Aktuális

Tetszett volna a jó sorba állni, a fene vinné el!

Aszondja a Mindenegyben nevű csodaoldal, hogy okos felnőtt ember módjára irányítsd és írd felül az ösztöneidet és az érzéseidet, és érezd magad pocsékul, ha az nem igazán megy, hiszen megérdemled: magad választottad, hogy egyedül duzzogj a sarokban, miközben mindenki más vidáman játszik… méghozzá milyen remekül, micsoda összhangban egymással és a gyönyörű világgal, amelyben élünk!

Ezt a következőképp fogalmazza meg, három ismerősöm is rajongva osztotta meg a Fészen:

“Az fog majd Téged igazán szeretni, aki már a legelején nem csak a külsődet nézi, hanem a gesztusaidat, a mosolyodat, aki egy kis csodaként kezel, és mindig izgalommal vár, aki tudni akarja a legbelső érzéseidet, azokat szeretné átérezni és mindezekhez hozzátenni a saját érzéseit. Akit a lelked is érdekel… Aki elfogadja a hülyeségeidet is, ezeket aranyosságnak veszi… Sose állj sorba valakinél, miközben másnál első is lehetnél! Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan emberekkel töltsük, akik kiszívják belőlünk a boldogságot. Ha valaki azt akarja, hogy jelen legyél az életében bármely módon is, az helyet csinál neked benne. Nem kell megküzdened a helyért. Sohase erőltesd rá magad olyasvalakire, aki nem ismeri fel az értékeidet. Az ember arra éhes, hogy úgy szeressék, ahogyan van.!!”

Először is: aki a névmásokat nagy kezdőbetűkkel írja, az más galádságokra is képes, és akkor még nem beszéltünk a dupla felkiáltójelekről.

Egyértelmű Kapitányt is csókoltatom a legbelső érzésekkel, a rövid élettel és a szeretetéhséggel együtt. Lehet, nem is kéne posztot írni: pár ilyen klisé a bullshit-generátorban, ezt zabálják a népek… ami meg emögött van, az már fárasztó, macerás, és valóságszaga van neki.

Csak nem lenne hozzá gyomrom.

Miért nem?

Mert félelmet és bűntudatot kelt az, ahogy a hasonló felületes, hazug vackok szépen, mintegy észrevétlenül összemossák azt, ami felett kontrollod van, és azt, ami felett nincs:

1. Igen, azt, hogy kivel vagy együtt, te döntöd el. (Jó esetben legalábbis, azért közös vagyon/gyerekek esetén nehezebb ezzel sakkozgatni.) Mindenesetre itt vannak, de legalábbis lehetnek alapszabályok, amelyeket te állítasz fel: bántalmazóval, érzelmileg elérhetetlen emberrel, azeri baltás gyilkossal stb. nem kavarsz, ha csak nem vagy teljesen kész. Szerencsés, egészséges esetben tehát kontrollod van afölött, hogy kivel mit csinálsz, és legfőképpen mit nem. Ha nem jó vele, nem vagy vele.

2. Nem, nem… abba, hogy kit szeretsz… nos, abba nincs beleszólásod (legfeljebb annyi, hogy nem vagy vele együtt, ugye). Persze, nyilván vannak remek trükkök, hogy a “gondolataid a megfelelő irányban haladjanak”, de a vége az, hogy jó párszor szétcsúszol, némán csodálod, meg akarod védeni, vinni akarod a terhét, álmodsz róla (EZ MILYEN ALATTOMOS DOLOG MÁR!), reagál a tested, pillangók a gyomorban, pulzusgyorsulás, és persze az a gyengeség is, hogy stresszes időszakban simán vele kelsz és vele fekszel, mert nincs erőd és kedved más irányba fordítani a gondolataidat, ami rohadt nagy meló, és van, hogy az ember csak úgy LENNI akar, nem pedig MELÓZNI MEG KÜZDENI mindig.

Namármost, ezt a két dolgot összekeverni fals, szemét húzás, és rengeteg öngyűlölet forrása.

Hogy ott a Pista, aki téged mennyire szeret/tudna szeretni, de te közben galádul és szemét módon Jóskával álmodtál megint, aki viszont szarik rád.

Mintha ez tényleg így menne, józan belátásunk szerint. Hogy eldöntjük, hogy Pistihez fogunk vonzódni, meg Pistibe leszünk szerelmesek, mert hát Pisti is szeret minket, tehát ez így tök praktikus. Ráadásul Pistike nem csak két hónapig fog ám lobogni, hanem egy életen át, szóval nincs egy-két év hardkór szenvedés, ha kinyitjuk véletlenül a szívünket öt rohadt percre, de nem ám… csak földöntúli boldogság van. Aki meg mégis az árnyékos oldalán rekedt a történetnek, az pedig magára vessen, mert megint nem a megfelelő helyen állt sorba… legfőképpen pedig akkor nem, amikor a józan paraszti észt osztották, amivel ezt el lehet dönteni ilyen szépen, okosan, nagy kezdőbetűs névmásokkal, dupla felkiáltójelekkel meg a többivel.

Mi akkor a megoldás?

Ez (t.i. a fehér elefánt, a nem kívánt szerelem) is olyan, mint a mocsár: ha már gyanútlanul belesétáltál, nem érdemes kapálózni, csak rosszabb lesz. Inkább szépen csendben meg kell várni, amíg elmúlik. (Vigyázat: az egyedül megélt érzés rohadék módon mindig tovább tart, mert nincs, aki zavarjon a megélésében: ha – továbbra is – együtt keltek minden reggel, azért hamarabb lehull a lepel. Cselesen van ez kitalálva!)

Vannak bizonyos alapszabályok, amiket érdemes megpróbálni betartani.

Abban igaza van a nagyokosnak, hogy ne erőltesd rá magad senkire, mert az a szánalom magasiskolája, meg egyébként is, teljesen kontraproduktív. Emellett semmiképp se zsarold a másikat, mint ahogy szerencsétlen József Attila abuzálta Gyömrői Editet a szerelem(nek hitt borderline személyiségzavar) nevében. Annyi köze volt az 1936 őszén elővett késnek a szerelemhez, mint az ISIS-féle terrorizmusnak a Koránhoz. Nem tudta azt mondani magának, hogy hé, te állj… attól, akit szeretek (és akiben nem csak önmagam mentsvárát, menedékét keresem), nem próbálhatom meg elvenni a szabadságát semmilyen módon. Hanem hagyom, hadd menjen, éljen úgy, ahogy szeretne, tud, és én a legjobbakat kívánom neki. Azt, hogy nagyon szeressék, és ő is tudjon így szeretni. (Magamnak meg azt, hogy ezt lehetőleg ne nagyon kelljen közelről látnom, legalábbis ne magányomban, de ennyi önzés talán még belefér.)

Meg aztán, ami még fontos, de erről senki se beszél, és a hülye idézetes marhaságok is csak mélyebbre taszítanak az öngyűlöletben: ne szégyelld magadat, amiért olyat szeretsz, aki téged nem, hiszen nem önmagad élhetetlen, makacs és konok ellensége vagy, hanem egyszerűen így alakultak a dolgok (oka van, hogy miért, talán egy napon rájössz), és nincs túl sok kontrollod az érzéseid felett. Nem tudod lekaszabolni az összes virágot tavasszal, hogy ne nyíljanak ki: ez a dolog sokkal nagyobb nálad, a csendes megadás valószínűleg az egyetlen járható út. És ne utáld magad elkeseredett megvetéssel, mert – ezért és ettől függetlenül sem – nem tudod viszonozni annak az érzéseit, aki viszont bármit megtenne érted, legalábbis ezt mondja. Ha rajtad múlna, nyilván boldogan élnétek, amíg meg nem haltok – de nem rajtad múlik, hogy a rosseb vinné el. Játszani és hazudni meg nem fogsz: se magadnak, se másnak.

Jézusatyám, mennyire tudjuk utálni magunkat ezekért a dolgokért, nem is tudom hirtelen, melyikért jobban…! És akkor az ilyen úgyszeressékahogyanvan-nácik meg előugranak a bokorból, és jól az orrod alá dörgölik, hogy miként kéne okosnak lenned… szerettek ezek egyáltalán valaha (érezték a szükségét végző vadállat gyámoltalanságát is, legalább egyszer???), vagy csak feltérképezték józan ésszel, hogy melyik sorba érdemes frankón beállni, hogy másnál mindig az elsők legyenek..?

Advertisements
Eszter névjegye (841 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

32 hozzászólás Tetszett volna a jó sorba állni, a fene vinné el! bejegyzéshez

  1. Nem ertlek. Meghogy nem abba szeretsz bele, akibe csak akarsz. Hat olvastad a 36 kerdeses-negy percig szembenezos cikket is, nem? Na.
    (:))

  2. Ez most nagyon szíven ütött. Nem is tudom szavakba önteni, mert konkrétan bennragadt minden szó :/

    ugyanitt: hatalmas +1

  3. A családon belüli erőszak kapcsán keveredtem többször olyan vitába, hogy ha a nő a rendes, kedves, igaz, vézna, szemüveges és bénapulcsis Pistikét választotta volna, most nem lenne az intenzíven összeverve, mert az izmos, jóképű Zoltán kellett neki, aki egy agresszív állat. Szegény Pistike, valamint szemét nő! És kik nyomják ezt? Naná, hogy a pistikék. És amikor felhívod a figyemüket, hogy ebből is süt az agresszió, nem értik.

    • Ezt én is sokszor hallom, látom, tapasztalom. Hogy az, aki visszautasítást kap, passzív-agresszív, vagy éppen nyíltan agresszív dühvel a másik nyomorát kívánja, és igazolva látja a másik bántalmazását, mivel az “nem jól választott”. Mert nem őt. Azért nem jól.

      Ez kicsiben az, amikor Jóska bejelöl a fészbukon, kedveseket ír és elhív kávézni, amit te udvariasan visszautasítasz (mert a, foglalt vagy, b, nem keresel partnert; c, keresel ugyan, de Jóska nem vonz), és akkor erre Jóska letilt, és minden fórumon híreszteli, hogy utálatos egy szűzkurva vagy te, akinek senki nem elég jó, remélhetőleg egyedül döglesz meg/véresre ver a jelenlegi párod.

  4. Az a baj, hogy ebben is, abban is van igazság. A reménytelen szerelemmel töltött időnél nincs nagyobb pazarlás – én éveket pazaroltam el így, és utólag nagyon bánom (főleg amióta rájöttem, mennyire nem alkottunk volna jó párost az illetővel). Csak hát tényleg, ha egyszer benne vagy, hiába mossák az agyadat a jóakaróid, meg te a sajátodat, úgyis csak akkor tudsz kijönni belőle, ha “magától” helyére kattan benned valami. Ha meg a megfogtad-az-Isten-lábát Pistikétől feláll a hátadon a szőr, akkor az ugyanúgy nem a megfelelő sor, mint amelyikben a századik helyen toporogsz. (Egyébként nem vagyok benne biztos, hogy a szerző feltétlenül a Pistikéket akarta reklámozni…)

    • Csak akkor ér véget, ha belül átkattan valami. Igen, ez egy belső dolog, az fix. Külső nyomásra sosem ment, hiába akartam én, presszúráltak mások ebbe az irányba. Egy nagyon finom belső átkattanás, viszont szerencsére történhet egyik percről a másikra is, ha megvannak hozzá az alapok. :)

  5. Ó hát pedig én ma egész nap ezt tettem megint, szégyelltem magamat az érzéseim miatt. Mondjuk sokat segítene az ügyön, ha _a feleség_ találkozáskor letörölné az arcáról a nyertes vigyort és megelégedne annak örömével, hogy nem voltam elég jó a férjének :(

    • :(
      *ölelés*
      ps.: Este láttam csak, hogy kerestél, reggel felhívlak!

    • “találkozáskor letörölné az arcáról a nyertes vigyort ”
      Sejtem, hogy nem vigasztal, de ha ennyire része az örömének, hogy “nyertes”, akkor kérdés, hogy maga a kapcsolat önmagában mennyire kielégítő a számára.
      Szégyellnivalód meg nincs, szerintem.

  6. Ahhh. Nagyon jó már megint.

    Annyit tennék még hozzá, hogy a felkiáltójelek elfogadható száma egy, azaz egy darab, vagy ha valaki nagyon nem bír magával, és tényleg alaposan megfontolt, nyomós oka van rá, akkor három, de minden egyéb számért körmös és a laptop azonnal elkobzása kellene hogy járjon.

  7. Ezen az íráson még végiggyalogolni sem tudnék. Nem értem a gondolatmenetét.

  8. Eszter, szerintem rajtad kívül ezt az írást senki sem próbálta meg értelmezni :-) Nálam például már kialakult egyfajta immunitás a hasonló stílusú idézetekkel szemben. Egyszerűen a szemem átsiklik a pármondatos bölcsességek felett, amik az emberiség boldogságának a megfejtését ígérik.

    Ettől függetlenül nagyon tetszett az elemzésed, de rengeteg dolgod lesz még ha az összes hasonló szösszenetet ki szeretnéd vesézni :-)

    • Köszi, igazából van, hogy felbosszantanak ezek a hazugságok, a hamisságuk, a csalásuk… de a többségükön én is át szoktam siklani. :)

  9. Igen. Igen. Csodás érzés például azt hallani az egyébként tényleg nagyon jót akaró barátoktól (főleg, ha Pöffeszkedő Családos pozícióban vannak), hogy “majd jön, ha jönnie kell”, “talán kicsit kevesebb elvárásod kellene, hogy legyen”, “nyisd ki a szemed, egy csomóan akarnak veled randizni”, meg persze az abszolút kedvencem, a “NE VÁRD”. Könyörgöm, kérdezné Móricka, ha akkora hópelyhek esnek, mint a tököm, hogy a faszba moderáljam magam?, azaz, hogy a faszba (bocsánat, egy nő ne káromkodjon, mert nem kap férjet) NE VÁRJAM? Hogyan kell a magányos, fájdalmas, szükségét-végző-vadállat-estéken nem várni, hogy végre ne így legyen? Mondom ezt úgy, hogy egyáltalán nem vagyok kapcsolatfüggő, voltam már egyedül többször, hosszabb időre is, és annak is megvan a szépsége, de néha igenis szörnyű. Mikor van az a “ha jönnie kell”, hogyan lehet a szerelemben “kevesebb elvárásom” (miközben, ahogy írod is, ez az, ami nem rajtam múlik, nem az elvárások szeretnek, a test és a szív szeret); mi van, ha folyton nyitva a szemem, de csak olyanok akarnak tőlem valamit, akik A. defektesek, B. nőjük vagy feleségük van, C. piszkavassal se érnék hozzájuk, D. echte Pistikék? Nem tudom, mit lehet mondani a szingli- és reménytelen szerelmes kesergésre, de azt igen, mik a nem jó válaszok. Ezek.
    (Bocs a hosszúság és az elkalandozás miatt, de megint nagyon elkaptál valamit, és kijött.)

    • Ó, hát nagyon jó, hogy kijött, elmondhatatlanul örülök neki, hogy nem csak mindig én kiabálok – néha káromkodva – ilyesmiket. Bárcsak az ész szeretne, és nem a szív meg a test… hányszor mondtam már én ezt sírva, elkeseredetten! És bárcsak lenne valami módszer arra, hogy mindig csak olyan embert szeressünk, aki ezt viszonozni akarja, tudja.

      Asszem, a szerelem vágya jó esetben a megosztás vágya. Nem arról szól, hogy kétségbe vagyunk esve egyedül, nem a hiányállapoton van a hangsúly: hanem azon, hogy van annyi, de annyi, de annyi minden, amit szeretnénk megosztani valakivel úgy, ahogyan azt az egész világgal nem lehet.

      • “Asszem, a szerelem vágya jó esetben a megosztás vágya. Nem arról szól, hogy kétségbe vagyunk esve egyedül, nem a hiányállapoton van a hangsúly: hanem azon, hogy van annyi, de annyi, de annyi minden, amit szeretnénk megosztani valakivel úgy, ahogyan azt az egész világgal nem lehet.”

        Nahát! Ezt még soha nem hallottam, de nagyon érdekes gondolat. Azt hiszem, nem csak a szerelemre lehet igaz, hanem minden szereteten alapuló kapcsolatra.

        • El kellett rajta gondolkoznom, hogy ezt hol írtam, de tényleg: így gondolom, ezért az új posztba bele is vettem. Köszi az emlékeztetőt.

  10. Van ennek az írásnak egy másik olvasata is.
    “aki tudni akarja a legbelső érzéseidet, azokat szeretné átérezni és mindezekhez hozzátenni a saját érzéseit”-azért ettől a szőr feláll a hátamon, engem halálra idegesít az, aki mindent tudni akar rólam.

    Amit szerintem mondani akar, hogy ne legyünk pótlékok. Ismerek olyan pasit, aki tepert egy nő után, de nem kellett neki. Erre a pasi a barátnőmet találta meg, nem szereti, de mivel nincs jobb, vele van. Barátnőm persze szereti. De ez nem jó senkinek. Mindketten másnál kellene keresniük a boldogságot, akit esetleg még nem is ismernek. Aki jobb híján van valakivel kapcsolatban, hogy ne legyen egyedül, annak sivár élete lesz, előre borítékolhatóan. Ha meg van valaki, akire esetleg még eközben vágynak, de annak nem kellenek, az meg a pokol maga, mert akkor a párjukat fogják cseszegetni, hasonlítgatni a másikhoz.
    Na, szóval lényeg, hogy vagy tényleg azzal kell kezdeni, aki csak téged akar meg te is őt, vagy inkább legyünk egyedül és ne keserítsük más életét (se).

    • A “jobb híján” borzalmas dolog, egyszerűen emberileg, morálisan minden szempontból elfogadhatatlan. És vannak kétségbeejtő pillanatok, amikor az ember mégis fontolóra veszi… Sokan meg megfontolás nélkül beleugranak. A filmekben is ez van: ha Juanita nem szereti Juant, Juan összejön Esmeraldával, és legfeljebb a végén, a repülőtérrohanós vagy a templomiesküvőtszétbaszós jelenetnél (http://www.men.hu/ezek-a-blod-florttechnikak-csak-szelesvasznon-eredmenyesek/nok/randi/1965) derül ki, hogy mégis egymásnak teremtette őket az ég. Micsoda hazugság ez is…

  11. Ja és igen, pszichopatákkal meg akkor sem kell kezdeni, ha mindketten akarjuk, azért az eszünket ne küldjük szabira ilyenkor.

  12. Szerintem ha mindenki ki akarná várni az istentelenül igazit (akikből tudjuk, nem egy van, viszont semmi garancia nincs rá, hogy akár egyikükkel is találkozunk), akkor alig lennének kapcsolatok. Ami persze nem rossz, én kezdek ide eljutni, de “azembertársaslény”, és tényleg van, aki hát hogy is mondjam, nem “megalkuszik” inkább, hanem egyszerűen a biológiai programozottsága miatt leteszi az idealista elképzeléseit.
    A nyakló nélküli …. meg nem csak bizonytalanságot jelent. Jelent olyat is, hogy képzeld hozzá a többit, mert olyan elmondhatatlan. Fészbukon látom családi idilles képeknél. Kicsimmel Horvátba…. Marcikával mézeskalácsot sütünk… Jázminka első karácsonya…. ez egyszerűen leírhatatlanul csodálatos élmény, hát nem….? ….

  13. Hát én ezen szétröhögtem magam, nem is egyszer! Pedig véresen igaz, mint az angol steak. XD Imádom ahogy a könyörtelen stílusod átjön az írásaidon. Hasonló vérmérsékletű habitussal rendelkezem, s számtalanszor tapasztalom, hogy nem értik az én humorom, ami szintén egyfajta sajátos igazságot (világlátást) közvetít. Talán ott van az eb hantja, hogy tündérmeséken szocializáltak bennünket, s hát ezt sokan elhitték, s ebből a légvárból aztán baromi nehéz kijönni… Nagybetűs zuhanással jár! :P Itten meg nincs egy fránya lovag, herceg sem, csak emberek, mindkét oldalon…

3 visszakövetés / visszajelzés

  1. Belemész egy párkapcsolatba “aranytartalék” nélkül? | Eszter's Offtopic
  2. Miért vonzódnak a nők a seggfejekhez? | Eszter's Offtopic
  3. Miért ilyen rohadt nehéz az elengedés, ha igazából alig volt közünk egymáshoz?! | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: