Aktuális

Az 5 tényleges ok, amiért halogatjuk a dolgokat

...legalábbis én...

Ti hogy álltok a halogatással? Csak nem úgy, hogy elolvassátok még ezt a posztot, mielőtt…? Mert én épp így vagyok a megírásával. Lenne mit csinálni helyette, de azt majd később.

Top 10 Reasons Why I Procrastinate - Inspiration & Motivation with Dr. Diva Verdun - drdivaphd.com

Top 10 Reasons Why I Procrastinate – Inspiration & Motivation with Dr. Diva Verdun – drdivaphd.com

Miért olyan nehéz belefogni…?

Szóval, azon gondolkozom, miért patópálkodom már megint. Létezik erről komoly szakirodalom, írtam is tudományos igényű cikkeket a témában, de igazából öt egyszerű ok van, méghozzá a következő sorrendben:

1. Egyszerűen túl sok a teendő.

Nálam ez a leggyakoribb ok. Van egy bizonyos mennyiségű tennivaló, amit kényelmesen el tudok végezni, ha viszont túl hosszú a lista, elkezdek szorongani, és ez kissé lebénít. Ilyenkor úgy tűnik, sosem birkózom meg mindennel, és halogatom az ezzel való szembesülést. Aztán mikor végre megcsinálok egy nagyobb lélegzetvételű munkát, az óriási erőt ad a folytatáshoz, és hirtelen kedvet kapok a sztahanovizmushoz. Igazából ilyenkor az a kérdés, hogy át tudok-e lendülni a holtponton, vagyis megadom-e a kezdő lökést az első komoly feladat kipipálásához, hogy aztán a csúcsproduktivitás ragyogó állapotában alkothassak végelgyengülésig.

2. Macerás a cucc, amit meg kell tennem.

Ez általában a következő kategóriák valamelyikét, illetve tetszőleges kombinációját jelenti:
a, dögunalmas
b, bonyolult
c, felelősséggel jár
d, konfliktust okoz(hat)
e, időigényes
f, és még csak sok pénzt sem hoz a konyhára.

3. Nem igazán bízom magamban.

Ez két esetben történik meg: amikor olyasmit kell csinálnom, amiben nem nagyon van tapasztalatom, illetve amikor sokat várnak tőlem, ezért teljesítménykényszerem van. Van, hogy ráadásul a kettő még egybe is esik, az igazán rémes: a határidő előtt ilyenkor néha pár nap mentális rákészülés is kell, hogy bele tudjak vágni. Érdekes viszont, hogy határidőből még soha nem csúsztam ki mindennek ellenére.

4. Az azonnali kielégülést keresem inkább az aprólékos munka helyett.

Ez nem feltétlenül cuki kisállatos videó – bár az is előfordul, elismerem -, hanem olyasmi, ami azt az illúziót kelti bennem, hogy hasznos munkát végzek, miközben nem is. Vagyis hát de, csak éppen mást kellene csinálnom, a prioritás más volna. Mert persze, meg kell válaszolni azokat a maileket is, csak hát… nem akkor, amikor két órád van öt hatszázszavast megírni, mert utána még fordítani is kell tíz kiscikket a telefonos interjú előtt, amit meg viszont még aznap le kell szkriptelni és elküldeni jóváhagyásra, mert kelleni fog a hírlevélbe, amit este csinálok majd meg. Vagy hajnalban, ugye. Mert sokszor az ám a vége.

5. Egyszerűen rosszul szerveztem meg a munkát és/vagy osztottam be az időt.

Ez ma már szerencsére elég ritka, mert a szakmai önismeretem okés, tudom, mi mennyi idő, és mikor mik a prioritások. De korábban gyakran előfordult már, hogy nem tudtam helyesen felmérni, hogy mekkora kihívás is a kihívás, és ezért a hajrában bénultan álltam, és kétségbeesetten morfondíroztam, hogyan is születik reggelre egy minimum nyolc referenciából építkező házi dolgozat a schwa, mint önálló szótag szerepéről. Aztán persze, azért csak lett, és Nádasdy tanár úr meg is dicsért érte, de a táskákat a szemem alatt egy kiló hintőpor se fedte volna el.

És mi a helyzet a maximalizmussal?

Aztán persze ott van a maximalizmus is, ami bizonyos területeken nálam is problémaként jelentkezik. A szakirodalomban két, egymásnak ellentmondó nézet is él: az egyik szerint a perfekcionisták semmivel sem halogatják jobban a teendőiket, mint a többiek, a másik szerint viszont a tökéletességre való szinte már irreális törekvés piszmogáshoz, sőt rágódáshoz vezet, ami a produktivitás gátja.

Ilyenkor azért nehéz elkezdeni vagy befejezni a melót, mert

  • félünk a kudarctól (a legjobbnak, profinak kell lenni)
  • rettegünk a negatív, lehúzó kritikától
  • elveszünk a részletekben
  • folyamatosan pontosítgatunk, ellenőrzünk, ezért nem haladunk
  • nem akarunk ostobának tűnni, ezért ha nem vagyunk biztos magunkban, nem is szívesen fogunk bele az egészbe.

Aztán ez persze egy ördögi kör: halogatunk, mert félünk a kudarctól, aztán kudarcélményünk van, mert halogattunk. Azért iszik, hogy felejtsen, mert szégyelli magát, mert iszik…

Mi a megoldás? Nálam egyszerűen az önfegyelem, aminek segítségével túljutok egy holtponton, és ez akkora erőt, energiát és motivációt ad, hogy szinte flow-állapotban jutok el végül a zárásig, és még órákig büszke vagyok arra, hogy teljesítettem a naaaagy és komoly feladatot.

A különféle okostrükkök – a zavaró tényezők mesterséges kiszűrése, a folyamatos önjutalmazás – nálam nem igazán működnek, de talán ti tudtok még ütős tippeket adni patópálság ellen, amíg én elkezdek dolgozni ma ahelyett, hogy ilyesmi posztokat írogatnék…?

Reklámok
Eszter névjegye (847 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

5 hozzászólás Az 5 tényleges ok, amiért halogatjuk a dolgokat bejegyzéshez

  1. 6. Félek a változástól…
    Vannak bizonyos mérföldkövek az ember életében, amit saját magának kell kifaragni, de óhatatlanul megváltoztatja addigi életét.
    Másrészről az emberek többsége fél a változástól, még attól is ami pozitív irányú.
    E kettő komoly és elhúzódó belső konfliktusok forrása.

    • Ez mondjuk igaz, bár én kisebb volumenű dolgokra gondoltam, miközben próbáltam rávenni magam a legfontosabb határidős melók elvégzésére.

      Aztán menő voltam, és tegnap meg ma nagyot teljesítettem. At least.

      De hogy is mondják? A sikeres ember is halogat, csak ő tudja, mit lehet és kell, és a számára fontos dolgok nem tűrnek halasztást.

  2. A pollt többször is kitölthetném, mert annyit halogatok, hogy több embert is kiteszek ezzel.

    Amúgy a 2-es a fő profilom.

  3. Ha valami nem érdekel, akkor nagyon nehezen veszem rá magamat. Hiába lehet, hogy ha a nagyobb képet nézem, akkor ez jó nekem meg minden, de akkor is szenvedek cefetül.
    Így hát a fontos dolgokat az életben megcsinálom, ráadásul jól, mert csinálGATNI nem szeretek semmit), de ha nem lenne az az utolsó pillanat ugyebár… illetve azok a dolgok, amelyeket nem ítélek meg fontosnak, azok egyszerűen le vannak szarva, megcsinálom HA akarom, AMIKOR akarom. Teljesen fölösleges sőt, egyáltalán nem célra vezető, ha emlékeztetnek rá, mert akkor juszt sem.

    • Ezzel én is pont így vagyok, de valamit muszáj, nem lehet tovább halasztani.
      Nekem ezt megtanulni a “felnövés” része volt.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: