Ezért egyre kevesebb a válás és születik több gyerek Svédországban
Amikor az ember elképzeli, hogy végre babázhat, nem feltétlenül arra gondol először, hogy megosztaná ennek lehetőségét a szülőtársával, de a realitás azért azt mutatja, hogy hosszú távon egészségesebb, ha az apa és az anya – pontosabban mindkét szülő – hasonló mértékben veszi ki a részét a közös utód gondozásából már a kezdetek kezdetén. A svédeknél olyan kaliberű “genderőrület” tombol, hogy ennek támogatása kormányzati program, illetve idén áprilistól az angolok is hasonló intézkedéseket vezettek be.
Jó, de mi is az svéd modell, hogyan néz ki a rendszer?
A szülőknek 480 nap fizetett szabadság jár, amit maguk oszthatnak fel egymás között (hónap, hét, nap, de akár óra szerint is). Ez azt jelenti, hogy 390 napig a fizetés 80 százaléka jár, majd napi 180 korona (kb. 6100 Ft), amelyre a munkanélküli szülő is jogosult.
Azok a szülők, akik egyenlően osztják fel egymás között a gyerekkel otthon töltött időt, a fentieken túl napi bónuszt kapnak (maximum 270 napon át), amely teljességgel adómentes, és összege 50 korona, vagyis kb. 1700 Ft körül alakul.
Hatvan nap fizetett szabadság jár kimondottan egy szülőnek, amit a másik nem vehet ki: ha ezt nem veszi igénybe az apa (az egyszerűség kedvéért írok apa-anya párosról mindenütt), elveszik. Tervezik, hogy plusz 30 napot adjanak hasonló feltételek mellett, ezzel is bátorítva a férfit, hogy több időt töltsön a csemetéjével. Emellé tíz nap plusz szabadság is jár az apának a szülést követően, ami ikrek esetén 20 napra módosul.
Jelenleg a szabadság legnagyobb részét a nők veszik ki, míg az apák a szülési (illetve, hát inkább szülői) szabadság negyedét veszik igénybe átlagosan. Ez a szám azonban folyamatosan növekszik. 2014-ben az átlag, amit a svéd apa a babával töltött, 3 hónap volt, vagyis a csak nekik járó 60 nap mellett egy hónapot maradt a kicsivel otthon.
A gyerek 1 éves kora után a szülőknek – mindkettőnek – joguk van csökkentett munkaidőben dolgozni, illetve a csemete betegsége esetén is megkapják a fizetésük 80 százalékát.
A 34 éves Ivo 9 hónappig volt szülői szabadságon gyerekeivel –
Forrás: http://www.johanbavman.se/swedish-dads/
Kinek jó ez a rendszer, és miért jó?
1. A gyereknek, hiszen így két szülő is van, akivel bensőséges, szoros kapcsolata alakul ki, ami pótolhatatlan. A kutatások azt mutatják, hogy a két szülő által gondozott baba kognitív és szociális képességei is jobbak, mint azoké, akiket csak egy szülő lát el huzamosabb ideig a kezdetektől.
2. A nőnek, mert így nem lesz értéktelenebb munkaerő, mint a férfi, nem esik ki hosszú időre a munkából a gyerek születése után. Nem szegényedik el, nem válik kiszolgáltatottá, eltartottá hosszú évekre, és potenciálisan még azután is.
3. A férfinak, mert mély kötődésre épülő kapcsolatot képes kialakítani a gyerekével rögtön a kezdetektől, de más előnyök is vannak. A rendszer – kevesebb szabadnappal és bónusz nélkül ugyan, de – 1974 óta működik, így kiderült, hogy a férfiak egészségének is jót tesz a gyerekkel töltött idő: a svéd egészségügyi minisztérium adatai szerint az 1978-79-ben otthon maradottak halálozási aránya 2001-ben pl. 16 százalékkal alacsonyabb volt, mint vég nélkül dolgozó társaiké.
4. A családnak, mert ahogyan az apák által otthon töltött idő nőtt, úgy csökkent a svéd statisztikai hivatal szerint a válások száma is. Több idő együtt, bensőségesebb, bizalmibb kapcsolat, közös teherviselés, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb anyák és apák: az egyik nem szigetelődik el koszos pelenkahalmok mögé, a másikra nem zúdul a családfenntartás minden terhe.
5. A gazdaságnak, mert így több gyerek születik, a nők pedig nem szorulnak ki fokozatosan a munkaerőpiacról, a családok nem szegényednek el három, négy, öt vagy annál több gyermek vállalása esetén sem.
forrás: https://europebynumbers.wordpress.com/2015/07/27/demography-today-europes-dwindling-population/
Mi szól a rendszer ellen?
Humánus és gazdasági szinten semmi, inkább az attitűd az akadály. Érvelhetünk azzal, hogy Svédország mindig is jóléti állam volt, mások a feltételek, mint nálunk, de ne feledjük:
- nem elsősorban több pénzről, hanem a meglévő források tudatosabb elosztásáról van szó,
- noha az átlagbérek egyelőre valóban nem a svéd modell felé konvergálnak, arányaiban egy hasonló rendszer hosszútávon előlépést hozna a magyar átlagbérek viszonylatában is
és hát ez a fajta családpolitika egészen más forráselosztást facilitálna, amelynek keretében talán nem a a stadionok, az olimpia és a plakátkampányok állnának a kormány fókuszában.
Az attitűd viszont megfog minket: amíg Orbán Viktor a Budapesti Demográfiai Fórumon álproblémának nevezi a gender-kérdést, Kövér László a női önmegvalósítás legmagasabb fokaként unokákat követel magának és a kormány udvari trubadúrja, Ákos a nők béregyenlősége ellen rendez kirohanásokat állami támogatással, addig… nos, addig kevés esélyünk van arra, hogy a fenti irányba mozduljunk el.
Ákos eszméje a közgondolkozást tükrözi: egy óra munkáért Magyarországon a férfiak 18,4 százalékkal több pénzt kapnak, mint a nők. forrás: Eurostat
Persze, a remény megmarad…
Olvasnivaló, ha mélyebben érdekel a probléma
Ez csak egy rövid összefoglaló volt, de mutatok több érdekességet a témában:
- Gender-equality in Sweden (tények, számok)
- Kiherélt férfiak (blogposzt, picit a magyar rendszer is összehasonlításra kerül a svéddel)
- Johan Bävman svéd fotós többi csodálatos képe a gyereküket gondozó apákról (fotók)
- Aktuális: Egyenlő Bér Program javaslat Szél Bernadettől (javaslat)
…és persze én is írtam, véleményt, többször is, több irányból közelítve:
- A kanadai kormány nem “úgy lett összeválogatva”, hanem többen kaptak esélyt
- Nem politikailag korrekt demográfiai kérdésekről beszélni?
- Unokát szülni, ezeknek
- 2+2=5
- Spirituális szexizmus
Vonatkozó linkekkel a posztot később is szívesen bővítem, várom őket a kommentek között (is).
Eszter's Offtopic 
Szuper lett ismét. Annyira jó ötlet az apai gyes!! Valóban ahogy írod, nem szigetelődnek el a nők a pelenka halomtól és nem fognak függeni évekig egy embertől anyagilag.
Angliában is több rádió adásban vitatták már, hogy Angliában is kéne hasonló rendszer. ha jól tudom már itt is lehetséges apáknak gyesre mennie, de nem ennyire igazságos elosztásban mint Svédországban.
Az áprilisban bevezetett angol rendszert – shared parental leave a neve – sokan támadják, mert szerintük csak az eleve jómódúaknak éri meg az egyenlő(bb) megosztás. Ehhez tudni kell, hogy azért gyerekvállaláskor az angol kormány európai viszonylatban elég nagyvonalú, ahhoz képest nehéz jobbat virítani eleve… Meg hát a rendszerük tökéletesítésre, pontosításra szorul: a svédeknek több mint 40 év előnyük van ebben, ez tényleg egy hosszútávú befektetés a jövőbe, nem feltétlenül egy-két év alatt kell forradalmi változásokat várni. Az viszont nagyon tetszik, hogy mertek lépni, és a konzervatív világképnek is a része az egyenlőség, a család ilyesfajta korábbi mintáktól eltérő védelme a hangzatos lózungok helyett. :)
Ma is mehet apa gyesre, csak nagyon ritka, és nem kifejezetten támogatott, sőt.
A valtozas politikai segitseggel is nehez, de kb. az alap, ami szukseges. Segitseg nelkul hiaba szeretne egy par egyenloen reszt vallalni a gyermek neveleseben, azt a kulso akadalyok egyszeruen nem teszik lehetove.
Hollandiaban meg egy generacioval ezelott a nok otthon ultek es neveltek a jellemzoen 4-5 gyermeket. Ma itt a legelerhetobb a reszmunkaido. Mas kerdes, hogy a reszmunkazok majdnem 80%-a a no, de az aranyok lassan kozelitenek. Es ehhez nekik eleg volt 50 ev.
Ez így van, a konkrét intézkedések csak számos probléma kezelésének biztos alapját teremtik meg, de az attitűdváltás a fejekben kell, hogy megkezdődjön.
Hű, én azon nagyon elcsodálkoztam, amikor a holland barátnőm sírt, hogy nem engedik (TB-re) kórházban szülni, és ő fél otthon. Hollandiában ma is az otthonszülés az elvárt magatartás. (Végül szereztek valami kamupapírt, hogy indokolt a kórházi szülés, de nálunk akkor tombolt a Geréb-ügy, a probléma épp ellentétes volt, az otthonszülést tiltották volna tűzzel-vassal.)
Mindenesetre Hollandiában tényleg úgy tűnik, hogy az alternatív foglalkoztatási formák hasítanak, ami megint csak kedvez a kisgyerekes szülőnek: a távmunka, a részmunkaidő különféle formái mind széles rétegek számára elérhetőek és működőképesek, és ez jót tesz nem csak a családoknak, de a diákoknak és nyugdíjasoknak is.
A kórházi szülés biztos horrordrága.
A kórházi szülés benne foglaltatik az alapbiztosításban (ami kötelezően mindenkinek van), sőt szülés után nyolc napig egy védőnő jön házhoz igény szerint 3-8 órát, akinek az a feladata, hogy az anyuka pihenését lehetővé tegye, segítsen a baba körül, a háztartásban, felmerülő kérdésekre válaszoljon.
Hát, ezen a szüléses dolgon csodálkozom. Nem engednek esetleg császárt, mert azt csak indokkal, de minden nő dönthet afelől, hogy otthon vagy kórházban szül, attól függően, hogy hol érezné biztonságban magát. Az otthonszülés pedig itt egy nagyon jól megtámogatott rendszer, házhoz kimenő bábával, anyuka más hozzáállásával… teljesen más műfaj, mint otthon.
Jó az elgondolás, nekem tetszik. Amennyiben nemcsak a babát, hanem a háztartási munkákat is elosztják egymás között és nem a nő áll neki munka után még főzni. Amikor meg ő van a babával, akkor meg szintén neki kell házimunkázni. Mert az nem igazságos.
Ezt a modellt nálunk is bevezethetnék, szerintem egyből többen vállalnának több gyereket. Arról nem is beszélve, hogy itthon, ha az asszony elmegy szülni, utána meg két évig otthon marad, már nem veszik vissza. Vagy nagyon nehezen. 4 órás munkaidőről meg szó sem lehet sok helyen. Ezen kéne változtatni, ha már arról rinyál a kormány, hogy fogy a magyar.
Pont beleestem ebbe a részmunkaidő-dologba és egyszerűen nincs más megoldás, max. a munkanélküliség, mert képtelenség egy ovis és iskolás gyereket más munkarendben hozni-vinni, mint 8-4-ig tartó munkaidőben vagy részmunkában. Ha nincs nagyszülő, akkor ez van. A szitter meg annyira drága, hogy utalhattam volna a fizetésemet.
A 4 órás meló elég keveset fizet, a 6 órás szerintem jobb, abból kellene még több!
Vagyis egy csomó pénzt meg szabadságot kap Svédországban egy pár, ha gyereket vállal. Ez mitől gender?
“Hatvan nap fizetett szabadság jár kimondottan egy szülőnek, amit a másik nem vehet ki: ha ezt nem veszi igénybe az apa (az egyszerűség kedvéért írok apa-anya párosról mindenütt), elveszik.”
Tehát a nő menjen vissza dolgozni, az apa meg maradjon otthon, különben nem kapnak semmit. Ebben mi az egyenjogúság?
Félreértetted, aki szülte a gyereket, az a 60 (ill. a tervezett 90) nap alatt otthon van, de a másik szülő – ha férfi, ha nő – mellette marad, hogy közösen gondozzák az utódot. Nem csak egymás segítése miatt, hanem azért, mert
a, így tanulják meg mindketten az elejétől ellátni a gyereket, vagyis ebben nem lesz különbség
b, így szokja meg a gyerek, hogy két elsődleges gondozója van, ami tudat alatt nagyobb érzelmi biztonság, jobb életkezdet
c, így van hosszútávon kisebb hátrányban a szülőanya a társával szemben, aki kevesebb időre esik ki a munkából, tehát effektíve hatékonyabb munkaerő (és persze az a, pont miatt is bármelyikük el tudja látni később a pl. beteg gyereket) .
Így már vili? :)
Amikor gyerekeim lesznek, én alapból félmunkaidőn leszek 3-4 hónapot. A munkáltató meg nem pampog, mert 60 év alatt egyedül én dolgozom abban a munkakörben, és közel-távol sehol nem talál senkit, akivel le tudna cserélni.
Aha, érdekes ez. Magyarországon az anya 24 hét szülési szabadságot kap, amiből legalább 4 hetet kell a szülés előtt kivenni, vagyis legfeljebb 20 hét (durván 100 munkanap) a szülési utáni szabadság. Ez már most több, mint amit a svédek még csak terveznek.
A szülést követően nálunk is jár alanyi jogon az apának szabadság, igaz csak 5 nap (egyik kollégám nemrég használta ki, ezért tudom).
Nálunk is járnak juttatások az anyának, ebben sincs különbség, nyilván a svédek többet adnak.
Jövőre az anya a gyes és gyed folyósítása mellett már a gyerek fél éves kora után újra munkát vállalhat, ha szeretne. A GYED-hez pedig három év fizetés nélküli szabadságot igényelhet akár az apa akár az anya, ők döntik el. Ezt is azért tudom, mert egy másik kollégám úgy döntött, hogy a harmadik gyerekükkel inkább már ő fog otthon maradni, nem a felesége.
Szóval azon kívül, hogy a svéd gazdaság több pénzt tud biztosítani, én nem látom, hogy ebben a svéd modellben olyan hatalmas előny lenne a magyar helyzethez képest, sőt a 3 év jóval több, mint amit a svédek adnak.
Az viszont fura, hogy a plusz pénz csak akkor jár, ha a svédek egyenlően osztják el. Ez simán beleszólás a szülők dolgába. Értem én, hogy az ideológia szerint férfi = nő, csak az a fránya valóság ne lenne, ahol például a gyereket az apa nem tudja szoptatni, csak az anya.
Ez a dolog azert fontos, hogy elkerülhető legyen az, amikor az apa sziv: egy haveromat azert rugtak ki,,mert ki.mert venni 2 hetet egyben a gyereke születésekor. Az apa érdeke us, hogy jogs legyen a gyerekével lenni. A gender a ferfiert es a noert is van.
5 nap szabadság alanyi jogon jár az apának a gyereke születése után, szóval kirúgni szerintem sem volt jogos. De hát sajnos vannak ilyen helyek, sőt van olyan is (pl. Telekom), ahol már attól szerződést bontanak, ha az ember azt meri mondani, hogy szerinte a genderelmélet butaság.
A munkaszerződést a promóciós (“támogatási”) szerződéssel egybemosni enyhén szólva is csúsztatás.
Apa nem tud szoptatni: szerinted a gyerek hány éves koráig kell szoptatni? Mert ha nem tudod, akkor az kínos, ha meg igen, akkor az az utolsó kérdésed megint csúsztatás.
Amúgy az megvan, hogy a T-nél (és úgy általában a multikultiban) a középvezetők (managerek) kb 70%-a 30-as fiatal nő? Tudod, azokról a csajokról beszélünk, akiket a legjobban lehet motiválni kis pénzzel, kis státusszal, valami hangzatosabb titulussal. Ők azok, akiknek be van kapcsolva a telefonjuk egész éjszaka, mert lehet, hogy este 10-kor kap egy hívást, hogy másnap reggelre legyen kész egy jelentés, és ők azok, akik meg is csinálják! Mert a hasonló korú pasik többsége lusta, és este inkább sörözni megy és éjszaka kikapcsolja vagy lenémítja a telót, netán a nőjével foglalkozik. Mint kiderült a szerződéstbontásban nyilatkozó marketing igazgató az a nőtípus, aki sikeresen kikönyökölte magának a vezetői posztot, de amúgy se családja, se pasija nincs. Az már csak személyes vélemény, hogy férfiként ez utóbbin picit sem csodálkozom. Állítólag nem olyan nagyon lettek megdicsérve, de ez csak folyosói pletyka ;-)
Egy dolgot kellene még látni ebben a nagy emancipációs őrületben, hogy ti nők alkalmasabbak vagytok a kizsákmányolásra, mint a férfiak és ezzel a lehetőséggel boldogan élnek a cégvezetők (nő férfi vegyesen). Kevesebb pénzért dolgoztok sokkal többet, főleg ha néha kiteszik a fényképeteket a hónap dolgozója falra is.
Én azért sajnálom egy kicsit ezeket a lányokat, akik 40-hez közeledve, vagy azon túl kezdenek el sikítozni, hogy ha most nem, akkor már sohasem szülhetnek! És megértem a törekvést, hogy a férfiak maradjanak nyugodtan otthon, ezzel is minél több nőt hagyjanak kizsákmányolni.
“És megértem a törekvést, hogy a férfiak maradjanak nyugodtan otthon, ezzel is minél több nőt hagyjanak kizsákmányolni.”
Ez a törekvés mennyiben érvényesül itthon? Mert Svédországban tudtommal épp nem ilyen egyértelmű ez a jelenség a női kizsákmányolással. Amúgy tök nyilvánvaló, hogy a férfiak otthon maradása (nem munka nélkül, hanem átmenetileg, szabadságon), az ebben is javuló egyenlőség épp a nők kizsákmányolhatóságát csökkenti, hiszen nem lehet arra hivatkozni, hogy a nő a gyerekek miatt kevésbé “megbízható”. Jól sejtem, hogy ezt te is átlátod?
Valójában a lehetőség most is meg van, hogy a férj marad otthon a gyerekkel, és az agyon dicsért svéd 1.700.-Ft-s “kiemelt” támogatás inkább jelzés értékű, mintsem valódi ösztönző lenne.
A kérdés inkább anyagi jellegű: ha az anya fizetése magasabb, mint az apa jövedelme, ha az anya karrierlehetőségei jobbak, mint az apáé, akkor simán maradhat és marad is egyre több esetben otthon a férj. A trend növekedése (akár itthon, akár a svédeknél) inkább annak köszönhető, hogy egyre több nő kap jól fizető, kvalifikációt (és rengeteg túlórát) igénylő munkalehetőséget, s ezzel jó jövedelmet.
Még két érdekes kérdést is felvet nálam ez az apa-gyes dolog. A szülést és utána a csecsemő gondozást nem tudja átvállalni az apa. Legdurvább esetben is csak 3-5 hónap után lehet a gyereket tápszerezni (ennek vs szoptatás) előnyeit, hátrányait szerintem elég egyértelműen leírták már az orvosok. Legyen mondjuk fél év, amikor az anya vissza mehet dolgozni… Egy karrier-típusú állásnál ennyi kiesés pont ugyan olyan mint 1-2 év: pótolni kell, átszervezni kell a státuszt, Ergo a munkáltatónak a fiatal nő foglalkoztatása pont ugyan olyan kockázatos, mint eddig. Ha viszont a férfiak tömegesen mennek gyesre, akkor (fiskális szempontból!!!) a családon belül egy helyett máris két “kockázatos” munkaerőnk van. Hurrá!
A másik (tudom ez hímsovén hozzáállás), hogy a férfiakban általában elég erős a “családfenntartó szerep” ellátásának igénye. Másként fogalmazva: ha egy férfi nem képes többet hozzátenni a családi kasszához, mint az asszony, akkor az a többségnek nem esik túl jól. Vagy (ezen is csavarva egyet), ha a férfi nem tud felmutatni eredményeket, vagy legalább az ígéretét, akkor lehúzhatja magát a klotyón. Kiherélhetjük a férfiakat, de vajon a nők örülnének-e a tömegesen megjelenő “eltartott” pasiknak? Vajon tudják-e jól kezelni, hogy a családi nyaralást, az új autót a nagyobb lakást nekik kell fizetni, mert a férj fizuja csak a konyhapénzre elég? Szerintem a férfiak (pont az előbb leírt “hímsovén” hozzáállás miatt) elég jól kezelik ezt a dolgot, de lehet, hogy nem jól látom…
És a kizsákmányolás. Amit írtam, hogy a nők hogyan motiválhatóak, hogy mennyivel többet hajlandóak dolgozni, mennyivel többet képesek feláldozni (gyerek, család, társas kapcsolat, szabadidő, stb…) csupán mert kapnak egy státuszt, mint a férfiak. A kevesebb bér statisztikája pedig sok esetben az állásinterjún dől el. Míg egy férfi képes olyan fizetési igényt mondani, amibe ő maga is belepirul, egy nő max. reális, de inkább alábecslő számot mond, ha az a státusz KELL neki! Szerintem van ennek is hosszú távú vonzata (ha a kevesebb pénzért többet dolgozó nő és a kevésbé motiválható, de drágábban dolgozó férfi közül egyre többször a nőt választják, akkor jó kis kihívásokkal kell szembenézni a társadalomnak, a férfinépnek), de ez már egy másik téma és elég messzire vezet.
Bocs, hogy ilyen hosszú lett… De válaszolva a kérdésedre: igen, egyértelműen belátom, hogy a nő, mint munkaerőpiaci szereplő felértékelődött, felértékelődik. Ennek lehet örülni, vagy piccsogni miatta, nem lényeges, az csak egy vélemény… Amit nem látok, és amiben nem tudok feltétel nélkül hinni, hogy ténylegesen tisztában vagyunk-e ennek a folyamatnak a hosszabb távú hatásaival?
Nem kezelik jól a férfiak általában, szégyen, ha a nő keres jobban. Nem elsősorban a GYES-es otthonmaradásra gondoltam, inkább a beteg gyerekkel való otthonmaradásra, de mindkettő megbízhatatlanabbá teszi a nőt. Ha a pasi is marad otthon, akkor ez a különbség elvész, nem lehet erre hivatkozva alacsonyabb szinten tartani a fizetést. Mindkét típusú otthonmaradásra ELVBEN esélye van a férfinak is, de az is tény, hogy férfitól enyhén szólva rosszabb néven veszik Magyarországon, tőlem magas beosztású, kétgyerekes nő is kérdezte, hogy miért én maradok egy napot otthon a beteg gyerekeimmel, miért nem az anyjuk (aki sokkal többet maradt velük otthon egyébként, és ezt tudta is). Másrészt viszont ehhez az államnak valamilyen ellentételezést kell tenni a vállalkozások, munkaadók felé, különben általában a gyereket vállaló embereket sújtaná hátrány, a családos férfiakat IS.
Hosszabb távú hatás: minek vagyunk, lehetünk tisztában a hatásaival hosszú távon? Svédországban, úgy látszik, azok a problémák, amiktől bajszos alvezérünk is retteg, legalábbis csökkennek.
“Ha a pasi is marad otthon, akkor ez a különbség elvész, nem lehet erre hivatkozva alacsonyabb szinten tartani a fizetést. ”
Ó, bárcsak ilyen egyszerű lenne, hogy ha a nők kevesebbet maradnak otthon, akkor megbízhatóbbak lesznek, de sajnos a nagy rögvalóság az, hogy a megbízhatatlan nők mellett megjelennek a megbízhatatlan férfiak is… Már látom is lelki szemeim előtt amikor az állásinterjún megkérdezik, hogy hány gyereket szeretne a felesége és hogy szeretne-e vele otthon maradni gyesen, betegségben.
Amúgy meg a fizetés szerintem nem ettől más, hogy ki marad többet otthon és ki szül… Én azt látom, hogy ugyanazon állásra pályázva a nők eleve kevesebb bérigényt fogalmaznak meg.
Úgy értettem, hogy a nők nem lesznek megbízhatatlanabbak a férfiaknál. Szóval pont úgy, ahogy te, ezért is írtam, hogy a munkaadók felé valami ellentételezés kell, hogy ne legyen minden családos ember hátrányban a munkaerő piacon.
Az eleve kevesebb bérigény a piaci helyzet következménye, egyszerűen ez a reális a számukra jelenleg, persze ha a nők tömegével változtatnának a saját hozzáállásukon, az is elősegítené a változtatást nyilván.
Épp tegnap fordítottam cikket arról, hogy a nők önbizalma alacsonyabb a férfiakénál. Minden életkorban. És a fejlett világban nagyobb a különbség, mint a fejlődő országokban. Nem nagy meglepetés, mondjuk. Patriarchális rendszerben eleve így szocializálódik a nő, és ebből k. nehéz kitörni.
Nagyon nagy baj az állami szint mellett az is, hogy a társadalom nehezen változtat a berögződött, kőbe vésett normákon. Még akkor is, ha ésszerűtlenek, igazságtalanok. Még nekem is az az első ösztönös gondolat a téma kapcsán, hogy nem hagynám ott a beteg gyerekemet senkire, míg én dolgozom, mert nem is tudnék a munkára figyelni… miközben az apjának nyilván annyi köze van hozzá, mint nekem, tehát a gondolat abszurd.
Abszurd bizony
Valószínű, hogy ott tudnád hagyni a beteg gyerekedet másra, ha tudnád, hogy az illető 100%-ig megbízható. Csak sajnos a másik félnél is problémák vannak gyakran. Nem megbízhatóak.
Na, ezt vegyem nősovinizmusnak?
;)
Nem pont nősovinizmus, de van benne valami. Anyós jajveszékelve hívott minket, hogy én leszarom a gyereket (dolgoztam), egész nap lázas, vigyük ügyeletre. Úgy kapta meg a gyereket, hogy előtte én vittem orvoshoz, csomagoltam neki gyógyszert. Be kellett volna adni a lázcsillapítót, ha meg baj van, hívjon fel. Ha férj viszi a gyereket orvoshoz, akkoris felhívnak engem, bár az orvost sem értem ilyenkor. Egyedül anyám a megbízható, képes ellátni az óvodás korosztályt. Biztos más is így van. Sajnos van egy olyan oldala is a gyerekvállalásnak, hogy a kölök beteg, a gyerekneveléshez meg mindenki ért, de ha gond van, mégse, meg rá sem érnek, szitter meg drága. Sőt, nincs is szitter, se képesítéssel, se anélkül, ha lenne se tudná megfizetni a többség. Lefogadom, a svéd beteg gyereket sem a mama ápolja többnyire.
Ha már előhoztad a nősovinizmust, hát a legtöbb férfi fejében az van, hogy az asszony dolga a gyerek és magától nem gondolkodik a gyerek dolgában, hogy jé, tél van, vegyünk már neki bakancsot meg télikabátot. Ha a nő mondja, vesz neki, de magától nem jutna eszébe a többségnek.
Ugye a kacsintó látszik a nősovinizmussal kapcsolatban? :)
Mondjuk ahogy írod, már látszik, hogy tényleg nem az, anyós is nő elvégre. És igen, iszonyat gáz, hogy mennyire az a nyilvánvaló, hogy anya dolga pl. orvoshoz menni a gyerekkel. Nálunk én megyek, ha lehet. Pl. fogorvoshoz :D ÉS a gyerekek, a fiam pláne, jobban is szereti. Kevésbé viseli meg őket, mert én nem parázom, tehát nincs ami az ő parájukat erősítené.
OFF: a parázást elfogadja a helyesírás-ellenőrző :D ON
Szóval értem én, csak ez nem képesség, hanem szocializáció meg mítosz, mint a gyenge nő.
Szerintem is, ez a túlféltés. Van egy barátnőm, 17 éves fia van, fantasztikusan paramentesen nevelte, klassz kölyök lett a srácból, nagyon bírom. Ott az apuka parázott folyton: az anya megbízott benne, feladatot adott neki, megbeszélte vele a dolgokat, és figyelte, mik a határok. Apuka meg szorongott sokat. Egész más perspektíva, ez a lazaság, bizalom, tisztelet, magabiztosság. Nekem ő egy szülői példakép, anya-példakép, igyekszem tanulni tőle.
Jaj, múltkor a fogorvosnál apuka vitte a hatévest, olyan cukik voltak! Kaptak ilyen első fogorvosos plecsnit, hogy hősies volt a kölyök, jött és mutatta nekem nagy lelkesen a váróban. :) Én sosem paráztam a fogorvostól, mert a nagynéném kezelt, amíg praktizált, és maximálisan megbíztam benne. Nem hazudott soha, hogy “nem fog fájni”, mi kellemetlen, azt megmondta előre, de fájdalmam sosem volt nála. Az első fogászat élmények nagyon meghatározóak, én szerencsés vagyok.
Szerintem nem abszurd gondolat, hanem normális anyai ösztön.
Amennyire normális apai ösztön, hogy nem hagyom a beteg gyerekem senkire, az anyjára sem. Normális lenne, hogy ennyire nem bízunk a gyerek másik szülőjében? Nem hiszem.
Látszik a kacsintás :) Annyira nem megszokott szó a nősovinizmus, hogy nem is tudom komolyan venni, pedig van ilyen, bár inkább lesajnálás van meg legyintés, hogy “férfi, hogy is érthetné”, csak mivel ettől nem kerülnek igazi hátrányba a férfiak, inkább nincs, mint van.
Sőt! Az előnybe kerülés egyik módja. Férfiból van, nem is várom el, hogy megcsinálja, a férfi meg röhög a markába (ld. TV elé tevése a gyereknek, inkább már meg se kéri anya apát, mert foglalkozni nem akar a gyerekkel úgyse). Ld. “jobb műszaki érzékű” férfiak problémája a mosógép piktogramjainak értelmezésével. Bezzeg ha szórakoztató elektronika, mindjárt ők értenek hozzá, ügye.
blaci200: hát ez az, a férfi veszi a mosógépet, eldönti, milyen legyen, de mosni már nem tud vele, ellenben megszereli, ha elromlik, na ne már :)
Aki kihasználható, azt kihasználják, nemfüggetlenül. Az is lehet, hogy ezek a nők saját maguk akarnak anyagi biztonságot teremteni, ha pasitől várnák vagy közösben gondolkodnának, akkor könnyebb dolguk lenne, de talán mivel azt látják, hogy a pasik gondolnak egyet és lelécelnek, inkább próbálnak a saját lábukon megállni, az biztosabbnak látszik és utána jöhet a gyerek. Nem mondom, hogy ez jó, de praktikus.
Sajnálom, hogy ilyen rossz tapasztalataid vannak, (olvastam a megbízhatatlan férj, anyós, stb.. hozzászólásod is) de van azért ebben a gondolkodásmódban egy kis hatás-ellenhatás is. Jó kis vita lesz, ha azon kezdünk el nyűglődni, hogy a tyúk cseszte el, vagy a kakas, de azt gondolom, ha lép az egyik, lép a másik is.
Az önálló és erős nőkép mellé vagy egy még erősebb szuperalfa kell, vagy egy papucs. Sajnos a legritkább esetben működik az egyenrangúság. Mert valakinek győznie kell! Ezt a harcot (szerintem) inkább a nők gerjesztik, a pasik meg vagy belemennek, vagy hagyják a francba az egészet. Ez utóbbiból képződik a kasztrált, nem különösebben elköteleződni vágyó férfiak kasztja.
A nemek közötti harc (szerintem) a verseny (klasszikus férfiszerepben a nő kegyeiért) megszűnését eredményezi.
Naaa, ez nagyon durva. Miért lenne alap, hogy az egyik félnek a másik felett kell állnia? Ez játszma. Én nem szeretnék se papucsot, mert az idegesítő, nem az anyukája vagyok, sem alfát magam felett, mert az szintén nem jó, ha valaki lenyom. Nem hiszem, hogy ezzel egyedül lennék.
Miért lenne, vagy miért az? Nem tudom. De a tények makacsok… A párkapcsolatok csak nagyon szűk körében nem lehet egyértelműen megmondani, hogy ki hordja a nadrágot. A párkeresők körében elsődleges preferencia (rögtön a hűség után) a hierarchikus pozíció elvárása (légy erős, hogy gyenge nő lehessek karjaidban…)
Egy családon belül előfordulnak olyan helyzetek, amikor stratégiai döntést kell hozni. Szerencsés esetben konszezussal kialakítható, de van olyan, amikor “meg kell mondani a másiknak a tutit.
Én nem hiszek abban, hogy mindig mindenhol csak béke és mosolygás és csodálatos egyetértés van. Ezt támasztják alá a válási statisztikák, de méginkább a párkapcsolati hajlandóság mutatói.
Mondom, a tények makacsok… És ha csak nem a rózsaszín álomvilágról akarunk polémiázni, ezeket figyelembe kell venni…
A “gyenge nő” mítosz szerintem marhaság. Egyrészt nem engedheted meg magadnak, mert eltipornak, másrészt meg nem biztonságos. Szerintem a férfiak sem szeretik az olyan nőt, akinek nincs magához való esze. Mit értesz egyáltalán gyenge nőn? Aki egész nap sóhajtozik vizes borogatással a karosszékben és körbeugrálják? Ilyen már nincs, csak ha asszisztál hozzá a család, úgy kell nekik. Max. fizikailag gyengébb a nő, ez igaz.
Ez nagyon személyiségtípusfüggő, egy magamfajta szangvinikus, ambivertált ENFP nem lesz alfa, mi a konszenzust szeretjük, de nagyon sokszor átadjuk a döntés lehetőségét. Ez nőként elfogadott, de egy ENTJ nő már bajban van, ahogyan az összes kevésbé szívesen döntő pasas is. Nyilván adott, hogy akármi is a felállás, össze kell csiszolódni, és néha engedni kell.
A leírásod alapján az a férfi, aki nem lenyom és megaláz, de határozott, céltudatos kíváló partner számodra. Fölötted áll, de nem birtokol. Megtart, de nem korlátoz. Azaz férfi :-)
Szintén ENFP-ként én is igyekszem úgy forgatni a dolgokat, hogy a másik akarja azt a döntést, lépést meghozni, amit én is helyesnek gondolok, és viszont, elfogadni, magamévá tenni a másik álláspontját, de néha ez nem is olyan egyszerű. Mint minden kapcsolat, a házasság is tele van konfliktusokkal. Egy sima együttjárósnak pár hónap, 1-2 év után véget lehet vetni, de a házasságot ennél hosszabb távra tervezzük (na ez sem feltétlen igaz már mostanság…), tizen-huszon év alatt viszont sokszor előfordul olyan, amikor valakinek a sarkára kell állnia és döntést hozni, akár a másik ellenében is. Nem azt mondom, hogy erre a férfi az alkalmasabb, hanem azt, hogy az egyiknek annak kell lenni rá!
Hol írta, hogy fölötte áll?
“meg kell mondani a másiknak a tutit”
Ezt úgy is lehet mondani, hogy a két ember képtelen a valódi együttműködésre. Továbbra sem vagy képes két VALÓBAN autonóm személyiség kapcsolatában gondolkodni.
Gyenge nő: egy mítosz igazságát a mítosz létezésével próbálod bizonyítani. Olyan, mint mikor azt mondják, hogy Istennek léteznie kell, hiszen annyian hisznek benne.
Kened-vágod a betűkódokat? Én mindig elfelejtem az enyémet, de ISTJ vagyok, visszanéztem. Most nem tudom, hogy nekem lenyomó pasi kell vagy papucs vagy jó, aki van? :)
Döbbenetes ez a gondolkodás, ami csak domináns-alávetett rendszerben képes gondolkodni. Egy erős, autonóm személyiség mellé egy másik erős, autonóm személyiség kell. Az autonómia egyik jele az, hogy nem érzed úgy, hogy mindig neked kell igazad legyen. Ez a politikai kultúrában is jó lenne, ha megjelenne végre.
Na erről beszéltem más posztok alatt is. Nekem hányingerem van attól ha dominálni akarnak, de attól is ha alám akarnak feküdni, de olyan aki mellettem akar lenni és nem fölöttem/alattam az max. 10%. Lehetne 20%-tól 80% is, de a szocializáció sajnos nagy úr.
Igen, és ez nem csak a kapcsolatokra, hanem valóban minden egyébre is jó volna, ha nagyobb arányban lenne igaz.
“ha alám akarnak feküdni”
Őőő, izé, azért ez elég félreérthető, na ;)
Nincs itt semmi félreértés, anekdota következik:
Még 20-as éveim elején voltam egy lánnyal, akinek az volt a berögződése, hogy szex közben neki az a dolga, hogy:
felveszi a sült hal pozíciót, arcát oldalra fordítja, hogy ne látszódjon, hogy mindjárt elsírja magát.
Én 30mp-ig próbálkoztam, majd lefordultam róla és otthagytam:
Nekem ez így nem megy! – mondtam neki, mire ő még marasztalni próbált, de a “technikáján” nem akart változtatni, ezért otthagytam.
Persze lehet mondani, hogy micsoda egy érzéketlen bunkó vagyok, és ott kellett volna maradnom és pszichoanalizálni, és konfliktus-feloldani, de akkor még droid módban éltem és rendkívül zavarta az önérzetemet, ha valaki fel akart használni ahhoz, hogy megerőszakolja magát.
Egyszóval vannak ilyen nők is…szép számmal, és ezektől ugyanúgy undorodom, mint a házisárkány domináktól.
Aha! Értem, és igen, az voltál. Persze nem azt mondom, hogy neked kellett volna a terapeutájává válni, de azért egy kis megértés jól jött volna neki, legalább annyi, hogy elmagyarázod, mi a gondod. Mondjuk annyi idős koromban mittudomén mit csináltam volna.
Pár szóval azért leírtam neki mi nem stimmel, de egy huszonpár éves fiú még gyerek, és ezen nem segít az asperger. Amúgy a lány elég nagy valószínűséggel borderline, úgyhogy magyarázhattam volna neki.
Hát akkor kb. annyit tettél, amennyit tehettél, ennél többet csak terapeuta tehet érte. Lehet, hogy border volt, lehet, hogy PTSD-je volt, vagy ki tudja, nem lehet ennyiből megállapítani. De nem is kell.
“De nem is kell.”
Ebben igazad van, de minek vezet az ilyen az ágyába?
Ezt nem bírom felfogni! :(
Hát, ezt sem muszáj érteni ;)
Komolyabban: egy személyiségzavaros (ha az volt) gondokodását bizonyos területeken nem is lehet igazán érteni, ez van. Azért nem érted, mert nem vagy személyiségzavaros. A szakemberek is lényegében csak aggyal értik, de nem élik bele magukat, nem érzik át, hiszen jó esetben ők em zavarosak ;)
Az Asperger/autista spektrumzavarosok többségét régebben skizoid személyiség zavarosnak tekintették. Egyébként nekem annyira más spektrumon mozognak az érzelmeim, hogy másokat alapból csak aggyal értek meg. Szóval ebből a szempontból eléggé “szakember”nek számítok. :)
“Az Asperger/autista spektrumzavarosok többségét régebben skizoid személyiség zavarosnak tekintették.”
De tévesen.
Szakember: tudod, hogy máshogy értettem ;)
Skizoid: én meg skizoid személyiségtípusú vagyok (nem -zavar, -típus!)
“De tévesen”
Hát persze! Azért szigetelődtek el a többségtől. mert mások, és a másságot mindig kiközösítik.
Szakember: Én is inkább vak radiológusnak gondoltam magam a témában ;)
Skizoid: Ez csak egy újabb személyiségtengely, amelyen ált. a reálértelmiség ezen az oldalon van. Kíváncsi lennék a tengely másik végén kik vannak?
Az érdekelne, hogy a családot hogyan tudtad integrálni az életedbe. Meg hogyan birkózol meg az oktatással? Nem túlságosan megterhelő?
Ha nekem 10 embernél többel kell beszélnem egy nap akkor már lefáradok, ha mást nem is csináltam.
Reálértelmiség: ne gondold, nem hiszem. A társaságot igénylő, elfogadást, elismerést kereső emberek miért ne lehetnének akár reálértelmiségiek? Esetleg ők jobban dolgoznak teamben, de a reáltudományok talán még a humán tudományoknál is jobban igénylik ma már a teameket. És hát az alkalmazott tudományok mindenképp.
Típus: azt jelzi, hogy inkább igénylem az egyedüllétet, személyes teret, a személyiségem megőrzését, mint a társaságot. Arányt tehát. De ettől még igénylem a társaságot IS. Ennek megfelelően a családot simán tudom integrálni, meg az oktatást is. Kifejezetten jól tudom magam kifejezni, jó a beszélőkém (nem csak, sőt nem is elsősorban az írókám ;) ).
Reálértelmiség: Ne értelmezd direkt rosszul amit írtam! Csak arra céloztam, hogy a magánykedvelő/skizoid emberek nagyobb arányban vannak a reálértelmiségben, mint bárhol másutt, ez nem jelenti azt, hogy az összes az! (bogár-rovar…itt nem működik.) Egyébként logikus is lenne, hiszen egy reálos érdeklődési területe a természet, és nem az ember, mint a humánoknál.
Értem én, csak egyet nem értek vele. A bölcsészek között elképesztően sok van, aki magának való, skizoid – csak épp amikor társaságban van, hiszen nem személyiségzavaros, akkor humán témákról beszél. A reál kutatók nagy része meg kifejezetten keresi a társaságot, teamben dolgozik, egy rakás közöttük konkrétan a skizoid típus ellentétei (depressziós TÍPUSOK). Nem látom az összefüggést, amit te mondasz, nem is tartom logikusnak. Az érdeklődés és a személyiségtípus közötti kapcsolat nemigen létezik.
Mint sejtést vetettem föl, nyilván egy statisztikai elemzés jól jönne…
Igen, mindenképp érdekes lenne. Meglehetősen reálértelmiségi körben mozgok, és biztos, hogy bőven vannak köztük olyanok, akik isszák és hajtják az elismerést, ami nagyon nem skizoid vonás. De statisztikai elemzésre alkalmas mintának azért nem nevezném az ismeretségi körömet:D
Igazán örülök, hogy tudod, mi a különbség munkaszerződés és a támogatás között, de attól még látszik, hogy aki meg meri kérdőjelezni az ideológiát, az ne sok jóra számítson.
Biztos vagyok benne, hogy te is tudod, hogy a szoptatás ideje egyénenként különböző és minél hosszabb, annál jobb.
Nem, hanem az látszik, hogy a Telekom szerint ez rossz reklám neki.
A gyerekeimet három éves korukig szoptatta az anyjuk. Ettől még fél éves koruktól bőven el tudott volna menni dolgozni, 3/4-1 éves koruktól már csak napi egy max két szoptatás volt. Nem egyedi, ez a jellemző. Ez mennyiben befolyásolja a munkaképességet?
Ráadásul a tejet fejni is lehet.
Hát éppen lehet, de azért sok minden szól a közvetlen szoptatás mellett, pl. az, hogy sokkal kényelmesebb :D
Lehet. Ha a szoptatás után van mit, vagy szaporítani akarod a tejet. Minden más esetben idő kell, míg megtermelődik.
Akinek olyan a szervezete, hogy hozzá igazodik a Holdciklus annak lehet, ráadásul advanced mellorgazmussal eléggé…zavarba ejtő is lehet a szoptatás.
“Ez nagyon személyiségtípusfüggő, egy magamfajta szangvinikus, ambivertált ENFP nem lesz alfa, mi a konszenzust szeretjük, de nagyon sokszor átadjuk a döntés lehetőségét. Ez nőként elfogadott, de egy ENTJ nő már bajban van, ahogyan az összes kevésbé szívesen döntő pasas is. Nyilván adott, hogy akármi is a felállás, össze kell csiszolódni, és néha engedni kell.”
Én is az ésszerű kompromisszum híve vagyok, meg a kompetenciafelosztásé: aki kompetensebb valamiben annak több a szava benne, vagy övé a döntés joga. Ezeket előre le is lehet fixálni.
A másik meg a döntési sebesség.
Nagyon nem mindegy!
Ha valaki gyorsan dönt a dogokról, mint én annak egy kínszenvedés kivárni a másikat, ha az a legegyszerűbb dolgokon is heteket ül. Ha meg nem várom ki akkor meg azzal jön, hogy elnyomom…
ENFP és társai:
Ezt a tesztet én is kitöltöttem, de az intro reálosokat mind aktatologatónak teszi be. Gondolom Edisont, Newtont és Einsteint is ide sorolná a teszt, Bill Gates-ről nem is beszélve.
Amennyiben a Telekom szerint ez rossz reklám, akkor az lett volna a megoldás, hogy megbeszélik Ákossal, majd utána szüntetik meg a szerződést. A média egy része ezt viszont azonnal hatalmasra fújta, majd a Telekom szent felháborodással rögtön bejelentette, mint valami óriási fontosságú hírt.
Igazad van, hogy az anya is el tud menni később már dolgozni (ha vállalja a notC által leírtakat), de hát a magyar rendszer szerint is elmehet már a gyerek fél éves kora után.
Igen, sőt, elvben az apa is otthon maradhat GYES-en. Csak épp nem elfogadott a férfitól. Szóval nálunk ez csak elvi lehetőség jellemzően.
Szerződés, Ákos. Hm. Szerintem a “művész úr” lényegében tisztában volt azzal, hogy mik a TELEKOM által elfogadott megnyilvánulások. De miért is kellett volna ezt megbeszélnie a Telekom-nak? Mit kellett volna megbeszélnie? Hogy vonja vissza a nyilatkozatát, különben ejnye-bejnye? Arra nem épp úgy a szólásszabadságot emlegetnéd? Ez egy döntés a Telekom részéről, mit társalogjon róla?
A reklámfelület vásárlása és lemondása a multiknál nem így működik. Veszi, amíg érdeke fűződik hozzá, nem veszi, amikor már nem. Beszélgetni nem szoktunk róla, arra van a pszichológus. :)
őőő… Ezt a kijelentés betudom annak, hogy saját tapasztalatod még nincs :-)
Azért azt a napirendet követni, hogy reggel 6-kor kelsz, egy órát nyúzod magad, hogy lejöjjön 2 adagnyi tejcsi, majd kisminkelsz, behúzol dolgozni, ott megverekszel a kollégákkal az aktuális szarságokon, este 6-kor végig verekszed magad a városon, 7-re hazaérsz, majd nyugodtan elkezdesz szoptatni, csak hogy érezze már az a csecsemő, hogy anyja is van…
Fogzási, hasfájós időszakban az éjszakák külön izgalmasak tudnak lenni, ilyenkor azért a reggeli fejés eredményessége is erősen kétségessé válik.
Amúgy a csecsemők, kisgyerekek többsége anyás. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy ha sír, nem egy szőrös mellkasra teszik, hanem anya pihe-puha melleire, de simán el tudom képzelni, hogy egy kislány az előbbit szokja meg, így szocializálódjon. (ez már csak az én maradi gondolkodásom kérdőjele, hogy vajon annak a kislánynak a majdan születő(??) gyerekéhez való viszonya vajon milyen lesz?)
Na itt van az, hogy vajon miért is képzeljük, hogy az rendben van, hogy egy apa ugyanezt végigcsinálja fejés nélkül persze. A részmunkaidőt pl. ezért is találták ki.
Ettől függetlenül tény, hogy az első félévben a szoptatás miatt tényleg nem igazán jó, ha az anya dolgozik, talán még részmunkaidőben is necces, legfeljebb otthoni munkát tartanék ajánlhatónak.
Részmunkaidőben és otthoni munka ideje alatt is kellene valaki, aki a csecsemővel van. Menne is a fizu rögtön a szitternek. Az nem igazságos, hogy anya, aki éjjel virraszt, nappal ellátja a dedet és a háztartást még részmunkaidőzzön is. Persze ha a svéd modellpasas mindenből kiveszi a részét, akkor anya is virgoncabb és talán kilát a pelenkákon túlra.
Egyébként a férfi is el tudja látni a gyereket…ha akarja és nem az van, hogy ha anya is otthon van, akkor az ő dolga a gyerek.
Jogos, ezért mondom, hogy az első (mondjuk) fél évben mindenképp anya legyen otthon. Később viszont miért is virrasztana okvetlenül anya? Pláne, ha apa marad otthon a gyerekkel, ő NEM dolgozik fizető munkahelyen. Mi az a tevékenység, amit az éjjel már nem (sőt, esetleg nappal sem) szopó gyerek mellett apa nem tud ellátni? De hát ezt írod te is.
Nekem már megint a tényekkel van bajom…
Egy anyagias világban az anyagi kérdések döntenek. Ha egy nőnek magas a fizetése, mert mondjuk vezető egy multinál, max. pár hónapot marad otthon, és Pistukám fog vigyázni a gyerekre. Tápszer, és egy erre alkalmas és hajlandó férfi adja meg a csecsemőnek azt, ami jut.
Van még egy olyan aspektus is, hogy egy gyerkőccel az első 2-3 évben való megfelelő fejlesztő foglalkozások igen sokat adhatnak hozzá későbbi személyiségéhez, lehetőségeihez akár emocionálisan (képes lesz-e szeretni, boldog lenni, milyen személyisége lesz?) akár IQ-ban (meg tanul-e tanulni, kíváncsi lesz, érdeklődő, kreatív, ügyes, stb…)
Bocs férfiak, de mi férfiak hamarabb tesszük le a gyereket TV elé rajzfilmet nézni, mintsem főzőcskézni, rajzolni, ügyeskedni kezdjünk velük. Esélyesebb, hogy találunk valami fontos teendőt (otthoni munka? vállalkozás?)….
Lehet, hogy jót tesz a gyereknek, ha anya képes 0-24-ben szórakoztatni, de ha apa csak a tévé elé csapja a gyereket, akkor előbb-utóbb egyszülős lesz a gyerekezés, mert a gyerek nem fogja akarni apát. Ez esetben nem kellett volna vállalni a gyereket.
Egyébként a gyerek sem igényli az egész napos foglalkozást, többnyire elvannak, ha látják anyát, esetleg szétpakolnak, persze nem azt mondom, hogy ne üljünk le vele, az is kell, de nem egész nap.
És akkor vissza is értünk fejekben kell rendet tenni dologhoz, amiről fent is szó volt. Hát miért nem főz apa a gyerekkel? Mert basszus magára sem főz, inkább megvárja, míg anya eléteszi az ételt vagy éhenhal vagy utolsó erejével elkúszik a konyhába és csinál egy szendvicset. Pedig szerintem sokkal könnyebb úgy szórakoztatni egy gyereket, ha bevonod a napi dolgokba, mintha ülsz vele a szőnyegen, hogy akkor most játsszunk és fejlesszünk. Mindegy, nem akarok gyerekdolgokba belemenni, de tény, hogy kiindulási alap a magáról nemcsak anyagiakban gondoskodni tudó és akaró férfi.
Ezzel 100%-ban egyetértek!
Találkoztam egyébként gyeses apukával is, ahogy írtad, anyuka jól keresett, pasi nem, hát otthon maradt. Tök jó dolog!!
Kérdés, hogy ebből mennyi a szocializáció, és mennyi a biológia. Mivel majd’ egész felnőtt életemben a főállás mellett mindig dolgoztam otthon vállalkozóként, és ha lesz gyerekem, mellette csak ezt akarom csinálni, nehéz elképzelni, hogyan dolgozol otthon, ha közben ott a gyerek.
Van erről egy klassz videó, kerestem, de nem találom, designer-mama próbál otthon melózni a másfél évessel, zseniális. Na mindegy, itt egy másik: https://www.youtube.com/watch?v=_bP0Uf3Shd0 Milyen arányos már a kölyök… el is felejtettem, mit akartam ezzel kapcsolatban mondani.
Ha főzni, mosni, takarítani lehet gyerek mellett, akkor távmunkázni miért ne? Én is dolgoztam otthon már beteg gyerek mellett. Varrni (ilyen távmunka is van ám!) meg épp úgy lehet, mint takarítani. Persze, a hatékonysága kérdéses, egész pici mellett mindenképp.
A szellemi munkát megszakítani nehezebb, illetve visszatérni is. Mondjuk cserébe ott annak a nyugalma, hogy a gyerek jó helyen van, nem kell a messzi melóhelyen aggódni, mi van vele. Na, úgy dolgozni se lehet kispálya eleinte, meg kell szokni, hogy távol van a gyerek, más vigyáz rá.
Meg gondolom, egyénfüggő is. Ahány gyerek, annyiféle. Csúszni-mászni mindegyik elkezd előbb-utóbb – jó esetben -, de nem mindegy, mennyire aktív, mennyit alszik és mikor. Egy ismerős pár babája a héten tölti be a 2. életévét, és ő pl. mintagyerek: 2 hetes korától átalussza az éjszakát, és kellemes napirendje van reggel 10-11-es keléssel ma is, ez pont rímel az én bioritmusomra is :). Nem ordítozik, eljátszik tök cukin a nagyok lábánál, de szereti a társaságot is, múltkor pl. másfél órát görgettük vele a jógalabdát meg a plüssállatokat, és akkorákat kacarászott, hogy öröm volt nézni. De van kevésbé megnyugtató példa is a környezetemben… igazából az a kemény, hogy nem tudod előre, milyen lesz a gyereked, és ez még a legjobb eset, ha egészséges, és nincs speciális szükséglete.
Mit mondjak, én sem a favágást végeztem otthoni munkaként, mármint szoktam azt is, de nem arra gondoltam :D
Szerintem vetítenek a szülők. És nem kellemes a 10-11-es kelés, szörnyű lesz, ha ovis lesz, átnevelni, mikor fekhet le, éjfélkor? Akkor napközben már nem is alszik. Nem ordítozik…még jó, de a dackorszak nem kerülhető ki. Az otthoni munka is munka, kell a felügyelő a gyerek mellé, aki nem az éppen dolgozó anya.
Én is ilyen voltam, 10-11-es kelés, az óvodás-iskolás időszakokban hétköznaponként a szenvedés, 12 év nem volt elég az átszokáshoz. :) Nyilván délután oviban sose tudtam aludni, de hát a bagoly-gyereknél az kábé utópia, hiszen épp délután kezd felpörögni.
Az a szerencsés, ha passzol a szülők életritmusához, mert hiába kel 6-kor munkanapokon, mint a kisangyal, a hétvégét alaposan szétzúzza ezzel, mikor mindenki alhatna kényelmesen 11-ig. :) Valamit valamiért.
Azt nagyon sokan mondják, hogy a gyerek sok ösztönt átír. Például a láncdohányos meséli, hogy nem kívánta a cigit, de még a masszív heroinista Christiane F. is arról számol be, hogy a kisgyerekes időszakában nem érzett heroin-éhséget, és magától korán kelt, mint előtte sose. Mintha valami történne az agyban, hormonálisan, ami átír dolgokat, amiről azt hinnéd, átírhatatlanok. Szóval el tudom képzelni, hogy amit 12 év szocializáció nem tudott megváltoztatni, azt a gyerekvállalás átírja (pacsirtaság). Ki tudja, de azért szerencséd, ha a szülő-gyerek hasonló típus.
Leszámítva, hogy a gyerek bagoly, akkor sincs olyan, hogy mintagyerek :) Vannak életkori sajátosságok, amik az ember agyára mennek, van, aki elfogadja, más meg kibekkeli. De dolgozni szerintem max. alvó vagy iskolás gyerek mellett lehet otthon, ezt fenntartom. Minden más esetben akár veszélyes is lehet az egyedül hagyott gyerek vagy ha fél szemmel sasolom a gyereket, a munkavégzés nem lesz hatékony.
Azért egyedül hagyni nem kell, csak készenlétben lenni, ha valami van. nagyon gyerekfüggő ez is, ahogy látom magam körül, és életkoronként is változik, mennyire van el, alszik sokat egyben, satöbbi.
“Mintha valami történne az agyban, hormonálisan, ami átír dolgokat, amiről azt hinnéd, átírhatatlanok.”
Nem mintha, történik is! Az emberi agy nagyon plasztikus és a “gondoskodó magatartás” (ami egy rohadt nagy oxitocin csúccsal indul, de ezt már kiveséztük máshol..) tényleg kiüt sok más dolgot,de ez idővel, kb. a szoptatási időszak végén enyhül. Természetesen nem szűnik meg soha “normális” embereknél.
Egyébként, ha a férjed is bagoly, akkor nagy eséllyel a gyerek is az lesz, persze ez inkább enyhén 50% fölötti valószínűség, mint 100%(ez inkább erős tipp, mint hard tény), de több mint a semmi. És persze az sem gond, ha munka mellett van néha közös program :)
(Pacsirtával esélytelen)
Én abban reménykedem, hogy addigra lesz külön bagoly és pacsirta óvoda és iskola…
Nem valószínű, de a remény hal meg utoljára.
Ez paródia :)
De milyen cuki már. :)
“…nehéz elképzelni, hogyan dolgozol otthon, ha közben ott a gyerek.”
Leginkább úgy, hogy a kedves apa is félmunkaidőn van, és amíg dolgozol + a kötelező napi 1 óra magány alatt ő etet/pelenkáz/fürdet/játszik/rendet rak/tereget/porszívózik/felvigyáz/főz/stb…
A kölök a videón meg simán csak dominálni próbálja az anyját, hogy csak vele foglalkozzon, nem szeretnék ilyen gyereket…ez már jellemfüggő.
Lehet, hogy arányos, de biztos nem aranyos. Nem szeretnék vele találkozni, ha felnő…
“Bocs férfiak, de mi férfiak hamarabb tesszük le a gyereket TV elé rajzfilmet nézni, mintsem főzőcskézni, rajzolni, ügyeskedni kezdjünk velük.”
No tessék, újabb nősovinizmus.
Lehet, hogy ti férfiak igen, mi férfiak nem. Ez lényegében a gyenge nő mítosz párja, a lusta balfék férfié. Akkor teszed oda a TV elé, ha eleve a nő dolgának tartod a gyerekezést, te meg azt képzeled, hogy amikor nagy ritkán egyáltalán együtt vagy a gyerekeddel, azzal nem a közös feladatban veszel részt, hanem a nő dolgába segítesz be. Hát nem, a gyerek pont úgy a férfi dolga is.
A GYES-re: mi van, ha nem a nő keres többet, ha nem keres egyik fél sem többet mármint? Mert a beszélgetés alapja, bármennyire is igyekszel félrevinni a témát, az volt, hogy NEM az egyik fél marad otthon (a GYES teljes ideje alatt), hanem mindkettő, felváltva.
A te szuperapukaságod véletlenül sem akarta senki megkérdőjelezni, még csak azt sem mondanám, hogy nem az lesz a jövő, amit te írsz, ahogyan te illetve ti éltek. Ahhoz viszont sok víznek le kell folynia a dunán, meg kell változnia a nőknek is a férfiaknak is, sőt! Igaziból több generációnak kell egészen másként gondolkozni.
Én még egy kicsit ragaszkodnék a jelen rögvalóságához, ahol az átlag emberek élnek és ahogy ők gondolkoznak. Ami szerinted csak egy mítosz, az szerintem egy csomó boldogtalan, helyét kereső nő és férfi, akik csak azt érzik, hogy ahogy anyáik és nagyanyáik csinálták nem jó, de kurvára nem tudja senki megmondani, hogy hogyan is kellene helyette csinálni. Mint ahogy azt sem tudjuk, hogy ha A.) variáció felé megyünk (trendek) akkor jó-e, hogy csak lassan haladunk, mert rossz irányba megyünk.
Olvass pszichológia, szociológiai tanulmányokat a jelenből, beszélgess átlag emberekkel, nézz meg átlag házasságokat, átlag gyerekeket. Kb olyan most fiatalnak lenni, mint nagymamának a spotify-t tanítani :-)
A rögvalóságot nem vitatom. Azt állítja a poszt, hogy Svédországban azért jobb a demográfiai helyzet, mert elindult arra, amerre elindult. Az, hogy most más a helyzet, nem jelenti, hogy benne is kell maradni ebben a helyzetben
Olvass figyelmesen, értőn. ÉS ne tételezz fel másról semmit, amiről nem tudhatsz. Hogy mit olvasok pl. arról nyilván fogalmad sincs, legfeljebb a fantáziádban.
Én arról beszélek, hogy mítosz, hogy a férfi nem KÉPES erre vagy arra, vagy mítosz, hogy a nő gyengének születik. Ezek szocializációk, nem képességek. A mítoszok is irányítják a világot, legyen az Zeuszban és a moirákban, vagy Istenben való hit, vagy épp a gyenge nő mítosza (önmegvalósító jóslat, ha már pszichológia, ugye). És mégsem valóságosak.
Ja, a fejést nem úgy értettem, hogy napi 8 óra munka mellé, hanem úgy, hogy az általános bezártság, beszűkültség, lehetőségvesztés ellen, hogy ki tudjon szakadni. Egyrészt munkamegbeszélés, ügyintézés, másrészt az őrület elkerülése miatt. Nyilván a sztorit beiktatni a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás életmódba nem egy működőképes alternatíva, annyit saját tapasztalat nélkül is látok.:).
Friss cikk a témában:
http://vs.hu/magazin/osszes/ferfikent-gyedre-mentem-es-megtanultam-felulemelkedni-a-hulyesegeimen-0119
Sokáig foglalkoztam evvel a témával kutatóként, és nem értek egyet a cikk szerzőjével. “Hatvan nap fizetett szabadság jár kimondottan egy szülőnek, amit a másik nem vehet ki: ha ezt nem veszi igénybe az apa (az egyszerűség kedvéért írok apa-anya párosról mindenütt), elveszik.” Ez nem bővítése, hanem csonkítása a rendszernek, pedig ezt a vonását igyekszik az egésznek főleg népszerűsíteni és magyarázó tényezőnek beállítani. Tehát nem emiatt születik ott több gyerek.