Aktuális

A legrosszabb dolog, ami egy országgal történhet: a kétharmados kormánytöbbség, bárkié is legyen

Lassan eltelt egy év a választások óta, mindenki mérlegel. Tekintsünk el egy picit attól, hogy van, aki kormánypárti, míg mások ellenzékiek. Rugaszkodjunk el a konkrét pártpolitikától, függetlenítsünk a Fidesztől is: az van, hogy a kétharmados kormánytöbbség a lehető legrosszabb dolog, ami egy országgal – az úgynevezett demokrácia keretén belül – történhet. A kétharmad voltaképpen a nemzet végbéltükrözése, sőt, még talán annál is rémesebb. Számomra ez a fő tanulság.

A mindenkori ellenzéknek az a feladata, hogy a kormány munkáját ellenőrizze, illetve más szempontokat is megjelenítsen a többségin kívül. Abszolút többség esetén ez a szerep azonban képletessé válik, hiszen nincs szükség párbeszédre, mérlegelésre, és nincs valódi fék sem: a kormánypárt megteheti – és meg is teszi, – hogy mosolyogva legyint egyet az ellenzék felvetéseire, azoknak hasznosságától, igazságtartalmától függetlenül. Így arra, hogy a hatalmi visszaéléseknek gátat szabjanak, nincs lehetőség, a demagógia viszont szabadon virágozhat: az ellenzéki pártok tudják, hogy nincs esély tényleges döntéshozatalra, ezért tét nélkül kampányolhatnak amellett, amit a “pógár” épp hallani szeretne, függetlenül attól, hogy az megvalósítható, fenntartható, kivitelezhető-e. A végén aztán sanszos, hogy az nyer, aki a leghangosabban a legszebbeket ígéri, tehát a legjobban rá tud csatlakozni a nép hangjának – ez a második ciklus közepétől általában már inkább harag szokott lenni – hullámára… és ez máris egy újabb katasztrófához vezet.

(A legijesztőbb az egészben az, hogy nincs erkölcsi alapunk ítélkezni az egyszeri ember fölött, aki komolyabb gazdaságpolitikai és erkölcsi mérlegelés nélkül, a demagóg ígéretek mentén ikszel: amíg százezrek keresnek 70-80 ezer forintokat 30 év munkaviszony után értelmiségiként főállásban, addig teljesen érthető, ha ezek közül a bölcsődei dolgozók, ápolók, szociális gondozók, iskolatitkárok közül sokan ötezer forint rezsicsökkentésért cserébe akár Hitlert is megszavaznák. Őket nem igazán érdeklik a fejük fölött és a hátuk mögött zajló ügyek, egyszerűen csak a túlélésre játszanak, mert rohadt egy dolog húsz négyzetméteres albérletben reszketni egész télen öten, és éveket várni életmentő műtétekre, miközben a fiatalok Londonban pucolják a klotyót. Ugyanígy érthető a közéletből kiábrándult százezrek közönye is: ők már hittek és reméltek eleget, belefásultak az állandó hazugságok hol piros, hol narancsszínű körforgásába.)

A kétharmaddal kapcsolatos kritikákra általában az szokott lenni a válasz, hogy oké, de hát ez volt a többség akarata, „ennyire megbízott bennünk Magyarország”. És itt el is érkeztünk egy fontos kérdéshez: természetesen minden helyzetben a Fidesz nyert volna 2014 áprilisában, de ha nem szabja a párt a maga képére a választási rendszert, nem született volna kétharmados többség, ami a valóságban egy impozáns, de azért nem minden más pártot elsöprő 44 százalékos eredményre épül (és azt is alacsony részvétel mellett teszi csupán). A párt ráadásul úgy őrizte meg a Gyurcsány-kormány iránti népharagból épített abszolút többségét a “győzteskompenzációval”, a második forduló eltörlésével, az egyéni kerületek megnövelt súlyával és a külhoni magyarok bevonásával, hogy közben több mint félmillió szavazatot még veszített is 2010-hez képest. (Persze, a határon túli magyarok is a testvéreink, kapjanak meg minden támogatást, ha idejönnek, de szavazni csak az szavazhasson, aki itt él, elvégre az önkormányzati választásokon én sem Szombathely ügyeiben akarok állást foglalni.)

Hiába fordul a kocka egy-két mandátumon az időközieken, ez inkább csak szimbolikus, nem tényleges eredmény: még ha egy-két szavazaton is múlna bármilyen fontos döntés, az ellenzék természetes széttagozódása általában árnyalja a képet. Ekkora kormánytöbbséggel szemben az ellenzéknek homogén masszának kellene lenni az eredményesség érdekében, az arculat- és hitelvesztés azonban teljes erkölcsi megsemmisüléssel és bukással járna. Egy pártnak akkor van értelme, ha jól azonosítható értékrend mentén politizál, függetlenül attól, hogy azzal egyetértünk-e vagy sem: a fő szervezőerő a kormánytöbbség elleni fellépés önmagában véve tehát nem lehet, ez nyilvánvaló. Ez a széttagozódás a Fidesz malmára hajtja a vizet, “a centrális erőtér” koncepciója így tökéletesen működik: a kormánypárt számára ideális helyzet, hogy nagyjából annyian vannak tőle jobbra, mint balra, így valódi ellenfele – de még csak fékje, gátja – sincs.

És hát persze látjuk, hogy ez a rendszer így, ebben a formában mennyi visszaélésnek ad terepet: ott a rengeteg mutyi a dohányboltoktól a médiát sújtó különadókon át a vasárnapi zárva tartásig, követhetetlen és ellenőrizhetetlen a kormánytagok (és családtagjaik…) szemérmetlen vagyongyarapodása, nyomtalanul tűnnek el kisbefektetőktől ellopott százmilliárdok az MNB és a NAV ellenőrzésével és a kormányfő hallgatásával a kormánybarát pénzintézetek piramisjátékán keresztül, a NAV vezetője máig tisztázatlan korrupciós botrány főszereplője, amit önellenőrzéssel igyekszik eltusolni. A kormánypárt kiröhögi a lusztrációs törvényjavaslatot (miközben a kormány első számú oligarchája szerint Orbán maga is ügynök volt, de nem titok, hogy több befolyásos személy egyértelműen jelentgetett az átkosban), nyílt politikai befolyás részeként távolítják el egy vezető hírportál főszerkesztőjét, közben az EU kell Paks 2 megvétózásához, ami a nyilvánvaló veszélyein túl az unokáinkat is eladósítja (ráadásul az erre szánt közpénzek útja titok maradna előttünk). Szintén uniós döntés nyomán adófizetői pénzből kárpótolják a jogfosztott kisegyházakat, miközben az isztambuli egyezmény ratifikálása elmarad, hogy a bántalmazott és üldözött nők és gyerekek támogatása helyett újabb stadionok épülhessenek tízmilliárdos darabáron. Jesszusatyám, órákig sorolhatnánk még az elmúlt időszak főbb disznóságait, de legalábbis tisztázatlan, kétes ügyeit, amelyeknek egy jó része ellen a Fidesz annak idején, az ellenzékből, maga is állást foglalt.

Mit lehet erre mondani? Azt, hogy tök mindegy, ki mire szavazott, egy kétharmados többség egypárti egyeduralmánál katasztrofálisabb dolog aligha történhet egy országgal, és nem akarom, hogy ez még egyszer valaha – bármelyik már létező vagy épp most alakuló párttal is, ezt most tök őszintén mondom – megismétlődjön. A demokrácia lényege a többpártiság, és a szervezetek közötti párbeszéd, az pedig ebben a konstrukcióban egyszerűen nem jön létre… és ennek minden állampolgár pártállástól függetlenül kizárólag csak a vesztese lehet.

Reklámok
Eszter névjegye (861 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

23 hozzászólás A legrosszabb dolog, ami egy országgal történhet: a kétharmados kormánytöbbség, bárkié is legyen bejegyzéshez

  1. Hát most lájkoljam??? :(

  2. Arról azért ne feledkezzünk el, hogy nem csak kétharmad kellett a teljes hatalmi önkontroll elvesztéséhez, hanem maga a 2010-es év is: sok pozícióba nem tudta volna az embereit ültetni a kormánypárt, ha nem épp abban az évben jár le a 4-5-7 évente megújítandó mandátumuk. Erre csak 20 évente van lehetőség, a Fidesz meg pont ebbe a ciklusba csöppent bele – szóval nem vagyok benne biztos, hogy minden 2/3 ilyen fékevesztett 2/3 lenne, mint ez, már csak matematikai okok miatt sem, másrészt meg volt már lehetőségünk a történelem folyamán megtapasztalni azt hogy lehet előrevivő dolgokat hegemóniára való törekvés nélkül is megvalósítani.

    Ehhez persze államférfiakra volna szükségünk, amik jól láthatóan nekünk jelenleg nincsenek.

  3. Apropó, a blogodon nem volt óraátállítás? :D

  4. Én nyomtam egy like-t. Szerintem jó lett.

  5. Az isztambuli ratifikáció azért magas labda. Ugyanis NEM maradt el, csak nem (talán) gyorsított eljárással megy. A többi nagyon igaz.

    • Na jó, pontosítok: tolják maguk előtt, kerülve az ezzel járó kötelezettségeket. Szelényi már mióta házal vele, tök szomorú, hogy még mindig nem történt előrelépés az ügyben.

      • Már az szomorú, hogy isztambuli szerződés nélkül – minden kormány! – hanyagolja ezeket a dolgokat.

  6. És mit gondolsz a tegnapi brókertörvényes napról?

    • Az (is) ihlette ezt a posztot. Elkeserítő színjáték volt az egész, nem több. Maga a pénzügyi felelősök vagyonának zárulására vonatkozó bármilyen javaslat megmosolyogtató egy olyan kontextusban, ahol a bűncselekmény elkövetői három héten át szabadon mozoghattak, kimenthették minden pénzüket, és amúgy sincs a nevükön (már) egy alsógatya se. Különösen annak a fényében röhejes, hogy az esetet nagyvonalúan nem vizsgáló, sőt JÓVÁHAGYÓ állami szervek és maga a sunyiban akciózó és bejelentést nem vállaló kormányfő is felelős a történtekért. Színtiszta demagógia volt Rogán javaslata ezek után, de tényleg.

      És akkor ott van az a javaslat by LMP, hogy a kormánytagok vagyona is zárolható legyen, amiben az is szerepel, hogy 1997-ig ellenőrizni kell a felelősöket az ügyekkel összefüggésben: nyilván az MSZP is érintett, jó, hogy összellenzéki összefogás esetén sem szavaznának meg ilyesmit. Aztán 12-en, az LMP és a függetlenek nem fogadták el Rogán javaslatát, mert ők a kormány felelősségét is firtató irányvonalat akarták helyette… de nehéz másként, mint demagóg aktusként értékelni ezt is. Hiába a kormánytagok felelősségrevonása és a kormányokon átívelő vizsgálat volna az erkölcsileg egyetlen elfogadható alternatíva szerintem is, ebben a helyzetben ez kívülről kötelező színjátéknak tűnik, ami nem mozdítja előre az ügyet. Érted: meg kell tenni, és mégis értelmetlen, egy gesztus legfeljebb, ami sehová se visz. Ez annyira elkeserítő, hogy kész.

      Tegyük hozzá, maga a kétharmados többség az, ami miatt egy ilyen amúgy korrekt felvetés megmosolyogtató kampányelemmé silányul. És akkor itt elérkeztünk odáig, hogy fuck kétharmad.

  7. Maximális egyetértés. Épp most van három éve, hogy Magyarországon élek és a magyar politika tökéletesen tükrözi a balkáni mentalitást, melyet feledni jöttem el. Igazság szerint már nem tudok hova nézni, vagy mit olvasni, hogy ne értesüljek az aktuálpolitika hol megmosolyogni-való, hol kiábrándító, hol vérlázító fejleményeiről.
    Ellenzék, vagy alternatíva jóformán sehol – ez pedig még aggasztóbb, mint az, hogy diktatórikus hajlamú, egymás közt is acsarkodó vezetők irányítják az országot. A csavar pont abban van, amit írtál is: “sokan ötezer forint rezsicsökkentésért cserébe akár Hitlert is megszavaznák”. Magyarország olyan tört számokból álló egyenlet, melyet képtelenség közös nevezőre hozni – bár ez igaz minden más országra is.
    Mostanában sokszor játszom el a perverz gondolattal, hogy nem túlhaladott-e maga a politika is? Hisz a rádió és tv már kiment a divatból, vannak hatásosabb, jobb eszközeink, akkor a politikára meg az oldalazásra nem lehetséges-e jobb alternatívát találni?

    • Hú, arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy a 4+ évvel ezelőtt mennyire követted az itteni politikát, és akkor is feltűnt-e, hogy gáz, vagy csak így “testközelből”? És a szerb verzió is ennyire überbalkáni? Azt tudom, hogy pl. Ukrajnában gyakori eset, hogy a politikusok egymásnak mennek. Igaz, az mondjuk Olaszországban is…

      • Erősen gondolkodom, hogy jobban elmélyedek a két ország politikai és közéleti eseményeinek forgatagában , hogy megtaláljam az igazán durva sztorikat.
        Szerbia abszolút Balkán, 3 éve mikor eljöttem politikusasszonyok dobálták cipőjüket a parlamentben az éppen szónokló felé. Múlt héten a Seselj (a hírhedt háborús bűnös, akit bizonyítékok hiányában visszadobott Hága) a főváros utcáin szélsőjobboldali követőivel zászló grillezést tartottak: lángolt az EU-s zászló, a koszovói, külön még az Albán is.
        A miniszterelnök az EU-sért viszont elnézést kért.
        Egyébként Szerbiában radikálisok (a jobb) vannak hatalmon és nem “adják Koszovót”. Balkáni vicc az egész. :)

4 visszakövetés / visszajelzés

  1. A megélhetés és a dróton rángatott média: 7 kérdés, amit gyakran feltesznek minden szöveggyárosnak | Eszter's Offtopic
  2. Miért tudott ennyire megerősödni a Jobbik? | Eszter's Offtopic
  3. Nem az zavar, hogy hova szavaztál, hanem az, hogy sehová se szoktál | Eszter's Offtopic
  4. 5 mondat, amitől sokat csuklott Schiffer András az elmúlt 3 napban – Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: