2+2=5

Van ez a Mutyiország, ahol azok járnak jól – nagyon jól – akikkel a kormány jóban van. És ez a kormány azokkal van jóban, akik azt mondják mindig, amit ők hallani akarnak. És ez bizony a szólásszabadságnak – s úgy egyáltalán, a demokráciának – hát…, nem annyira kedvez. Finoman fogalmazva. Amit a végén meg bizony mi – te és én, az állampolgár – szívunk meg, merthogy… bizonyos fontosabb – még az Ákos által feszegetett témánál is fontosabb – dolgokat előbb-utóbb nem lesz, aki kimond majd.

Ákos – a Fidesz megzenésített magyarhangja – mondta, amit mondott. Lehet vele egyetérteni, de akár vitatkozhatunk is. A vitához tartozik az is, amikor egy főszponzor – aki a nevét, a logóját, vagyis a brandjét adja a produkcióhoz – azt mondja, hogy a továbbiakban nem kívánja támogatni mindazt, amit a művész képvisel.

Aki a kommunikációs iparágban dolgozik, az tudja, hogy ezek a döntések – akárcsak a Vodafone ominózus TV2-bojkottja az Éden Hotel-ügy kapcsán – nem pusztán a humánum és a felebaráti szeretet mezsgyéjén születnek, hanem a márkaépítés markáns PR-fogásai, amitől profitot remél az adott cég. Azt mondják, hogy rentabilisebb ma már az egyenlőség mellett kiállni, mint az alárendeltséget támogatni, és ennek a civil szervezetek persze örülnek. Akárhogy is, a versenyszféra üzleti döntéséről – egy márkakommunikációs kérdésről – van szó.

Alig egy nappal azután, hogy a Telekom kilépett Ákos mögül, a kormány utasította az összes minisztériumot és minisztériumi háttérintézményt, hogy mondják fel szerződéseiket a Magyar Telekommal. Kovács Zoltán kormányszóvivő úgy fogalmazott, hogy “elfogadhatatlannak tartjuk, hogy ma Magyarországon bárkit véleménye és nézetei miatt ilyen formában diszkriminálni lehessen”.

Diszkriminálni! Érted, mintha nekem – cégként, a versenyszféra szereplőjeként – kötelességem volna olyasmihez adni a nevem, a pénzem, a márkám, ami számomra vállalhatatlanná vált. A Telekom nem diszkriminálta Ákost, hanem kerek perec közölte, hogy nem vállal közösséget a véleményével. És szavait bátor, inspiráló tettek követték.

Miért ne tehetné meg “ugyanezt” a kormány, vagyis miért nem hozhat olyan döntést, hogy ő pedig a Telekommal nem kíván azonosulni a történtek után? Két egyszerű okból. Az egyik az, hogy a versenyszféra és az állami szféra másképp működik: az állami szférában a pénz a miénk, az állampolgároké, ezért a hasonló lépések a más faszával vert csalánról szólnak.

És még miért? Ennél nagyságrendekkel lényegesebb szempont az, hogy a szólásszabadságot a demokráciában az garantálja, hogy az államnak nem szabad manipulálnia, zsarolnia a versenyszférát a saját céljai érdekében, hogy bárki – nem csak Ákos, aki a kormány szócsöve, hanem BÁRKI – szabadon megjelenhessen a páston a véleményével, fővesztés terhe nélkül.

Ha mostantól a gigacégek befogják a szájukat, mert rettegnek a kormány megtorlásától – ami ma még “csak” a mobilnet-előfizetés lemondása, de holnap akár a százmilliós stratégiai együttműködések megszüntetése is lehet – akkor azzal nem egy szűk csoport nyer, hanem az egész istenverte ország veszít, méghozzá eszméletlenül sokat: a szabadságát.

Magyarország kormányának erődemonstrációja egyértelmű: egyetértesz velünk, azt mondod, amit mi – bármi is legyen az – vagy megnézheted magad, irgum-burgum. Tényleg létezik olyan ember, aki azt gondolja, hogy közpénzen beleszólni a versenyszféra működésébe a saját ideológiai célunk érdekében bármiben is különbözik a Nagy Testvér azon tételétől, hogy 2+2=5?

És ennek most igazán semmi köze sincs ahhoz, hogy ki ért egyet Ákossal, és ki nem. Ti tényleg nem látjátok, mi történik?