Aktuális

Így égesd porrá magad, ha újságíró vagy

sajtóblama a kamerák előtt, avagy a szakma kedvenc médiamunkásainak ámokfutása

(Az alábbi írást a tegnapi Sinéad O’Connor-sajtótájékoztatóról írt rövid kis beszámoló inspirálta, mert én ugyan nem voltam ott, de láttam már épp elég példát “a magyar sajtónyomorra” így is…)

Az újságíró, akit “imád” a szakma, késve érkezik, megzavarja a sajtóeseményt. Hosszasan zörög a papírjaival, köhécsel, leejti a telefonját, az interjúalany arcába vakuzik az első sorból. Amíg a közös program – kerekasztal beszélgetés, photocall, bemutató, előadás, bármi – tart, ő végig a szendvicsekkel szemezik, és a szervező kontójára kikéri a legdrágább, s egyben legsuttyóbb italt, ami szinte azonnal a fejébe száll. Makogva, teljes nevét elszavalva kérdez (“aaaazt szeretném kéééérdezni…”), mindenki döbbenten néz. Alig várja, hogy lerabolhassa a svédasztalt, szuszogva, mohón fal fel mindent, ami a szeme elé kerül: kisjános módjára koplalt a legutóbbi bevetés óta, hogy spórolhasson egyet a reggelin és az ebéden, egy csapásra két legyet. Közben rutinos mozdulattal süllyeszt két tekercs vécépapírt a fotóstáskájába a klotyóban, és krahácsol, prüszköl, zörög tovább, émelyítő izzadtságszag lengi körül.

Ráfér a képére - kép: concentriccontent.com

Ráfér a képére – kép: concentriccontent.com

Hangosan parolázik a kollégákkal, akik kicsit szégyenkezve, szemlesütve próbálnak kitérni az útjából, hiába. Magától értetődőnek veszi, hogy az esti koncertre a sógornője masszőrjének a macskája is kaphat egy tiszteletjegyet, hiszen ő médiamunkás, neki ez jár. Hőstetteit meséli, amikor sikerült bemásznia Sylvester Stallone szállodai ablakán a Lemezbörze magazin közös fotójához, vagy amikor a Sikeres Nők nevű sajtóorgánum Dávid Ibolya-interjúján életéről faggatta a szexi naptársorozatáról ismert, MIÉP-es politikusasszonyt. Mikor a tetőfokára hág a hangulat, bevallja, hogy a kocsiban várt Körmendire, amikor Győzike kamunője magába fogadta a biliárddákót (igazából az ő ötlete volt ez a bulvártörténeti mérföldkő, csak épp fontos tengerentúli hívást várt), de a U2-interjúra is nagyon büszke, csak nem érti, Bono miért fintorgott, amikor arra kérte, hogy énekelje el legnagyobb slágerüket, az A Question of Time-ot a stájon, acapella. Biztos azóta ilyen morcos, mióta Justin Timberlake kiszállt a zenekarból, ezekkel a skótokkal mindig csak a baj van.

Igazán persze akkor érzi elemében magát, amikor az 1/1-es interjúra sor kerül. Rigó utcai középfok előtti, kissé hunglish angolt használ, erős akcentussal, a kötőszavakat persze BBC-sen túlartikulálja. Fontosnak érzi magát, ezért ötször annyit beszél, mint az interjúalany, szívesen a szavába is vág, hogy kioktassa, helyre tegye, vagy egyszerűen csak elmesélje, ami ma reggel a buszmegállóban történt vele. A pajkos, szexista viccek sem állnak távol tőle, persze, ezeknél mindenki próbál másfelé nézni, és kínosan mosolyog. Mindig briliáns felkészültségről árulkodó kérdésekkel áll elő (hiszi magáról), szakmai vonalon pl. legalább öt elhangzik az alábbiak közül:

  • Volt egy kis időtök szétnézni itt nálunk Budapesten?
  • Mit jelent a zenekar neve/film címe?
  • Mit gondoltok, az új album folytatása lesz a réginek, vagy egészen új vonalat hoz majd?
  • Szerintetek milyen stílusú zenét játszotok, ha muszáj választani? (“Nem szeretjük a címkézést, egyszerűen azt játsszuk, ami a szívünkből jön…”)
  • Mik a terveitek a jövőre nézve?
  • Hol látod magad húsz év múlva?
  • Kik hallgatják a zenéteket, milyenek a rajongók?
  • Mi hatott a lemezre?
  • Mit gondolsz, mi a sikeretek titka?
  • Hogyan látod a szakma/színtér/zenekar/sorozat etc. jövőjét?
  • Kik a példaképeid?
  • Van lehetősége egy magyar művésznek külföldi sikereket elérni?
  • Mit gondolsz az internetes jelenlét fontosságáról és a lemezpiac jövőjéről?

Szerencsére persze bulvárban is erős:

  • Mit szóltok a magyar lányokhoz és az őrült rajongókhoz?
  • A párod nem szokott féltékenykedni a szerelmes levelek és színpadra repülő bugyik/plüssmackók miatt?
  • Annyi dalod szól a szerelemről, voltál már igazán szerelmes?
  • Na és mondjátok, mikorra tervezitek a gyermekáldást?
  • Mennyire változtatta meg az életedet a paparazzók állandó jelenléte és a folytonos médiafigyelem?
  • Hogyan viseli a család, hogy alig lát téged?
  • Minek köszönheted tökéletes alakodat/deltás izmaidat?
  • Van most valaki az életedben? Ha lenne, elmondanád?
  • Elégedett vagy a testeddel?
  • Szóba jöhetnek nálad az egyéjszakás kalandok?
  • Több is van köztetek munkakapcsolatnál?
  • És te, a gyönyörű díva, valóban szakadt tréningruhás háziasszony vagy otthon?

Ha a bemelegítés megvolt, a lényegre tér, és megmutatja, mit is tud a témáról: általában semmit, annak viszont készségesen hangot ad. Szívesen tér ki 2-3 évvel ezelőtt aktualitásukat vesztett, esetleg már eleve teljesen jelentéktelen eseményekre, kapcsolataival példálózik, s büszke arra, hogy jól mulatott a globalizációbarát, szélsőjobboldal felé tendáló német techno-császárral, Manu Chao-val, ahogyan az emberi jogok és a női egyenjogúság zászlóvivőjeként ismert Huffnágel Pistával is kitűnő  riportot – így mondja, riportot, mert azt hiszi,  a szó az interjú szinonimája – készített a női kvótáról és a  csiklóorgazmusról a Metal Hammerbe. De “megvolt neki” a Duran Duran is, és viccelődik, hogy a Pet Shop Boysnál sose tudja, melyik a buzi. Mindenki némán pirul, igyekszik jó arcot vágni az ámokfutáshoz, amíg a sajtós nem szól, hogy lejárt az idő, és a művész kényszeredett mosollyal meg nem köszöni a lehetőséget. Egy autogramot azért még elkér a nagyanyjának, és a tapizós-simizős közös fotóhoz is ragaszkodik, főleg, ha bevágott egy kiló fokhagymát előző este. Az utolsó két kollégára miatta nem is marad idő, “majd elmondom, mit mondtak, nyugi”, lihegi fontoskodva, és a kabátja belső zsebébe önti a maradék pogácsát.

Az anyagot össze-vissza szerkeszti (ha szerkeszti egyáltalán), dátummal kezdi a lídet, modoros kifejezésekkel pakolja tele a szöveget (“megrendezésre kerülő”, “izgalmas sajtóesemény keretében”, “korong”, “hivatalos berkekben már napvilágot látott a feltételezés, miszerint”, “az igényes dzsessz-muzsika koronázatlan királya”, “virtuóz játékával”, “kultuszfilm és alapmű“, “méltán népszerű”, “fergeteges koncertet adott az arénában” – ezt akár előre is megírja, a lapzárta az lapzárta, reggel meg úgyis túl másnapos lesz az érdemi munkához). A beszélgetést kissé kiszínezi, de minden szereplő ugyanaz a hangon szólal meg, mint egy Coelho-regény hősei. A keretes minden esetben a diszkográfia, Wikipédiáról másolva, legalább három elütéssel.  Az alannyal ritkán egyeztet (állítmányt szinte soha), bőven elég, ha a szerencsétlen majd nyomtatásban látja a mesterművet, ha pedig külföldi, tökmindegy: úgyse érti, mit írtak róla, meg végül is mindegy neki, nem? “A Rammsteinnel hajnalig söröztünk”, van képe ezt leírni, ezen felbátorodva.

Miután lerabolta a kaját, kihisztizte a tiszteletjegyeket, sírba tette a sajtóst, a menedzsert, a művészt és a kollégákat, elégedetten húzza ki magát: nincs mit tenni, ő egy igazi, sokat látott öreg motoros, a zsebében van az egész szakma (közvetlenül a pogácsa mellett), tudja már, mi merre az arra, látott is bizony ezt-azt az életben. Már csak az a kérdés, hogy mit vihognak a szakadt kis gyakornokok a folyosón, amikor plusz repiajándékokat próbál kilopni a ruhatárból, hogy letudja a családi karácsonyt és a húsvétot is. Hiába, ilyen ez a Magyarország, nálunk mindenki csak irigykedik a másikra, ahelyett, hogy összefognának a kiegyensúlyozott tájékoztatás és a közös munka érdekében…!

Advertisements
Eszter névjegye (825 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

11 hozzászólás Így égesd porrá magad, ha újságíró vagy bejegyzéshez

  1. Elolvastam az originált. És felmerült bennem, hogy de jó, hogy nem járok sajtótájékoztatóra, mert akkor engem is elvezettek volna, bilincsben. Ugyanis a második próbálkozás után ott helyben, a megtalálható alapanyagokból összeszereltem volna valami hatékony emberbántásra alkalmas eszközt és azzal ugrottam volna neki a Felkészültnek. Bár én más F betűs szót használnék rá. Azt, amelyik aszkalappal fejeződik be…

  2. Eszembe jut egy anekdota Dalíról. Sajtótájékoztató, fentihez hasonló sajtómunkás kérdése (az első mindjárt): mi a véleménye a szürrealizmusról. Dalí válasza: uraim, a sajtótájékoztató véget ért. Azzal kivonult. Sajtómunkást alighanem a vállukon vitték ki a többiek.

  3. Az ugrott be, amikor pár éve a Chemical Brothers-től egy magyar sajtómunkás azt kérdezte, miért ez a zenekar neve (csak tizenpáréves volt a banda, sose kérdezték ezt tőlük korábban), amire a srácok összenéztek és kibattyogtak a sajtótájékoztatóról, mint Robert Downey Jr tegnap Londonban. Ha jól emlékszem, a Szigetre jött akkor a CB.

  4. Oh God, de kár, hogy a Dalí-sztoriról nem találok forrást, elég laza…! A Chemical Brothers meg nagyon jól tette, amit tett… akinek nem barátja a Gugli és nem barátnője a Wiki, az ne menjen médiamunkásnak, én is egy teljesen spártai vonalat képviselek ezen a fronton. Ha viszont emiatt megszoptam volna a helyszínen, írok róla egy vidám jegyzetet, oszt csá, kapja be a lúzer.

  5. “Ilyen tényleg van, vagy ez egy szar vígjáték forgatókönyve?” – kérdezném egy boldogabb világban. :D

  6. Gáborbácsi // június 13, 2015 - 18:18 // Válasz

    És egy kicsit a másik oldalról. Amikor én vagyok a “sajtós” (rendezvény sorozat, évek óta megrendeztük), kiosztva sajtó anyag, hol mikor miért.
    Kedvenc kérdések: 1./ honnan jött az ötlet? (Ültünk a Gazsival meg a Jocóval, és mivel már tegnap is ültünk és akkor berugtunk mint állat, kínzó másnapos fejgörcs közepette pattant ki két roham között az agyunkból…).
    2./ Miért pont így hívják a rendezvényt (A rendezvény neve annak a településnek a neve ahol tartottuk és maga a rendezvény jellege pl. ilyet képzelj el, hogy “Seholnincsfalvai borfesztivál”…)?.

    Újságíró érdeklődése nálam mint sajtó felelősnél:

    1./ “És ne haragudj, de te ismered a polgármester urat?” (háttér: a polgármester kereszt neve Ildikó, ami szerepel a sajtó anyagban; és a sajtó tájékoztató elején én mutattam be az összes résztvevőt);

    2./ Figyelj már, nem tudsz egy mikroportot szerezni, mert a miénk otthon maradt (csak az van nálam 3 is…);

    3./ Amiket adtatok DVD-n anyagok, akkor azokat felhasználhatjuk? – mondom igen, a forrás megjelölésével bármilyen anyagot felhasználhattok, tovább közölhettek, de ez benne van részletesen az “olvasd_el.pdf”-ben”; majd pár óra múlva ugyanez telefonál: “szia, ott voltunk a sajtótokon, adtatok egy DVD-n azon van egy csomó kép is, azokat is felhasználhatjuk, vagy azokat nem?” (nyilván azért adtuk oda, hogy otthon nézegesd magadban…);

    4. “Bocs úgy tűnik egy pár perccel lekéstük az alpintechnikai bemutatót meg tudjátok ismételni, hogy felvegyük?” (háttér: ez egy három napos nemzetközi konferencia 3. napján történt, az alpintechnikai bemutató az első napon volt, már rég elmentek az alpinosok; az előzetesen általunk kiküldött anyagban szerepelt, hogy az alpintechnikai bemutató az első napon délután van).;

    5. “Szia, te vagy a sajtós?” – mondom, igen én, miben segíthetek: “Ohh, az nagyszerű, akkor tudsz vigyázni a kamerára, mikrofonra, a táskánkra stb. amíg mi elmegyünk a közeli étterembe ebédelni?” (igen mert csomagmegőrzést is vállalok).

    6. Stáb rohan, elől a szerkesztő, mögötte a riporter, majd az operatőr ezerrel… “Szia, ugye nem késtük le a sajtót?”, kérdezem milyen sajtót? “Hát ami megvolt hírdetve a rendezvényről?” – “Az délelött 10-kor volt, most délután fél három van…, egy kicsit lekéstétek” – “És nem lehetne nekünk megismételni? Hú lécci nagyon fontos lenne nekünk…” – Nyilván keritsem elő a polgármestert, az igazgatót, a fővédnököt, meg egy halom újságírót diszletnek.

    7. “Figyelj, adtad ezt a sajtó anyagot, de nincs időn végigolvasni mert még 4 helyre kell most menjünk még ma forgatni, tudod sok esemény van ma, van itt valaki híres ember akivel tudnánk gyorsan beszélni?” – Van, de éppen az X TV-nek nyilatkozik – “Hú nem tudnád megkérni, hogy hagyják félbe, mert mi nagyon rohanunk….” De csak a te kedvetekért, nyilván ők nem sietnek. Amúgy ez a kedvenc típusom, odajön de már rohan is.

    8. Telefon délután: “te figyi, kint voltunk a rendezvényeteken, de nem lettek jók a vágóképek, nem tudsz nekünk küldeni? Akár most odamegy a kolléga mert egy óra múlva adásba kéne kerülnie…” csak vágóképem van, több órányi… és csak nektek…

3 visszakövetés / visszajelzés

  1. A megélhetés és a dróton rángatott média: 7 kérdés, amit gyakran feltesznek minden szöveggyárosnak | Eszter's Offtopic
  2. Ez (nem) ment idén: a 2015-ös blogstatisztika, számokkal és sztorikkal | Eszter's Offtopic
  3. 15 dolog, amit soha ne mondj íróembernek – Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: