Aktuális

Unokát szülni, ezeknek

Sokan hiszik, hogy a nőket életfeladatként szülni deportáló Kövér Lászlóból egyszerűen csak előbukott a mucsai macsó, aki József Attila nevét csak a kilencedik kerületi lakótelep kapcsán ismeri, de a helyzet ennél jóval árnyaltabb (irodalmi tájékozottság tekintetében persze nem, L. Simon ennél a résznél igazán besegíthetett volna). A kormánypárt az egyre radikalizálódó konzervatív populizmus pályájára állt ezekkel a hideg tudatossággal felépített szólamokkal, amely a képzelt ellenség képével kampányol a népességnövekedés céljáért, miközben olyan alapvető, korrumpálhatatlan értékekre épít, mint a férfiasság, a nőiesség, a család, a haza. Sőt, olykor még Istent is előveszik, de abban sincs sok köszönet.

unoka2

forrás: Nőkért Honlap

Az, hogy ez mennyire demagóg akkor, amikor évente sok ezer nő esik családon belüli erőszak áldozatává és gyerekek százezrei éheznek, és még az életfogytiglanig otthon maradni vágyó anyáknak is csak egy felsőbb körökhöz tartozó szűk rétegének van lehetősége erre a fajta elvárt “kiteljesedésre”, most ne is beszéljünk. Arról se, hogy a nőket érdekes módon mindig csak az állami- és versenyszféra top-pozícióitól féltik a bölcs Fidesz-vezírek, nem attól, hogy ágytálat hordjanak a kórházakban vagy aktákat tologassanak a kormányablakok mögött 80 ezer nettóért szülés helyett. (A top-vezetői szerep olyan ezeknek, mint az autóvezetői Szaúd-Arábiában: ne tessék kocsiba ülni, árt a petefészeknek a jogosítvány, a rabszolgamunka viszont macht frei.) Megírtam mindent, amit erről gondolok a Demográfiai Fórum kapcsán egy hónapja: a szüljémán-mantra nem volna szabad, hogy közbeszéd tárgya legyen, hiszen a létező legszemélyesebb döntések egyikéről van szó, ami viszont politika az ügyben – a körülmények, amelyek közé a gyerek, “az unoka” érkezik, – azt nagyon is fontos volna megvitatni, majd elindítani és felkarolni a megfelelő ügyeket. Például az isztambuli egyezmény ratifikálását és a gyermekéhezés felszámolását célzó programot, amit Harrach Péter azért nem támogatott, mert szerinte az baloldali kampánycél. Istent szerencsére ezúttal nem említette.

Ez most mindenesetre egy divatos irányzat: a nemzeti integritásért, sőt túlélésért aggódni, és alternatívaként a száz évvel ezelőtti családmodellt és a határzárat kizárólagos üdvözítő megoldásként kínálni. Egyszerű műfaj, sokat nem kell tenni ezért, hiszen a múltba visszacsúszni mindig egyszerűbb, mint a jövőbe tekinteni, ráadásul történelmi törvényszerűségről is van szó: a szabadabb, nyitott korszakokat mindig követi egy zártabb, szabályozottabb éra a gondterhes időkben, amikor az állampolgár – válság, háború, terrorizmus, természeti katasztrófa stb. – hatására önként korlátozná saját jogait, hogy nagyobb biztonságban érezhesse magát. Erre építettek mindig is a karizmatikus diktátorok, és – bár a Hitler-analógia a valóságtól azért távol áll és gusztustalan ellenzéki karaktergyilkossági kísérlet – erre épít Orbán Viktor is. Ma egyébként kétszer, két városban is elkaptak a Fidesz-aktivisták, hogy írjak alá – idézem – “a bevándorlók ellen”. Így mondták, ellenük, még csak nem is a kötelező kvóta ellen. Erre lehet építeni, ezzel lehet szavazót szerezni – könnyen, gyorsan.

Vasárnap  hangzott el Kövér ominózus beszéde, hétfőre már mögé állt a művészvilág egyik legismertebb pártkatonája, Kovács Ákos is (mikor kap már valami jó kis kormánybiztosi pozit, mint a filmes kollégája, az Andy Vajna?). Hogy tudniillik “a nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak“, hanem az, hogy a “női princípiumot” – bármi is legyen az – “beteljesítsék”, ami – szerinte, ezt legalább hangsúlyozza – annyit tesz, hogy “valakihez tartozni, valakinek gyereket szülni”. Mondja mindezt az az ember, aki négygyerekes, nős – templomban esküdözött – ember létére büszkén turnézik azzal, hogy szereti a koncert utáni “vadászatot”, míg az asszony – a “rockfeleség”, aki “végtelenül toleráns” – otthon várja tiszta ruhával és meleg étellel. Nyilván ez a családhoz való attitűd meg a férfiprincípium volna az ő fejében, ugye. Tudom, tudom, gusztustalan dolog egy ember magánéletének esendőségeivel “érvelni”, de marad más eszközöm, amikor ő pedig az én magánéletembe próbál beleszólni a saját előrelépése érdekében?

Sokat gondolkoztam azon, hogy mindezt érdemes-e megírni. Érdemes-e egy nagy és erős propagandagépezettel szemben guggolva, pénisz nélkül vizelni. Az egyértelműt, a tisztát, az emberit magyarázgatni, mintha a humánum mankóra szorulna. Nem érdemes, persze, hogy nem az. De végül csak nem bírtam ki.

unoka4

Forrás: Eszti Néne

unoka3

forrás: Kovács Józsefné

unoka

Forrás: Sailor Ripley

Forrás: quooshtee.tumblr.com

Forrás: quooshtee.tumblr.com

Forrás: ismeretlen, Facebook

Forrás: ismeretlen

Forrás: ismeretlen

Reklámok
Eszter névjegye (846 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

155 hozzászólás Unokát szülni, ezeknek bejegyzéshez

  1. Nagy László // december 15, 2015 - 04:30 // Válasz

    Eszterke! Nagy tévedés,ezek nem macsók,csak kurafik…aljas szemét “emberszabású”-ak.

  2. szerintem ezek rájöttek, hogy ha csinálnak harmadik világbeli körülményeket, akkor majd demokrácia helyett itt is demográfia lesz.

  3. Nem könnyű manapság politikusnak olyat mondani, ami neked tetszene :-)
    Egyetértünk, hogy személyes döntés kérdése, hogy lesz-e és főleg hogy hány gyerek, de azért azt hozzátenném, hogy ezeknek a személyes döntéseknek a meghozatalában elég sok egyéb tényező is szerepet játszik, úgy mint gazdasági helyzet és annak megítélése (tényleg kevés, tényleg rossz, vagy csak az örök elégedetlenség, netán az önzőség mondatja ezt?)
    Ráadásul a fiatalok körében egyre inkább terjedő kapcsolat-elköteleződés-gyerek nélküli gondolkodásmód sem tesz jót a demográfiai mutatóknak. Igen, tudom! Ez is személyes megítélés kérdése, jogában áll mindenkinek szinglinek lenni, de társadalmi szinten ez egy folyamat és nem vagyok meggyőzve, hogy jó irányba mutató trend(i).
    Valóban faszság volt ez a beszólás, Ákos meg nálam zeneileg sem lépte át az ingerküszöböt, ez a pojácáskodása pedig kb egy szinten van a Bocskorék reggeli vihogásával. Szóval a mémgyártás jogos, a posztod jogos (mondjuk azt nem értem, hogy a családon belüli erőszak hogy jön ide, de ez meg a te személyes szabadságjogod, tiszteletben tartva ;-)

    Megkérdezhetem, hogy szerinted (és a fórumozók szerint) mivel lehetne rávenni a 30-asokat, hogy gyerekgyártásba kezdjenek? Mert ugye abban azért egyetértünk, hogy 4-6-10 gyermektelen vénasszony és vénember nyugdíját, kórházi ellátását nem fogja tudni finanszírozni az 4-5 putriban nevelkedett csemete, aki maga is segélyből szeretne megélni.

    • Kérdésedre meglehetősen összetett a válasz, nagyon sok terület (társadalom, oktatás, egészségügy, gazdaság és ugyebár összességében a politika is) érintett. Mindenesetre ezek a megmondások közel sem segítik elő az ügyet, sőt. Ha már politikusról van szó, ill. zenészről, akkor egy kicsivel kifinomultabb kommunikációt várna el az ember, hiszen nyilván létezhetnek egymástól markánsan különböző vélemények, de mennyivel jobban hangzott volna a két érintettől mindez mondjuk úgy, hogy inkább óhajként fogalmazódik meg ez tőlük és nem aképpen, hogy kinek mi a dolga… S mellette azt is hozzátehették volna, hogy bár az ország állapota optimálistól messze van, de dolgozunk rajta gyerekek…
      Természetesen a fröcsögő reakciók sem túl elegánsak, szerencsére vannak normálisak is, mint pl.: http://index.hu/velemeny/2015/12/15/a_dolgom_a_szules/

      • Engem például semmivel. De még ha kipitykéznék az országot sarkonként egy ingyen bölcsivel, meg 200% adókedvezményt kapnék, akkor se szülnék, mert ez gecire mindenkinek a saját döntése. Nyugdíjra is szívesebben félretenném magamnak én sajátkezűleg azt, amit a nagy és okos mások most beosztogatnak helyettem.

    • “Mivel lehetne rávenni a 30-asokat, hogy gyerekgyártásba kezdjenek?”

      Úgy semmiképp se, hogy a XXI. század hajnalán embereket biológiai szaporítószervvé alacsonyítanak le minden szinten, jogaikat, igényeiket is félresöpörve. (Például így jön ide a családon belül erőszak is.) A versenylovakkal, azokkal bánnak így. Sőt, velük még jobban is, mert vigyáznak is rájuk és minden feltételt megkapnak, hogy egészségesen, jól élve felnőhessenek. Nálunk meg apuka kábé beledöglik, ha egyedül kell eltartania anyukát és a gyerekeket, kivéve néhány nagyon szerencsés kivételt.

      Végtelenül cinikus és demagóg hozzáállás ez, a Ratkó-korszakot idézi.

    • Megfelelő körülményekkel, részmunkaidővel, a munkába visszatérés segítésével (megint: nem előírásokkal a cégek felé, hanem adó- és járulékkedvezménnyel). De ha már cseszegetés megy, akkor talán a férfiaknak is kellene szólni, hogy a párkapcsolathoz is, a gyerekhez is két ember kell, tegyék már oda magukat, nem csak a péniszüket, hanem azon kívül is. Ja, és ha GYES, akkor az apák otthon maradását ha nem is kötelezővé, de legalábbis támogatottá tenni (és akkor mindjárt nem lenne a női munkaerő kevésbé értékes, hiszen úgyis elmegy GYES-re, meg otthon marad a beteg gyerekkel). Meg az ilyen baromságok helyett (amik egyértelműen azt nyomják, hogy a gyerek és a karrier összeegyeztethetetlen, hát Kövér is megmondta) szabályozásban, anyagi támogatásban és szövegben is annak erősítése, hogy a kettő nem egymást kizáró vagy egymással versengő dolog, hanem létezhet egyszerre is. Ez a hülyeség, amit Ákos meg Kövér nyom, ez pont azt erősíti, hogy ha gyereked lesz, másról ne is álmodj, ha nő vagy.

    • Kiakadok mindig azon, hogy a nő a hibás, mert nem szül. Jaaa, hogy ehhez férfi is kellene? Mellékes körülmény, ugye.
      Nos a nő körülnéz diploma után, hogy mi van, hát nincs állás, mert úgyis elmegy szülni. Ha mégis van állás, talál-e olyan pasit, aki tényleg társként tekint rá, nem háztartási robotként.
      Jó, talál pasit, legyen gyerek. Aki nagyon sokba kerül, nem, nem nő fel szereteten, tehát anyuka két évi otthon aszalódik, mert hová is akarna menni gyerekkel, hát nem boldog 0-24-ben, hogy babázhat, úgyis ő akarta. Menne vissza dolgozni, mert a gyes 25 ezer Ft, jaaa, nincsen bölcsődei férőhely. Ha mégis van, gyerek állandóan takonyos, mama még dolgozik, ő nem tudja, nem is akarja vállalni a szitterkedést, igazi szitter meg több tízezer! Ft havonta. Szóval az anya, ha csodával határos módon vissza tud menni a melóhelyre, akkor gyakrabban van táppénzen. Oviban ugyanez. Jön a suli, érj oda a gyerekért 4-re, legkésőbb fél ötig, szóval olyan munkád legyen, ami 8-16 óráig tart. Ott ugye nem röpködnek a 100ezres fizetések, de minek is akarna valaki karriert nőként, elég a 80ezer is havonta. Meg hát a nő hogyhogy nem boldog, hogy családja van. És akkor itt jön a képbe, hogyha apuka is 80ezret keres, akkor a pocsék anyagi helyzet miatt nem túl jó a családi légkör, tisztelet a kivételnek, vagy sokat kers, dolgozik, nem látják egymást. A másik, ami kimaradt a cikkből, hogy nem egy életre szól a házasság. Ha a nő nem tudja egyedül felnevelni a gyerekét, mert sajnos az angolosan távozó és gyereket hátrahagyó apuka is gyakori jelenség, akkor így járt, de hát ő akarta, úgyis ő a hibás, mert tuti nem tett meg mindent a családért, meg a férj is “rendes” ember volt.
      Szóval akinek nincsen biztos családi háttere+remek fizetése, és ez keveseknek van, az kb. a semmire vállal gyereket, ami nem túl okos dolog.
      Se biztonság, se kiszámíthatóság, ellenben nagyon helyesen van fogamzásgátlás. Na, ezért kevés a gyerek.

      • Bocsánat, de szóról szóra leírtad a “hagyományos” értékrendet, annyi különbséggel, hogy a “női szerepben” elképzelhetőnek tartod a férfit is (iskola, beteg gyerek, gyes, szabadság) Erre most is meg van az elvi lehetőség és általában pont a nők azok, akik nem akarnak élni vele.
        B. verzió egy olyan munkahelyi és társadalmi diszkrimináció a férfiakkal szemben és a nők érdekében, amit nem vagyok teljesen meggyőzve, hogy alkalmazni kellene. Ráadásul a legfejlettebb gazdaságok sem tudják elviselni azt a támogatási rendszert, ahol egy nő kevesebb munkával (beteg gyerek, iskola, ovi vége, zongoraóra és a többiek) is keressen annyit, hogy akár egyedül is el tudja tartani 2-3 gyermekét az elvárt színvonalon.
        A másik, amit a “jól kereső férfi” szükségességéről írtál: valóban jó lenne, ha mindenkinek megdupláznák a fizetését, de ez irracionális. Ellenben a gyesre járó “férfimodell” pont azt a munkaerő-piaci pozíciót rontja le, amit vagy meg kap a női munkaerő, vagy (ismerve a munkaadói mentalitást) ő sem.

        • A legtöbb férj, ha teheti, most is elmegy szabira/táppénzre a gyerekkel, mert nincs annyi szabi/táppénz a világon, ami lefedné egy embernél a téli+nyári+őszi+tavasz szüneteket+betegségeket. Hozzák-viszik a gyerekeket a férjek is, mert a nagyszülők vagy dolgoznak vagy nem vállalnak részt az unokák nevelésében sok esetben. Kénytelenek.
          De nem vagyok kint a vízből, ha férj vigyáz a gyerekre, mert tényleg csak vigyáz, nincs megfőzve, kimosva, kitakarítva mellette és az ő jelentősen nagyobb fizetését nem szívesen kockáztatjuk esetleges kirúgással a sok hiányzás miatt. Meg hát az ember néha maga is beteg, ha meg még a gyerek is meg szabira is megy, na akkor azért felszalad a munkáltató szemöldöke.
          Nem ritka egyes cégeknél, hogy nem állhatsz fel a munkaidő végén, mert elvárt a ki nem fizetett túlóra, mindent a cégért, gyere be korábban, vedd fel a mobilodat 0-24-ben szabi alatt, vasárnap, na hát emellett gyerekkel kalkulálni elég nehéz. Tényleg csak a felmondás marad vagy az aktatologatás, ahol nem gond, ha hiányzol, de meg sem fizetnek.

          • Azt tudod, hogy a vágyott nyugaton általánosságban 10-12 órát dolgoznak, komolyabb multiknál akár 16 órát is? És hogy azért ad a cég okostelefont (ugye a blacberry, ami kimondottan céges flottás okostelefon, és mi még a zenélő nokiákkal szaladgáltunk, ott már ezt adták a takarítónőn kívül mindenkinek), hogy a melós ha kell éjjel, meg szabin is megkapja az írásos infót (a főnök pedig a visszajelzést, hogy megnyitotta a levelet). A távmunka meg a vpn is nagy találmány, mert így este tízkor még oda lehet szólni, hogy reggelre kellene az anyag…
            Nálunk talán egy durva veszekedés volt a feleségemmel, amikor a 2 hét nyaralás felénél közölte velem, hogy vagy kikapcsolom a gépet (amivel bentre dolgoztam) vagy összecsomagol és hazamegy a gyerekekkel. Én pedig hiába mondtam, hogy ha ezt nem csinálom meg és a cégnél emiatt nem tudják a projektet befejezni, akkor veszít a cég egy csomó pénzt, engem meg kirúgnak….
            …és kell azért egy nagy levegőt venni és kikapcsolni a gépet és közölni a főnökkel, hogy bocs, de szabin vagyok és keressen mást aki megoldja a problémát (amiről amúgy kiderült, hogy simán ráért egy hét múlva is…)

            • majdmegnovok // december 15, 2015 - 14:20 // Válasz

              Ez inkább Amerikára jellemző, Európa nyugati felén azért kicsit családbarátibb helyzetre törekednek, legalább formailag. A férfiakkal pedig gyakran megesik, hogy nem tudnak, még gyakrabban, hogy nem is akarnak nemet mondani a szabadság ideje alatti, munkaidőn túli feladatra. Ez pedig nettó menekülés a munkába a csodás család és felemelő gyermeknevelősdi elől. Ha az olyan jó lenne, akkor időben hazaérnének.

            • Ezt a 10-12-16 órát honnan veszed? Én dolgoztam komolyabb multinál Amerikában, Fortune 100 listán szereplő cégnél, professional állásban, a vállalat központjában. Fél nyolctól négyig voltak bent a kollégák, amikor bent maradtam, hogy az ázsiai részleggel tudjak beszélni telefonon, fél hétkor már senki nem volt körülöttem, a takarító is hazament rég.
              És ment a work-life balance training folyamatosan, azaz hogy regenerálódj, mert akkor értékesebb munkaerő vagy. 2-3 hasonló méretű cégnél ugyanezt láttam. A vadkapitalizmus Magyarországon van, nem Amerikában. És akkor még csak nem is Nyugat-Európáról beszélünk.

    • Sajnos az a helyzet, amit felvázoltatok, jogosak a kritikák. Viszont nagyon sokan el sem jutnak addig, hogy az országállapot-párkapcsolat-családi háttér mátrixban elhelyezzék a saját lehetőségeiket… :( Az én 30-as ismerőseim egy jó része ELEVE nem akar gyereket, mert a GYEREK MINDENBEN GÁTOL. Szóval meglehetősen nagy arányban létezik a körülményekre való kamu hivatkozás, divat az országra, a gazdasági helyzetre, a szopóágra hivatkozni, és ezzel – mivel nagy általánosságban sajnos igazak a megállapítások – a felelősséget szépen le is vette minden érintett a saját válláról, holott ez orbitális kamu sokaknál. Látják a családos ismerősöknél, hogy mivel jár a gyerek, megszűnik a szabadság, megváltoznak a prioritások, nem lehet már úgy/annyit utazgatni, szórakozni, meszeltek a kozmikus péntek-szombati buliknak… A 20-as éveiben járó generáció jó része a 30-asok életét próbálja élni, a 30-asok meg persze a 20-asok életét. A 40-esek pedig mindkettőét…újraélni mindent.
      Tényleg ezt látom nagyon sokaknál. Az ego nagyobb a felelősségvállalásnál. Ezt férfiaknál és nőknél is egyaránt tapasztalom.

      • Mivel az van, hogy oldd meg magad a gyerekedet, persze, hogy gátol mindenben a gyerek. Ha anyuka kimozdul gyerekkel, már kapja az ívet, hogy minek viszi ki a gyereket mondjuk mínuszban “sétálni”. Hát mert esetleg bevásárol, ügyet intéz. A gyerek hangos, alapból. Sokan rosszul tűrik, pl. menj fülészetre nyűgös gyerekkel, megkapod, hogy miért nem nevelted meg (a beteg gyereket). Nemcsak az önző, aki nem vállalja, hanem sajnos az is, aki a saját nyugalmát félti és éveken át dörömböl a falon nappal, mert sír a gyerek a szomszédban. De nekünk már azért is dörömböltek, mert hangosan nevetett. Vagy mert nem kussol a gyerek a vonaton. (Kamaszoknak csoportban szabad.)
        Arról meg ne is álmodj, hogy elmész mondjuk fodrászhoz, mert mit képzelsz. Nyaralni, szórakozni kettesben? Mit képzelsz, majd ha felnő a gyerek, akkor menjél.
        Tényleg elég nagy elszánás kell a gyerekhez, aki nem a saját örömére vállal gyereket, annak annyi.

        • Akikről írtam, azok nem jutnak el az említett példákig (fülészet, szomszéd, ilyesmi). Megjegyzem, aki igazán szeretne gyereket, az sem gondol ebbe bele, ezekkel majd akkor szembesül, ha megéli..:)
          Én arról a rétegről beszéltem, akik a saját KÉNYELMÜKET és SZABADSÁGUKAT mindennél előbbre valónak tartják és ebbe nem fér bele egy (több?!?!) gyerek. Ez a felfogás a gyerekvállalást tragédiaként éli meg. :( Természetesen joguk van ezt gondolni. Csak sajnos ennek az attitűdnek szinte a reklámozása folyik és nem jó, hogy erre haladunk…
          Ugyanakkor valóban sajnálatos, hogy egyes megmondóemberek az ilyen rosszul elsült beszólásokkal igyekeznek ellenkampányolni, a kövéreknek és kovácsoknak nem ez lenne a “dolga”..:)

          • Akinek egész életében ki volt nyalva a segge, naná, hogy úgy gondolja, hogy az az élet, amikor ő azt csinál, amit akar. Másrészről meg le a kalappal azok előtt, akik kereken kimondják, hogy nekik nem kell gyerek. Ők már nem sajnálnivaló vénlányok meg agglegények, csak nem kell a gyerek, fel merik vállalni és nem nyomorítanak meg plusz egy embert azzal, hogy te fiam csak nyűg vagy, érted feláldoztam az életem, stb.

            (Vagy már a huszadik lombikot csinálják, csak nem kötik senki orrára.)

            • Nem attól függ, hogy ki volt-e nyalva a segge. Akinek nem volt, de kellő tehetséggel, szorgalommal és szerencsével egzisztenciát teremtett, az pláne úgy gondolja, hogy mindezt nem fogja feladni egy gyerekért… :( Mint fentebb írtabb, természetesen joga van ezt gondolni. És K&K ne nyilatkozzon ostobaságokat ezzel kapcsolatban. Viszont tapsikolni sem kell ennek.
              Egyébként ketté választanám: egyesek valóban nem éreznek késztetést, lehet, hogy jól gondolják magukról, h rossz szülők lennének. Nem kell erőltetni. Nagyon sokan viszont valszleg tök normális szülők lennének amúgy, ha 35-40-45 éves korukra nem tartanának még mindig ott, mint egy 20-25 éves, akinek érthetően még belső feszültséget okoz a gyerekekkel járó felelősség, valamint a legfájóbb tényező: lemondás kényelmi faktorokról.

              • majdmegnovok // december 15, 2015 - 14:10 // Válasz

                Mert mért adná fel? Mért nem teremtünk olyan helyzeteket, ahol nem kell feladni, leépíteni, ahelyett, hogy azért hurrogunk valakire, mert nem akarja feladni, amit nagy nehezen összehozott?

                És milyen a normális szülő? Az a sok, akik régebb mind gyermeket vállaltak (jobb híján) mind az volt? Szerintem inkább az van, hogy még pár évtizede fel se tevődött a kérdés, hogy milyen szülő leszek. Jött a gyermek, oszt beleálltak a feladatba, s lett olyan mindenki, amilyen lett, lehetett.

                • A jól szituáltnak anyagiak terén nem kell semmit feladnia, tehát nem arról van szó, hogy olyan veszne el, amit “összehozott”. Ami elvész, az az addigi szabadság, spontanaitás, függetlenség, kényelem, laza kapcsolatok, ilyesmik. Teremthetünk akármilyen “helyzeteket”, a gyerekkel megváltoznak a prioritások és ez sokaknak nem fér bele, mert úgy gondolják, hogy az addigi életük korlátok közé szorul. EZÉRT nem vállalnak és nem az ország, a gazdaság, a munkaerőpiac helyzete, esetleg a szomszéd miatt, vagy hogy van-e a sarkon bölcsi…

                  • majdmegnovok // december 15, 2015 - 17:20 // Válasz

                    Mert korlatok koze szorul sok minden. Es akkor csak egy amolyan szereny eletre gondolok, ahol lehet a nonek is dolgozni, meg kis elismeres is jar erte, nemi fejlodesi lehetoseg, ahol a parkapcsolat elo tud maradni, ahol orulni lehet a mindennapoknak is, mert nem kenyszerek kozott kell tulelni, kisakkozni, mindig valahogy es sok kompromisszummal megoldani. Almodik a fene felelosseg elutasitasarol, evi negy nyaralasrol, csillogo karrierrol es fene tudja mirol, amikkel a gyermeket nem vallalokat (vagy tobb gyermeket nem vallalokat) vadolni szoktak. En azt hiszem, a gyermeket nem vallaloknak az anyagiak csak egy tenyezo a sok kozul, raadasul nem is a legfontosabb. A bolcsi pedig nagyon fontos, a szomszed is az lehet (foleg, ha hetente ketszer negyedorat hajlando ranezni a gyerekre), a munkaeropiac plane. Mind-mind egy tenyezo, es minddel hadilabon allunk.

          • Persze, a gyerekvállalás nem üzleti döntés pontos költségvetései tervvel, egy belső vágyból fakad, ami vagy van, vagy nincs, és aminek hatására vagy megtörténik a fogantatás, vagy nem. De sok második, harmadik gyerek már azért nem születik meg, mert a szülő ismeri az anyagi terhek természetét, és nem tud ebből többet vállalni, plusz… eh, a fránya körülmények, már az első szülés is traumatikus volt, hiszen a rendszer elég szigorú ebben is, megmondja, hogyan kell és szabad szülni.

            • Persze, a 2.-3. gyerek meg nem születése már inkább a körülményekre fogható. De a kérdés inkább az volt, hogy valaki eleve szeretne-e gyereket, vagy sem. Szülés…jajj, újabb 60 kommentet szeretnél? :)

          • Jó, és ezzel mi a gond? Ha valakinek a saját kényelme a fontos (bazmegamocskos szemétládáját!) akkor gondoljon bele az ország érdekébe és mégis szüljön? Vagy a te rosszallásodba és/vagy bólogatásodba? Vagy a Kövérébe? Vagy az atyaúristenébe? Ne is haragudj már, de mit akartál ezzel mondani? Konkrétan mi közöd mások kényelméhez vagy motivációihoz?

            • Ahogy már írtam: “Már elnézést, de az is magánjellegű dolog, ha valaki fasz (nem a gyermektelenekről beszélek:), de attól még másnak meg lehet a véleménye, miszerint az illető egy fasz.
              Nem kell tapsolni, v. nem tapsolni. Ahogy természetesen nem is sokadrangú a gyermektelen. Nekem jónéhány barátom az és nincs velük semmi gond, nem téma. Egyszerűen csak sajnálom a dolgot. De nem akarom helyettük jobban tudni, hogy mi a jobb nekik.
              Megjegyzem, ha mindenki így gondolkodna, akkor tényleg kihalnánk. Aki nem vállal gyereket, ezt azzal a kényelmes tudattal teheti, hogy más meg úgyis vállal, tehát úgysem halunk ki, max lassabban..:)”

              • Okéoké, én is rájöttem közben, nem te vagy a szélsőséges :)
                “Megjegyzem, ha mindenki így gondolkodna, akkor tényleg kihalnánk.” ezzel amúgy mi a gond? Te megéred hogy kihaljál, vagy a gyerekeid, vagy hol fog ez fájni? Láttál már olyan életformát, ami megvolt egymillió éve is és több mint egysejtű?

                • Basszus, akkor ilyen alapon a klímaváltozás se érint, minek a környezetvédelem, szelektív hulladékgyűjtés, stb. szarjunk bele mindenbe…
                  Szóval meghagynám ezt inkább költői kérdésnek. :)

                  • Rendben. Itt a párbeszédünk vége, sajna ilyen csúsztatásokhoz nem asszisztálok.

                  • A klímaváltozás veszélyei már itt vannak, a jelenünket érintik, az emberiség kihalása meg bizonytalan, beláthatatlan, és nem is borítékolható még épp ezért.

                    • Az itt a legcsúnyábban sántító csúsztatás, hogy a klímaváltozás olyasmi, amitől hosszabb-rövidebb, de jó szar szenvedés után fognak meghalni olyanok, akik már itt élnek a földön.
                      A “nem eleget szaporodás” által kihalás, meg azért elnézést, de senkinek nem fáj, aki itt szájtép a fajért (bár a dodóért és a többiekért nem láttam sírni) csak az önérzetének és az elfogultságának egy oylan faj iránt, ami semmivel sem fontosabb a többinél.

                    • Ráadásul nem ő, vagy az ő utódai halnak ki, hanem mások, ahhoz pedig senkinek semmi köze.
                      Nemhogy örülne, hogy az ő utódainak több hely jut.

        • Én ugyan nem kenem senkire és semmire, hogy nem akarok gyereket. Nem hibáztatok senkit és semmit. Sőt, magamat sem HIBÁztatom azért, mert nem akarok, mert ez nem hiba. Továbbá sem utazgatni, sem szórakozni járni, sem kozmikus bulizgatni nem szoktam, mert az sem akarok. Én a nyugit szeretem. Igen, a gyerek abban is gátol.

          • Pontosan erről beszélek. Néhány barátom is így van ezzel. Természetesen nem hibáztatom őket. A lényeg, hogy nem elsősorban a “jajdeszarezazországborzalmaskörülmények” miatt gátol a gyerek, hanem önmagában egy olyat tényező a gyerekvállalás, aminek a terheit (most nem az anyagiakra gondolok) nem szeretnéd felvállalni. Mert a nyugidat felborítja.

            • Oké, de ezzel a kormánynak nem dolga foglalkozni, és nem is tud ellene mit tenni. Azon érdemes dolgoznia, ami ellen és amiért tud mit tenni. Ja, de az meg melósabb, mint nyomasztani, tényleg.

      • A türelmetlenség (már fiatalon birtokolni kívánt, időnként elrugaszkodott egzisztencia), az önzés (valóban nagy “kaland” a gyerekvállalás!), a spontaneitás feladása, a lehetőségek elvesztésétől való félelem, a kötöttség érzésének túldimenzionálása valóban olyan félelmek, melyek arra terelik az embereket, hogy ne rendeződjenek párokba, vagy ha ott vannak, akkor is lehetőleg csak “laza” kapcsolatokat alakítsanak ki, már a kezdeteknél tisztázott elválási feltételekkel.
        Ismerek olyan 30-as párt, ahol 5 év után még elosztják a közös használatú lakás rezsijét, ahol a srác (mert a lányé a lakás) “albidíjat” fizet, ugyanakkor nem tudnak nagyobb lakást venni, mert a srácnak csak annyija van, hogy kellene a lány lakásának ára, de ő nem hajlandó azt eladni.

        • Valószínű akkor ebben az esetben “jobb híján” vannak együtt. Különben lehetne olyan lakásvételt is megejteni, hogy pl. a lány 75%-ban tulaj, a pasi meg 25%-ban. Meg akármit bele lehet írni egy szerződésbe, de ők nem akarnak továbblépni, mert a csaj fenntart magának egy menekülőutat, csak ő tudja, miért.

        • A rezsi elosztása tök természetes (miért csak az egyik fizetné, ha ketten lakják a kecót), de albidíjat nem kérnék, a párom nem az albérlőm. A lakásomat valszeg nem adnám el, mert az nem okos döntés, de ha mindkettőnkét kiadjuk, bérelhetünk akár nagyobbat, ha feltételen nagyobb kell. De miért kéne nagyobb? Each to their own.

      • Oké, de nem feledjük: az is teljesen oké, ha valaki – ha férfi, ha nő – egyáltalán nem akar gyereket. Azért, mert én nagyon vágyom rá, nem alap, hogy mindenki másnak is kéne. És azért se, hogy legyen nyugdíjam, érted.

        Egyébként engem az döbbent meg, ahogy egyes zárt, anonim fórumokon nők százai írják le, hogy megbánták a gyerekvállalást. Csak erről nem divat beszélni, ez tabu. Megrázó vallomások. Jobb, ha adott az önismeret ahhoz, hogy külső nyomás hatására senki ne alapítson családot: remélem, egy-két emberöltő múlva csak vágyott gyerekek lesznek, és akkor talán megszűnik a pszichológusi szakma…

        • Tényleg döbbenetes, valószínűnek tartom, hogy ahol megbánás történt, abban komoly szerepe van a gyerek apjával való párkapcsolati konfliktusnak. Vagy annak, hogy az a párkapcsolat már nem is létezik… Egyedül pedig valóban elképesztően kemény lehet. :(
          Dehát mondom, akkor ilyen alapon ne is házasodjunk…mer’hiszen a válási statisztikák…

          • A házasság sem mindenkinek való. Száz éve nem volt más lehetőség, muszáj volt házasodni, a családok közötti vagyoni szerződés volt, a közösség – számos gyakorlati előnnyel – járó haszna, más lehetőség híján. most, hogy egyéb opciók is vannak, nem is mindenki házasodik, és ez így van jól. Külső kényszerrel, nyomasztással, manipulációval ez a dolog nem írható felül… száz év múlva talán egyáltalán nem.

    • Ez a “Mivel lehetne rávenni?” is egy istentelenül hányadék kérdés. Rávenni. Rávenni csak arra kell bárkit is, ami neki nem jó. Manipuláció másik szóval.
      Namost ezt ugye az egész nagyrabecsült, fantasztikus népünkre vonatkoztatni, akiért úgy aggódjunk, hogy el ne fogyjon. Gusztusos. És tökre szomorú, hogy mindig van valaki, akit “rávesznek”

  4. Hányingert gerjesztő valahányszor csak az hallom, hogy a politikai hatalom ilyen vagy olyan módon beleszól az emberek magánéletébe, legyen az idehaza valamilyen bunkó politikus beszólása vagy akár az egykézés Kínában. Ugyanakkor – mivel ez már sajnos a sokadik ilyen eset kis hazánkban – most már tényleg ott tartok, hogy szarok a tisztelt politikusok fejére, egy emberi inkarnáció túl rövid ahhoz, hogy rajtuk idegeskedjem.

  5. fizetekmegegysort // december 15, 2015 - 11:08 // Válasz

    Mivel lehet rávenni? Elég egyszerű lény az ember, ebből a szempontból teljesen működik a biológiai késztetés, azaz hogy a nőstény akkor párzik/szül, ha biztonságban érzi magát. TEhát: kell a dologhoz biztonságot adó párkapcsolat, párkapcsolatra hajlamos hím egyed, aki mondjuk két éves boldog együttjárás (együtthányás/szexelés/bulikázás/utazgatás/miénkavilágozás) után nem nyúl a nyúlcipő után, ha az adott leányzó fátyolos tekintettel fehér ruhát, harangszót, kisbabát vizionál. Ha ez megvan, akkor kell a másik fajta biztonság, az ún. gazdasági. Jaja, lakás, mondjuk, vagy legalább annak reális esélye. Munkahely, ahova akkor is visszavesznek, ha szültem. Bölcsi, ovi, részmunkaidő (ha ne adj isten arra vetemednék, hogy egymás után kettőt-hármai is szülök, és világossá válik, hogy három gyerek koordinálása mellett pl nem marad nyolc órám melózni). Megfelelő jövedelem, ahhoz, hogy a tanítónéni “holnapra hozzanak a kedves szülők fütyülős fittyfenét 12 db-ot rajzórára” kérésére ne nézzek bután, hogy hónap vége van, és épp nincs 2500 felesleges magyar forintom a fütyülős fittyfenére (ja, most akarják épp fizetőssé teni az iskolák különóráit, és a fejlesztéseket, hát köszi). MINŐSÉGI egészségügy és oktatás. Ugye nem kell magyarázni miért? Nos, kb ezek azok, amikor a nőstény elkezdi úgy érzeni, hogy biztonságban van, több lábon is állhat, és akkor sem fog éhezni, ha valami szerencsétlen véletlen folytán családfenntartóvá válik (ugye ismerjük a válási statisztikákat?). Az már külön álom, hogy ha a két nem között nem lenne ekkora jövedelem különbség, akkor ugye esély volna arra is, hogy a valóságban létrejöjjön a munkamegosztás, mert ha kb azonosan keresünk, akkor ugye apa is nyugodtan mehet gyesre egy évet… És akkor végre a munkáltatók majd apukától is megkérdezik: és ki marad otthon a deddel, ha beteg…? Amíg ezeket nem teremti meg a kedves kormányzat, sőt, ennek épp ellene megy, az oktatás, az egészségügy leamortizálásával például, addig a nők nem fognak szülni, mert a férfiak sem akarnak családot alapítani. És igazuk is van. A babaillatról való álmodozás nagyon helyes dolog, de a komoly próbatétel az a szülés utáni 21 éveben jön el, ez egy hosszú távú projekt. Szóval szerintem semmi gond a mai harmincasokkal, teljesen logikusan viselkednek. Sajnos.

    • 3 gyerekes apukaként minden szóval egyetértek. Majdnem mindennel. :) Bár még az iskoláskorszak előttünk áll, bőven kapunk ízelítőt bölcsi-ovi szinten. A hétköznapok folytonos nehézségeivel vívott szélmalomharc embert próbáló, de mellette azért nem elhanyagolható tényező az a boldogságfaktor, amit a gyerekek a családba “hoztak”..:)
      A körülmények minden téren (munkahely, oktatás, egészségügy, gazdaság, társadalom) lehetnének optimálisabbak, viszont ha mindenki csak ezt nézné, akkor tulképpen nem is születnének gyerekek… Azért akik igazán szeretnénk gyereket, azok nem feltétlenül foglalkoznak ilyen mértékben a körülményekkel (hacsak nem minden fronton szélsőségesen negatív hatásokkal szembesül). Természetesen az “alap” egy normális, biztonságos párkapcsolat. Nem mindenkinek adatik meg és nem is mindenki tehet róla. (megjegyzem: itt ugyancsak bullshit a válási statisztikákra hivatkozni, hiszen, ha mindenki csak ezt nézné, akkor senki sem házasodna, hiszen minek, ugye) És nyilván az anyagiak sem mellékesek: létminimumon nem biztos, hogy 3 gyereket vállaltam volna.
      Szóval összességében egyetértek, nagyon sok a gátló tényező. :(
      Nagyon sokakban viszont a fentiektől FÜGGETLENÜL nincs meg az általad említett biológiai késztetés, max szexuális téren, de nem gyereknemzés terén. Nincs belső vágy a gyerekre. :( Egyébként egy optimális világban egy jól szituált országban (Mo. jobban teljesít, hehe) a biológiai késztetést érzők ugyan kisebb falakba ütköznének, de attól tartok, hogy az általam említett réteg csak gyarapodna, hiszen a önállóság és a szabadság iránti vágy csak felerősödne a fene nagy jólétben (akiknél mégis gyerek születik, ott a gyereket kb. a szitter nevelné fel).

      • majdmegnovok // december 15, 2015 - 12:58 // Válasz

        “A körülmények minden téren (munkahely, oktatás, egészségügy, gazdaság, társadalom) lehetnének optimálisabbak, viszont ha mindenki csak ezt nézné, akkor tulképpen nem is születnének gyerekek… ” aaaa, dehogynem. Eleg nagy melo azert nem szulni egy termekeny ido teljes hossza alatt, ha amugy annak semmi biologiai akadalya nincs. Es ha nem abbol indulnank ki, hogy a gyermekkel alapertelmezett a szivas, es aldozatot vallalni hosies es felnott dolog, akkor esetleg ra tudnank venni a korulmenyeket is a javulasra, de legalabb elindithatnank a dolgokat jobb iranyba…
        Talan…

      • majdmegnovok // december 15, 2015 - 13:04 // Válasz

        “Nincs belső vágy a gyerekre.” Talan mert a gyermek nem vallalasa sok esetben nem a gyermeket utasitja el elso sorban, hanem a vele kapott dolgokat, amiken tarsadalmi, politikai stb. akarattal lehetne valtoztatni. Ahogy en nezem, a gyermeket tudatosan nem vallalok kozul legalabb egy jo nagy resz IGY nem akar gyermeket, mert ugy itelik meg, hogy adott korulmenyek kozott nem tudnak sajat elvarasaiknak megfeleloen felnevelni a bevallalt utodot.

        • Jó nagy rész IGY nem akar gyereket, egy másik jó nagy rész pedig SEHOGYANSEM, pedig a körülményeikkel semmi gond nem lenne… Való igaz, hogy ez a saját döntése, joga van hozzá. Valakinek pedig joga van hozzá, hogy ehhez ne tapsoljon.

          • Miért kéne tapsolnia vagy nem tapsolnia bárkinek két ember személyes, magánjellegű döntéséhez?

            • Már elnézést, de az is magánjellegű dolog, ha valaki fasz (nem a gyermektelenekről beszélek:), de attól még másnak meg lehet a véleménye, miszerint az illető egy fasz.
              Nem kell tapsolni, v. nem tapsolni. Ahogy természetesen nem is sokadrangú a gyermektelen. Nekem jónéhány barátom az és nincs velük semmi gond, nem téma. Egyszerűen csak sajnálom a dolgot. De nem akarom helyettük jobban tudni, hogy mi a jobb nekik.
              Megjegyzem, ha mindenki így gondolkodna, akkor tényleg kihalnánk. Aki nem vállal gyereket, ezt azzal a kényelmes tudattal teheti, hogy más meg úgyis vállal, tehát úgysem halunk ki, max lassabban..:)

              • Tőlem simán lefaszozhatsz magadban bárkit, aki nem úgy éli az életét, ahogy az szerinted jó és hasznos volna. Amennyiben az illetőt érdekli a véleményed, úgyis megkérdez.
                Igazából csak a motivációt nem értem.

          • majdmegnovok // december 15, 2015 - 17:29 // Válasz

            Hat, a korulmenyekkel sajnos mindenhol baj van, legfeljebb a mertek a kulonbseg az orszagok kozott, NyE-ban vmivel jobb a helyzet.
            Amugy meg miert ne donthetne valaki mindentol fuggetlenul ugy, hogy nem vallal gyermeket? A gyermektelen az valami sokadrangu? Mit vet?

          • “Valakinek pedig joga van hozzá, hogy ehhez ne tapsoljon.”
            De ki kéri, hogy bárki is tapsoljon? Épp elég, ha nem dumál bele.

    • majdmegnovok // december 15, 2015 - 12:50 // Válasz

      Erre az lesz a leggyakoribb valasz, hogy a peldakep nyugaton van anyagi biztonsag es a csaladmodell is egyenlo oszt passz, ott is oregszik a tarsadalom. Es oregszik persze, mert a magyarorszaginal sokkal jobb helyzet is ugy fest, hogy az Europaban reszmunkaidoben vezeto Hollandiaban a reszmunkaidot vallalok közel nyolcvan szazaleka no. Tehat nagyreszt anyukak reszmunkaznak, ott is apukanak faj jobban a munka feladasa, pont mert ott is apuka bere faj jobban a csaladi kasszanak. Amig anyuka munkaideje olcsobb, addig torvenyszeruen o a bealdozhato, otthontarthato.

    • Itt a pont. Ez a mucsai macsó is pl, ha tovább olvasta volna a hetedikes biológiakönyvét, nemcsak az emlősök emlőjéig, akkor pl ezt is tudhatná. És ehhez igazából még emlősnek se kell lenni: a növények is akkor virágoznak, ha kedvezőek a körülmények. Minden élőlény akkor szaporodik, ha megvan ahhoz az általa kívánt minimum és persze ez nem két percig tart.
      Esetleg lehetne ajánlani az ilyen kis ártatlanlelkű politikusoknak, hogy üljenek már le egy kisvirágú füzike mellé és győzködjék, hogy szaporodjon, ne legyen már olyan önző, mert különben itt mindent elural a parlagfű? Ja nem, csak az emberekkel lehetünk ilyen tulkok és tárhatjuk szét csodálkozva a kezünket, hogy nem működik.

      • Jaj, kéne egy ilyen mém, hogy ül a Kövér a kisvirágú füzike mellett, és könyörög, hogy szaporodjon, mert különben itt mindent elural a parlagfű. Majd Ákos arról beszél a tévében, hogy a kisvirágű füzikék már nem tudják hol a helyük, nem teljesítik be princípiumukat, nem szaporodnak, szörnyű. Bezzeg ő, mindent beporoz, amit lát. Ja, ezt a tévében nem szokta mondani, tényleg.

  6. Ez egyébként lehetne eheti körkérdésünk is, hogy konstruktívak legyünk. Mármint, hogy MIVEL LEHETNE RÁVENNI A MAGYAR NŐKET A SZÜLÉSRE? (A valóságban jó esetben maga a produktum, a gyerek nem egyszemélyes projekt, de ja, a szüléshez nő kell, ez tény. :).) Lehet, kéne egy poszt csak az ütőképes hozzászólásokkal, hadd adjunk ötleteket is. Jókat írtok.

    • Amit a demográfiás poszthoz írtam, azt szabadon használhatod. Egyébként ma olyan helyzet van, ami még nem volt. Mivel a nők most először a saját testük urai, ezért most kerül felszínre az, hogy kinek elég erős a biológiailag asszertív magatartása = ki akar gyereket, és ki nem.
      Aki nem akar azt, nem szabad erőltetni, nem csak személyiségjogi okokból, hanem azért sem, hogy ne rontsa a következő generáció genetikai állományát. Aki önként és dalolva akar kihalni, én azt nem tartom vissza. Pár generáción belül meg fog ez a probléma oldódni, csak addig kell kibírni.

      Amit jobban kibontanék belőle:
      5. Adó- és bérreform:
      Egyéni számlás fix összegű [de felvállalt kockázat (dohányzás, elhízás, alkohol) miatt ez az összeg megemelkedett] egészségügyi biztosítás, amit ha negatívba csúszik az élet végén akkor megöröklik az adósságot a gyerekek, de ha pozitív az egyenleg akkor azt is megöröklik
      Egyéni számlás fix összegű nyugdíjjárulék, amit időskorban fix összegű nyugdíj követ. Ezt módosíthatja a gyerekszám, mert ha van gyerek akkor X FT-al csökken a nyugdíjjárulék, de cserébe a gyereknek felnőve szülőtartást (Kínában van ilyen) kell fizetnie a nyugdíjas szüleinek. Ezzel kikerülhető a nem gyerekesek támogatása is, de nekik sem kell fizetni a másik gyereke után. Ha valaki sok nyugdíjat akar az menjen magánnyugdíjpénztárba, de ha az bebukik, az állam nem vállal felelősséget.
      Szülőtartás (Lásd fentebb)
      Egyéni számlás oktatási járulék: Az ingyenes oktatás egy (rém)álom! Jól fizetett és jól képzett tanárok jól fogják oktatni a kölköt, de neki kell majd ezt kifizetni. És egyébként fel nem bírom fogni miért kellene szakmunkásoknak kifizetni az én egyetemi diplomámat, különösen, ha (nem jókedvemből) külföldre távozom. Az első ultrahangtól az egyetemi diplomáig kamatos kamattal számolva átlagosan 50 millió forinttal rövidítenek meg minket a külföldre távozók fejenként. Lesznek szívesek visszafizetni, de ahhoz nyilván kell tartani.
      Az állam által időlegesen átvállalt gyermekkel kapcsolatos költségek havi részletei: ide tartoznak az olyan költségek, mint terhességi vitamin, tápszer, bébiétel és pelenka ára, a bölcsőde, kikölcsönzött kismama baba, gyerekruházat, iskolai(minőségi, mint az USA-ban, vagy Japánban) kopási díja (minek megvenni, ha 3 hónapon belül kinövi, vagy egyszer használja valaki életében = sharing economy) GyED, GYES (amíg valakinek valamelyik szülője nem dolgozik amiatt, mert a szart lapátolja alóla, addig lesz szíves felnőttként megfizetni) stb.
      Ezt kiegészíti egy 100-1000 kulcsos szociális adó amely legfeljebb 50%-os, de negatív adókulcsok is vannak (főleg a rendszer bevezetésének elején). Ebből működnének a közhivatalok, és ez biztosítaná a társadalmi szolidaritást, de csak ez.

      Egy ilyen rendszer azért is lenne jó, mert elrejtené az államadósság egy jelentős részét, mert az állam itt csak mint kezes szerepelne. Ezenkívül mindenkit megillető lakhatási alkotmányos alapjog keretében szociális passzív házak építése, egy (hangsúlyosan egyetlen egy) városban. Ezekben lehet lakni lakbér fejében, de meg is lehet őket venni.

      7. Lombik bébi program keretében aki egyszerre akarja letudni 2-3 gyerek szülését, annak segítségnyújtás. Lehet, hogy kicsit művi, meg császár a vége, de több gyerek esetén nem kell 6, 9 vagy még több időt munkaidőn kívül tölteni. Ez csak lehetőség természetesen, nem kötelező.

      • A demokrácia lényege az, hogy van választási lehetőség, még ha természetesen nem is mindenki ugyanazt választja. Amikor a lehetőség adott, és lényegesen többen választják az a, opciót, mint a b,-t, akkor el kell gondolkozni azon, hogy mi ennek az oka, és mit lehet tenni, hogy a b, opció népszerűbb legyen. Az erőszakos agitáció ritkán célratörő, a figyelmesség, a segítség viszont már hozhat pólyát a konyhára, mind a közösség (kormány), mint az egyén (átlagférj) szintjén.

        • Hú, ez a pólya a konyhában nagyon tetszett :D

          • Persze, a templomot is említhettük volna, ha már. :) Van “élettere” a nőnek a nemzetszocializmusban, nu.

            • “nemzetszocializmus”?

              Ez nekem szólt?

              Ha igen, magyarázd meg miért, hogy eloszlassam a velem kapcsolatos tévképzeteidet!
              Nyilvánosan, vagy privben az a te döntésed!

              • Dehogyis, nem neked, a kormánynak, de ő nyomatja ezt a Kinder-Kirche-Küche dumát! Oké nem nácik, de az ideológia az.

                • Így már OK!
                  Tényleg nem nácik, hanem populista bolsevik fasiszták:
                  bolsevik: 2/3 ideológia
                  fasiszták: korporatív “nemzeti” nagytőkés rendszer.

                  Az alatta lévő kommentre is válaszolj kérlek, mert duzzogni fogok! :D

        • Nem igazán értem ezt a hozzászólásodat!
          Lehet azért, mert az agyam másképp van bedrótozva :)!
          Próbáld úgy magyarázni, hogy Forrest is megértse!
          Léccci! :D

          Ha azt hiszed, hogy apróbb változtatásokkal (=”figyelmességek”) célt lehet érni szerintem tévedsz. A rendszer alapjaiban nő/férfi/család/gyerek ellenes.
          Direkt úgy van szerkesztve, hogy mindig az aktuális hatalmi elit döntse el kinek jusson pénz és kinek nem. A felosztó-kirovó nyugdíjrendszer a családosokat sújtja, a gyerek nélkülieknek kedvez stb. Ezeket tényleg meg kellene vitatni!

          “erőszakos agitáció”
          Ez annak tűnt? Akkor elég gáz lehetek.

          Én vitaindítónak gondoltam, meg lehet cáfolni, hozzá lehet rakni, el lehet venni belőle, amíg már semmi nem marad az eredetiből!

          Tézis – Antitézis – Szintézis

          Ez mond valakinek valamit?

          Ha senki nem mond A-t, hogyan fognak mások B-t, C-t, stb. mondani?

          Amíg mindenki csak felhánytorgatja (a jogos) bánatát, és aztán a monitor előtt a fejét vakarja, addig nem történik semmi, legfeljebb egy kis korpa hullik a padlóra.

          • Arra gondolok, hogy az igazságos női-férfi munkamegosztás és az egyenlő bérek segítik a fejlett országokban a gyerekvállalást (ennek része az is, hogy az apának is kell a juttatásokért x időt otthon tölteni a gyerekkel, így a nő nem lesz meg – sokkal – “megbízhatatlanabb” munkaerő, ergó kevésbé értékes a kapitalizmusban, és a gyerek is az apjához közelebb nő fel). Vagyis a nőnek nem kell választania, hogy megáll a saját lábán (a karrier szót hagyjuk már), vagy elszegényedik és munkaerőpiaci szempontból értéktelenné válik a gyerekvállalás miatt hosszútávon.

            Viszont ezzel együtt természetesen JELENTŐS változást még ettől az attitűdtől sem lehet várni, hiszen a gyerekvállalás egy nagyon személyes, belső ügy, aminek sosem elsősorban anyagi motivációja van. (Legalábbis jó esetben, társadalmi szinten, na.) Jelenleg statisztikailag, a rideg számok alapján ez az, ami az életminőséget anyagi értelemben a leginkább rontja, de természetesen nem csak anyagi szempontok vannak, ezért a körülmények ellenére mindig lesznek olyanok, akik mégis tudatosan vállalnak gyereket.

            • Egyenlő béreket én is írtam, ezzel kezdtem a demográfiás posztodban.
              Az igazságos férfi-nő munkamegosztás egy bonyolultabb dolog:
              Kezdetben vala a parasztcsalád, ahol mindenki halálra dolgozta magát a maga területén: a férfi a földeken, a nő a háztartásban, és a konyhakertben
              Ezután jött az ipari forradalom, ahol megint ugyanúgy halálra dolgozták magukat: a férfi a gyárban, a nő a háztartásban, és/vagy cselédként.
              A két nem közötti teher különválása a 8 órás munka bevezetése, és a nők általános munkába állásától datálható: itt a férfi dolgozott 8-tól 4-ig (+ túlóra) a nő szintén 8-tól 4-ig (+ túlóra) + háztartás. Ez így már tényleg egyenlőtlen, de sokan abbéli félelmükben, hogy elhagyja őket a férjük és lecseréli “öregecskedő” feleségét inkább vállalták a pluszmunkát, így függővé téve férjeiket, akik egy pohár vizet sem képesek kitölteni maguktól. Ez a szocializáció öröklődött (családi mintakövetés), elterjedt és elvárttá vált.
              Na ez gáz!
              A férfiak akkor fogják kivenni a részüket a házimunkából, ha a szüleik megtanítják nekik, hogyan kell azt csinálni. Egyébként persze lehet (és kellene) hivatalos háztartástan és barkácsoló(technika) iskolai órákat tartani mindkét nemnek.

              Férfiak otthon maradása: Ha itt a svéd modellre gondolsz akkor egyetértek. Ráadásul akik otthon maradtak a gyerekkel statisztikailag tovább éltek 5 évvel, az egészségben eltöltött életévek pedig még jobban nőttek. Vagyis jobban megéri otthon tartani a férfiakat nemzetgazdasági szempontból is, nem csak az egyenlőségi elv miatt.

              Gondot okozhat még az, hogy ki maradjon otthon a beteg gyerekkel:
              Erre azt tudnám javasolni, hogy legyenek külön “beteggyerek-szabadság” amit kötelezően felváltva vehetnek ki a szülők.

              “Viszont ezzel együtt természetesen JELENTŐS változást még ettől az attitűdtől sem lehet várni, hiszen a gyerekvállalás egy nagyon személyes, belső ügy, aminek sosem elsősorban anyagi motivációja van. (Legalábbis jó esetben, társadalmi szinten, na.)”
              Ha minden álmodott/tervezett gyerek megszületne, már kint lennénk a szarból. A gond a fentebb említett genetika, illetve a szocializációban rejlik: a nem akart gyerekkel érezteti az a szülője aki nem akarta, még tudtán kívül is. Emiatt károsodik a szülő-gyerek kapcsolat, és ez kihat a felnőtt létre is.
              Magyarul: sokan azért nem akarnak gyereket, mert őket sem akarták a szüleik, és nem akarják, hogy ezt a fájdalmat megéljék a gyerekeik. Ezzel nem lehet mit tenni. Ez a Ratkó-korszak, és a hetes/hónapos bölcsőde utóhatása:
              http://hirtv.hu/civilizacio/oreg-tarsadalomma-valik-magyarorszag-1313816

  7. “Az egyértelműt, a tisztát, az emberit magyarázgatni, mintha a humánum mankóra szorulna.”

    Hát ezen tipródtam, na jó, dühöngtem én is. Most magyarázzam az egyértelműt? Kinek? Aki eddig sem értette, annak?
    Egy darabig úgy voltam, a sorjázó cikkeket sem olvasom el, mert pár év feminista-liberális cikkolvasás után most sem fog senki újat mondani. De azért ez elolvastam, nem bántam meg.
    Mert szép ez a mondat.

    • De miért kéne RÁVENNI? Rávenni azt kell valamire, aki valamit nem akar. Ha pl. az állam szép kussban ideális és biztonságos, kiszámítható körülményeket teremtene, és aki úgy gondolja, hogy így belevág, az szül, az sem RÁVEVÉS, mert a rávevés erőszakos dolog.

  8. ” “rockfeleség”, aki “végtelenül toleráns” – otthon várja tiszta ruhával és meleg étellel.” – Hát nekem volt szerencsém a kedves feleségéhez legutóbb egy iskolai színjátszó előadáson, és bátran állítom, nem piskóta a nő, olyan karakán személyiség, aki otthon viseli a nadrágot és simán lefejeli férje-urát, ha az olyat mond, ami sérti a női önbecsülését. ;) Nem kell mindent elhinni, ami a médiában elhangzik. Kovács Ákos a verseivel és a dalaival fantasztikus ember, bár pontosan ebből az interjújából derült ki, hogy mikor alkot, egyfajta médium. Egy közvetítő. Az interjúban azonban nem volt meg a kapcsolat, ezért beszélt össze-vissza. Teljes képzavar.

    • Nem mondom, hogy Ákos rossz ember, vagy pláne a felesége. Nem hiszek ebben a híres-e,ber-csak-okosakat-mondhat maszlagban, de azért némi felelősségtudat nem ártana, mikor közszerepel. És, természetesen muszáj reagálni rá, hiszen hatással van mondandója a közgondolkozásra.

    • Bizonyára úgy tíz éve, egy hasonló kinyilatkoztatásánál, miszerint ha egy nő gyereket szül, elfelejti a karriernek nevezett ostobaságot, sem volt meg a “kapcsolat” és akkor is összevissza beszélt.

    • Elnézést kérek a kétkedésemért, de kötve hiszem, hogy egy iskolai színjátszó előadáson tanúsított viselkedés alapján teljes jellemképet lehetne nyerni egy emberről, vagy reprezentatív mintát egy kapcsolatról…

      Ezen a médium-dolgon eléggé mosolygok, Ákos véleményem szerint meglehetősen őszintétlen, mesterkélt “művész” – de nyilván ez már személyes ízlés kérdése.

    • Hát akkor meg különösen értelmeset mondott Ákosunk már megint. De hát muszáj ezeket a konzi szentszövegeket nyomni, mert ez olyan jól hangzik – szerinte. Miközben ezek szerint egy egyenrangú kapcsolatban él, ahol ha megpróbálná az általa fennen harangozott húszas évekbeli ideálokat érvényesíteni, akkor az asszony helyből kiröhögné.
      Ami a baj ezzel, az az, hogy sokan beveszik ezt a dumát, és tényleg e szerint akarnak élni, mert még egy befolyásos pasitól megkapták a megerősítést, hogy így kell. Tehát Ákos mondhatni máséval veri a csalánt, amikor ilyen társadalomfilozófiai szófosásokkal akarja kitömni az interjú időkeretét. Plusz női princípium, hót komoly fejjel.

      • “De hát muszáj ezeket a konzi szentszövegeket nyomni, mert ez olyan jól hangzik – szerinte.”
        Meg ilyenekért kap újabb többtízmilliós MTVA szerződéseket 5 mp-es dallamok “megkomponálásáért”!

        • Pontosan. Tiszta kamu az egész ember. Mindig volt rá egy hajlama, régebb azért kapott helyet a helyezkedés meg a keneteskedés mellett más is a repertoárján, most meg már teljesen kész lett. Még így is van egy rajongótábora, de valahogy én nem, hogy nem rajongok érte, de egyre antipatikusabb.

          • “Nem biztos, hogy jót tesz neked,
            ha kiszolgálják az ízlésedet!”

            És tényleg! Az övét cirka 20 éve kiszolgálják, és tényleg nem tett jót neki! :D

      • Egyszerű ez.

        Objektíven nézve, két lehetőség van:
        – az emberben – ha nő, ha férfi, de itt most a nőket baszogatják, a férfi felelőssége fel se merül – vagy megvan a gondoskodás, valakihez tartozás, családalapítás vágya,
        – vagy nincs.
        A helyzet az, hogy az utóbbi kategória képviselőit hiába rugdossák, akkor sem akarnak gyereket vállalni, legfeljebb megvetetté válnak emiatt. Az előbbi csoporttal meg az a baj, hogy illúziót épít nekik ez a propaganda, méghozzá fenntarthatatlan, nem létező illúziót: azt, hogy a teljes önfeladás és szolgálat hosszútávon kifizetődő az egyén mellett egész család számára, és jó az a gyermeknek, ha benne látjuk a kiteljesedést. Mindkettő fatális tévedés.

        Mivel ez az út járhatatlan, egyetlen dolog hozhatna több gólyát: a lehetőségek kiterjesztése, a családbarátabb, élhetőbb ország megteremtése anyagi és erkölcsi eszközökkel. Akkor van esély, nem akkor, ha verbálisan korlátozzuk a teret.

        • …tehát pont nem attól lesz gólyainvázió, hogy megmondja a bajszos, morcos pofával, majd pedig a szemüveges struccfrizurás is, hétszentséges arckifejezéssel, hogy mit köllene csinálni úgy egy pár millió (ha a Föld lakosságára terjesztjük ki, akkor milliárd) embernek. Pontosabban asszonnak, mer’ az nem ember ugye, höhöhö.

    • Egészen röviden: nem ez az első riport, ahol nemhogy nem fantasztikus, hanem egy macso(nak mutatkozó?) seggfej.

  9. BTW, https://www.youtube.com/watch?v=t257vuJbBPI
    Ez az eddigi és jövendőbeli mémet üti XD

    Ákos elmondhatja a véleményét (bár senkit sem érdekelt), a pórnép nem…
    Kb. öt percig lehetett kint az Ákosfalon a kommentem, amiben leírtam szépen, hogy kedvelem Ákost, mint zenészt, elismerem, mint művészt, hallgatom nap mint nap, stb. Meg hogy ettől még a demagóg, hímsoviniszta gondolatjait nem kell magaménak éreznem.

    Értekeztem még pár szösszenetet a vagy csak Fekete, vagy csak Fehérben gondolkodó birkákról, mert megint az van (azt látom a fórumokon,platformokon), hogy a) istenítjük őt a világnézetével együtt de actually ok nélkül, vagy b) szembeköpjük, mert ellenkezőleg. És a két tábor vérben forgó szemmel esik egymásnak. Nincs átmenet. Fekete van, vagy fehér… És írtam még, hogy ki nem szarja le, hogy végülis ő (meg Kövér) mit gondol erről, úgy élek, ahogy nekem jó, önmegvalósítok majd, amikor nekem jó, és mindenkinek így kellene.

    Ha lenne Ákos jegyem, hülye lennék visszaadni.
    Ha lenne gyerekem, nem Kövér-Ákosék miatt lenne.
    Fekete-Fehér: 1-1.

    A végén pedig megkérdeztem magát a Művész urat, hogy mi történt? Nem kelt el időben minden jegy, kellett a hype? Elvégre a negatív reklám is reklám…
    Én tök korrekt voltam, mindenkit fair módon, egyenlő arányban kiosztottam, de az Ákoscenzorok tiszta lelkének még így is túl sok volt… Aztán bannoltak. Gratulálok, jár a keksz.

    Azt nem értem, hogy miért lehetetlen megvalósítani önmagunkat a karrierünkben, hogy AZTÁN megvalósíthassuk magunkat család téren? Ha nem kellene érettségi/okj/diploma után alaphangon éveket várni egy normális állásra, normális fizetéssel, tán hamarabb élhetnénk ki önző (fujj) vágyainkat és érhetnénk el egyedül önállóan egy olyan szintet, ami kellő magabiztosságot, megfelelő hátteret és felelősségteljes hozzáállást biztosítana a családalapításhoz (férfi mellett vagy nélküle, tök8). Vagy legyenek biztosítva a feltételek alanyi jogon. Ja hogy azt hát hogy? Én kérek elnézést.

    Azért lett 26 évesen lakáshitelem, mert ha bármelyik volt pasimra vártam volna, 40 évesen is csak a lányszobámból, és nem a meleg családi fészekből, skypeolnánk hétköznap esténként pulyafürdetés/csinálás helyett. S mivel lakáshitelem van és az egyetlen bevételem 80%-át elviszi “a minden”, ami ezzel együtt jár, ha van mellettem férfi se mernék bevállalni egy gyereket, akit nem csak megszülni, hanem felnevelni is kell. Nem vagyok hárdkór-keresztény, vagy tradícionális kisebbségi, aki “csak szeretet tud adni a 18 pulyának”, mert ettől még éhen döglenek.

    Egyébként ja, örülnék, ha én is minimum kétgyerekes anyuka lehetnék, aki felkelt-reggeliztet-ovi/iskolábahord-főzmostakarít-barátnővelszociálisantrécsel-leckétellenőriz-játszikmesél-fürdetfektet-férjjelintellektuálisanhumorralkörítvecseverész-aztánhajnaligdönget. Tök meglepő lehet, de szerintem is ez az ideális családi modell, harmóniában, anyagi, szellemi,testi,lelki biztonságban. Csakhogy ez a világ (itt ma M.o.-n) erre ROHADTUL NEM ALKALMAS!!!! És én vagyok a p.csa, amiért ezt idejekorán felismertem, hogy felesleges futkározni a lepkefing után? Hiszen nem is rózsaszín…
    Asszem, így hirtelen ennyi…

    • Jaj, de jó, hogy itt vagy, a videó meg zseniális, ügyesek ezek.

      Ákos tehetséges ember, ezt kár tagadni. A sikereit nem az explicit pártpreferenciának köszönheti, ez is tény. Nyilván ha kártékony dolgot mond, arra születnek reakciók, egyszerű ez. A cenzúra ilyen mértéke és szintje nyilván abszurd, sok egyéb helyen is tapasztalom ugyanezt, hiába lennék konstruktív. Az emberek jó része meg hajlamos a szélsőséges gondolkozásra, igen.

      Ma alkalmam nyílt beszélgetni egy számomra kedves emberrel, aki Ákos nézeteit osztja, és meghallgattam az ő előadásában is a sok-rossz-fehér-méh előadást a karrierista, elférfiasodott, szülni nem (elégszer) akaró-tudó nőkről.

      Nekem csak a következő kérdéseim vannak:
      – ilyenkor miért a nő felelőssége jelenik csak meg, a férfiak talán nem kellenek a gyerekvállaláshoz?
      – a karrierista, önző, törtető férfi nem kártékony talán a család szentsége szempontjából? (lásd Czeizel Endre, aki bevallotta, hogy a gyerekeit csak kéthetente pár órára látta, mert hivatása ennyire lefoglalta…)
      – miből gondoljuk, hogy agitatív külső eszközökkel befolyásolható egy belső motivációból táplálkozó döntés?
      – miből gondoljuk, hogy bármilyen agitáció eredményes lehet tényleges, konkrét család- és nőbarát intézkedések nélkül (vegyünk csak példát a svéd modellről, talán több gyerek születik majd itt is)?
      – mikor értjük meg végre, hogy a hiperpatriarchális társadalmakban nem önkifejezés gyanánt születik sok gyerek, hanem mert nincs más opció, és ezeknek a többsége nem éli meg a felnőttkort, s aki igen, az nyomorban fog élni jó eséllyel?
      – mikor értjük meg végre, hogy a gyerek nem NEKI, az apának, meg NEKI, a nagyapának, de nem is magunknak születik, nem a mi – vagy az apjuk, nagyapjuk – önkifejezés és önkiteljesítése, hanem egy önálló lény, akire nem telepedhetek rá a saját elvárásaimmal és vágyaimmal?
      Ezekre a kérdésekre persze soha nincsenek válaszaik.

      VAN ITT VALAKI ARRÓL AZ OLDALRÓL, AKI ESETLEG TUD FELELNI? – szétnéz –

      • Ez nem agitáció, egyszerűen csak elmondták a véleményüket. Józanul nem gondolhatja senki sem azt, hogy a szükséges, pozitív intézkedések nélkül, csak mert ők közszereplőként nyilatkoznak, majd akkor ők hatással lesznek a pórnépre… Sztem ők maguk sem gondolják. Valami olyasmi lehet talán a háttérben, hogy attól tartanak, a gyerek nem vállalása egyfajta divathullám lesz – és talán nem csak azok körében, akik megtehetnék, hogy vállalnak, de a gyermektelen lét adta szabadságról való lemondásra képtelenek, mert a 20-as éveiket akarják élni 40 évesen is.
        Viszont ahogy beszéltünk is róla, a nagy többségnél a belső késztetés vezérel. Vagy meg van, vagy nincs (mármint a gyerek utáni vágy). Nem gondolom, hogy “divathullámtól” kellene tartani. Kicsit hasonló a helyzet a melegek kontra konzervatívok témában. Itt is a “divathullámtól” félnek, vagyis, hogy a melegek viselkedése hatással lesz a nem melegekre. Csakhogy ez egy tévedés, ugyebár itt is a belső késztetésről (vagy annak hiányáról) van szó. Vagyis a génekről.

        • Bárcsak egyet tudnék érteni a “nem divat” meglátásoddal, de sajnos én azt érzem (és az itteni kommentek is ezt tükrözik), hogy egyfajta egymást bátorító megközelítésben egyre többen érzik úgy, hogy ha Ő fel merte vállalni, hogy nem akar gyereket, akkor én is ki merek már állni az igazamért. Lavina, divat, nevezhetjük bárminek, és a (de)motivációk is mindig mások, de ettől még ez egy trend, és leginkább azok között dúl, akik amúgy (tiszteletben tartva!) személyes döntésük és nem a körülmények miatt nem vállalnak egyáltalán, vagy csak egy gyereket.
          Kicsit szomorú vagyok, mert az itt-ott felhozott ellenérvek többsége az elmúlt években hatványozottan erősebb volt (gazdasági, társadalmi légkör, jövőbeni kilátások, párkapcsolati problémák típusa, mértéke), ami viszont biztosan változott, az az egó előtérbe helyezése mindennel szemben.. Az én döntésem, az én életem, az én jogaim, az én életkörülményeim, az én bulim, az én karrierem.
          Nyálas maszlag, de azért egy-két-három gyerkőc felnevelése, tanítása igen is adhat értelmet egy férfi és egy nő életének. Az a szeretet amit adhat és amit visszakap az ember, semmilyen allinclusive nyaralással sem pótolható. Ez utóbbi csak múlandó élmény, és pénz kérdése.

          • Nem látok “veszélyt” abban, hogy a döntés felvállalása trenddé kezd válni. Ugyanis ha abból indulunk ki, hogy a gyermekvállalás belső késztetés kérdése, akkor ha vkiben ez meg van, akkor – remélhetőleg – nem fogja rossz irányba befolyásolni az ellenkező tábor a kiállásával. Ahogy nem fog nem szülni a rossz körülményekre hivatkozva, hiszen ha igazán szeretne gyereket, akkor legalább egyet vállalni fog, persze ha már olyan szerencsés helyzetben van, hogy harmonikus párkapcsolatban él (valaki persze még enélkül is vállal). Mint ahogy azok, akikben nincs meg a belső késztetés a gyerekre, jobbára csak a körülményekre hivatkoznak, ők sem fognak változtatni a gyerekesek boldogságról való áradozásának hatására. Persze attól még a körülményekre mutogatás csak a felelősség áthárítása. Valójában egyszerűen nincs késztetésük, nem rezonálnak a gyerektémára. Ugyanis a gyerekkel foglalkozni kell, foglalkozni viszont csak saját magukkal szeretnének.
            Nem gondolom, hogy nagyon hatni tudna egyik oldal a másikra. Mindenkinek joga van a saját döntéshez, ill. a vélemény nyilvánításhoz is. Mindenesetre kár ennyire bő lére ereszteni a vitát. Nem hiszem, hogy az érintett két konzervatív közszereplő megmondóember lenne, de lám, még a puszta vélemény nyilvánításuk is mennyire kontraproduktív. :)

          • Százötven éve se volt kevesebb meleg, mint ma, csak sokan önhazugságban éltek, még családot is alapítottak, kussban voltak, esetleg titokban élték ki valódi vágyaikat. Ez aztán rengeteg meghasonlott emberhez, tönkrement családhoz, rémes családi élethez vezetett, és ennél sokkal megnyugtatóbb az a társadalom, ahol az egyén vállalhatja a homoszexualitását, mert semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem éri emiatt.

            Ismerek olyan ma 96 éves nénit, aki elmesélte, hogy az apja meleg volt, öt gyereket nemzett, és először 40 éves korában kezdett férfiszeretőt tartani titokban, ami annyira nyomasztotta, hogy inni kezdett. A család előtt is titokban maradt a dolog, csak a későbbi, halála után megtalált levelezésből derült ki az igazság. Persze Orbán szerint ez egy helyes attitűd: viselkedik, nem csinál gondot, teszi a dolgát, nincs vele baj, de vajon boldog lehet egy ilyen ember, ilyen család? A 96 éves néni szerint nem volt az. És nem ám csak a szex miatt: a férfi szeretőjét tiszta szívből szerette.

      • Válaszolhatok pár kérdésedre, azzal együtt, hogy nagyon nem értek egyet az Ákos-féle “kurvára tudom és megmondom a tutit!” emberekkel?
        – a nő tud szülni. Így csak rá mondható az, hogy nem szült. Nem jogos, de tényszerű. Ha egy férfi megérzi és meglátja az anyaságra alkalmasságot a párjában, elég valószínű, hogy megszületik benne a vágy az apaságra. Csak feltételezés, de erős a gyanúm, hogy a kérdéses “nemszaporodó” társadalmi rétegben több férfi szeretne gyereket, mint nő. Más kérdés, hogy (vigyázat csak erős idegzetűeknek!!!) sok férfi társamtól hallottam már panaszként, hogy “erre? még egy kölyök kutyát sem, nemhogy egy gyereket!”
        – de igen. A “karrieristaság” férfiben és nőben is szélsőséges egy bizonyos határon túl. De ezt nem kell a “személyes döntés szabadsága” kategóriába rakni? Nyilván a karrierista srác mellé házicseléd típusú lány való, a hasonló nő mellé egy konyhatündér típusú férfi, vagy ha ez a párosítás nem jön össze, akkor nekik nem kell, nem is lesz, és őszintén szólva nem is való gyerek.
        – szerintem elég kevesen gondolják így. Ez azért látszik a komment áradatban is: pár szélsőséges egyetért, de őket úgy sem lehet (nem is kell) győzködni az ellenkezőjéről. Faszság, oszt csá!
        – kicsit lejjebb pendítettem meg a gondolatot, hogy azért elég sokat fejlődött a társadalom, a gazdaság, a jövőbeni kilátások az utóbbi évtizedekben, aminek következménye lett a gyermektelen (házas)párok tömkelege. Szerintem egyszerűen csak arról van szó, hogy a magasabb életszínvonal még maggasabbra vágyást, és/vagy erősebb ragaszkodást is hozott annak megtartására. Régen nem volt követelmény a félmillás babakocsi, simándi használták a nővér gyerkőcének kinőtt cuccait :-)
        – ez megint szélsőséges példa. hiperpatriarchális társadalmakkal nem találkozol Magyarországon, ellenben gyermektelen családokkal egyre többet. Amúgy ide tartozik, de láttam egy nagyon jó műsort gazdaság, demográfia, egy kis jövőelemzés témakörben a Spektrumon. Eszement jó volt! A “jóslat” szerint 2100-ra 11 milliárd ember lesz a földön, úgy, hogy a gyermekek száma stagnál (már 20 éve stagnál amúgy!) 2 milliárd körül. A nyugat (amerika, európa) lakossága kicsit csökken, de nem vészesen, ellenben afrika, ázsia lakossága úgy nő, hogy a gyerekszületés a mostanihoz képest drasztikusan leesik. Ok: a mostanihoz képest jóléti társadalom, fejlődő gazdaság, a lehetőségek (munka, pénz, javak felhalmozása) kihasználása. A hiányzó 5 milliárd (6+5=11) vénasszony és vénember lesz, mert majd jó sokáig fogunk (fognak?) élni….
        – ez tényleg fogós kérdés, még az ördög ügyvédjének is beletörik a foga :-)

        Szerintem kicsit elvakult nézőpont, ha egy nő fennen hírdeti, hogy a férfi meg a nagyapa kényszeríti arra, hogy szüljön :-) Persze, megy a cseszegetés a szülők részéről, de hisz nekik ez még természetes volt: összeházasodtak, gyereket csináltak, többgenerációs családmodellben gondolkoztak. Most meg mit látnak? Konkrétan semmit, mert kicsi lányuk 3 havonta szalad haza egy hétvégére, mindig másik pasit hoz, és akkor ez még lehet, hogy az általánosítás szerencsésebb fajtája volt :-)
        Az van, hogy az idealizált családalapításhoz tényleg szükség van két ember közös akaratához. Lehet baszogatni a pasikat, hogy linkek, meg gyávák elköteleződni, de azért lehet találni söprögetni valót a csajok portáján is (és most nem a karrier, munka vs. tüncibünci házicseléd megközelítésre gondoltam). Az emancipáció egyik mellékterméke az igények, elvárások hosszú listája lett. Nincs ezzel gond, csak perpill egy olyan társadalmi átváltozáson megyünk keresztül, ahol a régi rend már nem műxik, az újat meg még nem sikerült feltalálni. Ez már nem az én korosztályom dolga, én már csak a partvonalról figyelem az eseményeket, néha ingatom a fejem, mert érzem, hogy nem minden esetben mennek jó felé a dolgok, de “okosat” én is csak óvatosan merek mondani, mert bizony érzem a generációs ellentétet: nem mindig értem a 30-asok gondolkodásmódját, értékrendjét :-)

        • Nem az a kérdés, hogy a nőknél is lehet-e söprögetni. Két kérdés van: egyrészt mi a túróért kell egyáltalán sepregetni, miért nem sepreget mindenki a saját háza táján, Kövérnek biztos, de feltehetőleg Ákosnak is volna mit. Például. Kövér háza tája ráadásul elég nagy. Másrészt: miért nem sepreget soha, senki a férfiak háza táján, miért nem dumál bele Kövér a pasik gondolkodásába, miért nem is merül fel,hogy a gyerekhez két ember közös akarata kell, a pasiknak meg nem csak a gyereket kell akarni, hanem a vele való macerát is, nem csak rásózni a feladatot az anyára?
          “Ha egy férfi megérzi és meglátja az anyaságra alkalmasságot a párjában, elég valószínű, hogy megszületik benne a vágy az apaságra.”
          Ááááá! Ezt honnan veszed? Max fejet hajt, ha egyébként nem akar gyereket, de akkor aztán marad az, hogy a feladatot – “te akartad” felkiáltással – az anya nyakában hagyja.

  10. Vannak…
    Így képzelem el:
    – ilyenkor miért a nő felelőssége…. – NEM!
    – a karrierista, önző, törtető férfi nem kártékony….. – NEM!
    – miből gondoljuk, hogy…. – GOMBAAAA…..
    Vagy ahogyan nyilván én is érvelek azoknak, akik velem ellentétben gyökeresen más nézeteket vallanak: CSAKMER’AZT’KÉSZ!
    Éssss, hagyjuk..

    Minden, MINDEN felvetett kérdéseddel, azok létjogosultságával egyet értek.
    A probléma, meglátásom szerint, abban gyökeredzik, hogy rohadtul fájó és méltatlan az ilyen nézeteket valló férfiembereknek (vezetőknek) bevallani a tényt, hogy ők valahol annak idején valamit nagyon elb.sztak, hogy a nőnek egyáltalán eszébe jutott a négy pulya+paprikás krumpli kombó mellett állva, hogy nekik ez -esetleg- nem elég, és nem fojtották el csírájában ezt a felismerést, hagyták odáig fajulni, hogy egy nőnek állása, önmegvalósítási hajlamai legyenek.

    FACT: Persze, arra valóban nincs válasz, hogy alapvetően miért nem azt gondolják, hogy MINDENKI önmegvalósíthat, egyenlő esélyekkel, ráadásul úgy, ahogy akar, ez miért csak férfi “princípium”?

    Egy kis gyerekes dacot, féltékenységet vélek emögött felfedezni, irigységet arra, hogy amit eddig én csináltam, most bárki más is megteheti, így az én érdemeim szórványosan keltenek csak feltűnést, elvegyül a megannyi másik érdem között. Így volt ez nálam is, mondjuk oviban. Ha rajzoltam egy karácsonyfát, amit kiakasztottak, túlcsordult bennem a büszkeség. Ha más is rajzolt egy karácsonyfát, azt gondolhattam, ez az én érdemem, hogy jön más ahhoz, hogy túltegyen rajtam?

    Szülnék, ha lenne hova, kinek, miért… És, hogy jelenleg nem teremtettem meg magamnak a megfelelő helyzetet ehhez, azt kell mondjam, hogy az ő hibájuk. Mert mindent megtettem eddig, amit tudtam, de innentől kezdve az utamban állnak. Ők.

    • “Mert mindent megtettem eddig, amit tudtam, de innentől kezdve az utamban állnak.”
      Személyes (de nem személyeskedő!!) kérdés, de mit tettél meg eddig és mire jutottál és mi gátol meg abban az elhatározásban, hogy gyereket vállalj? Milyenek az életkörülményeid, mennyire vagy elégedett az élteddel, vannak-e részeredmények, van-e távlati terv szándék, akarat, lehetőség, hogy ezeket megvalósítsd?
      Természetesen nem kell válaszolnod, ha nem akarsz. És nem számon kérés, egyszerűen csak kíváncsi vagyok.

      • Megírtam a választ a kérdésedre, de annyira hosszú és végsősoron túl személyes lett, hogy nem offolnám vele Eszter blogját, mert már az eredeti témába kevésbé vág bele. Ha komolyan érdekel, adj egy elérhetőséget, és elküldöm.

        • Köszönöm AnkaBianka!
          Valójában a kérdés és a válaszok is (ahogy írtad) személyesek, sem velem, sem a nagyvilággal nem kell megosztanod, hisz a kérdés ez esetben is az, hogy elégedett vagy-e azzal, ahogy élsz, amit tettél azt a legjobb tudásod szerint tetted-e, hogy mi a te választásod, s mi az amit (jót, rosszat, inspirálót, vagy korlátozót) találtál élteted során.
          Nekem volt szerencsém találkozni pár olyan emberrel, akik nálad jóval idősebbek (a fénykép alapján tippeltem) és évek óta ugyan azokat a köröket futják, leginkább maguk körül. Próbálkozás, elégedetlenség, kudarc, újabb próbálkozás, újabb elégedetlenség, újabb kudarc, csak a sokadik kör után már a keserűség is bejtátszik, önbizalom elvesztése, stb…
          A válaszod valójában annyiban érdekel, hogy áldozat vagy, vagy hibás, vagy egyszerűen csak te így szeretsz élni :-) Megérteni és nem megítélni szerettem volna, esetleg megvizsgálni, hogy (ne te, hanem a te “típusod”!!) miért, hogyan jutottál el olyan következtetésre, hogy “mindent megtettem eddig, amit tudtam, de…”. A lényeg a DE a végén :-)
          Írtam neked a publikus címedre.

  11. Szerintem ezek az emberek végig sem gondolták, mit mondanak…

    Ha ezer évig élek, akkor sem fogom megérteni, hogy ugyan vajon miből gondolják, hogy ha egy nő nem vállal gyermeket, vagy csak kevesebb gyermeket vállal, annak csakis és kizárólag az önmegvalósítás vagy a karrierépítés az oka (főleg úgy, hogy ezek azért nem feltétlenül zárják ki egymást).

    28 éves vagyok, és én lennék a világon a legboldogabb, ha már babázhatnék, de sajnos még nem találtam meg a társamat, akivel kölcsönösen úgy szeretjük egymást, hogy összekössük az életünket. A hideg kiráz, ha szingliként aposztrofálnak, vagy megjegyzést tesznek rám, mert nem önző vágyaim netovábbja volt, hogy ebben a helyzetben legyek, és pusztán azért, mert én eddig még nem találtam meg az igazit, nem érzem úgy, hogy akkor már meg sem érdemlem azt, hogy olyannal legyek, aki tényleg kedves a szívemnek, és akit én is boldoggá tudok tenni. Nagyon fáj a szívem, amikor olyan boldogtalan házasságokat látok, ahol egyértelműen arra vezethető vissza a probléma, hogy már eleve csak azért házasodtak, mert “Jaj, már benne vagyok a korban”, meg “Ennél jobb úgysem lesz”, aztán meg nyomorítják egymás lelkét, és ha még ráadásul a sors azzal is megtréfálja őket, hogy pár évre rá mégiscsak találkoznak azzal, akivel jó lenne, akkor jön a vívódás, hogy kövesse a szívét, de akkor megcsalja a házastársát, vagy tartson fenn egy látszatházasságot.

    Már a szűk környezetemben is több más lány jár hasonló cipőben, és ez épp elég szívfájdalom nekünk, komoly szorongással is jár (“mi van, ha ez mindig így lesz?”) anélkül is, hogy néhány mérhetetlenül érzéketlen ember a helyzeti előny magas lováról az orrunk alá dörgölné, hogy nem teljesítjük be a “női princípiumot”.

    Arról persze nem vezetnek statisztikát, hogy egy érzelemmentes, szürke, rosszabb esetben akár bántalmazó (fizikailag és/vagy lelkileg) kapcsolatban élő nő és férfi hányszor hallott olyan mondatokat, hogy “Most már igyekezz, mert magadra maradsz!”, “Biztosan mindent megtettél érte, hogy ne legyél egyedül?” “Nem túl nagyok az elvárásaid?”, mire eljutott odáig, hogy még egy boldogtalan kapcsolat is jobb, minthogy ezt hallgassa/ beteljesüljenek az elkárált jóslatok.

    A gyerek nem egy statisztikai adat, hanem egy ember, akinek lelke és érzései vannak, és nem árt, ha olyan párhoz érkezik, akik kölcsönösen a legjobbat hozzák ki egymásból, szeretetben élnek, úgy is várják őt, és lehetőleg nem a nyomorba, hogy majd valahogy segélyből meg családi pótlékból felneveljük. A statisztika azt nem mutatja a születési számok mögött, hogy a gyerekekből hánynak lesz mit ennie, lesz lehetősége tanulni, érzi majd azt, hogy szeretik, és nemcsak nyűg, vagy egy konc, akin majd veszekednek a szülei, stb., stb.

    Utoljára Orwell regényében olvastam olyat, hogy gyermeket nemzeni a PÁRT iránti kötelesség. Hát nem. Nagyon nem.

  12. … úgy látszik a szólás-és véleményszabadság mindenkit megillett, csak Kovács Ákost és Kövér Lászlót nem… Meg mindenki mást sem aki konzervatív nézeteket vall. :(

    • Így van, Tibi, szegények nem jutnak szóhoz. Vagy nem úgy van, hogy SZERINTED pont azokat nem illeti meg, akik szerint marhaságokat beszélnek?

      • Ja. Szegénykéim nem jutottak szóhoz. A nemszavukról beszél ennyit az a sok csúnya mindenki.

      • ez most az a játék miszerint beszálltunk ketten egy liftbe, te fingottál, majd sandán rám mutogatsz? Mert akkor nincs kedvem játszani. Hát mi köze bármihez is annak, hogy szerintem ki mit mondhat? Eygáltalán, hogy jön ez ide? Én még sosem rúgtam fel a szomszéd kukáját, macskáját, csak mert valaki valahol hülyeségeket beszélt. Ti se tegyétek!

        • Ja, tényleg, visszanéztem, tényleg nem te írtad, hogy Ákos és Kövér nem mondhatja el a véleményét, igazad van, basszus, milyen hülyeségeket írok, és még rád is fogom, bocs.

    • Érdekes, épp a konzervatív, háromgyerekes erdélyi férfiismerősömmel beszélgettem erről egy órája, aki szintén ki van akadva ettől a retorikától. Pedig Fidesz-szavazó is amúgy. Nem érti, miért avatkozna az emberek életébe a politika, és miért nyal ezért csontig érdekből egy művész. A szólásszabadság meg oda-vissza működik: ha ő véleményt közül, oké, de másnak is lehet erről véleménye.

      • Ugye azt azért tudjuk, hogy a korkedvezményes nyugdíjtól kezdve minden, mi pozitív diszkrimináció fellelhető a mi Alaptörvényünkben a férfiak rovására-a nő javára, az azért lett úgy és akképp rögzítve, mert a törvényalkotók azt vélelmezik, hogy a magyar nők szülnek, majd gyermeket nevelnek? Ezzel kompenzálják a nő kieső éveit, a gyermekre fordított időt energiát. Ugye ezt tudjuk, és értjük?

    • Persze tibi, ezért moderáltak engem is, és rengeteg más kommentelőt Ákos oldalán. :D Dolgozik Ákika menedzsmentje folyamatosan a szólásszabadság ellen, ne aggódj.
      Szegény Lacikát meg annyira sajnálom. Hát nem hagyják neki elmondani a véleményét, na. Megyek is és imádkozom az Úrhoz, hogy had szülhessek neki három gyereket.

      • Ha van valami, ami egy kicsit is zavar így ünnepek előtt, akkor az az: ha valaki a “had”-at és “hadd”-ot helytelenül használja. Ezzel együtt; egyik-másik gyerek elkészítésébe szívesen besegítek Hedör! Jók a génjeim. :)
        Egyébként veletek ellentétben én megnéztem a teljes interjút, és szerintem egy tök szimpatikus intim s egyben vállalható beszélgetés, meglepően jó riporterrel. De hát az az egy mondat ki lett ragadva, félre lett magyarázva, és az a lényeg. Kár, hogy az élet Ákost igazolja…

        • Tibi, igazán nem akarlak megbántani, de èn egy asztalhoz sem ülnèk le veled, nemhogy mást… :) Van barátom már öt ève, ès hálistennek egyezünk abban is, hogy nem hiányzik egy pénzszívó az èletünkbõl (amúgy nagyon tetszeni fog neki a kommented a besegítèsrõl, ahogy ismerem. Kicsit fèltèkeny a drágám, szóval azèrt örülj, hogy ez nem szemtõl szembeni megjegyzès volt, amit vèletlen õ is meghallhatott volna…).

          Amúgy meghallgattam az interjút, vègig, sõt sok másikat is. Alig bîrtam ki, de megtettem, nehogy vèletlen szó èrje a ház elejèt. A továbbiakban ajánlom figyelmedbe az összefoglaló kommentemet lejjebb. Jó szórakozást. :)

          • “de èn egy asztalhoz sem ülnèk le veled”
            Akkor sem, ha bőrcipőben van, márkás órával a karján?

            • Tudom, hogy ennek bugyinedvesìtõnek kène lennie az egybites sztereotìpia alapján, sajnos nálam ez kifejezetten taszìtó… Dehát ez biztosan azèrt van, mert nem vagyok igazi nõ. :D

              Amúgy tibi, nem láttam az utolsó mondatodat, azzal, hogy Ákit az èlet igazolja… Neked Magyarország az egèsz êlet? :) Csak azèrt kèrdezem, mert Adele egy haladó nèzetekkel bìró ènekesnõ, mèghozzá nem kicsit sikeres is hozzá, ès õt nem párszázezren igazolják, hanem milliók. :)
              Ilyenkor mivan? Homok a gèpezetben? :)

              • Csakhogy Adele nô, mèghozzá szólóban nyomja. Magyarország pedig nem csoda, ha felkarolja a konzervatìv Ákost, hiszen a többsèg szintúgy az, nem èppen haladó, hogy szèpen fejezzem ki magam.
                Arra szerettem volna rámutatni, hogy semmi köze a sikernek ahhoz, hogy ki milyen nèzeteket vall – kivève, ha ez Magyarország, persze.

              • A bőrcipő igazából nem neked szólt, hanem tibinek, ő tudja, miért :D

          • “egy pénzszívó…” – ez milyen már…pfff…

  13. Na viccet félretéve, Magyarországra én soha az életben nem szülnék gyereket, mert pont szarok mindenféle kedvezményre, ha az azért van, mert én majd később gyereket szülök. Sajnos ez nem úgy működik, hogy majd az állam vagy te megvillanjátok a lóvét, mindeféle “kedvezménnyel” elláttok, én meg ennek a puszta gondolatától is megtermékenyülök és hatosikreket hozok a világra – természetesen fiúkat, hiszen csak az az érték. (Meg is léptem az országból, és minden percét élvezem)

    Ez nem adok-kapok alapon működik, legalábbis nem ennyire. Oké, hogy meg tudod teremteni az anyagi és érzelmi biztonságot, oké, hogy még olyan ember is vagy, akire rá merném bízni a gyereket egy egész napra (ilyennel sajnos még nem találkoztam), oké, hogy minden klappolna, de…

    … de sajnos, ha nem vagyok szerelmes beléd, akkor bakfitty van öcsém. Akkor hiába pörgeted a slusszkulcsot, hiába jössz be a nappaliba bőrcipővel és aranyórával és célozgatsz a két méteres farkadra, semmi az égegyadta világon nem fog történni. Evvan, nem lehet mit tenni.

    Arról ne is beszéljünk, hogy akiben alapvetően nincs meg a késztetés az anyaságra, mint pl bennem, aki kisgyerekként is sírva fakadt a Baby Born nevezetű horrortól, és a Tamagochi kisállatai is sorra haltak 3 nap után, nincs az a kövérlacika vagy ákika, aki meghozná azt. De még a saját anyja sem.

    Én pontosan tudom, hogy nem nekem való a feladat, szóval köszi, kihagynám. Nem lehet semmivel “RÁVENNI” (úristen, ez a szóhasználat is…), mert tudom, hogy nem akarom. És igen – most kapaszkodjál meg NotC! -, a saját kényelmem is benne van ebben. a saját tök jó életem, korlátlan szabadságom, rengeteg lehetőségem és céljaim. Most valamiféle bűntudatot kéne éreznem az “egom” miatt? Vagy kevesebbnek kéne éreznem magam, vagy mi? Már csak azért kérdezem, mert semmi ilyesmit nem érzek, sőt.

    Persze vannak más okok is, de kevés ahhoz egy komment.

    Abortuszom is volt már, és ha visszamehetnék az időben, gondolkodás nélkül tenném meg újra. Gondoltam csak megemlítem.

    Ákosnak és Kövérlacinak pedig annyi köze van ehhez, mint bármelyik másik embernek: abszolút semmi, mert ez magánügy. A különbség annyi, hogy mindkettő közszereplő, ezért várható, hogyha “véleményt” mondanak, akkor ugrani fognak rá néhányan. Ők elmondták a véleményüket, engedtessék meg nekünk is (és a Telecomnak is, innen is gratula nekik!)

    • Sztem az alapvető probléma az egész üggyel kapcsolatban, hogy nyomasztásnak veszitek azt, ha valakinek ebben a témában eltérő a véleménye. Ahogy fentebb már írtam: “Már elnézést, de az is magánjellegű dolog, ha valaki fasz (nem a gyermektelenekről beszélek:), de attól még másnak meg lehet a véleménye, miszerint az illető egy fasz. Nem kell tapsolni, v. nem tapsolni. Ahogy természetesen nem is sokadrangú a gyermektelen. Nekem jónéhány barátom az és nincs velük semmi gond, nem téma. Egyszerűen csak sajnálom a dolgot. De nem akarom helyettük jobban tudni, hogy mi a jobb nekik.
      Megjegyzem, ha mindenki így gondolkodna, akkor tényleg kihalnánk. Aki nem vállal gyereket, ezt azzal a kényelmes tudattal teheti, hogy más meg úgyis vállal, tehát úgysem halunk ki, max lassabban..:)”
      Szóval nyilván Ákos sem akarja helyetted jobban tudni, hogy mi a jobb neked. Amikor azt mondja, hogy “dolga”, akkor csupán véleményt formál valamiről, amit ő normálisnak tart, de a saját olvasatában ez sok esetben nem teljesül. Azonban ez nem egy átfogó kritika mindenkire nézve. Ahány eset, annyiféle, nem hiszem, hogy részleteiben cincálni kellene tovább, mint ahogy ő sem egytől egyig mindenki konkrét magánéletébe túrt volna. Azt meg végképp nem gondolja, hogy a véleményétől majd megváltozna mondjuk a Te saját döntésed. :) Az meg pláne agyrém, hogy Eszter szerint Ákos a véleményét a saját előrelépése érdekében formálja… :(
      Egyébként valaki megnézte az egész interjút, vagy itt csak a kiragadott 2-3 mondat alapján megy a sóhajtozás? (sok esetben fröcsögés, mivel egyesek Ákost ELEVE nem szeretik – nekik is javaslom a full anyagot)
      http://www.echotv.hu/video/109378/20151213_ArcKep

      • Akkor most megosztok veled és veletek egy rövidített levelet, amit kiraktam Ákos oldalára (törölték kb. 1 perc után). Az egészet nem szeretném ideírni, hosszú lett, még így is az.

        “Kedves Ákos…

        Ha röviden akarnám összefoglalni ezt az egészet, azt mondanám, hogy mélységesen csalódtam benned… és legszívesebben összetörném az összes CD-t, amim volt tőled… komolyan mondom.

        Emlékszem rá, ahogy 13 évesen hallgattam a zenéidet az orbitális nagyságú discmanen, sétálgattam az udvaron, vagy ültem a hintaágyban, és könnybelábadt szemmel dúdoltam a dalaidat. Azt éreztem, hogy végre van egy Férfi előadó, aki túl tud lépni a saját egóján a sok idióta hímneművel ellentétben, és mer olyanokról énekelni, mint a szerelem és az érzelmek (persze az, hogy nem tudtam még jól angolul, nagyban korlátozta a zenehallgatási kísérleteimet, ezért csak te voltál nekem).

        Nagyon tetszettek a dalaid, a szövegeid ütöttek, eltaláltak, mint ahogy Ludas matyi eltalálta a pálcájával Döbrögit. Nem mondom, hogy nagy rajongód voltam, mert inkább másolt cédéket hallgattam tőled, mint a te eredeti lemezeidet, de azért szerettem amit csinálsz. Nem voltál nagyon jó, de arra éppen elég, hogyha depresszióba estem a semmi miatt, akkor betehettelek és kisírhattam magam.
        Ami miatt szerettelek még, az az, hogy azt hittem, hogy te szereted és megérted a nőket. Komolyan ez jött le a számaidból. Az, hogy mellettünk állsz, és kimered mondani ami van, te más vagy, mint a többi: Neked van szíved!

        Aztán néhány interjúdban elböfögtél néhány olyat, hogy te majd akkor veszed el a feleségedet, hogyha megszüli neked a harmadik gyereket is, valamint hogy a nő az egy csodálatos teremtés, mert miközben te lengeted a farkadat a szélben, ő megcsinálja neked az ebédet és kiszól, hogy a vájúhoz mehetsz. Te pedig boldogan rohansz az asztalhoz, ülsz le, és szolgáltatod ki magad, a legcsekélyebb bűntudatot sem érezve, mert ugye ez Neked jár.

        Ezeket elengedtem a fülem mellett, mert azt hittem csak pillanatnyi elmezavar, hiszen az nem lehet, hogy Te, aki olyan szenvedélyesen énekelsz, ezeket komolyan gondold. Mentegettelek, ahogy a bántalmazót mosdatja az áldozata néha, kifogásokat, okokat gyártottam magamnak arról, hogy miért mondhattad ezeket. Biztosan csak rossz napod volt, te igazából nem ilyen vagy, biztos csak történt valami, ami miatt ezeket kiokádtad magadból.

        Aztán egyre többet nyilatkoztál különböző újságoknak és csatornáknak, és fellebbent az a hír is, hogy szeretsz a rajongó lányok között “válogatni” – és ezt a te feleséged milyen nyugalommal és áldozatkészséggel tűri, micsoda egy angyal! És persze azt, hogy amint lehet, lepasszolod a gyerekeidet a feleségednek, mert te sajnos nem bírsz velük, hiába, Művész vagy, nem való ez neked!

        Szerencsére ezt csak akkor hallottam, mikor már kezdtem kiszerelmesedni belőled, mert elkorcsosultál egy csöppecskét, és letértél arról a pályáról, amiért megszerettelek. Ez jogodban állt – ahogy nekem is, hogy ezért elfelejtselek hosszú, hosszú időre. Nem utáltalak, csak már nem voltál szimpatikus, mondjuk ki kereken, férfiassan…! (vagy mi..)

        Időnként felröppent egy-egy hír, hogy itt meg ott adsz koncertet, bevágtak rólad néhány képet, és hogyha nem írják alá, hogy az a kép téged ábrázol, esküszöm, nem ismertelek volna fel. Ekkorra már abszolút semmi közöm nem volt hozzád, és nemhogy az új, de még a régi számaid is nevetségesen és manipulatívan hangzottak, igazi Coelhos neszesemmifogdmegjól volt az összes, amit visszahallgattam. Kirázott a hideg kissé, de ez már távolról sem a plátói szerelmi borzongás volt, mint anno.

        Most pedig feltetted az i-re a pontot öcsém, a női princípiummal, meg hogy “ami nem normális, az abnormális”! Bravó, ennyi logikát egy helyen, komolyan mondom, a végén még talán politikusi pályára is állhatnál (ha nem odaigyekeznél éppen Kövér László nyomdokaiba ugye.)

        Nem az a gond, hogy van véleményed, hanem hogy pont Lacika beszéde után mondtad el szinte ugyanazt, amit ő mondott, és amit az egész FIDESZ állvatapsolással jutalmazott és bólogatott hozzá. Az a FIDESZ, aki nem enged nőket a politikába “az ő érdekük miatt”, akiknek a pártjában több nőverő is jól elfér, akiknek a HabonyÁrpija lebukott egy ibizai kurvázás és bulizás alatt… Az, aki kötelezővé tette a hittanoktatást MINDENHOL, őrültmód pusztítja az oktatási rendszert, és beleszól az emberek magánéletébe ott ahol csak tud, a KDNP-vel karöltve.

        Mert hiába tette oda KövérLaci azt, hogy “szeretnénk”… egy politikus soha nem azt mondja el, amit szeretne, hanem ami előbb-utóbb lehetséges, hogy be fog következni és amit látni AKAR az országban. Ez a szabadság illúziója, kedves Ákos, mert az hatalmas tévhit, hogy te majd mindig eldöntheted, hogy szülsz vagy nem szülsz. Először jött a Népesedési Kerekasztal, aztán Dúró Dórika a “nemzetmentés-kompatibilis párválasztás”-sal, majd hogy nem kérnek “a genderőrületből”, most pedig csak éppen véletlenül szót emelt László azellen, hogy szinglihordákkal van tele Magyarország, és na, hát “szüjjetekmá’, mer’ fogy a magyar!”

        A Jobbik is meglengetett régebben egy abortusztilalmat, igazán nem csodálkoznánk, hogyha bekövetkezne egy újabb Ratkó-korszak, ahol senki nem döntheti el igazán, hogy mit szeretne. És ahogy visszajött a “Lánynak szülni dicsőség, asszonynak kötelesség” mondóka, joggal szorul össze a gyomrunk, mert a Ratkó 2.O is eljöhet lazán.

        Kit izgat, hiszen MEG VOLT MENTVE A HAZA! Jöttek a kölkök szép sorban, a bőrfotelekben pedig dörzsölték a tenyerüket és vállonveregették egymást, hogy micsoda zsenik, hát ezt is megoldották. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen ugye. Mindezt pedig megkenték jó álkeresztény maszlaggal, a nyomasztást és az égbekiáltó bűnt palástolva maguk elé húzták Istent, a Hazát, és a Szent Családot.

        (Nincsen Deja vu-je még valakinek rajtam kívül?… )

        És te beálltál ezek mögé, erősíted egy poltikai párt véleményét, mint sztár. Végignéztem az interjúdat, bár be kell vallanom, sokszor meg kellett állnom, hogy visszanyeljem az öklendezésemet a stílusod, az arroganciád és a mérhetetlen ostobaságod miatt. Gratulálok, Ákos, nagy dolgokat tettél le az asztalra.

        Én pedig hatalmasat csalódtam.

        Végszóként legyen annyi, hogy régebben is másoltam a cédéidet, de mostmár ingyen sem kéne, drágám. Na de miket is beszélek, megyek is vissza szülni és kitakarítom a konyhát, az egész lakást, és vacsorát csinálok az Uramnak, ha már úgysem vagyok másra való… talán ha jó leszek, és beteljesítem a “női princípiumot”, beléphetek az Isten Országába.

        Ámen.”

  14. A posztot nem olvastam, nincs lelki erőm hozzá ilyen illusztrációk után. :) Főleg a kisvakondos gif! A orromon jött ki a reggeli kávém! :)
    *de el fogom olvasni “olvasó nézetben”, hogy ne lássam a képeket.

  15. Na azt hiszem itt hal meg a beszélgetés, az érdemi vita…

    Én nagyon szeretem a liberalizmust, szuper dolog az elfogadás, az új felé nyitás, szeretem az izgalmas, érdekes és másfajta nézőpontot, a liberális nézeteknek igenis nagyon komoly szerepe van a fejlődésben, a változásban. Az izmus lényege a szárnyalás, kiváló lehetőség a konzervatív begyöpösödött nézetet vallók megfuttatására, ami valljuk meg, létfontosságú, ha szeretnénk előre lépni.
    Én nagyon szeretem a konzervativizmust. Erő van benne, stabilitás, tisztelet, hagyomány, tapasztalat. Ragaszkodás a bevált rendszerekhez, széles, több szempontot is figyelembe vevő meglátásai általában jól kompenzálják a liberális őrültségeket, amire valljuk meg néha nagy szükség van. A mondás, “miszerint nem baj ha lassan haladunk, mert rossz irányba megyünk” néha igaz…
    Amit nem szeretek azok az ultrák. Az ultra liberális (mindenkinek mindent szabad, mindenki tapsoljon minden faszságnak!) nézet alapból járatja le a liberalizmust, s változtatja szitokszóvá. Az ultrakonzervatív merev ragaszkodása az elveihez durván sérti a normális működést, gátolja a fejlődést, ósdi, elavult nézeteivel kerékkötője mindennek.
    Ők (az ultrák) ott a kör túlsó felén viszont gyakran járnak úgy, mint az őrült/zseni és portyáznak egymás területén is demagóg elveiket ordítva népszerűsítve, érvelés helyett személyeskedve, tények helyett ideákkal dobálózva akasztva meg bármilyen érdemi vitát.
    Hát ennyit a gyerekkérdésről…

    • NotC, ezt nem értem, hogy miért írtad le. Erre semmit nem lehet mondani, mert csak a saját véleményedet ismétled végig – ami nem tény, ugye. Továbbá nem tudom hol személyeskedtem, csak megemlítettelek, mert nagyon fájlaltad, hogyha valaki az “ego” miatt nem szül gyereket, meg célozgattál rá, hogy vannak ilyenek is. Gondoltam coming outolok egyet, és elmondom, hogy pl. én ilyen vagyok. Sőt, sok olyan nőt és férfit is ismerek, pl online is, akik szintúgy így vannak ezzel. Csak nem értem, mi a gond ezzel.

      • Miért gondolod, hogy bajom van veled? Hogy te lennél az ultra, aki miatt sírva fakadtam? :-)
        Valószínűleg olyan értékrendet képviselsz, amit én nem feltétlen kedvelek, de ettől még nem tekintettem a véleményed liberálisnak, ultrának meg aztán végképp nem. Szerintem inkább követője vagy egy trendnek, amiről valóban leírtam a véleményem, dehát ez egy szabad ország, nem? :-)

        • Sehol sem állítottam, hogy ultra lennék, vagy miattam fakadnál sírva – azért olyanokat ne adj a számba, amik nem hangzottak el. :) (Szerintem Eszter oldalán senki nem olyan sötét, hogy szélsőségekben gondolkodjon, amúgy…)

          Azt sem mondtam, hogy velem van bajod – azt mondtam, feljebb fájlaltad AZT a tényt, hogy sok olyan van, aki a saját egoja miatt nem szül. Gondoltam előbújok, hogy legyen ilyen is. :)
          Azt nem értem, hogy neked mi a gondod ezzel az egész jelenséggel. Ha esetleg elmagyaráznád… mert komolyan mondom nem értem.

          • Az egyedi esetekkel nincs gond, soha nem is volt. A vénlány jelenség régen is létezett és nagyon jól megfért az ősanyákkal. Az már érdekesebb kérdés, hogy az úgynevezett boldogságfaktor, az elégedettségi mutató kinél hogyan alakult. Ismertem egy ilyen vénlány típust, aki sehogy sem tudott elköteleződni, ugyanakkor bejárta a fél világot, és nagyon büszke volt rá, hogy a világ mennyi országában élt már. Boldog volt, és sok tekintetben irígylésre méltó.
            A gondom mindössze a trenddel van, azzal, hogy a párkapcsolati értékek hogyan módosulnak és hogy ez merre vezet. Azzal van gondom, hogy lassan nem csakhogy egyre többen vannak akik hasonlóan gondolkoznak, mint te, hanem hogy lassan azok lesznek kisebbségben akik számára a család, a gyermekvállalás pozitív érzést jelent és nem megalkuvást, lemondást, a te szavad használva “pénzszívó” megjelenése. Ami “báncsa” még a csőröm, ha azokat a nőket kezdik el lenézni, akik nem érzik megalkuvásnak, önmaguk feladásának egy kotlóalja kölyök felnevelését, egy család összetartását, adnak és elfogadnak szeretetet.
            És akkor kb 1-1, mert ők meg az “egoista emanci-picsákat” nézik le (nem az én szóhasználatom!!! :-)) akiknek csak az a fontos, hogy a legújabb telóról szelfizhessenek a fészbúkra :-))) Hozzátenném, ez utóbbi megnyilvánulás is van olyan gyomorforgató, sőt!!!

            A férfiakról, fiúkákról, ficsúrokról és önjelölt donjuanokról meg majd legközelebb, mert szerintem is van mit söprögetni ezen a portán is :-)

            • Hát látod, vàltozik a világ… Ettõl azèrt nem kell megijedni, mert aki gyereket akar, az úgyis szülni fog, nem számìt mit mondanak mások. De hálistennek egyre többen látják, hogy egy gyerek nem feltètlenül èletcèl, ès úgy èlnek a továbbiakban, ahogy mindig is szerettek volna – nem úgy, ahogy anyuka akarta volna, ahogy a társadalom, az egyház. Saját döntèseik vannak, ès ez szerintem îgy van jól. Azèrt attól sem kell fèlni, hogy kihalnánk, mert azèrt erõsen túl vagyunk nèpesedve… :)) ez egy gyenge èrv amúgy is, mert tömènytelen kis pènzszìvót látok az utcán… Rengeteg terhes anyukát, sok újszülöttet.
              Sokan vagyunk, egyre többen, de mindig lesznek olyanok, akik a fajfenntartást elõbbrevalónak tartják ès szeretnèk is. Erõsen csodálkoznèk, ha az egyik csoport egyszer teljesen lenyomná a másikat. Szerintem te is èrzed, hogy ez kicsit sci-fi jellegû.:)

              • Egyetértek, szerintem pozitív dolog, hogy egyre többen vállalnak gyereket belső késztetésből, és a külső késztetés háttérbe szorul. Több így a várt, szeretett gyerek. Ez fontos.

  16. Ajánlok egy könyvet, a címe Buchanan, Pat – The Death of the West, magyarul is megjelent “A nyugat halála” címmel, de angolul itt letölthető: http://docdro.id/4zLfAw3

    Az átlagemberek tömege hajlamos a nyugati népességcsökkenést kizárólag gazdasági, pénzügyi okokkal magyarázni, de szem elől téveszti, hogy Európa egyik leggazdagabb országának, Németországnak a népessége katasztrofálisan csökken, s ugyanakkor a harmadik világ számos, igen szegény országának népessége ugrásszerűen növekszik, és ez mindennél fényesebben bizonyítja, hogy ez a jelenség gazdasági-pénzügyi okokkal nem magyarázható. Ezzel szemben Buchanan a legmélyebb okot a Marcuse által propagált és a hatvanas-hetvenes évek óta széleskörűen elterjedt élvezeti elvben látja. Nem arról van szó, mintha az élvezet igenlése önmagában rossz lenne. Aquinói Szent Tamás A teológia foglalata című főművében kimutatja, hogy a szomorúság az ember lelki, erkölcsi életét legjobban veszélyeztető érzelmi állapot, amelynek ellenszeréül többek között éppen az élvezetet ajánlja, amely, mint gyönyörködtető jó, a hasznos jónál magasabb értékű. A hasznos jó nem öncél, csak eszköz; az élvezet már öncél, de nem végső cél; az erkölcsi jó követése teszi egyedül lehetővé, hogy az ember elérje a végső célját, és ezzel annak meg nem szűnő élvezetét is. Ha az élvezetet tekintik legfőbb és végső értéknek, ahogy ezt Marcuse sugallja, értelmetlenné válik minden áldozatvállalás, minden olyan kötelességteljesítés, ami fáradsággal, erőfeszítéssel, olykor lemondással jár.

    Buchanan helyesen mutat rá, hogy az élvezeti elv csúcsértékké minősítése nagymértékben hozzájárult az abortusz, a homoszexualitás és az eutanázia nagymértékű elterjedéséhez, és ez a három már közvetlen kihatással van a Nyugat tragikus népességcsökkenésére. De ugyanennek vannak közvetett okai is, és ezek közül kiemelkedik kettő. Az egyik a kényszerű női munkavállalás, amely a monogám család halálával fenyeget. A hangsúly viszont a kényszerű női munkavállaláson van Buchanan-nél, és ezt fontos szem előtt tartanunk, ugyanis semmi negatív következménnyel nem jár, ha az a nő, aki hivatást érez tudományos, vagy művészi munkára, vagy küldetésének érzi, hogy például gyermekorvos, óvónő, esetleg bölcsődei gondozónő legyen, önként, anyagi kényszertől mentesen ilyen munkát vállal, hiszen ez női mivoltának és a férfihoz való viszonyának nem eltorzulását, hanem kiteljesedését eredményezi. De a kényszerű munkavállalás hosszú távon feltétlenül árt a monogám családnak és előrevetíti a Nyugat halálát.

    Buchanan a Nyugat halálának másik közvetett okát a feminizmus kultuszában látja. Ez az irányzat valójában nem a nők igazi értékét védi, hanem valódi célja a nőket a férfiak ellen uszítani, és ezáltal a legmélyebb emberi kapcsolatnak, a férfi-nő kapcsolatnak, és ezen keresztül a legkisebb, de legalapvetőbb emberi közösségnek, a családnak bomlasztása, elsorvasztása, s ezáltal a társadalom atomizálása, izolált egyedekre való szétzúzása, hogy ezzel helyet készítsen egy nem-keresztény alapon nyugvó „új társadalom” számára.

    A Jewish World Review-ban azt írja egy feminista: „Minthogy a házasság alkotmányosan rabszolgává teszi a nőt, világos, hogy a női mozgalmaknak ezen intézmény támadására kell koncentrálniuk A nők szabadsága nem valósítható meg a házasság eltörlése nélkül.” A feminista ideológia ostromában ezer százalékkal nőtt – az 1970-es 523 000-ról mára 5,5 millióra – a házasság nélkül együtt élő párok száma. Az egyedülállók háztartásának száma az USA-ban ma már nagyobb arányú (26%), mint a hagyományos családé. A populáris kultúra értékrendjében a szex rangja magasan felülmúlja az anyaság rangját; a női magazinok, a romantikus lektür és a tévé főműsoridőben ünneplik a szexet, a karriert, a szinglit. A gyermek a nagymamára marad. „A burjánzó szabadszerelem és az általánossá vált válások, a pornográfia térnyerése és a Playboy-filozófia fő irányzattá válása, az adódollárokból történő abortusztámogatás, az, hogy Amerika megérte azt a napot, amikor arról olvas, hogy tinédzser korú lányok kukákba dobják újszülött babáikat, és kint hagyják őket a havon […] Valóban, az új világ a hajdani pogány Róma értékrendjét teszi magáévá, ahol a nem kívánatos gyermekeket kitették egy domboldalra, hogy ott pusztuljanak el.” A szociális kultúrát és az adórendszert a feminizmus és az ellenkultúra értékrendszere, itatja át. Szabad társadalom nem kényszerítheti a nőket gyermekvállalásra, de egészséges társadalom megjutalmazhatja fenntartóit, az anyákat.

    Nem kis részben a Frankfurti Iskola destrukciói nyomán „az apa, az anya, a gyermek családmodell ma az amerikai háztartások kevesebb mint egynegyedét képviseli. A nők felszabadítása a hagyományos feleség és anyaszerep alól, amelyben kétségkívül az iskolák voltak a bajnokok, azt eredményezte, hogy ezen szerepek elveszítették jelentésüket, és eltűnőben vannak az amerikai társadalomból.” A feministák házassággal és anyasággal szemben tanúsított ellenséges beállítottságában a nyugati nők milliói osztoznak, nem áll szándékukban férjhez menni, s még kevésbé gyermeket szülni. Azonosulásuk Marcuse Élvezet Elvével és a szexuális forradalommal a folytatás megtagadását jelenti. „A fogamzásgátlás, a sterilizáció, az abortusz és az eutanázia a »halál kultúrájának« négy lovasa […] A tabletta és a koton lett a kulturális forradalom sarlója és kalapácsa.

    A családok szétverésének eszközei: a nők “egyenjogúságának” olyan irányba fordítása, hogy a nő megszűnjön családanya lenni, és először karriert, később meg már az önmagába zárt egyéni boldogágát keresse. A mai, “modern” szinglik nem attól lesznek boldogok, hogy három-négy gyerek, 10-15 unoka veszi őket körül. A pisis pelenka fárasztó és kicsinyes holmi, a szülésektől ellazuló has és lógó mell pedig abszolút ellentmond a reklámok idealizált húszéves, karcsú, ránctalan cicababáinak. Ma a szex már abszolút öncél, és több könyv, videó és egyéb jelenik meg az élvezeti technikákról, mint a gyereknevelésről. A buzik intenzív támogatása is ennek a taktikának a része – Buchanan kitért arra is, hogy miképp kényszerítették ki a WHO ezzel kapcsolatos masszívan politikai döntését az amerikai pszichiátriai társaság kőkemény befolyásolásával.

    A család megsemmisítéséhez hozzájárul az abortusz liberalizálása is. Az utóbbi évtizedekben csak az USA-ban 40 millió abortuszt végeztek el.Magyarországon a helyzet még ennél is rosszabb, ha a megszületett és méhben megölt csecsemők arányát nézzük. Az abortusz szabadsága talán a legkeményebb csapás a keresztény egyház abszolút élettiszteletére: ugyanis következik belőle, hogy az életet máshol sem tekinti prioritásnak a harcias kultúrmarxizmus, és támogatja az eutanáziát, az öngyilkosság szabadságát. Félelmetes, hogy amikor Európában a népességi válság az aktív korúak megfogyásakor és a nyugdíjasok számának megkettőződésekor – úgy 2050 táján – vajon milyen liberális áramlat várható? A ma eltűrt, sőt, egyre inkább orvosi segítséggel is támogatott öngyilkosságok esetleg elvárt magatartássá válnak majd az eltartandó öregektől???

    Tekintetbe véve, hogy ma egy családot egy szülő (az apa) jövedelméből igencsak nehéz fenntartani, vagyis a jelen rendszer nem csak ideológiai, de gazdasági eszközökkel is szinte kikényszeríti a nők munkába állását, a feminizmus azon követelésével, miszerint ugyan azon munkáért a nőnek ugyan olyan bér jár, mint egy férfinak, nem lehet vitatkozni. Ahogy azzal sem, hogy ha egy munkakörre egy nő egyébként fizikailag, szellemileg alkalmas, akkor női mivoltára hivatkozva ez a munkakör nem tagadható meg tőle. Bűnt követ el az a rendszer, amelyik a nőt szent hivatásától elvonja, mint munkást kihasználja és anyagi feltételek után rohanó “férfinőt” teremt belőle. A kulturális marxizmus lelkes támogatását élvező, s már a politikai korrektség szerves részévé vált feminizmus azonban éppen ezt teszi. A cél a hagyományos család szétverése – mindez az „egyenjogúság”, a „nők felszabadítása” jelszavai mögé rejtve, tekintve, hogy a család felszámolásának szándékát (ami egy érezhetően negatív dolog) kevés nővel lehetne a maga csupasz valójában megetetni, ezért pozitív, az emberek által általában szimpatikusnak gondolt fogalmakba (egyenlőség, szabadság, boldogulás, önmegvalósítás) csomagolják. A feminizmus a nőket a hiúságukon, büszkeségükön keresztül próbálja a kulturális marxizmus céljaira motiválni. „Te is képes vagy rá”, „valósítsd meg önmagad”, „tudod te ezt még jobban is, mint egy férfi” és hasonlók. Így azon nők, akiket a gazdasági szükségszerűség esetleg nem kényszerít munkába, állást vállalnak azért, hogy megmutassák a világnak, hogy vannak olyan jók, mint a férfiak. Megjegyezzük, némely területen még jobbak is, de ez egy másik fejezet témája. Így a rendszer által mesterségesen keltett lelki (önmegvalósítás, bizonyítási vágy) illetve anyagi (a puszta létfenntartástól a presztízs-fogyasztásig széles a skála) szükségletek képesek rákényszeríteni a nőt arra, ami ellen egész valója a leghevesebben tiltakozik. E tiltakozás letörését szolgálja a tudatipar, az iskolától az egyetemig, majd a média és a kultúra. Ennek köszönhetően a hagyományos anyaszerep mára „ciki” lett, a családjáért élő nő „elnyomott rabszolga”. A szórakoztatóipar ma a nőket keménynek, rámenősnek ábrázolja és szinte kivétel nélkül szinglinek, aki a munkájában, kedvteléseiben (szórakozás, fogyasztás) teljesedik ki. „Ma a nyugati nők milliói osztoznak a feministák házassággal és anyasággal szemben tanúsított ellenséges beállítottságában. Milliók tették magukévá a mozgalom célkitűzéseit, és nem áll szándékukban férjhez menni, pláne gyermeket szülni. Marcuse Élvezeti Elvével való azonosulásuk, a szexuális forradalomban vállalt elkötelezettségük azt jelenti, hogy a házasság a sor végére került. És – amint válási és születési statisztikáink mutatják – még a megkötött házasságok is kevésbé tartósak és termékenyek.” (Buchanan)

    A nők a gazdasági kényszer, illetve a pszichológiai kondicionálás előtt meghajolva, bárki által elvégezhető munkák felvállalásával bizonyítják értéküket a világnak, miközben a senki más által el nem végezhető és a társadalom számára nélkülözhetetlen hivatásukat második helyre szorítják, esetleg teljesen feláldozzák a karrier, illetve a megélhetés oltárán. Tanár, orvos, ügyvéd, közgazdász vagy „manager”, esetleg gyári munkás bárki lehet, édesanya viszont nem. Olyan nők persze mindig voltak, leginkább a középkorban, akik a hivatásukért lemondtak a családról, hogy teljes lényükkel átadhassák magukat annak, amit csinálnak. Őket hívják apácának. De őket nem az „önmegvalósítás”, a pénzszerzés vagy az érvényesülés motiválta, és csupán egy dolgot „akartak megmutatni”, a világnak: Krisztus szeretetét.

    • Lacik4, bocsánat, spam-mappába rakott a rendszer, szerintem a kommented terjedelme miatt.

      Nomármost, a következő dolgok jutottak az eszembe:

      1. “az élvezeti elv csúcsértékké minősítése nagymértékben hozzájárult az abortusz, a homoszexualitás és az eutanázia nagymértékű elterjedéséhez” – az eutanázia még rétegjelenség, pláne az aktív, azt ne keverjük bele, de nem árt tudni: az “elterjedés” kamu, semmivel sem volt több homoszexuális ember 500 éve, mint ma, csak nem volt divat beszélni róla, ezért az emberek titokban csinálták vagy elfojtották ilyen irányú késztetéseiket. Attól még, hogy hivatalosan nem volt abortusz, volt minden faluban angyalcsináló, és újszülöttek százezrei lelték halálukat a kukoricaföldeken, mert nem volt kenyér annyi éhes szájnak. Az emberek belső motivációi nem voltak jelentősen mások a régi szép világban sem, mint ma, csak mások voltak a látható keretek, és eleve levesebb infó jutott el hozzád, így sok mindenről akkor sem tudtál, ha nem volt titok (értsd: ma azért tűnik úgy neked, hogy de sok buzi lett hirtelen, mert látod a FB-on azokat is, akik tőled 100 ezer kilométerre élnek).

      2. “A feminizmus a nőket a hiúságukon, büszkeségükön keresztül próbálja a kulturális marxizmus céljaira motiválni” – termelékenység yeah, de a férfiakat talán nem? A feminizmus a nőket leginkább arra motiválja, hogy a férfi és nő egyenlő. ez rémesen ijesztő gondolat, nem?

      3. “Milliók tették magukévá a mozgalom célkitűzéseit, és nem áll szándékukban férjhez menni, pláne gyermeket szülni.” Száz éve még nem volt más út, ma van, teljesen természetes, hogy nem mindenki fog ugyanazzal az úttal szembenézni, ha van más opció is. Ez nem “mozgalmi célkitűzés”, hanem egyszerű logika az ember értelmes működésével kapcsolatban. Ajánlom korábbi posztomat épp erről: https://barokeszter.hu/2015/02/28/a-hazassag-szent-koteleke/ (És őszintén: száz éve jó eséllyel az édesapád hivatását vitted volna tovább, akár tetszik, akár nem, de ma van lehetőséged bárminek lenni: csodálkozunk, hogy kevesebben viszik tovább az apjuk hivatását, és így elvész az a tudás, tapasztalat, kapcsolati tőke? nem, mert van más opció. Ezt nevezik fejlődésnek.)

      4. “Tanár, orvos, ügyvéd, közgazdász vagy „manager”, esetleg gyári munkás bárki lehet, édesanya viszont nem.” – Várjál, az “édesapa” szóval nem ugyanígy behelyettesíthető ez a gondolat? De. Tényleg. Persze fordítva logikusabb: “édesanyának”/”édesapának” lenni evidensebb, mint tanárnak, orvosnak, ügyvédnek, közgazdásznak vagy menedzsernek, hiszen éveken át tanulni csak a privelegizált helyzetben lévők tudnak.

      5. Az “élvezet”, az “önmegvalósítás” csak a szélsőséges propagandában szitokszó. A valóságban pozitív érték, ami nem valaminek – pl. a családnak – a kárára megy, hanem összeegyeztethető azzal. Sőt, a családi élet is lehet “élvezet” és “önmegvalósítás”, nem kell áldozatnak és lemondásnak lennie, ha adottak a keretek.

      Jaj, imádom, hogy ennek az egyszerű világképnek az érvei a gyökerektől kártyavárként összeomolnak, ha rájuk fújunk. Talán azért, mert a valóságban a férfi és a nő egyenlő, az ember sokféle, az “élvezetnek” és az “önmegvalósításnak” annyi lehetősége van, ahány ember a földön él, és családi életnek nem szükséges a nő alárendelődéséről és áldozati szerepéről szólnia. :)

      • “spam-mappába rakott a rendszer, szerintem a kommented terjedelme miatt”
        Milyen igaza volt :D

        • Számomra ez egzotikum, egyszerűen lebilincselő: hogy születnek könyvek, propagandaanyagok ebben a témában, ebből a megközelítésből. Annyira bizarr, hogy már előjel nélkül különös. És hát tanulságos is néha megosztani egy-egy ilyen kommentet, mert tényleg különösebb idő- és energiabefektetés nélkül, pillanatok alatt cáfolhatóak. Ilyenkor látszik, hogy az igazság, a valóság, a logika egyszerűen csak van, nem kell neki promóció.

          • :D Bevallom, nekem unalmas, túl sok hasonló butaságot olvastam már.

            • Hát nézd, én ma két órán át vitatkoztam két előtte normálisnak tűnő emberrel, akik azt nyomatták, hogy az egységben nem lehet egyenlőség, csak ha a nő szül és házimunkázik, a férfi meg pénzt keres és vadászik. És hogy nézzem meg, hogy a legnagyobb cégek vezetőségében is maximum a HR-vezér a nő, MERT az a női munka, hiszen erre predesztinálódtunk genetikailag… Majd végül jött a konklúzió, hogy de hát azért háborgunk Kövér és Ákos miatt, mert nem tiszteljük a rendet, és ez pusztuláshoz vezet. Három órával azután, hogy a legelső exemmel vesztem össze ezen a témán: ő ugyanezen nem asztrofizikai, hanem evangéliumi szempontból merengett el. Csoda, hogy magam spamesítettem pár ostobább kommentet? Nos, ez az okosabbak között volt, ezért maradhatott.

      • “semmivel sem volt több homoszexuális ember 500 éve, mint ma, ”
        Ezt honnan tudjuk? Még ma is csak tippelgetnek erre, hát még azt megmondani, hogy 500 éve mennyi volt az arányuk…

        ““A feminizmus a nőket a hiúságukon, büszkeségükön keresztül próbálja a kulturális marxizmus céljaira motiválni” – termelékenység yeah, de a férfiakat talán nem?”
        A feminizmus a férfiakat a hiúságukon meg büszkeségükön keresztül próbálja a kulturális marxizmus céljaira motiválni? Ezt nem értem.

        “A feminizmus a nőket leginkább arra motiválja, hogy a férfi és nő egyenlő. ez rémesen ijesztő gondolat, nem?”
        Nem, csak épp semmi köze nincs a valósághoz, míg egy férfi nem képes például gyereket szülni.

        “Száz éve még nem volt más út”
        Már hogyne lett volna?

        “És őszintén: száz éve jó eséllyel az édesapád hivatását vitted volna tovább, akár tetszik, akár nem, de ma van lehetőséged bárminek lenni”
        Vagyis száz éve olyan oktatást kaptál a családban, amit felnőve azonnal hasznosítani tudtál, ráadásul biztosítva volt alapvető egzisztencia is. Ma meg mehetsz szabadon továbbtanulni olyan iskolába, aminek jó esetben lehet, hogy van valami köze a való élethez, rossz esetben meg elvégzés után elhelyezkedhetsz olyan helyen, aminek semmi köze ahhoz, amit tanultál, ha épp nem leszel munkanélküli és nem kezdesz évtizednyi hitellel a nyakadban.

        “és így elvész az a tudás, tapasztalat, kapcsolati tőke? nem, mert van más opció. Ezt nevezik fejlődésnek.”
        A tudás, tapasztalat, kapcsolati tőke elvesztését mióta nevezik fejlődésnek?

        “Várjál, az “édesapa” szóval nem ugyanígy behelyettesíthető ez a gondolat?”
        Amíg a férfiak nem tudnak gyereket szülni, addig nehezen.

        “Az “élvezet”, az “önmegvalósítás” csak a szélsőséges propagandában szitokszó. A valóságban pozitív érték, ami nem valaminek – pl. a családnak – a kárára megy, hanem összeegyeztethető azzal.”
        Érdekes, itt a hozzászólások nagy részéből nekem pont az ellenkezője derült ki.

  17. Én azt gondolom, hogy ez egy olyan állam, ami olyanokba szól bele, amit még a szocializmusban sem csináltak. Én már rég nem szeretek ebben az országban élni, minden antidemokratikus lépéssel egyre lejjebb süllyedünk a mocsárba. Ez egy baráti társaság ámokfutása évek óta, és egyre rosszabb lesz. Megszabják, mikor mehetsz boltba, és a többi, lényegében ezzel a kommunikációval szexuális életedre akarnak pressziót gyakorloni, és politikai kérdéssé tenni. Közben a saját szórakoztatásukra kisvasutat építenek (amihez a mi városunkból viszik el a kocsikat), meg a focival szórakoznak, a lényeg az, hogy jól érezzék magukat, és az aktuális ötleteiket keresztülvigyék minden áron. Nem elég, hogy milliárdos tételeket csalnak el, még a hálószobádba is bepofátlankodnak. Ennél korruptabb, és nevetségesebb kormány még nem volt itt. Egyedül barátságból tudtak eddig példát mutatni, ezeknek maximum azt lehetne megengedni, hogy hetente összejárjanak szalonnát sütni.

  18. Annyit szeretnék csak kérdezni, hogy mi a helyzet a meddő nőkkel, a nemzésképtelen férfiakkal? Mi a helyzet a melegekkel? Ők nem értékes tagjai a társadalomnak? Miért nem lehet felmérni, hogy az egyenjogúság nem csak és kizárólag a nők érdeke? Mi a helyzet a választás szabadságával (mindenki abba valósíthassa meg önmagát, amiben szeretné, amíg mások szabadságát ezzel nem korlátozza)? Mi a helyzet a családbarát politikával? A részmunkaidős munkahelyekkel? Azzal, hogy a nők sokkal nehezebben jutnak álláshoz (mert vagy szülni fog, vagy gyereke les, és ezért eleve fel sem veszik)? Mi a helyzet azzal az oktatáspolitikával, ami a lemorzsolódást nem, csak a statisztikáját javítja (többek között)? Mi a helyzet az egyre növekvő kivándorlással? Miért nem lehet kimászni a választópolgárok magánéletléből?

  19. Ó nem is én lennék, ha nem gépeltem volna el… Szóval természetesen nem abba, hanem abban. És nem magánéletléből, hanem magánéletéből.

  20. Abszolút egyetértek a szöveggel, így – mint az egyszeri gróf egyszeri fia – ehhez nem szólok hozzá, csak annyit, hogy nagyon tiszta, világos összefoglaló, amilyeneket egyébként is szoktam a blogon olvasni.
    Azt viszont szeretném megkérdezni, hogy miért írtad, hogy az Orbán-Hitler összehasonlítás megalapozatlan. Az persze manipuláció, és övön aluli, ha valakit rögtön nácizással próbálnak meg elhitelteleníteni, így én személy szerint ilyet nem szoktam mondani, de nekem aggasztóan úgy tűnik, hogy a két vezető között sok párhuzam van, mind a hatalomra kerülésüket, mind a retorikájukat, mind a hatalmi stratégiáikat tekintve.

    • A csípőből lenácizást érzelmi alapokon, ami a baloldal egy karaktergyilkossági kísérlete, kifejezetten kontraproduktívnak tartom. Az persze nem jelenti azt, hogy egy érvekkel alátámasztott, komolyabb, de mértéktartó összehasonlítást – amit nem az emóciók vezérelnek – is elutasítanék.

6 visszakövetés / visszajelzés

  1. Ezért egyre kevesebb a válás és születik több gyerek Svédországban | Eszter's Offtopic
  2. 2015 forró témái – szerintem | Eszter's Offtopic
  3. A nők a hatalomra buknak? | Eszter's Offtopic
  4. 7 kreatív ötlet a szingliadó mellé | Eszter's Offtopic
  5. Nemi erőszak, áldozathibáztatás, abortusztilalom, princípiumok és testszégyenítés – valami mintha elkezdődött volna, nem? – Eszter's Offtopic
  6. Az internalizált szexizmus ezer arca: amikor nők alázzák magukat – Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: