Aktuális

A kanadai kormány nem “úgy lett összeválogatva”, hanem többen kaptak esélyt

Megalakult a kanadai kormány, tizenöt nővel és tizenöt férfival. Amikor  Justin Trudeau miniszterelnököt arról kérdezték, miért volt fontos számára, hogy kormányában harmonikus legyen a nők és a férfiak aránya, nem menekült olyasfajta álprolémákba, mint például a gender-kérdés, hanem egyszerűen annyit mondott: “mert 2015 van”.  De nem csak nők vannak ám a kanadai kormányban a férfiak mellett, hanem az apparátus egyébként is rendkívül színes, szép leképzése a társadalom egészének.

kanadai kormány

Egy állampolgár büszkén összegyűjtötte a statisztikát, az Üvegplafon Kettős Mérce pedig lefordította:

“A családügyért, gyerekügyért és társadalmi fejlődésért felelős miniszterünk egy szegénységgel foglalkozó közgazdász.
A tudományokért felelős miniszterünk egy valódi tudós (oh, és van neki egy Nobel-díja)
A nők helyzetéért felelős miniszterünk nő!
A veteránokért felelős miniszterünknek mind a négy végtagja lebénult, mert meglőtték egy autós lövöldözésben.
A munkaügyekért és a munkaerő fejlesztéséért felelős miniszterünk egy geológus.
A demokratikus intézményekért felelős miniszterünk egy muzulmán menekült.
A sportért és fogyatékos emberekért felelős miniszterünk egy paralimpikon.
A honvédelmi miniszterünk egy menő háborús hős, afganisztáni harci veterán és rendőrtiszt.
A SZÁLLÍTÁSI MINISZTERÜNK EGY KEMÉNY ASZTRONAUTA.
A miniszterek fele nő.
A miniszterek fele férfi!
Két miniszterünk őslakos (Kwakwaka’wakw, Inuit)
Három miniszterünk Kanadán kívül született (India, Afganisztán)
Két miniszterünk szikh vallású.
Legalább egy miniszterünk muszlim.
Legalább két miniszterünk ateista.
Egyik miniszterünk mellrákkal küzd.
Egyik miniszterünk kerekesszékkel jár.
Egyik miniszterünk vak.
Egyik miniszterünk nyíltan meleg.
Egyik miniszterünk nyíltan vöröshajú.
És, Navdeep Bainsnek tökéletesen pödört a bajusza.”

Hja, persze, liberálisok, most mondhatnánk. “Azok”, mondhatja a 888 szekértábora. Tény. Itt azért persze érdemes megemlíteni, hogy a kanadai Liberális Párt egyfajta centrumpárt: tőle jobbra helyezkednek el a (big surprise!) konzervatívok, balra pedig az újdemokraták (NDP). Nem bámulatos, hogy Kanadában lehet liberálisnak lenni a “centrális erőtérben”, és balabbra még fővonalas nagypártok is vannak, nem csak a kimutathatatlan támogatottságú Munkáspárt? Hát igen. Ettől még nyilván libsik, például erősen szabadkereskedelmem-pártiak. Igaz, kanadai mércével mérve ez is más: egy hasonló fejlettségű ország azért jobban jár a TTIP-pel, mint egy csóró kis haza, ami egyértelműen nagyon veszít. De ne is menjünk most ebbe bele.

Szóval, a lényeg az, hogy a kanadai kormány jelenleg a világ legszínesebb kormánya, és nem csak az ivararány miatt. Ez azért fontos, mert az ő kezükben az irányítás, és nem árt, ha egy kormány – de legalább az országgyűlés – szépen leképzi a társadalom egészét. A versenyszférában mások a prioritások, de az állampolgári képviseletnél fontos, hogy az állampolgár szempontjai legyenek előtérben. És hát ki más is képviselhetné a sportolók és a fogyatékos emberek érdekeit hitelesebben, mint egy olyan ember, aki maga is járt olimpián, és fogyatékkal él? Úgy, hogy nyilván témája doyenje közben, nem csak úgy puszira került oda.

“Na, azért ezt nehéz lehetett így összeválogatni.” “A kérdés, hogy kompetensek-e.” “Azért vannak harmincan, hogy a sok kirakatember elférjen közöttük.” “Nem az érdekli az embereket, hogy milyenek, hanem az, hogy jól dolgozzanak” – hallhattuk a kritikusokat a nagy bejelentést követően magyar fronton. Abban igazuk van, hogy egy kormány munkáját nem az összetétel statisztikája és a fotója alapján ítéljük meg, hanem tények és számok segítenek minket az értékelésben. Van viszont egy fontos dolog, amit ezek a fanyalgók nem értettek meg, és erről érdemes egy kicsit hosszabban is beszélni.

Ezek az emberek nem “úgy lettek összeválogatva”, hogy az volt a fő szempont, hogy legyen köztük vak, mozgássérült, szikh és őslakos is. Hanem az történt, hogy egy hosszú folyamat során ezek a többségi társadalomtól eltérő, és/vagy kihívásokkal küzdő emberek folyamatosan lehetőséget kaptak arra, hogy egyéni képességkészletüket kibontakoztassák, rátermettségüket bizonyítsák, így eljutottak addig a pontig, hogy kormánytagok lehessenek. Merthogy az említett fogyatékkal élők és a más vallásúak, bőrszínűek összességében véve semmivel sem kevésbé kompetensek szellemileg, mint az ép, keresztény és fehér társaik, hanem a csekély létszámú kivételektől eltekintve zömében nem kapják meg ugyanazokat a lehetőségeket a kibontakozásra, mint a többség. Ha viszont megkapják, hasonló teljesítményre képesek, mint bárki más, aki kedvezőbb helyzetben volt eredetileg.

Amikor – ehhez a kérdéskörhöz kapcsolódóan – azt hallom, hogy “de hát mi tartja vissza a nőket/a cigányokat/mozgássérülteket stb. a politikai pályától, hogy a frontvonalban tevékenykedjenek/űrhajósok legyenek”, általában igyekszem elmesélni azt, hogy naiv dolog azt hinni, hogy az élet egy olyan futóverseny, ahol mindenki ugyanonnan indul. Van, aki nulláról, de van, aki plusz ötről, és akad, aki mínusz tízről kezd futni. Aki mínusz tízről indul, az hiába remek, zseniális futó, sosem fog az előtt célba érni, aki ötről indult. Sőt, jó eséllyel elfárad, mire a nullához ér, így a következő körben már nem is futhat. Pedig micsoda csodákra (volna) képes, ha ő is ugyanott állna a rajtkor…!

Mondok erre egy példát. Egy mozgássérült gyerek oktatását, pályaválasztását és későbbi karriersikereit erősen befolyásolja a tény, hogy a szülei olyan iskolát választanak a számára, ahová a gyerek el tud jutni, és ahol – mert ez sem feltétlenül adott – a gyereket egyáltalán fogadják, mert speciális szükségleteit el tudják látni. Ez nem mindig a legjobb iskola. Ha speciális szükségleteiben nem segítik, a tanulási folyamat sokkal nehezebb lesz számára (tegyük hozzá: egyébként is nehezebb!), aminek a legveszélyesebb folyománya, hogy a gyerek elveszíti a motivációt, hiszen nincs sikerélménye. A pályaválasztásnál és a sikerhez szükséges tapasztalatok megszerzésénél újra kérdés, hogy fogyatékosként kell-e a munkaerőpiacon, vagy folyamatosan hátrányt szenved ép társaival szemben. Itt újra lemaradhat (nálunk általában le is marad), így a végén – briliáns, adott esetben átlag feletti szellemi képességei ellenére – a közelébe se kerül annak, hogy a területén hiteles, tapasztalt szakember legyen, s ezért vezetői pozícióban számítsanak rá. Például kormányalakításkor.

Ha egy szektor – legyen az állami vagy magánszektor – sokszínű, az mindig azt bizonyítja, hogy a társadalom tagjai megkapják a szükséges támogatást ahhoz, hogy a képességeiket kibontakoztassák. Miért éri meg erre súlyos milliárdokat költeni? A humánus szempontokon túl azért, mert a gazdasági és szellemi haszna is óriási: ezek az emberek így ugyanis termelni fognak, értéket teremtenek, beletesznek a közösbe. És potenciálisan közülük is kikerülhetnek azok, akik az átlagosnál többet tesznek ebbe a közösbe: például feltalálják a rák vagy az AIDS mindenki számára elérhető ellenszerét. Amíg ez nincs meg, addig egy szűk kör kezében összpontosul ennek lehetősége és hatalma, és ez a többség számára sem túl kedvező.

Mi olyan társadalomban élünk, ahol a babér a fehér, közép-felsőosztálybeli, ép, heteroszexuális, keresztény kulturális körben nevelt férfiak számára terem, ők plusz húszról indulnak, mások ehhez képest súlyos mínuszokból. Én hozzátenném szívem szerint ehhez azt is, hogy fővárosi, mert hazánkban hatalmas a különbség a főváros és “minden egyéb” között. És nem is elsősorban a szellemi tőkére gondolok (persze arra is), de még csak nem is csak a bérkülönbségekre (persze arra is), hanem az infrastruktúra is megjelenik: a fővárosi munkaerő mellett ott van helyben a származási család, ami szükség esetén nem csak a lakhatást oldja meg és az ingázásra szánt pénzt és energiát zárja ki, de hatalmas támogatást is ad.

Amikor egyenlő(bb) esélyekről, sőt: termelékenységről, a potenciális erőforrások tejesebb kiaknázásáról beszélünk, nem csak alapvető emberbarát megfontolásból tesszük ezt, hanem a közösség érdekét is képviseljük ezzel – megint csak hosszútávon. Annak, hogy ebben hol tartunk, valóban kitűnő mércéje az országgyűlés és a kormány sokszínűsége, és ezért politikai meggyőződéstől függetlenül érdemes példát venni Kanadáról. Azt pedig, hogy mennyire bizonyulnak kompetensnek a sokféle kormánytagok? Nos, azt majd az idő eldönti, de jó tudni: soha nem a kerekesszék, a turbán vagy a havibaj a potenciális oka az inkompetenciának, ezért aztán nem is kell ellenségként tekinteni ezekre….

Reklámok
Eszter névjegye (852 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

13 hozzászólás A kanadai kormány nem “úgy lett összeválogatva”, hanem többen kaptak esélyt bejegyzéshez

  1. Óh nagy isten, egy ilyen centrumliberális párt, jó nagy támogatottsággal de nagyon kellene ide!

  2. Ide háromféle normális párt kellene. Legalább.

  3. Kanada e nélkül is jól működne,tehát ezt a gesztust minden további nélkül elfogadom!

    • No igen, Kanadát egy juharfalevél is el tudná kormányozni… a szempontok a miniszterek kinevezésénél nyilvánvalóan kimerültek abban, hogy mindegy ki,CSAK FEHÉR FÉRFI NE!!!
      Vajon miért? Vajon miért ilyen elutasító és gyűlölettel teli ma a világ, és a cikkíró ezzel a csoporttal? Eszter így ír erről: “Mi olyan társadalomban élünk, ahol a babér a fehér, közép-felsőosztálybeli, ép, heteroszexuális, keresztény kulturális körben nevelt férfiak számára terem, ők plusz húszról indulnak, mások ehhez képest súlyos mínuszokból.”

      Az az igazság Ernő, hogy mindent, de abszolút mindent ami ma a világban fellelhető, megtekinthető használható, örömet okoz, segítségünkre van… azt mind a fehér férfi találta fel, teremtette meg. Tízezer könyvtár kevés lenne, hogy a fehér férfi érdemeit bemutassa, ellenben egy söralátét is sok lenne az afrikai/muszlim érdemek reprezentálására. Egyszerűen nem tudsz olyan dologra gondolni, nem tudsz úgy egy métert megtenni hogy ne a fehér férfi megugorhatatlan erényeit látnád. Ezt a világot mi teremtettük. A jog, a törvények, a művészetek, a tudományok, eszközök melyek segítségeinkre vannak, egyszóval minden. Mi vagyunk az alfa, mi vagyunk az omega. A kezdet és a vég. Mielőttünk nem volt semmi, miutánunk nem lesz semmi. Pedig kevesebb mint 4%-át adjuk a bolygó lakosságának. (a fehér-ember rasszaránya hozzávetőlegesen 8% a földön, és folyamatosan csökken) Nélkülünk még mindig gyűjtögető-kannibál életmód lenne jellemző erre a sárgolyóra. Rodéziában még mindig Cecille Rhodes gőzgépeit használják, 100 éve nem fejlődtek semmit. Napestig folytathatnám.
      De a világ ebbe beleunt. Ugye a többi 96%, a maga söralátétnyi érdemeivel.
      Szívesen átadnánk a stafétabotot, az alfaságot, a hierarchia csúcsát, de egyrészt ezt igazán senki sem akarja, másrészt nincs kinek. Kinek?

      – Az érdemtelen erkölcstelen nyugati nőnek, akinek a rezsije egy közép-afrikai faluéval vetekszik? Saját magát nem tudja eltartani, a világot nem érti, nem érzi… 1 nap alatt felélnénk mindent. Óriási hiba volt őket helyzetbe hozni. Hisz azóta se adtak semmit a világnak, csak viszik el az erőforrásokat. Sokba kerül nekünk ez a feminizmus na!
      – Az emberiség előtti korban ragadt primitív muszlim/afrikai népeknek, akik népességüket az elmúlt 30 évben megnégyszerezték, magyarul sokszorosan újratermelik a nyomort? Egy fokkal jobb döntés mint a hálátlan hitvány nyugati nő. Egy fokkal. De ez nem lehet alternatíva.
      – Talán Ázsia, Japán-és Kína. Elloptak tőlünk mindent az 50-es évektől fogva, megvan minden alapjuk hogy átvegyék végre a vezető szerepet. De hát ez óriási felelősség. Miutánunk (hozzáértők előrejelzései szerint kb. 2080.ban) ők jönnek. Miután a feminizmus, ultraliberalizmus, PC, – ezekből eredő férfigyűlölet – végérvényesen felszámolja a fehér fajt, megmutathatják mit tudnak.

      • Mondjuk a muszlimok szerepe a klasszikus műveltség fenntartásában és továbbfejlesztésében (a fehér férfiak által dominált európai középkor helyett) azért elég közismert, biztos te is hallottál róla.
        “a miniszterek kinevezésénél nyilvánvalóan kimerültek abban, hogy mindegy ki,CSAK FEHÉR FÉRFI NE”
        Ugye azt tudod,hogy a miniszterelnök mag konkrétan fehér férfi?

  4. A “fővárosi lét”-be viszont egészségügyi deficit is beletartozik:
    4 asztmás gyerekből 3 fővárosi
    minden második mesterséges megtermékenyítésre váró pár fővárosi
    és még sorolhatnám a megnövekedett egészségügyi kockázatokat, amelyek többszöröse(!) a “vidéki” népességnek.
    Az a baj Budapesttel, hogy olyan, mint a Eurotrip-ben Szlovákia: egy hamutartó.
    Sokat gondolkozom azon, hogy a 20-35 körüli lakosságnak (meg bárkinek aki akar) létre kellene hozni egy külön tiszta, energiatakarékos nagyvárost passzívházakkal, föld alá bujtatott közlekedéssel, kizárólag elektromos meghajtású járművekkel…de ez csak álom.

4 visszakövetés / visszajelzés

  1. Ezért gáz, hogy Friderikusz kiosztotta Gregor Bernadettet a Jobbik-ügy miatt | Eszter's Offtopic
  2. 5 kihívás, amellyel a spirituális közösség szembe kell, hogy nézzen a 21. században | Eszter's Offtopic
  3. Ezért egyre kevesebb a válás és születik több gyerek Svédországban | Eszter's Offtopic
  4. Ingyenes a buli a nőknek: pozitív diszkrimináció vagy káros sztereotípiák? – Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: