Aktuális

Tökösnek lenni

A természetemből fakadóan alkalmazkodó alkat vagyok. Domináns sem szoktam lenni, általában hagyom, hogy a barátságban, a párkapcsolatban a másik legyen a fő kezdeményező, irányító. Ezzel nincs baj, a falkában sem lehet mindenki alfaállat, de a múltban a kelleténél többször sodródtam olyasmibe, amit nem akartam, csak hogy béke és nyugalom legyen, és… szeressenek. A határozottság, a magabiztosság és az önérdekérvényesítés terén tehát még van hová fejlődnöm, és akkor jön Dr. Csernus Imre, aki azt mondja, hogy nem nagyon kéne, mert még a végén farkam nő.

A falkát az alfa nöstény vezeti, őt követik a falka legerősebb egyedei, majd középen masíroznak a falka legértékesebb tagjai, a nőstények. A falka végén az alfahím vonul, neki a szerepe belátni az egész falkát, ő irányítja a csapatot és végrehajtja a megfelelő parancsokat. Fotó: The Guardian/Chadden Hunter

A falkát az alfanőstény vezeti, őt követik a falka legerősebb egyedei, majd középen masíroznak a falka legértékesebb tagjai, a nőstények. A falka végén az alfahím vonul, neki a szerepe belátni az egész falkát, ő irányítja a csapatot és végrehajtja a megfelelő parancsokat. Fotó: The Guardian/Chadden Hunter

Egészen pontosan a következőket írja “A nő – Csajsziknak” című új könyvében:

“A lányok elképesztő módon maszkulinizálódnak. Én ezt úgy fogalmazom meg, hogy rengeteg, és egyre több a tökös nő. „Határozott vagyok”, „erőszakos vagyok”, „majd én megmondom”, „mindig mindent jól tudok” – ilyeneket szoktak mondani, de a csajok nem tudják, hogy ezzel valójában a férfi nemi szervük növekszik. Ezt csak fejlesztett érzelmi intelligenciával lehet kezelni és helyre rakni, de a pasiknak meg nagyon alacsony az érzelmi intelligenciájuk, és erre nem is figyelnek, úgyhogy a nők egyre bizonytalanabb pasikkal fognak találkozni. És egyre több az úgynevezett feminizálódott pasi. A hiteles nemi identitások felborultak.”

Nézzük csak, mit is tudunk meg ebből a kétségkívül kontextusából kiragadott, ám így is kerek idézetből? Egyrészt kiderül, hogy a határozottság és az erőszakosság egy kalap alá esik, akárcsak a dominancia és a felfuvalkodottság. Majd rögtön a következő mondatból az is világossá válik, hogy ezek férfias tulajdonságok, s aki nő létére rendelkezik velük, az igazából… hát, nem is nő. Ami ezután jön, az sem kispályás korlátozó hiedelem, amely újrateremti magát: a férfiak alapvetően érzelmi analfabéták, ezért egyre bizonytalanabbá válnak a sok “maszkulin” csajszi mellett, márpedig bizonytalanság egyenlő nőiesség, az eredmény tehát egy pasi, aki nem is pasi szegény. Mindezért persze a nő felelős: ő vegyen vissza a határozottságból, ne a férfi fejlessze az érzelmi intelligenciáját, ami egyébként a doktor úr szerint a többségükre ráférne. Lehet, hogy tévedek, de én így értelmezem Csernus sorait.

Ehhez képest mit gondolok én? Tapasztalataim szerint hiba a határozottságot és az erőszakosságot egybe mosni, ahogyan a dominanciát és a felfuvalkodottságot is. A határozottság egy nemtől függetlenül óhajtandó tulajdonság, de erőszakosnak lenni gyengeséget sejtet, ráadásul kártékony is. Az, hogy ki mennyire domináns, személyiségfüggő, és bizonyára életszakaszoktól és – főként – szituációktól is függ, de a nemünkhöz megint csak aligha van köze. Attól még, hogy valaki domináns, nem kell feltétlenül felfuvalkodottnak lennie: elfogadhatja ettől még másnak a véleményét, tudását is egy született vezető, ahogyan az is egészséges fejlődést mutat, ha néha kételyei vannak magával és a döntéseivel kapcsolatban. Meggyőződésem, egyensúly csupán akkor alakulhat ki, ha az érzelmi intelligenciánk fejlesztésén tudatosan dolgozunk, méghozzá megint csak nemi szervektől függetlenül.

Onnantól, hogy erre egyre több ember ébred rá, már nem lesz visszaút a csendes, szótlan, minden méltatlan kompromisszumot készséggel elfogadó – majd abban házisárkánnyá és/vagy mártírrá lényegülő – “nők és csajszik” világába, és ettől Csernus mintha kissé rettegne. De vajon miért…?

Határozottság = tökösség = férfiasság​
A Civil Nők fórumon hívta fel egy társunk a figyelmet Caitlin Moran “Hogyan legyünk tökös csajok?” című könyvére, aminek az eredeti címe simán: “How to be a woman?”. Ez egy önéletrajzi írás, ami a szerző felnőtté válását mutatja be: azt, ahogyan határozott, tudatos, önkritikus nő lett Moranból. A kiadó a jelek szerint nem tartotta elég ütős címnek azt, hogy “Hogyan legyünk nők?”, ezért a “tökös” szó is kellett. A határozott nő a mi kultúránkban valamiért “tökös”, vagyis férfias. 

 

Advertisements
Eszter névjegye (828 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

62 hozzászólás Tökösnek lenni bejegyzéshez

  1. Na szóval: a férfiak nem határozottak, hanem erőszakosak – hiszen a nőknek is attól nő férfi nemi szervük, hogy erőszakosak, nem attól, hogy simán határozottak. Ellenben: a nők képesek az eddig ezek szerint minimum határozott, de inkább agresszív férfiakkal szemben eljutni akár az agresszivitásig is. Ellenben a nagyszerű férfiak még az eddigi erejüket is elveszítik. Naná, mert nem a saját határozottságuk volt az, hanem a rendszeré. Ha „apuka” kiáll a hátuk mögül, el is veszítik.
    Aki igazán domináns, nem felfuvalkodott: nincs rá szüksége. A felfuvalkodottság éppúgy, mint az erőszakosság a belső bizonytalanság szinte biztos jele. Nekem bevallom, Csernusról is szokott ilyesmi eszembe jutni.

  2. Csernus egy pöcs. Olvastam tőle a ffi es a no cimu konyvet is es nekem az jott le belole hogy:
    1. Legyel onzo es a sajat boldogsagod mindennel fontosabb.
    2.a korulmenyek nem leteznek/nem fontosak.

    Ez kulonosen annal a resznel gyonyoru,amikor tobbgyerekes csaladanyakat hulyez le,mert benne maradnak egy kozepszeru kapcsolatban es nem ugranak ra minden kalandra,ami szembe jon.

    Ha a fenti idezetet nezzuk, en nem vagyok no, mert hatarozott vagyok es neha eroszakos is. Szvsz o is fel tolunk, ha nem a megszokott sztereotipia szerint viselkedunk.

  3. Ugyan már, Csernus már réges-régen elmüllerpéteresedett, piacra ír. Olyat ami könnyen fogyasztható, de mindenekelőtt eladható. Mondhatnám, hogy nem kell komolyan venni, de ő sajnos éppen ezért nem intézhető kézlegyintéssel. Szakmai végzettsége és sikeri miatt a többség számára hiteles (hehe, erről beszélgettünk múltkor, ki és mitől hiteles és fontos-e ez), tehát jókat mond, tehát követendő.

    A fenti idézet meg az egyénnek, aki bajban van, utat keres stb. épp annyit ér, mint bármely ezo-guru észosztása. Ez a problémám a pszichológiai témájú, “tanácsadó” könyvekkel még akkor is, ha jó, sikeres szakemberek írják. A terápia szigorúan személyre szóló, egy könyv meg szükségképpen általános és populista. Szóval a hasonló könyvek max. iránytűnek, jelzőfénynek jók, ha egyáltalán. Épp azért, mert ilyen lebutított verziókat közölnek. Ráadásul a a jó terapeuta nem feltétlenül jó szerző és viszont.

    Biztos vagyok benne, hogy Csernus személyre szabottan ennél sokkal értelmesebb tanáccsal tudna szolgálni, de hiába a pénz nagy úr, a könyvei jól fogynak, ilyet kell írni.

    • Igen, igen, de én az önfejlesztő könyveket és az egyéni terápiát nem is említeném egy lapon, annyira más a kettő. Vannak egész jó self-help könyvek, de Csernusnál sok a káros általánosítás, sajnos. A nő c könyvét olvastam annó, de nagyon rosszul volt szerkesztve, alig tudtam ezért a tartalomra figyelni.

  4. Nagyon örülök hogy írtál erről. Én is olvastam ezt, de elintéztem azzal, hogy “Jaj, Csernus, orvoshoz kéne fordulnia”. Ugyanakkor a problémát érzem tíz éve: az egyenjoggal járó több felelősség, a KÖZÖS döntés új kihívások elé állít nőt-férfit. Ismerem az átfordult, felcserélődött hibák esetét is.
    Nagyon örülök a konklúziódnak és teljesen egyetértek vele: „Meggyőződésem, egyensúly csupán akkor alakulhat ki, ha az érzelmi intelligenciánk fejlesztésén tudatosan dolgozunk, méghozzá megint csak nemi szervektől függetlenül.”
    Erre nagyon rá vagyok mostanában kattanva, és most keresgélni fogok, erről miket írtál már korábban. És szeretném, ha még többet írnál erről. (És hadd ajánljak valamit: encounter csoport)

  5. Tudom, általánosítás, de ne állítsuk be a férfiakat hülyébbnek, mint amilyenek. (Ez Csernusnak ment.) Ha lányom lenne, pont függetlennek, határozottnak nevelném, vagy legalább lennék annyira támasza, hogy ne mástól függjön, legyen hátországa. Ha ez nem tetszik a pasiknak, az az ő bajuk, defektjük, talán nekik kellene fejlődniük, felnőniük a felnőtt szerephez. Most már nem az van, hogy apa gyámsága alól a férfi gyámsága alá került a nő, mert a férfi képtelen egymaga gondoskodni a családról. Akkor miért csodálkozik, hogy a nő, akinek ugyanolyan szintű szerepet kell betöltenie a családban, hogy boldoguljanak, nincs kussban? Hogy vannak igényei? Félnek, vagy mi? Tipikus önbizalomhiány. Szerencsére nincs mindenkinél így, de sikerült egy ilyen manipulatív példányba belefutnom, aki szerint és túl önálló voltam (van ilyen?), mert albérletben laktam, saját fizetéssel és nem voltam hajlandó kiszolgálni, mint egy rendes nő. De tényleg, ki kellett volna pucolnom a cipőjét, normális?

  6. Általában tényleg határozottabbak a férfiak, talán ezért tartjuk férfias tulajdonságnak, de ismerek nagyon határozott nőket is, és semmivel sem nőietlenebbek, mint más nők. Csernusról csak annyit: ebben az idézetben tényleg nem volt igaza, éppen az itt olvashatók miatt. A könyveit nem olvastam, a tévéműsorából láttam részleteket, és szerintem az ő agresszív stílusa inkább árt a lelki betegeknek…

    • Jelentős részben személyiségtípustól függ, ki mennyire határozott, de a szocializáció is sokat módosít a képen. A legtöbb ENTJ-barátnőm sokat szenvedett amiatt, hogy irányító típus, ránk ENFP-ekre meg azt szokták mondani, hogy “okoskodunk”. :) Viszont a határozottság az önbizalomra vezethető vissza, ezért – még ha nem is lesz mindenki vezető – magunkhoz mérten nem árt, ha megvan ez a tulajdonság.

      • Önbizalom és határozottság (meg szocializáció): hát ha a csapból (és a személyiségfejlesztő könyvekből) is az folyik, hogy a nő dolga nem a határozottság, mert attól töke nő, plusz azt hallja, látja, hogy a férfi a teremtés koronája, a nőnek nem dolga, hogy sokat keressen, meg önmegvalósítson (nőkkel kapcsolatban ez szitokszó, férfiaknál meg abszolút pozitívum), akkor persze, hogy kisebb az önbizalma és nem is törekszik határozottságra. És voilá: kevésbé határozottak a nők átlagosan. Ja, hogy az okot felcseréltük az okozattal? Minden aprósággal ne törődjünk.

        • Na jó, de ha a férfiak mondják ezt, akkor lehetne gyanakodni, nem? Hogy önös érdekből mondják, hogy a nő kihasználható legyen? Másrészről meg ki engedheti meg magának, hogy ne legyen önálló? Annak annyi. Ha a pasi volt-nincs, akkor mit csinál? Felköti magát?
          Az, hogy a nők kevésbé határozottak, azért lehet, mert nagyon adnak a külső véleményekre. Az ilyen hülyeségekre, hogy ne légy önálló. Pasi nélkül nem lehet élni meg hasonló baromságok. És elhiszik.

  7. Ezt inkább új megjegyzésben, hogy ki lehessen moderálni. Ha őszinte vagyok: Csernus duplán pszichopata. Mi az, hogy duplán? A “pszichopata” szó nálam nem csak a közveszélyes elmebetegeket jelenti, hanem a pszichológusok és pszichiáterek összefoglaló neve is. [Tudom, hogy a pszichológus bölcsész, a pszichiáter meg orvos, de azt leszámítva, hogy a pszichiáter gyógyszert is írhat fel, nincs akkora különbség a tevékenységükben, mint a végzettségükben. Majdnem ugyanazt teszik az emberekkel, ezért fontos, hogy legyen egy közös neve ennek a 2 szakmának.] Csernus doktor pszichiáter, és még közveszélyes is, ezért duplán pszichopata!

    • Az igaz, hogy sokan azért lépnek segítői pályára, mert maguk is problémákkal küzdöttek, küzdenek, de azért pszichopatáknak nem nevezném a pszichológusokat, pszichiátereket. :) Azt nem tudom, Csernus közveszélyes-e, de tény, hogy sok a korlátozó hiedelem és általánosítás a munkásságában, ami nem konstruktív.

    • Na-na. A psz-k többsége lényegében rendben van (lényegében: épp úgy, mint az emberek többsége, mint te vagy én). Egy részük meg nem, és nagy baj, hogy messze nem megfelelő a szűrőrendszer, hogy kit engednek a pályára.
      A pszichopata NEM elmebeteg. Tökéletesen tudatában van annak, amit csinál, csak nem érdeklik a következmények, képtelen az emócióra. „Nem szeret, nem szorong, nem tanul”. Csernus teljesen épelméjű, ha (látszólag?) elég alacsony szinten is, de képes érzelmekre, tanulni pedig tanult bizony eleget. Pszichopaták a legritkább esetben végeznek el egyetemet, de ha mégis, szinte sosem lesznek specialisták, ez az egymódszerűség pedig elképzelhetetlen egy pszichopatánál. Hogy ettől függetlenül van-e más személyiségzavara, az más kérdés, nem diagnosztizálnám inkább ;)

  8. Csernus agresszív stílusa a függőknél hatásos lehet, de egy átlagos pszichológushoz forduló embernél nem.
    Egy ismerősöm mesélte, hogy elment hozzá, mert kíváncsi volt rá, hogy nála vajon talál-e valamit és konkrétan zokogva jött ki tőle, annyira megalázta azzal, hogy üvöltött vele és közölte, hogy az a fő baja, hogy ő nem mert egyről-kettőre lépni és benne ragad a szituációkban, mindezt abból leszűrve, hogy a csaj nem tudta, hogy felállhat vagy nem állhat már fel a székből, amiben ült.
    (ha jól emlékszem a sztorira, ráadásul előtte az volt neki mondva, hogy maradjon ülve).

    Én kíváncsi lennék velem mihez kezdene, azon túl, hogy megríkatna, ami nem annyira nehéz, mert ha velem kiabálnak én sírni kezdek, ami szerintem normális reakció.

    • Hmm, ezt de sok helyről hallottam már… Persze, mind tehetünk bizonyos mértékig arról, ha beleragadunk egy szituációba, de épp azért fordulunk szakemberhez, hogy segítséget kapjunk a változáshoz: feltárjuk együtt az okokat, rálássunk a rossz sémákra, és újakat írjunk a helyükre. Vannak helyzetek, amikor a csernusi agresszió egy út ehhez, de csak akkor, ha már ott van a bizalom, az egymásra hangolódás, a helyzet pontos ismerete és a megértés, empátia is. Ezt egy ülés után nem tudom elképzelni.

    • Egy – leállt drogos, Csernus-pozitív – ismerősöm jellemezte úgy a faszi egytechnikájúságát, hogy “jó-jó, de egy bulémiásra is ráordítana, hogy nehánnyá vazze!!! és ezzel elintézettnek tekintené”. És tényleg. Ez idegesített a férfis-nős-csajos könyveiben is. Hogy őőőő aztán akkora izomtibor, ő nem szarozik, megmondja, durr bele. Kinek? Mit? Minek?
      Ez az ülj le-állj fel műhisztije meg… Lehet, hogy ez valami szituációs gyakorlat, de elég idétlen.

    • Csernus alapból szerintem nem vadállat, de ő mondta, hogyha valaki segítséget kér tőle, onnantól feljogosítva érzi magát, hogy így viselkedjen. Hibát mindenkiben lehet találni, amiért üvölteni lehet vele. Nos, én nem lennék kíváncsi Csernusra, mert nem érdekel a véleménye. Vagy megkérném, hogy akkor most ismételje el, nem üvöltve, mert rám onnantól kezdve lila köd száll, hogy meghallom az üvöltést, de tudom, hogy úgysem bánthat, szóval minek is üvölt? :) Barátnőd házhoz ment pofonért? Mit várt, hogy úgysem talál nála semmit? Vagy hogy nem lesz üvöltés egy üvöltős embernél? Azért ennél rosszabb dolgok is vannak, bár nehéz elképzelni, hogy ennyire szuggesztív legyen valaki, akitől nem függ az ember.

  9. Volt egyszer egy sötét időszak az emberiség fejlődésének útvonalán… amikor az igazságot, a valódi erőt hosszútávon elnyomták, eltitkolták az emberektől… s aki mégis merte kutatni, hinni és tenni az igazat, a valót, életével lakozott. Ez az időszak persze nem egy pillanatban a semmiből jelenik meg, s nem is tűnik el ugyanígy… hosszú átmeneti időszakok vannak, ahol ráadásul még a kényszer rendszer álértékeinek felbomlása is káoszt okoz, mielőtt az új, emberibb, tágultabb szemléletű társadalom kifejlődne… Nos, szerintem egy ilyen átmeneti korszakban vagyunk mi most. Meg kell élnünk az ego tombolásának utolsó próbálkozásait, csápjainak elkeseredett vergődését, s aztán az egész kártyavár látványos összedőlését…
    No ez lehet amikor az a bizonyos férfi izomerő és azáltal bebiztosított “hatalmi” státusz meginog… Ugyanis az élet megy tovább, át kell lépni ezen a pocsolyán…
    (Vannak ma is olyan sokmilliós társadalmak, ahol még a nők nemi szervéből is kivágják az öröm érzését… Nos, a góc ott van, amikor ezt a nők abszolút irányíthatósággal, szépen el is fogadják, …)
    Szóval, a nő ereje más, amennyiben tudatos lesz erre az erőre, de a másik értékére és erejére is. Eleve magasabb rezgésű és finomabb, hiszen teremtőerő. Szül. Lehet-e vajon, hogy a férfi tudatalatt fél ettől az erőtől, azért akarhatta mindenáron letörni, maga alá hajtani, lefátylazni, mert neki nincs ilyen. Neki is van persze, de más… A logika szürke gépezete, az ego, a testi erő. Ezek is értékek. Csakhát, a felek még nem eléggé tudatosak. Mert egyik sem kell hogy a másik alatt szolgáljon! Különben is, mindez tulajdonság jelen van minkét félben, csak más-más arányban. Amúgy össze kellene dolgozniuk… No, lehet hogy akkor születhetik majd meg az emberiség igazabb társadalma, ami az örömre, elfogadásra épül. Ez még megtörténhet, de ahhoz a férfiaknak is, nőknek is úgymondanám hogy “fel kell ébredniük”. A félelemből, a hatalom szükségletéből. A felelősség mindkét félnél ottvan. A nőket sem törnék le szolgává és “szülőgéppé”, ha ebbe ők maguk nem egyeznének bele, ha ezt ő maguk nem fogadnák el, főleg mint egész életük céljának netovábbja… Csakhogy, ébredeznek! Még ott Afrika sivatagjaiban is… S életünk minden percébe belegyűrűzik ez a “harc”. Munkahelyeken, családokban, jelen van és naponta vívódnak “csaták”, elkerülni se lehet. S néhol a falak hatalmasak! Az ego falai…
    Mindkét nem-nek talán az lenne a legjobb, ha minél hamarabb leállhatna ez a “harc”, egymásra kacsintanának, és elkezdenék végre élni valódi szerepüket: egymás életét közösen szebbé és értékesebbé tenni. Amikor ez a szuper ego megjelent, (talán az lehetett az a bizonyos Alma, amiről a Bibliában képletesen szó van??) onnantól csak büntetik egymást… Álom lehet csupán, elérni azt a harmóniát, amit a férfi és a nő csak együtt tud megteremteni? Hiszen szükségük van egymásra… Mindegyiküknél ott vannak ehhez a különböző részkulcsok, de csak együtt, ha összerakják a kulcsokat, akkor nyithatják ki az öröm kapuját.
    Ezek a tanítók, filozófusok, alkotók, mint a fent említett nagytudású emberkék, Csernustól kezdve Oshón át, Krisnamurtiig, talán épp ennek a közös egyensúlynak a megtalálásában hivatottak el… No jó, az mégsem olyan egyszerű, vannak túlkapások, kilengések, ők is csak emberek… :-)
    De azért kiállnak, és legalább arra ihletnek minket, hogy végre kifejezzük, megbeszéljük, megérleljük mindazt ami bennünk van, hangoljuk össze a szálakat, mert itt születni fog valami! Még akkor is, ha egyenlőre, inkább csak a csápok vergődését észleljük…
    S ha a férfi és nő között együttműködés jöhet létre ezen a bolygón, akkor az minden ember között élni fog tudni már… :-)

  10. Köpjetek le, de én a Csernustól csak két könyvet olvastam, egyetlenegy adást láttam, és ezekben nem találtam kivetnivalót. Sokáig csak a “Bevállalja?” c könyvét ismertem, előítélettel kezdtem neki, csodálkozva fejeztem be, mert nagyon korrektül mutatott be asszem 10 esetet, párbeszédekkel, nyomonkövetéssel, szép tiszta képet nyújtva arról, hogy mennyit ér a felelősség tudatosítása.
    Utána pedig pár évvel ezelőtt A férfi-t. Nem volt kíméletes a teremtés koronáival, de nekem nem tűnt úgy, hogy vetített volna.
    Valószínű, hogy a disznóságokat a többiben követte el, amiket nem láttam :)
    Tököt nem szeretnék növeszteni, szerintem irtó kényelmetlen lehet. Határozottabb viszont szívesen lennék némelykor. Fura, de ezt a kifejezést se használom soha, inkább a “karakán”-t- Tudja valaki, az mit jelent? nekem valami juhfajta rémlik :)

    • Más az, amikor esetet ír le, és más az, amikor megmondja a frankót, hogy te miért is vagy szar ember.

      Ha az ő általa ajánlott módszer szerint élnénk, akkor baromi magányosak lennénk, mert csak az ÉN lenne a fontos, a másik ember pedig nem. Nekem legalábbis ez jött le a könyveiből (A ff-t és a nőt olvastam csak, elég is volt:))

    • Hmm, ez egy érdekes dolog. Az én személyes véleményem az, hogy Csernus meglátásai sokszor nagyon precízek, de a kommunikációs stratégiája – konkrétan a másik leordítása, megalázása – nem minden esetben célravezető. Feltételezem persze, hogy ő se mindig ezzel él, csak a kamera előtt ez a leglátványosabb, felkapod a fejedet egy félperces teasernél vacsora közben, ha ordítani hallod a csávót. A self-help könyvei pedig nagyon általánosító jellegűek, jobban, mint ahogy azt maga a műfaj megkívánná (ami nyilván nem egyéni terápia), Pál Feri atyát ezért szívesebben olvasom. Ja, és hát beárnyékolja a Csernushoz való viszonyomat a tény, hogy A nő című könyvénél az olvasószerkesztő/lektor aludt, mert olyan faramuci, magyartalan mondatok vannak benne, ami már a kényelmes, önfeledt olvasást hátráltatta…

      • Szerény véleményem szerint, ami persze távdiagnózis meg minden, de azért mégis meggyőződésem: Csernus azért ordít, mert a marhára sérült, és meg nem gyógyított lelke, egója miatt kompenzál. Bántalmazó is lehetne épp, de azért nem valódi bántalmazó, mert vannak érzelmei, felettes énje is bőven. Hát megideologizálta, hogy ezzel használ, módszernek tekinti a verbális bántalmazást. Mivel egyes típusoknál bevált – bár ismerek olyan alkoholistát, aki egyszer volt nála, aztán ivott még pár évet -, azt hiszi, tényleg univerzális. És legálisan, sőt, elismerten teheti. Mint egy őrmester pl.

  11. Szerintem az Igazság valahol félúton van. A párkapcsolat olyan, mint a társastánc. Akkor gyönyörű és akkor működik jól, ha a Férfi vezet. Két napja voltam egy kerületi táncversenyen, ahol 8-10 éves gyerekek nyomták a standard táncot (pl. bécsi keringő) és szinte alig találtam olyan párt, ahol a 8 éves kislány megengedte a 8 éves kisfiúnak, hogy vezesse. Az egész olybá tűnt, mintha a csajoknak ez egy baromi fontos dolog lenne, hogy nyerjenek és úgy rángatják maguk után a fiúkat, ahogy nekik tetszik. @_@ És akkor felteszem én a kérdést: honnan veszi egy 8-10 éves kislány ezt a határozottságot, ezt az öntudatosságot ennyi idősen? Hát persze, hogy anyucitól! Aki otthon szorongatja apuci tökeit, hogy ezt csináld, azt csináld, így táncolunk, úgy táncolunk. Én azt mondom, legyen egy nő határozott, igen. Az élet különböző területein, pl. a munkában, a gyereknevelésben. De ne egy párkapcsolatban. Ott igenis engedni kell, engedjük meg, hogy a pasi Férfi legyen és ne egy puhapöcs (ha már Csernust idézzük), ne kényszerítsük gyerek szerepbe. Hiszen melyik nő ne örülne, ha a párja egy erős, domináns férfi meglepi egy csokor virággal, vagy random romantikus hétvégével rukkol elő. Hagyjunk nekik teret, hogy kibontakoztassák a férfi principumot. A védelmező aspektust, ami csakis egy gyöngéd nő mellett tud felszínre törni. :)

    • Szerintem csak nem nevelték “jókislánynak” őket. A gyerekek eleve önzők és akaratosak, terelgetni kell őket, hogy lássák, a másik érdekét is figyelembe kell venni.
      Ja peeeersze, a nő legyen határozott mindenütt, de a párkapcsolatban ne, nehogy a férfiegó sérüljön. Mint amikor átvágod a gyereket, hagyod nyerni, ugye? Hajam égnek áll.
      Mi lenne, ha a férfiak tényleg tökösek lennének? Hm? Az már fárasztó lenne, mi? Felnőttként viselkedni?

    • “……igenis engedni kell, engedjük meg, hogy a pasi Férfi legyen és ne egy puhapöcs (ha már Csernust idézzük), ne kényszerítsük gyerek szerepbe. ….” Erről egy eset jut eszembe. Éppen párkeresési fázisban voltam, randiztam egy férfivel, aki elmondta, hogy rendszeresen elfelejti, hogy hol parkol. Vacsora végeztével keressük is a kocsit, téblábol össze-vissza. Én tudtam, merre kell menni, és azon kaptam magam, hogy unom a tehetetlenségét, és elkezdtem vezetni. Amúgy a kapcsolatból nem lett semmi, de később elgondolkoztam az eseten. Egyrészt, hogy a másik viselkedésére milyen válaszreakcióm lett? Másrészt, mi lett volna, ha türelmesebb vagyok, és hagyom, hogy akár fél óráig is bolyongjunk a parkolóban, visszafogva magam, és hagyva, hogy kibontakozzon férfias (határozott vezetői) mivoltja?

      • Valami térlátási problémája volt? Jesszus, mekkora parkoló, ahol fél órát kell keringeni? :) Az a csippanásos-felvillanós megoldás nem jutott eszébe? Ha más baja nem lett volna, én megtartottam volna, én sem tudom soha, hol a kocsi :D A másik meg, hogy nem ismerem fel hirtelen az embereket és köszöntem már jónapottal rokonnak vagy sziával, akinek csókolomot kellett volna, vannak ilyen defektjeim.

        • Az Aréna Pláza parkolója volt, ha jól emlékszem. Amúgy másban is gondoskodásra szorult, és itt nem egészségügyi dolgokra gondolok.

      • Én is nehezen tájékozódom, de ezt egy nőnek jobban elnézik, a pasik azért kapnak érte (csak úgy, mint a könnyekért). Amikor egyenlőségről beszélünk, az is fontos, hogy a férfiakat érintő korlátozó hiedelmek és sémák is oldódjanak: ne legyen nagyobb szégyen, hogy ő nem találja a kocsiját/szarul parkol, mintha egy nővel történne ugyanez.

        Azt nem hiszem, hogy ilyenkor háttérbe kell vonulni, hogy a férfiember kis (vagy épp nagy) egója ne sérüljön. Ha tudod, hol a kocsi – el tudod intézni könnyen és gyorsan az adott problémát – nem szabad hezitálni, tenni kell, amit tenni lehet. :) Ha ezen megsértődik, kevesebbnek érzi magát, akár az önértékelésével vannak súlyos gondok, amin nem neked kell segíteni.

      • Én nem tudom elképzelni, hogy bolyongunk a sötét parkolóban, tudom , hogy merre van az autó, de nem mondom meg, mert még a végén ettől megsértődik. Eleve fel se merült volna bennem magamtól soha a kérdés, hogy megmondjam e ne mondjam e meg. Az se, hogy ez bánthatná bárkinek az egóját.

    • Ezzel egy baj van: megnéztél egy teljes mértékben a patriarchátusban született táncokból felépített táncversenyt, és ebből az emberi lélekre, általánosságban akarsz következtetéseket levonni. Láttál már – a reneszánsznál – régebbi (jellegű) sor- vagy körtáncot? Ott nincs olyan, hogy a férfi vezet. Ott az első vezet, gyakran külön táncolnak a férfiak és a nők. Pedig, jelzem, ott is patriarchátus van jellemzően.
      Engedni kell, hogy a férfi ne legen puhapöcs? Marha jó. Szóval: ha egy pasi egy karakán, önálló nővel találkozik, akkor sérül az egója, meg puhapöcs lesz? De hát akkor eleve puhapöcs, ha csak a (látszólag) gyengével szemben tud erős lenni, és ha azonnal bajba kerül, ha néha neki kell engednie. Micsoda belső tartása, önbizalma van egy embernek, ha MINDIG neki kell megmondania a frankót, ha belesérül, ha ez nem sikerül neki? Aki sosem tud engedni, az nagyon gyenge.

      • Én örülnék egy vezető pasinak, de ez ugye valamennyire az énem feladásával járna,pedig milyen kényelmes lenne :) Szóval nagy nehezen mindig össze kell kaparnom magam, hogy felnőttnek látszódjak, pedig alapból nagyon nem vagyok ez az önálló határozott típus, csak jók a díszletek. Szóval a lényeg, hogy mindenki találja meg a párját, aki mellett lehet tökös vagy sem, ami tetszik :)

      • A társastáncról: Ha valaki mondjuk a tévében nézi, kívülről, akkor olyan természetesnek tűnik az egész, magától értetődőek a mozdulatok, a férfi vezet, irányít, nő követi, ez az élet rendje, szép összhang..stb.
        Hát, én jártam félévig táncra, kezdő csoportba, és nagyon meghökkentő tapasztalataim voltak. Baromi nehéz volt megszoknom ezt a felállást, hogy az egyik vezet, másik követi, de az épp aktuális párjaimnak is. Mivel mindenki kezdő volt, ösztönösen egymásra akartunk hagyatkozni, néztünk a másikra, vezetgettük egymást, ki mit tudott jobban, stb. Kölcsönösen, egyenrangúan, abszolút magunktól, mindenféle utasítás nélkül. És közben az oktató meg folyamatosan mondta, hogy a lányok hagyják magukat vezetni, a párjuk meg irányítson, és ettől mindenki tökre zavarban volt. A fiúk azért, mert szegények még a saját lépéseiket sem tudták, nemhogy a lányokat vezessék. A lányok meg amiatt, hogy állandóan a másikra kellett figyelni, hogy mit akar, mert elvileg ő irányít. Szóval minden volt ez, csak természetes nem. Amit a profi táncosoknál látunk, az egy csomó gyakorlás (lehet, hogy erős szó, de: idomítás) eredménye, és korántsem ösztönös, és pláne nem “ősi összhang”.

        • Ismerem, táncolok. Igaz, nem társast, hanem magyar népet, de irányítás szempontjából azonos. :D

        • Beszélgettem egy nővel, aki évekig volt verseny táncos, több partner oldalán. Érdekes, ha férfi cserél tánc partnert abban az osztályban folytathatja ahol abba hagyta, ha nő cserél, akkor ő vissza megy a legalsó osztályba, és onnan kezdi elölről… Tehát ez a nő mesélte, hogy igen nehéz a vezetést átadni, de hozzá tette azt is, hogy amikor igazán megtalálta a táncpartnerét ez nem okozott problémát, mert vele valóban együtt suhantak át a táncparketten, és megszűnt az én, és csak az együtt maradt, hogy ketten együtt igazi harmóniában táncolnak. De azt is hozzá tette, hogy ezt csak egy partner mellett élte át. Tehát vezetni többféle képen is lehet, akkor lesz jó vezető, ha úgy tud vezetni, hogy a társát egyenrangú félnek tudja végig kezelni. Tehát vezet, de nem diktál…

          • Nagyon nem értek a társastánchoz, de alapvetően egy összeszokott pár lehet szerintem igazán sikeres, akik egymásra hangolódva és figyelve tudnak mozogni. :)

    • Hát ez sokminden, csak nem félút.
      Egyébként meg az a puhapöcs gyári meghatározása, akinek _engedni kell_hogy férfi legyen.
      Ja és a Férfi és Nő nagybetűvel írása már eleve patológiás. Ilyet iskolában biztos nem tanítottak, szóval ha valakinek ez mégis kialakul, akkor ott valami gáz van.

      • Engedni kell.. Igen, legyen csak önmaga, címkék nélkül. Ha abban abszolút korlátozom, az abúzus, de hogy még én tegyem férfivá… na ne már. :)

  12. Nekem az eddigi összes előző kapcsolatomban én voltam a határozottabb, a “férfi”. Most mind a ketten elég határozottak vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy ledominálnánk a másikat!

    Szerintem inkább arról van szó, hogy nincsen feltétlenül szükségünk a másik emberre ahhoz, hogy teljes értékűnek érezzük magunkat. Jól elvagyunk egyedül is, vannak barátaink, hobbink (olyan is, ami a másikat nem érdekli olyan szinten, hogy elkezdje, neki például a nyár a metálfesztiválokról szól, nekem meg a Tolkien táborról és a gyerektáboroztatásokról és egyikünk se sértődik meg azon, hogy a másikat ez nem feltétlenül érdekli, pont pár napja kérdezte meg tőlem, hogy akarok-e vele metálfesztiválra menni, én meg közöltem, hogy nem, nem vonz a dolog).
    Szóval szerintem egy kapcsolat akkor működik jól, a másik elnyomása nélkül, ha nem alá-fölé rendelt, hanem egyenlő a viszony a két ember között. Egyenlően gyerekek-felnőttek-kamaszok lelkileg.
    Ez persze nem jelenti azt, hogy minden élethelyzetben állandóan abban a szerepben kell maradni. Pl.: Ha én beteg vagyok, nagyon beteg, akkor átmegyek gyerekbe és akkor gondoskodni kell rólam. De ha a párom beteg ő is átmehet gyerekbe és akkor én gondoskodom róla.

    A társas táncban meg vezessen csak a férfi!:))

  13. Csernus tényleg összekeveri a hagyományos és a hiteles nemi szerepeket, és ez tényleg jól megfontolt anyagi érdekből teszi. Valószínűsítem, hogy törzs-olvasótábora nagyobbrészt szub nőkből, kisebb részt dom férfiakból áll.
    Ezt az ordítozós technikát TV dokiként fejlesztette ki, ahol a betelefonáló – kvázi arc nélkül – 5 perc alatt csak így nyílt meg. Ezenkívül az ordítozás meghökkent és összezavar, emiatt a jól begyakorolt önfelmentő dumák helyett néha az igazságot bökik ki az emberek, ami máskor1-3 év pszichoterápiába kerül. Ez természetesen nem működi mindenkinél, sőt jó esetben is csak az emberek felénél.

    Az asszertivitás és az agresszivitás határa nagyon vékony, nagy önfegyelem és önismeret kell ahhoz, hogy ne essünk a ló túloldalára, és mivel a nők is csak emberek, ezért nekik ugyanúgy túlkapásaik vannak (de inkább csak lesznek), mint ahogy a férfiaknak voltak/vannak.
    Csernus szerintem attól fél, hogy a férfi-női egyenlőség nem úgy alakul ki, hogy a férfiak minimalizálnák az agressziójukat, hanem úgy, hogy a nők agressziója növekszik meg a férfiak szintjére. Ez tényleg elég pokoli társadalmat ígér az utánunk jövő generációknak.
    Erre példa a Dél-afrikai Köztársaság, ahol nőerőszakoló fiú/férfi bandák kőröznek az éjszakában, de megjelentek lány/nő bandák is iskolás fiúkra vadászva.
    Nem hiszem, hogy normális ember azt hinné, hogy ez a helyes irány.
    Csernus meg nem képes ezt rendesen megfogalmazni a belé ivódott patriarchális gondolati kör miatt.
    8 éves táncos kislányok: Hát persze, hogy anyja lánya! Az ilyeneket messziről ki lehet szúrni, és el lehet kerülni. Ha valaki ilyenre vágyik, hajrá!
    Sírás: Na Rabyn akkor kapnál igazi ordítozást! Vagy csak egy csendes:
    Oldott már meg ezzel valamit? – kérdést, ami szerintem jóval lélekrombolóbb.

    • Én nem hiszem, hogy a világ a több agresszió felé halad. Szerintem a ma embere alapvetően sokkal békésebb és ritkábban folyamodik fizikai erőszakhoz, mint a régebbi korokban. Gondolom részben az életszínvonal és az oktatás színvonalának emelkedése, részben azok a fránya “elnőiesedő” férfiak. Ha ezt jelenti az elnőiesedés, akkor szerintem legyen.

      • Többen lettünk, nőtt a világ népessége, meg annyi történt, hogy a technika fejlődésének köszönhetően több esetről hallasz. Régen csak az jutott el hozzád, ami a közvetlen környezetedben történt, de ma már nemzetközi szinten minden erőszakos cselekményről perceken belül értesülsz. Ráadásul a bántalmazásokra, gyilkosságokra hamarabb és könnyebben fény derül, az előbbi pl. nem volt probléma 150 éve, odacsaphatott az apjuh (sőt, a feudális világban gyilkolhatott is a földesúr indulatból). Emiatt úgy tűnik, mintha több lenne a balhé, pedig arányaiban nem feltétlenül.

    • “Valószínűsítem, hogy törzs-olvasótábora nagyobbrészt szub nőkből, kisebb részt dom férfiakból áll.”

      Ppander te hol láttál szub nőket és dom pasikat élőben? És ők mondták e hogy azok, vagy te odamentél hozzájuk és felcímkézted őket?

      • Bocsánat, ha bunkó voltam, de aznap lemerültek a szociális tartalékaim, és egyébként ugrok az ilyen álnaiv kérdésekre. Minden ember valamilyen egy másikhoz, vagy a többséghez képest. Te is, én is.

        • Nem a kérdés volt álnaiv, hanem te voltál pontatlan (mint a génsodródással ;) ). A szob és a dom az konkrét, szexuális viselkedést jelent, szerintem te is tudod, ellenben te más értelemben használtad (ezek szerint). Nekem sem volt nyilvánvaló.

          • Igen, pontatlan is voltam, de a dom-szub összevetést majdnem minden szociális interakcióban használták már, legfeljebb azonnal kikopott, különösen mióta a BDSM kultúra napvilágra kerülése után a PC-ben negatív színezete miatt kerülik.
            Mintha a BDSM-mel valami valami baj lenne!
            Aki azt szereti, annak váljék egészségére!

            Esztertől is olvastam ilyesmit, csak ezt cisz-transz relációban, ami ugyanez virágnyelven.

            • A cisz-transznak mi köze a szub-domhoz? Egyébként nyilván szexuálisan is mindenki elhelyezhető egy szub-dom tengelyen is. Sőt, alighanem pillanatnyi állapotok is vannak ebben, ugyanakkor azt gondolom, a többség (de mindenesetre sokan) az egész kérdés iránt nem nem igazán érdeklődik, a valódi szub-dom szex nem vonzza, legfeljebb jelzés, játék szinten. De úgy meg elég sokakat.

              • “A cisz-transznak mi köze a szub-domhoz?”
                Olvasd el az utolsó mondatot!
                A szexuál- és párkapcsolati pszichológia máshogy használja a dom-szub összevetést, mint a köznyelv.
                Szexuálpszichológiában az is dom aki simán csak “fölül van”. Pláne, ha csak így képes orgazmusra (van ilyen szépszámmal) a szub meg ugyanez csak fordított helyzetben.
                Párkapcsolati pszichológiában: cisz=szub, transz=dom, de ennek sincs semmi köze a BDSM-hez.

                • Aha. Mert a köznyelvben ugye a transz az a transzszexuális, a cisz meg újabb keletűen az, aki nem transz, szóval a közfelfogás szerint “normális” a nemi identitása.

                  • Igen így van!
                    De pont amiatt, mert a köznyelv elkezdte ezeket így használni, már a cisz-transz és szub-dom relációkat, ezért a tudományos köznyelvből is kihalt. A 80-as, 90-es években még használták (a magyarból később kopott ki) akkori könyvekben még olvasni, ma helyettesítik mindenféle eufemizmussal.

  14. Kamaszként elég félénk voltam és sokat szorongtam. Rendszeresen megkaptam, hogy nem vagyok elég határozott és mi lesz így velem, nem fogok kelleni a fiúknak. A fiúk csak a nagyszájú, társaságközepe, határozott lányokat kedvelik. Huszonévesen sikerült némi önbizalomra szert tennem és ma már senki se mondaná meg, mennyire félénk gyerek voltam. Rendszeresem megkapom, hogy beszéljek halkabban, legyek konfliktuskerülőbb, ne hangsúlyozzam annyira, hogy van véleményem, ne politizáljak és úgy általában véve fogjam be a szám és mosolyogjak csendesen. Amíg nem volt pasim, megkaptam, hogy ne tűnjek túl határozottnak vagy okosnak, mert majd egyedül maradok. Mióta van, azóta időnként kaptam olyan kedves megjegyzéseket, hogy legyek konfliktuskerülőbb, mert elveszítem. De ma már szerencsére senki se mer nekem ilyesmiket mondani, mert tudják, hogy leüvölteném a fejüket.

    Ha visszagondolok kb. az összes fontosabb rossz döntésem abból eredet, hogy az akartam lenni, aki nem vagyok és, hogy óvatosan lépkedtem és meghúztam magam, hogy jaj csak nehogy valakinek rossz véleménye legyen rólam. Nagyon sok elszalasztott lehetőség és kimondatlan mondat van emiatt mögöttem, mint ahogy általában a legtöbb nő mögött.

    • Ez nagyon fontos: ez a legnagyobb baj sajnos a “hagyománytisztelő” szocializációval:
      a, belekényszerít(ene) egy szerepbe, ami nem a sajátod, nem belső motivációból fakad
      b, öngyűlöletet, szégyenérzetet, bűntudatot kelt, ha ebbe nem tudsz, nem akarsz beszállni.
      Nagyon fontos volna úgy nevelni az új generációt, hogy hé, az légy, aki vagy…

  15. “Kamaszként elég félénk voltam…” Én extrovertált az oviban, felnőttként meg teljesen introvertált, naponta ha 100 szót szólok átlagban akkor sokat mondok…
    Egyébként nagyon örülök, hogy ellent tudtál állni a káros, lélekölő, szocializációnak nevezett bullshit-nek!

    “Én nem hiszem, hogy a világ a több agresszió felé halad…”
    Itt az EU-ban valószínűleg igazad van, de itt is inkább elfojtják, mint nincs, és ha jön egy tehetséges populista, mint n Ork Vibrátor, akkor hamar a felszínre tudja azt hozni lásd: idegenellenes kampány. A bolygó más részein sajnos vannak kevésbé szerencsés helyek, ilyen Afrika egésze is, sőt a többség ilyen…

    “Ppander te hol láttál szub nőket és dom pasikat élőben?”
    A zutcán vazze’! Meg láttam dom nőket a szub pasijukat sétáltatni is! :)

    “És ők mondták e hogy azok, vagy te odamentél hozzájuk és felcímkézted őket?”
    Én címkéztem őket puszta kézzel! Apaszalaggal a homlokukra! Amelyik tűrte az volt a szub, amelyik kapálózott (de ha tökön, vagy pinán térdeltem izomból akkor lenyugodott) az volt a dom! ;)

    Viccet félretéve, ezt már egyszer megbeszéltük, hogy szituatív módon mindenki reagálhat máshogy, de a személyiségnek van egy alap beállítódottsága. Ez csak egy újabb tengely a személyiség anatómiában, mint a extrovertált-introvertált stb. És persze már nem is igaz amit írtam, mert legalább 3-féle dom-szub dichotómia van: általános szociális, párkapcsolati és szexuális. Én természetesen csak a középsőt néztem, vagyis a pár egymás közötti viszonyát.

  16. Őszintén szólva én most eléggé nagyot csalódtam “a” Csernusban. Mert az oké, hogy a poltikusok meg a Művészúr lemegy ilyen szintre, de egy pszichológus?…

    Amúgy a határozottság nagyon is kell a nőknek, főleg a munkahelyeken. Engem már több helyről is küldtek el azért, mert nem voltam elég határozott (meg bénáztam kissé…), és ezek a főnökeim mind egytől-egyig azt mondták, hogy nem jó dolog az, ha egy lány nem meri odatenni magát (munkában sem). Emlékszem rá, hogy ezen mennyire meglepődtem, mert mindig azt tanultam, hogy a nőnek kuss van, remegtesse a szempilláit, meg “hagyja hogy a férfi vezessen”.

    Meg nem igazán értem ezt, hogy most akkor az a szabály, hogy a nő ne legyen határozott, de amikor szexen, terhességen, gyerekszülésen, gyereknevelésen, főzésen, mosáson, takarításon, oviba ki-be hurcolászáson, tanításon, gondozáson van a hangsúly, akkor meg erőn felül tegye oda magát és teljesítsen több ember helyett is? Tehát legyél határozott abban, amit én megmondok neked, de a többi esetben fogd be a pofádat?
    “… mint lámpa, ha lecsavarom, ne élj, mikor nem akarom…”

  17. Több könyvét is olvastam Csernusnak, valamelyiket többször is, illetve voltam nála önismereti tréningen is. Már itt is vitáztam egyszer kétszer. :)
    Számomra Csernus tanításában egy a lényeg: soha ne hagyd magad kihasználni, és soha ne akarj másokat kihasználni! A feminizmusra rátérve, soha egyetlen alkalommal sem mondta, hogy csak azért mert te nő vagy, hagyd, hogy a pasi azt csináljon veled amit csak akar. Sőt azt mondja, hogy álljál ki magadért, akár nő vagy, akár férfi.

    • Ez a “ne hagyd magad kihasználni, és soha ne akarj másokat kihasználni!” egy erős, pozitív üzenet, ami tetszik.

      Az az igazság, hogy én az utóbbi időben váltam nyitottá arra, hogy észrevegyek egy csomó nő-negatív megnyilvánulást, régebben ezek nem tűntek fel. Pl. pont ma láttam ezt a Csernus-videót (http://www.videoklinika.hu/erzelmi_zsarolas_ellen_adjunk_ultimatumot/), mert hogy úgy fogalmazzak, sajnos aktuálissá vált életemben a téma. És bár maga a “tanács”, amit ad, nagyon tetszik, egyet is értek vele, de a tálalása nem oké: hogy az érzelmi zsarolás női szokás, és az úriember is bizonyára az édesanyjától tanulta.

      Hát helló, ez azért erős: az érzelmi zsarolás nem női vagy férfi szokás, hanem a gyenge ember eszköze végső kétségbeesésében, egy gerinctelen dolog. Persze, a nő a történelem során többnyire gyenge volt és kétségbeesett, hiszen társadalmi szinten elnyomták, ezért az érzelmi zsarolás maradt sokuk egyetlen eszköze az akaratérvényesítésre (jog és lehetőség híján), de ez nem női TULAJDONSÁG – vagy épp princípium – hanem a társadalom lenyomatának egy következménye a sok közül.

      Ha pedig a társadalmi körülményeket félretesszük, épp annyi nő zsarol és manipulál, ahány férfi…

      • Igen, na ez az a pont amit én is látok Csernusnál, a társadalmi hatásokat teljesen figyelmen kívül hagyja, és az okokkal nem foglalkozik (mármint a társadalmi patriarchális rendszerrel).

        Másrészről vannak olyan írások amelyek szerint a férfiak manipulálnak sokkal jobban. Szerintem ismered is -de ha esetleg még sem- linkelem. Én az olvasása után pár hétig depis voltam… a felismeréstől
        http://www.luisbonino.com/pdf/micromachismos%20en%20hungaro.pdf

      • “ne használj ki másokat” szabályra egy férfi ismerősöm hívta fel a figyelmemet. Konstatálta feminista felfogásomat, de észrevette, hogy én ugyanakkor kihasználnék másokat: pl: “nekem sótlan ez a leves, nincs az asztalnál só, hoznál nekem kérlek Géza.” Vagy tévézés közben megkívánok egy kis teát, és ahelyett hogy én mennék ki, megkérem a másikat, hogy menjen ki ő, miközben ő is pont úgy befészkelte magát, és ráadásul nem is akar teát inni. Ezt akkor nagyon megtanultam, azóta próbálok rá tudatosan figyelni. Ugyanakkor fordítva is erős lett a szenzorom :) Talán már túl erős is :)

  18. Olyan ez, mint hogy a pszichopatákat is antiszociális személyiségzavarosnak hívják. Ahelyett, hogy tennének a közbeszéd hibáinak helyrehozataláért, inkább a szakmai nyelvet rontják.

2 visszakövetés / visszajelzés

  1. 2015 forró témái – szerintem | Eszter's Offtopic
  2. Ingyenes a buli a nőknek: pozitív diszkrimináció vagy káros sztereotípiák? – Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: