Aktuális

Az szörnyű első világbéli szopástengerrűl, melyet átéltem vala

Vannak ezek a napok karácsony és szilveszter között, amikor senki se tudja, hányadika és milyen nap van (az igazságra legfeljebb Semjén Zsolt emlékeztet néha, amikor hiába kívánok gombapörköltet, zárva minden bolt, ilyenkor imába is foglalom gyorsan a nevét, majd visszaszédülök a naptártalan mindegybe). Ennek a csendes apátiának ezúttal a legdurvább első világbeli problémák vetettek véget, amelyeket most meg fogok írni, de meg ám, noha senkinek nem lesz ettől jobb, legfeljebb én nyugszom meg egy kicsit. Mert most tombol bennem az adrenalin!

Úri jókedv

Úri jókedv

Az egész úgy indult, hogy meguntam, hogy csak egy békebeli, nagyjából velem egyidős kistévém van, ami jobbára már csak zöldeskék képet mutat, és vettem egy 82 centis LED tévét. Nem kell túlgondolni, használtan, nem vagyok egy nagyigényű ezen a fronton. Korábban még sosem volt “lapostévém”, és hát tetszik a gondolat, hogy ez vékonyabb, mint egy öreg készülék, és kevesebbet fogyaszt, mint egy plazmatévé, mert ugye környezettudatosak is vagyunk, nem kicsit, nagyon.

Gondoltam, milyen fasza lesz, hogy full HD-ben nézhetem a kedvenc természetfilmjeimet, meg az univerzumos dokusorozatokat, és persze a nácikat a History-n. Jó, meg őszintén szólva a Szulejmánt is, de hát senki sem tökéletes. Emellett eszembe jutott, hogy remek baráti poharazások is lesznek videódiszkóval a YouTube-ról… és mikor ide értem a gondolatban, sajnos megvilágosodott Küsmödi agya: dej’szen a MacBook-on nincs VGA-kimenet, hát hogy a ménkűben lesz az én egyetlen tévém (mert a régi megy a kukába) az én egyetlen gépemmel (mert asztali gépet úgy tíz éve nem használok) összekötve?

Nosza hamar, elszaladtam két számítástechnikai boltba is, de az egyik már bezárt, a másik meg ki se nyitott az ünnepek között. Ezután kicsörtettünk a város szélén lévő Tescóba, ahol fél órát vártunk a műszaki eladóra, de végül lópikula se volt, nemhogy megfelelő kábel (még az eladó se került elő, a fél ügyfélszolgálat őt kereste). Viszont legalább jól bevásároltam, és csináltam király avokádós-bazsalikomos-paradicsomos spagettit öt gerezd fokhagymával, meg almás csokis muffint, ami azonnal el is fogyott. Most majd még ki kell nyomozni, hogy milyen adaptert kell venni, vagy esetleg elég a mini displayport–hdmi kábel is a nagy összeolvadáshoz, de a témát az estére jegeltem is.

“Ej, ezek a rohadt Apple-kütyük, miért is lennének kompatibilisek bármivel…” – gondoltam rezignáltan, s rögtön ki is találtam, mivel kárpótolhatnám magamat a fél estét kitöltő szaladgálásért: egy szép könyvvel! Namármost, nem vagyok én egy ilyen e-könyv-mániás szupermodern kiscsaj, én aztán tényleg illatos, finom papírkönyvet olvasok, ha csak lehet, de hát vannak olyan helyzetek, amikor sajnos nem lehet. Mert a könyv meg sem jelent nálunk, esetleg marha drága és időigényes volna megrendelni a világ végéről, és amúgy is. Szóval, ilyenkor ott a Kindle, ami természetesen új minőséget adott az életemhez.

Már kétszer is láttam a Christiane F. – We Children from Bahnhof Zoo című kultfilmet, és a napokban fejeztem be az azonos című könyv olvasását. Christiane F. a 70-es években volt tini, és a sztorija megrázó: 12 évesen egy keresztény ifiklubban kezdett füvezni és inni, 13 évesen már heroint szippantgatott, 14 évesen pedig keményvonalas, intravénás herka-függő volt, aki a címben szereplő híres berlini pályaudvaron prostituálta magát a napi lövetért. A könyv először a 70-es években, majd A végállomás gyermekei címen 1995-ben nálunk is megjelent, de már nem lehet hozzájutni (in fact, akkora kultuszkönyv lett, hogy 9 ezer forintos listaáron lehet feliratkozni az innen-onnan előkerülő példányokra), meg amúgy is: állítólag nagyon gáz a fordítás, a korabeli német szlenget nem igazán tudta sikerrel modern magyarra ültetni a fordító.

Az, hogy a könyvet tehát e-book formájában és napjaink amerikai angol nyelvén fogom olvasni, nem volt kérdés, pláne, mivel meg is kaptam fű (mármint nem olyan fű) alatt, viszont a végén annyira felkavart a sztori, hogy majd’ meghaltam, hogy tudjam, mi történt később Christiane-vel. Annyi infó eljutott hozzám, hogy teljesen tiszta soha nem lett ez a kivételes intelligenciájú és érzékenységű nő, és a Vice-nak azt nyilatkozta 2013 végén, hogy haldoklik: a hepatitis C szövődményei miatt legfeljebb néhány éve van hátra. A második könyvében arról beszél, mi történt, miután a könyv és a film csúcssiker lett, és David Bowie meg Nick Cave oldalán kokainozhatott és herkázhatott L.A.-ben. Christiane azt is elmondta, hogy a Mein zweites Leben című második könyvében semmi glamúr nincs: a rengeteg testi-lelki fájdalmat mutatja be, amit életmódja mellé számlaként kapott.

Magabiztosan léptem be az Amazonra. Épp két hete rendeltem egy e-könyvet a vagináról: nem önszántamból, egy munkámhoz kellett (igen, igen, egy női önbecsülést segítő PR-kampányban is részt veszek, úgyhogy rengeteget beszélek és még többet írok a női nemi szervről mostanában). Namármost, a Mein zweites Leben még semmilyen nyelvre nem lett lefordítva, így be kellett nyelnem, hogy ezt bizony németül élvezhetem az első betűtől az utolsóig. Ez végeredményben nem is nagy baj, a tudásom papírforma szerint közép- és felsőfok között van, csak bő másfél évtizede nem használom aktívan, az olvasással viszont nem szokott gond lenni. Gondolhatod, hogy lehidaltam, amikor láttam, hogy a német Amazon nem engedi Németországon kívül a letöltést!

Hezitáltam egy darabig, hogy átállítom a címemet németországira, de akkor meg az Amerikából letöltött – például vaginás – könyveimet nem tudnám megnyitni, így inkább káromkodtam egy jót. (Mint kiderült, az Amazon ráadásul folyamatosan ellenőrzi, honnan olvasol, és letilt, ha nem a megfelelő országban. Ez is milyen már…!) Isten látja a lelkem, nem fér a fejembe, mi ennek az oka. Oké, a filmeknél és a sorozatoknál értem, mi a stejsz: ha az ügyfél Amerikában/Németországban forgalmazza a fogpasztáját, szeretné, ha csak Amerikában/Németországban látnád a reklámját, minden egyéb neki kidobott pénz. Azt is értem, a BBC miért korlátozza magát Nagy-Britanniára közszolgálati csatorna létére: mert a sávszélesség, értem én. De bazmeg az Amazon könyvtagozata??? A könyv nem visz sávszélességet, és a megjelenített reklám szintén könyvet ajánl, ergó a világ minden szegletéből hozzáférhetnél, nem úgy, mint egy speckó amerikai vagy német fogpasztához. A jó édes nénikéjüket, de csakugyan.

Christiane-F_Zweites-Leben_Cover

Megizzadtam érte

Aztán kiderült, hogy a buecher.de című oldalon is elérhető a dokumentumregény, szintén 9 ojróért. Na, mondom, jól van, akkor megrendelem onnan. Regisztrációnál a biztonság kedvéért egy jófajta német címet adtam meg azért, biztos, ami tuti (tudok párat fejből, 12 évesen volt vagy ötven német levelezőtársam – ha a buecher.de ajándékot küld a hűségemért a nevemre, az egyikük keményen meg fog lepődni!). Némi macera után (azt most ugorjuk, hogy lecsaptam valahová fizetés közben a hitelkártyámat, és tizenöt percig kerestem, még az ágyneműt is áthúztam, hátha) meg is érkezett a könyv a címemre: nem fogod elhinni, de egy olyan formátumban, amiről még a Google se mer sokat írni! .Acsm, bármit is jelentsen ez. Elkezdődött a konvertálás nagy és izgalmas folyamata, egy egész csapat dolgozott azon, hogy emberi, Kindle-kompatibilis formátum rajzolódjon ki a végén, de ezen a szaron másolásvédelem volt, amit még külön fel kellett törni…. á, rémes volt, nem is tudom, segítség nélkül mihez kezdtem volna (valószínűleg hosszú thread lett volna ebből a Facebookon, az tény).

A régi gépemen a Send to Kindle-lel küldtem az olvasóra a friss könyveket, írásokat, de a Mac ezt nem engedte nekem telepíteni, mert “megbízhatatlan fejlesztőtől” származik a program. Nyilván át lehet állítani valahol ezt is, de a fenti előzmények után már nem volt türelmem ezzel tökölni. Működő USB-kábelt nyilván nem találtam a házban (ez nem a kábelek napja volt ma nekem, asszem), ezért fő segítőm megmutatta – kockáról kockára, mert már fáradt voltam – hogyan kell belőni, hogy ő is küldhessen az én olvasómra, és miután ez sikerült, el is küldte Christiane F. életének (vélhetően) utolsó felvonásait. A Kindle jelezte, hogy a cucc elindult felém, de a gyári, Vodafone által kínált 3G nem vitte, wifit kért. Fene a pofáját, az Amazonon vásárolt cuccokat bezzeg viszi!

Na, most ugye, ez volt a kegyelemdöfés. Én ugye exkluzíve mobilnetet használok, mert digitális nomád vagyok, vagy mi. Mostanság azonban a modem helyett egy remek, tesztelésre kapott telóról osztom a 4G-t a gépre is, és hát jobb, mint a mobilnet-előfizetésem, azt meg kell hagyni. Itt a wifi-jelszó automatikus, baromi hosszú, és tele van speciális karakterekkel… majd megőrültem, amíg sikerült kifundálni, hol vannak a szimbólumok a Kindle-en, mert hát nem nagyon szoktam írogatni vele, legfeljebb olvasok a segítségével. Mikor végre – a komoly kálvária után – megérkezett az új könyvem, alig akartam hinni a szememnek! Azt hiszem, Christiane F. is így érezte magát, amikor 40 márkáról 35-re csúszott a heroin ára, és épp annyit tudott egymárkásokból összelopni otthon.

Érzékelem én, hogy ezek tökéletesen huszonegyedik századi, első világbeli problémák, tehát voltaképpen probléma-privilégiumom van, de ezek után azt hiszem, tökéletesen megérdemlem, hogy két Medipress-cikk lefordítása helyett inkább az új szerzeményt olvashassam, miközben az energiatakarékos lapostévén az Utazás az univerzum peremére megy full HD-minőségben. Vagy a nácik.

Ezek pont nem a nácik

Ezek pont nem a nácik

Reklámok
Eszter névjegye (852 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

24 hozzászólás Az szörnyű első világbéli szopástengerrűl, melyet átéltem vala bejegyzéshez

  1. Ez nagyon tetszett, jót rötyögtem. :) Köszönöm! Mondjuk érdekes, se a .com, se a .ca nem panaszkodik, hogy .hu a regisztrációm amazonéktól. Csak a németen volt meg az a könyv? Semjén meg töltse os/2 installálásal mac-re a szabadidejét (a cikk elejére reagálva)…

    • S legyen Hoffmann Rózsa szeretve egy nyoszolyán!

      (Igen, a .com-nál sosem volt baj a magyarországi lakcímem, de ott, meg a többin nem volt sajna meg a könyv. Lehet, a .de-nek van rá kizárólagos forgalmazási joga, és ez valami szerzői jogi mizéria? Nem értem…)

  2. Legelőször 1978-ban jelent meg a könyv magyar nyelven, a Rakéta Regénytárban. Én kb. 80-ban olvastam, tiniként, mert anyunak mindig megvette, ma is megvan az egész Ra Re otthon könyvkötő által bekötve. (Sok jó regény jelent meg akkoriban ebben a sorozatban.) Többször is elolvastam, Bowie a könyv miatt lett a kedvencem. És e miatt a könyv miatt nem próbáltam ki soha, semmilyen drogot. A könyv címe a Rakéta Rekénytárban “Állatkerti aluljáró” volt. Átütő erejű volt, életem egyik meghatározó könyvélménye.

    • Nahát, már olyan korán? Köszi az infót. Szerintem elrettentésnek szánták, főleg a keleti blokkban, de arra nem számítottak, hogy sokan épp a könyv miatt hiszik majd kultikus, menő dolognak a drogozást. Amikor kiderült, hogy ilyenek szép számmal lettek, mintha tudatosan ignorálták volna az egész történetet. Más oka nem lehet, hogy 20 éve nem jelent meg újra a mű, pedig vagyonokért jár-kel egy-egy régi példány a használtkönyv-piacon. Állatkerti aluljáró, azta.

    • Nem tudom hol, hogyan olvastam, de én is akkoriban, a 80-as évek legelején. Számomra elég elrettentő (is) volt.

  3. Ezért jó, ha olyan maradi vagy, mint én, tudod, amin röhögni szoktál velem kapcsolatban. Egy laptopp és egy egy céges telefon minden tárgyam, számlákat csekken fizetem, könyveket veszem vagy könyvtárból kölcsönzöm, stb. :)
    Christiane F. – nekem az egyik legmegrázóbb könyv/ történet volt életemben. Még egyetem alatt olvastam, amikor az egyetemi kortárssegítő központban dolgoztunk önkéntesként, ott rengeteg példányban megvolt, onnan vittem én is egyet, és még mindig megvan, néha újra elolvasom. A filmet meg először Olaszországban láttam olaszul, akkori udvarlóm barátjának a feleségével néztük meg egyik este. Erős könyv és film, de szerintem jó, hogy ennyire realista módon mutat be mindent. Semmi szépítés, mert oké, hogy C. túléli, de az összes barátja halála meg van írva, ahogyan minden szar, amin keresztül megy. Én is kíváncsi lennék a folytatásra, olvastam róla cikkeket.

    • Úristen, neked van egy példányod? Aztahétfájdalmát, de hiszen aranyat ér, 9-10 rúgókért jegyeztetik elő, a gyakori kérdéseken 3 ezerért fénymásolatokat ajánl egy díler! Meg kell majd mutatnod nekem, kíváncsi vagyok a fordításra. El tudom képzelni, hogy szociális munkásoknak, mentálhigiénés szakembereknek ez egy must-read.

  4. Szabó Eszter // december 29, 2015 - 15:26 // Válasz

    Szétröhögtem magam :D

  5. Hű, a Szulejmánt én is annyira nézni akartam! Az összes diákom imádja, a lányok legalábbis, és tök jó volt így a témáról órát tartani – nagyon ajánlották, ezért én is nekiálltam, de a főszereplő annyira más volt, mint ahogy én Nagy Szulejmánt elképzelem, hogy nem sikerült vele megbarátkoznom…
    Viszont nézek ennél sokkal rosszabbakat is, most például egy koreai vámpíros sorozatot – kíváncsi voltam, mit képesek a koreaiak kihozni a vámpírokból, de hogy mit szívtam vele, míg beszereztem, az hasonló tortúra, mint amit leírtál. Ilyen cuccot, hivatalosan nyilván nem keres az ember, hiszen Magyarországra sosem jut el, vagy csak holnapután kiskedden, max rajongói felirat van hozzá, de hogy az épp melyik videóhoz jó, és azt melyik istenhátamögötti ázsiai zárt fórumon belinkelt torrentoldalról lehet leszedni, vagy hol méltóztatik épp elindulni online, annak csak a jó ég a megmondhatója. Kijöttem a gyakorlatból, mióta nem nézek rendszeresen ilyesmit… Mindenesetre, végül sikerrel jártam, és bár arra jutottam, hogy mindenkinek jobb, ha a koreaiak inkább maradnak az elektronikai kütyük gyártásánál vámpíros történetek helyett – most épeszű az, aki egy vámpíros sztorihoz a Twilightból lop? Jobb helyről nem lehetett ötletet meríteni? De végül is azért jó kis sorozat, gyönyörű szép benne mindenki, és legalább cuki az egész, szóval év végére pont megteszi.

    Amúgy technikailag én is el vagyok maradva, mert egy 7 éves laptopom van, meg egy használtan vett régi Kindle-m, a telefonom meg idén lesz nyolc éves, de ezek is meg tudnak néha szívatni. A Kindle usb kábele pl. nem tudom mi okból, de mostanában egyszerűen lötyög az laptop usb bemenetében – lehetséges, hogy egy ilyen bemenet kitáguljon? – és tartani kell, hogy a könyveket át lehessen tölteni rá.

    • Hehe, nem lep meg, hogy gondot okoz a koreai vámpíros kontent beszerzése, eleve nálunk ezek a dolgok erősen szubkulturálisak. A Netflix megoldást jelenthet erre? Egyre több ismerősöm úgy szerez be sorozatokat, amerikai accountról itthon. mert csak valami 8-10 dollár egy hónapra, van, hogy ketten dobják össze azt is. Én azt látom, hogy az amcsiknál totál megváltoztatott MINDENT a Netflix, kíváncsi vagyok, hozzánk mikor jut el, és hogyan írja át a médiafogyasztási szokásokat. :) (Nálam ez az opció nem játszik, mert egyelőre nem akarok a mobilneten kívül mást, az meg ehhez kevés, ugyebár.)

      A Szulejmán szerintem – zömében – klassz. Nyilván nem dokumentumfilm, de arra jó, hogy én is utánanéztem egy csomó jeles eseménynek, hogy hogyan is volt valójában. A karakterábrázolás viszont egész jó egy szapiopihoz mérten: nem ezek az angyalian jó és ördögien rossz figurák, hanem egész realisztikus karakterek. Azt hiszem, összességében véve maga a korszak az, amitől ledöbbenek, a miliő, a rendszer. Szerencsére én sehogy nem képzeltem el előtte a szultánt, így a színész személye nem hatott rám sehogy.

      • Nem tudom, hogy a Netflix ebben hozhat-e változást, hiszen tényleg alapvetően szubkulturális dolgokról van szó, mihez azért kell felirat, ez-az, hiszen aránylag kevesen beszélnek koreaiul, japánul, kínaiul. Az ország méretével arányosan kicsi közönségről van szó, amely nagyrészt ki is szolgálja önmagát, hiszen nagyon sokan készítenek rajongói fordításokat mangákhoz, manhwákhoz, feliratokat az animékhez, doramákhoz – nekem csak azért okozott gondot a beszerzés, mert koreai cuccokat eddig annyira nem kerestem. Nem tudom, hogy van-e akkora fizetőképes kereslet, hogy megérje ezt nagy tömegben hivatalosan csinálni, kiadni, jogdíjat fizetni. Nem arról van szó, hogy ne létezne hivatalos magyar mangakiadás, és koreai sorozatok is mennek a tévében, de messze nem akkora számban, hogy az egy hardcore rajongónak elég legyen – egy évben rengeteg új anime, sorozat jön ki, és a népszerűbbekhez általában a japán vagy koreai megjelenéshez képest egy-két napon belül már fent vannak a rajongói feliratok, videókkal együtt…

        • Hmm, igen, nemzetközi szinten azért már összejön ebből egy komolyabb célcsoport, de országokra lebontva tényleg elég réteg. Érdekes világ mindenesetre.

    • Az AA-ot szerintem te is ismered, már Live Action-öket, és doramakat is listáznak, bár nem fordítanak, de követni legalább lehet őket.
      Vámpíros anime ami utoljára bejött nekem az a Blood+ és a Kurozuka (ez amúgy hót romantikus, csak a végére esik le…), a többi eléggé … …. …, csak hogy úriember maradjak.
      Könyvben tudom ajánlani a Sötétség Világa Vámpír klánregényeit,
      http://lfg.hu/1360/ismerteto/ismerteto-%C2%96-white-wolf-vampire-klanregenyek-sorozat/
      amelyek hitelesen viszik tovább az Interjú a vámpírral, és a Kárhozottak királynője stb. Anne Rice-i hagyományát.

  6. “…hogy meguntam, hogy csak egy békebeli, nagyjából velem egyidős kistévém van…”
    Ezt tárgy-fixációnak nevezik a valóban hűséges emberekre jellemző!
    Én nemrég vesztettem el az egeremet, de most gyászolom, majd 1-2 hónap után veszek egy másikat. Addig bal Shift – bal Alt – Num Lock és ilyen a hangulatom:

    “Ej, ezek a rohadt Apple-kütyük, miért is lennének kompatibilisek bármivel…”
    Kellet neked! :)
    Én inkább egy jobb, de fele árú koreait fogok választani, ráadásul az mindennel kompatibilis. ;)

    Christiane F. – We Children from Bahnhof Zoo:
    Nekem ez új volt!
    Nagyon köszönöm!
    Bekerül a Rekviem egy álomért, Kamera által homályosan, Candy, A por, Trainspotting, Félelem és reszketés Las Vegasban, Betépve “Na gyermekeim, ezért ne drogozzatok” sorba.

  7. UI
    Az egeret 10 évig használtam…

    Eszter, a másik két commentet szerintem töröld!
    Háromszor ugyanaz, egy kicsit sok.

  8. De jól szórakoztam :) Mármint nem a hányattatásaidon, hanem ahogy megírtad. Bonyolult ez a világ :)
    Én már azon kiakadtam, hogy megint kaptam egy új mobilt. Nem akartam, jó volt a másik, de elvették a SIM-et és már csak kicsi van :( A nagy ész a Vodánál nem mentette ám át az adatokat egyik SIM-ről a másikra, áááá, minek. Különben meg szeretem a kipurcanásig használni a cuccaimat, na, végre leégett a porszívó, lehet másikat venni.
    Ettől a könyvtől én eret vágnék magamon, kemény lehet.

  9. Már eszembe volt, de állandóan elfelejtem:
    A spiri/harmadik szemed mindig kb. 2 héttel előre lát?
    Vagy ez csak egy furcsa egybeesés, hogy David Bowie akkor megy az örök turnéra, miután egy fontos film fontos mellékszereplőjeként (legalábbis a dalai miatt mindenképp) újra behozod a köztudatba?
    Legalább szép kort élt meg:

    • Az valami egészen spooky volt: egy évben egyszer-kétszer hallgatok Bowie-t, és most pont azokban az órákban sikerült, amikor meghalt szegény. És igen, a film és a könyv kapcsán jutott újra eszembe.

      • Na az eléggé “nem-kölyök-macska-simogató” érzés lehetett, de nem pont erre kérdeztem rá.
        Volt máskor is olyan veled, hogy valamit gondoltál/írtál és valami ahhoz szorosan kapcsolódó “nagy hír” betöltötte a köztudatot?
        (Néhány még belefér, de ha 3p. alatt egy tucatot szedsz össze az már gyanús! ;) )

  10. “dej’szen a MacBook-on nincs VGA-kimenet”

    Miért a VGA-t hiányolod, amikor az amúgy sem igazán alkalmas a HD videók átvitelére?
    Neked HDMI-kimenet (meg -kábel) kéne; mondjuk, a MacBook Airen az sincs, ha jól tudom. Egy adapter viszont megoldja a problémát.

    Itt részletesen írnak a dologról: https://support.apple.com/kb/PH19036?locale=hu_HU

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: