Aktuális

Miért vonzódnak a nők a seggfejekhez?

Szinte naponta halljuk: “mert a nőknek nem kellenek a kedves, udvarias, őszinte, hűséges férfiak, úgy látszik, a seggfejekhez vonzódik minden nő, mert nektek az kell, hogy lábtörlők legyetek”. Noha ezt nyilván egójukban sértett hímek mondják, a szomorú igazság az, hogy a többségünk legalább egyszer járt már ebben az utcában: kedvesen udvaroltak normális pasik, de a szívünk másért sajgott, és egy definiálatlan, lezáratlan játszma közepén vergődtünk hónapokig és évekig ahelyett, hogy pontot tettünk volna szenvedéseink végére. Jó volna megérteni, mi is ez az egész…

Üresség, fájdalom? – kép: meetmindful.com

Tisztázzuk az alapokat seggfej-ügyben, ha már…

Először is, egy kis szemantikai gyorstalpaló: ki is az a seggfej? A seggfej olyan ember, aki manipulál és kihasznál érzelmileg, anyagilag, szexuálisan. Hazudik, játszik veled, nincs jelen, nem lehet rá számítani, nem vállal fel téged, hiányzik belőle az empátia, érzelmileg elérhetetlen.  Elhanyagol, ignorál, fájdalmat okoz, bántalmaz, megcsal, veszélybe sodor, megaláz, és általában kevésnek érzed magadat mellette. Egyszóval: tökéletes terepet kínál, hogy előbb-utóbb tönkremenj.

Mielőtt előugrik a szokásos aranycsapat a bokorból, hogy “de a nők is…”, hangsúlyoznám: természetesen a nők között is vannak seggfejek, nem is kevés, de a férfi valahogy – bizonyára szocializációjánál fogva – immunisabb erre az ostromra a kezdetek kezdetén, később pedig könnyebb szabadulnia egy elkötelezett kapcsolatból, mivel a gyerekvállalással összefüggő anyagi kiszolgáltatottság, munkaerőpiaci hátrány és forráshiány az esetek többségében nem elsősorban őt sújtja.

Éppen ezért ezúttal maradjunk a nőknél: miért kéne egy nőnek ilyen férfi, ilyen kapcsolat? Ez itt a nagy kérdés. Szólok előre: nincs nálam a megoldás kulcsa, de olvastam szakirodalmat, figyelem magam körül az embereket, és ami még ennél is fontosabb: szeretném megérteni a saját témához kapcsolódó érzéseimet is, mert nekem is sikerült már első kézből tapasztalatot szereznem erről a frontról sajnos.

Hogyan kerül képbe a seggfej, és miért marad?

Miért kell a nőknek mindig a seggfej a rendes fiú helyett? – kérdezed. Nem, nem kell, és nem mindig, de igen, néha úgy alakul. Egyébként lehet, hogy te sem vagy rendes fiú, csak szeretnéd azt hinni magadról, hogy – de ez egy külön téma, most szorítkozzunk a tényekre. Nézzük csak…

1. Először is: senkinek sincs a homlokára írva, hogy “vigyázat, seggfej vagyok”.

A seggfejek – ha már ez a terminus technicusunk mára – általában rendkívül megnyerő emberek. Kedvesek, szelídek, szerények, intelligensek, magabiztosak, figyelmesek, gyakran az elesettek és a gyengék védelmezői, az erkölcs bajnokai a felszínen. A bizalom kialakításának fázisában az őszinteséget is remekül színlelik: valóban őszinték egy sor olyan dologban, amihez nem fűződik érdekük, ezért később el fogod hinni, amit mondanak… akkor is, ha a saját érdekeik mentén manipulálnak. És főleg azért, mert azt mondják, amit hallani szeretnél. Ebben egyébként is zseniálisak.

Általában az van, hogy mire az ember észbe kap, már túl mélyen involválódott érzelmileg – rosszabb esetben anyagilag is – ahhoz, hogy egyszerűen ki tudjon lépni a kapcs… játszmából. A bántalmazó kapcsolatokra jellemző ciklikusság – a feszültség felgyülemlése, az erőszakkitörés, a mézeshetek és a nyugalmi időszak – itt is jelen van (noha nem feltétlenül történik fizikai, vagy akár direkt, könnyen felismerhető lelki abúzus), és mi hajlamosak vagyunk kizárólag a pozitívumokra fókuszálni, mert szeretjük azt az embert, aki… szórakozik velünk, használ minket, nem törődik az érzelmi szükségleteinkkel (ami mindenképpen a lelki abúzus egy indirekt, nehezebben azonosítható válfaja, még ha ezt akkor vigyázva szépítjük-tompítjuk is magunkban, nemhogy másnak).

2. A seggfej valójában nem seggfej, hanem általában sérült, beteg ember.

Vannak bizonyos pszichés zavarok, amelyek hamar kibuknak, és laikus szemmel is jól látszanak: ilyen pl. a depresszió, az antiszociális és a bipoláris személyiségzavar, a különféle függőségek (az alkoholizmus nyilván feltűnőbb/deviánsabbnak számít, mint a munkamánia, esetleg akár a szexfüggőség), a súlyos indulatkezelési probléma, de pl. a pszichopatákat, a borderline-osokat és a nárcisztikus személyiségzavarban küzdőket többnyire nehezebb kiszűrni. A közös nevező ezeknél a problémáknál általában az, hogy a delikvens érzelmileg elérhetetlen, és te nem tudsz semmit sem tenni ez ellen (istenem, annyira fantasztikusan jó a cikk, amit erre linkeltem, én csak fordítottam, de zseniális, ha csak egy linkre kattintasz ma, ez legyen az).

Namármost, ez természetesen magyarázat mindarra, amit ez az ember veled tett és tesz, de semmiképpen sem felmentés, és semmi esetre sem indok arra, hogy tovább tűrj. Amikor egy ilyen helyzetben nálam leesett a tantusz, hogy “hoppá, ezek szerint… ez itt a baj!”, napokig csak sírtam: egyszerűen megkönnyebbültem, hogy nem velem volt a baj, nem én voltam kevés, és bármit is tettem volna másként – jobban -, bármennyire is megváltoznék – jobb lennék -, akkor sem lenne ebből soha sem konstruktív, erős kapcsolat. Legalábbis addig nem, amíg csak – felismerve az erős párkapcsolati tükröt – én változom, a másiknak viszont kényelmes úgy, hogy seggfej marad, tehát egyetlen lépést sem tesz a (személyiség)fejlődés irányába. Merthogy a társszerelemhez ketten kellenek.

3. Nurture-nature: a nő rendelődjön alá és tűrjön… és ápolja a betegeket.

Az egész patriarchális szocializáció arra épül, hogy a nő oldalborda, aki még a létező legromantikusabb értelmezés szerint is “a férfinak lett teremtve” (szerencsére sok modern teológus kiemeli, hogy Éva nem Ádám talpából származik, tehát nem alárendeltje, nem is  fejtetőjéből, tehát nem is fölérendelt, hanem az oldalából, vagyis az eredeti biblia metafora szerint mellérendeltje). A Jane Eyre-től a Twilighton át A szürke ötven árnyalatáig  az a romantikus álomkép, hogy van egy zárkózott, érzéketlen, fura, titokzatos, gyakran pokróc módjára viselkedő, poligám Erős Férfi, akit a gyengéd, finom nő tiszta, őszinte szerelme és önfeláldozó gondoskodása szelídít meg, domesztikál. Aztán jön Czeizel Endre, és azt mondja: “a feleségem gondoskodó társam volt, Dóri meg a szerelmem”, érted. Másnap meg Gesztesi Károly, és arról beszél, hogy még Liptai Claudia mellett is visszajárt az exéhez, Nikihez a sok kis kalandocska közepette, mert “ő csupán szeret, és évek óta csendben tűr”.

Bár hányinger kerülget van a végletekig leegyszerűsített evolúciós pszichológiához kötődő magyarázatoktól, a mamutról meg a bogyókról, bizonyos értelemben a biológia is megjelenik, tehát a jelenségnek talán van nature-nurture összefüggése is. Én pl. a cisznemű nők heteroszexuális csoportjába tartozom, ezen belül is azokéba, akik szeretnének családot alapítani, és ezért gyakran kapom magamat azon, hogy eleve, ösztönösen azokat az erős, magabiztos, határozott férfiakat keresem, akikre rábíznám magamat ezen a téren. Ezt a fajta erőt, magabiztosságot és határozottságot pedig nem mindig könnyű megkülönböztetni az arroganciával társuló érzelmi elérhetetlenségtől, amennyiben a szocializációs kontextus – vagyis az intelligencia és a megnyerő modor – mindezt kitűnően palástolja, és van számtalan pozitív aspektusa is a történetnek. És aztán a végén ott a kérdés: “hát… én is…. én is beálltam a sorba, aki a saját testi-lelki szükségleteit áldozza/áldozná fel, hogy a másiknak jó legyen?!”. Igen, és Liptai Claudia is ezt tette, holott nagyjából ötször annyit keresett végig, mint Gesztesi úr, tehát anyagi értelemben masszív downgrade volt számára ez a házasság (ezt csak azok kedvéért hangsúlyozom, akik aranyásó-szándékot látnak a seggfej mellé történő besorolásban).

4. Ennek nyomában ott van végig a női lét legnagyobb illúziója: az Én Vagyok a Kivétel-szindróma, amihez önigazolási vágy társul.

És tényleg elhisszük, hogy majd mi, csak mi és senki más, megváltoztatjuk őt, mert mi másabbak vagyunk, mint az eddigiek – és a mi kapcsolatunk minősége a seggfejjel másabb, mint a többieké – , tehát hatalmunkban áll elhozni a megváltást, ami eddig senki másnak nem sikerült. A téma kifejtése itt olvasható, jó sokan megosztották, linkelték, megvitatták, szeretem ezt az írást, jól a fején találja a szöget. Az énhatalom keresése ez, ami belső erőt sejtet, amikor már tudjuk, hogy csak a csoda segít, és kontrollt keresünk kétségbeesetten a szétcsúszásban: ha majd mi, akkor “csak” rajtunk múlik. Mi meg mindenre képesek és készek vagyunk, mert a szerelem erőt ad.

Az van, hogy ehhez a nature-nurture, de főként nurture-gyökerű dologhoz kapcsolódik egyfajta önző önigazolás, a kihívásban meglelt öröm, vadászösztön, versenyszellem is. Szeretnénk kihúzni magunkat, hogy a makacs, öntörvényű, nagy természetű, vad férfi megszelídítői mi vagyunk: szőrén megültük a legvadabb lovat, a legtovább maradtunk a hánykolódó bika hátán, a tenyerünkből eszik a sas. Aztán a ló ledob minket, a bika megtapos, a sas kivájja a szemünket, és fájunk, hogy miért kellett ezt… Ez történik akkor is, amikor a férfi töri magát a jégkirálynő után: önigazolna, a vadászösztöne kielégítésével, a lehetetlen beteljesítésével: emögött van egy adag belső bizonytalanság, szinte mindig. Fontos: nem ezért szeretünk, de sokszor ezért nem szállunk ki ilyenkor időben.

5. És végül… már túl sok energia van ebben az egészben, és kapaszkodik az ember abba, amit épített, és… talán már függ is a másiktól.

Ez általában az utolsó fázis, amikor már nehezebb kilépni: az érzelmi, anyagi érintettség, a szociális elvárások, a környezet – pl. a közös gyerek(ek) – reakciói, érdekei… Az az igazság, hogy még akkor is elég nehéz és fájdalmas kilépni, ha “csak” érzelmileg involválódott az ember (én azok közé a szerencsések közé tartozom, aki így), de az anyagi függés jóval keményebb dió, ahogyan a hosszú évek nosztalgikus emléke is. Gesztesi sokat tűrő, csendben szerető, Claudia – és a kis “calandok” – mellett titokban gyereket szülő Nikijének már egyre kevesebb esélye van arra, hogy kilépjen ebből az örökké változó, színes háremből. Szereti ezt a faszt – a többségünk már szeretett faszt, – de ezer szálon függ is tőle. Csendben tűr… – érzitek a fájdalmat és elfojtást, ami emögött a két szó mögött van?!

Czeizel története is szépen piedesztálra van emelve: az egyik nőt dugja, a másik a gatyáját mossa, közben – maga mesélte máshol – a küldetése az első, alig van jelen bármelyik nő életében is, amikor szükség volna rá. A felszínen az az üzenet, hogy lám, a bölcs, érett, idős zseni, a nagy koponya, a remek ember végül öreg, beteg napjaira, a halál árnyékában csodálatos szerelmet talált egy finomlelkű, tiszta fiatal lány képében, és közben régi, hű társáról és szolgálójáról sem feledkezett meg. Lám, milyen sorsokat produkál az élet, és ez a nemes férfi őszinte volt végig mindenkihez. Nem szól arról a fáma, hogy milyen egyedül gondozni és nevelni egy gyereket, és ezért feladni mindent, vagy milyen várni a társunkra otthon, amíg az mást – fiatalabbat, szebbet, termékenyt – tart a karjaiban. Mindkét nőt értjük: szeretik azt a faszt, és most már, ebben a két helyzetben, függnek is tőle. Jézusom, de sok ilyet láttunk már! (És a nagy számok törvénye alapján: biztosan van, aki így érzi jól magát, de a többség elsorvad sajnos.)

Élet a seggfej után

Mi a megoldás, van élet a seggfej után? Jó volna frappánsat írni, az biztos. Nem tudok.

Annyit merek mondani, azt is csak halkan, hogy van ilyen: próbáld meg ne szégyellni magadat ezért a szerelemért. Azért, hogy seggfejt szeretsz, szerettél valaha. Esetleg olyan seggfejt, aki brutális bántalmazó is (volt). Ez azt mutatja, hogy képes vagy szeretni, áldozatok (hé, nem önfeláldozás!) árán is, és ez nem egy haszontalan dolog: a seggfejek erre általában – az esetek 99 százalékában – nem képesek. Az egészséges ember viszont igen, és te ilyen vagy. Légy hálás, hogy ezt már tudod, most a továbblépés a dolgod.

A helyzet az, hogy a szerelem nem úgy működik, hogy miután tudod, hogy a másik seggfej, automatikusan nem szereted többé. Van, amikor így van, de van, amikor nem. Talán az a legfontosabb, hogy a szerelemről nem nagyon tudsz racionálisan dönteni, mert természeténél fogva nem az anyagi világ terméke, sok-sok fizikai tünete ellenére. Viszont arról általában nagyon is tudsz, hogy kivel vagy együtt, kit engedsz magadhoz (kivéve, ha extrém függésben vagy). Hozd hát meg legalább ezt az egy döntést, mert/ha hatalmadban áll. Nem egy fáklyásmenet kitenni a szűrét annak, akit kívánsz és szeretsz, de ez az egészséges létezésed ára.

A másik fontos tudnivaló az, hogy ezt a sztorit szinte biztos, hogy neked, egyedül kell rendbe rakni magadban, mert a manipulátornak nem fűződik érdeke a lezáráshoz (szeretné nyitva hagyni a kaput, hogy bármikor visszasurranhasson szükség esetén), és mivel nincs mély érzelmi érintettsége, lelkizésre se pazarolná az időt. Akkor se tette, amikor még a prológus zajlott, miért tenné akkor, amikor az epilógusnál tartunk?

Hogy van mit rendbe tenni egy ilyen látogató után, akárhány hétig, hónapig, évig, évtizedig volt jelen az életedben, az biztos. Valahol természetes, hogy a világba vetett bizalmad is meginog: ilyenkor minden hamisnak, álságosnak, valótlannak tűnik, a legtisztább törekvések is üresek, értelmetlenek, átláthatatlanok. Újra kell építeni elég sok mindent, minél súlyosabb az eset, annál többet. Sokszor ez csak segítséggel megy.

Nem hiszek abban, hogy hibás vagy, de abban mindenképpen, hogy felelős – óriási különbség van a kettő között. A továbblépéshez meg kell értened, hogy milyen negatív sémák, korlátozó hiedelmek, önhazugságok, belső hiányok, hiányszemléletek vittek ebbe a kapcsolatba, és tartottak benne addig, ameddig. Mit mutatott ez a tükör, mire hívta fel a figyelmedet? Ennek a megértése nagyban csökkenti – ha nem is szűri ki teljesen – a későbbi seggfejek képbe kerülésének esélyét.

Az elengedésnek része a megbocsátás, ami nem azt jelenti, hogy a seggfej bármikor jöhet folytatni azt, amit eddig tett. Azt jelenti, hogy köszönöm, hogy megtanítottál pár fontos dologra, menj békével az utadon, és kívánom, hogy találd meg egy napon, amit keresel. Ezt nagyon nehéz érezni és kimondani magunknak, de a sérelmek dédelgetése azt betegíti meg, aki velük él. Nem fog könnyen menni, talán egyedül se feltétlenül, és ne feledd: a seggfej nem lesz ott, hogy segítsen feloldani a feszültséget. Ez is rád marad. A jó hír az, hogy évek múltán se késő.

Nagyon nagy a kísértés, hogy dörgölőzz bárkihez, aki kedves – jó fiúnak tűnik -, de muszáj egy kicsit várni, hogy letisztuljanak a dolgok. És ugye van, mindig van jövő, ugye? Hát, kell lennie, de erről majd egy későbbi bejegyzésben tudok nyilatkozni…

About Eszter (795 Articles)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

394 Comments on Miért vonzódnak a nők a seggfejekhez?

  1. Nagyon komoly, pontos, okos írás, le a kalappal!

    • Lehet benne igazság, miért?
      Nos személyes tapasztalatom ennyi.

      Nem fényezés képpen, de én pl őszinte vagyok, megbízható, hűséges, szenvedélyes, stb…
      Nem tartom magam jó pasinak és nem járok bulizni, megvan a magam elfoglaltsága, hobbija, de tudom milyen szeretni egy másik embert úgy, hogy az életed odaadnád érte.
      Tudom mert szerelmes vagyok, de sajnos egy olyan nőbe akivel nem jöhetek össze.
      Tudom értékelni az érintéseit, a mosolyát, a hangját, csupán a létezését.
      De mivel nem vagyok bulizós, vagy mondhatni kocka vagyok mert a gép előtt ülök, meg a hobbimmal foglalatoskodom, nem keltem fel mások érdeklődését.
      Lehet öltözködést illetően sem jövök be másoknak mert mikor meglátnak, katonai nadrágban, nyilván azt képzelik hogy rocker vagyok vagy ilyesmi, de nem.
      Szeretek olvasni, filmeket nézni, cikkeket-verseket írni, de hogyha az embereknek (konkrétan a nőknek) nem mindig az izmos, sármos, jóképű pasik jönnének be, talán Ők sem csalódnának.
      Nem azt mondom csalódni csalódik az ember, de talán nem csalódna annyit.
      Mert egy olyan ember mint én, akinek még szinte alig vagy szinte nem is volt kapcsolata, tudja/tudná értékelni azt hogy van egy másik fele, egy másik ember akit úgy szeret hogy korábban nem volt közöttük semmilyen baráti, ismerősi kötelék, és megcsalástól még csak tartania sem kellene a másiknak, mivel nem vagyok kapós.
      Aki meg pl megszokta hogy válogathat – akár pasi, akár nő – az könnyebben túl van rajta, mondván talál másikat.
      Úgyhogy pl társkereső oldalakon is próbálkozom, de úgy látszik nem kellek senkinek, mert valahogy a másik fél szemében öltözködést, hobbit, megjelenést illetően unalmas vagyok.
      Én viszont úgy szoktam ezt mondani hogy unalmas ember nem létezik.
      Mindenki a maga formáján érdekes.

      • Kedves Tóth Ferenc! Egy cseppet se bánd azt, hogy nem vagy egy macsós típus. Hidd el nekem, nincs szükséged üres kapcsolatokra olyan nőkkel, akik nem hozzád valók. Valószínűleg sokkal kevesebb párkpcsolatod lesz az életben, mint a macsóknak, de annál tartalmasabb, hosszabb, érzelmesebb kapcsolataid lesznek, és remélhetőleg sokkal jobban meg is fognak becsülni. Legalábbis az, aki nem a macsó típust keresi, hanem az értéket. Mert van ilyen. De ilyen nővel nem bulikon és főleg nem társkereső oldalakon fogsz összefutni. Lehet, hogy első látásra neked sem fog rögtön szemet szúrni, ahogyan te sem neki. Mivel sokat ülsz a gép előtt, így nehezen fogod megtalálni, de próbálj olyanokra koncentrálni, akiknek hasonló az érdeklődési köre. Gondolj arra, hogy akinek nem élete a gép, az tőled sem fogja elviselni, hogy mindig a monitor előtt ülsz. Járj össze olyan barátokkal, ismerősökkel, akik hasonló dolgokkal foglalkoznak, vagy ami a hobbiddal kapcsolatos, így van lehetőség szakmailag is elbeszélgetni, és lehet, hogy előbb-utóbb megtalálod azt is, akit keresel. Tudom, hogy aki sokat gépezik, annak kevés barátja van, alig jár el valahová, szinte remete életet él, én is ezek közé tartozom. De mindenkinek szüksége van társaságra, legalább hétvégén, kicsi kikapcsolódásra, beszélgetős, iszogatós estékre, olyan emberekkel, akikkel van közös téma. Adj több időt az ismerkedésre, ha belebotlasz valakibe. A legjobbakat kívánom neked. Dóra

      • Kedves Ferenc. Szerintem az is előfordulhat, hogy unalmas vagy. Seggfej sokféleképpen lehet egy ember.

      • Valéria Varga // szeptember 14, 2016 - 08:08 // Válasz

        Kedves Ferenc! Elmondták már a lényeget, hogy sohasem szabad feladni, mert minden embernek van valahol egy másik fele. Van aki már fiatalon megtalálja, van aki sok évet vár rá. Mindenképp járj társaságba, vedd körül magad pozitív emberekkel. Ha nincs kutyád és nem vagy allergiás a kutyaszőrre, szerezz egyet. Elvonja a figyelmed a rossz dolgokról, elkezdesz majd olyan dolgok iránt érdeklődni, amiken korábban elsiklottál. Nem tudhatod, de lehet, hogy egy kutyás közösségben találod majd meg a szerelmed. A kutyád tudni fogja, hogy ki a neked való. ;) Kitartást kívánok!

    • Csak Madáchot idézem”Minő csodás kevercse rossz s nemesnek,A nő,méregből s mézből összeszürve,Mégis miért vonz?mert a jó sajátja,Mig bűne a koré,mely szülte őt”Nem a seggfejekhez vonzódnak manapság a nők,hanem a vagyonos macsókhoz!Olyat képzelnek a férfiba mely valójában nincs is benne,csak a macsó jól tud alakitani, szerepelni,a célja eléréséig,mely cél egy könnyű kaland!Aztán a férfi továbblép könnyedén!Manapság mi van?Az egyik az amit az előbb emlitettem!A másik a női megjátszás,a tettetett érdeklődés a nő részéről!Kikérdezi a pasit mindenről,bár lehet hogy nem is szimpi neki, hanem seggfej!Ha nem jók a pasi “vagyoni koordinátái”,máris lép tovább!Aztán az ilyen pasinak lehetnek akármilyen igaz érzelmei,dobva van!Máris kiderült hogy a köztük lévő mutatott kémia álságos!Én ilyen kikérdezős utcába jó párszor belementem,de ennek vége!A nő szereti ha a pasi sokat mesél magáról,én ezt sem teszem,de annyira kicsiszolódtam hogy 2-3 női mondat után már tudom hányadán állok!

      • Van, akinek ilyen szuperhapsi kell(ene), igen. Ez a típus jobb eséllyel fut bele a fent vázolt elérhetetlen egóhuszár “seggfej” típusba, aki lehet, hogy benn van az általad vázolt csoportban is (valóban van egzisztenciája, menő verdája stb, de biztonságot ugyan nem nyújt, mert ahhoz olyan _embernek_ kéne lennie, biciklin, foltozott gatyában is), vagy benne sincs, csak nagyon szeretne és előadja magát (mert egóhuszár). A kommentednek nagyjából ezzel a felével tudok mit kezdeni, a minősítgetős, MNK része már a te tapasztalataidból fakad, úgyhogy azzal én nem vitatkozom, hogy te mit vonsz le a saját élményeidből. Felnőtt ember vagy te is, a másik is, akár tényleg “katalógusból” akar partnert, akár nem. Ő is jön valahonnan, te is. Neki se kötelező mindenkinek tetszeni, neked se.

    • Kozak Gabriel // április 2, 2016 - 11:24 // Válasz

      … olyan egyszeru, nem tudom megerteni, miert kell tullkomplikalni a dolgot mint amilyen :) , … A nok egyszeru okbol vonzodnak az ugymond “segfejekhez” , mert az ember mindenekelott OSZTONLENY es csak masodsorban RATIONALIS EMBER, ep ezert van az is, hogy elobb “A SZIVUNKRE HALGATUNK, ES NEM AZ ESZUNKRE” , mivel az alapveto emberi szuksegletek koze tartozik a szerelem is (levego, viz, etel, alvas, biztonsagerzet, szex), igy mukodik az ember, tudomanyos szemszogbol tekintve, ha lehantunk rola minden erzelem es erzes tenyezot. …. Ha valakit valamenyire is erdekel a tema”jarjon utana =” Altalanos pszihologia – Atkinson & Atkinson”, vagy , egy nagyon, nagyon rovid valtozatat ajanlom az emberi szuksegletek tanulmanyozasahoz es megertesehez “A Maslow piramis-a ” = , ne feljenek, nem komplkalt, megerteni, csupan egy piramis grafikon, Hol szintekre bontva megtalaljuk az emberi szuksegleteket tomoren osszefoglalva ……. mindezek mellett, a no nem csupan ember hanem NO is, azaz, minden parkapcsolatanal, keresi hogy “a megfelelo himet ” kapja meg es foleg tartsa meg maganak :) , ep ezert vonzoak A NAGYKEPU, A POFATLAN, A NAGYARCU, A VAGANY “egyedek”, mivel ezek a ferfiak mind nagy egoval rendelkeznek, es szabadjara engedik letuk minden pilanataban az osztonlenyt, elnyomva ezaltal magukban (es masokban is!, aki belejuk szeret, a rationalitast, – hat persze!, ezert nem tudunk szerelmesen az eszunkre halgatni). Ezert van az, hogy az ember kiteszi magat ujra es ujra, “A SORS JATEKANAK”, ezert lesz “ALMAI ES VAGYAI JATEKSZERE”, legyen az no vagy ferfi ki “TISZTA SZIVBOL SZERET” . Nos ennyi a szerelem “diohejba foglalva”, tudom, es megertem, eleg undorito igy a valosagot nezni, hidegen, kiteritve es kiboncolva akar a kiserleti bekat a kemia oran, de ha nem ismerjuk a dolgok miertjet, es nem fogadjuk el, ujra es ujra csalodni fogunk, mig fiatalok vagyunk MASOKBAN, majd 40 folott, eretebb emberkent ONMAGUNKBAN.

  2. Tetszett a cikk. Kiegészíteném azzal, hogy a véleményem szerint a nők többsége sztereotíp kliséként a herceget várja, és a szerelembe szerelmes. egy macsó megadja nekik ezt az illúziót. A kapcsolat addig tart, amíg az illúzió tart.
    Normális esetben egy kapcsolatért mind a két félnek dolgoznia kellene, hogy hogy az megfelelően működjön, és együtt valóban hatékonyabbak legyenek, mint külön külön, ne élősködjön egyik sem a másikon semmilyen tekintetben.
    De a nők többsége azt hiszi, hogy készen kap egy pasit, vele együtt a kapcsolatot is. saját magukat csapják be. Az, hogy utána egy másabb gondolkodású sráccal nem tudnak mihez kezdeni, az meg szintén csak azért van, mert azokat az értékeket keresik, amik a macsó srácban nekik tetszettek. szóval ez inkább a 100% lustaság, ami nem tudatosul, ezért megmarad, és viszik tovább kapcsolatról kapcsolatra, a sebekkel együtt, amiket szereznek.
    És ahogy múlnak az évek, egyre kevesebb az esély, hogy bármelyik srác tud majd valamit kezdeni ezekkel.
    Amíg valaki nem találja meg a hibát önmagában, és nem tesz érdemi változást egy jobb ( szerethetőbb) személyiségért, addig a változás nem jön magától, mert a fehér herceg a szőke lovon sem jön el mindenkinek.

    SZVSZ

    • Értem, ismerem a jelenséget, de máshol kezelném, mint a seggfej-szindrómát. Ez a fajta “lustán a megmentőre várni” attitűd egészen más, mint amikor az illető tesz az önismereti fejlődésért és magáért a kapcsolatért, de ebben – a másik fél miatt – magára marad. Viszont egyszer majd arról is lesz poszt, amit leírtál, asszem.

      • nem nagyon szeretem részekre bontani a problémákat, szerintem jobb ilyenkor egy lépést hátralépni, és a teljes képet látni. a jó öreg ” két kis ugrással nem jutunk át egy szakadékon” elv szerint. De persze megértem, és várom türelemmel a folytatást :) A nézőpontod így is sok olyan dolgot összefoglalt, amit én nem vettem volna bele az adott szituációba. Fejlődnöm meg mindig van hova :)

      • Szerintem nem marad magára… Hiszen ott van előtte a tükör, a seggfej pasi képében. Ha valóban önismeretet gyakorol az illető hölgy, akkor ezt vagy nagyon is elismeri, és épp ebből tud a legtöbbet profitálni, vagy nagyon is hárítja, akkor viszont nem beszélhetünk önismeretről.

        • “Nem hiszek abban, hogy hibás vagy, de abban mindenképpen, hogy felelős – óriási különbség van a kettő között. A továbblépéshez meg kell értened, hogy milyen negatív sémák, korlátozó hiedelmek, önhazugságok, belső hiányok, hiányszemléletek vittek ebbe a kapcsolatba, és tartottak benne addig, ameddig. Mit mutatott ez a tükör, mire hívta fel a figyelmedet? Ennek a megértése nagyban csökkenti – ha nem is szűri ki teljesen – a későbbi seggfejek képbe kerülésének esélyét.”

        • Nem marad magára, mindig lesz mellette valaki aki hülyíti és kihasználja. A 100% lustaság arra vonatkozik, hogy elvan ebben az állapotba, és a seggfej pasi tükörképet tartja maga előtt önigazolásnak. De igazából a realitásérzék az, ami sérül, és sérült is marad, amíg a lustasága hagyja neki ezt az állapotot. Új pasi, 1-2 jó pillanat, majd hónapokon át ugyan az, ami előtte is volt.
          Azoknál a nőknél, ahol rendben van a realitásérzék ( mert nem lusták tenni egy jobb életért), azok megtalálják a megfelelő partnert az életükhöz, a céljaikhoz.
          De nézd csak meg a barátnőidet. mindig azok mondják, hogy minden pasi seggfej, akik egyedül vannak. aki boldog párkapcsolatban él az nagyívben tesz arra, hogy mennyi sok seggfej pasi van ( mert bizony van jópár).
          Az egyedül álló srácok sem azt nézik, hogy minden nő szemét, hanem keresik azt, amelyik nem játszmázik, és tényleg párkapcsolatot akar, nem csak önmagát fényezni.

          • Becsuszik seggfej is, fiatalon, manipulalhato a szerelmes no. Aztan tapasztal, bongeszik, onmagara talal, kiforr az egyenisege. Es utana mar nem lehet packazni vele. Aki pedig egy eleten at marad a seggfejek mellett annak megfelel az a fajta parkapcsolat.

            • Vagy nem. Csak elhiszi, hogy neki más nem jut, vagy nincs is más (minden pasi ilyen, lányom, csak a szexet meg a tiszta gatyát akarja), stb. Pl. az ilyen beszólások még rátesznek a seggfej pasik manipulációira.

              • Én is valahogy így látom. elhiszi az ember, hogy ez így van rendjén, és ha valaki egy fokkal “rendesebb” (figyelmesebb, önzetlenebb) könnyű belecsúszni abba, ami cseppet sem jó… Abban viszont egyetértek, hogy az önismeret és a tapasztalatok feldolgozása, rendszerezése segít.

                • Na igen. Felnősz egy faluban (születtél 1970 környékén, nem még száz évvel korábban), ahol a férfi az ember, az asszony nem szól bele fontos dolgokba. Ja, az ember pedig iszik. És jön egy pasi, aki ugyan iszik, de “csak” a fusiból szerzett pénzt el, a hivatalos melóból származót hazaadja. Igaz, hogy nem szólsz bele fontos dolgokba (neked diplomád van, vörös, a férjed meg szakmunkás), de kedves, alapvetően, nem bánt, nem veszekszik – ha rendben vannak a dolgok, de a dolgok rendben vannak. Még meg is simogat olykor, kedves (a kutyával is egyébként). A gyerekekkel is aranyos, de persze nem az ő dolga foglalkozni velük. És boldog vagy, mert észre sem veszed, hogy csak a többi, időnként megvert, sokat szidott, az alkoholista férjük mellett kicsit nyomorgó nőkhöz képest van jó dolgod. Hát nyilván te akarod az ilyen kapcsolatot.
                  Könnycsalogató tündérmese egyébként, mert a végén tényleg boldog leszel, a nagyon megváltozott férjeddel együtt, akivel elképesztően szeretitek egymást nagyon sok év után is, és kölcsönösen felnéztek egymásra, de tényleg meseszerű a fordulat, rendkívül ritka.

                  • Ez a 80-as évek elején születettekkel is megesik, vannak ilyen általános- és középiskolás évfolyamtársaim dögivel. Eljegyzés a szakmunkásvizsga/érettségi után, anyósék segítenek, három gyerek, szocpolos kertes ház, Pista csak sörözni szeret a haverokkal, de RENDES és SEGÍT, egy-két félrelépés a csinosabb kolléganővel a közeli nagyvárosban, de “hát férfiból van”, és “a jóasszonynak nem igaza van, hanem szeretik”, 15 éves házassági évfordulós szuperbuli Kisgrofóval, “apu” olyan jófej, hogy az új ciciket hitelre megveszi nekem, mert a szoptatástól kicsit megereszkedtek, munkaviszonyom még egy perc nem volt, de hát nehéz is itt falun, még jó, hogy “apu” magánozik, sok a fusi, hát ideges néha, múltkor is meglegyintett, de igaza volt, hisztiztem.

                  • Erről olvastam egy blogban, nem tudom hirtelen pontosan idézni, de az volt a lényege, hogy “Nem vagy te jófej, pasikám, hanem a többiek túlságosan seggfejek hozzád képest”.

      • Húú…hát ez nagyon igaz én pont most estem ki ebből és ugye a női megérzéseim éreztették hogy valami nem jó…magam okoltam,igaz még mindig…de az első lépést megtettem,igaz teljesen magam alatt vagyok:(

    • Erdélyi Barna // április 2, 2016 - 15:44 // Válasz

      azért nem találják a nők a szőke herceget, mert a lovat nézik! :P

      • Hát gyakorlatilag ha a “ló” a csávó egója, vetített (vagy meglévő, de felnagyított) értékei (ez nem okvetlenül pénz-paripa kell legyen), akkor igen. Egy ilyen elérhetetlen, jelen nem lévő, “egyébként” (nem nekünk) ilyen okos-olyan szép pasasnak jobban elhisszük, hogy ő kell. Holott ha ő nincs benne a buliban, vagy egyoldalúan lebegtet, akkor kell ám a fenének. Akkor van az, amit Eszter írt, hogy a hapsi elvan, lehet észre se veszi, hogy a másiknak szar, a csajt meg eszi a penész, hogy biztos ő baszta el, és _ő_ hogy tudna közel kerülni a faszihoz. Vagy ha még rosszindulatú is a célszemély, akkor látja, hogy rossz a másiknak, de az is hatás.

  3. Engem az élet ellátott tapasztalattal seggfej-téren is. Kaptam belőlük férfit is, nőt is. Bár más volt a motivációjuk, ebbe a büszke társaságba tartoztak.
    Tényleg az a lényeg, hogy az ember észre tudja venni az árulkodó jeleket és aztán záros határidővel lezárni a nyűglődést. Ahogy nekem is egyre több ilyen személyes ismeretanyagom gyűlt össze, annál könnyebben léptem ki.
    A másik meg az, hogy az ember csak valóban azután kezdjen egy újabb kapcsolatba, ha már elengedte az előzőeket. Különben 1, valami különös vibrálása van, amivel a defektes embereket vonzza és gabalyodik beléjük, 2, beviszi a saját frusztrációit az új kapcsolatba és ha eredetileg nem lett volna romlott, hát ő megmérgezi.
    Néha elviselhetetlenül soknak tűnő időt kell várni ahhoz, hogy meggyógyuljon a lelkünk a szerzett sebekből. Sokszor az ember már azt hiszi, hogy túl van az egész trágyadombon, csak az újabb kényszeres játszmák ébresztik rá, hogy egy fenét. Nekem is 4 év és néhány plusz seggfej után gyógyultak be a sebeim, amiben talán a fizikai eltávolodás korábbi nyűglődéseim helyétől is szerepet játszott.
    Most már nagyon bízom benne, hogy gyógyult vagyok, és a az új kapcsolatom már nem a múlt árnyékában, hanem a jövő fényében tud alakulni…

    • Igen, ezért is tartottam fontosnak hangsúlyozni az elején, hogy természetesen nőnemű seggfejek is vannak, a seggfejség nem férfiprincípium. :D.

      Szerencsére azért nem jellemző rám ez a “bajkeresés”, de sztem egy önbizalomhiányos állapotban pláne könnyű belecsúszni egy ilyenbe.

      Én inspiráló látni, hogy van kiút!

    • Update: No,az új kedvesről is kiderült, hogy erősen S.F. (nem science fiction, hanem a bejegyzés témája, teee! :)) De legalább gyorsan felismertem, és viszonylag kevés idő, anyagi és érzelmi tőke befeccelése után váltak el az útjaink, elviselhető mértékű szívfájdalommal. Ő se bánta az események ilyetén alakulását, meg én sem.
      Ez is eredmény, hogy nem vágott taccsra a dolog, pedig még pár nappal ezelőtt is lángoltam érte. De még ebben a rózsaszín ködben is láttam mi folyik. (Az évek, meg a rutin.)
      Akkor innentől nézhetünk a jövőbe ismét.

      • Nagyon komoly dolog ez, mert három buktató is van:
        1. Az, hogy szerelmesen, rózsaszín ködben, vérvörös lángolásban is látni kell, ha bántani, lenyomni, kihasználni próbálnak bármilyen módon, és ez nehéz.
        2. Tudni kell ennek ellenére nemet mondani a kapcsolatra, nem pedig megalkudni, hogy “csak legyen meg ő nekem”/”csak ne legyek egyedül”, “ki mit gondol, ha szakítunk” stb.
        3. Tudni kell ezt a dolgot lezárni, hogy a jövőbe tudjunk nézni. Lehetőleg a sérüléseket is kezelni ehhez.
        Mindhárom kurvanehéz, úgyhogy le a kalappal előtted, példát mutatsz!

    • Teljesen egyetértek a tényleges lelki lezárás és az új kapcsolat megkezdésének folyamatával.
      Ám legutóbb olyan élményem volt, ami előtte soha: mondhatni gyors váltás, ami úgy tűnik, jól sült el.
      Ami még furcsa, hogy noha a másikból hirtelen szálltam ki, ami egy közel 9 hónapos szakaszát tette ki életemnek (előtte sok évig hasonlókat) és volt motiváció is kilépni de, valószínű már akkor sikerült lezárnom, amikor benne voltam.
      Illetve, nem ugrottam fejest a következőbe, csak a “lábamat lógattam az új kapcsolat vízébe”. Randizgattam és kivételesen időt adtam annak, hogy megismerjük egymást.
      Vélhetően lelkileg annyira sz@rul voltam, hogy sokkal nagyobb volt a motivációm a mentális gyógyulásra, mint társat találni, hogy nem kapaszkodtam annyira ebbe. És meglepő, de évek óta nem éreztem azt, amit most, hogy valaki tényleg szeretne és társként kezelne.
      Mindez nehéz lecke is, mert az új érzések ezáltal, meg kell tanulnom és ismernem azt, mik is a valós igényeim és mik azok, amiket annak fényében tettem anno, hogy a másik elfogadjon és valahogy ez ennek ellenére se jött össze.

  4. Őőő, nem mintha a lényeget befolyásolná, de az antiszociális személyiségzavar a pszichopata (kissé eufemikus) szinonimája.

    • Én úgy tudom, hogy nem minden antiszoc pszichopata, de minden pszichopata antiszoc, viszont a kettő nem ugyanaz, mint mondjuk a mániás-depresszió meg a bipoláris zavar… vagyis az egyik level1, a másik meg level2 para ugyanazon a fronton. De persze nem vagyok szakember, szóval… nemtom. :)

      • A bipoláris az nekem kicsit zavaros, mert van, ahol azonosítják a mániás depresszióval (ami pszichózis, a három nagy pszichiátriai kórforma egyike), máshol meg tényleg úgy tűnik, hogy a bipoláris zavar lehet nem pszichotikus mértékű. Hogy pszichopata=antiszoc, azt egy könyvben olvastam így (amiből azt a kis pszichopatológiát tanultam, amennyi a drámához kellett), egyértelműen szinonimaként, mondván, hogy a pszichopata túl bántó vagy milyen volt, és részben ezért változtatták, meg hogy a legpszichopatábbak is egyértelműen személyiségzavarosak, akármilyen mély is – nem pszichotikus szint.

        • Very interesting, ha végeztem a mai melóval, utánaások az Atkinson-könyvben (a nagy pszichológiai oktató-alapműben), mert az viszont biztos, hogy abban a bipoláris zavar és a mániás depresszió szinonimaként szerepel, mondván, hogy az utóbbi túl sértő volt, ezért kellett új név, de a jelentés ugyanaz. Ugyanakkor azt írja, hogy maga a zavar, akárhogy is hívjuk, nem törvényszerűen pszichotikus, sőt: kisebb arányban az, mint azt a közvélemény képzeli.

          • Igen, a bipolárisról gyakorlatilag mindenki azt hiszi, hogy az elmebetegség mindig, pedig én isi ismerek olyan bipoláris embert, aki látványosan bipoláris (bár lényegében depressziós szakaszai nincsenek, csak a mániás szakaszok között kicsit kifullad, leáll, de a hangulata akkor sem rossz), viszont a realitással elég jó a kapcsolata, azon kívül, hogy mindent megvalósíthatónak képzel, amit kitalál. A durva, hogy elég gyakran meg is valósítja ;)

          • tavasztunder // április 19, 2015 - 23:10 // Válasz

            Ha javasolhatom ezt a linket http://www.bipolaruk.org.uk/frequently-asked-questions és itt az “Are there different types of bipolar?” kérdésre kattintást, ami elmagyarázza a kategóriákat. A gyűjtőnév a bipoláris zavar vagy bipoláris affektív zavar, általában ez a diagnózis, mivel a betegség kategóriákat válthat, így a pszichiáterek nem szívesen kategorizálják tovább a beteget. Azzal vitatkoznék, hogy laikusként mit ismersz fel, mert a bipoláris 1-2 fajtája és a borderline laikusnak, sőt még pszichológusnak is elég könnyen összekeverhető, ahogy a paranoia is a paranoid skizofréniával, vagy az unipoláris depresszió és a szezonális affektív zavart is remekül össze lehet keverni. Én annyit mondanék, hogy felismered, egyértelműen valami gáz van a másikkal.

            • No, a felismerést nem is feltétlenül diagnózisszerűen értettem, hanem úgy, hogy “itt kurva nagy baj van”…

            • “annyit mondanék, hogy felismered, egyértelműen valami gáz van a másikkal.”
              Így van. És ez bőven elég is ahhoz, hogy tudd: óvatosnak kell lenni, távolságot kell tartani, készülni a várható manipulációkra.

              • A diagnózisszerű felismerés egyébként sem dolgunk, és inkább veszélyes, mint előnyös. Az a szakember feladata. Egy ilyen helyzetben annyi épp elég, hogy a rózsaszín és lila ködben kapcsol az ember: “hoppá, gáz van”, és igyekszik nagyon észen lenni, hogy ne kerüljön bele abba a manipulációs örvénybe, amibe elég könnyű belekerülni.

        • A bipoláris személyiségzavar a mániás depresszió elmúlt 20-25 évben inkább asznált megnevezése. Hiszen a lényegehogy a psziché egy nagyon mély (depresszív) és egy nagyon exaltát (mániás) állapot között libikókázik.
          Mind a kettő veszélyes (főleg az egyénre, de alkalmasint a környezetére is, főleg a mániás szakaszban), mert depresszíven mindent sötéten lát, szuicid hajlamai lehetnek, amániás szakaszban meg nincs tekintettel a saját korlátaira, úgy érzi mindenre képes, mindent megtehet.
          Szerencsére igen hatékony kezelés áll rendelkezésre, szintén évtizedek óta. Már amennyiben az illető hajlandó elismerni a problémáját és orvoshoz fordulni vele. Mert kényszergyógykezelés nincs.

          • Tudom ;) A gyógyszeres kezelés lehetőségét is. Sajnos itt is fennáll a veszély, hogy nem hajlandó kezeltetni magát, ennek sok oka van.

          • A probléma sosem a betegség, ha pszichózissal jár, ha nem. Hanem az, amikor az illető – hosszútávon, életformaszerűen – nem keresi a nehézségei, gátjai, akadályai forrását, majd mikor ezekre rájött, nem keres megfelelő szakértői segítséget, és nem tesz azért, hogy pozitív irányba változzon, fejlődjön, és így egészségesebb, teljesebb emberi kapcsolatai legyenek. .

    • nemrég úgy mondta egy pszichológus barátom, hogy antiszociális nárcizmusnak nevezik manapság a pszichopatákat – amikor valaki csak magára tud gondolni, nincs empátiája. nem mind teljesen antiszociális ezek köszül, vannak, akik belátják, hogy az az érdekük, hogy ne gyalogoljanak át mindenkin, mert akkor utálni fogják őket. gyerekben is létezik, alkati kérdés, léteznek hajlamosító gének. az antiszociális semélyiségzavarosakat szociopatáknak nevezik.

      • Lehet, én továbbra is a könyvre hivatkozom. Ott a szociopata is a pszichopata szinonimája, először azzal kezdték helyettesíteni a pszichopata szót, majd azt is túl derogálónak tartva kialakították az antiszoc. személyiségzavar kifejezést. Ennél többet tudománytörténetből nem tudok ;)

        • Elvileg úgy van, hogy van az antiszociális személyiségzavar, mint gyűjtőfogalom (gyümölcs), a modern neve már disszociális személyiségzavar, és azon belül vannak a különféle viselkedési zavarok (almák, körték, eprek):

          amorális
          antiszociális
          aszociális
          pszichopátiás
          szociopátiás

          Szóval ezek szerint az antiszociális személyiségzavaron belül van akkor az antiszociális és pszichopátiás viselkedés, ha jól értem..

          A tapasztalat az, hogy az antiszociális ember sokszor nem tud a társadalomban működni (sok bűnöző a börtönben ilyen), a pszichopátiás kartárs viszont igen: mert ő el tudja hitetni mindenkivel, hogy normális, csak közben “nem szeret, nem szorong, nem tanul”, és módszeres kicsinál mindenkit szépen, hátulról, mosolyogva.

          A szociopatás részt is elolvastam, kicsit befossintottam a leíráson amúgy.

          Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Antiszoci%C3%A1lis_szem%C3%A9lyis%C3%A9gzavar

          • Mondjuk a wiki mint forrás, ugye ;) és elég zavaros is nekem pontosabban nem teljesen következetes szerintem, de ezzel együtt érdekes, köszönöm.

            • Megnéztem most az Atkinson-könyvet is (1997-es kiadás, mondjuk). Ott ezekre nem tér ki külön (a hátteret és a kezelést részletezi), de leírja, h az antiszoc. személyiségzavart régen pszichopátiának és szociopátiának is hívta a köznyelv, pontatlanul.

  5. Ritkán vetődöm el hozzád, de most nagyon kellett ez a cikk a kicsi lelkemnek. Köszönöm.

  6. Én csak simán szerelmes voltam, nincs mentségem. Két év gyötrődés volt, mikor elhatároztam, hogy ez nekem mégsem kell, nem éri meg. A pasi meg is lepődött, hogy otthagytam. Viszont legalább tudtam legközelebb, hogy mit NEM akarok.
    Sajnos volt bennem megfelelési kényszer is, de hiába, mindig csak negatív kritikát kaptam. Annyit, hogy nem is értem, minek maradt velem, ha ennyire nem voltam jó neki? Ja, csak le akarta az önbizalmamat építeni, valószínűleg.

    • Az a baj, hogy annyira benne vagyunk ebben a szarban, hogy akit szeretünk, annak a szemén keresztül látjuk és értékeljük magunkat, és ha az illetőnek semmi se jó… akkor magunkat is értéktelen senkinek látjuk. :( Ó, és a megfelelési kényszer… én volt, hogy listáztam a félszavas bókokat, és azokból éltem hosszú ideig. Szánalmas dolgok ezek.Aztán amikor elmondtam egy barátnőnek, sóhajtott: “fél év alatt nyolc bók? nekem a hároméves kapcsolatomban nem volt ennyi!” Na, ezek az igazi tragikomédiák…

      • Kis dolgokba kapaszkodtam én is. Mentegettem mások előtt. Persze nem tanultam gyorsan, volt 3 ilyen kapcsolatom. Aztán elhatároztam, hogy nekem kész ember kell. Sem lelki roncs, sem határozatlan, sem olyan, akinek alap a 20 perces késés. Nem akarok megmenteni senkit. Ha nem tetszik valami, lapát. Jár, hogy jól érezzem magam a kapcsolatban, legalább az elején! Persze minden kapcsolatban vannak idegesítő dolgok, de ezek apróságok, meg hát én sem vagyok tökéletes.
        Pl. olyanokat csináltak, hogy írt nekem levelet, más nő volt a megszólításban-lapát. Ajándék a turiból, még a kifakult hajtás is látszott a ruhán, ami kétszer akkora volt, mint én (lehet, régi csajáé volt?), aztán elvárta volna, hogy takarítsam a lakását, ahol én nem laktam és főzzek-mossak rá-lapát. Meghívott moziba, odaadtam a pénzt, a visszajárót eltette :) Szólt, hogy levágattam a hajam, hát ez már kissé rövid. Meghív (másik városból mentem) magához, én vásároljak, ha enni akarok, neki is! Na, kár az időt pazarolni ilyenekre. És akkor még ezek nem is voltak durvák, barátnőmet pocskondiázza a pasija, hogy kövér (akkor minek van vele??), vannak alkeszok, hosszú a sor.

        • Borzalmas, a legtöbb pasi mennyire nem veszi észre magát. Ha meg szóvá teszem, akkor egyből megkapom, hogy undok vagy hisztis vagy antiszociális, stb vagyok. Mondjuk, pont tojok egy tahó véleményére. :D
          Azt is unom, hogy mindig ügyelnem kell a határok betartatására, mert elszemtelenednek.

        • Hát én faszi vagyok, de egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy ilyen fajtársak is lehetnek… Elteszi az aprót, Te vásárolj, ha enni akarsz… beszarás… :-)

  7. Órákkal ezelőtt sikoltoztam itt egy kicsit, de úgy tűnik, nem nyomtam meg a “Hozzászólás küldése” gombot :) Mindegy, a lényeg, hogy ütött-talált, már csak az a kérdés, melyik ponton :)

    • :))))))

      *de azért örül, hogy megnyomtad*

      • Dejszen nem nyomtam meg :)
        Az a durva, hogy nekem kb 5 és háromnegyed évem van eddig benne, és nem állítom, hogy már hepinesz háváj van és túl vagyok rajta, megbocsájtásközelben. És abszolút nem kívánom neki hogy találja meg amit keres, hacsak nem valami kurva intenzíven fájdalmas az. Hosszú életet mindenesetre kívánok neki, mert arra szükség lesz ahhoz, hogy begyűjtse önmagának is mindazt, amit olyan könnyedén kiosztott másnak. Mostanában esik le csak az is, hogy ezt egyedül fogom lerendezni magamban és nem lesz olyan mozzanat, amikor utólag azt mondjuk egymásnak, de szar volt, és de jó hogy túl vagyunk rajta és dejó, hogy a szerelem végül mindent legyőzött.
        Ja és az eredeti kérdésfelvetésre visszatérve: azért, mert seggfejek vannak többen és látványosabbak. Rendes fiúk nem biztos hogy léteznek. Könnyen meglehet, hogy csak azért azok, mert nincsenek nyeregben. De ha egyszer odakerülnek …

        • Úgy értem, másodszorra már megnyomtad, nem legyintettél, h nem ment el, mindegy! :D

          Nodeanywayz. Ez a dolog a megbocsátással nálam is szakaszos szokott lenni. Általában a következő szakaszok fordulnak elő:

          I. szakasz
          – rohadjonmeg
          – rohadjonmegdemiértilyenszép
          – rohadjonmeg
          – rohadjonmegszeretem
          – rohadjonmeg
          – rohadjakmeg
          – rohadjonmeg
          – a fentiek tetszőleges kombinációi

          II. szakasz
          – fájdalom
          – üresség
          – fájdalom
          – üresség

          III. szakasz
          – jóvancsaknelássam
          – jóvancsakazújcsajjalnelássam
          – jóvancsakazújcsajjalnelássamamígnekemnincssenkim
          – mindegy már

          IV. szakasz.
          – megbocsátás

          Az egy nagyon jó kérdés viszont, hogy mit csinál a jófiú, ha helyzeti előnyhöz jut. Az adott szakasztól függ az erre adott belső válaszom: a IV.-nél optimista vagyok, a többinél… hát, nem annyira. :P

          • Jóvan, akkor nem állok azért rosszul. Kb. a “mindegy már”-nál, csak én nem nézegetem, hogy szép-e, van-e valakije, véletlenül meg nem találkozunk. Az rohadtul nem érdekel, hogy nekem legyen valakim, most kb minden hímneműt utálok. Optimista ezáltal ugye nem vagyok, holott szólongatnak le úton útfélen, amin eléggé meg bírok lepődni hajlott koromat tekintve.

        • “Rendes fiúk nem biztos hogy léteznek. Könnyen meglehet, hogy csak azért azok, mert nincsenek nyeregben. De ha egyszer odakerülnek …”

          Nana, ilyeneket mi is tudnánk mondani, szerintem még példát sem kell mondanom, tudsz kitalálni magadtól is.
          Semmi értelme az ilyen általánosításnak. Attól, hogy te rosszul választottál, még nem lesz minden férfi olyan.

          • Ez így van, az általánosítás sehová se vezet, de amikor átélsz egy nagy traumát, érthető, hogy a védelmi vonalaid így reagálnak. :(

          • Biztosan léteznek. Hiszen én is itt vagyok. :D

            • Akkor már ketten vagyunk ;)

              • Vagytok még egy páran azért. Ez fontos inspiráció ínséges időkben mindannyiunk számára.

                • :D
                  OK, de tudjátok a mondást: az a néhány rendes, az vagy nős vagy meleg :)

                  • Van ennek egy vulgárisabb változata is, de már csak halkan merem, és előre szólok, PPOÉÉÉÉÉN, HUMOR, VICC: “a férfi olyanok, mint a vécé… vagy foglalt, vagy le van szarva, esetleg mindkettő…”. :D

                    • Hát igen, ebből tényleg botrány lesz :)

                    • 2002-ben történt, hogy ezt a bájos gondolatsort egy erősen nemzetközi baráti társasággal próbáltuk rekonstruálni – betenni a közösbe – a cseh barátnőmmel, de hat Fény után valahogy elveszett a lényeg: “men are just like toilets… eeeeer…. er… they are either shitty… full of shit… or… shitheads”. Ezt azóta is emlegetjük, szállóige a társaságban, pedig többen boldog családanyák azóta (talán épp ezért). :DDDD

                      ps.: Remélem, erre kapok vmi jó linket azért! :D

                    • Én nemrég Londonban futottam jégre azzal, amikor a húgom brit barátja füle hallatára mondtam azt, hogy “olyan hideg van, hogy az embernek koppanva fagynak le a tökei”, amit aztán le kellett fordítani neki :)

                    • A magyar nyelv kifejezőereje páratlan, nálunk a családban évszázados hagyománya van a “your father’s bloody-veined dick!” kifejezésnek, mindig páratlan élmény, amikor először hangzik el idegen nyelven magyarázat gyanánt!

                    • Várjá” van rosszabb is: amikor Szaúdiban nemzetközi csapatban, kiránduláson szavalnom kellett egy magyar verset és botorul az Anyám tyúkját választottam. Aminek a végén azt mondták, fordítsam le és reménykedő tekintettel várták :)
                      (Hey what the stone mother-hen you …:))

                    • Szerinted ilyenkor mit gondolnak a magyar pszichéről?

                    • A magyar néplélekről… :D Ááá, bele se merek gondolni!

  8. Most beraktalak a követőbe.:)

    Én másfél évig voltam úgy valaki mellett, hogy most már látom (így egy hónappal a szakítás után), hogy én mindent megtettem, de hiába. Egyetlen mondata van, ami nagyon betalált, és nem tudom hova tenni, az pedig, hogy én unalmas vagyok, és szürke. (Nem nem vagyok). De ezen azóta is rágódom. Viszont nagyon meglepődött, amikor közöltem, hogy most kb. fél évig nem nagyon akarok vele beszélni (amúgy barátok voltunk évekig).

    • Ezek tipikusan olyan mondatok, amikkel a másikat próbálja lenyomni, hogy ő fentebb kerüljön a saját kis fejében. Nyilván sértette az egóját a vég. Mennyivel korrektebb ilyenkor normálisan, a pozitív dolgokra koncentrálva lezárni az egészet…! :(

  9. Szuflégyilkos // április 19, 2015 - 22:27 // Válasz

    Ahogy mondod: az én seggfeje(i)mre se volt ráírva, hogy azok. Azok a fiúk, akik meg esetleg ezt szóvátehetnék, legfeljebb azért mondanák, mert velük pont miért nem? – ergo legalább akkora seggfejek, mint akikkel meg igen. :P

    Nagyon szépen összeszedted.

    • “Egy depressziós sosem mást tapos meg” Szerintem ismerkedj össze anyámmal (: (: (: És amikor a tulajdon anyád a bántalmazó kapcsolat, abból azért kicsit nehezebb kilépni, meg ilyen tanácsokat követni, hogy “sziklaszilárdan hajtsd el a fenébe, mikor vissza akar jönni” (: Ezért nem is hajtod el, persze hogy nem, hanem évtizedekig próbálsz neki úgy segíteni, hogy közben ép eszednél maradj (: (Sokat segít, ha tudod, mitől depressziós az illető, én se szívesen csináltam volna végig anyám gyerekkorát, háborúval, ilyesmivel, de az azért túlzás, hogy még a harmadik generáción is csattanjon az ostor azért, mert valakinek idestova hatvan évvel ezelőtt pocsék volt az élete).

      • teljesen igazad van. egy családban sokkal rosszabb ez, mert egy ideig képtelenség is hátat fordítani, később meg már talán sokan fel sem ismerik, hogy kéne. (Illetve lehet hátat fordítani is, de akkor meg kb. attól lesz sérült). bár szerintem nem a depresszió az, ami generációkon keresztül végigsöpör, hanem a tipikus esetekben anyáról főleg lányra, apáról pedig fiúra influenzaszerűen átragadó bántalmazó/negatív viselkedésmód, lekövetett rossz minta. igen,annyira zseniális,hogy ki tudja,hány évszázada cipelünk magunkkal mindenféle negatív energiát és terhet, csak mert valaki egyszer jól kicseszett a másikkal.

      • Igen, igaz, vannak ilyen depressziósok is. DE! Nem a depresszió önmagában az oka, hanem valamilyen kísérő további zavar.

    • Innen már csak egy lépés, hogy minden férfit leseggfejezz.

      • Nem, nincs erről szó, viszont tény: vannak férfiak – sőt, nők is – akik csupán hatalom híján nem seggfejek. Ha a körülményeik lehetővé tennék, öt titkos partnert tartanának, akiket mind kihasználnak… na, ők azok, sírnak, hogy a seggfejek lenyúlják jó nőket, míg ők egyedül szenvednek. Hála a jó égnek nem minden férfi ilyen, sőt!

      • Szuflégyilkos // április 25, 2015 - 00:58 // Válasz

        Bocsánat, ha félreérthető voltam, de majd ha úgy gondolom, hogy kivétel nélkül minden pasi seggfej, akkor azt fogom írni. Mivel nem ezt írtam, gondoltam, egyértelmű, hogy nem így vélekedek. :P Akkor most leírom, saját kapcsolataimból három seggfej volt, barátnőim kapcsán többet is tudok, de jelentősen többet, aki nem seggfej, és nem is “titokban” sóvárgó, idegesítő alak, ilyenből kettő volt az életemben, mindig csak annyira nyomultak, hogy ne lehessen őket visszautasítani.

  10. Ez most nekem is nagyon kellett! Iszonyatosan megrekedtem egy ilyen hasonló, személyiség zavaros féreg után…Magamat hibáztattam,mert bele mentem, pedig én láttam a szemében milyen…és mégis….
    Kitörölném! …. nem lehet! …..gyógyulok! megtanultam a leckét!
    :)

  11. Minderre, amit leírtál Eszter én is rájöttem,na én ettől zuhantam meg……. egy kicsit …Nagyon sokat segített ezért az írásod! Végre tovább fogok tudni lépni!
    Itt van a városban ,újabb “vak” hölgyek veszik körül…… ez élteti!
    Amit én kiderítettem az, hogy az anyja tette tönkre lelkileg….ezért ilyen!
    Nulla az önbizalma, az önbecsülése az ilyennek! Anyuka tapossa naponta!Ő meg tapos tovább,azt aki “kéznél van”!

    • Ciroka, Te összejöttél a volt férjemmel? Minden szavad róla szól….

      • Erika! Nem hiszem,ez a féreg tudtommal nem volt nős…. de nem is akart,akar az lenni ….Minek? annyi sok hülye,naiv, használható nő van….akár egyszerre több is…..!!!! Ezt ő maga mondta…..

      • Hú, de nagyon szívemből szóltál…az anyukák bizony rendesen tönkre tudják tenni az ő fiacskájukat. És az enyém nem is magyar (sokan emlegették itt, hogy Magyarországon így, meg úgy). A seggfejek mindenhol ugyanolyanok, csak más nyelvet beszélnek. Attól még seggfejek…csak mivel ő van otthon (szerencsétlenebb esetben), így még jobban ki vagy szolgáltatva…egy darabig….épp most zavartam haza, miután térden állva sírva hazudta el ugyan azokat, amiket 5 éve havonta minimum 2x…

  12. Nagyon jó cikk tényleg, rendkívül pontos. Ami viszont rendkívül zavar, az az ahogy Czeizelről írsz. Nem tudom te mire teszed a hangsúlyt, de szerintem Czeizel nem azért féreg, mert nem monogám (mindenki emiatt támadja, mintha ez volna a lényeg), hanem mert férfi, és heteroszexuális. Ebben a patriarcha társadalomban pedig ilyen keretek között ha akarna se tudna fair, egyenlő poligám kapcsolatban lenni nem hogy egy, hanem két nővel is, akik osztoszkodnak rajta.

    Szóval amit csinál azzal szerintem baromira nincs gond, inkább a környezet amiben teszi alkalmatlan arra hogy ezt a játszmát egyelőre ki tudja hozni. (Ha akarja – de most hagyjuk hogy mit akar meg mit nem.)

    • Nem a poligámiával van a gond, hanem azzal, amikor ez nem mindegyik fél akaratából történik, hanem jobb híján belemegy a főhős két partnere, mert ez az egy lehetőségük van a szerelmük megtartására. De ők amúgy nem akarnának poligám kapcsolatban lenni, alapvetően tök monogámok, csak az a bűnük van, hogy szeretnek. Én ebben a sztoriban ezt érzem problémásnak: Czeizel máshol beszél ugyanis arról is, hogy milyen nehezen élte meg a helyzetet a két nő, de szerelemből alkalmazkodtak hozzá.

      Ismerek párt, akik már poliként ismerkedtek meg, úgy kerestek harmadik és negyedik partnert, és ez tök rendben volt mindegyikük számára. Aztán van olyan, hogy pár, szeretik egymást, de mindketten dugnak mással is: nincs olyan, hogy ez az egyik kiváltsága, a másiknak meg kuss van, és nincs hazugság se a hűségről, amitől felfordul a gyomrom. Ezek tök korrekt, felelős megoldások, függetlenül attól, hogy én monogám alkat vagyok.

      Oké, a többnejű társadalmak (muszlimok, mormonok stb.) alapja, hogy mindegyik nej egyenlő bánásmódban részesüljön, ideérve az érzelmeket és a szexet is az anyagiak mellett. Olvastam sok poliblogot, és lássuk be: 10-ből 1 esetben tud ez megvalósulni. Én nem a környezetet. a társadalmi elvárások miatt: az egyén, az ember miatt. Mert nem szeret egyformán, nem szán mindenkire ugyannyi pénzt, van, akivel többet szexel, és vannak nők – 90 százalék – akik rohdtul beledöglenek a féltékenységbe. Szóval, nem, nem a társadalmi keret az sztem, ami ezt a szettinget Czeizeléknél fájdalmassá tette, hanem az, hogy a férfiú akaratához a két nő csak muszájból alkalmazkodott, de nekik ez nem volt útjuk, vágyuk stb.

      • Nem értek ezzel egyet. Az alapból egyenlőtlen játszma ellenére a nők is dönthetnek, ahogy bármelyik bántalmazó esetében, hogy most magukért nem vesznek részt a poligám játszmában, vagy hogy Czeizel miatt mégis. És az utóbbit választották, miközben közel s távol ha annyira ragaszkodnak a monogámiához, akkor is ugyanannyi vesztenivalójuk volt a kilépéssel, mint a bent maradással. És igen, a köpködő környezet ellenére a nők is dönthetnének úgy, hogy ők is összeállnak mással – szerelem ide, vagy oda.

        Valahogy nekem ez az egész megközelítés túlságosan monogámia-orientált, hogy “jajj, szegény nők hűségesek és vesztettek egy ilyen féreg poligám vén fasz mellett”. Ki mondta, hogy nekik monogámnak kell maradniuk? Másrészt itt igazán nem lehet azt mondani, hogy rosszabb lenne emiatt a megítélésük poligámként mint Czeizelé, aki hiába férfi, a hírneve miatt kapja rendesen a sarat.

        Másrészt arról valahogy megfeledkezünk, hogy Czeizel hírneve nem csak neki, hanem az összes résztvevőnek hatalmat ad a kezébe. Ha nem lett volna fair megegyezés, bármelyik résztvevő felhívhatta volna valamelyik hírre éhes bulvárlapot a másik két fél kárára, hogy borítson.

        Szóval kicsit ilyen monogámista önigazolásnak tűnik nekem ez az egész, hogy sajnáljuk a két nőt. Ezzel a véleményemmel itt nem leszek népszerű, de vállalom.

      • Duális világban élünk. a jó a rossz a fény és a sötétség és mindennek van ellentétpárja, így a nő és a férfi is, egy férfi és egy nő, nincs több, mert az beteges, és nem egész valami más, mint, a teremtő szándéka, az alapfelvetés szerint 1+1 az Egy egész, a szeretet és a vágy és a szenvedély örök körforgásában élünk, míg egyszer felelősen nem döntünk saját sorsunk felől. Tudván azt, hogy a lélek halhatatlan bölcsességét szolgáljuk, és ennek ellenére mégis gyarló módon bedőlünk a kísértés hivalkodó csábításainak, mely többel kecsegtet mint átlagos szürke sivár életünk, Sokszor feladva elveink elcsábulunk, és pillanatnyi gyönyörnek hódolunk, amit aztán másnap már lehet meg is bánunk…

        • A bináris gondolkodás hamis dilemmát szül, ideje volna kilépned belőle.

          • Nem bináris, hanem duális, melyben az ellentétek által generált erőhatás a fejlődés mozgatórugója, ez a fizikai létezés alapvető princípiuma ebből míg itt élünk nem tudunk kilépni körbevesz mindenhol megnyilvánul csak figyeld meg. És törekedj az egyensúlyra :-)

            • Cicám, én már egyensúlyban vagyok, menj máshová téríteni.

              • Nem térítek, csak beszélgetünk :-)

                • Lófaszt, majd ha kilépsz a fekete-fehér gondolkodásból megkereshetsz.

                  • Nem az én gondolkodásom fekete-fehér sőt a világ sem az, mert színes, de ettől még duális a fizikai sík, hatás-ellenhatás, szeretet-gyűlölet, fény és árnyék, miért kell arra a következtetésre jutni, hogy ha elfogadom az alapvető tényt, máris rossz vagyok, valami rossz tapasztalat, akarsz róla beszélni? :-)

                    • Mme Fatime // április 29, 2015 - 10:50 //

                      Aztán evvel szépen fel is építetted a magad szűkre szabott korlátait. Mondom ezt magam is monogámként, de könyörgöm: mikor lesz végre evidens, hogy abszolút igazság nem létezik.

        • Kedves Ferenc, mikor mesélte neked ezt a teremtő? :-)

  13. Nagyon jó írás, köszönöm szépen! Annyit szeretnék hozzátenni, hogy szerintem, amíg a seggfej mellett vagyunk, addig mi sem vagyunk egészségesek. A seggfej játszmához is két ember kell, egy genya, meg egy áldozat. Az áldozati szerep épp olyan betegség, mint a seggfejség. Nekem három aktív önmunkámba telt, hogy rendbejöjjek. Segítséggel természetesen, mert mindenféle szakemberhez elmentem a családállítástól az svt-ig, illetve a magam tudását is folyamatosan bevetem. Ami fontos szerintem, hogy nem szabad feladni. Azért, mert egy kezeléstől még nem múlik el belőlünk minden érzelem a sf iránt, még nem jelenti azt, hogy ő az Univerzum által egész életünkre hozzánkvarrott társ. Addig kell dolgozni rajta, míg meggyógyulunk. Nem az emberen, vagy a vele való viszonyon, hanem saját magunkon, hogy egésznek érezzük magunkat, és ne legyünk rászorulva egy ilyen játszmára.
    Persze minden fejlődés fontos, de ez hozza meg majd az eredményt. Nálam először a szabadulási vágy volt, hogy tűnjön el belőlem az érzés – ez jó volt, sokmindent felhozott, rengeteg töltet ki lett oldva, csak éppen az iránta való érzés nem múlt el, sőt erősebb lett. Aztán dolgoztam az elfogadáson, és mindenféle hülye helyzetet meg az idiotizmusát is képes lettem elfogadni. Ez is nagyon jó, csak éppen egy nap arra ébredtem, hogy miért is jó az, ha neki jó? Ha ő egy (ill. kettő…) elfogadó kapcsolatban élhet, én meg egy fél(nek is alig mondható) viszonyban? Amikor a magam értékéhez visszatértem, rögtön szakított velem, pedig nem is mondtam semmit :) Egyszerűen tényleg igaz, hogy amikor a belső világod megváltozik, hozzá alakul a külső világod is.
    Néha később ezek a problémák visszatérnek, hogy megerősíthessük magunkat abban, hogy valóban elértük azt a fejlődést, és magunk mögött tudjuk az efféle játszmákat. Ezt témazáró nagydolgozatnak nevezem :) Aztán halleluja és szabadság! Jöhet a következő, ezúttal egyenrangú és kölcsönös szerelem <3 ;)

  14. Két dolgot tudok ehhez hozzáfűzni.
    1. Mindenkivel annyit tesznek meg, amennyit megenged. Jelek pedig igenis vannak! Csak hát kényelmesebb az “én szegény, én csak egy áldozat voltam?!” vagy “én csak arra vágytam, hogy szeressenek!! (tehát felelősségem nulla)” ruhájába belebújni.
    2. A seggfej ellentéte, a jó fiú pedig általában unalmas. (Ez nem az én véleményem, ez a tapasztalatom.) Lehet, ha a jó fiúk kicsit erőt vennének magukon és kicsit színesebbek lennének, akkor leáldozna a seggfejek világa. De attól tartok, ezt a két halmazt nem lehet keresztezni.

    • Attól függ. Ha a nőnek attól lesz izgalmas, hogy azt mondják neki, amit hallani szeretne (ehhez az esetek túlnyomó többségében hazudni kell), ill. érzelmi hullámvasútra vágyik, akkor valóban minden jó fiú unalmas lesz és csak a seggfejek maradnak.
      De ez nem a jó fiúk hibája, csak könnyű minden felelősséget a férfiak nyakába akasztani.
      A nők túl sok dologban akarják a kecskét és a káposztát is. Nem megy, bele kéne törődni.

      • Az igaz, hogy tökéletes nincs, de ennek mentén mindent benyelni is túlzás lenne. Az alapfogalom az önismeret, tudjam, ki vagyok és mit szeretnék, és ehhez tartsam is magam. Tudjam, hogy engem egy kapcsolatban ez és ez tesz boldoggá, és azt meg azt viszont nem fogom tolerálni, akkor sem, ha odáig vagyok a másikért. Akkor mindenkinek jobb, ha én jobbra, te balra.

  15. Mostanában több helyen is láttam cikkeket ezzel a témával foglalkozni, a kettőből, amit el is olvastam, ez lett a legjobb. :)
    Jómagam csak annyit tennék hozzá, mivel még meg kell tanulnom hátsó szándék nélkül véleményt és hozzászólást kikommunikálnom, hogy én például nem szerettem még seggfejt. Én csináltam seggfejet, az exemből, mert akkor éppen arra voltam képes. Most, csaknem másfél évvel a szakításunk után, még mindig sírok utána (a saját blogomban ezt le is írtam), mert azóta, de valahogy már akkor sem hittem el, hogy rajta kívül valaki más képes lesz szerelmes lenni belém. Mert magamat tartom seggfejnek. Aztán hoppá, hát ezt is tapasztalom.
    Azt gondolom, hogy egy ilyen kapcsolatból ha valaki magáért kilép, akármilyen függése is van az illető irányába (akár anyagi is, nagymamám pl 55 évesen mert kilépni az elnyomó kapcsolatból, és a saját lábára állt, persze ez csak a fizikai síkon volt igaz), az már elismerendő. Azonban ebből meggyógyulni, hát nem könnyű. Rengeteg belső munkára van szükség hozzá. Aki viszont megcselekszi, hát abban óriási szándék van a változásra, és ezért le a kalappal előtte.

  16. De nagyon ott a pont! Hány emberrel találkoztam már, -megint nemtől függetlenül- akik vagy a világ összes kincséért sem voltak hajlandóak beismerni a mentális nehézségeiket vagy alibinek használták, illetve önmaguk sajnáltatására. (A “Mindenki hülye csak én vagyok helikopter” üzemmód.)
    Persze okok közt szerepel, hogy a magyar társadalom rettentően ableista is, így a mentális problémák erős stigmaként ülnek az emberek homlokán. Nyilván, hogy lehetőség szerint nem akarja senki sem felvállalni, ami ezzel jár. A társadalomnak -ami maga is beteg- kellene változnia, hogy merjék az emberek felvállalni a problémáikat, merjenek szakszerű segítséghez fordulni. Amíg ez nem változik, marad ez a trágyalé.

    • Azt csak halkan teszem hozzá, hogy nem mindig mentális betegség van, amivel szakemberhez kell(ene) fordulni, hanem sokszor egyszerűen “csak” (csak!!!!!) nagyon tudatos önismereti munkára, személyiségfejlesztésre volna szükség, de ez a seggfejnek derrogál, túl időigényes, azonnal, látható gyakorlati haszna nincs, és amúgy is, minek? Ő általában jól érzi magát úgy, ahogy van, a többiek körülötte meg megszoknak vagy megszöknek.

  17. Hasonló hasonlót vonz. És onnan kiindulva, hogy minden emberben vannak női és férfi minőségek és kiegyenletlenségek, egyik a másiknak segít. Ha a lány túl léha, akkor egy ,,seggfej,, ébresztőleg hathat. Ha a srác, akkor egy férfias karakán nő tud seggfejségével gyógyítani. Szakirodalmat figyelembevéve mindent tisztázóan ajánlom Nicholas M. C. Demetry – Isteni Párkapcsolat könyvét. Mindent tisztáz és segítség is van a nem tudatos seggfej szindrómára is, hogy ne lássuk másnak egymást, mint igaz lényünk és persze tenni kell érte.

  18. Nagyon tetszett a cikk :)
    Az én véleményem h alapjáraton minden férfi bepróbálkozik a seggfejséggel,csak utána a nagy többség rájön h ez nem vezet sehová…ez tapasztalat,én is kipróbáltam,nem jött be,viszont az is igaz h a nőknek ez kell :D mint normális “jófiú” jóval kevesebb eséllyel indulok versenybe egy nő kegyeiért.Lehet én keresek rossz helyen de az is lehet h nem velem van a hiba,vagy pont velem :) de nagyon sok oldala van ezeknek a dolgoknak.

  19. Általában nem szeretem az ilyen jellegű cikkeket, mert túl nagy benne az általánosítás.
    De… Ez egy állatira jól megfogalmazott írás lett, gratulálok.
    A seggfejségnek azt hiszem vannak árnyalatai. Vannak olyanok akik inkább az érzelmi vonalon erősek, ami annyit jelent számomra, hogy a saját önbizalomhiányukat, komplexusaikat stb. nagyon ügyesen kivetítik a partnerre, ezzel elérve, hogy az előbb-utóbb egy nagy nullának érzi magát mellettük az ember.
    11 évig sikerült benne lenni egy ilyen kapcsolatba, és végiggondolva az életem, mindig is a seggfejeket vonzottam. Itt jött el nálam a pont, hogy akkor most kezdjünk ezen dolgozni, mert bár vége lett a kapcsolatnak, csak sikerült olyanok felé húznom, akikre nem kicsit illik rá a seggfej kifejezés.
    Személy szerint a 3-4 fázis között vagyok, mert ezek a piszkok, ügyesen be tudják kapcsolni azt a gombot, amivel megint azt hisszük, hogy majd miattunk megváltozik, majd mi megváltoztatjuk….
    Egy biztos. Seggfejek mindig is lesznek, max. az én döntésem, hogy utánajárok-e annak, hogy miért is vonzom be őket folyamatosan?

  20. Mindig a rendes pasikat valasztottam, es oket is kerestem. A seggfejekkel nem mukodott soha, mar az elso par hetben sem.
    Es megis boldogtalam lettem mindig a vegere, es megis ott tartok most hogy a seggfej tesz boldogga, mert kapcsolodom szellemileg es mert nekem is van defektusom ami nem engedi hogy elvezzem a kenyelmes kozepszert.
    A rendes pasik is megbantottak, azok is szetfingtak a kanapet, es ok is cserben hagytak adott esetben. Es meg untam is oket kozben. Nem huszeves naiva vagyok hanem olyan no, aki nemreg ebredt ra arra hogy a rendes pasi is illuzio, nem biztonsag, nem ero csak hatalom, valaki felett aki butabb vagy jobban szeret mint en.
    Ennek is traumatikus gyokere van termeszetesen es nekem most pont azzal kell szembeneznem, hogy nem tudtam kihagyni azt a lepcsofokot, amikor a seggfejet valasztom, ami egyebkent elsodleges ferfiminta az eletemben.
    No, en meg itt tartok. :)

    • (rettegtem tőlük, mert megtestesítették a félelmeimet, azért nem ment velük, jól működtek az önvédelmi mechanizmusaim. mostanra jutottam el oda, hogy már szembenézek a félelmeimmel, és azt vizsgálgatom, hogy valóban élhetetlen az élet egy defektessel, vagy csak a kislánynak volt szörnyű egy ilyen apa…?)

  21. Először is, a cikk remek, ahogy a hozzászólások is roppant érdekesek.
    Jómagam egyszer találkoztam csak seggfejjel, aki egy nő volt. Érdekes volt az a kicsivel több, mint 3 hónap, ami alatt folyamatosan azt mondogatta, hogy kevés vagyok és ennek lassacskán vége is, hisz kinek kéne egy olyan mint én…Persze ezt nem akartam hallgatni, így hát szép lassan magamat is szoktattam ahhoz, hogy ennek vége. Mielőtt kiléptem volna a “játszmából” egyszer csak nagy érzelmi kitörés fogadott, hogy Ő egy beteg ember, de nem merte bevallani, hogy valójában borderline szindrómában szenved. Én nem sokat tudtam erről a betegségről, így utána olvastam és úgy éreztem, hogy habár érzelmeim sokat koptak és nem Ő a “Mrs. Right”, mégiscsak segítenem kell neki, hisz mekkora seggfej lennék, ha lelépnék, mikor bajban van. Így hát tettem a dolgom és mindent megpróbáltam, hogy segítséget kapjon, 100%-osan támogattam. De hát szinte mondanom se kell, hogy mennyi ideig tartott ez az állapot…Minden egyes rossz tettét és sértő mondatát erre fogta, de változni egy másodpercig sem akart. A gyógyszeres és a pszichiátriai segítséget visszautasította, mert ezen nem lehet változtatni Ő ilyen és így kell elfogadnom. Természetesen nem fogadtam el, hisz az lett volna a minimum, hogy megpróbálja.
    Érdekes élmény volt, aminek következtében én is felléptem seggfejnek, amíg nem jött egy olyan nő az életemben, aki segített feldolgozni és a segítségével sikerült megnyugvást lelnem és megbocsájtanom. Én örülök, hogy megtaláltam a segítőmben a szerelmet és több mint egy éve együtt vagyunk. Remélem Ő is megtalálja azt amit keres és talán egyszer elfogadja a segítséget és nem takarózik tovább a betegségével.

  22. A rendes pasik önmagukat tartják rendesnek? Én attól messzire futottam, ha valakire azt mondták, hogy “rendes”. Többnyire anyukával élt és tette, amit anyuka mondott, pl. kézben vitte a hátizsákot, nehogy ráizzadjon 40 fokban a pólójára és ha anyuka nem engedte, nem találkozott a lánnyal és nem is aludtak együtt. Lehet, a “rendes” pasi is játszmázik, csak alattomosan, meg sajnáltatja magát, nem mondja a szemedbe, hogy “szívem, de szarul nézel ki ezzel a hajjal”, hanem lapít. Én úgy veszem észre, a tényleg rendes pasik nincsenek egyedül, és hamar találnak párt, akkor is, ha nem a legjóképűbbek.

    • Kedves Olivia!
      Nekem is van egy definícióm a rendes pasira ( nem biztos, hogy helytálló), lényegesen különbözik a tiédtől. Egy rendes pasi szerintem első sorban komolyan vesz. Téged, az életed, a céljaid, a problémáid. Nem csak vagy mellette, mint bocinak a füle, próbál tenni érted, segíteni Neked, még ha helyetted nem is oldhatja meg a problémáidat, de legalább igyekszik melletted lenni. Nemcsak rád hagyja a dolgokat, és emiatt kötődik is hozzád.

      Éééés ettől a pillanatól kezdve lesz az, hogy igazából a nők jelentős többsége csak játszmázik, és a képességeit, személyisége határait próbálgatja azon a szerencsétlen srácon, aki idővel egyszerűen feladni kényszerül a harcot.
      Én is nagyon sokszor átéltem, és sok srácot ismerek, akik szintén ezzel küzdenek, és idővel egy rendes srácból is szemétláda lesz, mert már nem hiszi el, hogy egy nő tényleg képes szeretni játszmázás helyett.

      • Nem hiszek a játszmákban, sem az érzelmi zsarolásban, hiszek viszont az összepasszoló emberekben. Lehet, én halálra idegesítek valakit, a párom is sokakat, viszont egymásnak megfelelünk. Engem nem zavar, hogy a névnapomon elmegy túrázni a haverokkal, erre a szomszéd, mikor meghallotta, kitért a hitéből, hogy náluk ebből botrány lenne. Nekem meg pl. szükségem van énidőre, amikor tökegyedül vagyok a lakásban, más ezt sem érti, hogy hát nem az a legnagyobb boldogság, ha együtt vagytok? Vagy pl. hogy anyám pár napot havonta nálunk alszik. Na, ki viseli ezeket el? Mert nálunk ez működik, nem probléma.

  23. Köszönet ezért a cikkért! Mert azonkívül, hogy hasznos és alapos, számomra most pont jókor jött. 8 éve szakított velem egy ilyen seggfej, három év kellett, hogy túllegyek rajta… Lett “rendes” kapcsolatom, kedves, jóindulatú, szerető és elérhető férfi, aki szeret, támogat mindenben, de aki “unalmas” a seggfejhez képest, aki intellektuálisan, kulturálisan, szexuálisan hihetetlen élményekben részesített (már akkor persze, ha volt hozzá kedve)…
    A seggfej nemrég visszajött, hiteget, és én már kész voltam feladni mindent érte, éppen ma reggel kértem a “rendest”, hogy ne találkozzunk pár hétig… Úgy érzem, gondolkoznom kell.
    Kérdésem: van egy olyan biztos jel, próba, ismertetőjegy, valami, ami bizonyítja, hogy valóban egy “seggfejjel” állunk szemben?

    • Miért unalmas a mostani? Nem jártok el sehová? Nem fogékony az újdonságokra? Ugye nem azt várod, hogy szórakoztasson? Jól érzed vele magad? Lehet rá számítani?

      A régi pasas miért akar visszajönni és tönkretenni a kapcsolatodat? Mikor 3 évig tartott kiheverni? Ígérgetésekre adsz? Szerintem az ember nem változik alapvetően. A 8 év alatt milyen volt? Ha jól érezted vele magadat maradéktalanul, boldog voltál, akkor mondanám, hogy járjatok újra, de így? Lehet, ha a párom azt mondaná, ne találkozzunk pár hétig, mert kétségei vannak, hogy velem akar-e élni, tenném lapátra. Utána meg visszamész, őt megalázva, hogy ja, te is jó leszel?

      • Hajni!
        Még nem gyógyultál meg!A seggfej azért érdekes számodra,mert látszólag elérhetetlen!!!Látszólag!!! Mert leszar, önző, csak az számít, ami jó neki!!! Azt el is veszi!!
        Ha hozzám próbálna meg visszajönni, agyon csapnám egy lapáttal és elásnám a trágya alá!!! Oda való!!
        Jelek? Ahhoz megy vissza, ahol szinte mindent megkap amire szüksége van…..te igazából nem érdekled….
        Szeresd magad, és ne hagyd használni magad!Nem vagy te cipőtörlő! Üdv.!

      • Bizonyíték??? Mi kell annál több, hogy szakított veled? És most megjelenik és gondolja újra joga van hozzád! Zavard el, de villámgyorsan, mielőtt végképp tönkreteszel magad körül mindent! Menekülj!!! Adj neki két rendes pofont, fordulj meg és hagyd ott a pofonjaival!! Kérlek szépen!!

    • Nagyon de nagyon jó lenne, ha függetlenül attól, hogy esetleg elhajtod a”rendest” is, többet a seggfejet nem engednéd közel. Velem is megcsinálta ezt a seggfej, volt hogy szétverte az utána elkezdődő valamit (nem baj, mert az is seggfej volt, csak kár volt a vergődésért amit okozott bennem), de ahogy sikerült neki, már fel is szívódott. Én kb egy éve jöttem rá, hogy ez sajnos mindig alázni fog, ameddig én megengedem neki, mindig csak azért közeledik, hogy újabb érzelmi rablást kövessen el, és ha megrabolt, eltűnik, és eszem ágában sincs minden ilyen alkalom után végigcsinálni azt az őrületesen szenvedős 1-2-3 évet, ami kell ahhoz, hogy sikerüljön eltávolodni és másfelé nézni. Ha semmi másra, de legalább arra gondolj, hogy kell-e neked még egy ilyen háromév!

    • Szerintem ez egy elég jó checklist, Eszter is linkelte:

      12 jel, hogy érzelmileg elérhetetlen partnerrel van dolgod

      Judith Orloff szerint a következő jelekre érdemes figyelned, ha jót akarsz magadnak:

      1. Házasságban vagy kapcsolatban él… de nem veled.

      2. Nem tudja elkötelezni magát melletted, illetve egész életében rettegett az elköteleződéstől.

      3. Egyik lába a gázpedálon, a másik a féken (átvitt értelemben persze).

      4. Nem mutatja ki az érzéseit, sosem tudod, mi jár a fejében, a konfliktusokat nem tudja kezelni.

      Nem tudja kezelni a konfliktusokat

      5. Elsősorban a szex érdekli: az érzelmi kapcsolódást kerüli.

      6. Van valamilyen függősége: alkoholizmus, szexfüggőség, szerencsejáték stb.

      7. Élvezi a távkapcsolatot: az e-maileket, a csetelést, de soha nem mutatna be a családjának és a barátainak.

      8. Rengeteget dolgozik, gyakran fáradt, és simán szó nélkül eltűnik az életedből hosszabb időre.

      9. Házasságról, családalapításról beszél neked, ígérget is ezt-azt, de a tettei nem tükrözik a szavait.

      10. Folyamatosan többértelmű, ellentmondásos üzeneteket küld feléd, másokkal flörtöl, nem ad egyenes választ, így aztán folyton igyekszel dekódolni, hogy mire is gondol valójában.

      11. Narcisztikus személyiségjegyek jellemzik: csak magára gondol, a te igényeiddel és szükségleteiddel nem törődik.

      12. A legijesztőbb az egészben: mindig kapsz már morzsát, ami miatt nehéz szabadulni. Ilyenkor megmutatja, milyen figyelmes, gyengéd és szeretetteljes tud lenni, ez azonban soha nem tartós, és te egy pillanatig sem érezheted magadat érzelmi biztonságban.

      Ha a fentiek közül akár egyetlen tétel is teljesül, már jó, ha vigyázol a szívedre.

      • Atyaég… 12-ből 10…. :(
        Köszönöm nektek ezt az oldalt, ezeket a kommenteket, kicsit “örülök”, hogy nem én vagyok az egyetlen hibbant agyú aki seggfejbe szeretett bele, de még jobban örülök annak, hogy látom, van kiút.
        Ismeretlenül is köszönet mindenkinek, nekem erőt adtok!!!! :)

  24. Így, így, pontosan így.

  25. Az igazság az, hogy egy NŐ NEM TUD ÖNMAGÁN FELÜLKEREKEDNI!
    Sajnos, vagy nem szakad el attól, ami fájdalmat okoz, mert sok minden viszont kedvező számára, vagy MEGISMÉTLI UGYANAZZAL A HIBÁVAL A VÁLASZTÁST.
    Nem tud másként választani!!!!!!!!!!!!
    Vagyis, van FÁTUM!!!!!!!!!
    A sorsát pedig senki nem kerülheti el, bárhogy is akarja.
    Itt nem működik a ráció. Aki mást mond, téved.
    Illetve, ha annyira racionális valaki, akkor pedig először is jól választ saját igényeinek megfelelően.
    Vannak könnyű és jó sorsra született emberek, és vannak a megpróbáltatásokra születettek.
    Dürrenmatt mondja: Minél inkább igyekszel elkerülni a sorsodat, annál inkább szembe mész vele.
    Az én véleményem is ez. Működik a fatalizmus.
    Szabad akarat? Igen, amennyit a Sors megenged, annyi!

    • Ha a sors (feladat, karma) és a szabad akarat a téma, beszéljünk egy kicsit ennek az iskolájáról. A materialisták most ne figyeljenek ide, esetleg olvassák érdekes filozófiai eszmefuttatás gyanánt az alábbiakat, de semmiképp se idegesítsék fel magukat. :)

      Nem tudsz erről a kérdésről úgy beszélni, hogy ne gondolkoznál el azon, hogy mi is az a sors, és honnan van neked olyanod. Induljunk ki abból a spirituális alaptézisből, hogy örökké létező szellemi lények vagyunk, isteni fények: a tenger és a vízcsepp, a teremtő és a teremtés egyszerre, miután az Egy sokfelé osztotta önmagát, hogy megtapasztalja azt, ami az Egyben és azon túl van, aztán fogta magát, és a legsűrűbb, leglassabban mozgó energiaszinten, az anyagban materializálódott.

      Ha a zsidó-keresztény-muszlim kerettörténeten belül gondolkozol, akkor is Isten gyermeke vagy, s ilyesformán magad is teremtő, még ha felosztottságban, és jelenleg az anyagi lét keretei közé szorítva is (és ennek végén tékozló fiúként térsz haza az Atya házába, aki mindenét neked adja). “Istenek vagytok ti mind, a fenségesnek fiai mindahányan” – hivatkozik Jézus a Zsoltárok könyvében olvasottakra. “Nem kézzel csinált templomokban, bennetek van (isten országa)” – teszi hozzá.

      Tehát a sors (karma, életfeladat) Istentől (Teremtőtől, Univerzumtól, Fénytől, ki minek hívja) van. Ennek kétféle értelmezését osztottam meg az előbb: ez is mi vagyunk, illetve ennek leszármozattai, részei vagyunk (a kettő, ha közelebbről megnézed, nem áll távol egymástól, gyakorlatilag ugyanaz, a teve csak tevét szülhet).

      Namármost, ha valóban a megtapasztalás miatt születsz le – mert árnyék nélkül nincs fény, az Egység megértéséhez kell a “többség”, a szétosztottság, a tékozló fiú mélyre szállása – akkor adott egy sor élmény, amit átélhetsz. Lemész a legaljára, mert az a dolgod, azért jöttél: a tékozló fiú vagy, aki moslékot eszik és disznóólban alszik. Ez javarészt a programod, mindenkinek ez: lemenni az aljára is. A mikor, hol, hogyan, meddig a fontos különbség. Addig mész le, amíg nem a tudatosság fénye el nem kezdi felülírni a tudatlanságot.

      A folyamat során vannak alapprogramjaid “fentről”, és van egy – valóban minimális – szabad akaratod, amellyel ezt felülírhatod. Az a helyzet, hogy ezt azért látod ritkán, mert hiányzik a tudatosság fénye ezen a szinten, ahol létezünk: sodródunk az esetek túlnyomó hányadában. A szabad akarat jobbára arra jó, hogy még nagyobb galibát okozz, még több tartozást gyűjts be: de ettől függetlenül szabad akaratod mindig van.

      Amikor a tudatosság egy adott szintjét eléred (ez nem két perc), a szabad akaratot egyre inkább isteni, teremtő minőségében tudod használni: pl. bármikor mondhatod azt, hogy tudom, ki és mi vagyok, és dolgozni kezdek magamon, hogy több seggfejjel ne legyen dolgom. A sors, a karmikus helyzetek körforgása addig tart, amíg a “leckét” el nem sajátítottad, addig viszont kegyetlenül ismétlődni fog: Mari néni ötödik férje is valóban alkoholista bántalmazó lesz, amíg Mari néni nem jön rá, milyen blokkok, gátak, traumák, elfojtások stb. miatt gyökerezik meg ilyen férfiak mellett.

      Egyszerű, miért, gondolj csak bele: ki írta a sorsprogramot? És itt szépen körbeértünk. :)

      • “hogy örökké létező szellemi lények vagyunk, isteni fények: a tenger és a vízcsepp, a teremtő és a teremtés egyszerre, miután az Egy sokfelé osztotta önmagát, hogy megtapasztalja azt, ami az Egyben és azon túl van, aztán fogta magát, és a legsűrűbb, leglassabban mozgó energiaszinten, az anyagban materializálódott.”
        eddig ez a legszebb megfogalmazás, amit valaha olvastam! :)

        három éve van egy “kapcsolatom”, és nagyjából most döbbentem rá, mit is csinál velem és, hogy mit is csinálok magammal. konkrétan megvilágosodás-élmény volt. nagyon köszönöm.
        (most “megyek és átgondolom az életemet”)

      • Az jó lenne, ha minden nő legalább egyszer ezeket a sorokat végig olvasná, vagy elgondolkozna rajta, bár ez hiú ábránd. A “felébredés” egy Isteni ajándék, csak azoknak adatik meg, akik már nagyon előre járnak a spiritualitásban, láttam embereket, akik azt hirdették, ők már nagyon ott vannak, nagyon rendben vannak, és tudják hogy mi a tuti, – de nem tudták, csak tudni vélték, és másokat is próbáltak meggyőzni arról, hogy az ő igazságuk az egyetlen igazság … bárhogy is legyen mindenkinek lehetőséget ad a sors a teremtő a transzcendens tudat alatt működő erő, nevezzük Istennek, hogy változást vigyen véghez, erről nagyon ritkán mesélnek, de biztosan mindenkinek vannak ilyen élményei. Visszakanyarodva a témához, minden okkal történik, és ismételten leírom nincs okozat ok nélkül, még ha nem is értjük az értelmét, kell, hogy legyen valami a múltban ami oda vezetett ahol épp vagyunk, minden pillanat szent, és minden pillanat magában hordozza a következő pillanatot, én a most hatalmában hiszek, mert amit ma most megteszel az fog hatni a holnapodra. A mai nap rezgései fognak holnap kísérteni, és mindaddig veled lesznek, míg ezeken lépésenként nem változtatsz, ezeket kell áthangolni, ahogy írtad is, ez talán a legnehezebb dolog a világon abban hinni, amit nem látsz … de megtapasztalsz és megélsz, ezért ami neked jó azt erősítsd, nem is tudom minek neked írom ezeket, hiszen neked ezt már nem kell magyarázni!

        • Ferenc! Végre egy pasi,aki szintén felébredt….Én is felébredtem, tudom mit jelent! Tökéletesen értelek! Jó lenne beszélgetni….. Ritka, aki ért… Üdv!

    • Fátum = Szerepcsapda

  26. Szia Eszter,

    jó is írás, gratulálok!

    Engedj meg hozzá egy észrevételt. A jó megfogalmazások mellett van itt egy alapvető probléma is. A felvázolt szerepek kissé statikusak: lelki bántalmazó seggfej, kontra odaadó/kihasznált áldozat. Pszichésen valójában nagyon ritka az ilyen tiszta felállás (anyagilag, egzisztenciálisan kissé más a szitu.)

    Pedig le is írod a kulcsszót, hogy ez alapvetően egy “játszma”. A játszmákban pedig általában mindkét/több fél megtalálja a számára előnyös, belső kielégülést jelentő pozíciót, ezért is maradhat fenn a játszma, még akkor is, ha roncsoló jellegű.

    Ezt a dinamikát feltárva lehet valójában megszüntetni a játszmát (amennyiben valamelyik fél érdeke megszüntetni). Ha megnézed Eric Berne játszmatárát, könnyen lehet találni 3-4 olyan játszmatípust, amely az általad leírt módon működik.
    Ami a lényeg, hogy mindkét fél része a játszmámnak, így nem elég a másikat “leleplezni”, a megoldáshoz a játszma egészét kell a fényre hozni, mindkét oldali motivációkkal. Ebben a rszében szégyenlős és hiányos az egyébként kiváló poszt.

  27. örülök ennek az írásnak, alapos, felkészült, következetes. fontos.
    nekem személy szerint mindezekből pont a Czeizel-dolog ami korábban kifejezetten kiakaszott, mármint hogy bárkinek is (akár ha privilegizált férfi is) ezért miért járjon inkvizíció, de mint kiderült ez egy megalapozott kritika. viszont a poligámia/poliamória témáról én legalábbis szívesen olvasnék még – esetleg ajánlanál valami hasonló megközelítésű-érzékenységű cikket, angol vagy magyar nyelven? …vagy (tudom, nagy kérés) nem írnál egyet, esetleg? :)

    • Varga Klára // április 20, 2015 - 23:20 // Válasz

      Deborah M.Anapol: POLYAMORY (The New Love Withont Limits) Secrets of sustainable intimate relationships IntiNet Revonset Center San Rafael, California -ez egy könyv a poliamóriáról. S hogy honnan ismerem? A 30 egynéhány éve feleség oldaláról megélem.Egy férjjel, aki az itteni-tényleg remek és átfogó cikk szerint-seggfej. Aki bensőséges, meghitt, csak szeretetből eredő viselkedéssel és bánásmóddal éli meg mellettem a mindennapokat, de…heti két estét nem itthon tölt. S nem kocsmában, vagy edzőteremben van.
      Milyen érdekes? Ha ezeken a helyeken múlatná az időt,vagy hazudná, hogy ott van, kevesebb konfliktussal járna.
      A történet két éve tart. Nem mondom, hogy előtte nem voltak nőügyei-15 év és három gyerek után kezdődött, amikor, ahogy a cikk is írja, a nő már rendesen be van kerítve.
      Tehát hazudott, ha az érdeke úgy kívánta, igazat mondott, ha úgy kényelmesebb volt.(Ezért fér bele a seggfej kategóriába) De én mindig abban bíztam, hogy megjavul, ahogy ő is mondta, nem bennem a hiba, a hiányosság, ő ilyen.
      Tehát ebben a poliamóriás szituációban próbáltam elhagyni, rosszabbul éreztem magam, mind érzelmileg, mind racionálisan. Nekem a szerető vigyorgott a képembe, hogy nem vagyok elég ütésálló, a férjem győzködött, hogy az állandó helye mellettem van, ne tegyem a gyerekek, a magam és az ő életét tönkre.
      Most: (remélem) stabil érzelmi háttér, nem félek, hogy a férjem faképnél hagy,, egyenrangú partnerek vagyunk, társai egymásnak szellemileg és érzelmileg, szabad akaratból nem csak házaspár vagyunk, de együtt élünk. A másik asszony, a férjem másik szívecsücske belenyugodott, hogy a férjem a mi családunkból el nem mozdítható, s mivel szereti, elfogadja, amit kap, s tudja, ő mindent nem adhat ennek a férfinek.
      Akikkel én beszéltem asszonyok, sok megbánta, hogy elvált a férjétől egy hasonló sztori miatt, s néhány évtized közös élet , közös családot maguk mögött hagyva a férjek se találták meg a hőn áhított boldogságot. Van egy ilyen szempont is egy Czeizel vagy valamivel fiatalabb korosztálynál.
      Mindemellett tudom, ha benne vagyok egy ilyen szituációban, akkor azzal nekem is van dolgom:egyszerúen az ilyen pasik vonzanak- ezen folyamatosan gondolkodom.
      Még egy könyvet ajánlanék: Helen Fischer: Miért szeretünk?
      Mégegyszer köszönöm a cikket, jó, hogy sok szempontot áttekintett.

    • Szia Dani, örülök, hogy itt is látlak!

      Maga a poliamori, mint téma, engem is érdekel. Pár éve írtam róla, de nem érzem kellő mélységűnek a posztot, valószínűleg újra körül kell ezt járni, azóta gyűjtöttem forrásokat, élményeket (https://barokeszter.hu/2013/02/23/a-monogamian-tul-nyitott-kapcsolat-poligamia-poliamori-es-mas-kenyszerek-valasztasok/). Fogok még olvasni is erről.

      Leegyszerűsítve… egy kicsit olyasmi ez, mint a vita arról, hogy a meztelen nő/promiszkuitást élvező nő erőteljesen, szabadon és bátran éli-e a szexualitását, vagy éppen szextárggyá silányul. Az Everyday Feminismnek van erről egy remek infografikája: attól függ, kinek a kezében van a hatalom:http://everydayfeminism.com/2015/04/empowered-vs-objectified/

      Szerintem a polinál és a kapcsolat melletti promiszkuitásnál is ez a kérdés: van-e hatalom annak a nőnek a kezében, aki benne él? Hoz-e döntést? Elnyom-e első hangot, hazudik-e magának? Hazudnak-e neki? Van-e TÉNYLEGES választása? Az elejétől vállalta-e volna a kapcsolatot, ha tudja, hogy…? Van-e érzelmi biztonság a kapcsolatban? Védve van-e az egészsége (óvszer)? Jogában áll neki is más partnerekkel lenni? Satöbbi. Egyszóval a hatalom a kérdés, hogy van-e a kezében, vagy sem. Sztem ennek a mentén kell elindulni.

  28. Tisztelt cikk írója ! Annyi hozzáfűzni valóm lenne ehhez az egészhez, hogy nagyon szép meg jó… női szemszögből. Viszont ha már Ön nárcizmusról beszél(ír) ez a cikk legalább annyira nárcisztikus ezáltal az ön személyisége is mint a fent említett beskatulyázás. A seggfej igen igen is rá van írva a seggfejre csak sajnos véleményem szerint azt bizonyos elvakultságok esetleges rózsaszín ködök miatt nem lehet látni majd csak később mikor felszáll a köd. Tény. hogy vannak seggfejek. Viszont a legnagyobb baj ott kezdődik amikor egy nőnek megtetszik egy férfi és bele szeret. A példa kedvéért legyen a férfi egy rőt szakállú tetovált motoros majd a nő ebből az emberből akibe bele szeretett egy selyem fiút akar magának kreálni és nem sikerül. Akkor lesz ez az ember egy seggfej holott ebbe az emberbe “szeretett” bele, csak később teljes mértékbe át akarta formálni holott az ember ugyan úgy viselkedett mint az előtt. Valamint él az a mondás is , hogy ha valakivel túl jó vagy az elején akkor később megbánhatod. Amikor nincs meg a kompromisszum képesség mind a 2 félben akkor titulálja az egyik fél a másikat esetleg mind ketten seggfejnek. A kompromisszum pedig nem azt jelenti, hogy gyökereiben változtassuk meg az embert. Nagyon jó a cikk hangzatos idegen szavakkal teletűzdelve és egyéb linkekkel, de ha ezt egy férfi írta volna le a nőkről akkor az már rögtön hím sovinisztának lenne kikiáltva. Neveztek már engem is seggfejnek majd hónapokkal később megcsörrent a telefonom, hogy hát rosszul gondolta.. (előbb kellett volna gondolkodni). Seggfejnek bárkit lehet titulálni elég ha nekünk nem megfelelő egy- két bizonyos dolog, de az már nem nagyon megy, hogy magunkba nézzünk. Én ios elgondolkodtam egy párszor h miért is voltam “seggfejnek” nevezve aztán ahogy Ön is leírta rájöttem h nem én voltam az és ékes bizonyítékát is kaptam ennek. Egy szó mint száz ez a cikk vica-verza megállja a helyét. Azt javasolnám mindenkinek először Ön értékelje magát hitelesen majd azután minősítsen mást. Ehhez viszont nem kellenek hangzatos szavak se több oldalas cikkek aki erre önmagától nem képes na az egy irtózatos nagy seggfej. Köszönöm.
    Ui: “Freud úgy gondolta, hogy egy bizonyos szintű nárcizmus mindannyiunkban születésünktől fogva jelen van. Andrew P. Morrison szerint felnőtt korban egy indokolt mennyiségű nárcizmus teszi lehetővé, hogy az egyén tisztában legyen szükségleteivel, ezáltal pedig kiegyensúlyozottá váljon másokkal való kapcsolataiban.”

  29. Érdekes megvizsgálni a dolgok karmikus oldalát, annyit hallani: “rosszul bánik velem mégis szeretem” Vele vagy mert még nem fáj eléggé, mert valami érzés valami motoszkál benned, ami valami ősi állati archetipus, amit valahonnan hoztál, ami felszabadít benned valami olyan vágyat és érzéseket, amiről fogalmad sem volt hogy létezik, ezek a nagy amplitúdójú érzések révén érzed hogy élsz, és még naná, hogy nagy farka is van, és megadja neked ami jár, néha néha ha rossz kedve van elcsattan egy két pofon de ez valószínű járt neked, ezért nem is sopánkodsz próbálod mindenezek ellenére az irányításod alatt tartani a dolgokat, nekem az a véleményem, hogy az a nő, aki egy rendkívül rossz kapcsolatban él, még nem tanulta meg a leckét, amit a kapcsolat maga hordoz, és életében ez mindaddig visszaköszön, míg ilyen természetű rezgésekre vágyik. Az ilyen nő sosem fogja értékelni a jószívű segítőkész férfiakat, mert túl nyálasnak találja őket, és lepöcsfejezi őket, mert azt hiszi puhányak. Az a nő, aki a tip. rosszfiúkhoz vonzódik, ugyanúgy lelkileg sérült, és semmi mentsége nincs, hiszen mindenki azt kapja, amit érdemel. :-)

    • Ferenc! Jól látod! :)

    • Ha jól értelmezem, azt mondod, hogy ha valaki tudatlan, neadjisten buta, akkor megérdemli, hogy rongyként bánjanak vele? Szóval ez csakis az ő felelőssége? Aki meg szemét vele, az csak teszi a dolgát, és teljesen jól van ez így??? Javaslom, hogy ezt gondold át még egyszer!

  30. Az én drága exem 1 éven belül 3-szor tett lapátra,közben pedig keresztszülőséget vállalt a családomba,meg jó pár lagziba is elkísért az én oldalamra.A 2. lapátnál úgy jött vissza,hogy költözzünk össze azonnal,belementem vakon a zsarolásába,4 hónap múlva újra hátba-szúrt,pedig előtte két nappal szerelmet vallott a szemembe.Azóta szóba se állunk egymással,le is törölt mindenhonnan,pedig én gyereket szerettem volna tőle,amit a szakítás előtt kb két héttel közöltem vele,mert ugye nem sejtettem semmit,h újra hátba döf!Ja és hozzátenném,hogy én vagyok a férfi a kapcsolatban,tehát esetünkben a nő a seggfej!:)

    • Saját tapasztalat és ha mondhatom egyetemes tanulság, amit írsz, de ha igaz amit a nagy mesterek mondanak, és tanítanak, és hiszel a szebb jövőben, akkor csak jobb lehet, ha készen állsz rá, akkor képzeld el azt a valóságot, amiben boldogan élsz, és minden rendben van, ha hiszel benne, és elfogadod, hogy neked ez a boldogság jár, akkor be is fog következni, csak előtte engedd el a múltat, és legyen benned tartás előrelépni, bármily nehéz is ez most…

  31. Szia Eszter,

    nagyszeru, racionalis iras.
    Szivembol szoltal es koszonom!

  32. Addig míg érdekkapcsolatot köt az ember, addig ne keressen benne boldogságot…,
    addig míg nem ismeri az ember önmagát eléggé, hogy tudja kit és mit akar a szíve mélyén, addig befolyásolható és kiszolgáltatott lesz mások számára…,
    addig míg mások véleménye alapján éli az ember az életét, addig azoknak fog megfelelni, akik valójában nagy ívben leszarják…,
    addig míg nem tapasztalod meg a magány erejét-tisztaságát és varázsát, addig a társas, párkapcsolati életet se tudod megfelelően megbecsülni és értékelni…,
    amíg táptalaját adjuk a rossznak, addig szenvedni is fogunk benne!!!
    Minden ember a saját sorsa kovácsa…

  33. Köszönöm a hozzászólást,volt alkalmam az elmúlt egy évben megedződni ilyen téren,noha a mostani volt a legfájdalmasabb,mert azt hittem,hogy most teljesen más lesz,de rájöttem,hogyha valaki egyszer megcsinálja,az megcsinálja többször is!A sértettség még benne a nagyobb ezek-után,ő nem hajlandó semmiféle kapcsolatot létesíteni sem velem,sem keresztlányával sem úgy senkivel,családja helyett családja voltunk,annyira befogadták a szüleim és a barátaim is,legjobb gimis barátnőm lánybúcsújába is elment,de rá egy hétre a lagziba már nem jött el velem,mert szakított.A lagzi után egy héttel meg felhívott,h így szeret meg úgy szeret,de a szerelem vak,ezért nem őt kell hibáztatnom,hanem csak magamat,miért hittem benne,mit gondoltam,hogy majd megváltozik hirtelen?Kutyából nem lesz szalonna,max kutyaszalonna:)

  34. A seggfejeknek van egy “előnyös”tulajdonságuk a kapcsolatban.Személyiségüknél fogva vonzzák magukhoz a nőt,mint méh a virágport.S míg az ájulás tart,tart az illuzórikus vonzalom is.De mint tudjuk,jó és tartós kapcsolathoz két egészséges “fél ember” kell.Nincs irányítás,vezetés,alá és fölé rendeltség….csak utazás.Utazás az érzelmek országútján,valahogy így:egy lépést teszek feléd s te egyet felém. A seggfejek az utazáshoz mindig retúrjegyet vesznek……

  35. Elliot Aronson szerint az ember nem racionális, hanem racionalizáló lény. Ha nincs, hát megteremti a hiányzó láncszemeket.

    A velünk történt életeseményeket igyekszünk egésznek látni, – nagyon leegyszerűsítve a dolgot – fizikai, intellektuális, emocionális, fiziológiás és spirituális szinteken megélni.
    Ha ezekből legalább kettő teljesül, a többi megvalósulni törekszik.
    Például egy cérnára függesszünk fel egy apró tárgyat, csukjuk be a szemünket és képzeljük el, hogy a tárgy az óramutató járásával egyező irányban köröz. 20-50 másodperc múlva meggyőződhetünk róla, hogy az a valóságban is teljesült.

    A seggfej azért tud aratni, mert az áhított, a vonzó, az azonnali és kockázatmentes kapcsolat illúzióját képes kelteni. Az illúzió teljességéhez hiányzó láncszemeket, a szűk keresztmetszeteket az áldozat igyekszik minden szinten beleélni, belelátni, belehazudni a kapcsolatba.
    De éltető elixírt a seggfej csak végszükség esetén, azt is legtöbbször a saját érdekében csepegtet.
    A csapda tökéletes, mert az áldozat tartja fenn.

  36. hajtogass inkább papírcsákót. Annak legalább van értelme

  37. Az a baj eleve a cikket egy nő írta,ez által elfogult is. Olvasva az egészet a szokásos feminista közhelyek és más nőknek bemagyarázott hazugságok köszöntek vissza. Mindig a nő az áldozat,mindig a férfi a rossz,az aki kihasználja,csak a férfi a seggfej. Unalmas már. Ez meg,hogy mi férfiak elvárnánk,hogy a nő a végtelenségig tűrjön kikérem magamnak,már mért lenne elvárás? Inkább ez fordítva van manapság. Kezdjük ott mai világban a nők 90% anyagias. Az az első szempont,hogy tele legyél pénzel,tarsd el vagy nézzél ki rohadt jól,közbe meg elvárjátok,hogy tiszteljen megbecsüljön a férfi?? Eleve ha én gazdag/jól kereső férfi vagyok és rám kapaszkodik egy élősködő nő,alap hogy nem fogom se tisztelni,se megbecsülni,mivel ezeket manapság luxuskurvának hívják,az ilyet normális ember nem fogja tisztelni aki csak az anyagiak miatt van melletted. És általában mind az ilyen nők panaszkodnak,hogy brühühü nem törődnek velem. JÓ hogy nem.. Másodsoron a seggfej férfit nagy részben igen hamar fellehet ismerni. Legtöbbről azonnal leír hogy az. Csak hát a nők így vannak kódolva,hogy nekik mindig az kell amit nem kaphatnak meg. Ha egy normális pasi van a közelben,aki odaadó,törődő az nem kell,mert túl könnyen megkaphatod,az unalmas. Bezzeg a seggfej,az már kihívás,meg általában külsőre jobban is néznek ki. Na végülis ha logikusan gondolkozunk a cikk írója véleménye sem mérvadó. Még ha ő élete során pl 100 férfival volt együtt akkor sem vonhat le komoly következtetést,ugyan is Magyarországon él kb 15 millió ember, annak a fele férfi,azoknak egy része gyerek vagy öreg,de még így is szóba jön kb 2 millió potenciális férfi. Na most annak a 100 férfi a 0,005 % na ez alapján beskatujázni az összeset hát..

    • A bejegyzés nem a férfiakról szólt, hanem bizonyos típusról. Valamint kitért arra is, hogy nők is lehetnek seggfejek. Legalábbis így értelmeztem a szöveget. Aztán lehet, hogy ez olyan, mint egy szép vers, hogy mindenkinek mást üzen.

    • Nem tudom, te mit olvastál, de
      1. a cikk nem a férfiakról szólt, hanem egy bizonyos típusról
      2. az áldozat, mint olyan, egyáltalán nem szerepel a szövegben, sem szinonimái: magamra maximálisan felelősként tekintek
      3. leírtál egy csomó szubjektív sérelmet, ami a te személyes fájdalmad, tehát nem vitaalap: mi itt jelenségekről beszélgetünk.

    • Azért ne lássuk már bele mindenbe a feminizmust! Egy más poszt alatt részben egyet is értenék veled, de ez most szerintem Off volt. Kétlem, hogy a blogírónak 100 körüli partnere lett volna ezidáig, ahogy a 15 milliós hazai lakosságot is, bár lehet, hogy én aludtam át valami komolyabb eseményt… mostanában sűrűn kiütöttem magam.
      “Csak hát a nők így vannak kódolva,hogy nekik mindig az kell amit nem kaphatnak meg.” – ezt inkább úgy mondanám, ha mindig ott vagy mellette; nem fog vágyni rád. Néha ott kell hagyni őket kisebb-nagyobb időre, hogy a hiányunk némi hiányérzetet keltsen bennünk, de ehhez nem árt tartalmasnak érdekesnek lenni…

  38. Nincs “seggfej” és “nemseggfej”….emberek vannak, férfiak, akik – hál’ Istennek -, különbözőek. Minden találkozás egy tapasztalat. Szerelem nem létezik, tanulás viszont igen…ragadjuk meg az alkalmat és tanuljunk minden emberi kapcsolatból és mi magunk is próbáljunk tapasztalatot átadni.

  39. Jó kis cikk. Csak arra nem tér ki, hogy ez milyen hatással van a nem seggfejekre, akik folyamatosan az elutasítást, és a sz@rt kapják? Megkeserednek-e? Seggfejekké válnak-e?
    A nagyapám mindig azt mondta, hogy “mindig olyan nőt válassz aki téged szeret. Ne olyat akibe te vagy szerelmes, mert ha te szereted hátba szúr, elhagy, és eltapos. Ha viszont ő szeret azt csinálsz amit akarsz.” Vajon milyen út vezetett ide, hogy 73 évesen ezt mondja?

    • Ez nagyon érdekes, nekem meg a nagymamám mondta azt, hogy mindig olyan férfit válasszak, aki jobban szeret, mert akit én szeretek jobban, az szemét lesz velem. Próbáltam mindkét verziót, egyik sem működött. Ami működik, az a kölcsönösség.

    • Vagy talán az van, hogy azt kapuk, ami elrendeltetett? Miért nem hisszük ezt el, talán tényleg tehetünk a sorsunk ellen? És ha igen miért nem teszünk, miért visz minden egy irányba még ha tudjuk is, hogy mi a jó, miért maradunk a kényelmes oldalon, emberi viselkedési forma. Általánosságban lehet, de láttam ellenpéldát is, akik akarták és vágyták a változást, akik olyan nemes mély eszmékben hitek, melyeket én akkor nem értettem, akkora mély lelki fájdalmakon mentek keresztül, amit senkinek nem kívánok és ezt letéve, minden bejött nekik csodás volt nézni őket, hogy a sok szenvedés után minden bejött nekik, amit csak akartak vágytak mert túlhaladták az addigi életüket, mindent feladtak, és elindultak más irányban. Mintha az univerzum, Isten a teremtő, ezt várná tőlünk, hogy ne csak féligmeddig, de teljesen változzunk meg, csak így és csak is így nyerhetjük el, azt, ami valóban megillet minket, Teljes változás és teljes odaadás szükséges e nélkül nincs maradandó változás.

  40. Sztanó Norbert // április 21, 2015 - 00:24 // Válasz

    Jó kis cikk. Én úgy vagyok ezzel az egész szerelem/szeretet dologgal, hogy szeretem odatenni magam. A másiknak a kedvében járni. Meglepni. Néha eljátszani mint 2 gyerek vagy testvér. Amikor kell akkor meg persze komolyan állni a dolgokhoz. Ismerkedésnél is nyílt vagyok. Kérdezzen bárki bármiről bármit. Őszintén megválaszolom. Mai világban probléma a megfelelés. Nem saját magának, hanem másoknak. A felvágás. Úgy gondolja, hogy attól feljebb kerül egy szinttel, mert másmilyennek látják. Mondhatnám egy nőnek, hogy milyen fasza gyerek vagyok. Minek? Minek görgessem magam előtt a szart? Hazug embert előbb utolérik mint a sánta kutyát.
    Mikor lesz cikk a rendes fiúkról? :) ;)

  41. Tudjátok mi a legfurcsább? Hogy az én seggfejem úgy csinált hülyét belőlem, hogy még csak szerelmes sem voltam….a sokadik szakításkor már kimondottan gyűlöltem és mégis visszavettem. Hááát nóóóóóóómális vagyok? Nem. Most próbálom lerázni végleg és higgadtan, ugyanis fázisai vannak ha szakítok: ígérgetés, sírás, majd zsarolás, fenyegetés, megint könyörgés. Nem lesz könnyű, de megvívom a csatát!! 5 évet vett el az életemből!! Ja, kijelentette, hogy nála jobban soha nem fog szeretni senki és, hogy ő soha nem hagy el engem. Sajnos ez utóbbihoz tartja is magát, az előbbiről annyit, hogy inkább szeressenek kevésbé, de ne fojtsanak meg a “szeretetre” hivatkozással.

  42. Ez ennnél sokkal egyszerűbb. Csak két féle seggfej létezik. Az egyik az, aki nem tudja mit akar. A másik pedig az, aki tudja mit akar, de nem kaphatja még minimálisan kielégítő formában sem.

  43. Takács Richard // április 21, 2015 - 01:51 // Válasz

    ” A seggfejek – ha már ez a terminus technicusunk mára – általában rendkívül megnyerő emberek. Kedvesek, szelídek, szerények, intelligensek, magabiztosak, figyelmesek, gyakran az elesettek és a gyengék védelmezői, az erkölcs bajnokai a felszínen. A bizalom kialakításának fázisában az őszinteséget is remekül színlelik: valóban őszinték egy sor olyan dologban, amihez nem fűződik érdekük, ezért később el fogod hinni, amit mondanak… akkor is, ha a saját érdekeik mentén manipulálnak. És főleg azért, mert azt mondják, amit hallani szeretnél. Ebben egyébként is zseniálisak.”
    Ezzel a résszel vitatkoznék. Természetesen van ilyen seggfej is, ez a ritkább, a leggonoszabb fajta. Ezzel szemben a seggfejek többsége német autóban kopasz fejjel felfújt/hormonkezelt vázizomzat-maradvánnyal, kimagasló önérzettel és a béka segge alatt lévő emocionális és/vagy intellektuális tehettséggel van felruházva. A lányok kimagasló többségét pedig ez vonzza, elképzelésem is van rá, hogy miért. Nézzük csak.
    20év van csak a hátam mögött, de olyan nővel/lánnyal nem találkoztam még aki papucsot akar és nem férfit. Minden korban és kulturában kialakult iratlanul egy férfikép, ami a non plus ultra, A férfi. Egyénenként persze változik, de több tulajdonság ismétlődik a statisztikai átlagnál. Ilyen például az “erős”. Ezt hogyan értelmezzük? Van, aki külsőleg, van aki belsőleg. Ez ismét emberi változó a képletben. Miért is hoztam akkor fel a felfújtságot? Egyszerű. Média. Mit lát benne a mai fiatal? Egy műsor címével meg tudom magyarázni: Éden hotel. Avagy Éjjel nappal Budapest. A lényeg, hogy megkérdőjelezhető erkölcsi mércével rendelkező “izmos” “szép” férfiak … “férfiak”, erősen seggfej módjára élik mindennapi életüket, kamerák előtt, semmit nem szégyellve. Innentől példaként látják a fiatalok őket. Miért is? Ügyes rendezői munka. A fiúk azt látják, hogy a “kialegnagyobbkan” presztizskérdés életbevágóan fontos, és megpróbálnak hasonulni hozzájuk. A lányok/nők (arra nem térek ki, hogy a párválasztás területén kívül még mennyi ponton változnak, nem ehhez a kérdéshez tartozik de megsúgom, sok baj van) helyzetében itt csak annyiról van szó, hogy ösztönösen a kianagyobbkan játék általuk megítélt győztesének a tulajdonságait kezdik el tudat alatt keresni, mivel látják a fiúk/férfiakban bekövetkezett változásokat, igen könnyű helyzetben vannak ahhoz, hogy az ösztöneiket kövessék. Torz önkép a férfiakban, amit lekövet a nők torz férfiideálja.
    Szerintem…

  44. he he Popper Pétert ajánlom.Pár közmondást és a régi ókori görögöket.Tőlük lehet tanulni

  45. A pszichológia szerint ha a ffi és női nemi karaktert egy skálán ábrázoljuk, akkor a ffi oldalon a szadista, a női oldalon a mazochista a végpont. (Hangsúlyozom, a végpont!! Nehogy valaki azzal jöjjön, h azt állítom, h a ffi szadista a nő meg mazochista!) Én ezt nagyon igaznak láttam eddigi életem során. Talán ez magyarázza, h fiatalon a jófiúk iránt nem érzünk vonzalmat. (És ez magyarázza nyilván a bántalmazó karakterek irracionális újraválasztását bizonyos nőknél). Később, a korunk, az élethelyzetünk változásával más “erények” kerülnek előtérbe. Arról nem is beszélve, h létezik szenvedély-, és társszerelem. A kettőnek teljesen más az érzelmi intenzitása és időbeni lefutása is. Nem szoktunk óriási szenvedéllyel belehabarodni a jófiúkba, de aztán, az érettebb éveinkben – szerencsés esetben – mély és életfogytig tartó odaadó kapcsolat szinte csak velük képzelhető el. Aztán van egy “tétel”, amit nekem például igen nehéz volt belátnom és elfogadnom, de amikor megtettem, hihetetlen pozitív hatása volt: Minden!!! kapcsolatért 50% felelősség a tied! Olyan könnyű az egyoldalú vád: Mert az a barom egy igazi seggfej! Lehet, h az, de a másik oldalon meg én voltam a barom, h a jeleket vagy nem értettem, vagy nem törődtem velük.

    • Inkább bizonyos pszichológusok szerint. Szerintem az ilyen sztereotípiák azért károsak, mert tovább erősítik a meglévő, negatív jelenségeket. Nő vagyok, a skálán közelebb állok a mazochizmushoz, a Józsi meg a szadizmushoz, ma is lekevert egy pofont, de hát már Zámbó Jimmy is megénekelte, hogy egy jó asszony megbocsát. Szerintem a szocializáció okozza ezt, nem a természet adta, és fel is lehet számolni. Csak baromi nehéz.

  46. Érdekes téma érdekes és tanulságos hozzászólásokkal..
    Én annyit tennék hozzá,hogy sok párkapcsolati probléma otthon kezdődik-lányoknak az apakép (vagy a hiánya) a fiúknál pedig az anyáé
    Az otthoni szülői kapcsolati minták,a történések amit valaki látott,átélt gyerekkorában-ezek szerintem meghatározóak a párválasztásnál..
    Meg kell nézni milyen volt a kapcsolat apuval,anyuval,és milyen feloldatlan konfliktusokat hozunk gyerekkorunkból ezen a téren amit meg akarunk oldani azzal,hogy újraéljük az akkori szituációt !! :) Milyen típusú partner bukkan fel újra és újra az életünkben..és mit akar ez nekünk mutatni??
    Ez a megközelítés talán hasznosabb mint mindig a másikat okolni mindenért..:)

  47. Szabó Amália // április 21, 2015 - 12:36 // Válasz

    Van ebben a műfajban mindkét nemből bőven! Aztán ki-ki arról olvas, vagy ír, amivel vigasztalódni akar! :)

  48. Gondolkodtam sokáig, hogy megírom azt, amit gondolok vagy sem. Mert egyetértek abban, hogy a cikk nagyon arra lett kihegyezve, hogy seggfej pasik, és szegény nők. A kép viszont ennél sokkal árnyaltabb. De lehet, hogy ez sokaknak nem fog tetszeni.

    Engem 11 év után dobott el egy nő, és azon kívül, hogy első három hónapban meg akartam halni, csupa jó dologra fordítottam az eltelt közel 1,5 évet. Méghozzá személyiségfejlődésre. Folyamatosan megfigyeltem, értékeltem, boncolgattam, mögé néztem, végül összegeztem. Hosszú bejegyzés lesz, és ezért lehet, hogy sokan nem is olvassák majd el, de akiknek el „kell”, azok elfogják. :)

    Úgy gondolom, hogy a legtöbb férfi jófiúkét kezdi és seggfejként végzi. Ezt sehol nem láttam még leírva a hozzászólásokban. Pedig nagyon igaz. A legtöbb férfinek van olyan korszaka, hogy jófiú, és ez szinte mindig megelőzi a seggfej korszakot. Én is jófiú voltam (vagyok) .
    Olyan, akinek nagyon fontos volt a másik ember közérzete a kapcsolatban. Aki szerette, ha a másik boldog, és kitette szívét- lelkét elé, mert hitt abban, hogy semmi oka sincs eltakarni azt. Folyamatosan éreztettem a másikkal, hogy mennyire fontos nekem, ugyanakkor nem féltékenykedtem feleslegesen, nem zártam kalitkába. Oda ment ahová csak akart.

    Összegezve magyarul elképesztő energiákat tettem bele abba, hogy jól érezzük magunkat a kapcsolatban, azaz, hogy meglegyen az egyensúly. Ennek ellenére lapátra kerültem, mert már unalmas voltam. És valóban… sosem védtem meg orkoktól, sosem fitogtattam férfiúi erőmet egy másik férfi társammal szemben, nem lehetett rajtam azt érezni, hogy én egy alfahím vagyok. De azért nem mert alfahím mellett nem lett volna ennyi éven át boldog.

    És itt van a lényeg. A jófiú mellett évtizedeken át boldogan élhet egy nő. Egy seggfej oldalán pedig hónapokig tart maximum az (igen meggyőző) illúzió. Majd a megalázásokat követően megint a jó fiú kell. Igazából a nőknek kell eldönteniük, hogy mit szeretnének: szenvedélyes, izgalmas első időszak után sok éves, életen át tartó stabilitást, nyugalmat, élményeket, boldog családot, megbízható apát vagy néhány hónapnyi illúziót izgalmakkal, szenvedéllyel, magamutogatással és cserébe eldobni mindent.

    Egy hölgy írta, hogy x éve van a „rendessel”, és van egy férfi, aki 24-szer vágta át, és most megint feltűnt, és ezért szakítani akarna a „rendessel”. Elképedtem. Hogy emberek ennyire ne legyenek tisztában azzal, hogy mit akarnak. És ez azért van, mert önmagukkal nincsenek tisztában, minimálisan se.

    Mert a seggfej pasit nem véletlenül választják a nők. Sokszor az sokkal inkább szól a külvilágnak (barátnőknek stb) mint saját maguknak. Persze az ego roppant eszes „lény”, mindent logikusan megmagyaráz a tulajdonosának. Így lesz a „lássa a világ milyen alfahím oldalán vagyokból, meg a de bizonytalan vagyok magamban, kell mellém egy pótlóból”, „én de szerelmes vagyok ebbe az emberbe!”

    Seggfej pasiba lelkileg egész nő nem szeret bele. Ha beleszeret azért szeret bele, mert van egy lyuk az önismeretén, önbecsülésén, önértékelésén, és azt a hiányt pótolja egy magabiztosnak tűnő párral. Persze ezzel sokszor nincsen tisztában az ember, akkor sem ha azt gondolja, hogy ő vele aztán semmi gond sincsen. Az, hogy ez kiderüljön, ahhoz elképesztő mélyre le kell ásni, és ezt az ásatást nagyon kevesen vállalják be.

    A seggfejeket maguk a nők termelik, nem csak úgy lesznek maguktól. Olyan megsebzett hím egyedekből kerülnek ki, mint amilyen én is vagyok, aki azt érzi, hogy kegyetlenül kihasználták.

    Annyi, hogy én erős voltam, és szembe mertem nézni magammal, hogy én hol és mit rontottam el. Nem varrtam az egészet a másik nyakába, terápiára is elmentem azért, hogy tisztán lássak, és ne vádoljak mást ok nélkül. Én úgy döntöttem, hogy csak azért sem leszek seggfej, és ismét hagyom, hogy „ide lőjetek” felfogásban éljem meg a következő szerelmeket is.

    De kérdem én, hány férfitársam meri bevállalni ezt a rohadt fájdalmas önismereti utat? Na, belőlük lesznek a seggfejek…önvédelemből. És nem is kárhoztatom őket, én is hónapokon át agyaltam, hogy rálépek erre az útra, vagy inkább „visszaadom” másnak a kölcsönt, hiszen az sokkal könnyebb, és ráadásul közben én nem is sérülhetek. És a nők többsége sem vállalja be, ugyanis ha bevállalnák őszintén ezt az utat, akkor semmi szükség nem lenne a seggfejekre. Mert az egészséges lélek nem a megaláztatást, alárendeltséget keresi. Az út végén pedig pont ilyen emberré váltam, és válhat bárki, aki nem csak rálép, nem csak kóstolgatja, hanem végig is megy rajta.

    • Szabolcs, nem vitatva a személyes tapasztalataidat, szerintem a jófej vs. seggfej tipológia egy kicsit torzít. Nekem az volt a meghatározó, hogy valóban _én_ kellettem-e (az eszem, a humorom miatt is, nem csak a külsőm miatt), vagy mint az egyszeri PUA-fórumozónak, kellett egy nő, lehetőleg csinos, lehetett vele szexelni, de a jelleme nem volt érdekes. Utóbbi típusból kijutott pár (mármint nem voltak PUA-fórumozók tudtommal :), de ezeknek a kapcsolatoknak elég hamar végük is lett. Természetesen az is lehet, hogy az egyik ilyen exemnek én voltam a csini barátnő, de ennyi, míg mondjuk az előző vagy a következő barátnőjét már emberként is értékelte. Nem tudom.

      • A seggfej alapból nem érdeklődik őszintén irántad. És az aki lelkileg egyben van azonnal kiszúrja azt, hogy ki az akinek az érdeklődése őszinte és nem áll meg mondjuk a lába között. :) Igazából mindenki, aki nem az emberért magáért szereti a másikat, hanem csak a külső körülményei miatt az egy seggfej (nő és férfi egyaránt). Szóval azt te is elég hamar le tudod szűrni, hogy miként is néz rád az éppen aktuális párod, ha te saját magaddal tisztában vagy.

  49. Talán rosszul látom, de szerintem alapvetően kevés a valóban seggfej. Nem a megmentési mánia miatt mondom, hogy majd mi nők megváltoztatjuk őket, hanem az én tapasztataim mások. Arra gondolok, hogy bár én is összeakadtam valakivel, aki velem seggfej volt, annak ellenére, hogy én határozottan NEM vagyok seggfej, mégis bizony voltam már seggfej életemben én is, nemcsak szituációban, hanem kapcsolatviszonylatban is.
    Én ennek számos okát látom, ahogy másoknál is. Egyrészt az épp aktuális (nem napi, hanem életpozíciós) lelkiállapot nagyon befolyásolja a többi emberhez való kapcsolódást. Ha épp teljesen ki vagyok csinálva, mert egy előző kapcsolat évekig tartó kálváriája, se-veled-se-nélküled fájdalma kiürített, magam sem tudom, mikor vagyok kész újra adni. És ki leszek, ha ebből sikerült kimásznom. Mondhatjuk, hogy ne menjünk bele másik kapcsolatba, míg az előző bennünk nem ért véget, de néha az önfenntartás miatt is megtesszük, néha azért, mert azt hisszük, hogy már okék vagyunk, különösen, ha már évek teltek el. És ha épp nem vagyunk önmagunk teljes birtokában, a választásunk valószínűleg félrevisz. (Egyáltalán választás-e?) Naplót írok. De nem is kell hozzá, hogy tudjam, két kapcsolatomban is kimerítettem az abszolút seggfej fogalmát. Közben persze nem így éltem meg, ki sem láttam a saját démonjaim mögül. Nem akartam bántani senkit. És ahogy meggyógyult a lelkem, el is múlt a “seggfejségem”.
    Másrészt egy nagyon fontos dolog: hogy kire hogy reagálunk. Mert az emberi kapcsolatok mindig két emberen állnak. Van, a mai napig van olyan, akire egyszerűen bekapcsol a barom énem, mert irritál a mártíromsága. Pl. Mivel nem akarok seggfej lenni, kerülöm, mert egyszerűen csak nem passzolunk össze. De mi van, ha közben valami nálam nagyobb, elementáris erő – szerelem – odahajt hozzá?! Ha megfogalmazni sem tudom, miért reagálok rosszul rá? Ha csak lassan és alig észrevehetetlenül történik és lassan áll össze a kép. De nem tudok kilépni. Mert mondjuk túl a szexualitáson imádom a stílusát, az empátiáját, az intellektualitását. Akkor megpróbálom megváltoztatni a saját reakciómat. Aztán, ha az nem megy, akkor őt (mert állandóan rossz embert csinál belőlem, olyan tükröt tart, amibe belenézni rossz, fáj, szégyenletes). És aztán kudar-kudarc-kudarc után valaki megszakítja a kapcsolatot.
    (Szerencsére én nem jártam így, de láttam ilyet.)
    Aztán azt látjuk, hogy az eddig seggfej egy másik kapcsolatban nem az, mert ott a kölcsönös egymásra ható dolgok mások, kiegyensúlyozottabbak. És mindkettő boldog és kölcsönös kapcsolatban tud élni mással. Csak egymásra rosszul reagálnak.
    Mellesleg én is hiszek benne, hogy vastagon benne van a szülői kép, a szülői minta, és a szülők házasságának mintája is. Ami valakinek természetes, az másnak nem az, és amit én normálisnak tartok, az másnak seggfejség, és amit más tart normálisnak, az számomra kínzóan seggfejség.
    Persze valóban vannak született seggfejek. De én a kompatibilitásban jobban hiszek. Hogy azzal szokott gond lenni. És persze fájhat, hogy aki engem kicsinált, mással egész máshogy viselkedik, de ez máshonnan nézve lehet pozitív is: nem rossz embert választottam, csak nem a jót hoztuk ki egymásból.

    • ez tetszett, jókat írtál. és igen, a kis csomag, amit mindenki cipel magával a múltból, nagy lenyomatot hagy, akár akarjuk, akár nem. éppen ezért én azt is tapasztaltam, hogy aki hasonló csomagot cipelt a múltjából, mint én, azzal sokkal jobban megértettük egymást. ez akkor is így volt, ha az nem feltétlenül egészséges alapokra épülő kapcsolat volt. valami összetartott minket a testiségen kívül, sokáig nem is tudtuk, hogy micsoda. régen azt hittem, olyan egyszerű ez az egész, királykisasszony módjára. megszeretek valakit, ő is engem, és kész. ha-ha-ha. :o) még most is rácsodálkozom valahol, hogy a lélek mennyire bonyolult, és hogy két ember hogyan, hányféleképpen tud egymáshoz kapcsolódni.

    • Teljesen egyetértek. Nehéz azzal szembesülni, hogy akit egykor szerettünk, velünk seggfej volt, mással nem. És ilyenkor elgondolkozik az ember, hogy vajon mi hoztuk ki ezt belőle? Az az érdekes, hogy én is sokszor voltam seggfej – amit persze csak utólag vettem észre -, és aztán egy következő kapcsolatban, mikor sikerült levetkőznöm a seggfej dolgaimat, nem kellettem. Ez azért is szomorú, mert először éreztem magamon jelentős jellemfejlődést.

  50. Én épp most evickélek ki egy ilyen katona”seggfejből”, nem írom ki a nevét elrettentésnek, bár lehet ezt kellene, hogy nőtársaim figyelmeztessem ennek a szex/pornófüggő/érzelminulla pasinak a húzásaira.
    A cikk kiváló!!!! Pont így, és pont ilyen módon zajlik ez a dolog, én már csak tudom mivel jelenleg benne vagyok még, de a cikk elolvasása után már úgy érzem másképp látom a jelenlétem ebben a kapcsolatban.
    Még sokszor el fogom olvasni ezt az írást!
    Köszönöm szépen!! Nagyon sokat segítettél ezekkel a sorokkal, nekem aki ma reggel még nem látta merre előre, de most felsejlett a fény az alagút végén!!
    Üdv.
    Krisztina

  51. Nos Én 10 éve vagyok egy ilyen dologban benne, és nem tudok kijönni belőle.
    A Ciklikusság talált-süllyedt.
    Pont ezeket élem át.
    Tudom hogy lépnem kellene, de nem megy, egyszerűen mindig találok valami kifogást. Most még ez miatt nem, most még elmegyünk vásárolni ezen a hétvégén, még ezt a szülinapot megvárom. Ezt csinálom 4 éve.
    Mostanra jutottam el oda, hogy orvosi segítséget kell hogy kérjek.
    egyedül nem fog menni.
    Mára több barátnőm is otthagyott, mert nem bírták elviselni hogy látják hogy szenvedek ,és nem engedem hogy segítsenek nekem.
    Hiába tanácsoltak akármit, nem fogadtam szót nekik.
    Nem hibáztatom őket, nem akartak részt venni ebben a szánalomban. Mára magamra maradtam. Egyedül kell megodanom. Számos alkalmam lett volna rá hogy kilépjek, de nem tettem meg.
    Most éppen egy boldogabb hétnek nézek elébe, egy jobb szakasznak, de tudom hogy hamarosan kezdődik előről minden.
    Nem csinálhatok azt amit szeretnék. be vagyok zárva ezáltal., mintha a saját elmém is fogva tartnana.hiszen csak lépnem kellene egyet. csak egy mondatomba kerülne, de nem tudom megtenni.
    nem tudom lezárni ezt a szart. a seggfejjel. :(

    • Bocsánat, hogy megkérdezem, de valóban érdekel.
      Miért? 10 év nagyon hosszú idő. Nyilván milliószor végiggondoltad. 10 év után már a kezdeti lángolás is elhamvadt, ami esetleg felülírja az eszünk által diktáltakat.
      Mi tart mellette? Soha nem értettem az ilyet (amiért nyilván szerencsésnek is érzem magam), ezért kérdezem. MIÉRT? Persze, ha túl intim, magánügy a válasz, akkor bocsánat a kérdésért…

    • Szia Emese! Van, aki tud segíteni neked abban, hogy új életet kezdj? A materiális dolgokra gondolok, mint lakás, megélhetés. Szerintem egy ilyen bázis kiépítése a legfontosabb. Arra is lehet számítani, hogy a bántalmazód majd nem hagyja annyiban, és akár erővel, akár szép szavakkal vissza akar csábítani. Az előbbihez külső támogatás kell, az utóbbihoz belső erő. Ez az ember nincs melléd rendelve, volt és lesz saját életed. Sok erőt neked!!

    • Amit írsz az már erősen függés jellegű, mint a kábítószer, alkohol, kártya. Ez is mutatja, hogy a függés nem csak szertől lehet. Jó ötletnek tűnik a segítség kérése.

    • KEdves Emese! MÁr szerencsére nagyon sok szakirodalom áll rendelkezésre a bántalmazó kapcsolatokról. Olvass utána, keress rá. Pl: A NANE szervezet, ott van segélyvonal is. Könyvek: ” de hiszen azt mondta, hogy szeret, vagy csak bántalmazni akar?!”, Szil Péter: “hétköznapi hímsovinizmus”. ” Miért bántalmaz, miért bántalmazhat”. “miért marad” Rengeteg jó írás, ami nagyon sokat tud segíteni és megérteni a dolgokat. Én ki tudtam belőle lépni, Neked is sikerülni fog: SOk sikert kívánok hozzá!!!!!!!!!! De kurvára nem egyszerű dolog. Most még ragaszkodsz hozzá, de tényleg meg kell értened, hogy önzőnek kell lenned!!!! Ha nem, teljesen tönkre fogsz menni mellette. A másik ami nekem sokat segített akkor: csak és kizárólag a negatív dolgokra gondoltam!!!: így hoztam meg a döntést a válásról, és így soha nem bántam meg egy pillanatra sem a döntésemet. Ha a negatív dolgokra összpontosítasz segít, hogy határozott legyél, és segít a döntésedben, és abban, hogy nehogy véletlenül útközben meggondoljad magad.

  52. Emese, 10 év? Ugye tudod, hogy minden nappal egy nappal kevesebb ideig lehetsz már csak boldog az életedben?

  53. nemtudom én sem. Valószínűleg a baráti társaság, a közös dolgok, a megszokás, a szeretet, az hogy mindíg van valami amiárt úgy érzem szüksége van rám. Feláldoztam magam rengetegszer.
    Amennyit én szenvedtem azt senkinek nem kívánom. Volt itt tettlegesség, lelki bántalmazás, szinte minden nap, alázás. Születésnapok ajándék nélkül.Szilveszterek otthon egyedül, mert féltem, ha elmegyek én is a barátnőimmel ,ahogyan ő teszi a barátaival, akkor megbosszulja.
    Akkora pofon hogy lerepült rólam a fülbevaló, mert késtem 10 percet valahonnan. és igen én vagyok a hibás, mert nem lépek, de nem tudok. :(
    Kapcsolatfüggő vagyok valószínűleg, vagyis hozzá kötődöm valamiért. Amikor érzi hogy gáz van, akkor mindig más lesz, és ez van hogy tartott több évig is.
    Ezért kell már elmennem orvoshoz. :( Már gyereket szeretnék.
    Ő pedig az sem vállalja fel hogy én vagyok neki.

    • Kötődjél máshoz. Bántalmaz!! Minden szinten és manipulál!! Gyereket szeretnél? Ugye nem tőle? Ez már csak durvább lesz, hiszen mindent megtehet veled?!

    • “és igen én vagyok a hibás, mert nem lépek, de nem tudok. :(”
      Én nem akartalak hibáztatni, eszembe sem jutott, nem hinném, hogy az bármit segítene. (Bár az emberek egy részének Csernus kell a gyógyításához, a többinek nem használ.) Csak ez a “nem tudok”, ez az, aminek a mélyén lennie kell valaminek. Valaminek, amivel ő olyan darabot ad a személyiségedhez, amire szüksége van az énképednek. Lehet csak egy pici szilánk, ha az elemi hiányt pótol benned. Rá kéne jönni, hogy mi az, hogy nélküle is menjen. KELL, hogy nélküle is menjen. Mindenesetre az orvosi segítség, amit írtál, nem rossz ötlet. És ha gyereket akarsz, akkor jobb lépni, mert aki nem tudja magát tűrztőzteni, az mindig bántani fogja a gyengébbet, akár a nője, akár a gyereke az. A gyereket meg nem vigasztalja a ciklikusság épp fent levő része, neki nem választás, neki kényszerhelyzet, amit tűrni kénytelen.
      Kívánom, hogy találd meg és gyógyítsd meg a saját hiányod, hogy ne kelljen többé tűrnöd senkitől, hogy így bánjanak veled, azt adva viszonzásul, hogy “szügsége van rád”! És bocsánat, ha véleményezésnek, vagy beleszólásnak tűnne a válaszom! Kitartást és sok lelkierőt!

    • Testvérem is hasonló helyzetben volt, rettentő szar volt látni, hogy nem tudunk segíteni neki, pedig mindent megpróbáltunk, csak arra kérlek ne hagyd hogy a méltóságod teljesen megalázzák, arra gondolj, bár minden ember kicsit kapcsolatfüggő, és elveszíteni valamit és valakit akit ismerünk, nagyon nehéz, lépni kell, és ehhez kell a legnagyobb bátorság idővel sokkal nehezebb, mikor a beidegződések, már behálózzák az embert, és ha valami nem a napi rutin szerint zajlik, akkor már fusztrált lesz az ember. Ne hagyd hogy ez bekövetkezzen. Ne szakemberhez fordulj szerintem, hanem nézz magadba, és ha tényleg több a kettőnél, akkor tedd meg azt a lépést, ami egy másik irányba visz, és onnan ne nézz vissza soha többet, mindig ez az első lépés a nehéz, de a lelked miatt tedd meg. Ez olyan mint a béka és a melegvíz hasonlat, ha folyamatosan melegíted a vizet a béka alatt, akkor egyszercsak eljön az a pillanat, amikor kiugrik belőle, ez a tűréshatár. Ha hiszed hanem de Isten gyermeke vagy, és ezért ne hagyd hogy megalázzanak, lépj ha tudsz bárhova jobb egyedül, mint egy rossz kapcsolatban, legyél saját magad ura, különben sosem leszel szabad, és bár nagyon szarul fog esni, rabszolga leszel, és a barátaid ismerőseid sajnálni fognak. Én nem ismerlek de tökéletesen ismerem az élethelyzetet, amit leírsz, nő létedre az első felelős döntés annak kellett volna hogy legyen ha megüt ha megbánt, lelkileg akárhogy, hogy lelépsz feljelented. És hagyod és nem nézel vissza többet. Költözz el, kezdj új életet és csinálj valamit amivel eltereled a figyelmed!

    • Az istenért, gyereket ne (ezzel az emberrel)! Egész életedre kiszolgáltatna.

  54. Nem tőle.
    Az a gond, hogy nem mondhatom hogy szörnyű az életem, mert vannak napok, amikor minden jó és boldog, De mostanra olyan következményei lettek annak ,hogy ez a dolog zajlik köztünk, hogy félek ha nem lépek, akkor megnyomorul a lelkem örökre, és vénlány maradok. 30 alatt vagyok még. van időm. De ezt mondtam 24 évesen is. és fogy az idő tudom. Kihez kellene fordulnom?

    • “vannak napok, amikor minden jó és boldog”-olvasod te magad? Hát persze, hogy jó és boldog minden, amikor ő akarja!!
      Nehéz, ha anyagi függőségben vagy, de ha nem, akkor albérlet, szülők, barátnők, bárki jó, akinél meg tudod húzni magad. Én szobát béreltem, mert csak arra telt a fizetésemből.
      Nem maradsz vénlány, ha ettől félsz, emiatt maradsz a kapcsolatban, az nagyon rossz. Ahogy olvasom, ha vele maradsz, hamarabb leszel lelki roncs esetleg eset a sürgősségin, mert véletlenül nagyobbat üt.
      Borzasztó olvasni, amit írsz. Anyám egy alkoholistával él együtt (apám) és azt mondta, hogy neki milyen jó. Hát képzelheted. Én 18 évesen elhúztam és többet nem költöztem haza. Aztán jöttek a hülye pasik (van itt trágárságszűrő?), de negyedikre kifogtam egy normálisat, hasonló háttérrel, mint az enyém. Ha most nem lépsz, hamar 40 éves leszel. Esetleg teherbe is eshetsz és akkor soha nem szabadulsz meg tőle.

    • Első körben magadhoz kell fordulnod. Írd fel ezt a három mondatot.Mit ad nekem az, hogy vele vagyok még mindig / Mit vesz el az, hogy vele vagyok még mindig? Írj fel mindent ami az eszedbe jut a két kategóriában. Majd ha kész vagy, fordítsd át erre: Mi adna nekem az, ha kilépnék ebből a kapcsolatból? 2. Kérdés: Mi ad az nekem, hogy hagyom magam folyamatosan megalázni, eltiporni? Mit vesz el tőlem az, hogy hagyom magam eltiporni, megalázni. Majd fordítsd át: Mit ad nekem az, ha nem hagyom magam többé megalázni/ eltiporni? 3. Kérdés: Mi ad nekem az, hogy nélküle értéktelennek érzem magam? Mit vesz el az, hogy nélküle értéktelennek érzem magam? Majd a megfordítás: Mit adna nekem az, egyedül is erősnek, értékesnek érezném magam?

      Megdöbbensz majd mennyi gondolat omlik majd rád. Mindet írd le magadnak. Segíteni fog a döntésben. Az a baj, hogy az ember legtöbbször csak jajveszékel, de nem fogalmazza meg konkrétan a baját. Ezzel a feladattal nagyon konkrétan fogsz szembesülni azzal, hogy mit is ad/vesz el tőled ez az egész.

    • ” félek ha nem lépek, akkor megnyomorul a lelkem örökre,”
      Ha ilyen dolgokon gondolkozol, akkor még rég lépned kellett volna, ez nem egyszerűen kellemetlen, de ahogy érzem amit írsz kilátástalan, minél többet vársz annál nehezebb lesz.

  55. Ha meg ilyen pasim lenne, inkognitó-módban neteznék, mert ki tudja, hátha ellenőriz.

  56. Köszi a hozzászólásokat. innentől rajtam múlik nyilván.

  57. Hatalmas LIKE!!!
    Én közel 4 évet voltam ilyen kapcsolatban.
    Amit hozzá szeretnék fűzni a cikkhez, az annak a kihangsulyozasa, hogy vegyük észre az óriási kettősseget!!! “Te vagy a Nő az életemben” de nem okoz nehézséget, hogy adott esetben pofon vagjon, szó szerint.
    ” veled a legcsodasabb” de simán eltöltött egy legyottot az exel, amit persze végtelensegig tagad. Amikor azt mondod magadnak, ilyen nem létezik, egy ember nem lehet gátlástalan. Nyugodj meg, lehet, sőt, az is.
    Sajnos, fel kell tudni ismerni, ki az ” áldozat” akit az elkövető azért merészel megkarositani, mert jól tudja, megteheti, nem lesz kovetkezmenye. Harcias amazonok elkerülve :-)

    • ” ilyen nem létezik, egy ember nem lehet gátlástalan. Nyugodj meg, lehet, sőt, az is.” Ezt elhinni a legnehezebb. De ahogy olvasom a kommenteket, nem egy ilyen van.

      • Beusch, tudod miért nehéz ” felfogni”? Mert az ember magából indul ki. Tehát ha azt gondolod, te ezt képtelen lennél megtenni, ő bizony megteszi. És itt a hatalmas szakadék. Egy ketdimenzios világban elonek hogyan szemlelteted, vagy magyarazod el a háromdimenziós világot? Sehogy, abba benne kell lenni.
        Megérteni úgysem lehet a kis világukat,eés szerintem nem is kell. Ott kezdődik a baj, ha már érted :-)))))))
        Egy idősebb, aprócska hölgy mondta nekem egyszer, “vissza akar jönni, jól fejbe kell rúgni, menjen a francba” nyilván, átvitt értelem, de azt hiszem a lényeg érthető :-)))))

  58. Tényleg jó cikk. Azon kezdtem el gondolkodni közben, hogy én vajon mikor/miért vonzottam az én hasonszőrű assholejaimat. És akkor az is eszembe jutott, hogy én azért elhatárolnám a tudatos és a tudattalan “seggfejeket”. Tényleg vannak, akik ególegó üzemmódban szándékosan fel-és kihasználnak másokat, tehát seggfejek, hátha mégis bejönnek a számításaik. Viszont én úgy gondolom, mégis azok vannak többségben, akiknek fogalmuk sincs, hogy másoknak mennyit ártanak (arról meg végképp nincs, hogy maguknak még jtöbbet), mert nem látják a fától az erdőt. Az eredmény azonban sajnos valójában mindegy, ha ígyis-úgyis kifacsart citromként mászunk/dobnak ki egy kapcsolatnak nevezett valamiből.
    Egy dolog biztos a tapasztalataim alapján, hogy mindig az energiaszintemnek és aktuális lelki állapotomnak megfelelő partnert vonzottam magam mellé. Nagyjából mindegy volt, milyen elképzeléseim voltak, mit zártam ki vagy miről álmodoztam, az repült mellém, aki ugyanazt a magasságot ütötte meg, mint én. Aztán vagy én zuhantam lejjebb, vagy a másik, és itt jön a képbe egy másik kérdés, ami sokszor elgondolkodtatott.
    Vajon megértheti-e egymást egy “tudattalan seggfej” és egy lelkileg egészséges ember? Szó volt itt arról, hogy a rendes, normális pasasok unalmasak. Szerintem ezt sokszor a sérültek érzik így, mert ha valakivel nem élik meg a jól megszokott zaklatottságot, meg nem értettséget, elutasítást, szóval a bántó viselkedést, azaz minden szép és jó, akkor az számukra borzasztóan unalmas lehet. Mindemellett persze vannak ténylegesen és rémesen unalmas fickók, akik szerintem saját maguknak is unalmasak, velük nem tudom, mit lehet kezdeni :o)
    Az én lelki szemeim előtt nagyjából úgy jelenik meg egy jó kapcsolat, amikor nem csak együtt szárnyalok a másikkal, de ugyanazt a levegőt mindkettőnknek nagyon jó is belélegezni. :o)

  59. @ rabbyn
    Én viszonylag rövid idő után megkaptam, hogy nem húzódok a háttérbe, ugyanakkor túl görcsösen igyekszem alkalmazkodni, miközben nem elégszem meg azzal az idővel, amit velem tölt (a munka után és az alvás előtt) stb. Nekem az a mondat talált be és kísért, hogy “Szeretném tudatni Veled, hogy számomra ennél sokkal több volt ebben a kapcsolatban, mint ami most véget ért.”
    Hiába tudom, hogy hiteltelen a kijelentés…hogy nem ő az Emberem. Ettől a mondattól valahogy nehezen bírok megszabadulni.
    Talán majd a IV. szakaszban? … :)

    • Remélem, hogy április óta szabadultál a mondattól, de azert leírom, hogy ez tipikus! Nagy szavak amelyek mögött nincs tartalom. Persze sokszor belelátunk valamit.
      Naplót írok és egy mostani szakításom kapcsán elolvastam egy nagy adag múltamat – nagyon meglepődtem. A férfi akibe akkor voltam belecsavarodva ma már nem jelent semmit, bár néha felhív beszélgetni mint haver. Éppen ezért megdöbbentő volt, hogy annó vele hasonlókat éltem át mint a mostani ex-pasimmal.
      Hogy mi volt az egyik közös pont? Természetesen a szavak, amelyek mögött nem volt tett.
      Feldmár mondta egyszer, hogy ha valaki mond valamit és tesz valamit és a ketto nem fedi egymást, akkor nagyon vigyazzunk,mert a szavak hipnotizálnak és el fogjuk hinni, összpontosítsunk hát a tettekre. A másik tipp egy baratnőm haverjától érkezett: ugy kell nézni egy férfit mintha néma film lenne – nem figyelni arra amit mond, csak arra amit csinál. Egyes férfiaknál egyből látszik, hogy szinte csak dumál….

  60. Azok a nők vagy férfiak, akik annyi párkapcsolati intelligenciával sem rendelkeznek, hogy felismerjék a seggfej-típusú embereket ill. akkor sem lépnek ki a kapcsolatból, ha rájöttek, seggfej-játszmában vannak, szerintem megérdemlik a sorsukat. Kettőn áll a vásár, ha valaki eleve passzív, naiv áldozatként viselkedik a húspiacon, meg fogja találni a maga kapitális seggfejét.

    • Nagyon zavar az áldozathibáztatás, talán azért, mert hihetetlen érzéketlen dolognak tartom. Emellett azért is, mert butaság, és hamis biztonságérzetet nyújt – neked. “Velem ez nem történhet meg, mert én párkapcsolati intelligens vagyok”. Hát tegyük fel. De ettől a másikat, aki egyébként marhára nem biztos, hogy kevésbé az, mint te, lesajnálod, sőt.
      “szerintem megérdemlik a sorsukat” hát ez meg empátiából és érzelmi intelligenciából nem pont ötös.

    • Igen, hasonlóképp érzek. Ez egyfajta önvédelmi mechanizmus: “én érzelmileg intelligens vagyok, velem nem fordulhat elő, hogy kihasználnak”. Ugyanakkor viszont ha valakiből hiányzik az empátia és az áldozathibáztatás is megjelenik nála, akkor… hmm, nem biztos, hogy érzelmileg annyira intelligens, mint hiszi.

  61. Nagyon jó a cikk, sajnos magamra ismertem. Úgy kerültem egy poligám kapcsolatba, hogy fogalmam sem volt róla. Élettárs és még 2 szerető volt még mellettem, de senki nem tudott a többiekről, csak az “alfahím” gyűjtögette a skalpokat.
    Idő volt mire a sok kis gyanús jel összeállt és akkor sem mertem elhinni, ilyen tényleg van. De van :( Mikor szembesítettem a tényekkel, a szemembe hazudott, letagadta az összes többi nőt, semmi köze hozzájuk, nem számítanak.
    Hónapok teltek el azóta, hogy azt mondtam, menjen, nekem ez nem kell. Majd beledöglöttem, hisz addigra jól belezúgtam. Én nem szégyelltem segítséget kérni szakembertől, mert az önbecsülésem, önbizalmam teljesen leépült.
    7 hónap kezelés után rendben vagyok, csak a szívem sajog még egy kicsit. Nem érte, hanem attól a csalódástól, hogy őszintén szerettem és így átvágott, hónapokon át folyamatosan hazudott.
    A mai napig felbukkan, próbálkozik. Elküldöm szépen, elküldöm csúnyán -de újra és újra megtalál.
    Már kb 6 emailcíme van letiltva a postafiókomban…
    Lesz olyan, hogy végleg eltűnik????

    • Lesz, ha már végleg túlléptél rajta, de ehhez kell, hogy ne találkozzatok, és hogy ne gondolj rá, illetve egy erősebb inger, egy új szerelem

      • Nem találkozunk, eszemben sincs. Csak emailen “zaklat”, mindenféle újabb és újabb emailcímről. Előre nem tudok gondolkozni, mit találhat ki még, így ha jön egy új címről email, az is szűrésre kerül. Volt hogy ismerős nevében írt, elkezdtem olvasni, majd pár mondat után rájöttem, ez is ő.
        Nagyon kemény munkám volt mögötte, hogy összekaparjam a romjaim, nekem ő már nem jelent semmit. Szívjon vele más, nekem életreszóló lecke volt.

        • e-mailen?
          ne emilezz :-) csinálj mást felejtsd el, és menj ki a szabadba :-) könnyű azt mondani, tudom, de valahol ezen az úton van a megoldás… hidd el

        • Talán egy új emailfiók készítése, és ennek megadása a fontos embereknek, a régit meg csak néha megnézni, is segíthetne. :-)

    • Szia! 7 hónap? Én közel 2-nél tartok. Odáig fajult a dolog, hogy ma meg kellett vedenem magam… Egy paprikasprayvel….vége kell, hogy legyen! Remélem ez a mai kellően hatásos volt a számára…. :-(

  62. Nem csodálom hogy így járt…élettárs és még 2 szerető. Nem igazán hosszútávú előnyös megoldás.De ön választotta e helyzetet talán nem tévedünk nagyot mi sem a végkifejletben.Egy dolog azért fontosabb a másik ember ismereténél…mi magunk.Már csak egy kérdésem marad a végére: egyes emberek miért nem keresik a tiszta helyzeteket és miért mennek bele a “majd beledöglöttem” helyzetekbe? Élettárs s még két szerető…..ilyenkor úgy érzem az emberi kapcsolatok fejlődésében lemaradtam.De legalább a “beledöglöttem”érzés kimaradt…:)

    • Talán félreérthetően fogalmaztam az elején. Nem tudtam a többiekről! Mikor megismerkedtünk, egyedülállónak mondta magát. Ha tudom, hogy háremhölgynek kellek, szóba sem állok vele! Sosem mentem bele ilyenbe, ezután sem fogok,
      Én azt hittem, ketten vagyunk a kapcsolatban. Később döbbentem rá, korántsem. Ezért volt a “beledöglöm állapot”, mert időközben megszerettem, mire rájöttem, átver.
      Lehet, hogy gyanakvóbbnak kellett volna lennem, de fel sem merült, hogy ilyen emberek is vannak.

      • én is jártam így, igaz, az én esetemben “csak” egy állandó, tartós barátnőre derült fény, majdnem fél évvel (!) később, és persze akkor már én is belezúgtam. először azt hittem, direkt csinálta így, hogy több vasat tartva a tűzben, majd megtartja a “legjobbat”. de mint megtudtam, azóta is ugyanazzal a barátnővel él. ki tudja, ki más volt még, akiről nem tudtam.. én nem gondolom azt, hogy csak emberismereten múlik. ennek a srácnak a szeme sem rebbent,ha hazudott, semmilyen mozdulata nem árulta el őt. mondjuk nyilván nem is erre figyeltem.. konkrétan a saját barátnője árulta el azzal, hogy egyszer megjelent a jelenlétemben. a srác meg úgy tett, mintha mi sem történt volna..bár a csalódás(ok) után az ember lánya óvatosabb, és sajnos sérülékenyebb is, de minden potenciális kapcsolatba úgy belemenni, hogy állandóan a jeleket figyeljem már a kezdet kezdetén, elég fárasztó. hogy az emberismeretem jobb lett-e? nem tudom. inkább talán úgy mondanám, kevésbé vagyok naiv… de attól még fáj az ilyen.

  63. Emberismeret Beusch…emberismeret.De a kapcsolatok fejlődésének folyamata van.Tanulási folyamata,legfőképp.Sokan vagyunk így ezzel,csak van aki bevallja s van aki hallgat róla.De kétségtelen,ilyen esetekben a legnagyobb harc bennünk az elme és az érzelem között zajlik.Az elme mondja:…nem látod…miért nem veszed észre és miért nem lépsz,miért nem hallgatsz rám! A szív mondja:…biztosan nem jó látod,ő szeret csak te nem érted meg őt…adj még neki esélyt! De bevallhatjuk utólag,mindig az észnek van és lett igaza.Csak azok a fránya érzelmi szálak! Nem akarnak egyből elszakadni…..

    • Igen, a szív és az agy bennem is harcolt egy rövid ideig, azután is, hogy elküldtem. De rájöttem, bármennyire is szerettem, ez nem egyszeri botlás volt, hanem módszeres, tudatos, hosszútávú átverés, megalázás. Ő nem fog megváltozni, én meg ebben képtelen lennék élni.
      Nem vagyok már tini, sőt, de eddig soha nem csaltak meg, nem vertek így át.
      Azt hiszem, már sosem leszek olyan, mint előtte. Az a gyermeki őszinteséggel bízó ember kihalt belőlem… :-(

  64. Sokszor nem azért döglik bele itt sok hölgy, mert annyira hiányzik neki az adott személy. Sokkal plasztikusabb oka van. Az egó nem akarja beismerni, hogy hatalmasat tévedett, hogy brutálisan rászedték, hogy az orránál fogva vezették ezért kitalál egy olyan kerettörténetet, hogy: megalázott, megvert, de még mindig nagyon hiányzik, és amúgy is vannak jó napjaink.

    Ennyit tudatosítson magában mindenki, és még annyit, hogy egy szart kapcsolatban lenni rosszabb mint egyedül békében, jóban lenni saját magunkkal egyedül.

    Ajánlok egy sorozatot megnézésre. Még csak egy évad ment le belőle, de pontosan megmutatja azt, hogy azt, hogy az “elveszett éveket” fel lehet fogni tragédiaként, de úgy is ahogyan azt a lány teszi a sorozatban. Minden döntés kérdése.

    A címe: Unbreakable Kimmy Schmidt – google a te barátod :)

  65. Hát, a nőknek nem a pénz, a hírnév, a menőség után kéne menni, és akkor nem tapasztalnák ezt… ha én fiúként az első percben látom, melyik fiú kamuzik, ez látszik a stílusból, a mozdulatból, hangsúlyból, akkor a nőknek – akiknek elvileg nagyon jó érzékük van az érzelmi dolgokhoz – látni kéne.

    Azok a nők, akik – jajj, miért mindig rossz pasit fogok ki: hát azért, mert csak ugyanabból a pakkból válogat. Nem kell mindig a legmenőbbet, a leggazdagabbat, legvagányabbat, és leghíresebbet választani (helyfüggő persze)… és akkor nem lesz ez…

    • Lala, ez így van, de TELJESEN másról beszélgetünk. Az, aki külsőségekre – menőség, gazdagság, vagányság és híresség – megy, az egy teljesen más történet, és itt esik róla szó, tessék szíves a megfelelő poszt alatt érvelni: https://barokeszter.hu/2015/04/02/aki-not-vesz-maganak-es-akit-meg-lehet-vasarolni/

    • Ez hülyeség, és ezzel a sikertelen férfiak takaróznak csak. Miért baj az, ha a nők a biztonságot keresik? Ez teljesen normális elvárás egy igazi férfitől, hogy ne legyen földönfutó. Ezt olyan rosszul fordítják le férfitársaim és pont azért, mert sokkal könnyebb emögé bebújni, mint a sikerért megdolgozni. Természetesen a hírnév, a menőség más tészta, bár szerintem az nem baj ha valaki legalább nem lúzer.

      Egy sikertelen férfi ugyanúgy átverhet egy nőt, arról nem is beszélve, hogy jó eséllyel folyamatosan kevésnek fogja magát érezni. Na annál rosszabb nincs mikor olyan párral vagy aki tele van kisebbségi komplexussal…

      • Én pl. ugyanazt várom egy férfitől, amit magamtól: kitartást, erőt, bátorságot. Nem többet, nem kevesebbet. Mert együtt jó építeni, nem pedig támaszkodni valakire.

        • Pontosan. :) Ugyanis hidat építünk közösen, nem pedig mi építjük, a másik meg kilopja az alapját, és erős hajót építünk közösen a háborgó tengerhez, nem pedig mi építjük, a másik meg lékeli. Márpedig egy nem építő kapcsolatban pontosan ez történik.

      • Nem a nők vrnak iztonságot egy kapcsolatban, hanem az emberek, és nem a férfitól lehet elvárni, hogy ne legyne földönfutó, hanem – ma már – az embertől, a nőtől is.

  66. Szabolcs, igazad van, a csalás és hazugságok ténye fájt és bántott piszkosul. Miért nem lehetett őszintén elmondani, ez van, ilyen vagyok, kell vagy sem, válassz.
    Azt vallom amit Te is írtál. Inkább egyedül, mint egy méltatlan, megalázó, romboló kapcsolatban!!! :-)
    A sorozatról nem hallottam, de köszönöm a tippet, megkeresem!

  67. Bocsánat, de nem arról beszélgetünk, hogy a különféle mentális – vagy egyéb – betegségekben szenvedő emberek seggfejek. Arról van szó, hogy az a seggfej, aki a vélt vagy valós betegségét eszközként és kifogásként használja a bántásra, és ezzel súlyos kárt tesz a szeretteiben.

    A poszt a seggfej definíciójával nyit, amiből világossá válik az, hogy bánt, elnyom másokat. Később kiderül, hogy ennek az oka többnyire az, hogy ő maga is sérült: a lényeg az, hogy ez magyarázat, de nem kifogás arra, hogy továbbra is bántson.

    Ha a páromról, akit szeretek, kiderül, hogy – mittomén, mondok egy példát – borderline személyiségzavarban szenved, akkor mellé állok, és támogatom a gyógyulásban, kezelésben, normalizálódásban. De ha a segítségemmel visszaél, ő maga nem akar gyógyulni, kezelésben részt venni, normalizálódni, és közben elnyom, megaláz, manipulál, megcsal, megver, akkor fogom magamat, és otthagyom, mert nem vagyok mártír, és ha létezne sem volna célravezető a kényszergyógykezelés: amíg belső motiváció nincs a változásra, te nem tudsz mit tenni, csak tönkremész a kapcsolatba.

    Na, vili? :)

  68. Azért nem mert…szerinted az ilyen ember aki 3 nőt mászik meg egymással párhuzamosan, az lehet őszinte? Dehogy lehet, ilyenre ne is gondolj, tőle nem várhatsz őszinteséget. Sőt szerintem külön élvezi, hogy úgy mozgat nőket egymástól függetlenül mint a mazsorett bábukat. Nőben én is ismerek ilyet, nulla, azaz nulla tisztelet van benne a másik iránt.

    Örülök, hogy segítséggel sikerült kilábalnod a dologból. Az már sokat elárul az emberről, hogy mer segítséget kérni, mert ez az igazi bátorság nem az, amikor egyedül megyünk küzdelembe, úgy, hogy már az első kardcsapásnál tudjuk, hogy egyedül esélyünk sincs, de mi hősi halált akarunk halni :)

    A sorozat nem kapcsolat végéről szól, de ad egy friss nézőpontot. Nem veszítesz vele :)

  69. A párkapcsolat lúzereknek való érzelmi addikció. Egy autonóm személyiségnek nincs szüksége a másoktól való függésre, önellátó az élet minden területén.

    • Majd még nősz egy kicsit és pontosan megérted, hogy miért hibás az állításod. Nem azért lesz párod, hogy függjél. Jó eséllyel neked csak ilyenben volt eddig részed, Attól, hogy párban vagy még lehetsz független, csak ezt is meg kell tanulni. Ilyen felfogással viszont bajosan fogod. :)

      • Ahogy egy bölcs Férfihangos hozzászóló írta (nem én) a napokban: a párkapcsolat kapuját a férfiak őrzik, a szexualitásét a nők. Magyarul; a nő inkább érdekelt a kapcsolatban, míg a férfi a szexben.Értelemszerűen mindkét esethez 2 ember kell… és amiben én vagyok érdekelt, azt a másik által érhetem el, valami kompromisszumnak hazudott maszlaggal . Ezért idegen nekem ez a hozzáállás egy férfitól Szabolcs, annak ellenére, hogy a magadfajta – ritka példákra – van leginkább szüksége a társadalomnak,a gördülékenység békesség szempontjából. A “bölcs férfi” – talán így nevez titeket a “hölgykoszorú”, amelynek a nap 24 órájában meg akartok felelni, ti; fehér lovagok. Mint mondtam, nagy szükség van rátok… de sosem lesztek maradéktalanul kifizetve, mert a jó embereket ritkán fizeti meg az élet. Ki-ki döntse el szerintem, hogy jó ember akar-e lenni, avagy tartalmas pluszos életet szeretne élni.

        • “Magyarul; a nő inkább érdekelt a kapcsolatban, míg a férfi a szexben.”
          Ez ostobaság, ha megbocsátasz. A nők pont annyira érdekeltek a JÓ szexben, ahogy a férfiak is pont annyira érdekeltek a JÓ párkapcsolatban, mint a másik nem. A nők abban nem érdekeltek, hogy a pasi önzőn a saját kielégülését keresse (csak).

          • A férfi inkább a családban érdekelt, ami SAJÁT gyermeket – azaz társadalmilag elfogadott sőt elvárt – életcélt garantál neki. Lehet ennek előszobája a párkapcsolat, ez nem vitás.
            Ahogy nyilván a valóban jó párkapcsolatban is lehet érdekelt, de nem annyira mint a nő. A párkapcsolatból sosem a férfi profitál elsősorban, hanem a társadalom és a nő. (ez nem zárja ki azt, hogy a férfinak nem lehet jó) A család az megint más, de arról mint intézményről, lassan már nem is érdemes beszélni.

        • “bölcs Férfihangos”? :) :) :) Elnézést, de ilyen szóösszetétel nem létezik.

        • “a nő inkább érdekelt a kapcsolatban, míg a férfi a szexben”

          Ez a patriarchális család- és társadalommodellre jellemző, ahol a párkapcsolatba való anyagi befektetés többé-kevésbé inkább a férfire hárul, mint közös feladat; a szex pedig inkább a férfi kielégülését szolgálja, mint a közös élvezetet.

          Én nem tartom jónak ezt a modellt. Viszont nem látom tisztán, hogy hogyan ítéled meg. Vannak a férfi (és hasonlóan a nő) számára előnyei is és hátrányai is. Úgy tűnik, hogy a férfit érintő előnyöket élvezni akarod, a hátrányokat pedig nem akarod elfogadni. Szerintem az előnyei és a hátrányai csak együtt léteznek, és értelmezhetők.

          Konkrétan, és durván leegyszerűsítve:

          Elvárások: a férfi szexet akar, a nő pénzt.
          Lehetőségek: A férfi pénzt tud adni, a nő szexet.
          “Együttműködés”: A férfi szexet kaphat a nőtől, a nő pénzt kaphat a férfitól.
          Hátrányok, kockázatok: A férfi megzsarolható szexszel, és kihasználható anyagilag. A nő megzsarolható pénzzel, és kihasználható szexuálisan.

          Ha valaki – akár férfi, akár nő – ezt a “kapcsolati” modellt választja, akkor az előnyei mellett el kell fogadnia a lehetséges kockázatait is. A “hátrányok, kockázatok” részben leírt megzsarolhatóság és kihasználhatóság tekintetében a férfiak és a nők kollektíven “kvittek”. Ez alatt azt értem, hogy azt mondani, hogy a férfi és a nő közül valamelyik “inkább” kihasználja a másikat, csak az egyes, egyedi kapcsolatok esetében van értelme kijelenteni. Szerintem társadalmi szinten egyik nem sem “jobb” ilyen szempontból, mert mindkét oldalnak megvan a másikat kihasználó tipikus magatartása, sőt, szubkultúrája. Sőt, kölcsönösen fenntartják és kiszolgálják egymást. Konkrétan: amíg lesznek szexéhes, szexszel zsarolható férfiak, addig lesznek anyagilag kihasználó nők, és amíg lesznek pénzéhes, pénzzel zsarolható nők, addig lesznek szexuálisan kihasználó férfiak.

          Itt most csak arról az esetről beszéltem, amikor a maga módján mindkét fél kihasználja a másikat – mindkettő seggfej, ha úgy tetszik. Ennek a leírásával tehát áldozathibáztatni akarok, hanem arra rámutatni, hogy ebben az esetben egyik fél részéről sem jogos a másikat felháborodottan vádolni azzal, hogy mennyire seggfej, hiszen ő is hasonlóan – más módon, de hasonló mértékben – az.

          Tovább is magyarázhatnám, de inkább ezt linkelem:
          https://barokeszter.hu/2015/04/02/aki-not-vesz-maganak-es-akit-meg-lehet-vasarolni/

  70. Egyetlen egy dolgot felejtettetek megemlíteni: a “seggfejek” a “jófiúkkal” szemben legalább szórakoztatóak. Tudjátok, a “seggfejek”….mint Szókratész, Diogenész, Mozart, Goethe, Voltaire, Puccini, Chaplin, Ady, Rejtő etc. és sorolhatnám tovább a “deviánsokat” :)

    • hát erre egy filmes idézet jutott eszembe
      “Ez valami szuperfilozófia Will, így leélheted az életed anélkül, hogy igazán megismerj valakit.”

    • na ezt nem ide akartam, hanem Bowie-nak :)

    • Ha a deviáns viselkedés az izgalom fokmérője, akkor még lehet, hogy én is az vagyok. Sztem viszont nem csak úgy lehet valaki izgalmas személyiség, ha szükségszerűen deviáns. Szerintem simán lehet valaki dinamikus, pörgős, szórakoztató és közben a megfelelő pontokon megfontolt, racionális, “unalmas” felnőtt. És ennek a megfelelő keveréke adja ki a szerethető jórosszfiút :D

      • roundtable.lefay@gmail.com // április 23, 2015 - 00:11 // Válasz

        Nem fokmérője feltétlenül, de egyszerűen bosszant ez a “seggfej”-jelző. 46 éves vagyok és amióta az eszemet tudom, szinte kizárólag férfi barátaim vannak. Nőként nagyon jól látom a másik oldalt. Az empátiámat pedig csak növeli, hogy én egy női “seggfej” vagyok :D ( a végén még rákapok erre terminus technicus-ra :) ). Különféle “devianciák” nem sűríthetők bele ebbe a végtelenül leegyszerűsített ( ráadásul sértő ) jelzőbe. Lehet egy kalap alá venni egy amúgy zseniális OCD-st vagy Borderline-szindrómást egy alkoholistával vagy egy kábítószeressel?

  71. Fekete Gábor // április 22, 2015 - 03:20 // Válasz

    Én egy kedves, udvarias őszinte seggfej vagyok. Hűséges nem, azt nem mondanám. De még lehetek. Nem is vonzódnak hozzám a nők. Szeretnek. Ha hűséges lennék, nem nők lennének, hanem a Nő. Kevés jelzővel,. Meg tudnám szokni. De sokan vannak, és én senkit nem sértek meg, ha nem muszáj. Keresni kell! Különben nem lesz meg. Nem lesz szoknom. Kisfiú maradok, cipelhetem a táskájukat, kinevethetnek, és akkor vagy odabaszok egy kurva nagyot, vagy visszamegyek a tornazsákomért. Asszem, visszamegyek. Akkor meglesz, meg nem is kapok ki, meg a Hegedű utcában még láthatom a szerelmemet. Ott takarít.

    • Osztán, mé’ pont ottan?

      • Eszter jól gondolom, hogy azért kérdeztél rá erre, mert neked is az volt az egyetlen hasznosítható információ? Nem tudom, hogy a nyelvtan ennyire borzasztó, vagy csak sietett, de én nem értem, hogy mit szeretne kihozni a mondandójából.

        • Én iróniának vettem, és csak kíváncsi voltam, hogy mi van a Hegedű utcában. :)

          Viszont tény, hogy jönnek meglepő kommentek. Nem az a baj, ha valaki nem ért egyet a leírtakkal, de pl. vannak súlyos félreértelmezések is, ami azt sejteti, hogy legfeljebb két bekezdést olvasott el a delikvens: TÉNYLEG VAN LEGALÁBB 10 KOMMENT, AMIBŐL KIDERÜL, HOGY AZ OLVASÓ KONKRÉTAN A FÉRFIAK ELLENI TÁMADÁSNAK, AMOLYAN “MINDEN FÉRFI SEGGFEJ”-KESERGÉSNEK VETTE A POSZTOT.

          A kognitív gondok rendesen aggasztóak, nem tudok velük mit kezdeni.

          • Én is annak gondoltam, de vannak benne zavarok, márpedig az iróniának kristálytisztán kell ironikusnak lennie :D Én az egészet elolvastam, de egy kicsit azért lejött a férfiakba rúgás, és nem azért mert felületes vagyok. Igazából a nők mostani elvárása, a csalódások és a seggfej férfiak közti párhuzamot, összefüggést jobban kidomborítottam volna. :)

  72. Többször elolvastam a cikket és a hozzászólásokat is. Kicsit megvilágosodott a fejemben a kérdés, amivel már hónapok óta viaskodok. Miért?
    De azt még mindig nem értem teljesen, hogy egy egy/két éjszakás kapcsolatban miért kell sf-nek lenni?
    Vagy jó volt, vagy nem. Ha mindkét félnek jó volt, esetleg lehet folytatás, ha nem, pápá.
    Jó volt, mert megtörtént másodszor is, nyilván nem véletlenül. Nade miért voltam az első találkozás után “csak” a baráti listáról törölve, a második után pedig számomra ok nélkül tiltva a közösségi oldalon.. eddig nem tudtam. Most már tudom.
    Köszönöm a “felvilágosítást”.

  73. Ritka nagy seggfej vagyok, mégse bukik rám senki, ez vajon hogy lehet?

  74. Hát kedves előttem szóló…nem jósolok hosszú kapcsolatokat önnek.Ez a “miért kell venni egy disznót ha csak kolbászra van szükségünk” kapcsolat elve férfiként hallva,elkeserít.Persze az utólagos reakciókat férfiként,emberként is megértem.Ön ilyen “ismerkedési elvvel ” nem hinném hogy talál érzelmi,tartós kapcsolatot.Azért minden férfit nem lehet kilóra,egy-két éjszakára megvenni.Több éves garanciával biztosan nem.Hál’istennek…! Egy tartós kapcsolat többről szól,sokkal többről de majd idővel megéli és tapasztalja. Van egy régi történet,talán tanulságos a megélésekről és tapasztalásokról. A történet: Már késő őszre járt s a parkban a padon egy öregember ült.A parkban nem volt egyedül…..aprócska gyerekek játszottak,fogócskáztak körülötte.Az öreg odaszólt hozzájuk:játszatok csak,mert lehet holnapra már mindent fehérrel takar be a tél.Milyen fehérrel?Mi az a fehér?Kérdezték a gyerekek.A hó a fehér,mondta az öreg.De,miért fehér a hó,kérdezte egy kisfiú…miért nem kék vagy piros? Én tudom,mondta az öreg,mert…….már megéltem.

  75. Kovács Zoltán // április 22, 2015 - 13:30 // Válasz

    “A nőknek nem kellenek a kedves, udvarias, őszinte, hűséges férfiak”. Azért az ilyen férfiak nevében a miért kérdés továbbra is nyitva maradt. Nagyon érdekelne, hogy a csalódás után miért nem egyértelmű, hogy legközelebb csak ilyen kapcsolatot keres. Azt nem hiszem, hogy nem lehet megkülönböztetni minimális élettapasztalattal egy olyan embert aki tudatosan azt mondja, amit a másik ember hallani akar, egy igazi értékekkel rendelkező embertől. Sajnos ezért nem tud családot alapítani egy igazi értékekkel rendelkező ember, mert sajnos ez ténylegesen nem számít értéknek a nők szemében. Aztán még azt is megkapjuk, hogy ennyi idősen biztos valami komoly probléma lehet velünk, ha egyedül vagyunk és nincs családunk, mert ugye bizonyos kor után azt mondják, hogy a jó pasik, már elkeltek, aki egyedül van, annak biztos valamilyen komoly problémája van. Biztos igaz ez a másik nemre is. Kérdem továbbra is, mit tegyen egy értékes, megbízható, szeretni tudó, figyelmes férfi, aki a gyermekei Anyját keresi???

    • Kovács Dóra // április 22, 2015 - 14:08 // Válasz

      Kedves Kovács Zoltán!
      Szerintem ismerkedj, mindenhol, ahol csak lehet. A társkereső rendezvények nem tűnnek rossznak szerintem. Rá kell szánni az időt, pénzt, energiát. A rapid randi sem rossz, azon már voltam. De még jobb ahol valamit lehet csinálni is együtt, pl. főző randi, lakat parti, tantrarandi, jógarandi, masszázsrandi.
      Ha ezekre nem szeretnél menni (de akkor nem adtál meg magadnak minden esélyt), akkor internetes társkeresőn ismerkedj, mégpedig fényképész által készített fényképpel és szakember által ellenőrzött bemutatkozó szöveggel. Fénykép és bemutatkozó szöveg nélkül gondolom eszedbe sem jutna! Hiszen ez alap, ha valaki komolyan gondolja.

      • Fényképész általi kép? Ööö..na akkor lesz csak nagy pofára esés személyes találkozáskor :) Profi szöveg, amit nem is ő írt meg? Na azzal is nagyon magát adják. Az illúziót kedveljék meg vagy magát az embert úgy ahogyan van? Szerintem egy helyen hibázik nagyon sok ember. Hogy rágörcsölnek erre. Aki elmegy ezekre a fent említett dolgokra, ha bevallja magának ha nem, már rágörcsölt a témára.

        Az igazi társ nem így jön, izzadságszagúan, hanem akár úgy, hogy észre sem vesszük, a legváratlanabb helyen, és időben.És egyszer csak fejbe kólint minket az érzés. Őt kerestük, és ő is minket. Szóval csak lazán, mert mindent elront a görcsösség, hiszen a vizsga sem sikerül jól, ha stresszelünk előtte, és bénítjuk magunkat.

    • A gond ott van, hogy az összes balfasz azt hiszi, hogy ő csak “kedves, udvarias, őszinte” :D Mindenkinek egyértelmű, hogy ilyen kapcsolatot keres, csak bocsánat, lehet hogy nem azt látja, amit a kis kedvesuvariasőszinte ha tükörbe néz. Van nekem is ismerősöm, aki ilyeneket hisz magáról, közben harminc kiló plusszal kétpofára eszi az édességet, erősen foghíjas, nyávogva beszél, épphogy elnézést nem kér minden szóért, de közben ha alkalma nyílik, süvítve tör ki belőle az agresszió, főleg ha azt hiszi, senki se látja. Természetesen kedvesudvariasőszinte, de persze olyan nőre vágyik, aki ezt azzal díjazza, hogy fullextrásan kiszolgálja. Hát ez csak normális elvárás, nem? A sok ribanc meg nem rá bukik, meg is égeti jól magát, de olyan hülye ribancok, hogy még akkor sem egyértelmű nekik, hogy ilyen kedvesudvariasőszinte kéne.

      • igen, alapvetően rengeteg embernek úgy van elvárása, hogy a saját önbecsülése a béka feneke alatt van. csak azt hiszi, hogy rendben van, mert a magáról alkotott kép túlzottan is pozitív (amilyet látni szeretne). csakhogy sokszor ez nem így van, ezért hatalmas önbecsapás az ellenkezőjét gondolni. előbb-utóbb úgyis mindenkinek a környezete fogja visszatükrözni, milyen is valójában.

    • Javaslatom,ismerkedni.Én a páromat nem oly régen egy társkereső oldalon ismertem meg.Két hónapig leveleztünk,majd az első randiból 3nap 4éjszaka lett….mint egy wellneszen. :)Tapasztalatból mondom,próbálkozni kell,kitartóan és meghozza “gyümölcsét”. Mindenkinek meg van a párja,mindegy milyen személyiségű és természetesen a rendes pasik is megtalálják előbb-utóbb párjukat és a seggfejek sem maradnak egyedül….mert a lényeg: az ember társas lény.

    • Tökéletesen egyet érzek a problémáddal, ebben szenvedek nyűglődök szüttyögök én is, több megoldás is van, amit logikai úton le is lehet vezetni.
      1.) Első felvetés szerint, a spirituális, ebben az életben az adatott meg, amit tudat alatt választottál, hogy ne legyen olyan kapcsolatod, amit a társadalom elvár, lehetne ha erölködsz és hazudozol, és magadról teljesen más képet alakítasz ki, mint te vagy, de attól nem leszel boldog.
      2.) Még várnod kell, Villás Béla szerint, ez a hosszú távú életkoncepció, amiben mindenre van idő, és minden téged szolgál, a dolgok pont abba az irányba vezetnek, és pont olyan módon, ahogy annak lennie kell, ne aggódj hát.
      3.) hazudtold meg önmagad, és csinálj egy paradigma váltást az életedben, fogad el, hogy téged minden körülmények szerint lehet szeretni, érezd át, gondold el, és várd el, ha a gondolataidat ez az élmény érzés és vizualizáció tölti meg, hitem szerint a lehetőségei korlátlanokká válnak, ne foglalkozz sose a hogyannal, csak képzeld el, és be fogod vonzani az életedbe, ehhez kell hit nem kicsit, de működik
      4.) …

  76. Ha valaki rendszeresen alázó-bántalmazó kapcsolatban találja magát, az valószínűleg azért van, mert a személyiségszerkezete erre van beállítva, ilyen jeleket fognak a receptorai. Lehet kísérletezni áthangolással, de egy mazochistából ritkán válik józan hedonista.

    • Disclaimer, újra:

      Szó sincs bűnbakképzésről, áldozati színben történő tetszelgésről.

      A gender-kérdéstől függetlenül láttam, hogy jó páran azt hiszik, hogy a seggfej – legyen az férfi vagy nő – párja minden esetben szenvedő félként tekint magára, aki semmit sem tehetett volna azért, hogy a méltatlan helyzetből kilépjen. Valóban van olyan szituáció, amiből nehéz kilépni, de általában azért nem passzív, függésben lévő emberként tekint magára mindenki, aki volt már ilyen kapcsolatban.

      Én személy szerint magamra nem áldozatként, hanem felelősként tekintek, aki vállalja a tévedéseit, naivitását, idealizmusa vakvágányát. Én persze egy privilegizált helyzetben vagyok: aki viszont egy durván bántalmazó család anyagilag kiszolgáltatott sarjaként látta meg a napvilágot, egészen máshonnan indul.

      …és itt el is érkeztünk az áldozathibáztatás problémájáig.

      Nem mindenki áldozat, de van, aki az. Épp az előző bekezdésben leírtak miatt.

      A “megérdemli a sorsát, minek jött össze a seggfej pasival/nővel, és minek maradt mellette” attitűd egyfajta önvédelmi mechanizmus, amivel azt mondod magadnak: “én érzelmileg intelligens vagyok, velem nem fordulhat elő, hogy kihasználnak”. Ugyanakkor viszont ha valakiből hiányzik az empátia és az áldozathibáztatás is megjelenik nála, akkor… hmm, nem biztos, hogy érzelmileg annyira intelligens, mint hiszi. Erre érdemes odafigyelni.

  77. Logikának ennek semmi köze Ferenc! Hit kell hozzá,optimizmus és tettek.Majd bizalom,pozitívumok és 100% eszencia önmagadból. Ha tiszta maradtál még valamennyire és a jóra fogékony vagy és adni is akarsz és tudsz,akkor nem lesz gond.Az érzelem jön magától és lobban mint a magnéziumpor az élet kémia óráján.A spirituális utadat nem ismered de megkönnyítheted a rajta való járást.Fogadd el hogy minden Érted történik hogy a dolgok történését Te irányítod és nem tégedet irányítanak…..és hogy nem működhet a valóságban a Jézusi szeretet hogy ha megütik a jobb orcád,tartsd oda a másikat is.A ma a valóság és ez nem járható a kapcsolatokban sem. Csak olyan embert szeress,aki szeret téged is….hisz egymásból “táplálkoztok”,ö visz előre téged s te általa haladsz.Ezek a tiszta kapcsolat egyik ismérvei ha más …akkor nem Igaz. Mint ahogy a szerelmet sem lehet megtanulni,átélni Rómeó és Júliából,megélni,átélni kell a valóságban. S hogy honnan is tudjuk vagy érezzük jó úton járunk? Egy idézet ide illik: ” ..mi lelkét simogatja,keresi….mi nem,elengedi.” Talán egy kicsit elkanyarodtam a fő témától,elnézést érte.Talán.

  78. Vajon miért nincs csuklóra rögzíthető poligráf készülék?Én szívesen viselném!

  79. Gyakorlatilag a bántalmazó kapcsolatot írtad le. Mert ugyebár a bántalmazásnak sok fajtája van: verbális, lelki, szexuális, testi, stb. illetve ezek valamilyen keveréke. A NANE adott ki egy könyvet erről, a cím: “de hiszen azt mondta, hogy szeret -vagy csak bántalmazni akar?” Ebben a könyvben már tényleg le van írva, hogy hogy lehet az ilyen “seggfejeket” felismerni, hogy hogyan szúrja ki az “áldozatát”, hogyan udvarol, mélyíti el a kapcsolatot, és hogyan kattan a bilincs. Mindenkinek ajánlom! Szerintem tanítani kéne az iskolában, vagy minimum úgy reklámozni, mint a szürke ötven árnyalatát. Miközben olvastam pipáltam, hogy mik is voltak jellemzők a volt férjemre… Aztán kölcsön adtam barátnőknek, és mind csak megköszönni tudta, hogy így már elkerülhető egy újabb seggfej… És sajnos az a tapasztalatom, hogy majd mindenki át esett élete során min. 1 bántalmazó kapcsolaton, de most nevezzük csak seggfejnek őket. A könyv által ki tud élesedni a “seggfejszűrőnk” :)

  80. Nekem ez annyira tetszik, amikor az olvasók megmondják, hogy szerintük ez a cikk miről kéne hogy szóljon! :):):)

    • Ezt valahol én is elég mulatságosnak találom. Úgy meg pláne, hogy elég sokat írok az egyéni felelősség kérdéséről, és erre a cikkben is külön reflektálok rá – igaz, a végén, addig nem biztos, hogy eljutnak sokan. :S

  81. Azért sokkal bonyolultabb a téma annál, minthogy ilyen módon leegyszeerűsítsük a témát. Jaj szegény áldozat, meg a faszfej. Tanultam családszociológiát, ami igen érdekes volt. Főleg azért, mert rá kellett jönnünk, hogy milyen sokféle és színes a társadalom. A pusztán gazdasági közösségtől, egészen a nyitott házasságig. De a lényeg, hogy csak a szerelemre, egy felfokozott érzelmi állapotra alapozott házasság nem hosszú életű. Amúgy a modernnek nevezett társadalomban a kapcsolat két ember döntése, felesleges hibáztatni bármelyik felet. Nekem annak idején nagymamám azt mondta, hogy olyan férjet válassz akivel jót lehet nevetni és beszélgetni, mert később már csak ez marad. És milyen igaza volt.

  82. Nagyon jó írás magáról a Seggfej-küzdelemről. Szívesen olvasnám gondolataid ennek ellenkezőjéről, a ‘NemSeggfej-kapcsolat’ hullámvölgyeiről és végéről. Mert egyre több kapcsolatban eljön az a pont hosszú eltöltött idő után, amit szerintem nyugodtan rá lehet ragasztani a nőkre, a ‘Te nagyon jó lelkű férfi vagy és nem akarlak megbántani, remélem megtalálod a hozzád való nőt’ …. Akárhogy is, nagyon sok férfi és nő a kölcsönös elfogadás képességében hiányt szenved.

  83. Ez a seggfej pasi izgalmas-rendes pasi unalmas egy nagy sztereotípia.
    Mert sok pasi rácáfol erre, mindkét oldalon, csak ezt valamiért sok nő nem akarja észrevenni.
    Az viszont tényleg igaz, hogy sok párkapcsolatban az egyik vagy mindkét fél szereti feszegetni a határokat, mintegy próbára téve a másikat, mennyit hajlandó elnézni neki. És ha azt látja, hogy sokat vagy szinte mindent, akkor ettől nem lenyuugszik, hanem tovább feszíti a húrt.
    A gyermeklélektanban tanultam, hogy a gyerekek is szeretik feszegetni a határokat, mintegy rákényszerítve a felnőtteket, hogy állítsanak eléjük korlátokat, mert ettől érzik magukat biztonságban. Szóval a fentebb leírtak alapján ezt nevezhetjük retardált viselkedésnek?
    Az előbbiekben azokra gondoltam, akik nem tudatosan, gonoszságból seggfejek, hanem csak így tudnak viselkedni, mert valamiért erre lettek kondicionálva.

    • Van amikor tudatlanul olyan gonoszsáokat követnek el, hogy ihaj. És taglalhatod nekik bárhogy, hogy valami miért nem korrekt vagy szép, esetleg miért gazemberség, mert nem értik és nem érzik mit okoznak. Esetleg mindenre válasz a “de én …” “de nekem …” vagy közlik, hogy véletlenül sikerült így, sose gondolták végig, miből mi lesz. Erről gondolom azt, hogy egy halom közülük úgy él mint valami alvajáró, és hogy milyen drive-ok munkálnak benne, max abból tudja meg, ha utólag megnézi mit követett el, mert előre halálkomolyan nem veszi észre mit csinál, akkor sem, ha nagyon célorientáltan csinálja. És azt hiszi, mentség, hogy nem veszi észre, csak épp ezerrel sarokbaszorít és durva dolgokon rángat át arccal a sárban..
      Én sem bontom seggfej-rendesre, mint fentebb írtam valahol a kisrendesek ha labdához jutnak, seggfejebbek bírnak lenni annál a seggfejnél, akinek a homlokára ki van írva. Életem legnagyobb traumája egy olyan kisrendes, balfasz, aki botlott át a saját lábán és előttem egyetlen nője volt életében húsz évig. Amikor teret kapott, egy szörnyeteg lett belőle és erős a gyanúm, hogy az előző húsz év “normalitása” csak annak köszönhető, hogy erős kézzel volt lenyomva, és nagyon megnyirbáló keretekkel körbeszorítva. Meg persze egy halom hazugság és vetítés a felszínen.

  84. Csere Veronika // április 23, 2015 - 22:51 // Válasz

    Kedves Eszter!
    Sajnos pontosan tudom milyen férfiről írsz. Ebbe a kategóriába azonban nem hiszem hogy az a férfi is beletartozik aki felesége mellett szeretőt tart, hiszen lehet hogy oka van arra hogy szeretője legyen (pl. megromlott szexuális élet egy harmónikus családi életben). Nem feltétlenül viselkedik rosszul egy ilyen férfi sem a feleségével, sem a szeretővel és nem hiszem hogy csak a lelkileg sérült férfiaknak lenne szeretője.

  85. Sok szerencsét a továbbiakhoz!

  86. Én vagyok a kivétel szindróma kapcsán…

    Másfél éve nyögök egy seggfejet, aki most összejött a(z állítólagos) barátnőmmel, akivel megromlott a kapcsolatom az előző fiúja miatt, aki a seggfej egyik legközelibb barátja. Úgy tűnik ő elég jól háziasította… Zsák a foltját

  87. Üdv mindenkinek !

    Meglátásom szerint nem ott kellene keresgélni, hogy miként jutunk ki valamiből, hanem ott, hogy miként kerültünk bele, mivel az első már csak tűzoltás, és minden bizonnyal sérüléseket fogunk szerezni, a második viszont a megelőzés.
    A szerelem se olyan, hogy csak úgy lepottyan és aztán ott van velünk, a szerelem is egy folyamat, ezért tartom lényegesnek, hogy magyarázatot adni magunknak a kiválasztásaink okairól, mert sajnos azok bőven adottak. Itt suokás mondani, hogy jön a kémia, a hormon, meg a meglátni és beleszeretni, pedig a valőság (szerintem), hogy ez mind nincs, csak elhitetjük magunkkal. Jó lenne, ha mindenkire nyitottak lennénk, majd a kommunikáció közben, megismerve a másikat szőkkene szárba köztünk a szerelem, de a valóságban mindenki méricskél, latolgat és tele van elvárásokkal a másikkal szemben, és amikor a látvány alapján kellemes az összkép, akkor elkezdünk játszani, színészkedni, megpróbálunk megfelelni a másiknak, hogy felkeltsük a figyelmét és eléárjük a célunkat, Őt magát (ez férfiar és nőre egyaránt igaz). Ez hívták régen a diszkóban szemezésnek vagy előszűrésnek. Megtetszik valaki, akarom, hát elkezdek kombinálni, hogy a másik vajon kire bukik, mit vár el, és ennek megfelelően adjuk elő a szerepjátékot. Persze a másik is így véselkedik, így megszületik a velencei karnevál, és gyönyörű “ez az igazi énem” maszkok mögé bújva megy a hódítás. Majd ha sikeresen bevettük egymást és megismertük a másik minden porcikáját és lelkének minden szegletét, ha már nincsnek további felfedezendő részek, titkok, akkor már nem lesz fontos a színjáték és szép lassan leesnek az álarcok, meglátjuk egymás valódi arcát, ami már nem annyira tetszik. És akkor jön a sztenderd mondat, hogy mennyire megváltozott, pedig nem ilyen volt, amikor megismertem. Sajnos mindig is ilyen volt, és Te csak az álarcát ismerted meg.
    Fentiek miatt én azt gondolom, ne legyenek elvárásaink a másikkal szemben, mert elvárások nélkül építkezni sem tud, nem maradnak álracok, csak önmaga, így félre sem ismerhetjük. Nem mellesleg nem az a szép, ha valakit önmagáért szeretünk és nem azért, amilyennek elképzeltük ? Amíg megfogalmazzuk magunknak, hogy nagy Ő milyen legyen, addig egyrészt mesterségesen leszűkítjük a lehetséges kört,amiből válogathatnánk, másrészt megmutatjuk mire vágyunk, így van is miről mintát venni a maszkhoz. Van olyan nő, aki a seggfej pasikhoz vonzódik és van aki az úgymond normálishoz, de egyik sem jó, mert valamilyen norma szerint behatáról, pedig egyszerűen csak nyitottnak kellene lenni másokra és hagyni, hogy a szerelem érzése ránk találjon (nem a látvány, hanem a kommunikáció és a cselekvés által). Régi mondás összenő, ami összetartozik, ezért nem keresni kell a szerelmet, csak befogadni. A seggfejek azért vannak, mert van rájuk igény, mert a másik oldal megtremtette a seggfej mítoszát, karakterét (férfiakra és nőkre egyaránt igaz), ha nem tipizálunk, ha nem teremtünk elvárások tömegével kreált embereket, akkor mindenki egyszerűen csak önmaga marad, és ez alapján lesz másoknak szimpatikus vagy épp taszító. Ezért kedves hölgyeim, ha nem akarnak seggfejeket maguk mellé, akkor a problémát a gyökerénél kezeljék. Elmúltam 50 éves és már nagyon sok embertől kérdtem, hogy írjak le egy üres lapra, hogy miként írják le a nagy őt, mit várnak tőle, és még egyetlen egyszer sem kaptam visssza a lapot üresen. Na kérem itt baj, ahogy a boldogsághoz is folyton okot keresünk, és ezért vagyunk ennyire boldogtalanok, a párunkat is folyton keretek közé akarjuk szorítani elvárásokkal, ezért nem is találnak rá oly sokan az igazi szerelemre, partnerre. Pedig mintha gyerekkorunkban rajongtunk volna a kék madár meséért, és akkor még sziompatikus volt, hogy csak az lehet örökre a tiéd, amit nem tartasz meg magadnak…Jók ezek a mesék, csak néha hallgatni is kellene rájuk.

  88. Lehet,hogy nem csak a seggfejekhez vonzódnak a nők?Mert,ha csak azokhoz,akkor a lehetséges partnereim száma osztva a megvalósultakkal támpontot adhat számomra a seggfejségem mértékének a megbecsüléséhez.A nők számára való vonzerőmnek egyenesen arányosnak kell lenni a seggfejségemmel.A játszmázás meg egy kapcsolatban akkor nincs,ha az egyik fél gumiból van.(A legbonyolultabb játszmák egyike a “mi nem játszmázunk” játszma.A spiriöntudatos egók szadizzák vele egymást.)

  89. Pasi vagyok es reszben ilyesmi akirol irtak…na mar most…az a bokkeno h valakivel ilyen voltam valakivel nem.
    Kikkel igen es kikkel nem? Azokkal akik nem kellettek elegge de kaptam valamit ilyen voltam…akik kellettek azokkal kedves jofej odaado. Ha megkerdeznenk 10/5 azt mondana rohadt narcisztikus seggfej voltam 10/5 azt h jo arc. Ezt az allapotot epp annyira a no idezi elo mint a ferfi barmennyire nehez bevallani

    • Nekem nem így tűnik. Nekem úgy tűnik, hogy ahol megteheted, ott bunkó vagy – te használtad ezt a szót. Aki ott bunkó, ahol megteheti, az BUNKÓ. Csak ahol vigyázni kell, ott vigyáz. Nagyon kevés bunkó mer bunkó lenni a főnökével a munkahelyen pl. Ha egy nő neked fontos volt, azzal úgy viselkedtél, ahogy ő elvárta, ha nem volt fontos, azzal úgy, ahogy neked jólesett, ahogy neked tetszett. Ha ezt te is bunkónak látod, akkor ezzel nem a nőkről, hanem magadról állítottál ki jellemzést.

      • Bos, nem a bunkót, hanem a narcisztikus seggfejet használtad, kérlek, helyettesítsd be az én kommentembe is ezt a kifejezést.

      • A párkapcsolati, férfi-női fronttól függetlenül: én mindig nézem, hogy a nagyágyúnak számító kollégák hogyan viselkednek nem csak velünk, de a gyakornokkal, a recepcióssal, a takarítókkal is. Aki nem csak udvarias, de el is cseveg velük (anélkül, hogy szexet akarna tőlük, haha), az általában jó ember: nem csak felfelé nyal, lefelé tapos, hanem figyel is a többiekre. Sokan vannak, akik csak azzal udvariasak és tiszteletteljesek, akitől valamit remélnek. Ha nem kaphatnak semmit, marad az IGNORE üzemmód, esetleg a nettó bunkóság.

      • Pontosan, ahogy Józsi is csak Terikét vágja pofán, véletlenül sem Fekete Lászlót mondjuk. Mert addig élne.

  90. Kovács Ákos // április 30, 2015 - 16:34 // Válasz

    Ok, akkor leírok valamit. Két dolgot fogok leírni és aki kíváncsi rá és végigolvassa talán megért pár dolgot önmagáról meg a másik nemről is. Az első dolog a ”Dominancia elve”. Erről viszonylag kevesen írnak a neten is. A dominancia elve hasonlóan kódoltan az emberi természetünkből jön mint a „hozott szerepek” és szokások, a horoszkóp és az ehhez hasonló -elme, -egó, és a materiális világhoz köthetően, és azon törvények köre rendeződött energiák. A nők genetikailag a domináns férfiak felé vonzódnak mindig is így volt ez a törzsi időkben is ahogy fent is írtam. Ebből kifolyólag, ennek ellentettje a nem domináns, az nem vonzó. A dominancia nem egy fix érték. Az viszonylagos, mindig a másikhoz kell hasonlítani, így ad értelmet, ki dominánsabb kinél. Pl a jelenlevő közösség, vagy az a közösség akivel megismerkedünk ahogy halad az életünk.. Tehát a példa kedvéért, eddig a Béla volt a domináns, de most bejött a képbe Ákos. haha : ) A dominanciának a törzsi múltunkhoz van tehát köze genetikailag és ezt a finom nők miatt ”nem nyilvánvaló vonzódásnak” is nevezik. Egyszerűen jelen van, de meg is haladható. Ezt majd később írom le. Nem kell a dominánsnak okosnak, de még csak rendesnek, gazdagnak vagy magas egzisztenciájúnak sem lenni, még csak erőszakosnak sem kell lennie ahhoz hogy valaki egy társaságban kivívott szerepet, dominanciát mutathasson. Így egy suttyó, majom, sittes paraszt is megdughat a dominenciája miatt olyan szép lányokat akikről senki, még ők maguk se gondolták volna hogy ez lesz. Erre már mérnöki pontosságú párbeszédek vannak, hogy lehet a nőket addig stimuláni hogy vakon a dominanciát érezzék. Tudom. Régen sok ilyet láttam, na meg csináltam…

    Mi is a Dominancia? A domináns ember kontorlálja a dolgot. Nem borul ki, mindig higgad és laza marad. Nem igazán érdekli mi történeik a másikkal, hisz ő az érzelmi irányító és saját maga fontosabb a világnál. Nő meg van bőven, ezt sugározza ki. Hát ez meg igen ritka és kellő erő, így eléri az akaratát, a nő pedig pont – szintén alapvető egó éhség miatt – vágyik a figyelemre, meg a birtoklásra. Az egónak: 1. nagyon kell a figyelem! 2. „ami meg van, az a biztos”! 3. a küzdelem élvezetes mert érték van benne amiért küzdünk, tehát felértékelendő! Észrevétlenül lefut mindez a fejben, higgyétek el ha belibben a domináns.

    Ezt csak azért mesélem el nektek mert én is felvettem többször a dominencia szerepet. Tudom hogy a nők tökéletesen kiszámíthatóan reagálnak minden ilyen esetben akár merre halad a beszélgetés. És én tökre partner voltam az ilyen játszmákban, ha volt férj ha nem. „Igen tudom, hogy te nem vagy olyan hogy elsőre” és én megnyugtatlak mert úgy is ezt akarod hallani, hogy te természetesen rendes lány vagy, de marhára nem bírsz ellenállni ha valaki domináns. S felvettem ennek ellentétjét is, mert a megtapasztalás törvénye rávett, hogy munkanélküli, lecsúszott vagy remény veszetett időszakot éljek át. És ennek a kimenetele is tökéletesen megjósolható volt. Ha elveszik a dominancia, elveszik mindenki érdeklődése, maradnak azok akiket a szív, a szeretet és az együttérzés mozgat, de ezt lejjebb. Szerencse hogy gyorsan tudok szerepet cserélni, nagyon lent lenni és fent is. Sosem maradok csak úgy.. A dominancia jól megjátszható önmagában is 5Ftal a zsebben.

    Dominancia vs nem dominancia
    – Domináns férfi: természetes marad a jó nők közegében, hiszen „joga” van a legjobb nőkhöz, akár mekkora paraszt. Kiröhögi, ha elküldi egy lány, helyette ugyan úgy folytatja tovább… Nem értékeli túl a nőt, az csak van. Kiváltság tőle bármit kapni, egy simogatást, hogy felhívjon, hogy lefeküdjön a nővel. Mozdulatai, hangja többet erőt mutat mint a felesleges beszéde. Sosem pánikol. Vezeti az embereket egy társaságon belül. Figyelnek rá, elfogadottan ő a vezető.
    – Nem Domináns: feszült, bizonytalan már a lányokkal való beszélgetés közben, le is lép ha odébb küldik. A nőt a tenyerén hordozza. Sokat győzköd, feleslegesen dumál, pánikba tud esni, társaságban nem irányító, a dominánst támogatja és a közelébe lóg. Stb..
    Mindennek semmi köze hogy van-e a kabrió, ügyvéd-e, vagy mit tanult, mennyi pénze van, szálkás, vagy milyen jó képű. Jön egy lezser, paraszt, üres zsebbel, hatalmas egóval és ott viszi el az ügyvéd elől a legjobb csajt a buliban. Mert ugyanis neki pont ez kell. Hogy mi is kell pontosan egy nőnek???

    Minden ember csak egy dolgot érezhet meg, a saját érzéseit. Ha jó érzéseket ébresztünk a másikban akkor pont elértük amit akartunk. Milyen érzés is ez?? Visszatérve az ősi törzsi hozott energiákhoz: a nő alapvetően szeretne társat, mert szereti a társát, boldoggá akarja tenni, és ugyan úgy sokat akar sexelni vele mint a férfi. Az érzés azonban csak akkor jön ha mindezt meg tudja élni. (Most nem érdekel milyen feminista ellenvetéssel jöttök hogy nem szülök gyereket, nem mosok főzök egy pasinak, ez duma!!!) A legnagyobb női vezetőket láttam megroppanni mikor megnyíltak, mert ez kivétel nélkül mindenkire igaz. Kódoltan a nő keresi azt a társát akire moshat főzhet, féltheti, szeretheti, és szolgálhatja ahol tudja azt a férfit! És számára az a férfi az igazi aki erőt és dominanciát tud mutatni!! Ott aztán lerakja a voksát, és mellészegődik mint a szamuráj. Mert ott tudja megélni önmagát, a tápláló Nőt! Ott tudja általa érezni amit mindig is adni akart: Szerethet valakit! Adhat! Imádhat, szolgálhat! Hát ezért van hogy a nem domináns nem jó, mert ott nem ébred benne érzés. Csalódott, elveszett…, és ritkán inkább dug egy este egy dominánssal mert ott arra a kis időre is boldog akar lenni rajongani és boldogságot akar adni neki (persze kapni is csak arra már nem lesz ideje). A nő a saját nő odaadását a szeretné megélni, hogy a jó példányt szolgálhassa. És most áttérnék a másik témára.

    A másik dolog amit mondani akarok, az ezen túlmutat. Elmagyarázhatatlan érzések, boldoság és kimondhatatlan világ ehhez képest. Nagyon kevesen jutnak oda én megéltem már és bár elvihetnék oda mindenkit. Ezt sem kicsalni, sem megvenni nem lehet. Ikreknek születtem, tele lendülettel, színességgel és életmegéléssel. Tanítottam táncot évekig, szétbuliztam az életem, sok országba jártam, megfordultam mindenféle cégnél, közösségben, malackodtam megannyi lánnyal.. de mégis mindennek semmi értelme nem volt, ahhoz képest hogy megérzed a valódi önmagad és visszacsatlakozol a forrásodhoz. Elengedtem azt hogy domináns legyek és arra vágyjak..

    Spirituális út haladva ráébredsz csak a materiális világban számító erőviszonyok, felhalmozás, hatalmak, státusz, dominancia, a genetika, a vágy, a félelem, a harag a büszkeség(én tuti fel nem hívom), a horoszkóp és hasonló energiák visszatartanak. Ha ebben maradsz, beragadtál. A feljebbjutáshoz ebből mindent el kell engedni. A szinergia szintjén ahol nemesebben összeadódik az 1 + 2 (a féri és a nő) nem három lesz, hanem valójában végtelen nagy és határtalan szinergia az arra érettség pillanatától. Ez csak a szeretet és a jelenlétben történhet, ott már nem számít ki a domináns, a bika, kos vagy ikrek, csak érzed millió érzékszerveddel…
    Keressétek, tapasztaljátok. Ez az a párkapcsolat ami valójában keresünk, nem a dominancia. Haladjátok meg azt. Az elmének -finoman önmagán mosolyogva- most már el lehet engedni a küzdelem az alacsonyabb szintű hatalmi játszmákról. Ha elengeded őket, és nem ülsz fel tovább ezeknek, sokkal többet kapsz. Ebből nagyon sokat: <3 <3 <3

    • Jól kezdted, még érdekesnek is találtam egy pillanatig, azutan fokozatosan veszitetted el az érdeklődésemet. Tényként állitod be azt, amit TE tapasztaltál meg egyedül, majd jött a “feminista DUMA arról, hogy nem főzök-mosok-takaritok”, azután pedig az, hogy leirtad, hogy te, mint Ikrek, valójában mennyire ááááradó és mennyire életigenlő vagy. Kicsit a “mülleréletérzés” jutott eszembe erről, amitől én alapból sugárban hányok, és a könyveit a mellékhelyiségben szoktam tartani – és nem azért, hogy olvassam. :)

      Nagyon sok itt a hiba, és konkrét adat, de had mondjak el egy rövid történetet a saját példámból, hamár úgyis annyira mindenki a saját tapasztalatából merit, és vetiti ki egy egész társadalomra.

      Volt egyszer régebben egy baráti társaságom, ahol jelenvolt Mr. Alfahim, Mr. Domináns, Mr. mindenki, akit csak el tudsz képzelni egy összeszokottabb fiútársaságban. Na Mr. Dominánsot még a fiúbarátok is kifejezetten jóképűnek (lol) tartották. Nem volt pénzes, nem volt úrifiú, nem volt semmilyen kifejezett “vonzó” tulajdonsága, csak uralta az asztalt, ugye dominált, pedig nem is beszélt sokszor.

      Na ez nekem kifejezetten ellenszenves volt, ez a “jaj de tudom magamról, hogy én vagyok a domináns alfahim” tipus, és természetesen volt néhány olyan megjegyzése is, amitől hányni tudtam volna. De ami a legjobban taszitott benne, az a messzi távolba nézése, az, ahogy ő fúdeannyi mindent tud a világról, hogy ő maga a Fény az Éjszakában – és ezzel nem kérkedett, egyszerűen csak tudta.
      Mindig utáltam a közelében lenni, egyszerűen nem tudom megmagyarázni, hogy miért, csak taszitott.
      És volt ott egy fiú, aki annyira végtelenül intelligens volt, nem uralta az asztalt, csak jó ötletei voltak, nyitott volt, kedves, és egyáltalán nem domináns… és én pár éjszaka alatt beleszerettem. :) Már 5 éve vagyunk együtt, és sanszos, hogy egy darabig még nem szabadulunk egymástól.

      Egyébként akire én nagyon felnézek még mostanában, az a Varnus Xavér. Hallgattam vele pár interjút és én elvagyok alélva attól, hogy mennyire intelligens és ehhez mennyire szerény. Komolyan, nekem ez az embertipus az alfa és az omega és ehhez semmi dominancia nem társul.

      Amúgy én nemhogy a társamra, de az öcsémre se mosnék, főznék takaritanék napi szinten, sajnos belőlem valahogy hiányzik ez a Szolgáló Nő:D Gyereket sem akarok, helyette be akarom járni a világot a párommal, szórni akarom a pénzt, mindenfélét meg akarok élni és tanulni és eszemben sincs Cselédet játszani, egyetlen Kanért sem.

      Ja és halkan kérdezem, hogy mennyire vagy heteronormativ, szivem?:) Marcsak mert a Nőről és a Férfiról beszéltél, de mivan a Nővel és a Nővel meg a Férfival és a Férfival?
      Gondolom ők nem alkutják együtt a Fényes Univerzumot meg a Végtelent. :D

      (Jóságos Atyaúristen.)

  91. A legtöbb statisztika azt hozza ki, hogy a nők titkos vágyai között messze vezet az alávetettség megélésének vágya és sok esetben a játékos, tehát a nő beleegyezésével történő fizikai erőszak ! Még egy személyes tapasztalat. Ezek a szemét pasik soha nem postásként vagy könyvtárosként tengetik. Minden esetben vagyonos/híres/hírhedt/stb legények. Mi férfiak teljesen elfogadunk egy olyan sztorit, hogy a milliárdos srác elvesz egy vagyontalan ámde kedves, jólelkű, szép, vidám lányt. Ellenben a milliárdos fiatal lányok elvétve szoktak hozzámenni vagyontalan könyvtáras srácokhoz akik mellesleg jól néznek ki, magabiztosak, és kedvesek. Ugye-ugye-ugye :)

    • Jimm, nézzük csak:
      1. A legtöbb statisztika – valami konkrétat esetleg? Egyébként a szexuális játék és a valóság két külön dolog, a BDSM sem a másik önkényes megalázásáról szól, hanem közös megegyezésen alapuló szigorú keretekről.
      2. Nem csak szemét pasik vannak, akadnak szemét nők is, úgy írsz, mintha “a szemét férfiakról” volna itt szó. Nincs.
      3. A szemétség meglehetősen független a vagyontól, bár tény, hogy bő pénzzel több mindent megengedhet magának az ember. És ne feledd, sok előnytelen külsejű, csóró könyvtárosfiú nem azért nem keféli halomra a jobbnál jobb nőket, mert a belső értékek érdeklik, hanem… mert nincs rá lehetősége: http://modoros.blog.hu/2010/09/03/olvasoi_divany_rovat_a_frusztralt_omegahim – A lehetőség hiánya IGEN MESSZE ÁLL a lelki nagyságtól, ezt gondolom elismered. :)
      4. Logikus, hogy több lesz a (maga jogán) vagyonos férfi, mint a (maga jogán) vagyonos nő, hiszen nagymamám generációjáig a nő írni-olvasni is ritkán tanulhatott meg, az egyetemmel meg körberöhögték, esélye sem volt “karriert csinálni” (https://barokeszter.hu/2011/04/29/bozsinek-nagymamamnak-avagy-hol-az-ut-a-nema-rabszolgaktol-es-szomoru-szingliktol-tavol/). Két generáció alatt nem érhető el gyökeres változás pusztán a jogok garantálásával, hiszen
      – a nő dollárja ma még mindig 70 cent, ennyi a wage gap a két nem között
      – a családon belüli munkamegosztás egyenlőtlenségének köszönhetően a házimunka és a gyerekkel kapcsolatos teendők bő 80 százaléka még mindig a nőre hárul, így nemhogy bő pénzt csinálni nem lesz ideje a szaros pelenka mellett, de még megbízhatatlan munkaerővé is válik, hiszen MINDIG ő marad otthon a beteg gyerekkel, hogy más teendőkről ne is beszéljünk.
      5. A helyzetben lévő, befolyásos nők között is akad szemét, kérdezd meg Madonna 30 évvel fiatalabb toyboykáit, hogy mit kellett kiállniuk azért, hogy Madonna oldalán kicsit feljebb kússzanak a ranglétrán. Viszont ők ezt épp úgy vállalták, mint a vajnatimik, és ezen érdemes elgondolkozni: https://barokeszter.hu/2015/04/02/aki-not-vesz-maganak-es-akit-meg-lehet-vasarolni/
      Ugye-ugye-ugye :)

  92. Kirol szol ez a cikk? En is ismertem ilyet.

  93. Nos, engem az a “megtiszteltetés” ért,hogy pár év múlva találkoztam a “segfejemmel” és annak barátnőjével. Egy nyári estén hazafelé pont előttem libbentek el. Na mondom bakker, nem elég a hőség még ez is, és kedvesen magamban megszólítva a minket fentről,olykor fél szemmel néző főnöktöl választ várva kérdeztem,hogy Ezt most minek kellett és,hogy képzeled!?
    A fura viszont az volt,hogy pont abban a pillanatban zártam le magamban azt a korszakot végleg!!!Mintha egy bazi nagy szikla esett le volna a lelkemről….! Elnéztem őket,ahogy egymás mellett mennek, szinte alig szólnak a másikhoz,nem volt érintés. Egyszer említette nekem,hogy olyan nőt keres,aki hasonlít rá,mindenben.Hát megtalálta! Még az arcuk is hasonló.Aznap este szerencsés embernek éreztem magam,mert rádöbbentem,hogy valójában nem veszítettem semmit és bizonytalanságot éreztem abban,hogyan tudtam egyáltalán hozzá érni anno és miért láttam valami pluszt benne. A lidérc nem csupán kicsire zsugorodott,hanem el is párolgott,a semmibe. Úgyhogy csajok, elmúlik és,hogy még egy közhellyel éljek, mindig a jóban kell bízni a jövőre vonatkozóan! El fog jönni az idő,amikor elénk áll egy seggfejmentes hímnemű,az utcáról,netán a szekrényből…van egy másik napredszerből. Akkor már mindegy lesz. ;) Amúgy, klassz az írás!!!!

  94. Hát igen..a téma pont így, és pont aktuális:) Kíváncsi leszek az after részre, hogy Te hogyan éled meg;)

  95. Szilágyi Mária // május 28, 2015 - 13:35 // Válasz

    Nagyon örülök ennek a cikknek, hogy elolvasva a saját végett vetett kapcsolatomra ismertem rá. 6 éven keresztül tűrtem abban a tudatban, hogy én nem vagyok elég türelmes és kitartó, és magamat hibáztattam minden konfliktus után és már kezdtem azt érezni, hogy egy jelentéktelen senki vagyok. Előtte egy életvidám nő voltam aki imádta az életet és aki szárnyalt mindennap pedig előtte is volt kapcsolatom és soha egyetlen egy férfi sem nyomorított meg lelkileg. Én most sem érzek haragot, csak azt érzem, hogy elfakultam, a lelkem nem az a szárnyaló vidám nőé aki előtte voltam. Pedig semmit rosszat nem tettem…csak önzetlenül, elvárások nélkül szerettem. És ami még a legszörnyűbb, hogy ezek a seggfejeknek érzékük van ahhoz, hogy olyan nőt válasszanak aki jó indulatuk akik tudnak szeretni. A mai világban ez nagyon kezd divattá válni. De én már nem kérek ebből a divatból. Ha abban a korban lennénk ahol párbajjal intézték el a sérelmeiket az emberek akkor biztos én is kihívnám azt a személyt ellenfelemnek mert tönkretett érzelmileg.

  96. Kedves Eszter, az aaltalad leirt konkret esetekben (Czeizel, Gesztesi) egyeteertek veelemeenyeddel!
    Az aaltalaanositaasokkal szemben vannak megjegyzeeseim! Imé:

    “A seggfejek – ha már ez a terminus technicusunk mára – általában rendkívül megnyerő emberek. Kedvesek, szelídek, szerények, intelligensek, magabiztosak, figyelmesek, gyakran az elesettek és a gyengék védelmezői, az erkölcs bajnokai a felszínen. A bizalom kialakításának fázisában az őszinteséget is remekül színlelik” – Eszter, ezek szerint a kovetkezoket kell figyelembe venni mielott egy kapcsolatba belekezd a noe: ne legyen a ffi RENDKIVUL MEGNYERO! Meeg megnyero se – fuer alle Faelle!
    Ne legyen KEDVES, hanem barátságtalan, hideg, morózus, mogorva, goromba, durva, undok,
    csúfondáros, maliciózus, mord, mísz!
    Ne SZELID legyen, hanem vad, elvadult, durva, brutális, erőszakos, vérszomjas, agresszív, garázda, ádáz, dühödt, marcona, közveszélyes, bősz!
    Ha SZERENY, az egy major no-no! Viszont legyen dicsekvő, hencegő, nagyzoló, nagyképű, nagyszájú, szerénytelen, beképzelt, hiú, önelégült, öntelt, hetyke, pökhendi, dölyfös, gőgös,
    követelődző!
    INTELLIGENS???!!!! Isten ments! Az a tuti, ha korlátolt, buta, oktalan, együgyű, balga, IQ-ja nem tobb 80-naal!
    Ha MAGABIZTOS, az maar mehet is a levesbe! Ezzel szemben ha bátortalan, félénk, félszeg,
    bizonytalan, kishitű – joehet! Vele aztan eerdemes kezdeni!
    FIGYELMES?! Nagyon gyanus! Legyen figyelmetlen, gondatlan, óvatlan, hanyag, könnyelmű, vigyázatlan, feledékeny, szórakozott, szétszórt, dekoncentrált, réveteg, udvariatlan, tapintatlan, illetlen – oe az en emberem, benne soha nem fogok csalodni!
    …tovabb is van, mondjam meeg?
    Udvozlettel,
    egy vallaltan SEGGFEJ

  97. filmőrült // július 19, 2015 - 22:16 // Válasz

    Nagyon hálás vagyok ezért a cikkért. Ugyan eleinte csak a felét fogadtam el, mára szinte minden pontját megtaláltam a “kapcsolatomban”. Most a lezárás szakasz jön, de szinte naponta olvasom el az egészet, hogy emlékeztessem magamat, mi a jó nekem.
    Nem olvastam végig minden kommentet, de hozzátenném a magam tapasztalatát:
    Ha a környezetünkben mindenki, aki tudott a dologról ellenzi, aggódik, félt, igyekszik lebeszélni róla, és felnyitni a szemünket, akkor teljesen biztos, hogy igazuk van.

    Hónapokig áltattam magamat, hogy ők nem ismerik úgy, a látszat tényleg ilyen, de mélyen belül megérdemel engem. Na persze. Megérdemel, ha vagyok olyan hülye, hogy hagyom maradni. Eddig ez a 4. próbálkozásom, hogy lezárjam vele, de csak most ismertem fel, hogy nem lesz közös megoldás, nem hagy továbblépni, ha szépen kérem, mert neki így esik jól. Pedig már nem is szeret engem, nem is értem, mi az oka a kapcsolattartásnak. Így azt hiszem marad a hazugság, hogy már nem érzek semmit, és ridegen elküldöm, abban bízva, hogy idővel a hazugságom igazság lesz.

  98. Ez ennél sokkal egyszerűbb. MINDENKI seggfej azzal, aki nem annyira kell neki, de belecsábítják, hogy mégis vele legyen és SENKI sem seggfej azzal aki történetesen jobb pasi vagy nő mint saját maga. Az összes pontot egyértelműen tisztázni lehet így. Ha valaki ezt szem előtt tartja, miközben olvassa a pontokat, meglátja, hogy vagy nincsenek seggfejek egyátalán, vagy ha vannak, akkor mindannyian azok vagyunk.

    • Nem, ez órási tébvedés. Fordítva: aki seggfej, az mindenkivel az – amennyire a másik hagyja. A seggfejek jellemzően “hatalmi” helyzteben mernek seggfejek lenni, ha alárendelődnek, akkor nagyon tudnak vigyázni. Sőt, igen gyakran kifejezetten talpnyalók lesznek (tudod, lefelé tapos, felfelé nyal). A seggfejség egyfajta jellemhiba. Gerinces ember nem nyal és nem tapos.

      • Akkor máshogy fogalmazok. Ha szerelmes, akkor nem seggfej senki. Nincs olyan, hogy “ez a típus”, csak olyan van, hogy nincs beleesve. Aki meg megállja, hogy semennyi idő utan ne legyen seggfej azzal akibe nincs beleesve az megérdemli a nobel békedijat.

        • Van egy alapvető korrektség. Ez az én világomban két dolgot jelent:
          – nem járok olyannal, akibe nem vagyok szerelmes (nem csak a másik miatt, magam miatt se: mi értelme van házi feladatot adni magamnak, ha nem élvezem? ha csak társaság és szex kell, legyen szexbarátod ezzel a lendülettel)
          – ha mégis járok (mert ez nem mindenki erkölcsi kódexében van ám így meg, és nem is mindenki képes a szerelemre, ahogyan nem is mindenki ugyanúgy értelmezi a párkapcsolat lényegét és célját), akkor pedig nem teszek vele olyat, amit nem szeretném, hogy velem tegyenek. Vagyis nem hitegetem, nem hazudok neki, nem csalom össze-vissza, nem sodorom bajba, nem lopom el a pénzét, satöbbi, viszont tekintettel vagyok a szükségleteire.

          Akire erre nem képes, az rendeljen magának valamit a szexshopból (remek zselés művaginák vannak), és fogadjon bejárónőt.

          • Majd ráfázol erre a beképzelt pökhendiségre, amikor 50 évesen is majd mosolyogva várod akibe bele tudsz esni és hajlandü szóba állni veled, de akkor már semmid se lesz, még a tested se, hogy megvesztegethess egy olyat aki annyira magasabb szintű nálad, hogy bele tudj esni. Ez a nagy tévedésed, hogy azt hiszed a természet igazságos és azért rakott ide a földre minket, hogy aki jól keveri a kártyáit az megtalálja az igaz szerelmét, akivel egyformán szerelmesek egymásba és boldogok legyenek amíg meg nem halnak. Nem tudom feltűnt-e, hogy ez pont úgy hangzott mint egy mese és nem véletlenül. A természet az a legnagyobb beteges sorozatgyilkos perverz szemét és úgy rakta belénk a szerelem képességét, hogy MINDIG olyanba legyünk szerelmesek, aki nálunk jóval magasabb kategória, és ezáltal minden erőnket bevetve meghódítsuk és habár azt nem akarjuk elhinni, de biztos, hogy kapcsolat nem lesz belőle de a természet arra rávett minket, hogy legalább egyet szaporodjunk vele. És így lesz a faj minden generációja egy kicsivel (a természet szerint) jobb. Az egyéni szerelmi boldogság, az csak a mesében létezik, nem tudod észrevetted-e, hogy a zenék 90%-a szerelemről szól és valahogyan mindegyik a kegyetlenül összetört szívvel kapcsolatos. Ez sem véletlen. Viszonzott igazi nagy szerelem nem létezik, illetve kb. annyira, hogy valaki már látta 1szer vagy hallotta valakitől egyszer, hogy az látta, kb minta jeti.

            • Nem gyengén ki lehetsz bukva, nagyon szarul hangzik, sajnálom. :(

              • Az igazi alapvető különbség a férfiak és a nők között, és az egymás megértésének a fő akadálya, hogy a fentieket minden egyes férfi kristálytiszán látja és abszolút egyértelmű 15 éves korától kezdve, amikor a suliban az egyetlen csaj, akibe bele tudnának esni olyan elérhetetlen minden szempontból, mint a német átlagfizetés. A nők meg beleesnek valakibe aki valószínűleg lefekszik velük, ezért a nők a legritkább esetben jönnek rá, hogy ugyanolyan elérhetetlen nekik az a színvonalú pasi, akibe bele tudnak esni, (mert sokszor azért lefekszenek velük azok a pasik), és ezért a nők sokkal nehezebben ébrednek rá erre a valóságra, sokszor csak kb 40 fele. De nem kell nekem hinned, nem akarlak meggyőzni, jogod van a saját véleményedhez.

                • Amit mondasz, azt ismerem, én is átéltem már, tipikus romantikus-szerelmes-csalódásos nyavalygás (ne vedd sértésnek, magamra is mondom ezt, úgy globalice). A következő buktatók vannak logikailag az érvelésedben:
                  – az elérhetetlen nagy szerelem, az első látásra-dolog egy séma, a te tudatalattid mintáira rímel épp valaki, aligha van köze a tényleges kompatibilitáshoz, azért nem is jön össze többnyire
                  – ebből viszont ki lehet nőni, és az egy reálisabb kapcsolódást hoz…
                  – olyan viszont nincs, hogy egy kategóriával jobb meg nem az én ligám egy bizonyos ponton túl, mert látni fogod, hogy a legmagabiztosabb, legszebb, legprofibb, leggazdagabb stb. embernek is van sötét arca, és tíz olyan dolog, amiben te vagy “jobb”, ügyesebb, fejlettebb – ezt tapasztalatból mondom.
                  Alighanem a szerelem idealizálásáról kell leszokni, illetve ha nem megy, akkor laza szexbarátságokra építeni, nem másokat kihasználni.

                  • Igazad van, de ezzel a meglátásoddal csatlakoztál ahhoz a kb. 3 nőhöz aki ezt ilyen józanul tudja látni, abból a pár ezerből akivel életemben beszélgettem erről számtalan órát eltöltve online chatteléssel és életben eltöltött beszélgetéssel. És abból a 3-ból is csak egy tudott aszerint élni. A többi nőnek, ha férfi vagy és fel merészeled vetni a szerelem idealizálásának / szexbarátságnak, hármasozással frissen tartásnak stb. a kérdését, automatikusan a seggfej kategóriába kerülsz és aberrált leszel stb. Inkább erről is kéne egy cikket írj, és habár elvileg nagy szolgálatot tennél az emberiségnek, de gyakorlatban semmi haszna nem lenne, csak annyit érnél el vele, hogy automatikusan lőttek a karrierednek és meg akarnának lincselni a nők. Na, akkor ki a seggfej, a férfiak akik szeretnék jól érezni magukat a nem létező álomvilágon kívül is, vagy a nők, akik alapból hazugságra kényszerítik a férfiakat, ha azok egyátalán bármi szexet is szeretnének az életben?

                    • Meg kell, hogy mondjam elég jó meglátásaid vannak Bobakka! Kár hogy csuklóból söprik le ezt a fajta szemléletet.Az Igazság itt nem létfontosságú Ópium. :(
                      Ugyan kár a szerelemben bármiféle logikát keresni, de ha valamiféle alapvetést ki lehet jelenteni, azt te feljebb megetetted: merthogy valóban a szerelem sosem egyenrangú partnerek között villan fel, hanem egy “felsőbbligás” iránt tápláljuk azt… te így fogalmaztál: “hogy MINDIG olyanba legyünk szerelmesek, aki nálunk jóval magasabb kategória”. Én abszolút egyetértek veled.

                    • Ez valóban igaz addig, amíg nem raksz őrületes melót két dologba:
                      – abba, h kihozd magadból a maximumot, vagyis “felnőj a feladathoz”, hogy méltó társa legyél az álomférfinek, álomnőnek
                      – abba, hogy szakíts az illúziókkal, fantazmagóriákkal, amelyek bizonyos személyeket idealizálnak, és a saját önértékelésedet a tőle kapott visszajelzésekre építik.

        • Akkor másképp fogalmazok: olyan nincs,hogy valki hol seggfej, hol nem. Ellenben valaki vagy seggfej mindig, vagy nem seggfej sosem. Az, hogy néha türelmetlen vagyok, vagy ilyesmi,az nem seggfejség. Ha erre gondolsz, hogy amikor szerelmes vagyok, akkor jobban uralkodom magamon, türelmesebb vagyok, mint máskor, az igaz. De olyan nincs, hogy valakit embernek nézek, mert szerelmes vagyok belé, a másikat meg nem nézem embernek, mert nem vagyok szerelmes. Aki kihasználó, az seggfej, és ha valami csoda folytán akibe épp szerelmes, azt nem használja ki – akkor majd kihasználja pár hónap vagy év múlva. De ettől még seggfej, és mindig az, csak most épp távlati tervei vannak.

        • “Nincs olyan, hogy “ez a típus”, csak olyan van, hogy nincs beleesve.”
          Ha nem szerelmes a másikba, akkor ne mondja neki azt, hogy igen.

    • Ha azzal vagy kedves, akitől akarsz valamit – mindegy, hogy szexet vagy pénzt, de tényleg – akkor az seggfejség. Egy normális ember ugyanis korrekt és tisztességes alapból, nem azért, mert érdeke fűződik hozzá.

      • Akkor máshogy fogalmazok. Ha szerelmes, akkor nem seggfej senki. Nincs olyan, hogy “ez a típus”, csak olyan van, hogy nincs beleesve. Aki meg megállja, hogy semennyi idő utan ne legyen seggfej azzal akibe nincs beleesve az megérdemli a nobel békedijat.

        • Na igen, csak ezzel annyi a bökkenő, hogy a szerelem többnyire elmúlik, de a jófejség, korrektség nem, még akkor sem, ha a szerelem elmúlt.
          Tudok erre konkrét példákat (sajnos nem eleget), ahol váláskor ugyanolyan korrekt és jó fej maradt mindkét fél.
          Rengeteg példát meg arra, hogy az addig jó fejnek tűnő pasiból hogy bújt elő a seggfej.

          • Az tény, hogy a szerelem szubjektív, irracionális és mulandó, de a korrektség nem az. Ha figyel az ember, elég jól lehet következtetni arra, hogy a másik mennyire korrekt: hogy áll az exéhez, a családtagjaihoz, a munkatársaihoz, az étteremben a pincérhez… és mindezt vészhelyzetben, nem az első öt randin, ahol az ember a legszebb arcát mutatja. ebből sok minden kiderül, csak a hótszerelmes hülye hajlamos azt látni helyette, amit szeretne.

            Van egy barátnőm, aki öt évig élt együtt egy csókával, amikor kiderült, hogy a jóembernek van egy gyereke az előző kapcsolatából, aki hatéves, és soha nem látta, egy centet nem fizetett utána. Az indok: az exe egy kurva. A DNS-teszt bizonyította, hogy a gyerek az övé, innentől fel nem fogom, hogy képzeli, hogy nincs felelőssége: mit tehet arról a gyerek, hogy az anyuka milyen, vagy mi a papa véleménye róla???

            És az említett barátnő még két évig élt a sráccal az eset után. Nem is értettem: én nem tudnék bízni egy olyan pasasban, aki a saját gyerekét leszarja, ez ugyanis elég szépen sejteti, hogy mi lehet egy opció a közös gyerekünk esetén, ha kenyértörésre kerül a sor.

            • Bobakka! A nagy szerelem, és Igaziban való hit nem csak a nők sajátossága. A férfiak is ugyanúgy várják a királykisasszonyt… ez nem függ a nemtől, sőt az érzelmi intelligencia sincs a nemi kromoszómákhoz kötve, de tény, hogy a nők előbb képesek felnőni érzelmileg, mint a férfiak. És aki már felnőtt, az nem nyeli le a rózsaszín felhő vattacukor pamacsát…

              • Igazad van technikailag, de a gyakorlatban ez elenyészően számít csak. Itt egy kis matek. Tegyük fel 100 férfi szerelmes egy bomba nőbe, hány tud vele járni? Egy. A maradék 99 kijózanodik (az egy-két stalkertől eltekintve) és megállapodik egy nála alacsonyabb, vagy vele egyforma kategóriájú nővel. Ha 100 nő szerelmes egy Casanovába, az többnyire valószínűleg lefekszik az átlagosnál nem túl rondábbakkal, tehát legalább a felével, az azt jelenti, hogy 50 nő fogja azt gondolni, hogy ha valamit máshogy csinált volna, akkor összejöhetett volna és várja tovább a herceget.

                • Három dolog:
                  – Egy nagyon téves, tündérmesékből és nyálas hollywoodi románcokból szedett kép az, hogy mindenkinek egy darab ideális társa van, akit vagy megtalál/”megszerez”/megtart, vagy nem, és ha nem, akkor szopóág van, elment a vonat, game over, halál és szenvedés. Ez jól jövedelmező tévhit (a kozmetikai ipar és a fitneszipar is szépen kaszál ebből), de tévhit: van több olyan ember, aki potenciálisan kompatibilis partner és szerelmes lehetsz belé, és ő is beléd. Nyilván nem egyszerű a keresés, de talán fel kell nőni a szinthez, amit keresünk, ami az elvárásunk.
                  – Tévhit az is, hogy mindannyiunknak ugyanaz jön be: aki az egyiknek bombanő/casanova, a másiknak semmit se jelent.
                  – Plusz: aki most számomra bombanő/casanova, az egyáltalán nem biztos, hogy nekem megfelelő, korrekt társam, akivel jó volna együtt lenni. (Azontúl, hogy megszereztem, kipipáltam, és ez klassz az egómnak. Merthogy most párkapcsolatról, utódlásról beszélsz, és abban vastagon ott vannak a szürke hétköznapok.)

                  Mindezt tapasztalatból mondom: evett persze engem is a fene azért, aki az én casanovám volt és a leírtak szerint járt el, de aztán kitisztult a kép, és leesett a tantusz, hogy a csávó rímelt egy sémámra ösztönszinten, ezért idealizáltam, de óriási szívás vele szorosabb kapcsolatban lenni, és mással sokkal, de sokkal jobb. Ha van némi emberismereted öreg motorosként, hamar leesik, hogy – ahogy mondani szokták – “nem olyan szép a menyasszony”, csak a fantáziád dolgozott, ami feltuningolta a képet, amit látsz. Rengeteg húdejónő-hódejópasi, akit felületesen látsz, nem olyan valaki, akivel jó kapcsolatban lenni, végül pedig ne feledd a régi mondást sem: a legjobb nőt is unhatja valaki.

                  • világos, csak amit mondasz akkor válik a nők számára világossá amikor már késő és a kor miatt kezdenek rusnyulni. tehát a gyakorlatban semmit nem változtat azokon az arányokon amit egyszerű matekkal az előző válaszban elmondtam

            • Pontosan így gondolom én is.

  99. Nagy Mariann // november 7, 2015 - 10:07 // Válasz

    Nagyon tetszett a cikk,az első betűtől az utolsóig megfogott!Nyilván jelen volt az én életembe is a “seggfej”szindróma,aminek kiheverésén sajnos hónapok óta dolgozgatok.Egyetértek teljesen h.az elején elvarázsolóan kedvesen, figyelmesen, szeretően gondoskodón megy a részükről a vár bevétele és lerombolása.Észrevétlenül történik mindez,hisz még az apró gondok levételét is megoldják a válladról h.elhidd mennyire lehet rá számítani.Szóval step by step és ez a lényeg!Módszeresen felépítve és félelmetes abba belegondolnk h.tudatosan vagy tudat alatt csinálja?Egyik rosszabb mint a másik!Amit szeretnék még hozzá fűzni a mondókámhoz, az a vérig sértett,saját kasztját (feleslegesen)védő férfiakhoz tenném:nem volt izmos a “kedves”,sem jóképű (az idejét múlt ruháival,a fodrászt ritkán látott frizurájával,a maradék fogával,a szegényes beszédi stilusával)De ennek ellenére beleszerettem! (Ne válogassak,mikor itt egy kedves-figyelmes-szerető-gondoskodó férfi!Mit is akarhat egy nő többet?)Hát ezt jól megkaptam,azóta is hevergetem szorgosan.A lényeg h.nem csak a macho férfi lehet a seggfej ez nem törvényszerű. A csendben elbújó,kedves férfitársaik közé beolvadó kaméleon a legveszélyesebb mert senki nem fog rá gyanakodni!Mind ezt csak azért írtam le,h.bár nem zsánereim a macho kinézetű férfiak,azért jó ha tisztában vagyunk a régi jó mondással: “Alamuszi nyuszi nagyot ugrik”!

  100. Carmelita Montiel // január 26, 2016 - 14:43 // Válasz

    Ha már szakirodalom, pszichopátia esetén nem bizonyított, hogy “sérültek” lennének, sokkal valószínűbb, hogy veleszületett érzelmi deficitről van szó esetükben. Hogy a nárcizmus oka a kora gyermekkorban keresendő, az jobban része a mainstream pszichológiai gondolkodásnak, de a veleszületett érzelmi deficit elmélete esetükben is fel – felbukkan a szakirodalomban.

    Sérültnek nevezni ezeket az embereket, akik a téma nagy szakértői szerint mélyebb érzelmi distressz átélésére sem képesek a felelősség kérdésétől függetlenül is félrevezető lehet szerintem.

    • Az egy nagyon jó kérdés, hogy lehet-e az érzelmi deficit velünk született, minden egyéb járulékos betegség nélkül, önmagában. Nem tudom, nem is vagyok szakember, de a józan ész és az ösztön azt diktálja, hogy a környezeti hatások nagyon fontos szerepet játszanak az érzelmi fejlődésben. Tudsz erről esetleg linkelni valami releváns írást? Érdekes a téma.

      • Amennyire tudom, a pszichopatákról kimutatták, hogy egészen kicsi gyerekkortól, a családtól, gondozástól-neveléstől, szociális helyzettől függetlenül kimutatható náluk az érzelmi sivárság, empátiahiány. Persze ez a nárcikra mondjuk nem (vagy nem tudom mennyire) igaz, csak a pszichopatákról állítják tudtommal.

      • Én egy amerikai pszichomókus kiskönyvét olvastam, de ha megölnek se jut az eszembe, de a lényege az volt, hogy ő arra vezeti a veleszületett pszichopátiát/antiszoc. személyiségzavart, hogy az agyban nem hagy tartós nyomot a fájdalom, és mert nem kötnek érzelmeket a fájdalomhoz, ezért nincs természetes/érzelmi empátiájuk. A legjobb esetben is kb. 40 éves korukra sajátítják el a racionális empátiát, vagy értik meg, hogy előbb-utóbb úgyis megtorolja a társadalom a bűnözői magatartást.
        Azt már én tenném hozzá, hogyha ez igaz, akkor legalább 2 tucat gén egymásra is ható allélpolimorfizmusáról van szó, amelynél ha ez a fájdalom-memória-érzelmi rákötés egy kritikus szint alá csökken akkor kialakul ez az állapot, de ezt is figyelembe véve sokkal inkább spektrumzavarnak mondanám, ahol a köztes állapot a nárcisz.
        (Kérdés: Mi a másik véglet? A teréz-anyu-szindróma?)
        És akkor ne felejtsük a szocializációt se: egy afrikai gyerekkatona egyértelműen antiszociális személyiségzavaros, de erről nem tehet. Ha a belépő az, hogy meghalsz, vagy lelövöd a szüleidet (és itt ki is válogatják az ellenálló “gyengéket”) aztán kiképeznek, betörnek, megerőszakolnak, parancsba adják, hogy ölj és erőszakolj, embert egyél, és betörd az új generációt…szóval ne csodálkozzunk. Ez extrém példa, de jól mutatja, hogy az átlag ember is simán rávehető bármire. Ha valaki nárci hajlamot örököl,és e mellé megkapja, mint szocializációs mintát az egyik szülő képében, akkor ne csodálkozzunk, hogy ő is azzá válik.

        Kiegészítés: Az asperger elég valószínű, hogy ehhez hasonló, csak nem a fájdalom nem hagy memórianyomot, hanem úgy általában az érzelmek. Ha alapvetően tisztességes nevelést kapunk akkor már óvodáskorra kialakul egy igen szilárd erkölcsi iránytű, ami kb. a
        Talio-elv egy cizelláltabb változata. Jó példa erre a Tetovált lány című film, ahol a főszereplőcsaj egy igen sztereotip aspi.
        Az autisztikus és aspergeres csajok amúgy nagyátlagban teljesen mások, mert van a reálvonal, mint én (aki természetesen férfi vagyok :) de azért nőben is van ilyen):
        szociális vakság, arcvakság, vagy nálam enyhébb: mások arcáról leolvasni az érzelmeket külön kellett megtanulni), alternatív érzelmi spektrum, de! illúziómentes érzékelés, érzelemmentes/objektív memória, gondolkozás, diszgráfia, hiperkalkulia;
        és van a humán vonal: abszolút érzelmi dominancia, kiemelkedő szociális(+/-), érzelmi, nyelvi intelligencia, diszkalkulia, hipergráfia, ha valaki magára ismer ne szégyenlősködjön ;)
        Vulkániak – Romulánok
        Magyarul az autizmus/asperger szélsőségesebbé teszi az agyad, de az alapokat más dolgok döntik el.

      • “Tudsz erről esetleg linkelni valami releváns írást?”
        Így 2p alatt ezt találtam:
        http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2555414/
        Ha akarsz valami olvasmányosabbat szólj nyugodtan, vasárnap van rá 1-2 órám.
        Nem pont ide tartozik, de nemrég láttam:
        http://www.atv.hu/videok/video-20160128-beavatkozik-e-az-allam-a-maganszferaba

  101. Hölgyeim!
    Esetleg, ha szüksége lenne valakinek egy seggfejre.
    Itt megtaláltok!

  102. Nos van ennek egy jóval egyszerűbb magyarázata, ami nincs így túlspilázva.. A Nőkbe genetikailag bele van sütve ,hogy a hímek közül a legkülönbet akarják utódaik nemző atyjaként ” Seggfej” pasi az esetek nagy részében “Domináns” Jól néz ki ,erős,arrogáns, ezek által, bizonyos szintig sikeres.. Nemcsak a párját, de szinte az egész környezetét uralja ,részben mert teheti ,részben mert az inteligensebbje ráhagyja ,mert látja a “csiszolgatás” reménytelenségét.. És ennyi ….megvan a választás a hierarhikus, uralkodó hím kell…..Ennyi.wink hangulatjel

  103. Sziasztok!

    Már ne is haragudjatok, de ez a cikk egy jó nagy hülyeség. Egy-két pontján van érdemi tartalom, de egészében csak magyarázkodás és önámítás.

    “Kedvesek, szelídek, szerények, intelligensek, magabiztosak, figyelmesek, gyakran az elesettek és a gyengék védelmezői, az erkölcs bajnokai a felszínen.” – Megvan. És nem csak a felszínen.

    “Vannak bizonyos pszichés zavarok, amelyek hamar kibuknak, és laikus szemmel is jól látszanak: ilyen pl. a depresszió, az antiszociális és a bipoláris személyiségzavar, a különféle függőségek (az alkoholizmus nyilván feltűnőbb/deviánsabbnak számít, mint a munkamánia, esetleg akár a szexfüggőség), a súlyos indulatkezelési probléma, de pl. a pszichopatákat, a borderline-osokat és a nárcisztikus személyiségzavarban küzdőket többnyire nehezebb kiszűrni.” – Ez is megvan. Nem is egy ponton. Eredmény: eddigi párkapcsolataim száma kb. fél. Pedig én a kapós, általad “bunkó” csoportba tartozom.

    Sőt. Rengeteg ilyen srácot ismerek. És pont, hogy nem ők a bunkók (ahogyan a párkapcsolataik száma is a 0 és 1 környékére tendál). Eleve egy rossz meghatározást adtál meg, ergo te magad sem ismered fel a “bunkó” egyedet. De miért van az, hogy az általad bunkónak titulált srácok egyből le tudják szűrni, hogy ki az igazi bunkó? Miért van az, amikor ezek a srácok figyelmeztetik a közeli baráti körükben lévő nőket, hogy “hát én azzal nem kezdenék a helyedben”, akkor egyből jön az, hogy biztosan féltékeny vagy és azért mondod ezt és amúgy is kussolsz, ez az én életem, tudok dönteni? Majd az előre bejósolt 2 hétnyi idő után jönnek az első rinyálások, hogy mégsem érzem jól magamat abban a kapcsolatban, blablabla… Ezen a kérdésen gondolkodj inkább el.

    Mellesleg azt is jelezném, így kívülálló szemmel, hogy azért is tetszik ez a cikk rengeteg nőnek, mert önigazolást nyerhetnek benne. Megint hárít a másik félre (ahogy nagyrészt az a nőknél lenni szokott és tisztelet a kivételnek), ahelyett, hogy a saját hibáikat tárnák fel és néznének szembe vele. De mint tudjuk, ez felelősség. A felelősséget meg senki nem szereti (nemtől függetlenül). Az alá/fölé rendelt viszony, akár tetszik, akár nem, akármekkora liberálok vagyunk, létezik. Egyszerűen több ezer évnyi természetet nem lehet meghazudtolni. Majd egy idő után lehet, hogy sikerül, de az nem most lesz (evolúció). Addig is el kéne fogadni a tényt, hogy a nők nagy része így működik és kell neki, hogy elnyomják (mellesleg ugyan ez párhuzamba állítva társadalmi szinten úgy néz ki, hogy mindig kell valaki az adott csoportnak, hogy irányítsa, mert különben döntésképtelenek lesznek az emberek).

    Még valami: ha még egyszer meglátom valamerre, hogy “versenyszellem”, “vadászösztön” és hasonló bagatell gyökérségeket, akkor virtuálisan fogom felgyújtani az adott cikket, mert:
    – vadászösztön (bocsi előre is, de nem bírom ki, hogy ne írjam le ilyenkor, hogy “Anyád!”): a vadászösztön nem más, mint azon alapvető késztetés RAGADOZÓ ÁLLATOKNÁL, arra, hogy ÉLELMET SZEREZZEN. Ti férfiak és nők, hány partnert csontoztatok ki és ettetek meg, miután közösültetek vele? Egyet sem? Akkor ne beszéljetek baromságokat (legszívesebben kiherélném/kipetefészkezném azt, aki rá merte húzni ezt a szót a trendi ezoterika nevében a párkapcsolati vonzalomra).
    – versenyszellem: Na ez az, aminek nem kéne, hogy létezzen. A verseny alapvetően nem azért alakult ki, mert jaj, de jó volt versenyezni az oroszlánnal a gnúnak, hanem azért, hogy életben maradjon. Később ezt a tényt valamelyik értelmetlen társadalmi rendszer bevezette, mint fogalom (és jelenleg a kapitalizmus az, ami a fellegvára ennek a baromságnak, illetve a kommunizmusnak csúfolt valami volt, csak az egyikben sztahanovistának hívták, most karrieristának) és azóta mindenki ez szerint működik és senki nem meri megkérdőjelezni. A jelenlegi embernek NINCS SZÜKSÉGE VERSENYRE. A jelenlegi embernek együtt kell működnie, nem versenyeznie, mert nem az életben maradásáról kellene, hogy szóljon az élet. Kurva sokan vagyunk, élünk, elvileg intelligensek is vagyunk, miért versenyeznénk? Ezt sem sikerült kinőni még, ahogyan észrevettem.

    Amit tanácsolni tudok:
    – beszéljetek nyíltan – ha egy srác nem jön be, akkor mond azt, hogy “nem jön be”, ne egyéb, idióta kifogásokat. Ha hirtelen ér a kérdés a másik féltől, akkor mond azt, hogy gondolkodási időt kérsz és belátható időn belül válaszolni fogsz. Hirtelen helyzetekben nem lehet dönteni érzelmi/párkapcsolati kérdésekben (megint csak nemtől függetlenül), de az sem megoldás, hogy egy teljesen más kifogást hozol (“nekem nem kell most senki”, 2 nap múlva meg egy [rosszabb esetben bunkó] csávóval jársz és ezt persze facebookon az orra alá dörgölöd az adott elutasítottnak).
    – nézzetek szembe magatokkal – ha problémád van a párkapcsolatodban (vagy úgy egyébként is), akkor ismerd be először magadnak, aztán másoknak. Ha problémád van, akkor a barátaid segíteni fognak. Ha problémád van és tudod, hogy a barátaid nem fognak segíteni, akkor azok nem a barátaid. Keress más embereket és változtass az életeden, mert valószínűleg a trágyadomb közepén ülsz. Azt viszont te döntöd el, hogy életed végéig ott akarsz ülni, vagy sem.
    – tanulj meg viselkedési formákat és mintákat – testbeszédből, hanglejtésből és 2-3 percnyi beszélgetésből azonnal ki lehet találni, hogy milyen az adott személy és mit szeretne tőled. Helyezd magad kívülre az eseményben, ne engedj egyből az érzéseidnek. Hagyd, hogy az agyad megkocogtassa a szíved, hogy “igen, ez egy valóban karizmatikus srác, de amúgy egy seggfej”. (Ajánlott irodalom: Allan Pease – Testbeszéd – Gondolatolvasás gesztusokból; rendőrségi kihallgatási technikák)
    – ha már feminizmusról, meg egyéb nagy liberális, egyenlőségről szóló dolgokról hablatyolunk, akkor dönts egyedül – ne engedd magad befolyásolni. Bármennyire is keménynek látszik egy seggfej, egy határozott, erős, döntésképes nőtől hülyén fog viselkedni, megbomlik a “mindenténuralok” beállítottsága, nekiáll keménykedni és hatalmi harcot próbál kicsikarni. Ilyenkor ebbe nem kell belemenni, hanem otthagyni a francba. Ellenben a nem seggfej srácok nem fognak ezen meglepődni, sőt, örülni fognak, hogy egy olyan nővel találkozhattak, aki végre tud saját magától dönteni.

    Üdv,
    Adarb Ad

    • Már ne is haragudj, de ez a komment egy jó nagy hülyeség. Egy-két pontján van érdemi tartalom, de egészében csak magyarázkodás és önámítás.

      Érzelmi intelligencia nélkül nem is lesz soha tartós kapcsolatod, amúgy nőknek se.

      “Egyszerűen több ezer évnyi” ebből a bekezdésből ez volt az egyetlen értelmes szókapcsolat.
      A társadalmi rend nem természet, de hat az ember evolúciójára, és egyébként pont most van annak az ideje, hogy az ilyen versenyképtelen egyedek, mint te kihulljanak az evolúció rostáján.
      Nem szeretek férfi-női szerepekben gondolkozni, de a férfi tényleg inkább az evolúció motorja, mint a nő, és rá hárul a kíméletlen, folyamatos, és öldöklő verseny (A nőkre meg a minősítők nélküli verseny, meg a válogatás, és a szülés…elég nekik hidd el). Ha te nem bírod a versenyt akkor halj ki. Pont az mutatja éretlenségedet, hogy nem fogod fel, hogy egy verseny nélküli világban:
      1. túlszaporodnánk (még ennél is jobban)
      2. felhalmozódnak a versenyképtelen egyedek
      3. aki először versenyszemléletű alapon közelítené meg a dolgot, az mindent visz, olyan alapítóhatást ér el, amelyben 2 generáció múlva újra mindenki verseny-orientált lenne.

      Egyébként te is versenyzel a jobb nőért, meg a nők is a jobb férfiért, és mindenki versenyzik a jobb életért, élelemért, ruháért, lakásért, kütyükért, és több pénzért, vagyis jobb állásért.

      “– tanulj meg viselkedési formákat és mintákat – testbeszédből, hanglejtésből és 2-3 percnyi beszélgetésből azonnal ki lehet találni, hogy milyen az adott személy és mit szeretne tőled. Helyezd magad kívülre az eseményben, ne engedj egyből az érzéseidnek.”

      A direkt kommunikáció jó tanács, csakhogy, azt kifelejted, hogy a nők arra vannak rendszerszinten kondicionálva, hogy kizárólag indirekt kommunikációt folytassanak. Így vagy azonnal megnyílik a másik neked, vagy bukta az ügy, ennyi.

      Na itt van a komoly bibi a gondolkodásodban!
      1. a testbeszéd, hanglejtés nemhogy országonként, de megyénként változik, emiatt nem lehet egy kaptafára húzni. Ráadásul az emberek különbözőek (Erre nem is gondoltál, mi?) Egyik ilyen jelet küld, a másik olyat, és mindnek meg van a saját értelmezése. Én pl. Asperger szindrómás vagyok, emiatt úgy születtem, hogy nem fogadok, és nem is adok jeleket. Kb. 23-27 éves koromra tanultam meg nagyjából meg őket, de ezért tudatosan kellett megküzdenem. Ráadásul a nők szeretnek egyéni jelkészletet kitalálni (majd bőgni egész éjszaka, mert a kiszemelt lovag nem értette a jelzést…)
      És akkor jöjjön a legmegdöbbentőbb: az igazi nárcisztikus seggfej kiemelkedő szociális intelligenciával rendelkezik, ezért egyből azt az áldozatot szemeli ki, aki viselkedésfüggő(társ/kapcsolat/szerelem) és a legkisebb erőbefektetéssel játssza meg magát (igen a mimikai és gesztusnyelvezetet meg főleg, mint a legjobb színész, de ő csak hősszerelmest tud játszani).
      Ezután áldozatát módszeresen behálózza, majd kiszipolyozza, mint egy undorító pók.
      Erről szól poszt, és nem az őszinte, de ügyetlen kezdőkről, mint te.

      • “Egyébként te is versenyzel a jobb nőért, meg a nők is a jobb férfiért, és mindenki versenyzik a jobb életért, élelemért, ruháért, lakásért, kütyükért, és több pénzért, vagyis jobb állásért. ”

        Ez a tipikus kapitalista szemléletmód, amit belevertek a fejekbe, de kurvára elavult és nem indokolja semmi (a jelenlegi viszonyok között):
        1. születésszabályozás, ha már értelmes lényeknek nevezzük magunkat (az óvszert már jó ideje feltalálták)
        2. ki is dönti el, hogy versenyképtelen egyedről van szó? általában a világot fejlődésben előre taszító emberek nem épp a tipikus tesztoszteronbombákból kerülnek ki…
        3. az első versenyszemléletű egyedet ledarálnák kutyatápnak, már ha kicsit értelmesebb és intelligensebb társadalomban élnénk

        “. a testbeszéd, hanglejtés nemhogy országonként, de megyénként változik, emiatt nem lehet egy kaptafára húzni. ” – Őőő, de, nekem pl. működik, eléggé pontosan. Nem azért, mert én az hiszem, hogy működik, hanem azért, mert visszaigazoltan tudom, hogy működött.

        “Erről szól poszt, és nem az őszinte, de ügyetlen kezdőkről, mint te.” – Ok. Az őszinte, de ügyetlen kezdő általában úgy tudja irányítani a körülötte lévő társaságot és embereket, ahogyan akarja (férfit, nőt). Csak mivel nem egy fasz, ezért megtanult viselkedni és másoknak nem csalódást és fájdalmat okozni, pedig elég pondró módszereket ismer. Lehet ez a gond és nekem is be kéne szállni a “versenyszférába”.

        • 1. Próbáld meg az Iszlám Államban, vagy Afrikában, sok sikert…
          2. Ehhez előbb meg kell határozni a verseny szabályait (nincs szabály, illetve az a szabály, hogy akinek vannak életképes utódai, az indulhat a következő körben, ennyi, így működik az evolúció.) Az emberek meg nem egyformák, nem egyforma az immunitásuk, az intellektusuk 5-7 különböző formája, a kinézetük, a testi erejük, stb.
          Versenymentes életet csak akkor tudsz kialakítani, ha ebben is mindenki egyforma (szerintem erre te sem vágysz…)
          Onnantól, hogy egy nő/férfi jobban néz ki, mint az átlag versenyelőnye van objektív szempontok szerint, mert az ellenkező (vagy saját) nem jobban preferálja.
          Szerinted ki kellene nyírni őket?(3.)
          Onnantól, hogy valaki ritka skillekkel rendelkezik jobban keres, mint az, aki 8 osztály után expert seggvakarásból, és advanced orrtúrásból.
          Vagy szerinted mindenkinek ugyanannyit kellene keresni, függetlenül a befektetett munkától, és a munka kereslet-kínálati értékétől?(enyhített 3.)
          Ha az egyik ember eltapsolja a pénzét, a másik meg felhalmozza, és befektet, akkor el kell venni a megtakarítását, mert ez is versenyelőny?
          Szerintem te kevered a tisztességes fair versenyt (ami eddig nagyon kevés helyen alakult ki, pl.: Skandináv országok, és persze ott is csak a lokális szinten, mert globálisan a 3. világgal rohadtul nem fairek, de ez külkereskedelmi mérlegegyenleg-egyenlősítéssel megoldható), a magyarországi nepotista vadkapitalizmussal, ahol ha objektív szempontok szerint versenyelőnyöd van, és ezért nem akarsz korrumpálni, és valami belső torzulás(erkölcs) miatt magadat sem hagyod lefizetni, akkor már baromi nagy versenyhátrányban vagy.

          “Őőő, de, nekem pl. működik, eléggé pontosan.”
          Nagyjából működik is, de nem mindig, nem mindenhol, nem mindenkinél. Nálam például megállna a tudományod, mert nem adok, és csak tudatosan veszek metakommunikációs jelzéseket.
          Helyileg meg olyan változatok vannak, hogy pl.: Bulgáriában a bólintás/fejrázás pont fordítottját jelenti, a Távol-Keleti kultúrák egy részében a nő nem érhet a férfihoz, és Magyarországon is meg vannak a helyi változatok, nem ennyire durván eltérőek, de minimum ritmusukban, és amplitúdójukban eltérnek. Azt ne mond, hogy minden megyéből találkoztál már emberekkel, és erre nem figyeltél fel.

          • “így működik az evolúció”
            Mellékvágány, de ennél bonyolultabban működik: az is indulhat bizonyos körülmények között a következő körben, akinek a génjei oldalági rokonok révén jelennek meg a következő nemzedékben. Rovarállamoktól a farkas “nagybácsi”-ig sok minden működik így, embernél is akár.

  104. Nagyon köszönöm!!!!!!

  105. http://divany.hu/ego/2016/02/15/bizonyitott_hogy_bukunk_a_narcisztikusokra/
    “a narcizmus skálán magas pontszámot elért nőket és férfiakat is kifejezetten vonzónak találták a potenciális partnerek, nemcsak a rövid, de a hosszú távú kapcsolatokra is. Barátkozni viszont sem a nők, sem a férfiak nem nagyon akartak a narcisztikusokkal. A férfiaknak egyébként egy futó kaland erejéig a pszichopátiás vonások is bejöttek, fordítva azonban nem volt ilyen összefüggés.”
    Szóval a férfiak is a seggfejekhez vonzódnak (sőt, még jobban, a pszichopátiás vonások azért elég durva, nem?), de barátnak egyik nem sem akarna seggfejet. Élete társának akkor már inkább. Jó mi?

    • Ez nagyjából logikus. A pasi szívesen dugna pszichopatával, mert az őrült nő bevállalós, és hát kiszámíthatatlan is mellé, ami izgalmas kalandot jelent. (Meg amúgy is: “lyuk-lyuk, zene-zene, igénytelen, ha nem ittál eleget”, mondja a Belga.) A nő nem szívesen dugna pszichopatával nagyjából ugyanezért: egyszerűen nagyobb az erőszak kockázata, hiszen a pszichopata kevésbé mérlegel.

      Az már érdekesebb, hogy miért akar a nő társnak nárcit, barátnak meg baromira nem. :) Bizonyára azért, mert a női szocializációban vastagon ott van a “felnézni a férfira” alapelvárás, és hát egy nárci magabiztos és jogosult, ergó ha féllábú útépítőmunkás, abban akkor is a legjobb. És a nő keresi ezt a legjobbat, legalábbis annak illúzióját. Hogy evolúciósan keresi-e (a tökéletes apát a tökéletes utódnak), vagy éppen szocializációja folytán, az már más kérdés, de az utóbbi vastagon benne van, az tutifix. Már óvodáskorban látod, hogy egy szélesmellkasú, magas és erős Kenre tíz törékeny, karcsú Barbie jut. :S

      • Igen, nem is csodálkoztam nagyon, egyértelmű eléggé. De azért szinte morbid is, nem?
        Bevállalós csaj a pasinak: igen, pszichopata nő expárja mondta, hogy kiszámíthatatlan volt, néha félelmetes, de hiányzik is neki az a mód, ahogy a csaj élt. Annak ellenére, hogy meglehetősen tönkretette egyúttal.

    • 90 emberből azért nagy következtetéseket ne vonjunk le.
      Ez Személyiségtípusonként, és kultúrkörönként eltérő (pl.: Japánban az intro férfi/nő is “sláger”, míg USA-ban csak a durván extrovertáltak…)

  106. Maria Koszegi // április 1, 2016 - 19:14 // Válasz

    Elolvastam figyelmesen.
    Az egesz cikk hirtelen olyan volt, mintha beleptem volna Egy doktorno szobajaba, aki miutan elmondtam az esetemet, ezeket kozli velem…

    Nagyon szepen koszonom

    Nagyon tanulsagos volt!!!!

  107. Hm . A Nők. Általában mondani szoktam a körülöttem lévő hölgyeknek, hogy aki virágot vesz a számukra azt nagy ívben kerüljék el. Meg persze azt is aki kifent kinyalt öltönyben akarja tenni a szépet. Ne más életével (Virág) tegye a hős szerelmest. Vagy a szép öltönyével.
    Amelyik nő ennek bedől az meg is érdemli a másikat.
    Ha valaki tenni akarja a szépet az tegye mégpedig a saját tisztaságával bölcsességével. és az egyszerű mosolyával.
    Az Emberi szeretet . önző akaratos, és birtokló. Minden kapcsolat vége a szakítás.
    Ha valakivel jó kapcsolatot akarsz kialakítani. Akkor a teljes elengedés dukál feléje. És felismerni azt is, hogy ő is tanulni jött erre a világra. meg tapasztalni.
    Ha ezt a mindkét fél felismeri akkor kedvelni fogják egymás lelkét. És nem lesz se veszekedés , sem vitatkozás, mert csak az öröm a humor fog érvényesülni. Mert ezek a szabad lelkek ismérvéji.
    Én már csak tudom 37 éve vagyok “nős”. Végül is szerencsém volt , hogy a feleségem is egy öreg tapasztalt lélek.
    De vissza a kérdésre. Annak a nőnek akinek nincs önbecsülése maga felé. Azt úgy szétfogja cincálni az “élet”, hogy mire észre tér azt hiszi, hogy Jézus nem borrá változtatta a vizet hanem almaecetre.
    Szeretettel Laci.

    • Jókat meg szépeket írsz, de azért ez: “Amelyik nő ennek bedől az meg is érdemli a másikat.” erős áldozathibáztatás. Akkor aki bedől egy csalónak, megérdemli? Akit meg lehet verni, azt csak verjék meg, megérdemli? Attól, hogy bedől, még a másik a szemét, nem?

  108. Helo

    A cikk érdekes de mintha mentegetné a nőket!
    A a borderline-osok pedig “A közös nevező ezeknél a problémáknál általában az, hogy a delikvens érzelmileg elérhetetlen,” ez konkrétan nem igaz!

  109. Aki normális, rendes, házias, törődő, őszinte, kedves, hűséges, becsületes, jószívű, érzelmes, segítőkész, szenvedélyes stb. az nem kell a nőknek. Akinek pénze van lakása meg kocsija, szemét velük, megcsalja, veri, soha nem ér rá, drogos, alkoholista, droid fadarab, beszélni nem lehet vele semmiről, szemétláda, vagy rossz fiú stb., az meg igen.

    • Feri, a jól értem, te az első csoportba tartozónak tartod magad.
      Lehet, de a nőknek nem a jófiúk nem kellenek, hanem az unalmas lúzerek.

      • Hozzátéve, hogy a rendes férfi nem feltétlen egyenlő az unalmassal, de ehhez komoly önvizsgálat kell, és ha szükséges, változtatás.
        Meg az is lehet, hogy Feri olyan nőkre ácsingózik, akik, reálisan nézve, nem valóak hozzá.

        • Hát pont hogy nem attól lesz unalmas, hogy rendes ;)
          A fene tudja, ki való, fura ez. Illetve, ha nem jön be nekik, akkor nyilván nem, de úgy értem, hogy nem attól lesz nem való, mert Feri semmilyen, és csodanőkre vágyik.

          • Számomra egészen döbbenetes az az – egyébként eddigi tapasztalataim szerint 90 százalékban férfiaknál tapasztalt, de javítsatok ki – attitűd, ami szerint ha én – mondjuk ki nyíltan – NEM KELLEK, akkor a másik (akinek nem kellettem) egy önző, számító, primitív, kapcsolatképtelen, ostoba rohadék, akiknek nyilván a seggarcok kellenek, hiszen nem látja az én létezésem csodáját.

            Én aztán pontosan tudom, milyen rohadt érzés ez, és fájdalmában az ember sok mindent gondol és mond, de nálam ez az érzés a mélypontokon inkább abban kulminálódott, hogy bizonyára én vagyok a szar (a “nem elég”), és a józanabb, realisztikusabb percekben pedig átláttam, hogy ő nem akar velem lenni, mert mást keres, de attól még én sem vagyok értéktelen ember, sőt.

            Tényleg éltem meg nagyon komoly mélypontokat ezen a téren, szóval nem kell ismertetni, milyen érzés a szükségét végző vadállat gyámoltalanságában fetrengeni a saját taknyomban, de valahogy se tizen-, se huszon-, se harmincakárhány-évesen nem jutott eszembe az, hogy ezért az én érzéseimet nem viszonzó szemét szaralak tehet, aki rohadjon meg, és biztos ribancot választ inkább HELYETTEM.

            Ezzel szemben olyan nem egyszer volt, hogy az, akinek én nemet mondtam, korrektül és egyenesen, akár kapcsolat előtt, az ismerkedésnél, akár pedig egy szakítás alkalmával… nos, az minden szarszemétrohadéknak elmondott engem a döntésemért, mondván, hogy nekem a rohadékok kellenek inkább, és kötődésképtelen és vak vagyok az ő értékeire.

            Egy idő után ez a frusztrált jogosultságérzetből táplálkozó támadás annyira túmaccsá vált, hogy már nem tudtam, hogyan lehet szépen elmondani, hogy ne haragudj, nagyon kedves vagy, de nem téged kereslek, nem vonzódom hozzád, nem illünk egymáshoz, másképp látjuk a világot, satöbbi. Az őszinte beszélgetésekhez pedig kell egy fogadó fél is, aki nem büntet, ha visszautasítod.

            Érdekelne, hogy én csak én látom-e úgy, hogy nőknél ez ritkább (biztos van, de én a magam környezetéből most nem tudok példát, az összes nőnemű ismerősöm magát hibáztatta, amikor nem kellett, később meg átlátta, hogy oké, ez komplexebb ennél), a férfiak többsége – igen, nem mindenki – viszont úgy érzi, a kedvessége, udvariassága, tehát egy sor totál alap dolog önmagában véve feljogosítja őt arra, hogy felesége, párja, szexpartnere legyen az, akit ő kinézett magának… és ha nem, akkor aztán irgumburgum.

            • Fogalmam sincs, milyen az arány a nők és a férfiak között ebben a tekintetben, tekintve, hogy én még pasinak nem mondtam nemet. Tény viszont, hogy a nők között az a kevés, akinek én nemet mondtam, nem kezdett pocskondiázni, bár volt olyan, aki nem fogadta el azt a magyarázatot, hogy nekem nem jön be, elkezdett mindenféle pszichológiai magyarázatot gyártani, hogy én most épp megviselt vagyok, meg ilyenek.

              • “…én még pasinak nem mondtam nemet.”
                Coming out? :)

                • :D
                  Jogos. Úgy értettem, hogy nem kellett nemet mondanom – de egyébként nem is igaz. Egyszer egy vén pasas (basszus, ha a fiúkat szeretném, akkor is ronda volt) akaszkodott rám egy parkban. Na őt rondán küldtem el – de nem a homoszexualitása miatt.

              • Oké, hogy pasinak még nem mondtál nemet, ( tudom, ebből nem következik, hogy csak igent :D), de azért csak láttál közelről olyan ismerős pasit, aki a fenti jelzőkkel illette azt, aki visszautasította. Nőben is láttam már ilyet. Szerintem ez jellem és belátás kérdése, nem nemi alapú.

                • Szerencsére eléggé szatyorban élek, úgyhogy nem nagyon láttam ilyen pasit, de persze, tudok a létezésükről. De fogalmam sincs az arányokról, és azt sem állítom, hogy igen csekély tapasztalatom az elutasított nőkkel (akár személyes, akár elmondás alapján) elég lenne arra, hogy a nők körében tapasztalható arányokra következtessek ebből. Az a gyanúm, hogy a nemi különbségek, ha léteznek, akkor szocializáció következményei. Tudod, a pasikba jogosultság-érzést nevelnek, a nőkbe meg azt, hogy ők legyenek az elfogadók (akár nyomasztással, akár pozitív szexizmussal, mint Müller Péter).

              • Ez mondjuk igaz, lehetséges, hogy nők körében meg a pszichologizálás a gyakoribb: megfejti, hogy a férfiú miért utasította vissza. De komolyan mondom, az ilyen gyűlölködő, választottat alázó attitűdre én most hirtelen nem tudok példát a saját környezetemből (ettől még biztos van), férfifronton meg szenvedő alanya is voltam már nem egyszer sajnos. :(

                • Na mondjuk egyszer a pszichologizálással mégis rúgott egyet rajtam egy visszautasított, bár nyilván azt képzeli, hogy korrekt és rendes volt ;)

                  • Ismerem ezt, jól megfejtett bizonyára :P. Nem értem, miért nem lehet tisztelettel kezelni, hogy NEM. Persze, fáj meg minden, főleg, ha voltak előzmények (jó beszélgetés, szenvedélyes szex, közös munka, bármi), de attól még ha én tisztelem és szeretem a másikat, elfogadom a döntését, és akarom, hogy neki jó legyen. Vagy akkor a duma a szeretetről önhazugság volt, és az egész CSAK rólam szól?

                  • Péter György // május 22, 2016 - 23:34 // Válasz

                    A nőknek azért azért sokkal könnyebb dolguk van visszautasításkor, mert ők egy numerát mindig megérnek, vagyis teljesen soha ne utasítják vissza őket. hacsak nem dögrondák. Mi meg kitehetjük a lelkünket, akkor sem biztos, hogy kellünk.

                    • Jaja, ez azért lényeges könnyebbség ám. Sokkal egyszerűbb és fájdalommentesebb ugyanis úgy lezárni egy történetet, hogy ismered a másik illatát, ízét, tudod, milyen az arca, amikor elélvez, szuszogott már melletted félmosollyal a száján az ágyban, és készítettél már neki reggelit nagy szeretettel. Valóban, ezekkel az élményekkel a tarsolyban – adott esetben többször is – nagyságrendekkel könnyebb tudomásul venni, hogy nem kellesz, és tovább lépni, igazad van.

                    • Lehet, hogy “egy numerát mindig megérnek”, aztán sokszor dobják őket. Aki hosszú távú kapcsolatot szeretne, annak az “először kell, aztán nem” rosszabb, mintha eleve nem kellett volna.

                    • Nem is annyira a hosszútávú kapcsolat igénye in general, hanem a konkrét személy iránt érzett kötődés az, ami megnehezíti a dolgokat, és pár együtt töltött éjszaka után ezt nehezebb elvágni, mintha soha semmi nem is lett volna. Az ilyen numerák tényleg olyanoknak valóak, akik nem éreznek semmit a másik iránt, in which case tökmindegy, mi a folytatás.

                    • blaci200 // május 23, 2016 - 07:19 //

                      Vannak, akik azt képzelik, hogy ez egy férfias viselkedés. Mások szerint mezei taplóság. A nők azért nem viselkednek így, mert a társadalom abban a tévképzetben van, hogy a férfiak lehetnek taplók, a nők meg nem.

            • Teljesen jól látod.
              Az omegahímek tipikus jellemzője ez.
              Azt hozzá kell tenni, hogy ez valószínűleg öröklött viselkedésgenetikai tényezők mellett a szocializáción is múlik: az anyák (sorry, de tényleg) zömében hercegnek nevelik fiaikat, és hamupipőkének a lányaikat ezért egy átlag férfi a másikat okolja, míg egy átlag nő saját magát, egy olyan dologért, ami valójában a közös hang hiányán múlt, amiről igazán egyikük sem tehet(…30 alatt)
              A frusztráció ilyen hisztérikus kitörése, meg több tucat kudarcélmény összessége, amely serdülőkortól kezdődik (10 felett ez a koedukált képzés nagyon nem egészséges, főleg fiúknak, de a lányoknak sem)

              A poszthoz:
              Én azon kezdtem el gondolkodni, hogy miért a ‘jó pasik’ egy jelentős része nárcisztikus (sőt ez elvárt magatartásforma)
              Ebben benne lehet a grandiozitás miatti törekvés a kompetenciára (hatalmi pozícióba törés), vagy (gyakrabban) annak látszatára (személygépjármű, ruha, cipő, ékszerek), illetve a jogosultságtudat általi megélt dominancia, amely jelentkezik a szagban, mozgásban, ami még inkább vonzóvá teszi őket.
              Szerinted?

              • Lehetséges akkor, hogy ezek a “rendes fiúk”, akiknek jár a nő, és rohadjon meg, ha nem… azok, akik a PUA- meg MGTOW-csoportok színe-javát is kiteszik?

                • Igen, “rendes srác szindróma”!

                  PUA: Ezek gyakorlatilag a ‘hogyan viselkedjünk nárcisztikusan’ kézikönyv mentén mozognak :
                  a látszat látszata a hiábavalóságok hiábavalósága…

                  MGTOW: Na ők egy vonással fölöttük állnak, mert van akaraterejük kiszállni a versenyből (önfejlesztéshez jóval nagyobb kell, de ez is legalább valami).
                  Nekem inkább a késő-ókori aszkéta-szentek, vagy a középkori szerzetesekre hasonlítanak a ‘nagy kivonulással’, az más kérdés, hogy sok nő “Mi az, hogy nem versenyzel a kegyeimért!?” alapon alázza őket, ahelyett, hogy békén hagyná.

  110. Annyit hozzáfűznék még hogy sajnos az a rész hogy lelkizni úgysem fog a végén,nem igaz. Azért sajnos, mert ezzel szokták megnehezíteni a kilépést, és újra meg újra bevonni partnerüket a játszámba.
    Haj, de nagyon ismerős ez is….átéltem, nem egyszer. Seggfej, igen, végig, és hazudik, de csak addig, ameddig nyergeben érzi magát, aztán amikor a patner kellőképpen eleget nyelt, és elhatározza hogy kilép, akkor jön a szerelmes roham, az ígérgetések, igen, a lelkizés, ami sosem volt, a meg fogok változi ígérem, a nem akarom, hogy elhagyj, szeretlek, sajnálom, ami történt, és ha elég ügyes, bizony még egy darabig vissza tudja tartani És aztán persze, ugyanúgy seggfej üzemmódba vált. Ezt csak azért mondom, mert engem seggfej még nem engedett könnyen soha…talán ez a legnehezebb, ilyenkor ellenálni, és nem hinni újra meg újra.
    Czeizel és Gesztesi példájáról az jutott eszembe, hogy a szétdarabolt női psziché, a szűz és a kurva kettőssége jön elő. Vannak tisztességes feleségek, akik az otthon melegét őrzik, és vannak, akiket kívánunk és szexelünk. Nagon régi beidegződés
    Én azt gondolom, hogy a jófiúzást még ott rontják/rontjuk el, hogy sokszor a jó fiú alatt nem egy jó embert értünk, hanem teszetoszát. Vagyis pontosabban a teszetosza fiúk sajátították ki maguknak ezt a “jófiú” titulust.

    • “Vagyis pontosabban a teszetosza fiúk sajátították ki maguknak ezt a “jófiú” titulust.”
      Igen. A teszetoszák kiáltják ki magukat jófiúnak, miközben sok közöttük érzelmi zsarolásra erősen hajlik – ez a “nektek nem kellek” önmagában érzelmi zsarolás. A zsaroló pedig minden, csak nem jófiú.

      • Típus kérdése, Adi, ebben igazad van.

        Úgy tapasztalom, kétféle “seggfej” van:
        a, az, amelyiknek nincsenek érzelmei, de képes hazudni azokat: a hárem első helyezettjének szavakkal, a másodiknak és a többinek néha szavakkal, néha testbeszéddel – ők nagyon hidegek és önzőek, sosem keresnek úgy, hogy ne kérnének valamit, és amit kérnek, az mindig vagy szexszel, vagy a saját hatalmukkal kapcsolatos, adni pedig néhány kedves szót és simogatást fognak legfeljebb CSERÉBE… na, ő nem lelkizik, se az első, se a sokadik helyezettekkel, az tutifix
        b, az, a típus, amelyik a jófiú imázzsal hódít, hogy ő bizony a rajongásig imád, bármit megtesz érted, és valóban vállal áldozatokat is, ez tény… csak éppen brutális árat kér érte: állandó kontrollt, folyamatos megszégyenítést, masszív manipulációt és nonstop zsarolást. A manipuláció arról szól, hogy ő szenved, ezért te csak vele foglalkozz és ne csinálj semmi mást, a zsarolás meg arról, hogy kicsinál, ha elhagyod. De ő jófiú, mert kedves, udvarias, és ha kell, éjszaka kocsiba pattan, hogy ügyeletre vigyen, tehát mindent megtesz érted, muszáj hálásnak lenni, pláne az a, típus után, akinek ha meghalsz és kihűlsz reggelre, az az egyetlen gondja volna, hogy bajba ne kerüljön már miatta(d), de lehet, észre se veszi

        Most azon agyalok, hogy melyik a jobb. Szerintetek?

        • “…melyik a jobb. Szerintetek?”
          Sajnos én mindkettőt vonzom(,de hogy miért?), hideg fejjel elemzem (ahogy mindenki mást is, lehet undorítónak tartani emiatt, de jóval praktikusabb, mint első látásra megvakulni, és aztán összevarrni a saját szívem ‘in vivo’), leleplezem(, mert “I’m not very nice person”), aztán rettegnek tőlem…de nem tudom melyik a jobb. Amelyik ezek után legszívesebben megölne, vagy az, amelyik saját magát ölné meg(, de erre gyáva, ezért ‘csak’ falcol).

          Azt meg nem értem, hogy miért nem írod le a nyilvánvalót(, amivel te is tisztában vagy), hogy:
          a.) grandiózus nárci
          b.) sebezhető nárci
          Számomra elég egyértelmű, hogy a két irány a vélt ‘pina-magnetikus’ (neologizálok már egyet) tulajdonságukban különbözik egymástól, és innen ok-okozati összefüggés amit leírtál:
          az egyik tudatában van, hogy mindig lesz rá igény, ezért szarba se nézi a nőket, mindig lesz másik
          a másik azt hiszi (és valójában tényleg átnéznek rajta a nők, legalábbis a többség), hogy nem kell, ezért az első ‘áldozatát’ próbálja behálózni, mint egy pók a legyet, hogy mozdulni se tudjon, aztán kezdődhet a táplálkozás…

  111. Sziasztok!

    Én pont végignézem egy ismerősünk (hölgy) kínlódásait ez ügyben. Folyamatosan csalódik, nem találja a helyét és valahogy mindig sfej után sfej jön neki. Türelmetlen, nem bír várni, picit megállni, körülnézni. Könnyen odaadja magát egyik után a másik és nem érti….

    Bízom benne, hogy jó sok csalódás után egyszer végre rájön, hogy érdemes várni, kivárni a megfelelő pillanatokat. Nem mindig a férfi a hibás. Sem a nő sem a férfi nem több, emberek vagyunk. Nehéz embernek lenni és maradni. Érdekes ez az élet.

14 Trackbacks / Pingbacks

  1. Üdvözlet az újaknak, és 5 ok, amiért a lomtárban landol(t) a hozzászólásod a seggfejes poszthoz | Eszter's Offtopic
  2. Drogbárót csináltam a világirodalom egyik legismertebb bántalmazójából | Eszter's Offtopic
  3. Miért ilyen rohadt nehéz az elengedés, ha igazából alig volt közünk egymáshoz?! | Eszter's Offtopic
  4. Variációk 10 népszerű témára: ezt írta a blogger, ezt olvasta helyette a troll | Eszter's Offtopic
  5. A tökéletes kontroll illúziója, a Velem Ez Nem Történhet Meg, Mert-szindróma | Eszter's Offtopic
  6. Mitől kattan be úgy egy “rendes srác”, hogy tömeggyilkos lesz belőle? | Eszter's Offtopic
  7. Bárcsak elmondta volna ezt nekem valaki a szexről (a biztonságos szexről) | Eszter's Offtopic
  8. “Nők ezrei rajonganak értük” | Tollam-Papírom
  9. Miért vonzódnak a nők a seggfejekhez? | Magazin
  10. Ez (nem) ment idén: a 2015-ös blogstatisztika, számokkal és sztorikkal | Eszter's Offtopic
  11. Nárcik megint: a sebezhető és a grandiózus nárcisztikus személyiségzavarról – Eszter's Offtopic
  12. Dogblues: A te exednek milyen személyiségzavara volt? És az anyjának? – And the yellow cab
  13. Mindent a “Rendes Srác” szindrómáról | Az a jó édes
  14. Miért vonzódnak a nők a seggfejekhez? | platinaman – amazon

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: