Aktuális

Aki nőt vesz magának, és akit meg lehet vásárolni

„Adom a szavamat, csak rajtad áll, áshatsz aranyat. Itt a Gucci öltöny, a Cristal-t töltöm, ugye készen állsz, hogy a Boss betörjön? Mert hiába taktikázol, úgyis elbuksz, a végén te is csak készpénzért dugsz. Szánalmas vagy, mint az összes picsa, hiába a cicoma, hiába csicsa” – ez a szép gondolat egy Papa Jo nevű művészember Majd ha nagy leszel… című nótájából származik, és 2014-ben több mint egymillióan látták csak a YouTube-on. Nem csoda: az úriember kimondottan a 10-14 éves célcsoport körében hirdetett (igen, konkrétan a tinimagazinokban), hogy a felnövekvő generációt is segítse az erkölcsi orientációban, „majd ha nagyok lesznek”. Most ennek a szemléletnek a hétköznapi életben is megfigyelhető gyümölcseiről lesz szó, hogy egy kicsit árnyaljuk a képet. Mert lehet így élni, csak felmerül a kérdés, hogy készek vagyunk-e megfizetni… az árát.

Pedig ilyen szépen indult... - mrwallpaper.com

Pedig ilyen szépen indult… – mrwallpaper.com

Ismertek ti is aranyásókat, ugye? Na, ez az a nő, aki exkluzív klubokba – Papa Jo-nak is van egy ilyenje, a Majd ha nagy leszel… című remekművel részben azt marketingeli, láttam partyfotókat – jár ismerkedni, a társkeresőn bejelöli a potenciális partnerrel kapcsolatos pénzügyi elvárásokat is. A cipő alapján tudja, ki az ideális jelölt, a telefonkönyvében autómárkák is szerepelnek a férfinevek mellett. Drága koktélokra és vacsorákra hívatja meg magát, és elvárja, hogy a friss hódoló fizesse helyette a taxit is. A kapcsolatban természetes számára, hogy a férfiú ingatlanjában él egy fillér hozzájárulás nélkül, és elvárja, hogy a mozitól a közös nyaraláson át a plasztikcsöcsökig mindent a pasi finanszírozzon. Szerelmet és terhességet hazudik, ha kell, aztán feleség lesz belőle – ezt a szaknyelv trófea-nejnek hívja – és ő az, akiről a viccek szólnak: aki viszi a hitelkártyát, és dizájner-ruhákra, gyémántékszerekre meg a gyerek csillagászati összegű magáncselló-óráira költi a férj pénzét. A férfi funkciója itt az, hogy kényelmes, lehetőleg luxuskeretet biztosítson az élethez, lehessen dicsekedni vele a barátnőknek, és lehetőleg a romantikus szerelem illúziója is sokáig megmaradjon.

A másik oldalon meg ott a pasas, akit az egyszerűség kedvéért hívjunk csak macsó aranyifjúnak, később pedig vén kecskének, aki megnyalja a sót. A partyfotókon fiatalként láthatjuk, amint narancssárgára szolizott bőrrel húszezresek és egy üveg Johnny Walker társaságában vigyorog, mindkét oldalról szőke, kreolra perzselt, óriásmellű, flitteres miniruhába bújtatott húszéves lányok veszik körül. Mesteri módon manipulál, egy Michelin-csillagos vacsi után alanyi jogot formál a dugásra, és miután 40 éves koráig végigkefélte Európát és apuci pénzéből sikerre vitte önálló cégét, megállapodik (van, hogy – a dinasztia nyomására – előbb is, akkor az asszony mellett keféli szét a világot). A nő az életében azt a célt szolgálja, hogy szexi legyen, vigye a háztartást helyette is, szüljön x darab trónörököst, és meg lehessen jelenni vele itt-ott, komolyabb üzleti partnerek körében is (tehát azért legyen egy diplomája, és ne viselkedjen feltűnően, közönségesen). Röviden: biztos hátországot nyújtson a férfi sikeres életéhez az aranykalitkából. Közben pedig kussoljon, alkalmazkodjon, és lehetőleg rajongjon érte, legalábbis a felszínen.

Namármost, kedves barátaim, amikor az aranyásó és az aranyifjú/vén kecske találkozik, az aranybánya, de mindenképpen egy fair deal, tiszta üzlet. Lehet, hogy ideig-óráig mindketten el is hiszik, hogy szerelmesek egymásba, de általában csak a saját egójuk elégül ki egy kényelmes, mégis izgalmas kalandokkal teli konstrukcióban. De ne moralizáljunk most, nincs ezzel semmi gond, nem ítéljük el az ilyesfajta frigyet: mindenki azt kapja, amit keresett. A nő egy fickót, aki eltartja, a fickó meg egy nőt, aki kielégíti az igényeit. Olyannyira nincs bennem erkölcsi ítélet, hogy még irigylem is azokat, akik ezzel a könnyen körvonalazható és megvalósítható életcéllal vágnak neki az emberi kapcsolatok szövevényes hálóinak. Az van ugyanis, hogy a kölcsönös szeretetre, szerelemre, tiszteletre, elfogadásra és közös értékekre, célokra épülő, felelősségteljes párkapcsolatok általában bonyolultabbak, és az egyenlő munkamegosztás – pénzben és háztartásban – szintén macerás tud lenni. Tisztább viszony, az fix, de tapasztalataim szerint az önismereti munka egy igen magas fokozatára, mellé pedig bizonyos felnőtt áldozatvállalásra is szükség van mindkét fél részéről. Jóval egyszerűbbnek tűnik felpolcolni a csöcseimet, és meghívatni magamat két háromezer forintos koktélra: csak éppen ezekre a dolgokra soha nem vitt rá a lélek, de ez már legyen az én bajom (meg nem is szeretem a koktélokat, éljen a minőségi házipálinka!).

Ha nincs baj ezzel, akkor mi a baj? Az kedves feleim, hogy eddig általában mindenkinek tetszik a történet, aki megengedheti magának ezt a keretet (aki nem elég jó nő, vagy nem elég gazdag pasi hozzá, az persze ki van akadva, fel van háborodva), de a konstrukció természetes kockázati tényezőiről mindenki szeret megfeledkezni… aztán mikor kész a baj, nagy sírás-anyázás van. Mik a kockázatok? A hölgy számára az, hogy éveken át elszigetelve, életcél nélkül, aranykalitkában tartják, miközben nem ritkán úgy beszélnek vele, mint a kutyával, talán meg is ütik. Valódi érzelmi kapcsolódás, intellektuális közösség, szakmai kiteljesedés, egyéni siker, kapcsolaton kívüli élet nincs, megalázó módon sorozatosan csalják és szeretetőt tartanak mellette, majd idővel lecserélik egy feszesebbre, fiatalabbra, még szebbre, még izgalmasabbra – és akkor aztán lőttek az idillnek. Az úriember számára meg az, hogy nem a külső-belső értékeiért, hanem profán módon a pénzéért és a státuszáért vannak vele, és jó eséllyel szerencsés esetben is legfeljebb a rajongást, de nem a tiszta, őszinte, önzetlen, egyenlőségre épülő párkapcsolatot tapasztalja meg (=sivár élet, nem csoda, ha az extrém sport, a szcientológia, a kokain vagy a szifilisz felé sodorják a szürke hétköznapok). A végén aztán az van, hogy az asszonypajtás a titkárnő miatt kerül lapátra, esetleg ő maga lép ki a házasságból, mert megunja az érzelmi sivárságot az Audi Q7 volánja mögül is, és akkor bizony – most tessék megkapaszkodni – viszi magával a vagyon egy jelentős részét. Van, amikor teljesen jogosan, tegyük hozzá, mert húsz, harminc, negyven évig építette azt a kényelmes hátországot egy zsarnok mellett, máskor viszont teljesen jogtalanul, mert ő csak beletette a feszes, frissen plasztikáztatott szuperpopsiját a készbe a tökéletes teste jogán. Akárhogy is, viszi, gyerekestül-mindenesetül, és akkor fájdalmas szűkölés van. Pedig ez volt az ára a dealnek, hölgyeim és uraim, önök tetszették választani annak reményében, hogy nem nyújtja be a számlát az élet. Hát benyújtotta, tessék.

Hogy teljesen igazságosak legyünk, tegyük hozzá, hogy nem csak a tökéletesen szép nők és mesésen gazdag férfiak körében – a Gucci és a plasztikcsöcs világában – figyelhető meg a kínálat és a kereslet ilyen mértékű találkozása, majd a mézesheteket – sőt, mézes(nek tűnő) évtizedeket – követő kiábrándultság, hanem ennél azért alacsonyabb ligákban is szép számmal akad példa a jelenségre. Ott szerényebb külsejű, kisebb presztízsű részmunkaidőben dolgozó nőt/munkanélküli lányt vásárol magának a kétes egzisztenciájú kisvállalkozó/közmunkás, de a lényeg itt is ugyanaz: vesz magának a férfi egy nőt, akit eltart, és ezért cserébe a nő szopjon és pucolja a szart. A társadalmi ranglétrának valószínűleg minden fokán ott van a szemlélet, amely a patriarchális társadalmakban egy széles rétegre jellemző, mert ez a minta: a férfi pénzautomata, a nő szextárgy és/vagy háztartási robotgép. Egy részük hideg fejjel mérlegel, az elejétől fogva üzletet köt, míg mások szentül hiszik, hogy ez a szerelem, és ők megfogták az isten lábát. Egészen addig, amíg be nem üt a fentiekben már ismertetett krah, amely az ábrázolt helyzet természetes kockázata: a férfi jobbat, újabbat, szebbet akar, ezért lecseréli az elsárkányosodott, kiégett, kiöregedett asszonypajtást (mert ebben a szituban nem sok olyan van, aki ne így végezné), nincs szeretet és közös értékrend, amely a párt az anyag (a pénz és a szex) szintjén túl összekötné, és nincs önbecsülés és tisztelet, amely a szakítást méltóvá, emberivé tenné. Hát még ha már az anyag se a régi, és anyagi gondok meg szexuális problémák is árnyalják a képet!

Aki okos és ismeri magát, az még mindig dönthet úgy, hogy vállalja mindezt, megéri – csak akkor számoljon a kockázattal is, ami jelentős, és ne nyávogjon, amikor megérkezik a számla. Aki viszont kölcsönösségen, egyenlőségen alapuló, függésektől mentes párkapcsolatot szeretne, amelyből ha kilép, akkor sem veszíti el a személyiségét, a vagyonát… nos, az dolgozzon meg érte, mert – ha nem is koktélokban, autókban és ingatlanokban mérik az árát – azt sem adják ingyen. De nem ám.

Advertisements
Eszter névjegye (824 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

14 hozzászólás Aki nőt vesz magának, és akit meg lehet vásárolni bejegyzéshez

  1. Az a jobbik eset, ha a nő el tud menni és nincs annyira lenullázva, hogy inkább tűri a bántalmazó viszonyt.
    Ha meg nincs bántalmazás, akkor meg a nő örül a pénznek, a pasi a fiatal, szép nőnek, aztán mindenki megkapja amit akar. Lehet, mást nem is akarnak, semmiféle intellektuális közösséget, szakmai sikert meg érzelmeket. Aki belemegy egy ilyen viszonyba, eleve nem normális, de elhiszem, hogy elvan a szép dolgokkal, barátnőzik és nem vágyik karrierre. A legtöbb ember nem karrierista, csak elmegy dolgozni, pénzért. Ha meg dolgozni sem kell érte, még jobb. Ismerős pl. a saját cégüknél aktatologató, de valóban htb. Ha esetleg szétmennének, beleírhatja az önéletrajzába, hogy itt és itt volt alkalmazásban.
    Ha pl. a nő elvan otthon, esetleg keveset keres, a férfi meg dolgozik jóval többért, az a magyar átlag. Főleg gyes alatt. vagy innen akkor már egyenes út a válás? Utána is gyakran előfordul, hogy a nő kevesebbet keres vagy nem is talál állást. Persze, szép dolgokról álmodsz, hogy a férfi és nő majd ugyanannyit keres meg független meg mindenki egyenlő részben veszi ki a részét a háztartási munkákból, de ilyen nincs vagy nagyon ritka. Sőt olyan is van, hogy a férfi nem bírja idegekkel, hogy ő a családfenntartó és rajta múlik minden. Amíg egy pár él együtt, működhet. Onnantól, hogy gyerek van, a nő hátrányban lesz mindig és csakis ő, hiába ketten vállalták.

    • A legnagyobb egyenlőségből induló kapcsolatoknak is komoly próbája a gyerekvállalás, többek között épp azért. A rendszer úgy van kitalálva, hogy az elsődleges gondozó az anya legyen, és rá háruljon később a háztartással és a gyerekkel kapcsolatos feladatok 70-90 százaléka, aminek eredményeként elképesztő mértékben veszít a munkaerőpiaci helyzetéből, tehát nem fog tudni egyenlő mértékben jelen lenni az anyagiak terén, és ezáltal elképesztő módon kiszolgáltatottá válik. Ennek megoldása az egyenlőségre törekvő otthoni munkamegosztás hosszútávon, és a lényegesen családbarátabb munkahelyi rendszer. Ez egy komplett paradigmaváltást igényel, és minden más – a pénz is – csak ezután jön.

  2. A legnagyobb gáz szerintem abból van, ha az egyik fél másnak gondolja ezt, mint a másik. Pl. ahogy te is írtad, a nő azt hiszi, hogy nem erről szól, mert totál szerelmes, és azt gondolja, hogy a pénz egy nagyon jó dolog, ami teljessé teszi a boldogságukat, de ha nem lenne, akkor is szeretné a másikat. Elmenne tizenkétórázni, hogy kettőjüket fenntartsa. A pasi meg az elejétől fogva máshogy áll magában a dologhoz, és a nő utólag csak borzasztóan szégyelli, hogy köze volt ehhez az alakhoz.

    Vagy fordítva, a pasi győzi meg magát arról (és ebben a nő is nyilván segít neki), hogy egyáltalán nem számít a pénze.

    Na ezek tudnak rettentően fájni.

    Viszont ismerek olyat, akiknél működik, mert teljesen tisztában vannak vele, mit várnak és kapnak a másiktól, és bár az egyik fél itt is “szerelmes” (vagy annak gondolja magát), ez egy teljesen tiszta játszma. Mivel két felnőtt emberről van szó, hát hajrá, ítélkezni hülyeség.

    Pláne azért, mert elég sok olyan példát is látok a környezetemben, ahol a nő ugyanúgy semmi megbecsülést nem kap, háta mögött csalják, vagy legalábbis megy a facebook-sms-viber a csinos kolléganőkkel, meg a péntek esti céges iszogatások, a nő otthon van a gyerekkel, minden az ő nyakába szakad, egy jó szót nem kap, és mellette meg épp hogy megélnek. Menne is szerencsétlen, de nincs miből. Magyarul, lesarkítva, a pénz miatt van még együtt a pasival. Őt mindenki nagyon sajnálja – és megjegyzem, joggal. Mégis, mintha az ítélkezés jogát csak arra az esetre tartanánk fent, amikor valaki a Gucciban és nem a Tescóban szerzi be az outfitjét. Emiatt aztán legtöbbször felmerül bennem, hogy mennyi ebben az irigység?

    A másik, a kettős mérce, itt is, mindenhol. Azt ugyanis sokan elfelejtik kérem, hogy a legtöbb ‘ilyen’ pasi bőségesen megérdemli az ‘ilyen’ nőket, tekintettel, hogy harmincplusz éves korára nem sikerült egy egészséges önértékelésen alapuló személyiséget összeszenvedni magának. Valójában, most hogy így belegondolok, a pasit sokkal inkább felelősnek tartom ebben, hisz általában az a felállás, hogy van egy negyven-ötven körüli pasas, plusz egy jelentősen fiatalabb, húszas évei elején járó nő, tehát már csak élettapasztalata okán is jobb rálátása van- kellene hogy legyen – a helyzetre. És akkor még nem kezdtem bele a szociális háttér okozta durva egyenlőtlenségekbe. Talán írnom kéne egy dalt erről: ‘Creepy Fifty’ lenne a címe. Csak hogy kicsit helyre billentsük a mérleget.

    • Igen, egy nagyon fontos dolgot írtál le, köszönöm. Tényleg így van. Akkor van gond, amikor az egyik másnak lát dolgokat, vagy láttat. Akkor van elég hamar pofáraesés.

      A másik, hogy általában itt valóban egy idősebb, jólszituált úr és egy ifjabb, tapasztalatlanabb csaj találkozik, és már eleve nem egyenlő helyzetből indul a sztori.

  3. Van egy aranyásó blog: http://nemtulzok.blog.hu

  4. nem bánom, de az első két bekezdés után valamiért Vajnáné ugrott be első gondolatként :)))))

  5. Hú Eszter, ez most eléggé forradalmár írás volt, amolyan világmegváltó kesergés egy olyan, abszolúte szűk réteget érintő kérdésben, akik egyébként is saját törvényeik szerint élnek…
    Bocs, de nem sikerült részvétet kicsikarnod azon szegény sorsú nők iránt, akik slusszkulcsra nedvesednek és helyzetbe kerülésük kulcskérdése a plasztikai sebész… Mint ahogy szegény playboy csávókat sem tudom igaziból sajnálni, akik sok esetben olyanok, mint a trabant: egy tele tank benzin a legértékesebb bennük. Ha ők pénzért vesznek “boldogságot”, tényleg ne számítsanak másra, mint elsőrangú PR-ra, dögös csomagolásra, és gyorsan romló, hamar értéktelenné váló tartalomra….

    Vagy csak én nem találtam meg az írásod lényegét? :-)

    • Hú NotC, kesergés kicsit sem, csak kérdés: miért jó ez, és ha jó, miért sír a végén az, aki belelép? Az azért elég világos, hogy a “gazdagok és szépek” sztorija csupán a jelenség kidomborítása miatt került előtérbe, a lényeg inkább magán a megveszem-ezt-a-nőt és a vegyen-meg-engem-egy-pasi mentalitáson van.

      Hát, abban viszont egyetértünk, hogy forradalmár semmiképp sem leszek, lehetek, szándékszom lenni ezzel, inkább gondolatébresztés volt azon szűk kisebbség felé, aki rendszeresen itt sír, hogy kevés a pénze ahhoz, hogy jó nője legyen (mert a jó nők a BMW-es CEO-kat szeretik), és válás után még azt a kevés lóvét is le akarja nyúlni a zasszony. :)

5 visszakövetés / visszajelzés

  1. Miért vonzódnak a nők a seggfejekhez? | Eszter's Offtopic
  2. 7 veszélyes gondolat az Éden Hotelben történt erőszak kapcsán, ami talán benned is felmerült | Eszter's Offtopic
  3. Drogbárót csináltam a világirodalom egyik legismertebb bántalmazójából | Eszter's Offtopic
  4. Nem baj, ha filléreket keres a nővérke, tartsa el a férje? | Eszter's Offtopic
  5. Emancipuncik hisztiznek, hogy szabadságra vágynak… mintha legalábbis el lennének nyomva! | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: