Több mint 200 millió hiányzó lány, akik tolvajként jöttek a világra
Furán mosolygó idősebb nő, nyolc kislányát fojtotta meg, mert fiút vártak a férjével. Meg is mutatja, hova temette őket, ez az élet rendje. Egy férfi készséggel elmagyarázza, hogyan szokás megszabadulni az újszülött “tolvajtól”, az asszonyok – személyes tapasztalatuk is van – bólogatnak. Egy idős pár lányát megölte a férje, mert lányt szült: a férfi ma is szabadlábon éli a világát. A fiatal gyerekorvost férje és anyósa ultrahangos vizsgálatra kényszerítette, és kiderült, hogy ikerlányokkal terhes: bezárták, éheztették, verték, lelökték a lépcsőn, hátha elvetél, de sikerült megmenekülnie, és örül, hogy két szép lánya született. Egy kínai párnak a szigorú egyke politika ellenére három lánya lett: a harmadik titokban, ma is illegalitásban él, papíron nem létezik, a család retteg a büntetéstől. A szülők ezer kilométerre dolgoznak egy gyárban, minden pénzüket a három gyereket külön-külön nevelő rokonoknak küldik, és évente egyszer tudják meglátogatni a kicsiket. Evan Grae Davis 2012-es dokumentumfilmje, az It’s a Girl – The Three Deadliest Words in the World a 20. század valamennyi népirtásánál borzalmasabb jelenségéről, a 200 millió hiányzó lányról szól.
Igen, az ENSZ becslései szerint legalább 200 millió lány hiányzik a világból, akiknek csak azért kellett meghalniuk, mert nem fiúk. Csak Indiában és Kínában több újszülött kislányt végeznek ki évente, mint amennyi Amerikában születik. Ha életben hagyják ezeket a csecsemőket, akkor sem sokkal jobb a helyzet: a gendercídium – vagyis a szisztematikus nem alapú népirtás – miatt az 1-5 éves lányok halandósága 40 százalékkal nagyobb Indiában, mint a fiúké, és négyből egy lánynak esélye sincs, hogy megérje a pubertáskort. Kínában is tragikus a helyzet: mivel az egyke politika miatt a második, illetve vidéken a harmadik gyerek érkezése kényszerabortuszt vagy súlyos pénzbüntetést von maga után, és a családok fiút akarnak, ma 37 millió fiatal férfinek kell társ nélkül maradnia, hiszen a korban hozzájuk illő nők… egész egyszerűen… elfogytak. Nincsenek! A kényszerprostitúció virágzik, és az illegalitásban nevelkedett, egészségügyi ellátásra és oktatásra nem jogosult kislányok kereskedelme pedig egyre csak növekszik. Sok 30 éves férfi, akinek esélye sincs feleséget találni, inkább vesz magának egy nyolcéves kislányt szexrabszolgának, hiszen ezek a gyerekek gyakran senkinek sem hiányoznak, papíron mindenesetre nem is léteznek. Közben a nők körében az öngyilkosságok száma egyre magasabb.
A jelenség arra vezethető vissza, hogy ezekben a hiperpatriarchális társadalmakban a nők másodrendű állampolgárok, csupán az a feladatuk, hogy fiút szüljenek a férjeiknek, és pucolják a szart anyóspajtásék után is. Míg a fiúgyermek pénzt keres és eltartja idős szüleit, a lányt magas hozomány fejében férjhez adják, és onnantól szolgaként a férj háztartásában tevékenykedik tovább, gyakorlati haszna tehát a szülők számára semmilyen szinten nincs. “Ha lányod van, az olyan, mintha a szomszéd fáját öntöznéd” – tartja a mondás. “Tolvaj érkezett a házhoz” – mondják, ha kislány sír fel a szülőszobában. “Lány született – ezek a szavak hoznak halált a világon a legnagyobb valószínűséggel ma, a vallás morális visszatartó erejétől elrugaszkodott 21. században (értsd: kitalálsz magadnak egy istenfigurát, és hiszel abban, hogy megbüntet, ha vétesz a törvényei ellen). Senki sem akar puncis babát, mert költeni sokat kell rá a mindkét országban a betiltott, de máig létező hozomány-rendszer és a nők alárendelt szerepe miatt, a szülők azonban soha nem profitálnak a létezéséből. Évezredek óta gyilkolják a kislányokat, az indiai és kínai nők többsége természetes dologként tekint a jelenségre: jobb is, hogy elpusztulnak ezek a babák [gyilkosság, hanyagság vagy abúzus miatt], hiszen később is csak szenvednének, mondja az egyik anya.
A gendercídium éppúgy jellemző a szegény, mint a gazdag(abb) családok körében. A nyomorban élők eleve kevesebb forrásból gazdálkodnak, a jómódúak pedig nem akarnak egy csomó pénzt fölöslegesen kidobni az ablakon, amikor ezek az összegek hozzájuk is vándorolhatnának, ha fiaik vannak. A szegények az újszülöttet ölik meg vagy hagyják magára, esetleg hanyagolják el később, a gazdagok pedig az abortuszt választják, hogy kizárólag fiaik szülessenek. Noha mindkét országban tilos az ultrahangos nemmeghatározás és a nemi diszkrimináción alapuló terhességmegszakítás, kenőpénzért az orvosok örömmel kiszolgálják a család igényeit: minél korruptabb az orvos, annál több pénzt keres. “A jelenség oka nem elsősorban gazdasági szükségszerűségből fakad, hanem az emberi mohóságra épül, egy olyan kultúrában, ahol a nőnek nincs értéke, lehetősége, szava, az élete nem sokat ér” – mondja a dokumentumfilmben megszólaló szociológus.
Döbbenetes az egész: Indiában, ahol a népessége nagy része hindu, és a vaisnava kultúra az uralkodó irányelv, milliók hisznek abban, hogy egy fűszálnak is lelke van, ezért még egy csirkét sem ölnének meg. További milliók eközben halomra gyilkolják saját lányaikat, csak mert nem hoznak annyit a konyhára, mint a fiúk. Kínában ma bárkit feljelenthet a szomszédja illegális terhesség miatt, hogy aztán kényszerabortuszt hajtsanak végre rajta. Ha titokban mégis megszületik a baba (hátha fiú lesz!), a pártól elveszik az otthonát, több évnyi jövedelmét, sokmilliós büntetést fizettetnek ki velük. A családtervezést ellenőrző rendőrség neve tisztára úgy hangzik, mintha az 1984-ben élnénk, pedig ez is a hétköznapok része Kínában. Ezeknek a nőknek a többsége nem ismer más világot, fel sem merül bennük, hogy egyenlőségben is létezhetnének a férfiak mellett: nekünk, szerencsésebb helyzetben lévő testvéreiknek volna a feladatunk, hogy beszéljünk a tragédiájukról.
Egy másik dokumentumfilm: nőnek lenni Iránban
Nahid Persson Sarvestani filmje, a Four Wives – One Man (Négy feleség, egy férfi), egy iráni család életét mutatja be. A kéjvágyó, despota férj sorra hozza maga mellé a fiatalabb, szebb feleségeket, miközben elhanyagolja, veri és kihasználja a megunt asszonyokat. A filmről szóló írást itt olvashatod, és az egész filmet ugyanitt megnézheted – a legjobb dokufilm, amit valaha láttam, elképesztő képsorokkal, szívszorító üzenettel.
Mindegy, csak fiú legyen!
Eszter's Offtopic 
Tényleg döbbenetes. Eszembe jutott, hogy inkább lányt szerettem volna,és milyen jó, hogy ide született. De rögtön utána beugrott, hányszor tömik be a szánkat azzal,hogy jó dolgunkban nem tudunk mit csinálni, bezzeg az indiai/muszlim/kínai/egyéb nőknek mennyivel rosszabb. (Kétségtelenül.)
Érdekes, én is mindig úgy képzeltem már gyerekkoromban is, hogy elsőre lányom születik. :) Ez persze nem jelenti azt, hogy fiúnak ne örülnék, nyilván, csak valahol megnyugtató, hogy a mi kultúránkban nem létezik ez a fiú-preferencia. Mármint, nem hangsúlyos, nem általános, nna.
For the fallen!
Valóban, sokkal privilegizáltabb helyzetben vannak az európai kultúra női. De a “Mit pofáztok, nektek sokkal jobb, mintha ottaniak lennétek, úgyhogy ne ugráljatok egyenlő jogokért, hanem örüljetek, hogy ide születtetek! ” szöveg teljesen hamis.
Ezért kell két frontra vinni a harcot: itt elérni a teljes egyenlőséget, és segíteni a sokkal elnyomottabbakat, hogy egyáltalán megértsék a dolog jelentőségét, és felemelkedhessenek ők is.
Ez pont olyan, mint mikor a Kádár-korban arról beszéltünk, hogy igen, diktatúra van meg csóróság, de Albániában, Romániában még rosszabb. Na, akkor örüljünk, tényleg.
Igen, az ember csak úgy tud tölteni a másik ember poharába, ha a sajátjában van víz. Ezért kell nekünk is erősödni, hogy hatékonyabban tudjunk segíteni.
Oh, ezzel kapcsolatban ez a szám jutott eszembe…
Szöveg itt: http://www.darklyrics.com/lyrics/evergrey/hymnsforthebroken.html#9
Ez egy rettenetes-rettenetes jelenség. Én többször olvasgattam a nők helyzetéről, a hol a legrosszabb a nők helyzete a világban – és miért, és ott milyen jellegű cikkeket, tanulmányokat. (Valójában nagy időközöket hagyok magamnak, mert engem speciel nagyon és hosszú időre felkavar – és meg is ijeszt. Én az a fajta vagyok – főleg, mióta lányom született – aki ezt fenyegetésnek éli meg akkor is, ha a világ másik részén van. Ez van. Nem számít, ha más szerint paranoid hülye vagyok. És mindig hálát adok azért, hogy ide és most születtünk.) De ha teljesen el tudom magamtól vonatkoztatni a dolgot, akkor is annyira elképzelhetetlenül rettenetes, mint a holokausztról vagy a holomodorról szóló történetekbe belegondolni, belemélyedni, valódi empátiával olvasni.
Ugyanakkor ez ez nagyon bonyolult probléma, és sokrétű. Ez a modern rabszolgaság a világ egyik felén (földrajzilag felén, népességben sajnos több, mint felén) teljesen elfogadott, adják veszik a gyerekeket (fiúkat is), lányokat, nőket. És nem lehet nem tudomásul venni, hogy még 100 éve nálunk is el-eladták a gyerekeket a szülők (de nem is kell annyira messze menni, apám is tud ilyen történetet a saját gyerekkorából, és ő nincs 100 éves). Előtte meg pláne. Erről szólnak a népmesék. Itt. Nálunk. És ezt is észre kéne venni belőle. Ez talán ad némi reményt arra, hogy “csak” késésben vannak, és az oktatás elterjedésével még fel is gyorsulhat a folyamat.
Emellett a kínai kényszerabortuszok megítélése szerintem elég egyoldalú. Akár hajlandóak vagyunk tudomásul venni, akár nem, a Föld népessége olyan módon növekszik, robban, hogy ha nem állítjuk meg, akkor nagyon gyorsan, nagyon nagy baj lesz. Várható élettartam, születési arányok, halálozási arányok, stb statisztikákat nézegetve, az ember torka elszorul a rémülettől. És amíg magától nem rendeződik úgy a dolog, ahogy “nyugaton”, addig mesterségesen kell valamit tenni. Innen, ahol ez nem probléma, ahol megállt, sőt, csökken a népesség, innen nem hiszem, hogy megérthetjük, milyen kényszerhelyzetben vannak ott. Hogy ezt ennyire elmebeteg módon megfejelik a válogatással is, hogy lány vagy fiú… Azt nem lehet megállítani addig, míg egyrészt nem vezetnek be egy működő valamiféle nyugdíjrendszert, mikor nem a gyerekek tartják el megöregedett szüleiket, (mert addig minél többet és többet fognak szülni olyan gyereket, aki erre képes – ez az életösztön), másrészt – el sem tudom képzelni, hogyan, nem vagyok társadalomtudós – el kéne érni, hogy ez a hozományrendszer gyökeresen megváltozzon. Ez nem vallási dolog, ez társadalmi szokásjog. Nehezen, de változtatható. Viszont, amíg a gyerek is így nő fel, amíg az emberek felét pusztán nemük alapján alsóbbrendűnek tartja, amíg ezt az anyatejjel magába szívja, addig a változás nehéz. Indiában a kasztrendszer még tovább nehezíti annak belátását, hogy az ember emberi mivoltában egyenlő és nem megkülönböztethető. Ha belegondolunk, milyen mélyen belénkivódik szüleink értékrendje, ennek a hatásnak az erejét ott, ahol nincs mellette semmi ezzel ellentétes – sem oktatás, sem annak a tapasztalása, hogy másoknál (szomszéd, osztálytárs, kollega, stb) máshol megy, és úgy is lehet, addig… Oktatással kell elkezdeni, máshogy nem megy. De amíg nem megy, addig szükség van a mesterséges születésszabályozásra. Ahogy a védőoltások sem az egyes gyerekeket védik, hanem a társadalom egészét, úgy a születésszabályozás is a Földet védi.
Félreértés ne essék, nem tartom elfogadhatónak – nem tudom érzékeltetni, mennyire nagyon nem – ezt a módszert, és azokat az iszonyatokat, amiket az emberek egymással, SAJÁT GYEREKEIKKEL művelnek. De a kiváltó problémából is érteni vélek egy részt, és megijeszt, hogy senki nem találja a megoldást, és hogy hova vezet majd ez 20-30 év alatt…
Hasonlóképp vagyok ezzel én is. Az egyke politika nyilván valahol szükségszerű, de a jelenlegi helyzetben a lányok kiirtásához vezet. El sem tudom képzelni, milyen emberi jogokat sárba nem tipró intézkedés jöhetne a helyére.
Hivatalosan ugye a hozományrendszer be van tiltva, az ultrahangos nemmeghatározás be van tiltva, a nemi diszkriminációra épülő abortusz be van tiltva, a gyerekgyilkosságot büntetik, de mindez nem segít, amíg a nőnek nincs a férfival egyenlő helye a társadalomban, és az időseknek nem kapnak nyugdíjat, tehát a gyerekre szorulnak. Ugyanakkor honnan kapnának? Súlyos kérdések ezek.
Hogyhogy hova? Megoldja önmagát. Mocskosan, véresen, de attól tartok, ez lesz a gyorsabb út, nem a felvilágosodás. Egy újabb generáció, és a népesedési problémának töredéke marad ezekben az országokban, ahol nem lesz aki megszülje az újabb gyerekeket.
Már most is ez van: az 1979 után született férfiak közül 37 milliónak nincs, nem lehet párja. A tendencia egyelőre folytatódni látszik, bár Kína fontolgatja az egyke politika feloldását.
Na. Nem mindennek szép a megoldása, de van. Ugyanígy gondolom, amikor a bolygó elpusztításáról beszélnek: nem olyan könnyű azt. Megrázza magát és helyrejön. Max ember nem lesz rajta.
Nem az egyke politika feloldásával kéne megszüntetni a kérdést – az, bár brutális, de teljesen elfogadható, ugyanis Kína népessége ennek ellenére még növekszik. Illetve nincs garancia rá, hogy ugyanúgy nem több fiút vállalnának inkább.
A gender szerinti irtás egy idő után a lányok felértékelődéséhez fog vezetni, egyszerű közgazdaságtan.
Vagy kialakul a többférjűség intézménye.
(Erre is volt már precedens.)
Ezek a dolgok megoldják hosszabb távon magukat. Inkább azon aggódok, hogy ez milyen hosszúra nyúló időszak lesz.
A feleslegesen kioltott életek jobban izgatnak, mint az, h hányan nem találnak párt maguknak. Ez most kegyetlen dolog lesz, de az csak a mi elvárásunk, hogy mindenki párkapcsolatban éljen. Japánban például csomóan önként választják az egyedüllétet.
Pont ma gondolkoztam azon, h mennyire jó kép is a görög istencsalád – a hajadonokat és nőtleneket senki se zrikálta ott, h azonnal, kérdés nélkül menjen férjhez/nősüljön. De ez már nagyon off, bocsánat.
Teljesen egyetértek, a “pártalanságot nem is elsősorban a dolgok érzelmi oldala miatt emelem ki, hanem azért, hogy már ilyen súlyos a helyzet: eltűnt egy generációnyi nő szinte. És a másik: ez kedvez a prostitúciónak, gyerekkereskedelemnek, ami a papír nélkül élő, titokban született “illegális gyerekek” sorsa az esetek nagy részében. :(
Nem igazságos valakit azért büntetni, mert egy adott nép gyermeke. Arra gondolok, hogy nem lehet több gyermeke, testvére, csak mert pl. kínai.
Nem azért, mert kínai, hanem mert az éhínséget, ami többek között rengeteg gyerek halálához is vezetett, próbálták a túlnépesedett Kínában megállítani. A termelékenység gyors növelése MELLETT ez is vezetett a sikerhez, hogy a milliós éhhalálhoz képest ma vannak nagyon szegény térségek, de éhínség nincs. És még mindig emberibb volt, mint a nagy Indira Gandhi kényszersterilizálása – ami azonban ugyanezen okból történt. Az egykézés és a kényszersterilizálás (pláne abban a formában, hogy lényegében csak a szegényeket érintette) ugyan túlzás, ma már Kínában is enyhítenek ezen, de a népességszaporulat visszafogása létfontosságú (lenne) mindenhol a világban (na jó, Európát és talán Észak-Amerikát kivéve).
Hű:(, erről sem tudtam eddig.
Köszönöm a tájékoztatást!
Egyébként pl. Vietnamban két gyerek az engedélyezett – még erre is kitérek -, de a fogyatkozó kisebbségeknek nincs korlát. Az engedélyezetthez: Kínában is, Vietnamban is kb. úgy van, hogy büntetés (pénz) jár azért, ha több a gyerek, mint az engedélyezett, bár valóban van pl. kényszerabortusz Kínában, de ritka. Szóval a büntetés meg úgy van, hogy a jómódúak ki tudják fizetni, a szegényeken meg nem tudják úgysem behajtani. Persze, ennek ellenére, épp a nem nagyon szegények esetében van visszatartó ereje, nem is csekély. Sajnos ennek következménye viszont a szelektív abortuszok nagy száma.
Bár mellékszál az iráni, de ahhoz pár mondat. Biztos, hogy létezik ott olyan, mint ami a dokufilmben van, de Iránra a monogámia jellemző. A nők több környező országhoz, pláne arab országokhoz viszonyítva sokkal jobb helyzetben vannak. Tanulnak, autót vezetnek, miniszterek, államtitkárok vannak közöttük. Persze, tudom, ettől még épp elég rossz az ottani helyzetük, rosszabb, mint Magyarországon, de az a példa nagyon erősen sarkított akkor is.
Igen, igen, ez egy fontos kitétel: ritka a többnejűség, de épp azért, mert rettenetesen drága mulatság. Sokan védik az intézményt, hogy nem rossz dolog az, mert így olyan nők is férjhez juthatnak, akiknek nem jutna férj, ráadásul nem szeretők vannak, hanem jogos hitvesek, akikről a férfi kötelessége gondoskodni. Viszont amikor sor kerül rá, nagyon sokszor sajnos csak kéjvágyról van szó, és plusz egy rabszolga kell a házba….
Olvastam évekig egy amerikai muszlim lány blogját, aki férjhez ment egy egyiptomi fickóhoz, aki imam ráadásul. Három hónap múlva kiderült, hogy a fickónak van egy neje és öt gyereke Egyiptomban, csak ezt letagadta, hogy Kaighla hozzámenjen. Nagy dráma volt, aztán a csaj úgy döntött mégis marad. Visszaköltöztek a családhoz, és született 3 gyerekük (a csajnak volt már egy az előző kapcsolatából), de teljesen tönkrement: ő nem tud így élni, hogy őrült anyósék, őrült feleség, őrült öt idegen gyerek, és férjura meg első asszony első unokatestvérek (külön szép, de ez ott ugye a norma), ezért az egész família az első nej mellett áll, aki kicsinálja Kaighla-t, a betolakodót.
Többnejűség ide vagy oda, az az igazság, hogy nekem akkor és ott múlik el a bizalom egy férfi iránt, amikor először hazudik ilyen horderejű dologban. Ez a pacák hazudott az első és a második nejnek is, és ezzel mindkét nőt a legméltatlanabb, legmegalázóbb helyzetbe kényszerítette, és most mind együtt élnek, az őrület határán, napi szintű VEREKEDÉSEK vannak, konkrétan.
Ez amúgy nagyon off lett, a cél csak az volt, hogy rávilágítsak, hogy a többnejűség nagyon gyakran titokban és kényszerből történik meg, de tény, hogy elég ritka, nem általános jelenség…
“Sokan védik az intézményt, hogy nem rossz dolog az, mert így olyan nők is férjhez juthatnak, akiknek nem jutna férj, ráadásul nem szeretők vannak, hanem jogos hitvesek, akikről a férfi kötelessége gondoskodni.”
De így viszont sok férfinak meg egyáltalán nem lesz felesége, nem?
Elviekben ez a sztori akkor virágzott, amikor sok volt a háború, a csata, és a férfiak tömegével haltak meg, a vallás viszont még olyan erős volt, hogy nem létezett gendercídium. Vagyis volt rengeteg nő, férfi nélkül.
Amikor Mohamed próféta 4 feleségben limitálta a többnejűséget, tök természetes volt, h egy férfinek 8-10 neje volt, ha megengedhette magának anyagilag.
Mohamednek is sok volt, de állítólag csak egy volt ezek közül szerelmi kapcsolat (Aisha), a többiek idős özvegyasszonyok stb. voltak, akiket védelemből vett nőül. Aztán ki tudja, de ilyet már le se merek írni.
Ez így teljesen érthető.
(Meg Khadídzsa. Sőt, elsősorban ő, az első feleség, aki 40 éves volt, amikor ő 25 évesen elvette abszolút nem védelemből :) és a halála után úgy meg volt borulva, hogy sokáig senkit. )
(Igen, igen. Azért voltak szerelmei, de állítólag nem volt kéjes természetű ember.)
Basszus, ki kellett egészítenem a vallásról szóló negyedmondatot: “(értsd: kitalálsz magadnak egy istenfigurát, és hiszel abban, hogy megbüntet, ha vétesz a törvényei ellen)”, mert volt, aki azt hitte, a teokráciát propagálom. Eh. :P
(Sosem értettem, mi a baj a kéjes természetű emberekkel. Szerintem jól jön néha egy kéjes természetű ember a háznál, feltéve, hogy csak házon belül az. Ill nem is, inkább csak velem, lehet házon kívül is. Most belegabalyodtam a vallási tételekbe :))
Persze, nem is védem a többnejűséget. Ott volt valami értelme, ahol a sok háború miatt sok nő maradt volna pasi nélkül.
Részben egyetértek Lacival, amire ez eddig még nem volt példa! Kiegészítem:
A következő statisztikák, az abszolút patriarchális Iránból származnak. Lássuk, milyen hatalmas is ott, az a bizonyos nőelnyomás:
– Iránban jelenleg 1,7 millió gyermek dolgozik, 92%-a fiú. (5-15 évesek)
– Az utcán élő gyermekek 95%-a fiú.
– A hajléktalanok 85%-a férfi.
– A csatatéri halálesetek 100%-át férfiak szenvedik el.
– A harctéri sérülések 100%-át férfiak szenvedik el.
– 2005-ben a munkahelyi balesetek 98,5%-a, a férfiakat érte.
– A nemi erőszak áldozatai 60%-a férfiak (a börtönökben történteket nem számolva)
– Az öngyilkosságok 81,7%-át férfiak követik el.
– 2012-ben az 580 embert ítéltek halálra, ebből 572 férfi. A nőkkel szemben minden téren elnézőbb az iráni büntetés végrehajtás.
– Iránban az egyik legkisebb az esély arra, hogy egy nőt megerőszakoljanak, ugyanis ezt minden esetben halálbüntetés követi.
– A világ legnagyobb sminkfogyasztói az iráni nők.
– Egyike azon országoknak, ahol a legmagasabb a kozmetikai beavatkozások száma, mely beavatkozásokat rendszerint a férfiaknak kell finanszírozni. Bűntudatkeltéssel, és megszégyenítéssel bírják rá a férfiakat eme költséges hobbikra az alábbi cikk szerint:
forrás:http://www.avoiceformen.com/gynocentrism/the-myth-of-patriarchal-oppression-in-iran/
Csak hát ugye nem Amerika barátok, ahogy Szaud-Arábia, s emiatt szar a marketingjük.
A közelkeleti országokban az asszonyokra a férjek tulajdonaiként vigyáznak, innen az érdekes statisztika. Amiket felsoroltál, azok többségét csak idegen férfiak nem tehetik a nőkkel, mint más férfiak tulajdonaival, de az ilyen országok nagy részében a házasságon belüli erőszakot, a nő szabad mozgásának korlátozását, a nemi erőszakot szinte egyáltalán nem büntetik, és önálló döntéssel sem élhet a nő. Mivel tulajdonként tartják bezárva, eközben egymást marják a férfiak, a patriarchális rendszer további érdekes sajátosságokat produkál. Ezt választották maguknak. Hiányzik a világukból a női döntés, a nők szava, társadalmi, családon kívüli szerepvállalása. Amit létrehoztak, az kizárólag a férfivezetés eredménye. A nők elnyomására nem mentség, hogy a férfiközpontú vezetés elnyomja és kínozza magukat a férfiakat is. Egy mazochista szadizmusára sem mentség, ha ugyanúgy önmagát is kész megkínozni. :)
A kozmetikumok világa sosem volt jó érv. A koreai férfiak használják a világon a legtöbb kozmetikai terméket, ezek szerint ők a legboldogoabbak és legkevésbé elnyomottak.
Szaúd-Arábiának is szar a marketingje, messze nem olyan durva hely, mint a PR-ja.
A helyzet az, hogy tökre nem értesz egyet velem ;)
Adtam én is egy like-ot laci, mert tudom, hogy egy 17″-s kijelző igazol vissza, nem pedig az élet. Valószínű az téveszthetett meg, hogy kijelentő módot használtál ráadásul állítmánnyal, ami ez eddig nem volt rád jellemző. (“az a helyzet”, hogy azt még én döntöm el, mikor, kivel értek egyet, nem te. Ennél világosabb helyzet nemigen létezik, Barátom.)
Egyrészt: nem vagyok a bartod ;)
Másrészt: hogy te mivel értesz egyet, azt nyilván te tudod, De azt, hogy én mit gondolok, mit hogy értettem én, azt már nem te tudod (jobban). Könnyen lehet, hogy amivel egyetértesz, én nem azt gondolom.
lehet én vagyok a hülye, de megint csak egyetértek veled. :-)
tnérdekes, az érved ott hibádzik, hogy a férfiak nem egymást marják, hanem a férfiak között van egy hierarchia és a hierarchia élén álló férfiak nyomják el az alattuk levőket, legyenek azok nők vagy férfiak. Nem is értem, hogy milyen alapon teszel egyenlőséget az elnyomók közé és azok közé a fiúk közé akiket nemük már gyermekkorban munkára kényszerítenek (a gyermekmunkára kényszerített gyerekek 92%-a fiú). Ha valaki nem áll ki az elnyomott érdekében, mondván hogy maguk az elnyomók is férfiak, akkor az azt mutatja, hogy nem rendelkezik kellő szolidaritással a kiszolgáltatott emberek iránt.
Úgy vélem, ha az elnyomott férfitömeg az elnyomott nőtömeg mellé állna és nem lenne hajlandó élni a neki kedvező törvényekkel, a hierarchia élén álló férfiak már képtelenek lennének mit kezdeni a helyzettel. Ha az emberek vállvetve harcolnának először a nők férfiakével egyenlő, törvénybe iktatott jogaiért és gyámság alól való felszabadításáért, szavazati jogáért, aztán ez az embertömeg együtt, az elnyomott embertömegek jogaiért, dupla annyi szavazót, dupla annyi embert már nehezebb lenne lenyomni. Mindaddig azonban a nők keze erősen meg van kötve.
Pedig ezekben az országokban a legrosszabb a férfiak helyzete. Itt tizedelik őket leginkább a háborúk, a hajléktalanság, a korai halál. Nehéz elképzelnem, hogy a döntési joggal egyébként sem rendelkező édesanyjuk küldi őket meghalni, nem pedig szíve szerint másra nevelné és inkább megóvná.
A helyzetelemzésből itt is kimarad, hogy az elnyomás kétszintű, a nő a férfinak van alárendelve.
Hasonló a helyzet, amikor a háztartásbeli nő az őt eltartó férje főképp anyagi, de ebből kifolyólag vezetői kontrollja alatt áll, hiába érvelnek egyesek tehát azzal, hogy a nők nevelik a gyerekeket, ha a végeredménynek az apák tetszését kell elnyernie és minden ettől eltérő kis hiábért az anyára mutogatnak.
Vagy a pedagógus az állam által meghatározott rendnek van alárendelve, így azzal is hiába érvel bárki, hogy milyen az oktatás minősége, mivel a kontroll mindig a vezetők kezében van.
De visszatérve a közelkeleti helyzetre, ezek a férfiak, bár maguk is elnyomottak, a tapasztalatok szerint inkább kiegyeznek a helyzettel “cserébe” azért, mert a törvények alájuk rendelték a nőt. Könnyen elérhető női testen és női szolgáltatásokon vette meg és zsigereli ki őket a hatalom.
Nem szeretném azt írni, hogy általános szabály ez, de tény, hogy nagyon sokszor megfigyelhető. A hagyományos sztereotípiák által elnyomott férfi, aki ennek a képnek nem tud, vagy nem akar megfelelni (legfeljebb az álmaiban) végül gyakran az őt a patriarchátus visszaállításával gondolkozás nélkül eltaposók mellé áll annak ellenére is, hogy általános, emberekre vonatkozó elveiben inkább közelítene a feminizmushoz.
úgy látom valaki elolvasta a hozzászólásom, és nemcsak reflexből dislikeolta, miután látta a nevem… Köszönöm JLA158!
A témához egyébként nem tudok hozzászólni, annyira kétségbeejtő :(
Tiszta agymosás az egész. Még megérteném, ha tényleg a nyomorgó réteg túléléséről van szó, de hogy a gazdagok is ennyire embertelenek ez fel nem fogható. Nem is ember a nő a szemükben. Ha már tényleg nem lesz nő akkor ki ápolja őket? Kényszerabortusz-ez a kisebbik rossz.
(És ezek után mondja valaki azt, amitől a falnak megyek, hogy a gyerek választja a szülőt meg mindennek oka van, annak azonnal linkelem a cikkedet.)
“És ezek után mondja valaki azt, amitől a falnak megyek, hogy a gyerek választja a szülőt meg mindennek oka van, annak azonnal linkelem a cikkedet.”
Na ez az a szöveg, amitől nekem is mindig kinyílik a bicska a zsebemben.
Haha, én azt nem értem, hogy a “gyerek választja a szülőt” tétel hogyan lehet sokak számára az abúzus igazolása, felmentése, és a kifogás, hogy hallgassunk, ne tegyünk semmit. Ez kb. olyan, mintha megállapítanánk, hogy eldugult a vécé, de ahelyett, hogy a megoldással foglalkoznánk, rándítanánk egyet a vállunkon és azt mondanánk: minden okkal történik, majd tapicskolnánk a hátralévő életünkben a szarban.
Nekem külföldi nőgyógyászom van, és teljesen elzárkózott attól, hogy megmondja a gyerek nemét. Soha senkinek nem mondta meg az UH-n. Na, akkor ez ugrott be, hogy azt hiszi, szelektálnánk?
Ez nagyon durva, itthon ilyesmiről még nem hallottam. Egyszerűen ijesztő, hogy ez így bennük van. Gondolom, teljesen természetesnek veszik, mert a világ boldogtalanabb felén ez így megy. :P
Szomorú…abba nem gondolnak beke, ha nem lesz nő, nem lesz ki fiút szüljön?
Remélem ez a fanatikus, lány ellenző korosztály kihal egyszer.
Az ezzel a fő baj, hogy többség úgy képzeli, hogy a lányokat szülje meg és nevelje fel valaki más. Legyen felesége a fiaiaknak, de ők ne adjanak fölöslegesen más családoknak.
Nem, mivel nincs agyuk.
Általában nyitottan viszonyulok az idegen kultúrák értékrendszerei, felfogásai felé, de ez abszolút az a kategória, amit alig merek elhinni. Mint a pszichopátia társadalmi szinten való elburjánzása, ez a gyerekgyilkosság olyan, mint egy rémálom.
Na igen, itt azért fontos kiemelni, hogy a bántalmazás, csonkítás, gyilkosság sosem tartozhat a “kulturális különbségek” kategóriába. Ahogy Vera barátnőm szokta mondani: a kulturális különbség az, hogy chilit vagy erős paprikát raksz a levesbe, esetleg semmit, de a terror sosem kultúra, hanem mindig csak terror. Csak szeretik kultúrának álcázni.
Igaz.
Tévedésben élsz. Az alföldön is divat volt rábeszélni az idős (“hasznavehetetlen”) családtagot hogy legyen öngyilkos a család további boldogulása érdekében. Bár mondjuk az alföldi kultúra (és az emberek genetikai összetevői pl: haplocsoport markereik) nem közép-európai hanem balkáni elemeket tartalmaznak annak ellenére hogy az ott élő emberek magyar anyanyelven beszélnek. Ennek történelmi okai vannak,
Mindannyian olvastuk Sánta Ferenc Sokan voltunkját, kötelező anyag az iskolákban. A kilátástalanság, a nyomor, illetve – a csonkítás esetén pl. – a tudatlanság semmi esetre sem kulturális kérdés: akkor volna az, ha az adott csoport akkor is művelné, ha megfelelő anyagi forrás és műveltség állna a rendelkezésére.
Említed a “genetikai összetevőket” is (ami egyébként a kelet-közép európai népcsoportoknál nem mutat jelentős eltérést, a csecsenek is hiába erőszakolgatták a bosnyák nőket a teherbeejtés szándékával, hogy csecsen katonákat szórjanak szét: nincs köztük kimutatható genetikai különbség…), aminek a szocializációhoz – tehát a kulturális különbségekhez – semmi, de semmi köze nincs: vagy feltételezed, hogy bizonyos kromoszómák felelnek a különféle szokásokért, ideértve a nemzeti konyha ízpreferenciáit és a deprimált területeken élő iskolázatlan nyomorultak gyerekgyilkosságait/idősgyilkosságait?
Akik ilyet tesznek, van agyuk, de teljesen másként gondolkodnak, éreznek, mint mi, európaiak, keresztények. Sajnos látható, hogy a szörnyűséges rémtettek túlnyomó többsége vallási eredetű. Ezekben az országokban pl. a karma és a lélekvándorlás tana oda vezetett, hogy az emberi életnek nincs semmi értéke! Ha valaki szerencsétlennek születik, nem kell sajnálni, mert biztosan rászolgált az előző életeiben, és ha megölik, esélyt kap arra, hogy a következő életében jobb testbe, jobb körülmények közé szülessen. Másrészt el tudom képzelni, hogy azok az anyák, akik mérhetetlen szenvedést és megaláztatást élnek meg ezekben a társadalmakban, inkább megölik leány magzatjukat, vagy csecsemőjüket, mint hogy az ő sorsukra jussanak, főleg ha az a reményük is meg van, hogy ezek a kis csöppségek újra születhetnek fiú-testben. Tehát nem kell ezeket az embereket szörnyetegeknek képzelni, inkább áldozatok ők is. Mindemellett én egy kicsit szkeptikus vagyok mindennemű statisztikával és számadattal szemben. Nekem ez is sántít: 220 millió nő hiányzik, de “csak” 34 millió férfinek nincs párja. A természet és a nagy számok törvénye alapján pontosan 220 millió férfinak nincs és nem lesz párja! És ezeknek a feketepiacon sem lehet vásárolni nőt, mert ami nincs, az nincs, feketén se. Meg azt sem értem, hogy ilyen fokú népirtás és ilyen szigorú korlátozó törvények mellett is Kínában és Indiában még mindig olyan mértékű a népesség növekedése, hogy azt jósolják hogy pár évtized múlva minden második ember a földön kínai lesz vagy indiai. Mi meg csak fogyunk a családsegítő intézkedések mellett is.Na hogy van ez?
Kedves Bekki, remélem, posztolás után leesett, mennyire kétbitegyes egyszerűségű xenofób oktondiságot írtál. Azt mondani, hogy “a karma és a lélekvándorlás tana oda vezetett, hogy az emberi életnek nincs semmi értéke” nagyjából ugyanaz, mintha azt mondanánk, hogy az európai roma asszonyokat meg azért kényszerítették abortuszra/sterilizálták akaratukon kívül tömegesen, “mert a megváltás és a kereszténység oda vezetett, hogy az emberi életnek nincs semmi értéke, hiszen halálod után a bűneid úgyis megbocsáttatnak Jézus kereszthalála által, ha elfogadod őt megváltódul”. Nyilván mindkét felvetés abszurd, ugye érzed?
A kommented másik részéhez: 220 millió nő a VILÁGBÓL hiányzik, 37 millió pedig (tehát nem 34) csak Kínából! Nagy különbség.
Végezetül pedig: az indiai és kínai népesség jelentős részének nincs hozzáférése a fogamzásgátláshoz, de még csak felvilágosítva sincs rendesen. Iskolába nem járt, állandó munkája nincsen. Persze, hogy sok gyereke lesz, a fejlődő országok népességpolitikáját nem lehet a fejlettekéhez hasonlítani. Nem is célunk, hogy olyan tendenciák szerint szaporodjunk, mint ők. Amit írtál, kb. olyan, mint amikor megcsípi a lábunkat a szúnyog, és sóhajtunk, hogy a falábú szomszédnak mennyivel jobb, az ő lábát nem csípi meg a szúnyog, na hogy is van ez?
Azért Indiában se mindenki osztja ezt az értékrendet. A nők helyzete néhány évtized alatt nagyot változott, különösen ha a városi értelmiséget nézzük.
Mielőtt nagyon elhatalmasodik mindenkin a szegény, egzotikus helyeken előket fölemelni akarás, előbb az itthoni, nőket érintő bűncselekmények kérdésében kellene változásokat elérni. Ezekről sokan (a bűnügyi hírekben szereplő sztorik ellenére is) azt mondják, hogy ilyesmik ma már nálunk nem léteznek…
Na de hát ezek a bomló nyugattal szemben pont a szakrális értékektől el nem távolodott, árjürvédikus-kungfuciánus-túsznyakazó kultúrkörök, nem? Ki vagyok ábrándítva Indiából, megyek inkább Toszkánába a nyáron!
Primitív babonákkal és vallási fanatizmussal ott is simán találkozhatsz sajnos. :S Más kérdés, ha a magasabb GDP, az EU és a NATO miatt nem lesz tömeges terepe ennek.
A vilagnak meg sokat kell fejlodnie ahhoz, hogy az ember Embernek hivhassa magat…
ezt is érdemes elolvasni – http://444.hu/2013/12/22/negyvenmillio-szellem-orszaga/
Szerintem nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy a fejlett, materialista és racionalista nyugaton ezen időszakban kb. ugyanennyi magzatot öltek meg. USA statisztika van, az kb.60 milliós. Persze, itt nem megfojtják, hanem abortálják- feldarabolják, vagy vegyi anyagokkal ölik meg.
Itt az “isten” ugyanúgy a pénz, hiszen “nem tudunk majd megadni nekik mindent” és “milyen élete lenne…”.
De szemét kínaiak, meg indiaiak. Hogy lehetnek ennyire kegyetlenek….
De ne moralizáljunk. Ez a szám egy jelentésen alapul, ami azt vizsgálta, h mennyi nő hiányzik a társadalomból, nem azt hogy mennyi nem született meg. Azt vette alapul, h egy hasonló környezetben mennyivel több nő nőhetett fel- mert sokan nem születnek élve, vagy meghalnak betegségben. Az egyke politika demográfiai torzító hatását igyekezett megbecsûlni. Van összefüggés,de nem egy az egyben a megölt gyermekek számát adja meg. Az ettől jóval több is lehetett!
Sziasztok!
Nőként, engem is régóta foglalkoztat ez a téma, minden ezzel kapcsolatos infó érdekel. Viszont, sajnos nem beszélek jól angolul. Szeretném megkérdezni, hogy van esetleg feliratos változata (lehetőleg mind a két, cikkben említett filmnek) és ha van, akkor hol érem el?
Előre is köszönöm a segítséget!
Livi
Rühellem az ilyen elmaradott kiscsajgyilkosokat, meg az ezt kiváltó húgyagyú hozományrendszert is, de nagyon téves dolog ezt egy kalap alá venni a családtervezési rendőrséggel és büntetésekkel! A túlnépesedés ugyan úgy katasztrofális következményekkel járhat egy nemzet számára, mint a halálráta alatti születésszámok. A politika érzelmi alapokra való helyezése biztos lemaradást, illetve bizonyos esetekben biztos halált jelent, bármelyik nép számára.
Az ilyes bugris, agyatlan kapzsi népség pusztuljon is ki! Inkább boldogtalanságra kárhoztatják saját fiaikat, minthogy emberszámba vegyék a nőket! Kollektív agyelhalásos gonoszság! Annyi kéne csak, hogy lehulljon a homály a szemükről és észrevegyék, hogy a nő is ember, értékes, sokszor tehetségesebb, okosabb is, mint a férfi! De a bugrisság az agyhiányig fokozódott, csak jót tesznek a világnak, ha nem szaporodnak tovább, mivel férfiak nem fognak tudni szülni!
Nekem csak egyetlen kérdésem van.Ki fogja majd szülni a fiúkat?