Aktuális

A nők a hatalomra buknak?

Az egyik leggyakoribb keresőkifejezés a blogon így hangzik: “a nők a hatalomra buknak”. Ha szétnézünk a neten, komplett fórumok forognak a téma körül, és Puzsér Róbert véleményvezér is kifejtette már, hogy “a férfiak a szép nőkre, a nők pedig a hatalomra buknak” (igaz, azt is, hogy ez az attitűd nem vitte előre az életben, “felváltotta a szerelmet aprópénzre“, “kis másfél éves, meg két és fél éves kapcsolatokra”, igazi elköteleződés nélkül, amit “nagyon bán ma már”). Ideje közelebbről is megvizsgálni a jelenséget…

Hatalom? - kép: huffpost.com

Hatalom? – kép: huffpost.com

Először is, mit nevezünk hatalomnak? Erőt, az egyéni képességkészlet átlagon felüli kiaknázását? Kiterjedt kapcsolatrendszert, ismertséget? Címet, rangot, pénzt? Örököltet, saját jogon szerzettet? (Ugyan már, ki érvényesül “saját erejéből”? Se az Orbán-család rokonai, se más.) Akárhogy is, teremtőerőt, kompetenciát. Most pedig legyünk őszinték magunkhoz: ehhez minden ember – ha férfi, ha nő – ösztönösen vonzódik. Ha egészséges lelkűek vagyunk, szeretjük határozott, tudatos, kreatív, alkotó emberekkel körbevenni magunkat, hogy magunk is többé váljunk ezáltal, esetleg együtt tudjunk értéket létrehozni.

A nő helyzete a férfihoz képest azért speciális, mert az elmúlt néhány ezer évben – és még nagyanyáink korában is – nem volt lehetősége saját kompetenciáját a konyhán kívül megélni, státuszát teljes egészében férje egzisztenciája – hatalma – határozta meg. A nő szocializációjához tartozott, hogy szépségével és/vagy hozományával minél nagyobb hatalommal bíró férjet tudjon fogni magának. Illetve, szerezzen neki a család, merthogy ritkán választhatott maga.

Hiába telt el két emberöltő – ami történelmi szempontból semmi, – mióta a nők tanulhatnak, szavazhatnak, bármilyen munkát vállalhatnak a világ szerencsésebb szegleteiben, a női érvényesülésnek még mindig üvegplafonja van, így érthető, hogy a szép nő-hatalmas férfi sztereotípia élénken él a köztudatban. Ezt erősíti minden, amit az iskolában tanulunk: a nők múzsák és meleg ölek, miközben a férfiak alkotnak és a tudománynak szentelik életüket. Ezt látjuk a médiában és a közszférában is, ahol világosan körülhatároltak a férfi és női szerepek, és hatalmi pozícióban kevés nőt látunk. Erre a felosztásra épül a jelenlegi közbeszéd is, Kövérekkel és Ákosokkal, meg a KDNP-vel, akikről azt hinnéd, trollkodtak a héten már megint, de nem. És ezt mutatja a sanyarú realitás is, a markáns bérkülönbséggel és a nők csekély számával, akik bizonyos területeken helyet kapnak.

A nők ilyesfajta elnyomása ezt a mítoszt élteti és termeli újra, épp ezért abszurd, amikor a patriarchális rend elkötelezett hívei kijelölik a konyhát életük párja számára (már ha van párjuk egyáltalán, hiszen többnyire szinglik), majd panaszkodnak, hogy az asszony “sokba kerül”, az asszony lecserélése – a válás, a gyerektartás és az új szöszi – pedig bizonyos esetekben még többe. Egy egyenlőségre épülő rendszerben nincs hatalmi különbség a férfi és a nő között, így a nő a saját jogán is megfelelő egzisztenciával rendelkezik, nem szorul máséra. Ez ugyan kiiktatja a koktélért szopó tinilányokat és pénzéhes aranyásók keménymagját a képből, de azt is, hogy a vak komondor taknyán csúszva térdeljen minden este az asszony, esetleg netán trófeafeleséget vegyél magadnak az Ikea-bútorok és az Audi Q7 mellé. Márpedig ez olyan kockázat, amit nem vállal a félfeudális rendszerhez ragaszkodó hím, így hígíthatja könnyeivel a sört továbbra is, hogy sokba kerül a jónő, és egyedül marad, ha nincs elég della.

Sokat beszélgettem erről emberekkel, mindkét nem képviselői közül. Saját tapasztalatom szerint a többség nem azért “vonzódik a hatalomhoz”, vagyis a kompetenciához, mert saját maga számára vágyik eltenni, megszerezni, lefölözni ebből valamit, hanem azért, mert a tehetség és a szorgalom kombinációjának eredménye rengeteget elárul a másik fél személyiségéről. Azt, hogy céljai vannak, és ezekért képes küzdeni, illetve egy részüket meg is valósítja. Hogy bátor, intelligens, tudatos, képes áldozatokat hozni, de nem megy bele méltatlan kompromisszumokba. Ez csodálatra méltó, inspiráló, és hát legyünk őszinték: ha ezt várom magamtól, ezen dolgozom én, akkor miért ne várhatnám mástól is, hogy ilyen legyen? Aki csak kesereg, hogy rossz neki, és a gyíkemberekre fogja a kudarcait, de nincs hatalma változtatni, az a teremtőerejét megélni vágyó ember számára sosem lesz vonzó.

Jó-e tehát, hogy a “nők a hatalomhoz vonzódnak”? Nos, mindig attól függ, hogy milyen célból. Ha azért, hogy a másik “hatalmának” oldalvizén hajózva éljék meg erejüket saját életfeladatuk kiteljesítése helyett, az nem túl előremutató, mert egy szomorú, régi, egyenlőtlen rendszer mintázatát mutatja. Ha viszont azért, mert tükrüket látják egy inspiráló, vitalitást sugárzó partnerben, akkor jó: miért csinálnánk úgy, mintha “a hatalom” rossz volna? Olyan, amit kezdünk vele. Mint a kés, amivel ölhetünk, de kenyeret is kenhetünk.  Azt hiszem, “a férfiak a szép nőkre, a nők a hatalomra buknak” című, végtelenségig egyszerűsített jelmondat mögött többnyire az van, amit Puzsér is szépen kifejtett: beteges rettegés az igazi megnyílástól, sebezhetővé válástól, bensőségességtől, elköteleződéstől, egyenlőségtől, menekülés felszínes félmegoldásokba, önhazugsággal megtoldva.

Egyszerű tehát: jó esetben a nők nem “a hatalomra”, hanem a teremtőerejét jól kezelő férfira “buknak”. Még jobb esetben ez kölcsönös, de ennek tömeges terjedéséhez az üvegplafon leomlására is szükség van.

Advertisements
Eszter névjegye (828 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

25 hozzászólás A nők a hatalomra buknak? bejegyzéshez

  1. A KDNP-nek egyre vadabb elképzelései vannak. Csak ne lenne az, hogy a kormány egyáltalán fontolóra is vegye az ámokfutásukat, sőt meg is valósít belőlük néhányat.

  2. Az ilyen “a nőknek csak az alfa/pénz/stb. kell” típusú megnyilvánulásokról mindíg az jut eszembe, hogy illető, aki ezeket hangoztatja, nem azért van egyedül, mert a nőknek valami kell, hanem mert valami határozottan nem kell – az a valami pedig egy teszetosza, csak sírni és kifogásokat gyártani tudó, életképtelen egyed. Legalábbis hasonló megnyilvánulásokat, és “bezzeg-régen-a-nők-nem-váltak-szíreszóra-meg-nem-kellett-nekik-tornyóraláncostól” típusú mondatokat csak agyilag/testileg/anyagilag végletesen lepukkant, és ezellen tenni sem akaró személyektől hallottam…

    • Elliot Rodger, az amerikai ámokfutó jutott erről eszembe, aki azért lett tömeggyilkos, mert képtelen volt nőt szerezni magának (https://barokeszter.hu/2015/10/14/mitol-kattan-be-ugy-egy-rendes-srac-hogy-tomeggyilkos-lesz-belole/). Tipikus példa erre: menő hollywoodi szülők, szupersztárok a baráti körben, márkás ruhák, saját szuperautó, önálló kecó 20 évesen, nem is épp előnytelen külső, rengeteg pénz. A csávó mégis szűz maradt és magányos, mert “csak sírni és kifogásokat gyártani tudó, életképtelen egyed” volt, ahogy írod. Egy ilyen karakter mellé ez a fajta kiváltság is kevés, hogy ellensúlyozza, a nőknek még csak arra se kellett, hogy kihasználják: észre se vették, illetve ha nyomult, viszolyogtak tőle.

      • Na Elliot Rodgerhez direkt nem szóltam hozzá, de ha akarod írhatok privet, ha emberi és újságírói becsületszavadat adod, hogy az infót nem használod fel.
        (Persze akkor meg minek, de ezt döntsd el te!)

      • Nekem is eszembe jutott ez az eset – bár ahhoz már tényleg nagyon komoly pszichés zavarok és torz világlátás kell, hogy valaki öldökölni kezdjen mert nincs partnere.
        Nem tudom, hogy fogalmazzam meg anélkül, hogy előítéletesnek tűnnék a férfiakkal, de valahogy az ilyen “bekattant mert semmibe vették” , illetve a vele rokonítható “szerelemféltésből ölt” címlapsztorik mind-mind férfiakhoz kötődnek – vagy csak én nem futottam még bele olyanba, hogy hát szegény lány, azt akarta, hogy észrevegyék a fiúk, és ezért kiirtott egy fél utcát, ill. el akarták hagyni, ezért valamelyest jogosan ötször belevágta a nagyfejszét a hűtlenbe.

        • Egyrészt te nem futottál bele, mert kevesebb van, de előfordul ez is. Másrészt a nőkre jobban jellemző a kiterjesztet öngyilkosság (gyerekkel együtt), vagy a proxy megoldás: új baráttal, vagy bérgyilkossal elintéztetni a piszkos munkát, mint a közvetlen fizikai erőszak, de ez az izomtömeg különbségből logikusan adódó szocializációs különbség.
          Harmadrészt, és szerintem ez a fő ok: a férfiak között arányaiban jóval több az alkoholista és a drogfüggő. Sokan nem tudják, de a szerfüggőknél gyakori, hogy első megbetegedése nem testi, hanem lelki: elsőnek elveszíti az erkölcsi érzékét, emiatt erőszakossá, és alantassá/aljassá válik.
          Egy viselkedésfüggőnél ilyen nincs. Pl.: egy tisztán szexfüggőnél elképzelhetetlen, hogy valakit megerőszakoljon (ha csak ez a betegsége), míg egy krónikus alkoholista apukák egy jelentős része részegen simán befekszenek a serdülő gyermekük mellé az ágyba, függetlenül a gyerek nemétől…
          Amúgy a férfiak közti alkoholisták számaránya stagnál (jó magas szinten…), míg a nők aránya egyértelműen növekvő tendenciát mutat, vagyis 10-30 év múlva a bűnözési statisztika is egalizálódhat.
          Szép új jövő…

          • Azért emelkedve stagnál :( De tény, hogy a nők között erősebben nő, alighanem az egyéb drogok használata is, de szerhasználat kérdésében a nagyon gyorsan terjedő (többek között dizájner) drogok a kevésbé növekvő alkoholizmushoz hozzáadódva már eléggé aggasztó képet nyújtanak.

  3. Nem tudom. Biztos aki erre bukik, hogy a másik tetterős legyen és biztonságot adjon, mégis ki nem vágyik erre? Mások meg szeretik a megmentenivaló pasikat mert mindenféle szociális hajlamaik vannak.
    A lényeg itt is, mint máshol, hogy mindenki megkapja, amit akar a másiktól. Ha a nőnek jó, hogy ő csinos dekoráció és a férfinak ez kell, jó. Ha meg mindketten hatalomra vágynak saját erőből, az is jó. Ha az asszony becsukja a szemét, mert a pasi ugyan nem válik, de félrelép, ő meg a státuszt akarja, az is jó. Amíg ezek megfelelnek mindenkinek. Ha meg nem, tessék lépni. -ez a belső dolog.
    A másik meg a külsőség. Van ez a díszelgés a másikkal, hogy nézzétek, milyen jó csajom/pasim van, ha őt “megfogtam”, én is milyen menő vagyok már :)

    Érdekes lenne a kérdés, hogy a pasi mire bukik, mert szép nő persze kell mindenkinek, csak jut-e? Valahogy azt tapasztalom, hogy a feleség/pár kényelmi kérdés is a pasiknak, keresnek hamar másikat, ha az első valami miatt távozott, mert egyedül magukról gondoskodni nem buli.

    • Egyébként igen, ha már sztereotípiák, még mindig ott van a “meg kell menteni a pasast”- dolog, amikor elhiszem, hogy “én vagyok a kivétel”, és feláldozom magam a megmentése érdekében: https://barokeszter.hu/2014/12/25/a-noi-let-legnagyobb-illuzioja-az-en-vagyok-a-kivetel-szindroma/

      Amikor meg volt ez az intelligencia szexi-e poszt, érdekes volt nézni a srácok reakcióit: https://barokeszter.hu/2015/07/08/intelligencia-szexi-de-miert/ A többség itt – meg a Facebookon is – rájött, hogy alapvetően neki is szexi, de ez nem volt benne tudatos eddig. Érdekes, ez is szocializáció.

      • Nekem az intelligencia mindig is szexi volt, de mióta olyan közegbe kerültem, ahol nem az intelligencia dominál, nem lett az. Egyébként olvastam róla egy esszét, vagy mit, sapiosexuality-nek hívják azt, aki az intelligensekhez vonzódik szexuálisan. A cikk arról szólt, hogy a sapiosexuality szexuális irányultság-e, vagy sem. Végül arra jutott, hogy nem. Én pedig nem tudom, szerintem lehetséges, hogy van ilyen. Az esszét egy leszbi transzi írta, aminek tudatában csak még jobban belezavarodtam a kérdésbe.

        • Mondjuk nem teljesen fogom fel, hogy akár az író leszbikus, akár a transznemű mivoltja milyen zavaró tényezőt jelent az esszé megértésében. Persze nyilván jó lenne nekem is látnom a művet, hátha akkor meghomályosulok a zavar okairól.
          Szerintem a fő kérdés az, hogy melyik az erősebb vonzódás: a nemi jellegű, vagy az értelemhez való. Így aztán a fő irányvonalat is inkább az szabja meg.

        • Mondjuk potenciálisan épp fordítva is történhetett volna amúgy: hogy a közeg nem intellektuális, ezért az intelligencia, mint fokmérő felértékelődik. Igaz, az meg evolúciósan pech, mert hát csökkenti a lehetséges kapcsolódások számát.

          Azt nem tudom, a sapioszexualitás lehet-e önálló orientáció, a kérdés az, hogy felül ír-e minden egyebet. kíváncsi lennék az esszére. :) (Azt én sem értem, hogy a szerző identitása, orientációja mit árnyal az esszé végső konklúzióján). De a téma kajakra érdekes.

      • “meg kell menteni a pasast”
        Ez azért mindig “jó pasi”-ra érvényes. (Legalábbis tapasztalataim szerint…)

        Intelligencia:
        Nem mindegy, hogy milyen típusú. Megfigyeléseim alapján a következő rangsorra jutottam:
        1. interperszonális (emberi kapcsolatokra vonatkozó) = Szociális intelligencia
        2. verbális/nyelvi intelligencia
        3. testi/mozgáskoordinációs intelligencia és zenei/ritmus intelligencia
        4. intraperszonális (magunkra vonatkozó) intelligencia és vizuális/térbeli intelligencia
        5. logikai/matematikai intelligencia

        Vagyis az első n négyzetszám összegének megoldóképletének teljes indukcióval történő bizonyításával nem lehet csajozni!
        Milyen meglepő! :)

        Ellenben egy státusz-szimbólummal, mint az Audi Q7, vagy a prominens politikus barátok/rokonok azzal már lehet!

        Az IQ-val azért sem lehet, mert ez a legkevésbé észrevehető. (Csak a nagyobbnak látszó fej utalhat rá, de erről is írtam már…)
        Az 1. és a 3. ránézésre (testtartás, mozgás), illetve szagból megmondható (ezért érzékenyebb a nők orra, és emiatt ez az első számú erogén zónájuk, és nem a szemük…ezért sem jön be nekik a pornó általában, legfeljebb ha férfival nézik, vagy fiúkoliszobában… :))
        (a férfi szaga mutatja, hogy
        1. hol áll a hierarchiában: minél feljebb annál több dehidro-epi-androszténdiont(feromon) szekretál, ami egyenes arányban van a tesztoszteronszintjével, ez pedig a termékenységgel
        2. általában milyen egészséges, mennyi húst eszik
        3. öröklött immunológiai markerek: minél különbözőbbek annál vonzóbb…külföldi pasi! ;))
        a 2., 4. pedig “beszédbe elegyedésből”
        Ráadásul intelligens nő nem a “hatalmat”, hanem a “hatalom kompetenciát” nézi, de ezt szépen körülírtad.

  4. “Egyszerű tehát: jó esetben a nők nem “a hatalomra”, hanem a teremtőerejét jól kezelő férfira “buknak”. Még jobb esetben ez kölcsönös, de ennek tömeges terjedéséhez az üvegplafon leomlására is szükség van.” – Hasonló hasonlót választ. A kölcsönösség terjedése kívánatos, mert így mindkét fél egymást tudja támogatni kölcsönösen, mindkét fél felhasználhatja teremtőerejét.

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Szabad(os) szex és család: egy pár centis húsdarabért, ami máshol van, miért kéne óriási balhét csinálni? – Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: