3 sztori a legjobb barátomról

(Köszöntő)

Ezt a posztot múlt szombat este, a legjobb barátom szülinapján terveztem élesíteni, de aztán közben sok minden történt, így kicsit késett a pótajándék. Ami nem más, mint három történet róla. Persze nem volt könnyű három sztorit kiragadni az ezerből, hiszen lepett már meg engem váratlanul saját készítésű különlegességekkel a 30. szülinapomon, állt mellém akkor, amikor méltatlanul támadtak, de  buliztunk is halálra röhögésig a vad éjszakában, hogy az izzasztó hegycsúcs-hódításokról – lámpa nélkül a sötétben – ne is beszéljünk. Ez a három történet viszont talán megmutatja, hogy milyen ember is ő, az én legjobb barátom, aki engem is poszttal köszöntött legutóbb…

Erősebb volt a szeretete a büszkeségénél

Összekaptunk. Nagy és szenvedélyes érzések tomboltak bennem, érzékenyebben érintett a téma a szokásosnál. Dühös voltam, hogy “nem ért meg”… Nem ért meg, épp ő, aki a legjobban ismeri az előzményeket. Tényleg nem értett? A rögtön ítélő bíróság legalábbis erre jutott, amikor nem úgy és nem akkor reagált, ahogyan és amikor vártam. “Jól van, akkor nekem nem kellenek ilyen barátok”, kiáltottam dacosan, és lecsaptam a telefont. Itt akár vége is lehetett volna mindennek (legalábbis hosszú hallgatás következhetett volna), de ő kis idő elteltével felhívott, és kérte, hogy beszéljük ezt meg higgadtan. Kiderült, hogy sok mindent félreértettem a nagy harci hévben, de nem ez a lényeg, a vita tárgyának már rég nincs aktualitása. A lényeg az, amit akkor és ott, ahogy a mátrai úton sétáltam, megértettem: erősebb volt a szeretete a büszkeségénél. És hát igen, épp ilyen barátokra van szüksége mindenkinek, ilyet kívánok másoknak is. Talán nem túlzás azt mondani, hogy ez a tapasztalat segített nekem abban, hogy én is le tudjam küzdeni az egó szavát hasonló helyzetekben, ha számomra fontos emberekkel támad konfliktusom.

Bátrabb, mint én

Vészhelyzetben másképp reagálunk, ő bátrabb, mint én. Egyszer a semmi közepén sétáltunk, amikor egy méretes kutya kezdett rohanni felénk. Amint megláttam, hanyatt-homlok menekülni kezdtem, de ő csak megállt, egyenesen és határozottan, így a kutya egyből látta, hogy falkavezérrel van dolga: vissza is fordult rögtön. Ha ember támad, akkor sem jön zavarba: előfordult, hogy egy közös ismerősünknél voltunk látogatóban, akinek az anyja pszichésen beteg, és a szerencsétlen épp rohamot kapott, a vendégeknek akart rontani. Engem nagyon megrázott, hogy a korábban békésnek tűnő, intelligens asszony remegve ordibál, egészen leblokkoltam a sokktól. A legjobb barátom viszont gyorsan felmérte a helyzetet, és megkérdezte: “Te, ez elképzelhető, hogy ütni fog? Fegyvere van?” Nem, nem, eddig senkit sem bántott, hebegtem teljes sokkban. “Jó, akkor szépen megfogjuk a cuccokat, és kirohanunk a házból. Semerre se nézünk, senkihez se szólunk, csak gyorsan kimegyünk azon az ajtón, rendben?” – mondta olyan higgadtan, hogy hirtelen engem is elég erő szállt meg ahhoz, hogy el tudjunk sétálni a tőlünk pár méterre törő-zúzó, ordító nő mellett, akit a férje próbált épp lefogni. Hiába mondja, hogy én nem félek sötétben sem egyedül a hegyen, az ilyen helyetekben ő viselkedik talpraesettebben, és ezért a jég hátán is megél.

Úgy lát engem, ahogy én sokszor magamat nem tudom

Vannak időszakok, amikor az ember nem látja tisztán magát, mert árnyékot vet a helyzet, amiben van. Tudom én, hogy minden felnőtt felelősséggel tartozik a saját döntéseiért, de én akkor és ott, abban a pillanatban nem láttam tovább annál, hogy bántanak, aláznak egy rossz kapcsolatban, mert olyasmibe bonyolódtam, amibe nem kellett volna. Leszidhatott volna, hogy miért mentem bele és miért nem szálltam ki előbb, igazat kellett volna adnom… De amikor ott álltam a konyhájában, és nem tudtam megálljt parancsolni a könnyeknek, ő nem leteremtett, hanem odalépett, megölelt, és azt mondta: “Nem bírom nézni, hogy így szenvedsz. Te olyan jó ember vagy, nem kellene ennek így lennie”. Így látott engem akkor, pedig én nem tudtam magamat így látni. De ez adott több erőt ahhoz, hogy nem sokkal később ki tudjak lépni abból, ami szenvedést okozott. Néha ez kell: valaki, aki jónak lát bennünket akkor is, amikor magunkban kételkedünk. Nektek is van ilyen, ugye?

Boldog szülinapot, te nő, teljesüljön minden álmod… és nektek olvasók, hasonló jó barátokat kívánok erre az életetekre!