5 kihívás, amellyel a spirituális közösség szembe kell, hogy nézzen a 21. században
A szellemi, természetfeletti erőkkel foglalkozó világnézeti formákat nehéz egy kalap alá venni, hiszen ott vannak a nagy világvallások különféle irányzatai, a szintén ezerfelé ágazó neopogányság, valamint az, amit röviden csak New Age-nek hívunk. Egy dolog közös bennük: az elmúlt jó néhány emberöltő során ezeknek a túlnyomó többségére – eltekintve néhány kisebb, törzsi csoporttól – erősen hatott a világra nehezedő patriarchális, sőt feudális rendszer, így a kezdetben mégoly tiszta is források számos sárdarabkával szennyeződtek, ami máig kihat a gondolkozásmódunkra. Íme, öt kihívás, amire a 21. század új emberének van lehetősége harmonikus megoldást találnia.
1. A női-férfi egyenjogúság megteremtése a gyakorlatban
A Spirituális szexizmus című posztomban részletesen beszélek arról, miért nem fér össze a spiritualitás eszméjével az egyik nem a másik fölé emelése. Noha az elmúlt száz évben rengeteg pozitív változás történt a jogok szintjén, a lehetőségek kiterjesztése még máig várat magára. Hiába szavazhatnak a nők, ha az előítéletek és az otthoni munkamegosztás egyenlőtlensége miatt kisebb létszámban vesznek részt a közügyek alakításában, és hiába vállalhatnak – elviekben – bármilyen munkát, ha egyelőre átlagosan 15-18 százalékkal kevesebb bért visznek haza, mint a férfiak. És akkor még a fejlődő országok ennél jóval súlyosabb problémáiról nem is beszéltünk: az ENSZ becslései szerint legalább 200 millió lány hiányzik a világból, akiknek csak azért kellett meghalniuk, mert nem fiúnak születtek, míg nők milliót csonkítják meg kislányként és adják el rabszolgának.
A nyers fizikai erő győzelme, a pillanatnyi hatalmi érdekek negédes ideológiai keretbe oltott megvalósulása hosszútávon káros: ezt jól mutatja az is, hogy a világ, ahogy eddig ismertük, válságban van, szükségszerűvé vált tehát a változás. Azért, hogy a két nem közötti egyenlőség ne csak papíron, hanem a gyakorlatban is megvalósuljon, és a föld szerencsésebb részei mellett a bolygó valamennyi lakója számára realitás legyen, a férfiaknak és a nőknek közösen kell tenniük. Mindkettejük érdeke ez, hiszen a harmónia, a kiegyensúlyozott állapot, az egész-ség csak így jöhet létre, a női és férfi princípiumok csak így működhetnek egységben, a teremtés női és férfi arcának lenyomataként.
2. A dogmatikus nemi szerepek helyett a szabad, egyéni nemiség megélése
A nőiesség, a férfiasság megélése érték, de a társadalom ezt hosszú időn keresztül dogmák közé szorította. Aligha van köztünk olyan, aki ne találkozna nőként ma is napi szinten a következő korlátozó sztereotípiák valamelyikével:
- a nő halkan és keveset beszéljen, soha ne káromkodjon,
- a kislányok szorgalmasak, a kisfiúk okosak,
- döntsd el, hogy “igazad legyen” vagy szeressenek,
- légy te a biztos háttér, amiért áldozd fel az önmegvalósításod,
- a természettudományos és technikai területekhez kötődő tehetség és a humor férfidolog,
- a nő rosszul vezet, nem tud parkolni,
- a promiszkuitásban élő férfi casanova, a nő kurva,
- egy jó asszony mindent megbocsát,
- a férfi a teremtés koronája,
- a nő a gyengébbik, de szebbik nem…
…és még napestig sorolhatnánk a magokat, amelyek még azelőtt elvetünk egy kislányban, hogy egyáltalán öntudatára ébredne.
Ezek a fajta korlátozó programok a nők milliót zárják egy dogmatikus világba, ahol folyamatosan szorong amiatt, hogy nem eléggé nő, nem igazi nő, nem felel meg az elvárt szerepeknek, miközben megakadályozzák azt, hogy mindenki a maga, egyéni szintjén teljesedjen ki a saját, személyes minőségében, az ösztöneire, intuícióira és szükségleteire hallgatva. Vagyis: a saját, valódi természetét élhesse meg anélkül, hogy a társadalom ezt szankcionálná, vagyis ítélkező tekintetekkel és állandó elutasítással kellene szembenéznie.
Ugyanígy természetesen a férfiak is korlátozó programok között nőnek fel:
- ez katonadolog, a kisfiúnak meg se kottyan a fájdalom,
- a férfi kemény és erős, soha nem sír,
- a méret a lényeg,
- a férfi dolga, hogy erején felül eltartsa családját, bármi is történjék,
- muszáj mindig mindenben kezdeményezőnek, proaktívnak lenni,
- aki nem ért a műszaki, technikai dolgokhoz, nem is igazi férfi,
- illik ezermesternek lenni, de minimum zseniális problémamegoldónak…
…hadd ne soroljuk. Jól látszik, hogy ez a fajta korlátozás alaposan bezárja a férfiasság megélését is egy meglehetősen szűk dobozkába.
Mindez azt mutatja, hogy a test-lélek-szellem hármasságát jól ismerő 21. századi ember feladata, hogy a dogmáknak búcsút intve a korlátokat szétszakítsa, és szabadon élhesse meg a benne élő nőt, férfit, és annak sajátos mixtúráját, vagyis szelleme valódi természetét.
3. A nemi identitás és a szexuális orientáció diverzitásának elfogadása
Azt, hogy az identitás és az orientáció sajátosságait miért fontos elfogadni, egyszerű humánus és praktikus szempontok alapján is mérlegelhetnénk: a humánus szempont az, hogy minden ember egyenlő kell, hogy legyen, és senki emberi méltósága nem korlátozható a jogok és lehetőségek szintjén pusztán azért, mert a többségi társadalomtól eltérő identitással vagy orientációval rendelkezik. A praktikus szempontok is hasonlóan átláthatóak: ha az asztalhoz, ahol most a fehér, felső-középosztálybeli, ép, heteró, keresztény férfi ülhet a legnagyobb létszámban, más is odaülhet, azzal csak nyerünk, hiszen mindenki hozza a maga borát és eleségét, és így változatosabb, bőségesebb lehet a vacsoránk, amit színesebb társaságban költünk el, és több szem mindig többet lát, több kéz több munkát végez, egységben az erő.
A spirituális szemszög viszont sokszor ferdeségként, a nemiség sérüléseként kezeli azt, ha valaki nem tud azonosulni a biológiai nemével, illetve a saját neméhez vonzódik. Ideje emlékezni, hogy “Isten akarata”, illetve a “karma” fogalma olyan születés előtt vállalt, velünk született életfeladat, amely segít abban, hogy megtapasztaljuk mindazt, amire a szellemi fejlődéshez szükségünk van, így teljesen fölösleges és kártékony ítélkezni olyasmi fölött, ami a másik ember vele született jellemzője. A transzneműség, a homoszexualitás (és ezeknek árnyalatai) elképesztő lehetőséget nyújtanak az önismeretre és az önelfogadásra, a vallási dogmáktól teljesen független, hús-vér szinten megélt szellemi fejlődésre: ez egy gyorsított eljárás, amikor egyetlen élet alatt több évszázadnyi titok megértésére is lehetőség nyílik önmagunkkal és tükrünkkel, a világgal kapcsolatban.
4. A nyers biológiai determinációk fals kultusza helyetti szellemi tudatosság, egyéni teremtőerő megtapasztalása
Nem csak a 4-es pont élethelyzetei, de egyéb területeken is gyakori érv a biológia: a “de hát ez nem természetes” kezdetű indoklás a kirekesztésre. Ez nyilvánvaló butaság, hiszen a növény- és állatvilágban is vannak nemváltók, sok faj körében gyakori a homoszexualitás, és nem minden kétnemű egyed egyesüléséből születik utód végül. Emellett az, amit sokszor “természetességnek” nevezünk, az ösztönvilágot felülírni képes ember esetében cseppet sem óhajtandó: az állatvilágban az aktus létrejöttének nem feltétele a nőstény beleegyezése, és mindennapos cselekedet az incesztus, az apa és lánya, anya és fia közötti szexuális kapcsolat, hogy a testvérek közötti utódnemzést ne is említsük. Ez nem olyasmi, amire a “természetesség” nevében mi is vágyunk, ugye? És akkor a párzás után partnerét felfaló nőstényről sem beszéltünk még…
Nem csak az identitás és az orientáció, valamint a nemi szerepek és a családkép terén létezik egyfajta fals kultusz a biológiai determináltság körül, hanem ez a korlátozó szemlélet számos egyéb területen is jelen van. Már ott elkezdődik, hogy a társadalom szankcionálja az átlagostól eltérő kinézetű embereket: az önkifejezés céljául szolgáló extrém testmódosítások kultúránkban máig megvetettséggel társulnak, miközben a társadalmi nyomásnak eleget tevő modifikációk széles körben elfogadottak. Nem abszurd, hogy a tetoválásokhoz, a kockásra sportolt testhez és a plasztikmellhez bizonyos körökben rengeteg stigma társul, míg máshol elvárásnak számítanak? Ha az embernek lehetősége van arra, hogy maga alakítsa a testét, tiszteletben kell tartani, hogy ő épp így díszítette a lelke templomát, ezzel a formával elégedett ebben a pillanatban. A szellem embere legyen tudatában annak, hogy a szellem uralja a testet, nem fordítva, és ez a szemlélet ne csak a külsőségekre vonatkozzon.
5. A nemzeti öntudat egészséges, szélsőségek nélküli megélése
A magyarságot a történelme során ritkán illette meg teljes szuverenitás: az önrendelkezés mellett az anyanyelv, a kultúra többnyire háttérben volt az Európa-szerte uralkodó hatalmi viszonyok eredményeként. Már szent István idejében búcsút mondtunk az akkoriban hatalomgyakorlás szempontjából is fontos közös kulturális nevezőnek, az ősmagyar hitnek, és a kereszténységet vettük fel politikai okokból, de az elmúlt 150 év történelme végképp nem kedvezett a nemzeti érzelmeknek. A 150 éves török hódoltság után a Habsburg Birodalomtól való politikai és gazdasági függés következett, az 1867-es kiegyezést követően létrejövő Osztrák–Magyar Monarchia viszont csak papíron jelentette két fél egyenrangú részvételét (és még ott sem teljesen). Az első világháború hosszútávú következményeit a Magyar Királyság szenvedte meg a legjobban, a második világháborúban pedig már esély sem volt nem a vesztesek oldalán állni. Az 1949-től aztán a Második Köztársaság helyére lépő Magyar Népköztársaság teljesen kinyírta a jó értelemben vett nacionalizmust, a helyére az internacionalizmus eszméje költözött. Az ebben az ideológiában szocializálódott népek szinte félnek a nemzeti jelképek használatától, és – tévesen – a sovinizmushoz kötik azokat. Mindez az egész világhoz való kapcsolatunkat magasabb szinten is meghatározza.
Magyarország ma egy súlyosan sérült ország: sérült a teste, és sérült a lelke is. Az emberek nagy része ezzel nincs tisztában, sokan pedig folyamatosan kompenzálnak. A magyar a teremtés nyelve, a sumérok – őseink – a világ urai voltak (a finnugor-sztori Habsburg elnyomási kísérlet, amit a Zakadémia a gyíkemberek és Soros pénzéből tart fent azóta is), éljenek a szkíták, Jézus Krisztus pártus herceg (a földink, akit a gonosz zsidók pusztítottak el), a hunok egész Európát meghódították (de nem barbárok voltak, hanem bölcs, büszke, bátor vezérek), a honfoglalás korának írástudó kultúrája volt, a MAGyar (mag népe!) ember feladata az, hogy irányt mutasson és a világ szellemi vezetője legyen, ezért próbálták a földbe taposni mindig is. Gondolkozzunk ám csak el egy kicsit: még ha az utolsó tétel az egész világ szakértői által elfogadott, fővonalas tudományos tény is volna, az nem inkább alázatra, mint gőgre kellene hogy tanítson minket? A 21. század spirituális emberének kihívása az, hogy a tények közül kimossa a tévhiteket, és ezekre ne a bosszú és a (csodával határos módon történő) hatalomszerzés legitimizációjaként, hanem inkább időtálló, stabilitást értékként tekintsen. Olyasmire, ami által méltó helyen és körülmények között, de a többi csoporttal egységben képes működni a magyar.
A felsoroltak közül mind szép kihívás, remélhetőleg nem pusztítja el magát az emberiség, mielőtt a küldetést teljesítenénk…
Eszter's Offtopic 
Fú, de jó vagy! (from Mr. Slave/Furkó)
De komolyan!
1.
“Hiába szavazhatnak a nők…”
Ha szocializációjuk miatt mindig egy ultra-domináns rosszfiúra szavaznak, mert ő az ő “János vitézük!” (Ez így ment le a tvben egy álkeresztény álhölgy szájából.)
2.
A női oldalt kevéssé vágom, a férfi oldalt viszont (heréimből adódóan valószínűleg) jobban
“ez katonadolog, a kisfiúnak meg se kottyan a fájdalom,”
Ha férfi vagy és megvernek, megaláznak, vagy megerőszakolnak az a te hibád, mert…
gyenge vagy!
“a férfi kemény és erős, soha nem sír,”
Mivel aspi vagyok, ezért nekem jelezni az érzelmeimet és megélni őket tudatosan kellett megtanulnom. A “tanulás” közben azt vettem észre, hogy az érzelmek kifejezése nagyban megkönnyíti azoknak a megélését is pl.: ha nevetsz előbb-utóbb örülni is fogsz. Ezt fel is használják már a depresszió gyógyításában. Ha működik a dolog feltételezhetjük, hogy az ellentéte is működik vagyis: ha nem fejezheted ki az érzelmeidet, akkor egy idő múlva azok el is halványulnak…Köszönjük társadalom!
“a méret a lényeg,”
Amit a szépségipar generál a nőknél, hogy: “nem lehetsz elég jó nő, vagy olyan, mint a modellek csak ha megveszed ezt a kencét/ruhát/fogyasztószert/kazettát/DVD-t”, ugyanazt generálja a pornóipar a férfiaknál: KICSI VAGY! Így nem kellesz a nőknek! De ha megveszed ezt a műszert/gyógyszert/könyvet akkor majd megváltozik az életed…
Azt persze nem lehet eltagadni, hogy a “fejlett világban” a “kereslet-kínálati viszonyok” erősen eltérnek egymástól, szemben a Közép-Afrikával, ahová gyakorlatilag utoljára köszöntött be a “modern világ”…
“muszáj mindig mindenben kezdeményezőnek, proaktívnak lenni,”
Én ehelyett azt írtam volna, hogy:
Ha férfi vagy mindig mindenkit le kell nyomnod, amíg bele nem döglesz
“a promiszkuitásban élő férfi casanova, a nő kurva,”
Ennek mintájára:
Minden férfinak promiszkuitásban élő casanovának KELL lenni, mert ha nem akkor impotens, retardált, buzi vagy halott vagy, illetve ezek tetszőleges kombinációja.
3.
Érintettség révén a neurodiverzitás-béli kisebbséget is belevenném. Többen vannak a spektrumon, mint gondolnák…
4.
“az állatvilágban az aktus létrejöttének nem feltétele a nőstény beleegyezése, és mindennapos cselekedet az incesztus, az apa és lánya, anya és fia közötti szexuális kapcsolat, hogy a testvérek közötti utódnemzést ne is említsük. ”
Azért, mert nem látható, még nem jelenti azt, hogy nincs beleegyezés, csak azt, hogy ezt feromonok útján közli. A legtöbb állatfajnál a szexuális egyesülés beleegyezéssel történik, persze kivételek vannak pl.: a drága/aranyos koalamaci hímje notórius erőszaktevő, míg a foltos hiénáknál az alfa nőstény erőszakolja meg néha a hímeket passzióból. (Van hozzá neki 20cm-es merevedésre képes csiklója!)
A macskaféléknél nemcsak, hogy orgazmust tapasztaltak (oxitocincsúcs a vérben), de kiderítették, hogy ez akkor következik be, amikor a kandúr kihúzza a horgas végű péniszét, sőt az ovuláció is, egy ilyen jól sikerült orgazmus eredménye.
Vérfertőzés pedig az emlősök között csak akkor következik be, ha
1. nincs más a környéken, akivel szaporodhatna
2. mindkét fél ivarérett
5.
Ezt a 3. is írhatnánk, de ide is jó a velünk élő kulturális/nemzeti/etnikai/vallási/antropológiai kisebbségek elismerése, és “békén hagyása”.
“a finnugor-sztori” származásilag tényleg sántít. A honfoglalás kori magyarnak tekintett sírok csontvázainak antropológiai vizsgálata csak egy helyen derített fel uráli-lappid csoportot, írom én ezt úgy, hogy ebbe tartozom (kb. 0.5%-a a mai lakosságnak amúgy), és igen gyakran cigányoznak, meg zsidóznak, mert a bőröm barna színű.
“…a honfoglalás korának írástudó kultúrája volt…”
Ez paradox módon igaz lehetett, mert a “sötét” középkor nem véletlenül kapta a nevét, hanem amiatt, hogy a keresztény világban negyed-annyian tudtak írni-olvasni mint ugyanazon a területen az ókorban. Ráadásul, ha valaki nem latin betűket is ismert (pl.:gót, ami a mai kisbetű) azt egyből vitték máglyára. Ezzel szemben, egy olyan kislétszámú és idegenkultúrájú nép, mint a miénk már csak szükségből is meg kellett tanulnia a környező népek nyelveit, és írásait: latin-olasz, előnémet, különféle szláv, előfrancia, viking, görög, és még ismerte az akkor magaskultúrának tekinthető iszlám arab és különböző török nyelveit. Persze nem mindenki, de valószínűleg jóval nagyobb arányban, mint az akkori kereszténységen belül.
Végül azt kell mondjam, hogy a spiritualitást nem mind ugyanúgy éljük meg:
A 4. pont nagyon igaz, azonban két dolgot ne feledjünk el. Egyrészt, bizony a delfineknél és a főemlősöknél nem ismeretlen a nemi erőszak, ill. a főemlősöknél főleg megjelenik a szex mint agresszió-levezetés. Olyannyira, hogy pl. páviánoknál, de talán csimpánzoknál is megfigyelték a domináns hímek részéről az alávetett hímek ritualizált meghágását is.
“…delfineknél és a főemlősöknél nem ismeretlen a nemi erőszak…”
Minden olyan fajnál megjelenik, ahol egy alfa hím körül több nőstény csoportosul (önként), és a nőstényeknek nincs olyan “fegyvere” amellyel visszariaszthatnák az erőszakolni akaró béta hímeket. Pl.: macskaféléknél vagy lovaknál az ilyen elképzelhetetlen, mert a támadó az életével játszana. Amúgy ezeknél a fajoknál sem ez a “fősodor”, a legtöbb hím az alfa pozícióért versenyez, és ha elért a “csúcsra” a nőstények önként jelentkeznek a szexuális aktusra. Az erőszakoló “örökké béta hímek” mindig csak periférikusak az adott faj genom-struktúrájában. Még az embernél is, bár igaz, hogy ezek a “örökké béta hímek” összefogva alakították ki a patriarchális rendszert, az eredeti alfákat kiszorítva, és ezzel amúgy lerontva az emberi genomot. Az, hogy Eszter ezt vette le a biológiából, az nem az ő bűne, csak nem erre van specializálva az agya, emiatt biológiaórán sikerült teletömni a fejét ilyen patriarchális hülyeséggel.
“…a főemlősöknél főleg megjelenik a szex mint agresszió-levezetés.”
Amíg kölcsönös, addig ezzel semmi probléma nincs!
“…pl. páviánoknál, de talán csimpánzoknál is megfigyelték a domináns hímek részéről az alávetett hímek ritualizált meghágását is.”
Van olyan páviánfaj ahol ez nem csak ritualizált, és van olyan is ahol ha egy hím erőszakos, mindenki összeáll, és szó szerint halálra verik (pedig az általános egymás ellen mutatott agressziójuk nagyon kicsi…valószínűleg pont ezért.)
“macskaféléknél vagy lovaknál az ilyen elképzelhetetlen, mert a támadó az életével játszana”
Túrót játszana :D Oroszlánhím úgy pofozza el a teljes nősténycsapatot a kajától (miután azok levadászták), hogy az minden überpatriarchának a szíve gyönyörűsége. Másrészt egy nőstény oroszlán a maga súlycsoportjában semmivel sem veszélyesebb, mint egy nőstény csimpánz, agy kis majomvadászat után. Csimpánzéknál kifejezetten szokás kinyírni a leváltott alfahímet.
Genom-struktúra: dehogy. Nagy gáz is lenne genetikailag. Felejtsük már el, hogy a faj szempontjából az alfa a csúcs. Egy csomó – alkalmazkodásilag nagyon fontos – szempontból lehetnek jobbak a béták. Meg aztán a fenotípus egy dolog, a genotípus, a ki nem fejeződött, de az utódokban megjelenő tulajdonságok is fontosak. Meg a környezet változik, ha pedig a béták génkészlete eltűnik, akkor hogyan alkalmazkodjon a populáció a változó körülményekhez? Minél kevesebb hím vesz részt a következő generáció “előállításában”, annál gyorsabb a génvesztés. Kevés kivétellel nincs káros gén, csak az adott körülmények között negatív hatású. Pl. egy növényevő, nagytestű – tehát nagy táplálékigényű – alfa simán éhen hal egy ínséges évben, amit a kisebb táplálékigényűek ha nehezen is, de átvészelnek. Ragadozó csoportoknál nyilván elveszi a maga részét, de a füvet hogy veszi el a ló? Meg hát ugye a farkas vagy a vadludak monogámiája nem tűnik igazán vesztes pozíciónak evolúciós szempontból.
“Amíg kölcsönös, addig ezzel semmi probléma nincs!”
De hogy volna kölcsönös? Arról van szó, hogy a rangsorban feljebb levő a dühét nem verésben, hanem szexben vezeti le.
Igen, tény, hogy van összeállás az erőszakos alfa ellen. De egy határig tűrik.
“a dühét nem verésben, hanem szexben vezeti le.”
Úgy olvastam, hogy a dühét nem versben vezeti le …
:D Nem lehet mindenki Ady
Ez tetszik, a versben levezetett düh…
“Oroszlánhím úgy pofozza el a teljes nősténycsapatot a kajától…”
Ez azért kissé összetettebb dolog. Sokszor látni ilyet, azt kevesebbszer mutatják, amikor a hím oroszlán vezetésével a hiénacsapat közé rontanak be, amelyik éppen sikeresen vadászott, és mindenki “ingyen” kajál (Sokáig azt hitték, hogy ez általában fordítva van, de párév követéssel kiderítették, hogy a hiénafélék ugyanannyit vadásznak, mint az oroszlánok, csak azok éjszaka marják el tőlük, mert előnyben vannak a jobb látásuk miatt.) Ezenkívül, ha elég sokáig van egy hím ugyanannál a nőstényfalkánál, akkor “integrálódik”, és részt vesz a vadászatban, persze másképp: főleg terel, a kafferbivaly, víziló, fiatal zsiráf, orrszarvú, elefánt nyakát pedig csak az ő állkapcsa képes halálig szorongatni, a nőstényeké ehhez túl gyenge. Arról nem is beszélve, hogy elvenni a legjobb falatokat és a nemi erőszak két külön dolog.
“Csimpánzéknál kifejezetten szokás kinyírni a leváltott alfahímet.”
Is:
“Genom-struktúra: dehogy. Nagy gáz is lenne…”
Na ezért nem szeretem az evo-pszichót, már a te gondolataidat is megfertőzték a hozzá nem értők: miért gondolod azt, hogy alfahím = legnagyobb?
Nálunk O.V. az alfahím, a franciáknál Sarkozy volt, és talán megint ő lesz (jobb esetben). Hozzájuk képest egy 2-3-szor nagyobb kocsmai kidobó omegahím státuszban van.
Az alfahím(ek) az(ok) aki(k)nek a arányaiban leg(?)nagyobb a genetikai lenyomata(uk) a rákövetkező generációban. Más definíció csak sallang.
Igen találó volt Eszter egy másik posztja: Intelligencia szexi, de miért?
Az ember nőknél ez sok esetben fontos – fontosabb, mint a testméret – nem véletlen, hogy az agyméret látszólagos megnövesztése igen elterjedt a férfiaknál (és következményesen a nőknél):
jókora homloküreg, göndör haj, vagy éppen kiemelő kopaszság.
“…annál gyorsabb a génvesztés.”
Az allélsodródás az evolúció maga, ha teljesen leáll akkor az evolúció is az adott fajban. Ha leáll az adott faj fejlődése, akkor hamarosan kiszorítja egy másik.
“…de a füvet hogy veszi el a ló?”
Elüldözi a másikat a területről, vagy lerúgja a fejét, és a másik törött állkapoccsal éhen döglik. :)
“De hogy volna kölcsönös?”
Szerintem még nem láttál bonobókat etetés közben…
“Igen, tény, hogy van összeállás az erőszakos alfa ellen. De egy határig tűrik.”
Ez nem csak fajonként, hanem csoportonként is változik. Ha úgy döntene a társadalom, hogy nem tűri az erőszakot, és nem csak úgy tesz mintha, akkor a következő pár generációban kihullanának a defektes egyedek, és egy élhetőbb társadalomban élnénk.
“Csimpánzéknál kifejezetten szokás kinyírni a leváltott alfahímet.”
Is:
Oroszlán, hiéna: igen, mert a hiénák a nőstényektől nemigen tartanak, magányos hiéna is szembeszáll a nőstényoroszlánnal, míg a hm kinyírja a hiénát (aztán undorodva otthagyja, hiénát csak keselyű és másik hiéna eszik). És igen, van, hogy a hím részt vesz a vadászatban, nem is nagyon meglepő: a hím falkákban nyilván a hímek vadásznak ;)
Alfa-hím: nem kell, hogy a legnagyobb legyen. Tök mindegy, ha egy populációban csak egy vagy kevés hím párzik, akkor a viszonylag nagy számú nőstény ellenére is beszűkül a génbázis. Ez nem evopszicho, hanem populációgenetika. Effektív populációméret. A legnagyobb lehet a lenyomatuk, de ettől még nagyon sok más hím is párzáshoz jut. Hol így, hol úgy. Vannak fajok, ahol a nőstények kifejezetten hajlamosak más hímekkel is párzani, csak az alfa ne lássa. Nyilván nem tudatosan, de lényegében azért, hogy az utódaik genetikai diverzitása, ezzel alkalmazkodóképessége a legnagyobb legyen.
Figyu, beszélhetünk populációgenetikáról, de most kicsit tekintélyre fogok hivatkozni: épp tegnap írattam ZH-t a tárgyból, amit én adtam le az évfolyamnak. Nem, az evolúció motorja nem a drift, hanem a szelekció, de tény, hogy hozzájárul a drift is, egyes különbségek nem az alkalmazkodás, hanem a véletlen számlájára írhatók, illetve egyes tulajdonságok fennmaradása is. Másrészt, a kis populációk azért nem maradhatnak fenn tartósan, mert a drift miatt a genetikai diverzitásuk olyan szintre esik le, hogy az alkalmazkodóképességük túl alacsony lesz, a környezet legcsekélyebb változása a populáció teljes összeomlásához vezet. Illetve – mivel nincs diverzitás – pont ilyenkor szűnik meg a fejlődés, amit NEM a drift okoz, hanem a szelekció révén fellépő alkalmazkodás. Nagy populációkban viszont a drift gyenge. Ennek valószínűségszámítás alapján megérthető okai vannak.
“Elüldözi a másikat a területről, vagy lerúgja a fejét, és a másik törött állkapoccsal éhen döglik.”
Ugyan, dehogy. Nem mondom, hogy nem fordul elő, de nem jellemző. Nem is tudja a területtől távol tartani, legfeljebb a kancáktól. Láttál már lovakat verekedni? Nem rúgják le egymás fejét, harapnak, mellső lábbal rúgkapálnak. Ragadozó ellen is szembe mennek, nem a hátsó lábbal rúgás jellemző – mert az pontatlan. A méneknek ezért is van csődörfoguk – bár persze kancákban is előfordul. Táplálkozásnál legalábbis felesleges, harcban, harapásra használják. Tökéletesen tévesek az olyan ábrázolások, ahol a lovakat farral kifelé körben állva ábrázolják pl. farkastámadáskor.
Bonobó: igen, de én csimpánzokról beszéltem. Ott nagyon nem az.
Fellépés: igen, van eltérés, De azoknál a fajoknál, ahol tűrik, ott tűrik. Az emberi társadalmak között is voltak és biztos vannak is ilyenek, elvi lehetőségként fennáll világméretekben is, jó lenne, de sajnos kissé utópisztikusnak tűnik most. Aztán, ki tudja. Kis közösségekben, falu szinten bizony létezhet, biztosan létezik is.
Turkána: nyilván viszonylag száraz lehetett mindig is, ha nem is sivatag. HA megnézed, az egyenlítői őserdőnek a Kongó-medencét övező hegyektől keletre vége, lényegében összeér a szavanna. Nyilván ezét volt ez a vidék a szavannalakó ősi emberek, emberelődök gyűjtőhelye.
Ha az esőerdő eltűnik: ebben lehet valami, bár ez így inkább csak jóslat. De ha el is tűnik, az nem magának az éghajlatváltozásnak, hanem közvetlenül az erdőirtásnak lesz a következménye. Egyébként akkor nem csak a szavanna tűnik el, hanem beláthatatlan ökológiai és meteorológiai, éghajlati következményei lesznek.
“…aztán undorodva otthagyja…”
Mivel a húsában ott van a szavanna összes férge betokozódva, meg a teljes Clostridium nemzettség. Bele is döglene.
“Ez nem evopszicho…”
Csak az alfa = legnagyobb összefüggésre értettem.
…ha egy populációban…
Nem az egész populációban, csak az adott csoporton (100-150 fős) belül, és ott is inkább hímek egy szűk csoportja (csimpánznál parti) szaporodik, és nem egy. Így elkerülhető a diverzitás kritikus szint alá csökkenése.
“Vannak fajok, ahol…”
Az ember is ilyen többségében (viselkedés-genetikusok kb. 80%-ra becsülik).
“Nem, az evolúció motorja nem a drift, hanem a szelekció”
Ez csak természetes, az allélsodródás nem volt szerencsés szóválasztás. Nem (csak) a driftre gondoltam, hanem az összes allél egymáshoz viszonyított arányának elmozdulásán, amelyben csak kisebb szerepe van a driftnek nagyobb része van az evolúciós nyomásnak, és egy apró, de nem elhanyagolható az új mutációknak. Ez utóbbi az embernél jóval nagyobb lehet, mint más állatoknál, ezt az bizonyíthatja, hogy az emberek több mint harmada rákban hal meg, ellentétben mondjuk a cápákkal, akik közt csak a Fukushima vagy Bikini-fenék közeli helyeken található daganatos megbetegedés.
“Ugyan, dehogy.”
http://indavideo.hu/video/Nem_tetszik_a_lonak_a_jatek_csiko
Amúgy igazad van. De a videón is látszik, hogy előre jelzi a szándékát, többször is, a ménesben emiatt ritka.
“…de én csimpánzokról beszéltem. Ott nagyon nem az.”
Nem, a homoszexuális nemi erőszak és a rituális hágás is egyfajta fegyver, mert az áldozat tesztoszteronszintje megfeleződik, emiatt a spermakompetícióban kisebb eséllyel indul, vagy impotensé válik.
A modern emberi társadalomban viszont ez megengedhetetlen, nem csak ez, hanem bármilyen, bárki ellen irányuló szexuális erőszak.
Turkána: Az a hely úgy néz ki, mintha neutron bombát robbantottak volna ott.
De a teljes populációra jellemző, hogy minden csoportjában ez történik, és az egész populációra negatívan hat(na). És egyébként: konkrétan nem igaz. Tény, hogy az alfa mellett minden nagy csoportban (az oroszlánfalka egy háremszerű család, de ott eleve nincs is több ivarérett hím) párosodnak más hímek is, ha nyilván kevesebbszer is, tehát kevesebb az utóduk. Egyszerűen nem képes egy alfa 100 körüli nőstényt szemmel tartani. A csődörök pl. elzavarják a vetélytársakat, de ha nagy a tömeg (zebracsordák), akkor azért ez sem megy. Ugyanakkor fogalmam sincs, hogy a párzási időszak hogy van a zebráknál, mennyire ciklikus, ha ciklikus, az ivarzási időszakban nagy csoportokban vagy kis háremekben vannak-e. Pl. szürke marha: elég erőszakosak (egymással) a bikák. Ha jól emlékszem, 200 tehenes gulyához osztanak be 5 bikát. Mindegyik bikának lesz utóda, kell is, hogy legyen, ha nem lenne, akkor más módszert választanának.
Ja, a drift és a szelekció úgy igaz. A mutáció rendkívüli jelentőségű, csak éppen ritka. De az új változatokat a mutáció hozza létre, a kisebb változásokról (genetikai poimorfizmus) sokszor nem is tudunk, pedig az alkalmazkodásban összességében bőven van akkora szerepük, mint egy látványos változásnak, mondjuk egy új szín megjelenésének vagy épp a tejcukor-emésztésnek (felnőtt korban). Szóval a mutáció enyhén szólva nem elhanyagolható ;)
Turkána: tudom. Igazi, jól fejlett sivatag. Egy köpésre a Kongó-medencétől. Csak az van, hogy az a köpés egy hegylánc, ami megfogja a felhőket, gondolom, egy durva medence-hatás. De meteorológiába nem mennék bele. Mindenesetre eléggé látható, hogy amúgy is szárazabb az egész környék, egész Kelet-Afrika, mint az Egyenlítő adná. Meg az sejthető, hogy az általános szárazodás (a Szavanna is nedves szavanna volt még tízezer éve is, ha nem tévedek) okozta, hogy az akkori szavannából mára sivatag lett.
“De a teljes populációra jellemző, hogy minden csoportjában ez történik, és az egész populációra negatívan hat(na). És egyébként: konkrétan nem igaz.”
Az, hogy igaz, vagy nem azt az dönti el, hogy a faj vagy a populáció hány csoportra oszlik. Ha 10-100 akkor neked van igazad, ha 100 (inkább 1000) fölött akkor nekem is igazam lehet, mert megmarad a diverzitás, de a csoporton belüli nagyobb szelekciós nyomás miatt gyorsabb az evolúció.
Oroszlánfalka: A Junge hímek 4-en voltak, és a 80-as években uralták az egész Szerengetit, itt az alfa helyét lecserélte egy testvércsapat, egyetlen mutáció miatt. Az oroszlánőstények nem fekszenek olyan hím elé, amelyhez nem szoktak hozzá, náluk így megy. Ezt megelőzően megfigyeltek egy sikeres magányos oroszlánhímet, amelyik több, mit egy évtizedig volt ugyanannál a nőstényfalkánál, itt a nagy siker miatt 40 fölé nőtt a nőstények száma, és úgy oldották meg a problémát, hogy elüldözték az egyik szomszéd falkát, és a helyébe a hím lányai által alapított külön falka lépett, akikhez később csatlakozott egy új hím. Vagyis itt a falka oszlott ketté, a belterjesség elkerülése érdekében.
Úgy tudom, hogy a zebra, és a nagy létszámú vonuló patás állatok mindegyike úgy intézi, hogy a hímek elkülönítenek egy kis territóriumot (vizeléssel) a csorda közepéből kiindulva egyre széle felé kb. erősorrendben, vagyis a középen lévők a legerősebbek, a szélen lévők a leggyengébbek. A nőstények, meg szabad akaratukból választanak többnyire a középen lévőkből. HA valaki be akar törni, annak több zebracsődörön át vezet az út, vagyis a belül lévők relatív biztonságban vannak, a szélen lévőket pedig a ragadozók ritkítják előszeretettel.
A hím-nőstény arány végül kb. a szürkékhez hasonlóra fog sikerülni. Amúgy Noé bárkájába is minden emlősállatból 4 hím és 6 nőstény kellett.
Mutáció: embernél 7 bázispár/ generáció/egyed ami igen magasnak számít, mert a többi majomnál ez inkább 7 generációnként 1bp, más állatoknál még ritkább. Pont emiatt mindenkinek van 20-30 defektes recesszív allélja, ezért sem célszerű a vérfertőzés, valószínűleg már a legkorábbi emberelődök is figyeltek az ilyesmire.
Hogy mit jelent a nagyon tág ivararány, arra jó példa a magyarországi szarvas állomány. A II. világháború előtt meglehetősen gyorsan romlott az agancsminőség. Nagy volt a létszám, a bikákat kilövöldözték, de nagyon sok tehenet meghagytak. A világháborúban és utána nem sokat törődtek, pláne a végén, az urak hobbijával és akaratával, megették a teheneket (is). Az ivararány szűkült, a kevés bikából nyilván kevesebbet tudtak kilőni, ciivilek, katonák egyaránt, éhség nagy úr. Meglepődtek, hogy újra megjelentek a kapitális bikák: maradt energiájuk agancsot növeszteni. A harcban (és párzásban!) lestrapált bikák azonban egy +/- természetes helyzetben nem csak visszaraknak, hanem meg is eszik őket a farkasok/medvék.
A nagyon tág ivararány csak nagyon nagy, állomány és egymással gyakran keveredő csoportok, alpopulációk esetében tartható fenn. De persze, létezik ilyen is. Általában itt alakul ki, valóban a szelekció révén, a nagy ivari dimorfizmus, a nőstényeknél sokkal erősebb hímek. Ez a stratégia a faj gyors kiveszéséhez vezet, ha csökken az összlétszám, ennek következtében gyorsan kialakul az egyes csoportok, alpopulációk elszigetelődése. A Serengeti hímjei pont arról szólnak, hogy az oroszlánnál sem okvetlenül mindig egyetlen hím van egy csoportban. Hogy milyen hím elé fekszenek a nőstények, ezt nem értem. Ha ivarzanak, az elé fekszenek, amelyik jelen van a csoportban. A kettéoszló csoport megint azt mutatja, hogy egy határ felett nem marad együtt a csoport a hímmel, tehát az ivararány tágulásának határát.
Zebránál tudtommal a csődörnek van egy “háreme”, amit akár erővel (mármint a nőstényekkel szembeni erőszakkal) is igyekszik fenntartani, de ebben egészen nem vagyok biztos, lehet, hogy más lófélénél láttam erre dokumentumfilmet, rég volt. Mindenesetre a te példád épp azt mutatja ott is, hogy nem azért van választás a kancák részéről, tehát megint: az erősebb, belső csődöröknek nagyobb a lenyomata, de nem kizárólagos a párzásuk, ezt írtam több kommenttel feljebb.
Mutáció és beltenyésztés: hát ez az. Nézd meg, hogy bírják a beltenyésztést a patkányok és egerek.
“Hogy mit jelent a nagyon tág ivararány…”
BLaci, nagyon elbeszélünk egymás mellett. Nem a Bin Laden-féle(Ossamának kb. 200 fivére és 100 lánytestvére volt) családmodellt akarom népszerűsíteni, csak azt mondom, ha egy faj (pl.: bonobó) teljes mértékben a diverzitásra megy rá (kb. amilyen most a bonobók “társadalma”), ugyanúgy tévutas, mint a nagyon tág ivararányúság, mert lecsökkenti a szelekciós nyomást, és ezáltal ha egy másik, de hasonló nisben élő faj (csimpánz) bekerülne a területükre, akkor pár év alatt kiszorítanák (inkább erőszakkal beolvasztanák) őket, mert a csimpánzok “gyorsítottak” saját evolúciójukon azáltal, hogy nagyobb volt a hímek közötti versengés. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem feltétlenül egészséges a jelenkori emberi társadalom sem, amikor egy többdiplomás olimpiai bajnoknak (pl.: vízilabda válogatott)
is tiltja a poligámiát, mert hátráltatja az evolúciót.
“Nézd meg, hogy bírják a beltenyésztést a patkányok és egerek.”
Ezt hogy érted? Szerintem egész jól, mert egy nőstény 100 fölött képes kölykedzeni egy év alatt, és ebből van néhány jól sikerült.
Félig félreértettelek akkor, valóban, én tényleg a nagyon tág ivararányról beszéltem. Ellenben az 1:1 ivararány alig csökkenti a szelekciós nyomást, az ugyanis ALAPVETŐEN nem az ivari szelekciótól függ. Egyébként van ivari szelekció 1:1-nél is, ugyanis azért ott is vannak kapósabbak és kevésbé, és ennek része a rátermettség is. Tehát azért nagyjából az a jellemző, hogy a rátermett hím a rátermett nősténnyel párosodik, vagy éppen alkot lényegében élethosszig párt (farkasok, vadludak). Nekik sok, általában rátermettebb utóduk lesz, a populációban így nem egy hímnek, hanem a pár mindkét tagjának lesz nagyobb a lenyomata. De ha promiszkuitás van, a szaporodóképes állomány hozzájárulása +/- azonos a következő nemzedék megszületéséhez akkor is, a szelekció kinyírja a kevéssé rátermetteket. Ergo: vagy meg sem érik a szaporodóképes kort, vagy az utódaik közül pusztul el több (tehát az unokagenerációhoz járulnak kevésbé hozzá).
Ez, hogy egy nőstény hány utódnak ad életet, hogy jön a beltenyésztéshez? Semmi köze hozzá. Mármint egy NEM beltenyésztett nőstény szaporasága nem mutatója a beltenyésztettségre való érzékenységnek. Egyébként tényleg elég jól. Sőt, elképesztően jól, ember, ló, szarvasmarha rég három- vagy éppen ötlábú, életképtelen idióta lenne attól, amitől egereknél, patkányoknál alig romlanak a szaporaság (általában ez csökken leginkább a beltenyésztéstől), az életképesség és a “szellemi” képességek. Vannak vonalak, amiket évtizedek óta szigorúan édestestvér párosítással tartanak fenn.
“rátermett hím a rátermett nősténnyel párosodik, vagy éppen alkot lényegében élethosszig párt” Gibbonok is ezt csinálják, igaz, hogy egy durva SIV/HIV járvány késztethette őket rá.
“ALAPVETŐEN” nem is, de ha csak egy kicsit borítunk az ivararányon mondjuk 1:2-től 1:4-ig, az megspékelve egy aránylag rövid idejű elszigetelődéssel, pont elég ahhoz, hogy egy fajon belül új alkalmazkodóképesebb alfaj alakuljon ki, és az elszigetelődés megszűnésével kiszorítsa az eredeti fajt. Az élesebb hímek közötti verseny az egész fajon lévő szelekciós nyomást növeli, ez különösen igaz, ha az alap szelekciós nyomás nem túl nagy.
“Ez, hogy egy nőstény hány utódnak ad életet, hogy jön a beltenyésztéshez?”
Megválaszoltad: “…a szaporaság (általában ez csökken leginkább a beltenyésztéstől)…”
Ahhoz, hogy egy emlős 100% homozigóta legyen 26 egymást követő generációban kell beltenyészteni. Ha egy egyed élethosszig tartó reprodukciós aránya statisztikailag 1 alá kerül, akkor az a 26-ik hatványra emelve elképesztően kis valószínűséggel lehet kivitelezni. Mivel a hímek vagy sterilek, vagy bőven elég spermát termelnek, ezért a nőstények reprodukciós rátája a szűk keresztmetszet.
A kérdésem pontosítva ez volt:
“Mármint egy NEM beltenyésztett nőstény szaporasága nem mutatója a beltenyésztettségre való érzékenységnek?”
Erre az nem válasz, amit írtál.
“Az élesebb hímek közötti verseny az egész fajon lévő szelekciós nyomást növeli”
Ez így többszörösen nem igaz. Egyrészt, bár ez csak pontosítás, nem a fajon, hanem az elszigetelt populáción belülit. Másrészt ez a verseny egyáltalán nem biztos, hogy az általános életképességet, alkalmazkodóképességet növeli, sőt. Erősítheti a nemi dimorfizmust, feltűnőbbé teheti a hímeket, stb. Ez aztán akár kiszolgáltatottabbakká teheti őket később a faj többi populációjához képest a ragadozóknak. Egyébként az elszigetelődés miért borítaná az ivararányt tartósan, nem is értem. Mutattam a példát az ivararány borulására: szarvasok, Magyarország. Kifejezetten leromláshoz vezetett, igaz, pontosabban meg kellene vizsgálni, hogy maga a megnőtt egyedsűrűség mennyire befolyásolta ezt.
“Mármint egy NEM beltenyésztett nőstény szaporasága nem mutatója a beltenyésztettségre való érzékenységnek?”
A beltenyésztés során fellépő szaporasági és IQ visszaesést én a heterózishatás megszűnésével magyarázom, és emiatt törvényszerűnek tartom minden emlősfajnál. (Igaz, hogy egzakt módon kellene bizonyítani, de ez a sejtés jó korrelációt mutat a gyakorlattal szerintem.) Ha a visszaesés törvényszerű akkor nem mindegy, hogy az adott faj kiinduló szaporasága mekkora, itt a szűk keresztmetszet a nőstényeknél van. Nagy legelő állatoknál marha, ló – amit te is említettél – egy nőstény élete során alig több mint egy tucat utódot hozhat a világra ellenben pl.: egérrel és patkánnyal ahol ez a szám közelíti az ezret. A különbség két nagyságrend, szerintem emiatt lehet őket beltenyészteni, míg a nagytestű emlősöket gyakorlatilag lehetetlen.
A pontosítást köszönöm, természetesen így értettem.
“Másrészt ez a verseny egyáltalán nem biztos, hogy az általános életképességet, alkalmazkodóképességet növeli, sőt.”
Nem, valóban nem biztos, nem is ezt írtam, csak újabb esélyt ad.
“Erősítheti a nemi dimorfizmust, feltűnőbbé teheti a hímeket, stb. Ez aztán akár kiszolgáltatottabbakká teheti őket később a faj többi populációjához képest a ragadozóknak.”
Ez igaz a fácánfélékre, de nem minden faj nőstényeiben programozott igény az, hogy a hímek fartövéből minél hosszabb színes tollak álljanak peckesen. A dimorfizmus előnyt is jelenthet egy fajnál: az oroszlánokat már túlbeszéljük, de náluk határozott előny, mert új táplálékforrásokat von be; egyes mélytengeri halaknál az extrém törpe hímek “ránőnek a nőstényre” így nem kell egymást állandóan keresni a vaksötétben. A majmoknál gyakori, hogy a hímek 2x akkora testsúlyúak, mint a nőstények. A legkorábbi önálló emberelődöknél is ez lehetett a helyzet (csontleletek szerint), és szerintem többek között ez is jelentős szerepet játszott abban, hogy sikeresen áttértek a szavannai életmódra. Később ez a különbség folyamatosan csökkent valószínűsítem amiatt, mert az egyre nagyobb fejű újszülöttek kihordására egyre nagyobb medencére volt szükség.
“Egyébként az elszigetelődés miért borítaná az ivararányt tartósan, nem is értem.”
Ilyet nem is írtam. Két, egymástól független esemény egyszerre bekövetkezéséről írtam.
Beltenyésztés: semmiképpen sem csak azért. Ugyanis a nagyon durva beltenyésztés ellenére az egereknél gyakorlatilag nem csökken a szaporaság. Az egyéb életképesség más kérdés, nyilván laborkörülmények között kevésbé vizsgálható. De életképesek, hiszen mindenféle kísérletekhez használják őket, meg a tenyészállatok elég sokáig élnek.
Újabb esély: igen, de a kihalásra is.
Halak dimorfizmusa: na ott pont ivararány eltolódás nélkül van jellemzően. Igen, azok a hímek nagyon korán (a ránövéstől) gyakorlatilag élősködőként viselkednek, a spermaszállítástól eltekintve.
“Ez igaz a fácánfélékre” meg még egy csomó más fajra. A szarvasokra is gondolhatsz: nem biztos, hogy a hatalmas aganccsal nem lesz sebezhetőbb (mert a farkasok könnyebben hajszolják halálra, hamarabb fárad, kevésbé kitartó) meg a tülkösszarvúakra is, ugye a koinok is a nyársas antilop bakját futtatják, míg már összeesik. Szavannai életmód: az ivari szelekció semmilyen kapcsolatban nincs az adott faj általános élet- és alkalmazkodóképességével, ez a te elméleted, amit nem támasztasz alá semmilyen ténnyel, csak elméleti okoskodással. Ilyen a két független eseményed is: két, elméletben egyszerre bekövetkező elméleti esemény elméletben lezongorázott esetleg lehetséges következményét valamiféle bizonyítékként hozod fel arra, hogy az általad (elméletben) feltételezett jelenséget igazold. A gorillánál és az orangutánnal (kifejezetten őserdei fajok) is megfigyelt jelenséget próbálod magyarázatként hozni a szavannához való sikeres alkalmazkodásra – miközben egy rakás szavannai állatra meg annyira nem jellemző az ivari dimorfizmus, hogy a hiénáknál ugye még a nemi szervek között is alig van eltérés, ahogy te is írtad.
Egyes esetekben lehet hasznos az eltérő méret, máskor meg nyilván nem az. Ha megfigyeled, legalább annyi emlős- és madárfaj van, ahol az ivari dimorfizmus elenyésző, vagy csak díszességben jelentkezik, méretben nem, mint ahánynál tényleg nagyobb az egyik nem (távolról sem mindig a hím). De ha az ivaron belüli vetélkedés az oka a nagyobb méretnek, akkor az eltérő táplálékforrás megszerzése nem lehet oka, legfeljebb kellemes következménye. A sokféle táplálék elérése – pláne mindenevőéknél, erősen opportunista fajoknál – nem annyira az eltérő méret, hanem az általában kevéssé specializált test, a sokoldalúság következménye mindkét ivarban.
Beltenyésztés: “semmiképpen sem csak azért.”
“csak azért”-et nem is írtam, de az szimpla matek, hogy több száz utódból könnyebb kiválogatni azt a néhány egészséges (vagy annak tűnő) példányt, mint egy tucatból.
“a szaporaság (általában ez csökken leginkább a beltenyésztéstől), az életképesség és a “szellemi” képességek”
“Ugyanis a nagyon durva beltenyésztés ellenére az egereknél gyakorlatilag nem csökken a szaporaság.”
Ez önellentmondás, kérlek old fel!
Ivari dimorfizmus: “Újabb esély: igen, de a kihalásra is.”
Én is pont erre gondoltam, egy (szerintem jó :)) hasonlattal ez olyan, mint Blackjack-ben lapot kérni: az eredmény attól függ addig milyen lapjaid voltak.
“az ivari szelekció semmilyen kapcsolatban nincs az adott faj általános élet- és alkalmazkodóképességével, ez a te elméleted, amit nem támasztasz alá semmilyen ténnyel…” Kérlek olvasd el újra azt, amit a csimpánz – bonobó faji találkozásról írtam. A két faj között egyedül a “társadalmuk” felépítése, és az ebből következő ivari szelekció a lényeges különbség. Kérlek elemezd egy ilyen találkozó következményeit!
“…csak elméleti okoskodással.” Valahol már olvastam ilyen mondatot, de vajon hol?
“Egyes esetekben lehet hasznos az eltérő méret, máskor meg nyilván nem az.”
Szerintem ugyanazt mondjuk, csak más irányból megközelítve. A dimorfizmus megjelenik, ha meg kell jelennie (pl.: ivaron belüli fizikális vetélkedés, vagy nőstények extra igényei), és eltűnik, ha el kell tűnnie (utóbbira is írtam példát).
““Ez igaz a fácánfélékre” meg még egy csomó más fajra.”
Minden olyan fajra, ahol a nőstények az alkalmazkodással szembemenő igényeket preferálnak.
“távolról sem mindig a hím”
Ne adj olyan szavakat a számba, amiket nem mondtam.
“…nem lehet oka, legfeljebb kellemes következménye.”
De onnantól, hogy kialakult a “kellemes következmény” ez fenntartója és megerősítője a folyamatnak.
A szavannai életmódra való áttérés:
“A gorillánál és az orangutánnal…”
Helyett légy szíves olvasd el Csányi Vilmos: Az emberi viselkedés (2006) könyvének második fejezetét! A dimorfizmusra vonatkozó adatokat onnan vettem.
1. Ivari dimorfizmus volt (2x súlyban)
2. A vadászatban főleg (de nem kizárólag!) hímek vesznek részt a mai csimpánznál, és szavannai páviánoknál egyaránt.
3. A vadászat csak kiegészítő, de igen értékes táplálék, amely fokozatosan növekvő arányban vette ki a részét az össz kalóriából. (Ez utóbbi tényleg csak feltételezés, de logikus, cáfold ha tudod!)
4. A szavannai életmódra való áttérés, egyik fő velejárója volt, hogy a táplálék egyre nagyobb részét a hús tette ki, aminek beszerzése főleg (de nem kizárólag!) hímek feladata volt, mert nagyobb testméretükkel alkalmasabbak voltak rá.
Nem azt mondtam, hogy minden fajnál így van, csak azt, hogy az embernél és más majomféléknél logikusan alakult így az evolúció. Ja, és a biológiában nincs értékítélet, csak alkalmas és alkalmatlan, de ezt te is tudod :)
Az evopszicho egyik alaptétele, hogy a hímek/férfiak vettek részt főleg a vadászatban. Csak épp nem bizonyított, ellenben a neandervölgyinél gyakorlatilag egyetértés van abban, hogy a nők éppúgy részt vettek a vadászatban, amiből nehéz arra következtetni, hogy a korai sapiensnél illetve a közös ősöknél ne így lett volna.
Nem cáfolom, igazold, ha tudod. Addig marad az, ami: feltételezés.
Csányi: ettől még tény, hogy a gorillánál nagy az ivari dimorfizmus, ha mást állít Csányi, akkor téved.
Alkalmazkodással szembemenő: az ivari dimorfizmus kialakulásának egyik módja. Hogy az agancs/szarv közvetlenül a nőstények preferenciája, vagy konkrétan a hímek közötti harc (ezzel a dominancia és a nőstényekhez való hozzájutás lehetőségének biztosítója, tehát a nőstények preferenciájától kvázi független) eszköze, arra nem mernék választ adni biztosan.
“és eltűnik, ha el kell tűnnie”
Akkor +/- lehet, hogy ugyanazt mondjuk. A dimorfizmus és az 1:1-től eltérő ivararány is lehet hasznos, de (szerintem) nem elsősorban a populáció egészében megjelenő erősebb szelekciós nyomás miatt, hanem maga a dimorfizmus válhat esetleg előnnyé. Ld. kellemes következmény: nyilván, ha a következmény maga hasznos, akkor naná, hogy fennmarad.
“Nem cáfolom, igazold, ha tudod…”
Persze, hogy feltételezés, de logikailag koherens, és más biológiai tényekkel, elméletekkel sem megy szembe.
Csak miattad fogok a bonobók területére becsempészni egy egész csimpánz hordát! :)
Mindegyiknek bele lesz tetoválva a tarkójába “Ajándék BLacitól” :D
“Hogy az agancs/szarv…”
Ez csak feltételezés a részemről, de szerintem először csak dísz volt, aztán elkezdtek harcolni vele (akik nem, azok kihalhattak :), most pedig a legtöbb fajnál az egymás elleni harc eszköze, esetlegesen farkasok ellen is használva, vagy kezd “eldíszfunkciósodni”, mint a jávorszarvasnál a lapátosodás.
Evopszicho, Csányi: forrás megjelölt adatai: (elől nőstény utána hím)
gorilla, orangután: erős dimorfizmus, a hím 2x-ese a nősténynek
Australopithecus afarensis: 30-75 kg
Parantropus (leánykori nevén ő is Australopithecus volt) bosei és robustus: 40-80 kg
Homo habilis: 30-50 kg
Homo erectus: 45-65 kg
Homo sapiens: 55-65 kg
Ezekből az adatokból én azt feltételezem, hogy a “vizimajom”-nál – amelynél szintén erős lehetett az ivari dimorfizmus – áttérve a szavannai életmódra a hímek nagyobb testmérete határozott előny volt, és náluk igaz az evopszicho, de a habilisnál elkezdődő dimorfizmus csökkenés miatt a sapiensre, vagyis a közvetlen elődökre már nem.
Na, tehát a gorillához képest az Australopithecusoknál a dimorfizmus növekedés nem tudom, mennyire szignifikáns, jó, az afarensisnél majdnem 2,5×-es, de vajon van-e elegendő adat ahhoz, hogy ez a 30:75 ez biztos legyen? Vagy ez egy vélt, az ismert leletekből következtetett valamilyen középérték, és ha odateszed a szórást is, akkor még az is lehet, hogy maradt az csak kétszeres? Ezt nem tudom, kérdezem. Meg persze az is kérdés, hogy az afarensis tényleg az ős, vagy egy oldalág. A robostus és a bosei (az előbbi tudtommal biztosan oldalág) megint kétszeres, tehát az őserdei gorillával azonos méret arány. Szóval a lényeg, hogy te biztos vagy benne, hogy tényleg volt egy igazolt dimorfizmus-növekedés a habilisig? HA igen, és az jobb alkalmazkodást eredményezett, akkor a habilis esetében csupán a fejméret növekedése okozhatta volna a más szempontból előnyös FELNŐTTKORI dimorfizmus-különbség csökkenését? Nem egy esetben az újszülött/frissen kelt, felnőtten nagyobb testű (általában, de nem mindig) hímnemű méretei nem különböznek a nőivarú tesókétól, nem tudom, mennyivel nagyobb az újszülött hím gorilla pl.
“Vagy ez egy vélt, az ismert leletekből…”
Igen az, de elég biztos következtetések, az igazságügyi orvostan területéről áttévedtek alapján határozhatták meg. Az emberi csontok (és az összes állaté is) olyan plasztikusan alakul, mint az élő fa. Egy izomtapadást/eredést elősegítő dudor, vagy csücsök mérete – fajon (fajcsoporton?) belül – egyenes arányban van az őt ért erőbehatással, az erőbehatást, pedig ki lehet számolni az eredés és tapadás közötti szög és távolság, illetve az eredeti izomerő alapján. Mivel az izomerő egyenes arányban van az izomerővel – fajon (fajcsoporton?) belül –
Ezért, ha csak az eredeti izomerő ismeretlen, a többit tudják, vagy sejtik akkor jó becslést lehet tenni az állat súlyára, de két fajon belüli egymáshoz viszonyított arányára biztosan. Szórás természetesen van, és az pontos korukat sem tudjuk meghatározni.
Afarensis, robostus és bosei: Az afarensis nem tudom én se, lehet a “vízimajom” őse, vagy mellékág. A robostus tuti mellékág, és a bosei is az lehet. Az “biztos”, hogy a “vízimajom”-ból fejlődhetett ki a habilis, ami akkor lépett ki a kontinensre, amikor megjelentek a nagy vonuló növényevő hordák. A dimorfizmus két összetevő eredménye lehet: a hímek egymás elleni test-test elleni élet-halál harca (mint a csimpánzoknál), a másik, hogy gyakrabban vadásztak, és a húst, csak szexért és szociális kapcsolatért (szövetségépítés, szintén csimpánz, illetve bonobó magatartás) osztották meg. Ha hirtelen a hímek vadászata megnő, a nagy húsfogyasztási különbség miatt megszaladhat a dimorfizmus. Érdekes plusz, hogy az australopitechisok nőstényei is a nagy fejméretet preferálhatták, de agyszövet helyett ők tényleg “izomagyúak” voltak, ugyanis a fejükön lévő csonttaréj a temporális rágóizom tapadását szolgálta. Harapóerőben a simán felvehették a versenyt a pitbullal, jaguárral, vagy borzzal.
Dimorfizmus-csökkenés lehetséges okai: A habilisnál ez inkább csak megtorpant a dimorfizmus növekedés, valószínűleg (amúgy ki tudja miért) erősebb közösséget alkottak nagyobb arányú táplálék megosztással. Ezenkívül kialakulhattak az első primitív családok, ahol már alanyi jogon járt a nősténynek a húsból, nem csak szexért, ha “párba álltak.” Újszülöttekben ivari dimorfizmusról (a nemi szerveket kivéve) nem tudok. Úgy értettem, hogy bármilyen nemű újszülött megszülése megköveteli a nagyobb méretet. Láttál már csecsemőt? A testének harmada csak a feje! A többi emberszabású majomnál az újszülött majdnem teljesen leutánozza a felnőtt testarányait. Azzal, hogy a felnőttek agya fokozatosan megnőtt (csimpánz: 300-480ml, mai ember: 1200-1600 ml), következményesen az újszülöttek feje is megnőtt, méghozzá brutális módon. Ennek egyik kivédekezése, hogy elkezdtek egyre fejletlenebbek lenni az újszülöttek, ennek az lett az eredménye, hogy 2,5 évig lapátoljuk alóluk a szart, míg egy csimpi kölyök pár hét alatt megtanulja szabályozni a záróizmait, ebből arra következtetnek, hogy ennyit “retardálódott” az emberi újszülött, úgy is szokták említeni, mint fiziológiás koraszülés. Emiatt nőnek első 3 évükben a gyerekek, mint a bolondgomba, majd ez hirtelen visszalassul, egészen a serdülőkorig. De hiába ez a revolúció, egy 20-30 kg-os kislány ezt nem tudná kihordani, csak ha “felnőtt méretű” csípője lenne, de akkor egyenesen járni, és futni nem tudna. Vagyis szerintem emiatt kellett a nőstényeknek/nőknek “fölnőniük” a férfiak testméretéhez. Sőt, a nők medencéje már most is nagyobb a férfiakénál, ez is emiatt lehet. Ez persze csak feltételezés, de logikus, és követi a leletek “gyakorlati útmutatóját”.
Azt sejtem, hogy csinálják ;) azt is elfogadom, hogy a megismert állományra elég pontos a becslés. Arra voltam kíváncsi, hogy a meglevő, ismert leletanyag elegendő-e ahhoz, hogy ezt a dimorfizmus dolgot a teljes fajra igaznak tekinthessük belőle.
Dimorfizmus, nagy fej: ja, így értem, és tök jogos.
Ja: vízimajom: ez egy Csányi által nagyon kedvelt elmélet, de azért erősen kétségbe vonják, sok szól ellene is, szóval azért tudományos tényként ne kezeljük. Vannak, akik “csak” a nagy halfogyasztást (vele a sok telítetlen zsírsav) tartják a nagy fej és a növekvő intelligencia kialakulása okának. Ahhoz meg ugye elég halászni a partról.
Szórás: Próbáltam utána nézni, de nem igazán sikerült. Szerintem az 1 SD-t sem éri el, de valamiből ki kell indulni. Kivétel ez alól az Olduvai hasadék leletanyaga, azt elég gazdagnak saccolom.
Vízimajom elmélet: Igazad van, tényleg kicsit “erős” feltételezés, de sok olyan dolgot megmagyaráz, amit a szavanna modell soha nem fog. Halat nem hiszem, hogy ehettek a habilisok (agy: 500-800 ml), mert nem lehettek okosabbak egy nagycsoportos óvodásnál, legfeljebb egy kezdő ált. iskolás szintjén állhattak, (persze sok készséget nélkülözve) emiatt statisztikailag mind félrenyeltek volna egy szálkát még ivarérés előtt. :)
Kagyló, csiga, rák inkább az asztalon lehetett, és ezekben még több az esszenciális zsírsav is.
Találóbb név lett volna a “mangrove majom”, amúgy is az öregujj összezáródását a lábvéggel, kizárólag az iszapban való mászkálás magyarázná. Ha sima talajon mész, az egyensúly miatt terpesztenéd szét az ujjaidat (ahogy fekvőtámaszban a kezedet), ha úsznál: a hamarabb megjelenő úszóhártya miatt megint csak terpesztenéd a lábujjaidat. (Az a 7% úszóhártyával születés, meg egy oltári baromság! Valószínűleg nyomdahiba a könyvben is. Vagy egy szűk populációra jellemző: kacsalábúak agaiumbuk, vagy ezrelék( de inkább tíz ezrelék) ha így lenne, úszónak csak ilyen emberek mennének.)
Óvodás és habilis: hát egy eszkimó óvodás korú aligha nyeli félre a szálkát ;) De egy habilisnál biztosan butább medve, róka sem tesz ilyet. ;) De egyébként az kagyló, rák dologban meg igazad van.
Úszóhártya: így van. Másrészt meg: gondolj az újfundlandi kutyára, evolúciós értelemben nagyon rövid idő alatt vált úszóhártyássá a lába. Gondolom, a visszafejlődése sem rendkívül hosszú idő (hasadt ujjú lúd), tehát a meg nem léte sem ellenérv önmagában, szerintem mellékvágány a vitában.
Halfogyasztás, halszálka: A medve és a róka nem hasonlítási alap, mert nincs olyan szűkítő fonációs berendezésük, mint az emberféléknek, ellenben fiziológiás “farkastorkuk” van, ami miatt más a garat anatómiájuk, ráadásul jobb szeretnek egybe, vagy nagyobb darabban enni, mint szöszölni vele úgy, ahogy mi. Az eszkimós példa részben jó, de nem tudom mennyire eszik nyersen a halat (nyilván ha muszáj akkor igen), illetve a nyílt vízi tengeri halak és a trópusi folyami és torkolati halak között olyan a különbség, mint a süllő és a csuka (most fogok másodjára próbálkozni fehérborecetes csukahalászlével :) között. Mondjuk egy fekete andezit kőlapon már simán lehet halat sütni a trópusi napon, ha erre rájöttek, akkor tényleg ehettek, és a szigonyozást is gyakorolhatták. (Azt nem nézem ki belőlük, hogy halászhálót szőjenek, de ár-apály halcsapdát csinálhattak kövekből és botokból.)
Úszóhártya: Mivel embriókorban a kopoltyúívekkel együtt fiziológiásan megjelenik, ezért csak pár pontmutáció (vagy egy kritikus helyen) kell ahhoz, hogy az apoptózist irányító 1-2 gén ne működjön, ugyanez igaz visszafelé is.
Eszkimókaja: kevés a fa arrafelé, a szárazföldön élők is félnyersen eszik – nem a halat, hanem pl. a szarvashúst. A ragadozók torka mondjuk igaz, de pl. mi a helyzet a disznókkal? Mert bizony egy mangalica gond nélkül eszi a halat. De mindegy is, a lényeg, hogy nem a hal a kérdés illetve inkább a válasz megint a vízi-nem vízi majom kérdésben sem, hiszen a “herkentyűk” bőven elegendő táplálékot jelenthettek, és bőven elegendő esszenciális zsírsavat is.
Disznók: A kemény szájpadjuk fedetlen recés csont, valószínűleg makkőrlés végett, a garatjukon és a nyelőcsövükön a hám meg olyan, mint az ember száján belül, vagy mint az “edzett” vaginán. ;)
A többiben egyetértünk.
Ebben sem vitáztam: kérdeztem ;)
Mi a baj a vitával?
Ha azt jó önismerettel rendelkező, kulturált emberek csinálják, addig semmi baj nincs vele.
Én például rengeteget fejlődtem ezzel a kis (Na jó, ha jobban megnézem nem is olyan kicsi :), sőt lehet, hogy blog-rekordos! XD) eszmecserével. Pontosabb fogalmazási kényszer és új szempontok, amire én nem is gondoltam volna, ezért köszönettel tartozom neked!
A vitával semmi baj ;) Ha bajom lenne vele, én sem vettem volna részt benne. Nekem is volt egy rakás új info + utánanéztem dolgoknak külön is. Sőt, az sem baj, ha egy kérdést vitának fog fel a másik, egyszerűen tévedés, amire rámutattam. Egy csomó dologban vitáztam, a disznó torkának kérdésében épp nem :D
Van olyan, hogy a nőstény lerúgja magáról a tolakodó hímet, de amennnyiben az egyed gyengébb a hímnél, bizony hiába kapálózik. És igen, tényleg, van ez a dominancia-dugás is, még a kis cuki szurikátáknál is. (Amúgy a szurikáták világa nagyon kemény: a nőstény simán agyonveri más nőstények kicsinyét, hogy az ő vérvonala szaporodjon, és vetélésig is verekszik, épp ugyanazért. pedig milyen kis helyes állatka.)
Nincs olyan elmebeteg csődör amelyik egy kancára megpróbálna erőszakkal rámászni, mert olyan rúgást kapna, hogy leszakadnak a heréi (sok egyéb más szerven kívül…)
Néha elgondolkozom azon, hogy ha 2-4 plusz csonttal több lenne az emberi test(b)en mennyire élhetőbb társadalomban élnénk.
Ha “kagyló” tényleg csak annak nyílna ki, akit be is akar engedni, és fizikai képtelenség lenne erőszakkal behatolni…
A szurikáták udvarháza nem rossz, de Attenborough összest nem veri. :)
“A 21. század spirituális emberének kihívása az, hogy a tények közül kimossa a tévhiteket, és ezekre ne a bosszú és a (csodával határos módon történő) hatalomszerzés legitimizációjaként, hanem inkább időtálló, stabilitást értékként tekintsen.”
Ezt a gyönyörű mondatot, csak most vettem észre! (Vak vagyok néha…)
“Ha férfi vagy és megvernek, megaláznak, vagy megerőszakolnak az a te hibád, mert…
gyenge vagy!”
Ha nő vagy és megvernek, megaláznak, vagy megerőszakolnak az a te hibád, mert… kiprovokáltad!
Ez igaz, de amíg egy nővel a társadalom nagyobb része együtt érez, és “csak” a társadalom egy kisebb (ez is sok, bár közelítene a nullához…) része hibáztatja az áldozatot, addig egy férfival szinte senki nem érez együtt, és a média is ezt sugallja. A homoszexuális jellegű nemi erőszak igen gyakran vicc tárgya (pl.: South Park-nak nem volt olyan évada, amely ne használta volna ezt, mint poént), szerencsére a nőket ért erőszak a nyugati világban már nem poén, legalábbis az értelmes többség számára.
Másrészről nem vagyok nő, nem akarom magam felhatalmazni arra, hogy meghatározzam mi fáj nekik, és mennyire.
“ha nem fejezheted ki az érzelmeidet, akkor egy idő múlva azok el is halványulnak…Köszönjük társadalom!”
Ez egy nagyon érdekes gondolat. Ezt el kéne még ismételni párszor és nagyméretű betűkkel kiírni óvodák, iskolák és sima lakóházak falára.
Köszönöm!
Én megelégednék azzal is, ha egy óvónőképző tankönyvbe lenne leírva, és ilyenek lennének mellette mint:
minden gyerek azzal játszik amivel akar, és nem erőszakoljuk rájuk a mi modelljeinket,
meg az olyanokat elfelejtenék, hogy:
az óvónéni abszolút tekintély (ez még a diktatúrából maradt).
Hűha! Asszem, legközelebb elgondolkozom azon, hogy nőstény foltos hiéna leszek :)
A nőstények egymást is megerőszakolják, úgyhogy annyira nem poén…
Másrészről a szavanna-övezet elfog tűnni az elsivatagosodás miatt, vagyis legfeljebb állatkerti példány lehetsz pár évtized múlva.
Te ppander! Ahányszor belédhabarodok egy-egy hozzászólásod folytán, azonnal agyonütöd a következővel! Ez lenne az aspi? Komolyan mondom az írónő a magyarázataival szegény gyereknek, amikor a csótányt gyömöszöli a szájába “A szerelem Harley Davidsonon érkezik” c. örökbecsűben, elbújhat melletted.
Nem minden aspergeresre, de rám mindenképpen. Képzeld el az Asimov által megálmodott robotkaraktert: Daneel Olivaw-t, az átváltozása előtt. Bár kívülről embernek néz ki, de egyszerre kevesebb és több annál. Vagy a Star Trek-ből megismerhető vulkániakat (azzal a különbséggel, hogy én nem elfojtani, hanem felszínre hozni akarom az érzelmeimet, de egycsatornás aggyal ez néha nagyon fárasztó tud lenni.).
Az agyam szélsőségesen racionális/bal félteke domináns, és csak racionális empátiám van, de az nagyon. Emiatt a foltos hiéna hímekkel is együtt tudok érezni, és sajnálom őket is.
Miért tűnne el? Legfeljebb keskenyebb lesz, és közelebb vonul az egyenlítőhöz.
Ha az esőerdő eltűnik – márpedig ezen serényen dolgozik az emberiség – a szavanna is eltűnik, és mindenhol sivatag lesz.
Különös dolog az, hogy az egyenlítőn csak a Turkana tó vidéke sivatag, ami helyet adott az emberiség egy fejlődési szakaszának.
Köszönöm az írásod – az 5. pont alatt megfogalmazott gondolatok állnak a legközelebb hozzám –
melyek kifejtésére ismételten nincs szükség.
Az 5. pont nagyon ott van (az első négy is, de az ötödikről nem szokás írni) bár kicsit hiányolom, hogy csak a túlkomplenzálásra írtál példákat, arra nem, hogy kifinomult liberál-értelmiséginek hovatovább már kötelező valami fújolást hozzátenni a “magyar” szóhoz.
Egyúttal sajna kissé borúlátó vagyok, míg a többi négy pontra látok esélyt idővel megoldani, ezt az egyet fogalmam sincs, hogyan lehetne helyrehozni főleg úgy, hogy még széleskörű szándék sincs rá.
“…kifinomult liberál-értelmiséginek hovatovább már kötelező valami fújolást hozzátenni a “magyar” szóhoz”
Ennek nagyobbrészt az az oka, hogy Orbánék túlhasználják a “nemzeti” jelzőt, másrészről sokan emlékeznek még a Horthy korszakra, és a holokausztra, náluk érthető, hogy gyűlölnek mindent ami “magyar”.
Igen, a két véglet: az amerikaiktól irigylem az egészséges nacionalizmust, ahogy a zászlójuk egyszerre jelkép (kitűzik a házukra) és divatelem (sáluk is van a nemzeti lobogó dizájnjával), nálunk meg lenácizzák az ilyet. Székely zászlóról nem is beszélve. Asszem, ez majd egyszer megérdemel egy külön posztot.
Az l betű törlendő, ha valaki megtalálja, melyik szóban :)
“Nem abszurd, hogy a tetoválásokhoz, a kockásra sportolt testhez és a plasztikmellhez bizonyos körökben rengeteg stigma társul, míg máshol elvárásnak számítanak?”
De, az, csak a környezetemben valamiért tényleg kevesen értik, hogy pillanatnyi hangulatomtól függően miért fogom a fejem/röhögöm körbe azokat, akik nem mulasztják el megjegyezni, hogy a tetoválás mekkora barbárság, aztán mondjuk megszületik a lányuk és el se vágják a köldökzsinórt, már rohannak vele, hogy kilövethessék a fülét…
Ej, de balf*sz vagyok, ma már többet inkább nem olvasok, teljesen félreértelmeztem az idézett szöveget, bocsánat. A “máshol” helyett valamiért “mások”-at olvastam. :(
Igen, ez az “nyelvpiercing-gáz-de-a-fület-kilövetni-kötelező-a-kislánynak” kettősmércéje. :) Legalább olyan idegesítő, mint a kőateista, aki templomban esküszik, mert az olyan szép, és megkeresztelteti a gyerekét, mert úgy illik. :)
Az erőszakkal kapcsolatban:
“Az egyértelmű, hangos igen = IGEN”
(http://index.hu/kultur/2015/12/01/zaklatason_ennyit_meg_soha_nem_rohogtunk/)
No ezt azért elképzelem, amint egy induló kapcsolatnál, de mondjuk azért nem az első randin szépen, spontán indul a szeretkezés, mély szembenézésen és csókokon keresztül, aztán mikor már aligruhában vagyunk, részben magunkat fosztva meg a ruházat nagy részétől, és akkor megáll a levegő, mert kölcsönösen a hangosan kimondott IGEN-re várunk. PPanderhez is kapcsolódom ezzel: “Azért, mert nem látható, még nem jelenti azt, hogy nincs beleegyezés” (pontosan így van), de emberre fordítva: azért, mert nincs hangosan kimondva, még lehet egyértelmű a beleegyezés.
Állapotomból adódóan eléggé rosszul veszem a jeleket, emiatt én megkérem a lányt, hogy vetkőztessen ő engem (és közben én őt), ha nem lenne benne, nem is csinálná meg.
(Y) Csodálatos eszmefuttatás, tudásnak csillogtatása, tevőleges felismerés – megoldás megjelölése nélkül, igaz így-is jó; múltnak megfelel. (Y)
Nem hiszek abban, hogy a szerző feladata megmondani, hogy mit kéne csinálnia fokhagymaszagú pór népnek, de 100 évvel ezelőtti nagy népnevelői küldetéshez képest pozitív, hogy a hozzászólások és az egyéni blogplatformok felületet adnak akár közös építkezésnek is javaslatok formájában. A gondolatébresztés viszont az első lépés ez előtt.