tudatodból, a te gondolataidból táplálkozik, a gondolataidnak pedig te vagy a magja. Pontosan úgy, ahogyan az almának is a belsejében van a magja, ám a gyümölcs mégis kint nyilvánul meg.

                A három általad említett tévhitre nem reagálok, mert én egyiket sem állítottam.

                • Ha másra gondoltál, mint ahogy értettem/értettük, akkor bocsánat, csak úgy tűnt, mint aki ezen a nyomvonalon indult el. :)

                  Nos, a “kint” és a “bent” viszonya valóban árnyalt. Jó esetben az egyén szintjén indulnak el a változások, de lássuk be: az emberiség fejlődésének jelen szintjén szükség van különféle keretekre, különben egymást gyepálnánk husánggal a barlang előtt, és kihalt volna már párszor az emberiség. Meg ki halt, ezért vannak most a társadalmi együttélésnek szabályai.

                  Egészséges esetben egyébként a két dolog – a kint és a bent – kölcsönhatásban van, oda-vissza működik. Profánabb példa, melyik állítás igaz:
                  1. ha zaklatott, szétesett vagyok, rendet rakok otthon, és rendeződnek a gondolataim is a rendben
                  2. ha kupi van körülöttem, rendezem a gondolataimat, és ez dolgaim rendszerezését vonja maga után, hiszen először nekem kell rendben lennem.
                  3. mindkettő.
                  Mert szerintem a 3-as pont az igaz, hiszen mindkét állítás igaz.

                  Ezért gondolom azt, hogy a társadalmi egyenlőtlenségekkel – függetlenül attól, hogy a nemekre, rasszokra, vallásokra, szexuális orientációkra irányul-e – foglalkozni kell társadalmi szinten is, nem csak az egyén szintjén. Oktatás, ismeretterjesztés, nevelés, állandó párbeszéd és releváns törvények – ez az, amire gondolok, és mindez az abszolút sokszínűség – az egyén sokszínűsége -, nem pedig az uniformizálás jegyében.

                  • ps.: Az abszolút igazság meg a tévhit kérdése valóban relatív, mert mindenkinek saját igazsága – és ennek függvényében tévhite – van. Hogy a fentebb említett társadalmi szinten mit tartunk igazságnak, igazságosnak, humanista konszenzus kérdése. A humanizmus ebben a kontextusban számomra annyit tesz, hogy nem teszel mással olyat, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek. A konszenzus meg nagyjából az, mint ami a helyesírással történik: a “hüje” semmivel sem rosszabb, mint a “hülye”, de konszenzus van arról, hogy ly-vel írjuk ezt a szót. A valóság is ilyesmi: amikor ide születtünk, aláírtunk egy “szerződést”, hogy amit tapasztalunk, az egy bizonyos tartományon belül értelmezhető az anyagi valóság szintjén, és mivel minden egyéb szubjektív, ennek a mentén tudunk együtt építkezni itt és most, nem pedig az elvont egyéni érzékelés mentén. Legalábbis ebben a fejlődési szakaszban: aztán ki tudja, egy más kor mit kínál, kínált ezen a szinten.

                    • “A humanizmus ebben a kontextusban számomra annyit tesz, hogy nem teszel mással olyat, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek.”

                      Én ezt inkább úgy mondanám, hogy nem teszel semmi olyat, amit nem akarsz megtapasztalni a valóságodban.

                      Ami pedig a szerződést illeti, én semmilyen szerződést sem írtam alá és meggyőződésem, hogy te sem. Inkább csak azért gondolod ezt, mert felültél egy trendi spirituális hullámvasútra. :)

                    • A szerződés egy metafora. Trendinek nemtom, trendi-e. :)

                    • “A szerződés egy metafora. Trendinek nemtom, trendi-e. :)”

                      Értelek. Vagy mégsem. Szóval most kivel, mikor, mit és miért írtál alá?

                    • “Ami az almákat meg a körtéket illeti, az az 1-es tévhithez kapcsolódik.”

                      Az 1-es számú tévhit szerinted az, hogy az egyenlőség egyformaságot jelent. Ez valóban tévhit, mert 5 alma meg 5 körte darabra egyenlő, de mégsem egyforma.

                      Ha neked nem tetszik az almatársadalom, akkor létrehozhatod a körtetársadalmat. Ott viszont majd olyan körtéket fogsz találni, akik inkább almák lennének. Ők lesznek a feminista körték, akik almák akarnak lenni. Szóval nem lenne egyszerűbb a gyümölcstársadalmat létrehozni, ahol az alma alma maradhat, a körte meg körte? Arról nem is beszélve, hogy ezt már létre se kell hozni, mert már adott, hisz a társadalom éppen ilyen.

                      Csak odáig kellene eljutni, hogy ha valaki ebben a gyümölcstársadalomban mondjuk ribizli, akkor az alma ne nézzen rá ferdeszemmel és főként ne akarjon belőle is almát csinálni.

                  • A társadalmi egyenlőtlenségekkel foglalkozni kell társadalmi szinten, ez nem kérdés. Ám a társadalmi szinten foglalkozás jelen esetben azt jelenti, hogy az almákat körtékké akarja változtatni a társadalom, ami nem lesz célravezető.

                    Feltettem egy kérdést, ami így szólt:

                    ‘De áruld el, hogyan hozod létre a körték halmazát anélkül, hogy körtékre cserélnéd az almákat?”

                    A válasz pedig roppant egyszerű. Úgy hogy gondolati síkon létrehozod a körték halmazát, azaz jelen esetben egy olyan társadalom koncepcióját, amely még mindig magában hordozza a társadalom jellegzetességeit – nevezetesen a körte is gyümölcs – de minőségében már attól jelentősen különbözik. Miután pedig az ideák világában ez létrejön, meg fog nyilvánulni az anyagi világban is. Ám ez már egy másik létsík, egy másik halmaz, hiszen két társadalom nem lehet egyazon helyen.

                    Egyébként a 3-as pont igaz, mert a kint és bent nem választható el. A látszólagos elkülönülést a viszonyrendszer hozza létre.

                    • “A társadalmi egyenlőtlenségekkel foglalkozni kell társadalmi szinten, ez nem kérdés.” – Ez a lényeg, erről beszélünk. :)

                      Ami az almákat meg a körtéket illeti, az az 1-es tévhithez kapcsolódik. Inkább arról van szó, hogy az alma és a körte is finom, klassz és tápláló gyümölcs, van kisebb, nagyobb, zöldebb, sárgább, pirosabb is.

              • /agree
                Egy pontot kivéve. Nem hinném, hogy kizárólag az ENTJ-k alkalmasak a vezető szerepre. Tény, hogy az NT-kből az ENTx-ek akiknek egyáltalán érdemes megküzdeniük a feladattal, de NF-ek is ugyanilyen alkalmasak lehetnek, mert ők inkább az emberi oldalát tudják megragadni az adott szituációkban. Sőt, megfelelően hagyománytisztelő (hú, de finom voltam, mondjuk ki konkrétan: ókonzervatív) társadalmakban az SJ-knek áll a zászló…
                Elég szétnézni az ismert vezetők MBTI-profiljai között, elég nagy a szórás.

  11. Őszintén szólva én sem értem a femminizmus mozgalmat. Ma már tényleg nem arról van szó, hogy a férfi uralkodik, és ha valami nem tetszik neki akkor úgy fejezi ki az érzelmeit vagy véleményét, hogy odacsap és ez ellen nem lehet tenni semmit. A nők megválaszthatják, hogy kivel akarnak élni, ha rosszul döntöttek akkor el lehet válni, építhetnek karriert, ugyanolyan jogokkal rendelkeznek mint a férfiak. Számomra kicsit olyan ez a mozgalom, mint a melegfelvonulás. Persze vannak még helyek a földön, ahol törvényileg is működik a nők elnyomása, de egyre kevesebb és ezek az országok is változnak, ám nem feltétlenül a keresztes hadjáratok eredményeképp.

    Bevallom a hivatkozott cikkből semmit sem értettem, de most a tiéd is elég zavarosra sikerült. Próbáltam belőle kihámozni, hogy miért küzd a femminizmus, de valahogy nem jött le. Fáj, hogy közéleti és véleményformáló pozícióban álló emberek viccelődhetnek a nők verésén? Igen, de ez nem női-férfi egyenlőség hanem emberség kérdése. Értem küzdötök, hogy kifejezhessem az érzéseimet, nyugodtan sírhassak és szeretetteljes apa lehessek? Köszönöm, ez egy kedves gesztus, de emiatt ne fáradjatok, megtehettem eddig is. A gyerkeimért, hogy korlátok, szankciók, kényszerek nélkül élhessenek? Ezért inkább ne. Szükségük van korlátokra és szankciókra is, és tanuljanak meg kiállni magukért, tanuljanak meg érvelni, egyezkedni, kompromisszumot kötni, és azt is, hogy néha valami más célért le kell mondani a saját pllanatnyi előnyükről.

    Persze, tisztában vagyok vele, hogy inkább valami harcot próbáltál meg a példákon keresztül visszaadni az erőszak ellen, az egyenjogúságért, a lelki szabadságért, de ahogy a bevezetődben leírtad igazából már mindenkinek meg van a lehetősége mindenre.

    • Értem, amit írsz, de ezt a jogok asztalától írod, ahol egyébként én is ott ülök veled. A világ és az ország legnagyobb része nem így él. Persze, a mi világunkban emberség van, és nem kell törvény az adó befizetéséhez, mert tudod magadtól is, hogy tenni kell a közösbe. Nem azért nem parkolsz a mozgássérült helyen, mert félsz a büntetéstől, hanem mert tudod, hogy a kerekesszékestől veszed el a lehetőséget. Nem ütöd meg a párodat, és nem kell ehhez külön törvény a családon belüli erőszakról. Csakhogy érted, nem csak rólunk van szó.

      Heni szépen leírja fentebb, és tényleg kéne erről egy sorozat. Akár csak arról, hogy kinek mi a LEGUTÓBBI személyes élménye a témával kapcsolatban, mert minden egyéb hosszú volna. Tudod mit? Én is erre válaszolok. Az volt, hogy vezető pozíciót ajánlottak nekem, és megkérdeztem egy szakmailag általam nagyra tartott – értelmes, sikeres, vezetőként tevékenykedő, egyébként liberális – férfiismerősömet, hogy amúgy mit gondol. A válasza: “Hát, ha férfi lennél, persze… de nő vagy, és gyereket is akarsz.” Egyébként nem emiatt nem vállaltam ezt sem, meg az eggyel korábbi felkérést sem (más a karriercélom, egyszerű). De érdemes megnézni, mi van emögött: az egyenlőségesdi a legliberálisabb, legmodernebb, legműveltebb családokban, vezető pozíció esetén is az első gyerekig tart. Utána ha a társ együtt is működik és meg is osztja a feladatokat, a munkahelyen már más a szituáció, és a nő veszít a munkaerőpiaci értékéből.

      Dobrev Klára szépen elmondja, miért:

      “Nekem többszörösen is könnyebb a helyzetem, mert például a munkám visszavár. Látom ugyanakkor, hogy a legtöbb munkaadó a kisgyerekes anyát megbízhatatlan munkaerőnek tartja, mert a magyar családi munkamegosztás szerint a gyerekkel kapcsolatos szervezési feladatok, programok főleg a nőre hárulnak, és ha megbetegszik, biztos az anyának kell otthon maradnia, az apa ugyanis jobban keres.

      A férfiak ugyanazért a munkáért több pénzt kapnak, tehát nehogy az ő munkáját veszélyeztessük. És így a kígyó a saját farkába harap, mert a kisgyerekes anya, ha egyáltalán kap munkát, kevesebb bérért veszik fel, mert megbízhatatlannak tartják, és ez az egész így megy tovább. Voltam egy kerekasztal-beszélgetésen, ahol egy kórházigazgató azt mesélte, szerette volna a kisgyerekes szülők számára rugalmasabbá tenni a munkaidőt, de a kollégák kikeltek ellene.”

      Vonatkozó szakirodalom:
      http://www.origo.hu/itthon/20150120-dobrev-klara-gyurcsanyrol-levai-anikorol-es-szuletendo-babajarol.html
      …és ennek elemzése, ha elsőre nem esne le: http://feminfo.444.hu/2015/01/21/dodokezes-az-ev-wtf-interjujaban/

      Érdemes elolvasni mindkettőt végig, választ ad a kérdéseidre. De – hogy jobb oldalon is szétnézzünk – Dúró Dóra is, amikor az interpellációja közben bekiabálnak neki a művelt honatyák, hogy “ki vigyáz a kölykeidre, menjé’ haza főzni!”. Miközben a férjurának ezt soha nem kell hallania.

      Gondold el, ez a legmagasabb szint: a belátással élő, a sikeres, az önmegvalósító, a liberális, a kreatív szakmák közép- és felsővezetői pozícióiban dolgozó emberek, ahol van pénz. Képzelheted, mi lehet ott, ahol halál természetes, hogy Béluska hetente félrekefél, mert “tesztoszteron és domináns hím és magas libidó és kifelé áradó, mindent megtermékenyítő hímség”, miközben az asszonypajtás 74 ezer forintért teszkós pénztáros, és otthon még 8 órát dolgozik a háztartásban és a gyerekek mellett. Ha szól, kap két nagy pofont (belefér, Balogh polgármester úr megítélésén sem rontott a dolog), elmenekülni meg nem tud, mert 74 ezres állásnál jobb lehetősége a büdös életben nem lesz, mivel ő marad otthon a gyerekekkel, ha betegek, ő rohan a szülői értekezletre és a kosármeccsre idő előtt délután, ő késik reggel a gyerek úszásórája miatt, ő kelt hajnalban, hogy uzsonnát készítsen, és feküdt le éjfél után, hogy mosson, főzzön. Bélus meg közben félrekefél, mert megteheti: az asszony leharcolt, házsártos, nincs elég szex (vajon miért?!), és amúgy is fölös energiái maradtak. Százezrek élnek így, és ezt tartják természetesnek. A nők is!!! Szerinted boldog az a gyerek, aki ilyen családban nő fel???

      Azt, hogy mi nem így élünk, és nem ezeket az opciókat választjuk, mert egyáltalán VÁLASZTHATUNK, az egy privilégium, ami a többségnek nem adatik meg. A többség még azt se tudja, hogy VAN ALTERNATÍVA – és ez a fő baj.

      • Nemtom, nem figyelem a parlamenti közvetítéseket, de DD-nak nem pont az antifeminista megnyilvánulásai miatt kiabáltak?

      • Ebbe megint jó sok dolog bele van kerverve. Én személy szerint nem tudom, hogy honnan jön a nők kevesebbet keresnek ugyanabban a pozícióban dolog és ez hogy lett kimutatva, jelenleg ugyanis az az általános helyzet, hogy az azonos neműek is eltérő fizetésért végzik kb. ugyanazt a munkát. Sajnos tény, hogy ma a vállalatok úgy működnek, hogy nem veszik meg az árut a drágább beszállítótól, nem szívesen alkalmazzák a drágább munkaerőt (és a gyerek miattt a nő tényleg annak számít), mert a rövidtávú céljaikat anyagilag optimálisan akarják elérni. Sajnos jelenleg ez van, de azért ahogy egyre fontosabb szerpet kapnak a működésükben a hosszabb távú előnyök is, pl. a környezetvédelem, ugyanígy fontos lesz az emberi értékek megőrzése, elismerése, fejlesztése.
        Lehet küzdeni azért, hogy a vidéki nőknek ne a tesco pénztárosi állás megszerzése legyen az életcéljuk, vagy egyáltalán legyen nekik céljuk. Azért is érdemes, hogy ne a “férjemtől kevésbé félek, mint a bizonytalanságtól” motíválja őket a döntéseikban. Lehet azért is, hogy a férfiak meg tudják találni magukban a problémáik okait és emberi módon tudják azt lekezelni, ne csak a “szarul érzem megam, odabaszok egyet” legyen az egyetlen ösztönös megoldásuk. Azért is érdemes, hogy a férfiakban (és nőkben) legyen annyi becsület, tartás és tisztelet, hogy nem alázzák meg a másikat azzal, hogy fűvel-fával félrekúrnak, amikor felforr a vérük. Elvégre a másik ember támogatását és a közös utat együtt választottak.

        Ezek értelmes célok de egy normális emberi értékrend helyreállításáról szólnak és szerintem nem a női-férfi egyenrangúság zászlójára kell őket feltűzni.

        • A több évvel ezelőtti önmagamat látom ezekben a mondatokban: hogy én ekvalista vagyok, meg humanista, és az elég. Szép dolog, de kevés. Kiváltságunkban nem látjuk, hol vannak a társadalmi problémák. A kiváltságok köréből kilépve aztán hirtelen észrevesszük, hogy hé… én hiába vagyok jókislány/jófiú, a világ keményebb hely.

          Ez a “nincs is baj, hiszen én/az én környezetem jó”, de legalábbis “hát ilyen az élet, ez van” és “jó, de Afrikában meg éhezők is vannak”, picit olyan, mint amikor a Vona mondogatja, hogy a Jobbik nem rasszista és nem antiszemita párt, aztán mégis minden héten előkerül egy cigányozó vés/vagy zsidózó képviselőjük, aki a párt színeiben zavartalanul végezheti tovább a munkáját, mert hát “a hivatalos álláspont nem ez”. Bővebben erről – mármint nem a Jobbikról :) – itt: https://barokeszter.hu/2014/09/30/7-erv-es-ellenerv-amiert-nem-kell-a-nok-jogairol-beszelnunk/

          Az Üvegplafonnak így szól a bemutatkozása:

          “Az óvónő szerint a lányod nem öltözködik elég “lányosan”? Az állásinterjún finoman érdeklődnek, mikor akarsz “lebabázni”? A főnöködnek jobban tetszik az ötleted, amikor két perccel később egy férfikollégád megismétli? Segítőkész idegenek adnak tanácsot, mit szabad egy terhes nőnek enni? A témavezető tanárod nem bátorít, hogy doktori képzésre jelentkezz? Nincs a körzetedben női politikus, aki képviselné az érdekeidet?”

          Sok értékes írás van, ami kibontja, ami onnan pont nem látszik, ahol te állsz: http://uvegplafon.blog.hu/

          Szerintem érdemes nézelődni, olvasgatni, ítélet és prekoncepció nélkül, és abból nagyon sokszor látszik, hogy milyen dogmarendszerekre épít maga a rendszer a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenségek mentén.

          Ettől még teljesen egyetértek abban, hogy az emberi jogokért összességében véve is fontos szót emelni, nem csak és mindig kizárólag az elnyomott nők érdekében.

    • Egyetértek Eszterrel.
      És hozzáteszem, hogy a vakkomondoros polgármester településén az utca embere (férfi) szemrebbenés nélkül mondja el napjainkban is a riporternek, hogy van, hogy az asszony rászolgál a versére. Nagyon sokan gondolják így, akár tudatosan, akár internalizálva. És ez csak a jéghegy csúcsa, hol vagyunk még a wage gap-től és társaitól.

      • A verésre, nem a versére :) Freudi elírás. Szóval nem csak eszerint élnek tényleg százezrek, hanem akár magától értetődően ki is mondják, hogy meglegyintették az asszonyt, mert hisztizett. Egyébként arról sem vagyok meggyőződve, hogy a liberális értelmiségi férfiak nagy része ugyanannyira tiszteli és elismeri női embertársait, mint saját magát, sőt.

  12. “Szomorú és egyszersmind kacagtató, hogy az amerikai Women’s Liberation mozgalom tagjai,
    egész hatalmukat és propagandájukat, minden idejüket és munkájukat, nem a valódi ellenség ellen vetik be. Hogy valódi szövetségeseiket, a férfiakat, állandó rágalmazással sarokba szorítják, miközben azokat, akik valóban bűnösök, szertelen bókokkal halmozzák el. Mint a történelem valamennyi mozgalma, amely a nők felszabadítását tűzte ki célul, a Women’s Liberation is rossz alapról indult, és mint az összes többi, ez is elvétette a célját de erről a világon semmi sem fogja meggyőzni tudni. A felelősség ezért az értelmiségieket terheli. Érthető és talán menthető is, hogy a férfiak visszaemlékezve az összes idomítási módszerekre, amelyeket gyermekkoruktól kezdve alkalmaztak velük szemben, amint elkezdenek a nőkről gondolkodni, arra az eredményre jutnak, hogy a férfi ezt a “hatalmat” a nők elnyomására használja. Érthetetlen és megbocsáthatatlan viszont, hogy az értelmiségi nők, akiknek módjában áll a dolgot a női oldalról, tehát egészen más szemszögből megítélni, kritika nélkül csatlakoztak ehhez a nézethez. Az értelmiségi nők, akik nemük nevében büszkélkedhetnek azzal a kétes dicsőséggel, hogy az emberiség történetének legrafináltabb rabszolgatartói, a nőket értékük alatt adták el, és kiszolgáltatták őket a férfiak jótékonykodásának. Még Simone de Beauvior is, aki 1949-ben A másik nem címmel megjelentette első, igazán a nőkről szóló könyvet, elmulasztotta ezt a lehetőséget, és ahelyett nagy szorgalommal összeállította Freud, Marx, Kant stb. nőkre vonatkozó gondolatainak a gyűjteményét. Ahelyett, hogy megnézte volna magának a nőket, végigpásztázta a férfiak könyveit, és természetesen mindenütt megtalálta a nők hátrányos helyzetének a bizonyítékait. Munkájának újszerűsége mindössze abban áll, hogy ezúttal a férfiak véleményét a nőkről, egy nő adja elő. Ezzel azonban megnyílt a pálya a többi nőírónak: Betty Friedman, Kate Millett, Germaine Greer… egyik a másikat másolta, majd fejre álltak buzgalmukban, hogy újabb meg újabb bizonyítékokkal támasszák alá a férfiak aljasságáról szóló tételt igazi tárgyukról, a nőről azonban semmi említésre méltót nem írtak. Így van ez sajnos a mai napig. Noha a nőknek, jobban mint valaha, alkalmuk van saját folyóiratokban, saját újságrovataikban, saját rádió és tévé programjaikban önmagukról minden véleményt nyilvánosságra hozni, semmi egyebet nem tesznek, mint hogy állandóan újra kérődzik a férfiak véleményét a nőkről, legfeljebb új részletekkel tarkítva azt. Ahelyett, hogy híveiknek megmagyaráznák, milyen szánalmas, nyomorult társaságot képeznek, a női méltóság tetőfoka számukra az, hogy visszautasítják a melltartók és hüvelyspray reklámozását. A női eredetiség tetőpontját akkor vélik elérni, ha a Playboy mintájára a női képes újságot egy meztelen férfi képével illusztrálják
    Ezért bukott meg megint a női felszabadítási mozgalom: az ellenség, amely ellen harcba indult,
    voltaképpen barátokból állt, és a valódi ellenséget nem fedezték fel. A nemek szolidaritásának
    megrögzött elképzelése, a nőket megint rossz stratégiához vezette. Nem vették észre; a segítséget a harcban majdnem mindig kizárólag férfiaktól kapták, de minthogy abban a tévhitben élnek, hogy a férfiak üldözik őket. A New York Timestól, a Christian Science Monitorig, a Playboytól a Newsweekig, Kissingertol McGovernig mindenki felkarolta a Women’s Liberation mozgalmat. Senki sem tüntetett ellenük, senki sem akadályozta meg őket a tüntetésben és noha tagjaik a férfiak semmiféle rágalmazásától nem riadtak vissza, sem a kormány, sem az FBI Szövetségi Nyomozóiroda nem üldözte őket.”
    – részlet, Esther Vilar – The Manipulated Man (1971) című könyvéből.

    • Egyetértek azzal, hogy nincs szükség ellenségképre, szoros, szeretetteljes, kölcsönös tiszteletre épülő szövetségre van szükség férfi és nő között, ágyban (orgazmus) és asztalnál (munkabér) egyaránt. Örülök, hogy találtunk közös nevezőt. :)

    • Mi az a hüvelyspray?

      • Én a síkosítóra asszociáltam, de azt ugye jobbára nem arra használják, hanem a szűkebb járathoz :P. A síkosító a változó kor után jól jöhet.

        • Előtte is, ha banános, és épp elfogyott a dzsem! (bocs!)

          • LOL, én ehhez nagyon radikális vagyok, mert a buta agyammal csak kölcsönös vonzalmon alapuló szexet tudok elképzelni, ott meg ugye a természet megoldja ezt a kérdést… :DDD De tényleg, egyéb esetben meg ott a dzsem!

            • :D Arra gondoltam, hogy a legtöbb ilyen cucc ehető, és gyümölcsízű, azaz nem sok választja el a dzsemtől (sajnos az adalékanyagok tekintetében sem az alsóbb kategóriás gyümölcsízektől).

            • Nem szeretnék részletekbe bocsájtkozni, de azért nem mindig.

  13. Sok szerencsét a továbbiakhoz.

  14. Szeretnék az előttem szólókhoz csatlakozni. Még erősen végzem a kutató munkát, még mindig keresem az információkat, a sok sok véleményt erről is, amit írtál és sok másról is. Én akkor szeretek véleményt alkotni, ha az éremnek látom mind a két oldalát. Örülök, hogy rátaláltam erre a cikkedre és olvashattam, elgondolkodtató volt. Érdekes. És remélem egyszer, én is ilyen szép írással fogom vezetni a blogom, ahogy te. ^^

    Szerintem, sosem szabad feladni a küzdelmet, az álmainkért, és nem szabad másnak lenni, mint akik vagyunk. Illetve igazad van, a mai nők akik szerencsések, jobb környezetben élnek mint egy Rohingyainak, például. Szerintem, nekünk élni kéne ezzel a lehetőséggel abban, hogy segítsük ember társaink.

    • Igen, bizonyos értelemben mi vagyunk azoknak is a hangjai, akiknek nincs lehetőségük szólni. És sok millió ilyen van az országban, a világon. Nem annyira harcként látom ezt, mint a bátor kiállás lehetőségeként.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: