És arra emlékeztek, amikor a MySpace-en…?
Emlékeztek még arra az időszakra, amikor azok a szürreális, bizarr és fura dolgok, amik ma a Facebookon történnek, a MySpace-en történtek? Bő tíz-tizenkét évvel ezelőtt. A BuzzFeed összerakott egy jó kis listát erről, amit a saját emlékeimmel egészítenék ki. Mert nosztalgiázni jó.
Az megvan, amikor kivettél valakit a top 8-adból? Mindig nagyon drasztikus, mély jelentéssel bíró üzenete volt ennek.
És amikor más vett ki téged a top 8-ából? Hogy merte?? Milyen alapon??
És az elitisták, akiknek csak top 4-ük volt.
Aztán rájöttünk, hogyan lehet mindenféle kódokkal top 12-t, top 16-ot és top 34-et csinálni. Az azért elég nagy áttörésnek számított!
Persze ott volt a másik véglet is. Azok, akiknek Tom is benne volt a top 8-ukban. A szerencsétlenek.
Istenem, mennyit szenvedtem a HTML-lel, hogy lélegzetelállító dizájnt tudjak készíteni. Mozgó szövegek, görgethető zenei toplisták meg minden, glitter gifekkel.
…és akkor azok, akiknek több tízezer ismerősök volt… és nem csak a ghánai meg török hódolók!
Amikor jóváhagyásra kellett várni, hogy írhassak valaki falára…
…és amikor jóváhagyta, de nem válaszolt (azonnal) a bitang. Az legalább olyan idegesítő, mint az elolvasott FB-üzenet, amire nem jön válasz. És milyen kellemetlen, amikor közben végig online van a delikvens. Hát mit csinálhat???
Sosem felejtem el a MySpace-es blogomat. Meghívásos volt, nemzetközi, és rengeteget nyávogtam benne. Rengeteget. Nem is értem, hogy lehetett ennyi szennyet az éterbe engedni.
Előfordult, hogy rémes harcok bontakoztak ki a barátaim profilján, és soha véget nem érő threadekben ment a személyeskedés a legszélesebb nyilvánosság előtt.
Volt, hogy én is úgy döntöttem, hogy az Igazság pártjára állok. Mármint nem az Igazság és az Életére, oda azért soha nem álltam.
A legidegesítőbb persze az volt, amikor egy profil hangos, automatikus zenével indult. És a tulajdonosa eldugta a lejátszót, hogy esélyed se legyen azonnal kikapcsolni.
Ó, azok a beszédes, drámai profildalok, amikor szívfájdalom érte az embert! Én a VNV Nation Holding On-jával szenvedtem 2005-ben. “I was unwanted in a world that with my hands I helped to build.”
Az volt a kemény, amikor órákig fotóztuk magunkat, hogy egyetlen decens profilkép összejöjjön. A gépemen még mindig van pár mappa, amiben ugyanannak a sorozatnak a képei pihennek. Én, különféle szögekből, eh.
Órákat, de tényleg órákat töltöttünk azzal, hogy kedvenc zenéket és hobbikat soroltunk fel, nehogy véletlenül kimaradjon valami. Tragédia lett volna! Fontos, hogy mindenki lássa, milyen menők vagyunk.
A rémes pillanatok, amikor a barátaim feltöltötték a hétvége legszörnyűbb döntéseit bemutató albumokat, az én főszereplésemmel. Könyörögni kellett, hogy töröljenek minden kompromittáló/tokás fotót.
Nyilván az volt, hogy akadt egy csomó stalker, akit k. nehéz volt leépíteni, de azért egyszer-kétszer én is többet tudtam egyesekről, mint kellett volna (tudod, amikor találkozol a crushsal, és véletlenül elszólod magad, amiből kiderül, hogy két évnyi falra posztolt diskurzust nyálaztál át, és mindent tudsz az anyjáról, az exéről és az általános iskolai ofőjéről is). A facebookos korszakban persze ilyesmit már nem csinálnék, mert hát felnőttünk közben vagy mi, ugye… Ugye?
Eszter's Offtopic 
Nyehheee :) mikről maradtam le! Vén vagyok.
Ez vicces, mert én meg pont azt éreztem, hogy tök öreg vagyok, a mai tizen- és huszonévesek már azt se tudják, mi az a MySpace… :))))) Aztán ott volt az IWIW is, haha…
Nekem ez teljesen kimaradt. Most hallok róla először. Pedig iwiwem volt :)
Nagyon fura, én nézegettem ezeket az oldalakat, de nem regisztráltam, teljesen kimaradt, így nem is értem, miről írsz. :)
Hú, nálunk egy nagy kapcsolati háló onnan jön, akikkel ma is jóban vagyok.
Ez nekem is totálisan kimaradt, de a feeling átjött, át tudom érezni! Nekem ilyen nosztalgiám a régi fórumokkal kapcsolatban van…
Jaja, régi Index-fórum. LD50, Vampiefreaks.com, mellesleg.hu, gportal… :)
A régi index nekem is. Az 1999-2002-es aranykor a heti csütörtöki élő talikkal.
Nekem sincs meg, pedig nem vagyok túl fiatal már.
Az írógépet püfölő Kermit priceless!
Igen, én is imádom :)
Az ld50-el is sokat melóztunk, mire patent lett ;)
Az külön megérdemel egy posztot.:)
Ez nekem is kimaradt. Viszont volt helyette iwiw, myVip, meg gportal. Általános iskolás koromban pedig a teveclub volt menő :)
Akkor te nagyon fiatal vagy. :)
Hát, annyira fiatal azért már nem vagyok, inkább az internet öreg :) Tök durva belegondolni, hogy például az elsőre gagyi kis oldalnak látszó teveclub már 15 éve is létezett, és azóta is masszívan tartja magát.
Szia,
Itt WordPressen akadtam rá a blogodra és jó volt olvasni ezt a cikket. Én átéltem ezt a korszakot, nagy Myspace rajongóként és mindig… igen, még mindig várom azt a pillanatot, hogy rájönnek az üzemeltetők, hogy ez most nem jó, vissza kell hozni a régi design-t, a régi feelinget.
Botorság tudom, de egy álmom válna valóra. :)
Egyébként nekem nagyon ismerősnek tűnsz, és persze lehet myspace-ről. :)
Az megvan, hogy a kacsaszájas-csöcsös szelfiket eredetileg myspace-fotónak hívták?
Már JonhB-nek sincs májszpésze :(
Már előtte is voltak kacsaszájas-csöcsös képek. :D
A JohnB-helyzet kiábrándító. :( Én ott éreztem a vég szagát, amikor már be lehetett jelentkezni Fscebookal. A Myspace-re, érted. :D
Én csak annyit tudtam róla, hogy zenéket osztanak meg rajta. Nem tudtam, hogy ilyen jó (volt). Vagy még mindig működik?
Működik, de már annyira a legalján, hogy FB-loginnal is. :) A zene-dolog később jött, de tény, hogy sok kisebb banda került nagy kiadóhoz a Myspace-nek köszönhetően. Az is egy korszak volt, igen. :)