Melegházasság: a leggyakoribb kérdések és a legkézenfekvőbb válaszok

A meleg pároknak alkotmányos joga, hogy a törvény előtt házasságot köthessenek – döntött pénteken az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága. A döntés értelmében ezentúl a meleg párok az egyes államok szabályozásától függetlenül az egész országban legálisan köthetnek házasságot. A legfelsőbb bíróság döntésével a korszak egyik legnagyobb polgári joga harca ért véget, írja a CNN. Természetesen sokféle reakció került elő az ügy kapcsán, ezekre reagálnék most.

Miért ekkora nagy cucc a házasság? Nagy ívben teszek a gyűrűre és a papírra.

Engem sem izgat különösebben a társadalmi keret, mivel meglátásom szerint nem ez legitimizálja a szerelmet, a vonzalmat, a hűséget, az összetartozást, az elköteleződést, hanem a közös, kölcsönös szándék. De sokak számára fontos ez a keret, és a demokrácia lényege épp az, hogy lehetőséged legyen eldönteni, élsz-e egy jogoddal. Ha egy jog csak a népesség egy része számára elérhető, akkor az nem igazi jog, hanem privilégium: ezért küzdünk azért, hogy mindenkit azonos jogok illessenek, függetlenül attól, hogy él-e velük vagy sem. (A feketék és a nők közül sem mindenki dönt úgy, hogy egyetemre megy, mégis fontos, hogy mindenkinek legyen rá lehetősége: 100 évvel ezelőtt ez nem volt opció, és komoly előrelépés, hogy ma – a legtöbb helyen legalábbis – igen.)

De ez nem a “belerakod egy szatyorba?” klasszikus esete?

Nem, mert a tény, hogy Lorettának nincs méhe, egy biológiai keret, amit nem az állam szabályoz, míg a házasság társadalmi keret, amit viszont igen.

Egy picit komolyabban: természetesen gyerekünk nem csak biológiai úton lehet, az örökbefogadott gyerekek ugyanúgy a saját csemetéink, akik szülőkként tekintenek ránk.

(De a jelenetet én is imádom, ahogy az egész filmet, kultikus.)

Miért kell nekem ezzel heteróként foglalkoznom? Kit érdekel?

Gyakran tapasztalom, hogy emberek nem értik, miért pl. szólok a rasszizmus ellen, amikor fehér vagyok, fehér többségű országban. Vagy homo/transzfóbia ellen, amikor heteró, cisz vagyok. Vagy a fogyatékosok jogairól minek beszélek, amikor ép vagyok. No de amikor EMBERI JOGOKRÓL beszélünk, akkor nem csak a saját jogaimról van szó, hanem jogokról, amelyek minden embernek járnak.

Objektíven nézve: az én jogaimat csak és kizárólag az garantálja, ha minden emberi jog garantált, hiszen nem szigetként élünk, vannak szeretteink, akiknek életminősége hat a miénkre (bármikor lehet pl. más bőrszínű partnerem, nem heteró/cisz gyerekem, lehet pl. mozgáskorlátozott a szülőm, sőt én magam is kerülhetek ilyen helyzetbe, stb., stb.), és mi magunk is állandóan alakulunk, változunk.

Rosszul vagyok a gondolattól, hogy két szőrös férfitest egymáshoz simul. Ez nem áll talán jogomban?!

De, abszolút jogodban áll, de szerencsére az alapvető emberi jogokat nem egyéni szexfantáziák alapján mérik a civilizált országokban. Ideje tudomásul venni, hogy nem 1. nem csak azok szexelnek, akiket mi szívesen elképzelnénk ilyen kontextusban (gondolom, a szüleid nemi életéről sem szoktál fantáziálni); 2. valószínűleg a te aktusodról se szívesen képzeleg a többség, mégis szabadon házasodhatsz (bónusz: 3. a házassághoz vezető kapcsolatok jó esetben amúgy sem csak a szexről szólnak, ideje lekattanni erről).

És engedj meg még egy megjegyzést: fel nem fogom, miért pörgetsz magadban olyan gondolatot, ami taszít, viszolygást kelt benned. Én kizárólag olyasmit szoktam elképzelni, ha szexről fantáziálok, ami felizgat, vonz. Miért kínoznád magadat olyan jelenetekkel, amiktől “rosszul vagy”? Nem lehet, hogy azért pörögsz ezen, mert valamit még esetleg nem dolgoztál fel magadban?

Oké, legyenek együtt, de a házasság más dolog. Az egy konzervatív intézmény.

Az angol konzervatív miniszterelnök, David Cameron azért támogatja a melegházasságot, mert konzervatív, és a házasság konzervatív érték. Enough said?

Van a házasság és a melegházasság. Ha [az utóbbi] csak arról szólna, hogy két ember összeköti az életét, nem hívnák máshogy a melegek sem. Ha a kettőt összemossák, akkor elveszti a jelentését egy tradicionális intézmény, melynek pont az volt az alapja, hogy két ellenkező nemű egyén (vallási alapon is) a legerősebb kötelékkel önként egymáshoz köti magát.

1. A házasság házasság. A melegházasság előtt azért van ott a meleg szó, mert a világ legtöbb részén akadályt gördítenek elé döntéshozók, ezért beszélni kell róla valahogy. Ha legális volna mindenütt, nem tennénk elé előtagot.

2. A házasságkötés nem feltétlenül vallási alapon történik, sokan egyáltalán nem vallásosak, mégis házasságot kötnek. (De szerintem te arra asszociálsz amúgy, amikor masszív ateista-materialista emberek a – nálunk csak heterófrigyet engedélyező – katolikus templomban esküsznek, mert az olyan szép/romantikus/biztos tovább tart/az anyós és az após ezt várja/úgy illik. Ez így ebben a kontextusban egy szociális gesztus, nem szellemi alapokon nyugvó döntés.)

3. Számos egyház engedélyezi azt is, hogy azonos neműek házasságok kössenek. És mi történt nemrég Írországban is? Úgy néz ki, az egyházak is rájönnek sorban arra, hogy ember és ember között nem érdemes, szabad különbséget tenni, ítélkezni pedig nem nekik kell, majd Isten megteszi.

Hát talán a következő lépés az lehet majd, de csak egy teljes világszabadságban, hogy állatokkal is házasodik az “újember” elveszi zbs. a tehenét felségül… Ennek most Dánia ellenállt, de hol van még a vége?

Hagyjuk, hogy ki mit tart undorítónak, erkölcsileg és jogilag azonban a beszámítható felnőtt emberek konszenzusos frigye minősül okésnak a fejlett országokban. Állattal, gyerekkel és halottal azért nem szexelünk, mert az állat, a gyerek és a halott értelemszerűen nem tud (kompetens módon) nyilatkozni arról, akarja-e az egyesülést. Itt a határ. Ez egy egészen határozott, világos, jól körülírható keret, ebben biztos lehetsz.

Jó, házasodjanak, de gyerekük ne lehessen.

A tények azt mutatják, hogy a heteroszexualitás önmagában véve senkit sem tesz alkalmassá a szülői szerepre, legfeljebb maga a reprodukció lesz kézenfekvőbb. Ha a heteró szülőpár garantálná a kiegyensúlyozott kereteket, nem létezne csecsemőgyilkosság, molesztált gyermek, családon belüli erőszak, lelki terror, vérfertőzés, és soha nem találkoznánk személyiségzavaros, depressziós, öngyilkosságba menekülő fiatalokkal sem. De nem így van: a szexuális orientációnak az ég adta világon semmi köze nincs ahhoz, hogy milyen szülő válik az emberből.

Akkor hagyjuk a szexet, de a gyereknek apára és anyára van szüksége. Példaképekre, akikre felnézhet.

Mivel ma már a házasságokat nem a kényszer hívja életre és tartja életben (hála az égnek!), szembe kell néznünk azzal, hogy sokféle család létezik. Vannak, akik válás, haláleset miatt egyedül nevelik a gyereküket (nincs ott az újraházasodás kényszere), és akadnak megosztott felügyeleti joggal nevelt csemeték is, akiket voltaképpen négy felnőtt nevel. Előfordul az is, hogy valaki egyedül vállal gyereket, akár tudatosan, akár azért, mert így alakult. Lehet ítélkezni az összes felsorolt forma fölött, de minden eset egyedi, és nem a forma, hanem a szeretetteljes felelősségvállalás, illetve annak hiánya teszi elégetté vagy boldogtalanná ezeket a gyerekeket.

A gyereknek nem “apára és anyára” van szüksége, hanem olyan családra, ahol az elsődleges gondozó(i)ban (és az őket körülvevő szociális hálóban) maximálisan megbízhat minden szinten, és azok elfogadással, szeretettel, felelősséggel gondoskodnak róla. Ismerek több gyereket is, akik nem heteró családban nőnek fel, és végtelenül kiegyensúlyozott, értelmes, érzékeny, ügyes gyerekek. Ja, és bár nem tartozik ide, csak az érdekesség kedvéért mondom: mind az ellenkező nem iránt érdeklődik, tehát a homoszexualitás garantáltan nem kapható el, ha sokat látjuk.

És az ítélkezők? Mind mondanak az óvodában, iskolában a többiek, a pedagógusok? Mit mondjak a gyerekemnek, ha ilyesmit lát?

Tapasztalataim szerint a gyerekek nem ítélkeznek, arra a felnőtt tanítja meg őket. Óriási a felelősségünk abban, hogy milyen példát mutatunk a gyereknek ezekben a dolgokban (mert ez bizony eltanulható, ha “sokat látjuk”).

Ha a gyereked olyan közösségben van, ahol a tiétektől eltérő családformák is előfordulnak (nem kell feltétlenül LMBTQIA-szülőpár, beszéljünk csak a gyereküket egyedül nevelő szülőről), egyszerűen elmagyarázod, hogy ilyen is van, nem mindenki úgy él, mint mi. Nem kell titkolózni, de ítélkezni se: sokfélék vagyunk, és az a lényeg, hogy a család tagjai jól érezzék magukat a bőrükben. Ebben pedig az odafigyelés, a gondoskodás, az elfogadás… tehát mindenekelőtt a szeretet segít, nem más.