Aktuális

Bárcsak elmondta volna ezt nekem valaki a szexről (a biztonságos szexről)

Legutóbb a világirodalom egyik legismertebb bántalmazójából csináltam drogbárót versészeti különkiadásunkban, most pedig egy kis kortárs líra következik. A hónap verse Daysha Edewi munkája, ami leginkább a slam poetry műfaji keretein belül értelmezhető: úgy, ahogyan azt a művész az alábbi videóban előadja, amit alig három hét alatt 1,7 millióan láttak:

Daysha arról beszél, hogy rengeteget hallunk a biztonságos szexről fizikai szinten, de kevés szó esik a lelki szintről. Arról, amikor nyomot hagy a szívedben az, ha közel kerülsz valakihez, akivel eggyé váltál, kötődni kezdesz hozzá, és nem tudod kiverni a fejedből. Beszélünk a HPV-ről, de hallgatunk arról a szexuális úton terjedő betegségről, amikor hajnali háromkor is azon kattog az agy, hogy “miért nem vagyok elég jó neki”… pedig ez az, ami miatt igazán megborulnak sokan.

Aztán Daysha azt is szóba hozza, milyen az, amikor nem érted, mi történik, de a sztorid főszereplője végül mást választ (itt, vagyis 3:14-nél, ahogy megremeg a hangja, az valami egészen… áááá), és te ezután meghozod a döntést, amit Kovács Kati is meghozott, hogy márpedig nem leszel a játékszere, a kis köret a főétel mellé, amibe bármikor bele lehet túrni. Merthogy ez volna a B, opció. (Előbb-utóbb persze mind rájövünk, hogy az ilyen ember örökké éhes, bármit is tesznek elé.)

A szerző metaforája az “átbaszásról” és az emlékekkel teherbe ejtett gondolatokról zseniális, ahogyan az a feszültség is, ami a tipikus türelemre, befogadásra, szeretetre építő női szocializáció kliséit állítja párhuzamba a zord valósággal: azzal az abszurd fájdalommal és kétségbeeséssel, amit egy-egy érzelmi védekezés nélküli szexuális kapcsolat okozhat. Ahogy itt kimondja, hogy “ember vagyok”, azzal a végtelen méltósággal és erővel… az remélhetőleg még sok millió hasonló cipőben járó nőnek fog rengeteg erőt adni.

Ennek érdekében – mármint, hogy erőt adjon – megosztom az eredeti szöveget, és alatta a tükörfordítást magyarul. A központozást és a legtöbb szóismétlést megőriztem (kivéve ott, ahol magyarul hülyén jönne ki).

Akkor tehát, először eredetiben:

What I Wish Someone Told Me About Having Sex (Safe Sex)

I thought I knew everything there was to know about having safe sex;
always carry a condom and never ever get pregnant.
But I guess what I needed more than a dental dam
was a mental dam
because I just can’t stop thinking about you.
People love to talk about how to avoid STI’s of the physical kind,
but nobody likes to talk about the STI’s that can destroy your mind.
The ones that can have you tossing and turning at 3 am,
racking your brain, and constantly wondering “was I not good enough for him?”
“Was this just supposed to be a one time thing?”
Or my favorite one, “how could I be so stupid enough to let him in?”
My sister always told me that my body was a temple.
So never let a person in that doesn’t take the proper time to worship you
because you are a goddess that is truly worth sacrificing for.
And I only wish that I had taken the time to listen to her
more often.
But instead, I choose to listen to you.
And that would have been ok
if it weren’t for the fact that your love for me was untrue,
because you liked someone else when you said that you liked me too.
Then deception turned into a matter of perception,
and everything started to feel like 50 questions
except at the end of the day
I was still left guessing,
and this asshole kept testing
my patience.
But my mama said, “patience is a virtue,”
and you said, “baby, I’d never want to hurt you”
but you did.
You fucked me over,
and left my brain impregnated with your bastard babies
called memories.
It was all fun and games when I let you up in me,
but now you won’t even take joint custody.
It took all but two texts to get you through my door,
but let me text you about some child support;
just an honest why…
Because I will never let myself be reduced to some 2 am whore
creeping out of windows, and sneaking through back doors.
I will never let myself be reduced to some side chick;
just another side dish at the kitchen table for you to pick at
while you wait for your main entrée;
to just being your other bitch.
I am a person.
I have feelings and emotions that have a right to be protected.
And just having a vagina and two tits
should not make me any less deserving of your time
or someone to be disrespected.
So if you are going to choose to be with her over me…
Well I guess you have to do what’s best then.
I guess I just wish that we had used
both mental and physical protection,
and taken the time to have a conversation
about what this all really meant
before we had sex.

Most pedig magyarul:

Bárcsak elmondta volna ezt nekem valaki a szexről (a biztonságos szexről)

Azt hittem, mindent tudok a biztonságos szexről, amit csak lehet;
mindig legyen nálad óvszer, és soha, de soha ne ess teherbe.
Ám azt hiszem, nem szájgumira volt igazán szükségem,
hanem mentális gátra
mert csak rád bírok gondolni.
Az emberek szeretnek arról beszélni, hogyan kerüljük el az SZTB-ket testi szinten,
de senki sem beszél azokról az SZTB-kről, amelyek a lelkedet rombolják porig.
Azokról, amelyek miatt hajnai háromkor álmatlanul vergődsz az ágyban,
amikor azzal kínzod magad, hogy “hát nem voltam elég, elég jó neki?”
“Vajon ez csak egy egyszeri dolog volt?”
és a kedvencem: “Hogy lehettem olyan hülye, hogy beengedtem…?”
A nővérem mindig azt mondta, hogy a testem egy templom.
És soha ne engedjek be senkit, aki nem szánt elég időt arra, hogy imádjon,
mert egy istennő vagy, akiért megéri áldozatokat hozni.
És hát bárcsak vettem volna a fáradságot, hogy hallgassak rá
kicsit gyakrabban.
De helyette inkább téged hallgattalak.
És ez is rendben lett volna,
ha nem hazudtál volna nekem az érzéseidről,
mert mást is kívántál, amikor azt mondtad, tetszem neked.
Az átverés nézőpont kérdése,
és olyan érzésem lett, mintha csak barkóbáznánk,
kivéve, hogy a nap végén
én még mindig csak találgattam,
és ez a seggfej minden türelmemet próbára tette.
De a mamám arra tanított, “a türelem a legszebb erény”
és te azt mondtad, hogy “sose akarnék neked fájdalmat okozni”
de aztán mégis azt tetted.
Átbasztál engem,
és teherbe ejtetted az agyam a fattyaiddal,
akiket emlékeknek hívnak.
Csupa móka és játék volt, amikor magamba engedtelek,
most viszont nem vállalod még a közös felügyeletet sem.
Össz-vissz két üzenet kellett ahhoz, hogy az ajtómban legyél,
de most hadd írjak neked a gyerektartás ügyében;
őszintén épp csak annyit, hogy miért…
Mert sosem fogom hagyni, hogy az éjjeli kettes ribanc szintjére süllyedjek,
aki ablakokon mászik ki, hátsóajtókon át surran tova.
Sosem fogom hagyni, hogy a mellék-csaj legyek;
csak egy kis köret a konyhaasztalon, amibe belekóstolhatsz,
amíg a főfogást várod;
hogy a másik kurvád lehessek.
Ember vagyok.
Érzelmeim és érzéseim vannak, amelyeknek joguk van a védelemhez.
És csak mert vaginám van és két mellem,
még nem érdemlem meg kevésbé, hogy időt szánj rám,
vagy épp kicsit se tisztelj engem.
Ha tehát őt választod ahelyett, hogy velem lennél…
Nos, azt hiszem, azt kell tenned, ami a legjobb.
Eszembe jut, hogy bárcsak védekeztünk volna
lelki és testi szinten is,
és lett volna időnk arra, hogy megbeszéljük,
mit is jelent ez az egész,
mielőtt még lefeküdtünk egymással.

Daysha nem csak azért ad sokat, mert vállalja a meztelenséget a kőzápor közepén, hogy a sok millió sorstárs ne érezze magát egyedül hajnali háromkor* a kínzó kétségekkel, hanem azért is, mert erőt ad, inspirál a végén, és mindezt végtelen bölcs humorral teszi. És hiszem, hogy ez gyógyít.


*a posztot egészen véletlenül hajnali háromkor posztolom, de persze nem azért, mert.

Advertisements
Eszter névjegye (825 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

74 hozzászólás Bárcsak elmondta volna ezt nekem valaki a szexről (a biztonságos szexről) bejegyzéshez

  1. Annyira, de annyira fontos dolgok ezek! Sokat gondolkodom azon, hogy hogyan lehet ezt valakinek, aki még fiatal és tapasztalatlan, megtanítani…

    Én mások kárán tanultam, és nagy hasznát vettem a tanultaknak. Minél idősebb vagyok, annál inkább látom, hogy mekkora szerencsém volt, és sokszor eszembe jut, hogy ezt a tudást át kellene valahogy adni, például azoknak a lányoknak, akiket tanítok. Mert fontos tudniuk, hogy mikor volt a mohácsi vész vagy miért tört ki a második világháború, sőt a német igeragozás is fontos, de ki merem mondani, ezek a dolgok semmik ahhoz képest, amiről most írtál, Eszter. És senki, de senki nem beszél róluk, mert sokan az idősebbek sem tudják, vagy nincsenek rá keretek, megfelelő szavak – legfeljebb osztálykiránduláson a nyaraló teraszán éjjel kettőkor, vagy a vonaton hazafelé, belefáradva az éneklésbe. Tisztában vagyok azzal, hogy senkit nem lehet megvédeni a rossz tapasztalatoktól, az élettel járó fájdalmaktól, de azért mégis szomorú, hogy a legtöbben még egy kis útravalót sem kapnak az élet egyik legfontosabb szeletével kapcsolatban.

    • Sokszor látom, hogy a tinik azt hiszik, a szex veszélyeiről a gumihasználaton túl beszélni prűd dolog. Ha van óvszer, mi lehet a baj? És hát főként akkor, ha még le is van beszélve az, hogy mik a játékszabályok. Meg a mai világban, amikor a “nő, mint tulajdon” többé nem létezik, hanem maga is szabadon dönthet arról, kivel bújik ágyba? (A kettős mérce ledöntésével még van munka, de akkor is.)

      Aztán a többséget készületlenül éri az, ami a bizalomjáték természetéből fakad. Mert azért a szex bizalomjáték: átadod magad a másik embernek, az örömödet, a kéjedet, az érzékenységedet, azokat a dolgokat, amiket nem lát bárki más belőled. Megosztotok valamit, és olyan interakció történik, ami messze túl van a szavakon, és ez sok mindent felébreszthet, különösen akkor, ha előzmények is voltak, és az ember épp keres, és ezt keresi.

      És ez felelősség, mindig felelősség valahol, így muszáj beszélni a szándékokról. De még akkor is, ha ez a beszélgetés megvolt, akkor is ott van mindaz, ami nem verbális, és ide tartozik: ahogy néz, ahogy jelen van, ahogy reagál, ahogy érint… ezek mind újabb dimenziói a kommunikációnak, hiába énekelte el mindkét fél a Free Love-ot a Depeche Mode-tól acapella.

      Olyan nehéz erről beszélni, de még éjjeli kettőkor vagy a vonaton hazafelé is megéri, aztán persze, mindenki megtapasztalja azt, amivel dolga van, nyilván. De talán okosabban, erősebben, vigyázva, hogy elkerüljük, ami elkerülhető.

  2. Egyszer, amikor epp azt meseltem egy narcinak (varjaa a Narci nagy N-vel irando:)), amikor meg nem tudtam, hogy az, hogy tapasztalatbol mondom, aki azt mondja nekem: “Sohase foglak bantani!” Attol messzire kell futni, mert nagyon fog bantani. Erre melyen a szemembe nezett es kozolte hogy sohase fog bantani. Erti valaki, hogy miert nem rugtam szajba akkor es futottam nagyon messzire?
    Ugy tunik, ez a csaj mar eleg szepen kikristalyositotta.
    Amugy meg nem teljesen igaz, hogy nem fogalmaztak meg ezt mar korabban is intoleg az ifjusagnak. Csak nepmesekbe es emelygos kis operettekbe csomagoltak, azokban meg az ember meg se hallja a szoveget. Nem olyan reg jutott eszembe es dallamtapadt ram valami borzalmas kis gyerekkoromban nagyon meno operettbol valami huzdraciganyos betetdalbol az a mondat, hogy “… Huzd hogy rosszul jar a lany/ aki a csokert szivet ad” es hasonlo bolcsessegek :)
    De tenyleg fontos tema. Engem baromira erdekelne a masik fele is. Hogy pl ferfiak tomegei kulon intes es ovas nelkul is hogyan oldjak meg spontanul, hogy a fene szexualis euforia nem jar naluk erzelmi kotodessel meg fattyakkal?

    • Ó jaj, azért nem futottál, mert a “tudni” és “érezni” két eléggé különböző dolog, és az összefüggés nem feltétlenül lineáris és szoros. A szerző itt nem említi, de fontos, hogy “hazudni” pedig nem csak verbálisan lehet, hanem ott van a sejtetés, elhallgatás és a tekintet, az érintés is. A két utóbbi nagyon szemét dolog.

      Nem tudom, hogy ez eredendő férfi-női különbség-e, vagy főként a szocializációra vezethető vissza, és emiatt nem látszik annyira a sok egyéni különbség. Mert tény, hogy ismerek férfiakat is, akik lelki trippert kaptak a szextől, és egyedül kellett intézniük az említett fattyakat is, de a nők között ez azért tömeges jelenség.

      Azért kötődünk vajon, mert
      a, a kurva oxitocin, nem kell túlgondolni
      b, úgy szocializáltak minket, hogy ez a fajta türelem, befogadás és alárendelődés az életünk értelme
      c, eleve csak olyat engedünk be, akit szeretnénk is, hogy maradjon, hiába adja elő mindenki, hogy a one-night-stand meg a friends with benefits milyen jó móka
      d, ezek tetszőleges kombinációja
      e, valami teljesen más, el kell fogadnunk azt, hogy az emberi szellem nagy fináléjában már gyorsulnak a találkozások, hogy le tudjuk rendezni a lerendezendőket, és a fentiek ezeknek mind csak eszközei.

      • “…mert a “tudni” és “érezni” két eléggé különböző dolog…”
        Ez azért függ attól is, hogy hol helyezkedik el az illető a irracionális-racionális tengelyen, de 90-95%-ban igaz.

        “…hogy “hazudni” pedig nem csak verbálisan lehet…”
        Ráadásul nem is kell “hazudni”, elég ha más kultúrkörből jön a két ember, mert az egyes indirekt/nem verbális jelzések nem pont ugyanazt, vagy teljesen mást jelentenek, emellett azért ne felejtkezzünk meg az önbecsapásról sem. Bármennyire is mondja/jelzi az egyik, hogy mit akar és mit nem, a másik agya automatikusan átírhatja azokat a saját igényei szerint – a szerelem vakká tesz…
        (Én ez utóbbi miatt nem kezdek már olyanokkal, akik első látásra átalakulnak trópusi csigává.)

        “Azért kötődünk vajon, mert…”
        a, oxitocin
        Részben igen, bár a nők többségénél minden egyes újabb partnerrel csökken a mennyisége, amíg átlagosan kb. 7.-12-ik férfinél le is csökken egy szint alá, amely már nem képes érzelmi modulációra – az első szerelem az igazi…
        Ez persze nem mindenkire igaz, mert van akinél mindegyik ugyanolyan, mint az első, és van aki úgy született, hogy soha nem is lesz jelentős oxitocin változása orgazmus alkalmával.

        Amúgy ne szidd ezt a hormont, ugyanis szülés közben minimum 10-szer annyi termelődik belőle, mint a legintenzívebb orgazmus alkalmával, és ez mélyíti el a kötődést az anyában újszülött gyermeke iránt. Ha ez elmarad, az szülés utáni depressziót okoz.

        b, “szocializáció, befogadás, alárendelődés”

        Szocializáció 1.
        A fallikus fejlődési szakaszban (3-6 év) a kislányokat a kisfiúktól több dolog különbözteti meg, ezek közül az egyik legfontosabb: a kislányok tudnak maszturbálni a csikló ingerlésével, a fiúknak meg le van tapadva a fittymája, emiatt ilyesmire még nem képesek. (Később bőven behozzuk a lemaradást…)
        A lányoknak ez fontos lenne az egészséges szexualitás eléréséhez, de ahelyett hogy a szülők (jellemzően az anya) arra tanítanák, hogy ezt egyedül csinálják, mert nem tartozik másra, a legtöbb esetben teljes tiltást alkalmaznak. Ezzel szembeállítják az anyai szeretetet és a szexuális késztetést, ami a felnőttkorban is gondot okozhat, viszont biztos hátráltatják gyermekük szexuális fejlődését. Emellett sokszor előfordul, hogy félig agyonverik szerencsétlen gyereket amikor rajtakapják, ez általában családon belül öröklött szociális mém, nehéz tőle megszabadulni.

        Szocializáció 2.
        Ha történik valamilyen szexuális felvilágosítás, akkor 87463-szor hangzik el a
        “Vigyázz magadra lányom”, és a “Csak azzal csináld akibe szerelmes vagy”
        vagy hasonló értelmű mondatok,amik bevésődve és némi megfelelési kényszernek engedelmeskedve pont az ellenkező hatást érhetik el, vagyis:
        Akit szexuálisan megkívánsz abba szerelmes leszel, hogy teljesüljön a szülői intelem.

        Ezzel szemben a fiúkat a következőre szocializálja a környezete:
        “Aminek lyuka van, azt dugd meg”
        Persze vannak kivételek, de ezek kivételek, a többségnek ezt a hülyeséget kell levetkőznie ahhoz, hogy normális élete legyen, de egy részének ez nem sikerül, na belőlük lesz “rendes srác”, vagy “seggfej” attól függően, hogy bejönnek-e a nőknek.

        Szocializáció 3.
        Sajnos a lányok többsége még mindig kényszerítés (érzelmi zsarolás) miatt veszíti el szüzességét. Szerintem addig nem is alkalmas valaki ilyen kapcsolatra, amíg azt nem tudja egyenesen közölni a másikkal. (Legalábbis nekem eddig nem volt gyomrom olyan lánnyal/nővel csinálni, aki egy egyenes – de nem primitív – kérdésre nem tudott egyenes választ adni a szemembe nézve.) Jó lenne ha a fiúk/férfiak ezt meg tudnák várni, de erre senki nem tanítja őket.

        “…befogadás és alárendelődés…”
        Az, hogy az egyén hol helyezkedik el a domináns-szubmisszív tengelyen azt a kutatások sokkal inkább genetikailag meghatározottnak tartják, amit a szocializáció csak módosítani tud.
        Személyes tapasztalataim szerint ez független a nemtől és kb. a következők az arányok (hasraütés-szerű számok következnek): 60% inkább domináns, 30% inkább szubmisszív, 10% kapcsolatviszonyi egalitáriánus. Ezt nagymértékben meghatározza az egyén tesztoszteron-ösztrogén hatás egyedi és kombinatív mértéke.
        A patriarchális kultúrában nagymértékben fallicizálódott a szex:
        behatolás = dominancia, befogadás = szubmisszió,
        de ezek konstruktívizmusok, lehetne fordítva (ez is pont ugyanolyan szar világ lenne, mint a mostani), és akár egyesülésről, és kölcsönös örömről is szólhatna az egész, amelyet ha szerelem itat át akkor fantasztikus, ha nem akkor csak szimplán jó.
        De vissza a rémához: igaz, hogy a férfiaknak nagyobb a tesztoszteronszintjük, de a férfiagy emellett jobban tolerálja a magasabb hormonszintet is, úgyhogy nagyjából egyforma a két nem helyzete a domináns-szubmisszív skálán.

        • “Ez persze nem mindenkire igaz” Ez ÍGY senkire sem igaz. Feltehetőleg akkor igaz, ha a kapcsolatokban rendszeresen csalódik, és kiég.
          “ez mélyíti el a kötődést az anyában újszülött gyermeke iránt. ” Valamint méhösszehúzódást okoz, ezért segíti a szülést, és szoptatás közben is termelődik. Oxitocin-infúzió helyett a szülő nő mellbimbójának ingerlése is hatékony. Ráadásul a szülési fájdalmat (fájdalomérzetet mármint) is csökkenti.

          • “Ez ÍGY senkire sem igaz. Feltehetőleg akkor igaz, ha a kapcsolatokban rendszeresen csalódik, és kiég.”
            Elméletben teljesen igazat adok neked, de gyakorlatilag majdnem minden kapcsolat csalódással, dühvel, és kiégéssel ér véget, különösen ha az az első néhány.

            “Oxitocin-infúzió helyett a szülő nő mellbimbójának ingerlése is hatékony. Ráadásul a szülési fájdalmat (fájdalomérzetet mármint) is csökkenti.”
            Nem kételkedek benne, hogy igazat mondasz, de ezt nem tudom megállni:
            hogy érik el a mellbimbóingerlést?
            1. Új értelmet nyer az apás szülés?
            2. Fém krokodilcsipesz + áram?
            3. Erre külön nővérke lesz, vagy egy a Vizes nyolcasban szereplő, nehezen érthető beszédű segédedzőjéhez hasonló figura lesz ott minden szülésnél?

            Viccet félretéve, a szülés közben és orgazmus alatt termelődő oxitocin nem pont ugyanaz, mert pár aminosavval rövidebb, vagy hosszabb, ha emlékeim nem csalnak. Emiatt a féléletideje sem azonos, és nem pont ugyanúgy hathat az agyban. Ha az infúzióban adott ugyanolyan mint az orgazmus közben termelődő verzió, akkor tényleg nincs különbség. Ha biotechnológiailag a szülés közbeni verzió van piacon akkor viszont jobb az infúzió. Persze az a legjobb, ha minden a természetes úton megy, de ha nem, akkor jól jön a segítség.

            • Apás szülés: bingó. Kórházban, szülészorvosi javallatra.
              Nyilván nem az infúziót akarom démonizálni, de tény, hogy kórházban szeretik alkalmazni a szülés gyorsítására, ami gyakran nem egészségügyi, hanem kényelmi szempont – és bizony a gátsérülés veszélyét erősen fokozza. Ettől még van, amikor nagyon fontos, életmentő.
              Az eltérő oxitocin változatokról nem tudok, nagyon konkrét polipetptid, egy aktív változattal, 9 aminosavból.

              • “Apás szülés: bingó.”
                Én ennél azt szeretném jobban, ha nem vinnék el az újszülöttet az anya mellől, úgy is ki lehetne alakítani egy szülőszobát, hogy min, plexin/üvegen keresztül látni lehessen a gyerek első mosdatását, és a gyermekorvosi vizsgálatot, és eztán a baba-mama egyedüllét helyett baba-mama-papa hármas egyedüllét lenne.

                “Az eltérő oxitocin változatokról nem tudok, nagyon konkrét polipetptid, egy aktív változattal, 9 aminosavból.”
                Biztos kevertem, egy másikkal, de a szintetikus tényleg nem teljesen azonos:
                http://pubchem.ncbi.nlm.nih.gov/compound/oxytocin#section=Top

                • Hát nem különbözik. Pont azonos vele, a vasopressintől különbözik, ami az oxitocintól csak kicsit tér el (két aminosavban, a szerkezetük azonos), de a hatása nagyon. Ezért gyártják mesterségesen, hogy még véletlen se keveredjen bele tisztítás ellenére vasopressin.

                • Ja, kórház: igen, jó lenne, de egyáltalán nem alternatív kórház volt, ahol a gyerek egy órát az anyján volt, utána én mentem a mosdatáshoz, vizsgálatokhoz (igen, lehetett volna az anya mellett is csinálni), illetve később az anya is mehet a mosdatásokhoz, a mi esetünkben (apás szoba) én mentem. Nagyon keveset vitték el a gyereket, és ez azért – persze ha nincs baj, betegség, akármi – jellemző az adott kórházra, és egyre több kórházra, ahogy tudom.

                  • Nekem most egyszerre született gyereke öt ismerősömnek szinte percre pontosan, és érdekes volt látni, hogy a babák a mamával egy helyen alszanak az első pillanattól: megmosdatják őket szülés után, és ott vannak végig. Nagyon kis cukik voltak ott a kis tárolóban, a kis ötvencentis csomagok. :)

                    Egyszer sajnos láttam olyat is, ahol a baba halva született, és ott nagyon szívszorító volt látni az anyukát szenvedni a tejjel baba nélkül meg minden, miközben a két szobatársnál ott volt a két szép, egészséges, élénk kisbaba. Rémálmodtam utána ezzel többször is.

        • Írsz jó dolgokat is, de az ember nem a hormonjai és a genetikája alapján meghatározott bábu, hanem szerencsére létezik a szabad akarat és mindig ott van a fejlődés lehetősége.

          Ez meg itt egy veszélyes baromság:
          “a, oxitocin
          Részben igen, bár a nők többségénél minden egyes újabb partnerrel csökken a mennyisége, amíg átlagosan kb. 7.-12-ik férfinél le is csökken egy szint alá, amely már nem képes érzelmi modulációra – az első szerelem az igazi…”

          Egyrészt szerintem nem is igaz, de ha linkelsz egy tudományos kutatást akkor majd átgondolom, másrészt pedig ennek ilyen szüzesség-fétis szaga van. Mármint, hogy a tapasztalatlan, könnyen befolyásolható nők a jók. (nem azt állítom, hogy te gondolod így, hanem, hogy szerintem ez az ok ami miatt a legtöbb ember szereti ezt terjeszteni.) Nagyon hasonlít a fundamentalista keresztények tanításaihoz is, amiknek szintén az a céljuk, hogy a lányok teljesen tapasztalatlanul menjenek férjhez, lehetőleg nagyon fiatal korban.

        • Ez a rész se tiszta nekem:
          “…befogadás és alárendelődés…”
          “Az, hogy az egyén hol helyezkedik el a domináns-szubmisszív tengelyen azt a kutatások sokkal inkább genetikailag meghatározottnak tartják, amit a szocializáció csak módosítani tud.
          Személyes tapasztalataim szerint ez független a nemtől és kb. a következők az arányok (hasraütés-szerű számok következnek): 60% inkább domináns, 30% inkább szubmisszív, 10% kapcsolatviszonyi egalitáriánus. Ezt nagymértékben meghatározza az egyén tesztoszteron-ösztrogén hatás egyedi és kombinatív mértéke.”

          Milyen kutatások alapján? Én teljesen mást tapasztaltam. Abszolút változhat és változnia is kell, mivel az emberek nagyon alkalmazkodóképesek. Szóval szerintem nagymértékben függ attól, hogy pl mire van szükség. Pl.vannak olyan helyzetek, hogy ha valaki nem vállal vezető szerepet akkor nekievezünk a sziklának, ezért esetleg olyan is vállalni fog, aki máskülönben nem tenné. Éppen kinek mire van kedve, mennyire fáradt, kik veszik körül, milyen élethelyzetben van, mennyire érzi magát kompetensnek stb.

          • “Milyen kutatások alapján?”
            Molekuláris antropológia, amely az evolúciós pszichológiát váltja, amit annyira elhasználtak már a hozzá nem értők, hogy kevéssé a megbízható empirizmus és logika helyett inkább molekuláris genetikát és modern pszichiátriát használnak, amivel objektivizálható, és nem félremagyarázható eredményekre jutnak…csiga lassan.

            “Szóval szerintem nagymértékben függ attól, hogy pl mire van szükség.”
            Ne keverd a szituatív viselkedést az egyén általános jellemével.
            Pl.: Eric Cartman megpróbál mindent és mindenkit direkt dominálni, de Kutuluval szemben ő is inkább indirekt domináns viselkedést választott:
            “…sejtessek, köntörfalazzak, manipuláljak stb….”
            Ez is domináns viselkedés, csak annak indirekt formája, maga a mögöttes motiváció nem változik: uralkodni a másikon.

            • Ok, de akkor még mindig ott van, hogy a jellem szerencsére egy változó valami.

              Meg oké nem ugyanaz a jellem, mint az adott körülményekhez alkalmazkodás, de amit írni akartam, hogy jobb esetben mindenkiben ott van mind a kettő. (Illetve három, mert remélhetőleg nem csak hierarchiákban tudunk gondolkozni. Sőt nem csak három mert az egész nagyon bonyolult és időben változik.)

              Szóval ebben nem hiszek, hogy genetikusan egyik vagy másik. szerep a meghatározó, Esetleg az egyik vagy másik jobban megy, de hogy mindez eleve el lenne rendelve…

              A sejtetést köntörfalazást manipulálást a lányoknak pont azért tanítják, hogy ne legyenek nyíltan asszertívak, hanem alárendelt helyzetből is el tudják (valamennyire) érni amit akarnak. És én pont ezért hányok tőle.

              És végül egy nem annyira tudományos érv a genetikailag meghatározott a dominánsság vitában: Hat éve BDSM-ezek és senkiről de tényleg senkiről nem mondanám azt, hogy csak domináns vagy csak szubmissziv. Sztem csak szerepek vannak. Ráadásul bonyolítja a dolgokat hogy az emberek között dinamikus rangsor van és nem statikus, ezért többnyire a statikusat tartani se tudják, hacsak nem kényszerítik őket fegyverrel.

              Ha fel akarunk rajzolni egy emberi kapcsolatrendszert akkor egy őrjöngve változó 3 dimenziós káoszt kapunk. Az emberek nem egyszerű lények.

              • “Ok, de akkor még mindig ott van, hogy a jellem szerencsére egy változó valami.”
                Már akinél, vannak “nyílt” és “zárt” személyiség típusok és persze a két véglet között megannyi átmenet.

                “Esetleg az egyik vagy másik jobban megy, de hogy mindez eleve el lenne rendelve…”
                Sokkal valószínűbb, hogy a szocializációra való reakció van meghatározva genetikailag, és e kettő később egy életre meghatározza a személyiséget.
                Vegyük újra a tündéri kis Ericet:
                Ő ugye a szubmisszív egyedülálló anya elkapatott kiskirályát alakítja a South Parkban, de attól, hogy valaki ilyen környezetben nő fel, nem jelenti azt, hogy így kell viselkednie.
                Én is hasonlóan anyát kaptam (mondjuk azzal a különbséggel, hogy nem élt ennyire “aktív” nemi életet), de a teljes kiszolgálás ellen serdülőkorban “vasalással lázadtam”. Ez már genetikai különbségekre visszavezethető.

                “…csak domináns vagy csak szubmissziv…”
                Fentebb is úgy írtam, hogy inkább…

                “…az emberek között dinamikus rangsor van és nem statikus, ezért többnyire a statikusat tartani se tudják, hacsak nem kényszerítik őket fegyverrel.”
                Férfiaknál inkább statikus, ezt jelzi a rangkórság, és igen egy jól tenyérbe illő szakóca oldotta fel ezeket a konfliktusokat többségében…vezérhími státuszból simán (élve) visszavonulni nagyon keveseknek adatott meg.

                • Oké, sztem te az eleve elrendeltetésben hiszel, amivel alapvetően két bajom van:
                  1. Nem túl jó életstratégia komolyan azt hinni, hogy nincs befolyásod a saját életedre.
                  2. Genetikával meg általában biológiával próbálod magyarázni, pedig az eleve elrendeltetésnek semmilyen tudományos alapja sincs.

                  A genetika mindig csak valószínűségeket ad meg, ezek alól nagyon kevés kivétel van és ott többnyire nem egy-egy génről beszélünk, hanem teljes kromoszómákról. Az emberi tulajdonságok nagy része egyszerre következik a natureből és a nurtureból. Te azt mondod hogy a nature meghatározza a nurture-re adott reakciókat, de ez nem igaz. Kihagysz egy fontos faktort az egyéni döntés szabadságát.
                  Például az én életemben rengeteg olyan döntéshelyzet volt, hogyha akkor máskor döntök, most teljesen más ember lennék, más értékrenddel más baráti körrel és igen más jellemvonássokkal.
                  Te se azért segítettél anyukádnak, mert ezt mondta a genetikád, hanem mert így döntöttél. Eric Cartmen pedig egy rajzfilmfigura egy karikatúra, a valódi emberek sokkal de sokkal összetettebbek és izgalmasabbak. Szerintem nincs unalmas ember, nincs nyílt és zárt jellem, mindenki alakítja a saját személyiségét. Olyan van, hogy valaki külső okokból évekre megtorpan, de olyan nincs hogy soha ne legyen jellemfejlődés. Hiszen a legtöbb könyv és film is erről szól, mármint a személyiség fejlődéséről.

                  • Nitta, szerintem erősen félreértettél, nem vagyok híve az eleve elrendeltetésnek.
                    Én csak azt mondom,hogy nem mindenkinek azonos a döntési szabadsága, a saját életével kapcsolatban.
                    Van aki olyan allélkombinációt örököl, vagy olyan betegsége van amitől a döntési szabadsága közelít a nullához. Persze lehet hatalmas szerencséje, és jóra fordíthatja vagy éppen rosszra az életét, és ez rajta múlik, nem külső kényszerítő erőkön.
                    Ennél jóval többen vannak, akik átlagos genetikai berendezkedéssel születnek, de olyan rossz helyre, ami előre meghatározza életüket, és csak különleges akaraterővel, vagy tehetséggel tudnának kitörni, de mivel átlagosak emiatt erre nincs lehetőségük.
                    Például egy mélyszegénységbe születő roma származású kislány, ha serdülőkorára csinossá fejlődik, sajnos nem a Tündérkeresztanya jön el hozzá, hanem egy strici…és innentől már neki sincs valódi szabadsága, mert még a családja is arra biztatja. De mondhatnám a Szíriából menekülőket is…
                    Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a valódi szabadság mindig is egy kisebbség privilégiuma volt, reméljük ez nem marad így.
                    Nekem eddigi életem 33 éve alatt 2 olyan helyzetem volt, ahol volt egyáltalán valódi döntési szabadságom, de az is nagyon behatárolt.

                    “Te se azért segítettél anyukádnak…”
                    Nem segítségnek vette, dührohamai voltak, sírt, toporzékolt, és az érzelmi zsarolás majdnem minden módszerét bevetette…

                    “Eric Cartmen pedig egy rajzfilmfigura egy karikatúra…”
                    Nézz jobban körbe a környezetesben! Ő egy archetípus, bár tény, hogy szélsőséges, de bőven találsz ilyeneket a társadalomban.

                    “Olyan van, hogy valaki külső okokból évekre megtorpan, de olyan nincs hogy soha ne legyen jellemfejlődés.”
                    Én csak azt mondom, hogy nagyon sok az ilyen külső ok, és emiatt a többségnek nincs reális lehetősége, se jellemfejlődésre, se valódi döntéseket hozni.

            • A molekuláris antropológia váltja az evopszichot? Hogyan? Messze nincs annyi ismeret a viselkedés genetikai alapjairól, hogy molekuláris alapon vizsgálni lehessen.

              • “Hogyan?”
                Leginkább lassan. Tény, hogy ez a tudományág nem gyerekcipőben van, hanem csak a kezünkben van egy pozitív terhességi teszt, de legalább lesz valami.
                De kisebb eredményei már vannak pl.:
                http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4000529/

                • JA, értem. Persze, én ezt viselkedésgenetikának ismertem ;) ez annak a humán változata, illetve az etológia és a pszichológia keveredik benne, míg az állatoknál általában a pszichológiát kihagyják belőle, bár egyre nyilvánvalóbb, hogy tévesen, van olyan, hogy állatpszichológia, nyilván nem a földigiliszta szintjén. Azt értettem félre, hogy azt hittem, az evopszicho módszerét úgy váltja fel, hogy magát a viselkedés változását (evolúcióját) követi molgen. módszerekkel. Hát ezt azért nehezen (leginkább sehogy se) emeltem be, hogy az ősemberek, emberelődök DNS-éből ilyen következtetéseket – akár terhességi teszt szinten – le merjenek vonni.

                  • “én ezt viselkedésgenetikának ismertem ;)”
                    Igazad van, ez még közelebb áll hozzá. Molekuláris antropológia akkor lesz belőle, ha több tucat, vagy több száz gén allélpolimorfizmusának populáción belüli megoszlását fogják vizsgálni, összevetve az egyedek egyéb tulajdonságaival(magasság, IQ, többségi, vagy kisebbségi, férfi-nő, társadalmi osztály) és így próbálnak reális ok-okozati képet alkotni az emberek viselkedéséről. Az evopszicho is a jelenkori társadalmat, vagy egyént próbálta vizsgálni logikus (sokszor inkább logikusnak tűnő) magyarázatokkal, de használótól függően 10-90% volt a használó által preferált szociális konstrukció, emiatt gyakorlatilag olyanná vált, mint a korai genetikából kialakult eugenika mozgalom, és az abból kifejlődő náci téveszme.

                    • blaci200 // november 21, 2015 - 12:25 //

                      Az a helyzet, hogy az evolúciós pszichológia még akár jó dolog is lenne, ha a tudományosságnak azt az alapvető szempontját figyelembe venné jellemzően (mert egyes művelői azért még figyelembe is veszik), hogy nem a mai állapotból kellene vissza”következtetni” a régire, hanem a régi állapotot magát kellene vizsgálni, ha ugyan lehetséges, és abból megnézni, hogy mennyire és hogyan magyarázható a mai viselkedés. De jellemzően inkább úgy működik, mintha pl. maga az evolúció nem a tollas dinókat próbálná a lehető legalaposabban megvizsgálni, és annak eredményeiből megállapítani, hogy honnan származnak a madarak, hanem azt mondaná, hogy lám a madarak a tollas dinókból származnak, tehát a tollas dinóknak valahogy kell kinézniük, mert a madarak ma ilyenek, amilyenek, és majd én megmondom, hogy miből fejlődtek ki.

        • “Szocializáció 3.
          Sajnos a lányok többsége még mindig kényszerítés (érzelmi zsarolás) miatt veszíti el szüzességét. Szerintem addig nem is alkalmas valaki ilyen kapcsolatra, amíg azt nem tudja egyenesen közölni a másikkal. (Legalábbis nekem eddig nem volt gyomrom olyan lánnyal/nővel csinálni, aki egy egyenes – de nem primitív – kérdésre nem tudott egyenes választ adni a szemembe nézve.) Jó lenne ha a fiúk/férfiak ezt meg tudnák várni, de erre senki nem tanítja őket.”

          Ez az a rész amivel egyet tudok érteni. Egyébként a lányok szocializációjához hozzátartozik, hogy bizonyos dolgokat nem mondhatnak ki nyíltan. Szerintem ez nem túl egészséges dolog és minél előbb olyan bizalommal teli légkört kell teremteni, amiben ezt le tudják vetkőzni.

          Nekem is azt tanították, hogy sok mindenről ne beszéljek nyíltan, helyette sejtessek, köntörfalazzak, manipuláljak stb., de rám ez nem hatott. Illetve félig hatott, jól hazudni nem tanultam meg, de rengeteg sok gátlásom lett miatta.
          Rettentő sok nehézségem származott abból, mikor nőként nyíltan és őszintén próbáltam kommunikálni. Eddig kétszer akptam meg azt, hogy valaki közölte, hogy azért szakít velem, mert nem vagyok elég titokzatos. :D
          Szerencsére a vőlegényem kifejezetten szereti, hogy nyíltan kimondom, amit gondolok.

          • Hú, ebben én is vastagon benne vagyok, igen. Direktben nem szakítottak velem ezért, de tudom, hogy ez volt az, ami miatt nem keltettem fel az érdeklődést kellő mértékben több esetben is, így esélyt sem kaptam.

            Mert a vadászat fontos, és az kelti fel az ösztönöket, tehát nem lehetsz direkt. És a titokzatosság tartja fent az érdeklődést a kritikus első fázisban, tehát nem mondhatsz ki mindent. Játszani kell, és ez nem mindig megy.

            Aztán szerencsére vannak, akikkel nem kell játszani. Na, még jó. :)

            Én azt tudom, hogy a játék bizonyos mértékig nem játszma, és kell. Érzem is, nekem is kell. Fontos, hogy mit mondunk ki, és mit nem. De az, ahogyan ebben a nők szocializálva vannak, már káros.

            • Jó, de hogyan legyen titokzatos az, akinek nincs végbél ekcémája? :)

            • Az én agyam teljesen elutasítja az indirekt kommunikáció, de ilyennek születni kell…
              Ráadásul undorodom is tőle, bármilyen játszmaszagú helyzetben vagy futok, vagy borítom a bilit, és ezzel bunkónak, vagy trollnak néznek.
              Mivel nekem mechanikusan/tudatosan kellett megtanulni arcról leolvasni érzelmeket (fárasztó), ezért már elég jól ki tudom szúrni azokat a nőket, akik hozzám hasonlóan jobban szeretik a direkt kommunikációt.
              A legmegdöbbentőbb számomra az, hogy van néhány hasonlóan szélsőséges, de pont fordított beállatottságú ember, aki annyira ráállt az indirekt/rejtjelezett kommunikációra, hogy gyakorlatilag nem értjük egymást.

      • “emberi szellem nagy fináléjában ”
        System error!
        Ezt bontsd ki!

        • Nem ismered ezek szerint azt a spirituális alapvetést, hogy a földi megtapasztalások szükségszerűségének végéhez közelít az emberi faj, sokan most utoljára vannak itt, ezért minden felgyorsult: a sötétség és a fény, a rossz és a jó küzdelme, és az ember több embertárssal kerül kapcsolatba egy élet során, hogy letudjon minél több adósságot, megéljen minél több megélnivalót. Aztán ne legyen itt dóga többet legközelebb.

  3. Van, amikor már csak későn ismeri fel az ember, hiszen korábbi tapasztalata nem volt és vak hittel megy bele egy ilyenbe, hogy átbaszták. Sőt szerintem olyan is van, amikor a másik fél is későn veszi észre, hogy átbaszta az illetőt, mert saját magának is hazudott.

    Én azokat a nőket nem tudom megérteni, akik sorozatosan mennek bele olyan viszonyokba, ahol ők csak másodikok, mert van egy barátnő, egy feleség, vagy akár több is és tudnak róla!
    Mert más az, amikor később derül ki, de akik eleve így mennek bele, azoknak milyen agyongyötört lelkük lehet, hogy egy ilyen kicsi szeretetmorzsának tűnő valamiért is képesek újra és újra átélni azt, hogy igazából nem ők kellenek.

    • Rettenetesen szomorú, igen. Hol van az önbecsülés, a magunkba és másokba vetett hit akkor, amikor ezekért a morzsákért sorba áll az ember, és éveken át, újra és újra szenved. És persze a feleségek, főcsajok is: egy idő után már tudniuk kell, hogy nem egyedül vannak, és mégis ragaszkodnak akkor is, amikor fizikai kötöttség nincs, ami miatt nem sétálhatnának ki.

      Valahogy veszélyes az, ahogy erre a fajta passzív, befogadó, önfeláldozó, háttérbe vonuló, elfogadó, türelmes szeretetre nevelnek bennünket, de kevés szó esik arról, hogy mibe nem kéne belemenni, meddig szabad tűrni, méghozzá MAGUNK MIATT. Mert a házasságig tartó szüzesség nem a férfi tulajdonviszonyáról és patriarchális előjogáról kellene, hogy szóljon, hanem arról, hogy a hasonló nemi betegségek nem csak a testre, a lélekre is veszélyesek, és fel kell készülni a védekezésre, ha már. (És hogy persze az említett holtig tartó keresztyény frigyben is csalnak meg embereket sajnos, tehát garancia semmire sincs.)

      És hát… nem a poligámia a baj, hanem a hazugság. És a felelősség nem vállalása. Mert egyszer és mindenkorra felelősek lettünk azért, amit megszelídítettünk.

      • Pontosan erről van szó, hogy tartsa már magát az ember annyira, hogy neki is tökéletesen jó legyen az a helyzet, ne megalkuvás, megfelelés legyen a pasinak vagy a külvilágnak, és ne legyen már selejtes a meghatározása annak, aki nincs éppen párban. Amikor már magyarázkodni kell, hogy “szeret, de…” akkor már baj van. Egy kapcsolatban nincs de, hogy elhagy, ha nem fekszem le vele, meg hasonló baromságok. Hiába akar olyannak, amilyen nem vagyok, mert ha olyan lennék, ő már rég repült volna.
        Önbecsülés, önbecsülés, ez kellene a csajoknak. Persze van, aki már a ló másik oldalán van, de ők vannak kevesebben.
        Ja, nekem is évekbe telt, mire rájöttem, hogy de szar nekem, hát hiába teperek, megcsinálok mindent, de mégis félresiklanak a dolgok, akkor mi a francért szenvedek mindig? Hát mert feladtam az önbecsülésemet, olyan dolgokat csináltam, amit nem akartam és lábtörlő lettem. Egyszer. Jó lecke volt.

    • Konkrétabban mit nem tudsz rajtuk megérteni?

      • Azt, hogy amikor már felismerem, hogy ez nekem NEM JÓ és nem lesz jobb, akkor miért mennek bele újra és újra és újra egy ilyen szituba?
        Ha a lelki szerető státusz létezik, akkor én voltam ilyen helyzetben (kilométerek választottak el minket egymástól, de valamiért velem akart összeköltözni az illető és nem a barátnőjével és amikor közöltem, hogy te nem vagy normális, akkor nem értette miért) és soha többet nem akarok ilyenbe kerülni. Ha ne adj isten kerülnék és későn venném észre, akármennyire is fájna, de kilépnél belőle és soha többet nem akarnék beszélni a másikkal.
        Ezt nem értem, hogyha már volt valaki ilyen helyzetben és felismeri, hogy már megint belekerült, akkor miért nem lép ki belőle?

        • Több okból. Egyrészt azért, mert nem ismeri fel. A bántalmazók ügyesek, elhitetik, hogy a bántalmazott tehet mindenről. Jellemzően önbizalom-hiányosak, neveltetésüknél fogva. Ha el is hiszik, hogy nem jó az ilyen kapcsolat, nem tudják, milyen a normális. Tudod, mint amikor valaki azt mondja: én nem leszek olyan szülő, mint az anyám, apám. Csak nincs képe arról, hogy akkor milyen legyen – tehát pont olyan lesz. Nem könnyű egy vágányról lelépni. És hát a nárcik ügyesek, nem azonnal derül ki, hogy hazudik. Miért nem lép ki? Mert érzelmileg fogva van addigra, mire rájön. És mert alighanem +/- társfüggő is: fél az egyedülléttől, a bizonytalantól. A biztos rossz is jobb egy önbizalom-hiányos embernek.

          • Hát az a fő probléma, amikor hiába van egy tudatosság arról, hogy a másik szarul bánik veled,
            de nincs élményed arról, hogy milyen a “normális”, és nincs ilyen példa előtted, amiből meríteni tudnál. És akkor az egy sebezhető állapot, ami áldozati szerepig is repíthet. Ha mindenki egészséges családból jönne, feleennyi se volna a bántalmazottak, kihasználtak száma.

            Aztán a legtöbbször nem ennyire explicit az a “rosszul bánik” se. Mert hazudik a másik, vagy elhallgat dolgokat. Mert ígérget (pl. azt, hogy elválik, vagy azt, hogy csak a gyerekek/anyagiak miatt marad). Kismillió dolog, tényleg. Szóval az illetőben nem tudatosodik az egész, csak akkor, amikor már érzelmileg és anyagilag is túl sokat invesztált a történetbe. És akkor persze nem lehetetlen, de nehezebb kilépni.

        • Szerintem ez inkább olyan, mint a verebeknél ínség idején: mindenki figyeli a másikat, hogy talált-e valamit, és ha valaki talál ennivalót, a többiek azonnal követik.
          “Jó pasiból” mindig hiány van úgyhogy én nem csodálkoznék azon, ha lenne emberben is olyan biológiai program, amely azon az elven működne, hogyha valakinek már megfelelt, akkor nem lehet rossz. A probléma szerintem abban van, hogy a mindenkire rákényszerítik a monogámiát, és ez egy kisebbséget hazugságra, féltékenykedésre és pózolásra kényszerít.

          A másik persze az, hogy ha valakinek megfelelt, akkor el lehet tőle marni…

          • Szerintem ez meg olyan, mint a cipő: ami nekem jó, nem biztos, hogy jó a másiknak is. Vannak, akiknek azonos méretű a lábuk, de egyszerre akkor se lehet ugyanaz a cipő rajtuk.

          • Volt, hogy én is úgy gondolkodtam, hogy ők ketten milyen harmonikusan megvannak, akkor nekem is jó lesz, ha csatlakozom hozzájuk. És ez alapvetően nem lenne rossz stratégia, csak ahogy Eszter is írta különbözőek vagyunk , a másik meg az, hogy más dolog a látszat és más dolog a valóság. Volt, hogy kiderült, hogy ez a harmónia csak egy külső máz volt.

    • Én bevallom hogy volt egy nagyjából másfél éves korszakom amikor szerettem második vagy akár sokadik lenni, mert nem álltam készen még egy komoly kapcsolatra. De nekem fontos volt, hogy mindenki benne legyen. Szóval tudott rólam a srác barátnője is, jóban voltunk és mondta, hogy ez így egy bizonyos mértékig ok. Máskor meg hármasban voltunk. Később mikor készen álltam rá, akkor meg kerestem komoly kapcsolatot.
      Igazából abszolút nem volt ez rossz korszak, pont erre volt szükségem és sokat tanultam belőle.

      • A poligámiával nincs gond, a hazugsággal van. Én monogám vagyok, de sosem mondanám, hogy a poligámia rossz. Kell egy alapvető tisztelet az ember felé, akivel vagyok, és ebben benne van az is, hogy nem sodrom veszélybe a testi és lelki SZTB-k szintjén (a második meg sokadik helyezett meg sosem felebaráti szeretetből van beavatva, hanem azért, hogy tudja, hol a helye). Szóval, a tiszta játszma a kulcs.

        • Egyetértek. :)

          (De a poligámia az a többnejűség, férjűség, ha jól tudom. Ez a poliamoria.)

          • Asszem, a poligámia maga az intézményesített forma, a poliamória meg maga a szerelmi társulás. Én azért nem az amóriát használtam, mert nem minden ilyen társulás szerelmi alapú, hanem van, amikor a szex a meghatározó. De tény, hogy ettől még nem lesznek házasok. :) Szóval, maradjunk annyiban, hogy poli, na, az a biztos.

        • Egyébként ebbe még nem is gondoltam bele, hogy nem jófejségből van beavatva… Néha nagyon naiv tudok lenni, eddig úgy gondoltam, hogy a szeretőnek mégiscsak jobb , mint a feleségnek,mert ő legalább tudja, hogy mi a helyzet.

          • Hát azért, hogy ne okozzon galibát (diszkrét legyen) és logisztikailag könnyebb legyen az egész (alkalmazkodjon, és ne követelőzzön pl. a karácsony miatt). Szóval, mezei praktikum. De tény, hogy legalább tudja, mi a helyzet, vagyis eldöntheti, belefér-e. :)

      • Én lánytestvérekkel randiztam párszor (tisztességesen, mindig megbeszélve a másikkal, és egyensúlyozva), de a vége az lett, hogy az egyik szétütött a másik fején egy fagylaltos kelyhet.

        Szerintem az, hogy meg tudod-e osztani az érzéseidet 2 vagy több ember között, vagy el tudod-e viselni egy másik emberrel az osztozást, szintén bizonyos (eddig ismeretlen) allélok polimorfizmusa és szocializáció összesített hatása.

  4. tök jó, nagyon fontos. köszi a fordítást is! egy apró korrekció: a dental dam-et nyalófóliának szokták használni. persze így nem könnyű átrakni műfordításba (valami ilyesmit lehetne: “Ám azt hiszem, nem orális védelemre volt igazán szükségem, hanem mentális védelemre”)

  5. Nem nagyon emlékszem, hogy lett volna szó a szex lelki oldaláról kamaszkoromban. Illetve anyukám persze elmondta, hogy csak azzal szexeljek, akibe szerelmes vagyok, amit többnyire nem tartottam be, mégse ebből lett bajom. A tinimagazinok meg elmondták, hogy ez kb kötelező és milyen pózokban, milyen helyszíneken hajthatjuk végre.
    Amiről például nem volt szó sosem, se szülőktől, se felvilágosító könyvekből az iskolában meg mégannyira sem az a beleegyezés fontossága. Pedig ez lenne a biztonságos szex és a biztonságos párkapcsolat alappillére. Ezen felül beszélhettek volna nekünk arról hogy ha van koton és beegyezés akkor is sérülhetünk lelkileg, de igazából eddig a szintig se jutottunk el.

    Senki se mondta se nekem se a kortársaim többségének, hogy attól hogy egyszer igent mondunk még nem kell valakivel utána mindig lefeküdnünk. Senki se mondta, hogy a nők értékét nem az adja, hogy szétteszik e a lábukat, sőt az ellenkezőjét mondták. Felvilágosult környezetben nőttem fel, szóval a mos, főz takarít, csinosan néz ki, szétteszi a lábát ha kérik elvárásrendszerből annyi maradt meg, hogy megcsinálja a házimunka oroszlánrészét és készségesen szexel ha a másiknak kedve szottyan rá.
    Nekem huszonéves korom nagy felfedezése volt, hogy nem kötelező rendelkezésre állnom. És ez így nagyon szomorú, mert még mindig huszonéves vagyok és a kortársaim egy jelentős része ezt nem tudja, ráadásul itt fővárosi, értelmiségi fiatalokról beszélünk, szóval azokról, akik jobban hozzá férnek az információkhoz.
    Senki se beszélt nekünk arról, hogy nem mindenki heteroszexuális. (Mondjuk speciel erre mindenki rájött magától.) Senki se mondta, hogy nem kötelező gyereket vállalni ha nem akarunk, sőt hogy egyedül is egészek vagyunk.

  6. Lelki óvszert a nemi úton terjedő lelki betegségek ellen…

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Ingyenes a buli a nőknek: pozitív diszkrimináció vagy káros sztereotípiák? – Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: