Nem politikailag korrekt demográfiai kérdésekről beszélni?
Orbán Viktor miniszterelnök megnyitotta a Budapesti Demográfiai Fórumot. Szerinte Európában mostanában n”em politikailag korrekt demográfiai kérdésekről beszélni”, ehelyett “mesterséges nyelven álvitákat folytatnak” [tudjukkik, szinte már hallom]. Álproblémákról: gender-kérdés, homoszexualitás-probléma, és közben egyre csak fogy.a.magyar. Csúsztatások, figyelemelterelés és demagógia a köbön.
Kedves Viktor, nem demográfiai kérdésekről nem politikailag korrekt beszélni, hanem az embereket – a nőket – nem illik gyerekvállalással nyomasztani. És nem politikai, hanem nagyon egyszerű humánus okok miatt.
Azok a nők ugyanis, akiknek nincs gyerekük
– próbálnak teherbe esni, de (egyelőre) még nem sikerült
– egészségügyi oka van a helyzetüknek, és gyászként élik meg az ebből fakadó fájdalmat
– akarnak gyereket, de nincs partnerük a családalapításhoz
– szerettek volna gyereket, de nem volt lehetőségük erre akkor, amikor itt volt az ideje
– akarnak majd családot, de még nem érzik késznek magukat a feladatra
– soha nem is akarnak, akartak gyereket, és ez is egy teljesen legitim döntés.
Ami ebből az egész ügyből politika – vagyis amikor az egészség, a partner, az élethelyzet és a szándék is adott, de komoly segítségnek számító állami és társadalmi szintű támogatás nincs, – arról viszont MUSZÁJ volna beszélni. Méghozzá egyenesen, kedves Viktor, egyenesen. Gyakrabban, nyíltabban és hangosabban, igen. Esetleg a nőket is bevonva, de ezt már csak halkan merem mondani.
Ennek egy része valóban családpolitika – adókedvezmények, gyes, gyed, részmunkaidős és alternatív foglalkoztatási formák, családi napközik, a gyermekéheztetés felszámolása, ami Harrach szerint az ellenzék propagandacélja… – egy jelentős része viszont igenis – hah, le fogom írni a borzalmas, sápasztó szót – nőpolitika. Mi több (elnézést kérek, remélem, megőrizhetem az állampolgárságomat), gender-kérdés.
Jaj már. Én igazán nem akarok “mesterséges nyelven álvitákat folytatnak álproblémákról”, de amíg Magyarországon a közszférában 22 százalék, a magánszférában 15 százalék a kereseti rés a férfiak és a nők között az előbbiek javára, addig nehéz figyelmen kívül hagyni ezeket a kérdéseket.
Egyébként más fejlett országokban is felüti fejét a probléma. A nők átlagos órabére Európában 16,3 százalékkal alacsonyabb, mint a férfiaké, azaz a nők gyakorlatilag 59 napot ingyen dolgoznak minden évben – vagyis idén november 2-tól egy fillért sem kapnak munkájuk után.
Kedves Viktor, ez a szakadék a gyerekvállalással tovább növekszik, hiszen a nőt a közvélekedés szerint biológiája arra predesztinálja, hogy KIZÁRÓLAG ő maradjon otthon a beteg gyerekkel és járjon szülői értekezletekre, miközben a fennmaradó időben egyedül – de legalábbis nagyobb részben – vállalja a háztartási munkával járó kötelezettségeket is, és ezzel a többség szinte kiskorú-státuszba kerül, eltartottá válik, méghozzá nem csak a gyerek élete első három évében, hanem sajnos hosszútávon.
Talán nem kéne csodálkozunk azon, hogy a kormányunk csak a szavak szintjén tartja tiszteletben azt, hogy az új adófizető kihordása, megszülése, felnevelése hatalmas munka, és azzal, hogy mindezt nem ismeri el gazdasági haszonnal járó tevékenységként, ugyanakkor a háziasszonyi szerepkörtől független kenyérkeresetet sem támogatja kellő mértékben, nem csak a nő helyzetét lehetetleníti el, de a sokat emlegetett civilizáció és kultúra fennmaradását is veszélyezteti.
Mégis mit várunk egy olyan közegben, ahol az üzleti életben a 200 legnagyobb cég vezetésében 11 százalék a nők aránya, a tudományban, az egyetemi tanárok között 18,8 százalék, az akadémia tagok között 6,5 százalék? Ahol az országgyűlésben a nők jelenléte nemzetközi mércével mérve is szürreálisan alacsony (9,5 százalék), a kormányban pedig egyetlen, egyetlen női miniszter sincs? (Tessék példát venni Kanadáról. Ott a miniszterelnök nem azt mondja, hogy szegény “nőknek nem való a politika első vonala“, hanem azt, hogy “2015-öt írunk“. Justin Trudeau 30 fős kormányában 15 női miniszter van.)
Persze, ne foglalkozzunk ezzel, keverjük inkább a demográfiai csökkenés fenti okokra visszavezethető problematikájába a bevándorlás-kérdést, mert az most divatos hívószó, hozott is plusz öt százalékot a népszerűségét vesztett kormánynak, igazán lehúzható róla még egy bőr.
Ahogy a nőkről is – az anyákról meg triplán.
| “Tiszteletes uram – mondta a harmadik ember -, kell gyerek az országnak? Hát vegye meg az ország a gyereket… Állítsanak fel kórházakat, intézeteket, s dobolják ki, hogy ha valaki a gyerekét beviszi, elvállalják, s az anyjának pénzt adnak érte. Ne szégyenítsék el a lányokat, ha megesnek, hanem jutalmazzák… Adjanak egy szép, egészséges gyerekért, nem mondok többet, csak tíz pengőt, annyi gyereket kap az állam, amennyit akar. Úgyse tud a szegény ember egész télen egyebet csinálni, tavaszra annyi gyereket visznek be, hogy azt se tudja az állam, mit csináljon vele.”
Móricz Zsigmond, A nyáj és pásztora (1932) |
Eszter's Offtopic 
Ma véletlenül tallóztam a magyar internetes sajtóban, de kár volt, mert belefutottam ebbe IS. De látom, nem csak az én szememet szúrta ez a gyönyörű darab. :)
Alapvetően az a lekezelő, mások felett mindent eldöntő, az emberek nagy csoportjait másodlagos kategóriába soroló és nem utolsó sorban a saját félműveltségére büszke hozzáállás, ami nagyon idegesítő.
Meg persze a szokásos háborús retorika, ellenségképzés, világvége vizionálás. Eh.
Nagyon precízen fogalmaztál. Szomorú ez az egész.
Újra egy jó összefoglalója a témának.
O.V. nem véletlenül minimalizálja a nők számát a kormányban. Ennek oka szerintem az, úgy gondolja, vagy valamelyik háttérelemzője, hogy a nők kevésbé tartják be a “csípésrendet”, emiatt több lenne a kibeszélés a kormányban és a “papagájkommandó” nem lenne ennyire hatékony.
A demográfiai problémák azonban valósak, és fő okuk valóban a gazdasági és társadalmi élet család- és nőellenessége. Én a következőkben látom a problémát:
1. A nők helyzete:
Minden foglalkozási körben egalizálni kell a férfiak és a nők arányát, nem az sem egészséges, hogy nincs óvóbácsi, se tanárbácsi és a kisfiúk arra szocializálódnak, hogy mindig nők parancsolnak nekik, emiatt soknak (nyilván nem mindnek) lehet kisebbrendűségi komplexusa, amit felnőve kompenzálni akar, és fog is. Ez elhatározás és törvény kérdése. Kell egy monitoring/bírságoló hatóság ami figyeli az órabéreket (erre van törvény, csak senki nem figyeli a civileken kívül), és az új törvény betartását.
2. Oktatás:
Miért van az, hogy az USA-ban sok gyerek (fiú és lány egyaránt) iskolai gyakorlati oktatás keretében kap egy fröccsöntött újszülöttet (sír-sír-szarik-sír-sír-eszik-sír-sír alapfunkcióval) és azt 1-2 hétig gondoznia kell a kijelölt párjával és erre jegyet is kap. Ha a gyerek meghalna a gondozása alatt (van rajta rázkódásmérő is – shake baby szindróma) akkor meg kell ismételnie.
Ellenben Magyarországon nincs semmi gyakorlati oktatás, amivel felkészülhetnénk a gyermekvállalásra, ami szerintem fontosabb, mint a mindennapi testnevelés (bár az is fontos).
3. Párválasztás:
10 milliónyian vagyunk, az, hogy a számodra valóban ideális párt megtaláld arra kb.: 1:10000 az esélyed (hasraütés-szerű szám, de szerintem jól közelíti a valóságot.) A nagy számok törvénye alapján a legtöbb kapcsolat zátonyra is fut, és valóban ahogy Eszter is írta a nők nem húzhatják a végtelenségig. Szerintem az ideális az lenne ha létrehoznánk egy nagy párkeresőprogramot, ahol kb. 50000 kérdéses személyiségteszttel feltérképeznénk minden házasuló/párkereső személyiségét (nyilván a megfelelő titoktartás mellett), azoknál akik jól összeillenek és a személyiségük is párhuzamosan fejlődik lehet kölcsönös szagminta-csere (még mindig anonim), ha itt is siker akkor nézhetnek fényképet, ha ez is megfelelt akkor elkezdhetnek randizni vagy fosbúkolni, ki mit szeret, persze a végén az a két ember dönt, és
várhatja a jószerencsét is.
4. Párterápia:
Nem elég összehozni együtt is kell tartani az embereket – persze nem tűzön vízen át – erre a legjobb a folyamatos és kötelező ingyenes (TB finanszírozott) párterápia pszichológus segítségével. Több munkahely, és nő a Happiness Index. Egyébként az “első gyerek” általában meg is születik, a gond az, hogy ezután gyakori a válás és
a.) nem születik meg a “2.” és a “3.” gyerek
b.) egyedülálló anyát a férfiak többsége nem szívesen választ, de ezzel már a nők is így vannak gyakran, vagyis “hiába” nem a férfi neveli a gyereket, az új generáció női is osztatlan figyelmet akarnak maguknak és a saját gyerekeiknek, és ezért nem lehet megkövezni őket.
5. Adó- és bérreform
Magyarország lassan élhetetlen, ha nem vagy FIDESZes pártkatona, vagy holdudvartag. Nincsenek illúzióim, ha véletlenül nyerne a “baloldal”, vagy a JOBBIK nem igazán változna semmi, csak a preferált kör cserélődne le.
6. TB finanszírozott gyermekfelügyelet:
Méghozzá a 4. héttől. Az első hónap még szerelmetes buli lehet, hogy se nappal, se este nem alszunk, de utána csak nyűg és megöli a szülők egymás és a gyerek közötti kapcsolatát.
Miért ne lehetne éjszakai kisded-felügyelet újszülött-szakápolóval, aki figyeli a kicsik minden rezdülését, és ha kell azonnal pelenkát cserél, vagy ringat. Letesszük a gyereket este 10-kor és reggel 8-kor fölvesszük…nem lenne egyszerűbb?
Ugyanez igaz a bölcsődére is (mármint a TB finanszírozottság) és persze éjszakára itt is otthagyhatnánk a gyereket, valamikor a “2.”, “3.” stb, gyereknek is készülnie kell, és nem szerencsés ha az idősebb közben ránk nyit.
Én kb. ennyit gondoltam erről, lehet kicsit hosszú, radikális, meg ötletelős, de az enyém.
Amúgy, hogy sikerült pont ez a téma a sátáni 666-ik cikknek?
1. ha több lenne a fizetés, mindjárt lenne több óvó bácsi
2. nem egy gyerek dolga gondoskodni egy gyerekről
3-4. esetleg minek ez a sok macera, államilag kijelölnek melléd valakit, aztán ha nem éltek együtt, lecsuknak. Komolyan gondoltad ezt a beavatkozást??
6. tényleg, mindig más menjen ki éjjel az ifjú párhoz, mennyi TB-t kellene ezért fizetni? Nem 7ezret, az tuti.
1. / a.) Nézz az ötös pontra.
b.) A nők ugyanolyan kirekesztők, mint a férfiak, csak nem annyira direkt módon/eszközökkel. Volt olyan TK-ás ismerősöm, aki beszámolt arról, milyen hátrány éri amiatt, mert férfi, az óvónőképzésben, nem hiszem, hogy különb lenne a helyzet.
2. Nem “dolga”, hanem meg kellene tanulnia, hogy felnőttként felelősséggel döntsön, és ha úgy döntött, hogy akarja (mármint gyereket), akkor legalább tudja mit kell csinálnia, nemfüggetlenül.
3-4. olvasd el újra, amit írtam, mert nem ez, pláne nem “lecsuknak”, sőt a párterapeuta fő célja nem a mindenképpen együtt-tartás, hanem a békés és a – nem csak a gyerek számára – traumamentes válás biztosítása, így persze a kapcsolaton belüli erőszakot sem lehet olyan könnyen eltitkolni.
6. Nem, mindig ugyanabból a 3-4 személyből valaki, a nem annyira ifjú (minimum 10 hónapos) párhoz. A TB-ben igazad, van tényleg több lenne, bár szerintem az ideális az lenne, ha mindenki saját maga fizetné a saját nyugdíját, egészségügyi költségeit, oktatását, és visszamenőleg az összes vele kapcsolatos szociális ellátást, és ezt kiegészítené egy többkulcsos szociális adó. Az sem fenntartható, hogy a fiatalok min. 20% külföldre, megy és ezzel viszi a valójában rájuk költött: gyest, gyedet, családi pótlékot/gyermekgondozási díjat, családi adókedvezményt, a szocpolt (ez is a gyerek miatt van), a bölcsi, az óvoda, az iskola gyerek után járó fejpénzét, és minden egészségével kapcsolatos költség: UH, terheskontroll, szülés, oltások, gyerekbetegségek járóbeteg, vagy kórházi ellátása. Ez min. 30 millió forint a jegybanki alapkamatot (hiszen hitelre megy) is beleszámolva. Ha ehhez hozzáadunk egy jobb egyetem költségét simán elmegy az országból 40-50 millió Ft/fő, amit illene visszafizetni, ha már olyan jól keres külföldön.
A gyereknevelés érzelmekhez kötött, ezt egy műanyag babán nem lehet megtanulni, mert ott a jegy motivál. A gondozási rész a legkönnyebb. Persze ha az embernek a saját babája az első csecsemő, amit lát, akkor ez van, nincs más megoldás. Talán a nagyikat is kellene kondicionálni, hogy látogassa az unokát, ha már van neki.
Én nem szeretném, ha az állam ennyire beavatkozna a házasságomba. Maguktól meg sokan nem mennek el ilyen helyre. Hogyan veszel rá valakit, hogy megnyíljon a pszichológusnak? Ha nem akar? Hiába a terápia, ha valaki nem akarja. Eljárhat, de nem lesz igazi eredménye. Válás lebonyolítása? és utána figyelik a megosztott felügyeletet is, hogyan viselkednek a családtagok?
Hetes bölcsi nem kellene? Nagyon el vagy te rugaszkodva az élettől ebben a témában.
A gyereknevelés nagy része tényleg érzelmekhez kötött, de vannak “technikai skillek is” máshogy magyarázol egy óvódásnak, egy általános iskolásnak, és máshogy egy kamasznak. Ezt is meg kell tanulni.
Másrészről nem mindenkinek van élő nagymamája, hiteles – vagy bármilyen – apamodellről nem is beszélve. Lehet ezt persze autodidakta módon könyvekből is tanulni meg gyakorlatból, de egyáltalán nem biztos, hogy a megfelelő könyvet veszed meg, és hogy jó dolgokat hoztál otthonról, a nagy többség sajnos nem.
Az “állam” csak ajánlatot tesz, te döntenéd el, hogy akarsz-e levetett ingeket szagolgatni, és választani, hogy melyikük fotóját néznéd meg, hogy randiznál-e vele, hogy végül őt választod-e. Pont az a lényeg, hogy te választol, és persze a másik fél ugyanígy. Emellett lemehetsz az utcára, vagy a diszkóba és beleszerethetsz az első férfiba (vagy nőbe) aki azt kérdezi: Jössz táncolni?
“Hetes bölcsi nem kellene?” Én ilyet nem is írtam, kérlek olvasd újra!
“Hogyan veszel rá valakit, hogy megnyíljon a pszichológusnak?”
Nyilván sehogy, de ha a pszichológusnak nem tud, hogy nyílik meg a párjának?
Ha a párjának sem, szerinted az egy stabil kapcsolat lesz?
Az éjszakai bölcsitől már csak egy lépés a hetes bölcsi.
Szerintem kicsit túlagyalod a kapcsolat-dolgot. Nem kell állandóan lelkizni. Ha probléma van, két felnőtt ember, aki tudja a dolgát és kötelességét, meg kell tudni beszélni. Most is van TB-re pszichológus!
A gyerekneveléshez nincs nálam a bölcsek köve. Lehet próbálkozni, minden eset egyedi. A gyerek úgyis talál majd benne hibát utólag, így van jól.
Az viszont jó lenne, ha az anyuka kapna segítséget, ha kér. Erre való most a védőnői hálózat. De nem jó semmire. Sem a nevtan. Sem az ovi. Néha kifogunk egy jó szakembert, de az a ritkább. Nem kellene új rendszer, hanem a meglévőbe kellene befektetni, hogy jobban működjön, a keretek meglennének!
Én kicsi koromban voltam hetes bölcsiben, így is ember lett belőlem, aki rá van szorulva annak miért ne.
“Nem kell állandóan lelkizni.”
Na nem is minden nap, legfeljebb havonta egyszer, krízisidőszakban lehet gyakrabban. A havi egy is kb egy teszt kitöltése, amiből kiderül merre alakul a kapcsolat, de legalább van valami.
A védőnői hálózat mára kezd arra redukálódni, hogy kizárólag a mélyszegénységben élők problémáival foglalkozzon: megfelelően növekszik-e a gyerek, megkapta-e az oltásokat, verés jelei/törés jelei/shake baby szindróma/nemi erőszak jelei vannak-e. Sajnos néha ezek előfordulnak… Ennél tovább már ők sem látnak, mert annyira le vannak terhelve.
Jó szakember ennyi pénzért nem dolgozik, csak ha annyira hajtja a szíve, teljesen igazad van abban, hogy drasztikusan meg kellene emelni a fizetést, de emellett a képzést is durván keményíteni kellene.
Emlékszem egyszer kaptam egy hatalmas pofont az oviban, mert ragaszkodtam abbéli meggyőződésemhez, hogy a fenyőfák száma nem lehet tört, később tanultam matekból, hogy igazam van, mert a valami vagy fenyőfa vagy nem az (természetes számok), nincs olyan, hogy fél fenyőfa, vagy negatív fenyőfa. Az óvónéni alul művelt volt matekból, emiatt lehetett benne egy nagy adag kisebbrendűségű érzés, és az ebből kifolyólag keletkezett agresszió egy pofon formájában jelentkezett.
Ha jól képzett és jól fizetett emberek törődnének/fejlesztenék a gyerekeket a legérzékenyebb korszakukban abból jóval többet profitálna az egész társadalom, mint a bekerülési költség, persze ez igaz az oktatásra, az egészségügyre, de még a bűnüldözésre is.
Te csak azt hiszed.:-) A gyereknevelésébe beletartozik az is, hogy éjszaka is te állsz a rendelkezésére, nem a bébiszittert akarja, hanem téged, ha meg a szittert, akkor komoly baj van. Akkor nem alakul ki egy olyan biztos kötődés a szüleihez, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy boldog ember lehessen később, tehát boldog társas kapcsolatokat tudjon kialakítani. Nem beszélve arról, hoyg a te megoldásod teljesen kizárja pl. a baba szoptatását. A hetes bölcsi egy borzalmas, találmány volt.
A gyereknevelés technikai skilljei, ahogy te írtad a legkevésbé számítanak, nem az a nehéz a gyereknevelésben, hogy hogyan kell pelenkázni, vagy enni adni. Ezt nem lehet szimulálni, még azzal sem, ha egy idegen, élő gyereket megkapsz 1 hétre. Nem lehet szimulálni azt, hogy én pl. 11 éve nem aludtam ki magam úgy igazán rendesen.:-)
“A gyereknevelésébe beletartozik az is…”
Senki nem mondta, hogy nem tartozik bele, de nem attól leszel jó apa vagy anya, hogy szenvedsz. Sőt a gyerekeid nem hülyék. Látják, hogy szenvedsz, és ez olyan erős megfelelési kényszert indukálhat bennük, amitől később összeroppanhatnak. Én csak azt szeretném, hogy heti 1-2 nap az ember kialudhassa magát. Ha akarja, nyilván nem kötelező.
Ez olyan kérdés, mint a szülés maga. Van aki természetesen akar, van aki császárral, és mindkét módszerrel megszületik a baba. A lényeg a választás lehetősége.
“…teljesen kizárja pl. a baba szoptatását.”
Napközben semmi nem akadályoz, ezenkívül az anyatejet le lehet fejni is…
“A hetes bölcsi egy borzalmas találmány volt.”
Engem anyám egyedül nevelt fel, és akkoriban a GYES csak arra volt elég, hogy egyedül éhen haljon – sajnos most is.
Ha nem ment volna dolgozni, akkor adhatott volna állami gondozásba, ami még szörnyűbb, szóval ez sokakat mentett meg ettől akkoriban. Ettől eltekintve tényleg borzalmas volt, de inkább a kivitelezés:kizárólag antiszociális személyiségzavarral küszködő bölcsődei dolgozók – tisztelet a kivételnek – akik pont leszarják, hogy mi van a gyerekekkel.
Ja, és nem “szitter”, hanem újszülött-szakápoló, aki akár Pető intézeti oklevéllel rendelkezik.
Nagy különbség!
Szerintem értelmetlen ebbe belemenni, mert ezzel nagyon nem tudok egyet érteni. Szakápoló, vagy sem, nem az anyja, és nem az apja a gyereknek, egy idegen.
Nagyon sok nő nem tud fejni, vagy nem olyan hatékonyan, mint szoptatni (én sem tudtam pl. soha annyit lefejni, amennyit amúgy szoptatás alatt megevett a ded), a fejés is borzasztóan fárasztó, idegölő és sokszor fájdalmas is (nekem legalábbis nem volt egy nagy élmény). Egy 6 hetes baba éjszaka még kétszer is fel szokott kelni legtöbbször, hogy a fenébe tud valaki ennyi tejet lefejni?? Ha meg le tud ennyit fejni, akkor egészen biztosan nem tud nyugodtan aludni, mert tele lesz éjjel is a melle. Nekem is volt olyan, hogy egyik-másik gyerek valamiért pár hetesen is bedobott egy 8-9 órás szunyát éjjel, nem kelt fel enni, de én nem tudtam aludni, mert mindenhol folyt már belőlem a tej.
Azért van normál esetben az embernek társa, és a gyereknek két szülője, hogy a terheket, feladatokat megosszák. Amikor én már nagyon kivoltam, akkor a férjem kicsit többet vállalt.
A másik pedig az, hogy ami a nőknél a szoptatás, az a férfiaknál a gyerek miért korszakában a válaszolás, és ehhez igenis meg kell tanulni elmagyarázni a világot gyereknyelven, és válaszolni a gyerek minden kérdésére, és az abból adódó 10 másikra, és arra a 100 másikra amit ez generál stb.
Ilyeneket pl.: Miért kel fel a nap?
Miért van agancsa a szarvasnak, a lónak miért nincs?
Miért csókolózik az a két néni?
Nekem az volt az életem egyik nagy traumája, hogy 3 évesen rájöttem:
1. anyám nem érti a világot amelyben él
2. és az emberek túlnyomó többsége ilyen.
Ppander, az azért egy NAGYON ideális és dicsérendő dolog, ha az édesapa veszi a fáradtságot, és a gyerekkel újra felfedezi a világot, és erre még fel is készül külön. Sajnos nem ilyen általános dolog, de szép, tetszik, és bár gyakoribb volna!
A szoptatásról: persze, nekem is mindig voltak erről elképzeléseim, de a valóság azért rámutat erre-arra, és kicsit változik bennem a kép erről is. Mindig azt gondoltam, hogy hát hogynemáááá, szeretnék szoptatni mindenképp, de most két pár van körülöttem, mindkettőnek augusztus közepén született gyereke, szóval három hónapos bébik. Az egyiknél szoptatás van, ami 24 órás felügyeletet igényel, és egy nagyon stresszes életvitelt, speckó táplálkozással, éjszakázással, satöbbi. A másiknál cumisüveg van, és a pár múlt héten egy jót bulizott este 8-tól reggel 4-ig, amíg a nagyi vigyázott a gyerekre, és még pár sört is megittak, lazítottak.
Nem akarok nagy konklúziókat, minden helyzet más és más, minden anya és minden gyerek más, de azért talán nem kell feltétlenül tönkremenni az anyaságban, na.
Köszönöm Eszter, de nálam ez szükségszerűség is, ugyanis Asperger szindrómával én ugyanolyan nehezen tanultam meg felismerni mások, kifejezni a saját érzelmeimet, sőt egyáltalán megélni az érzelmeket, mint egy diszkalkuliásnak a matematikát. Mindenkinek van gyenge pontja, nekem ez, másnak más.
Gyereknyelven beszélni, nem mindenki tud, egyszerűen ezt is meg kell tanulni, és aki alapból hátrányban van mint én, annak előre kell készülnie. Bármennyire is ismeri valaki a világot, ha azt nem tudja elmagyarázni egy gyereknek, azzal a gyerek nem ér semmit.
A szoptatás alatti, “speckó” táplálkozás igen egyszerű elvét tanultam, azt ehetsz, ami után jóízűen meginnál egy pohár tejet, vagy össze mernél enni vele tejszínt, vagy tejfölt. Ha már a gondolat is hányingerhez vezet felejts el…
Ennek oka az, hogy az étel íze amit eszel megjelenik minden testváladékodban, és ez alól a férfiak sem kivételek: grapefruit, sárgadinnye, ananász…
A másik amit kerülni kell az a “Junk food” pl. az ipari tejtermelés miatt a legtöbb tehénnek krónikus gennyes tőgygyulladása van. Ez a genny természetesen belefolyik a tejbe, de mivel az egészet nem tudják kidobni, ezért pasztörizálás után ülepítik, (mert a genny leszáll az aljára)
ezután a felső részéből jó minőségű, általában kődrága tej lesz, az alsó részéből olcsó tej, a legaljából pedig (nem, nem dobják ki) állattakarmány…
Vagyis ha rossz minőségű tejet iszol, akkor vele gennyet is, ami miatt elborítanak a kelések/pattanások nem csak téged, de a babát is.
A konklúzióddal egyet értek, csak nem mindenkinél van nagymama, vagy férj/élettárs, és nekik is esélyt kellene adni a normális életre, mert neurotikus anyának a gyereke is az lesz.
“így is ember lett belőlem”-igen, szerencsére, de ettől ez még nem jó dolog. Sokan emberek lettek valami ellenére, ami szükséges rossz volt.
Sajnos azt tapasztaltam, hogy a mélyszegénységben élőkhöz és segítségre szorulókhoz SEM jut ki a védőnő. Nem kötelező őket beengedni ugyanis.
A szoptatás nem úgy megy, hogy lefejed előre a tejet. Nem mindenki tejcsárda, a tej termelődik időnként, de előre nem szokott, hogy majd legyen éjjelre.
Pető intézeti oklevél, hajjaj, te álmokat kergetsz. A valóság szar. Sajnos erre nem fog költeni az állam. A gyesen lévő barátnőmnek foglalkozásonként kell fizetnie, hogy a gyerekét fejlesszék. A gyes összege nem fedezi ezt. Szép dolog a gyerekvállalásra ösztönzés az állam részéről, de ha megvan a gyerek, utána már a szülők gondja.
Eszter, ez a két véglet. A bulizó tápszeres, meg a szoptatásért mindent feláldozó és alárendelő anya. Azért nem akkora buli éjjel a tápot keverni, míg a másik anya csak a mellét nyomja a gyerek szájába. Hidd el, a szoptatás, ha jól megy anyának, babának, a lehető legegyszerűbb, leggyorsabb táplálási mód. Fél évig csak ki lehet bírni, hogy nem eszik anyuka puffasztó ételt meg nem iszik alkoholt. Utóbbit kisgyerek mellett amúgy sem ajánlom, mert a piától beájult szülők nem a legjobb a babának.
“Nem kötelező őket beengedni ugyanis.”
Igen, és ha nem kapja meg az oltásokat a gyerek, akkor a gyerekorvost veszik elő, hogy miért nem nézi állandóan a számítógépén, hogy kinek mikor kell jönni. Na ő szólhat a jegyzőnek, hogy felszólítsa a szülőket… fosul van megoldva.
“A szoptatás nem úgy megy, hogy…”
Mindenre ki lehet találni jó megoldást.
“Sajnos erre nem fog költeni az állam.”
Ez Eszter egy másik posztjához jobban illene, de az állam én is vagyok, meg te is vagy és olyan kormányt kellene választani, aki költ.
Amúgy a fejlesztőtornát 80 IQ felett bárki meg tudja tanulni, csak oda kell figyelni, és (persze +pénzért) szaktanácsot kérni.
Amit írsz, az nem teljesen “hetesbölcsis”, de annak benne vitatható pontok.
Például ez a mondatrészlet: “ha a pszichológusnak nem tud, hogy nyílik meg a párjának?” azért szúrt szemet, mert basszus, mi a kérdés? Nem mindenkinek nyílik meg gombnyomásra az ember.
Simán benne van, hogy egy vadidegen, kerületileg hozzánk tartozó pszichológusnak nem fogok úgy megnyílni, mint Embernek, akivel nem véletlen vagyok együtt té ideje. Lehet, hogy még csak nem is a szakember személyével van a baj, de nem érdekel az egész ebben a formában. Ahogy te írod, annak van egy olyan paternalizáló szaga, amitől nem igazán segítség a segítség.
Amúgy értem, hogy nem lenne kötelező. Magát a pszichológiai kezelést kellene “tébésíteni” – ha ez ilyen egyszerű lenne, és lenne egy működő támogatásrendszer. Aztán akinek párterápia kellene, mert lát még fantáziát a kapcsolatban, csak épp elakadtak, akkor mehetne abba, ha meg mit tudom én depressziója vagy pánikja lenne, akkor mehetne egy olyan szakemberhez, aki erre tud terápiát. Nem mondom, hogy nulla forintért, de kevesebb pénzért, mint most (egy-két alapítványtól meg a Tündérhegytől eltekintve horribilis árak vannak. Nyilván nem a semmiért kérik el, tisztelem a munkájukat, nem sajnálom tőlük, de nem csak annak van baja, aki ezt ki tudja perkálni).
“Magát a pszichológiai kezelést kellene “tébésíteni””
Nem bontottam ki teljesen, de valami ilyesmire gondoltam, azzal a különbséggel, hogy nem szakpszichológusok tömege kellene, hanem már serdülőkorban kötelező lenne kiválasztani egy embert, mint a háziorvost, akinek van: pszichológusi, egészségügyi menedzser, TF, coaching, szociális munkás képesítése – na igen, tudás alapú társadalom – és végigvezet az életen, és ha kell szaksegítséget hív, ha nem kell, akkor boldogul egyedül.
Abban teljesen egyetértek, hogy ez eléggé paternalista, de amíg a nagyon sokat beszélünk, vitatkozunk az anyagi tőke eloszlásáról/újraelosztásáról addig csak minimálisan foglalkozunk a kulturális tőke eloszlásával, pedig ezt nem is kellene – és nem is lehet – “elvenni” és újraosztani.
A “baloldalon” gyakran érzékelem ezt a hamis egalitárius álláspontot, hogy amíg pénzt szeretnének osztani, addig tudást a pénz megszerzéséhez alig. Biztos tudatában annak, hogy a legszegényebbek soha nem jutnak el arra a kultúrfokra, amely veszélyeztetné az ő társadalmi státuszukat Boldogan osztogatnának hátráltatva ezzel a több szinten kivéreztetett középosztályt amelynek gyermekei versenyben vannak a felsőoktatásban, és a munkaerőpiacon a sajátjaikkal.
Az tanulmányi és munkakeresési asszertivitás, a kapcsolaton belüli konfliktuskezelés, a gyermeknevelés pont olyan családon belül öröklődő szociokulturális tőke, amelyben a társadalom 80-90% valamilyen szintű hátrányban van. Ha ezt sikerülne kiegyenlíteni (vagyis főleg coachinggal felhozni a lemaradottakat), akkor jóval kevesebbet kellene költeni az anyagi javak kiegyenlítésére.
Nem igazán értem,hogy miért merészel kioktatni egy ötgyerekes családapát,egy a magyarság megmaradásáért az elmúlt -minimum ötven évben -a legtöbbet tevő és nem csak pofázó államférfit kedves Eszter.Hacsak azért nem kűzd,hogy még népszerűbbé váljon a magyarok körében.Az ilyen blogok ugyanis még elszántabbakká tesznek-MINKET!
Kedves András,
nézzük csak sorban:
1. a demokrácia a vélemények ütközéséről és ennek szabadságáról szól, még az illiberális is.
2. kioktatásról szó sincs, ismeri a “publicisztika” szót?
3. az öt gyermek nem olyasfajta teljesítmény, ami garantálná, hogy egy embernek mindig igaza van: sőt, igazából ezt semmilyen teljesítmény nem garantálja
4. ez az államférfi azért TESZ és nem csak POFÁZIK, mert gyakorlatilag teljhatalma van, és ez az említett demokrácia szempontjából soha nem előnyös.
5. az elszántsághoz ettől függetlenül gratulálok, de ez a “MINKET”-“AZOK” szemlélet a történelem során még sosem volt konstruktív hosszútávon.
MINKET? Ki az a MI? Az igazság letéteményesei?
Nem gondolom, hogy amikor demográfiai kérdésekről beszélünk, akkor valójában gyermekvállalással nyomasztanánk a nőket. Az öregecskedő #feleség# népesség nem csak magyar, hanem európai probléma, mint ahogy a női-ffi szerepek, bérek, arányok egyenlőtlensége is. Ezeknek pedig inkább társadalmi, kulturális okai vannak, semmint politikai. Nyilván attól még a politika is tehet ezek leküzdéséért.
Sajnos számos területen (gazdaság, oktatás, egészségügy, másság el-nem-fogadása, foglalkoztatás, bölcsi-ovi helyzet, retorika, nyugdíjpillérek csorbítása stbstb.) súlyos mulasztásai vannak a kormánynak. Két dologban azonban óriásit húzott: egykulcsos adó és családi adókedvezmény. Nem kívánom felszítani az egykulcsossal kapcsolatos vitát, tény, h a keveset keresők számára nem volt akkora hozadéka, de egyébként ha vki 100-150 bruttó körül keres, az önmagában nem az adórendszer hibája, akkor sem, ha bizonyos területeken joggal lenne szükség bérreformra. A családi adókedvezmény általi 10 ezer (1 gyerek), 40 ezer (2), 100 ezer (3) Ft-os kompenzáció pedig egy újabb előrelépés. A mértéken lehet vitatkozni, de az irány jó.
Fentiek következtében én a bruttó keresetem 90%-át megkapom nettóban (3 gyereket nevelünk), ami az otthon lévő feleségemnek sincs ellenére, természetesen attól még a GYED lejártát követően ő is vissza fog menni dolgozni, mert szeretne (és remélhetőleg vissza is veszik, mint ahogy eddig ezzel nem volt probléma). A szocialista kormányok idején ahhoz, hogy ugyanennyi nettót vihessek haza, a jelenleginél kb. 2x többe kerültem volna valójában a munkaadómnak… Erről ennyit.
Szóval amíg a jelenlegi politikai ellenzéki alternatíva folyamatosan a többkulcsos adó reaktiválásával jön (mégpedig úgy, h azt gondolják, h a bruttó 200-250 felett keresők már a szupergazdag kategória, ezért a 2. kulcsot ekörül kell bevezetni, addig sohasem fogom rájuk adni a voksom. A 90-es évek adópolitikája maga volt a rémálom. Felőlem lehet 2. kulcs, de mondjuk 7-800 ezer felett és az sem olyan mértékben, hogy 50%-os elvonást jelentsen.
Természetesen a gyermekvállalás kérdése nem csak anyagi okokra szűkíthető. De sokan erre fogják a dolgot. Ha pedig “nyomasztásról” beszélünk, a cikkben fentebb vázolt okok bizony ugyanúgy férfiakat is nyomaszthatnak. Kétségkívül annyival jobb a helyzetünk, hogy biológiailag elvileg szélesebb intervallumban van lehetőségünk gyereket összehozni. A családban megélt/alkalmazott/kialakult anyai-apai viselkedésformák és teendők pedig inkább hozott/kapott saját családi múltból, ill. belső értékekből, hozzáállásból fakadnak, bár valamennyire azért az mindenkori társadalmi normák hatással lehetnek ezekre (jobb a helyzet, mint 20-40-60 éve). Nálunk mindenesetre az a mondás, hogy “egy apa sohasem segít, hanem teszi a dolgát”. :)
Pontosan erről van szó, hogy demográfiai kérdésekről beszélgetni teljesen korrekt és időszerű dolog, amikor nyomasztás, számonkérés fenyegetés és követelőzés lesz belőle, az a problematikus (“elfelejtenek szülni”, lol).
Az egykulcsos adóba nem megyek bele, a történet abszolút veszteseként nyilván nem fogok tapsikolni neki (az az évi 180 ezer Ft, amitől így elesek, azért majdnem egy havi nettó bérem!!!). Sokan élnek azzal a kritikával, az a halálcsóróknak volt jó, ami nem biztos, hogy élénkítő hatással van a gazdaságra. A bruttó 250-es jövedelemhatárt én még sosem hallottam.
A családi adókedvezmény pl. egy jó dolog, a mértéken valóban vitatkoznék, de az tény, hogy az irány jó. Csak önmagában véve még kevés.
Ok, de a hivatkozott cikkben O.V. hol/miben nyomasztott? :)
Én inkább azzal a kritikával találkoztam, miszerint csak a “gazdagok” jártak jól vele… Micsoda bullshit. Volt már bruttó 250-es, illetve 300-400 ezres jövedelemhatárról is… Isten ments!
Nem gondolom, hogy ettől számottevően megugrott volna a gyermekvállalási kedv (hiszen a számok ezt nem is igazolják) mindenesetre az én esetemben azért mégsem olyan kevés az a közel +140 ezer Ft, amennyivel többet kapok havonta a nevezett két intézkedés hatására.
1 gyereknél még valóban jelképes összegről van szó, a 2 és főleg 3 gyerekesek esetében viszont komoly segítség, sokakat érint. Néhány éve ez sem volt…
Természetesen attól még a probléma összetettebb ennél.
Volt már = Volt már ötletelés…
(jó lenne, ha lehetne szerkeszteni:)
Nem a hivatkozott cikkben, sem a hivatkozott beszédben van szó nyomasztásról, hanem a kormány ehhez kapcsolódó retorikájában és nőkhöz való hozzáállásában. Ott viszont nem kevés, és ezért – joggal – támadták Orbánt, nem pedig azért, mert demográfiai kérdésekről mer beszélni.
Igen, egy gyereknél jelentéktelen, három gyereknél már komolyabb segítség a rendszer, és ez mindenképpen jó irány: én sosem voltam az az ellenzéki, aki szerint minden gáz, amit a kormány valaha tett és tesz. Nem, csak pl. ha már demográfiai kérdésekről beszélünk az ilyen és ehhez hasonló intézkedéseknek kell túlsúlyban lenniük, karöltve a nőjogi kérdések megvitatásával, és akkor egy szavam sincs. :)
Számos témában lehet jogosan bírálni a kormányt, de a demográfiai kérdésekhez “kapcsolódó retorikájában és nőkhöz való hozzáállásában” éppenséggel majd’ az összes európai kormányfőnek ki lehetne osztani a sallert, szóval ez most kivételesen nem ilyen “OV specifikus” dolog… :) Ettől még persze nincs mire büszkének lenni, nem ezt állítom.
Ezzel az intézkedéssel akkor máris többet tettek, mint bárki a korábbi parlamenti ciklusokból… És igen, ettől még nincs minden rendben, viszont a hivatkozott kérdésekben a kritika inkább a társadalomnak (akár egyéni szintre is lebontva) szólhatna elsősorban.
welcometore4lity: milyen para hozzászólásokra gondoltál Andrásén kívül? :)
Azt nem állítom, hogy 2010 előtt jobb volt, távol álljon tőlem, hogy MSZP-snek tűnjek. Azt sem állítom, hogy Európa minden szegletében fényes a helyzet, bár tény, hogy nálunk extrém módon gáz.
Gyakorlatilag nekünk vakkomondoros képviselőnk is volt, aki újra polgármester lett, és a peréből kiderül, hogy nem érti, miért baj, hogy kicsit eljárt a keze, csak ki akartak vele babrálni az irigyei, mert ő “nagykutya”. Meg ott van Varga képviselő úr is, aki túl könnyen megúszta a szexista megjegyzést a nőkről, akik önmegvalósítanak meg emancipálódnak, de elfelejtenek szülni, ne is csodálkozzanak azon, hogy kapják a pofonokat. És Lázár, amikor anyaképviselőzik, meg feszegeti, hogy ki a szép, de nem okos? Meg: “A nők neveljék csak a gyerekeket, a férfiak meg dolgozhassanak sokáig, „a férfiaknak a legnagyobb megbecsülés a munka” – minden hétre jut valami a fogy.a.magyar mellé.
Mindez nem tartozik szorosan a demográfiai kérdésekhez látszólag, de egyrészt megadja az alaphangot a társadalom egésze számára (hiszen ők látszanak, hallatszanak, napi szinten, s ezzel diktálják a közgondolkozást, formálják a közízlést észrevétlenül), másrészt ne csodálkozzunk, hogy ha hasonló szemléletű macsók döntenek a közjavak elosztásának kérdésében, akkor jó eséllyel mennek el milliárdok stadionokra meg pártpropagan… ja, nemzeti konzultációra, bocsánat, a gyerekek számára fontos dolgok helyett. és akkor még a korrupcióról nem is beszéltünk.
http://img6.hvg.hu/image.aspx?id=a607c288-45fd-40c8-ac7f-5b865f406b0c&view=7fcefbf8-ac48-4ee6-aef5-32203afa118c
Minden kormányban voltak/lesznek vadparasztok, miért pont a mostani lenne kivétel? Mint ahogy a pénzek elköltésében is mindig lesznek jobb és jobb ötletek. Sajnos joggal kaphat kritikát a regnáló kormány…bár pl. a Groupama-ra költött 12 milliárdnál sokkal jobban zavar a Liget projektre szánt 200 milliárd…balfaszok. Ha már gyerek, pl. lenne mit javítani a bölcsi/ovi lehetőségeken, mind mennyiségben, mind színvonalban.
Ettől függetlenül azt gondolom, hogy tettek olyan komoly lépéseket is az ügyben – melynek ösztönző erején lehet ugyan vitatkozni – melyek hatására számottevően sokkal több pénz marad a szülőknél havonta.
Persze hogy lesznek és voltak. A kérdés csak az, mennyire vannak többségben, mi a fő csapásirány.
Hova került ki ez a cikk, hogy eddig ilyen para hozzászólások születtek? (egyébként semmi hozzáfűznivalóm nem volna a témához, nagyon kerek amit írsz)
Úgy látom, sehova, nézettsége is alig van, kicsit rétegtéma ez, belátom. Pedig fontos.
Miért réteg téma ez?
Azt hittem nagyjából mindenkit érint…
Mi ugye 5 gyerekes család vagyunk, de ennek ellenére eléggé ki tudok akadni a “miért nem szülnek a nők” retorikán. Hol vannak a huszas, harmincas férfiak (!!) tömegei, akik gyereket akarnak?
A pasi-nő témák mennek, a seggfejes posztot ma már – 11:21 van – 1670-en megnézték bezzeg. :)
Nos, nem nagyon vannak fiatal férfiak, akik gyereket akarnak, és sajnos az a tapasztalat – nagyon naaaagy tisztelet az inspiráló kivételnek – hogy akik igen, azoknak egy jelentős része is úgy képzeli el a dolgot, hogy belevési a nevét egy fába, de gondozni már nem annyira akarja.
De azzal együtt, hogy a nyugati világ sápítozik, hogy fogynak.az.állampolgárok.a.nemzetállomokban, egyszerűen tudomásul kell venni, hogy a fejlődő országokban sem azért szülnek ötöt-tizet, mert rettenetesen vágynak a nagycsaládra, hanem mert nincs sem tudásuk, sem hozzáférésük a fogamzásgátláshoz, és más opciójuk az életben aligha van, ráadásul a csecsemőhalandóság is nagy, a várható élettartam is rövid. Ez nem feltétlenül az a cél, amire vágyunk, hiszen a minőség (életminőségre gondolok) a mennyiségnél TALÁN fontosabb, ha már lehetőségünk van választani.
Fiatalon tényleg nem, férfiaknál, különösen ha diplomás ez kitolódik 30 vége 40 elejére, és ebben még a családi minta is benne van. Engem (első és egyetlen gyereket) anyám 36 évesen szült, őt a nagyanyám (akinek szintén ő volt az első gyereke) szintén 36 évesen szülte. Én most leszek 33 és még legalább 5 év ÉQ fejlődésre van szükségem (nálam ez a szűk keresztmetszet), hogy felelősséggel vállaljak gyerekeket, amiből 4+-t akarok, szóval meg kell találnom azt a lányt is akit erre nem kell rábeszélni (mert akkor megette a fene), hanem belülről jön neki is.
Hát az én férjem is diplomás, aztán 29 évesen már apa lett. De ez ritka, mint a fehér holló. Aki nem érett rá 33 évesen, az 37 évesen sem lesz rá érett. Az a nagy igazság. Apósom 20 évesen lett apa, mindig azt mondogatta, hogy éretlen volt, és korán volt, de megmondom neked, hogy nagypapa meg 49 évesen lett, és annak is pont annyira csapnivaló volt, mint apának. A környezetemben sem látok semmiféle összefüggést abban, hogy az idősebben apává váló emberek jobb apák lennének.
A férjem mondta anno nálunk, hogy ő a 40-es éveit már nem akarja pelenkázással tölteni, és ebben teljesen egyet is értettem. A legkisebb is pár hónappal a 40. szülinapja után leszokott a pelenkáról.
Bocs, de itt azért van egy generációváltás is, ahol minden gyerek (nem csak a férfiak) egyszerűen lassabban nőnek föl. Másrészről embere válogatja. Van akinek lezárul (vagy extrém lassúvá válik) a személyiségfejlődése, van akinek meg töretlen, csak úgy általában lassabb, ilyen lehetek én.
Az én barátaim közül sokan szeretnének 40 fölött is pelenkázni a 2. vagy 3. gyereket, és van aki csinálja is.
Milyen generációváltásra gondolsz? Én alig vagyok idősebb, mint te.:-) 37 vagyok. A férjem meg 40. Ez nem egy generáció különbség.
A fent nevezett nagypapára gondoltam.
De mondom, hogy 49 évesen is pont olyan alkalmatlan volt, mint 20 évesen.
Ezt elhiszem, de a fia (és te is) egy másik generációba tartozik, aki
1. később vállal gyereket – a leírtak alapján 9 év
2. jobb apa, és kiveszi a részét a házimunkából, és a gyereknevelésből – ez azért erősen fakultatív
Ezt értettem generációváltáson.
Na de apám az apósomnál még idősebb is egy kicsit, 26 évesen lett apa, teljesen érett is volt rá, és ki is vette a részét a gyereknevelésből. A gyerekvállalás korának meg inkább ahhoz van köze, hogy mi nem 15 évesen ismertük meg egymást.:-))
Aztán vannak olyan párok is, ahol meg velünk egyidősek, és nem is lettek fiatalon szülők (35 felett), és a pasi még sem veszi ki a részét a gyerekvállalásból, éli világát pont úgy, mint korábban. Ezért mondom, hogy ez totál nem kor függő, csak sokan szeretnek erre hivatkozni, hogy ők még ne érettek rá. Én meg erre azt mondom, hogy aki 30 évesen nem érett rá, az 40 évesen sem lesz az.
A legutóbbi fenti hozzászólásodhoz, és ehhez is csak annyit tudok mondani, hogy az emberek nem egyformák.
A másik viszont vannak statisztikák, meg trendek és ezek egyértelműek abban, hogy változik a világ, ha lassan is.
constanze: sztem nem lehet ennyire általánosítani. Én 34, majd 38 évesen lettem apuka. Mindig is tudtam, h szeretnék gyereket, de azt is, h amennyire lehet, elhúzom. :) Persze a vágy és tudatosság kombinációja mellett a csillagok szerencsés együttállása is kellett (vagyis, hogy a 30-as éveimre megtaláltam a párom, akivel lehetett is tervezni). Egy biztos, én tökön szúrtam volna magam, de legalább is idegileg kikészülök, ha 20, 25, de akár még 30 évesen is kiderül, apa leszek… Nekem azokban az időkben sokkal fontosabbak voltak, a bulik, de legfőképp: a szabadság. :) Hogy mindenfajta felelősség (akár anyagi is), csak a sajátom legyen, ne kelljen más(ok)ért is felelni. Nyilván közben készültem és treníroztam magam arra, hogy ez meg fog változni, de ezzel nem is volt gond. Aztán 35 körül, ill. most, 40 felé már nem okoz problémát, hogy nem mindenben én döntök, hogy nem én vagyok, hanem a család, hogy nem tudok szinte egyáltalán koncertekre menni, csak nagyon ritkán, de még a baráti sörözések is úgy megritkultak, hogy szinte már nem is hívnak, tudják, én jelentkezem, ha vmikor tudok menni. :) (1 gyerek mellett még csak-csak, de 3 után..:)) Mindez 10-15 éve sokkal több belső konfliktust jelentett volna, mint ma.
Az én környezetemben ahol nincs gyerek, sehol sem anyagi okok játszanak szerepet. Éppen ellenkezőleg. Az egyedülálló barátaim jó része inkább utazgat, minden pénteken romkocsmázik, koncertre, meccsre megy, élvezi a szabadságot. Az időközben gyermekesekké válók élete nem bizonytalanítja el, inkább megerősíti, hogy jézusúristen, neki ez nem kell. Bármennyire is cukinak tartja a gyerekeket, mégis azt gondolja: a gyerek addig jó, míg másé. :) Látja, h milyen kötöttségekkel jár a dolog, köszöni, nem kér belőle. Mivel 40 éves emberekről beszélhetünk, kijelenthetjük (ami persze nem meglepetés): a 30 éves úgy akar élni, mint a 20 éves, a 40 éves úgy, mint a 30 éves és így tovább. Ez egyfajta trend.
Nyilván attól még vannak más rétegek is, akár párban élők is, akik valóban anyagi okok (bér, bizonytalanság, hitel, stb.) nem mernek belevágni.
Eszter!
Igen, ma a gyerekvállalás a legnagyobb szegénységi rizikó faktor. Néha belegondolok, hogy milyen anyagi színvonalon élhetnénk gyerekek nélkül, te jó ég! Baromi sok munka, nulla elismertség. Nekem mondjuk ez hiányzik, hiányzott a legjobban, hogy értéke legyen a szülőségnek, eleve olyan hülyén hangzik, hogy aki GYED-en van otthon, az inaktív, te jó ég, soha annyit nem dolgoztam még életemben mint a gyerekekkel otthon. Az első három egykupacban született, 3 év alatt. A harmadik volt olyan 7 hónapos, karácsony, férjem is itthon volt szabin. Amikor letelt, akkor sóhajtott egy nagyot, hogy akkor most megy vissza pihenni a munkahelyére, pedig egy multinál dolgozik, és ugye ketten voltunk itthon, nem egyedül volt, mint én szoktam.:-)))
Én anno már ezt a 3 királyfi, 3 királylány mozgalmat sem értettem, hogy szülessenek meg a vágyott gyerekek. Nekem akkor 3-at vissza kellene küldeni, mert én eredetileg csak kettőt akartam.:-))) Csak aztán belejöttünk, és mindig akartunk még egyet. Na most valaki meg 1 után rájön, hogy neki ennyi pont elég. Egy csomó minden befolyásolja, hogy valaki hány gyereket akar végül, az, hogy 18-20 évesen, vagy a párkapcsolat elején mennyit akart sokat nem jelent.
Az a szép, hogy ezt – mármint a gyerekvállalást, mint a legnagyobb szegénységi rizikófaktort – a KSH is elismeri. Épp tegnap mondták ezt ki nyíltan az M1-en (igen, ott). Na, ez a nagy tragédia. Mármint maga a tény, nem a kimondása.
Másrészt meg be kell látni, hogy a fejlett világban törvényszerűen jóval kevesebb gyerek születik, mint a fejlődőben, mert egyszerűen van más alternatíva. Etiópiában nem azért adott a 4-5 gyerek minimum per Kopf, mert annyira családbarátok, hanem mert nincs szexuális felvilágosítás, fogamzásgátlás, és más életpályamodell sincs a nők előtt. Ezt talán ne irigyeljük.
Az egyéb tényezők mellé hozzátenném még, hogy miért nem szülnek a nők:
nem érzik magukat biztonságban, hogy a pl. a munkahely és férj meglesz jövőre is? A család tényleg részt vesz a gyereknevelésben vagy csak nyaggat az unokával? A gyerek nagy részben anyagi kérdés is. Nem nem nő fel szereteten.
Állami kedvezményre gyereket szülni elég rizikós. Ma adják, holnap elveszik.
Szocpol volt-nincs, megint van. Volt fizetős bölcsi, most van ingyenes ovis ebéd, de nőtt az iskolai kaja ára. Én már nem is bírom követni. Meg hát a cipőboltban meg a nyelvtanárnak nem mondhatom, hogy adjon gyerekkedvezményt.
Teljesen egyet értek, nem beszélve arról, hogy a kedvezmények jó része a kicsi gyerekek után jár csak, amikor a legtöbb költséget a nagy ” gyerekek” jelentik, középiskolások, egyetemisták.
Halálra lehet szekálni ezzel, a “nektek sok kedvezmény” jár dumával, hát hajrá, vegyék ők is igénybe, legyen annyi gyerekük. Ja, hogy az már nem, mert az annyi munkával is jár. NÉha úgy érzem, hogy a családi adókedvezmény is csak arra jó, hogy egymásnak ugrassza az embereket.
Meg arra is jó, hogy havi 10 ezret/gyerek félretegyenek a szülők babakötvény, v. egyéb megtakarítás formájában, amit aztán az érettségi után szépen fel is lehet használni a felsőoktatásra. :)
Félretenni? Megint csak: annak, aki nem csóró. Tehát a kisebbségnek sajnos.
Alább részleteztem a kedvezmény mértékét. Sztem ebből félre lehet tenni 3×10 ezer Ft-ot. De mondjuk 3×5 ezret biztosan. Még az sem olyan rossz pénz 18 év alatt (+hozamok) alatt.
Az volna a fontos, hogy pártpolitikától független, nemzeti minimum legyen a családi támogatás, a nők kiemelése. Mert ez a jövő záloga, nem a stadion meg a plakátkampány. Amíg egyik adhat, másik elvehet, nincs biztonság ebben.
A családi adókedvezményhez kormány legyen a talpán, aki hozzányúl… :) 3 gyereknél ez oly mértékű, h ki lehet belőle fizetni a cipőt és a nyelvtanárt is. Nyilván nem szabad csak erre alapozni, de nem is erről szól, komoly segítséget kíván a családi kasszának és ez sok esetben sikerül is.
Feltéve, hogy eleve magas jövedelmed van. Adókedvezmény már csak ilyen: csak a jómódúaknak komoly kedvezmény, a többségnek (Magyarországon) nem.
A 3 gyerek után járó 100e Ft adókedvezmény 300e Ft-tól érhető el. Nem gondolom, hogy ez egy különösebben kiemelkedő bér lenne – az átlagkereseti adatokkal összevetve sem, ami 2015 első félévben Mo.-on 243e Ft, Bp.-en 312e Ft. A Te értelmezésedben milyenbérnél kezdődik a jómód?
De ha az alsóbb jövedelmi sávokat nézzük:
bruttó 150-nél 98-ról 147-re nő a nettó (+49)
bruttó 200-nál 131-ről 197-re nő a nettó (+66)
bruttó 250-nél 163-ról 246-re nő a nettó (+83)
Ez igenis komoly segítség a családi kasszának az érintetteknél.
Szerintem egy közalkalmazott, pláne ha kezdő, nem keres bruttó 150-et. Én legalábbis közalkalmazottként nem kerestem ennyit, lehet, azóta brutális emelések voltak.
Feltételezem, egy kezdő munkavállaló abban a korban van, amikor még a gyerekvállalás kevésbé foglalkoztatja. :) Persze attól még nem gondolom, hogy 5, v. 10 év múlva óriásit ugrana a bére, de talán valamennyit azért mégis.
(Abba pedig most ne menjünk bele, hogy ugyan a pályaválasztás, szakmakeresés nem feltétlenül jövedelmi viszonyok kutatása alapján teljesedik be, mindenesetre iskolaválasztáskor azért nem árt tisztában lenni a dolgok ezen vonzatával is.)
Lehet, valaki jól keres 3 gyerek születése előtt, de utána már nem biztos, hogy vissza tud menni 8-10 órába, mindkét szülő! Inkább az a gyakoribb, hogy aki otthon volt, az elvállal bármilyen munkát, hogy a férj tudja tartani a jól kereső munkáját. Lehet, így is kijön a családi adókedvezmény, csak nem fair a nővel szemben, mert ott áll majd 60 évesen a 4 meg 6 órás állásaival és nem tud nyugdíjba menni. Lehet persze sehogysem lesz nyugdíj, mindegy is. Persze vannak lelkes nagyik meg szitter (aki meg tudja fizetni) és akkor minden oké, lehet húzni az igát 3 gyerek mellett is.
Az átlagkereset szép szám. Benne van Csányi Sándor és Orbán Viktor is. Mennyi a medián?
Lehet játszani a számokkal, mindenesetre a lényeg: nem csak a jómódúak ad komoly kedvezményt.
Igen, a kormány és szószólóik éppen ezt teszik, játszanak a számokkal, hogy elfedjék a lényeget: az országban egyre több az egyre szegényebb. A vékony, viszonylag jómódú réteget pedig igyekeznek támogatni.
Én nem játszottam a számokkal, csak leírtam a tényeket. A legszélesebb rétegeknél 30-40-50%-kal nőtt a nettó a 3 gyerekesek körében. Ha ez nem számottevő, akkor sorolj fel hasonlókat korábbról… Éppen elég dolog miatt érheti kritika a kormányt, a családi adókedvezmény miatt hőbörögni ciki. Talán döntsenek erről a több gyermekesek, ahelyett hogy ideböfögöd a jól bejáratott szegénység-jómódúak kártyát…
A legszélesebb rétegeket vitatom. Arra az átlag nem érv. Mert kis számú, sokmilliós havi jövedelem is rendkívüli mértékben felhúzza, miközben a tömegek kis jövedelemből élnek.
Még mindig nem definiáltad a kis jövedelmet, ill. a jómódúságot. :) Bizonyára sokan keresnek minimálbért (persze jónéhányan csak papíron, a valóságban többet), vagy 100 ezer Ft körül. De sztem igen elterjedt a 150-200-250-es bruttó fizu, én ezekhez vázoltam az adókedvezményt, amely nem nevezhető kevésnek. Sőt, sztem a 300 bruttó sem olyan elrugaszkodott összeg, természetesen nem az ápolókra, v. tanárokra gondolok. Sajnos nem mindenki keres annyit, amennyit érték/képesség/szorgalom/stb. megérdemelne. Nagyon sok szakma/terület megbecsülésének az előrelépésében a kormánynak igen is van felelőssége. Bizonyos kis jövedelműek kis jövedelmében viszont inkább az egyénnek van nagyobb felelőssége, mint a kormánynak.
Nem, valóban nem definiáltam, és valóban, helytelenül használtam. Valójában azok körére gondoltam, akik kaphatják/nák az adókedvezményt. Az a tény, hogy az átlagjövedelem nem is olyan sokkal bruttó 200 eFt felett van, tekintetbe véve a szűk, de annál inkább rendkívül gazdag réteget, egyértelműen jelzi, hogy az ország lakosságának nagyobbik felének a jövedelme ellenben épp csak 150 eFt. Nem, hiszed vagy sem, három gyerek mellett a megmaradt összegből sem nagyon lehet félretenni, legfeljebb kevésbé tűnik nyomornak az élet. Hogy kinek a hibája az alacsony jövedelem, azon lehet(ne) vitázni, nyilván vannak olyanok, akik maguknak is köszönhetik. Az én meglátásom szerint messze nem a többség az, aki tehet arról, hogy ennyire nincs jól fizető munkalehetőség. Persze, olyan is van, aki ha lenne sem ragadná meg, nyilván. Ennek a felelőssége pedig nem biztos, hogy elsősorban a mindenkori kormányokat terheli, de bizony sok mindenben azok is felelősek.
“hőbörögni” “ideböfögöd”: Hogy ki hőbörög, azt a szóhasználat is jelezheti akár. Érvelj.
http://a.te.ervelesi.hibad.hu/szemelyeskedes
Ja. Nem állítottam, hogy a családi adókedvezmény önmagában hiba. Csak azt állítom, hogy nem hoz döntő változást a családok nagy része számára, mert a jövedelmük eleve nem akkora, hogy a kedvezmény komolyan megdobja a jövedelmüket. Azt igen, állítom,hogy az átlagjövedelem alapján levont következtetésed hibás, leírtam, miért. Egyszóval ebben az egy hozzászólásban a személyeskedés mellett sikerült még egy érvelési hibát elkövetned:
http://a.te.ervelesi.hibad.hu/szalmabab
A böfögés, mint szóhasználat valóban nem volt megfelelő, ezért elnézést kérek, egyéb személyeskedés nem történt. Sztem érdemesebb volna ezt a 3 gyerekes családapától megkérdezni, aki a korábbi 100 helyett 150-et visz haza, vagy 130 helyett 200-at, esetleg 160 helyett 250-et. Sztem markáns különbségek. Az lehet, hogy ettől nem fog hirtelen autót cserélni (venni, eleve), hogy a lakásról ne is beszéljek (bár lehet, h vkinél épp a hitelfizetést könnyíti meg). De némi életminőség javulást jelenthet.
Néhol persze oly mértékű problémák vannak, hogy a fizetés akár 100-200(!)%-kal történő emelése sem segít. Ez nem a családi adókedvezmény problémája.
Tovább nyomod a szalmabábot, pedig egyszer már kifejtettem, hogy önmagában a kedvezményt nem tartom hibásnak, sőt, csak a jelentőségét, annak mértékét vitatom, de azt erősen.
Vitasd csak… Azt próbáltam érzékeltetni, hogy a Te gondolatmeneted alapján bizonyos rétegeknél oly kevés a jövedelem, hogy az adókedvezmény jelentősége akkor sem nőne, ha az a jelenleginél nagyobb mértékű lenne.
Mindenesetre a jelentőségét tényleg ne mi döntsük el…
Mi van? Komolyan, nem értem a mondatod, te érted? Azt állítottam, hogy az adókedvezmény akkor jelent segítséget, ha van egy bizonyos mértékű jövedelem, amiből képződik adó. Ha a jövedelem csekély, akkor az adó is csekély (elég durva, hogy a minimálbér adójának mértéke, százaléka azonos a legnagyobb személyi jövedelemével), tehát alig van jelentősége a kedvezménynek. Igaz, a – szerintem baromira igazságtalan – egykulcsos adóval ez kissé változik, legalább a nagycsaládos és egyben kisjövedelmű párokat nem sújtja annyira az egykulcs, mint a kétgyerekeseket (akiknek ezáltal esélye sincs kicsit megtakarítani, hogy nekiugorjanak a harmadik gyereknek, a vele járó kiadásoknak, a plusz ágytól a szülészorvos zsebébe dugandó pénzig), de ez így legfeljebb egy hiba felemás javítgatása.
? Tökéletesen érthető a mondatom és a Tieid is értem, akárhányszor is írod le. :) A kedvezmény mértékét és jelentőségét vitattad, erre válaszoltam, hogy hiába növelnénk a támogatás mértékét, az bizonyos jövedelmi szint alatt akkor sem bírna sokkal nagyobb jelentőséggel. “Ha a jövedelem csekély, akkor az adó is csekély” – így van, ezt senki sem vitatta, éppen ezért hiába kifogásolod az adókedvezmény mértékét, önmagában az adókedvezmény sokkal hatásosabb már nem nagyon tud lenni. Nyilván a fizetések emelésének lenne nagyobb jelentősége – ebben persze bizonyos területeken a kormánynak is szerepe van(kellene lennie)…emeljék is csak meg ott, ahol jogos lenne.
Viszont az egykulcsos adó és a gyerekek számának nem tudom, mi köze van egymáshoz. A családi adókedvezmény az, amely kicsit mostohábban bánt eddig az 1 és 2 gyerekesekkel, túl nagy volt az ugrás a 3 gyerekesek javára. Ezen az arányos javítottak kicsit azzal, hogy az eddiginél valamivel több kedvezményt vehetnek igénybe most már a 2 gyerekesek is.
Ja. Pontosan. Ez a baj az adókedvezményekkel, hogy így hatnak. Ha azt mondom, hogy vállalkozást ilyen alapon támogatom, mert minek támogatni egy életképtelen vállalkozást, az rendben van, de emberek, családok támogatásánál ez aggályos.
Nem érted, amit írtam, nem a mértékét vitattam, hanem a hatásosságát, meg a kedvezményben részesülő családok arányát.
Az egykulcsos adónak semmi köze a gyerekek számához. A kis jövedelműekkel szemben igazságtalan. Az egykulcsos adó által sújtott, kis jövedelmű családoknak kis segítség az adókedvezmény. Éppen mivel kis jövedelműek, ezért bizony igen kis segítség. Tehát egy kedvezmény, amiből épp a leginkább rászorulók jutnak a legkisebb falathoz.
Idézlek: “önmagában a kedvezményt nem tartom hibásnak, sőt, csak a jelentőségét, annak mértékét vitatom, de azt erősen.” – itt a mértékét vitattad, erre reagáltam. Sztem elbeszélünk egymás mellett. Az adókedvezmény, mint olyan, önmagában már nem tud jobb lenni, már csak a jellegéből fakadóan sem. Véleményem szerint a mértékével sincs baj, esetleg az 1 és 2 gyerekeseknél tovább emelhetnének a kereten. Fentebb és az idézetben sem állítottad, h az adókedvezmény hiba lenne, most pedig kiderül, h mégis baj van az adókedvezményekkel, mert így hatnak. Döntsd el… Mindegy, sztem maradjunk annyiban, h Te akkor ezek szerint inkább valamiféle más alapokon nyugvó TÁMOGATÁST preferálnál. Mindenesetre sem ilyen, sem ekkora adókedvezmény nem volt korábban.
A kedvezményben részesülő családok arányát hiába vitatod, láthatóan abból indulsz ki, hogy Mo.-on mindenki 100e körül keres, holott 100-300 között összesen legalább ennyien keresnek, de legalább is nem elhanyagolható számban és ezen 3 gyerekesek családi kasszájára is komoly hatással van.
Az 1 kulcsos adóba sztem már ne menjünk bele, a gyerekszámmal pedig Te hoztad kapcsolatba, megint csak idézlek: “legalább a nagycsaládos és egyben kisjövedelmű párokat nem sújtja annyira az egykulcs, mint a kétgyerekeseket”.
“a jelentőségét, annak mértékét ”
A jelentőségének a mértékét, mármint hogy annyira sokat számít társadalmi szinten.
“legalább a nagycsaládos és egyben kisjövedelmű párokat nem sújtja annyira az egykulcs, mint a kétgyerekeseket”
A családi adókedvezmény következtében nem sújtja olyan mértékben, merthogy így a számukra kisebb a levonás.
Én ugyanezt mondtam fentebb, csak nem ennyire precízen kifejtve: hogy t.i. a családi adókedvezmény jó csapásirány, de a mértéke vitatható. Mármint azok, akik nem keresnek olyan jól, nem nyernek vele annyit, pedig nagy szükségük volna rá. És sokan nem keresnek jól. Egy szélesebb körre kiterjesztve több pozitív hatással járna a rendszer, de a jobboldali kormányok általában érdemalapúak, így logikus ez a felállás.
Logikusnak logikus, csak nem eléggé eredményes. Mondjuk lehet persze azt mondani, hogy a középosztály, ahol a gyerekek azt látják, hogy a munkával sokra lehet menni, az “szaporodjon” (mármint az eredmény szempontjából lehet ezt mondani), de egyrészt ma nagyon szűk itthon a középosztály, másrészt ott van, amiben teljes az egyetértés, hogy nagyon ciki, ha pl. a pedagógus nem tartozik ebbe a középosztályba, és épp a pedagógus, meg még sok más értelmiségi nem “szaporodik”. Pont a társadalmi következménye, eredménye miatt ciki.
Pont az a cél, hogy a “megfelelő” helyekre szülessenek gyerekek, ne pedig… hát, nem folytatom, ugye.
Tudom, ami azért már-már eugenika ugye, de erre mondom, hogy még a célt sem érik el, hacsak nem kifejezetten cél, hogy pedagógusból is egyre kevesebb legyen. Mert ugye épp a gyerekei miatt hagyja el sokszor a pedagógus a pályát.
Ja, sajnos túl széles a kör, akik egy fájdalmas összeghatár alatt vannak. Szerintem ezzel nem volt még igazi nemzeti szembenézés, tagadják maguk előtt is, hogy kiéheztetik a pedagógusokat és az egészségügyi dolgozókat (a bölcsődei gondozó 74 ezret, az ápoló túlórával 94 ezret keres, kinek nem nyílik ki a zsebében a bicska).
“Bizonyos kis jövedelműek kis jövedelmében viszont inkább az egyénnek van nagyobb felelőssége, mint a kormánynak.”-jaja, miért nem tanult? Miért nem vett fel diákhitelt? Miért nem dolgozik két állásban? Miért nem költözik az ország nyugati felébe, ahol van állás? Vagy Bp.-re?
Az a sok mihaszna gondozza a gyerekedet a bölcsiben, oviban, tanítja, és ápol a kórházban, hát nem is tudom, minek. Mentek volna takarítani külföldre, jobban keresnének, mi? Mert most ez van, hát tényleg az ő bajuk, annak, aki marad.
Több ízben említettem fentebb is, hogy számos olyan terület van, pl. egészségügy, oktatás, ahol komoly bérkompenzációra van szükség. És kikérem magamnak, hogy arra utalsz, h én mihasznáztam volna a bölcsiben, oviban dolgozókat pl. Senki sem az, egyszerűen vannak olyan területek, ahol nem a munkavégzés értékének megfelelően fizetnek, van, ahol viszont igen. És nem az ember értékéről beszélek, hanem a munkavégzés értékéről. BKV ellenőr ne is keressen többet az ápolónál, nyilván attól még lehet értékes, normális, jó fej ember. Kár ennyire részletezni, arról nem beszélve, h senkinek sem tiszte a szakmákat rangsorolni, nekem sem. Egyszerűen csak nem lehet mindenkit megmenteni – ahol van keresnivalója, ott tegye a kormány a dolgát, épp elég jogos kritika éri, de ahol pozitívum van, azt is ismerjük el. Ahol pedig az egyénnek van több keresnivalója, ott az egyén tündököljön jobban.
A 3 gyerek elég nagy ugrás abban a tekintetben is, adókedvezmény ide vagy oda, hogy nyomorgunk a kis lakásban vagy kell másikat venni? Aztán: melyik autóba fér be 3 gyerekülés? Mennyi ideig marad otthon anyuka? 15 évig? Hát nem tudom, hogy ezt lehet-e kompenzálni, biztos.
Bizony elég nagy ugrás, nem csak az adókedvezmény mértékét illetően, hanem önmagában is. Nem arról van szó, hogy lehet-e kompenzálni, teljesen valszleg nem is, de a mindenkori kormánynak ez nem is feladata. Elsősorban az egyén legyen felelős, rajtunk múljon már, ne mindent a kormánytól várjunk. Ugyanakkor a családi adókedvezmény mértékét meglehetősen jelentősnek tartom, amire korábban nem volt példa.
Természetesen azért idealizálni sem akarom a képet, nem olyan egyszerű, hogy “csak akarni kell”. Bizony elég sokan, elég keményen dolgoznak ebben az országban, sok mindent megtesznek, hogy rajtuk múljon és mégis nehezen, v. egyáltalán nem jutnak egyről a kettőre. Nem is állítom, h minden fenékig tejfel. Minden bizonnyal akár egy 3 gyerekes családnak is lehet adott esetben oka a panaszra, de az adókedvezményt illetően nem, és sztem örülnek is neki sokan.
Huszonöt éve, 21 éves egyetemistaként szültem az ikreimet. Egyetlen segítségem a szintén egyetemista férjem volt…