Aktuális

5 ok, amiért nem vagyok főszerkesztő(-helyettes)

Kérdeztétek, válaszolok

Hogyan írhatnék nem túl fellengzős és nárcisztikus posztot arról, hogy miért nem vagyok még vezetői szerepben, amikor a pályán eltöltött nyolc-tíz év elviekben erre predesztinálná az embert? Asszem, azzal próbálkozom, hogy teljesen őszinte leszek. Nos, igen, kértek már fel. Nem is egyszer. Kisebb céghez (főszerkinek), multihoz is (helyettesnek). Végül úgy döntöttem, hogy nem, mert…

kép: régi netes mém

kép: régi netes mém

1. Nagyon sokszor ez csak egy titulus, tényleges mozgástér nélkül. És engem nem érdekelnek a címek.

A kisebb cégeknél a főszerkesztő (nem mindig, de) gyakran tulajdonképpen szerkesztő: kiosztja a feladatokat, koordinálja és javítja az anyagokat, a fontosabb döntési folyamatokban azonban csak mérsékelt szerepe van: az irányvonal a tulajdonos és a lapigazgató elképzeléseit követi. Ezeket a termékeket általában onnan ismered fel, hogy nincs külön vezetőszerkesztő/főszerkesztő-helyettes, mert a már említett feladatot egyetlen ember is el tudja látni.

A nagy cégeknél (értsd: multiknál) már más a képlet: ott igazából a vezetői szerep komoly menedzseri munka, amit a belső céges policy és a piaci viszonyok határolnak körül, és állandó egyeztetésről szólnak. Ez nem lesz mindenki számára testhezálló szerep: a titulus pedig – és pár ezzel járó kiváltság – engem önmagában véve nem motivál, noha… na jó, nem tagadom, a szakmai hiúságomat nyilván legyezgeti egy-egy felkérés.

2. A médiaszakmában a közép- és felsővezetők menedzserek, az operatív munkában nem vesznek részt. Én viszont írni szeretek.

Itt lép be a szakmai önismeret: persze, kilenc éve vagyok a pályán, nyilván vannak stratégiai ötleteim, elképzeléseim egy termék irányát és működőképességét illetően. Ha nem lennének, nem volnék alkalmas a pályára. Nem is zárom ki, hogy ha lesz igazán testhezálló projekt egy megfelelő struktúrán belül, egy napon vezető leszek, de most világos: én az operatív munkában szeretek részt venni, az írás a kenyerem. Napi 8-10 óra menedzsermunkától megőrülnék, hiszen létszükséglet, hogy írhassak. Azt hiszem, ez a legfontosabb, ami a döntésemben szerepet játszott.

3. Imádom a szabadságot, nem akarok egyetlen projekthez, főállásban kötődni. Vagy még nem talált meg az a projekt, amihez.

Itt érkeztünk el egy másik lényeges szemponthoz: igen, ezek minimum 8-10 órás projektek, de launch és relaunch idején (induláskor és újratervezéskor) dupla ennyi időről van szó. Ez az a fajta elköteleződés, amit jelenleg nem érzek: imádom az, hogy sokféle írós-szerkesztős-fordítós projektben veszek részt, és nem mondanék le egyikről sem egy számomra új, ismeretlen feladat kedvéért, aminek a kimenetele bizonytalan. Szeretek több lábon állni, számomra ez adja meg a szabadság mámorító érzését.

4. Csak olyasmit vállalok el ezen a szinten, ami… ami lelkesít, felgyújt, és amire képesnek érzem magamat.

Félévre, egy évre bárki lehet főszerkesztő, aki a, rendelkezik bizonyos szakmai kompetenciával; b, magabiztosan és határozottan kommunikálja mindezt; c, jó időben van, jó helyen. A kérdés az, hogy ez valóban előrelépés-e: ha az ember nem tudja hozni, amit elvárnak tőle, a bukás elkerülhetetlen. Nyilván vannak egyéb tényezők is, amelyek a szék elvesztésével járnak: én sosem mozogtam közéleti berkekben, tehát a változó médiafogyasztási szokások a politika nem igazán kerül a képbe, a pénzügyi elvárások annál inkább. Érdemes megvizsgálni, megvan-e a képesség és a hajlandóság benned, hogy mindenáron hozd a számokat akkor is, ha ehhez nehéz döntéseket kell meghoznod. És persze: van-e elég szenvedély ahhoz, hogy vidd a zászlót a frontvonalban: a legutóbbi felkérésekkor nálam ez nem volt meg, de ez nem jelenti azt, hogy soha nem is lesz.

5. Szeretem azt csinálni, amit most csinálok. Épp annyi rugalmassággal, amennyivel. És ez biztonságot ad

És itt a vége, fuss el véle: itt és most jó. Válogatok a különféle felkérések között, igyekszem kiválasztani a legoptimálisabb munkákat, és közben mindig tudom: ha egy projektnek vége, indul a másik. A kilenc év a pályán épp arra volt elég, hogy elegendő ember dolgozott velem ahhoz, hogy jó párán tudják: megbízható munkaerő vagyok, nem rossz dolog velem dolgozni. Ez egy nagyon szerencsés, kellemes helyzet, amiért mérhetetlenül hálás vagyok: ezen a ponton már megtehetem azt, hogy élvezem, hogy van egy kis online, van egy kis print, van egy kis fordítás, van egy kis szerkesztés, van egy kis életmód, van egy kis gazdaság, van egy kis könnyed, van egy kis szériőz… Ez így élvezetes és jó, és nem utolsósorban: biztonságot ad, minden téren.  Itt és most, egyelőre. Aztán ki tudja, mi lesz később…

Advertisements
Eszter névjegye (831 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

4 hozzászólás 5 ok, amiért nem vagyok főszerkesztő(-helyettes) bejegyzéshez

  1. Összefogom a csőrömet és csakazérse kommentelek elsőnek :)

    • Épp én is akartam írni, csak lefagyott a gép, és elsőnek én se akartam. :D

      Na mindenesetre: szerintem sokan esnek abba a csapdába, hogy elbűvöli őket a titulus, és ezért bármit bevállalnak. Szóval dicséretreméltó, hogy te nem.

      Vagy csak eddig nem? LOL

      Matifa, mit akartál mondani?

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: