5 jelenség, ami megmutatja, hogyan viszonyul társadalmunk a női nemi szervhez… és a nőhöz

Nem igazán beszélünk róla, aztán ha mégis, sem a szavaink, sem a szövegkörnyezet nem ad okot optimizmusra a nők helyzetét illetően. Miért is?

A “hüvely” különféle szinonimáit gyakran használjuk pejoratív kontextusban.

Ha egy nőt le akarunk ostobázni, gyakran hívjuk “pinának”, a “punci” kifejezést pedig sokan használják a “gyáva (férfi)” szinonimájaként (“ne légy már olyan punci”). A szexi csaj egyszerűen csak “suna”, az egyszerűbb lélek “bula”, a nem épp hízelgő “picsa” pedig kezdetben a női nemi szervre utalt, noha manapság már az ánusszal is rokonítható. A lényeg, hogy ezek közül a kifejezések közül egyik sem kedves, és a női nemi szervet mindenképpen negatív környezetben ábrázolja.

A káromkodások a vaginával mindig tehetetlen, passzív, szégyenletes tényezőként számolnak.

“Baszd meg”, “Baszódj meg”, sokan szinte kötőszóként használják a kifejezést. Mindez azt sugallja, hogy a szexuális kapcsolat befogadói oldalon álló szereplőjének nincs kontrollja a történések felett, továbbá amit átél, az szégyenkezésre ad okot. Érdekesség, hogy ez a fajta vagina-gyűlöletre épülő hatalmi játszma minden nyelven ott van: fuck you(rself), fick dich… A durván alpári “szopj le” szintén hatalmat sugároz (a másik fél megalázásáról, elnyomásáról, szolgai létbe taszításáról szól), ugyanakkor az orális szex, amiben a női nemi szerv a fogadó fél, fel sem merül hasonló kontextusban.

A reklámokban és a fővonalas médiában mindig csak a vagina sötét oldaláról hallunk.

Hüvelygomba, nehéz napok, fájdalmas menstruáció, menopauza, vizeletvisszatartási nehézségek, viszketés, kellemetlen szag, szivárgás, fehér folyás, nemi betegségek… ha egy emberi fajról mit sem tudó földönkívüli leszállna közénk, a reklámok kapcsán teljes joggal hihetné, hogy a vagina egy idegesítő, zavaró, rengeteg problémát okozó szerv, aminek léte kimondottan hátrányos. A mainstream magazinokban aztán rendszeresen hallunk hüvelyplasztikai műtétről, szeméremajak-kisebbítésről, Kegel-gyakorlatokról, G-pont-injekcióról, tevepatáról, miközben a pornó igyekszik egyoldalúan ábrázolni az ideális női nemi szervet, holott épp annyiféle változata létezik a valóságban, ahány nő él a földön. Óriási a nyomás a nőkön, hogy változtassanak a hüvelyük külsején. Ha kicsit is, de változtassanak. A szőrtelenítés körüli rengeteg vita (“szőrteleníteni muszáj, a szőr gusztustalan” vs. “a szőr természetes, a hüvely védelmi rendszeréhez tartozik”) épp erről szól, ugyanezek a hangsúlyok ugyanakkor a férfiaknál aligha kerülnek képbe.

Ritkán jelenik meg a hüvely önálló lény szerveként, amely örömet okoz tulajdonosának.

Azt, hogy a férfiak maszturbálnak, a legtöbb kultúrkör természetes tényként kezeli, de a női maszturbáció csak az elmúlt években vált eleve közbeszéd tárgyává. Mintha a vagina csak azért volna, hogy örömet okozzon a férfinak. A női nemi szerv pedig akkor is örömforrás, ha nincs más, aki kényeztesse, és a maga egyedi, eredeti formájában is szép, sőt tökéletes. Hiába élünk egy durván szexcentrikus, sőt: túlszexualizált világban, nem beszélünk erről, inkább csak a vaginával kapcsolatos – fent is említett – sötét kép kerül előtérbe. És hát… belegondoltál már, hány cikk létezik arról, hogyan kell örömet okozni a pasinak? Lényegesen kevesebb arról, mi teszi boldoggá a nőt az ágyban.

Nincs rá szavunk. Legalábbis igazán releváns, szerethető kifejezésünk.

A “vagina”, a “hüvely” túl hivatalos, szinte már orvosi. A “punci”, “nuni”, “puni” gyereknyelv, míg az 1-es pontban is említett kifejezések vulgárisak. Hogyan beszélhetünk a női nemi szervről úgy, hogy nem vagyunk sem túl hivatalosak, sem infantilisek, sem vulgárisak? A legtöbb szinonima – “mézesbödön”, “kéjbarlang”, “málnás” és a többi elképesztően modoros, a kissé ködös “odalent” és “lábunk között” pedig azt sejteti, hogy szégyen a női nemi szervről beszélni.

Minek nevezzelek?

Az alábbi friss kampány, amihez néhány anyagot én is készítettem, arról szól, hogy nevezik a kelet-európai nők a hüvelyüket, és könnyebb-e a pasiknak erről beszélni. Érdekes téma, tanulságos arckifejezésekkel.

Nem tudjuk, mi történik akkor, ha a vagina – haha – a “helyére kerül”, mindenesetre az, ahogyan beszélünk róla, és ahogyan ábrázoljuk nem csak arról ad egy képet, ahogyan vélekedünk róla, hanem minden bizonnyal a gondolkozásunkat is befolyásolja.  Miért ne lehetne akkor már egy kicsit tudatosabban, ha már…?