Aktuális

Nem egyszerűsíthetjük a végletekig a terror-kérdést

“Nem akarom, hogy ide bárki is bejöjjön, hogy bármilyen kockázat is legyen” – mondta egy ijedt negyvenes nő a 7-es buszon, néhány órával a párizsi terrortragédia után. Ezzel szépen sommázta az ország – sőt, talán Európa – legnagyobb részének jogos félelmeit: ha sokan jönnek, ellenőrizetlenül és számolatlanul, potenciális nőhet a terrorveszély is.

A terroristát nem az őrület foka különbözteti meg a sima mészárostól, hanem az, hogy egyéni ürügyek helyett ideológiai okok mentén pusztít és gyilkol. A kétségkívül iszlám teológiai alapvetésekre épülő, de azt a felismerhetetlenségig kiforgató és átalakító iszlám radikalizmus a kapitalizmus – és úgy általában véve: az élet – vesztesei számára a lázadás legextrémebb foka, de primitív és veszélyes egyszerűsítés volna azt hinni, hogy
a, az ISIS legelkötelezettebb katonái kizárólag közel-keleti (származású) muszlimok,
b, minden közel-keleti (származású) muszlim potenciális terrorista.
Ez a gondolkozásmód nem csak a humánum, hanem a logika szempontjából is totális zsákutca.

Ez az egész nem ilyen egyszerű. Vagyis hogy ha nem jönnek, legalábbis nem engedik be őket, nincs terrorveszély. Azok az idők már elmúltak. Részben azért, mert az Aszad-diktatúra alatt az ISIS brutális módon megerősödött, és egy sor fiókszervezet csatlakozott hozzá, miközben a globális felmelegedéssel járó fokozott erőforráshiány több és több embert sodort a végső kétségbeesés szélére. Ők a kapitalizmus vesztesei, akik közül a terroristák színe-java ezekben a régiókban kikerül. Az ilyen ember, ha kezében a terrorszervezettől szerzett pénz és a paripa, bejuthat diákként és turistaként is Európa szívébe, nem kell hozzá menekültnek álcáznia magát. Be fogják engedni, hiszen nincs a homlokára írva, hogy “dzsihádista vagyok, robbantani készülök”.

Aztán a terrorista megszülethet itt, közöttünk is, még csak nem is kell közel-keleti származásúnak vagy muszlim család gyermekének lennie. A Huffington Post remek riportot közölt azokról a fehér, keresztény gyökerű, rendezett családi háttérből érkező fiatalokról, akik tömegével csatlakoznak az ISIS-hez (az Index összefoglalója magyarul, itt). Erről ír az Anna Erelle néven futó francia újságíró is, aki fehér, ex-keresztény francia tinilány bőrébe bújva szopatott meg egy Szíriában székelő sztárterroristát, az ISIS egyik kulcsfiguráját. Sok ezer hasonló fiatal dől be a radikális hősmítosz és közösségi élmény illúziójának, és a módszeres agymosás után ők maguk is hamar bármire készek lesznek a világmegváltás és halhatatlanság reményében. Mit reményében? Biztos tudatában.

Mi akkor a megoldás, hogyan vehetjük fel a harcot a terror ellen? Ez nagyon nehéz. Az ISIS-felszámolása katonai eszközökkel? Ez jelenleg csak az Aszad-diktatúra támogatásával lehetséges (lásd Putyin útját), ami magát a terrorizmust is indirekt módon facilitálta, és hosszútávú, egészséges megoldást aligha jelenthet. A határok teljes, kompromisszummentes lezárása minden idegen előtt? De hiszen így azokat is kizárjuk, akik épp a terror elől menekülnek (és akik az ISIS lebombázása esetén civil áldozatok lehetnek). Akiknek minden napjuk gyásznap, nem csak november tizenharmadika.

A nemzetközi szintű pénzügyi forrás és utánpótlás felkutatása és kiiktatása titkosszolgálati módszerekkel? Ez rengeteg idő és pénz, addig még sok borzalom történhet, és hát tudjuk: a párizsi események egyik főkolomposa 2010 óta veszélyes, radikális szervezetekkel szimpatizáló elemként volt számon tartva Franciaországban. A közel-keleti válság helyben történő kezelése a terrorveszély elől a szomszédos országokba menekülők anyagi támogatásával, hogy ne kelljen ide jönniük? Ehhez globális, határokon átívelő összefogásra és erős konszenzusra van szükség. Azoknak a tájékoztatása, ellenőrzése és szigorú lekövetése, akik mégis elhagyni kényszerülnek a régiót, ahol születtek? Ennek nem csak a gyakorlati, de az elméleti, emberjogi kerete is heves vitákat generál.

És még van annyi minden más, ami felmerül. A brutális gazdasági és ezáltal életminőségbeli  szakadékokat okozó egyenlőtlenségek tudatos felszámolása? Egy teljes paradigmaváltás, amely a részben a tudatos kizsákmányolásból, részben a felelőtlen erőforrás-kezelésből származó globális természeti katasztrófákat okozó problémákat kiszorítja? Mindez most szinte utópiának tűnik, pedig ezek nélkül aligha történhet változás hosszútávon, még ha a tényeket nem ismerő laikus legyint is a tragédiák tükrében ezeknek a megfontolásoknak a hallatán.

Nem csak Európa, az egész világ súlyos döntések előtt áll, hogy az elkövetkezendő években ne a rettegés, hanem a tudatosság, és ne a demagógia, hanem a kompetencia legyen a meghatározó irány…

 

Advertisements
Eszter névjegye (832 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

12 hozzászólás Nem egyszerűsíthetjük a végletekig a terror-kérdést bejegyzéshez

  1. Egyre inkább az az érzésem ezzel az ISIS-sel, mint Salamon király kincsével. Mindenki csak beszél róla, de senki sem tudja hol van, létezik-e. Egyébként remek higgadt cikk.

  2. Eszter: „Mindez most szinte utópiának tűnik, pedig ezek nélkül aligha történhet változás…”
    Aligha történhet változás…
    Mert „kik hoznák el”?
    (Majd „mi”?)
    Persze, „a remény hal meg utoljára”… nehéz vitatni, hogy már erősen haldoklik… de ez sem igaz, mert most, ebben a pillanatban is meghal(t) – százakkal-ezrekkel –, mert minden áldozat egyben reménytetem is.

  3. Nem tudom levetni a bőröm, de még a szakmámat sem – én a jog oldaláról közelítem a kérdést. A kételyeim, félelmeim abbéliek, hogy vajon fenntartható-e Európa liberális, elfogadó jogrendje, elvei az emberi jogok jelenlegi igen erős körülbástyázása a terrorizmusra, egy esetleges jövőre tekintettel.

    Számos film boncolgatta már a kérdést: elfogadható-e terroristák, terrorizmussal alaposan gyanúsítható személyek kínzása? Amire persze könnyen rávágjuk, hogy nem. De azt látni kell, hogy a terrorizmus elleni harc nem lovagi torna. Itt nincs hadijog, egyezmények, csak egy gátlástalan, kegyetlen és nehezen megfogható fantom, aki könnyedén ölhet meg százakat. Vajon egy terrorista megkínzása túl nagy ár lett volna, ha elkerülhető Párizs péntek 13-ja?

    Miképpen, hogyan korlátozhatjuk az emberi jogokat (mert ne legyenek illúzióink, minden hangzatos nyilatkozat ellenére ezt nem fogjuk megúszni), hogy az kontrollálható, kivitelezhető legyen?

    Visszatérhetnek-e kihalt, vagy rég nem alkalmazott jogintézmények? Gondolok itt olyanra, hogy jogállamok ma már nemigen alkalmazzák az állampolgárságtól megfosztás intézményét, de vajon az új kihívások nem fogják ezt sajátos esetekben felülírni? Mi lesz az adatvédelemmel? Mennyiben alkalmazhatók olyan egyezmények, amelyek 50-60 évesek, alkalmazásuk kiforrása más időszakban történt meg? (pl. Genfi Konvenció)

    Nekem nincsenek illúzióim, ezt nem spórolhatja meg Európa, itt is születni fog egy Patriot Act.

    • Ez a kérdés, kérdéssorozat Breivik kapcsán is ott volt. Hogy tudniillik egy terrorista, aki kinyírt x embert ideológiai okok miatt hobbiból, aztán kapott 25 évet egy norvég luxusbörtönben, ahol most készül a diplomamunkája megvédésére, és történelmet meg politológiát hallgat, hobbijai vannak, levelezik, egyszóval boldogan élhet.

      Nem tudom, mi a helyes válasz a kérdésre. Hogy vitathatatlan, kétségtelen terrorizmusvád esetén bevezethető-e pl. a halálbüntetés. Akkor és csak akkor. Vagyis, ha kinyírod a házastársadat és két gyerekedet, mert megcsalt és te ettől bekattantál, akkor nem. De ha kinyírsz ugyanennyi embert, mert nem hithű muszlimok/keresztények, nem fajtiszta fehérek és nemzeti oldaliak, akkor igen.

      Ki dönti el, mi az erkölcsi, etikai, jogi keret, hol vannak a határok? Van ennek visszatartó ereje, amikor az eche terrorista számára az emberi életnél – a saját és szerettei életénél – fontosabb az ideológia? És hát a rendőri akciók során a terroristákat úgyis lelövik.

      És a kínzás? Ugyanez a baj. Ha terroristákat lehet, gyilkos bántalmazókat miért nem lehet? És az egyszeri gyűlöletbűncselekmény, ha megveri, megöli, mert buzi/transznemű/fekete stb.? És mi van a koncepciós perekkel, ha valójában nem is….?

      Sok a kérdés. nem tudok állást foglalni, és akkor még a szellemi, spirituális okokat nem is vizsgáltuk. De egy dolog biztos: a terrorizmus célja, hogy a “haram” nyugat korlátozza önként önmagát, természetesen működik, mert aligha van más út, ahogy te is írod.

  4. “Vajon egy terrorista megkínzása túl nagy ár lett volna, ha elkerülhető Párizs péntek 13-ja?”

    Mintha lenne egy olyan erkölcsi vagy jogelv, hogy:
    Inkább legyen szabadlábon 1000 bűnös, minthogy 1 ártatlant bebörtönözzünk!

    Az ISIS kialakulásában döntő szerepe volt azoknak a vád nélkül Guantanamoban megkínzott, és megerőszakolt több ezer fogolynak, akiknek, bár eleve volt hajlamuk a radikalizmusra, de az őket ért sokk hatására váltak elmebeteg terroristákká, miután szabadon engedték őket, mivel nem tudtak semmit rájuk bizonyítani.
    Ki is kezdte a terrort?

    Másrészről kínzással érdemi információt nyerni nem lehet. Ami segíthet az hazugságvizsgálók egyre fejlettebb verziói (egy kis igazságszérum ráhatással, de szigorú orvosi felügyelet, és kizárólag bírósági engedéllyel) + euklideszi logika (rossz kérdésfeltevés mellett tökmindegy milyen gépet használsz.)

    “Miképpen, hogyan korlátozhatjuk az emberi jogokat…”
    Ebben részben igazad lehet. Annak szerintem is vége, hogy a biometriai azonosítás tiltott legyen (már meg is szűnt), és annak is vége, hogy ne tudják merre vagyunk, vagy megyünk, mert a “nagytestvér” figyel. A gond ezeknek a szabályozatlansága. Nem hiszem, hogy az jó lenne, ha bármilyen hivatal bármelyik embere előzetes bírói felhatalmazás nélkül kutakodhatna bárki személyes adatában. Ezt a szabályozást meg kell oldani, és fent kell tartani, különben bárkiért eljöhet a “fekete autó”.

    “…ma már nemigen alkalmazzák az állampolgárságtól megfosztás intézményét…”
    De már újra: Franciaországban – ha jól emlékszem – augusztustól, Belgiumban tegnaptól él ez a jogintézmény, és ebben én nem látok kivetni valót.

    • Nagyon keveset beszélünk a terrorizmus okairól, mert nehéz ezt úgy kihozni, hogy ne tűnjön felmentésnek. Pedig nem felmentés, csak tény, hogy ezeket az országokat zömében gyarmatosították, kizsákmányolták, kifosztották, elnyomták, jogaikat lábbal tiporták, megosztották, miközben a globális víz- és élelemhiány, az aszály sok helyen polgárháborús helyzetet idézett elő, aztán ott van Palesztina máig rendezetlen ügye is, rendezetlen kisebbségi problémákkal napi szinten. Mindez nem a terrorizmus legitimizálása, csak tény: nem lehet úgy a terrorizmusról beszélni, hogy mindezt nem érintjük előbb-utóbb.

      Az állampolgárságtól megfosztás intézményével kapcsolatban nemtom, mi az új európai jogállás, de mikor januárban volt az LMP-s javaslat a témában (hogy t.i. visszavonható volna az állampolgárság a terrorizmus támogatására való uszítás ill. aktív részvétel esetén), az azért eléggé kiverte a biztosítékot baloldalon. Micsoda nácizás ment akkor is… holott ugye a bevándorló az állampolgárságot kérésre kapja, tehát legyen elvehető, míg aki ide születik és más állampolgársága nincsen, azt ezzel a módszerrel büntetni nem lehet a jelenlegi jogszabályok szerint, thus the differentiation, nem az idegengyűlölet okán.

      • Őszinte leszek: unom a gonosz gyarmatosítókra hivatkozást. Ezek a népek jó ideje felszabadultak, de a többségük látványosan nem tud mit kezdeni a “szabadsággal”. Despoták, diktátorok, hadurak, középkori jog- és államszemlélet – miközben sok esetben gazdag ásványkincsek, más források birtokában vannak (persze gyakran nagyon szegények).

        Az ezerszer átkozott nyugat meg azért minden visszaélés, önző érdek mellett nem kevés segélyt pumpált már ezekbe az államokba, közvetít, próbál rendezni. Jól-rosszul. De az is baj. Mert akkor jön a nóta, hogy “a rohadt Amerika beavatkozik, mér avatkozik be, hát az olajér’!”. (Az Egyesült Államok történelme során eddig mindig ki tudta elégíteni az olajszükségletét békés úton.)

        Akkor el kellene döntenünk: hagyjuk ezeket az országokat a francba, nem foglalkozunk az éhinséggel, polgárháborúkkal, a nők megcsonkításával, nincsenek menekültek, azt engedünk be, akit jónak látunk és ha nagyon ugrálnak, megbombázzuk őket. Avagy így vagy úgy beavatkozunk (segély, befektetés, haderő), ami nyilván érdekalapú (is). De akkor meg ezt is el kellene fogadni.

        A terroristáknak meg mindegy, a gyarmatosítás számukra csak annyira érvényes érv, mint a Korán. Valamire kell hivatkozni.

      • “Az állampolgárságtól megfosztás…”
        A briteknél is ez van, egyébként a nemzetközi jog ismeri a “hontalanság” fogalmát is, úgyhogy lesz még fejlemény az ügyben.
        Az , hogy az LMP-t nácizza a ballib oldal, abban nincs semmi meglepő…

        A globális klímaváltozás és a gyarmati múlt miatti elégedetlenséget még kiegészíti a segélyek 90%-át korrupciósan lenyúló (és persze valamennyit visszajuttató) diktátorok ügye is, amelyek miatt a társadalmak megrekedtek a fejlődésben. Kár, hogy Magyarország és egész Kelet-Európa is ebbe a csapdába esett. Ha az uniós pénzek nem lennének (persze jó, hogy vannak) mind az MSZP mind a FIDESZ hibás gazdaságpolitikájára előbb fény derülne/-t volna, és gyorsabb lenne a társadalmi fejlődés.

    • Én éppen azon töprengek, hogy ezek az körülmények felülírhatnak-e régi, bevett jogelveket. (Inkább 1000 bűnös legyen szabadon…)

      Egyelőre nem látjuk, a terrorizmus hova “fejlődik”. Az államnak alapvető kötelessége megvédeni az állampolgárait. A terroristák nem jogállami eszközökkel játszanak.

      Nem egyszerű.

      • Hivatkozási alapként es felmenteskent tényleg nem mukodik, de tenynek attol meg teny. Minden mindennel összefügg.

      • “Én éppen azon töprengek, hogy ezek az körülmények felülírhatnak-e régi, bevett jogelveket.”
        Bizonyos jogelveket igen, másokat nem.
        Ha a biztonsághoz az kell, hogy mindenkit megfigyeljenek, hajrá!
        Én még a pornót is vállalom amit nézek.
        Az más ügy, ha évekre bezárnak, kínoznak, megerőszakolnak és megaláznak vádemelés, vagy bírói ítélet nélkül valami ködös bizonyíték alapján, ami már rég eltűnt a bűnügyi raktárakból, és 100 másik szól ellene.
        Mert ebben az esetben bármelyikünk lehet áldozat, mert nem tetszik a bőrszíned, a vallásod, vagy csak fejed, vagy valakivel nem akartál dugni, pedig ő olyan pozícióban van (valami huszadrangú titkár vagy titkárnő a megfelelő helyen…), vagy csak megtetszett valakinek a házad, vagy a nyaralód…

  5. Bárcsak egyre többen döntenének a tudatosság mellett. Nagy jó, letisztult post és egyetértek a mondanivalójával.

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. 2015 forró témái – szerintem | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: