Cipősztorik – igen, egy outfit-poszt, de mesélek is mellé

Tegnap ráébredtem, hogy ha már a túrabakancsról és a terepfutócipőről írtam annak idején, igazán bemutathatnám a cipőparkom legújabb tagját, a magassarkú szandált is. Tudjátok, hogy nem vagyok egy nagy fashioniszta, de azért az elmúlt években történt egy s más ezen a fronton is: például menthetetlenül beleszerelmesedtem a prémium magassarkú cipellőkbe.

Elöljáróban annyit, hogy mindig is nagyon érzékeny lábam volt, már gyerekként is bármi fel tudta törni. Ezenkívül szeretek határozottan, tempósan haladni, így aztán soha nem gondolkoztam abban, hogy egész napokat töltsek magassarkúban: bőven elég volt az a pár óra, amikor muszáj volt felvenni, és akkor is inkább a törpesarokra építettem. Istenem, milyen kislány voltam! – gondolom ma már.

Aztán tavaly szeptemberben felfedeztem az ECCO-t: egyetlen cipőt próbáltam a méretemben, aminek történetesen hétcentis sarka volt, és… bumm, megtörtént. Elvesztem. Egy az egyben az az érzés volt, mintha a prémium terepfutócipőmben lennék: ugyanaz a stabilitás, támasztás, erő, kényelem. Mindez negyvenezer forintért, de mázlimra épp 50 százalékos kedvezményt adó Corvin-napok voltak, és akadt a tárcámban kupon. Nem agyaltam sokat, de ma már tudom, hogy a megfelelő cipő minden pénzt megér: nem csak esztétikai, egészségügyi szempontból is.

Nos, gyakorlatilag szeptembertől májusig nem volt más a lábamon, legfeljebb túrázáshoz. Számomra egy cipő akkor cipő, ha 15-20 kilométert le tudok benne sétálni egyhuzamban kellemetlen mellékhatások (vízhólyag, tyúkszem, feltörés, talpsajgás…) nélkül, egyéb esetben háztartási hulladék, esetleg plusz csomag jótékonysági célokra, hátha más lábak jobban bírják a strapát. Ha 8-10 órát végigtáncolni-ugrálni is sikerül, akkor pedig tudom, hogy megérkeztem. Nos, az ECCO-cipő minderre tökéletesen alkalmasnak bizonyult.

[Itt láthattok outfit-fotót erről a cipőről is, de mivel nem túl előnyös, nem akarom beilleszteni ide: aznap hajnalban lenyomtam egy keresztelőt, egy ünnepi ebédet, aztán grillezésre mentem – ott készült a kép, mielőtt átöltöztem volna “játszósba” – majd egy koncert következett. Rémes ez a bozontos haj és a gyűrött ruha, és igazi fáradt harmincas fejem van. Mondjuk, talán mert az is voltam, de akkor is.]

Úgy éreztem, többé már nem lesz rajtam más cipő soha – muhaha, – de aztán persze eljött a június és vele a kánikula, így hamar megértettem, hogy nem nyomulhatok ugyanabban, amiben egész télen. Ezek a cipők amúgy bámulatosak: huszonnyolc fokban sem izzadsz, de mínusz tízben sem fázol. Remekül kezelik a hőt, de azért ezek a 35-40 fokok nem magasszárú marhabőrcipőkbe zárt lábaknak valók. Meg egyébként is…

A nyári kiadás kedvéért először az ECCO-ban néztem szét persze, engem ezzel a cipővel megvettek kilóra. Szomorúan tapasztaltam azonban, hogy a 38-as cipőben (az az én méretem) csónakázni tudnék, a 37-es viszont túl kicsi és szűk. Pedig a cipő, amit kinéztem, gyönyörű volt, dobogott a szívem. Elszántságom a kevés időm ellenére sem ismert határokat, így aztán – kézműves cipőkről lévén szó, amelyeknél minden darab egy kicsit más – sorra ellátogattam Budapest összes ECCO-boltjába, és felpróbáltam az összes 37-es és 38-as cipőjüket, ami raktáron volt. Voltak közelebbi találatok, de a 40 ezres árkategóriában nem a közelit, hanem a tökéletest keresi az ember.

Egészen elkeseredett kis hamupipőkének éreztem magamat, amikor valaki ajánlotta, hogy a GEOX légáteresztő, kézműves cipői hasonló minőséget képviselnek, if not better. Szétnéztem a honlapjukon, és akkor megtaláltam a LANA fantázianevű szandáljukat, és újra éreztem, hogy mocorog valami a szívem táján. El is zarándokoltam a legközelebbi boltjukba, felpróbáltam a 38-ast, amiben még két ujjam kényelmesen elfért volna a lábam mellé (pedig este fél 8 volt, amikor a lábunk a legnagyobbra dagad az egész napos mászkálástól, a szakértők szerint ilyenkor ildomos cipőt venni, hogy később se szorítson), majd felvettem a 37-est, és… tudtam, hogy a keresés véget ért, tökéletesen összeillünk, nem kell már más.

Ruhával:

ruha: Terranova, öv: Tally Weil (drágább volt, mint a ruha, erre esik szét), táska: New Yorker (mindenhová ezzel a malaclopó táséval járok), fülbevaló: Bijou Boutique, cipő: GEOX, vágod

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ezzel a LANA GEOX nevű hölggyel nem volt olyan egyszerű a kapcsolatom nyitánya, mint a másik cipővel. Szandál, amit – jó esetben… – zokni nélkül hordunk, így a bőrfelület rögtön csupaszon érintkezik a kis szépséggel. A Westendtől a Margitszigetig mentem csak benne, azt egyszer körbejártam, és… már ennyitől véresre törte a nagylábujjamat, és vízhólyagot tett mindkét kislábujjamra. De Barok Eszter nem az az ember, aki meghátrál egy ilyen helyzetben: az nem lehet, hogy egy 43 ezres szandál – amit mondjuk 35-ért elvittem, mert épp akciós volt – törje a lábamat! Olyan egyszerűen NINCS!

A megfelelő szakirodalom – gyakorikérdések, hoxa, NLC fórum – átböngészése után sorban bevetettem mindent, amit az új bőrcipőknél ilyenkor javasolnak:
– kalapálás az asztalon
– séta otthon nedves túrazokniban
– strandpapucs a topánba éjszakára, hadd táguljon
– egy stampedli pálinka a szélekre, az is puhítja.
Egyszer ezek után felvettem, akkor még törte, mint Pákó a magyart, de a harmadik-negyedik alkalom után remekül egymásra tudtunk hangolódni (már LANA-val, nem Pákóval).

Most ott tartunk, hogy megvolt az első tizenöt kilométer és a reggelig tartó tánc is egy kerti partyn, és kényelmesebb, simulékonyabb, mint bármelyik sportcipőm (nem mintha kettőnél több volna, de azok is prémium minőséget képviselnek, így fel kell nőni egy színvonalhoz, az biztos). Sőt, tud egy nagyon furcsa dolgot is: hiába hűl le éjszaka 10 fokra a levegő, úgy sem fázom benne… észveszejtő szkill, nem? Persze ennyi pénzért, akár kávét is főzhetne.

Mindent egybevetve nagyon szépen egymásra találtunk ezzel a cipővel, úgyhogy szeretettel ajánlom mindenkinek, hogy ha teheti, szerezzen be egy hasonló topánt, tényleg megéri a befektetést (a férfiaknak nem kell feltétlenül magassarkút, vannak nekik való darabok is, azok is tetszetősek). Egy egészen más életminőség, különösen, ha aktív hétköznapjaid vannak (az ECCO-tól és a GEOX-tól a barokeszter kukac gmail pont com címre várom a kuponokat a reklámért, a tűzpiros tűsarkú körömcipőt még szívesen tesztelném, köszi).

Nadrággal (durva szélben):

Na jó, megmutatom a dzsekimet is, mert hiú majom vagyok:

top: Street One, nadrág: Levi’s, dzseki: Reserved, többi ugyanaz

Fotók: Kisduda Árpád