Aktuális

Az első két óra

Nem kéne várni, amíg meglesz a baba? Hát, én a jövő héten nem leszek a városban, meg aztán tudod, nem is illik még a barátoknak becsörtetni rögtön az elején…  még meg kell szokniuk az új helyzetet, ki kell alakítani a napirendet, érted… legyünk tapintatosak. Szóval akkor, ma. Meló után, hamarabb leteszem a lantot, igen. Menjünk együtt, találkozzunk fél ötkor a Corvinnál.

Te, ez egész nap nem volt fent a Facebookon, csak nem? Öcsém, addig halasztgattuk a látogatást a sok munka miatt, hogy a végén még a szülészet helyett az újszülött részlegre kell mennünk, basszus. Hívom is, várjál. Picsába, ki van kapcsolva. Pedig illene megkérdezni, mit vigyünk. Itt a zöldséges, azzal árnyékra nem vetődhetünk…

Ez a kórház is a világ végén van, 85E busz, nem semmi. Fél hat, meddig tart a látogatási idő? Csak odaérünk egyszer, na. Negyvenegy fok, gyöngyöznek a homlokomon az izzadtságcseppek, folyik a tarkómon a víz, hét ágról süt a nap. Vajon melyik napot nézte ki az érkezésre az a baba? Én a péntekre gondoltam, de lehet az szombat is. Vasárnap megindítanák a szülést, ha nem.

Te vagy az, Gé? Végre valaki felveszi a telefont. Na, azt mondjad, hova menjünk, itt vagyunk a harmadikon. Hol? Hoppá. Jól van, jövünk. Már látlak is titeket, szaladunk… Hééé, te nő, hát ilyen fürgén…? Csak úgy átsétálsz, mint a Mátra 40 utolsó szakaszán a patakon, együtt a célig tavaly? Oké, rendben, azért óvatosan ölelgetlek-lapogatlak, és gyorsan az ifiapát is… de szépek vagytok, de gyönyörűszépek!

Tizenhat óra egy perckor? Na, épp akkor tettem le a munkát, hogy jöjjek. Még elmosogattam meg elintéztem egy hívást, és közben… nahát. Ötvenhárom centi, 3370 gramm. Most fürdetik, nemsokára mehetünk együtt érte. Még szép, hogy megvárjuk, ha szabad. De szép ez a nő, úgy vigyorog, hogy öröm nézni, és hogy csillog a szeme…! Nyoma sem látszik rajta fáradtságnak, fájdalomnak!

Óóóóóó… hát itt van. Bizonytalanul hunyorog, erős neki a fény. Élete második órája, nem csoda! A születés angyala még be sem zárta maga mögött az ajtót, talán még itt van köztünk az ezüstfonalával. Hunyorgok én is, másért, de alig látok. Nabasszus, szerezni kell egy zsebkendőt. Csak diszkréten, nehogy berezeljenek az ifianyák – ketten vannak még itt, a tegnapi születésűekkel -, hogy taknyos vagyok, vagy ilyesmi. Az kéne még!

Milyen kis pici! És azok a tappancsok… ebből lesz a negyvennégyes láb, hát a szülei is nagy lábon túráznak évi több ezer kilométert. Te, én ilyen frissembert még sosem láttam! Egynaposat már igen, de ennyire új földlakót egyszer sem! A füle az anyjáé, a többi főként az apja… Rámarkol a hüvelyujjamra, és kis puha haja van. Szép a feje, pedig… de szép, formás. Finom az illata… annyira pici és tökéletes, hogy belesajdul az embernek minden női szerve. Mintha hangosan követelné a test, hogy ilyet akar most rögtön.

Az első szoptatás. Talán menni kéne, ne zavarjunk. Ismerkedés ez. Maradjunk? Jó, még egy kicsit. Hát igen, még rá kell éreznie az ízére, senki sem úgy születik, hogy a kisujjából szopja, hogy kell. Te, és honnan tudod, hogy eleget evett? Ja, hogy ordít, mint a sakál. Hát igen, logikus. Nem vagy egy aggódós mutter, nagyon helyes. Jól áll ez a kölyök a kezedben.

Én annyira, de annyira büszke vagyok rátok… Nagyon szépek vagytok… Na jól van, beakadt a lemez, banális hülyeségeket ismételgetek, mint egy szenilis vénasszony. De hát lehet itt, tudok itt bármi másra gondolni? Aligha, más se tudhat. Hát tényleg büszke vagyok, tényleg szépek… mit csináljak, ez az igazság! Jól van, gyerekek, találkozunk még, folytassátok az ismerkedést… vigyázzatok nagyon magatokra!

Haha, ugyanaz van ilyenkor is, mint a temetéseken, mindig akad, aki megkérdezi, hogy ki lesz a következő. Hát sajnos… engem ez a veszély most nem fenyeget. Pedig. Mindegy. Mintha döntés kérdése volna az ilyesmi…! Beletrombitálok a zsebkendőbe, senkit se zavar a metrón. Eddig bírtam, sokkal tovább, mint egy hete hittem volna, de lekötött a pillanat varázsa, az abszolút jelen, eszembe se jutott semmi hülyeség, amitől nincs előrébb az ember.

Hanem aztán… inkább együnk egy fagyit, és meséljünk vicces sztorikat a múltból, mert sírni csak a győztesnek szabad. És micsoda győzelem ez! Mi beleláttunk az eddig vezető útba.

 

Advertisements
Eszter névjegye (838 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

25 hozzászólás Az első két óra bejegyzéshez

  1. ez gyönyörű volt, elpityeredtem.

  2. Ha olvasod (nem te Eszter :)), akkor nagyon gratulálok! Ölelés! <3

  3. Bakker, imádlak!! :’)

  4. Ettől most bekönnyeztem, nagyon szép lett! Örülök, hogy ennyire jól ment és hogy mindenki egészséges!!! :)

  5. Nahát, de jó írás! Új földlakó :D Könnyű szülés lehetett akkor, lényeg, hogy mindenki jól van!

    • Tévedés, nagyon nem volt könnyű. Örültem, hogy túl vagyok rajta. A Mátrai Csillagok túrára se fogok tudni sose jó szívvel visszaemlékezni, csak annak örültem, hogy ezáltal is közelebb kerültem a serleghez anno.

      Engem nem érint meg az a szöveg, hogy elfelejted a kellemetlenséget ahogy megszületik. Sose fogom elfelejteni. És nem akarok még egy ilyet. Gyereket igen, de ilyet még egyszer nem. Még ha ezzel a beismeréssel véglegesen ki is írtam magam az önfeláldozó véranyák klubjából.

      • Tiéd a baba? :) Gratula! Hát tudod, egyik szülés sem kellemes, szép meg pláne nem, de legalább nem rémisztetted el a látogatókat :) Idő kell, míg feldolgozod az eseményeket, hónapok. Nem is mennék bele, nagyon off lenne. Kitartás és legyen sok segítséged az elején!

      • Hát igen, minden relatív. Valszeg nincs kellemes szülés, még az se, ami filmen annak tűnik (tudjátok, írtam erről a patakparton szülő nőről tavaly, az volt az első szülésvideó, amit végig bírtam nézni… tudni kell, hogy még a saját kezemet se merem megnézni véradás közben, pedig az hol van ettől :DDD). Mondják, hogy a császár nem fáj az érzéstelenítés miatt, de ott meg a felépülési idő hosszú. Épp ezért bízom benne, ha odajutok, simán összejön anélkül, de ennek eldöntését a szakemberre bízom majd. (Nekem tök bizarr ez “majd-én-tudom-nekem-mi-kell”-bátorság egyes nők részéről, akik a doki helyett döntenék el, kell-e császár nekik vagy sem, aztán meg verik a mellüket.)

        • Érdekes ez a könnyű-nem könnyű kérdés. Első gyerekünk születése nem volt könnyű a volt feleségemnek, egyáltalán nem. Gátseb, az se gyógyult könnyen. Mégis, mire hazamentünk a kórházból, azt mondta, újra akar szülni! (Értitek: nem egyszerűen azt, hogy még egy gyereket akar, hanem konkrétan szülni.)

          • Én is találkoztam már olyannal, akinek tetszett maga a szülésélmény, de azt gondoltam, ők a kivétel, akik erősítik a szabályt. :) Feleséged mit mondott, mi tetszett neki a műfajban? :)

            • Hát, komoly felmérést nem végeztem, nem tudom, mi az arány. Egy dúla mondta egyszer: mert, basszus, szülni jó! A kontextusra már nem emlékszem :D
              Nem tudta megfogalmazni, mi tetszett benne neki. Fájt, meg fáradt volt, de mégis nagyszerű élménynek írta le.

  6. Ettől a szótól kifekszem, komolyan, “szülésélmény”.

  7. Sziasztok! Nem leszek népszerű, de en a szulesemet ha tehetnem, itthon csinalnam végig. A szuleszet ma nem segit a noknek, hanem eroszakot kobet el rajtunk. Tenyleg olyan hu de nagyon elvetemült az, aki tudja, hogyan kell szulni, enged az osztonoknek?
    Es itt most semmilyen koros allapotrol nem beszelek, mert az mas teszta.
    Ha valaki teljesen rendben van, miert kellene korhazba menni??
    Mi a baj a szuleselmeny szoval?? Talan nem elmeny?? Nem ertem..

    • Miből gondolod, hogy ezzel nem leszel népszerű?

      • Nemtom… Igazabol nem is a nepszeruseg miatt, hanem mert azt lattam, hogy aki beavatkozas nelkul akar es tud szulni, es azt jo elmenykent eli meg, azt itt valahogy.. Nemtom. Kifikazzak. Memnis kifikazzak, de valamennyire érzem a cinizmust. Lehet ezt igy erteni?

        • Az “itt” alatt az országot, vagy a blogot érted?

          Fikázni én semmiképp se fikáznék, azt gondolom, hogy – a szakemberrel konzultálva – mindenki ott szüljön, ahol a leginkább biztonságban érzi magát, és ehhez minden segítséget kapjon meg.

          Nálunk az otthonszülés a tabu, a hollandoknál meg a kórházi szülés: a holland barátnőmnek a csillagokat le kellett hazudnia az égről, hogy ne kelljen otthon szülnie. ezek szélsőségek.

          Én személy szerint kórházban szülnék, de olyan szakemberrel, akit én választok, és akiben megbízom.

        • Én ugyan csak egy pasi vagyok ;) de második gyermekünk nagyon otthon született, úgyhogy én biztos nem fikáználak ;)

          • Koszi. :D
            Egyebkent nem fogok tudni mar itthon, mert nem lenne torvenyes. Igy viszont, hogy olyan szulesem legyen, amilyet szeretnék, rengeteg sok penzt kell majd gyujtenem, es es nagyon felháborít. :/

            • Lehet otthon szülni Magyarországon, járj utána!
              A hollandoknál drága a kórházi szülés, ez is érv az otthonszülés mellett.
              A szülésélmény számomra azért negatív, mert aki lemarad róla, az így járt, éreztetik vele, hogy kihagyott valamit. Ha meg rossz élmény, pláne. Szóval még a szülést is élvezni kellene :) mert ha nem, valami baj van veled. Persze van, akinek tényleg bejön, de nem hiszem, hogy mindenkinek akkora szuper élmény a szülés. Meg hát valljuk be, a szörnyű részleteket senki sem meséli el.

              • Persze, ertelek! Igy is van.
                En a mutet miatt nem szulhetek otthon mar.
                Nekem is szar volt, nem az. De ez nem jelenti azt, hogy minden fajdalommal egyutt lehet szep is. Tudom, es vagyom is ra.

          • Az menő. :) Mármint, hogy megvolt a választás lehetősége.

            Pénz: én azt mondom, hogy ha minden rendben megy, akkor az bármi lóvét megér, ezen nem szabad spórolni, viszont nem feltétlenül a pénz lesz az, amitől minden oké lesz. És persze végtelenül igazságtalan, hogy van, aki pénzhiány miatt hátrányba kerülhet. (Jaj, és most eszembe jutottak a menekültek is, akik útközben szülnek… egy barátom tegnapelőtt egy hét hónapos csajszit vitt kocsival a Keletiből a Péterfybe, mert nem volt jól, és amíg vizsgálták, a férje mutogatott képeket a szíriai életükről: plazmatévé, mosogatógép, tunéziai nyaralás. Mondta is a barátom, hogy az ilyen ember nem azért megy Európába, hogy a hetvencentis plazmatévéje helyett kilencvencentist vegyen, hanem mert az életét félti… :(…)

            Na, de középosztálybeli uniós valóságunkhoz önző módon visszatérve: az érdekesség az, hogy alaphangon cirka egy százast illik adni a felkért szakembernek az állami kórházban, meg még elmegy némi lóvé nővérekre, satöbbi. Emellett az ország legdrágább magánklinikáján 500 rúgó egy szülés minden extrával, és az azért nem olyan szörnyű még mindig: 250 fejenként, annyit elkúr egy középosztálybeli ember külföldi nyaralásra is, ami azért kellemes, de közel nem életminőséget meghatározó létkérdés. Ha ezen múlik, ne nyaraljak külföldön sose. :) De nem ezen múlik.

            Merthogy a befektetett pénz még nem garantál semmit, és ahogy azt a feketeruhás ápolónő is nagyon bölcsen megmondta: ha van egy problémás, koraszülött baba, aki a legmenőbb magánklinikán született, baj esetén őt is hozzájuk viszik az államiba, mert ott van megfelelő felszereltség és apparátus az ellátásához, és a magánkórház az ilyesmire nincs felkészülve. Szóval, valszeg mégsem a pénz a lényeg, a választás lehetőségét mindenesetre meg kell adni mindenkinek.

            • Amikor még “csak” 50-60 ezer volt (olcsóbb orvosnál) egy szülés, akkor mi fizettünk netuddkinek 5 ezer forintot. Nem maradt le nulla. Csak úgy a pénzhez.

              • Ahol úgy kezdi az orvos, hogy nála ennyi és ennyi a tarifa, az lehangoló. Másrészt meg a szabadidejét fizetik meg, hogy bármikor ugrik, mert készenlétben van. Más esetben lehet ügyeletesnél szülni, nem kötelező előre fizetni meg utólag sem. Nálunk szültek kismamák ügyeletesnél is, mindegyik elégedett volt. Volt, aki adott utólag, volt aki nem. Tényleg körül kell nézni, hogy milyen orvosok vannak. Csak sajnos aki tudja, hogy ő problémás lesz, annak muszáj összekaparni a 100ezret. Vagy nem tudom, most mennyit kérnek.

                • Igen, nem is mondtam, hogy a választott orvos pénzkérése szemétség – mondjuk a tarifa kicsit durva, havi 5 szülés a mai tarifával minimum fél milla TISZTÁN, havonta. De mondom, maga az, hogy azért pénzt kérnek, mert ugranak. Igen, a fiam születésekor a doktornő ügyelet után pattant vissza hozzánk éjszaka, mikor hazament, olyan fáradt volt már, hogy az árokba tolatott – de a szülés közben meg segítő volt, nyitott, nem a saját kényelmével törődött, nagyon nem. Ezért nem sajnálok különpénzt, természetesen. Nem ezért emlegettem, csak azzal kapcsolatban, hogy az otthon szülés sokba kerül.
                  Sajnos azonban ügyeletes orvosok részéről is van sokszor igény a hálapénzre, meg az ügyeletes szülésznő, vagy épp a nővérek részéről. Hogy mennyire gyakran, nem tudom, de hogy létezó jelenség, és nem csak szülésnél természetesen, azt azért tudom.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: