Aktuális

Nem az zavar, hogy hova szavaztál, hanem az, hogy sehová se szoktál

Sokszor látom, hogy az ismerősök méltatlankodnak: hogy a fenében lehet a Fideszre szavazni? A fideszesek meg azt nem értik, hogy lehet másra. Népszerűtlen lesz, amit mondok, de én meg úgy gondolom, hogy sokkal aggasztóbb, amikor egyáltalán nem szavaz az ember. A jelenlegi fék, kontroll és alternatíva nélküli helyzetet is ez okozta: tök mindegy, mi a kormány neve, a kétharmad a legrosszabb dolog, ami hosszútávon egy országgal történhet.

A politikai kommunikáció úgy működik, hogy kiszámolod, kire milyen hatással lesz a mondandód, és arra építesz. Igen, ez legalizálja a demagógiát, de a párbeszédet sosem zárja ki. Arra meg szükség van.

Igen, a politikai kommunikáció úgy működik, hogy kiszámolod, kire milyen hatással lesz a mondandód, és arra építesz. Igen, ez legalizálja a demagógiát, de a párbeszédet sosem zárja ki. Arra meg szükség van, mert az alapján születnek később a tettek is.

Én főként apolitikus közegben mozgolódom. Ez azt jelenti, hogy a többség körülöttem az alábbi két valóságdarabka valamelyikét osztja:

a, “Nem szavazok, mert nincs mire szavazni. Hiteltelen, tolvaj banda mind, már eljátszották a becsületüket, és egyik se jobb a másiknál. A többi meg csak ígérget és hazudozik össze-vissza a levegőbe, de tényleges cselekvésre képtelenek.”

b, “Nem szavazok, mert tudom, hogy nem az aktuális kormány döntésein múlik a személyes boldogságom. Az életem a saját kezemben van, én irányítom, és szabad kívánok maradni.”

Elfogadom mindkét álláspontot, de ilyenkor mindig elszomorodom egy kicsit, és elmondom a következőket:

a, Ha az ember egy árnyalt lény (a legtöbben azok vagyunk), szilárd világnézeti alapokkal (ez már ritkább), soha nem fog olyan pártot találni, amivel 100 százalékig, mindig, mindenben egyetért, és aminek minden arca abszolút szimpatikus lesz számára (érted, még a saját családunkban sem kedvelünk mindenkit maradéktalanul).

Szerintem az a felelősségünk, hogy
– megnézzük, hogy a jelenlegi kínálatból melyik szervezettel tudunk a leginkább – a vállalhatóság szintjéig – azonosulni, és a lehetőségeinkhez és habitusunkhoz mérten segítünk nekik (iksszel, aláírással, pénzzel, ötlettel, társadalmi munkával, egyébbel, kinek mi fér bele)
– ha ilyen végképp nincs, létrehozunk egyet, amire szintén volna igény ugye, mert gyenge a baloldali kínálat… és a jobboldali is, sajnos, már ha muszáj oldalakban gondolkoznunk egyáltalán, persze.

b, Természetesen a legtöbb esetben valóban nem elsősorban a kormányon múlik, hogy  hosszútávon elégedett és minőségi életet tudunk-e élni (noha egy-egy trafik- és földmutyi, sógornak-komának-vőnek-fogorvosnak kiosztott állami megbízás, vagy éppen “csak” az egészségügy és az oktatás színvonala sokat árnyalhat a képen). Egyetértek azzal, hogy ne egy tőlünk független külső szervezettől várjuk a megváltást, és ne azt hibáztassuk, ha kudarccal szembesülünk.

Viszont vitathatatlan, hogy vannak közös ügyeink, amelyekről együtt szükséges párbeszédet folytatnunk a lehetőségekhez mérten: az aláírás, a szavazat ennek a dialógusnak a legegyszerűbb, legkevesebb áldozatot követelő formája, az első lépcsőfok. Vitathatatlan az is, hogy nem csak mi vagyunk az országban: a szolidaritás is megkívánja, hogy beszéljünk arról, hogyan változhat jobb irányba a különféle – mi életünkre is ható – társadalmi csoportok helyzete. Ezért a párbeszédért léteznek civil szervezetek, szakszervezetek és politikai szervezetek, és az ezekkel való együttműködési hajlandóság nem szégyen, gyengeség, a függetlenség feladása, hanem egyfajta felelősségvállalás a közös ügyekért: az ő segítségükkel takaríthatók el azok a csoportosulások is, amelyek már csak a saját javukat szolgálják, a közösségét meg elveszik.

Kivonni magunkat ez alól nemszavazással és érvénytelen szavazattal olyasmi, mint amikor a társasházban soha nem veszünk részt a lakógyűlésen, aztán bosszankodunk, hogy a függőfolyosót újítják fel az életveszélyessé vált lift cseréje helyett: van abban valami felszabadító, hogy megúsztunk két óra üres dumát, a t. lakóközösség kétségkívül kicsinyes hülyeségeitől távol, de nem csak magunknak ártunk ezzel potenciálisan, hanem irtózatosan felelőtlenül is járunk el közben. Abban állást foglalni, hogy – például – az országban stadionokra, Olimpiára, offshore- oligarchákra és pártpropagandára menjenek-e el milliárdok, vagy inkább családi napköziket építsünk, az egészségügyi dolgozók bérét rendezzük és átláthatóvá tegyük a közpénzek útját egy árnyaltabb vagyonnyilatkozat-rendszerrel… nos, az valami nagyon hasonló dolog.

Végül pedig mindkét csoportnak üzenem: a döntés mindig az adott pillanat legjobb döntése, és bármikor határozhatsz másképp, ha úgy diktálja a lelkiismereted. Azért akármennyire is elkeserítő a helyzet, ez a szabadságunk még megvan: rajtunk múlik, teszünk-e azért, hogy ez így is maradjon…

Reklámok
Eszter névjegye (861 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

14 hozzászólás Nem az zavar, hogy hova szavaztál, hanem az, hogy sehová se szoktál bejegyzéshez

  1. Én el akartam menni szavazni egy párton kívüli fantasztára, csak a kocsma sajnos tovább volt nyitva, mint a szavazóhelyiség. Egyébként baloldalira, vagy függetlenre szoktam szavazni.

  2. Nem szavazunk. ez baromi jó ötlet akkor, de csak akkor, ha egyöntetűen MINDENKI otthon marad. Hiszen: a magyar ne pártoskodjon, ne ítéljen, stb, stb. De mindig van egy-egy agresszív sáska-csapat, aki elmegy. így aztán ők “nyernek” (Fidesz vesztett, de q…rvára csalt és csalni fog, sőt, a hírek szerint akár háborúzni is)
    ez jutott eszembe a szavazásról….

    • Igen, de ha egy napon TÉNYLEG, de tényleg egyetlen szavazópolgár se menne el, akkor
      a, maradna minden úgy, ahogy most van
      b, ha elűznénk mellé a kormányt és az ellenzéket, akkor is létre kellene hozni előbb-utóbb egy szakértői csoportot az irányításra, tehát kezdődne minden elölről, csak éppen többnyire ismeretlen és kiszámíthatatlan tényezőkkel. :)

  3. Ehhez megint nem tudok mit hozzáfűzni, magam is épp így gondolom. Az, hogy tulajdonképp a kezdetektől nem tudok egyértelműen (vagy legalábbis a saját fogalmaim szerint) balra szavazni, még egyszer sem akadályozott meg abban, hogy azért mégis szavazzak valakikre. Az, hogy az én egyetlen X-em csak pár milliomod része az egésznek, hogy “úgyis mindegyik lop, csal, hazudik”, pláne hogy “ezek borzalmasak, de nincs alternatíva”, lehet akár igaz is, de szavazás nélkül meg az a helyzet áll elő, mint amikor az ember úgy vár a lottónyereményre, hogy közben sosem vesz szelvényt. És persze, tűpontos a társasházi hasonlat is: ha mindig csak a három kekec vénasszony van ott a lakógyűlésen, miközben a közös képviselő sikkasztja a közös költséget, néhány lakó meg hónapok óta nem fizet, akkor végül a fejünkre omlik a ház. Nem kéne megvárni. Viszont nem csöngethetsz be mindenhova, és rángathatod ki a szomszédaidat, mert az egy másik rendszer. Azt meg nem szokás szeretni.

    • Jól látszik az elmúlt 25 év választási eredményei alapján, hogy milyen naivan várta a megváltást a magyar, és mekkorákat csalódott minden egyes kormányban. Az első hiba rögtön az elején: hogy nem volt lusztráció, de az ebből adódó feszültség és a visszaélések megmaradtak. Hogy lehet rendezés nélkül továbblépni? És itt meg is akadtunk.

      Bizonyos mértékig én mindig érzékeny voltam a közügyekre, de ebben a ciklusban éreztem azt a leghatározottabban, hogy muszáj beszélni a problémáról – az elefántról a kisszobában – és meg kell néznem, mit tehetek, hogyan segíthetek az én szerény eszközeimmel úgy, hogy tartsak is egyfajta távolságot. Ez egy érzékeny egyensúly, de sokszor nem bírom ki, hogy ne írjak ezekről a dolgokról.

  4. Én meg a Fideszre szavaztam, de nagyon sajnálnám, ha mindenki rájuk szavazna. Nem örülök a kétharmadnak, nem örülök annak, hogy nincs igazi ellenzék.
    Ja, és természetesen nem rajongok vakon, nem értek egyet velük mindenben, de én ezt láttam a legjobb választásnak, és el tudom fogadni, hogy más meg mást, sőt esetleg más szerint nem vagyok normális, hogy így látom. :D

    • Ez egy exponenciális jelenség. Ha van egy erős kormánypárt, jó eséllyel azt teszik, amit a mostani (meg kisebb mértékben az előző): tetemes közpénzt költenek pártpropagandára, miközben teljesen átveszik a hatalmat a médiában, hiszen az állami hirdetés tartja el a főbb bástyákat és szorítja ki a piacról a többieket. Ezzel még jobban megerősítik a hatalmukat, és egy bizonyos pont után csak ők rúghatnak labdába, hiszen teljes egészében uralják a magukról kialakított képet.

      Ezzel sosem maga az irányvonal a legnagyobb baj, amit az adott kormánypárt visz, hanem a tény, hogy a mindenkori ellenzék szerepe teljesen képletessé válik, és nem tudja teljesíteni 3 fő feladatát:
      – hogy fék legyen
      – hogy kontrollt tartson
      – hogy alternatívát kínáljon.

      És ez az, ami mindennél ijesztőbb, hiszen az eredmény: a kormánypárt bármit és mindent megcsinál, és következmények nélküli országgá válunk, miközben az ellenzék pedig az üres demagógia szintjére süllyed, hiszen kétharmad mellett semmi súlya nincs egyetlen mondatuknak és gombnyomásuknak sem. Vagyis bátran kiabálhatják azt, amit a nép szerintük hallani akar.

      Ez egy rettenetes, hátborzongató forgatókönyv, oldaltól, pártállástól függetlenül, és az egyik fő motivációim volt abban, hogy aktívabb legyek ezen a fronton.

  5. Hm, én ellenszavazó vagyok. Bár nem tudom, ennek van-e értelme, hogy valaki azért megy el szavazni, hogy ne a másik nyerjen, mert ez így nem jó, ahogy van, de a másik sem tökéletes, de ugye azt még nem próbáltuk élesben.

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Ezért gáz, hogy Friderikusz kiosztotta Gregor Bernadettet a Jobbik-ügy miatt | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: