Aktuális

Üdvözlet az újaknak, és 5 ok, amiért a lomtárban landol(t) a hozzászólásod a seggfejes poszthoz

A seggfejes bejegyzés egészen megdöbbentő nézettséget hozott az elmúlt 3-4 napban: 150 ezren látták (azt azért nem feltételezem, hogy ennyien olvasták is), több mint 20 ezren osztották meg (máshol is megjelent engedély nélkül, ott is kapott pár ezer lájkot), több száz komment érkezett. Bizarr módon a Loveboxon is terjed, azért remélem, nem naplementés képek mellé passzírozott négysorosak formájában. Kaptam sok-sok privát levelet is: igyekszem mindenkinek válaszolni, jó érzés, hogy ennyien írtatok.

trash

Pont így. kép: backupify.com

Pénz, paripa, fegyver nélkül, vagyis saját felületen ilyen nézettséget még nem sikerült produkálnom, így egészen meglepődtem. Szeretettel köszöntöm azokat, akik így találtak el hozzánk, érezzétek jól magatokat. Zömében nagyon érdekes, értékes kommentek érkeztek (a többi meg a nagy számok törvénye alapján belefér). Köszönöm nektek. Tisztázásként viszont fontos elmondani néhány dolgot, ami talán választ ad azoknak az embereknek a kérdéseire, akiknek a hozzászólása a lomtárban landolt (és ezt rémes, diktátori cenzúraként élik meg).

1. Szó sincs férfialázásról.

Ahogyan azt az olvasók 90 százaléka tökéletesen megértette rögtön az elején, szó sincs arról, hogy minden férfi seggfej volna, illetve a nők között ne volnának szép számmal seggfejek (vannak). Egy jelenségről beszélgetünk, annak a különféle aspektusairól, személyes tapasztalatok tükrében.

Éppen ezért teljesen fölösleges nőgyűlölő tartalmakat küldözgetni, hogy “hallgattassék meg a másik oldal is”. Aki ezt megteszi, az nyilvánvalóan nem olvasta el – legalábbis nem értette – a posztot, hiszen azt képzeli, hogy férfialázás történik benne.

2. Szó sincs bűnbakképzésről, áldozati színben történő tetszelgésről.

A gender-kérdéstől függetlenül láttam, hogy jó páran azt hiszik, hogy a seggfej – legyen az férfi vagy nő – párja minden esetben szenvedő félként tekint magára, aki semmit sem tehetett volna azért, hogy a méltatlan helyzetből kilépjen. Valóban van olyan szituáció, amiből nehéz kilépni, de általában azért nem passzív, függésben lévő emberként tekint magára mindenki, aki volt már ilyen kapcsolatban.

Én személy szerint magamra nem áldozatként, hanem felelősként tekintek, aki vállalja a tévedéseit, naivitását, idealizmusa vakvágányát, és dolgozik azon, hogy megértse, minek a következménye, mi miért történt. Én persze egy privilegizált helyzetben vagyok: aki viszont egy durván bántalmazó család anyagilag kiszolgáltatott sarjaként látta meg a napvilágot, egészen máshonnan indul.

3. …és itt el is érkeztünk az áldozathibáztatás problémájáig.

Nem mindenki áldozat, de van, aki az. Épp az előző bekezdésben leírtak miatt.

A “megérdemli a sorsát, minek jött össze a seggfej pasival/nővel, és minek maradt mellette” attitűd – és annak szelídebb, ezoterikus köntösbe bujtatott kistestvére, a “csak azt vonzod, ami vagy” egyfajta önvédelmi mechanizmus, amivel azt mondod magadnak: “én érzelmileg intelligens vagyok, velem nem fordulhat elő, hogy kihasználnak”.

Ugyanakkor viszont ha valakiből hiányzik az empátia, és az áldozathibáztatás is megjelenik nála, akkor… hmm, nem biztos, hogy érzelmileg annyira intelligens, mint hiszi. Tudod, nincs tökéletesen egészséges ember, csak nem elég alaposan kivizsgált páciens: mind tanulunk, fejlődünk (ki gyorsabban, ki lassabban), rengeteg hibánk van, de ez nem ok arra, hogy az abúzus mellett egy vállrándítással menjünk el, netán magunk is bántsunk, mert “ő az, aki tűri”. Erre érdemes odafigyelni.

4. Nem árt tiszteletben tartani a szerző szándékát, a cikk témaválasztását.

Kaptam legalább húsz kommentet azzal kapcsolatban, hogy a cikk miért nem erről, amarról szól, illetve ez vagy az miért nem szerepel benne (a legmerészebbek konkrétan leírták, hogy miről KELLENE szólnia a cikknek, muhaha). Erre a válaszom nagyon egyszerű: azért, mert ez a bejegyzés azzal foglalkozik, amikor valaki – egyéni háttértörténetétől függetlenül – olyan helyzetbe kerül, hogy kihasználják érzelmileg, anyagilag, szexuálisan. Ez a téma, nem pedig a jó házasság titka, a bántalmazó kapcsolatok hosszútávú dinamikája vagy éppen az, hogy milyen út vezetett odáig, amíg valaki seggfejjé vált.

(És, hogy a Ponyvapotting című kultuszfilmből idézzek, a “film a kávéról sem szól… a kör tehát lassan szűkül”. Ugyanez a cikkre is igaz: valóban nem esik benne szó a kávéról sem, többek között. Pedig szeretem, amúgy.)

Ha szétnézel a blogon, fogsz találni számos cikket az egyéni felelősségvállalásról, az önismeret fontosságáról, az önszabotázsról, az egó-paráról, a pozitív énképről, az egészséges párkapcsolatok dinamikájáról. Ha ezekről a témákról szeretnél olvasni, használd a keresőt, nézz szét, szemezgess. Ha pedig nem tetszik az, amit itt találsz, tök egyszerű dolgod van: piros iksz, illetve saját bejegyzés megírása. Azt azért ugye nem feltételezed, hogy utóbbihoz én fogok platformot nyújtani?

5. Az “én jó jófiú vagyok, mégse akarnak a nők, tehát rohadjon meg mindenki”-féle indulathullám teljesen kontraproduktív.

Az van, hogy magadat alázod vele, mi pedig nem tudunk mit kezdeni ezzel. Van nagyon sok rendes, becsületes, jófej férfi – és nő – akik magányosak, és még többen vannak azok, akik csak azt hiszik magukról, hogy remek emberek, de igazából önzőbbek és szexistábbak, mint Lézerdzsoni egész udvartartása. Hogy te ebbe-e a kategóriába tartozol-e, azt nem tudjuk, de a világot és a számodra vonzó nemet hibáztatni ezért gyerekes hiszti, ami nem hiányzik senkinek. Neked se.

Mindenkinek vannak mélypontjai, előfordul, hogy ennek hangot is adunk (hajaj!), de ismeretlenül idejönni és telehányni az agresszív, témához abszolút nem kapcsolódó kitörésekkel a threadet állatira bunkó dolog, és ilyen kommentszámnál a normális kommunikációt is hátráltatja. Hátráltatná, ha nem szedálnám ki ezeket a minden érzékenységet és tiszteletet nélkülöző bekiabálásokat, különösen akkor, amikor mások épp traumatikus élményeikről és katarzisaikról számolnak be két kommenttel feljebb.

Egyelőre ennyi jutott az eszembe, még egyszer szeretettel üdvözlök minden új látogatót, és köszönöm a konstruktív észrevételeket mindenkinek!

Advertisements
Eszter névjegye (838 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

44 hozzászólás Üdvözlet az újaknak, és 5 ok, amiért a lomtárban landol(t) a hozzászólásod a seggfejes poszthoz bejegyzéshez

  1. “illetve saját bejegyzés megírása. Azt azért ugye nem feltételezed, hogy utóbbihoz én fogok platformot nyújtani?” Jaj, jaj isapur és chomuv fejemre! Végtére is, nekem jó ideje zömmel te nyújtod.
    A “szedálnám ki” remek nyelvújítás. Lámlám, nemcsak kényszerzubbonnyal, nyugtatóinjekcióval lehet :)

    • Szinte látom a remegő, dühtől reszkető kommenteket, ahogy megkapják az injekciót, és ernyedten hullanak szanaszét.

    • katalin gámentzy // április 24, 2015 - 19:48 // Válasz

      Kedves ÍRÓ!, Ez az első alkalom, hogy merek hozzászólni valamihez. El szoktam olvasni ezt azt, letudom,hogy “ez is egy vélemény”, de ezt a seggfejes cikket “tisztázó véletlennek” tartom. Mondhatom, egész életemet “Jó kislány”-ként éltem meg és CSAK 3 seggfej bűvkörébe kerültem, akik lelkileg, meg minden szinten, tönkre vágtak. Akinek volt ilyen tapasztalata, az legalább megnyugszik egy ilyen írástól, mert már tudja, nem ő a hibás. Azaz hibás abban, hogy hagyta, hogy álmodozott, hogy a valóságot hárította…mindent önmaga ellen. Én megnyugodtam azért, mert az érték, amit képviseltem és képviselek magam előtt hitelességet kapott, hogy helyén van. És ez annyi, hogy gyógyulok! És reménykedek, hogy a betegségem is elmúlik. Annyi, hogy már csak a következő életemben lesz esélyem nyitott szemmel járni.
      Ami még aggaszt az, hogy a jellemhibák öröklődnek (szerintem), és még nagyobb fájdalom végignézni egy anyának, hogy a lánya követi :( Tanácstalan vagyok, de már meg is tettem az első lépést: Elküldtem a cikket! :) Köszönöm a felhomályosítást!

      • Megnyugtatlak: a jellemhibák NEM öröklődnek igazán. Ellenben átadódnak a következő generációnak, szocializáció, nevelés utján. Így már nem is olyan megnyugtató. Jó eséllyel mintakövetés, ha a lányod is úgy él :(
        És h aa magad életét megváltoztatod, akkor jó eséllyel az övére is jó hatással leszel, úgyhogy sok további jó lépést!

  2. Gondoltam erre én is, hogy te jó uram Isten, hányszor hallottam már válogatottabbnál válogatottabb dísz-seggfejektől, hogy ők milyen jófiúk, mégsem akarják őket. Ennek az okai szerintem mi vagyunk, lányok, mert nagyon sokszor nem szólunk, ha valami problémánk van. Esetleg zavartan mosolygunk, aztán nem vesszük föl a telefont többet, és mi leszünk a díszp.tshák. Ez okozza például azt is, hogy az összes pacák azt hiszi – sőt, úgy tudja magáról! – hogy kiváló az ágyban… Bocsika, ha offtopik voltam, de ennek tényleg ki kellett jönnie ;)

    • Erre szoktam mondani, hogy van, akinek felesleges magyarázni, mert ha értené, nem kéne neki magyarázni, tudná magától is, ha lenne benne empátia.
      Ha egy olyan pasinak, aki azt képzeli magáról, milyen tökéletes, megmondanám, hogy szar volt vele az ágyban, úgysem hinné el, és én lennék a szemét. Ha nem mondom meg, csak nem állok vele szóba többet, akkor is én vagyok szemét. Szóval sehogysem tanulna az esetből, mindenképp a másik lenne a hibás.

      • “Ha” Te vagy az okosabb, akkor igazából meg tudod értetni egy másik emberrel a nézőpontod, ha meg annyira nagy köztetek a különbség, egyáltalán hogy jöttetek össze?
        Mindig van mód a hisztis, “túlkoros tinilányos” viselkedés helyett egy ” figyelj, bocs, ez nem működik, szia!” -ra.
        Az viszont biztos nem egy idióta pasi számlájára írandó, hogy az adott nő inkább magában, elvonultan duzzog. A másik véglet, meg hogy olyanokat vág az idióta pasi fejéhez, amit mégcsak végig se gondol.
        Ez a nem vagy jó az ágyban típusú gondolatsorral az a baj, hogy nem ez az ok. Illetve ha ez az ok, akkor ez inkább egy Mónika-show ba való, két reklámblokk közé…

        Ez megint csak a : nem mindegy, hogy párt keresek magamnak, vagy a tökéletes pasit szindróma. (egy újabb halom negatív sztereotípia)
        Azt kéne megérteni, hogy nem csak két változó van: neked van igazad, vagy a a nekem van igazam. hanem még 2 : mindkettőnknek igaza van, és egyikünknek sem. kifogáskeresés és vádaskodás/sárdobálás helyett simán csak problémakezelés vagy emberien elbúcsúzni a másik féltől.
        Ez a véleményem erről a témáról amiről beszélgettek
        és bocs, ha OFFoltam, de ennek tényleg ki kellett jönnie ;)

        • Nem igazán értem, hogy jön a mondanivalód ahhoz, amit írtam, de a fensőbbséges stílusod bicskanyitogató. Kímélj meg a válaszaidtól a továbbiakban, légyszíves!

          • Ezek szerint talált, süllyedt… Semmi baj, megértelek, és figyelmen kívül hagyom a hozzászólásaidat, hidd csak továbbra is azt, ha egy pasival minden klappol, de az ágyban nem illetek össze, akkor a pasi hibája… ( lehet, nem véletlenül nem érted, amit mondok)

            Vannak elvárások ( nem kevés, remélem, van mire fel), van egó, sok sikert hozzá ;)

            • Beismerem, szeretném egy párkapcsolatban jól érezni magam a másikkal minden téren, plusz szeretném, hogy a pasi tudjon viselkedni. Bocsánat, hogy egy ilyen elszállt egoista förmedvény vagyok!

            • Amúgy nem értem, mire gondoltál a talált, süllyedt-el, ez nem torpedó.
              Még annyit teszek hozzá, hogy a legtöbb pasi úgymond megértő nőt keres, értsd ez alatt, hogy minden hülyeséget nézzen el neki. Meg a lónak a f….a. Érdekes, ilyet csak férfi bemutatkozásokban olvastam.
              A másik, hogy ha el is árok valamit a másiktól, az legfeljebb annyi, amennyit én is tudok nyújtani.

        • “ha meg annyira nagy köztetek a különbség, egyáltalán hogy jöttetek össze?” Két ember megismerkedésekor, és az első szex előtt van egy olyan szakasz, amikor még nem lehet tudni, milyen a másik, és pláne milyen az ágyban, aztán meg már lehet tudni. De sosem előre.

          • Ki írt olyat, hogy tudni lehet előre?
            Sajnos a különbségek, hacsak nem ordítóan nagyok, nem derülnek ki pár hét alatt, pláne, ha a faszi nagyon teper, és igyekszik is megfelelni. De jártam már úgy is, hogy minden klappolt, aztán a szex meg nem. Neki megmondtam, halálra is sértődött szegény, pedig nem bántóan történt, és pont azért tettem, mert egy normálisabb példány volt, akiről úgy gondoltam, megérdemel némi tapintatos őszinteséget, ha már magától nem érezte, hogy nem működött köztünk ez a dolog. Ugyanis elég sok olyan faszi van, aki azt hiszi, hogy mert felállt a cerka és elsült, na meg a nő nem lökdöste le magáról, és rögtön utána nem küldte el a bánatba, akkor ő már csodás teljesítményt nyújtott az ágyban.
            Meg olyan is volt, akinek megmondtam, hogy nem, kösz, ennyi elég volt belőled, de továbbra is nyomult, na azoknak nem veszi fel az ember a telefont, meg törli olvasatlanul a leveleit, amitől persze megint én vagyok a szemében a hp, pedig ő nem értett a szóból.
            Most már eljutottam odáig, hogy simán leszarom mindenkinek a véleményét, nem fogok minden áron megfelelni mindenféle vadidegen jöttmentnek, csak azért mert kolbász ( vagy partyvirsli) lóg a lába között, és úgy gondolja, ez neki alanyi jogon járna.
            Ja és akinek nem inge, nem veszi magára, és nem kezd el itt nekem okoskodni, hogy debezzegőnemolyan meg ne általánsítsunk, mert ha tisztában van önmagával, és tényleg kivétel, akkor nincs szüksége efféle önigazolásokra.

        • “Azt kéne megérteni”
          LOL

        • Párt vagy tökéletes pasit? Senki sem a tökéletest keresi, hanem a hozzáillőt, akit szeret, és aki őt is szerezi. Gyakori félreértés, hogy amikor nem vonzódom egy pasihoz, és nem mutatok érdeklődést, ő vádaskodni kezd: mert én a tökéletest keresem. Nem: csak olyat, aki megmozdít bennem valamit. Ez vajon baj? Azoknak, akik csak keresnek egy partnert, akivel jól érzik magukat, nyilván igen.

  3. Vári István // április 24, 2015 - 19:47 // Válasz

    Sajnálom, hogy nem tudtam elolvasni a cikket, a rendszer nem engedte!

  4. Amit a poszt seggfejnek nevez, valójában csak NORMÁLIS orbánisztáni, “keresztény-konzervatív” férfi. Ő az Isten kegyelméből uralkodó abszolút tekintély, aki bármit megtehet, bárkit megalázhat vagy megvehet kilóra. Vitázni nem érdemes vele, eleve neki van igaza, tévedés kizárva. Ő a megtestesült centrális erőtér, akinek bár érettségije sincs, minimum 10 trafikot üzemeltet és parlementi belépője, diplomataútlevele, állami Audija van. A nők számára alacsonyabb rendű életformák, akiknek a szülés, szex és a főzés a feladata, különben mise után jön a vak komondor… Amíg ez a férfi-standard, addig a nőalázás nemzeti sport marad.

  5. Egy kolléganőm és a saját példám alapján, nem feltétlenül rögtön seggfej az, akit megszeretünk. Van, hogy közben válik azzá, és mire ezt felismerjük, már ezer sebből vérzünk.
    Ezt azoknak üzenném, akik szerint szándékosan választunk ilyet, illetve nem vesszük észre rögtön, hogy seggfejjel keztdünk. (annyira tetszik egyébként ez a kifejezés, hogy azóta boldog-boldogtalannak mesélem a bejegyzésed, és hogy mennyire nagyon találó.)

    • Pontosabban: olyan az egyből, csak a “hódítás” időszakában leplezi.

      • Nem feltetlenul. De majd geprol irva kifejtem mire gondolok, mert hosszu.

        • Elhiszem, igen, olyan is van, aki a biztosnak hitt helyzetében megváltozik valóban.

          • Tapasztalataim szerint általában három lehetőség van:
            1. Seggfej volt mindig, de a hódítás időszakára álarcot vesz fel, és tündérien bájos ember.
            2. Valóban korrekt csávó/csaj volt az elején, de a külső körülmények hatására – az anyja, a főnöke, a munkahelyi változások, egy ronda válás utózöngéje vagy egyszerűen csak hatalomhoz jut – seggfej lesz belőle
            3. Látod az elején, hogy problémás, de
            a, “senki sem tökéletes, én se vagyok az, így is szeretem és elfogadom őt”
            b, “Én Vagyok a Kivétel”, majd én meggyógyítom, megjavítom.

          • Baci: nalunk valami ilyesmi tortent. Megdobva azzal, hogy az exe olyan szinten olte ki belole az eletszeretet, hogy az elkepeszto. A kapcsolatot egy hat eves baratsag elozte meg, szal elvileg tudtam, kivel kezdek. Nem tudom hogyha az ex nincs, mi lett volna belolunk. (Szvsz az ex egy noi seggfej volt akkoriban). A kolleganomnel az tortent h a ferj fonoke elkezdte cseszegetni a ferjet h milyen dolog h munka utan hazamgy a csaladjahoz es hogy ennyire fontosak neki es igenis maradjon bulizni es hazudja az asszonynak h uzleti targyalas van… a ferj meg egy ido utan hagyta magat. Szvsz az emberek nem maguktol lesznek ilyenek, hanem mas seggfejek teszik azza oket.

            • Az utolsó mondat lényegében igaz. Van, mikor már a felnőtt kor küszöbére azzá teszik (ld. szülők). Ettől függetlenül, kolléganő férje azért hagyta magát azzá tenni, nem volt elég fontos neki, hogy ember maradjon.

              • Az a nagy francos helyzet, hogy amit most fogok mondani, az akár naplementés képen is terjedhetne, de igaz: embernek maradni “az élet viharában”, amikor bántanak, aláznak, becsapnak, cserben hagynak, kisemmiznek, támadnak, kihasználnak… stb. – állatira nehéz, és sokkal kifizetődőbb páncélt növeszteni és túlélésre játszani, lehetőleg kényelmes körülmények között. A traumák feldolgozásában óriási munka van, de hosszútávon megéri, minden fronton.

  6. szekely attila // április 27, 2015 - 20:24 // Válasz

    a meglátásom szerint azért szeretik a nök a seggfejekhez elöször mert nem unalmasak, álltalában sokal vozobbak igy mint szinte mindeki elöször a küllsöre tekint, ozt a többi megy magátol éssok nö hajlamos ugyanabba a csapdába belesétálni,

  7. Na mostmar hozzaszolok en is, osszefoglalva a ket bejegyzesre, ha nem baj. :)
    A Mr. Seggfejes irasod fantasztikus lett, Eszter, nem is talaltam szavakat ra, mikor eloszor elolvastam. Gigamennyisegu remek bejegyzesed van, amin csak amulok, de ez tizpontos lett, meg is osztottam rogton.

    Utanam megosztotta egy ismeros lany is a facebookon, akirol egyebkent mindig azt gondoltam, hogy ritka ertelmes kiscsaj, par evvel fiatalabb nalam. Nos… az o fiubaratai elkezdtek hozzaszolasokat irogatni, iszonyat stilusban, ott volt minden… elsoeves egyetemista omegahimekrol van szo, akik azt kepzelik, hogy ok maguk egyszemelyben a teljes szentharomsag. A csaj vegul torolte a posztot es kisidore inaktiv lett…. ja es persze azt nem tudom nem elhinteni, hogy ok magukat jofiukent allitottak be.

    Szornyu ezt latni… fiatal lanyok ugralnak a fiuk kivansagai szerint, akik pontozzak oket nyilvanosan a profilkepuk alapjan, es ez nem vicc. Annyira sajnalom az ilyeneket, foleg ezt a lanyt… probalnek neki segiteni valahogy, de nemtudom hogy kene, Mikor tipikus seggfejekkel van korulveve es ok ott az urak.

    Es az ilyenek nem veszik eszre magukat egyaltalan, nem is ertettek, hogy miket irtal le. Pedig zsenialis, en kotelezove tennem.

  8. Most olvastam a seggfejes cikket. Koszonom. Hol talalhato az alabbi cikk/link? “A közös nevező ezeknél a problémáknál általában az, hogy a delikvens érzelmileg elérhetetlen, és te nem tudsz semmit sem tenni ez ellen (istenem, annyira fantasztikusan jó a cikk, amit erre linkeltem, én csak fordítottam, de zseniális, ha csak egy linkre kattintasz ma, ez legyen az)” elolvasnam mindkettot :)

  9. Nahát ,most megkaptam (lásd fentebb), hogy ha elvárom az udvarlómtól, hogy ne legyen seggfej, akkor egy maximalista, beképzelt hp vagyok.
    Már szinte vártam, mikor érkezik meg az első hímsoviniszta beszólás. :D

  10. Leesett az állam ettől a írástól.Rendkívül tetszett és megfogott.Érzéseimet tapasztalataimat olvashattam.Aki soha nem élt vagy nem találkozott még seggfej férfival,nem tudhatja kik is valódi seggfejek.Mert tényleg tudják titkolni…egy pici ideig.Olyan cikket olvashattam ami rendkívül inteligens és értelmes érthető 1 laikus számára is.Én épp benne vagyok pár hónapja 1 ilyen kapcsolatban.És higyjétek el,csak lassan lassan jön rá az ember ki is van mellettünk.Szomorú rádöbbenni….és a dilemma,szeretem annyira hogy segítsek rajta(mert ugye jóban rosszban tartson ki az ember a szerelme mellett)vagy meneküljön el de azonnal.Hisz 1 kapcsolatot megjavítani becsülendőbb mint ujra és ujra cserélgetni a partnered.Nekem tetszett a cikk.Méghozzá nagyon.sziasztok.

    • Szia Csilla, üdv itt.

      Ha a másik fél hajlandó tenni a pozitív változásért, üdvözlendő dolog kitartani mellette. Ha viszont visszaél a segítő szándékkal, kifogásokat használ és elszívja a levegőt a másik elől, akkor… akkor sajnos tényleg csak az a megoldás, ha kilép az ember a kapcsolatból. Sok sikert nektek!

2 visszakövetés / visszajelzés

  1. Ez (nem) ment idén: a 2015-ös blogstatisztika, számokkal és sztorikkal | Eszter's Offtopic
  2. A legfontosabb dolgok, amelyeket az írásról tanultam III.: hogyan kezeld a kommenteket, olvasói reakciókat? – Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: