Milyen is egy koncert az erdő kellős közepén?

Igen, a közepén. Nem csak úgy kicsit, nagyon. Merthogy a „Muzsikál az erdő” rendezvény többek között erről is szól. Palya Bea és Szokolay Dongó Balázs a Gyöngyössolymostól hét kilométerre fekvő Szalajkaházhoz közel adott koncertet, a fák között.

A „Muzsikál az erdő” kreatív összművészeti rendezvény, a kézműves foglalkozásoktól a bábelőadáson át a teljesítménytúráig számos, zömében ingyenes programot szerveznek. Sok minden kimaradt a meló miatt idén, de vasárnap aztán az egyhetes rendezvény egyik zárókoncertjével kárpótoltuk magunkat: Mátraházán – ahol meg épp az első, reményeik szerint hagyományteremtő Betyárfesztivál zajlott – keresztül közelítettük meg a kisvonatállomásáról ismert Szalajkaházat, egy meglehetősen vadregényes, jelzés nélküli turistaúton. Útközben bőségesen szedtünk vadmálnát és erdei szamócát, így a 38 fokos hőség is elviselhetőbb volt. Az idei termés ebben a régióban pazar, hatalmas kövér szemek szinte mindenütt az erdőben június közepe óta.

Nem kis meglepetésemre nem a vasútállomás melletti tágas tisztáson, hanem az erdő közepén szólalt meg a koncert. Jó ötszázan összegyűltünk, idősek és fiatalok egyaránt, ideértve a gyerekeket is. A többség az avarban telepedett le vagy hátrébb állt meg, de voltak, akik készültek horgászszékkel és pokróccal is. Felszabadult, családias légkörű, intim hangulatú koncertélményben volt részünk. A főként a népdal, a világzene és a jazz világában mozgó énekesnő énekelt acapella is, máskor pedig társa, Szokolay Dongó Balázs kísérte dudán, furulyán és szaxofonon, néhányszor még a sámándob is előkerült. Szokolay elsősorban népzenét, valamint népzenei ihletésű improvizatív zenét játszik, itt főként ismert nótákra épült a repertoár. Hej Dunáról fúj a szél…!

Az erdő hangjai – a tücskök cirippelése, a madarak csicsergése, az avar zizegése és a patak csordogálása – egészen egyedi keretet adott a két művész játékának, még a legfiatalabbak is néma áhítattal, csendben figyelték az előadást. Bea persze a gyerekeket is bevonta a játékba, és velük együtt a felnőttek is örömmel kivették a részüket a közös nótázásból. Volt egy sajátos varázsa annak, ahogyan a két zenész a bő egyórás koncert végén az erdőben tűnt el, mint holmi tündérek és manók…

A büfésor a kb. 200 méterre fekvő Szalajkaháznál várta a népeket, ők direkt erre az alkalomra települtek ki főként kézműves termékekkel: kerámiákkal, sajtokkal, mézzel, gombával, lekvárral, tűzzománcokkal, szörpökkel, borokkal, helyi finomságokkal. A százméteres sort nem vártuk ki, inkább gyalog indultunk haza. Jó tizenkét kilométer várt ránk Gyöngyösig, így nem várhattuk meg a Cimbaliband esti előadását sem sajnos.

A kisvonat a Szalajkaház-Lajosháza-Cserkő-Gyöngyössolymos-Gyöngyös útvonalon közlekedik (800 Ft a felnőtt jegy), de most szinte lehetetlen lett volna felszállni rá a sok turista miatt, ezért a sínek mentén indultunk haza (és egyébként is, imádunk gyalogolni). Ez egyébként kiváló turistaútvonal, a Mátrai csillagok éjszakai teljesítménytúra is érinti ezt a szakaszt: a patakparton egy elvadult, régóta lakatlan őrlőmű és a gyönyörű Cserkő-tó mellett is elhaladunk, érdemes erre sétálni világzenei akusztikus koncertélmény híján is.

A rendezvény abszolút gyengesége a kommunikáció: a honlapjukon a 2014-es program kap kiemelt helyet, az idei események csak egy bonyolult, telefonra sem optimalizált .pdf-ben szerepelnek, de offline marketingben sem jobbak: szórólappal, plakáttal vagy sajtóközleménnyel a témában egyáltalán nem találkoztunk a régióban (sem). Sebaj, épp ezért most jól írtam róluk, okulásul, hiszen tök jó buli volt az idei „Muzsikál az erdő” is, jó szívvel ajánlom mindenkinek.