Tésztafundamentalista vagyok, és nem szégyellem
Az én vallásom a konyhában a tészta. Ortodox, sőt: fundamentalista tésztahívő vagyok, legalább ötvenféle tésztaételt ismerek, bibliai értelemben.
Megváltás – kép: newscafe.hu
Ez azért érdekes, mert egyébként nem vagyok egy Jamie Oliver: az egyszerű egytálételekre esküszöm. Jó vagyok sült csirkében, sajtos húsban, rakott és paprikás krumpliban, lecsóban, mást nem nagyon csinálok. Tésztaügyileg viszont hatalmas repertoárom van, ami mindent lenyom. Carbonara spagetti, milánói makaróni, tepsis túrós tészta, penne arabiatta, pesztós tészta, lasagna, ravioli, tonhalas tészta, gnocchi… nincs olyan tészta, amit ne csinálnék rendszeresen. Tervezem, hogy 2016-ban bővítem a főzelékrepertoáromat, amitől eddig épp az ortodox tésztaszemléletem tartott vissza (a legtöbbször tésztát csinálok, ha valamit), de muszáj valamennyire ökumenikusnak lenni.
De miért is jó a tészta? Először is, van minden méretben, formában, színben, és ezt soha nem lehet megunni. Mi, radikálisok egy hetet nem bírunk ki valamelyik válfaj nélkül. A konyhaszekrényem tele van száraztésztákkal, ha akció van, mindig bevásárolok. A hagyományos spagettitészta mellett a kedvencem a tagliatelle és a penne, de jelenleg fusilli, farfalle és fodros kocka is van itthon (ipari mennyiségben). Mindegy, hogy tojásos vagy durum, mind finom. Szégyen, de sokszor menő éttermekben is tésztát rendelek, nem fürjtojással töltött bélszínt: tényleg nem csak a lustaság, az van, hogy nagyon szeretem.
Nem kell mellé sok minden. Vallásunk középpontjában a prémium minőségű extraszűz olívaolaj áll: a Szent Szűz kultusza mindent áthat. Aztán ott van a fokhagyma, a tengeri só és a bors szentháromsága, de hagyma is van mindig itthon, meg mindenféle fűszerek. A főzőtejszín sokáig eláll, és a legtöbb szószhoz jól jön, csak úgy, mint a mascarpone, a különféle friss zöldségekből pedig mindig összejön valami. Ha nincs szezonja a paradicsomnak, a konzervet kerüljük, mert a sav hatására a fémdobozból kiválik ez-az, ami nem tesz jót az embernek, de az üvegben tárolt sűrített paradicsomkészítmények ilyenkor is jól jönnek.
A legklasszabb persze az, hogy hamar elkészül: frissen szuperjó, de hidegen tésztasalátaként is szuper. Amíg a víz felforr és benne a tészta megfő, a legtöbbször a szósz is elkészül. És ez a legszebb az egészben: a szósz voltaképpen bármi lehet. Vegánoknak és nyersevőknek ott van a világ legegyszerűbb és legegészségesebb dolga: két avokádó, egy nagy csokor friss bazsalikom, 5 gerezd fokhagyma, só és bors – ennyi, még csak főzni se kell, kísérőnek mellé édes koktélparadicsomok. Szakrális élmény a tejszínes gombás fusilli friss salátával tálalva, ahogyan a garnélarák is a tagliatelle barátja (lehetőleg a friss, de a fagyasztott se rossz), sok citrommal. A magyaros Carbonara spagetti titka a kolozsvári szalonna és az Anikó-sajt, és persze a tojás a folyamat legvégén. (Persze erre is van 500 recept, és mind a magáét tartja az egyetlen útnak, igazságnak és életnek, akadnak is forrongások emiatt itt-ott.) Akkor sincs baj, ha nincs 25 percünk, csak 10: egész nap el lehet lenni az egyszerű mozzarella-paradicsom-bazsalikom-balzsamecet kombón, visszafogott társasági élet esetén sok-sok fokhagymával. (Májustól novemberig mindig áll az ablakomban bazsalikom, radikális tésztafanatikusoknál ez alap.) A csirkés tészták pedig lakatóak, és fehérje is bőven van bennük.
Ó, és a sajtok. A sajtvilág egy külön történet, ha tésztáról beszélünk. Merthogy különféle tésztákhoz különféle reszelt sajt dukál (még melegen, hogy ráolvadjon, ah). Olyan családból jövök, ami csak a trappistát ismeri, de én elég nagy sajtínyenc vagyok, különösen a füstölt sajtokat szeretem, de hála istennek van kézműves sajtokat alkotó ismerősöm is, aki nyitott az elvont óhajokra és sóhajokra, lehet kísérletezni. Egyszer volt egy dán kéksajtom, de megfeledkeztem róla, és szétmászott a hűtőben. Szó szerint, sosem gondoltam volna, hogy a sajt huszonöt centis körévben képes terjeszkedni, rémes volt takarítani utána. Egy hétig voltam távol, mikor hazaértem, az előszobában azt hittem, hónapos halottat rejtettek a kádamba. Nem vagyok rá büszke, de hát a legjobb családban is megesik, nemde…?
De ne kalandozzunk el. A tésztaételek szuperül tálalhatóak. Kis kockás abrosz, egy csokor virág az asztalon, meleg színű gyertya, egy-egy pohár jó minőségű száraz fehérbor. Az én szokásom az, hogy mindig kerül a főétel mellé friss zöldség: a jégsalátát annyira speciel nem szeretem (jobb híján azért lecsúszik), a bébispenót, a rukkola, a madársaláta és a multileaf (most tudtam meg, hogy így hívják) viszont jöhet minden mennyiségben. Ha marad másnapra (és nem három tányérral fogy fejenként, ami persze ritka), a nagy jénai tálban szoktam tárolni a hűtőben, szállítani pedig befőttesüvegben érdemes, valahogy jobban megmaradnak az ízek, különösen, ha salátamix is kerül a képbe.
Aztán ne feledkezzünk meg arról sem, hogy nem csak a főtt – és ritkábban sült – tésztaételek okoznak örömet, hanem ott van például a tésztasaláták fantasztikus világa is. Ezek akkor teljesítenek igazán nagy szolgálatot, amikor utazik, kirándul az ember, nincs lehetősége kaját melegíteni, de hidegtálak mellé is jól jönnek a baráti, családi összejöveteleken (a kaszinótojás és a sonkatekercs mellé, ami a két hidegtál-specialitásom). Majonézes alapú szósz, aztán ami belefér: kukorica, cukkini, bébirépa, ami kell, még elegáns és mutatós is az asztal közepén.
Azt hiszem, én egy mediterrán alkat vagyok, csak elrontott valamit a gólya, hogy a teremtés nyelvét beszélhessem. Hiszem és vallom, hogy 30 fok alatt nincs hőmérséklet, csak didergés, és ha tenger közelében vagyok, nincs nagyon igényem más programra, minthogy belefeküdjek a hullámokkal körülölelt homokba, és hallgassam a morajlást. Az étrendem jelentős részét télen-nyáron a mediterrán alapok adják: garnéla, lazac, tonhal, szardínia, így, ebben a sorrendben a hónap elejétől a végéig, mindez sok olívaolajjal, olajbogyókkal, vad és színes koktélparadicsomokkal, és tésztával, rengeteg, különféle, csodálatos, szeretnivaló, fantasztikus, al dente-re főzött, szépségesen szép tésztával.
(Klassz zárómondat lett volna a fenti, de vajon kibírom, hogy ne kérdezzem meg, mi a kedvenc tésztareceptetek? Szerintem nem, nyilván nem, úgyhogy akkor halljuk!)
Melyiket etted már? – tésztateszt innen
Eszter's Offtopic 
Tulkepp mindegy, csak garnela legyen benne :)
Jó, de a garnéla tészta nélkül is jó. :))) én szendvicsbe is szeretem. :))) És levesbe. :))) És bármiben… :)))
Pont igy :) egy idoben a rantottaba is tettem.
Amugy meg turoscsusza :) toportyu helyett piritott fenyomaggal.
Tesztabol a kedvenc a fusili, penne, nagykagylo, foleg a recesek. Csakis durum. A tojasos levesbe valo, nem lehet al (nem “a la” :)) dentenek megfozni. Fogyokurazok figyelmebe is: a durum tesztat, al dente es etkezesenkent max 75 grammot (szarazon merve) szabad. Sot a szenhidrat-normalizalo dieta alapja.
Ilyenekhez sosem értettem, aszittem, csak ízbéli különbség van köztük. :)
A durum rugalmas, azért nem kell bele tojás. Köszönhető ez éppen annak, amit te is írtál, hogy magasabb a fehérje- és alacsonyabb a szénhidráttartalma. Így mértékkel éve messze nem hat olyan rosszul fiziológiásan és nem hizlal annyira, mint pl akár a rizstészta, amit írt itt lennebb valaki, hogy fogyókúrás okokból csak azt eszi.
Vagy, természetesen a sima búzalisztből készült tojásos tészta, ami full szénhidrát önmagában, a fehérjét a tojásból kapja.
Ezzel együtt sem lesz viszont olyan ruganyos mint a durum, ezért nem lehet vele rendesen eltalálni az al dente állapotot. A tojásos tészta egyik pillanatban még főtlen (fövetlen, vagy mi?), fél perccel tovább főzve viszont szétesik. Persze lehet, hogy tésztafundamentalisták sok-sok év gyakorlás után képesek eltalálni azt a néhány másodpercet, amikor a tojásos is pont jó. (De őket is hizlalja és nekik is szétcseszi az inzulinreceptoraikat :)
A durum BÚZA fehérjetartalma magasabb a sima búzáénál, de a búzaliszt-tojás keveréknél már nem. Sőt, a tojásos tésztáknak jelentős zsírtartalma van, a durumtésztával szemben. Inzulin szempontjából aligha lehet jobb a durum tészta.
A rizstésztával alighanem igazad van viszont.
Tényleg azt írtam, hogy a la dente, most látom csak :).
Én aszittem, a tojás egészségesnek számít, de ki akkor lehet, áttérek a durumra. Az állagkülönbséget még nem tapasztaltam, de az utolsó percben villatesztet szoktam tartani.
Jól hitted. A tojás nagyon egészséges. Döbbenetes, hogy ez a tojásmizéria még ma is tartja magát, miközben lassan 30 éve tudható, hogy vaklárma volt.
Senki se mondta hogy a tojas nem egeszseges, legalabbis en biztos nem. A feherliszt az ami nem egeszseges, legalabbis nekem (es nagyon sokaknak) nem, hiaba tamogatjuk meg tojassal. En szemely szerint IR dietan vagyok, ami mellesleg barkinek csak jot tenne, akkor is ha meg nem IR-es, es abba nem fer bele. Egyuttal ez a “jaj jaj a teszta hizlal” hiedelmek alapja is. Igen, a teszta hizlal ha feherlisztbol van (es ezen nem javit a hozzaadott tojas sem, max a ruganyossagan), es ha tulzabaljuk magunkat vele. De egy foetkezesre 70-75 g durum teszta a legszigorubb dietaba es egeszsegvedelembe is belefer.
Ezt nem értem. Miért jobb a durum keményítőtartalma, mint az aestivum búzáé? A fehérliszt az rosszabb a teljes őrlésűnél, de a durim tészta lényegében fehérlisztből készül, csak durum fehérlisztből. Sajnos az meg nem igaz, hogy a nem fehér liszt nem hizlal, legfeljebb kevésbé.
Ja, tojásos tészta: rugalmas az, ha elég tojás van benne. Olyan 8 (szabad tartásból származó) tojásos tésztát ettem a napokban, mmmm!
Fogyókúrázok, úgyhogy ez a poszt eléggé felkavart. :)
Én is szeretem a tésztát, kedvenceim közé tartozik a sima pestós tészta, reszelt sajttal, a gombás-tejszínes, vagy a házisonkás-tejszínes tészta – ez utóbbi akkor igazán jó, ha tudok venni vargányás tésztát, ahhoz nagyon jól megy a házi sonka íze. Régebben sokszor ettünk különféle tésztaételeket, majdnem minden héten, de én sajnos hízékony típus vagyok, így már egy ideje csak tényleg nagyon ritkán, két-három havonta kerül az asztalra.
Ez tök érdekes, mert én a tésztára mindig ilyen ultraegészséges és diétás kajaként gondoltam, hiszen zöldségek… és friss! :)) A sonkás tejszínes tésztát ki is hagytam, pedig zseniális dolog.
Pedig baromra hizlal, szénhidrát, főleg, ha jóféle egyéb cuccok is vannak rajta, amik meg zsírosak. A durum kevésbé kalóriadús, de azért az se fogyókúrás.
A tésztaételek egyáltalán nem diétásak, hanem nagyon is hizlalóak.
Persze edzés után beleférhet egy tészta, de máskor csak nagyon ritkán.
Tonhalas. Ecetes hagymával indítva. Vagy ecetes uborkával turbózva. Nagyon sok zöldségzöldjével.
Juj, ezt nem ismerem, de bakancslistára tettem, köszi.
Ez engem is érdekel. Bele teszed az ecetes hagymát/uborkát vagy mellé tálalod? Miylen zöldségzöldeket teszel bele? Tonhalkrémet, amiben zellerzöld volt, ettem, zseniálisan finom volt. De milyet még?
Citromos fokhagymas, fontos h citromhej is kerüljön bel esetleg csili
Mára egy olyat akarok csinálni, ami szardínia, chili, citrom, paradicsom alapú, és pont eszembe jutott, hogy kéne bele több citrom… ezek szerint citromhéj is. :D
Nyam nyam. Érzem, hogy holnapra tésztát főzök.
A szar díniát hogyan? Gondolom, konzerv. Hát a tonhalasat hogy szoktátok?
Konzerv, de jó az is. Szardíniaolajon fokhagyma és chili, rá paradicsomszósz és koktélparadicsomok félbevágva, arra a szardínia, citrommal, és a tészta főzővizének a leve. Van még egy olyan verzió is, hogy a paradicsomszósz mellé főzőtejszín kerül, de hogy a szép narancssárga szósz egyenletes és krémes legyen, 5-6 cl vodka kell.
Aztaaa! Latom mar, tovabb kell kepzodnom :) koszi!
Én olyan hagyományosan vagyok tésztás:
borsólevesbe eperlevél, gulyásba nokedli, pörkölt mellé orsó, halászlébe csipetke, kagylóhoz kagyló (milyen meglepő…), a tarhonya sem a fán nő, tyúkhúsleves elmaradhatatlan kelléke a cérnametélt. Krumplis tésztához, túros csuszához a laskatészta illik és NEM a fodros nagykocka! (Kár, hogy 5 éve nem találkoztam vele a bevásárlópolcokon, ha valaki tudja hol lehet kapni írjon!)
Nagy recepteket ne várj, de tudok egy jó trükköt (szerintem más is):
Nagyobb tésztákat csak félig főzöm meg (ki kell tapasztalni, mint a “normális megfőlés”t), utána leöblítem hideg folyóvíz alatt, hogy megszabaduljak a lisztes mellékíztől, majd beleteszem a levesbe, és ott fő meg végleg, vagy bouillonban főzzük tovább (a bouillonnal sok a munka, ilyesmire gazdaságos többször felhasználni, majd kihűlve megy vissza bele a lekváros üvegbe folpack-kal lezárva és be a mélyhűtőbe.) Nagyon más az íze, higgyétek el!
A nagyon vékony cérnametélt a húsleves alaplevébe fő meg, kár hogy ki kell utána dobni (a levet, nem a tésztát! :) ).
És a végére maradt a csábító bűnbeesés: derelye, szilvás gombóc, vagy csak natúr spagetti, amit darált (bár helyesebb volna reszeltnek hívni) dió és zsemlemorzsa 1:1 arányú gyönyörűen pirított (olaj nem kell bele, van a dióban) keverékébe hempergetve tálalunk tetszőleges (= tonnák) cukorral. A spagettis verzió fogyasztható mézzel is.
Egyébként akkor kezdtem elfőzni, amikor kollégista korom elején egy lány szilvás gombóccal kínált, de elfelejtette/náluk nem volt szokás megpirítani a zsemlemorzsát, amitől az egész olyan lett, mintha fűrészporba forgatták volna…brrrr. Emléke azóta is kísért, a lányra már nem is emlékszem…
Hát igen, ezzel én is így vagyok, komplex főételhez szeretem a tésztát köretként, de azért a krumplipüré, a friss/grillezett zöldség (a pároltat nem szeretem) is ott van a szeren.
A leveseket én nagyon sokáig nem szerettem, tavaly tértem hozzájuk vissza, és az ázsiai tésztás leveseken keresztül tértem vissza a hazai, hagyományos levesekhez is. El kellene kezdeni azoknak a rendszeres készítését is, mert egy jó húsleves, amiben van brokkoli, répa, csirkeláb a csigatészta mellé, erős paprikával aranyat ér. És hát Magyarország levesben amúgy is erős, imádom a paradicsom- és a gyümölcslevest is.
Huh, a szilvás gombóc… te jó ég, milyen régen ettem! Az amúgy bizalmi dolog, mert sok helyen a fagyasztott készétel-verziót adják, pedig a házi kell belőle. Én még nem csináltam, de kéne.
Azt hittem, te sem emlekszel a lanyra.
“halászlébe csipetke” vagy ceruza. Sőt, csipetke az inkább gulyásba :D
Tájegységenként változó, ráadásul én nem tudom elképzelni a gulyást nokedli nélkül.
Persze, tudom :D Meg ízlés függvénye is. Tarhonyás lecsó. Például.
Ahh, ez a poszt… Sajnos èn nem vagyok akkora mestere a tèsztának, mint te, de èn is tudnám enni èjjel-nappal, egèsz èvben, minden nap. A kedvencem a spagettitèszta, abból kilószámra tudok enni, akkor is, ha csak sima bolognai van hozzá, vagy akár csak rá van dobva egy doboz tejföl.
Sajnos nagyon könnyen hízok ès az egèszsègi állapotom minden tekintetben elkezd romlani, ha ilyesmiket eszem, szóval soha vèget nem èrô diètára kènyszerülök… :(
De kèthetente csalónapot tartok… És nem kérdès, hogy mi lesz a menü… Ès milyen mennyisègben… :D
A bolognai nagy kedvenc a klasszikusok közül, de a milánóit még jobban szeretem. A Hinta kifőzdében az Üllői úton a Corvinnál zseniálisan készítik. Tervezem megkérdezni a szakácsot, mi a trükk, hogy a gomba nem teszi annyira sóssá, mint amikor én csinálom otthon, vagyunk is olyan nexusban, hogy megkérdezzem, de félek a választól… mi van, ha porcukrot használ??? :D Én amúgy a tésztára könnyű, diétás ételként tekintek.
Ha konzervgombáról van szó, akkor a megoldás egyszerű:
öntsd le levét. és kb. 10 percig kevergetve főzd külön bő vízben, így kiázik a tartósítás miatti só.
Hú gyerekek, én a spagettievőket csodálom. Kérlek, mondjatok módszert, amivel az ember megeheti úgy, hogy ne legyen fültől-fülig maszatos, jó esetben látványosan paradicsomos, ill oké tudom, kanál-villa, de ha beakad és elpattan egy szál, akkor akármeddig. Akár a szomszédot is le lehet enni vele. Tagliatelle dettó. Na? Kulisszatitkokat ide!
Spagetti: nézd meg a Nem kell mindig kaviár megfelelő jelenetét :D
Az mi? És hol? Jó-jó, tudom, műveletlen vagyok, megyek is kukoricára térdepelni, de addig is bökjél rá légyszi, hogy hol nézzem meg.
Na ne már, annyival nem vagy azért fiatalabb :D Egy sorozat volt az átkos kommunizmusban. Ez az első része.: http://videa.hu/videok/kreativ/nem-kell-mindig-kaviar-1.-ovRE8fXE0aLwf4xf
Fogalmam sincs, melyikben eszik spagettit :) A módszer: kanállal és villával. Egy(-két) szálat felvesz a villára, és azt tekeri fel a kanál segítségével, a villa hegyét a kanálhoz nyomva.
Én kérlek rettenetesen fiatal vagyok ebben az országban. Ha jól számolom idén leszek 25 éves. előtte meg nálunk teljesen más sorozatok mentek, azok is rég, mert az utolsó években csak napi két óra TV adás volt és abban is pártunk és fővezérünk legfontosabb összegzéseit adták le. Engem simán meg lehetett zavarni itt az ilyen megnevezésekkel is, hogy “Lenin körút” ill “November hetedike tér”, mert sose találkoztam velük.
A linket köszi, megnézem este, ha mér kiérdemeltem az imperialisták szekerének buzgó tolásával az esti pilledést.
Ja, bocs! Akkor értem
Ó, hát én rácsavarom a villára. Barbár és kiábrándító, de ennyi történik.
Szerintem a barbarizmusban én viszem a prímet:
főzés előtt ujjnyi hosszúságúra töröm a tésztát.
Ha tud valaki ennél primitívebbet írjon!
Én mindig el akarom törni, de mindig elfelejtem…
Az eredeti kérdèsre válaszolva, ha otthon vagyok, akkor abszolùt nem érdekel, hogy tiszta kosz leszek. Nyilvànos helyen már komolyabb kérdès, amit már számtalanszor próbáltam megoldani…(mivel vagyok annyira prosztó, hogy akármilyen étteremben kèpes vagyok egy sima bolognait kèrni).
Èn is mindig próbálom a villára feltekerni, de az eredmèny sosem 100%-os, ezèrt egy idô után elkezdem random helyeken kaszabolni a tèsztàt, hátha sikerül 3-4 centis darabokat csinálni belôle. Eltart egy kis ideig, de nekem eddig elèg jól bevàlt.
Ugyanitt szeretnèm a legprimitívebb megoldásèrt átvenni a díjamat.
“…elkezdem random helyeken kaszabolni a tèsztàt…”
De remélem a kést marokra fogod hozzá! :D
Díjtétel nem volt, de kívánhatsz hármat, legfeljebb nem teljesül!
No, erre utaltam én is. természetesen igen kecsesen fel tudom csavarni a villára kanállal, akárcsak egy vérbeli mediterrán. De, tekintve hogy nem fektetem előtte tökéletesen párhuzamosan egymás mellé a spagettiszálakat, egyrészt nehéz abbahagyni, mert mindig van egy amelyik épp csak elkezdődött és még tekerést kíván. Ha ezzel is megvolnánk, akkor jön az a rész, amikor szájba helyezés és villáról lehúzás közben egy szál valahogy mégis jobban ragaszkodik a villához és parittyagumiszerűen pattan le róla. A végeredmény igazán szépen paradicsomos mártásoknál érvényesül. Fehér felsőt ajánlunk hozzá.
Na, ez most totál eretnek hozzászólás lesz, de én évek óta gyakorlatilag egyetlen tésztafélét eszem csak, a rizstésztát, és azt is csak mondjuk havi 1-2-szer. Főleg ázsiai fűszerezéssel, mondjuk egy jó curryvel vagy gyömbérrel, kókusztejszínnel stb. szoktuk enni, és imádjuk! :) Garnélarákkal, kagylóval szintén volt már rá példa, isteni.
(Az eretnekség oka, hogy igyekszem kerülni a gabonaféléket, de ha már mégis csalok, akkor sokkal előbb csalok valami ellenállhatatlan sütivel, mint tésztával. Mondjuk annyira nyálcsorgatóan írtál róluk, hogy majdnem meghoztad a kedvem. :) De egyébként elég jól elvagyok tészta nélkül. Létezik még konjaclisztből vagy tápiókakeményítőből készült nagyon alacsony kalóriás tészta, ami szintén nem számítana nálam csalókajának, de általában drágábbak a számomra nyújtott élvezeti értéküknél.)
A felsoroltak közül csak a garnélát és a kagylót, meg a curryt és a gyömbért ismerem. :)
Ez most rendesen megsimogatta a lelkemet és a gyomromat pont egy farfalle tésztasaláta falása közben. :D El sem tudnám képzelni az életem tészta nélkül, főleg úgy, hogy a vega életmódom miatt elég sok húst tartalmazó étel kiesik. Mondjuk manapság már vannak alternatív megoldások, de a tészta egy alapvető dolog nálam. c:
Ezt mind végigenném, ami a cikkben van. Ma párolt pulyka lesz vacsira, mozzarellával, salátával, ezt mind összekeverve és szósszal leöntve, rá az orsótésztára.
Biztos hülyeség, de az összetört tésztának szerintem más íze van, mint a hosszúra hagyottnak :) Úgyhogy én is feltekerem a villára, a kanállal meg tartom, hogy le ne csússzon az egész.
Nahát, épp ebben a pillanatban gondolkoztam rajta, hogy mi legyen vacsira, és a pulyka szintén eszembe jutott! De a tésztát én inkább főételnek szeretem, szárnyashoz kísérő gyanánt a krumplipüre rulez. :)
A sok saláta miatt szoktuk tésztával enni, összekeverve. Én lusta vagyok a krumplipüréhez, vajat szoktam a tört krumpliba keverni, ha fasírtot eszünk.