Aktuális

INTELLIGENCIA = SZEXI… de miért?

Sapioszexuális coming out

“Ugyan már, egy intelligens, de érzéketlen, önző partnerrel nem vagy kisegítve” – mondta a minap egy barátnőm egy közös ismerősünknek, akit a(z egyébként zseniális) fizikus párja folyamatosan alázgat középiskolai matematikai hiányosságai miatt, akár társaságban is (velem gondban lenne a csávó, általános iskoláig visszaáshatna az alapokig, és csak nézne, milyen korán elvesztettem a fonalat). Valóban, az IQ nem volna szabad, hogy fontosabb legyen, mint az, hogy valaki figyelmes, érzékeny, jó ember-e, de… közben meg… mégis csak az az egyik legszexibb tulajdonság, amire szinte rögtön reagál a test egy megfelelő kontextusban (ha egyébként is adott a kémia), nem? Próbálom megfejteni, miért.

OKOSMiről is van szó? “Az intelligencia azon mentális képességeket foglalja magában, amelyek szükségesek a környezethez való alkalmazkodáshoz és a környezet kiválasztásához, alakításához” – így a definíció (Szamosközi).  Galton szerint az intelligencia kivételes érzékelési és észlelési készségek kérdése, amelyek egyik generációról a másikra öröklődnek. Mivel minden információt az érzékszerveinken keresztül veszünk fel, minél érzékenyebb és pontosabb a személy érzékelőrendszere, annál intelligensebb.

Spearman szerint létezik egy általános intelligencia, az ún. g-faktor, és erre épülnek a különböző speciális intelligencia faktorok, az s-faktorok… az x-faktor meg a zseniális, ösztönös tehetség, ugye. Persze sokféle speckó intelligencia létezik, Gardner szerint legalább hét dologban lehetsz intelligens: van verbális/nyelvi intelligencia, logikai/matematikai intelligencia, vizuális/térbeli intelligencia, zenei/ritmus intelligencia, testi/mozgáskoordinációs intelligencia, intraperszonális (magunkra vonatkozó) intelligencia, interperszonális (emberi kapcsolatokra vonatkozó) intelligencia.

Hogy lesz mindez… erotikusan stimuláló? Egyáltalán, hogy jön a képbe az IQ, amikor logikusan gondolkozva azt hinnénk, hogy a szex az szex (és most nem tudatos párválasztásról beszélünk, hanem arról, hogy mi a SZEXI), és az általános kémiát, ami két ember között van – vagy nincs – ennél sokkal egyszerűbb dolgok irányítják (illat, alkat, tekintet stb)? Valószínűleg az lehet, hogy az élvezetekre való képesség fejben dől el, és nagyon sok marad a fantáziára. És ilyen kontextusban… szerepet kap mindaz, ami izgalom a köbön:

1. A finomság… az, ahogyan érti az apró nüanszokat, és több szinten lehet vele kapcsolódni.

Tudja, hogy miért jelent mást a mondat, ha van benne vessző, érzi a stilisztikai különbségeket a szóhasználatban, a hangsúlyban, nincsenek félreértések és fölösleges körök a kommunikációban. Átlátja az összefüggéseket, és ezért az egymáshoz való kapcsolódás eleve több rétegen zajlik, ami… elképesztően izgalmas. Erről szól az erotika is: érzéki benyomásokról, nem direkt pornográfiáról.

2. A játékosság, a humor… mert humora csak az intelligens embernek lehet.

Gyerekként megfigyeltem, hogy a buta emberek állandóan vigyorognak, mint a vadalma, de hiányzik belőlük az a képesség, amely a valódi humort kontextusba hozza. Hát persze, a humor tényleg a teljes igazság, ahogy Karinthy mondta, és ennek átlátásához az érzékelés és összegzőképesség magasabb szintjére van szükség.

3. A nyitottság… ami eleve a változatosság, az izgalom kulcsa.

Azért lássuk be, hogy az intelligencia elsősorban arról szól, hogy veszi az ember a jeleket, feldolgozza őket, majd mindezt szintetizálja, reagál, újat hoz létre belőle. A lexikai tudás, bár szórakoztató, nem ennyire izgalmas. Az intelligencia utat ad a kreatív megoldásoknak, és a változatosság gyönyörködtet. A szexben is.

4. Az inspiráció, amit mindez ad… és ami új kapukat nyit.

Stimuláló, ennél nincs jobb szó erre. Egy szellemileg tunya ember mellett nem érzel késztetést, hogy felülvizsgáld, hol tartasz, mit csinálsz, hogyan, és miként tehetnéd mindezt jobban. Az IQ testközelben ezzel szemben ihletet ad, hogy jobb legyél, és ha magaddal elégedett és magadban teljes vagy, az érzékelésed is szélesebb spektrumon történik, hiszen rengeteg energia szabadul fel.

5. Az erő, amit az IQ sugároz: a jó probléma-megoldóképesség biztonság.

Aki intelligens, az tud reagálni a világra: az emberekre, a helyzetekre. Márpedig minden tele van kihívásokkal, és az arra adott válasz határozza meg az életminőségünket. Az intelligencia általában kreatív, spontán problémamegoldást tesz lehetővé, ami… szexi, fuck it, hiszen elengedheted magadat, élvezhetsz!

6. A tudatosság… amivel persze vissza lehet élni, de attól még szexi.

Az, ahogyan egy intelligens ember a tudatában van a hatásnak, amit adott esetben másokra tesz: a mosolyával, a gesztusaival, a szavaival. Az, hogyan átlátja, mit miért csinál. Ez lehet manipulatív, sokszor az is (fekete pont!), de hogy vonzza az embert, mint Fidelitas-tagot a Rolex és a Louis Vuitton, az hétszentség.

7. A kontraszt, amikor nagyon bolond…

Hát igen, amikor elereszti a gyeplőt az okos, és:
a, kis bolondka, őrült, fűben henteregve kacarászik
b, utat enged az ösztöneinek, agyalás nélkül
c, látod, hogy van, amiben ügyetlen és naiv
d, megmutatja a törékeny, sebezhető oldalát.

És hát ez szexi, nagyon szexi. Ugye?

Erenya szerint kicsit sapioszexuális is vagyok (vagy tán egészen az). A szép test inkább esztétikai élmény számomra, mint erotikus, tartalom nélkül nem izgat fel igazán. Ezzel együtt józan ésszel tudom, hogy a kedvesség, hűség, megbízhatóság, szeretetképesség fontosabb, mint az IQ, magasabbra is rangsorolom mindezt, mégis ösztönösen az intelligencia az, ami a legjobban vonz.

Mik a tapasztalataitok, erotikus tunning az IQ?

whats up

Advertisements
Eszter névjegye (825 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

52 hozzászólás INTELLIGENCIA = SZEXI… de miért? bejegyzéshez

  1. Kíváncsi lennék, hogy aki olvasta ezt a bejegyzést, olvasás közben melyik oldalra képzelte el magát. Ő volt az, aki kereste a másikban ezeket a tulajdonságokat, vagy esetleg az, aki próbált azonosulni az intelligens személlyel és érdekli milyennek láthatják kívülről. Lehet, hogy ez nemre is jellemző lehet.
    Szétszedtél 7 pontba azt, ami tök egyértelmű szerintem, az intelligens az szexi és kész! :D Egyébként az 1-es és a 7-es pont az tökéletesen keretbe foglalta a lényeget. (az a 7-es nagyon kellett oda).

    • Én azt hittem, hogy MINDEN ember intelligenst keres, ösztönösen: az vonzza. Nyilván a maga szintjén: más ez a fajta IQ-igény a romatelepen, és más a NASA űrkutató központjában, de mindig a maga viszonylagosságában az intelligenciához vonzódunk, gondoltam. Aztán sokan mondták, hogy nem: van, akinek ez egyáltalán nem szempont, sőt… olyan is, akit zavar az intelligencia, manipulatívnak és elnyomónak érzi (valóban lehet így is használni).
      Viszont: gondolod, hogy elkülönülhet ez a két oldal? Mármint, aki maga is intelligens, azt nem izgatja fel szexuálisan az IQ?

      • Részemről mindenféleképpen kétirányú a csatorna. De magad mondtad, hogy nem mindenki számára vonzó és ez így is van, bármennyire is furcsa lehet.
        Ha már itt tartunk, szerintem nem szabad elfelejteni a szexuális intelligenciát (ha élhetek ilyen “szakkifejezéssel”), aminek viszont semmi köze a hagyományos módon értendő IQ-val.

        • Azt hiszem, a szexuális intelligencia egy s-faktor: speciális intelligencia, ami bizonyos mértékig a g-intelligenciára, az általánosra épül. Tehát releváns, hogy vonzó lesz.

          Csáth Géza, aki ugye nem is feltételezte, hogy a nő egyenrangú partner lehet, és dugott mindent, ami mozgott, erről így ír:

          “Ez a nő, akinek az arcához az ember egy kis sovány (Lyca-szerű), vézna testet képzelt volna el, ezekkel a páratlanul szép és nemes vonalú, nagy seggekkel vonzó és bűvölő hatást tudott kelteni. Hiányzott azonban belőle az intelligentia, az a tudat, ami kis Olgámat race-nővé és összehasonlíthatatlanná teszi, hogy a saját testét minden pillanatban látja, érzi annak hatását, mintegy öntudatlanul, de tökéletesen és állandóan érzékeli.”

          Valami ilyesmi ez, nem? Ez vonzza az embert akkor is, ha a fizikai adottságok nem kiemelkedőek.

      • “Én azt hittem, hogy MINDEN ember intelligenst keres, ösztönösen: az vonzza”
        Meggyőződésem, hogy ez nem igaz. Més intelligens(nek mondható) embert sem biztos, hogy érdekli a másik intelligenciája, de a sötéteket elég gyakran csak a másik teste érdekli.

        • Azt hiszem, a szexuális intelligencia egy s-faktor: speciális intelligencia, ami bizonyos mértékig a g-intelligenciára, az általánosra épül. Tehát releváns, hogy vonzó lesz.

          Csáth Géza, aki ugye nem is feltételezte, hogy a nő egyenrangú partner lehet, és dugott mindent, ami mozgott, erről így ír:

          “Ez a nő, akinek az arcához az ember egy kis sovány (Lyca-szerű), vézna testet képzelt volna el, ezekkel a páratlanul szép és nemes vonalú, nagy seggekkel vonzó és bűvölő hatást tudott kelteni. Hiányzott azonban belőle az intelligentia, az a tudat, ami kis Olgámat race-nővé és összehasonlíthatatlanná teszi, hogy a saját testét minden pillanatban látja, érzi annak hatását, mintegy öntudatlanul, de tökéletesen és állandóan érzékeli.”

          Valami ilyesmi ez, nem? Ez vonzza az embert akkor is, ha a fizikai adottságok nem kiemelkedőek pl. egy modelléhez, testépítőéhez képest.

  2. Bizony tuning. Bár a mai világban sajnos nem “divat” intelligensnek lenni. Sőt olvasottnak sem. :S Ezt tapasztalom aztán lehet nem Így van csak kevés emberrel találkozom. A sapioszexuális a sapioszexuálist keresi. :)

  3. Tök jó a bejegyzés, csak egy baj van vele. Aki szint alatt van, az úgysem érti. Aki szint fölött, annak nyilvánvaló. ;)
    Plusz egy baj velem: én már régóta tudom, hogy sapioszexuális vagyok… néhány éve meg a definíciót is, hál’ IFLS-nek! (I Fucking Love Science) :)

    • Na jó, de aki itt olvas, az mind intelligens… az a néhány kivétel meg csak erősíti a szabályt. :D

      Én csak Erenyától tudom a definíciót, azelőtt azt hittem, mindenki ilyen. Mármint, hogy ösztönösen az IQ-ra bukik, és a sajátjához képesti legnagyobb, még szórakoztató rést igyekszik megtalálni.

      • Na, de hát mindenki ilyen :)

        • Nem, mert tucatjával ismerek olyanokat, aki maga intelligens, de inkább olyannal van, aki kedves, vonzó, jól néz ki, és nincs igénye a fenti 7 dologra. Asszem, nekik szól a poszt.

          Amúgy a szexisségen túl: még olyanok is vannak, akik párkapcsolatot is úgy vállalnak, hogy a társuk nem szellemi partner. De kedves, vonzó, áldozatkész (az anyagi lenyúlásról, kihasználásról most ne beszéljünk, olyan is van, de ezúttal az érzelmi választás van fókuszban). Szóval, nem mindenkinél szempont ez még hosszútávon sem, nemhogy pusztán a pillanatnyi ösztönök szintjén.

          • Jó, de akkor mivel töltik az idejüket együtt? Már a szexen túl. Meg aztán, intelligencia nélkül az is uncsi lesz.

          • Szerintem, aki így választ, az nem feltétlenül szellemi társat keres, hanem valakit, akivel kellemes kapcsolatot tud kialakítani. Az igények a vágyak nagyon különbözőek lehetnek, simán el tudom képzelni, hogy ha valaki arra vágyik, hogy szeressék, elfogadják, kedvesek legyenek hozzá, így aztán nem számít, hogy a másik mennyire okos, vagy hogy meg lehessen osztani vele teszem azt, a legújabb tudományos újdonságokat. Sok embert ez egyáltalán nem is érdekel. És ha már érzelmi választásról beszélünk, lehet, hogy egyszerűen megfogja valami a másikban, és talán észre sem veszi, hogy a szerelme nem egy észkombájn.

            • Na meg az is lehet, hogy a nagyon penge agyú emberek is beleesnek abba a mély verembe, ahonnan minden rózsaszínnek látszik és a választásuk baromira nem tudatos.

          • “társuk nem szellemi partner” Hazamegy, pihenni akar, nem eszmecserélni :)

            • Az asszonynál az otthon melege, intellektuális a munkája, meg a házon kívüli tárasága. Mint a hetérák a görögöknél. Ha kurvázik, legalább hivatkozhat arra, hogy otthon unalmas.

              • Ki mit vár el a másiktól, ugye. Ha a másik nem ér fel ésszel hozzá, legalább megvan otthon, hogy ki az “okos” a családban. Le vannak osztva a szerepek. A nő meg esetleg azzal kérkedik, hogy ő meg szuper almás lepényt csinál és ha a pasi ezt elismeri, akkor nincs ott gond. Szerintem.
                Nekem volt olyan párom, aki nem bírta elviselni, hogy van diplomám. Biztos inspiráltam, mert később neki is lett, de akkor már szétmentünk :D

                • Igen, ez a patriarchális elvárás. És a pasinak derogál, ha a párja okosabb. Egyébként sok nőnek is derogál, ha a pasija alacsonyabb “rangban” van, vagy épp fizikailag nem egyértelműen erősebb, magasabb, stb.

                  • (Ami (mármint a női rész) szintén a patriarchátus érdeme. Épp ezért nem előnyös a férfiak számára, hiszen a rang és a fizikai adottság szerint történő osztályzás megint korlátozó a többségre nézve.

                • A szuper almáspite megint csak egy s-faktor, tehát abszolút releváns! :)

                  Tény, hogy vannak pozíciók – például az emberek, akiknek ügyük van, ugye https://barokeszter.hu/2014/09/11/az-ember-akinek-ugye-van/ – ahol nem szerelmet, hanem csapattársat keresnek a figurák. Arra az egzaltált, obszesszív, kiszámíthatatlan, térdre kényszerítő érzésre, ami a szerelem, sem idejük, sem energiájuk nincs. Hozza azt, ami számára fontos, legyen az almáspite, szex VAGY akár intellektuális támogatás, de a romantikus szerelem nem jelenik meg. Hogy ez így jó-e vagy rossz? Már nem tudnám megmondani.

  4. Amúgy a small talk az, amivel engem meg lehetne gyilkolni, felnégyelni és kerékbetörni. Meg még kínvallatni is.

  5. Lehet az is egy kérdés, hogy miért nem vonzó, ha valaki nem intelligens – ha egyébként, mint szexuális partner vonzónak tűnik is? Nálam a párválasztásban nem volt soha akkora elvárás az intelligencia, legalábbis külön nem fogalmaztam meg, hogy legyen az illető nagyon okos, inkább alapelvárás volt, hogy ha nem is egy zseni, szellemileg legyen partner. Szeressen olvasni, érdeklődjön a világ dolgai iránt, legyen tájékozott és nyitott, törekedjen az összefüggések megértésére – szeretem az ironikus, száraz, finom humort, és azt, ha valakinek van gyakorlati érzéke, tud tájékozódni, és jó problémamegoldó.

    Azt hittem, hogy ezek nem túl nagy elvárások, de aztán rá kellett jönnöm, hogy igen. Kétszer is előfordult velem életemben, hogy olyan jó külsejű, jó testű férfiak közeledtek hozzám, hogy magam sem hittem el, hogy ők irántam érdeklődnek. De hiába tetszettek, ha egyszer mindkettő olyan buta volt sajnos, mint a tök – két értelmes mondatot nem tudtak összefüggően elmondani, de ha sikerült megszólalniuk, abban sem volt túl sok köszönet. Ettől persze még egy-egy kaland lehetett volna velük, de az intelligencia hiánya olyan szinten lelombozott, hogy minden érdeklődésemet elveszítettem. A szexuálisat is. Lehetséges, hogy ez azért volt, mert már tizenévesen is, mikor ezek a közeledések történtek, komoly kapcsolatot szerettem volna és a nagy szerelemre vágytam, ami nem lett volna esélyes, ha a másikkal lehetetlen beszélgetni, de nem csak fejben dőlt el ez nem nálam. A butaság ösztönszinten, mélyen taszított, és minden vonzódást azonnal kiirtott belőlem.

    • Ez nagyon érdekes, mert racionálisan én is magasabbra sorolom a kedvességet, tisztaságot, őszinteséget, hűséget az intelligenciánál, de mégis az intelligencia vonz jobban ösztönösen. Nem jó, persze.

      Viszont fontos kiemelni, hogy az intelligencia az én definíciómban is az, amit te is írsz: nyitottság, kíváncsiság, érdeklődés, szintézisképesség, kreativitás.

      A szép test önmagában véve számomra inkább esztétikai élmény, mint erotikus: jól néz ki, tetszetős, de tartalom és kontextus nélkül nem mozgat meg igazán.

    • Dettó. Nekem is az a alapelvárás, hogy élhető személyisége legyen, és ne csak vegetatív szintű kommunikációt lehessen folytatni vele, (mikor/mit/ hol/mennyit alszunk/eszünk/szarunk/baszunk, bocs a vulgaritásért) ill. a hasonló szintű TV-műsorokon túl is (barátokközt, VV, amitakarsz) legyen beszédtéma.
      Magamnak is meg kellett tapasztalnom, hogy bár azt gondoltam, ez nem egy nagy dolog, mégis mennyire magas ez a léc. És nagyon kevés ember van, aki megugorja. Aki viszont igen, az meg messze magasabbra,

      • Szerintem nem állunk olyan rosszul, hogy tényleg csak nagyon kevés ember feleljen meg ezeknek az alapkövetelményeknek. Van egy réteg, amelyik tényleg ennyire beszűkült érdeklődési körrel rendelkezik, viszont az emberek többségével nincs gond, kivel milyen szinten.

  6. Engem az intelligencia nem különösebben vonz, viszont a hiánya taszít.

  7. Elnézést, nem akarok idézgetni, de ennél jobban nem tudom elmondani, hogy miért nem vonz különösebben, sőt miért fáraszt és taszít inkább a tiszta intelligencia. Ha valaki annyira intelligens, hogy nem érzem a jelenlétében azt fullban nyomva, hogy ő “okos” – az már vonzó !

    “Az okos emberek mindig fárasztottak, kimerítettek. Társaságukban úgy éreztem magam, mint valamilyen rosszhiszemű vizsgán. Örökké figyelnem kellett, mert ők is figyeltek engem, összehúzott szempillák alól, mint a vadász a vadat, vajon helyesen felelek-e okos megjegyzéseikre, elég okos vagyok-e ahhoz, hogy ők, az okosak, szóba álljanak velem? Nem, az okosak mindig fárasztottak. S nem is tudtam meg tőlük soha, semmi lényegeset. Többnyire csak azt magyarázták meg, miért nem jó valami az élet, egy ember műve, a tavasz vagy az ősz? De azt, hogy az élet jó is, a halál természetes, az ember nem egészen reménytelen, nem mondották soha; mert okosak voltak. Az okosság nem bölcsesség. Az okosság készség, idegrendszerbeli és értelmi fürgeség. A bölcsesség az igazság, a megnyugvás, az elnézés, a tárgyilagosság és a beleegyezés. Az okos emberek soha nem bölcsek, túl izgatottak ehhez, mintegy állandóan megrészegednek okosságuktól; de a bölcsek mindig okosak is, s ugyanakkor többek ezeknél, mert nem akarnak bizonyítani semmit. Az okosak társaságát kerüld, mert felizgatnak és végül megsértenek. A bölcsek társaságát keresd. Az okosakkal lehet beszélni. A bölcsekkel lehet hallgatni.” ( Márai Sándor Füveskönyv – Az okosságról és a bölcsességről )

    • Ez az, amiről Arita is ír, meg én is reflektáltam az övére. De aki a minimumot hozza, azaz felmutatja, hogy nem gyök kettő intelligenciája, -azaz értelmes ember- az általában nem éppen csak a határon billeg, vagy csak picit magasabban van.
      Mondjuk megfelelő személyiség és modor híján az extra-intelligens ember is akkora tuskó, hogy tűzifát lehet rajta hasogatni, vagy nagyon genny, és az eszével igyekszik kihasználni mindenkit, akit akar/tud.
      Ezek mindkét oldalát megtapasztaltam már.

    • Szerintem az az embertípus, akiről te írsz, nem okos, hanem okoskodó, emellett híján van az empátiának, a figyelemnek és az önbizalomnak. Hiszen csak az érzi, hogy rendszeresen fitogtatnia kell az okosságát mások rovására, aki nem érzi eléggé annak magát. Amit mi intelligencián értettünk a hozzászólásainkban, az inkább a keveréke az idézetben említett bölcsességnek és a tudásnak, valamint egészséges személyiséget feltételez.

      • Én úgy érzem akikről az idézet szól valóban okos emberek de a szellemi intelligencia nem ötvöződik érzelmi intelligenciával és ezért olyan terhes, fárasztó, hiábavaló velük beszélnem.
        Sokat gondolkodtam Eszternek ezen a posztján este, és tényleg úgy voltam vele, hogy azt gondoltam, hogy az intelligencia megléte nem vonzó szexuálisan. Aztán éjszaka ezt a Mark Knopfler koncertet néztem. 1:08-nál jön a “brothers in arms” kis kamarazenekarral. A baloldali hegedűs hölgyet ha elképzelem, hogy egy intelligens nő, így vonzóbb mintha egy gyöngyörűen muzsikáló de butuska, naív teremtés lenne. Köszönet a posztért, érdekes volt ezt átgondolni !

        • lemaradt a link. szóval 1 óra 8 percnél kezdődik :

        • Én is tovább tűnődtem a dolgokon. :D

          Igen, igen, Aritához csatlakozom, szerintem is az okoskodó és az okos között zongorázni – vagy hegedülni :D – lehet a különbséget. meg hát nyilván kontextusban lesz vonzó, mint minden, alapvetően az kell, hogy
          a, fizikai küllemében is vonzzon azért valami
          b, etikusan használja azt az intelligenciát.
          Mondjuk, Andy Vajna hiába intelligens ember, küllemében számomra nem vonzó, és az IQ-ját sem etikusan használja, ezért nem lesz erotikus élmény rágondolni, vagyis maga az intelligencia úgy magában valószínűleg kevés a vonzalomhoz. Viszont ami van, azt nagyon megdobja, és sok mindent felülír. Tehát… izgalmas ez!

  8. Én világ életemben csak intellektuális alapon voltam szerelmes, nem is vonzódtam senkihez, akiben nem voltak meg azok a vonások, amiket leírtál. Amikor kérdezik, hogy néztek ki a szerelmeim, külsőre semmi közös vonás nincs bennük; nem ez volt a fontos, hanem az IQ.

    • Dettó. Mindenkit, akit szerettem, akihez vonzódtam, annak mindig erős intellektuális alapja volt. Mind más külsőre.

      Ami érdekes, hogy nem csak a g-faktort -az általános intelligenciát, hanem az s-faktort, a speciális tehetségeket is idesorolom, vagyis a mesteri festő/zenész is izgalmas, viszont az iskolai végzettség, státusz itt nem annyira jelenik meg. Pedig mennyien hiszik, hogy a DIPLOMÁTÓL OKOSABB LESZ VALAKI! :D

  9. En is igy vagyok pont. Vonzanak az intelligens emberek, a nok is, ha ez hianyzik akkor azt az embert nem akarom tarsasagnak hosszabb tavra, de ez az IQ az en mercem szerint nagyon is sok retu es nem pusztan okossag. Viszont a parkapcsolatban, ha ez kezdetben magnetikusan delejez is, de pusztan csak IQ van meg es egyeb tulajdonsagok hianyoznak, pl. erzelmi IQ vagy a szex azert meg sem olyan, akkor az intelligencia edes keves, nem lehet tartos. Amugy en pont azt vettem eszre, hogy nagyon sok okos embernek nincs humora vagy gaz a humora, sokszor unalmasak mert csak egyoldalu az okossaguk stb…A szep test, nekem valo tartalom nelkul szamomra is esztetikai kategoria nem pedig erotikus vonzero. De meg ezek is sok mindentol fuggnek, eletkor/helyzet akarmi…volt mar ugy, hogy olyan valaki vonzott akirol ezt sosem hittem volna korabban.

  10. “Az intelligencia azon mentális képességeket foglalja magában, amelyek szükségesek a környezethez való alkalmazkodáshoz és a környezet kiválasztásához, alakításához”-ha ezt az jelenti, hogy a jég hátán is megél az illető, az egy remek tulajdonság+inspirál és céltudatos? Ez eléggé alap, főleg, ha valaki esetleg hosszabb távra is tervez a másikkal. Különben csak ülnénk a posványban.
    A fizikával szekálódó alak meg esetleg művelt- azon a bizonyos téren, de másban már nem biztos, szóval nem is értem, mit villog a fizikával? Miért hagyják neki?

  11. jó cikk, nagyon szexi :D talán lehetne +1 szempont a végére ;)
    A mesterséges intelligencia-kutatás, vagy épp a kognitív pszichológia is sok érdekes új szempontot, vagy egyszerűsítést tud adni az intellektualitás, és az intellektus kialakulásának megértéséhez. Például rámutat egy érdekes történeti megközelítésre: az intelligencia a lehetséges jövőképek kontrollálási vágyának a következménye.
    Ha a (racionális-értelmi) intelligencia egy fizikai folyamat, amely maximalizálni igyekszik a jövőbeni cselekvési szabadságot, és minimalizálni a jövőbeni cselekvési akadályokat, akkor az intelligens ember azért (is) szexi egy másik intelligens ember számára, mert mellette több minden élhető meg, és ígéretesebb, több-lehetőségű a jövő. És ez egy intelligens embernek vonzó, hiszen ezzel a saját szabadságfoka is még tovább maximalizálható.
    :)

    • Kezdetben, kialakulásának hajnalán, egyes állatoknál, vagy ősembereknél kevésbé játsz(hat)ott szerepet a mai, antropomorf értelemben vett művészi kreativitás, kíváncsiság, érdeklődés, szintézisképesség… viszont az intelligencia már akkor is lehetővé tette, hogy használatával növekedjen a “döntés” szabadságának foka, ezáltal nőtt a szaporodás és a túlélés esélye is.

    • Igen, a kreativitás által több minden élhető meg, és ezt ösztönösen megérzi az ember.

  12. vagy még egy megközelítés:
    Az emberi agy jobb félteke párhuzamos kapcsolású, minden adat egyszerre áramlik bele, és szimultán “érzékelődnek” benne az érzékszervek által közvetített adatok, örök jelenidőben “érzékel”. A bal félteke “soros kapcsolású”, és a jobb agyfélteke információáradatát rendszerezi, kategorizálja, ok-okozati láncra fűzi, múlt-jövő tengelyen helyezi el.
    Történetileg -talán- az intelligencia fejlődése a bal agyféltek fokozatos fejlődését jelenti, majd az “irányítás átvételét” a jobb agyféltekétől. (Több “spirituális” tapasztalat is magyarázható így pusztán a bal agyféltek részleges vagy pillanatnyi kikapcsolásával… vagy a misztikus mozgalmak, a különböző meditáción alapuló vallások -talán- tudatosan választott “cselekvések”, hogy a bal agyfélteke kontrollját megtanulják kikapcsolni…)
    A jelenkori intelligencia definíciók pont, hogy nem kizárólag a bal agyfélteke eredményességét ismerik el intelligenciaként, hanem külön-külön is mindkettőt, és a jobb és bal agyfélteke közötti kommunikáció mértékét és különböző kombinációit is! (“Gardner szerint legalább hét dologban lehetsz intelligens: van verbális/nyelvi intelligencia, logikai/matematikai intelligencia, vizuális/térbeli intelligencia, zenei/ritmus intelligencia, testi/mozgáskoordinációs intelligencia, intraperszonális (magunkra vonatkozó) intelligencia, interperszonális (emberi kapcsolatokra vonatkozó) intelligencia.”)

    talán ebben is van elgondolkodtató :)

    • Nagyon balagyfélteke-centrikus az, amit társadalmi szinten elfogadunk. Viszont érdekes az – a spiris részhez hozzáfűzve -, hogy amikor baleset, betegség miatt a bal agyfélteke sérül, egy sor olyan tehetség, képesség – s-faktor :) – előtérbe kerül, amiről azelőtt nem tudott a tulajdonosa. És az intuíció is erősebb lesz. Ennyi lenne az egész?

      Érdekes, hogy az empátia is kétféle, és az agy morfológiája látható módon eltér ezek esetében: van racionális és érzelmi empátia. A racionális empata balagyfélteke-domináns, és ő az, aki “korrekt” és “mérlegel”, az érzelmi meg jobbagyféltekés, és ő sír, ha drámai dokumentumfilmet lát. És a szép: a racionális empata szürkeállománya sűrűbb.

  13. és egy harmadik:
    sokszor az intelligens ember esetében a saját magába fektetett időt, energiát és fáradtságot értékeljük. ezért értékeljük többre, kvázi látjuk vonzóbbnak, szexibbnek az intelligenst a nem-intelligensnél. mert előfeltételezzük (joggal), hogy a jelenkori állapota mögött sok-sok betű elolvasása, zene meghallgatása, film/színház megnézése, stb., ÉS vaskos élettapasztalat húzódik, valamint ezeket értelmes-előremutató-empatikus célért rendszerező elme barázdálódik.
    az unintelligens ember, vagy a csak egyik-másik gardneri értelemben vett intelligenciájú ember kevés időt fordított még magára, vagy nem rendelkezik kellően mély élettapasztalattal. ezért vonzóbb az aki viszont összetettebb módon intelligens: aki magával szemben ilyen igényes, az valószínűleg a párjával is az. és ez borzasztóan vonzó.

    egyébként köszönöm a bejegyzést! nem tudtam, hogy létezik olyan, hogy szapioszexuális :D vicces cimkézés-kategorizálás, tetszik a hangzása, és kiejtve mókásan mozgatja meg a mimikai izmaimat :D

    • Igen, ösztönösen mögé képzelünk valamit, viszont a nyers gyémántot felfedezni is nagy öröm! Például ismerek olyat, hozzám közel, aki rettenetesen hátrányos helyzetből jön, nyolc osztályt végzett ősök, mélyszegénység, elhanyagoltság, nincs könyv az otthonukban, szalvétát se használnak, nem tanul meg rendesen étkezni, választékosan beszélni stb., mégis nagy a vele született intelligenciája, és az erre épülő információéhsége. Ha összehasonlítom őt, és azt a kortársát, aki budai csúcsértelmiségi szülők kitűnő iskolákba járatott gyereke, jól látszik, hogy bár az IQ-juk hasonló, a jó körülmények közül érkező társa összehasonlíthatatlanul többre vitte az életben a különleges hátországgal, motivációval és kapcsolatrendszerrel. És ez valahol nagyon is sokat elmond a tehetséggondozás és a pozitív diszkrimináció szükségességéről. Hiszen hány olyan Mozart lehet a nagyvilágban, aki soha nem lát zongorát, vagy hány olyan Shakespeare, aki analfabétaként éli le az életét? Hogy az Einsteinekről ne is beszéljek. A tehetség is csak akkor tör utat magának 95 százalékban, ha nincs lebetonozva előtte az út, és ő nincs 5 km mélyre ásva.

  14. A nagy lófasz, finoman szólva. Ha így lenne, a kapafogú aspergeres rendszergazdákon lógnának fürtőkben őszinte szerelmükkel a szilikonos topmodellek, csak a népi valóság mutat mást valahogy már megint.

    • tévedés. “a kapafogú aspergeres rendszergazdák” esetében (ha már az előítéletnél maradunk) nincs se élettapasztalat, se a gardneri értelemben vett összetett, vagy többdimenziós intelligencia, max egy van maxra járatva (logikai/matematikai intelligencia).
      a sztereotip-rendszergazda mindenről híres, csak nem pl. az érzelmi intelligenciájáról…

    • Egyrészt Berger jól rámutat a lényegre. Másrészt a lídben is ott a kulcsmondat: kémia nélkül az IQ nem plusz vonzalmi faktor. A kémia kell ahhoz, hogy az legyen. Ellenkező esetben heteró nőként nagyagyú nők is érdekelnének, vagy százéves okos bácsikák.

  15. (Elírtam a fürtöket…)

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: